Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-13 10:06:45
Üzenet elküldve: 2020-01-13 10:06:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
*Mivel Fortas-asszony hangos és hajthatatlan, Learon viszonylag gyorsan előkerül. Látszik rajta, hogy még csak most kelt fel, mert haja úgy áll, mint akit összeborzoltak. Most is ezt igyekszik rendbe hozni miközben lépked Rheia felé.*
-Ugyan, nem kell bocsánatot kérned! Már aludtam eleget! *Neveti el magát.*
-Lassan elég lesz egy éjszakát pihennem minden világmegmentés után. *Húzódik fura mosolyra a szája, mert ez így kimondva elég lehetetlennek hangzik, de a tények azok tények. Ahogy a kutya közelebb ér, és végez a feje odadörgölésével a lány lábához, akkor a kiskutyákra fordítja a figyelmét. Előbb feszülten nézi őket, aztán lihegni kezd, és végül boldogan körül ugrálja Karheiát és a kezében lévő csöppségeket. Merőben szokatlan reakció ez tőle, Learon még rá is szól.*
-Na! Nayka, vigyázz, nehogy fellökjed őket! *Aztán odalép a nőhöz és megöleli, végig vigyázva a kutyakölykökre. Kicsit ellépve tőle tetőtől talpig végig méri őt, majd elégedett bólintás után megjegyzi:*
-De jól nézel ki! Sokkal szebb és izmosabb vagy, mint mikor utoljára találkoztunk! Már, ha persze lehet fokozni a szépséged. *Neveti el magát a Sajt-mester.*
-De ha már itt vagy, beszéltük régen, hogy szívesen tanítanálak mágiára! *Mivel mostanában elég sok embert tanított, nem akar kijönni a rutinból.*
-Érzem rajtad, hogy most már nagyon könnyen menne a tanulás! Benne vagy? Ha igen, akkor gyere és beszélgessünk egy pohár bor mellett. Házi bor, én készítettem meg Prexi! *Aztán megvakarja tarkóját.*
-Csak tudnám hol csatangol az a gyerek megint! *Aztán kinyújtja kezét is.*
-Szép kiskutyák. Megnézhetem az egyiket? *Tartja mancsát, miközben csillogó szemekkel bámul a kis izgága gombócok felé.*
*Mivel Fortas-asszony hangos és hajthatatlan, Learon viszonylag gyorsan előkerül. Látszik rajta, hogy még csak most kelt fel, mert haja úgy áll, mint akit összeborzoltak. Most is ezt igyekszik rendbe hozni miközben lépked Rheia felé.*
-Ugyan, nem kell bocsánatot kérned! Már aludtam eleget! *Neveti el magát.*
-Lassan elég lesz egy éjszakát pihennem minden világmegmentés után. *Húzódik fura mosolyra a szája, mert ez így kimondva elég lehetetlennek hangzik, de a tények azok tények. Ahogy a kutya közelebb ér, és végez a feje odadörgölésével a lány lábához, akkor a kiskutyákra fordítja a figyelmét. Előbb feszülten nézi őket, aztán lihegni kezd, és végül boldogan körül ugrálja Karheiát és a kezében lévő csöppségeket. Merőben szokatlan reakció ez tőle, Learon még rá is szól.*
-Na! Nayka, vigyázz, nehogy fellökjed őket! *Aztán odalép a nőhöz és megöleli, végig vigyázva a kutyakölykökre. Kicsit ellépve tőle tetőtől talpig végig méri őt, majd elégedett bólintás után megjegyzi:*
-De jól nézel ki! Sokkal szebb és izmosabb vagy, mint mikor utoljára találkoztunk! Már, ha persze lehet fokozni a szépséged. *Neveti el magát a Sajt-mester.*
-De ha már itt vagy, beszéltük régen, hogy szívesen tanítanálak mágiára! *Mivel mostanában elég sok embert tanított, nem akar kijönni a rutinból.*
-Érzem rajtad, hogy most már nagyon könnyen menne a tanulás! Benne vagy? Ha igen, akkor gyere és beszélgessünk egy pohár bor mellett. Házi bor, én készítettem meg Prexi! *Aztán megvakarja tarkóját.*
-Csak tudnám hol csatangol az a gyerek megint! *Aztán kinyújtja kezét is.*
-Szép kiskutyák. Megnézhetem az egyiket? *Tartja mancsát, miközben csillogó szemekkel bámul a kis izgága gombócok felé.*
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-12 19:27:13
Üzenet elküldve: 2020-01-12 19:27:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Derin-birtok//
*Karheia kezd kissé elbizonytalanodni, de azért még közelebb lépeget Csatanglóval. ~ Biztos nincs itthon. ~ Gondolja magában, amikor már fel is adná, hiszen végtelen csend honol a birtokon. Végül megéri még egy lélegzetvételnyi időt várnia, mert először kutyaugatást hall meg, amire a kezében lévő kölykök is egyből felkapják a fejüket. Azután végre emberi alakot is megpillant, bár nem Learon az, ezt egyből meg tudja állapítani. Még akkor sem a férfi, ha esetleg meghízott azóta, amióta nem látta őt.*
- Szép napot!
*Köszön kezdésképpen, majd a kérdésre ingatni kezdi a fejét.*
- Nem-nem, hagyja csak. Nem fontos, csak erre jártam, gondoltam megnézem hogy van.
*De úgy tűnik a nő hajthatatlan, és ez kissé zavarba hozza Karheiát, aki újra elismétli.*
- De tényleg, hagyják csak pihenni.
*Úgy tűnik minden eredménytelenül, ezt pedig egy lemondó sóhajjal konstatálja. Nem kedveli az ilyen túlzott makacsságot, így az már biztos, hogy az asszonyság nem lopta be magát Karheia szívébe. Közben, ha már így alakult, lassan lekászálódik lova hátáról, kissé ügyetlenkedve a kiskutyák miatt. Egyelőre nem meri még letenni őket, nehogy elszaladjanak. Sajnálná, nem csak azért, mert szép példányok, hanem azért, mert szép pénzt fizetett értük.*
- Bocsáss meg Learon.
*Kezd is bele rögvest a szabadkozásba, le is hajtja szégyenkezve fejét.*
- Nem akartalak a pihenésben megzavarni. Éppen csak erre jártam.
*Még rosszabbul érzi magát amiatt, hogy még csak nem is fontos ügy hívta őt ide. Ebből a kellemetlen érzésből a hozzájuk szaladó állat zökkenti ki, aki kedvesen fogadja őt. Kissé feszülten figyeli, hogy amaz miként reagál a kezében lévő két szőrgombócra, akik érdeklődve nyújtogatják fejüket lefelé, és csóválják rövidke farkukat.*
- Igen. Az első segítőm és barátom ezen a vidéken.
*Válaszol az asszonyság kérdésére ő, eközben arcára egy halovány mosoly ül ki.*
*Karheia kezd kissé elbizonytalanodni, de azért még közelebb lépeget Csatanglóval. ~ Biztos nincs itthon. ~ Gondolja magában, amikor már fel is adná, hiszen végtelen csend honol a birtokon. Végül megéri még egy lélegzetvételnyi időt várnia, mert először kutyaugatást hall meg, amire a kezében lévő kölykök is egyből felkapják a fejüket. Azután végre emberi alakot is megpillant, bár nem Learon az, ezt egyből meg tudja állapítani. Még akkor sem a férfi, ha esetleg meghízott azóta, amióta nem látta őt.*
- Szép napot!
*Köszön kezdésképpen, majd a kérdésre ingatni kezdi a fejét.*
- Nem-nem, hagyja csak. Nem fontos, csak erre jártam, gondoltam megnézem hogy van.
*De úgy tűnik a nő hajthatatlan, és ez kissé zavarba hozza Karheiát, aki újra elismétli.*
- De tényleg, hagyják csak pihenni.
*Úgy tűnik minden eredménytelenül, ezt pedig egy lemondó sóhajjal konstatálja. Nem kedveli az ilyen túlzott makacsságot, így az már biztos, hogy az asszonyság nem lopta be magát Karheia szívébe. Közben, ha már így alakult, lassan lekászálódik lova hátáról, kissé ügyetlenkedve a kiskutyák miatt. Egyelőre nem meri még letenni őket, nehogy elszaladjanak. Sajnálná, nem csak azért, mert szép példányok, hanem azért, mert szép pénzt fizetett értük.*
- Bocsáss meg Learon.
*Kezd is bele rögvest a szabadkozásba, le is hajtja szégyenkezve fejét.*
- Nem akartalak a pihenésben megzavarni. Éppen csak erre jártam.
*Még rosszabbul érzi magát amiatt, hogy még csak nem is fontos ügy hívta őt ide. Ebből a kellemetlen érzésből a hozzájuk szaladó állat zökkenti ki, aki kedvesen fogadja őt. Kissé feszülten figyeli, hogy amaz miként reagál a kezében lévő két szőrgombócra, akik érdeklődve nyújtogatják fejüket lefelé, és csóválják rövidke farkukat.*
- Igen. Az első segítőm és barátom ezen a vidéken.
*Válaszol az asszonyság kérdésére ő, eközben arcára egy halovány mosoly ül ki.*
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-12 18:13:10
Üzenet elküldve: 2020-01-12 18:13:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
*Learon, miután végzett parasztjai kifizetésével és elmesélt mindent, amit csak érmesnek gondolt mesélésre, valamint szíve sok gondjának kiöntésére, úgy döntött, hogy lefekszik aludni egy kicsit, mert ezt a sok mindent csak úgy tudja igazán kiheverni, ha bebújik a szőrök és bőrök közé és csak holnap kel fel.*
*Karheia kiáltására először semmi válasz, majd pár másodperc múlva egy kutyavakkantást hallhat, aztán a kisebbik házból jön elő egy termetesre hízott asszonyság. Mi tagadás, a jólét jól felhizlalta az ideérkezésekor még sovány nőt. Egy jó fél percig csak bámul a lányra Fotas-asszony, aztán vállat von és odaszól.*
-Learon uram alszik még, mert nehéz pár napja volt. Felkeltsem önnek? *Kérdezi, immáron mosolyogva, majd elindul a Rheia felé. Talán kissé megzavarta, hogy az ilyen érett korú nők ritkák errefelé. Learonnál vagy kislányok vagy kislánynak kinéző szerzetek, esetleg mindenféle férfiak fordulnak meg. Szinte már szokatlan egy teljesen átlagos kinézetű felnőtt nő.*
-Úgyis fel kell kelteni! *Szól közbe a választ meg se várva.*
-Mired! *Kiabál be a házba.*
-Keltsd fel Learon urat, itt egy asszonyság, aki látni szeretné! *A fiú már fut is ki a házból, be a másikba, de az ajtóban pont beleütközik a már említett kecskésbe.*
-Mi ez a nagy hangzavar? *Kérdezi hirtelen zsörtölődve a pásztor, de ahogy meglátja, hogy ki érkezett hozzá látogatóba, egyből felvidámodik.*
-Áh! Rheia! *Indul meg felé nagy léptekkel, mire kutyája, Nayka is odaszalad a lányhoz, hogy odadugja hozzá nagy, szőrös fejét.*
-Mi járatban? *Kérdezi ismét a Sajt-mester.*
-Áh! Akkor ismeri a hölgyet? *Fordul ezzel Fortas-asszony a birtok urához.*
*Learon, miután végzett parasztjai kifizetésével és elmesélt mindent, amit csak érmesnek gondolt mesélésre, valamint szíve sok gondjának kiöntésére, úgy döntött, hogy lefekszik aludni egy kicsit, mert ezt a sok mindent csak úgy tudja igazán kiheverni, ha bebújik a szőrök és bőrök közé és csak holnap kel fel.*
*Karheia kiáltására először semmi válasz, majd pár másodperc múlva egy kutyavakkantást hallhat, aztán a kisebbik házból jön elő egy termetesre hízott asszonyság. Mi tagadás, a jólét jól felhizlalta az ideérkezésekor még sovány nőt. Egy jó fél percig csak bámul a lányra Fotas-asszony, aztán vállat von és odaszól.*
-Learon uram alszik még, mert nehéz pár napja volt. Felkeltsem önnek? *Kérdezi, immáron mosolyogva, majd elindul a Rheia felé. Talán kissé megzavarta, hogy az ilyen érett korú nők ritkák errefelé. Learonnál vagy kislányok vagy kislánynak kinéző szerzetek, esetleg mindenféle férfiak fordulnak meg. Szinte már szokatlan egy teljesen átlagos kinézetű felnőtt nő.*
-Úgyis fel kell kelteni! *Szól közbe a választ meg se várva.*
-Mired! *Kiabál be a házba.*
-Keltsd fel Learon urat, itt egy asszonyság, aki látni szeretné! *A fiú már fut is ki a házból, be a másikba, de az ajtóban pont beleütközik a már említett kecskésbe.*
-Mi ez a nagy hangzavar? *Kérdezi hirtelen zsörtölődve a pásztor, de ahogy meglátja, hogy ki érkezett hozzá látogatóba, egyből felvidámodik.*
-Áh! Rheia! *Indul meg felé nagy léptekkel, mire kutyája, Nayka is odaszalad a lányhoz, hogy odadugja hozzá nagy, szőrös fejét.*
-Mi járatban? *Kérdezi ismét a Sajt-mester.*
-Áh! Akkor ismeri a hölgyet? *Fordul ezzel Fortas-asszony a birtok urához.*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:17:33
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:17:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Derin-birtok//
*Karheia a vásárlás végeztével elindul a piac széléhez, ott ahol félős lovát kikötötte. Kicsit nézegeti, hogy miként üljön fel, hova tegye a kölyköket. Végül siker a nyeregbe ügyeskednie magát, fél kézzel tartva a kutyákat, miközben feneküket a ló hátán pihentetik, másik kezével próbálva vezetni Csatanglót. Kissé időigényes, és mi tagadás ügyetlenkedik is, főleg az elején, amíg nem kezd végül ráérezni a dologra.*
- Lassacskán haladunk de nem is sietünk sehová, ugye?
*Néz le a ragyogó sötét szemekre, amik egy kis derűt hoznak majd napjaiba. Eszébe jut Prexiar, aki biztos valami furcsa nevet adna nekik, de már rég nem látta a szőke kisfiút, így kénytelen lesz majd Karheia kitalálni valamit. Már amennyiben most sem fogja látni.
Az út egy bizonyos pontján megtorpan, amikor választás elé érkezik, végül elszánja magát, és halad tovább, egyenesen Learon földje felé. Még tisztán emlékszik, amikor tharg földön első útja ide vezette, és mennyire elveszett volt. Haja jócskán rövidebb volt, ő maga meg igencsak sovány. Azóta sok minden változott, ő leginkább külső terén.
Amint meglátja közelebbről a ház körvonalait arcára mosoly szalad. Nyakát nyújtogatva keresi a ház és a terület urát, de biztosra menve fennhangon megszólal.*
- Hahó! Learon!
*Hangja valamivel magasabb, mint beszédkor, így messzebb elér, mint amikor a teheneket hívta haza egykoron.*
- Majd ha végre lesz egy kis házam, akkor veszek teheneket is.
*Mondja mindezt halkan maga elé. Már régóta vágyik egy bájos otthonra, hiába szeret Synmirán lenni a többi mágussal. Ez viszont egyelőre még várat magára.*
*Karheia a vásárlás végeztével elindul a piac széléhez, ott ahol félős lovát kikötötte. Kicsit nézegeti, hogy miként üljön fel, hova tegye a kölyköket. Végül siker a nyeregbe ügyeskednie magát, fél kézzel tartva a kutyákat, miközben feneküket a ló hátán pihentetik, másik kezével próbálva vezetni Csatanglót. Kissé időigényes, és mi tagadás ügyetlenkedik is, főleg az elején, amíg nem kezd végül ráérezni a dologra.*
- Lassacskán haladunk de nem is sietünk sehová, ugye?
*Néz le a ragyogó sötét szemekre, amik egy kis derűt hoznak majd napjaiba. Eszébe jut Prexiar, aki biztos valami furcsa nevet adna nekik, de már rég nem látta a szőke kisfiút, így kénytelen lesz majd Karheia kitalálni valamit. Már amennyiben most sem fogja látni.
Az út egy bizonyos pontján megtorpan, amikor választás elé érkezik, végül elszánja magát, és halad tovább, egyenesen Learon földje felé. Még tisztán emlékszik, amikor tharg földön első útja ide vezette, és mennyire elveszett volt. Haja jócskán rövidebb volt, ő maga meg igencsak sovány. Azóta sok minden változott, ő leginkább külső terén.
Amint meglátja közelebbről a ház körvonalait arcára mosoly szalad. Nyakát nyújtogatva keresi a ház és a terület urát, de biztosra menve fennhangon megszólal.*
- Hahó! Learon!
*Hangja valamivel magasabb, mint beszédkor, így messzebb elér, mint amikor a teheneket hívta haza egykoron.*
- Majd ha végre lesz egy kis házam, akkor veszek teheneket is.
*Mondja mindezt halkan maga elé. Már régóta vágyik egy bájos otthonra, hiába szeret Synmirán lenni a többi mágussal. Ez viszont egyelőre még várat magára.*
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-11 10:56:40
Üzenet elküldve: 2020-01-11 10:56:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kitérő//
//Zárás//
*Kellemesen mosolyog Rheiára, s látja, hogy tényleg örül az állatoknak. Ez a kedvence, igazából. Amikor jó üzletet köt, keres is rajta(nem is keveset), de mindenki jól jár, és közben tényleg segít is másoknak vele. Még a bácsika sem panaszkodhat, hisz tele zsebbel térhet haza.*
-Az istenek kísérjék útján, papa.
*Int az árusnak, majd a lányhoz fordul.*
-Igazán nincs mit, kedves hölgyem. Aztán ha olyan helyen jár, esetleg egy barátjának kellene egy jó kereskedő, ne feledje a nevem.
*Kicsit sunyin vigyorog, hisz ha viszik a hírnevét, az a legtöbb, amit kaphat. Persze nem tudhatja, hogy a nő tényleg jó élménnyel gazdagodott, vagy magában a halálba kívánja a kis tündért. Mindenesetre elköszön tőle, s lassan sétálgatva eltűnik a piacban. Hisz a szerzett aranyból még vannak tervei. Kis keresgélés után szinte a szívébe mar a felismerés, s nem habozik. Összesen 314 aranyat hagy egy kissé goromba, de korrekt árusnál (Mesélő (Szarkazmus)).
Végre talált jó áron egy kordét, s egy kedves kis csacsit is. Régi, gyerekkori álma így utazni, a kordén ülve, amit egy szamárka húz. ~Csodás. Csodás!~ Végtelen jókedvvel indul útra, befogja a kordé elé a jószágot, s elindul, fütyörészve a Sellő felé.*
//Zárás//
*Kellemesen mosolyog Rheiára, s látja, hogy tényleg örül az állatoknak. Ez a kedvence, igazából. Amikor jó üzletet köt, keres is rajta(nem is keveset), de mindenki jól jár, és közben tényleg segít is másoknak vele. Még a bácsika sem panaszkodhat, hisz tele zsebbel térhet haza.*
-Az istenek kísérjék útján, papa.
*Int az árusnak, majd a lányhoz fordul.*
-Igazán nincs mit, kedves hölgyem. Aztán ha olyan helyen jár, esetleg egy barátjának kellene egy jó kereskedő, ne feledje a nevem.
*Kicsit sunyin vigyorog, hisz ha viszik a hírnevét, az a legtöbb, amit kaphat. Persze nem tudhatja, hogy a nő tényleg jó élménnyel gazdagodott, vagy magában a halálba kívánja a kis tündért. Mindenesetre elköszön tőle, s lassan sétálgatva eltűnik a piacban. Hisz a szerzett aranyból még vannak tervei. Kis keresgélés után szinte a szívébe mar a felismerés, s nem habozik. Összesen 314 aranyat hagy egy kissé goromba, de korrekt árusnál (Mesélő (Szarkazmus)).
Végre talált jó áron egy kordét, s egy kedves kis csacsit is. Régi, gyerekkori álma így utazni, a kordén ülve, amit egy szamárka húz. ~Csodás. Csodás!~ Végtelen jókedvvel indul útra, befogja a kordé elé a jószágot, s elindul, fütyörészve a Sellő felé.*
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-11 09:56:08
Üzenet elküldve: 2020-01-11 09:56:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kitérő//
*Nyugodtabb a lelke úgy, hogy Merchen is rápillant az állatokra, elvégre több szem többet lát. Hasonlóképpen cselekszik, mint korábban Rorkir is tette, és ahogy eszébe jut a barbár férfi kellemes érzés önti el őt. Ezután csak hallgat, és megállapítja, hogy Merchen finomságában van valami durvaság is. Persze az is lehet, hogy csak egy szerepet játszik el, ez nem lepné meg Karheiát, ez inkább csak apró sugallat ahogy figyeli a tündért.
Gondolataiból a két nyüszögő állat rántja ki, akik most vele szemben várnak Merchen kezében. Karheia arca egyből felderül, és elsőként elveszi a könyvet, majd bőrtáskájába teszi, így kezei szabadon maradnak, majd nyúl a kiskutyákért is. Ezután egyéb dolga sincs, mint a fennmaradó 231 aranyat odaadni Merchen Feiynek. *
- Igazán nagyon köszönöm.
*Mondja, miközben igyekszik úgy fogni a két kölyköt, hogy amazoknak kényelmes is legyen, és ne pottyanjanak ki kezeiből sem.*
- Remélem rövidesen viszont látjuk egymást. Ha ismét erre jár, kedves Merchen, akkor vendégem a Vaskorsóban egy italra.
*Teszi hozzá még mosolyogva, és ha nincs más hátra, úgy akkor elbúcsúzik a kereskedőtől, akivel úgy véli remek üzletet kötött, és aki egyben szimpatikus volt a számára, így biztos maradandóan megjegyzi magának az arcát. Ki tudja még mikor sodorja őket össze az élet, és milyen lesz a viszontlátás körülménye.*
*Nyugodtabb a lelke úgy, hogy Merchen is rápillant az állatokra, elvégre több szem többet lát. Hasonlóképpen cselekszik, mint korábban Rorkir is tette, és ahogy eszébe jut a barbár férfi kellemes érzés önti el őt. Ezután csak hallgat, és megállapítja, hogy Merchen finomságában van valami durvaság is. Persze az is lehet, hogy csak egy szerepet játszik el, ez nem lepné meg Karheiát, ez inkább csak apró sugallat ahogy figyeli a tündért.
Gondolataiból a két nyüszögő állat rántja ki, akik most vele szemben várnak Merchen kezében. Karheia arca egyből felderül, és elsőként elveszi a könyvet, majd bőrtáskájába teszi, így kezei szabadon maradnak, majd nyúl a kiskutyákért is. Ezután egyéb dolga sincs, mint a fennmaradó 231 aranyat odaadni Merchen Feiynek.
* - Igazán nagyon köszönöm.
*Mondja, miközben igyekszik úgy fogni a két kölyköt, hogy amazoknak kényelmes is legyen, és ne pottyanjanak ki kezeiből sem.*
- Remélem rövidesen viszont látjuk egymást. Ha ismét erre jár, kedves Merchen, akkor vendégem a Vaskorsóban egy italra.
*Teszi hozzá még mosolyogva, és ha nincs más hátra, úgy akkor elbúcsúzik a kereskedőtől, akivel úgy véli remek üzletet kötött, és aki egyben szimpatikus volt a számára, így biztos maradandóan megjegyzi magának az arcát. Ki tudja még mikor sodorja őket össze az élet, és milyen lesz a viszontlátás körülménye.*
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-10 09:26:22
Üzenet elküldve: 2020-01-10 09:26:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//harmadik lecke//
*Mándli egyre ügyesebb lett és egyre jobban ment neki a birkák körüli lét. Terelésnek még nem teljesen nevezhető. Trodd mindenesetre úgy állapította meg, hogy már elég ügyes ahhoz, hogy folytatódjon a tanítása. A korábbi leckéket mélyítették el. A visszahívást és a helyben tartást. Visszahívásnál Trodd igyekezett akkor csinálni mikor Mándli bele van merülve a terelgetésbe vagy a játékba. Ha a kutya odajött akkor mindig megdicsérte és visszaküldte. Ezek nagyon fontos feladatok, hisz a kutyának hallgatnia kell rá. A terelés tanításának elkezdése ezek nélkül lehetetlen. A helyben tartás hosszabb folyamat volt. Meg kellett értetnie Mándlival, hogy maradjon ott és csak akkor mehet el mikor ő megengedi. Ez nehezebb volt főleg mert egy nagyon energikus állatról volt szó, de lassacskán sikerült. Mindig mikor hallgatott rá akkor a pásztor megdicsérte őt. Viszont el is kezdett bonyolódni a dolog. Volt, hogy ülve vagy fekve kellett maradnia és úgy, hogy Trodd eltávolodott tőle. Ez hosszú folyamat volt, de egyre jobban ment. A vége felé már akkor is úgy maradt Mándli mikor a pásztor háttal volt neki. Ezt alaposan begyakorolták mert a következő feladatoknál már lényeges lehet egy Mándli jellemű állatnak. Ez pedig az irányba küldés volt. Ezzel már tényleges segítséget is tudta majd adni a gazdájának a kiskutya. A gyakorlás nem volt könnyű. Külön kellett csinálni a szokásos feladatoktól először mert kevés birkával könnyebb volt kezdeni. Tőlük öt-hat méterre leültette a kiskutyát és ő maga pedig a birkák közé állt és elindította őt. Úgy, hogy balra mutatott és mondta neki, hogy "Menj elé!" A feladatnak két fontos jellemzője volt. Hogy jó irányból menjen és hogy ne túl közel az állatokhoz. Rá kellett vezetni Mándlit, hogy miképp irányíthatja a birkákat és azok, hogy reagálnak rá. Hogy minél közelebb van hozzájuk annál idegesebbek lesznek. Mikor túl közel ment az állathoz akkor Trodd mindig elé ment és hátrább kényszerítette. Arra, hogy tartson távolságot az állatoktól miközben körberohanja őket. Ez egy nem egyszerű feladat volt. Kellett hozzá Trodd híres türelme. Az eredmény pedig így se lett több két-két és fél méternél, de ezzel ő is tisztában volt. Nem egy nagytestű kutyát tanít. Mándli kisebb mint a birka és pont ezért közelebb kell lennie hozzá, hogy irányíthassa. Mikor jól ment neki akkor mindig megdicsérte. És csak szép lassan növelték a birkák számát. A tharg birkákat is befogva gyakorlásra. Mikor már nem volt ezzel gond akkor jöttek a további trükkök. Miközben körbefutotta az állatot aközben állította meg Mándlit Trodd. Aki, ha nem hallgatott akkor erélyesebben szólt rá. Ez fontos parancs a terelés során. Mikor jól ment akkor esténként a karámba tereléskor gyakorolták megy-e. Így a kutya segítségével hajtotta be a birkákat Trodd. Egy idő után már jól is ment. Mándli már csak épp egy kicsit, de kezdett igazi pásztorkutyára hasonlítani. Jött a "Tovább" parancs betanítása. Ami, az előző feladatra épült. Mikor meg lett Mándli állítva akkor a tovább parancsot meghallva folytassa a megkezdett kört. Ha pedig megint megállítják ott álljon meg. Az állatok terelésére hasznos ez is. Mándli ezt már kicsit könnyebben tanulta meg hála annak, hogy az előző leckéket alaposan begyakorolták. Mikor jól ment akkor Trodd leckéztette a kiskutyát. A földje közepére egy karót szúrt és vezettette a birkákat úgy, hogy mindig mikor Mándli úgy volt előttük akkor megállította, aztán újra elindította, hogy kicsit forduljanak. Mikor sikerült elérni, hogy a kiskutya segítségével a nyáj tegyen egy kört a karó körül akkor nagyon büszke volt a munkájára. Aznap ha lett volna bora alaposan fel is öntött volna a garatra, de így csak juhtúrós puliszkával lakott jól be ünneplés gyanánt.*
*Mándli egyre ügyesebb lett és egyre jobban ment neki a birkák körüli lét. Terelésnek még nem teljesen nevezhető. Trodd mindenesetre úgy állapította meg, hogy már elég ügyes ahhoz, hogy folytatódjon a tanítása. A korábbi leckéket mélyítették el. A visszahívást és a helyben tartást. Visszahívásnál Trodd igyekezett akkor csinálni mikor Mándli bele van merülve a terelgetésbe vagy a játékba. Ha a kutya odajött akkor mindig megdicsérte és visszaküldte. Ezek nagyon fontos feladatok, hisz a kutyának hallgatnia kell rá. A terelés tanításának elkezdése ezek nélkül lehetetlen. A helyben tartás hosszabb folyamat volt. Meg kellett értetnie Mándlival, hogy maradjon ott és csak akkor mehet el mikor ő megengedi. Ez nehezebb volt főleg mert egy nagyon energikus állatról volt szó, de lassacskán sikerült. Mindig mikor hallgatott rá akkor a pásztor megdicsérte őt. Viszont el is kezdett bonyolódni a dolog. Volt, hogy ülve vagy fekve kellett maradnia és úgy, hogy Trodd eltávolodott tőle. Ez hosszú folyamat volt, de egyre jobban ment. A vége felé már akkor is úgy maradt Mándli mikor a pásztor háttal volt neki. Ezt alaposan begyakorolták mert a következő feladatoknál már lényeges lehet egy Mándli jellemű állatnak. Ez pedig az irányba küldés volt. Ezzel már tényleges segítséget is tudta majd adni a gazdájának a kiskutya. A gyakorlás nem volt könnyű. Külön kellett csinálni a szokásos feladatoktól először mert kevés birkával könnyebb volt kezdeni. Tőlük öt-hat méterre leültette a kiskutyát és ő maga pedig a birkák közé állt és elindította őt. Úgy, hogy balra mutatott és mondta neki, hogy "Menj elé!" A feladatnak két fontos jellemzője volt. Hogy jó irányból menjen és hogy ne túl közel az állatokhoz. Rá kellett vezetni Mándlit, hogy miképp irányíthatja a birkákat és azok, hogy reagálnak rá. Hogy minél közelebb van hozzájuk annál idegesebbek lesznek. Mikor túl közel ment az állathoz akkor Trodd mindig elé ment és hátrább kényszerítette. Arra, hogy tartson távolságot az állatoktól miközben körberohanja őket. Ez egy nem egyszerű feladat volt. Kellett hozzá Trodd híres türelme. Az eredmény pedig így se lett több két-két és fél méternél, de ezzel ő is tisztában volt. Nem egy nagytestű kutyát tanít. Mándli kisebb mint a birka és pont ezért közelebb kell lennie hozzá, hogy irányíthassa. Mikor jól ment neki akkor mindig megdicsérte. És csak szép lassan növelték a birkák számát. A tharg birkákat is befogva gyakorlásra. Mikor már nem volt ezzel gond akkor jöttek a további trükkök. Miközben körbefutotta az állatot aközben állította meg Mándlit Trodd. Aki, ha nem hallgatott akkor erélyesebben szólt rá. Ez fontos parancs a terelés során. Mikor jól ment akkor esténként a karámba tereléskor gyakorolták megy-e. Így a kutya segítségével hajtotta be a birkákat Trodd. Egy idő után már jól is ment. Mándli már csak épp egy kicsit, de kezdett igazi pásztorkutyára hasonlítani. Jött a "Tovább" parancs betanítása. Ami, az előző feladatra épült. Mikor meg lett Mándli állítva akkor a tovább parancsot meghallva folytassa a megkezdett kört. Ha pedig megint megállítják ott álljon meg. Az állatok terelésére hasznos ez is. Mándli ezt már kicsit könnyebben tanulta meg hála annak, hogy az előző leckéket alaposan begyakorolták. Mikor jól ment akkor Trodd leckéztette a kiskutyát. A földje közepére egy karót szúrt és vezettette a birkákat úgy, hogy mindig mikor Mándli úgy volt előttük akkor megállította, aztán újra elindította, hogy kicsit forduljanak. Mikor sikerült elérni, hogy a kiskutya segítségével a nyáj tegyen egy kört a karó körül akkor nagyon büszke volt a munkájára. Aznap ha lett volna bora alaposan fel is öntött volna a garatra, de így csak juhtúrós puliszkával lakott jól be ünneplés gyanánt.*
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-09 21:18:23
Üzenet elküldve: 2020-01-09 21:18:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kitérő//
*Mosolyog, kedvesen, néha-néha még a napba is belenéz. Ugyan nem tudja ő maga, hogy miért, de sokszor látta már másoknál, és annyira jól néz ki a dolog, hogy bizony ő is alkalmazza néha ezt a technikát. Nem mintha érdemi haszna lenne, de a külsőségek is fontos tárházát kell hogy képezzék egy valamire való kereskedőnek. Rheia megnézegeti a jószágokat, s látszólag tetszenek nekik, nagyon is, Merchennek ez bőven elég. Azárt ő maga is megnézegeti az állatokat, mi tagadás, szereti a kutyákat. Jól megsimogatja őket, de ami fontosabb, megvizsgálja őket. Megragadja a grabancánál őket egyesével, s a levegőbe emelik.*
-Amelyik kutya nyüszét, az nem való semmire, csak ölebnek. De ez a kettő itt..
*Mutat kettőre, s ahogy látja a nőnek tetszenek az állatok, hát a gazdához sétál.*
-Jó uram, ezek aztán tényleg kutyák. Nem akarok hazudni, meg rózsa illatot hazudni a szarnak. Kellenek nekem. Egyezzünk meg. adok a kettőért 250-et.
*Látszólag a bácsika vakargatja a szakállát, s tudja jól, hogy mások egyet vesznek ennyiért, de Merchen még nem fejezte be.*
-De hogy maga se járjon rosszul tudja mit? Rácsapok még. Látom van ottan egy kis könyvecske is, bőrkötéses. Igen szép darab. Ha aztat is nekem adja, akkor kiegyezhetünk 351 aranyban.
*Nézegeti a kis könyvecskét a paraszt, elgondolkodik, majd elmosolyodik, a kezét nyújtja, s szól.*
-Legyen egy kis borravaló is, és akkor én szép napot meg áldomást kérek magukra.
*Merchen is mosolyog, bólint, majd kicsit arrébb vonul, hogy a nő ne láthassa a részleteket, hisz egyrészt biztos nem érdekli a számolgatás, másrészt meg hogy nézne ki, ha kilesné igazából a tündér milyen olcsón szerezte meg az árukat. Összesen 381 aranyat ad a parasztnak (Mesélő (Mimóza)).
Nem nehéz a lelke, ez jó üzlet mindenki számára, s a portéka sem rossz minőség, az már biztos.*
-Na kérem, itt a két gyönyörű juhászkutya. Gondozza aztán őket szépen! Ó igen, és itt a könyv is, amit kért. Szerintem szép darab, ha engem kérdez. Biztos a bácsi faraghatta a bőrt rajta.
*Von vállat, s nézegeti egy darabig, mielőtt átnyújtaná Rheiának.*
-Összesen csak 481 aranyba került, tudja, egyet adtam neki. Hogy legyen szép napja hazafelé az úton.
~Még kevesebb is lett, mint 500. Tényleg sokat spórolt velem ez a barbár asszony.~
*Mosolyog, kedvesen, néha-néha még a napba is belenéz. Ugyan nem tudja ő maga, hogy miért, de sokszor látta már másoknál, és annyira jól néz ki a dolog, hogy bizony ő is alkalmazza néha ezt a technikát. Nem mintha érdemi haszna lenne, de a külsőségek is fontos tárházát kell hogy képezzék egy valamire való kereskedőnek. Rheia megnézegeti a jószágokat, s látszólag tetszenek nekik, nagyon is, Merchennek ez bőven elég. Azárt ő maga is megnézegeti az állatokat, mi tagadás, szereti a kutyákat. Jól megsimogatja őket, de ami fontosabb, megvizsgálja őket. Megragadja a grabancánál őket egyesével, s a levegőbe emelik.*
-Amelyik kutya nyüszét, az nem való semmire, csak ölebnek. De ez a kettő itt..
*Mutat kettőre, s ahogy látja a nőnek tetszenek az állatok, hát a gazdához sétál.*
-Jó uram, ezek aztán tényleg kutyák. Nem akarok hazudni, meg rózsa illatot hazudni a szarnak. Kellenek nekem. Egyezzünk meg. adok a kettőért 250-et.
*Látszólag a bácsika vakargatja a szakállát, s tudja jól, hogy mások egyet vesznek ennyiért, de Merchen még nem fejezte be.*
-De hogy maga se járjon rosszul tudja mit? Rácsapok még. Látom van ottan egy kis könyvecske is, bőrkötéses. Igen szép darab. Ha aztat is nekem adja, akkor kiegyezhetünk 351 aranyban.
*Nézegeti a kis könyvecskét a paraszt, elgondolkodik, majd elmosolyodik, a kezét nyújtja, s szól.*
-Legyen egy kis borravaló is, és akkor én szép napot meg áldomást kérek magukra.
*Merchen is mosolyog, bólint, majd kicsit arrébb vonul, hogy a nő ne láthassa a részleteket, hisz egyrészt biztos nem érdekli a számolgatás, másrészt meg hogy nézne ki, ha kilesné igazából a tündér milyen olcsón szerezte meg az árukat. Összesen 381 aranyat ad a parasztnak (Mesélő (Mimóza)).
Nem nehéz a lelke, ez jó üzlet mindenki számára, s a portéka sem rossz minőség, az már biztos.*
-Na kérem, itt a két gyönyörű juhászkutya. Gondozza aztán őket szépen! Ó igen, és itt a könyv is, amit kért. Szerintem szép darab, ha engem kérdez. Biztos a bácsi faraghatta a bőrt rajta.
*Von vállat, s nézegeti egy darabig, mielőtt átnyújtaná Rheiának.*
-Összesen csak 481 aranyba került, tudja, egyet adtam neki. Hogy legyen szép napja hazafelé az úton.
~Még kevesebb is lett, mint 500. Tényleg sokat spórolt velem ez a barbár asszony.~
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-09 19:56:03
Üzenet elküldve: 2020-01-09 19:56:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kitérő//
*Örömmel látja, hogy nem érkezik elégedetlenkedés az arany összegét illetően, ez pedig arra engedi következtetni, hogy hasonlóképpen vélekednek ebben. Természetesen engedelmesen követi Merchent, annak rendje és módja szerint, közben kíváncsian, és egyszersmind feszülten figyeli. Úgy véli, hogy elmenekülni nem fog az aranyával, így nyugodtan szemlélheti a kereskedőt annak hazai terepén.
Merchen ki is szemel valami helyi gazdát, ami Karheia szerint jó kezdet, egyrészt mert szívesebben ad pénzt egyszerű, thargföldi embereknek, mint messzi földről jött cifra idegeneknek, másfelől pedig jobban bízik is azokban.*
- Köszönjük.
*Mondja hálásan mosolyogva, és közelebb lép a kutyusokhoz. Természetesen megnézi azok szemeit, fogait, azok viszont tiszták, fehérek, nagyon mást nem tud laikus szeme megállapítani. Megtapogatja az állatok hátát, amik megfelelően húsosnak tűnnek, tehát nem éheztették őket.*
- Egészségesnek tűnnek a számomra.
*Mondja ezt főleg Merchennek, és amolyan elismerés gyanánt persze a gazdának is. Ezután biccent a tündérnek, hogy számára megfelelőek, de többet nem mer mondani, mert nem akar annak esetleges alkudozásába rondítani.*
- Két nőstényt szeretnék.
*Teszi még hozzá, mielőtt elfelejtené, meg ha már ilyen nagy a választék.*
*Örömmel látja, hogy nem érkezik elégedetlenkedés az arany összegét illetően, ez pedig arra engedi következtetni, hogy hasonlóképpen vélekednek ebben. Természetesen engedelmesen követi Merchent, annak rendje és módja szerint, közben kíváncsian, és egyszersmind feszülten figyeli. Úgy véli, hogy elmenekülni nem fog az aranyával, így nyugodtan szemlélheti a kereskedőt annak hazai terepén.
Merchen ki is szemel valami helyi gazdát, ami Karheia szerint jó kezdet, egyrészt mert szívesebben ad pénzt egyszerű, thargföldi embereknek, mint messzi földről jött cifra idegeneknek, másfelől pedig jobban bízik is azokban.*
- Köszönjük.
*Mondja hálásan mosolyogva, és közelebb lép a kutyusokhoz. Természetesen megnézi azok szemeit, fogait, azok viszont tiszták, fehérek, nagyon mást nem tud laikus szeme megállapítani. Megtapogatja az állatok hátát, amik megfelelően húsosnak tűnnek, tehát nem éheztették őket.*
- Egészségesnek tűnnek a számomra.
*Mondja ezt főleg Merchennek, és amolyan elismerés gyanánt persze a gazdának is. Ezután biccent a tündérnek, hogy számára megfelelőek, de többet nem mer mondani, mert nem akar annak esetleges alkudozásába rondítani.*
- Két nőstényt szeretnék.
*Teszi még hozzá, mielőtt elfelejtené, meg ha már ilyen nagy a választék.*
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-09 16:44:49
Üzenet elküldve: 2020-01-09 16:44:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
//Derin-birtok//
*Raenerold csak hallgatja azt, amit a pásztorábrázatú mond. Nem fog ellenkezni, vagy szólni bármit is az ellenkezőjére, látva Mired arcát, nem szeretné tönkretenni annak álmait, ő csak segíteni akart. Ettől függetlenül magában megállapítja, hogy nagyon ritka az a fajta nemes, akiről Learon is beszél. Legtöbbjük sajnos az általa vázoltak alapján képes működni, szinte örömüket képesek lelni saját szolgáik megnyomorításában. Sok olyan ember van a világban, a nemesek között meg még annál is több, akit nem érdekel, ha valamit jól csinál a másik, csak az a fontos, hogy legyen egy apró hiba, kiugró fekete folt, amit folyamatosan fel lehet hozni és éreztetni vele, mennyivel kevesebb náluk. Mindenesetre most behívja a házba a férfi, amit Fandaron legszívesebben elutasítana, hiszen kínálta már meg borral a férfi, a karakteres ízű italt pedig mércéjéhez képest erősnek ítélte meg a lihanechi hosszúéletű; s nem szeretne már az első artheniori napján kótyagosan érkezni a városba. Persze a bordély szón még felkapja a fejét, igen meglepődik, de a nemessé válás miatt kissé álszentnek kezdi tartani a férfit, hiszen megvolt a véleménye az előbb a legfelsőbb társadalmi rétegről, most meg az lenne.*
-Szerintem félreértettél. Miredet természetesen mindenre megtanítom, ami egy lovagnak kellhet, csupán az életmód és a taníttatás árnyoldalát is felvázoltam, mert sokan nem teszik meg. Legalábbis, egy lihanechi lovagét. *Úgy gondolja, sok helyen megfordult már, s mindenütt hasonló típusú páncélosokkal találkozott, mint önmaga, persze lehet, hogy Arthenior kivétel.*
-Ó, nem köszönöm, én... *Pont visszamondaná a bor ajánlatát, mikor egy esőcsepo csöppen elé. Majd még egy. Aztán újabbak. Az eső elered, Rae befejezi a helyesbített mondatát, majd indul is befele.*
-Szívesen elfogadom, induljunk!
//Hajnal//
//Derin-birtok//
*Raenerold csak hallgatja azt, amit a pásztorábrázatú mond. Nem fog ellenkezni, vagy szólni bármit is az ellenkezőjére, látva Mired arcát, nem szeretné tönkretenni annak álmait, ő csak segíteni akart. Ettől függetlenül magában megállapítja, hogy nagyon ritka az a fajta nemes, akiről Learon is beszél. Legtöbbjük sajnos az általa vázoltak alapján képes működni, szinte örömüket képesek lelni saját szolgáik megnyomorításában. Sok olyan ember van a világban, a nemesek között meg még annál is több, akit nem érdekel, ha valamit jól csinál a másik, csak az a fontos, hogy legyen egy apró hiba, kiugró fekete folt, amit folyamatosan fel lehet hozni és éreztetni vele, mennyivel kevesebb náluk. Mindenesetre most behívja a házba a férfi, amit Fandaron legszívesebben elutasítana, hiszen kínálta már meg borral a férfi, a karakteres ízű italt pedig mércéjéhez képest erősnek ítélte meg a lihanechi hosszúéletű; s nem szeretne már az első artheniori napján kótyagosan érkezni a városba. Persze a bordély szón még felkapja a fejét, igen meglepődik, de a nemessé válás miatt kissé álszentnek kezdi tartani a férfit, hiszen megvolt a véleménye az előbb a legfelsőbb társadalmi rétegről, most meg az lenne.*
-Szerintem félreértettél. Miredet természetesen mindenre megtanítom, ami egy lovagnak kellhet, csupán az életmód és a taníttatás árnyoldalát is felvázoltam, mert sokan nem teszik meg. Legalábbis, egy lihanechi lovagét. *Úgy gondolja, sok helyen megfordult már, s mindenütt hasonló típusú páncélosokkal találkozott, mint önmaga, persze lehet, hogy Arthenior kivétel.*
-Ó, nem köszönöm, én... *Pont visszamondaná a bor ajánlatát, mikor egy esőcsepo csöppen elé. Majd még egy. Aztán újabbak. Az eső elered, Rae befejezi a helyesbített mondatát, majd indul is befele.*
-Szívesen elfogadom, induljunk!
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-09 13:44:08
Üzenet elküldve: 2020-01-09 13:44:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sokadnapra//
//Efföld//
*Egy pillanatig habozik, kilépjen-e a verandára, hiszen a reggelek már hidegebbek, mint azt kellemesnek találná, ám úgy ítéli meg, az ügy nem tűr halasztás, így pár határozott lépéssel átszeli a köztük lévő távolságot, hogy Tizionak adhassa a levelet, karjait pedig keresztbe fonja maga előtt, remélve, így kevésbé fog fázni. Akkor is így marad, mikor a férfi felé tartja a levelet, nem nyúl érte, csak közelebb hajol kissé, hogy jobban lássa a betűket. Bár eleinte furcsállja, hogy Tizio nem szól semmit, az üzenetet olvasva ő sem tud mit mondani, csak elkerekedett szemmel pillant a férfira. ~Artheniorba?~ hökken meg, amikor kiderül, merre is vette pontosan az irányt Ephemia a szappanjaival együtt, nem is teljesen értve, mi vezérelte a lányt, mikor úgy döntött, elmegy innen. ~Remélem, nem lesz semmi baja!~ sóhajt fel magában aggodalmasan, csak hogy aztán összehúzott szemöldökkel nézzen fel Tiziora. ~Ilyet még viccből sem kellene mondani!~ igyekszik üzenni a pillantásával, bízva benne, hogy semmi ehhez hasonló nem fog történni*
- A kancellárral? De... miért? *kérdez vissza azonban a következő megjegyzés hallatán, értetlenül állva a hirtelen témaváltás előtt. Neki magának még nem volt szerencséje találkozni a kancellárral, és fogalma sincs róla, a férfinak ez most hogy jutott eszébe. Félrebillentett fejjel méregeti Tiziot, próbálva rájönni, ennek vajon van-e bármi köze Ephemia távozásához, vagy sem, hiszen úgy látja, ma még a szokásosnál is kevesebbet sikerül kihúznia belőle. Mégis reméli, hogy kap majd valami feleletet a kérdésére, és míg a válaszra vár, egyik keze öntudatlanul is mozdul, hogy megpróbálja meglazítani a levelet szorongató ujjakat, és ha sikerrel jár, akkor sajátjait fűzze össze helyette a férfiéival, így próbálva megnyugtatni őt, hiszen bár nem látszik rajta, biztos benne, Tiziot is igencsak megviselik a levélben olvasottak*
- Nem gondolod, hogy esetleg... talán Ephemia után kellene menni? *teszi fel végül a kérdést, ami azóta foglalkoztatja, hogy hírét vették a lány távozásának, hiszen bár nem épp attól tart, amit Tizio említett, mégis úgy véli, talán jobb lenne Ephemiának, ha nem maradna teljesen egyedül, hanem lenne mellette valaki, aki segítene neki.*
//Efföld//
*Egy pillanatig habozik, kilépjen-e a verandára, hiszen a reggelek már hidegebbek, mint azt kellemesnek találná, ám úgy ítéli meg, az ügy nem tűr halasztás, így pár határozott lépéssel átszeli a köztük lévő távolságot, hogy Tizionak adhassa a levelet, karjait pedig keresztbe fonja maga előtt, remélve, így kevésbé fog fázni. Akkor is így marad, mikor a férfi felé tartja a levelet, nem nyúl érte, csak közelebb hajol kissé, hogy jobban lássa a betűket. Bár eleinte furcsállja, hogy Tizio nem szól semmit, az üzenetet olvasva ő sem tud mit mondani, csak elkerekedett szemmel pillant a férfira. ~Artheniorba?~ hökken meg, amikor kiderül, merre is vette pontosan az irányt Ephemia a szappanjaival együtt, nem is teljesen értve, mi vezérelte a lányt, mikor úgy döntött, elmegy innen. ~Remélem, nem lesz semmi baja!~ sóhajt fel magában aggodalmasan, csak hogy aztán összehúzott szemöldökkel nézzen fel Tiziora. ~Ilyet még viccből sem kellene mondani!~ igyekszik üzenni a pillantásával, bízva benne, hogy semmi ehhez hasonló nem fog történni*
- A kancellárral? De... miért? *kérdez vissza azonban a következő megjegyzés hallatán, értetlenül állva a hirtelen témaváltás előtt. Neki magának még nem volt szerencséje találkozni a kancellárral, és fogalma sincs róla, a férfinak ez most hogy jutott eszébe. Félrebillentett fejjel méregeti Tiziot, próbálva rájönni, ennek vajon van-e bármi köze Ephemia távozásához, vagy sem, hiszen úgy látja, ma még a szokásosnál is kevesebbet sikerül kihúznia belőle. Mégis reméli, hogy kap majd valami feleletet a kérdésére, és míg a válaszra vár, egyik keze öntudatlanul is mozdul, hogy megpróbálja meglazítani a levelet szorongató ujjakat, és ha sikerrel jár, akkor sajátjait fűzze össze helyette a férfiéival, így próbálva megnyugtatni őt, hiszen bár nem látszik rajta, biztos benne, Tiziot is igencsak megviselik a levélben olvasottak*
- Nem gondolod, hogy esetleg... talán Ephemia után kellene menni? *teszi fel végül a kérdést, ami azóta foglalkoztatja, hogy hírét vették a lány távozásának, hiszen bár nem épp attól tart, amit Tizio említett, mégis úgy véli, talán jobb lenne Ephemiának, ha nem maradna teljesen egyedül, hanem lenne mellette valaki, aki segítene neki.*
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-09 12:34:44
Üzenet elküldve: 2020-01-09 12:34:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
//Derin-birtok//
*Végig hallgatja a férfit, de meg kell hagynia, hogy némely gondolatával egyáltalán nem ért egyet, méghozzá olyannyira, hogy azt szóvá is kell tenni, mégpedig azért, mert látja Mireden, hogy a férfi nagy monológjának a végére egy kissé el is szontyolodott.*
-Ismertem pár lovagot, akik nem álltak be csak olyan nemeshez, akik jó lelkűek voltak és nem kértek olyan dolgot a lovagjaiktól, amiket le kellett volna nyelni. *Itt tart egy levegővételnyi szünetet, talán, hogy megértesse a férfival, hogy nem minden úgy van, ahogy ő azt látta. A világ nagyon sok és nagyon különböző helyekből áll.*
-Ezeknek a lovagoknak volt családja is. Az egyiknek a kislányát én tanítottam meg olvasni, szóval biztosan mondhatom. Harcolni persze kell, de minthogy egy zsoldosnak sok olyan feladatot el kell vállalnia, hogy étel kerülhessen az asztalára, amit nem akar és ami talán elvei ellen való, gondolom egy lovagnál sem lehet ez akadály és ahogy tudom, a lovagok jobban meg vannak fizetve, mint a zsoldosok, hiszen egyetlen uruk van, nem mindenféle kereskedő béri fel őket napokra, hónapokra. *A pásztormágus visszaemlékszik arra az öreg fickóra, aki több mint két évtizedet szolgált uránál és saját házat, később földet kapott, amit a nemes úr, a lovag halála után, annak gyermekének adományozott, tiszteletből apja iránt.*
-Nos, ha más nem, okítsd ki a fiút, aki később az én lovagom lesz, ha nem talál megfelelő nemesi házat magának. A jövőbeli Derin-háznak szüksége lesz egy-két jó fegyveresre, ha ez a vérzivataros idő állandóvá válik. Nem mondom, hogy nemessé vállok, de a jelentőségem itt már gyakorlatilag olyan, mint egy nemesé, csak a viselkedésem nem. Sokat nem értesz még az itteni világból barátom, ahogy lassan én sem értem a változó világot. Azt azonban megmondhatom, hogy itt a lovagok nem feltétlenül olyanok, mint amit eddig láttál. A bordély pedig nem egy olyan dolog, ami a gonoszság istenétől származik, én is voltam már ott párszor. *A fiú ezúttal nem szólal meg, mert a két férfin azt látja, hogy valami nagyon komoly és jelentőségteljes dologról beszélgetnek, amit ő meg sem ért még. A bordély szót pedig, mint látszik rajta, nem is hallotta még.*
-Most viszont menjünk be és igyunk egy pohár bort! *Azzal feláll és bemegy a házba.*
//Hajnal//
//Derin-birtok//
*Végig hallgatja a férfit, de meg kell hagynia, hogy némely gondolatával egyáltalán nem ért egyet, méghozzá olyannyira, hogy azt szóvá is kell tenni, mégpedig azért, mert látja Mireden, hogy a férfi nagy monológjának a végére egy kissé el is szontyolodott.*
-Ismertem pár lovagot, akik nem álltak be csak olyan nemeshez, akik jó lelkűek voltak és nem kértek olyan dolgot a lovagjaiktól, amiket le kellett volna nyelni. *Itt tart egy levegővételnyi szünetet, talán, hogy megértesse a férfival, hogy nem minden úgy van, ahogy ő azt látta. A világ nagyon sok és nagyon különböző helyekből áll.*
-Ezeknek a lovagoknak volt családja is. Az egyiknek a kislányát én tanítottam meg olvasni, szóval biztosan mondhatom. Harcolni persze kell, de minthogy egy zsoldosnak sok olyan feladatot el kell vállalnia, hogy étel kerülhessen az asztalára, amit nem akar és ami talán elvei ellen való, gondolom egy lovagnál sem lehet ez akadály és ahogy tudom, a lovagok jobban meg vannak fizetve, mint a zsoldosok, hiszen egyetlen uruk van, nem mindenféle kereskedő béri fel őket napokra, hónapokra. *A pásztormágus visszaemlékszik arra az öreg fickóra, aki több mint két évtizedet szolgált uránál és saját házat, később földet kapott, amit a nemes úr, a lovag halála után, annak gyermekének adományozott, tiszteletből apja iránt.*
-Nos, ha más nem, okítsd ki a fiút, aki később az én lovagom lesz, ha nem talál megfelelő nemesi házat magának. A jövőbeli Derin-háznak szüksége lesz egy-két jó fegyveresre, ha ez a vérzivataros idő állandóvá válik. Nem mondom, hogy nemessé vállok, de a jelentőségem itt már gyakorlatilag olyan, mint egy nemesé, csak a viselkedésem nem. Sokat nem értesz még az itteni világból barátom, ahogy lassan én sem értem a változó világot. Azt azonban megmondhatom, hogy itt a lovagok nem feltétlenül olyanok, mint amit eddig láttál. A bordély pedig nem egy olyan dolog, ami a gonoszság istenétől származik, én is voltam már ott párszor. *A fiú ezúttal nem szólal meg, mert a két férfin azt látja, hogy valami nagyon komoly és jelentőségteljes dologról beszélgetnek, amit ő meg sem ért még. A bordély szót pedig, mint látszik rajta, nem is hallotta még.*
-Most viszont menjünk be és igyunk egy pohár bort! *Azzal feláll és bemegy a házba.*
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-09 06:49:17
Üzenet elküldve: 2020-01-09 06:49:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő (Nyíl) figyelmébe//
//Derin-birtok//
*Ahogy végre belép a birtokára egyből fellélegzik, és egy pár pillanatig csak bámulja a fáit, amit ő varázsolt ide még pár évvel ezelőtt. Direkt a birtok hátuljából jött, hogy átmehessen ezen a szép részen, mely birtokának egyik általa legkedveltebb része. Persze minden kis marék földet szeret itt, de mégis ez a gyümölcsös az, ami legjobban prezentálja őt, a varázsparasztot, ahogy Kagan nevezte anno amikor még nem volt egy szobor. Aztán amikor beér a házakhoz, egyből köszönti kedves parasztjait. A gyerekeket megöleli, az asszonynak kezet csókol, Norenn Fortasnak pedig megszorítja jobbját. Jó pár mondatban elmeséli nekik legújabb kalandját, azt, hogy miként járt a mágustorony nagymesterével és kik támadtak rájuk a föld alól, mire az asszonyság hüledezve leül a Learon háza előtti lócára, amit még Trodd készített ajándékul a Sajt-mesternek. Egyikük sem gondolta, hogy egy egész civilizáció lakozott a talpuk alatt és nehéz is feldolgozni ezt. Aztán Learon előveszi azt az erszényt, amit Aleimord adott neki miután a pásztormágus kiokította a tűzmágia alapjaira és odanyújtja. A kis erszény 1000 aranyat tartalmaz, mely a Fortas család (Mesélő (Nyíl)) egyéves fizetsége a munkájukért. A férfi átveszi tőle és egy köszönöm kíséretében beviszi a házukba, hogy ott aztán egy fiókba tehesse biztonságos helyre. Ezután mindannyian leülnek vacsorázni, mert az idő már nagyon elhaladt. Az étkezés jó hangulatban telik, mert az asszonyság arról beszél, hogy milyen szép szövetet fog venni, amiből új ruhákat varr majd a fiúknak, mert bizony Mired úgy nő mint a gomba és ezalatt az egy év alatt mind a két ruháját kinőtte már, de ahhoz meg még kicsi, hogy bátyja ingét megkaphassa.*
//Derin-birtok//
*Ahogy végre belép a birtokára egyből fellélegzik, és egy pár pillanatig csak bámulja a fáit, amit ő varázsolt ide még pár évvel ezelőtt. Direkt a birtok hátuljából jött, hogy átmehessen ezen a szép részen, mely birtokának egyik általa legkedveltebb része. Persze minden kis marék földet szeret itt, de mégis ez a gyümölcsös az, ami legjobban prezentálja őt, a varázsparasztot, ahogy Kagan nevezte anno amikor még nem volt egy szobor. Aztán amikor beér a házakhoz, egyből köszönti kedves parasztjait. A gyerekeket megöleli, az asszonynak kezet csókol, Norenn Fortasnak pedig megszorítja jobbját. Jó pár mondatban elmeséli nekik legújabb kalandját, azt, hogy miként járt a mágustorony nagymesterével és kik támadtak rájuk a föld alól, mire az asszonyság hüledezve leül a Learon háza előtti lócára, amit még Trodd készített ajándékul a Sajt-mesternek. Egyikük sem gondolta, hogy egy egész civilizáció lakozott a talpuk alatt és nehéz is feldolgozni ezt. Aztán Learon előveszi azt az erszényt, amit Aleimord adott neki miután a pásztormágus kiokította a tűzmágia alapjaira és odanyújtja. A kis erszény 1000 aranyat tartalmaz, mely a Fortas család (Mesélő (Nyíl)) egyéves fizetsége a munkájukért.
A férfi átveszi tőle és egy köszönöm kíséretében beviszi a házukba, hogy ott aztán egy fiókba tehesse biztonságos helyre. Ezután mindannyian leülnek vacsorázni, mert az idő már nagyon elhaladt. Az étkezés jó hangulatban telik, mert az asszonyság arról beszél, hogy milyen szép szövetet fog venni, amiből új ruhákat varr majd a fiúknak, mert bizony Mired úgy nő mint a gomba és ezalatt az egy év alatt mind a két ruháját kinőtte már, de ahhoz meg még kicsi, hogy bátyja ingét megkaphassa.*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-08 12:05:43
Üzenet elküldve: 2020-01-08 12:05:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sokadnapra//
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A munka előtti szippantás fázisában van, a kellemes kábultság az első dühét is elűzi és segít ráhangolódni a napi teendőkre: a könyveléssel elkészült a minap és az újabb láda csak két nap múlva esedékes, így tud a gazdasággal foglalkozni, bár az utóbbi napokban ez arra korlátozódik, hogy Ephemia után takarítja a romokat, nem elégedett azzal, amit húga az állatok ellátása címen szórakozik. ~És vinne el a fene, hogy szó nélkül lelépsz, a kurva életbe már.~ A veranda csípős hidegét élvezi, az egyik tartóoszlopnak dőlve. ~Lehet, hogy pipázni fogok.~ Maga előtt összefont karokkal nézi a birtoknak azt a részét, ami a verandáról belátható. ~A lovakat is le kellene alaposan mozgatni.~ A felvett emberek, a bácsi és a néni, szó nélkül elszivárogtak, de emiatt már nem mérgelődik. ~Bezzeg Ephemia, ő aztán nem hagy nyugtot az embernek.~ Gyakran érzi, hogy szorít a mellkasa, valahányszor csak húgával beszél vagy akár csak gondol rá. ~A sírba fogsz tenni.~
Magányának Nava vet véget és a levél, amit a huzat sodorhatott el, ő nem vette észre, némán veszi át az irományt, hangulatán nem javítanak az abban olvasottak, sóhajjal mutatja Nava felé, hogy a lány is elolvashassa, Tizio ma reggel annyira sem beszédes, mint máskor.*
- Remélem, hogy ezúttal nem mászik be valami suttyó ágyába... Beszélnem kell a kancellárral. *Gombócba gyűri a levelet, visszafojtott indulata ebből sejthető, mert arca olyan kőszobor, mint máskor.*
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A munka előtti szippantás fázisában van, a kellemes kábultság az első dühét is elűzi és segít ráhangolódni a napi teendőkre: a könyveléssel elkészült a minap és az újabb láda csak két nap múlva esedékes, így tud a gazdasággal foglalkozni, bár az utóbbi napokban ez arra korlátozódik, hogy Ephemia után takarítja a romokat, nem elégedett azzal, amit húga az állatok ellátása címen szórakozik. ~És vinne el a fene, hogy szó nélkül lelépsz, a kurva életbe már.~ A veranda csípős hidegét élvezi, az egyik tartóoszlopnak dőlve. ~Lehet, hogy pipázni fogok.~ Maga előtt összefont karokkal nézi a birtoknak azt a részét, ami a verandáról belátható. ~A lovakat is le kellene alaposan mozgatni.~ A felvett emberek, a bácsi és a néni, szó nélkül elszivárogtak, de emiatt már nem mérgelődik. ~Bezzeg Ephemia, ő aztán nem hagy nyugtot az embernek.~ Gyakran érzi, hogy szorít a mellkasa, valahányszor csak húgával beszél vagy akár csak gondol rá. ~A sírba fogsz tenni.~
Magányának Nava vet véget és a levél, amit a huzat sodorhatott el, ő nem vette észre, némán veszi át az irományt, hangulatán nem javítanak az abban olvasottak, sóhajjal mutatja Nava felé, hogy a lány is elolvashassa, Tizio ma reggel annyira sem beszédes, mint máskor.*
- Remélem, hogy ezúttal nem mászik be valami suttyó ágyába... Beszélnem kell a kancellárral. *Gombócba gyűri a levelet, visszafojtott indulata ebből sejthető, mert arca olyan kőszobor, mint máskor.*
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-07 19:31:31
Üzenet elküldve: 2020-01-07 19:31:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kitérő//
*Nagy örömmel, s látszólag érdeklődéssel fogadja a nő szavait az ízlés.kapcsán, bár lehet, hogy igazából sosem volt ilyen kutyája egy bar@tjának sem. De talán ez nem is számít ígazán. A l|nyeg, hogy elfogadja az üzletet. Az arany csengése szinte zene a kis tündér füleinek. Kor@bbi vigyora még jobban eknyúlik, s szemét is becsukja egy pillanatra, úgy kuncig fel. Nem lepődik meg, hogy csak a fele pénzt kapja meg előre, ő sem tenne másképp.*
-Nagyszerű. Nagyszerű.
*Csapja össze a tenyerét, majd megfordul, és lassan elindul a zsivalyban, véletlenül sem olyan gyorsan, hogy azt hihetnék, hogy menekül.*
-Akkor lássuk, hogy fogan meg egy kívánság!
*Rövid nézelődés után dönt is, persze az utolsó szó úgyis a hölgyet illeti meg, ő csak maximum tanácsot adhat. Megpillant egy idősebb bácsit, amolyan parasztfajtának tűnik. Honnan lehetne jobb kutyát szerezni, mint egy igazi juhásztól?.*
-Adj' isten kend. Látom van kiskutya elkelőbe.
*Szipog egy nagyot.*
-Biz én meg vennék is, vagy kettőt hirtelen.
*Nagy játékos Merchen, de ezeknél az embereknél az egyenes beszéddel messzebb jut, mint a kerülő úton.*
-Meg lehet nézni öket, ugyi?
*A bácsika kedélyesen mosolyog, tán az orra is piros kicsit a szesztől, de látszólag nem veszi rossz néven a tündér szavait, sőt.*
-Gyüjjenek csak, na. Gyüjjenek. Nézzék meg oszt ha kő, hát vigyík el. Szép, erős az anyjuk, az apjuk meg odahaza van a nyájjal.
*Merchen Rheiára néz.*
-Kérem, nézze meg őket. Tetszenek önnek?
*Nagy örömmel, s látszólag érdeklődéssel fogadja a nő szavait az ízlés.kapcsán, bár lehet, hogy igazából sosem volt ilyen kutyája egy bar@tjának sem. De talán ez nem is számít ígazán. A l|nyeg, hogy elfogadja az üzletet. Az arany csengése szinte zene a kis tündér füleinek. Kor@bbi vigyora még jobban eknyúlik, s szemét is becsukja egy pillanatra, úgy kuncig fel. Nem lepődik meg, hogy csak a fele pénzt kapja meg előre, ő sem tenne másképp.*
-Nagyszerű. Nagyszerű.
*Csapja össze a tenyerét, majd megfordul, és lassan elindul a zsivalyban, véletlenül sem olyan gyorsan, hogy azt hihetnék, hogy menekül.*
-Akkor lássuk, hogy fogan meg egy kívánság!
*Rövid nézelődés után dönt is, persze az utolsó szó úgyis a hölgyet illeti meg, ő csak maximum tanácsot adhat. Megpillant egy idősebb bácsit, amolyan parasztfajtának tűnik. Honnan lehetne jobb kutyát szerezni, mint egy igazi juhásztól?.*
-Adj' isten kend. Látom van kiskutya elkelőbe.
*Szipog egy nagyot.*
-Biz én meg vennék is, vagy kettőt hirtelen.
*Nagy játékos Merchen, de ezeknél az embereknél az egyenes beszéddel messzebb jut, mint a kerülő úton.*
-Meg lehet nézni öket, ugyi?
*A bácsika kedélyesen mosolyog, tán az orra is piros kicsit a szesztől, de látszólag nem veszi rossz néven a tündér szavait, sőt.*
-Gyüjjenek csak, na. Gyüjjenek. Nézzék meg oszt ha kő, hát vigyík el. Szép, erős az anyjuk, az apjuk meg odahaza van a nyájjal.
*Merchen Rheiára néz.*
-Kérem, nézze meg őket. Tetszenek önnek?
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-07 19:08:43
Üzenet elküldve: 2020-01-07 19:08:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kitérő//
*Karheia is elégedett nevével, pedig általában ellenkezőleg szokott lenni az embereknél. Nem csak azért, mert büszke családjára, származására, hanem azért is, mert úgy véli felmenői gondos választása tényleg kellemes csengésű végeredménnyel járt.*
- Ez esetben igen jó ízlése van a barátjának.
*Sosem feledi el amint kislányként azokat a hatalmas - főleg akkoriban tűntek annak - állatokat ölelgethette, néha rájuk dőlve aludt el meleg nyári napokon. Emlékszik engedelmességükre, arra a tekintélyre, ami áradt belőlük, és vadságuk ellenére arra a gondoskodó, óvatos viselkedésre, amivel családjuk felé viszonyultak. Karheia nagyon szerette azokat a kutyákat.*
- Nekem teljes mértékben megfelel.
*Mosolyogva biccent egyet. Így némileg kevesebb arannyal megússza, új ismeretséget szerez, és talán át sem verik vackokkal. Merchen olyan megbízhatónak tűnik, hogy róla nem feltételezi, hogy ezt tenné.*
- Igen, úgy tudom elég ritka.
*Nozarin elmesélése alapján legalábbis erre jutott.*
- Tessék, itt a fele.
*Mondja miközben Merchen Feiynek átnyújt egy 250 aranyat tartalmazó erszényt. Ugyan bizalmat szavazott neki, de nem feltétlent, és nem is ostoba, hogy a teljes összeget odaadja, hogy majd a tündér nyomtalanul eltűnhessen a tömegben, már ha olyan simlis lenne. Persze azt sem várja el tőle, hogy mindent saját pénzből vegyen meg, akkor is ha úgy sejti, hogy a kereskedőknek mindig van miből gazdálkodniuk.*
*Karheia is elégedett nevével, pedig általában ellenkezőleg szokott lenni az embereknél. Nem csak azért, mert büszke családjára, származására, hanem azért is, mert úgy véli felmenői gondos választása tényleg kellemes csengésű végeredménnyel járt.*
- Ez esetben igen jó ízlése van a barátjának.
*Sosem feledi el amint kislányként azokat a hatalmas - főleg akkoriban tűntek annak - állatokat ölelgethette, néha rájuk dőlve aludt el meleg nyári napokon. Emlékszik engedelmességükre, arra a tekintélyre, ami áradt belőlük, és vadságuk ellenére arra a gondoskodó, óvatos viselkedésre, amivel családjuk felé viszonyultak. Karheia nagyon szerette azokat a kutyákat.*
- Nekem teljes mértékben megfelel.
*Mosolyogva biccent egyet. Így némileg kevesebb arannyal megússza, új ismeretséget szerez, és talán át sem verik vackokkal. Merchen olyan megbízhatónak tűnik, hogy róla nem feltételezi, hogy ezt tenné.*
- Igen, úgy tudom elég ritka.
*Nozarin elmesélése alapján legalábbis erre jutott.*
- Tessék, itt a fele.
*Mondja miközben Merchen Feiynek átnyújt egy 250 aranyat tartalmazó erszényt.
Ugyan bizalmat szavazott neki, de nem feltétlent, és nem is ostoba, hogy a teljes összeget odaadja, hogy majd a tündér nyomtalanul eltűnhessen a tömegben, már ha olyan simlis lenne. Persze azt sem várja el tőle, hogy mindent saját pénzből vegyen meg, akkor is ha úgy sejti, hogy a kereskedőknek mindig van miből gazdálkodniuk.*
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-07 09:53:46
Üzenet elküldve: 2020-01-07 09:53:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kitérő//
-Igazán kedves, köszönöm! Az öné sem különben.
*Mosolyog is a kedves szavakhoz, s ha Rheia figyel, vagy érdekli, láthatja rajta, hogy komolyan is gondolja, nem csak amolyan formaliság.*
-Pontosan tudom, hogy mire gondol. Tudja korábban egy jóbarátomnak volt egy ilyen kutyája. Juhokat tartott, tudja. De az a kutya akkora volt... Nagyobb volt, mint én magam.
*Nevet, s olyan közvetlenül beszél, mintha eégi cimborák lennének. Persze a tiszteletet mindenképp megadva. Rövid nézelődés itt, egy jis szemle amott, s máris megáll, és a nőhöz fordul.*
-Azt hiszem egy olyan hm. 500 aranyból igencsak kijönnék, talán kevesebből is, ha a szerencse mellém áll. Ez megfelel magácskának?
*Jó esetben is spórol így, s Merchen sem marad üres zsebbel a végén. A lengőmajmot hallva kicsit megvakarja a fejét.*
-Bevallom olyat én még nem láttam sehol, de ha találok egyet, mindenképp elhozom a kedves hölgynek, mit szól? Úgyis sokat utazom ám. Biztos akad valahol egy.
-Igazán kedves, köszönöm! Az öné sem különben.
*Mosolyog is a kedves szavakhoz, s ha Rheia figyel, vagy érdekli, láthatja rajta, hogy komolyan is gondolja, nem csak amolyan formaliság.*
-Pontosan tudom, hogy mire gondol. Tudja korábban egy jóbarátomnak volt egy ilyen kutyája. Juhokat tartott, tudja. De az a kutya akkora volt... Nagyobb volt, mint én magam.
*Nevet, s olyan közvetlenül beszél, mintha eégi cimborák lennének. Persze a tiszteletet mindenképp megadva. Rövid nézelődés itt, egy jis szemle amott, s máris megáll, és a nőhöz fordul.*
-Azt hiszem egy olyan hm. 500 aranyból igencsak kijönnék, talán kevesebből is, ha a szerencse mellém áll. Ez megfelel magácskának?
*Jó esetben is spórol így, s Merchen sem marad üres zsebbel a végén. A lengőmajmot hallva kicsit megvakarja a fejét.*
-Bevallom olyat én még nem láttam sehol, de ha találok egyet, mindenképp elhozom a kedves hölgynek, mit szól? Úgyis sokat utazom ám. Biztos akad valahol egy.
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-07 01:16:14
Üzenet elküldve: 2020-01-07 01:16:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kitérő//
*Csodálkozóan pislog a színpadias, és előkelő mozdulatra. Viszont számára kellőképpen megnyerő ahhoz, hogy elégedett és örömteli mosolya kiszélesedjen azt követően.*
- Kellemes hangzású név.
*Állapítja meg, és enyhe feszélyezettséggel figyeli, ahogy a tündér még közelebb lép hozzá. Az a sok kellemetlen tapasztalat készteti óvatosságra, főleg azért, mert nem érti ennek a szükségességét. Talán megszeretné vizsgálni? De ugyan miért? Persze Karheia nem teszi ezt szóvá, más vidékről jött, és más mesterség érdekli, a kereskedőket és azok szokásait meghagyja a kereskedőknek.*
- Rendben.
*Biccent, és követi a szőke tündért, ahogy az kérte tőle. Igyekszik nem lemaradni, közben pedig rá is figyelni.*
- Termeteset mindenképpen, vastag bundával, hogy jobban védje a ragadozók ellen.
*A többi kérdésre bőszen bólogat, mert nem szeretné megismételni önmagát.*
- Ó, illetve...
*Kicsit bizonytalanul kezd bele, mert nem szeretné túlzottan leterhelni a kereskedőt, aki feltehetően csak örül annak, hogy valaki munkát, és ezáltal aranyat ad neki.*
- Ha találunk, úgy nagyon jó lenne olyan nyakörv a kutyáknak fém tüskékkel.
*Nem szeretné ha ezeknek a bátor és hűséges jószágoknak elharapná a torkát pár kósza farkas.*
- Illetve múltkor láttam egy bájos kis állatot.
*Elgondolkodik, láthatóan a megnevezésén töpreng.*
- Úgy hiszem lengőmajom a neve. Sajnos akkor vitték el az utolsót, és most sem látok semerre egyet sem, de amennyiben tudna nekem szerezni, akár a későbbiekben, az egyszerűen fantasztikus lenne.
*Karheia ahogy mindig, úgy most is kedves, amikor nincs oka ellenkezőleg érezni. Ha Merchen valóban teljesíti óhajait, úgy ténylegesen végtelenül lekötelezi vele a barátságos barbár asszonyt.*
*Csodálkozóan pislog a színpadias, és előkelő mozdulatra. Viszont számára kellőképpen megnyerő ahhoz, hogy elégedett és örömteli mosolya kiszélesedjen azt követően.*
- Kellemes hangzású név.
*Állapítja meg, és enyhe feszélyezettséggel figyeli, ahogy a tündér még közelebb lép hozzá. Az a sok kellemetlen tapasztalat készteti óvatosságra, főleg azért, mert nem érti ennek a szükségességét. Talán megszeretné vizsgálni? De ugyan miért? Persze Karheia nem teszi ezt szóvá, más vidékről jött, és más mesterség érdekli, a kereskedőket és azok szokásait meghagyja a kereskedőknek.*
- Rendben.
*Biccent, és követi a szőke tündért, ahogy az kérte tőle. Igyekszik nem lemaradni, közben pedig rá is figyelni.*
- Termeteset mindenképpen, vastag bundával, hogy jobban védje a ragadozók ellen.
*A többi kérdésre bőszen bólogat, mert nem szeretné megismételni önmagát.*
- Ó, illetve...
*Kicsit bizonytalanul kezd bele, mert nem szeretné túlzottan leterhelni a kereskedőt, aki feltehetően csak örül annak, hogy valaki munkát, és ezáltal aranyat ad neki.*
- Ha találunk, úgy nagyon jó lenne olyan nyakörv a kutyáknak fém tüskékkel.
*Nem szeretné ha ezeknek a bátor és hűséges jószágoknak elharapná a torkát pár kósza farkas.*
- Illetve múltkor láttam egy bájos kis állatot.
*Elgondolkodik, láthatóan a megnevezésén töpreng.*
- Úgy hiszem lengőmajom a neve. Sajnos akkor vitték el az utolsót, és most sem látok semerre egyet sem, de amennyiben tudna nekem szerezni, akár a későbbiekben, az egyszerűen fantasztikus lenne.
*Karheia ahogy mindig, úgy most is kedves, amikor nincs oka ellenkezőleg érezni. Ha Merchen valóban teljesíti óhajait, úgy ténylegesen végtelenül lekötelezi vele a barátságos barbár asszonyt.*
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-06 07:50:56
Üzenet elküldve: 2020-01-06 07:50:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kitérő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Merchennek nem kell sokáig várnia az elé t@rulkozó lehetőségről. Arca megfeszül egy pillanatra, ahogy a nőre néz, aki megszólítja. Olyan erős kisugárzása van, legalábbis a városi kurtizánokhoz képest biztosan. Mindenesetre ez csak egy másodpercig tart, hamar észbe kap a kis talpraesett tündér, rögtön lép is kettőt felé. Jobb kezét mellkasa előtt behajtva, bal kezét a háta mögött tartva hajol meg mélyen.*
-Becses nevem Merchen Feiy!
*Majd felnéz, egyenesen Karheiára.*
-Szintén örvendek, Sőt!
*Kedvesen mosolyog, s apró ám fürge léptekkel közelít még jobban, persze, csak a kellő távolságig. Jelképesen megsimogatja arcát, mintha szakálla lenne, majd bólogat és hümmög.*
-Természetesen.
*Csapja össze két kezét.*
-Mi sem egyszerűbb. No. Lássuk csak.
*Elindul heves léptekkel a kavalkádba, s ha esetleg nem követné őt a nő, úgy szól is neki.*
-Jöjjön csak, kedves, jöjjön. Bátran*Majd folytatja.*
-Tehát kiskutyát szeretne, valami termetes fajtát, ami hűséges is ugyi? Meg egy könyvecskét? Olyan jegyzetelős fajtát, amibe írni szoktak?
*Teszi fel a triviális kérdéseket, milyen üres könyvbe nem írnak? De ez kellemes, mert megteremtheti az alapvető kapcsolatot kettejük közt. ~Bazdmeg honnan tudjam, hogy az apjának milyen kutyája volt?~ De persze azért igyekszik a tőle telhető legtöbbet megtenni az ügy érdekében. A jó szó a legjobb barátja egy kufárnak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Merchennek nem kell sokáig várnia az elé t@rulkozó lehetőségről. Arca megfeszül egy pillanatra, ahogy a nőre néz, aki megszólítja. Olyan erős kisugárzása van, legalábbis a városi kurtizánokhoz képest biztosan. Mindenesetre ez csak egy másodpercig tart, hamar észbe kap a kis talpraesett tündér, rögtön lép is kettőt felé. Jobb kezét mellkasa előtt behajtva, bal kezét a háta mögött tartva hajol meg mélyen.*
-Becses nevem Merchen Feiy!
*Majd felnéz, egyenesen Karheiára.*
-Szintén örvendek, Sőt!
*Kedvesen mosolyog, s apró ám fürge léptekkel közelít még jobban, persze, csak a kellő távolságig. Jelképesen megsimogatja arcát, mintha szakálla lenne, majd bólogat és hümmög.*
-Természetesen.
*Csapja össze két kezét.*
-Mi sem egyszerűbb. No. Lássuk csak.
*Elindul heves léptekkel a kavalkádba, s ha esetleg nem követné őt a nő, úgy szól is neki.*
-Jöjjön csak, kedves, jöjjön. Bátran*Majd folytatja.*
-Tehát kiskutyát szeretne, valami termetes fajtát, ami hűséges is ugyi? Meg egy könyvecskét? Olyan jegyzetelős fajtát, amibe írni szoktak?
*Teszi fel a triviális kérdéseket, milyen üres könyvbe nem írnak? De ez kellemes, mert megteremtheti az alapvető kapcsolatot kettejük közt. ~Bazdmeg honnan tudjam, hogy az apjának milyen kutyája volt?~ De persze azért igyekszik a tőle telhető legtöbbet megtenni az ügy érdekében. A jó szó a legjobb barátja egy kufárnak.*
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-05 15:33:17
Üzenet elküldve: 2020-01-05 15:33:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kitérő//
*Karheia miután elvégezte dolgát, és ismételten felszerszámozta lovát el is indul, egyik tökéletes unaloműző helyére, a piacra. Természetesen Csatanglót annak szélén kiköti, ahogy szokta, mert az állat továbbra is tart a tömegtől, és a zajoktól. El is indul egymaga, és bár tudja mit szeretne, de ráérős nézelődésbe kezd.
Ekkortájt hallja meg valaki kiabálását, amire természetesen ő is felfigyel. Közelebb lépdel, közben pedig alaposan szemügyre veszi a szőke tündért. Jól tudja, hogy a piacon gyakran bujkálnak tolvajok, vagy szélhámosok, de Merchen kifejezetten jó kiállású, karizmatikus, ezért Karheia úgy véli szavaz neki némi bizalmat. Magabiztosan elé lép, és rámosolyog.*
- Szép napot! Hallottam a lehetőségről, és szeretnék élni is vele.
*Fejet hajtva üdvözli az idegent, és még mielőtt belevágna kívánalmai elhadarásába természetesen be is mutatkozik.*
- Karheia vagyok, nagyon örvendek.
*Hagy némi időt, hogy ő is kapjon egy nevet, majd bátorkodik belekezdeni.*
- Szeretnék venni két kiskutyát, akik felnőve majd termetesek lesznek, akár medvét is ölnének. Biztos tudja mire gondolok. Édesapámnak is olyanjai voltak, láttam is pár hasonlót, de nem vagyok benne biztos, hogy azok azok. Egy hozzáértő viszont biztos tudna segédkezni ebben.
*Elvégre egy jó kereskedő tájékozott, vagy ha nem is, akkor is tudja hol, és miként kérdezősködjön.*
- Illetve szeretnék még egy vastagabb könyvet is, üres lapokkal. Nagyon hálás lennék, ha a segítségemre lenne.
*Baráti mosolya is erről a háláról árulkodik. Persze még bármikor visszautasíthatják.*
*Karheia miután elvégezte dolgát, és ismételten felszerszámozta lovát el is indul, egyik tökéletes unaloműző helyére, a piacra. Természetesen Csatanglót annak szélén kiköti, ahogy szokta, mert az állat továbbra is tart a tömegtől, és a zajoktól. El is indul egymaga, és bár tudja mit szeretne, de ráérős nézelődésbe kezd.
Ekkortájt hallja meg valaki kiabálását, amire természetesen ő is felfigyel. Közelebb lépdel, közben pedig alaposan szemügyre veszi a szőke tündért. Jól tudja, hogy a piacon gyakran bujkálnak tolvajok, vagy szélhámosok, de Merchen kifejezetten jó kiállású, karizmatikus, ezért Karheia úgy véli szavaz neki némi bizalmat. Magabiztosan elé lép, és rámosolyog.*
- Szép napot! Hallottam a lehetőségről, és szeretnék élni is vele.
*Fejet hajtva üdvözli az idegent, és még mielőtt belevágna kívánalmai elhadarásába természetesen be is mutatkozik.*
- Karheia vagyok, nagyon örvendek.
*Hagy némi időt, hogy ő is kapjon egy nevet, majd bátorkodik belekezdeni.*
- Szeretnék venni két kiskutyát, akik felnőve majd termetesek lesznek, akár medvét is ölnének. Biztos tudja mire gondolok. Édesapámnak is olyanjai voltak, láttam is pár hasonlót, de nem vagyok benne biztos, hogy azok azok. Egy hozzáértő viszont biztos tudna segédkezni ebben.
*Elvégre egy jó kereskedő tájékozott, vagy ha nem is, akkor is tudja hol, és miként kérdezősködjön.*
- Illetve szeretnék még egy vastagabb könyvet is, üres lapokkal. Nagyon hálás lennék, ha a segítségemre lenne.
*Baráti mosolya is erről a háláról árulkodik. Persze még bármikor visszautasíthatják.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344