Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 148 (2941. - 2960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-03-03 18:02:13
Üzenet elküldve: 2020-03-03 18:02:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*Az állatok kérdésére és a nyomulós árusokra csak elmosolyodik. A lánynak ajánlott ökör tényleg olyan abszurd, mintha köpenyéhez zsáknadrágot kínálna valaki.*
-Szerintem jobb, ha nem ökör.
*Mondja egyben Wymninek és az árusnak.*
-Legjobb, ha csak házban élőt keresel, vagy valamit, ami el tud repülni, aztán visszatérni.
*A gondozást illetően Taitos jobb, ha hozzátesz azért valamit.*
-De fontos, csak neked kell etetned, takarítanod. Therrad uraság nem azért van, hogy a háziszolgát játssza.
*Utal vissza arra, hogy a frissen felvett intéző akár tudhatná is ezt végezni.*
~Ha vállalja se fogom engedni.~
*A kisállatok jók lehetnek a jellem fejlesztésére. Legalább is a mágus így látja ezt most.*
-Igen, látom a tűzfújókat.
*Biccent a lánynak.*
-Jó meglátás, de félek túl kézenfekvő lenne.
*Azért jelezvén elismerését megsimogatja a lány éppen fogott kezét.*
-Kellemest a hasznossal, gyere nézzünk valami édeset.
*Ezzel Taitos odahúzódik egy kéményesnek tűnő ételes standhoz, és csuklyáját hátra nem dobva kérdezi az eladót.*
-Üdv, habos sült gesztenyéjük van?
*Kérdez rá egészen specifikusan, aztán hátrabök válla felett.*
-Hallom páran messzeföldről jött megbűvölt tárgyakat árulnak itt.
*A csúcsos kalapos fickóra néz.*
-A dobálós öreg benne van?
*Megköszörüli torkát, aztán kicsit közelebb húzódik.*
-A mesterem drágán vásárolna fel mindent, maguknak pedig kicsivel kevesebb ördöngősség itt.
*Ad egy okot, hogy a remélhetőleg gesztenyésnek is nevezhető stand kiszolgálójának miért is kéne segítenie neki. Közben pedig reméli, hogy Wymni csillogó szemei és saját rejtélyessége együtt elég fura ahhoz, hogy érdemi választ is kapjanak.*
//Wym, Taitos//
*Az állatok kérdésére és a nyomulós árusokra csak elmosolyodik. A lánynak ajánlott ökör tényleg olyan abszurd, mintha köpenyéhez zsáknadrágot kínálna valaki.*
-Szerintem jobb, ha nem ökör.
*Mondja egyben Wymninek és az árusnak.*
-Legjobb, ha csak házban élőt keresel, vagy valamit, ami el tud repülni, aztán visszatérni.
*A gondozást illetően Taitos jobb, ha hozzátesz azért valamit.*
-De fontos, csak neked kell etetned, takarítanod. Therrad uraság nem azért van, hogy a háziszolgát játssza.
*Utal vissza arra, hogy a frissen felvett intéző akár tudhatná is ezt végezni.*
~Ha vállalja se fogom engedni.~
*A kisállatok jók lehetnek a jellem fejlesztésére. Legalább is a mágus így látja ezt most.*
-Igen, látom a tűzfújókat.
*Biccent a lánynak.*
-Jó meglátás, de félek túl kézenfekvő lenne.
*Azért jelezvén elismerését megsimogatja a lány éppen fogott kezét.*
-Kellemest a hasznossal, gyere nézzünk valami édeset.
*Ezzel Taitos odahúzódik egy kéményesnek tűnő ételes standhoz, és csuklyáját hátra nem dobva kérdezi az eladót.*
-Üdv, habos sült gesztenyéjük van?
*Kérdez rá egészen specifikusan, aztán hátrabök válla felett.*
-Hallom páran messzeföldről jött megbűvölt tárgyakat árulnak itt.
*A csúcsos kalapos fickóra néz.*
-A dobálós öreg benne van?
*Megköszörüli torkát, aztán kicsit közelebb húzódik.*
-A mesterem drágán vásárolna fel mindent, maguknak pedig kicsivel kevesebb ördöngősség itt.
*Ad egy okot, hogy a remélhetőleg gesztenyésnek is nevezhető stand kiszolgálójának miért is kéne segítenie neki. Közben pedig reméli, hogy Wymni csillogó szemei és saját rejtélyessége együtt elég fura ahhoz, hogy érdemi választ is kapjanak.*
2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-03-02 21:41:02
Üzenet elküldve: 2020-03-02 21:41:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
* Az állatok teljesen lenyűgözik és pont mint egy gyermek, ő is nagyon akar magának valami élőlényt társául. A férfi már nem annyira lelkes, azonban az ígérete kecsegtető. *
- Jó. Mit nem szeret Ragron? - * kérdez rá, csak, hogy tudja, miben is kell gondolkodnia. Piciben, nagyban, tollasban, fogasban? Az árusra zavartan rámosolyog, aki rá próbál sózni egy ökröt. Wymnternek egy ökör? Hiszen az se nem aranyos, se nem pici. Bár azért szép bociszeme van. Meg talán a bundája is selymes.*
- Az ökröt bántaná? - * kérdez rá elgondolkodva. Közben Taitos húzza őt, lábai pedig engedelmesen totyognak arra, amerre vezetik, így már elhagyják az eladót, hogy beljebb merészkedjenek. Az édességek sem rossz. Azt is szereti az elf. Az illatok miatt pedig még meg is kívánja. *
- Valamit innen is kéne szerezni nem? Izé, ha már elsóztam a teát, valami édeset kell enni rá - * jegyzi meg, rátekintve Taitosra hatalmas bogárfekete tekintetével. Tudja a választ előre. Ha igen is a felelet, akkor is csak visszafelé fog kapni. De úgy is jó. Annyit tud várni. *
- Igen, az a férfi tüzet hány! Én is tüzet akarok hányni! Hű az meg tótágast áll és úgy egyensúlyozik valami labdán. De ügyesek - * A zöld hajú hölgy már teljesen elveszett a mutatványosok világában. Oda is menne, ha nem fognák a csuklójánál fogva. *
- Azonban olyat amit te mondtál egy mukkot sem. Talán még beljebb kell menni?
//Wym, Taitos//
* Az állatok teljesen lenyűgözik és pont mint egy gyermek, ő is nagyon akar magának valami élőlényt társául. A férfi már nem annyira lelkes, azonban az ígérete kecsegtető. *
- Jó. Mit nem szeret Ragron? - * kérdez rá, csak, hogy tudja, miben is kell gondolkodnia. Piciben, nagyban, tollasban, fogasban? Az árusra zavartan rámosolyog, aki rá próbál sózni egy ökröt. Wymnternek egy ökör? Hiszen az se nem aranyos, se nem pici. Bár azért szép bociszeme van. Meg talán a bundája is selymes.*
- Az ökröt bántaná? - * kérdez rá elgondolkodva. Közben Taitos húzza őt, lábai pedig engedelmesen totyognak arra, amerre vezetik, így már elhagyják az eladót, hogy beljebb merészkedjenek. Az édességek sem rossz. Azt is szereti az elf. Az illatok miatt pedig még meg is kívánja. *
- Valamit innen is kéne szerezni nem? Izé, ha már elsóztam a teát, valami édeset kell enni rá - * jegyzi meg, rátekintve Taitosra hatalmas bogárfekete tekintetével. Tudja a választ előre. Ha igen is a felelet, akkor is csak visszafelé fog kapni. De úgy is jó. Annyit tud várni. *
- Igen, az a férfi tüzet hány! Én is tüzet akarok hányni! Hű az meg tótágast áll és úgy egyensúlyozik valami labdán. De ügyesek - * A zöld hajú hölgy már teljesen elveszett a mutatványosok világában. Oda is menne, ha nem fognák a csuklójánál fogva. *
- Azonban olyat amit te mondtál egy mukkot sem. Talán még beljebb kell menni?
2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-03-01 18:33:00
Üzenet elküldve: 2020-03-01 18:33:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*Wym számára kedvező a terep, Taitosnak talán már nem annyira, persze mindketten megtalálják a maguknak való látnivalót, hiszen ezen a piacon, már-már inkább vásár, minden akad. Még az is, ami nem kell, s általában hamar rá akarják tukmálni az emberre.*
- Beste! Vissza! *Hangzik fel egy kiáltás oldalról, s árus próbálja ökrét a karámba terelni. Megnézték, de mégsem kellett, ilyenkor csak a munka van vele, szerencsére az ökör kezes jószág, s csak méltatlanul bődül el, frissen szerzett szabadságán, melytől hamar megfosztották.*
- Nem akarja, kis hölgy? Elhúzza a legnagyobb kordét is! *Szólítja meg Wymet hirtelen az árus, ki észrevehette annak szemlélődését.* Tejet nem ad ugyan, de felszánt mindent, mit akar! *Hogy miért pont Wymnek lenne szüksége egy ökörre, azt csak az árus tudja, vélhetően egyébként meg mindenkinek ezt mondja.
Taitos, már kevésbé érzi otthonosan magát, ami nem csoda, A mágus többnyire elvontan élt, s csak ritkán mozdult ki tömeges rendezvényekre, egyetlen társa Ragnon, s most Wym, szeme pásztáz, s húzná vonná maga után a lányt. Éllatos pultok akadnak még beljebb is, szinte, mintha ellen szólna, de a lánnyal hiába megy tovább, tán ebből van a legtöbb, hisz mi fogna meg egy gyermeket, vagy a friss menyecske tekintetét, mint egy turbékoló gerlepár, kerékben futkározó pocok, vagy ülőkén éneklő kanári. Minden van. Ahogy haladnak, persze változik a kínálat, s változik a tömeg is, egyik oldalon a konyha szerszámoké, késeké, bárdoké, evőeszközöké a terep, a másikon pedig főként aszalt gyümölcsök, kompótok, édességek és különböző nyalánkságok kezdődnek el. Kissé távolabb más is akad, színes bódék, kikiáltókkal.*
- Találja el, s nem bánja meg! Három lehetőség, hatalmas nyeremények! Kihagyhatatlan ajánlat! *Mondja egy hosszú szakállú, csúcsos kalapos fickó, ki kitömött, gömb alakú bőrdarabokat hajigál kezében artista módjára. Ahogy közelednek feltárul a pult, s a felhelyezett polcokon babák, bizsuk, övek, csatok és különböző kacatok sorakoznak. A polc előtt apró kuglik, sorban egymásra rendezve. A másik oldalról is hang csendül fel.*
- Egyszerű és nagyszerű. Két kocka! Egyikkel jómagam, másikkal te dobsz! Ha nagyobb nyersz! A félkegyelműek is megértik! *Itt is akadnak nyeremények bőséggel. A játék maga elég népszerű, rengeteg siheder és középkorú áll sorba, hogy dobhasson, s valóban, van, ki fakarddal, vagy varázsbotnak kinéző, göcsörtös relikviával távozik.
Hirtelen lángcsóva csap fel a levegőbe, kissé távolabb, hol egy férfi szájából dől a tűz. Mutatványosok.*
//Wym, Taitos//
*Wym számára kedvező a terep, Taitosnak talán már nem annyira, persze mindketten megtalálják a maguknak való látnivalót, hiszen ezen a piacon, már-már inkább vásár, minden akad. Még az is, ami nem kell, s általában hamar rá akarják tukmálni az emberre.*
- Beste! Vissza! *Hangzik fel egy kiáltás oldalról, s árus próbálja ökrét a karámba terelni. Megnézték, de mégsem kellett, ilyenkor csak a munka van vele, szerencsére az ökör kezes jószág, s csak méltatlanul bődül el, frissen szerzett szabadságán, melytől hamar megfosztották.*
- Nem akarja, kis hölgy? Elhúzza a legnagyobb kordét is! *Szólítja meg Wymet hirtelen az árus, ki észrevehette annak szemlélődését.* Tejet nem ad ugyan, de felszánt mindent, mit akar! *Hogy miért pont Wymnek lenne szüksége egy ökörre, azt csak az árus tudja, vélhetően egyébként meg mindenkinek ezt mondja.
Taitos, már kevésbé érzi otthonosan magát, ami nem csoda, A mágus többnyire elvontan élt, s csak ritkán mozdult ki tömeges rendezvényekre, egyetlen társa Ragnon, s most Wym, szeme pásztáz, s húzná vonná maga után a lányt. Éllatos pultok akadnak még beljebb is, szinte, mintha ellen szólna, de a lánnyal hiába megy tovább, tán ebből van a legtöbb, hisz mi fogna meg egy gyermeket, vagy a friss menyecske tekintetét, mint egy turbékoló gerlepár, kerékben futkározó pocok, vagy ülőkén éneklő kanári. Minden van. Ahogy haladnak, persze változik a kínálat, s változik a tömeg is, egyik oldalon a konyha szerszámoké, késeké, bárdoké, evőeszközöké a terep, a másikon pedig főként aszalt gyümölcsök, kompótok, édességek és különböző nyalánkságok kezdődnek el. Kissé távolabb más is akad, színes bódék, kikiáltókkal.*
- Találja el, s nem bánja meg! Három lehetőség, hatalmas nyeremények! Kihagyhatatlan ajánlat! *Mondja egy hosszú szakállú, csúcsos kalapos fickó, ki kitömött, gömb alakú bőrdarabokat hajigál kezében artista módjára. Ahogy közelednek feltárul a pult, s a felhelyezett polcokon babák, bizsuk, övek, csatok és különböző kacatok sorakoznak. A polc előtt apró kuglik, sorban egymásra rendezve. A másik oldalról is hang csendül fel.*
- Egyszerű és nagyszerű. Két kocka! Egyikkel jómagam, másikkal te dobsz! Ha nagyobb nyersz! A félkegyelműek is megértik! *Itt is akadnak nyeremények bőséggel. A játék maga elég népszerű, rengeteg siheder és középkorú áll sorba, hogy dobhasson, s valóban, van, ki fakarddal, vagy varázsbotnak kinéző, göcsörtös relikviával távozik.
Hirtelen lángcsóva csap fel a levegőbe, kissé távolabb, hol egy férfi szájából dől a tűz. Mutatványosok.*
2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-02-29 18:32:22
Üzenet elküldve: 2020-02-29 18:32:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*Taitos nyugtázza, hogy a rúnavetéssel nem kell már vesződniük, így a fogadást is nyugodtabban köti meg a lánnyal. Ami a csillagképeket illeti, Taitos nincs igazán közel hozzájuk, azonban ismer pár dolgot. Tudja a Távoli egyik titkát, így csak biccent.*
-Csak amit mindenki.
*Aztán persze Wymni ismét félreérti bókját.*
~Meg sem lepődök.~
*Somolyog magában, de nem árulja el magát. Botlása után kicsit megmozgatja tagjait.*
-A csillagokra majd visszatérünk este.
*Kacsint.*
~Akkor is itt lesznek még. Remélem.~
*Aztán ahogy beérnek a vásár sűrűjébe Taitos céltudatosan haladna befelé, de bizony egy fiatal nemeslány akarata és állatszeretete nem teszi könnyűvé az ifjú, ám annál határozottabb mágusok életét.*
~Jajj, ne!~
*Kiált fel magában, ahogy észreveszi, hogy a lány szinte követi tekintetével a kismadarak szárnyának és a cicák bajszának rezdüléseit.*
~Miért Szellemek, miért?~
*Egy aprót sóhajt és lelassít.*
-Visszafele veszünk, mit szólsz? Addig találd ki mit vennél, amit Ragron nem akar majd megenni.
*Szól oda halkan, és igyekszik bentebb húzni a lányt, mielőtt lecövekelnének. Talán kérdései eléggé elterelik figyelmét is. Taitos szeretne legalább a piackavalkád közepéig eljutni, ahol körbenézhet, itt pedig igyekszik olyan jeleket észrevenni ami alapján dönthet merre tovább.*
~Határozottan, mint a táncban.~
*Emlékezteti magát, hogy hogyan is kell vezetnie egy nőt a piacon, már Zordon mestere szerint.*
~Sátrak között megbúvó romos, félreeső szekér, vagy bárki, egy kacatos.~
*Ismételgeti magában azokat, akiket keres. Elsőre a nagyobb összeverődött csoportoktól távoltartja magát, valahogy soha nem szerette, ha egy mágus szemfényvesztésre alkalmazza tudományát. Néha egy kis móka belefér, de mestere megtanította, hogy bölcsen használja fel erejét.*
-Látsz valamit?
*Kérdezi a lányt suttogva, hátha egy női szem hamarabb kiszúrja az érdekességet, és reméli, hogy nem a "Két nagy bolyhos fület" lesz a válasz.*
//Wym, Taitos//
*Taitos nyugtázza, hogy a rúnavetéssel nem kell már vesződniük, így a fogadást is nyugodtabban köti meg a lánnyal. Ami a csillagképeket illeti, Taitos nincs igazán közel hozzájuk, azonban ismer pár dolgot. Tudja a Távoli egyik titkát, így csak biccent.*
-Csak amit mindenki.
*Aztán persze Wymni ismét félreérti bókját.*
~Meg sem lepődök.~
*Somolyog magában, de nem árulja el magát. Botlása után kicsit megmozgatja tagjait.*
-A csillagokra majd visszatérünk este.
*Kacsint.*
~Akkor is itt lesznek még. Remélem.~
*Aztán ahogy beérnek a vásár sűrűjébe Taitos céltudatosan haladna befelé, de bizony egy fiatal nemeslány akarata és állatszeretete nem teszi könnyűvé az ifjú, ám annál határozottabb mágusok életét.*
~Jajj, ne!~
*Kiált fel magában, ahogy észreveszi, hogy a lány szinte követi tekintetével a kismadarak szárnyának és a cicák bajszának rezdüléseit.*
~Miért Szellemek, miért?~
*Egy aprót sóhajt és lelassít.*
-Visszafele veszünk, mit szólsz? Addig találd ki mit vennél, amit Ragron nem akar majd megenni.
*Szól oda halkan, és igyekszik bentebb húzni a lányt, mielőtt lecövekelnének. Talán kérdései eléggé elterelik figyelmét is. Taitos szeretne legalább a piackavalkád közepéig eljutni, ahol körbenézhet, itt pedig igyekszik olyan jeleket észrevenni ami alapján dönthet merre tovább.*
~Határozottan, mint a táncban.~
*Emlékezteti magát, hogy hogyan is kell vezetnie egy nőt a piacon, már Zordon mestere szerint.*
~Sátrak között megbúvó romos, félreeső szekér, vagy bárki, egy kacatos.~
*Ismételgeti magában azokat, akiket keres. Elsőre a nagyobb összeverődött csoportoktól távoltartja magát, valahogy soha nem szerette, ha egy mágus szemfényvesztésre alkalmazza tudományát. Néha egy kis móka belefér, de mestere megtanította, hogy bölcsen használja fel erejét.*
-Látsz valamit?
*Kérdezi a lányt suttogva, hátha egy női szem hamarabb kiszúrja az érdekességet, és reméli, hogy nem a "Két nagy bolyhos fület" lesz a válasz.*
2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:02:00
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:02:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
- Tényleg? Jól van, én készen állok, sőt, késznek születtem - * lelkesen csivitel a lány. Sokat olvasgatott Synmira falai mögött, de oktatási szándékkal még senki sem vette a szárnyai alá. *
- Tudok olvasni - * erősíti meg a férfit, bár úgy érzi, hogy ez szavak nélkül is egyértelmű. Elvégre ő már abba a rétegbe mozog, ahol az ilyesmi nem szorgalom kérdése,hanem elvárás.
Először elpirul a bókra, azonban a fogadás szó csak megragad fejében. Fogadni na azt szeret. Elmosolyodik, nem nyuszi ő, hogy megfutamodjon az ilyesmitől. *
- Rendben áll az alku. De ha te nyersz, nem tudok varázslatot adni neked, kérj valami mást - * teszi hozzá, annak ellenére, hogy nem szándékozik veszíteni. Egy Sayqueves nem adja könnyen a bőrét.*
- Jól hangzik, ismersz valami csillagképet? - * kérdez rá. Azokat nem tudja, pedig érdekelnék őt. Arra a kijelentésre, hogy Taitos kettőt is elkapott meghökken. Meglepetésében még nyikkan is egyet. *
- Komolyan? Hol vannak? A szobádban voltak? - * a kérdésáradat nem marad el, ajkáról a többit így is visszanyeli, hogy egyszerre csak keveset zúdítson a férfira. No nem illemből, csak mindegyikre komoly választ vár, aztán nehogy félúton el legyen az egyik felejtődve, mert túl gyorsan tudakolta a másik után.
A mágus tekintetét állja, mosolygós szemekkel felel rá, ezért is érzékeli későn, hogy a másik megbotlik. *
- Jaj vigyázz - * motyogja. Tesz ugyan egy mozdulatot kezével, ami óvó intés próbál lenni, de kései a dolog.
Közben a zajok elérnek füléhez, feltekint, arca kiderül az előbbi pillanatnyi sápadtságból. Szereti ezt a nyüzsgést. A piacok mindig izgalommal töltötték el, gyermekkora óta csak a kalandot és az ismeretlen titkok hívogató csillogását féli felfedezni bennük.
Bólogat Taitos gyorstalpalójára, azonban figyelme teljesen máshol van. Felméri a standokat, csodálkozik a portékákon. Az illatok gyomráig elérnek, máris kívánja az ételt. Aztán az állatok következnek. Itt megáll a lépésben. *
- Kaphatok valami élőt? - * kérdezi le sem véve szemét a jószágokról. Mindig akart valami sajátot. Ami hozzá tartozik. Ami nem a vadász kutyája vagy a konyha csirkéje esetleg egy kóbor macska mi csak elfut előtte. Olyat akar, ami jön utána, mintha anyját követné. *
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 20:03:07
//Wym, Taitos//
- Tényleg? Jól van, én készen állok, sőt, késznek születtem - * lelkesen csivitel a lány. Sokat olvasgatott Synmira falai mögött, de oktatási szándékkal még senki sem vette a szárnyai alá. *
- Tudok olvasni - * erősíti meg a férfit, bár úgy érzi, hogy ez szavak nélkül is egyértelmű. Elvégre ő már abba a rétegbe mozog, ahol az ilyesmi nem szorgalom kérdése,hanem elvárás.
Először elpirul a bókra, azonban a fogadás szó csak megragad fejében. Fogadni na azt szeret. Elmosolyodik, nem nyuszi ő, hogy megfutamodjon az ilyesmitől. *
- Rendben áll az alku. De ha te nyersz, nem tudok varázslatot adni neked, kérj valami mást - * teszi hozzá, annak ellenére, hogy nem szándékozik veszíteni. Egy Sayqueves nem adja könnyen a bőrét.*
- Jól hangzik, ismersz valami csillagképet? - * kérdez rá. Azokat nem tudja, pedig érdekelnék őt. Arra a kijelentésre, hogy Taitos kettőt is elkapott meghökken. Meglepetésében még nyikkan is egyet. *
- Komolyan? Hol vannak? A szobádban voltak? - * a kérdésáradat nem marad el, ajkáról a többit így is visszanyeli, hogy egyszerre csak keveset zúdítson a férfira. No nem illemből, csak mindegyikre komoly választ vár, aztán nehogy félúton el legyen az egyik felejtődve, mert túl gyorsan tudakolta a másik után.
A mágus tekintetét állja, mosolygós szemekkel felel rá, ezért is érzékeli későn, hogy a másik megbotlik. *
- Jaj vigyázz - * motyogja. Tesz ugyan egy mozdulatot kezével, ami óvó intés próbál lenni, de kései a dolog.
Közben a zajok elérnek füléhez, feltekint, arca kiderül az előbbi pillanatnyi sápadtságból. Szereti ezt a nyüzsgést. A piacok mindig izgalommal töltötték el, gyermekkora óta csak a kalandot és az ismeretlen titkok hívogató csillogását féli felfedezni bennük.
Bólogat Taitos gyorstalpalójára, azonban figyelme teljesen máshol van. Felméri a standokat, csodálkozik a portékákon. Az illatok gyomráig elérnek, máris kívánja az ételt. Aztán az állatok következnek. Itt megáll a lépésben. *
- Kaphatok valami élőt? - * kérdezi le sem véve szemét a jószágokról. Mindig akart valami sajátot. Ami hozzá tartozik. Ami nem a vadász kutyája vagy a konyha csirkéje esetleg egy kóbor macska mi csak elfut előtte. Olyat akar, ami jön utána, mintha anyját követné. *
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 20:03:07
2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-02-23 14:59:25
Üzenet elküldve: 2020-02-23 14:59:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*Az elbotlás okozta puffanásba, harsány vadgalamb turbékolás vegyül, mit az első pultnál árulnak. Megijedtek a mozdulattól, pedig nem is volt talán olyan ijesztő, sem rémisztő. A tharg piactér sohasem állandóságáról volt híres, sőt, ami azt illeti változatos árukészletével és árusok sokszínűségével talán sehol sem találkozhatnánk, esetleg Wegtorenben, de az meg messze van. Talán ez a nyitja, talán ez a kulcs, s az egyébként szántóföldek határában terebélyesen elfekvő, nyüzsgő terület, az itt dolgozó népségtől titokzatos és megkapó. Ki elvetődik erre a térségre, vélhetően nem "csak" néhány haszontalan kacatot akar. Feltehetően akad különleges kívánsága is, vagy csupán érdeklődik a fajok, áruk, termékek sokszínűsége által nyújtott szemet gyönyörködtető, zsongó kis miliője iránt.
A tharg piac más, mint az artheniori. Jórészt ott is szokásjogon alapul persze, hogy ki hol helyezkedik el, ez jórészt itt is így van, azonban egy-egy apró területnek több birtokosa is lehet, s általában a felmért igények alapján alakítják elhelyezkedésüket. Több részre osztható, a Taitos és Wym előtt elterülő hatalmas forgatag. Akadnak itt óriási elkerített részek, honnan állatok hangja hallik, kisebbeké, nagyobbaké, s már messziről ismerős szagukat fújja a szél. Van, hol sok-sok színes pult szorul, szorosan egymás mellé, s gyümölcsöket, különböző édességeket kínálnak az arra tévedőknek, sült mandula illata száll és zsírban sülő húsok, kolbászok sercegnek. Akadnak persze szokványos csecsebecsések, bazárosok és különálló kis szekerek, ponyvával letakart sátrak, megannyi és sokszínű kavalkád, hol talán el sem tudja dönteni a szerzet, hogy merre induljon. Nos, a két érdeklődő jelenleg csupán előre tud, hiszen a kétoldalt felsorakozó kisállat ketreces pultoktól máris hangos kiabálások hallatszódnak.*
- Vadgalamb! Ha megtanulja visszatér! Menyegzőre tökéletes! Van itt fehér, fekete, vagy hagyományos szürke, a legjobb a vidéken!
- Macskát, vagy menyétet vigyen! Egér, patkány ellen a legjobbak! Válasszon, nem bánja meg! *Kiáltják, valójában nem is Taitoséknak, csak úgy, aki épp arra jár. Taitos és Wym, ha körbenéz, az általuk keresett ferde szemű alakokat egyelőre nem találják, ami nem is csoda, hiszen ezek általában szöges ágyon, vagy lángcsóvákat fújva, félmeztelen múlatják az időt, s azok, talán inkább a legnagyobb közönség előtt szoktak tanyázni, helyüket folyton változtatva.*
//Wym, Taitos//
*Az elbotlás okozta puffanásba, harsány vadgalamb turbékolás vegyül, mit az első pultnál árulnak. Megijedtek a mozdulattól, pedig nem is volt talán olyan ijesztő, sem rémisztő. A tharg piactér sohasem állandóságáról volt híres, sőt, ami azt illeti változatos árukészletével és árusok sokszínűségével talán sehol sem találkozhatnánk, esetleg Wegtorenben, de az meg messze van. Talán ez a nyitja, talán ez a kulcs, s az egyébként szántóföldek határában terebélyesen elfekvő, nyüzsgő terület, az itt dolgozó népségtől titokzatos és megkapó. Ki elvetődik erre a térségre, vélhetően nem "csak" néhány haszontalan kacatot akar. Feltehetően akad különleges kívánsága is, vagy csupán érdeklődik a fajok, áruk, termékek sokszínűsége által nyújtott szemet gyönyörködtető, zsongó kis miliője iránt.
A tharg piac más, mint az artheniori. Jórészt ott is szokásjogon alapul persze, hogy ki hol helyezkedik el, ez jórészt itt is így van, azonban egy-egy apró területnek több birtokosa is lehet, s általában a felmért igények alapján alakítják elhelyezkedésüket. Több részre osztható, a Taitos és Wym előtt elterülő hatalmas forgatag. Akadnak itt óriási elkerített részek, honnan állatok hangja hallik, kisebbeké, nagyobbaké, s már messziről ismerős szagukat fújja a szél. Van, hol sok-sok színes pult szorul, szorosan egymás mellé, s gyümölcsöket, különböző édességeket kínálnak az arra tévedőknek, sült mandula illata száll és zsírban sülő húsok, kolbászok sercegnek. Akadnak persze szokványos csecsebecsések, bazárosok és különálló kis szekerek, ponyvával letakart sátrak, megannyi és sokszínű kavalkád, hol talán el sem tudja dönteni a szerzet, hogy merre induljon. Nos, a két érdeklődő jelenleg csupán előre tud, hiszen a kétoldalt felsorakozó kisállat ketreces pultoktól máris hangos kiabálások hallatszódnak.*
- Vadgalamb! Ha megtanulja visszatér! Menyegzőre tökéletes! Van itt fehér, fekete, vagy hagyományos szürke, a legjobb a vidéken!
- Macskát, vagy menyétet vigyen! Egér, patkány ellen a legjobbak! Válasszon, nem bánja meg! *Kiáltják, valójában nem is Taitoséknak, csak úgy, aki épp arra jár. Taitos és Wym, ha körbenéz, az általuk keresett ferde szemű alakokat egyelőre nem találják, ami nem is csoda, hiszen ezek általában szöges ágyon, vagy lángcsóvákat fújva, félmeztelen múlatják az időt, s azok, talán inkább a legnagyobb közönség előtt szoktak tanyázni, helyüket folyton változtatva.*
2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-02-23 09:14:21
Üzenet elküldve: 2020-02-23 09:14:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
*A fiú elmosolyodik a nemes kisasszony szavaira.*
~Kipróbálni azt csak úgy nem lehet.~
*Hümmög magában, hiszen ő is már négy éve járja a mágia rögös útját úgy, hogy kiváló mestere volt.*
~Valószínűleg nem tudok majd a nyomába érni.~
*Hümmög magában, noha korban nem is akkora a különbség kettejük között.*
-Hamarosan bele is kezdhetünk az első leckébe.
*Mondja a lánynak sejtelmesen, de több részletbe nem megy bele. Lehet, hogy nem elég fogékony még, víz terén pedig Taitos tudása is kopottas.*
-Pedig mindenki elérheti.
*Tér rá a köpenyre.*
-Szerintem egy pár hónap gyakorlás elegendő hozzá, ha tud olvasni valaki.
*Nyomatékosítja, hogy ezért az anyagért bizony ölni sem kell, csak egy tucat hatot gyakorlással is tölteni.
Taitos úgy tűnik még mindig jól bánik a szavakkal, ugyanis a lány mellette elpirul.*
~De édes.~
*Fut át Taitos fején a röpke gondolat, és szemeit Wymni orcáján legelteti. Innen nincs vissza út. A lány a rózsára keni a dolgot, de Taitos nem hagyhatja ennyiben.*
-Fogadjunk két titkos varázslatban, hogyha nem használod a rózsát egy hatig, akkor is ugyanilyen puha lesz minden porcikád.
*Kacsint a lányra, a csillagokra pedig nem mond mást, csak a magasan szálló labdát csapja le.*
-Csak gondoltam, ha kicsit melegebbre fordul az idő bámulhatnánk őket ketten egyik este. *Magyarázza, aztán a piactól már nem is messze csak mosolyogva küld még egy kocsit a bókkaraván után.*
-Amúgy fogtam rögtön kettőt is.
*Többet nem mond, csak mosolyogva a lány csillogó szemeibe bámul, ami azt eredményezi, hogy pár lépés után becsületesen megbotlik egy rögben. Jókorát előre toppantva nyeri vissza egyensúlyát, és most kicsit ő pirul el, hogy vagánykodásában majdnem a földre rántotta mindkettejüket.
Felnézve azonban örömmel nyugtázza, hogy itt van a sátor, szekér, bódérengeteg, melyet a thargok piacának hívnak. Valahogy ebéd előtt toppanhatnak be, így talán még az is itt van, aki csak napjának felét akarta itt tölteni, de persze ezt csak egy tüzetes keresés oldhatja meg.*
-Keresd a legfurcsább népeket. Olyat, akin turbán van, kicsit ferde a szeme, vagy nagyon a sarokban bújik meg, netán iszonyat nagy sátra van, se csak az eleje van telepakolva hétköznapi holmikkal. Ezeknek lesznek apró mágikus csecsebecséi. Csak díszek kellenek, furcsaságok, nem vagyont érő valamik.
*Tart egy rövid oktatást a lánynak, aztán biztos, ami biztos ezüstszín köpenyének csuklyáját is fejébe húzza, és elkezdi kémlelni az árusokat.*
-Legyél csendes. A hangos vásárlókat én is átverném.
*Súgja még oda ahogy belépnek a piac gyűrűjébe.*
*A fiú elmosolyodik a nemes kisasszony szavaira.*
~Kipróbálni azt csak úgy nem lehet.~
*Hümmög magában, hiszen ő is már négy éve járja a mágia rögös útját úgy, hogy kiváló mestere volt.*
~Valószínűleg nem tudok majd a nyomába érni.~
*Hümmög magában, noha korban nem is akkora a különbség kettejük között.*
-Hamarosan bele is kezdhetünk az első leckébe.
*Mondja a lánynak sejtelmesen, de több részletbe nem megy bele. Lehet, hogy nem elég fogékony még, víz terén pedig Taitos tudása is kopottas.*
-Pedig mindenki elérheti.
*Tér rá a köpenyre.*
-Szerintem egy pár hónap gyakorlás elegendő hozzá, ha tud olvasni valaki.
*Nyomatékosítja, hogy ezért az anyagért bizony ölni sem kell, csak egy tucat hatot gyakorlással is tölteni.
Taitos úgy tűnik még mindig jól bánik a szavakkal, ugyanis a lány mellette elpirul.*
~De édes.~
*Fut át Taitos fején a röpke gondolat, és szemeit Wymni orcáján legelteti. Innen nincs vissza út. A lány a rózsára keni a dolgot, de Taitos nem hagyhatja ennyiben.*
-Fogadjunk két titkos varázslatban, hogyha nem használod a rózsát egy hatig, akkor is ugyanilyen puha lesz minden porcikád.
*Kacsint a lányra, a csillagokra pedig nem mond mást, csak a magasan szálló labdát csapja le.*
-Csak gondoltam, ha kicsit melegebbre fordul az idő bámulhatnánk őket ketten egyik este. *Magyarázza, aztán a piactól már nem is messze csak mosolyogva küld még egy kocsit a bókkaraván után.*
-Amúgy fogtam rögtön kettőt is.
*Többet nem mond, csak mosolyogva a lány csillogó szemeibe bámul, ami azt eredményezi, hogy pár lépés után becsületesen megbotlik egy rögben. Jókorát előre toppantva nyeri vissza egyensúlyát, és most kicsit ő pirul el, hogy vagánykodásában majdnem a földre rántotta mindkettejüket.
Felnézve azonban örömmel nyugtázza, hogy itt van a sátor, szekér, bódérengeteg, melyet a thargok piacának hívnak. Valahogy ebéd előtt toppanhatnak be, így talán még az is itt van, aki csak napjának felét akarta itt tölteni, de persze ezt csak egy tüzetes keresés oldhatja meg.*
-Keresd a legfurcsább népeket. Olyat, akin turbán van, kicsit ferde a szeme, vagy nagyon a sarokban bújik meg, netán iszonyat nagy sátra van, se csak az eleje van telepakolva hétköznapi holmikkal. Ezeknek lesznek apró mágikus csecsebecséi. Csak díszek kellenek, furcsaságok, nem vagyont érő valamik.
*Tart egy rövid oktatást a lánynak, aztán biztos, ami biztos ezüstszín köpenyének csuklyáját is fejébe húzza, és elkezdi kémlelni az árusokat.*
-Legyél csendes. A hangos vásárlókat én is átverném.
*Súgja még oda ahogy belépnek a piac gyűrűjébe.*
2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-02-22 21:56:47
Üzenet elküldve: 2020-02-22 21:56:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Barátim, ez vagy „mind meghalunk”//
*Cara és lova lassan maguk mögött hagyják Amon Ruadh-ot. Csak Stella négyütemű patadobbanásait hallani, ahogy rúgja az út porát. Amint leérnek a hegyről, Cara kicsit hosszabb szárra ereszti Stellát, hogy kinyújthassa a nyakát és kényelmes tempóban léphessenek. Ekkor felszisszen, mert a homlokáról vércsepp folyik a szemébe, megtörli arcát, miközben elhaladnak a Vaskorsó Taverna mellett, amire félszemmel hunyorogva csak egy pillantást vet. Tharg birtokon végighaladva, nem lát egy lelket sem. A táj még téli álmát alussza, csak száraz tarló borítja a földeket. Közben lassan kiérnek a Vérszövetség területéről.*
~ Azt hiszem visszamegyek beszélek a krenkatauriakkal. Ha más nem, akkor majd én lemegyek és átnézem a járatokat és megölöm azt a bestiát, Rillkh-et. ~
*Gondolja magában a fél-elf lány, persze ez nem lesz ilyen egyszerű, valahol ő is tudja, de merni kell nagyot álmodni, hogy legyen, mit megvalósítania.*
~ Előbb elmegyek a házhoz és felszerelést veszek magamhoz. ~
*Hiszen, Cara is tudja, hogy felkészületlenül nem mehet szörnyvadászatra. A törpék és a gnómok amúgy sem engednék, hiszen, amikor átvette tőlük a levelet, már akkor beakart menni a bányába, de nem engedték tovább a munkaterületeken túl egymagában és ezért küldték el a Thargokhoz.
Cara és Stella beléptetnek a fák közé, a Kikötői erdőségben az erdei ösvényen haladnak tovább. A félvér lány az erdőben lakik, egy rönkházban az erdő mélyén.*
A hozzászólás írója (Carasidas L Miranora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.22 21:58:26
*Cara és lova lassan maguk mögött hagyják Amon Ruadh-ot. Csak Stella négyütemű patadobbanásait hallani, ahogy rúgja az út porát. Amint leérnek a hegyről, Cara kicsit hosszabb szárra ereszti Stellát, hogy kinyújthassa a nyakát és kényelmes tempóban léphessenek. Ekkor felszisszen, mert a homlokáról vércsepp folyik a szemébe, megtörli arcát, miközben elhaladnak a Vaskorsó Taverna mellett, amire félszemmel hunyorogva csak egy pillantást vet. Tharg birtokon végighaladva, nem lát egy lelket sem. A táj még téli álmát alussza, csak száraz tarló borítja a földeket. Közben lassan kiérnek a Vérszövetség területéről.*
~ Azt hiszem visszamegyek beszélek a krenkatauriakkal. Ha más nem, akkor majd én lemegyek és átnézem a járatokat és megölöm azt a bestiát, Rillkh-et. ~
*Gondolja magában a fél-elf lány, persze ez nem lesz ilyen egyszerű, valahol ő is tudja, de merni kell nagyot álmodni, hogy legyen, mit megvalósítania.*
~ Előbb elmegyek a házhoz és felszerelést veszek magamhoz. ~
*Hiszen, Cara is tudja, hogy felkészületlenül nem mehet szörnyvadászatra. A törpék és a gnómok amúgy sem engednék, hiszen, amikor átvette tőlük a levelet, már akkor beakart menni a bányába, de nem engedték tovább a munkaterületeken túl egymagában és ezért küldték el a Thargokhoz.
Cara és Stella beléptetnek a fák közé, a Kikötői erdőségben az erdei ösvényen haladnak tovább. A félvér lány az erdőben lakik, egy rönkházban az erdő mélyén.*
A hozzászólás írója (Carasidas L Miranora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.22 21:58:26
2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-02-22 21:07:40
Üzenet elküldve: 2020-02-22 21:07:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
- Oh, akkor majd talán a víz után kipróbálom - * gondolkodik el, mert ki ne akarna csinos köpönyeget, azonban Wymninek sokkal fontosabb az, amiért alapból itt van. A segítség nyújtás.
Persze azért még simogatni szabad, úgyhogy ezzel él is a lány szemérmetlenül végigtapizza a palástot, hogy megnézze milyen az anyaga. *
- Igen nagyon, az ilyen anyagért még a nemesek is képesek volnának ölni - * rázza meg a fejét elámulva. A kérdés azonban kizökkenti, feltekint a férfira, ajkán önkéntelen is mosoly húzódik, ami majdnem épp olyan vörös, mint az orcáján nyíló rózsák. *
- Jaj csak egy kevéske rózsaolaj, attól ilyen - * motyog, mert úgy érzi, hogy fecsegnie kell. Szabad kezével egy hajtincset füle mögé gyűr.
Közben már egészen messze járnak Synmirától, legalábbis Wymni úgy érzi alig léptek hármat. Azt is totyogva, mint a madarak. *
- Igen persze - * bólint mosolyogva. * - Az ablakból gyakran néztem őket, ha nem tudtam aludni. Nagyon szépek, csak tudnám, hogyan kerültek oda fel. Egyet szívesen leszakajtanék magamnak. Mint a gyümölcsöt, beleharapnék a szép kerek gömbbe és elropogtatnám, amíg el nem fonnyad - * kuncog, mert habár a tudományhoz mit sem ért, sejti, hogy ez nem így van. Gyermekként mégis hasonlók jutottak eszébe, amiket visszaidézve szép emlékek töltik el szívét. *
- Miért kérded? Tán elkaptál egyet ami leesett? - * kérdez rá mosolyogva, hangjából nem lehet eldönteni tréfál, vagy komolyan kérdezi, huncutkás arcából mindkettő kitelik. *
- Oh, akkor majd talán a víz után kipróbálom - * gondolkodik el, mert ki ne akarna csinos köpönyeget, azonban Wymninek sokkal fontosabb az, amiért alapból itt van. A segítség nyújtás.
Persze azért még simogatni szabad, úgyhogy ezzel él is a lány szemérmetlenül végigtapizza a palástot, hogy megnézze milyen az anyaga. *
- Igen nagyon, az ilyen anyagért még a nemesek is képesek volnának ölni - * rázza meg a fejét elámulva. A kérdés azonban kizökkenti, feltekint a férfira, ajkán önkéntelen is mosoly húzódik, ami majdnem épp olyan vörös, mint az orcáján nyíló rózsák. *
- Jaj csak egy kevéske rózsaolaj, attól ilyen - * motyog, mert úgy érzi, hogy fecsegnie kell. Szabad kezével egy hajtincset füle mögé gyűr.
Közben már egészen messze járnak Synmirától, legalábbis Wymni úgy érzi alig léptek hármat. Azt is totyogva, mint a madarak. *
- Igen persze - * bólint mosolyogva. * - Az ablakból gyakran néztem őket, ha nem tudtam aludni. Nagyon szépek, csak tudnám, hogyan kerültek oda fel. Egyet szívesen leszakajtanék magamnak. Mint a gyümölcsöt, beleharapnék a szép kerek gömbbe és elropogtatnám, amíg el nem fonnyad - * kuncog, mert habár a tudományhoz mit sem ért, sejti, hogy ez nem így van. Gyermekként mégis hasonlók jutottak eszébe, amiket visszaidézve szép emlékek töltik el szívét. *
- Miért kérded? Tán elkaptál egyet ami leesett? - * kérdez rá mosolyogva, hangjából nem lehet eldönteni tréfál, vagy komolyan kérdezi, huncutkás arcából mindkettő kitelik. *
2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:43:43
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:43:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Csak úgy, magamnak //
* Még mindig hideg szél fúj odakint, ami nem is baj, tekintve, hogy a törpe kifejezetten szereti a hideget. A szelet, pedig szintén. A szél mindig jó, az mindig valami változást hoz. Késő délután van, amikor Morak elhagyja a Vaskorsót. Hosszú út áll még előtte, pontosabb cél híján egyszerűen csak elindul arra, amerre a lába viszi. Jól lakni, legalább jól lakott, tehát az éhség már nem kínozza. A jóllakott törpének, pedig a lába is gyorsabban jár. Szinte észrevétlenül hagyja maga mögött a kilométereket. Az út kihalt, csupán a varjak kárognak itt, ott. *
* Még mindig hideg szél fúj odakint, ami nem is baj, tekintve, hogy a törpe kifejezetten szereti a hideget. A szelet, pedig szintén. A szél mindig jó, az mindig valami változást hoz. Késő délután van, amikor Morak elhagyja a Vaskorsót. Hosszú út áll még előtte, pontosabb cél híján egyszerűen csak elindul arra, amerre a lába viszi. Jól lakni, legalább jól lakott, tehát az éhség már nem kínozza. A jóllakott törpének, pedig a lába is gyorsabban jár. Szinte észrevétlenül hagyja maga mögött a kilométereket. Az út kihalt, csupán a varjak kárognak itt, ott. *
2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-29 22:27:32
Üzenet elküldve: 2020-01-29 22:27:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Bár sebtiben kitalált ötletét sikerül teljes mértékben végrehajtania, nem sokáig örülhet a tökéletes megvalósításnak, hisz hamar megkapja érte a jutalmát. Egy pillanatra ő maga is ledermedve nézi az összetört üvegdarabokat és a szerteszét fröccsenő italt. Nem számított ilyen nagy pusztításra, és sajnálja is a kárt, amit okozott, így csak lassan fordul vissza Ephemia és a többiek felé, félve, vajon mit fog ezért kapni a marcona férfiaktól. A maga részéről legfeljebb egy szigorú rendreutasítást várt, így meglepetésként éri a hatalmas pofon, egy pillanatra még a lélegzete is elakad tőle. Bár nem látja, sejti, mennyire vörös lehet a bőre, ahol Bedan ujjai hozzáértek. Tompa fájdalom járja át, úgy érzi, mintha lüktetne az arca, mégsem ez a meghatározó érzése, sokkal inkább a döbbenet és az értetlenség, hogy erre mégis mi szükség volt. Már emelné a kezét, hogy megérintse sajgó arcát, ám még idejében észbe kap, és félúton abbahagyja a mozdulatot, nem akarja megadni a férfinak azt az örömet, hogy lássa, mennyire fájt az ütése. Ehelyett inkább megindul kifelé, újra meginogva kissé a taszigálástól, ám ezúttal sikerül megőriznie egyensúlyát, ahogy maga mögött hagyja a házat. Bár továbbra se túl nyugodt helyzetüket illetően, legalább az tartja benne a lelket, hogy sikerült valami nyomot hagynia Tizio számára, mi is történt velük. Ez jár a fejében akkor is, mikor Ephemia szavait hallva megáll menet közben, készen rá, hogy a lány elé lépjen és megvédje őt egy esetleges újabb pofontól, ám erre szerencsére nem kerül sor, így inkább csak óvatosan megszorítja Ephemia karját egy pillanatra, ha lehetősége van rá, hogy így intse őt minden olyan cselekedettől, amivel csak bajt hozhat a fejére. Épp elég, ha kettejük közül ő szenved egyedül, továbbra is úgy vélve, megérte az áldozat, míg a lelepleződéséről szóló megjegyzését nem hallja. Mióta rájuk törtek a házban, most először fogja el igazi, csontig hatoló rémület. Úgy tűnik, agyafúrtabb alakokkal van dolga, mint azt eddig képzelte, ez pedig sokkal jobban aggasztja a durva bánásmódnál. ~Jobban kell figyelnem... lehet, hogy Tizio is veszélyben van~ gondolja magában aggodalmasan, míg némán tűri, hogy csuklóját és bokáját megkötözzék. Dak felé egy pillanatnyi mosolyt ereszt meg, hálája jeleként, amiért segít felszállnia a lóra, ezt követően azonban inkább igyekszik kerülni a szemkontaktust a díszes kompánia bármelyik tagjával, bár a szeme sarkából továbbra is kíváncsian fürkészi őket. Nincs túlzottan beszédes kedvében, így menet közben nem is szólal meg, csak mikor Ephemia kezdeményez társalgást*
- Neked viszont nem kellett volna otthon maradnod. Ha tudtad, kik ezek, elszökhettél volna, mielőtt berontottak volna a házba... *csóválja meg szomorúan a fejét. Most már késő bánat, egyiküknek sem kéne itt lennie, mégis ez a helyzet, és nem úgy tűnik, hogy ez egyhamar változni fog*
- Egyáltalán, mégis mit akarnak tőled? *fogja kissé suttogóbbra a hangját, olyan közel irányítva Ephemiához lovát, akit nemes egyszerűséggel Deresnek nevezett el magában, amennyire csak tudja, miközben igyekszik a lány felé hajolni, hogy más ne hallhassa a szavait*
- Miféle üzlet ez és honnan ismersz ilyen alakokat? *kérdezősködik tovább, hiszen úgy tűnik, a férfiak közül egyik se igyekszik elárulni, hova tartanak, és miért, így reméli, talán Ephemia tud valami bővebb magyarázattal szolgálni, ami segíthet nekik kijutni ebből a helyzetből.*
//Ephemia, Navarentine//
*Bár sebtiben kitalált ötletét sikerül teljes mértékben végrehajtania, nem sokáig örülhet a tökéletes megvalósításnak, hisz hamar megkapja érte a jutalmát. Egy pillanatra ő maga is ledermedve nézi az összetört üvegdarabokat és a szerteszét fröccsenő italt. Nem számított ilyen nagy pusztításra, és sajnálja is a kárt, amit okozott, így csak lassan fordul vissza Ephemia és a többiek felé, félve, vajon mit fog ezért kapni a marcona férfiaktól. A maga részéről legfeljebb egy szigorú rendreutasítást várt, így meglepetésként éri a hatalmas pofon, egy pillanatra még a lélegzete is elakad tőle. Bár nem látja, sejti, mennyire vörös lehet a bőre, ahol Bedan ujjai hozzáértek. Tompa fájdalom járja át, úgy érzi, mintha lüktetne az arca, mégsem ez a meghatározó érzése, sokkal inkább a döbbenet és az értetlenség, hogy erre mégis mi szükség volt. Már emelné a kezét, hogy megérintse sajgó arcát, ám még idejében észbe kap, és félúton abbahagyja a mozdulatot, nem akarja megadni a férfinak azt az örömet, hogy lássa, mennyire fájt az ütése. Ehelyett inkább megindul kifelé, újra meginogva kissé a taszigálástól, ám ezúttal sikerül megőriznie egyensúlyát, ahogy maga mögött hagyja a házat. Bár továbbra se túl nyugodt helyzetüket illetően, legalább az tartja benne a lelket, hogy sikerült valami nyomot hagynia Tizio számára, mi is történt velük. Ez jár a fejében akkor is, mikor Ephemia szavait hallva megáll menet közben, készen rá, hogy a lány elé lépjen és megvédje őt egy esetleges újabb pofontól, ám erre szerencsére nem kerül sor, így inkább csak óvatosan megszorítja Ephemia karját egy pillanatra, ha lehetősége van rá, hogy így intse őt minden olyan cselekedettől, amivel csak bajt hozhat a fejére. Épp elég, ha kettejük közül ő szenved egyedül, továbbra is úgy vélve, megérte az áldozat, míg a lelepleződéséről szóló megjegyzését nem hallja. Mióta rájuk törtek a házban, most először fogja el igazi, csontig hatoló rémület. Úgy tűnik, agyafúrtabb alakokkal van dolga, mint azt eddig képzelte, ez pedig sokkal jobban aggasztja a durva bánásmódnál. ~Jobban kell figyelnem... lehet, hogy Tizio is veszélyben van~ gondolja magában aggodalmasan, míg némán tűri, hogy csuklóját és bokáját megkötözzék. Dak felé egy pillanatnyi mosolyt ereszt meg, hálája jeleként, amiért segít felszállnia a lóra, ezt követően azonban inkább igyekszik kerülni a szemkontaktust a díszes kompánia bármelyik tagjával, bár a szeme sarkából továbbra is kíváncsian fürkészi őket. Nincs túlzottan beszédes kedvében, így menet közben nem is szólal meg, csak mikor Ephemia kezdeményez társalgást*
- Neked viszont nem kellett volna otthon maradnod. Ha tudtad, kik ezek, elszökhettél volna, mielőtt berontottak volna a házba... *csóválja meg szomorúan a fejét. Most már késő bánat, egyiküknek sem kéne itt lennie, mégis ez a helyzet, és nem úgy tűnik, hogy ez egyhamar változni fog*
- Egyáltalán, mégis mit akarnak tőled? *fogja kissé suttogóbbra a hangját, olyan közel irányítva Ephemiához lovát, akit nemes egyszerűséggel Deresnek nevezett el magában, amennyire csak tudja, miközben igyekszik a lány felé hajolni, hogy más ne hallhassa a szavait*
- Miféle üzlet ez és honnan ismersz ilyen alakokat? *kérdezősködik tovább, hiszen úgy tűnik, a férfiak közül egyik se igyekszik elárulni, hova tartanak, és miért, így reméli, talán Ephemia tud valami bővebb magyarázattal szolgálni, ami segíthet nekik kijutni ebből a helyzetből.*
2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-29 19:53:16
Üzenet elküldve: 2020-01-29 19:53:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Nava akciója balul sül el. A kilöttyenő bor közvetlen következménye egy erős pofon a zsivány részéről. Ajkait összeszorítja, fejét elfordítja. ~Maradnod kellett volna, Nava. A saját érdekedben.~ Vigasztalni a lányt azonban nincs ideje, hisz az ajtón kilöki őket Bedan, az Úriember.
Odakint olybá tűnik, szavaiért Ephemia is pofon részese lesz. Egy pillanat töredéke alatt szemeit behunyja, és vár - a pofon azonban nem csattan el. A csapat vezére szót emel érdekében, aminek hallatán szemeit kinyitja. Nem köszöni meg a jótettet.
Már a lovon ülnek, amikor megkötözik őket. Kedve volna arcon köpni Bedant, vagy legalábbis odaszólni neki, ám olyan volna az, mint egy megveszekedett bikához beszélni. Szavai nem érnének célt, hisz fejében az a furcsán defektes közeg, mely feldolgozná azokat, felesleges agressziót szülne.
A csapat tehát elindul. Menet közben nemigen van kedve beszélni, inkább csak figyel - hol a tájat, hol elrablóikat. Fogalma sincs, mi úti céljuk, bár sejti. Olykor Navára is tekint. Csak akkor szól hozzá, mikor már egy ideje vándorolnak, s akkor sem hangosan.*
- Otthon kellett volna maradnod. Csak én kellek nekik. Feleslegesen szenvedsz most.
*De ami megtörtént, az megtörtént. ~Az a boros trükk mondjuk okos volt.~*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.29 19:55:19
//Ephemia, Navarentine//
*Nava akciója balul sül el. A kilöttyenő bor közvetlen következménye egy erős pofon a zsivány részéről. Ajkait összeszorítja, fejét elfordítja. ~Maradnod kellett volna, Nava. A saját érdekedben.~ Vigasztalni a lányt azonban nincs ideje, hisz az ajtón kilöki őket Bedan, az Úriember.
Odakint olybá tűnik, szavaiért Ephemia is pofon részese lesz. Egy pillanat töredéke alatt szemeit behunyja, és vár - a pofon azonban nem csattan el. A csapat vezére szót emel érdekében, aminek hallatán szemeit kinyitja. Nem köszöni meg a jótettet.
Már a lovon ülnek, amikor megkötözik őket. Kedve volna arcon köpni Bedant, vagy legalábbis odaszólni neki, ám olyan volna az, mint egy megveszekedett bikához beszélni. Szavai nem érnének célt, hisz fejében az a furcsán defektes közeg, mely feldolgozná azokat, felesleges agressziót szülne.
A csapat tehát elindul. Menet közben nemigen van kedve beszélni, inkább csak figyel - hol a tájat, hol elrablóikat. Fogalma sincs, mi úti céljuk, bár sejti. Olykor Navára is tekint. Csak akkor szól hozzá, mikor már egy ideje vándorolnak, s akkor sem hangosan.*
- Otthon kellett volna maradnod. Csak én kellek nekik. Feleslegesen szenvedsz most.
*De ami megtörtént, az megtörtént. ~Az a boros trükk mondjuk okos volt.~*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.29 19:55:19
2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-29 19:27:03
Üzenet elküldve: 2020-01-29 19:27:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány köszönetére ismét apró meghajlás, udvariasan és egyszerűn, míg végül kifordul az ajtón, s kiadja utasításait. Bedan, aztán vigyorogva fogadja pillantását, s láthatóan kéjes örömmel tölti el a lány érezhető félelme. Nem most lát először ilyet, s a viszolygás a legkevésbé sem szegi kedvét. Ephemia és Navarentine pillanatnyi gyors tanácskozását senki és semmi sem zavarja meg. Akad még rá idő, mielőtt Bedan megragadná kettejüket, egyébként úgy fest, hogy a csuklyás sem lép rá rögtön vas szigorral, s nem inti csendre őket. Bedan egészen addig vigyorog, míg Navarentine egy óvatlan mozdulattal sikeresen neki nem megy az asztalnak, s a felállított boros üveg hirtelen apró táncba kezd körbe-körbe, hogy aztán mindnyájan végignézhessék, hogy a földön robban szét, apró cserépdarabokra, jócskán jutva a körötte állók ruházatára is. Főleg Bedanéra, aki immár a lány felé nyúlt.*
- Hülye kurva! *Rivall rá, s azonnal indul a csontos, kesztyűbe bujtatott kéz, hogy egy hatalmas pofont vágjon le a lánynak. Fáj az ütés, s pír is marad utána.* Ne szarakodj már, baszd meg! *Taszít rajta egy hatalmasat végül, mikor eléri, s Ephemiával együtt lökdösi ki őket az ajtón.*
- Mit mondtál?! *Rivall rá Ephemiára is, s a keze ismét lendül, azonban félúton megfagy.*
- Hagyd! *Szólal meg halkan a csuklyás, majd elismétli, mit Ephemia mondott.* Erre semmi szükség. *Emeli fel kezét lágyan.*
- De a másik, rám borította a bort! *Méltatlankodik Bedan, közben Dak igyekszik felsegíteni a hölgyeket a lóra, a párbeszédnek fültanúi lehetnek.*
- Csak jelet hagyott... a másik d'Aquistának, de nem baj, nem talál ránk, ha meg igen, hát annak csak örülnünk kell. *Fordul előre a nyeregben, s int a többieknek, hogy induljanak.*
- Helyes! A felesleges indulat, további indulatokat szül. *Pillant Ephemiára kijelentéséért, s hangján hallani, hogy kellemesen mosolyog. Miután Bedan megmutatja a lovakat, s a lányok engedelmesen felülnek, az előretett csuklókat megkötözik, miképp a lábat is bokánál fogva a kengyelhez. A kötés nem túl szoros, de meglehetősen kellemetlen.*
- Indulás! *Adja ki a parancsot, s a d'Aquista ház lassan távolodik mögöttük. A csapat nem siet, a lovak tán csak poroszkálnak, mintha otthon éreznék magukat, minden izgalom és idegesség nélkül, egy számukra idegen világban. Egyedül Bedan, ki olykor-olykor hátratekintget, azonban a lányok lovai nem az övét követik, így csupán néha ereszt meg egy dühödt vicsort, ami talán azt sugallja, hogy: "várjatok csak, míg egyedül maradtok velem". Nem járnak ismeretlen tájon. Ephemia és Navarentine pontosan látható, hogy a város felé tartanak, hol nem olyan rég Ephemia tartózkodott. Néha persze letérnek egy-két mellékútra, ha nagyobb a forgalom, kerülve a szembejövőket, de egyébiránt a főúton haladnak. Senki sem ejt egyetlen szót sem. Sem a célról, sem az okról, semmiről. A néma csendben, csupán a földhöz verődő paták, s néha a lovak csendes prüszkölése hallik. A lányoknak egyelőre támpont nem jut, azonban tekintve, hogy egymás mellett haladnak, van lehetőségük a beszélgetésre, akárcsak korábban Kagaenae és Ephemia elrablása idején.*
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány köszönetére ismét apró meghajlás, udvariasan és egyszerűn, míg végül kifordul az ajtón, s kiadja utasításait. Bedan, aztán vigyorogva fogadja pillantását, s láthatóan kéjes örömmel tölti el a lány érezhető félelme. Nem most lát először ilyet, s a viszolygás a legkevésbé sem szegi kedvét. Ephemia és Navarentine pillanatnyi gyors tanácskozását senki és semmi sem zavarja meg. Akad még rá idő, mielőtt Bedan megragadná kettejüket, egyébként úgy fest, hogy a csuklyás sem lép rá rögtön vas szigorral, s nem inti csendre őket. Bedan egészen addig vigyorog, míg Navarentine egy óvatlan mozdulattal sikeresen neki nem megy az asztalnak, s a felállított boros üveg hirtelen apró táncba kezd körbe-körbe, hogy aztán mindnyájan végignézhessék, hogy a földön robban szét, apró cserépdarabokra, jócskán jutva a körötte állók ruházatára is. Főleg Bedanéra, aki immár a lány felé nyúlt.*
- Hülye kurva! *Rivall rá, s azonnal indul a csontos, kesztyűbe bujtatott kéz, hogy egy hatalmas pofont vágjon le a lánynak. Fáj az ütés, s pír is marad utána.* Ne szarakodj már, baszd meg! *Taszít rajta egy hatalmasat végül, mikor eléri, s Ephemiával együtt lökdösi ki őket az ajtón.*
- Mit mondtál?! *Rivall rá Ephemiára is, s a keze ismét lendül, azonban félúton megfagy.*
- Hagyd! *Szólal meg halkan a csuklyás, majd elismétli, mit Ephemia mondott.* Erre semmi szükség. *Emeli fel kezét lágyan.*
- De a másik, rám borította a bort! *Méltatlankodik Bedan, közben Dak igyekszik felsegíteni a hölgyeket a lóra, a párbeszédnek fültanúi lehetnek.*
- Csak jelet hagyott... a másik d'Aquistának, de nem baj, nem talál ránk, ha meg igen, hát annak csak örülnünk kell. *Fordul előre a nyeregben, s int a többieknek, hogy induljanak.*
- Helyes! A felesleges indulat, további indulatokat szül. *Pillant Ephemiára kijelentéséért, s hangján hallani, hogy kellemesen mosolyog. Miután Bedan megmutatja a lovakat, s a lányok engedelmesen felülnek, az előretett csuklókat megkötözik, miképp a lábat is bokánál fogva a kengyelhez. A kötés nem túl szoros, de meglehetősen kellemetlen.*
- Indulás! *Adja ki a parancsot, s a d'Aquista ház lassan távolodik mögöttük. A csapat nem siet, a lovak tán csak poroszkálnak, mintha otthon éreznék magukat, minden izgalom és idegesség nélkül, egy számukra idegen világban. Egyedül Bedan, ki olykor-olykor hátratekintget, azonban a lányok lovai nem az övét követik, így csupán néha ereszt meg egy dühödt vicsort, ami talán azt sugallja, hogy: "várjatok csak, míg egyedül maradtok velem". Nem járnak ismeretlen tájon. Ephemia és Navarentine pontosan látható, hogy a város felé tartanak, hol nem olyan rég Ephemia tartózkodott. Néha persze letérnek egy-két mellékútra, ha nagyobb a forgalom, kerülve a szembejövőket, de egyébiránt a főúton haladnak. Senki sem ejt egyetlen szót sem. Sem a célról, sem az okról, semmiről. A néma csendben, csupán a földhöz verődő paták, s néha a lovak csendes prüszkölése hallik. A lányoknak egyelőre támpont nem jut, azonban tekintve, hogy egymás mellett haladnak, van lehetőségük a beszélgetésre, akárcsak korábban Kagaenae és Ephemia elrablása idején.*
2947. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-28 21:46:51
Üzenet elküldve: 2020-01-28 21:46:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Nem szokása a felesleges fecserészés, így most sem szól többet, mint feltétlen muszáj, csak némán méri fel a helyiséget. Abban az egyben már most biztos, hogy a bort kortyolgató férfi a legkevésbé se szimpatikus neki, legfőképp az asztalra feltett lábai és a keresetlen szavai miatt, mégis igyekszik, hogy ebből semmi ne látszódjon arcvonásain. Oly sokszor látta már Tiziotól, reméli, most neki is sikerül száműznie az érzelmeit arcáról, bár szinte biztos benne, a félelem és az aggodalom még így is megcsillan a szemében. Ám valami más érzés is kezd eluralkodni rajta, amikor magán érzi a csuklyás alak tekintetét. Nem fordul azonban el, állja az idegen pillantását, sőt, maga is hosszan bámulja a férfit, remélve, hogy sikerül megpillantania a szövet sötétjébe vesző vonásait. ~Furcsa, nem illik ide... ~mereng magában, ki lehet az idegen, aki szemmel láthatóan sokkal okosabb és jó modorúbb, mint a többiek, és honnan ismerheti őt Ephemia*
- Köszönöm. *válaszol halkan a férfinak, amikor nem ellenkezik a csatlakozása ellen, továbbra is próbálva rájönni, vajon kicsoda az illető. Csak akkor fordul el tőle, mikor a társa a ház felgyújtását javasolja, ezúttal már nem tudva olyan jól elrejteni a rémületet, ami az ötlet hallatán fogja el. Egészen a szívéhez nőtt már ez a hely, és sajnálná, ha ilyen könyörtelen módon lenne vége. A felé küldött csóktól csak még inkább átjárja az aggodalom, és komoly erőfeszítésébe kerül, hogy a helyén maradjon és ne hátráljon az asztal felé, hogy minél távolabb lehessen a férfitól, ahogy a legszívesebben tenné. Hamar leesik neki, hogy még ha engedték is, hogy Ephemiával tartson, arra már nem hagynak időt, hogy a köpenye megszerzése ürügyén a hálóba betérve titokban üzenetet hagyjon Tizionak, így új tervet kell kieszelnie. Mikor a Bedannak nevezett férfi megragadja őket és taszít rajtuk egyet, ha lehetősége van rá, igyekszik az asztal felé támolyogni, míg próbálja visszanyerni egyensúlyát, épp csak annyira kísérelve meg elmozdítani a bútordarabot, hogy a borosüveg felboruljon rajta, talán le is essen a földre. Reméli egyrészt, hogy beválik a kis próbálkozása, másrészt hogy ha valaki visszatér a házba, ennyiből talán kiderül a számára, nem teljesen önként távoztak innen. Ezt követően azonban mindent próbál úgy tenni, ahogy mondják neki, kimért léptekkel haladva a deres ló felé, ha már Ephemia a másikat választotta. Egy pillanatig azonban habozik, mielőtt felszállna a lóra. ~Honnan? Honnan távozhatunk hamarosan?~ kérdezné legszívesebben a csuklyás férfitól, de az az érzése, se neki, se a társainak nem lenne ínyére a túlzott kérdezősködés, így végül inkább a hallgatás mellett dönt. A lóra ülés művelete nem sikerül túlzottan kecsesre, de azért szerencsére első próbálkozásra nyeregbe tud pattanni. Indulás előtt óvatosan végigsimít párszor a ló nyakán, hogy összebarátkozzon vele, és hogy kifejezze sajnálatát, amiért el kell őt viselnie a hátán*
- Tudom. Nem lesz gond. *viszonozza hasonló mosollyal Ephemia kedves gesztusát. ~Ezeket nekem kéne mondani, nem?~ sóhajt fel magában, elvégre azért ragaszkodott hozzá, hogy a lánnyal tarthasson, hogy megbizonyosodhasson róla, nem esik baja. Nem bírna se tükörbe nézni, se Tizio szeme elé kerülni, ha Ephemiának csak a haja szála is meggörbülne, ezért is igyekszik mindent úgy tenni, ahogy kérik tőle, lopva új útitársaikat vizslatva, hátha sikerül többet megtudnia róluk. A hirtelen előbukkanó, majd újra eltűnő elfre nem sok figyelmet fordít, úgy véli, akármit is tett eddig, az ő részének már vége ebben a történetben, sem bosszúvágy, sem harag nincs iránta a szívében, talán csak egy csepp szomorúság járja át, ahogy úti céljuk felé indulnak.*
//Ephemia, Navarentine//
*Nem szokása a felesleges fecserészés, így most sem szól többet, mint feltétlen muszáj, csak némán méri fel a helyiséget. Abban az egyben már most biztos, hogy a bort kortyolgató férfi a legkevésbé se szimpatikus neki, legfőképp az asztalra feltett lábai és a keresetlen szavai miatt, mégis igyekszik, hogy ebből semmi ne látszódjon arcvonásain. Oly sokszor látta már Tiziotól, reméli, most neki is sikerül száműznie az érzelmeit arcáról, bár szinte biztos benne, a félelem és az aggodalom még így is megcsillan a szemében. Ám valami más érzés is kezd eluralkodni rajta, amikor magán érzi a csuklyás alak tekintetét. Nem fordul azonban el, állja az idegen pillantását, sőt, maga is hosszan bámulja a férfit, remélve, hogy sikerül megpillantania a szövet sötétjébe vesző vonásait. ~Furcsa, nem illik ide... ~mereng magában, ki lehet az idegen, aki szemmel láthatóan sokkal okosabb és jó modorúbb, mint a többiek, és honnan ismerheti őt Ephemia*
- Köszönöm. *válaszol halkan a férfinak, amikor nem ellenkezik a csatlakozása ellen, továbbra is próbálva rájönni, vajon kicsoda az illető. Csak akkor fordul el tőle, mikor a társa a ház felgyújtását javasolja, ezúttal már nem tudva olyan jól elrejteni a rémületet, ami az ötlet hallatán fogja el. Egészen a szívéhez nőtt már ez a hely, és sajnálná, ha ilyen könyörtelen módon lenne vége. A felé küldött csóktól csak még inkább átjárja az aggodalom, és komoly erőfeszítésébe kerül, hogy a helyén maradjon és ne hátráljon az asztal felé, hogy minél távolabb lehessen a férfitól, ahogy a legszívesebben tenné. Hamar leesik neki, hogy még ha engedték is, hogy Ephemiával tartson, arra már nem hagynak időt, hogy a köpenye megszerzése ürügyén a hálóba betérve titokban üzenetet hagyjon Tizionak, így új tervet kell kieszelnie. Mikor a Bedannak nevezett férfi megragadja őket és taszít rajtuk egyet, ha lehetősége van rá, igyekszik az asztal felé támolyogni, míg próbálja visszanyerni egyensúlyát, épp csak annyira kísérelve meg elmozdítani a bútordarabot, hogy a borosüveg felboruljon rajta, talán le is essen a földre. Reméli egyrészt, hogy beválik a kis próbálkozása, másrészt hogy ha valaki visszatér a házba, ennyiből talán kiderül a számára, nem teljesen önként távoztak innen. Ezt követően azonban mindent próbál úgy tenni, ahogy mondják neki, kimért léptekkel haladva a deres ló felé, ha már Ephemia a másikat választotta. Egy pillanatig azonban habozik, mielőtt felszállna a lóra. ~Honnan? Honnan távozhatunk hamarosan?~ kérdezné legszívesebben a csuklyás férfitól, de az az érzése, se neki, se a társainak nem lenne ínyére a túlzott kérdezősködés, így végül inkább a hallgatás mellett dönt. A lóra ülés művelete nem sikerül túlzottan kecsesre, de azért szerencsére első próbálkozásra nyeregbe tud pattanni. Indulás előtt óvatosan végigsimít párszor a ló nyakán, hogy összebarátkozzon vele, és hogy kifejezze sajnálatát, amiért el kell őt viselnie a hátán*
- Tudom. Nem lesz gond. *viszonozza hasonló mosollyal Ephemia kedves gesztusát. ~Ezeket nekem kéne mondani, nem?~ sóhajt fel magában, elvégre azért ragaszkodott hozzá, hogy a lánnyal tarthasson, hogy megbizonyosodhasson róla, nem esik baja. Nem bírna se tükörbe nézni, se Tizio szeme elé kerülni, ha Ephemiának csak a haja szála is meggörbülne, ezért is igyekszik mindent úgy tenni, ahogy kérik tőle, lopva új útitársaikat vizslatva, hátha sikerül többet megtudnia róluk. A hirtelen előbukkanó, majd újra eltűnő elfre nem sok figyelmet fordít, úgy véli, akármit is tett eddig, az ő részének már vége ebben a történetben, sem bosszúvágy, sem harag nincs iránta a szívében, talán csak egy csepp szomorúság járja át, ahogy úti céljuk felé indulnak.*
2946. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-28 13:29:27
Üzenet elküldve: 2020-01-28 13:29:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Régóta tervezi, hogy a bazársort végigmazsolázza szemmel. Néhány értékes ketyerét és becserét nézett ki magának. Üzletet szimatoló orrával jár és kel az egyes kofárusok között. Finom kis ujjaival megtapogatja az anyagokat, bundákat. Van ami egész jó. Van ami meg büdös menyét szagú. A prém nagyon fontos, vagyis a prémállat ugyebár. Ha nincs jól megnyúzva vagy a bőre kicserzve akkor a szag komoly komplikálódást okoz. Itt még nem is beszéltünk a kedves vásárló bajlódásairól. Ezek az árusok között sok az elszelelő. Egyik nap árulják a ganéj minőséget. Másnap meg már mire jönne a szerencsétlen vásárló addigra hűlt helyük. Ilyenek ezek a prémcsalók. Nem egyel volt dolga a szakmában.*
2945. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-27 21:44:50
Üzenet elküldve: 2020-01-27 21:44:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Szimpatikus neki Nava. Kedves szavai vannak hozzá, amik mögött nem észlel semmiféle nagyzolást, vagy rejtett hátsó szándékot. Ritkának tartja az ilyet. Még szívesen elbeszélgetne a leánnyal egy kis borozgatás mellett, de olybá tűnik, társaságuk akad.*
- Régi ismerősök.
*Rövid válaszra van ideje, mielőtt felöltözne és a férfiak elé állna. Indulna. Túl akar lenni azon, ami reá vár, de egyelőre ez nem lehetséges, több okból is. Egyrészt Nava közbeavatkozik, másrészt az egyik férfiú borukat szürcsöli s köpködi. Az utóbbi pusztán higiéniai szempontból váltja ki rosszallását, az előbbi azonban családi okokból. Ha Navának bárminemű baja esik, az gyökereiben csakis az ő hibája lesz. Tizio valószínűleg nem örülne neki.
Dak távozik, rövidesen a csuklyás is. A Bedan nevű úriembernek közben jól hallhatóan vandálkodni van kedve. Ephemia válasza pusztán szemöldökének felkúszásában teljesedik ki, kifelé menet azonban mégiscsak szóra méltatja a durva bánásmódot.*
- Kérem, erre semmi szükség.
*Felszáll a barna lóra. A továbbiakban a csuklyás már emberibb szavakkal illeti őket. Meglepődik, bár nem fogja magát kellemesebben érezni. Mindenesetre egyelőre ő tűnik a legértelmesebbnek a férfiak közül, ami alapján megérti, miért ő a vezetőjük. A nyeregben elhelyezkedik, ahogy mondják neki. A kém szerepében tetszelgő elfet, ki aranyat kap a köpésért, mozdulatlan arccal nézi. ~Szégyen vagy.~ Nem ismeri őt - de szívesen megismerkedne vele, ha egy éles fegyver szebbik végét markolva kérdezhetné tőle, milyen érzés gerinc nélkül élni.*
- Én elnéző vagyok.
*Jelen pillanatban egyéb nem is lehetne. Tekintete ekkor Navára vándorol, aki felé egy biztató mosolyt ereszt meg.*
- Nyugalom. Nem lesz semmi baj. Csak tedd, amit mondanak.
*Főleg, mert újból találkozhat régi, csuhás hódolójával. Milyen kár, hogy most nem egy nyeregben utazhat vele!*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.27 22:48:33
//Ephemia, Navarentine//
*Szimpatikus neki Nava. Kedves szavai vannak hozzá, amik mögött nem észlel semmiféle nagyzolást, vagy rejtett hátsó szándékot. Ritkának tartja az ilyet. Még szívesen elbeszélgetne a leánnyal egy kis borozgatás mellett, de olybá tűnik, társaságuk akad.*
- Régi ismerősök.
*Rövid válaszra van ideje, mielőtt felöltözne és a férfiak elé állna. Indulna. Túl akar lenni azon, ami reá vár, de egyelőre ez nem lehetséges, több okból is. Egyrészt Nava közbeavatkozik, másrészt az egyik férfiú borukat szürcsöli s köpködi. Az utóbbi pusztán higiéniai szempontból váltja ki rosszallását, az előbbi azonban családi okokból. Ha Navának bárminemű baja esik, az gyökereiben csakis az ő hibája lesz. Tizio valószínűleg nem örülne neki.
Dak távozik, rövidesen a csuklyás is. A Bedan nevű úriembernek közben jól hallhatóan vandálkodni van kedve. Ephemia válasza pusztán szemöldökének felkúszásában teljesedik ki, kifelé menet azonban mégiscsak szóra méltatja a durva bánásmódot.*
- Kérem, erre semmi szükség.
*Felszáll a barna lóra. A továbbiakban a csuklyás már emberibb szavakkal illeti őket. Meglepődik, bár nem fogja magát kellemesebben érezni. Mindenesetre egyelőre ő tűnik a legértelmesebbnek a férfiak közül, ami alapján megérti, miért ő a vezetőjük. A nyeregben elhelyezkedik, ahogy mondják neki. A kém szerepében tetszelgő elfet, ki aranyat kap a köpésért, mozdulatlan arccal nézi. ~Szégyen vagy.~ Nem ismeri őt - de szívesen megismerkedne vele, ha egy éles fegyver szebbik végét markolva kérdezhetné tőle, milyen érzés gerinc nélkül élni.*
- Én elnéző vagyok.
*Jelen pillanatban egyéb nem is lehetne. Tekintete ekkor Navára vándorol, aki felé egy biztató mosolyt ereszt meg.*
- Nyugalom. Nem lesz semmi baj. Csak tedd, amit mondanak.
*Főleg, mert újból találkozhat régi, csuhás hódolójával. Milyen kár, hogy most nem egy nyeregben utazhat vele!*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.27 22:48:33
2944. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-27 20:20:48
Üzenet elküldve: 2020-01-27 20:20:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mire a két lány reagálna, ami szerencséjükre elég gyorsan történik, Bedan, már az asztalhoz ballag és lecsüccsenve szolgálja ki magát, meglehetősen nagy élvezettel. Sáros csizmáját feldobja az asztalra, majd kardját ölében nyugtatva kezd el szemezni, bármiből, ami csak ott van. Természetesen az itallal kezdi.*
- Na, hadd lám... *Ephemia szavaira nem reagál, sokkal inkább, egy hatalmas korty után, öblös csulát köp a padlóra.*
- Pfej, baszd meg... cöh... thargok... *Forgatja meg szemeit, majd kíváncsian méri végig a két lányt. A csuklyás nyugodtan áll. Nem támasztja meg vállát az ajtóban, s nem is tesz hirtelen mozdulatot. Ephemia szavaira nem látszik rajta meglepetés.*
- Ez nagyszerű... kisasszony. *Biccent.* Dak hozd a lovat... *A mellette kissé tétován álló férfi, bólintva indul meg kifelé, azonban Nava hangjára megtorpan, s vezérére pillant talán kissé tanácstalanul. Mikor a lány megszólal, az addig Ephemián pihentetett szemei a csukylásnak csupán akkor pillantanak fel, bár a csuklya miatt nem látszik, hogy meglepődött volna.*
- Indulj, Dak. Semmi keresnivalód itt, utasítást kaptál. *Szólal meg csendesen a férfi, majd hosszú ideig csak a csatlakozni kívánó Navát fürkészi szótlanul. Bedanra néz, biccent, s anélkül, hogy szóval méltatná a továbbiakat, sarkon fordul és kisétál az ajtón, ahol már mindent előkészítve várakoznak a többiek.*
- Főnök! *Csattan fel, az Ephemia fenekét, kéjes élvezettel méregető Bedan hangja.* A házat felgyújtsuk? *Kérdezi, majd lassan feltápászkodik és egy rövidebb szemöldökemelkedést követően csókot küld a levegőben Navának.*
- Nem kell. Nincs róla parancs, mozogj, Bedan. *Halk parancsszavak, azonban láthatóan ebből is ért mindenki, mert az addig díszelgő Bedan hirteln lódul meg.*
- Na gyerünk, kis kurvák! *Ragadja meg mindkettőt a karjánál fogva, nem foglalkozva azzal, hogy gyakorlatilag mindkettejük önként követné őket, röhögve durvát taszít rajtuk kifelé, majd bevágja az ajtót.*
- A barna a tiéd, a deres, meg a tiéd. *Közli elegáns mozdulattal bemutatva a két gazdátlan hátast, melynek kötőfékjeik az előttük feltehetően majd lovaglók lovaihoz van kötve.*
- Szálljatok fel, csuklót előre, lábat a kengyelbe. *A csuklyás hangja kellemesebben cseng az előbbinél.* És elnézést kérünk a kellemetlenségekért, ha azt csinálják, amit mondunk, hamarosan távozhatnak. *Szólal meg anélkül, hogy hátranézne, a csapatot ő vezeti. A kert hátsó részéből hirtelen egy természetes mintázatú ruházatba bújtatott elf lépdel elő. Ephemia talán ebből következtethet arra, hogy hibát nem vétett, pusztán talán ár hatok óta megfigyelték.*
- Jó szolgálatot tettél... most menj utadra. *Arannyal egészíti ki a dicséretet, majd az elf távozik, hangtalanul és nyomtalanul.*
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mire a két lány reagálna, ami szerencséjükre elég gyorsan történik, Bedan, már az asztalhoz ballag és lecsüccsenve szolgálja ki magát, meglehetősen nagy élvezettel. Sáros csizmáját feldobja az asztalra, majd kardját ölében nyugtatva kezd el szemezni, bármiből, ami csak ott van. Természetesen az itallal kezdi.*
- Na, hadd lám... *Ephemia szavaira nem reagál, sokkal inkább, egy hatalmas korty után, öblös csulát köp a padlóra.*
- Pfej, baszd meg... cöh... thargok... *Forgatja meg szemeit, majd kíváncsian méri végig a két lányt. A csuklyás nyugodtan áll. Nem támasztja meg vállát az ajtóban, s nem is tesz hirtelen mozdulatot. Ephemia szavaira nem látszik rajta meglepetés.*
- Ez nagyszerű... kisasszony. *Biccent.* Dak hozd a lovat... *A mellette kissé tétován álló férfi, bólintva indul meg kifelé, azonban Nava hangjára megtorpan, s vezérére pillant talán kissé tanácstalanul. Mikor a lány megszólal, az addig Ephemián pihentetett szemei a csukylásnak csupán akkor pillantanak fel, bár a csuklya miatt nem látszik, hogy meglepődött volna.*
- Indulj, Dak. Semmi keresnivalód itt, utasítást kaptál. *Szólal meg csendesen a férfi, majd hosszú ideig csak a csatlakozni kívánó Navát fürkészi szótlanul. Bedanra néz, biccent, s anélkül, hogy szóval méltatná a továbbiakat, sarkon fordul és kisétál az ajtón, ahol már mindent előkészítve várakoznak a többiek.*
- Főnök! *Csattan fel, az Ephemia fenekét, kéjes élvezettel méregető Bedan hangja.* A házat felgyújtsuk? *Kérdezi, majd lassan feltápászkodik és egy rövidebb szemöldökemelkedést követően csókot küld a levegőben Navának.*
- Nem kell. Nincs róla parancs, mozogj, Bedan. *Halk parancsszavak, azonban láthatóan ebből is ért mindenki, mert az addig díszelgő Bedan hirteln lódul meg.*
- Na gyerünk, kis kurvák! *Ragadja meg mindkettőt a karjánál fogva, nem foglalkozva azzal, hogy gyakorlatilag mindkettejük önként követné őket, röhögve durvát taszít rajtuk kifelé, majd bevágja az ajtót.*
- A barna a tiéd, a deres, meg a tiéd. *Közli elegáns mozdulattal bemutatva a két gazdátlan hátast, melynek kötőfékjeik az előttük feltehetően majd lovaglók lovaihoz van kötve.*
- Szálljatok fel, csuklót előre, lábat a kengyelbe. *A csuklyás hangja kellemesebben cseng az előbbinél.* És elnézést kérünk a kellemetlenségekért, ha azt csinálják, amit mondunk, hamarosan távozhatnak. *Szólal meg anélkül, hogy hátranézne, a csapatot ő vezeti. A kert hátsó részéből hirtelen egy természetes mintázatú ruházatba bújtatott elf lépdel elő. Ephemia talán ebből következtethet arra, hogy hibát nem vétett, pusztán talán ár hatok óta megfigyelték.*
- Jó szolgálatot tettél... most menj utadra. *Arannyal egészíti ki a dicséretet, majd az elf távozik, hangtalanul és nyomtalanul.*
2943. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:22:07
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:22:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
- Sajnálom. *pillant szomorúan Ephemiára, inkább azzal foglalva el magát, hogy kiürítse a saját poharát, mint hogy több kérdést tegyen fel neki. Olyan szívesen segítene neki, hogy minél könnyebben tudja feldolgozni a múlt sanyarú történéseit, mégis, fogalma sincs, hogy kezdjen neki, mit mondjon vagy tegyen, amivel jobb lehetne a lánynak. Nem marad hát más, csak a néma iszogatás*
- Remélem, azért egyszer majd arra is fény derül, milyen kellemes dolgokat tartogat a számodra. Kétlem, hogy az örökös szomorúság és gyász lenne a sorsod. *teszi hozzá azért hallgatagon, és ha Ephemia nem húzódik el a mozdulat elől, egy pillanatra biztatólag megszorítja a lány kezét. ~Kizárt, hogy ennyi lenne az egész. Talán csak a sok tragédia miatt nem veszed észre az élet szépségeit magad körül~ sóhajt fel, ahogy kiürült poharát az asztalra teszi. Ujjai azonban idegesen dobolnak előbb a pohár falán, majd a könyv borítóján. Hiába tűnik észszerűnek, amit a lány mond, a Tizioval kapcsolatos aggodalmai egyáltalán nem csillapodnak, sőt, Ephemia baljós megjegyzései csak tovább fokozzák idegességét*
- Tudom, de akkor is... nem szeretném, ha egy másikat is át kellene élnie. *sóhajt fel a lány magyarázatát hallva* Akár neki, akár másnak. *fűzi hozzá halkan, inkább csak magának beszélve. Sose gondolta, hogy egy lázadás megoldhat bármit, inkább a békés megoldások híve, és továbbra is hisz abban, hogy többet lehet elérni azzal, ha az emberek leülnek megbeszélni egymással a gondjaikat, mintha egymásnak esnek. Sajnálattal kell beismernie azonban, hogy úgy tűnik, ezzel a véleményével kisebbségben van*
- Csak egy kicsit, még csak tanulom. De igen, remélem, egy nap majd elmondhatom, hogy tényleg értek hozzá. *bólint rá a lány szavaira, elpirulva kissé, hiszen még mindig nem tett le arról, hogy egyszer majd nagy mágus váljon belőle, bár tisztában van vele, ahhoz még hosszú út vezet*
- Igen, nyugodtabb lennék. *ereszt meg egy bocsánatkérő mosolyt Ephemia felé, amiért máris újra indulásra késztetné, pedig csak most ért haza. Igazán hálás a lánynak, hogy ilyen könnyedén ráállt arra, hogy segítsen neki és hajlandó vele tartani a városba, ahonnan épp az imént menekült haza* De ha nem akarsz, nem muszáj ám jönnöd... *teszi hozzá félszegen, miközben rábólint Ephemia kérésére. Tisztában van vele, hogy nem lehet egyszerű újra visszamennie a városba, így nem is akarja kényszeríteni ilyesmire. Bár örülne a lány társaságának, ő már elhatározta, hogy egyedül is Tizio után megy, ha Ephemia esetleg mégis úgy döntene, nem kíván visszatérni arra a helyre, ahol már kétszer is megpróbáltak az életére törni. Mielőtt azonban elindulhatnának, úgy tűnik, házhoz jön a baj*
- Megtaláltak? Kicsodák? A városból követett valaki? *pillant aggódva a lányra, hiszen az elsuttogott megjegyzés nem sok jót ígér, ahogy a hamarosan elhangzó kiáltások sem*
- Ephemia! Kik ezek az emberek? *suttogja a lánynak, ahogy egyre közelebbről hallatszanak az ismeretlen léptek. Ahogy megpillantja a léptek gazdáit is, elfehéredik kissé. A férfiakról lerí, hogy nem jó szándékkal érkeztek, az elhangzó utasítások pedig csak még inkább megerősítik ebben a feltevésében. Az igazi félelem azonban csak akkor járja át, mikor pillantása Ephemiára vetül, aki látszólag érzéketlennek és közönyösnek tűnik mindazzal szemben, ami történik. Csak tehetetlenül nézi, ahogy a lány feláll és felöltözik, készen arra, hogy mindenféle ellenállás nélkül az idegen férfiakkal tartson. A csuklyás alak pillantásától borsódzik a háta, ám a lány szavai sokkal jobban megrémítik. Hiába a színjáték, egyértelmű számára, hogy Ephemia csak védeni akarja őt. Ha a lány rápillant, egy apró fejrázással próbálja figyelmeztetni, hogy ne tegye ezt, miközben az agyában lázasan forognak a fogaskerekek, míg próbálja feldolgozni a helyzetet, és megtalálni a legjobb megoldást*
- Várjanak! *emelkedik fel ő is a székéről, mielőtt még a lány elhagyhatná a szobát* Ha... ha pusztán üzleti tárgyalásról van szó, akkor bizonyára nem zavarna senkit a jelenlétem. Csak egy pillanat és hozom a köpenyemet. *biccent fejével a hálószoba felé, ahol az említett ruhadarabot hagyta, remélve, hogy senkinek se lesz kifogása se a csatlakozása, se a kis késlekedés ellen.*
//Ephemia, Navarentine//
- Sajnálom. *pillant szomorúan Ephemiára, inkább azzal foglalva el magát, hogy kiürítse a saját poharát, mint hogy több kérdést tegyen fel neki. Olyan szívesen segítene neki, hogy minél könnyebben tudja feldolgozni a múlt sanyarú történéseit, mégis, fogalma sincs, hogy kezdjen neki, mit mondjon vagy tegyen, amivel jobb lehetne a lánynak. Nem marad hát más, csak a néma iszogatás*
- Remélem, azért egyszer majd arra is fény derül, milyen kellemes dolgokat tartogat a számodra. Kétlem, hogy az örökös szomorúság és gyász lenne a sorsod. *teszi hozzá azért hallgatagon, és ha Ephemia nem húzódik el a mozdulat elől, egy pillanatra biztatólag megszorítja a lány kezét. ~Kizárt, hogy ennyi lenne az egész. Talán csak a sok tragédia miatt nem veszed észre az élet szépségeit magad körül~ sóhajt fel, ahogy kiürült poharát az asztalra teszi. Ujjai azonban idegesen dobolnak előbb a pohár falán, majd a könyv borítóján. Hiába tűnik észszerűnek, amit a lány mond, a Tizioval kapcsolatos aggodalmai egyáltalán nem csillapodnak, sőt, Ephemia baljós megjegyzései csak tovább fokozzák idegességét*
- Tudom, de akkor is... nem szeretném, ha egy másikat is át kellene élnie. *sóhajt fel a lány magyarázatát hallva* Akár neki, akár másnak. *fűzi hozzá halkan, inkább csak magának beszélve. Sose gondolta, hogy egy lázadás megoldhat bármit, inkább a békés megoldások híve, és továbbra is hisz abban, hogy többet lehet elérni azzal, ha az emberek leülnek megbeszélni egymással a gondjaikat, mintha egymásnak esnek. Sajnálattal kell beismernie azonban, hogy úgy tűnik, ezzel a véleményével kisebbségben van*
- Csak egy kicsit, még csak tanulom. De igen, remélem, egy nap majd elmondhatom, hogy tényleg értek hozzá. *bólint rá a lány szavaira, elpirulva kissé, hiszen még mindig nem tett le arról, hogy egyszer majd nagy mágus váljon belőle, bár tisztában van vele, ahhoz még hosszú út vezet*
- Igen, nyugodtabb lennék. *ereszt meg egy bocsánatkérő mosolyt Ephemia felé, amiért máris újra indulásra késztetné, pedig csak most ért haza. Igazán hálás a lánynak, hogy ilyen könnyedén ráállt arra, hogy segítsen neki és hajlandó vele tartani a városba, ahonnan épp az imént menekült haza* De ha nem akarsz, nem muszáj ám jönnöd... *teszi hozzá félszegen, miközben rábólint Ephemia kérésére. Tisztában van vele, hogy nem lehet egyszerű újra visszamennie a városba, így nem is akarja kényszeríteni ilyesmire. Bár örülne a lány társaságának, ő már elhatározta, hogy egyedül is Tizio után megy, ha Ephemia esetleg mégis úgy döntene, nem kíván visszatérni arra a helyre, ahol már kétszer is megpróbáltak az életére törni. Mielőtt azonban elindulhatnának, úgy tűnik, házhoz jön a baj*
- Megtaláltak? Kicsodák? A városból követett valaki? *pillant aggódva a lányra, hiszen az elsuttogott megjegyzés nem sok jót ígér, ahogy a hamarosan elhangzó kiáltások sem*
- Ephemia! Kik ezek az emberek? *suttogja a lánynak, ahogy egyre közelebbről hallatszanak az ismeretlen léptek. Ahogy megpillantja a léptek gazdáit is, elfehéredik kissé. A férfiakról lerí, hogy nem jó szándékkal érkeztek, az elhangzó utasítások pedig csak még inkább megerősítik ebben a feltevésében. Az igazi félelem azonban csak akkor járja át, mikor pillantása Ephemiára vetül, aki látszólag érzéketlennek és közönyösnek tűnik mindazzal szemben, ami történik. Csak tehetetlenül nézi, ahogy a lány feláll és felöltözik, készen arra, hogy mindenféle ellenállás nélkül az idegen férfiakkal tartson. A csuklyás alak pillantásától borsódzik a háta, ám a lány szavai sokkal jobban megrémítik. Hiába a színjáték, egyértelmű számára, hogy Ephemia csak védeni akarja őt. Ha a lány rápillant, egy apró fejrázással próbálja figyelmeztetni, hogy ne tegye ezt, miközben az agyában lázasan forognak a fogaskerekek, míg próbálja feldolgozni a helyzetet, és megtalálni a legjobb megoldást*
- Várjanak! *emelkedik fel ő is a székéről, mielőtt még a lány elhagyhatná a szobát* Ha... ha pusztán üzleti tárgyalásról van szó, akkor bizonyára nem zavarna senkit a jelenlétem. Csak egy pillanat és hozom a köpenyemet. *biccent fejével a hálószoba felé, ahol az említett ruhadarabot hagyta, remélve, hogy senkinek se lesz kifogása se a csatlakozása, se a kis késlekedés ellen.*
2942. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-26 17:50:54
Üzenet elküldve: 2020-01-26 17:50:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Tényleg. Miért ment Artheniorba? Megáll kezében a pohár, félúton az asztal és szája között.*
- Néha... Kísért a múlt. Tizio meg csak Tizio.
*Fejét megrázza, pohara újra ajkaihoz ér. Ezúttal elfogy a bor belőle. Új adagot tölt magának.*
- Állandóan. Néha... A sors megmutatja, hogy "nézd, ez vár rád is", de nem öl meg. Csak végignézhetem, ahogy másokkal teszi.
*Mert a halál minden sarkon ott van, két lépéssel mögötte. S míg a történtek hatása alatt mesél, a leány közben kérdez tőle, többet is. Szentül hiszi, hogy Navát minden egyes mondattal egyre inkább hatalmába keríti a nyugtalanság - de Ephemiát egyelőre nem. Minek is? Hisz minden a legnagyobb rendben van körülötte.*
- Lázadás, parádé, összeröffenés. Hívd, ahogy akarod. Tizionak pedig nem lesz baja. Túlélt egy mészárlást, ahogy én is. Nyugodj meg, mi túlélők vagyunk. Aquisták.
*Az Aquistákat pedig nem ilyen egyszerű kiirtani e világból. Még nem tiporták el őket teljesen, _még_ élnek - szarul ugyan, de büszkén.*
- Varázslatos könyv. El is feledtem, te értesz az ilyesmihez. Hogy indulni? Most? *Felsóhajt.* Adj egy percet.
*Esze ágában sincs balga fivére után menni. Ha menni is fog, az pusztán Nava kedvéért lesz. Először egy nyugodt pillanatra van szüksége - ámbáron úgy látszik, ez sem adatik meg neki. Leteszi poharát az asztalra s fülel. Patadobogás. Férfihangok. Kopogás. Megint férfihangok. Egy pillanattal ezelőtt még a világ legnyugodtabb asszonya volt, most viszont belefagy az a tetemes bormennyiség is, amit elfogyasztott. Még akkor is, ha az alkohol alapesetben nem tud megfagyni, legalábbis egy kis bor nem oly könnyen.*
- Megtaláltak.
*Mit rontott el? Túl feltűnő volt a piactéren? Talán. Túlságosan kitűnt a tömegből? Lehet. Így vagy úgy, de felismerték őt. Ilyenkor már mindegy ezen töprengenie. Nem fordul a betérő három férfi felé, csak maga elé meredő szemmel, lassan feláll a székről. Magára ölti farkasprémbundáját. Ha elrabolják, legalább legyen stílusos közben.*
- Uraim...
*Azzal elébük áll. Először a csuklyás szemeibe tekint, majd a másik kettőébe. Ismerős arcok.*
- Készséggel.
*Azzal mielőtt távozna az urakkal, Navához szól.*
- Aggodalomra semmi ok, kedves. Ez pusztán egy üzleti tárgyalás lesz. Visszatérek majd. *Azzal visszatekint a fiatalemberekre.* Mehetünk.
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.26 17:52:59
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Tényleg. Miért ment Artheniorba? Megáll kezében a pohár, félúton az asztal és szája között.*
- Néha... Kísért a múlt. Tizio meg csak Tizio.
*Fejét megrázza, pohara újra ajkaihoz ér. Ezúttal elfogy a bor belőle. Új adagot tölt magának.*
- Állandóan. Néha... A sors megmutatja, hogy "nézd, ez vár rád is", de nem öl meg. Csak végignézhetem, ahogy másokkal teszi.
*Mert a halál minden sarkon ott van, két lépéssel mögötte. S míg a történtek hatása alatt mesél, a leány közben kérdez tőle, többet is. Szentül hiszi, hogy Navát minden egyes mondattal egyre inkább hatalmába keríti a nyugtalanság - de Ephemiát egyelőre nem. Minek is? Hisz minden a legnagyobb rendben van körülötte.*
- Lázadás, parádé, összeröffenés. Hívd, ahogy akarod. Tizionak pedig nem lesz baja. Túlélt egy mészárlást, ahogy én is. Nyugodj meg, mi túlélők vagyunk. Aquisták.
*Az Aquistákat pedig nem ilyen egyszerű kiirtani e világból. Még nem tiporták el őket teljesen, _még_ élnek - szarul ugyan, de büszkén.*
- Varázslatos könyv. El is feledtem, te értesz az ilyesmihez. Hogy indulni? Most? *Felsóhajt.* Adj egy percet.
*Esze ágában sincs balga fivére után menni. Ha menni is fog, az pusztán Nava kedvéért lesz. Először egy nyugodt pillanatra van szüksége - ámbáron úgy látszik, ez sem adatik meg neki. Leteszi poharát az asztalra s fülel. Patadobogás. Férfihangok. Kopogás. Megint férfihangok. Egy pillanattal ezelőtt még a világ legnyugodtabb asszonya volt, most viszont belefagy az a tetemes bormennyiség is, amit elfogyasztott. Még akkor is, ha az alkohol alapesetben nem tud megfagyni, legalábbis egy kis bor nem oly könnyen.*
- Megtaláltak.
*Mit rontott el? Túl feltűnő volt a piactéren? Talán. Túlságosan kitűnt a tömegből? Lehet. Így vagy úgy, de felismerték őt. Ilyenkor már mindegy ezen töprengenie. Nem fordul a betérő három férfi felé, csak maga elé meredő szemmel, lassan feláll a székről. Magára ölti farkasprémbundáját. Ha elrabolják, legalább legyen stílusos közben.*
- Uraim...
*Azzal elébük áll. Először a csuklyás szemeibe tekint, majd a másik kettőébe. Ismerős arcok.*
- Készséggel.
*Azzal mielőtt távozna az urakkal, Navához szól.*
- Aggodalomra semmi ok, kedves. Ez pusztán egy üzleti tárgyalás lesz. Visszatérek majd. *Azzal visszatekint a fiatalemberekre.* Mehetünk.
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.26 17:52:59
2941. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-01-26 15:00:46
Üzenet elküldve: 2020-01-26 15:00:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Hangos patadobogás és por veri fel a tharg birtokok csendjét. Egy egész csapat érkezik. Ruhájuk szedett-vetett és elnyűtt, arcuk retkes, sebekkel teli, néhányuk tekintetében őrült vigyor maradéka, másokéban semleges nyugalom, izzadnak, mert sietnek. A birtok előtt aztán lassítanak, végül megállnak. A kerítések mögötti bozótból egy elf lép elő.*
- Bent van? *Kérdezi a lovasok egyike, leugorva hátasáról. Arcát fekete csuklya borítja, s ruházata is korom fekete.*
- Bent. Többen vannak, de semmi jelentős, hozzátok képest. *Hangzik a halk válasz, mire a lovas hátrafordul, s a többiekhez szól.*
- Alakzatba. Bemegyünk. Fegyvereket kézbe, csak a lány fontos, tudjátok hogy néz ki, magam megyek előre Bedannal, én ismerem. Nem ölünk, csak, ha szólok, semmi kedvem egész thargiát lemészárolni, ma még nem ebédeltem. Hárman megyünk be, a többiek szétszóródva biztosítják a területet.
*Egyetlen intés, s a többiek is leugranak, majd lassan a házhoz sétálnak, óvatosan és csendesen. Majd a csuklyás ököllel veri meg az ajtót, majd nemes egyszerűséggel benyit.*
- Ephemia d'Aguista! Uram parancsára, most velünk kell jönnie. *Ephemia a csuklyást nem ismeri, a mellette álló két főt, viszont annál inkább. Egyikük kissé zavarban van, majdhogynem szégyenlősen tekintget fel, a másik viszont teli pofával vigyorog. Bedan és Dak.*
- ...lehetőleg addig, míg szépen mondom. *Ereszti lassan kardjának markolatára kezét a csuklyás.* Akkor nem esik senkinek bántódása. *Hallatszik, hogy csuklyája alatt vigyorog, s világló szemeit Navára ejti.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.26 15:01:28
//Ephemia, Navarentine//
*Hangos patadobogás és por veri fel a tharg birtokok csendjét. Egy egész csapat érkezik. Ruhájuk szedett-vetett és elnyűtt, arcuk retkes, sebekkel teli, néhányuk tekintetében őrült vigyor maradéka, másokéban semleges nyugalom, izzadnak, mert sietnek. A birtok előtt aztán lassítanak, végül megállnak. A kerítések mögötti bozótból egy elf lép elő.*
- Bent van? *Kérdezi a lovasok egyike, leugorva hátasáról. Arcát fekete csuklya borítja, s ruházata is korom fekete.*
- Bent. Többen vannak, de semmi jelentős, hozzátok képest. *Hangzik a halk válasz, mire a lovas hátrafordul, s a többiekhez szól.*
- Alakzatba. Bemegyünk. Fegyvereket kézbe, csak a lány fontos, tudjátok hogy néz ki, magam megyek előre Bedannal, én ismerem. Nem ölünk, csak, ha szólok, semmi kedvem egész thargiát lemészárolni, ma még nem ebédeltem. Hárman megyünk be, a többiek szétszóródva biztosítják a területet.
*Egyetlen intés, s a többiek is leugranak, majd lassan a házhoz sétálnak, óvatosan és csendesen. Majd a csuklyás ököllel veri meg az ajtót, majd nemes egyszerűséggel benyit.*
- Ephemia d'Aguista! Uram parancsára, most velünk kell jönnie. *Ephemia a csuklyást nem ismeri, a mellette álló két főt, viszont annál inkább. Egyikük kissé zavarban van, majdhogynem szégyenlősen tekintget fel, a másik viszont teli pofával vigyorog. Bedan és Dak.*
- ...lehetőleg addig, míg szépen mondom. *Ereszti lassan kardjának markolatára kezét a csuklyás.* Akkor nem esik senkinek bántódása. *Hallatszik, hogy csuklyája alatt vigyorog, s világló szemeit Navára ejti.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.26 15:01:28
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344