Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:20:55
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:20:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*A kívülről apróságnak tűnő kis gömböc, közelről már nem is olyan apró, ráadásul a tüskék, még így is érezhetőek, bár Wym jelenleg biztonságban van, az állatka alszik. Amint közelebb hajol, érezheti, ahogyan a tüskék kissé megrezzennek, s egyenesedni kezdenek, tenyerének egyik oldalán kissé kellemetlenül.*
- Ne moccanj... *Suttogja a jósnő, arca változatlanul mosolygós és kedves, nem látszik, hogy bármilyen fájdalmat okozna a lánynak egy-egy elhallgatott információval. A csöppség surrog, vagy hurrog. Nincs rá jobb szó, egyszerűen, ahogyan Wym közelebb hajol, hallhatja, amint szinte minden kétséget kizáróan csipogva hortyog tenyerén, egyik pillanatban kissé megduzzadva, másikba elernyedve. Érzetre kellemes meleget áraszt, tán még hideg éjszakán is jó tenyérmelegítő lehetne, bár ki az, aki egy hasonló tüskés bogáncsot kívánna ölelgetni, igaz, nem kizárt, hogy tán Wym lesz az. A tüsök aztán hirtelen elhallgat, s mintha fordulna egyet, kíváncsi csipogás, egy-két szuszmákolás. Nem lehet tudni, hogy a sűrű tüskék közül gyanakvó apró gombszemek merednek felfelé, vagy csupán a képzelet játszik a lánnyal.*
- Á, szóval a lakberendező! Igazán okos ötlet, mi nők, jobban értünk az ilyesmihez, a férfiak, mindig valami extrát akarnak. *kuncog szája elé kapva a kezét, majd immár leülve, de Wymhez is fűz megjegyzést a dédelgetés után.*
- A gumó ára, ezer arany, azonban köthetünk üzletet. Odaadom ötszázért is, ugyanis van még velük egy feladat. Minden évben egyszer, nem tudni milyen módon és nem is mindig történik meg, de fialnak. Ha az ember nem figyel, anélkül, hogy a kis állat, társsal találkozott volna lekölykedzik, s egy idő után csak azt vennéd észre, hogy vagy tíz szúrgumóról kell gondoskodnod. *Kuncog ismét.* Hozza el nekem azt a kölyköt, ha sikeresen megszületik, minden évben egyetlen alkalommal és ötszázért az öné a választott színű jószág, még némi szárított rovart és gilisztát is adok mellé, ugyanis azt szeretik a legjobban. Innen már láthatod, hogy nem egyszerű. Az eleséget gyűjtögetned kell, mindig legyen otthon, bár néha el is engedheted az udvarban, ha figyelsz rá. A rovarokat viszont szárítsd ki... élve is elfogyasztja... de jobban szeretik szárítva. De most térjünk vissza a bútorokhoz. *Ezt már felállva és elgondolkodva közli, s miközben keresgél, mesélni kezd:*
- Ahogy én látom benne van az üvegben... de ebben nem lehetek biztos. Egy kicsit nyomoztam a szekér után, megvallom, engem is érdekelt a története. Talán nyugatról érkezhetett a hegyeken át, de nyomokat nem leltem mögötte. A romjai hogy is mondjam, meglehetősen érdekesek voltak. Akadt üvegcse, általam nem ismert folyadékokkal, valamint vérrel is.
*Wymet nem éri bántódás, bár láthatóan a szúrgumó önálló életre kél és ficereg, de nem érzi veszélyben magát, így maga is megfigyelheti a Szemet. Taitos közben megkocogtatja az üveget, melyben az addig lustán nézelődő szemgolyó, hirtelen felé fordul, s alaposan végigméri. Lustán pislant, úgy is marad. Furcsa látvány, így arc és mimika nélkül, nem is lehet megállapítani, mire gondolhat, mégis, Taitos azt láthatja, hogy kíváncsi, főleg, mikor felfedezi a homlokába égett fekete pontot, azon jó ideig elidőzik, de nem lesz izgatottabb, vagyis nem látszik.*
- Akadtak számomra ismeretlen tárgyak, *folytatja közben a jósnő* például egy szerkezet, melyre egy láng volt festve, látszólag figyelmeztetésként, s belőle különböző csövek álltak ki, dugó szerű dolgok mozogtak benne, ha hozzáértem... tiszta haszontalanság. *legyint* Egy doboz, melyre fekete, ismeretlen anyagból készült kör alakú, vékony tárgy volt felfüggesztve. A lemez forgott, ha hozzáértünk, felette egy kis karból hegyes tű állt ki... őrdöngős egy készülék, a doboz oldalán kifeszített vászon, nem tudom, mi célt szolgálhatott... hangosan sercegett, mikor a kör alakú valamit megforgattam. *Hangja érezhetően elhalkul, szinte csak suttog, miközben beszél.*
- Találtam... fémből készült emberi karra emlékeztető kezet és lábat is... és egy torz, szögletes fejet, még a hideg is kiráz, amikor erre gondolok. Apró buborékra, vagy cseppekre emlékeztető üveg lombikokat, sárga szín végekkel, bennük kanócok tekeregtek. Nem is voltak elég nagyok ahhoz, hogy bármit beléjük lehessen rejteni, de akkor mi célt szolgálhattak?! *Nevet fel idegesen.*
- Aztán ott volt, ez a Szem. Kidülledve nézte végig, miközben a romok között kutattam, csak a végén vettem észre, amikor már éreztem, hogy figyel valaki. Találtam néhány összeégett tekercset, ami idegen világokról regél, amik azt mondják, hogy más világok is létezhetnek a miénken kívül... nem... *rázza meg fejét* nem Wegtoren, vagy Lihanech, vagy Pirtianes... nem, nem... *rázza meg fejét ismét, visszapillantva, s mélyen Taitosra és Wymre nézve.*
- Idegen világok... más tudománnyal, más fejlettséggel, más... lényekkel és más... mentalitással. Az egyik ilyen tekercs szerint talán a szem, az egyiküké lehetett, megint más tekercs mást állított... egy üvegbe zárt gonosz utolsó emlékét... ki kéjes vágyát elégítteti így ki, örökkön örökké, míg világ a világ. *Nagy levegőt vesz, s két légykapót állít az asztalra visszatérve Taitos elé.*
- Aztán hangokat hallottam, villámlás szerű mennydörgést, pedig napsütötte volt az égbolt... megtámadtak, nem tudom kik, elmenekültem. Kis idő múlva, mikor visszatértem... a szekérnek híre-hamva sem volt. Minden eltűnt, csak ez a Szem maradt, ezt meneküléskor a tarisznyámba hajítottam. *Láthatóan kissé idegesebb, halántékán mintha izzadságcsepp gurulna végig, ha az üzlet kapcsán találta ki ezt a mesét, meglehetősen jó színész lehet.* Egy év telt el, amikor egyik reggel, egy makulátlan férfi keresett meg, jól fésült, szabott, szokatlan ruházatban, okuláréval egyik szemében, s mindig valamilyen furcsa módon mosolygott. Nem láttam elméjébe, a tudásom cserben hagyott. *Már, ha van ilyen egyáltalán.* Azt állította, hogy csomó holmi van nála, ami arról a szekérről való, pedig soha nem mondtam meg senkinek, hogy ott jártam, túl őrült dolognak tűnt. Onnan van ez is... *Lép a sarokba, s a leplet lerántja az egyik letakar tárgyról. Csontból készült ülőalkalmatosság, tulajdonképpen egyszerű szék volna, de a karfák vége emberi koponyákban végződnek, melyek szemgödrében hamis ékkő pislákol. Háttámlája feszített bőr, talán állati, talán nem. Ülőrésze egyetlen hatalmas domború csont.*
- Meglepően kényelmes. Kirázott a hideg, ha a férfira néztem, így gyorsan megvettem, majd elköszöntem tőle és eltűnt. A Szem... nem tudom mibe kerülhet, soha nem akartam eladni, de most már megszabadulnék tőle, erre mondjon ön egy árat, a történet tükrében, ki tudja még, mibe vágja így a fejszéjét... *Kacsint Taitosra.*
- A széket megszámítom négyszáz aranyért, a légykapók ára, ha mindkettőt viszi, akkor egyenként százötven arany, egy darab önmagában, egyébként kétszáz, csak bogaras helyre tegye őket. *Kacag fel felhőtlenül.*
- Asztalos? Ó... *Fittyed le ajka csalódottan.* A hétköznapi tárgyak sátra nem az enyém. *Mosolyodik el.* De segítek, csupán két sátorral kell odébb mennetek, ott dolgozik egy, illetve árul is, bizonyára találsz olyat, mit szeretnél. *Egy polcra mutat.*
- A világító gombák ott vannak hátul... egyszerűen gyűjthetők, de van, ki nem akar emiatt barlangokban tanyázni... egy üveg ára harminc arany, csak tartsa mindig nedvesen. *Ismét helyet foglal, talán minden előkészítésre került.*
- Az asztalos mellett akad anyagos is, ott nézhetsz függönyöket, terítőket, fekete lepleket... az a sejtésem, hogy valóban különleges irodát akarsz. *Kuncog ismét.*
//Wym, Taitos//
*A kívülről apróságnak tűnő kis gömböc, közelről már nem is olyan apró, ráadásul a tüskék, még így is érezhetőek, bár Wym jelenleg biztonságban van, az állatka alszik. Amint közelebb hajol, érezheti, ahogyan a tüskék kissé megrezzennek, s egyenesedni kezdenek, tenyerének egyik oldalán kissé kellemetlenül.*
- Ne moccanj... *Suttogja a jósnő, arca változatlanul mosolygós és kedves, nem látszik, hogy bármilyen fájdalmat okozna a lánynak egy-egy elhallgatott információval. A csöppség surrog, vagy hurrog. Nincs rá jobb szó, egyszerűen, ahogyan Wym közelebb hajol, hallhatja, amint szinte minden kétséget kizáróan csipogva hortyog tenyerén, egyik pillanatban kissé megduzzadva, másikba elernyedve. Érzetre kellemes meleget áraszt, tán még hideg éjszakán is jó tenyérmelegítő lehetne, bár ki az, aki egy hasonló tüskés bogáncsot kívánna ölelgetni, igaz, nem kizárt, hogy tán Wym lesz az. A tüsök aztán hirtelen elhallgat, s mintha fordulna egyet, kíváncsi csipogás, egy-két szuszmákolás. Nem lehet tudni, hogy a sűrű tüskék közül gyanakvó apró gombszemek merednek felfelé, vagy csupán a képzelet játszik a lánnyal.*
- Á, szóval a lakberendező! Igazán okos ötlet, mi nők, jobban értünk az ilyesmihez, a férfiak, mindig valami extrát akarnak. *kuncog szája elé kapva a kezét, majd immár leülve, de Wymhez is fűz megjegyzést a dédelgetés után.*
- A gumó ára, ezer arany, azonban köthetünk üzletet. Odaadom ötszázért is, ugyanis van még velük egy feladat. Minden évben egyszer, nem tudni milyen módon és nem is mindig történik meg, de fialnak. Ha az ember nem figyel, anélkül, hogy a kis állat, társsal találkozott volna lekölykedzik, s egy idő után csak azt vennéd észre, hogy vagy tíz szúrgumóról kell gondoskodnod. *Kuncog ismét.* Hozza el nekem azt a kölyköt, ha sikeresen megszületik, minden évben egyetlen alkalommal és ötszázért az öné a választott színű jószág, még némi szárított rovart és gilisztát is adok mellé, ugyanis azt szeretik a legjobban. Innen már láthatod, hogy nem egyszerű. Az eleséget gyűjtögetned kell, mindig legyen otthon, bár néha el is engedheted az udvarban, ha figyelsz rá. A rovarokat viszont szárítsd ki... élve is elfogyasztja... de jobban szeretik szárítva. De most térjünk vissza a bútorokhoz. *Ezt már felállva és elgondolkodva közli, s miközben keresgél, mesélni kezd:*
- Ahogy én látom benne van az üvegben... de ebben nem lehetek biztos. Egy kicsit nyomoztam a szekér után, megvallom, engem is érdekelt a története. Talán nyugatról érkezhetett a hegyeken át, de nyomokat nem leltem mögötte. A romjai hogy is mondjam, meglehetősen érdekesek voltak. Akadt üvegcse, általam nem ismert folyadékokkal, valamint vérrel is.
*Wymet nem éri bántódás, bár láthatóan a szúrgumó önálló életre kél és ficereg, de nem érzi veszélyben magát, így maga is megfigyelheti a Szemet. Taitos közben megkocogtatja az üveget, melyben az addig lustán nézelődő szemgolyó, hirtelen felé fordul, s alaposan végigméri. Lustán pislant, úgy is marad. Furcsa látvány, így arc és mimika nélkül, nem is lehet megállapítani, mire gondolhat, mégis, Taitos azt láthatja, hogy kíváncsi, főleg, mikor felfedezi a homlokába égett fekete pontot, azon jó ideig elidőzik, de nem lesz izgatottabb, vagyis nem látszik.*
- Akadtak számomra ismeretlen tárgyak, *folytatja közben a jósnő* például egy szerkezet, melyre egy láng volt festve, látszólag figyelmeztetésként, s belőle különböző csövek álltak ki, dugó szerű dolgok mozogtak benne, ha hozzáértem... tiszta haszontalanság. *legyint* Egy doboz, melyre fekete, ismeretlen anyagból készült kör alakú, vékony tárgy volt felfüggesztve. A lemez forgott, ha hozzáértünk, felette egy kis karból hegyes tű állt ki... őrdöngős egy készülék, a doboz oldalán kifeszített vászon, nem tudom, mi célt szolgálhatott... hangosan sercegett, mikor a kör alakú valamit megforgattam. *Hangja érezhetően elhalkul, szinte csak suttog, miközben beszél.*
- Találtam... fémből készült emberi karra emlékeztető kezet és lábat is... és egy torz, szögletes fejet, még a hideg is kiráz, amikor erre gondolok. Apró buborékra, vagy cseppekre emlékeztető üveg lombikokat, sárga szín végekkel, bennük kanócok tekeregtek. Nem is voltak elég nagyok ahhoz, hogy bármit beléjük lehessen rejteni, de akkor mi célt szolgálhattak?! *Nevet fel idegesen.*
- Aztán ott volt, ez a Szem. Kidülledve nézte végig, miközben a romok között kutattam, csak a végén vettem észre, amikor már éreztem, hogy figyel valaki. Találtam néhány összeégett tekercset, ami idegen világokról regél, amik azt mondják, hogy más világok is létezhetnek a miénken kívül... nem... *rázza meg fejét* nem Wegtoren, vagy Lihanech, vagy Pirtianes... nem, nem... *rázza meg fejét ismét, visszapillantva, s mélyen Taitosra és Wymre nézve.*
- Idegen világok... más tudománnyal, más fejlettséggel, más... lényekkel és más... mentalitással. Az egyik ilyen tekercs szerint talán a szem, az egyiküké lehetett, megint más tekercs mást állított... egy üvegbe zárt gonosz utolsó emlékét... ki kéjes vágyát elégítteti így ki, örökkön örökké, míg világ a világ. *Nagy levegőt vesz, s két légykapót állít az asztalra visszatérve Taitos elé.*
- Aztán hangokat hallottam, villámlás szerű mennydörgést, pedig napsütötte volt az égbolt... megtámadtak, nem tudom kik, elmenekültem. Kis idő múlva, mikor visszatértem... a szekérnek híre-hamva sem volt. Minden eltűnt, csak ez a Szem maradt, ezt meneküléskor a tarisznyámba hajítottam. *Láthatóan kissé idegesebb, halántékán mintha izzadságcsepp gurulna végig, ha az üzlet kapcsán találta ki ezt a mesét, meglehetősen jó színész lehet.* Egy év telt el, amikor egyik reggel, egy makulátlan férfi keresett meg, jól fésült, szabott, szokatlan ruházatban, okuláréval egyik szemében, s mindig valamilyen furcsa módon mosolygott. Nem láttam elméjébe, a tudásom cserben hagyott. *Már, ha van ilyen egyáltalán.* Azt állította, hogy csomó holmi van nála, ami arról a szekérről való, pedig soha nem mondtam meg senkinek, hogy ott jártam, túl őrült dolognak tűnt. Onnan van ez is... *Lép a sarokba, s a leplet lerántja az egyik letakar tárgyról. Csontból készült ülőalkalmatosság, tulajdonképpen egyszerű szék volna, de a karfák vége emberi koponyákban végződnek, melyek szemgödrében hamis ékkő pislákol. Háttámlája feszített bőr, talán állati, talán nem. Ülőrésze egyetlen hatalmas domború csont.*
- Meglepően kényelmes. Kirázott a hideg, ha a férfira néztem, így gyorsan megvettem, majd elköszöntem tőle és eltűnt. A Szem... nem tudom mibe kerülhet, soha nem akartam eladni, de most már megszabadulnék tőle, erre mondjon ön egy árat, a történet tükrében, ki tudja még, mibe vágja így a fejszéjét... *Kacsint Taitosra.*
- A széket megszámítom négyszáz aranyért, a légykapók ára, ha mindkettőt viszi, akkor egyenként százötven arany, egy darab önmagában, egyébként kétszáz, csak bogaras helyre tegye őket. *Kacag fel felhőtlenül.*
- Asztalos? Ó... *Fittyed le ajka csalódottan.* A hétköznapi tárgyak sátra nem az enyém. *Mosolyodik el.* De segítek, csupán két sátorral kell odébb mennetek, ott dolgozik egy, illetve árul is, bizonyára találsz olyat, mit szeretnél. *Egy polcra mutat.*
- A világító gombák ott vannak hátul... egyszerűen gyűjthetők, de van, ki nem akar emiatt barlangokban tanyázni... egy üveg ára harminc arany, csak tartsa mindig nedvesen. *Ismét helyet foglal, talán minden előkészítésre került.*
- Az asztalos mellett akad anyagos is, ott nézhetsz függönyöket, terítőket, fekete lepleket... az a sejtésem, hogy valóban különleges irodát akarsz. *Kuncog ismét.*
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:02:05
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:02:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
- Addig nem tudtam, amíg nem láttam. * Vonja meg a vállát a fiú, ami persze hazugság, mert nem számított többre, mint amit meglesett. Persze csak látszólag ilyen nyugodt, amúgy figyeli, hogy mikor feszíti túl a húrt, és ugrik ki a dézsából a nő. Ha ez megtörténne, akkor a hátán lévő íj majd talán lenyugtatja.
A kérdés meglepi, mert szerinte elég egyértelmű, hogy mi az, amit csinál. *
- Eszek, elméletileg erre van a konyha. * Válaszolja egyszerűen, egy sóhaj keretében. * De nem zavar, hogy itt fürdesz, szóval maradj nyugodtan, ne is zavartasd magad. * Vigyorog pimaszul, és nagyot harap a szalonnába, meg egy karaj kenyérbe. Nem zavarja, hogy hátat fordít neki a nő, amúgy se látott már az asztaltól semmit, meg amit látni akart, azt már látta is. Bár talán ha így kikelne a dézsából, akkor szemügyre vehetné a fenekét is. *
- Nem szabad gyorsan enni, ezt tudtad? * Kérdezi inkább, miközben letör egy újabb darabot a kenyérből. * Azt mondják, hogy legalább ötvenszer meg kell rágni egy falatot, akkor tudod igazán megemészteni. Persze én sose értettem az ilyenekhez, de nekem eddig bevált a dolog. Te hányszor szoktad megrágni? * Kezd inkább beszélgetésbe, mert ha van kivel társalogjon, akkor jobban telik az idő a hosszú rágások közben. Közben a földet nézi a dézsa és az asztal között, azt próbálja megállapítani, hogy mennyire egyenes, vagy gödrös. *
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
- Addig nem tudtam, amíg nem láttam. * Vonja meg a vállát a fiú, ami persze hazugság, mert nem számított többre, mint amit meglesett. Persze csak látszólag ilyen nyugodt, amúgy figyeli, hogy mikor feszíti túl a húrt, és ugrik ki a dézsából a nő. Ha ez megtörténne, akkor a hátán lévő íj majd talán lenyugtatja.
A kérdés meglepi, mert szerinte elég egyértelmű, hogy mi az, amit csinál. *
- Eszek, elméletileg erre van a konyha. * Válaszolja egyszerűen, egy sóhaj keretében. * De nem zavar, hogy itt fürdesz, szóval maradj nyugodtan, ne is zavartasd magad. * Vigyorog pimaszul, és nagyot harap a szalonnába, meg egy karaj kenyérbe. Nem zavarja, hogy hátat fordít neki a nő, amúgy se látott már az asztaltól semmit, meg amit látni akart, azt már látta is. Bár talán ha így kikelne a dézsából, akkor szemügyre vehetné a fenekét is. *
- Nem szabad gyorsan enni, ezt tudtad? * Kérdezi inkább, miközben letör egy újabb darabot a kenyérből. * Azt mondják, hogy legalább ötvenszer meg kell rágni egy falatot, akkor tudod igazán megemészteni. Persze én sose értettem az ilyenekhez, de nekem eddig bevált a dolog. Te hányszor szoktad megrágni? * Kezd inkább beszélgetésbe, mert ha van kivel társalogjon, akkor jobban telik az idő a hosszú rágások közben. Közben a földet nézi a dézsa és az asztal között, azt próbálja megállapítani, hogy mennyire egyenes, vagy gödrös. *
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 17:32:51
Üzenet elküldve: 2020-05-02 17:32:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Ahogy a kupa lepattan a falról, Nae már húzza is fel lábait, s fonja is össze karjait maga előtt, hogy a kölyök minél kevesebbet lásson belőle, szemei persze továbbra is szikrákat szólnak. Közben azért próbál magában felsorolni pár okot, miért is ne herélje ki helyből a fiút, de végül is arra jut, hogy így anyaszült meztelenül úgysem fog kimászni hát a dézsából, így nagy kegyesen úgy dönt, meghagyja az életét.*
-Akkor meg mi a bánatos ork heréért bámészkodsz?
*Szerencsére Naesala nem az a fajta, akit a külsőjére tett bármiféle megjegyzéssel meg lehet sérteni, de ettől persze még szívesen taposna a másik szájába.*
-Nem.
*Felel morogva, s kicsit kezdi sajnálni, hogy eldobta a kupát, szívesen ivott volna még bort, de az biztos, hogy nem fog felállni és Ishalát sem fogja megkérni rá, hogy hozzon neki.
Mikor látja, hogy a taknyosnak esze ágában sincs fogni a kis szalonnáját és lelépni, homloka közepére kúszik szemöldöke.*
-Te meg mi a fasz csinálsz?
*Hangsúlyozza a szavakat egyenként valamivel nyugodtabb hangon, mint az imént, de érezni, hogy bármikor készen áll az ordításra.*
-Előbb szúrom ki tűvel a szememet.
*Reagál utolsó szavaira majd megpróbál úgy elhelyezkedni a dézsában, hogy háttal legyen a vígan étkező hosszúfülűnek, legalább addig sem lát semmit.*
-Aztán, ha befejezted, takarodj.
*Szól még, mintha csak valami jó tanácsod adna majd nagy sóhajjal beletörődve, hogy kellemetlen társasága van, elkezdi mosni karjait.*
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Ahogy a kupa lepattan a falról, Nae már húzza is fel lábait, s fonja is össze karjait maga előtt, hogy a kölyök minél kevesebbet lásson belőle, szemei persze továbbra is szikrákat szólnak. Közben azért próbál magában felsorolni pár okot, miért is ne herélje ki helyből a fiút, de végül is arra jut, hogy így anyaszült meztelenül úgysem fog kimászni hát a dézsából, így nagy kegyesen úgy dönt, meghagyja az életét.*
-Akkor meg mi a bánatos ork heréért bámészkodsz?
*Szerencsére Naesala nem az a fajta, akit a külsőjére tett bármiféle megjegyzéssel meg lehet sérteni, de ettől persze még szívesen taposna a másik szájába.*
-Nem.
*Felel morogva, s kicsit kezdi sajnálni, hogy eldobta a kupát, szívesen ivott volna még bort, de az biztos, hogy nem fog felállni és Ishalát sem fogja megkérni rá, hogy hozzon neki.
Mikor látja, hogy a taknyosnak esze ágában sincs fogni a kis szalonnáját és lelépni, homloka közepére kúszik szemöldöke.*
-Te meg mi a fasz csinálsz?
*Hangsúlyozza a szavakat egyenként valamivel nyugodtabb hangon, mint az imént, de érezni, hogy bármikor készen áll az ordításra.*
-Előbb szúrom ki tűvel a szememet.
*Reagál utolsó szavaira majd megpróbál úgy elhelyezkedni a dézsában, hogy háttal legyen a vígan étkező hosszúfülűnek, legalább addig sem lát semmit.*
-Aztán, ha befejezted, takarodj.
*Szól még, mintha csak valami jó tanácsod adna majd nagy sóhajjal beletörődve, hogy kellemetlen társasága van, elkezdi mosni karjait.*
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 15:29:31
Üzenet elküldve: 2020-05-02 15:29:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
* A felszólítást nagylelkűen hagyja figyelmen kívül, ahogy besétál, és nyakát nyújtogatva próbál benézni a víztükör alá. A kevéske hab a fiatal íjásznak kedvez, és keveset takar, úgyhogy szemügyre tudja venni a nőt, hiába próbálja rejtegetni magát. Pedig azt a keveset könnyű lenne eltakarni, de talán direkt nem teszi, hogy a fiú kedvére tegyen. Csak az a baj, hogy kicsit torzít a képen, ahogy a víztükör megtöri, de nem akar telhetetlen lenni, ez is több, mint amit eddig látott belőle. *
- Nyugalom, annyira nem izgalmas. * Emeli fel a kezét a fenyegetésre megadóan, és fütyörészve fordul meg. A kupa a feje mellett csattan a falon, ami meglepi. Nem gondolta, hogy Naesala ne tudná eltalálni ilyen közelről, ismét csak arra kell gondoljon, hogy szándékoson dobott mellé. Talán csak játszadozik a fiatal elffel, lehet is benne valami, mert nem tűnt szégyenlős fajtának. *
- Szalonna, mi? Te kérsz? * Kérdez vissza, és már indul is a kamrába. Rövid keresgélés után boldogan jön vissza, valószínűleg csak magának hozott étellel, de persze ha Nae szeretne, akkor ő is kaphat. Boldogan foglal helyet az asztalnál, mert nem barbár, tudja, hogy így szokás étkezni. *
- Amúgy ha megfürödtél ne rakd el a dézsát, majd nekem is kell. * Mutat egy szelet szalonnával a nő felé. * Már ha nem akarod, hogy bemásszak melléd, persze.
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
* A felszólítást nagylelkűen hagyja figyelmen kívül, ahogy besétál, és nyakát nyújtogatva próbál benézni a víztükör alá. A kevéske hab a fiatal íjásznak kedvez, és keveset takar, úgyhogy szemügyre tudja venni a nőt, hiába próbálja rejtegetni magát. Pedig azt a keveset könnyű lenne eltakarni, de talán direkt nem teszi, hogy a fiú kedvére tegyen. Csak az a baj, hogy kicsit torzít a képen, ahogy a víztükör megtöri, de nem akar telhetetlen lenni, ez is több, mint amit eddig látott belőle. *
- Nyugalom, annyira nem izgalmas. * Emeli fel a kezét a fenyegetésre megadóan, és fütyörészve fordul meg. A kupa a feje mellett csattan a falon, ami meglepi. Nem gondolta, hogy Naesala ne tudná eltalálni ilyen közelről, ismét csak arra kell gondoljon, hogy szándékoson dobott mellé. Talán csak játszadozik a fiatal elffel, lehet is benne valami, mert nem tűnt szégyenlős fajtának. *
- Szalonna, mi? Te kérsz? * Kérdez vissza, és már indul is a kamrába. Rövid keresgélés után boldogan jön vissza, valószínűleg csak magának hozott étellel, de persze ha Nae szeretne, akkor ő is kaphat. Boldogan foglal helyet az asztalnál, mert nem barbár, tudja, hogy így szokás étkezni. *
- Amúgy ha megfürödtél ne rakd el a dézsát, majd nekem is kell. * Mutat egy szelet szalonnával a nő felé. * Már ha nem akarod, hogy bemásszak melléd, persze.
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 02:16:28
Üzenet elküldve: 2020-05-02 02:16:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
~Ki kellene ganézni a tehenek alól~
*Elmélkedik magában elkövetkező teendőin. Hiába él már itt egy ideje, valahogy sohasem fogja tudni megszokni ezt a fajta életmódot. Már maga a zsoldoslét gondolata se volt egyébkét ínyére, de hát mégiscsak belement, hisz bízott társaiban, meg meg volt ígérve mindenféle fegyverforgatós meló, de bizony rohadtul nem volt szó tehénfejésről, meg tojásszedésről, arról, hogy tyúkszaron fog elcsúszkálni, meg retyót kell javítania. Márpedig neki ezekkel már nagyon tele van a nemlétező töke. Talán még nem is lenne annyira vészes, ha annyian lennének itt, mint eredetileg tervezték, de mindenki itt hagyta, s az összes retkes házimunka a nyakába szakadt. Mielőtt még elmerülhetne az önsajnálatban, Ishala hangja csapja meg a fülét, amivel nem is lenne épp gond, csak épp túl közelről érkezik.*
-BE NE GYERE!
*Emeli meg hangját határozottan, de természetesen az a takony magasról téve felszólítására már bent is van a konyhában, Nae agyvize pedig egy pillanat alatt felforr. Persze egyből lejjebb is nyomja magát a vízben, hogy a szintje keblei elé érjen, ezzel is elkerülve, hogy amaz túl sokat lásson. Arca persze már torzul is, és vörös, leginkább attól mert zavarba jött, de ez kívülről úgy tűnhet, leginkább a méreg miatt van.*
-Ha nem fordulsz el lombzabáló, biztos lehetsz benne, hogy pár perc múlva már nem lesz mivel bámészkodni.
*Sziszegi fogai között, mint aki mindjárt robbanni készül, ha pedig ez esetleg nem lenne elég ösztönző, gyorsan felhajtja borát és a könnyű, fából készült kis kupát fenyegetően eldobja, hogy az nagyot csattanva a falon nyomatékot adjon szavainak.
Ha a fiú eleget tesz a kérésének, valamivel higgadtabban felel már a kérdésre.*
-Van szalonna a kamrában. Fogd és takarodj!
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
~Ki kellene ganézni a tehenek alól~
*Elmélkedik magában elkövetkező teendőin. Hiába él már itt egy ideje, valahogy sohasem fogja tudni megszokni ezt a fajta életmódot. Már maga a zsoldoslét gondolata se volt egyébkét ínyére, de hát mégiscsak belement, hisz bízott társaiban, meg meg volt ígérve mindenféle fegyverforgatós meló, de bizony rohadtul nem volt szó tehénfejésről, meg tojásszedésről, arról, hogy tyúkszaron fog elcsúszkálni, meg retyót kell javítania. Márpedig neki ezekkel már nagyon tele van a nemlétező töke. Talán még nem is lenne annyira vészes, ha annyian lennének itt, mint eredetileg tervezték, de mindenki itt hagyta, s az összes retkes házimunka a nyakába szakadt. Mielőtt még elmerülhetne az önsajnálatban, Ishala hangja csapja meg a fülét, amivel nem is lenne épp gond, csak épp túl közelről érkezik.*
-BE NE GYERE!
*Emeli meg hangját határozottan, de természetesen az a takony magasról téve felszólítására már bent is van a konyhában, Nae agyvize pedig egy pillanat alatt felforr. Persze egyből lejjebb is nyomja magát a vízben, hogy a szintje keblei elé érjen, ezzel is elkerülve, hogy amaz túl sokat lásson. Arca persze már torzul is, és vörös, leginkább attól mert zavarba jött, de ez kívülről úgy tűnhet, leginkább a méreg miatt van.*
-Ha nem fordulsz el lombzabáló, biztos lehetsz benne, hogy pár perc múlva már nem lesz mivel bámészkodni.
*Sziszegi fogai között, mint aki mindjárt robbanni készül, ha pedig ez esetleg nem lenne elég ösztönző, gyorsan felhajtja borát és a könnyű, fából készült kis kupát fenyegetően eldobja, hogy az nagyot csattanva a falon nyomatékot adjon szavainak.
Ha a fiú eleget tesz a kérésének, valamivel higgadtabban felel már a kérdésre.*
-Van szalonna a kamrában. Fogd és takarodj!
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 01:24:54
Üzenet elküldve: 2020-05-02 01:24:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
* Jóleső érzéssel nyújtózkodik a padlón az ágy mellett, ahol jól kialudta magát az éjszaka folyamán. Még mindig utálja az ágyakat, valószínűleg már nem is fogja megszokni soha. Ahogy felkel, kicsit átmozgatja a testét, csinál néhány körzést, guggol párat, meg ilyesmik, csak hogy beinduljon a vérkeringés. Ez után magára aggat mindent, amit magára kell, és még épp időben indul meg lefelé, hogy hallja a közérdekű közleményt. *
- JÓ, ÉN MEG ÉHES VAGYOK! * Szól vissza, és választ se várva már nyitja is az ajtót, hogy aztán pimaszul felmérje a helyzetet. Még nem tudja megkülönböztetni a lányokat a hangjuk alapján, de Harlien jobban érdekelte volna, mint Naesala. Azért így sem csalódott, deszka mind a két lány, de a női test olyan, mint az őzgerinc. A szar is épp elég jó. *
- Ne zavartasd magad, engem se zavarsz. * Int nagylelkűen, miután befejezi a nézelődést, és az asztalhoz csoszog. * Van valami kajánk amúgy? Korán van még a vadászathoz.
* Teszi fel a kérdést, egyszerűen társalog, mintha mi sem lenne természetesebb a helyzetben. Hiába, ha józan, akkor nem lesz rögtön egy kanos tinédzserfiú. Azért pimaszul méregeti továbbra is Naesalát, ha még él. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.02 01:29:46
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
* Jóleső érzéssel nyújtózkodik a padlón az ágy mellett, ahol jól kialudta magát az éjszaka folyamán. Még mindig utálja az ágyakat, valószínűleg már nem is fogja megszokni soha. Ahogy felkel, kicsit átmozgatja a testét, csinál néhány körzést, guggol párat, meg ilyesmik, csak hogy beinduljon a vérkeringés. Ez után magára aggat mindent, amit magára kell, és még épp időben indul meg lefelé, hogy hallja a közérdekű közleményt. *
- JÓ, ÉN MEG ÉHES VAGYOK! * Szól vissza, és választ se várva már nyitja is az ajtót, hogy aztán pimaszul felmérje a helyzetet. Még nem tudja megkülönböztetni a lányokat a hangjuk alapján, de Harlien jobban érdekelte volna, mint Naesala. Azért így sem csalódott, deszka mind a két lány, de a női test olyan, mint az őzgerinc. A szar is épp elég jó. *
- Ne zavartasd magad, engem se zavarsz. * Int nagylelkűen, miután befejezi a nézelődést, és az asztalhoz csoszog. * Van valami kajánk amúgy? Korán van még a vadászathoz.
* Teszi fel a kérdést, egyszerűen társalog, mintha mi sem lenne természetesebb a helyzetben. Hiába, ha józan, akkor nem lesz rögtön egy kanos tinédzserfiú. Azért pimaszul méregeti továbbra is Naesalát, ha még él. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.02 01:29:46
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 01:10:18
Üzenet elküldve: 2020-05-02 01:10:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
-A kurva életbe!
*Morog orra alatt, közben erősen fintorogva a hosszúfülű, szájában egy méretes szeget tartva, kezében jókora kalapáccsal. Kellemetlen a felismerés, mennyire nem volt jó ötlet épp ajkai között tartani a szegecset, na nem csak azért, mert most már kicsit tart attól, hogy lenyeli, hanem így kénytelen orrán venni a levegőt. Márpedig a kerti slózi nem tartozik épp a legillatosabb dolgok közé a világon, kénytelen is kicsit megemelni fejét az elf, hogy könnyei visszahúzódjanak a szemébe.*
~Harl, hogy egy mocsári troll hajtsa rád a keresztfát~
*Morog még magában visszaemlékezve a tettesre, aki tönkre vágta a pottyantóst majd nagy levegőt véve beveri a szeget, amit a másik kezével tart, s végül a szájában lévőt is beütögeti. Amint végez gyorsan ki is lép a budiból, egy darabig még nyitva tartva ajtaját szemléli munkáját büszkén.
Tökéletes lett? Kicsit sem. De vajon zavarja ez őt? Aligha.
Azzal, mint aki jól végezte dolgát dobja vállára a kalapácsot, s indul meg végtére is befelé, hogy a nagy munkálatok után megigyon valamit, mert megérdemli, na meg akkor már meg is tisztálkodik, hogy eltüntesse a csípős fekáliaszag az orrából meg persze magáról.
Miután gondosan elkészíti fürdővizét a nagy dézsában, szokásosan a konyhába, gombolni kezdi koszos ingét, s jó hangosan elordítja magát.*
-FÜRDÖK!
*Tudatja mindenkivel mire is készül, remélve, hogy így elkerülik a helyiséget társai egy időre. Tölt még magának egy kis olcsó, undorítóan édes bort, s amint megszabadul a maradék ruhájától jólesően sóhajtva merül el a meleg vízben. A dézsa oldalának dőlve helyezkedik kényelembe, néha bele-beleiszik itókájába, s arra gondol, ezt a délután már nem rontja el semmi.*
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
-A kurva életbe!
*Morog orra alatt, közben erősen fintorogva a hosszúfülű, szájában egy méretes szeget tartva, kezében jókora kalapáccsal. Kellemetlen a felismerés, mennyire nem volt jó ötlet épp ajkai között tartani a szegecset, na nem csak azért, mert most már kicsit tart attól, hogy lenyeli, hanem így kénytelen orrán venni a levegőt. Márpedig a kerti slózi nem tartozik épp a legillatosabb dolgok közé a világon, kénytelen is kicsit megemelni fejét az elf, hogy könnyei visszahúzódjanak a szemébe.*
~Harl, hogy egy mocsári troll hajtsa rád a keresztfát~
*Morog még magában visszaemlékezve a tettesre, aki tönkre vágta a pottyantóst majd nagy levegőt véve beveri a szeget, amit a másik kezével tart, s végül a szájában lévőt is beütögeti. Amint végez gyorsan ki is lép a budiból, egy darabig még nyitva tartva ajtaját szemléli munkáját büszkén.
Tökéletes lett? Kicsit sem. De vajon zavarja ez őt? Aligha.
Azzal, mint aki jól végezte dolgát dobja vállára a kalapácsot, s indul meg végtére is befelé, hogy a nagy munkálatok után megigyon valamit, mert megérdemli, na meg akkor már meg is tisztálkodik, hogy eltüntesse a csípős fekáliaszag az orrából meg persze magáról.
Miután gondosan elkészíti fürdővizét a nagy dézsában, szokásosan a konyhába, gombolni kezdi koszos ingét, s jó hangosan elordítja magát.*
-FÜRDÖK!
*Tudatja mindenkivel mire is készül, remélve, hogy így elkerülik a helyiséget társai egy időre. Tölt még magának egy kis olcsó, undorítóan édes bort, s amint megszabadul a maradék ruhájától jólesően sóhajtva merül el a meleg vízben. A dézsa oldalának dőlve helyezkedik kényelembe, néha bele-beleiszik itókájába, s arra gondol, ezt a délután már nem rontja el semmi.*
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-30 22:45:45
Üzenet elküldve: 2020-04-30 22:45:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*Taitos nem áll fel az állatkákat simogatni, mégis egyrészt kíváncsiságból, másrészt meg mert minden Synmirai lakó, legyen bárhány lábú is, az ő felügyelete alatt kell, hogy biztos otthonra leljen, a potenciális jelölteket pedig éppeb ezért ő felvételizteti. Ez most mindössze ráncolt homlokú nézegetést jelent.*
~Na Ragron, ha megpróbálod megenni mehetsz zsályát szopogatni!~
*Még emberre is veszélyesnek tűnnek kicsit.*
-Mit esznek?
*Böki közbe Taitos halkan a kérdést, még véletlenül sem szeretné ugyanis Wymni kezében tudni a tüskék háromnegyedét. A szúrgumók nemén elcsodálkozik. Tanulmányai során olvasott a vénHázas Irtukoma testvérről, aki kertészkedése mellett egy teljes tudományos pályst szentelt a csigák női és férfi egyedeinek megtalálására, sikerrel azonban soha nem járt.*
~Talán azok is ilyenek, csak szúrás helyett páncélozottak.~
*Hümmög magában, míg elé nem kerülnek az újdonságok. A két alkarnyi tároló alkalmatosságot kezébe is veszi. Forgatja őket, belenéz. Érdekesnek és hasznosnak tűnik. Egy biztos, jó lesz teát, vagy meleg napokon forrásvizet tárolni, nem kell se várni a hűlésre, se melegíteni.*
-Az idő nagy érték, megérnek hát száz aranyat.
*Biccent, és a magához közelebbi asztalfélre húzza őket jelezvén, hogy ezeket bizony viszi. A következő bemutatónál viszont kicsit összezavarodik. Elsőre semmi jele a szemnek. A mágus őszintén szólva halat vár, egy élőlényt vagy apró részleteket keres, melyekről azt hiszi elkerülik figyelmét. A koccantás pillanatában éppen ezért nagyot hőköl hátra, ahogyan a szem megjelenik. Az ugrás után azonban jót mosolyog és helyeslően hümmög az elf kisasszony szavaira.*
-Nos, talán rendhagyó berendezési tárgy ez.
*Biccent, aztán kérdőn Wymnire nézve folytatja.*
-De talán nem köti meg a kezemet annyira a kisasszony, hogy elgondolkodjak rajta.
*Két kérdése marad csupán.*
-Mennyibe kerül? És nincs még valami esetleg arról a szekérről?
*Gondolatai máris akörül forognak, hogy vajon veszélyes lehet-e a szem, az ismeretlen teljesen izgatottá teszi.*
-Azt lehet tudni, hogy benne van-e, vagy távolról néz bele? *Gondolkodik hangosan és kocogtat egyet ő is rajta, mikor a jósnő újabb áru után néz.*
-Ohh igen, és a légykapó!
*Teszi még hozzá a szék említése után.*
-Azt hiszem egy szék is kelleni fog, meg talán némi hétköznapi asztalosmunka is.
*Teszi hozzá, és ismét az elfre pillant helyeslésért, ha már őt jelölte meg lakberendezőnek a mai kalandra.*
-Illetve... Ismer jó asztalost itt?
*Néz a jósra, majd elmosolyodva átfogalmazza a kérdést.*
-Netán tudja, hogy hol fogok széket, ágyat, netán asztalt venni?
*Kérdezi somolyogva a szakterülethez jobban illő kérdés feltétele után.*
//Wym, Taitos//
*Taitos nem áll fel az állatkákat simogatni, mégis egyrészt kíváncsiságból, másrészt meg mert minden Synmirai lakó, legyen bárhány lábú is, az ő felügyelete alatt kell, hogy biztos otthonra leljen, a potenciális jelölteket pedig éppeb ezért ő felvételizteti. Ez most mindössze ráncolt homlokú nézegetést jelent.*
~Na Ragron, ha megpróbálod megenni mehetsz zsályát szopogatni!~
*Még emberre is veszélyesnek tűnnek kicsit.*
-Mit esznek?
*Böki közbe Taitos halkan a kérdést, még véletlenül sem szeretné ugyanis Wymni kezében tudni a tüskék háromnegyedét. A szúrgumók nemén elcsodálkozik. Tanulmányai során olvasott a vénHázas Irtukoma testvérről, aki kertészkedése mellett egy teljes tudományos pályst szentelt a csigák női és férfi egyedeinek megtalálására, sikerrel azonban soha nem járt.*
~Talán azok is ilyenek, csak szúrás helyett páncélozottak.~
*Hümmög magában, míg elé nem kerülnek az újdonságok. A két alkarnyi tároló alkalmatosságot kezébe is veszi. Forgatja őket, belenéz. Érdekesnek és hasznosnak tűnik. Egy biztos, jó lesz teát, vagy meleg napokon forrásvizet tárolni, nem kell se várni a hűlésre, se melegíteni.*
-Az idő nagy érték, megérnek hát száz aranyat.
*Biccent, és a magához közelebbi asztalfélre húzza őket jelezvén, hogy ezeket bizony viszi. A következő bemutatónál viszont kicsit összezavarodik. Elsőre semmi jele a szemnek. A mágus őszintén szólva halat vár, egy élőlényt vagy apró részleteket keres, melyekről azt hiszi elkerülik figyelmét. A koccantás pillanatában éppen ezért nagyot hőköl hátra, ahogyan a szem megjelenik. Az ugrás után azonban jót mosolyog és helyeslően hümmög az elf kisasszony szavaira.*
-Nos, talán rendhagyó berendezési tárgy ez.
*Biccent, aztán kérdőn Wymnire nézve folytatja.*
-De talán nem köti meg a kezemet annyira a kisasszony, hogy elgondolkodjak rajta.
*Két kérdése marad csupán.*
-Mennyibe kerül? És nincs még valami esetleg arról a szekérről?
*Gondolatai máris akörül forognak, hogy vajon veszélyes lehet-e a szem, az ismeretlen teljesen izgatottá teszi.*
-Azt lehet tudni, hogy benne van-e, vagy távolról néz bele? *Gondolkodik hangosan és kocogtat egyet ő is rajta, mikor a jósnő újabb áru után néz.*
-Ohh igen, és a légykapó!
*Teszi még hozzá a szék említése után.*
-Azt hiszem egy szék is kelleni fog, meg talán némi hétköznapi asztalosmunka is.
*Teszi hozzá, és ismét az elfre pillant helyeslésért, ha már őt jelölte meg lakberendezőnek a mai kalandra.*
-Illetve... Ismer jó asztalost itt?
*Néz a jósra, majd elmosolyodva átfogalmazza a kérdést.*
-Netán tudja, hogy hol fogok széket, ágyat, netán asztalt venni?
*Kérdezi somolyogva a szakterülethez jobban illő kérdés feltétele után.*
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-30 21:06:29
Üzenet elküldve: 2020-04-30 21:06:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
* Ugyan meglehet, hogy a sátorban a negyven esztendejével a kék hajú leány látott a legtöbb telet, mégis olyan, mint egy gyermek, aki a felnőttek tárgyalásán ragadt benn, s, hogy ne legyen vele baj, odanyomtak a kezébe valamit, amivel elbíbelődhet. Ha észrevenné, talán zavarné kicsit, de a szúrgumó teljes figyelmet igényel. Követi a nőt, egy nagyobb ketrec felé, út közbe néhány pillanat erejéig Taitoszra tekint. A férfi láthatja a nő izgatottan csillog tekintete, s dús ajka bohókás vigyorra húzódik, mielőtt visszafordulna menetirányba a lány.
Amikor odaérnek egy csomó szúrgomót látnak, akik épp az igazak álmát alusszák. A mellékelt ismertetőt bólogatásokkal hallgatja, figyelmesen, hogy biztos minden fontos információ eljusson az agyáig. Aztán elérkezik az izgalmas rész. Ajkába harap, újra a férfira les izgatottan, majd vissza a jósra. Kezeit tétovázás nélkül nyújtja ki. A kis tüskegolyó puhán landol a tenyereken, s az elf még a lélegzetét is visszatartja, hogy nehogy balul süljön el bármi is. *
- Szia, Wymnter vagyok - * suttogja. Ugyan mind a két tenyér kell ahhoz, hogy a golyócska benn maradjon, ujját be tudja hajlítani, hogy megcirógathassa a tüskéket. Fentről lefelé, kizárólag. Ha szerencséje van, nem is lesz megszúrva. Még beszél hozzá valamit, de sutyorog, nem lehet hallani mit, csak a szelíd, finom él kivehető, ami olyan mint egy altató dallamos refrénje.*
- Igazából én rendezek be, női szem kell ahhoz, hogy minden passzoljon - * mosolyodik el az elf, mert fülel a többiekre is, barátkozás közben.
Ezután ha nem szólnak hozzá megint visszamélyed a lény dajkálgatásába mindaddig, míg az utolsó tárgy nincs terítéken. A lepellel érdekes lesz számára a ketyere, mert amit lefednek ott már valami van. Előre dől kicsit, úgy sasol. Amikor már Taitos látja a szemet, olyan tájt áll fel óvatosan,hogy közelebb jöjjön. Elf létére könnyedén és kecsesen mozog, remélhetőleg elég puhán ahhoz, hogy a kis szúrgumó ne kezdjen szúrkapiszkába. Ha ezt elkerüli, akkor Taitos mögött áll meg, hogy ő is szemtanúja legyen az óriási szemgolyónak. *
- Ez bámulatos - * suttogja. *
//Wym, Taitos//
* Ugyan meglehet, hogy a sátorban a negyven esztendejével a kék hajú leány látott a legtöbb telet, mégis olyan, mint egy gyermek, aki a felnőttek tárgyalásán ragadt benn, s, hogy ne legyen vele baj, odanyomtak a kezébe valamit, amivel elbíbelődhet. Ha észrevenné, talán zavarné kicsit, de a szúrgumó teljes figyelmet igényel. Követi a nőt, egy nagyobb ketrec felé, út közbe néhány pillanat erejéig Taitoszra tekint. A férfi láthatja a nő izgatottan csillog tekintete, s dús ajka bohókás vigyorra húzódik, mielőtt visszafordulna menetirányba a lány.
Amikor odaérnek egy csomó szúrgomót látnak, akik épp az igazak álmát alusszák. A mellékelt ismertetőt bólogatásokkal hallgatja, figyelmesen, hogy biztos minden fontos információ eljusson az agyáig. Aztán elérkezik az izgalmas rész. Ajkába harap, újra a férfira les izgatottan, majd vissza a jósra. Kezeit tétovázás nélkül nyújtja ki. A kis tüskegolyó puhán landol a tenyereken, s az elf még a lélegzetét is visszatartja, hogy nehogy balul süljön el bármi is. *
- Szia, Wymnter vagyok - * suttogja. Ugyan mind a két tenyér kell ahhoz, hogy a golyócska benn maradjon, ujját be tudja hajlítani, hogy megcirógathassa a tüskéket. Fentről lefelé, kizárólag. Ha szerencséje van, nem is lesz megszúrva. Még beszél hozzá valamit, de sutyorog, nem lehet hallani mit, csak a szelíd, finom él kivehető, ami olyan mint egy altató dallamos refrénje.*
- Igazából én rendezek be, női szem kell ahhoz, hogy minden passzoljon - * mosolyodik el az elf, mert fülel a többiekre is, barátkozás közben.
Ezután ha nem szólnak hozzá megint visszamélyed a lény dajkálgatásába mindaddig, míg az utolsó tárgy nincs terítéken. A lepellel érdekes lesz számára a ketyere, mert amit lefednek ott már valami van. Előre dől kicsit, úgy sasol. Amikor már Taitos látja a szemet, olyan tájt áll fel óvatosan,hogy közelebb jöjjön. Elf létére könnyedén és kecsesen mozog, remélhetőleg elég puhán ahhoz, hogy a kis szúrgumó ne kezdjen szúrkapiszkába. Ha ezt elkerüli, akkor Taitos mögött áll meg, hogy ő is szemtanúja legyen az óriási szemgolyónak. *
- Ez bámulatos - * suttogja. *
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:39:32
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:39:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
*Fäenro szinte csak a könyveket nézegeti, de egy-egy érdekesnek látszó alapanyagon is megakad a tekintete. Ezeket látta korábban Knirin úr házában. Igaz, nem mindegyiknek volt köze az alkímiához. Korábbi nevelőapja a különleges konyhát is kedvelte, és tartott pár ritka fűszert. Fäenro néha nem tudta, mi kerül a kajába és mi az italokba, de olyan is akadt, ami mindkét területre alkalmas volt. Sokáig nem gondolkozik ezen, visszatér a könyvekhez. Némelyik címben olyan szavakat lát, amiket nem hallott korábban. Éppen megkérdezne egyet, mikor látja, hogy Rel egy levelet és pénzt ad át egy másik kisfiúnak. Eszébe jut, hogy maga is sokszor vállalta a futár szerepét, némi apró pénzért és most itt van, könyveket néz. Könyveket, amiket 20 kézbesítés árából sem tudna megvenni. Örülne, ha a többi hozzá hasonlónak is jobbra fordulna az élete, de most még nem sokat tehet. Most még. Elhatározza, hogy ha majd nagy alkimista lesz, ingyen tanítja meg tudományát az utcák gyermekeinek. Éppen elöntené e gondolat mámora, de egy idegen rájuk köszön és Fäenro vissza zuhan a valóságba.*
- Szer... *kezdi, de megrázza a fejét.* - Bocsánat! Csókolom!
*Fäenro szinte csak a könyveket nézegeti, de egy-egy érdekesnek látszó alapanyagon is megakad a tekintete. Ezeket látta korábban Knirin úr házában. Igaz, nem mindegyiknek volt köze az alkímiához. Korábbi nevelőapja a különleges konyhát is kedvelte, és tartott pár ritka fűszert. Fäenro néha nem tudta, mi kerül a kajába és mi az italokba, de olyan is akadt, ami mindkét területre alkalmas volt. Sokáig nem gondolkozik ezen, visszatér a könyvekhez. Némelyik címben olyan szavakat lát, amiket nem hallott korábban. Éppen megkérdezne egyet, mikor látja, hogy Rel egy levelet és pénzt ad át egy másik kisfiúnak. Eszébe jut, hogy maga is sokszor vállalta a futár szerepét, némi apró pénzért és most itt van, könyveket néz. Könyveket, amiket 20 kézbesítés árából sem tudna megvenni. Örülne, ha a többi hozzá hasonlónak is jobbra fordulna az élete, de most még nem sokat tehet. Most még. Elhatározza, hogy ha majd nagy alkimista lesz, ingyen tanítja meg tudományát az utcák gyermekeinek. Éppen elöntené e gondolat mámora, de egy idegen rájuk köszön és Fäenro vissza zuhan a valóságba.*
- Szer... *kezdi, de megrázza a fejét.* - Bocsánat! Csókolom!
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-28 11:02:55
Üzenet elküldve: 2020-04-28 11:02:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A Vaskorsó felől érkezik és sűrűn a háta mögé tekintget, nem követik-e... Sok volt neki mára az izgalomból, de szerencsésnek érzi magát, hogy olyan derék felszolgálója van a tavernának. Ki tudja, az a nőszemély mit követett volna el, ha nincs ott az a bátor férfi, hogy a segítségére siessen! Jó tudni, hogy még mindig vannak ilyen emberek, akikre lehet számítani a bajban!
Kapkodja a lábát, ahogy tudja, ám igencsak fáradt már, hosszúra nyúlt a mai sétája. Lehet a holnapit inkább ki is hagyja...
Megnyugodni pedig csak akkor fog, mikor már ráfordult a Synmirára vezető fehér kavicsos ösvényre.*
Kapkodja a lábát, ahogy tudja, ám igencsak fáradt már, hosszúra nyúlt a mai sétája. Lehet a holnapit inkább ki is hagyja...
Megnyugodni pedig csak akkor fog, mikor már ráfordult a Synmirára vezető fehér kavicsos ösvényre.*
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:36:08
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:36:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
- Egy pillanat, kedves! *Emeli fel kezét, s azon egyik ujját, mármint az épebbet, a másik az asztalon pihen egymagában, mintha nem volna jelentősége. Taitosra mosolyog, majd kényelmesen, az asztalon megtámaszkodva feláll, s Wymhez lép.*
- Úgy bizony. Szúrgumó, nevét alakjáról és kevésbé kedvelt védekező mechanizmusáról kapta. *Kuncog egy kissé.*
- Gyere, bátran! *Biccent fejével az egyik nagyobbacska ketrec irányába, mely felé Wym is nézett, s ahonnan halk csipogásszerű hangok hallatszanak a pokróc alól.* De pszt! *Teszi szája elé a mutatóujját, Wymre mosolyogva.* Olykor szeretnek pihengetni. *Közelebb lép, s int a lánynak is, hogy lépjen közelebb.*
- Lassan kell csinálni, egészen lassan, s addig, míg meg nem ismer, semmi hirtelen mozdulat, vagy hangoskodás. A tüskéi sűrűek, mint a bozót, egy kisujjnyi hely sincs, hol bőrét érezhetnéd, éles hangra, vagy veszélyre tágra mereszti, egyébiránt... *mutat a néhány alvó kis tüskösre, melyek akkorák, hogy egészen kellemesen elférnek másfél tenyéren* a tüskéjük féloldalasan lapul rájuk, s csak egy irányba simíthatod, fentről lefelé. *Itt egy pillanatra elgondolkodik.*
- Persze egy gumónál, a csuda tudja sokszor melyik a fent és melyik a lent. *Töpreng el, majd lassan a ketrec ajtót kinyitva, az egyik alá csúsztatja tenyerét, mely alig észrevehetően megborzong, s méltatlanul csippant kettőt lagyamatag, álmos hangon.*
- Nyújtsd a kezed. *Suttogja halkan, s ha Wym így tesz, hát máris tenyerén hordozhatja új kegyeltjét.*
- Sokat nem mozog... ha igen, akkor gurul, mint egy dinnye... *suttog tovább az árus.* gondolkodj rajta nyugodtan. Egyébként, ha akar fiú, s ha akar, akkor lány... valójában nincs szükségük egymásra. *Kacsint.* Ez az érdekessége... de talán erről akkor, ha majd döntesz végül. *Wym alaposan megfontolhatja, sőt kezében tarthatja az állatot. Ha alaposan megnézi az alvó, csipogó kis jószágokat, az ősz szinte minden árnyalatában láthatóak, kivéve talán a vöröst és a harsány sárgát, de van miből választani. A nő lassan megfordul, s egy kacsintás kíséretében Taitosszal szemben ül le ismét, egyik lábát a másikon keresztezve, asztalon felkönyökölve, kezét összekulcsolva. Taitos alaposan megfigyelhet a "vén" kezét is, nem rejti el.*
- Kedvelem a tudatos vásárlókat. *Mondja, miközben még egy darabig Wymen pihenteti tekintetét.* Azt hiszem értem mire gondolsz, de haladjunk sorjában. *Hirtelen felpattan és fiatalos fürgeséggel lép az egyik polchoz, ahol pillanatnyi gondolkodás után két alkarnyi bambusz-szerű tárolót vesz el.*
- Hidegen, *mutat a bal oldalira* melegen. *Mutat aztán a jobb oldalira.* Két napig. Anyagra talán fém, talán fa, talán más. *Kuncog fel.* Ha rám hallgatsz, ebben semmi varázslat, vélhetően gnóm tudomány. Darabja 100 arany. *Ismét fordul, s egy apró kulcsot vesz elő nyakáról, mely eddig egy láncon lógott. A sötétebb sarokba lép, hol elzárt ládikó, majd kinyitva, óvatosan nyúl bele, hogy egy lepellel letakart dolgot vegyen elő, amit aztán kettejük asztalkájára tesz.*
- A Szem... s, csak, hogy értsd... *lelebbenti a leplet, s alatta egy egyszerű üvegtároló látszik, mely alig nagyobb egy közepes vázánál, s körülbelül ugyanolyan széles is, henger alakú. Ha Taitos közelebbről is szemügyre veszi, egyelőre csak zavaros vizet láthat, mely kissé zöldes, kissé barnás árnyalatú, azonban a sötétben fényleni látszik, emiatt kellemes, vagy kellemetlen színben (megítélés kérdése), de fény sejlik fel belőle.*
- Most még inkább szemtelen... *kuncog az árus* nézd közelebbről... *biccent, s ha Taitos így tesz, egy határozottat koccant "vén" körmével az üveg oldalára. Ebben a pillanatban, mi eddig semminek tűnt, kiderül, hogy valójában hatalmas szemhéj, mi hirtelen felnyílik, s egy emberihez képest óriási szemgolyó néz vissza, tágra nyílva a mágusra, a zavaros folyadékban lebegve. Egy kicsit szemez vele, majd pislog is, akárcsak élő lenne, de fej és arc nélkül, idegek nélkül, majd körbejáratja szemgolyóját a sátor belsején, aztán visszatér a mágusra.*
- Nem tudni kié, s nem tudni honnan néz, annyi bizonyos, hogy letakarva tartom, mert mindent alaposan megfigyel. Sosem tudtam meg származását, valójában egy kocsideréknyi holmival együtt vettem, s azok között találtam. Olykor meglehetősen baljóslatú, néha maga a gonosz néz vissza rád, néha pedig az ártatlanság. Sokszor azt gondolom, hogy okkal van velem, s valaki igazán kíváncsi párja lehet a túloldalon. Valamikor kacsint is. *Rántja meg a vállát hirtelen, s, ha hagyják rögtön visszateszi a leplet.*
- Bár... gondolom ez nem annyira érdekel. *Sóhajt fel, de nem mozdul.* Egyébként is elég drága. *Sóhajt ismét, s a lepellel letakart hengert az asztalon hagyva indul el, mintha csak véletlen volna.*
- Légykapó... hová is tettem... valahol volt egy kiváló székem is, ami biztosan tetszene... *töpreng hangosan.*
//Wym, Taitos//
- Egy pillanat, kedves! *Emeli fel kezét, s azon egyik ujját, mármint az épebbet, a másik az asztalon pihen egymagában, mintha nem volna jelentősége. Taitosra mosolyog, majd kényelmesen, az asztalon megtámaszkodva feláll, s Wymhez lép.*
- Úgy bizony. Szúrgumó, nevét alakjáról és kevésbé kedvelt védekező mechanizmusáról kapta. *Kuncog egy kissé.*
- Gyere, bátran! *Biccent fejével az egyik nagyobbacska ketrec irányába, mely felé Wym is nézett, s ahonnan halk csipogásszerű hangok hallatszanak a pokróc alól.* De pszt! *Teszi szája elé a mutatóujját, Wymre mosolyogva.* Olykor szeretnek pihengetni. *Közelebb lép, s int a lánynak is, hogy lépjen közelebb.*
- Lassan kell csinálni, egészen lassan, s addig, míg meg nem ismer, semmi hirtelen mozdulat, vagy hangoskodás. A tüskéi sűrűek, mint a bozót, egy kisujjnyi hely sincs, hol bőrét érezhetnéd, éles hangra, vagy veszélyre tágra mereszti, egyébiránt... *mutat a néhány alvó kis tüskösre, melyek akkorák, hogy egészen kellemesen elférnek másfél tenyéren* a tüskéjük féloldalasan lapul rájuk, s csak egy irányba simíthatod, fentről lefelé. *Itt egy pillanatra elgondolkodik.*
- Persze egy gumónál, a csuda tudja sokszor melyik a fent és melyik a lent. *Töpreng el, majd lassan a ketrec ajtót kinyitva, az egyik alá csúsztatja tenyerét, mely alig észrevehetően megborzong, s méltatlanul csippant kettőt lagyamatag, álmos hangon.*
- Nyújtsd a kezed. *Suttogja halkan, s ha Wym így tesz, hát máris tenyerén hordozhatja új kegyeltjét.*
- Sokat nem mozog... ha igen, akkor gurul, mint egy dinnye... *suttog tovább az árus.* gondolkodj rajta nyugodtan. Egyébként, ha akar fiú, s ha akar, akkor lány... valójában nincs szükségük egymásra. *Kacsint.* Ez az érdekessége... de talán erről akkor, ha majd döntesz végül. *Wym alaposan megfontolhatja, sőt kezében tarthatja az állatot. Ha alaposan megnézi az alvó, csipogó kis jószágokat, az ősz szinte minden árnyalatában láthatóak, kivéve talán a vöröst és a harsány sárgát, de van miből választani. A nő lassan megfordul, s egy kacsintás kíséretében Taitosszal szemben ül le ismét, egyik lábát a másikon keresztezve, asztalon felkönyökölve, kezét összekulcsolva. Taitos alaposan megfigyelhet a "vén" kezét is, nem rejti el.*
- Kedvelem a tudatos vásárlókat. *Mondja, miközben még egy darabig Wymen pihenteti tekintetét.* Azt hiszem értem mire gondolsz, de haladjunk sorjában. *Hirtelen felpattan és fiatalos fürgeséggel lép az egyik polchoz, ahol pillanatnyi gondolkodás után két alkarnyi bambusz-szerű tárolót vesz el.*
- Hidegen, *mutat a bal oldalira* melegen. *Mutat aztán a jobb oldalira.* Két napig. Anyagra talán fém, talán fa, talán más. *Kuncog fel.* Ha rám hallgatsz, ebben semmi varázslat, vélhetően gnóm tudomány. Darabja 100 arany. *Ismét fordul, s egy apró kulcsot vesz elő nyakáról, mely eddig egy láncon lógott. A sötétebb sarokba lép, hol elzárt ládikó, majd kinyitva, óvatosan nyúl bele, hogy egy lepellel letakart dolgot vegyen elő, amit aztán kettejük asztalkájára tesz.*
- A Szem... s, csak, hogy értsd... *lelebbenti a leplet, s alatta egy egyszerű üvegtároló látszik, mely alig nagyobb egy közepes vázánál, s körülbelül ugyanolyan széles is, henger alakú. Ha Taitos közelebbről is szemügyre veszi, egyelőre csak zavaros vizet láthat, mely kissé zöldes, kissé barnás árnyalatú, azonban a sötétben fényleni látszik, emiatt kellemes, vagy kellemetlen színben (megítélés kérdése), de fény sejlik fel belőle.*
- Most még inkább szemtelen... *kuncog az árus* nézd közelebbről... *biccent, s ha Taitos így tesz, egy határozottat koccant "vén" körmével az üveg oldalára. Ebben a pillanatban, mi eddig semminek tűnt, kiderül, hogy valójában hatalmas szemhéj, mi hirtelen felnyílik, s egy emberihez képest óriási szemgolyó néz vissza, tágra nyílva a mágusra, a zavaros folyadékban lebegve. Egy kicsit szemez vele, majd pislog is, akárcsak élő lenne, de fej és arc nélkül, idegek nélkül, majd körbejáratja szemgolyóját a sátor belsején, aztán visszatér a mágusra.*
- Nem tudni kié, s nem tudni honnan néz, annyi bizonyos, hogy letakarva tartom, mert mindent alaposan megfigyel. Sosem tudtam meg származását, valójában egy kocsideréknyi holmival együtt vettem, s azok között találtam. Olykor meglehetősen baljóslatú, néha maga a gonosz néz vissza rád, néha pedig az ártatlanság. Sokszor azt gondolom, hogy okkal van velem, s valaki igazán kíváncsi párja lehet a túloldalon. Valamikor kacsint is. *Rántja meg a vállát hirtelen, s, ha hagyják rögtön visszateszi a leplet.*
- Bár... gondolom ez nem annyira érdekel. *Sóhajt fel, de nem mozdul.* Egyébként is elég drága. *Sóhajt ismét, s a lepellel letakart hengert az asztalon hagyva indul el, mintha csak véletlen volna.*
- Légykapó... hová is tettem... valahol volt egy kiváló székem is, ami biztosan tetszene... *töpreng hangosan.*
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:56:29
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:56:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
*A Tharg föld mindig tud meglepetéssel szolgálni. Az út kétfelé válik szét. A Gázlóra, és a Révkikötőre. Az utóbbi ugyan költséges szórakozás, de némileg kevesebb vízzel jár, ha az utazó át szeretne kelni. De a gázló meg egyszerűbb, és némi víz és sár még nem teszi nehezebbé az utazást. Dreyia is a Gázló felé tart, noha még jó eséllyel magasabb a vízállás, de még ez sem zavarja őt. Ha a karavánok át tudnak ere menni neki sem okozhat gondot. A folyón átérve a dombok felé veszi az irányt, jól tudja merre találja azt a seregveszte utat, ami elég jó védelmet biztosít a város szívének. Kalácsfalván is csak átrohan, nem áll meg megveretni magát, holmi faji nézetek miatt. Az útja lassan a feléhez ér, de a neheze még hátra van.*
*A Tharg föld mindig tud meglepetéssel szolgálni. Az út kétfelé válik szét. A Gázlóra, és a Révkikötőre. Az utóbbi ugyan költséges szórakozás, de némileg kevesebb vízzel jár, ha az utazó át szeretne kelni. De a gázló meg egyszerűbb, és némi víz és sár még nem teszi nehezebbé az utazást. Dreyia is a Gázló felé tart, noha még jó eséllyel magasabb a vízállás, de még ez sem zavarja őt. Ha a karavánok át tudnak ere menni neki sem okozhat gondot. A folyón átérve a dombok felé veszi az irányt, jól tudja merre találja azt a seregveszte utat, ami elég jó védelmet biztosít a város szívének. Kalácsfalván is csak átrohan, nem áll meg megveretni magát, holmi faji nézetek miatt. Az útja lassan a feléhez ér, de a neheze még hátra van.*
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-25 22:01:43
Üzenet elküldve: 2020-04-25 22:01:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Piacolás//
*Szép idő van. Trodd szokásához híven reggel felkelt, ellátta a jószágokat, elvégezte a ház körüli dolgokat, majd elindult a faluba. Szent birkabőre a hátán, fokosa az vállán és Mándli a nyomában. Terve a következő. A juhtejből amit eddig eladott egész szék kis összeg jött össze. Ugyebár erre rásegít az is, hogy ő nem költ semmire hisz pásztorként jó sora van. És megígérte az úrnőnek, azt a bölcsőt, meg amúgy is ha komolyabban neki akar látni a faragásnak akkor muszáj lesz ahhoz illő dolgokat vennie. Az út a piacig nem nagyon viseli meg. Szokásos monotonságával sétál végig a kitaposott földúton. Ha Mándli messzire kerül tőle akkor szól neki és az visszasiet a gazdájához. De rég volt már, hogy utoljára errefelé jártak volna. Mikor a folyón átkelnek komppal az különösen tetszik a kiskutyának. A piacon már jobban figyeli Trodd Mándlit, hogy ne nagyon menjen mellőle. Szerencsére a jó nevelésnek meg is lett a hatása. Bár a kis nózi kíváncsian megszagol mindenkit, de a fekete, kis szőrgolyó nem megy messzebb a szótlan pásztortól pár méternél. Mikor pedig az megáll egy pultnál oda is siet a lábához, hogy kíváncsian nézze mit csinál. Vándorkereskedőé az és mindenfélét árul. Szerencsére azokat is amiket Trodd keres. Nem annyira ért hozzá a pásztor, de megnézi az árut és tanácsokat kér, hogy miket javasol az eladó a használatukhoz. Bár Trodd maga türelmes tempójában beszél, de az egyszerű, de minőségi ruhával rendelkező kereskedő türelmesen kivárja. Hogyne tenné ha olyan igényes pásztorkészségek vannak a pásztor övén. Mond is pár tippet, az eszközök karbantartásáról és hasonlókról majd jön az alkudozás ideje. Trodd nem egy kalmárlélek és ahogy elmagyarázza a másik, hogy miért is kerül annyiba az áru bár igencsak borsos az ára, de csak kifizeti. Végül jó pár liter juhtej ára(432 arany) landol a szerencsés kereskedőnél.(Mesélő (Hádész))
Trodd pedig elégedetten veszi át az asztalos eszközöket amit egy zsákba eltettek neki. Mándli a folyamatot egy darabig állva figyeli, majd inkább leül mert úgy kényelmesebb. De aztán már inkább az arra járókat nézi néha csapva egyet-egyet a farkával.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.30 04:22:04, a következő indokkal:
Kérésre.
*Szép idő van. Trodd szokásához híven reggel felkelt, ellátta a jószágokat, elvégezte a ház körüli dolgokat, majd elindult a faluba. Szent birkabőre a hátán, fokosa az vállán és Mándli a nyomában. Terve a következő. A juhtejből amit eddig eladott egész szék kis összeg jött össze. Ugyebár erre rásegít az is, hogy ő nem költ semmire hisz pásztorként jó sora van. És megígérte az úrnőnek, azt a bölcsőt, meg amúgy is ha komolyabban neki akar látni a faragásnak akkor muszáj lesz ahhoz illő dolgokat vennie. Az út a piacig nem nagyon viseli meg. Szokásos monotonságával sétál végig a kitaposott földúton. Ha Mándli messzire kerül tőle akkor szól neki és az visszasiet a gazdájához. De rég volt már, hogy utoljára errefelé jártak volna. Mikor a folyón átkelnek komppal az különösen tetszik a kiskutyának. A piacon már jobban figyeli Trodd Mándlit, hogy ne nagyon menjen mellőle. Szerencsére a jó nevelésnek meg is lett a hatása. Bár a kis nózi kíváncsian megszagol mindenkit, de a fekete, kis szőrgolyó nem megy messzebb a szótlan pásztortól pár méternél. Mikor pedig az megáll egy pultnál oda is siet a lábához, hogy kíváncsian nézze mit csinál. Vándorkereskedőé az és mindenfélét árul. Szerencsére azokat is amiket Trodd keres. Nem annyira ért hozzá a pásztor, de megnézi az árut és tanácsokat kér, hogy miket javasol az eladó a használatukhoz. Bár Trodd maga türelmes tempójában beszél, de az egyszerű, de minőségi ruhával rendelkező kereskedő türelmesen kivárja. Hogyne tenné ha olyan igényes pásztorkészségek vannak a pásztor övén. Mond is pár tippet, az eszközök karbantartásáról és hasonlókról majd jön az alkudozás ideje. Trodd nem egy kalmárlélek és ahogy elmagyarázza a másik, hogy miért is kerül annyiba az áru bár igencsak borsos az ára, de csak kifizeti. Végül jó pár liter juhtej ára(432 arany) landol a szerencsés kereskedőnél.(Mesélő (Hádész))
Trodd pedig elégedetten veszi át az asztalos eszközöket amit egy zsákba eltettek neki. Mándli a folyamatot egy darabig állva figyeli, majd inkább leül mert úgy kényelmesebb. De aztán már inkább az arra járókat nézi néha csapva egyet-egyet a farkával.*A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.30 04:22:04, a következő indokkal:
Kérésre.
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-25 20:54:50
Üzenet elküldve: 2020-04-25 20:54:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
* Kellemes az idő ezen a napon. A szél fúj, de nem olyan nagyon, a nap süt, mégsem éget. A lánynak jót tesz ez a kis időjárás, a kellemes természet, amiben idáig elsétált. A forgatagot is szereti, ami itt uralkodik, akármikor erre jár. A sok ember,hangok, illatok. Kicsit emlékeztetik Arthenior piacára. Rég járt már a városba, talán soha többet nem is fog. Picit hiányzik neki, de talán így minden jobb.
Épp erre van dolga, sétálgat, nézelődik, meg vesz egy-két dolgot, ami épp kell a konyhára. A friss alapanyag híve volt mindig is, ezért szívesebben megy pár naponta a piacra, mintsem, hogy egy hatig bevásároljon előre, aztán nézhesse a szomorú, fonnyadt dolgokat. A fáradtság nem számít neki, amúgy sem szeret lustálkodni. Valahogy nem illő napot lopni, amikor annyi sok dolgot el lehetne végezni helyette.
Ahogy így nézelődik kiszúr egy ismerős alakot. Szemei felcsillannak azonnal. *
-Kisasszony! - * kiált fel, s indul meg, hogy utolérje úrnőjét. Hamar szedi a lábait, ha pedig sikeresen utoléri ott egy gyermekkel is szembe találja magát, akire szelíden rámosolyog. Édes teremtés fiúcskának tűnik. *
- Szerbusz - * üdvözli őt is, majd Rel felé fordul enyhén meghajolva. *
- Jó látni, hogy van - * érdeklődik. Igaz az illem kedvéért is kérdez rá, azonban tényleg érdekli a nő, no meg persze a benne lakó baba. *
A hozzászólás írója (Latlie, az Alázatos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.25 20:59:22
* Kellemes az idő ezen a napon. A szél fúj, de nem olyan nagyon, a nap süt, mégsem éget. A lánynak jót tesz ez a kis időjárás, a kellemes természet, amiben idáig elsétált. A forgatagot is szereti, ami itt uralkodik, akármikor erre jár. A sok ember,hangok, illatok. Kicsit emlékeztetik Arthenior piacára. Rég járt már a városba, talán soha többet nem is fog. Picit hiányzik neki, de talán így minden jobb.
Épp erre van dolga, sétálgat, nézelődik, meg vesz egy-két dolgot, ami épp kell a konyhára. A friss alapanyag híve volt mindig is, ezért szívesebben megy pár naponta a piacra, mintsem, hogy egy hatig bevásároljon előre, aztán nézhesse a szomorú, fonnyadt dolgokat. A fáradtság nem számít neki, amúgy sem szeret lustálkodni. Valahogy nem illő napot lopni, amikor annyi sok dolgot el lehetne végezni helyette.
Ahogy így nézelődik kiszúr egy ismerős alakot. Szemei felcsillannak azonnal. *
-Kisasszony! - * kiált fel, s indul meg, hogy utolérje úrnőjét. Hamar szedi a lábait, ha pedig sikeresen utoléri ott egy gyermekkel is szembe találja magát, akire szelíden rámosolyog. Édes teremtés fiúcskának tűnik. *
- Szerbusz - * üdvözli őt is, majd Rel felé fordul enyhén meghajolva. *
- Jó látni, hogy van - * érdeklődik. Igaz az illem kedvéért is kérdez rá, azonban tényleg érdekli a nő, no meg persze a benne lakó baba. *
A hozzászólás írója (Latlie, az Alázatos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.25 20:59:22
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-22 09:35:19
Üzenet elküldve: 2020-04-22 09:35:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Tizedik lecke//
*Mándli sokat tanult. A juhok is megszokták már őt ahogy a feladatokat is. De Trodd számára se volt tanulság nélkül ez a folyamat. Ő is összeszokott a kiskutyával és a munka során megismerte mire számíthat tőle. Miképp kell neki vezényszavakat osztogatni és mi az amit ráhagyhat. Nem is tagadná, elégedett a kiskutyával, aki számára nem csak egy munkaeszköz hanem a társa. A segítsége. Büszke rá, hogy mennyit tanult és biztos benne, hogy ha más pásztorok meglátják terelés közben akkor azok előtt se kerül szégyenbe. Terelés közben néha meg se kell szólalnia elég csak intenie és a kutya már teszi is amit kér tőle. Egy dolgot lenne jó még megtanítani neki. Ez viszont már nagyon nem egyszerű feladat. Főleg egy Mándli-féle kutyának. Persze a karámból kitereléshez is kell óvatosság és odafigyelés, de ehhez még több. Mándli első feladata az, hogy egyben tartsa a nyájat, de olyan módon, hogy azok teljesen nyugodtak legyenek. Ekkor ő egy megfelelő pillanatban az egyik előre kiválasztott birka és a nyáj közé lép majd maga mellé hívja a kutyát és nagyon figyel rá, hogy az higgadtan hajtsa végre a feladatot. Majd lassan tolja el a nyájat attól az egy állattól akit Trodd korábban kiválasztott. Na ehhez viszont nagyon sokat kell gyakorolni. Sok tapasztalat kell, jó összhang a kutya és a gazdája között meg, hogy a juhok ismerjék már a kutyát. Nagyon nem egyszerű, de Trodd a szokásos türelmével igyekszik Mándlit megtanítani erre is.*
*Mándli sokat tanult. A juhok is megszokták már őt ahogy a feladatokat is. De Trodd számára se volt tanulság nélkül ez a folyamat. Ő is összeszokott a kiskutyával és a munka során megismerte mire számíthat tőle. Miképp kell neki vezényszavakat osztogatni és mi az amit ráhagyhat. Nem is tagadná, elégedett a kiskutyával, aki számára nem csak egy munkaeszköz hanem a társa. A segítsége. Büszke rá, hogy mennyit tanult és biztos benne, hogy ha más pásztorok meglátják terelés közben akkor azok előtt se kerül szégyenbe. Terelés közben néha meg se kell szólalnia elég csak intenie és a kutya már teszi is amit kér tőle. Egy dolgot lenne jó még megtanítani neki. Ez viszont már nagyon nem egyszerű feladat. Főleg egy Mándli-féle kutyának. Persze a karámból kitereléshez is kell óvatosság és odafigyelés, de ehhez még több. Mándli első feladata az, hogy egyben tartsa a nyájat, de olyan módon, hogy azok teljesen nyugodtak legyenek. Ekkor ő egy megfelelő pillanatban az egyik előre kiválasztott birka és a nyáj közé lép majd maga mellé hívja a kutyát és nagyon figyel rá, hogy az higgadtan hajtsa végre a feladatot. Majd lassan tolja el a nyájat attól az egy állattól akit Trodd korábban kiválasztott. Na ehhez viszont nagyon sokat kell gyakorolni. Sok tapasztalat kell, jó összhang a kutya és a gazdája között meg, hogy a juhok ismerjék már a kutyát. Nagyon nem egyszerű, de Trodd a szokásos türelmével igyekszik Mándlit megtanítani erre is.*
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-22 01:50:30
Üzenet elküldve: 2020-04-22 01:50:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
*Relael türelmesen megvárja a kisfiú elkészülését, aki úgy tűnik nagyon örül annak, hogy vásárolni mennek, ő pedig egyre kevésbé, és igyekszik ellenállni a késztetésnek, hogy lerúgja cipőjét és inkább leüljön az ablak mellé pihengetni.
Természetesen a ló ötletét elveti. Nem akar bajlódni vele, és tart is tőle, hogy rendesen nem is tudna a nyeregben ülni, ezért csak leinti az árva fiúcskát.*
*Rövidesen megérkeznek a piacra, bár Relael napoknak érzi a megtett utat, és már másra sem tud gondolni csak sajgó lábaira és derekára.*
- Nyugodtan nézelődj, de ne menj tőlem messzire. Nem szeretném, hogy elvessz a tömegben.
*Szól a kisfiúnak, és közben előveszi a korábban megírt levelét, amit Intathnak címzett. Éppen sikerül is elcsípnie egy nagyjából Fäenro korú gyermeket, akinek a kezébe nyomja a papírost és még 10 aranyat is átad Mesélő (Nyíl)nak a fáradozásért. Nem bánja, ha ennek esetleg szemtanúja a kisfiú, de határozottan jobban örülne, ha nem kellene magyarázkodnia, hogy kivel levelezget.*
- Na, van ami tetszik? Szólj ha szeretnél valamit.
*Kezével megtámasztja egyre sajgó derekát, a másikkal pedig méretes hasát simítja meg, melyet egy enyhébb görcs kezd el gyötörni. Nem tart sokáig, ezért nem is tulajdonít neki komolyabb jelentőséget. Lassacskán sétál a gyermek mellett, meghagyva neki azt, hogy ő döntse el miket nézzenek meg esetleg, hiszen neki most nem sok kedve van vásárolgatni, csak és kizárólag Fäenro miatt jött el idáig.*
*Relael türelmesen megvárja a kisfiú elkészülését, aki úgy tűnik nagyon örül annak, hogy vásárolni mennek, ő pedig egyre kevésbé, és igyekszik ellenállni a késztetésnek, hogy lerúgja cipőjét és inkább leüljön az ablak mellé pihengetni.
Természetesen a ló ötletét elveti. Nem akar bajlódni vele, és tart is tőle, hogy rendesen nem is tudna a nyeregben ülni, ezért csak leinti az árva fiúcskát.*
*Rövidesen megérkeznek a piacra, bár Relael napoknak érzi a megtett utat, és már másra sem tud gondolni csak sajgó lábaira és derekára.*
- Nyugodtan nézelődj, de ne menj tőlem messzire. Nem szeretném, hogy elvessz a tömegben.
*Szól a kisfiúnak, és közben előveszi a korábban megírt levelét, amit Intathnak címzett. Éppen sikerül is elcsípnie egy nagyjából Fäenro korú gyermeket, akinek a kezébe nyomja a papírost és még 10 aranyat is átad Mesélő (Nyíl)nak a fáradozásért.
Nem bánja, ha ennek esetleg szemtanúja a kisfiú, de határozottan jobban örülne, ha nem kellene magyarázkodnia, hogy kivel levelezget.*- Na, van ami tetszik? Szólj ha szeretnél valamit.
*Kezével megtámasztja egyre sajgó derekát, a másikkal pedig méretes hasát simítja meg, melyet egy enyhébb görcs kezd el gyötörni. Nem tart sokáig, ezért nem is tulajdonít neki komolyabb jelentőséget. Lassacskán sétál a gyermek mellett, meghagyva neki azt, hogy ő döntse el miket nézzenek meg esetleg, hiszen neki most nem sok kedve van vásárolgatni, csak és kizárólag Fäenro miatt jött el idáig.*
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-21 02:10:23
Üzenet elküldve: 2020-04-21 02:10:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Kilencedik lecke//
*Terelés, hajtás, karámba be, karámból ki, gyere ide, maradj... Mondhatni a leglényegesebb dolgokon már túl vannak. De ha csak ezeket tanulnák akkor egyrészt Mándli se lenne olyan remek pásztorkutya, másrészt Trodd se végzett volna olyan jó munkát. Szóval már csak a tökéletesség miatt is folytatódik a kiskutya kiképzése aki mivel szívesen csinálja amit a gazdi mond neki így nem annyira zavarja a dolog. Még élvezi is a juhokkal való munkát. A következő feladatuk pedig... Hát nem lesz egyszerű. Mindenesetre kezdésnek a karám fala mellé lett állítva tíz juh és Trodd közéjük lépve kiadta a "Menj közé!" parancsot. Bizony ennek volt amúgy célja. A feladat az volt, hogy a nyájat válassza szét a kiskutya. Az egyik felét vezesse el a másiktól. Nem egyszerű trükk meg kell hagyni. Ezért van még ott a fal. Trodd parancsszavakkal igyekezett rávezetni Mándlit, hogy mit is kéne csinálnia. Nem egyszer kellett ezt gyakorolni, hogy megértse. Aztán még párszor megcsinálták majd fal nélkül. Na, az már kihívás volt mert úgy kellett cikáznia a kiskutyának a két nyáj között, hogy az ne is záródhasson újra össze. Csak akkor volt sikeres a feladat ha a két nyáj pár méterre már eltávolodott egymástól úgy, hogy már nem is terveztek összeállni. Ezek után egyre több birkával gyakorolták. Sokat segített benne, hogy az eddigiek során már megszokták a kutyát a juhok. Anélkül ez nem is ment volna. Addig gyakorolták, hogy ez is menjen Trodd jelenléte nélkül is.*
*Terelés, hajtás, karámba be, karámból ki, gyere ide, maradj... Mondhatni a leglényegesebb dolgokon már túl vannak. De ha csak ezeket tanulnák akkor egyrészt Mándli se lenne olyan remek pásztorkutya, másrészt Trodd se végzett volna olyan jó munkát. Szóval már csak a tökéletesség miatt is folytatódik a kiskutya kiképzése aki mivel szívesen csinálja amit a gazdi mond neki így nem annyira zavarja a dolog. Még élvezi is a juhokkal való munkát. A következő feladatuk pedig... Hát nem lesz egyszerű. Mindenesetre kezdésnek a karám fala mellé lett állítva tíz juh és Trodd közéjük lépve kiadta a "Menj közé!" parancsot. Bizony ennek volt amúgy célja. A feladat az volt, hogy a nyájat válassza szét a kiskutya. Az egyik felét vezesse el a másiktól. Nem egyszerű trükk meg kell hagyni. Ezért van még ott a fal. Trodd parancsszavakkal igyekezett rávezetni Mándlit, hogy mit is kéne csinálnia. Nem egyszer kellett ezt gyakorolni, hogy megértse. Aztán még párszor megcsinálták majd fal nélkül. Na, az már kihívás volt mert úgy kellett cikáznia a kiskutyának a két nyáj között, hogy az ne is záródhasson újra össze. Csak akkor volt sikeres a feladat ha a két nyáj pár méterre már eltávolodott egymástól úgy, hogy már nem is terveztek összeállni. Ezek után egyre több birkával gyakorolták. Sokat segített benne, hogy az eddigiek során már megszokták a kutyát a juhok. Anélkül ez nem is ment volna. Addig gyakorolták, hogy ez is menjen Trodd jelenléte nélkül is.*
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-20 22:14:13
Üzenet elküldve: 2020-04-20 22:14:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az öreg, legatyásodott gnóm szúrós szemmel nézi a háta mögötti ivót. *
- Ha nem fizetek ne is igyak, hát miféle bánásmód ez. Hát ezért dolgoztam, éltem, szerettem, és segítettem? * Reszketeg kézzel fogja a kalapács nyelét, amit jobb híján sétapálcának használ. Na nem mintha túl kényelmes lenne, de szörnyen fáj a háta. Érzi, hogy hamarosan változni fog az időjárás. *
- Amúgy is ott húzzák le a lefolyón a lóhugyukat. Ingyen is csak azért kéne, hogy elfogyjon. * Csóválja a fejét, reméli, hogy a városban már jobb a hangulat. Úgy hallotta, hogy lecsengett a fiatalok új hóbortja, ez a lázadás, úgyhogy már talán biztonságos vissza menjen. Csak remélni tudja, mert így is veri őt az élet eleget. Meg azok, akiknek az adósa. *
* Az öreg, legatyásodott gnóm szúrós szemmel nézi a háta mögötti ivót. *
- Ha nem fizetek ne is igyak, hát miféle bánásmód ez. Hát ezért dolgoztam, éltem, szerettem, és segítettem? * Reszketeg kézzel fogja a kalapács nyelét, amit jobb híján sétapálcának használ. Na nem mintha túl kényelmes lenne, de szörnyen fáj a háta. Érzi, hogy hamarosan változni fog az időjárás. *
- Amúgy is ott húzzák le a lefolyón a lóhugyukat. Ingyen is csak azért kéne, hogy elfogyjon. * Csóválja a fejét, reméli, hogy a városban már jobb a hangulat. Úgy hallotta, hogy lecsengett a fiatalok új hóbortja, ez a lázadás, úgyhogy már talán biztonságos vissza menjen. Csak remélni tudja, mert így is veri őt az élet eleget. Meg azok, akiknek az adósa. *
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-04-20 10:44:06
Üzenet elküldve: 2020-04-20 10:44:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyolcadik lecke//
*A karámból kihajtásnak több olyan trükkje is van amit a kiskutyának el kellett sajátítania. Például, hogy mikor a falhoz tapadnak akkor közéjük furakodjon. Ahhoz, hogy ezt Mándli először megtegye Trodd-nak meg kellett ragadnia a kutya nyakát és neki odahúzna őt "Menj közé!" paranccsal. Kiskutyának előnye van egy ilyen helyzetben. Csak meg kell szoknia, hogy a jószág lába alatt van. Majd pedig, hogy mikor az levállt a karám oldaláról akkor ugyan úgy a fal és a birkák közt menjen nehogy visszatapadjanak. Sokat kellett gyakorolni mire magától is ment és értette is mit kell csinálni. Trodd csak mikor ez ment neki akkor mutatta meg, hogy lehet könnyebben is csinálni. "Kívülre!" paranccsal egyszerűen kitolta a karám lécei alatt. Mándli ezt nem teljesen értette, hogy mit is akar tőle a pásztor. Csak akkor vette észre, hogy mi volna a feladat mikor kint pont ott tartva és ugattatva látta, hogy a karám falához tapadt jószág úgy is levállik. Aztán Trodd a juh és a karám fala közé állt és behívta a jószágot. Bizony ezt így is lehet és lassan maga is rájött erre és kezdte így csinálni Mándli. Egy idő után meg már nem is volt arra se szükség, hogy Trodd bemenjen. Ment magától is. A pásztornak elég volt csak a parancsot kiadni és Mándli szépen kiterelte a jószágot.*
*A karámból kihajtásnak több olyan trükkje is van amit a kiskutyának el kellett sajátítania. Például, hogy mikor a falhoz tapadnak akkor közéjük furakodjon. Ahhoz, hogy ezt Mándli először megtegye Trodd-nak meg kellett ragadnia a kutya nyakát és neki odahúzna őt "Menj közé!" paranccsal. Kiskutyának előnye van egy ilyen helyzetben. Csak meg kell szoknia, hogy a jószág lába alatt van. Majd pedig, hogy mikor az levállt a karám oldaláról akkor ugyan úgy a fal és a birkák közt menjen nehogy visszatapadjanak. Sokat kellett gyakorolni mire magától is ment és értette is mit kell csinálni. Trodd csak mikor ez ment neki akkor mutatta meg, hogy lehet könnyebben is csinálni. "Kívülre!" paranccsal egyszerűen kitolta a karám lécei alatt. Mándli ezt nem teljesen értette, hogy mit is akar tőle a pásztor. Csak akkor vette észre, hogy mi volna a feladat mikor kint pont ott tartva és ugattatva látta, hogy a karám falához tapadt jószág úgy is levállik. Aztán Trodd a juh és a karám fala közé állt és behívta a jószágot. Bizony ezt így is lehet és lassan maga is rájött erre és kezdte így csinálni Mándli. Egy idő után meg már nem is volt arra se szükség, hogy Trodd bemenjen. Ment magától is. A pásztornak elég volt csak a parancsot kiadni és Mándli szépen kiterelte a jószágot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344