//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
- Héhééé! Ho-hóóó! *Kacagva int vissza a mutatványos, s tovább végzi a feladatát, elvégre az ő dolga jelenleg csupán ez, hogy szórakoztassa a népet. Teszi is szívvel lélekkel, egészen sokan gyülekeznek már köré, s tapsolnak neki olykor.*
- Igazán nagylelkű. *Biccent az árus somolyogva, majd egy levél mézes gesztenyét, máris Wym felé nyújt, kinek izgalmának látványára aprót szélesedik a mosolya. Apró ládikában pedig csillaggyümölcsöket készít elő, majd helyez egymásra, egész takaros kis kupac gyűlik belőle. Illatra kissé édeskés, megkapó, hamar megkívánja az ember.*
- Viszont kívánom! *Biccent, majd az aranyakat gondosan elrakva, ismét felkönyököl a pultra, s szemlélődik tovább, a következő vásárlóra várva. A férfi és a lány tovább haladhatnak, mindeközben a csillaggyümölcs húsos héján átharapva, máris mézédes csemegét érezhet nyelvük, ami igazán talán vadságával fogja meg őket. Egyértelműen nem helyi sajátosság, szinte árad belőle, hogy nem e vidékről való, talán még szokatlan is egy kicsit, de amint hozzászoknak, már nehéz letenni, eteti magát. A mutatványosokon és a tömegen egy kicsit nehéz átvergődni, jóllehet a nép nem agresszív, csak éppen kissé figyelmetlen, azonban, amint észreveszik az érkező párost mögöttük, általában mindenki kedvesen arrébb áll egy picit és utat engednek. Taitos és Wym, egyszeriben hatalmas gólyalábak között találhatják magukat, s a fentiek buzgón zsonglőrködnek, almával és gyakorlatilag mindennel, mi kezük ügyébe jut, akad olyan is, ki szándékosan dobja kezükbe, hogy elkápráztathassák a többieket. Egyértelműen jó a hangulat, még akkor is, ha nem messze, túl a mutatványosok mögött, hol már kissé csendesedik a forgatag, szokatlan sátrak és lakószekerek tűnnek fel, szétszórtan, de viszonylag közel egymáshoz. Az egyik sátor bejáratát, lenge függöny fedi, s göcsörtös kéz jelenik meg oldalán, majd a függöny félrehúzódik. Mielőtt még Taitos gondolatát végigvinné, vagy akárcsak töprengésében megviláglana, amit kifundált, kedves hangot hallhatnak mindketten.*
- Igen, valóban. *Ha banyára, vagy vénasszonyra számítottak, alapos meglepetésben lehet részük, mert a lány gyönyörű. Meglepően tiszta archoz, pánttal hátrafogott dús, vörös haj társul, mely lágyan omlik vállára. A zöld vadmacska szemek huncutul kacsintanak, mintha valóban Taitos fejébe látna, de ez a szép tekintet jár Wymnek is. Hangja lágy, inkább vékony, mint duruzsoló, hosszú ujjú, olajzöld ruházatot visel, mi szoknyában végződik, oldalt hasítékkal, de nem ízléstelenül. Csak olykor engedi láttatni rózsaszín bőrét combján. Egyetlen szépséghibája csupán jobb keze, mellyel a függönyt húzta el. Az, mintha az öregedésben már jóval előrébb járna, körmei helyett inkább karmok, ráncos, vastagon erezett, s olykor szemmel láthatóan remegő. A másikkal int a párosnak, mely ellenben teljesen ép.*
- Ugye közhelyes lenne, ha azt mondanám, már vártam rátok? *Kacag fel csilingelőn és jóízűn, majd elindul befelé, csak egy pillanatra tekint vissza.*
- S, ha azt, hogy maga Kagan Thargodar is látogatott olykor? *Kacsint ismét, s kacagva lép beljebb, a függöny visszahúzódik. A sátor bejáratát elő tető is védi. Apró állatok csontváza függ róla, talán madaraké, s rágcsálóké, szélcsengő, mi a legapróbb fuvallatra is zenélni kezd, s tollas forgók, megfeszített vásznak, mik akár művészi dobok is lehetnének. Hálók, egymásba gabalyodva, de nem gy, mint egy gondatlan halásznál, tán rejtenek is valamit, apró csomagban függnek alá. Pikkelyalakú érmeszerű dolgok, ezek inkább kerepelnek a széltől, mint csilingelnek. A sátor ponyvája egyszerű, de teteje nyitott, melyen vékony füst kígyózik felfelé. Terebélyes, egy levegővel nem járható körbe, bent, sok minden elférhet, tán olyan dolog is akadhat, mit Taitos szeretne. Ki tudja? Vagy olyanok, amiket egyáltalán nem... egyikük sem.*