//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Örül, hogy végre egyedül marad egy kicsit, így lehetősége nyílik kissé megnyugodnia és megpihennie. Mikor már nem látja senki, még mielőtt hozzákezdene a rendrakáshoz, visszaül korábbi helyére, teletölti vízzel a poharát, majd egy ideig csak ujjai közt forgatja azt. Sok minden történt a tegnapi és a mai nap folyamán, amiket még feldolgozni se nagyon volt ideje, emiatt nem is igazán tudja, mit érezzen most. Egyszerre tölti el szomorúság és öröm, na meg persze mindenek felett fáradtság. Legszívesebben csak lefeküdne a hálószobában és aludna reggelig, de mivel erre nem igazán alkalmas az időpont, így inkább egy sóhajtás kíséretében hozzálát, hogy összeszedje a koszos edényeket és evőeszközöket, és elmosogassa őket. Eltart egy darabig, mire végez, de örömmel tölti el, ahogy látja, amint egyre nagyobb rend lesz a konyhában a keze nyomán. Mikor végzett mindennel, úgy dönt, megenged magának egy újabb kis pihenőt, és a konyhaablakon át leskelődve próbálja kifürkészni, hogy állnak odakint a gyümölcsszedéssel, miközben a poharába töltött vizet kortyolgatja. Kicsit sajnálja, hogy pont most érkeztek vendégeik, hiszen jobban örült volna, ha több ideje van kettesben Tizioval, hogy megbeszéljék, amit szükséges, ugyanis még számtalan kérdése lett volna, ha nem zavarja meg őket Tintás és Thuskó, ettől a gondolattól azonban végtelenül hálátlanak és udvariatlannak érzi magát. Ezt ellensúlyozandó törni is kezdi a fejét, hogyan tudná jóvátenni vélt hibáját, majd hirtelen ötlettől vezérelve óvatosan egy tálcára tesz egy korsó vizet és három tiszta poharat, hogy azzal egyensúlyozva közelítse meg a gyümölcsfák árnyékában dolgozókat. Eleinte csak a fákat szemléli, melyeken látszik már, honnan szedték le eddig a gyümölcsöket, ahogy azonban közelebb ér, és megpillantja a férfiakat, egy pillanatra meg is akad lépteiben, és bár igyekszik hamar összeszedni magát, érzi, ahogy egyre vörösebb lesz az arca, miközben halad tovább*
- Ú... úgy látom, egész jól haladtok! Nem is akarok zavarni, már megyek is vissza, csak egy kis vizet hoztam. Gondoltam, hátha megszomjaztatok... Vagy esetleg szükségetek van még valami másra? *magyarázza bizonytalanul, miért is jött, majd érdeklődve várja, kér-e valaki, hogy igenlő válasz esetén tölthessen. Mindezt igyekszik úgy kivitelezni, hogy közben a lehető legkevesebbet nézzen Tiziora, egyrészt mert fél tőle, hogy akkor csak még jobban elvörösödne, már ha ez egyáltalán lehetséges, másrészt pedig mert attól tart, még rajta felejtené a pillantását, bár így se bírja megállni, hogy ne kalandozzon el néha a tekintete.*