//Learon//
*Furán érzi magát, mintha lebegne. Pontosabb megfogalmazással, mintha éppen egy csónakban himbálózva közlekedne. Évek óta nem ült csónakban, de akkor sem szerette, és most sem érzi úgy, hogy a helyzet kedvére való lenne. Lassan nyitja ki a szemét. A fény száz és száz apró tűként hasít belé. Rögtön vissza is helyezi szemhéjait a kedvező állapotba, amelyben ugyan nem lát, de legalább nem is kell a fájdalommal megküzdenie. Néhány szívdobbanásnyi ideig még élvezi a himbálózással egybekötött tudatlanságot, aztán lassan-lassan visszakúsznak elméjébe az előző esti kellemetlen történések képei. Apja ütései, a kötél. Megborzong és erőlteti magát, hogy kinyissa a szemét. Csipás tekintete a távolba mered, bár semmit sem fog fel a környezetéből. El kell telnie néhány pillanatnak, mire ráeszmél, hogy nem vízen van, hanem egy tehén… pontosabban a tehenük, Egyszarvú hátán. – Óh – szakad fel belőle a rövid kiáltás a meglepetés erejével. Fektében kiegyenesedik és azon nyomban a teste el is veszti a kiegyensúlyozott állapotát, ahogy hassal lefelé a tehén hátán feküdt idáig. Tompa puffanással ér földet. Szó szerint, mivel egy szántóföld, göröngyös talajára huppan. – Hogy az a… - pattan fel hirtelen, közben meg is szédül, majd térdre esik. Elkeseredve néz körbe, egyszarvú megállt mellette és bambán figyeli.* ~ Hol a másik kettő? Merre? Hol? ~ *ijedten pásztázza végig a területet, de Egyszarvún kívül egyetlen marha sincs a környéken, kivéve talán saját magát. Sírhatnékja támadt. Elvesztette Behemótot és Véznát. Az apja ki fogja nyírni, de… lehet, hogy hazamentek. Aha, persze, persze. Más nem lehet. Bizonyára éjszakai kirándulásuk után hazasétáltak, Egyszarvú meg úgy gondolta a fiúnak jobb lesz máshol. A levezetett gondolat olyan ostobának hatott, mint amilyennek érzi magát jelenleg, mégis tökéletesen megvigasztalja. Combja már nem sajgott a tegnap esti rúgástól, de a nyaka köré tekert kötél helye nyilván meglátszott, mert fájdalmasan érinti, ha a fejét hirtelen fordítja el. Óvatosan megtapintja nyakán a bőrt. Érzi a felületen a károsodást, emiatt elfintorodik. Felsőruházata szürkésbarna árnyalatú, pusztán egy kevés sötétbarna folt tarkítja mellkasa környékén, valószínűleg az orra vére. – Most mit csináljak? – kérdezi Egyszarvútól, majd rájön, hogy tulajdonképpen farkaséhes. Tegnap nem vacsorázott, és ma már jócskán délkörül jár az óra, a nap állásából adódóan. Enni kellene valamit, de most még csak nagyon lopni sem tud kaját, mert a földeken semmiféle termés nincs még. Ha nem lesz más, megfeji Egyszarvút, aztán visszaindul… A visszaindulás gondolata nem éppen volt kedvére való. Apja valószínűleg mérges lenne, bár inkább esélyes, hogy kikelve magából üvöltene, aztán elverné, talán úgy, hogy fel sem tud kelni többé. ~ Jobb lesz egy ideig nem hazamenni ~ döntötte el magában lesz, ami lesz alapon. Végignéz a végelláthatatlan földeken, aztán továbbindul délnek. Egyszarvú, a tarka tehén követi őt.*
A hozzászólás írója (Prexiar Beldion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.07 13:02:54