//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
- Ó, értem. Akkor jó. *válaszol félszegen Tintásnak, amiért a legrosszabbakat feltételezte Thuskó állapotát illetően, megkönnyebbülve, mikor kiderül, hogy egyáltalán nem ez a helyzet. ~De ha ennyire fáradtak, talán tényleg jobb lenne, ha maradnának... ~gondolja magában aggodalmasan, Tizio pillantását keresve, vajon ő hogy vélekedik a dologról. A férfi látványától azonban még mindig nem bírja megállni, hogy ne piruljon el kissé, így inkább visszafordul az elmélyülten jegyzetelő Tintás felé, a férfi válla felett bele-beleolvasva a receptbe, ahogy egyre több minden íródik a papírra*
- Ahogy gondoljátok... Köszönjük. *felel bizonytalanul a férfi megjegyzésére, mikor végez a receptírással, hiszen egyrészt nem örül, hogy mégis távozni szeretnének, bár ennél jobban nem meri marasztalni őket, nehogy túlzottan tolakodó legyen, másrészt viszont azon kezd töprengeni, vajon csak véletlen volt-e a gyümölcsöket illető megjegyzés, vagy netán Tintás belelát a fejébe valamilyen úton-módon. Reméli, hogy erről nincsen szó, hisz felettébb kellemetlenül érezné magát, ha kiderülne, a férfi tényleg ismeri minden rejtett gondolatát. Az elképzelésre el is fehéredik kissé, és hogy kiverje a fejéből ezt a bugyuta ötletet, inkább hozzálát az útravaló összekészítéséhez, azonban ezzel is csak félsikert tud elérni, hiszen a kosár átadását kísérő szavak kapcsán megint csak úgy érzi, mintha a férfi jobban ismerné őt a kelleténél*
- Viszont... vagyis, öhm... A viszontlátásra. Biztonságos hazautat! *igyekszik összeszedni magát kissé, bár továbbra is zavart marad, és csak akkor nyugszik meg kicsit, mikor Tintás és Tizio is elhagyja a konyhát.*
//Kettesben//
*~Bő gyermekáldást~ cseng fülében a férfi jókívánsága, mely, bármennyire is szeretné, hogy része legyen benne, soha nem fog megadatni neki. Hogy lefoglalja magát kissé, gyorsan összeszedi a pakolás közben összekoszolódott tányérokat és evőeszközöket, közben pedig azon töpreng, az egész csak egy udvarias búcsúzás volt-e Tintás részéről, vagy esetleg volt valami mögöttes jelentése is a szavainak. ~Bár lenne!~ sóhajt fel magában, ahogy végez a rakodással és már nem tudja mivel elfoglalni magát a házban. Nem vágyik már annyira az egyedüllétre sem, annál inkább Tizio társaságára, így a konyhát maga mögött hagyva a férfi után indul, hogy óvatosan mögé lopakodjon, és ha lehetősége van rá, hátulról átölelje, fejét pedig a vállára támassza. Sok mindent akart kérdezni tőle, főleg vendégeikkel kapcsolatban, de már elment a kedve a kérdezősködéstől. Gondolatai továbbra is a búcsúzáskor elejtett szavak körül forognak, így inkább nem szól semmit, csak fejét kissé oldalra billentve pillant fel Tizio arcára, már amennyit lát belőle, olyan alapossággal figyelve meg a vonásait, mintha próbálná mindet az emlékezetébe vésni, miközben arra vár, vajon a férfi magától kínál-e valamiféle bővebb magyarázatot az imént történtekre*
- Hosszú volt a mai nap, talán ideje lenne lefeküdni... vagy előbb kérsz még valamit vacsorára? *szólal meg végül hosszas nézelődés után, mikor már úgy véli, ideje lenne végre mondania is valamit, de hangján érezhető, gondolatban továbbra is máshol jár.*