Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-26 09:40:17
Üzenet elküldve: 2020-01-26 09:40:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Az már biztos. *mosolyodik el kissé Ephemia megjegyzésére, hiszen bár nem is tudja pontosan, mennyi ideig volt egymaga, nem sok időt tölthetett a lány a városban, ha már vissza is ért*
- Miért mentél egyáltalán oda? Nem lett volna elég az itteni piac? *érdeklődik tovább Ephemia kis kiruccanása felől, remélve, ő nem fogja tolakodásnak venni a kérdéseit*
- Csak aggódik érted... *veszi rögtön védelmébe Tiziot, ahogy a férfi hollétére terelődik a szó, bár Ephemia szavait hallva kis szomorúság vegyül mosolyába* Nem úgy tűnt, mintha nagyon haza akarna még jönni. *rázza meg kissé a fejét, hogy jelezze, Ephemia egyhamar még ne számítson fivére érkezésére. Bár ő lenne a legboldogabb, ha nem így lenne, mégis az az érzése, ha sikerül beszélnie a kancellárral, utána Tizio egyből a városba megy, nem fog már visszatérni ide*
- Állandóan a szemtanúja vagy? *reagál egy pillanatnyi szünet után, ahogy sikerül elszakítania gondolatait Tiziotól, és felfognia a lány szavait* Most is történt valami? *kérdez vissza aggodalmasan, megzavarodva kicsit, amikor borospohara megtelik*
- Egészségünkre! *emeli meg ő is a poharát, bár pillantása a borról Ephemiára vándorol, míg a válaszára vár. Felelet helyett azonban utasítást kap, és ha már az előbb igent mondott az italra, akkor most kénytelen belekóstolni is*
- Igazán finom. *jegyzi meg, ahogy sikerül legyűrnie pár kortyot, próbálva fegyelmezni arcvonásait, amik általában fintorral tiltakoznak bármilyen alkoholos ital ellen. Amint túljut azonban ezen az állapoton, megérezheti a bor igazi ízét is, amit nem is talál annyira borzasztónak*
- Ezt örömmel hallom. *könnyebül meg kissé a lány kijelentését hallva, bár azért fél szemmel továbbra is Ephemiát figyeli, próbálva eldönteni, vajon csak az ő megnyugtatására mondta ezt, vagy tényleg kissé jobban érzi magát. Ennek megítélését azonban hamar elnapolja, amikor a lány a városban történtekről kezd mesélni*
- Balhé? *kérdez vissza aggodalmasan, miután sikerül leküzdenie azt a korty bort, amit majdnem kiköpött meglepetésében a beszámolót hallva* És milyen alkoholista kereskedő? Ugye nem bántottak? *fehéredik el, mikor a késelés kerül szóba*
- Megint lázadás tört ki? *hajol közelebb a lányhoz, ahogy egyre több részletre derül fény* Ephemia, ha tényleg ez a helyzet, akkor Tizio után kell mennünk. Figyelmeztetnünk kell, mielőtt valami baja esik! *pattanna fel legszívesebben máris, hogy visszainduljon a városba, de előbb még megvárja a lány válaszát, hátha csak félreértett valamit, és közel se olyan súlyos a helyzet Artheniorban*
- Ööö... igen. Igen, az. *hökken meg kissé a hirtelen témaváltás hallatán. Ujjai, amik eddig a borospoharat fogták, most akaratlanul is a könyvre siklanak, hogy közelebb húzza magához* Varázslatos. *jegyzi meg halvány mosollyal, hiszen ez a jelző több szempontból is érvényes a könyvre, ám a pillanatnyi jókedvét hamar felülírja a Tizio iránt érzett aggodalom*
- Szóval, mit gondolsz? Nem kellene indulnunk? *faggatja a lányt további információért a történtekről, remélve, hogy megnyugtató válasszal tud majd szolgálni.*
- Az már biztos. *mosolyodik el kissé Ephemia megjegyzésére, hiszen bár nem is tudja pontosan, mennyi ideig volt egymaga, nem sok időt tölthetett a lány a városban, ha már vissza is ért*
- Miért mentél egyáltalán oda? Nem lett volna elég az itteni piac? *érdeklődik tovább Ephemia kis kiruccanása felől, remélve, ő nem fogja tolakodásnak venni a kérdéseit*
- Csak aggódik érted... *veszi rögtön védelmébe Tiziot, ahogy a férfi hollétére terelődik a szó, bár Ephemia szavait hallva kis szomorúság vegyül mosolyába* Nem úgy tűnt, mintha nagyon haza akarna még jönni. *rázza meg kissé a fejét, hogy jelezze, Ephemia egyhamar még ne számítson fivére érkezésére. Bár ő lenne a legboldogabb, ha nem így lenne, mégis az az érzése, ha sikerül beszélnie a kancellárral, utána Tizio egyből a városba megy, nem fog már visszatérni ide*
- Állandóan a szemtanúja vagy? *reagál egy pillanatnyi szünet után, ahogy sikerül elszakítania gondolatait Tiziotól, és felfognia a lány szavait* Most is történt valami? *kérdez vissza aggodalmasan, megzavarodva kicsit, amikor borospohara megtelik*
- Egészségünkre! *emeli meg ő is a poharát, bár pillantása a borról Ephemiára vándorol, míg a válaszára vár. Felelet helyett azonban utasítást kap, és ha már az előbb igent mondott az italra, akkor most kénytelen belekóstolni is*
- Igazán finom. *jegyzi meg, ahogy sikerül legyűrnie pár kortyot, próbálva fegyelmezni arcvonásait, amik általában fintorral tiltakoznak bármilyen alkoholos ital ellen. Amint túljut azonban ezen az állapoton, megérezheti a bor igazi ízét is, amit nem is talál annyira borzasztónak*
- Ezt örömmel hallom. *könnyebül meg kissé a lány kijelentését hallva, bár azért fél szemmel továbbra is Ephemiát figyeli, próbálva eldönteni, vajon csak az ő megnyugtatására mondta ezt, vagy tényleg kissé jobban érzi magát. Ennek megítélését azonban hamar elnapolja, amikor a lány a városban történtekről kezd mesélni*
- Balhé? *kérdez vissza aggodalmasan, miután sikerül leküzdenie azt a korty bort, amit majdnem kiköpött meglepetésében a beszámolót hallva* És milyen alkoholista kereskedő? Ugye nem bántottak? *fehéredik el, mikor a késelés kerül szóba*
- Megint lázadás tört ki? *hajol közelebb a lányhoz, ahogy egyre több részletre derül fény* Ephemia, ha tényleg ez a helyzet, akkor Tizio után kell mennünk. Figyelmeztetnünk kell, mielőtt valami baja esik! *pattanna fel legszívesebben máris, hogy visszainduljon a városba, de előbb még megvárja a lány válaszát, hátha csak félreértett valamit, és közel se olyan súlyos a helyzet Artheniorban*
- Ööö... igen. Igen, az. *hökken meg kissé a hirtelen témaváltás hallatán. Ujjai, amik eddig a borospoharat fogták, most akaratlanul is a könyvre siklanak, hogy közelebb húzza magához* Varázslatos. *jegyzi meg halvány mosollyal, hiszen ez a jelző több szempontból is érvényes a könyvre, ám a pillanatnyi jókedvét hamar felülírja a Tizio iránt érzett aggodalom*
- Szóval, mit gondolsz? Nem kellene indulnunk? *faggatja a lányt további információért a történtekről, remélve, hogy megnyugtató válasszal tud majd szolgálni.*
2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-25 09:30:43
Üzenet elküldve: 2020-01-25 09:30:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Gyorsan megjártam. Hogy Tizio hol van? Na, én is ezt kérdezem.
*Bár nem mintha annyira nagyon a hiányát érezné szeretett fivérének. Persze jó tudni, hogy olykor merre kóricál.*
- Utánam? *Már a borosüvegből tölt, mikor ezt kérdezi. Felröhög.* Hát akkor mehet pár kört feleslegesen. Kell neki itt akciózni mindig. Ha van esze, hazaugrik még a kancellározás után.
*Pohara félig teli borral, s immáron sógornője pohara is. Mostanában ez jelenti számára a nap fénypontját. Ha már ennyiszer ül le itókázni, mondjuk azon is elgondolkodott, hogy lehet minőségibb italokat kellene tartaniuk itthon. Aztán gyorsan elveti a kósza gondolatot. ~Üsse kő.~*
- Ugyan. Annak a városnak az tenne jót, ha a földig rombolnák... *Arcához kap, mint aki rosszat mondott.* Jaj, de miket is beszélek? Hisz megteszi az önmagától is. És _én_ érdekes módon állandóan szemtanúja vagyok. Egészségünkre!
*Emeli poharát a magasba, majd szájához. Pár korty után leveti magáról kabátját, s széke támlájára hajítja.*
- Soha nem voltam jobban! Na, ne csak nézegesd azt a szegény bort.
*Mintha önmagához is szólna, úgy kortyol újabbakat az édeskésen kesernyés, alkoholos nedűből. Akármily boldogságot is ád neki az ital, hangja mégis komor színezetű lesz.*
- Őrület, ami ott folyik. Még ki sem tudtam pakolni a szappanokat a piacon, már rögtön balhé. Az egyik pillanatban még bájcsevegek egy városőrrel meg valami alkoholista kereskedővel, a másikban már káosz, pont a téli vásár kellős közepén. Ordítás, felfordulás... Csak a szokásos. Höh. *Felcsuklik.* Pardon. Nem láttam, miért tört ki. Biztos valakit megint megkéseltek.
*Elgondolkodó tekintettel lötyögteti a maradék borocskát a pohárban.*
- Legutóbb sem lett jó vége, mikor húsz-harminc csöves nekiállt lekaszabolni egy egész városnegyedet. Gyorsan eljöttem Cafkával, nem vártam meg a végét. Hm. Lehet felismertek? *Kérdi csak úgy magától, hátradőlve székén.* Áh. Csak nem.
*Kizökken saját gondolatmenetéből. Szeme megakad a Nava előtt heverő könyvön.*
- Könyv? Jó?
- Gyorsan megjártam. Hogy Tizio hol van? Na, én is ezt kérdezem.
*Bár nem mintha annyira nagyon a hiányát érezné szeretett fivérének. Persze jó tudni, hogy olykor merre kóricál.*
- Utánam? *Már a borosüvegből tölt, mikor ezt kérdezi. Felröhög.* Hát akkor mehet pár kört feleslegesen. Kell neki itt akciózni mindig. Ha van esze, hazaugrik még a kancellározás után.
*Pohara félig teli borral, s immáron sógornője pohara is. Mostanában ez jelenti számára a nap fénypontját. Ha már ennyiszer ül le itókázni, mondjuk azon is elgondolkodott, hogy lehet minőségibb italokat kellene tartaniuk itthon. Aztán gyorsan elveti a kósza gondolatot. ~Üsse kő.~*
- Ugyan. Annak a városnak az tenne jót, ha a földig rombolnák... *Arcához kap, mint aki rosszat mondott.* Jaj, de miket is beszélek? Hisz megteszi az önmagától is. És _én_ érdekes módon állandóan szemtanúja vagyok. Egészségünkre!
*Emeli poharát a magasba, majd szájához. Pár korty után leveti magáról kabátját, s széke támlájára hajítja.*
- Soha nem voltam jobban! Na, ne csak nézegesd azt a szegény bort.
*Mintha önmagához is szólna, úgy kortyol újabbakat az édeskésen kesernyés, alkoholos nedűből. Akármily boldogságot is ád neki az ital, hangja mégis komor színezetű lesz.*
- Őrület, ami ott folyik. Még ki sem tudtam pakolni a szappanokat a piacon, már rögtön balhé. Az egyik pillanatban még bájcsevegek egy városőrrel meg valami alkoholista kereskedővel, a másikban már káosz, pont a téli vásár kellős közepén. Ordítás, felfordulás... Csak a szokásos. Höh. *Felcsuklik.* Pardon. Nem láttam, miért tört ki. Biztos valakit megint megkéseltek.
*Elgondolkodó tekintettel lötyögteti a maradék borocskát a pohárban.*
- Legutóbb sem lett jó vége, mikor húsz-harminc csöves nekiállt lekaszabolni egy egész városnegyedet. Gyorsan eljöttem Cafkával, nem vártam meg a végét. Hm. Lehet felismertek? *Kérdi csak úgy magától, hátradőlve székén.* Áh. Csak nem.
*Kizökken saját gondolatmenetéből. Szeme megakad a Nava előtt heverő könyvön.*
- Könyv? Jó?
2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-24 20:06:05
Üzenet elküldve: 2020-01-24 20:06:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Csalódottan néz körbe, ahogy magára marad, de nem sok esélyt lát arra, hogy a létszámot illetően változás álljon be, így lemondó sóhajjal indul meg a konyha felé, hogy egy nagy bögre teát készítsen magának, majd a gőzölgő itallal és egy Synmiráról hozott könyvvel együtt letelepszik az ebédlőasztal mellé, hogy tanulással üsse agyon az idejét. Bár eleinte kavargó gondolatai mellett nehezére esik koncentrálnia, végül annyira belemerül, hogy már csak arra eszmél fel, valaki járkál a házban. Úgy véli, Tizio tért vissza valamiért, ám mivel még nem feledte a férfi reggeli viselkedését, így nem is igyekszik köszönteni őt, csak némán temetkezik vissza a könyvébe. Azaz csak temetkezne, ha egy váratlan hang meg nem zavarná*
- Ephemia? *rezzen össze kissé, amikor rájön, nem az a testvér érkezett meg, akire számított* Hogyhogy itt vagy? És hol van Tizio? *pillant értetlenül a lányra, miközben becsukja a könyvet, mutatóujját a lapok között hagyva, hogy tudja, hol tartott*
- Igen, látta. *bólint rá a lány kérdésére, míg magában próbálja összerakni a történéseket* Azt mondta, utánad megy, csak előbb még beszél a kancellárral... Nem találkoztatok? *billenti kissé oldalra a fejét, miközben a konyhából kiszűrődő hangokra fülel. ~Ha Ephemia itt van, akkor viszont Tizio hiába keresi őt a városban... ~vonja le magában az egyértelmű következtetést, és bár biztos benne, a férfi örülni fog, hogy Ephemia épségben visszatért, le merné fogadni, az nem lesz épp kedvére való, hogy feleslegesen ment a lány után Artheniorba*
- Jó volt? *kérdez vissza érdeklődve, ugyanis gondolatai máshol járnak, így egy pillanatra tényleg elhiszi, hogy Ephemia kellemesnek találta a várost* Ugyan, azért annyira nem undorító... *veszi azonban rögtön védelmébe Artheniort, hiszen bár tagadhatatlan, a Szegénynegyedben látott egyet s mást, amire ráillene ez a jelző, úgy véli, a lánynak lényegesen kevesebb ilyen élményben lehetett része akár most, akár máskor*
- Fáradtnak látszol, minden rendben? *fürkészi Ephemia arcát, mikor visszatér az ebédlőbe, először észre sem véve, milyen italt is hozott magával. Csak a kérdést hallva pillant az asztalon álló borosüvegre, habozva kicsit, mielőtt válaszolna. Nem szokása inni, nem is bírja jól az alkoholt, mégis, egy pillanatra valami különös érzés fogja el*
- Igen, kérlek. Köszönöm. *nyúl a neki szánt pohárért, közelebb húzva magához, ha Ephemia már töltött bele. Mégse kóstolja meg azonban az italt, csak ujjai közt forgatja a poharat, míg a benne lévő bor felszínén tükröződő fények játékát szemléli.*
*Csalódottan néz körbe, ahogy magára marad, de nem sok esélyt lát arra, hogy a létszámot illetően változás álljon be, így lemondó sóhajjal indul meg a konyha felé, hogy egy nagy bögre teát készítsen magának, majd a gőzölgő itallal és egy Synmiráról hozott könyvvel együtt letelepszik az ebédlőasztal mellé, hogy tanulással üsse agyon az idejét. Bár eleinte kavargó gondolatai mellett nehezére esik koncentrálnia, végül annyira belemerül, hogy már csak arra eszmél fel, valaki járkál a házban. Úgy véli, Tizio tért vissza valamiért, ám mivel még nem feledte a férfi reggeli viselkedését, így nem is igyekszik köszönteni őt, csak némán temetkezik vissza a könyvébe. Azaz csak temetkezne, ha egy váratlan hang meg nem zavarná*
- Ephemia? *rezzen össze kissé, amikor rájön, nem az a testvér érkezett meg, akire számított* Hogyhogy itt vagy? És hol van Tizio? *pillant értetlenül a lányra, miközben becsukja a könyvet, mutatóujját a lapok között hagyva, hogy tudja, hol tartott*
- Igen, látta. *bólint rá a lány kérdésére, míg magában próbálja összerakni a történéseket* Azt mondta, utánad megy, csak előbb még beszél a kancellárral... Nem találkoztatok? *billenti kissé oldalra a fejét, miközben a konyhából kiszűrődő hangokra fülel. ~Ha Ephemia itt van, akkor viszont Tizio hiába keresi őt a városban... ~vonja le magában az egyértelmű következtetést, és bár biztos benne, a férfi örülni fog, hogy Ephemia épségben visszatért, le merné fogadni, az nem lesz épp kedvére való, hogy feleslegesen ment a lány után Artheniorba*
- Jó volt? *kérdez vissza érdeklődve, ugyanis gondolatai máshol járnak, így egy pillanatra tényleg elhiszi, hogy Ephemia kellemesnek találta a várost* Ugyan, azért annyira nem undorító... *veszi azonban rögtön védelmébe Artheniort, hiszen bár tagadhatatlan, a Szegénynegyedben látott egyet s mást, amire ráillene ez a jelző, úgy véli, a lánynak lényegesen kevesebb ilyen élményben lehetett része akár most, akár máskor*
- Fáradtnak látszol, minden rendben? *fürkészi Ephemia arcát, mikor visszatér az ebédlőbe, először észre sem véve, milyen italt is hozott magával. Csak a kérdést hallva pillant az asztalon álló borosüvegre, habozva kicsit, mielőtt válaszolna. Nem szokása inni, nem is bírja jól az alkoholt, mégis, egy pillanatra valami különös érzés fogja el*
- Igen, kérlek. Köszönöm. *nyúl a neki szánt pohárért, közelebb húzva magához, ha Ephemia már töltött bele. Mégse kóstolja meg azonban az italt, csak ujjai közt forgatja a poharat, míg a benne lévő bor felszínén tükröződő fények játékát szemléli.*
2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-23 15:47:01
Üzenet elküldve: 2020-01-23 15:47:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegyre//
*Nem hagyja szenvedni az állatot a lassú tempóval, szabadjára engedi a benne lakozó szellemet, s az szinte szárnyal Rorkirral a hátán. Seperc alatt a Tharg birtokon vannak ők ketten, s tudja, hogy most nem a piacot kell keresnie. Nem bizony. Erős késztetést érez, hogy megkeresse Synmirát, de nem érezné helyesnek. Még nem. Kovácsot kell találnia, annyira izgatott, hogy más sem jár a fejében. Nehezen tudná bármi kizökkenteni. Talán egy jó harc, na az igen. De nem úgy néz ki, mintha bármi gátolná őt.*
*Nem hagyja szenvedni az állatot a lassú tempóval, szabadjára engedi a benne lakozó szellemet, s az szinte szárnyal Rorkirral a hátán. Seperc alatt a Tharg birtokon vannak ők ketten, s tudja, hogy most nem a piacot kell keresnie. Nem bizony. Erős késztetést érez, hogy megkeresse Synmirát, de nem érezné helyesnek. Még nem. Kovácsot kell találnia, annyira izgatott, hogy más sem jár a fejében. Nehezen tudná bármi kizökkenteni. Talán egy jó harc, na az igen. De nem úgy néz ki, mintha bármi gátolná őt.*
2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-23 13:48:58
Üzenet elküldve: 2020-01-23 13:48:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Sajgó hátsóval ugyan, de végre hazatért. Leszáll Cafkáról, elszállásolja az istállóban, aztán a sok levetett ruháját s a nagy táska szappant becipeli a szobájába. Majd kimossa ezeket valamikor. ~Nem igaz, hogy még mindig nincs szolgánk.~
Kifújja magát egy percre, aztán kinyújtózik, és átkoslat a konyhába az új ruházatában s farkasprémkabátjában, mint valami piperkőc pávakakas. Legnagyobb megkönnyebbülésére nem Tiziót találja ott, hanem fivérének kedvesét.*
- Szervusz, Nava. Visszatértem. Látta Tizio az üzenetem?
*Köszöntése után azon nyomban borért megy a kamrába, ahonnan keresgélés közben kikiált Navának.*
- Nagyon jó volt Artheniorban. Még mindig ugyanolyan undorító hely, mint volt.
*Visszatér két pohárral s egy üveg borral az étkezőbe, lehelyezi azokat az asztalra és leül Navával szemben. Tölt magának egy fél pohárral. Asszonyból van ő, így mértékkel iszik - egyszerre nem egész, csak fél pohárka csúszik le.*
- Töltsek neked is?
*Sajgó hátsóval ugyan, de végre hazatért. Leszáll Cafkáról, elszállásolja az istállóban, aztán a sok levetett ruháját s a nagy táska szappant becipeli a szobájába. Majd kimossa ezeket valamikor. ~Nem igaz, hogy még mindig nincs szolgánk.~
Kifújja magát egy percre, aztán kinyújtózik, és átkoslat a konyhába az új ruházatában s farkasprémkabátjában, mint valami piperkőc pávakakas. Legnagyobb megkönnyebbülésére nem Tiziót találja ott, hanem fivérének kedvesét.*
- Szervusz, Nava. Visszatértem. Látta Tizio az üzenetem?
*Köszöntése után azon nyomban borért megy a kamrába, ahonnan keresgélés közben kikiált Navának.*
- Nagyon jó volt Artheniorban. Még mindig ugyanolyan undorító hely, mint volt.
*Visszatér két pohárral s egy üveg borral az étkezőbe, lehelyezi azokat az asztalra és leül Navával szemben. Tölt magának egy fél pohárral. Asszonyból van ő, így mértékkel iszik - egyszerre nem egész, csak fél pohárka csúszik le.*
- Töltsek neked is?
2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-22 10:51:34
Üzenet elküldve: 2020-01-22 10:51:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest keresése//
//Derin-birtok//
-Igen, az egyensúly nagyon fontos. Ha magunkban egyensúlyt hozunk létre, akkor mindent tudunk így kezelni. *Ő maga úgy érzi, hogy már megtalálta, de ha nem is, hát sokkal jobban érzi, mint azok, akiket eddig látott maga körül.*
-Teljese úgy! *Mosolyodik el, bár nem igazán érti a visszakérdezést. Amit Learon egyszer kimondott, azt ritkán vonja vissza.*
-Mindegyikünknek voltak rossz napjai, évei és korszakai. Viszont a lényeg, ami most van. Most pedig a boldogság ideje van, nem igaz? *Nevet fel vidáman, hiszen mi lehetne jobb annál, hogy egy kedves jó barátjával halad éppen egy olyan félisten felé, aki visszaadta neki az egészségét. Jó cél, jó útitárssal.*
-Akkor lóval. *Learon egy jó időre eltűnik, közben pedig Mired visszahozza Csatanglovat is, akit átad a lánynak, hogy az megülhesse. A Sajt-mester eltűnésének az oka, nem kevés percre pedig az, hogy ilyenkor veszi rá Redult, hogy az hajlandó legyen felvenni böszme hátára a nyerget. Végül egész sok szenvedés után végül sikerül. Közben Fortas-asszony pakol nekik a lóra kenyeret, vizet, bort és sajtokat, meg Learonnak egy jó nagy bőrt is, amibe takaródzhat este, ha esetleg hidegebb lesz az idő. Ezzel oda is ér a lány mellé a pásztormágus.*
-Indulhatunk! *Azzal nem túl gyors tempóban, kissé makacskodva, de elindul Redul is, a hatalmas igás, akinek a töke teli van vele, hogy már megint a hátára ült valaki. Persze a gyerekektől elnézi, de Learonnak már nem örül. Minden estre nem szól semmit, baktat előre, de nagyon látszik rajta, hogy egész kedvetlen a helyzet miatt.*
//Piac//
-Áh, biztos lesz birtokod, ha teszel érte. Nem olyan nagyon nagy dolog, igazán. Pár hektárt bárki fent tud tartani egy kis erőbedobással, és még csak nem is olyan drága. *Ő hárommal kezdte, de hamar kinőtte azt a telket. Már csak a gyümölcsöse van a régi földjén, meg egy darabka legelő, amit nagyon szeretnek a kecskék.*
-Sokkal jobb. Nem csak azért, mert nem unatkozom egy percig sem, hanem mert tudok koncentrálnia feladataimra. Azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egy ilyen, akár több napos utat gond nélkül bevállaljak. Most pedig nyugodtan el tudok jönni úgy, hogy tudom, semmi baj nem se a földekkel, se az állatokkal. Meg az is egy fontos tényező, hogy utáltam a ruháimat mosni, most pedig a jó Fortas-asszony megteszi nekem ezt! *Nevet boldogan Learon, aki vissza se akar gondolni arra, hogy mennyire nehéz munka is volt neki hetente tisztázni az ingeit és gatyáit.*
-De azért még mindig az lenne a legjobb, ha az én feleségem mosná a gatyámat. *Vonja meg mosolyogva a vállát. Aztán odaérnek a piacra is gyorsan, hiszen lóháton nincs messze a birtoktól, és kiderül, hogy a bájitalos bódé bizony elköltözött, nem is tudják, hogy hova.*
-Én ugyan nem vettem még sosem, de úgy emlékszem itt volt. *Sokat járt a piacon, az állatokat és mások terményét nézegetve, na meg egyéb dolgokat is vásárolt már, de ha elköltözött, hát nincs mit tenni.*
-Akkor menjünk tovább. Van mágiám, maximum azt használjuk. *Aztán ahogy távolodnak a piactól, Learon bele is kezd az okításba.*
-Mondtad, hogy tudsz már pár varázslatot. Melyikek azok? *Jobb tisztázni, hogy milyen szinten van, mielőtt valami túl nehézbe fognának bele.*
//Derin-birtok//
-Igen, az egyensúly nagyon fontos. Ha magunkban egyensúlyt hozunk létre, akkor mindent tudunk így kezelni. *Ő maga úgy érzi, hogy már megtalálta, de ha nem is, hát sokkal jobban érzi, mint azok, akiket eddig látott maga körül.*
-Teljese úgy! *Mosolyodik el, bár nem igazán érti a visszakérdezést. Amit Learon egyszer kimondott, azt ritkán vonja vissza.*
-Mindegyikünknek voltak rossz napjai, évei és korszakai. Viszont a lényeg, ami most van. Most pedig a boldogság ideje van, nem igaz? *Nevet fel vidáman, hiszen mi lehetne jobb annál, hogy egy kedves jó barátjával halad éppen egy olyan félisten felé, aki visszaadta neki az egészségét. Jó cél, jó útitárssal.*
-Akkor lóval. *Learon egy jó időre eltűnik, közben pedig Mired visszahozza Csatanglovat is, akit átad a lánynak, hogy az megülhesse. A Sajt-mester eltűnésének az oka, nem kevés percre pedig az, hogy ilyenkor veszi rá Redult, hogy az hajlandó legyen felvenni böszme hátára a nyerget. Végül egész sok szenvedés után végül sikerül. Közben Fortas-asszony pakol nekik a lóra kenyeret, vizet, bort és sajtokat, meg Learonnak egy jó nagy bőrt is, amibe takaródzhat este, ha esetleg hidegebb lesz az idő. Ezzel oda is ér a lány mellé a pásztormágus.*
-Indulhatunk! *Azzal nem túl gyors tempóban, kissé makacskodva, de elindul Redul is, a hatalmas igás, akinek a töke teli van vele, hogy már megint a hátára ült valaki. Persze a gyerekektől elnézi, de Learonnak már nem örül. Minden estre nem szól semmit, baktat előre, de nagyon látszik rajta, hogy egész kedvetlen a helyzet miatt.*
//Piac//
-Áh, biztos lesz birtokod, ha teszel érte. Nem olyan nagyon nagy dolog, igazán. Pár hektárt bárki fent tud tartani egy kis erőbedobással, és még csak nem is olyan drága. *Ő hárommal kezdte, de hamar kinőtte azt a telket. Már csak a gyümölcsöse van a régi földjén, meg egy darabka legelő, amit nagyon szeretnek a kecskék.*
-Sokkal jobb. Nem csak azért, mert nem unatkozom egy percig sem, hanem mert tudok koncentrálnia feladataimra. Azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egy ilyen, akár több napos utat gond nélkül bevállaljak. Most pedig nyugodtan el tudok jönni úgy, hogy tudom, semmi baj nem se a földekkel, se az állatokkal. Meg az is egy fontos tényező, hogy utáltam a ruháimat mosni, most pedig a jó Fortas-asszony megteszi nekem ezt! *Nevet boldogan Learon, aki vissza se akar gondolni arra, hogy mennyire nehéz munka is volt neki hetente tisztázni az ingeit és gatyáit.*
-De azért még mindig az lenne a legjobb, ha az én feleségem mosná a gatyámat. *Vonja meg mosolyogva a vállát. Aztán odaérnek a piacra is gyorsan, hiszen lóháton nincs messze a birtoktól, és kiderül, hogy a bájitalos bódé bizony elköltözött, nem is tudják, hogy hova.*
-Én ugyan nem vettem még sosem, de úgy emlékszem itt volt. *Sokat járt a piacon, az állatokat és mások terményét nézegetve, na meg egyéb dolgokat is vásárolt már, de ha elköltözött, hát nincs mit tenni.*
-Akkor menjünk tovább. Van mágiám, maximum azt használjuk. *Aztán ahogy távolodnak a piactól, Learon bele is kezd az okításba.*
-Mondtad, hogy tudsz már pár varázslatot. Melyikek azok? *Jobb tisztázni, hogy milyen szinten van, mielőtt valami túl nehézbe fognának bele.*
2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-22 01:23:49
Üzenet elküldve: 2020-01-22 01:23:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest keresése//
//Derin-birtok//
- Megértem miért tekintesz így rá.
*Azt nem teszi hozzá, hogy ugyan együttérez ezekkel a fájdalmas halált átélő, vagy otthonukat elveszítő lényekkel, de sajnálatos ez az élet rendje, és ez szükséges a megújuláshoz is. Néha saját magát is ezzel a gondolattal vigasztalja, amikor eszébe jut egykori családja, akik többnyire sajnos mind fájdalmas, és csúnya véget értek.*
- Igen, igazad van. Részben ezért is szeretnék majd a földdel is foglalkozni, hogy egyensúlyba hozhassam magamban az elemeket.
*Ugyan biztos önmagában, mégis időnként felmerül benne, hogy éppen annyira fenyegeti a veszély annak, hogy kifordul önmagából, és tudását nem megfelelő céllal fogja használni. Jobb szeret nem erre gondolni, főleg azért sem, mert úgy érzi jelenleg teljesen épeszű, akkor is, ha kissé sérült a lelke.*
- Úgy gondolod?
*Kissé meglepődik, de főleg zavarba jön, holott mérhetetlenül jól esnek neki a szavak, ahogy korábban is. Főleg amiatt, mert Karheia számára fontos értékek miatt kapja ezeket. Számára a talpraesettség, a kitartás, leleményesség és lelkierő sokkal inkább elismerendő értékek, mint azok, amikre sokan büszkék szoktak lenni, például küllemük, vagy vagyonuk. Karheia is annak ellenére, hogy nem szívesen beszél múltjáról, szomorúsággal és némileg szégyennel tölti el, az viszont büszkeséggel, hogy honnan hová jutott. Ez mindig erőt ad neki, a múlt hibái pedig mindig emlékeztetik, és hálára ösztönzik őt.*
- Igen, egyetértek. Én is látom a különbséget, ami nem is hanyagságból, inkább a körülményekből fakadt.
*Azóta megnőtt haját is díszítgeti, és bár testét továbbra sem mutogatja, de nem szükséges rejtegetnie kidudorodó csontjait, hiszen már alig láthatóak.*
- Igen, őket itt hagynám, ha nem jelentene gondot.
*Abban nem kételkedik, hogy vigyázni fognak rájuk.*
- Talán inkább lóval, úgy gyorsabb, főleg ha elnéznénk a piacra.
*Már így is elég időt vesztegettek, főleg azt is figyelembe véve, hogy ki tudja meddig lesznek távol. Karheia nem sokkal ezután már lova nyergében van, és türelmesen megvárja, amíg Learon esetleg felszerszámozza a sajátját. Bőven akad nézelődni való, hiszen Learon birtoka egészen gyönyörű az ő szemeinek.*
- Remélem majd nekem is lesz egy aprócska birtokom, és egy kis bájos otthonom.
//Piac//
*Mondja, és ha Learon is útra kész, akkor a piac felé veszi az irányt.*
- Egyelőre viszont a tanulmányaim Synmirához kötnek. Jobb valamivel, hogy nem olyan üres a ház?
*Kérdezi, utalva arra, hogy amikor idejött Learonnak nem volt se asszonya, és gyermek is csak a fogadott fiúcska, Prexi formájában. Karheia szerint ez elég magányos életvitel lehet, és tart is tőle, hogy erre a sorsa jut majd, akármennyire hálás, és szerencsésnek érzi magát Nozarin miatt. Múltja miatt kicsit mindig úgy érzi, hogy ezt a felemelő időszakot mély szomorúság fogja követni.*
- Oh.
*Szalad ki a száján, miközben a bájitalos bódét keresi.*
- Nem olyan régen még itt volt, nem? Mármint én határozottan emlékszem rá.
~ Vagy talán rosszul emlékeznék? ~
*Már nem is olyan biztos benne. Gondolkodás közben idegesen rágcsálni kezdi alsó ajkát.*
- Sajnálom, hogy feleslegesen jöttünk el idáig.
*Néz bocsánatkérően a pásztormágusra.*
- Ez esetben érjük be azzal, ami van, és bízzunk, hogy a Szellemek megsegítenek utunkon, igaz?
*Végső esetre nála akad egy gyógyító ital, ha a szükség úgy hozza, de reméli, hogy végül nem lesz szükségük rá.*
//Derin-birtok//
- Megértem miért tekintesz így rá.
*Azt nem teszi hozzá, hogy ugyan együttérez ezekkel a fájdalmas halált átélő, vagy otthonukat elveszítő lényekkel, de sajnálatos ez az élet rendje, és ez szükséges a megújuláshoz is. Néha saját magát is ezzel a gondolattal vigasztalja, amikor eszébe jut egykori családja, akik többnyire sajnos mind fájdalmas, és csúnya véget értek.*
- Igen, igazad van. Részben ezért is szeretnék majd a földdel is foglalkozni, hogy egyensúlyba hozhassam magamban az elemeket.
*Ugyan biztos önmagában, mégis időnként felmerül benne, hogy éppen annyira fenyegeti a veszély annak, hogy kifordul önmagából, és tudását nem megfelelő céllal fogja használni. Jobb szeret nem erre gondolni, főleg azért sem, mert úgy érzi jelenleg teljesen épeszű, akkor is, ha kissé sérült a lelke.*
- Úgy gondolod?
*Kissé meglepődik, de főleg zavarba jön, holott mérhetetlenül jól esnek neki a szavak, ahogy korábban is. Főleg amiatt, mert Karheia számára fontos értékek miatt kapja ezeket. Számára a talpraesettség, a kitartás, leleményesség és lelkierő sokkal inkább elismerendő értékek, mint azok, amikre sokan büszkék szoktak lenni, például küllemük, vagy vagyonuk. Karheia is annak ellenére, hogy nem szívesen beszél múltjáról, szomorúsággal és némileg szégyennel tölti el, az viszont büszkeséggel, hogy honnan hová jutott. Ez mindig erőt ad neki, a múlt hibái pedig mindig emlékeztetik, és hálára ösztönzik őt.*
- Igen, egyetértek. Én is látom a különbséget, ami nem is hanyagságból, inkább a körülményekből fakadt.
*Azóta megnőtt haját is díszítgeti, és bár testét továbbra sem mutogatja, de nem szükséges rejtegetnie kidudorodó csontjait, hiszen már alig láthatóak.*
- Igen, őket itt hagynám, ha nem jelentene gondot.
*Abban nem kételkedik, hogy vigyázni fognak rájuk.*
- Talán inkább lóval, úgy gyorsabb, főleg ha elnéznénk a piacra.
*Már így is elég időt vesztegettek, főleg azt is figyelembe véve, hogy ki tudja meddig lesznek távol. Karheia nem sokkal ezután már lova nyergében van, és türelmesen megvárja, amíg Learon esetleg felszerszámozza a sajátját. Bőven akad nézelődni való, hiszen Learon birtoka egészen gyönyörű az ő szemeinek.*
- Remélem majd nekem is lesz egy aprócska birtokom, és egy kis bájos otthonom.
//Piac//
*Mondja, és ha Learon is útra kész, akkor a piac felé veszi az irányt.*
- Egyelőre viszont a tanulmányaim Synmirához kötnek. Jobb valamivel, hogy nem olyan üres a ház?
*Kérdezi, utalva arra, hogy amikor idejött Learonnak nem volt se asszonya, és gyermek is csak a fogadott fiúcska, Prexi formájában. Karheia szerint ez elég magányos életvitel lehet, és tart is tőle, hogy erre a sorsa jut majd, akármennyire hálás, és szerencsésnek érzi magát Nozarin miatt. Múltja miatt kicsit mindig úgy érzi, hogy ezt a felemelő időszakot mély szomorúság fogja követni.*
- Oh.
*Szalad ki a száján, miközben a bájitalos bódét keresi.*
- Nem olyan régen még itt volt, nem? Mármint én határozottan emlékszem rá.
~ Vagy talán rosszul emlékeznék? ~
*Már nem is olyan biztos benne. Gondolkodás közben idegesen rágcsálni kezdi alsó ajkát.*
- Sajnálom, hogy feleslegesen jöttünk el idáig.
*Néz bocsánatkérően a pásztormágusra.*
- Ez esetben érjük be azzal, ami van, és bízzunk, hogy a Szellemek megsegítenek utunkon, igaz?
*Végső esetre nála akad egy gyógyító ital, ha a szükség úgy hozza, de reméli, hogy végül nem lesz szükségük rá.*
2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-20 14:19:39
Üzenet elküldve: 2020-01-20 14:19:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy egyre inkább maga mögött hagyja a Vaskorsót, és vele nyugtalan álmának helyszínét, egyre nyugodtabban közlekedik az éjszakában. Bár meglehet, félnie kéne egyedül a sötétben, de semmi ilyesmit nem érez. Inkább érdeklődő és izgatott. Mintha valamiféle furcsa pezsgés lenne a levegőben. Úgy tűnik, mintha minden aludna, de mégis érezhető, hogy az őt körülvevő kis ligetekben, vagy dombocskákon - mikor épp merre jár - bizony zajlik az élet. Az éjszakai állatok motozását élvezettel keresgéli és kíséri figyelemmel, bár ritkán leli meg forrásukat - értői ők a rejtőzködésnek. Arra gondol, hogy az éjszaka valójában csak egy második nappal, amelyet sokak elszalasztanak és alábecsülnek, és aminek varázsa talán éppen ebben rejlik. Gondolkodás közben lépéseinek ritmusa töretlen, azt pedig, hogy milyen messzire halad az éjszaka folyamán szinte észre sem veszi.*
2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-20 08:19:45
Üzenet elküldve: 2020-01-20 08:19:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sokadnapra//
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiziora a legtöbben azt mondanák, hogy egy érzéketlen tuskó, ő maga is hasonlóan gondol magára. ~Fordulj már vissza, te farok.~ Képtelen kibújni a bőréből, ezért a búcsú rideg, a lovát lényegesen több gyengédségben részesíti mialatt felszerszámozza, szeretettel duruzsol az állat fülébe, puhán simogatja a nyakát, Vétkes oldalának dőlve húzza elő a szelencét, hogy meglegyen a betevő szippantása.*
- Igen pajti, futunk egyet. Jó nagyot. Ephemiát meg lehet, hogy a kengyelszíjhoz kötöm hazafelé. *Könnyedén lendül nyeregbe, csípőjének egyetlen mozdulata elég ahhoz, hogy a csődör meglóduljon alatta, a kantárszárat olyan lazára ereszti, hogy az állat látszólag arra megy, amerre szeretne, és látszólag a Vashegy felé szeretne menni, aminek irányába könnyed tempóban elgaloppoznak.*
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiziora a legtöbben azt mondanák, hogy egy érzéketlen tuskó, ő maga is hasonlóan gondol magára. ~Fordulj már vissza, te farok.~ Képtelen kibújni a bőréből, ezért a búcsú rideg, a lovát lényegesen több gyengédségben részesíti mialatt felszerszámozza, szeretettel duruzsol az állat fülébe, puhán simogatja a nyakát, Vétkes oldalának dőlve húzza elő a szelencét, hogy meglegyen a betevő szippantása.*
- Igen pajti, futunk egyet. Jó nagyot. Ephemiát meg lehet, hogy a kengyelszíjhoz kötöm hazafelé. *Könnyedén lendül nyeregbe, csípőjének egyetlen mozdulata elég ahhoz, hogy a csődör meglóduljon alatta, a kantárszárat olyan lazára ereszti, hogy az állat látszólag arra megy, amerre szeretne, és látszólag a Vashegy felé szeretne menni, aminek irányába könnyed tempóban elgaloppoznak.*
2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-19 10:44:58
Üzenet elküldve: 2020-01-19 10:44:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest keresése//
//Derin-birtok//
-Volt időm rá és jó emberektől tanultam. *Utal itt a mágiatanulásra, mert az nem is igazán áll másból számára mint, hogy időt és energiát szán arra, hogy felkutasson olyan embereket, akik hajlandók tanulni és tanítani. Leginkább együtt a kettőt, mert az a legjobb lehetőség. Ő megtanítja, amit tud, cserébe a másik mágus azzal egészíti ki, amit ő tud. Egyetlen egyszer nem így volt, méghozzá Worenth mester esetében, aki semmit sem kért cserébe a tanításért, és Learon gyakorlatilag miatta tudott elindulni az útján olyan könnyen.*
-Igen, illik hozzád. Bár számomra a föld az, ami ugyan ilyen. *Nem tér ki saját verziójára, hanem csak hallgatja a lányt, aki egy érdekes történettel kápráztatja el a pásztormágust, habár abban van pár olyan dolog is, ami felet a Sajt-mester nem hunyhat szemet.*
-Van benne logika, amit mondasz, de számomra még mindig kárhozatos ez a tűz, mert az erdő ugyan újjáéled a sokszor halott és öreg fák halálával, de számtalan más élőlény is elpusztul miatta. Nekem ezért is olyan nehéz ezt a mágiaágat használni, mert láttam nem egyszer, hogy aki felelőtlenül használja, az ugyan megvédi magát és elpusztítja ellenségeit, de sokszor a barátai is megszenvedik a tűz használatát. A tűz inkább pusztítás, mint élet. A föld pedig inkább élet, mint pusztítás, de egyik sincs önmagában. Mindegyik attól függ, hogy mire és hogyan használjuk. *Nem tudja kihagyni, hogy elmondjon ezt a tanítást, amit még valamikor Synmirán hallott ő is, de azt már nem is tudja, hogy kitől és abban is biztos, hogy nem pontosan így hangzott el.*
-Főnix? *Mosolyodik el Learon.*
-Te magad is olyan vagy, mint egy főnix. Láttalak amikor először ideérkeztél. Ahhoz képes amilyen most vagy, olyan, mint amikor az a tűzmadár feléled a poraiból! *Reméli, hogy nem sértette meg a lányt, hiszen hiába minden jó szándékú dicséret, ezt veheti úgy is Rheia, hogy mikor ideérkezett, csak egy haldokló madár volt…*
-Igen, az volt! Néha úgy érzem, hogyha annak idején lehetősége lett volna rá, most ő lenne a világ legnagyobb és legbölcsebb mágusa! *Neveti el magát a pásztor, de szinte biztos benne, hogy az asszonynak cseppnyi érzéke sem volt a varázsláshoz, csupán a gyereknevelésben volt kitűnő.*
-Amikor először feltűnt, még nem volt sok hír az istenekről, most azonban mindegyiknek megvan a maga otthona. Először ezt az Eeyert akarom felkeresni a templomban, hátha a papjai, vagy akár ő maga tud valamit mondani. Ha nem, akkor megyek tovább oda, ahol a másik kettő lakik. Azt nem tudom, hogy az, hol van, de biztos kitalálom! *Ezzel kilép a házból.*
-Lóval menjünk, vagy anélkül? Nem tudjuk mibe fogunk belekeveredni, úgy kell számolni vele. Gondolom a kiskutyákat itt hagynád addig. Ne aggódj, Fortas-asszony és Nayka nagyon jók a pesztrálásban, rájuk lehet bízni a kicsiket.
//Derin-birtok//
-Volt időm rá és jó emberektől tanultam. *Utal itt a mágiatanulásra, mert az nem is igazán áll másból számára mint, hogy időt és energiát szán arra, hogy felkutasson olyan embereket, akik hajlandók tanulni és tanítani. Leginkább együtt a kettőt, mert az a legjobb lehetőség. Ő megtanítja, amit tud, cserébe a másik mágus azzal egészíti ki, amit ő tud. Egyetlen egyszer nem így volt, méghozzá Worenth mester esetében, aki semmit sem kért cserébe a tanításért, és Learon gyakorlatilag miatta tudott elindulni az útján olyan könnyen.*
-Igen, illik hozzád. Bár számomra a föld az, ami ugyan ilyen. *Nem tér ki saját verziójára, hanem csak hallgatja a lányt, aki egy érdekes történettel kápráztatja el a pásztormágust, habár abban van pár olyan dolog is, ami felet a Sajt-mester nem hunyhat szemet.*
-Van benne logika, amit mondasz, de számomra még mindig kárhozatos ez a tűz, mert az erdő ugyan újjáéled a sokszor halott és öreg fák halálával, de számtalan más élőlény is elpusztul miatta. Nekem ezért is olyan nehéz ezt a mágiaágat használni, mert láttam nem egyszer, hogy aki felelőtlenül használja, az ugyan megvédi magát és elpusztítja ellenségeit, de sokszor a barátai is megszenvedik a tűz használatát. A tűz inkább pusztítás, mint élet. A föld pedig inkább élet, mint pusztítás, de egyik sincs önmagában. Mindegyik attól függ, hogy mire és hogyan használjuk. *Nem tudja kihagyni, hogy elmondjon ezt a tanítást, amit még valamikor Synmirán hallott ő is, de azt már nem is tudja, hogy kitől és abban is biztos, hogy nem pontosan így hangzott el.*
-Főnix? *Mosolyodik el Learon.*
-Te magad is olyan vagy, mint egy főnix. Láttalak amikor először ideérkeztél. Ahhoz képes amilyen most vagy, olyan, mint amikor az a tűzmadár feléled a poraiból! *Reméli, hogy nem sértette meg a lányt, hiszen hiába minden jó szándékú dicséret, ezt veheti úgy is Rheia, hogy mikor ideérkezett, csak egy haldokló madár volt…*
-Igen, az volt! Néha úgy érzem, hogyha annak idején lehetősége lett volna rá, most ő lenne a világ legnagyobb és legbölcsebb mágusa! *Neveti el magát a pásztor, de szinte biztos benne, hogy az asszonynak cseppnyi érzéke sem volt a varázsláshoz, csupán a gyereknevelésben volt kitűnő.*
-Amikor először feltűnt, még nem volt sok hír az istenekről, most azonban mindegyiknek megvan a maga otthona. Először ezt az Eeyert akarom felkeresni a templomban, hátha a papjai, vagy akár ő maga tud valamit mondani. Ha nem, akkor megyek tovább oda, ahol a másik kettő lakik. Azt nem tudom, hogy az, hol van, de biztos kitalálom! *Ezzel kilép a házból.*
-Lóval menjünk, vagy anélkül? Nem tudjuk mibe fogunk belekeveredni, úgy kell számolni vele. Gondolom a kiskutyákat itt hagynád addig. Ne aggódj, Fortas-asszony és Nayka nagyon jók a pesztrálásban, rájuk lehet bízni a kicsiket.
2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-19 00:05:13
Üzenet elküldve: 2020-01-19 00:05:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest keresése//
//Derin-birtok//
- Valóban?
*Meglepi azért, hogy Learon ennyire elsajátította már a mágiát. Ugyan sejtette, hogy tudása igen sokáig terjed, főleg kalandjai elmesélése után.*
- A föld is érdekel, közvetlen a tűz után.
*Nagymamája által a természet, és a föld közeli dolgok mindig meghatározóak voltak, és lesznek a számára.*
- Kedvelem a tűzben, hogy egyszerre jelenti az életet, a pusztulást.
*Kanyarodik el kicsit, és nem is tudja az okát annak, hogy miért szeretné ezt megosztani Learonnal, végül egyszerűen csak hagyja, hogy a szavak jöjjenek magától.*
- Tudtad, hogy bizonyos erdőségeknek szüksége van a bozóttüzekre? Például a fenyvesek, amik már túl öregek, és alig jut fény a talajig, nem képesek teret adni az új egyedeknek. Elfojtják azokat. Nem tudom megfigyelted e, de a tobozok közül is több létezik. Van amelyik nyitott, amikből szabadon potyoghatnak ki a magocskák, és próbálhatnak szerencsét, és akadnak zártak. A zártak olyanok, mint... *Keresi a megfelelő kifejezést, végül lelkesen folytatja, amikor megtalálja azt.* mint a tojáshéj, csak annál sokkal erősebb. Ezek a védett tobozok nagy hő hatására nyílnak ki, például erdőtűz esetén. Az öreg fák elpusztulnak, a magvak elszóródnak a földben, és új erdő sarjad a régi helyére. A régi elhal, és teret ad valami újnak.
*Rövidke meséje kellemes mosolyt csal arcára, végül a történet végére egyetlen rövidke fél mondattal tesz lezárást.*
- Mint a főnix.
*Valami megfoghatatlan módon vonzódik a lángokhoz, ez a vonzalom tagadhatatlan, főleg magyarázata közben érezhető ki lelkes csodálat hangjából.*
- Én is remélem. Sajnos a közelmúltban történt, hogy egy életet nem menthettem meg, mert nem volt nálam.
*A gyűrűre pillant, amit az elfnél talált, és ismét elfogja a szomorúság, illetve a sajnálat.*
- Ó, édes anyád igen bölcs asszony volt.
*Mondja rövid nevetés után, és a keresésre való felhívást követően biccent, majd feltápászkodik.*
- Egyébként van elképzelésed hol keressük? Legutóbb hol találtad meg pontosan?
//Derin-birtok//
- Valóban?
*Meglepi azért, hogy Learon ennyire elsajátította már a mágiát. Ugyan sejtette, hogy tudása igen sokáig terjed, főleg kalandjai elmesélése után.*
- A föld is érdekel, közvetlen a tűz után.
*Nagymamája által a természet, és a föld közeli dolgok mindig meghatározóak voltak, és lesznek a számára.*
- Kedvelem a tűzben, hogy egyszerre jelenti az életet, a pusztulást.
*Kanyarodik el kicsit, és nem is tudja az okát annak, hogy miért szeretné ezt megosztani Learonnal, végül egyszerűen csak hagyja, hogy a szavak jöjjenek magától.*
- Tudtad, hogy bizonyos erdőségeknek szüksége van a bozóttüzekre? Például a fenyvesek, amik már túl öregek, és alig jut fény a talajig, nem képesek teret adni az új egyedeknek. Elfojtják azokat. Nem tudom megfigyelted e, de a tobozok közül is több létezik. Van amelyik nyitott, amikből szabadon potyoghatnak ki a magocskák, és próbálhatnak szerencsét, és akadnak zártak. A zártak olyanok, mint... *Keresi a megfelelő kifejezést, végül lelkesen folytatja, amikor megtalálja azt.* mint a tojáshéj, csak annál sokkal erősebb. Ezek a védett tobozok nagy hő hatására nyílnak ki, például erdőtűz esetén. Az öreg fák elpusztulnak, a magvak elszóródnak a földben, és új erdő sarjad a régi helyére. A régi elhal, és teret ad valami újnak.
*Rövidke meséje kellemes mosolyt csal arcára, végül a történet végére egyetlen rövidke fél mondattal tesz lezárást.*
- Mint a főnix.
*Valami megfoghatatlan módon vonzódik a lángokhoz, ez a vonzalom tagadhatatlan, főleg magyarázata közben érezhető ki lelkes csodálat hangjából.*
- Én is remélem. Sajnos a közelmúltban történt, hogy egy életet nem menthettem meg, mert nem volt nálam.
*A gyűrűre pillant, amit az elfnél talált, és ismét elfogja a szomorúság, illetve a sajnálat.*
- Ó, édes anyád igen bölcs asszony volt.
*Mondja rövid nevetés után, és a keresésre való felhívást követően biccent, majd feltápászkodik.*
- Egyébként van elképzelésed hol keressük? Legutóbb hol találtad meg pontosan?
2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-17 11:12:53
Üzenet elküldve: 2020-01-17 11:12:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest keresése//
//Derin-birtok//
*A lány meglátása helyes arról, hogy melyik ágak állnak Learonhoz legközelebb, és ennek hangot is ad a pásztor.*
-A földnek mestere vagyok és a vízhez is igencsak értek, de ha van lehetőségem megtanulni valamit, akkor bizony meg fogom. Így voltam a tűzzel is. *Karheia marconaságára elmosolyodik, bár szinte biztos benne, hogy nem egyszer mocskolta már be vér a lány kezeit. A bájos külső alatt egy nőstényoroszlán lakozik, még, ha legtöbbször ezt nem is mutatja ki.*
-Nem vesztegetés kérdése. Mindig belefutok valamibe, de az is lehet, hogy mások egyszerűen csak nem vállalkoznának rá, hogy adott helyzetben segítsenek. Az is lehet, hogy vonzom a bajt. Ki tudja. *Vonja meg a vállát, pedig már rengetegszer gondolkodott ezen. magában mindig arra jut, hogy az istenek sodorják bajba, hogy aztán ezzel segítsenek neki. Valamiért ahányszor csak istenekkel kerül össze, mindig valami jó sült ki belőle. Persze rossz is, de inkább jó.*
-Nemes cél, de magamtól is ezt a célt követem, csak másképpen. Az istenek azt akarják, hogy fejest ugorjak minden harcba. Én inkább a háttérből szoktam segíteni. *Persze az, hogy lángcsóvákkal dobálózik a Mágustorony kiskertjében nem nevezhető háttérnek, de ez a ritkább eset. Learon sokkal inkább költi a pénzét a gonosz ellen, vagy segít a szegényeknek, jóknak. Ahogy elhangzik a történet, a Sajt-mester látja a barátnőjén, hogy bizony az nagyon is benne van ebbe a kis kalandba. Valami ilyesmit várt Learon is.*
-Bájitalt? *Sosem szerette ezeket a dolgokat, de nemrég a toronynál adott neki egyet az Arsenor nevű harcos, és meg kell hagyni, elég hatékony kis varázsszer az az ital. Legalább olyan jó, ha nem jobb, mint a pásztormágus gyógyító varázslata.*
-Persze, vegyünk! A mágiámmal úgyis csak egy embert tudok egyszerre meggyógyítani, de reményeim szerint nem lesz szükség rá, mert nem sérülünk meg! *Áll fel az asztaltól és dönti magába a pohár bort az utolsó cseppig.*
-Inkább kutatómunka lesz, ha jól sejtem, abban pedig nem gondolnám, hogy rosszabb vagy mint én! Learon Derin már vén róka, nem mindent jegyez meg és sok mindenen elsiklik a figyelme. Jó lesz, ha van ott valaki, aki rendelkezik azzal a bizonyos asszonyi ésszel is! Anyám mindig azt mondta, hogyha valamit meg akarok keresni, csak szóljak egy asszonynak, az megtalálja. Nos Karheia, keressük meg ezt a Wojestet! *Nyújtja ki a kezét egy szorításra, mert náluk odahaza ez volt a szokás, ha valakivel együtt valami fontos dologra készül az ember.*
-Akkor irány a piac!
//Derin-birtok//
*A lány meglátása helyes arról, hogy melyik ágak állnak Learonhoz legközelebb, és ennek hangot is ad a pásztor.*
-A földnek mestere vagyok és a vízhez is igencsak értek, de ha van lehetőségem megtanulni valamit, akkor bizony meg fogom. Így voltam a tűzzel is. *Karheia marconaságára elmosolyodik, bár szinte biztos benne, hogy nem egyszer mocskolta már be vér a lány kezeit. A bájos külső alatt egy nőstényoroszlán lakozik, még, ha legtöbbször ezt nem is mutatja ki.*
-Nem vesztegetés kérdése. Mindig belefutok valamibe, de az is lehet, hogy mások egyszerűen csak nem vállalkoznának rá, hogy adott helyzetben segítsenek. Az is lehet, hogy vonzom a bajt. Ki tudja. *Vonja meg a vállát, pedig már rengetegszer gondolkodott ezen. magában mindig arra jut, hogy az istenek sodorják bajba, hogy aztán ezzel segítsenek neki. Valamiért ahányszor csak istenekkel kerül össze, mindig valami jó sült ki belőle. Persze rossz is, de inkább jó.*
-Nemes cél, de magamtól is ezt a célt követem, csak másképpen. Az istenek azt akarják, hogy fejest ugorjak minden harcba. Én inkább a háttérből szoktam segíteni. *Persze az, hogy lángcsóvákkal dobálózik a Mágustorony kiskertjében nem nevezhető háttérnek, de ez a ritkább eset. Learon sokkal inkább költi a pénzét a gonosz ellen, vagy segít a szegényeknek, jóknak. Ahogy elhangzik a történet, a Sajt-mester látja a barátnőjén, hogy bizony az nagyon is benne van ebbe a kis kalandba. Valami ilyesmit várt Learon is.*
-Bájitalt? *Sosem szerette ezeket a dolgokat, de nemrég a toronynál adott neki egyet az Arsenor nevű harcos, és meg kell hagyni, elég hatékony kis varázsszer az az ital. Legalább olyan jó, ha nem jobb, mint a pásztormágus gyógyító varázslata.*
-Persze, vegyünk! A mágiámmal úgyis csak egy embert tudok egyszerre meggyógyítani, de reményeim szerint nem lesz szükség rá, mert nem sérülünk meg! *Áll fel az asztaltól és dönti magába a pohár bort az utolsó cseppig.*
-Inkább kutatómunka lesz, ha jól sejtem, abban pedig nem gondolnám, hogy rosszabb vagy mint én! Learon Derin már vén róka, nem mindent jegyez meg és sok mindenen elsiklik a figyelme. Jó lesz, ha van ott valaki, aki rendelkezik azzal a bizonyos asszonyi ésszel is! Anyám mindig azt mondta, hogyha valamit meg akarok keresni, csak szóljak egy asszonynak, az megtalálja. Nos Karheia, keressük meg ezt a Wojestet! *Nyújtja ki a kezét egy szorításra, mert náluk odahaza ez volt a szokás, ha valakivel együtt valami fontos dologra készül az ember.*
-Akkor irány a piac!
2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-15 22:53:55
Üzenet elküldve: 2020-01-15 22:53:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Derin-birtok//
*Persze a pánik is eszébe jut, ami sosem szerencsés, ugyanakkor a tudatlanság is igen veszélyes lehet. ~ Ki tudja ezek az onthrokiak meddig kívánnak békésen megbújni. ~ Persze többnyire nem az ő gondja, de ha Arthenior elbukik, akkor a barbár nép lesz a következő célpont.*
- Értem. Mondjuk hozzád inkább a földet és a vizet gondolnám közelebb állónak.
*Karheiát viszont valami megmagyarázhatatlan módon vonzza a tűz, és jogosan mondható, hogy amikor szükséges, akkor benne is jócskán van ezekből a pirító lángokból.
Learon nem felel az Aleimordot érintő kételyeire, Karheia pedig nem erőlteti, mert nem rá tartozik.*
- Tudok én is marcona lenni!
*Jelenti ki meglepő határozottsággal, ugyanakkor mosollyal enyhítve a kijelentés esetleges túl agresszív felhangját. Elvégre csak mókázik. Tekintetével figyelmesen nyomon követi a kölykök, és Nayka útját, majd még egy darabig elidőzik rajtuk. Úgy látjuk az apró lábú szőrös gombócok élvezik, hogy kicsit mászkálhatnak, és azt is, hogy valaki foglalkozik velük, így Rheia maga is megnyugszik.*
- Ejha Learon.
*Megvakarja fejét, miután a mágus részletesen beavatta őt a kalandjába. Hirtelen nem is tudja mit mondjon, csak az jut eszébe, hogy;*
- Te nem vesztegetted az idődet, annyi biztos.
*Rá is csodálkozik, hogy a férfi milyen könnyedén beszél arról, hogy mikét hullott teste darabjaira. Karheiát ez kellemetlen, szomorú érzéssel tölti el, és együttérző fájdalommal. Mintha ő is szétszakadna a mesélés pillanatában.*
- Ez nagyon érdekes. És milyen nemes céllal ruházott fel.
*Mondja, miközben közelebb hajol, hogy szemügyre vehesse az említett szem szimbólumot.*
- Hűha!
*Kissé bizonytalannak tűnik, mert valójában az is. Megvakarja ismét fejét, majd elmosolyodik. A gesztus nem szelíd, mint eddig, sokkal inkább Karheia azon oldalát mutatja meg, amit Learon nem láthatott még. Kalandvágy és magabiztosság sugárzik belőle.*
- Örömmel. Bár lehet kolonc lennék inkább a nyakadon. Nem ártana amúgy pár bájitalt beszerezni előtte, nem gondolod?
*Persze a pánik is eszébe jut, ami sosem szerencsés, ugyanakkor a tudatlanság is igen veszélyes lehet. ~ Ki tudja ezek az onthrokiak meddig kívánnak békésen megbújni. ~ Persze többnyire nem az ő gondja, de ha Arthenior elbukik, akkor a barbár nép lesz a következő célpont.*
- Értem. Mondjuk hozzád inkább a földet és a vizet gondolnám közelebb állónak.
*Karheiát viszont valami megmagyarázhatatlan módon vonzza a tűz, és jogosan mondható, hogy amikor szükséges, akkor benne is jócskán van ezekből a pirító lángokból.
Learon nem felel az Aleimordot érintő kételyeire, Karheia pedig nem erőlteti, mert nem rá tartozik.*
- Tudok én is marcona lenni!
*Jelenti ki meglepő határozottsággal, ugyanakkor mosollyal enyhítve a kijelentés esetleges túl agresszív felhangját. Elvégre csak mókázik. Tekintetével figyelmesen nyomon követi a kölykök, és Nayka útját, majd még egy darabig elidőzik rajtuk. Úgy látjuk az apró lábú szőrös gombócok élvezik, hogy kicsit mászkálhatnak, és azt is, hogy valaki foglalkozik velük, így Rheia maga is megnyugszik.*
- Ejha Learon.
*Megvakarja fejét, miután a mágus részletesen beavatta őt a kalandjába. Hirtelen nem is tudja mit mondjon, csak az jut eszébe, hogy;*
- Te nem vesztegetted az idődet, annyi biztos.
*Rá is csodálkozik, hogy a férfi milyen könnyedén beszél arról, hogy mikét hullott teste darabjaira. Karheiát ez kellemetlen, szomorú érzéssel tölti el, és együttérző fájdalommal. Mintha ő is szétszakadna a mesélés pillanatában.*
- Ez nagyon érdekes. És milyen nemes céllal ruházott fel.
*Mondja, miközben közelebb hajol, hogy szemügyre vehesse az említett szem szimbólumot.*
- Hűha!
*Kissé bizonytalannak tűnik, mert valójában az is. Megvakarja ismét fejét, majd elmosolyodik. A gesztus nem szelíd, mint eddig, sokkal inkább Karheia azon oldalát mutatja meg, amit Learon nem láthatott még. Kalandvágy és magabiztosság sugárzik belőle.*
- Örömmel. Bár lehet kolonc lennék inkább a nyakadon. Nem ártana amúgy pár bájitalt beszerezni előtte, nem gondolod?
2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-15 18:13:49
Üzenet elküldve: 2020-01-15 18:13:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sokadnapra//
//Efföld//
- É... értem. *feleli bizonytalanul a magyarázatot hallva, mi szükség is van a kancellár meglátogatására, bár ha őszinte akar lenni magával, még így se igazán érti a dolgot. Úgy véli, özvegyként Ephemiának már semmi dolga se Amonnal, se az ottani elöljárókkal, mégis úgy érzi, ezen véleményéről bölcsebb hallgatnia. Egyáltalán nem számonkérésnek szánta a kérdését, csak szeretné megérteni, mit miért tesz a másik, mégis, a mai reggelen mintha ez is túl nagy kérésnek tűnne. Nem biztos benne, hogy csak a lány távozásának köszönhető-e Tizio viselkedése, vagy valami más gond is van, de hiába igyekszik elrejteni hangjából és arcvonásaiból az érzelmeket, enyhe ingerültséget vél kiérezni a férfi viselkedéséből, így jelen állapotában nem meri tovább faggatni, pedig szívesen tudna meg többet arról, mit is gondol pontosan Tizio. Reméli, legalább a kézfogással sikerül elérnie valamit, csekélyke sikerként könyvelve el, hogy a férfi nem tiltakozik a mozdulat ellen, ám ebben is csalódnia kell. Hiába zárja saját ujjait szorosan a másikéi köré, a megnyugtatónak szánt gesztus nem talál viszonzásra. Az újabb megjegyzésekre már csak bólint, neki sincs kedve a további beszédhez. Ahogy Tizio visszaindul a házba, egy pillanatig még a verandán marad, szinte megkövülten meredve üres kezére, ami sokkal hidegebbnek érződik, mint nem sokkal ezelőtt. Már a látványba is belefájdul a szíve, így inkább gyorsan újra összefonja maga előtt karjait, hogy addig is lefoglalja magát valamivel, majd ő maga is visszamegy, hogy az ajtókeretnek dőlve figyelje, amint Tizio készülődik. Úgy véli, a beszéd továbbra is felesleges, hisz talán csak rosszabb lenne tőle minden, így csak csendben várakozik, miközben gondolatban teljesen máshol jár. Egyáltalán nem így képzelte el a mai reggelt, és fogalma sincs, hol romlott el az egész*
- Vigyázzatok magatokra! *tér vissza a jelenbe merengéséből, ahogy felfogja, hogy beszélnek hozzá. Bár az utolsó pillanatig reménykedik egy csókban, vagy legalább egy ölelésben, csak egy tompa sajgás marad a szívében, mikor biztossá válik, egyikben se lesz része. Nem moccan akkor se, mikor a férfi távozik, csak mozdulatlanul állva néz utána, míg össze nem mosódnak a szeme előtt a tárgyak. Meglepve emeli ujjait a szeméhez, és még jobban meglepődik, mikor rájön, pár kigördülő könnycsepp homályosította el a látását. Csalódott mozdulattal törli le őket, miközben a konyhába tart, hogy csináljon egy teát, hátha az megnyugtatja kicsit, azon töprengve magában, mitévő legyen most, hogy teljesen egyedül maradt a házban, és legfőképp, hogy hogyan is jutottak idáig.*
//Efföld//
- É... értem. *feleli bizonytalanul a magyarázatot hallva, mi szükség is van a kancellár meglátogatására, bár ha őszinte akar lenni magával, még így se igazán érti a dolgot. Úgy véli, özvegyként Ephemiának már semmi dolga se Amonnal, se az ottani elöljárókkal, mégis úgy érzi, ezen véleményéről bölcsebb hallgatnia. Egyáltalán nem számonkérésnek szánta a kérdését, csak szeretné megérteni, mit miért tesz a másik, mégis, a mai reggelen mintha ez is túl nagy kérésnek tűnne. Nem biztos benne, hogy csak a lány távozásának köszönhető-e Tizio viselkedése, vagy valami más gond is van, de hiába igyekszik elrejteni hangjából és arcvonásaiból az érzelmeket, enyhe ingerültséget vél kiérezni a férfi viselkedéséből, így jelen állapotában nem meri tovább faggatni, pedig szívesen tudna meg többet arról, mit is gondol pontosan Tizio. Reméli, legalább a kézfogással sikerül elérnie valamit, csekélyke sikerként könyvelve el, hogy a férfi nem tiltakozik a mozdulat ellen, ám ebben is csalódnia kell. Hiába zárja saját ujjait szorosan a másikéi köré, a megnyugtatónak szánt gesztus nem talál viszonzásra. Az újabb megjegyzésekre már csak bólint, neki sincs kedve a további beszédhez. Ahogy Tizio visszaindul a házba, egy pillanatig még a verandán marad, szinte megkövülten meredve üres kezére, ami sokkal hidegebbnek érződik, mint nem sokkal ezelőtt. Már a látványba is belefájdul a szíve, így inkább gyorsan újra összefonja maga előtt karjait, hogy addig is lefoglalja magát valamivel, majd ő maga is visszamegy, hogy az ajtókeretnek dőlve figyelje, amint Tizio készülődik. Úgy véli, a beszéd továbbra is felesleges, hisz talán csak rosszabb lenne tőle minden, így csak csendben várakozik, miközben gondolatban teljesen máshol jár. Egyáltalán nem így képzelte el a mai reggelt, és fogalma sincs, hol romlott el az egész*
- Vigyázzatok magatokra! *tér vissza a jelenbe merengéséből, ahogy felfogja, hogy beszélnek hozzá. Bár az utolsó pillanatig reménykedik egy csókban, vagy legalább egy ölelésben, csak egy tompa sajgás marad a szívében, mikor biztossá válik, egyikben se lesz része. Nem moccan akkor se, mikor a férfi távozik, csak mozdulatlanul állva néz utána, míg össze nem mosódnak a szeme előtt a tárgyak. Meglepve emeli ujjait a szeméhez, és még jobban meglepődik, mikor rájön, pár kigördülő könnycsepp homályosította el a látását. Csalódott mozdulattal törli le őket, miközben a konyhába tart, hogy csináljon egy teát, hátha az megnyugtatja kicsit, azon töprengve magában, mitévő legyen most, hogy teljesen egyedül maradt a házban, és legfőképp, hogy hogyan is jutottak idáig.*
2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-15 01:59:28
Üzenet elküldve: 2020-01-15 01:59:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
-Az. *Jelenti ki ő is a tényt, amit a lány felfedezett.*
-Gondolj bele, mi lenne, ha szólnánk nekik. Vagy pánik törne ki, vagy elindulnának legyilkolni az onthrokiakat. Egyik sem lenne jó. *Szinte biztos benne, hogy a második verzió lenne a valószínűbb, hiszen mostanában annyi mindent kaptak a nyakukba a városiak, hogy lassan már nem félnek semmitől.*
-Wojestről majd később! *Zárja le ennyivel hirtelenjében a témát, mert tervezi pár perc múlva részletesen is kifejteni a dolgot a lánynak.*
-Nem is különösebben, de volt lehetőségem megtanulni, így éltem vele. Nagy hasznát vettem, mert talán, ha nem tudom, most már halott lennék. Az egyik onthroki keresztülvágott volna. *Vakarja meg szakállát, de attól függetlenül, hogy ezt mondja, mégsem gondolja úgy, hogy így lett volna. Biztos feltalálta volna magát a többi mágiájával, de mégis jobb azt gondolni, hogy hasznos tudást szedett össze a Synmirai mágustól a sajátjáért cserébe. Aleimorddal kapcsolatban, hiába látja, hogy érdekelné a lányt a téma, nem beszél. Talán csak rossz hírét keltené a férfinak, noha az nem is érdemli meg. Attól, hogy a Sajt-mester szerint csak egy dühkezelési problémákkal küszködő nemes, még nem biztos, hogy tényleg így is van.*
-Áh, mindenképpen jól fog jönni, ha valakinek marcona képe is van melletted! *Neveti el magát.*
-Ha már a te bájos arcodtól nem lehet félni, majd a kutyák megteszik a magukét! *Persze Rheia is valahol tharg harcos-asszony, szóval biztosan képes bánni a fegyverekkel, és ahogy ezeket az amazonokat ismeri, pár éven belül már erősebb is lesz Learonnál. Sosem értette a pásztormágus, hogyan is van ez a tharg nőknél, de szinte mindig így történik. Egyik pillanatról a másikra olyan erősek lesznek, mint egy bika.* ~Akheel is lenyomott volna bármikor fél kézzel! De szerettem azt a lányt! Ha most megjelenne, hogy lenyomjon, bármikor megengedném neki!~ *Mosolyodik el a gondolatra, és reménykedik benne, hogy nem örökre tűnt el az ő kedves kis vörös vadásza. Aztán ahogy beérnek a házba, a Sajt-mester végül a két kutyát lepakolja egy bőrre, ami a sarokban van. Ez Nayka fekhelye, ha nagyon hideg van kint. A kutya egyébként meg is jelenik és leheveredik a mocorgó kölykök mellé és jó pásztorkutya lévén, nem hagyja őket nagyon elkóricálni, míg a gazdáik beszélgetnek.*
-Nem, nem! *Neveti el magát a férfi.*
-Igazából erről a Wojestről lenne szó, akit említettem. *Kezd bele a történetbe.*
-Pár éve történt, mikor még nem tudtam varázsolni, hogy megjelent egy fénygömb kinézetű lény és a segítségünket kérte. Mi követtük, és elkerültünk egy másik dimenzióba, ahol démonokkal kellett harcolnunk. Nem tudom, hogyan küldött oda, igazából ez nem is érdekel. A lényeg az, hogy ott legyőztünk egy démont. Óriási bikaszerű lény volt, ha jól emlékszem, de emlékeim már halványak erről. A lényeg, hogy hatalmas, tűzokádó bestia volt. Aztán mikor vele végeztünk, jött a másik. A gazdája. Ez már rendesen képes volt beszélni, és sokkal erősebb volt, mint mi. Aztán kénytelen voltam feláldozni magam, hogy megmentsem egy társamat. Egy fiatal lányt. Nekirontottam a démonnak, de az egyszerűen szétrobbantott. Mintha valami nem is tudom, játékszer lennék. Ott meghaltam. *Itt tart egy kis szünetet és látszik rajta, hogy az óta is fájdalmas az emlék, ha visszagondol rá.*
-Soha életemben nem éreztem olyan iszonyú fájdalmat. Minden porcikám szétszakadt. Aztán egyszer csak teljesen egészségesen visszakerültem oda, ahonnét indultunk. Az a lény, az a félisten vagy mi feltámasztott bennünket. *Itt felmutatja a tenyerét, amiben a mágikus szem-szimbólum látható.*
-És beleégette ezt a lebénult karomba. Mert, hogy a karom béna volt. Még régebben egy mélységi szúrt le, azért. De mindegy is, a lényeg, hogy meggyógyultam. Tökéletesen egészséges voltam, mintha kicseréltek volna. Ezzel a szemmel képes vagyok egy varázslatra, amivel bárkinek a legnagyobb gyengeségét, vagy legerősebb támadását ki tudom találni. Azt hiszem, isteni varázslat lehet, de még sosem használtam. Aztán Wojest azt mondta, hogy azért kaptuk ezt a hatalmat, hogy harcoljunk a démonok és a gonoszok ellen. *Széttárja a kezét.*
-Nos, a kaland az lenne, hogy elindulunk, aztán valahogy megtudjuk, hogy ki is ez a Wojest, mert évek óta szeretnék pontot tenni erre az ügyre. Nem tudom, mit gondoljak az istenekről, de az biztos, hogy egyiknek sem leszek a szolgája. Ezt is csak azért fogadtam el, mert egyezik az én elveimmel és céljaimmal. *Itt aztán teli tölt két poharat borral, majd feltartja az övét a lány orra elé, hogy koccinthassanak.*
-Nos, mit szólsz, kedves barátném? Velem tartasz? Cserébe az út során annyi varázslatot tanítok neked, amit csak a gyönyörű buksi fejed be tud fogadni!
-Az. *Jelenti ki ő is a tényt, amit a lány felfedezett.*
-Gondolj bele, mi lenne, ha szólnánk nekik. Vagy pánik törne ki, vagy elindulnának legyilkolni az onthrokiakat. Egyik sem lenne jó. *Szinte biztos benne, hogy a második verzió lenne a valószínűbb, hiszen mostanában annyi mindent kaptak a nyakukba a városiak, hogy lassan már nem félnek semmitől.*
-Wojestről majd később! *Zárja le ennyivel hirtelenjében a témát, mert tervezi pár perc múlva részletesen is kifejteni a dolgot a lánynak.*
-Nem is különösebben, de volt lehetőségem megtanulni, így éltem vele. Nagy hasznát vettem, mert talán, ha nem tudom, most már halott lennék. Az egyik onthroki keresztülvágott volna. *Vakarja meg szakállát, de attól függetlenül, hogy ezt mondja, mégsem gondolja úgy, hogy így lett volna. Biztos feltalálta volna magát a többi mágiájával, de mégis jobb azt gondolni, hogy hasznos tudást szedett össze a Synmirai mágustól a sajátjáért cserébe. Aleimorddal kapcsolatban, hiába látja, hogy érdekelné a lányt a téma, nem beszél. Talán csak rossz hírét keltené a férfinak, noha az nem is érdemli meg. Attól, hogy a Sajt-mester szerint csak egy dühkezelési problémákkal küszködő nemes, még nem biztos, hogy tényleg így is van.*
-Áh, mindenképpen jól fog jönni, ha valakinek marcona képe is van melletted! *Neveti el magát.*
-Ha már a te bájos arcodtól nem lehet félni, majd a kutyák megteszik a magukét! *Persze Rheia is valahol tharg harcos-asszony, szóval biztosan képes bánni a fegyverekkel, és ahogy ezeket az amazonokat ismeri, pár éven belül már erősebb is lesz Learonnál. Sosem értette a pásztormágus, hogyan is van ez a tharg nőknél, de szinte mindig így történik. Egyik pillanatról a másikra olyan erősek lesznek, mint egy bika.* ~Akheel is lenyomott volna bármikor fél kézzel! De szerettem azt a lányt! Ha most megjelenne, hogy lenyomjon, bármikor megengedném neki!~ *Mosolyodik el a gondolatra, és reménykedik benne, hogy nem örökre tűnt el az ő kedves kis vörös vadásza. Aztán ahogy beérnek a házba, a Sajt-mester végül a két kutyát lepakolja egy bőrre, ami a sarokban van. Ez Nayka fekhelye, ha nagyon hideg van kint. A kutya egyébként meg is jelenik és leheveredik a mocorgó kölykök mellé és jó pásztorkutya lévén, nem hagyja őket nagyon elkóricálni, míg a gazdáik beszélgetnek.*
-Nem, nem! *Neveti el magát a férfi.*
-Igazából erről a Wojestről lenne szó, akit említettem. *Kezd bele a történetbe.*
-Pár éve történt, mikor még nem tudtam varázsolni, hogy megjelent egy fénygömb kinézetű lény és a segítségünket kérte. Mi követtük, és elkerültünk egy másik dimenzióba, ahol démonokkal kellett harcolnunk. Nem tudom, hogyan küldött oda, igazából ez nem is érdekel. A lényeg az, hogy ott legyőztünk egy démont. Óriási bikaszerű lény volt, ha jól emlékszem, de emlékeim már halványak erről. A lényeg, hogy hatalmas, tűzokádó bestia volt. Aztán mikor vele végeztünk, jött a másik. A gazdája. Ez már rendesen képes volt beszélni, és sokkal erősebb volt, mint mi. Aztán kénytelen voltam feláldozni magam, hogy megmentsem egy társamat. Egy fiatal lányt. Nekirontottam a démonnak, de az egyszerűen szétrobbantott. Mintha valami nem is tudom, játékszer lennék. Ott meghaltam. *Itt tart egy kis szünetet és látszik rajta, hogy az óta is fájdalmas az emlék, ha visszagondol rá.*
-Soha életemben nem éreztem olyan iszonyú fájdalmat. Minden porcikám szétszakadt. Aztán egyszer csak teljesen egészségesen visszakerültem oda, ahonnét indultunk. Az a lény, az a félisten vagy mi feltámasztott bennünket. *Itt felmutatja a tenyerét, amiben a mágikus szem-szimbólum látható.*
-És beleégette ezt a lebénult karomba. Mert, hogy a karom béna volt. Még régebben egy mélységi szúrt le, azért. De mindegy is, a lényeg, hogy meggyógyultam. Tökéletesen egészséges voltam, mintha kicseréltek volna. Ezzel a szemmel képes vagyok egy varázslatra, amivel bárkinek a legnagyobb gyengeségét, vagy legerősebb támadását ki tudom találni. Azt hiszem, isteni varázslat lehet, de még sosem használtam. Aztán Wojest azt mondta, hogy azért kaptuk ezt a hatalmat, hogy harcoljunk a démonok és a gonoszok ellen. *Széttárja a kezét.*
-Nos, a kaland az lenne, hogy elindulunk, aztán valahogy megtudjuk, hogy ki is ez a Wojest, mert évek óta szeretnék pontot tenni erre az ügyre. Nem tudom, mit gondoljak az istenekről, de az biztos, hogy egyiknek sem leszek a szolgája. Ezt is csak azért fogadtam el, mert egyezik az én elveimmel és céljaimmal. *Itt aztán teli tölt két poharat borral, majd feltartja az övét a lány orra elé, hogy koccinthassanak.*
-Nos, mit szólsz, kedves barátném? Velem tartasz? Cserébe az út során annyi varázslatot tanítok neked, amit csak a gyönyörű buksi fejed be tud fogadni!
2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-15 01:22:55
Üzenet elküldve: 2020-01-15 01:22:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Derin-birtok//
- Hogy micsoda?!
*Teljesen elhűl, és egy pillanatra az is megfordul a fejében, hogy Learon biztosan ugratja. Hiszen a történet annyira hihetetlen, akkor is, ha olyan elképesztő dolgok veszik körül, mint a mágia.*
- Ez szörnyű.
*Bukik ki a száján, és első gondolata, hogy vajon ha ez létezik Arthenior alatt, akkor mi rejtőzhet a tharg területek mélyén.*
- Nem kellene szólni a város lakóinak? Még a végén bajuk esik, megtámadják őket...
*Nyilván nem fogja elcsacsogni, mert Learon megkérte, de láthatóan el is kezdi foglalkoztatni a téma. Főleg mert ezeknek a lényeknek elég hátborzongató kutyaszerű lényeik is vannak.*
- Wojest? Miféle félisten?
*Pillanatokon belül éri az újabb információ. Nem sejtette Karheia, hogy a muskátlikon kívül beszélgetni fognak bármiről is, főleg nem azt, hogy ilyen témakörök kerülnek szóba. Kicsit összezavarodik, és ismételten elfogja az érzés, hogy mennyire tudatlan is valójában.*
- Nem gondoltam volna, hogy érdekel téged a tűz.
*A „lehet nem kellett volna” részre látványosan kérdő módon vonja fel szemöldökeit, hátha Learon csak futólag elmagyarázza ennek a félmondatnak a miértjét.*
- Semmi bonyolultra, csak engedelmességre. Tudják, hogy ne mozduljanak, ha azt mondom marad, és bátrak legyenek, mintha a nyájat kellene védeniük, ilyesmik.
*Akkor is, ha adott esetben Karheia nem fogja jószágok közé vinni egyhamar. Nem is terelőkutyákat szeretne, inkább engedelmes, testes példányokat, akik megnőve elég riasztó látványt nyújtanak.*
- Majd később szeretnék nekik fém tüskés nyakörvet is a farkasok ellen.
*Bár amennyiben tényleg akkorára nőnek amekkorára szeretné, úgy lehet a torkukat védelmező nyakörv sem lesz szükséges.
A lovát ideiglenesen elveszik tőle, ami kicsit megkönnyíti helyzetét. A rögtönzött bemutatkozásra mosolyog, és biccenget mindenki felé.*
- Nagyon örvendek.
*Nyugtázza, és ha szükséges újra bemutatkozik, ahogy korábban is tette. Amint elindulnak a ház felé, még hozzáteszi.*
- Bájos kis család.
*Beérve leül, amint hellyel kínálják, és meglepetten pillant Learonra, aki alvásból egyből kalandozgatni szeretne. Eszébe jut Nozarin, aki szintén mesélt veszélyesebbnél veszélyesebb utazásokról, és eszébe jut a nem olyan rég elhunyt mélységi, és szőke elf is. Úgy tűnik egyre mozgalmasabbá kezdenek válni mindennapjai, amit cseppet sem bán.*
- Igazából örülnék neki. Kicsit már elkényelmesedtem. Miről lenne szó? Ugye nem megint skorpió-vakond-kutyákat és onthrokiakat akarsz ölni? Arra nem biztos, hogy készen állok. Már nem lelkileg, inkább hasznosság terén.
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.15 01:24:03
- Hogy micsoda?!
*Teljesen elhűl, és egy pillanatra az is megfordul a fejében, hogy Learon biztosan ugratja. Hiszen a történet annyira hihetetlen, akkor is, ha olyan elképesztő dolgok veszik körül, mint a mágia.*
- Ez szörnyű.
*Bukik ki a száján, és első gondolata, hogy vajon ha ez létezik Arthenior alatt, akkor mi rejtőzhet a tharg területek mélyén.*
- Nem kellene szólni a város lakóinak? Még a végén bajuk esik, megtámadják őket...
*Nyilván nem fogja elcsacsogni, mert Learon megkérte, de láthatóan el is kezdi foglalkoztatni a téma. Főleg mert ezeknek a lényeknek elég hátborzongató kutyaszerű lényeik is vannak.*
- Wojest? Miféle félisten?
*Pillanatokon belül éri az újabb információ. Nem sejtette Karheia, hogy a muskátlikon kívül beszélgetni fognak bármiről is, főleg nem azt, hogy ilyen témakörök kerülnek szóba. Kicsit összezavarodik, és ismételten elfogja az érzés, hogy mennyire tudatlan is valójában.*
- Nem gondoltam volna, hogy érdekel téged a tűz.
*A „lehet nem kellett volna” részre látványosan kérdő módon vonja fel szemöldökeit, hátha Learon csak futólag elmagyarázza ennek a félmondatnak a miértjét.*
- Semmi bonyolultra, csak engedelmességre. Tudják, hogy ne mozduljanak, ha azt mondom marad, és bátrak legyenek, mintha a nyájat kellene védeniük, ilyesmik.
*Akkor is, ha adott esetben Karheia nem fogja jószágok közé vinni egyhamar. Nem is terelőkutyákat szeretne, inkább engedelmes, testes példányokat, akik megnőve elég riasztó látványt nyújtanak.*
- Majd később szeretnék nekik fém tüskés nyakörvet is a farkasok ellen.
*Bár amennyiben tényleg akkorára nőnek amekkorára szeretné, úgy lehet a torkukat védelmező nyakörv sem lesz szükséges.
A lovát ideiglenesen elveszik tőle, ami kicsit megkönnyíti helyzetét. A rögtönzött bemutatkozásra mosolyog, és biccenget mindenki felé.*
- Nagyon örvendek.
*Nyugtázza, és ha szükséges újra bemutatkozik, ahogy korábban is tette. Amint elindulnak a ház felé, még hozzáteszi.*
- Bájos kis család.
*Beérve leül, amint hellyel kínálják, és meglepetten pillant Learonra, aki alvásból egyből kalandozgatni szeretne. Eszébe jut Nozarin, aki szintén mesélt veszélyesebbnél veszélyesebb utazásokról, és eszébe jut a nem olyan rég elhunyt mélységi, és szőke elf is. Úgy tűnik egyre mozgalmasabbá kezdenek válni mindennapjai, amit cseppet sem bán.*
- Igazából örülnék neki. Kicsit már elkényelmesedtem. Miről lenne szó? Ugye nem megint skorpió-vakond-kutyákat és onthrokiakat akarsz ölni? Arra nem biztos, hogy készen állok. Már nem lelkileg, inkább hasznosság terén.
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.15 01:24:03
2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-14 22:54:43
Üzenet elküldve: 2020-01-14 22:54:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
*A férfit egyáltalán nem zavarná, ha a lány megigazgatná a haját, legalább azt se neki kell megtenni. Bár így kutyákkal a kezében, csak valami komédia kerekedne ki belőle.*
-Világmentés. *Sóhajt egy nagyot, aztán mégis mosoly kerül az arcára.*
-Ne mondjad el senkinek, de egy egész falu él Arthenior alatt. Abogr nagymesternek segítettünk én és pár társam a Mágustoronynál ezeket az onthrokiaknak nevezett humanoid lényeket legyőzni, mert megtámadták a nagymestert. Voltak vagy tucatnyian, meg egy varázstudó is volt köztük. Meg valami hatalmas skorpió és kutyák, amik vakondokra hasonlítottak. *Aztán mégiscsak borús ábrázatba vált át.*
-Nagy részüket meg kellett ölnünk. Leginkább a kutyákat és a skorpiót sajnáltam, de az onthrokiakért is kár. Szegények csak a városukat akarták megvédeni, de egy tévedés folytán mi lettünk az ellenségeik. *Persze tudja, hogy ez így elég lehetetlenül hangzik, de miután nemrég démonok és élőholtak flangáltak a földjeiken, talán mégsem annyira hihetetlen a dolog.*
-Az ember elmegy tanulni a toronyhoz és mindig belerángatják valamibe! Mint múltkor mikor azzal a Wojesttel találkoztam! Az a fura félisten! *Fújtat egyet, mert az egyáltalán nem volt kellemes emlék. Nem szeretné átélni még egyszer a meghalást és feltámadást. Annál fájdalmasabb dolgot még nem tapasztalt.*
-Ugyan ne szerénykedj! Igazán nagyon jól nézel ki! Ha nem tudnám, hogy valakid, egyből udvarolnék! *Neveti el magát azért is, hogy előbbi emlékeit elűzze.*
-Gyertyákat? Szóval tűzmágia! Igen, igen! Én is járatos vagyok benne. Kicsit jobban, mint egy jó tűzmágus, de nem vagyok még a mestere. Nemrég tanítottam is valakit, bár így utólag belegondolva, lehet, hogy nem kellett volna. *Ale jellemét tekintve nem volt olyan, mint akinek hatalmat kéne adni, de mivel segített nekik a harcban, a pásztormágusnak kötelessége volt okítani. Lehet, hogy a jövőben még egy oldalon fognak harcolni, akkor pedig nagy haszna lesz annak a pár órának, amit a toronyban együtt eltöltöttek.* ~Rheia mindenképpen méltóbb a tudásra, mint az a kétes nemes!~
-Én is remélem, de belevaló fiú, mindig tudja, meddig mehet el. *Zárja le ennyiben a kis szőkeség problémáját, majd átveszi kezeibe a kutyákat, és alaposan szemügyre veszi őket.*
-Nagyon szépek és erősek, már most látszik rajtuk. A fajtát nem ismerem, kutyákban annyira nem vagyok járatos. Mire szeretnéd tanítani őket? *Azzal int Moraelnek, az idősebbik fiúnak, hogy vegye át a lánytól a lovát és tegye el Redul mellé.*
-Bemutattam már Fortasékat? Biztos nem! *Neveti el magát a Sajt-mester.*
-Nos, a nagyobbik fiú Morael! *Mutat az egyik kiskutyával a nagyobbik, tíz éves forma fiúra, aztán finoman lóbálva a másik kutyával egy nagyjából hatéves gyerekre mutat.*
-Ő pedig Mired! Fortasék gyermekei. A kicsiből lovag lesz, a nagyobbiknak pedig birtokot tervezek adni, ha majd eléggé jól szolgál. Az a nagydarab asszonyság Fortas-asszony, Norenn Fortas pedig éppen el van a jószágokkal a folyónál. Ők a munkásaim, de egyben a fogadott családom is. Nagyon sokat segítenek a bortok körül. *Ezzel vége is a rögtönzött bemutatónak. Két kezében a kutyákkal bemegy a házába és hellyel kínálja a lányt.*
-Van valami, amiről szeretnék beszélni veled! Mennyire vagy kalandozós kedvedben? *Vigyorodik el a férfi.*
*A férfit egyáltalán nem zavarná, ha a lány megigazgatná a haját, legalább azt se neki kell megtenni. Bár így kutyákkal a kezében, csak valami komédia kerekedne ki belőle.*
-Világmentés. *Sóhajt egy nagyot, aztán mégis mosoly kerül az arcára.*
-Ne mondjad el senkinek, de egy egész falu él Arthenior alatt. Abogr nagymesternek segítettünk én és pár társam a Mágustoronynál ezeket az onthrokiaknak nevezett humanoid lényeket legyőzni, mert megtámadták a nagymestert. Voltak vagy tucatnyian, meg egy varázstudó is volt köztük. Meg valami hatalmas skorpió és kutyák, amik vakondokra hasonlítottak. *Aztán mégiscsak borús ábrázatba vált át.*
-Nagy részüket meg kellett ölnünk. Leginkább a kutyákat és a skorpiót sajnáltam, de az onthrokiakért is kár. Szegények csak a városukat akarták megvédeni, de egy tévedés folytán mi lettünk az ellenségeik. *Persze tudja, hogy ez így elég lehetetlenül hangzik, de miután nemrég démonok és élőholtak flangáltak a földjeiken, talán mégsem annyira hihetetlen a dolog.*
-Az ember elmegy tanulni a toronyhoz és mindig belerángatják valamibe! Mint múltkor mikor azzal a Wojesttel találkoztam! Az a fura félisten! *Fújtat egyet, mert az egyáltalán nem volt kellemes emlék. Nem szeretné átélni még egyszer a meghalást és feltámadást. Annál fájdalmasabb dolgot még nem tapasztalt.*
-Ugyan ne szerénykedj! Igazán nagyon jól nézel ki! Ha nem tudnám, hogy valakid, egyből udvarolnék! *Neveti el magát azért is, hogy előbbi emlékeit elűzze.*
-Gyertyákat? Szóval tűzmágia! Igen, igen! Én is járatos vagyok benne. Kicsit jobban, mint egy jó tűzmágus, de nem vagyok még a mestere. Nemrég tanítottam is valakit, bár így utólag belegondolva, lehet, hogy nem kellett volna. *Ale jellemét tekintve nem volt olyan, mint akinek hatalmat kéne adni, de mivel segített nekik a harcban, a pásztormágusnak kötelessége volt okítani. Lehet, hogy a jövőben még egy oldalon fognak harcolni, akkor pedig nagy haszna lesz annak a pár órának, amit a toronyban együtt eltöltöttek.* ~Rheia mindenképpen méltóbb a tudásra, mint az a kétes nemes!~
-Én is remélem, de belevaló fiú, mindig tudja, meddig mehet el. *Zárja le ennyiben a kis szőkeség problémáját, majd átveszi kezeibe a kutyákat, és alaposan szemügyre veszi őket.*
-Nagyon szépek és erősek, már most látszik rajtuk. A fajtát nem ismerem, kutyákban annyira nem vagyok járatos. Mire szeretnéd tanítani őket? *Azzal int Moraelnek, az idősebbik fiúnak, hogy vegye át a lánytól a lovát és tegye el Redul mellé.*
-Bemutattam már Fortasékat? Biztos nem! *Neveti el magát a Sajt-mester.*
-Nos, a nagyobbik fiú Morael! *Mutat az egyik kiskutyával a nagyobbik, tíz éves forma fiúra, aztán finoman lóbálva a másik kutyával egy nagyjából hatéves gyerekre mutat.*
-Ő pedig Mired! Fortasék gyermekei. A kicsiből lovag lesz, a nagyobbiknak pedig birtokot tervezek adni, ha majd eléggé jól szolgál. Az a nagydarab asszonyság Fortas-asszony, Norenn Fortas pedig éppen el van a jószágokkal a folyónál. Ők a munkásaim, de egyben a fogadott családom is. Nagyon sokat segítenek a bortok körül. *Ezzel vége is a rögtönzött bemutatónak. Két kezében a kutyákkal bemegy a házába és hellyel kínálja a lányt.*
-Van valami, amiről szeretnék beszélni veled! Mennyire vagy kalandozós kedvedben? *Vigyorodik el a férfi.*
2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-14 22:22:30
Üzenet elküldve: 2020-01-14 22:22:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Derin-birtok//
*Learon kócos ábrázatát látva kedve lenne nyújtani kezét, és megigazgatni az eltévelyedett tincseket, de ellenáll ezen késztetésének. Egykoron ezzel bosszantotta halálra gyermekét, amikor annak arcán bármiféle piszokfoltot meglátott.*
- Rendben.
*Feleli hangjában érezhető kétellyel, és még mindig enyhe bűntudattal.*
- Világmentés?
*Kérdez vissza meghökkenve, és rögvest folytatja is.*
- Mégis mibe keveredtél, Learon?
*Hanglejtésében nincs semmi számon kérő, egyszerű baráti érdeklődés. Aggodalom is lenne, ha éppen nem állna látszólag teljesen sértetlenül, és jó kedélyűen előtte a mágus.
Karheia nem tart attól, hogy esetleg fellökné őt Learon kutyája, és immár tiszta ruháját sem félti az esetleges sáros foltoktól. Előbbit megelőzi azzal, hogy feszülten igyekszik ellenállni az izmos állatnak, utóbbi pedig ha megtörténne egyszerűen csak kimossa ruháit, mint eddig is. Lassan pedig arra irányuló félelme is elillan, hogy esetleg bántani kívánná a kölyköket, mert látszólag örömteli izgatottságot lát rajta.*
- Semmi baj. Úgy hiszem jót fog tenni nekik egy felnőtt társasága, aki megtanítja őket viselkedni.
*Magyarázza, és kicsit lejjebb is hajol, hogy ismerkedhessenek. Nem sokkal ezután zavarba is jön, de csak azért, mert könnyen zavarba lehet hozni őt elismerő szavakkal.*
- Oh, köszönöm szépen.
*Emeli kékjeit a mágusra, miközben arca felforrósodik és kipirosodik.*
- Igen, sokat erősödtem azóta. Kicsit ki is kerekedtem.
*Cseppet sem bánja, hogy végre van mit fogni rajta a csontokon kívül. Ahogy tapasztalta, ezt Nozarin sem bánta.*
- A szépség azért jócskán túlzás.
*Bár Karheiának semmi komolyabb baja nincs a külsejével. Legfeljebb pár aprósággal, csúnyának mégsem nevezné magát, ugyanakkor szépnek sem, annak ellenére sem, hogy Nozarin fáradhatatlanul hízeleg neki.*
- Ó tényleg! Meg is feledkeztem róla, de látom te semmiről sem.
*Mondja, és közben felegyenesedik, mert dereka már kezd sajogni abban a kényelmetlen testtartásban.*
- Pont vettem is egy üres lapokkal teli könyvet, hogy leírhassam a szükséges tanulmányokat.
*Meg azért, hogy sajátos módján rekreálja szeretett nagymamája sajnálatosan elvesztett füves könyvét.*
- Kaptam is már pár jegyzetet Synmirán, így legalább már gyertyákat tudok gyújtani.
*Mondja mindezt örömteli, ragyogó szemekkel. Persze felfoghatná ezt úgy is, hogy keveset tud még, néha eszébe jut is, hogy milyen régóta van itt, és milyen kevés ismerettel rendelkezik, ugyanakkor örül annak is, hogy már ennyit el tudott érni.*
- Ez remekül hangzik Learon, köszönöm. Biztos nagyon finom. Prexi pedig remélem vigyáz magára.
*Ekkor viszont megjelenik az aggodalom az arcán, mert különösen megszerette a szőke gyermeket.*
- Persze.
*Nyújtja oda az ebeket, ha úgy tetszik Learon megsimogathatja mindkettőt, közben belép a birtokra is.*
- Nem olyan rég vettem őket. Mindig szerettem volna hasonló kutyákat, mint amilyen apámnak is volt régen. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy hogyan kell tanítani őket. Majd lenne pár tanácsod ezzel kapcsolatban is?
*Ha pedig már úgyis enyhült terhe egy kiskutyányival, akkor közben lovát is bevezeti, hogy az ne csatangolhasson el újra.*
*Learon kócos ábrázatát látva kedve lenne nyújtani kezét, és megigazgatni az eltévelyedett tincseket, de ellenáll ezen késztetésének. Egykoron ezzel bosszantotta halálra gyermekét, amikor annak arcán bármiféle piszokfoltot meglátott.*
- Rendben.
*Feleli hangjában érezhető kétellyel, és még mindig enyhe bűntudattal.*
- Világmentés?
*Kérdez vissza meghökkenve, és rögvest folytatja is.*
- Mégis mibe keveredtél, Learon?
*Hanglejtésében nincs semmi számon kérő, egyszerű baráti érdeklődés. Aggodalom is lenne, ha éppen nem állna látszólag teljesen sértetlenül, és jó kedélyűen előtte a mágus.
Karheia nem tart attól, hogy esetleg fellökné őt Learon kutyája, és immár tiszta ruháját sem félti az esetleges sáros foltoktól. Előbbit megelőzi azzal, hogy feszülten igyekszik ellenállni az izmos állatnak, utóbbi pedig ha megtörténne egyszerűen csak kimossa ruháit, mint eddig is. Lassan pedig arra irányuló félelme is elillan, hogy esetleg bántani kívánná a kölyköket, mert látszólag örömteli izgatottságot lát rajta.*
- Semmi baj. Úgy hiszem jót fog tenni nekik egy felnőtt társasága, aki megtanítja őket viselkedni.
*Magyarázza, és kicsit lejjebb is hajol, hogy ismerkedhessenek. Nem sokkal ezután zavarba is jön, de csak azért, mert könnyen zavarba lehet hozni őt elismerő szavakkal.*
- Oh, köszönöm szépen.
*Emeli kékjeit a mágusra, miközben arca felforrósodik és kipirosodik.*
- Igen, sokat erősödtem azóta. Kicsit ki is kerekedtem.
*Cseppet sem bánja, hogy végre van mit fogni rajta a csontokon kívül. Ahogy tapasztalta, ezt Nozarin sem bánta.*
- A szépség azért jócskán túlzás.
*Bár Karheiának semmi komolyabb baja nincs a külsejével. Legfeljebb pár aprósággal, csúnyának mégsem nevezné magát, ugyanakkor szépnek sem, annak ellenére sem, hogy Nozarin fáradhatatlanul hízeleg neki.*
- Ó tényleg! Meg is feledkeztem róla, de látom te semmiről sem.
*Mondja, és közben felegyenesedik, mert dereka már kezd sajogni abban a kényelmetlen testtartásban.*
- Pont vettem is egy üres lapokkal teli könyvet, hogy leírhassam a szükséges tanulmányokat.
*Meg azért, hogy sajátos módján rekreálja szeretett nagymamája sajnálatosan elvesztett füves könyvét.*
- Kaptam is már pár jegyzetet Synmirán, így legalább már gyertyákat tudok gyújtani.
*Mondja mindezt örömteli, ragyogó szemekkel. Persze felfoghatná ezt úgy is, hogy keveset tud még, néha eszébe jut is, hogy milyen régóta van itt, és milyen kevés ismerettel rendelkezik, ugyanakkor örül annak is, hogy már ennyit el tudott érni.*
- Ez remekül hangzik Learon, köszönöm. Biztos nagyon finom. Prexi pedig remélem vigyáz magára.
*Ekkor viszont megjelenik az aggodalom az arcán, mert különösen megszerette a szőke gyermeket.*
- Persze.
*Nyújtja oda az ebeket, ha úgy tetszik Learon megsimogathatja mindkettőt, közben belép a birtokra is.*
- Nem olyan rég vettem őket. Mindig szerettem volna hasonló kutyákat, mint amilyen apámnak is volt régen. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy hogyan kell tanítani őket. Majd lenne pár tanácsod ezzel kapcsolatban is?
*Ha pedig már úgyis enyhült terhe egy kiskutyányival, akkor közben lovát is bevezeti, hogy az ne csatangolhasson el újra.*
2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-14 11:55:12
Üzenet elküldve: 2020-01-14 11:55:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sokadnapra//
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mert Ephemia a hadúr özvegye. Azért. ~Mi a faszért kéne megmagyaráznom, hogy mit miért teszek?!~ *A hangjában nincsen ott a kioktató él, amit gondolatban hozzátesz a nyúlfarknyi mondandójához, szeme sarkából pillant csak a lányra. Tizio ugyan érzelmi analfabéta, de könnyen tanul, tudja, hogy vannak dolgok, amiket mások elvárnak tőle, úgyhogy ujjai lazulnak a galacsinná gyűrt papíron és ezzel Nava meg tudja fogni a kezét, a hideg ujjak és a nyirkos tenyér nem záródnak rá a másik kezére, az egész mozdulat lóg a levegőben, a férfi tekintete pedig előre szegeződik a zúzmarás karám irányába.* - De Nava, utána fogok menni. De előbb beszélnem kell a kancellárral. ~És a fülénél fogva rángatom haza azt a rüfkét, hogy nem bír megülni a seggén.~ *Kihúzza a kezét Naváéból, szó nélkül sarkon fordul, készülődni kezd, szótlanul köti a nyakkendőjét, húzza fel zakóját, rá a hosszú lovaglókabátot, majd kesztyűit.* - Majd jövünk. *A búcsú rövid, nem gondol csókra vagy ölelésre, mehetnékje van. ~Megkapod tőlem azt a pofont, Ephemia, amit apának sosem volt bátorsága megadni.~*
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mert Ephemia a hadúr özvegye. Azért. ~Mi a faszért kéne megmagyaráznom, hogy mit miért teszek?!~ *A hangjában nincsen ott a kioktató él, amit gondolatban hozzátesz a nyúlfarknyi mondandójához, szeme sarkából pillant csak a lányra. Tizio ugyan érzelmi analfabéta, de könnyen tanul, tudja, hogy vannak dolgok, amiket mások elvárnak tőle, úgyhogy ujjai lazulnak a galacsinná gyűrt papíron és ezzel Nava meg tudja fogni a kezét, a hideg ujjak és a nyirkos tenyér nem záródnak rá a másik kezére, az egész mozdulat lóg a levegőben, a férfi tekintete pedig előre szegeződik a zúzmarás karám irányába.* - De Nava, utána fogok menni. De előbb beszélnem kell a kancellárral. ~És a fülénél fogva rángatom haza azt a rüfkét, hogy nem bír megülni a seggén.~ *Kihúzza a kezét Naváéból, szó nélkül sarkon fordul, készülődni kezd, szótlanul köti a nyakkendőjét, húzza fel zakóját, rá a hosszú lovaglókabátot, majd kesztyűit.* - Majd jövünk. *A búcsú rövid, nem gondol csókra vagy ölelésre, mehetnékje van. ~Megkapod tőlem azt a pofont, Ephemia, amit apának sosem volt bátorsága megadni.~*
2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-14 11:39:36
Üzenet elküldve: 2020-01-14 11:39:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal – Zárás//
//Derin-birtok//
*Tény, hogy vannak olyanok is, amikre Rae gondol, de azért találni annak az ellenkezőjét is. Ha mást nem, nem nemest, hanem valami gazdag, dolgos embert, mint amilyen Learon is. Ebből azért van egy pár, még ha nem is olyan gazdagok, mint az igazi nemesek, akik beleszülettek a vagyonba. Ha tudná, hogy Learon miről beszélt az előbb, nem gondolná álszentnek. A Sajt-mester tisztában van azzal, hogy mennyit jelent az ittenieknek a jelenléte, és az, hogy olyan dolgokat tesz, amiket egy igazi nemesnek kéne tennie. Egy nemes lelkű nemesnek.*
-Nos, akkor egyelőre legyen úgy, hogy megtanítod majd neki, amit kell, és a jövőjéről pedig akkor gondolkodunk, amikor már haladt valamit a tanulással. Nem szeretném kijelenteni az elején, hogy egy sanyarú sorba vág bele, ahol egy nemes intrikáinak a tárgyává válik. Ez legyen a jövő zenéje! *Aztán mivel az eső elered, Raenerold mégis úgy dönt, hogy bemegy a házba és iszik egyet. A pásztormágus ki is tölt egy pohárral, hozzákoccintja a férfi poharához és megissza az egészet. Ő maga a röviditalokhoz, égetett szeszekhez van szokva, így ez csak holmi üdítő, még ha tényleg elég magas alkoholtartalommal rendelkezik egy átlagos borhoz képest. Nem sokkal azután, hogy az utolsó korty is lecsúszik a torkán, egy férfi nyitja ki az ajtót és Learont kéri, hogy kísérje el a földjére.*
-Nos, azt hiszem nekem mennem kell! Igyál amennyit szeretnél, maradj ameddig gondolod. Ha beszélgetni akarsz, Fortasék ott vannak a szomszédban, Mired biztos kíváncsi rád! *Mosolyog a mágus.*
-Azt hiszem, megnyerted magadnak a fiút. És ne feledd, Raenerold uram, ha bármikor is segítségre van szükséged, itt megtalálsz majd, és ne félj felkeresni, akármibe bonyolódtál bele! Ha tudok, segítek neked, hisz jó ember vagy. *Azzal fejet hajt és kisiet az esőbe, köpenyét jól a fejére húzva.*
//Hajnal – Zárás//
//Derin-birtok//
*Tény, hogy vannak olyanok is, amikre Rae gondol, de azért találni annak az ellenkezőjét is. Ha mást nem, nem nemest, hanem valami gazdag, dolgos embert, mint amilyen Learon is. Ebből azért van egy pár, még ha nem is olyan gazdagok, mint az igazi nemesek, akik beleszülettek a vagyonba. Ha tudná, hogy Learon miről beszélt az előbb, nem gondolná álszentnek. A Sajt-mester tisztában van azzal, hogy mennyit jelent az ittenieknek a jelenléte, és az, hogy olyan dolgokat tesz, amiket egy igazi nemesnek kéne tennie. Egy nemes lelkű nemesnek.*
-Nos, akkor egyelőre legyen úgy, hogy megtanítod majd neki, amit kell, és a jövőjéről pedig akkor gondolkodunk, amikor már haladt valamit a tanulással. Nem szeretném kijelenteni az elején, hogy egy sanyarú sorba vág bele, ahol egy nemes intrikáinak a tárgyává válik. Ez legyen a jövő zenéje! *Aztán mivel az eső elered, Raenerold mégis úgy dönt, hogy bemegy a házba és iszik egyet. A pásztormágus ki is tölt egy pohárral, hozzákoccintja a férfi poharához és megissza az egészet. Ő maga a röviditalokhoz, égetett szeszekhez van szokva, így ez csak holmi üdítő, még ha tényleg elég magas alkoholtartalommal rendelkezik egy átlagos borhoz képest. Nem sokkal azután, hogy az utolsó korty is lecsúszik a torkán, egy férfi nyitja ki az ajtót és Learont kéri, hogy kísérje el a földjére.*
-Nos, azt hiszem nekem mennem kell! Igyál amennyit szeretnél, maradj ameddig gondolod. Ha beszélgetni akarsz, Fortasék ott vannak a szomszédban, Mired biztos kíváncsi rád! *Mosolyog a mágus.*
-Azt hiszem, megnyerted magadnak a fiút. És ne feledd, Raenerold uram, ha bármikor is segítségre van szükséged, itt megtalálsz majd, és ne félj felkeresni, akármibe bonyolódtál bele! Ha tudok, segítek neked, hisz jó ember vagy. *Azzal fejet hajt és kisiet az esőbe, köpenyét jól a fejére húzva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344