Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-11 10:59:26
Üzenet elküldve: 2020-06-11 10:59:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
*Taitos kicsit szenved az út során azért, mind erejét, mind összpontosítását próbára teszi a cipekedés, még ha képzett mágus is, így kisebb-nagyobb szünetekkel beszél csak a mellette lépdelő csinos elf lánnyal.*
-Ha a tárolókat hozod, azt megköszönöm!
*Gondol a két bambuszra, ami talán a lány egyik kezében, vagy hóna alatt is elfér. Kilépdel a piacról, a cinkelt kockás csalót most futni hagyja, és szemét előre szegezve indul tovább Synmira irányába.*
-Szerintem igen, remélem nem lesz bajunk belőle, majd letakarom.
*Motyogja a nő karjának kérdésére. Kicsit fél tőle, hogy vajon mit hozhatnak ezek a holmik a fejükre, de ha mást nem, a holdkertnek tökéletes darabjai lesznek.*
-És biztos jól állna, csak óvatosan kell, hogy meg ne szúrjon. Oldalra? Vagy hasra gondoltad?
*Kérdezi néhány fáradtas sóhaj után, de Wymni mellett igyekszik magát fáradhatatlannak és erősnek mutatni. Eddigre érnek talán a kikötői útról leágazó kis fehér köves ösvényhez, így megnyugszik, hogy már csak pár lépés, és ismét Synmira földjén lehetnek. Egy hosszabb csendes időszak után most ő kérdez.*
-Szerinted... Miből lehet ez a szék?
*Kérdezi.*
~Csupa csont és bőr.~
*Undorodik meg magában egy kicsit, madj humorosra faragja gondolatai végét.*
~Sovány egy szék, annyi biztos.~
*A lányra pillant.*
-Legközelebb kereshetnénk neked néhány nyári ruhát, olyasmiket mint... amik illenek hozzád, és nem fogsz bennük megfulladni, ha itt lesz a vulkánok hava.
*Mosolyodik el, tényleg megnézné Wymnit valami kényelmesebb és nem mellesleg kevésbé takaró öltözetben.*
*Taitos kicsit szenved az út során azért, mind erejét, mind összpontosítását próbára teszi a cipekedés, még ha képzett mágus is, így kisebb-nagyobb szünetekkel beszél csak a mellette lépdelő csinos elf lánnyal.*
-Ha a tárolókat hozod, azt megköszönöm!
*Gondol a két bambuszra, ami talán a lány egyik kezében, vagy hóna alatt is elfér. Kilépdel a piacról, a cinkelt kockás csalót most futni hagyja, és szemét előre szegezve indul tovább Synmira irányába.*
-Szerintem igen, remélem nem lesz bajunk belőle, majd letakarom.
*Motyogja a nő karjának kérdésére. Kicsit fél tőle, hogy vajon mit hozhatnak ezek a holmik a fejükre, de ha mást nem, a holdkertnek tökéletes darabjai lesznek.*
-És biztos jól állna, csak óvatosan kell, hogy meg ne szúrjon. Oldalra? Vagy hasra gondoltad?
*Kérdezi néhány fáradtas sóhaj után, de Wymni mellett igyekszik magát fáradhatatlannak és erősnek mutatni. Eddigre érnek talán a kikötői útról leágazó kis fehér köves ösvényhez, így megnyugszik, hogy már csak pár lépés, és ismét Synmira földjén lehetnek. Egy hosszabb csendes időszak után most ő kérdez.*
-Szerinted... Miből lehet ez a szék?
*Kérdezi.*
~Csupa csont és bőr.~
*Undorodik meg magában egy kicsit, madj humorosra faragja gondolatai végét.*
~Sovány egy szék, annyi biztos.~
*A lányra pillant.*
-Legközelebb kereshetnénk neked néhány nyári ruhát, olyasmiket mint... amik illenek hozzád, és nem fogsz bennük megfulladni, ha itt lesz a vulkánok hava.
*Mosolyodik el, tényleg megnézné Wymnit valami kényelmesebb és nem mellesleg kevésbé takaró öltözetben.*
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-09 20:39:52
Üzenet elküldve: 2020-06-09 20:39:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Könnyű azt mondani. *motyogja inkább csak magának, mielőtt belépnének a házba, de nem tartóztatja tovább a lányt, hagyja, hogy elinduljon befelé az épületbe, ő pedig nem sokkal lemaradva követi, remélve, hogy nemsokára újra láthatja Tiziot. A várva várt találkozás azonban elmarad, őt pedig egyre jobban hatalmába keríti a pánik, szinte meg se várja Ephemia válaszát, úgy siet el az istálló felé, remélve, hogy ott találja majd a férfit. Csalódottan kell azonban konstatálnia, hogy nemcsak a ház, de az egész birtok üres, senki más nincs itt, csak Ephemia meg ő. Még akkor is ezen mereng, mikor visszatér a házba, a szíve mélyén még kicsit reménykedve benne, hogy Ephemia majd rábukkan fivérére valamelyik szobában, ahogy azonban a lány leül a mellette lévő székre, az utolsó reményei is szertefoszlanak, és helyüket igencsak sötét gondolatok veszik át, melyeket Ephemia megnyugtatónak szánt szavai se tudnak teljesen eloszlatni*
- Remélem, hogy igazad van... *sóhajt fel, miközben egy aggodalmas pillantást vet a lányra* Nem volt túl jó hangulatban, amikor elváltunk. Nagyon aggódott érted. *tör rá megint a fecseghetnék, mint máskor is, ha túlságosan ideges lesz. Maga se tudja, miért mondja ezt el Ephemiának, de őszintén szeretné hinni, hogy a lánynak igaza van, hisz nem szeretné, ha a reggeli lett volna az utolsó találkozásuk Tizioval, mégis akaratlanul is összeszorul a szíve a gondolatra, hogy talán mégis így van. Azt nem tartja túl valószínűnek, hogy a férfi még mindig Amonon vagy a Vaskorsóban lenne, ahhoz túlságosan is aggódott Ephemiáért, hogy ne induljon hamar a keresésére, akármit is akart még elintézni a kancellárral. Azt inkább képes elhinni, hogy még mindig utánuk kutat a városban, a gondolatra azonban szomorúság járja át, hiszen a keresés hiábavaló. ~Mi itt vagyunk biztonságban, Tizio pedig ki tudja, hol kutat Ephemia után és mennyire aggódik érte~ szorul össze a szíve a gondolatra, miközben meredten nézi az ölében lévő kezeit. Csak akkor pillant fel a lányra, mikor Ephemia elindul, hogy bort hozzon. Mikor magára marad, úgy néz körbe, mintha csak álomból ébredne, és most tudatosul benne, hol is van pontosan*
- Ezt... öhm... ezt össze kellene takarítani. *jelenti ki színtelen hangon, ahogy tudatosul benne, elrablásuk nyomai még mindig meglátszanak a helyiségen, így ő maga is Ephemia után indul, hogy előbb összesöpörje a széttört üvegdarabokat, majd pedig egy vizes ronggyal feltörölje a kiömlött bor nyomait a padlóról és az asztalról*
- Áú! *szisszen fel kissé, ahogy az egyik üvegdarabbal megvágja az ujját, ám gyorsan egy tiszta rongyot teker köré, hogy ne vérezzen össze semmit, majd pár pillanat alatt végez a takarítással*
- Azt hiszem, az jól jönne. Köszönöm. *fogadja el kissé bizonytalanul a lánytól az újabb üveget, ahogy ő maga is visszacsüccsen az asztal mellé. Még mindig nem bírja túlzottan az italt, Ephemiát elnézve mégis az az érzése támad, a bor talán segíthet neki, hogy lecsillapítsa háborgó elméjét és szívét*
- Megtehetjük, igen. *bólint rá végül maga se teljesen tudja, mire, miközben teletölti a poharát, csak hogy aztán megpróbálja egy hajtásra kiüríteni azt*
- Ugh. *fintorodik el, ahogy megérzi az ital ízét, köhögve kicsit, amint a bor leér a torkán, újfent elcsodálkozva rajta, hogy bírja ezt bárki is szeretni*
- Nem tudom, ha tényleg a környéken van, akkor nem valószínű, hogy visszatérne ide, mert még mindig téged keres, nem? *próbálja olyan logikusan végiggondolni a dolgokat, amennyire telik tőle* Mindenesetre legalább azt jó lenne megtudni, mikor hagyta el Amont, és mondott-e ott esetleg valakinek valamit a terveiről... vagy esetleg vele tartott-e valaki? *veti fel, mutatóujjával a pohara peremén körözve, míg Ephemia válaszára vár. Ő a maga részéről egyértelműen amellett van, hogy amíg Tizio sem hagy fel a keresésükkel, addig nekik is folytatniuk kéne a sajátjukat, hátha valahol összetalálkoznak, ám úgy véli, a lány jobban ismeri a testvérét, mint ő, így jobban is sejtheti, mit tervez, emiatt pedig Ephemia véleménye a mérvadó számára, mihez is kezdjenek végül, ő maga bárhogy vélekedjen is.*
- Könnyű azt mondani. *motyogja inkább csak magának, mielőtt belépnének a házba, de nem tartóztatja tovább a lányt, hagyja, hogy elinduljon befelé az épületbe, ő pedig nem sokkal lemaradva követi, remélve, hogy nemsokára újra láthatja Tiziot. A várva várt találkozás azonban elmarad, őt pedig egyre jobban hatalmába keríti a pánik, szinte meg se várja Ephemia válaszát, úgy siet el az istálló felé, remélve, hogy ott találja majd a férfit. Csalódottan kell azonban konstatálnia, hogy nemcsak a ház, de az egész birtok üres, senki más nincs itt, csak Ephemia meg ő. Még akkor is ezen mereng, mikor visszatér a házba, a szíve mélyén még kicsit reménykedve benne, hogy Ephemia majd rábukkan fivérére valamelyik szobában, ahogy azonban a lány leül a mellette lévő székre, az utolsó reményei is szertefoszlanak, és helyüket igencsak sötét gondolatok veszik át, melyeket Ephemia megnyugtatónak szánt szavai se tudnak teljesen eloszlatni*
- Remélem, hogy igazad van... *sóhajt fel, miközben egy aggodalmas pillantást vet a lányra* Nem volt túl jó hangulatban, amikor elváltunk. Nagyon aggódott érted. *tör rá megint a fecseghetnék, mint máskor is, ha túlságosan ideges lesz. Maga se tudja, miért mondja ezt el Ephemiának, de őszintén szeretné hinni, hogy a lánynak igaza van, hisz nem szeretné, ha a reggeli lett volna az utolsó találkozásuk Tizioval, mégis akaratlanul is összeszorul a szíve a gondolatra, hogy talán mégis így van. Azt nem tartja túl valószínűnek, hogy a férfi még mindig Amonon vagy a Vaskorsóban lenne, ahhoz túlságosan is aggódott Ephemiáért, hogy ne induljon hamar a keresésére, akármit is akart még elintézni a kancellárral. Azt inkább képes elhinni, hogy még mindig utánuk kutat a városban, a gondolatra azonban szomorúság járja át, hiszen a keresés hiábavaló. ~Mi itt vagyunk biztonságban, Tizio pedig ki tudja, hol kutat Ephemia után és mennyire aggódik érte~ szorul össze a szíve a gondolatra, miközben meredten nézi az ölében lévő kezeit. Csak akkor pillant fel a lányra, mikor Ephemia elindul, hogy bort hozzon. Mikor magára marad, úgy néz körbe, mintha csak álomból ébredne, és most tudatosul benne, hol is van pontosan*
- Ezt... öhm... ezt össze kellene takarítani. *jelenti ki színtelen hangon, ahogy tudatosul benne, elrablásuk nyomai még mindig meglátszanak a helyiségen, így ő maga is Ephemia után indul, hogy előbb összesöpörje a széttört üvegdarabokat, majd pedig egy vizes ronggyal feltörölje a kiömlött bor nyomait a padlóról és az asztalról*
- Áú! *szisszen fel kissé, ahogy az egyik üvegdarabbal megvágja az ujját, ám gyorsan egy tiszta rongyot teker köré, hogy ne vérezzen össze semmit, majd pár pillanat alatt végez a takarítással*
- Azt hiszem, az jól jönne. Köszönöm. *fogadja el kissé bizonytalanul a lánytól az újabb üveget, ahogy ő maga is visszacsüccsen az asztal mellé. Még mindig nem bírja túlzottan az italt, Ephemiát elnézve mégis az az érzése támad, a bor talán segíthet neki, hogy lecsillapítsa háborgó elméjét és szívét*
- Megtehetjük, igen. *bólint rá végül maga se teljesen tudja, mire, miközben teletölti a poharát, csak hogy aztán megpróbálja egy hajtásra kiüríteni azt*
- Ugh. *fintorodik el, ahogy megérzi az ital ízét, köhögve kicsit, amint a bor leér a torkán, újfent elcsodálkozva rajta, hogy bírja ezt bárki is szeretni*
- Nem tudom, ha tényleg a környéken van, akkor nem valószínű, hogy visszatérne ide, mert még mindig téged keres, nem? *próbálja olyan logikusan végiggondolni a dolgokat, amennyire telik tőle* Mindenesetre legalább azt jó lenne megtudni, mikor hagyta el Amont, és mondott-e ott esetleg valakinek valamit a terveiről... vagy esetleg vele tartott-e valaki? *veti fel, mutatóujjával a pohara peremén körözve, míg Ephemia válaszára vár. Ő a maga részéről egyértelműen amellett van, hogy amíg Tizio sem hagy fel a keresésükkel, addig nekik is folytatniuk kéne a sajátjukat, hátha valahol összetalálkoznak, ám úgy véli, a lány jobban ismeri a testvérét, mint ő, így jobban is sejtheti, mit tervez, emiatt pedig Ephemia véleménye a mérvadó számára, mihez is kezdjenek végül, ő maga bárhogy vélekedjen is.*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-08 14:42:34
Üzenet elküldve: 2020-06-08 14:42:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gonosz születése//
*Úgy tűnik csak megismerték őt úgyhogy akkora nagy baj nem lehet. Sőt, ha valaki Trodd-ra néz úgy állapíthatja meg, hogy semmi gond sincs. Mint általában most se idegeskedik. Ellentétben az elf kisasszonnyal aki elég csúnyán viselkedik. Trodd a kapott kérdésre megrázza a fejét.*
-Nincs, de ha szeretne kapaszkodhat belém is a kisasszony.
*Arra, hogy ő márpedig haza akar menni a pásztor teljes nyugalommal szólal meg.*
-Azt, mondják az öregek, hogy ilyenkor a séta jót tesz. De ha nem nagyon bírja a kisasszony akkor a folyón átvihet minket a révész. Ott van a halászkunyhó, de a földem is arrafelé van a part mentén. Nálam is megszülhet ha nagyon jönni akar.
*Közben valami vörös legényke is előkerül és elég éretten viselkedik. Hát igen őt már lehet kiküldeni a jószágokkal.*
-Rendben fiam menj csak.
*És míg a gyerek megveszi a dolgokat addig Trodd előveszi a többi népi bölcsességet is.*
-Nem kell félni kisasszony. Még átmegy az ideg a gyerekre. Minden nőnek át kell esnie ezen. Nem lesz baj. Mifelénk az ajtófélfát rúgták a terhes asszonyok, hogy ne fájjon annyira. Vagy ha tud ugrálhat is. De lehet az arra jó, hogy hamarább jöjjön a gyerek.
*A vörös gyerek tényleg hamar jött. Hozott is valamit amihez Trodd nem ért, de biztos hasznos. Mert hát akkor miért hozta volna.*
-Ügyes vagy, de tudod mi kéne? A kocsmába menni és ott megkeresni a kalapos elf kisasszonyt meg a mélységi kisasszonyt akik a kancellárral szoktak munkálkodni mert azok nagy gyógyítók biztos tudják mi ilyenkor a teendő. De egyszer láttam egy sámánt is a vashegyen. Ha őt látod hozd, azt is. Aztán küld utánunk. Merre is menjünk akkor kisasszonyka?
*Kérdezi a terhes nőt akit ha akarta akkor vezet ha nem akkor csak tereli előle az embereket. Nagy magas termete mindkét feladatra alkalmassá teszi őt.*
*Úgy tűnik csak megismerték őt úgyhogy akkora nagy baj nem lehet. Sőt, ha valaki Trodd-ra néz úgy állapíthatja meg, hogy semmi gond sincs. Mint általában most se idegeskedik. Ellentétben az elf kisasszonnyal aki elég csúnyán viselkedik. Trodd a kapott kérdésre megrázza a fejét.*
-Nincs, de ha szeretne kapaszkodhat belém is a kisasszony.
*Arra, hogy ő márpedig haza akar menni a pásztor teljes nyugalommal szólal meg.*
-Azt, mondják az öregek, hogy ilyenkor a séta jót tesz. De ha nem nagyon bírja a kisasszony akkor a folyón átvihet minket a révész. Ott van a halászkunyhó, de a földem is arrafelé van a part mentén. Nálam is megszülhet ha nagyon jönni akar.
*Közben valami vörös legényke is előkerül és elég éretten viselkedik. Hát igen őt már lehet kiküldeni a jószágokkal.*
-Rendben fiam menj csak.
*És míg a gyerek megveszi a dolgokat addig Trodd előveszi a többi népi bölcsességet is.*
-Nem kell félni kisasszony. Még átmegy az ideg a gyerekre. Minden nőnek át kell esnie ezen. Nem lesz baj. Mifelénk az ajtófélfát rúgták a terhes asszonyok, hogy ne fájjon annyira. Vagy ha tud ugrálhat is. De lehet az arra jó, hogy hamarább jöjjön a gyerek.
*A vörös gyerek tényleg hamar jött. Hozott is valamit amihez Trodd nem ért, de biztos hasznos. Mert hát akkor miért hozta volna.*
-Ügyes vagy, de tudod mi kéne? A kocsmába menni és ott megkeresni a kalapos elf kisasszonyt meg a mélységi kisasszonyt akik a kancellárral szoktak munkálkodni mert azok nagy gyógyítók biztos tudják mi ilyenkor a teendő. De egyszer láttam egy sámánt is a vashegyen. Ha őt látod hozd, azt is. Aztán küld utánunk. Merre is menjünk akkor kisasszonyka?
*Kérdezi a terhes nőt akit ha akarta akkor vezet ha nem akkor csak tereli előle az embereket. Nagy magas termete mindkét feladatra alkalmassá teszi őt.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-04 09:27:33
Üzenet elküldve: 2020-06-04 09:27:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Már a ház tornácán járnak, s épp az ajtót készül kinyitni. Mielőtt megteszi, vesz egy nagyobb levegőt és Navára mosolyog.*
- Értem sose aggódj.
*Betér a házba, s elkiáltja magát. Válasz nem érkezik szeretett fivérétől, ezért nekilát körülnézni.*
- Te nézz szét akkor az istállóban, én meg a szobákban. Van egy olyan érzésem, hogy nincs itthon.
*Amíg Nava odakint bóklászik, addig ő felkutatja az összes szobát, a társalgót, az ebédlőt, a konyhát-kamrát... De fivére sehol sincs, valóban. Sóhajtva tér vissza Navához, amikorra ő is körülnézett már, s leül mellé.*
- Nem hinném, hogy elrabolták. Vagy az történt, hogy idő közben hazatért, nem talált minket, és elment megkeresni, vagy az, hogy szimplán haza sem tért, mióta elment hazulról. Megszállhatott Amonon, vagy a Vaskorsóban akár... Nyugalom, meg fog a dolog oldódni. Először is gondoljuk végig a lehetőségeinket egy pohár bor mellett.
*Elnyargal a konyhába egy üveg italért és két pohárért. No nem mondja, hogy jó dolog italba fojtania szorongásukat minden egyes alkalommal, de kétségkívül hoz egy enyhe, átmeneti megnyugvást, legalábbis neki. Így, hideg fejjel hátha jobban át tudja gondolni a dolgokat. Tölt magának a poharába, majd Nava felé nyújtja az üveget.*
- Egy kis bort?
*Amennyiben elfogadja, átadja neki, ha meg nem, visszahelyezi az asztalra, majd leül vissza a lány mellé.*
- Végül is megtehetjük azt, hogy várunk itt egy kicsit, vagy azt, hogy elmegyünk Amonra kérdezősködni. Számomra még mindig az a legvalószínűbb, hogy a környéken van Tizio. Mit szólsz?
*Szürcsölgeti a nem túl drága bort, mintha attól is választ várna, nem csak sógornőjétől.*
*Már a ház tornácán járnak, s épp az ajtót készül kinyitni. Mielőtt megteszi, vesz egy nagyobb levegőt és Navára mosolyog.*
- Értem sose aggódj.
*Betér a házba, s elkiáltja magát. Válasz nem érkezik szeretett fivérétől, ezért nekilát körülnézni.*
- Te nézz szét akkor az istállóban, én meg a szobákban. Van egy olyan érzésem, hogy nincs itthon.
*Amíg Nava odakint bóklászik, addig ő felkutatja az összes szobát, a társalgót, az ebédlőt, a konyhát-kamrát... De fivére sehol sincs, valóban. Sóhajtva tér vissza Navához, amikorra ő is körülnézett már, s leül mellé.*
- Nem hinném, hogy elrabolták. Vagy az történt, hogy idő közben hazatért, nem talált minket, és elment megkeresni, vagy az, hogy szimplán haza sem tért, mióta elment hazulról. Megszállhatott Amonon, vagy a Vaskorsóban akár... Nyugalom, meg fog a dolog oldódni. Először is gondoljuk végig a lehetőségeinket egy pohár bor mellett.
*Elnyargal a konyhába egy üveg italért és két pohárért. No nem mondja, hogy jó dolog italba fojtania szorongásukat minden egyes alkalommal, de kétségkívül hoz egy enyhe, átmeneti megnyugvást, legalábbis neki. Így, hideg fejjel hátha jobban át tudja gondolni a dolgokat. Tölt magának a poharába, majd Nava felé nyújtja az üveget.*
- Egy kis bort?
*Amennyiben elfogadja, átadja neki, ha meg nem, visszahelyezi az asztalra, majd leül vissza a lány mellé.*
- Végül is megtehetjük azt, hogy várunk itt egy kicsit, vagy azt, hogy elmegyünk Amonra kérdezősködni. Számomra még mindig az a legvalószínűbb, hogy a környéken van Tizio. Mit szólsz?
*Szürcsölgeti a nem túl drága bort, mintha attól is választ várna, nem csak sógornőjétől.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-03 23:24:20
Üzenet elküldve: 2020-06-03 23:24:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
* Kicsit meglepi a férfi érkezése, biccent mosolyogva, neki is ismerős a másik arca, azonban most sokkal fontosabb dolgaik is akadnak. Úrnőjének újabb görcse van, amely talán erősebb a többinél, mert Latliet is jó alaposan megszorítják. A szolgáló némán túri az egészet, a fájdalommal nem is foglalkozik, Relaelnek ennél sokkal de sokkal nagyobb fájdalmai vannak, még önzőség is lenne akár csak felszisszenni is. *
- Sajnálom úrnőm ostoba ötlet volt - * bólint alázatosan. Közben észre sem veszi, hogy a gyermek elcsatangolt. Szereti az apróságokat, általában sokat is foglalkozik velük de a mostani helyzet igazán érhető kivétel. *
- Nincsen egy szekere uram, amivel haza tudna vinni minket? Az úrnőm vajúdik - * fordul Troddhoz aggodalmas tekintettel, azonban testével moccanni sem mer, hogy mindenképp szolgálatára lehessen az elfnek ha újabb fájás következne. *
- Mi ez? - * kérdez rá kicsit gyanúsan amikor a gyermek megérkezik valami növényfélével. *
* Kicsit meglepi a férfi érkezése, biccent mosolyogva, neki is ismerős a másik arca, azonban most sokkal fontosabb dolgaik is akadnak. Úrnőjének újabb görcse van, amely talán erősebb a többinél, mert Latliet is jó alaposan megszorítják. A szolgáló némán túri az egészet, a fájdalommal nem is foglalkozik, Relaelnek ennél sokkal de sokkal nagyobb fájdalmai vannak, még önzőség is lenne akár csak felszisszenni is. *
- Sajnálom úrnőm ostoba ötlet volt - * bólint alázatosan. Közben észre sem veszi, hogy a gyermek elcsatangolt. Szereti az apróságokat, általában sokat is foglalkozik velük de a mostani helyzet igazán érhető kivétel. *
- Nincsen egy szekere uram, amivel haza tudna vinni minket? Az úrnőm vajúdik - * fordul Troddhoz aggodalmas tekintettel, azonban testével moccanni sem mer, hogy mindenképp szolgálatára lehessen az elfnek ha újabb fájás következne. *
- Mi ez? - * kérdez rá kicsit gyanúsan amikor a gyermek megérkezik valami növényfélével. *
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-02 23:24:30
Üzenet elküldve: 2020-06-02 23:24:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
*Egy könyvvel a kezében, melynek címéből semmit nem ért, éppen megfordult Rel és Latlie felé, mikor a kisasszony már egyértelmű jeleit mutatta annak, ami most fog következni. Fäenro ezt nem igazán érti. Biztos benne, hogy még nincs itt az ideje, hiszen akkor nem jöttek volna a piacra. ~ Lehet, hogy beteg a baba, és ezért beteg a kisasszony? ~ aggódik gondolataiban. Ugyanakkor tudja, hogyan születik a gyerek, sőt, azt is, hogyan készül, de mindkettőt csak nagy vonalakban. Szemtanúja még egyiknek sem volt. A kezében lévő könyv nincs kifizetve, éppen csak meg akarta kérdezni, hogy érdemes e bevállalnia. Nehéznek tűnik. Az árus már unszolja, hogy fizesse ki, vagy tegye vissza. Akkor Fäenro vissza is teszi, mert most nagyobb gondjuk van annál, minthogy megvitassák. Ezután viszont nem tudja, mit tegyen, hogyan segítsen? Nem szereti, hogy Rel szenved és most nagyon tehetetlennek érzi magát. Időközben megjelenik egy férfi és az új jövevény kizökkenti Fäenrot ebből a helyzetből. Látja, hogy a felnőttek ismerik egymást. Most már nem érheti baj Relaelt, akkor sem, ha végül majd nem tud már állni a lábán. A kisfiú is rájön, mit tehetne pártfogójáért.*
- Szerzek fájdalomcsillapítót. Uram, vigyázzon rájuk! *kéri az idegen bácsit és már szalad is. Nem akar messzire menni, nehogy elkeveredjenek egymástól. Sas szemmel keresi, amit keres, még maga sem tudja igazán, hogy konkrétan mit. Sietségében nem tájékozódik eléggé, ezért nem is tisztázza, hogy a végül kiválasztott Rhéha félelme alkalmazható e terhes nőknél, pláne szülés alatt. Fäenro még nem tudja, de feltehetőleg Relael nem ettől az ötlettől lesz elragadtatva. Amilyen gyorsan képes rá, kifizeti a 46 aranyat Mesélő (Nyíl)-nek és rohan vissza.
Mikor visszaér, futástól fulladozva áll meg és nyújtja át a növényt.*
- Kisassz... KHMMM... kiasszony, ez majd segít!
*Egy könyvvel a kezében, melynek címéből semmit nem ért, éppen megfordult Rel és Latlie felé, mikor a kisasszony már egyértelmű jeleit mutatta annak, ami most fog következni. Fäenro ezt nem igazán érti. Biztos benne, hogy még nincs itt az ideje, hiszen akkor nem jöttek volna a piacra. ~ Lehet, hogy beteg a baba, és ezért beteg a kisasszony? ~ aggódik gondolataiban. Ugyanakkor tudja, hogyan születik a gyerek, sőt, azt is, hogyan készül, de mindkettőt csak nagy vonalakban. Szemtanúja még egyiknek sem volt. A kezében lévő könyv nincs kifizetve, éppen csak meg akarta kérdezni, hogy érdemes e bevállalnia. Nehéznek tűnik. Az árus már unszolja, hogy fizesse ki, vagy tegye vissza. Akkor Fäenro vissza is teszi, mert most nagyobb gondjuk van annál, minthogy megvitassák. Ezután viszont nem tudja, mit tegyen, hogyan segítsen? Nem szereti, hogy Rel szenved és most nagyon tehetetlennek érzi magát. Időközben megjelenik egy férfi és az új jövevény kizökkenti Fäenrot ebből a helyzetből. Látja, hogy a felnőttek ismerik egymást. Most már nem érheti baj Relaelt, akkor sem, ha végül majd nem tud már állni a lábán. A kisfiú is rájön, mit tehetne pártfogójáért.*
- Szerzek fájdalomcsillapítót. Uram, vigyázzon rájuk! *kéri az idegen bácsit és már szalad is. Nem akar messzire menni, nehogy elkeveredjenek egymástól. Sas szemmel keresi, amit keres, még maga sem tudja igazán, hogy konkrétan mit. Sietségében nem tájékozódik eléggé, ezért nem is tisztázza, hogy a végül kiválasztott Rhéha félelme alkalmazható e terhes nőknél, pláne szülés alatt. Fäenro még nem tudja, de feltehetőleg Relael nem ettől az ötlettől lesz elragadtatva. Amilyen gyorsan képes rá, kifizeti a 46 aranyat Mesélő (Nyíl)-nek és rohan vissza.
Mikor visszaér, futástól fulladozva áll meg és nyújtja át a növényt.*- Kisassz... KHMMM... kiasszony, ez majd segít!
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-02 22:45:06
Üzenet elküldve: 2020-06-02 22:45:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
*Relael nagy levegővételekkel igyekszik nyugtatgatni magát, és szenvedő testét, közben a földet bámulja, amikor lábai környékén megjelenik egy aprócska állat. Ködös tekintetével egy pár hosszú pillanatig nézegeti a négylábút, amikor végre felemeli fejét. Zavaros, dekoncentrált tekintete jelzi a többiek számára, hogyha hallott is bármit, akkor is feltehetően nem jutott el tudatáig minden része.*
- Emlékszem.
*Felel röviden, amikor szavait ketté hasítja egy újabb görcs. Csakhogy fájdalmában ne egyedül részesedjen jó erősen meg is markolja az őt támogató Latlie felkarját, miközben összeszorított fogakkal várja az enyhülést.*
- Biztos nem fogok itt a piacon valami sátorban megszabadulni a kölyöktől.
*Morogja nem túl szívélyes módon Latlienak, aki természetesen csupán segíteni szeretne neki, de Relael éppenséggel nem túl megértő jelen helyzetében.*
- Csak jussunk haza minél előbb.
*Nyöszörgi már most kimerülten, és tekintete hol a szolgálólányra, hol Troddra téved, aki felajánlotta segítségét, de Relael figyelme teljesen elsikkadt efelett, ezért nem is válaszolt erre konkrétan.*
- De...vegyünk valami fájdalomcsillapítót... vagy hasonlót. Bármit. Mit szokás ilyenkor?
*Mivel még sosem szült, és közvetlen környezetében sem tapasztalta meg, vagy amikor igen, akkor sem foglalkozott vele különösebben, ezért nem is tudja a dolgok pontos menetét, és mi tagadás jócskán meg is van ijedve, illetve el van szomorodva, amik meg is jelennek arcán mikor éppen nem a fájdalom ül ki oda egy látványos grimasz formájában.*
*Relael nagy levegővételekkel igyekszik nyugtatgatni magát, és szenvedő testét, közben a földet bámulja, amikor lábai környékén megjelenik egy aprócska állat. Ködös tekintetével egy pár hosszú pillanatig nézegeti a négylábút, amikor végre felemeli fejét. Zavaros, dekoncentrált tekintete jelzi a többiek számára, hogyha hallott is bármit, akkor is feltehetően nem jutott el tudatáig minden része.*
- Emlékszem.
*Felel röviden, amikor szavait ketté hasítja egy újabb görcs. Csakhogy fájdalmában ne egyedül részesedjen jó erősen meg is markolja az őt támogató Latlie felkarját, miközben összeszorított fogakkal várja az enyhülést.*
- Biztos nem fogok itt a piacon valami sátorban megszabadulni a kölyöktől.
*Morogja nem túl szívélyes módon Latlienak, aki természetesen csupán segíteni szeretne neki, de Relael éppenséggel nem túl megértő jelen helyzetében.*
- Csak jussunk haza minél előbb.
*Nyöszörgi már most kimerülten, és tekintete hol a szolgálólányra, hol Troddra téved, aki felajánlotta segítségét, de Relael figyelme teljesen elsikkadt efelett, ezért nem is válaszolt erre konkrétan.*
- De...vegyünk valami fájdalomcsillapítót... vagy hasonlót. Bármit. Mit szokás ilyenkor?
*Mivel még sosem szült, és közvetlen környezetében sem tapasztalta meg, vagy amikor igen, akkor sem foglalkozott vele különösebben, ezért nem is tudja a dolgok pontos menetét, és mi tagadás jócskán meg is van ijedve, illetve el van szomorodva, amik meg is jelennek arcán mikor éppen nem a fájdalom ül ki oda egy látványos grimasz formájában.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:44:22
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:44:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
- Rendben - * bólogat az okításra, hogy bizony hogyan és mikor kell etetni a kis kedvest. Elsőre nem hangzik túl nehéznek.
Ezután az üzletet megköti Taitos és a nő, ebbe ő nem szól bele csak csendben figyel. Azonban azon kicsit meglepődik, hogy a férfi mennyire leleményesen felmálházza magát. *
- Hűha...kell segítség? - * kérdez rá, s ha igent mondanak valami könnyebbet szívesen szabad kezébe vesz, ha pedig nemet, akkor mindkettőt Eilot foglalhatja el.
Amint a varázsló elindul ő is követi, s mögötte lép ki a sátorból. *
- Viszlát, hozzuk majd a szúrgumókat - * integet hátra a jósnak, aztán elindul. *
- Arra gondoltam, hogy mostantól olyan ruhát veszek és varratok, amint elég tágas a zseb ahhoz, hogy Eilot könnyedén ott lehessen mindig - * jegyzi meg mosolyogva, mert tényleg szeretné, hogy a kis lény mindig vele legyen. Ezután viszont egy kicsit hallkabbra veszi a hangját, s hátra tekint, hogy hallótávolságon kívül essen az eladó. *
- Szerinted a keze...attól olyan mert belenyúlt a szem üvegének a löttyébe? - * kérdez rá. Ő erre gyanakszik, mert a másik testbeszédéből valami ilyesmit olvasott ki. Aztán ki tudja, lehet csak Wymni kombinálja túl a dolgokat. *
- Rendben - * bólogat az okításra, hogy bizony hogyan és mikor kell etetni a kis kedvest. Elsőre nem hangzik túl nehéznek.
Ezután az üzletet megköti Taitos és a nő, ebbe ő nem szól bele csak csendben figyel. Azonban azon kicsit meglepődik, hogy a férfi mennyire leleményesen felmálházza magát. *
- Hűha...kell segítség? - * kérdez rá, s ha igent mondanak valami könnyebbet szívesen szabad kezébe vesz, ha pedig nemet, akkor mindkettőt Eilot foglalhatja el.
Amint a varázsló elindul ő is követi, s mögötte lép ki a sátorból. *
- Viszlát, hozzuk majd a szúrgumókat - * integet hátra a jósnak, aztán elindul. *
- Arra gondoltam, hogy mostantól olyan ruhát veszek és varratok, amint elég tágas a zseb ahhoz, hogy Eilot könnyedén ott lehessen mindig - * jegyzi meg mosolyogva, mert tényleg szeretné, hogy a kis lény mindig vele legyen. Ezután viszont egy kicsit hallkabbra veszi a hangját, s hátra tekint, hogy hallótávolságon kívül essen az eladó. *
- Szerinted a keze...attól olyan mert belenyúlt a szem üvegének a löttyébe? - * kérdez rá. Ő erre gyanakszik, mert a másik testbeszédéből valami ilyesmit olvasott ki. Aztán ki tudja, lehet csak Wymni kombinálja túl a dolgokat. *
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:04:05
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:04:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gonosz születése//
*Trodd mondhatni egész elégedett a mai napjával. Hazamegy, talán eszik kicsit vagy csak vesz magához ételt és onnan egyenest az erdőbe megy. Nagy munka vár még rá, de Kagan nagyúr lányát talán már így is sokat várakoztatta. A maga békés tempójában indulna is hazafelé mikor megakad a szeme egy jeleneten. Emlékszik a szellemjáró halotti torán már látta, azt az elf kisasszonyt, de most eléggé másképp néz ki. Akkor este a fáklyák fénye csaltak fényeket a nő arcára, most valami más oka van neki, hogy a zöld, a vörös és a lila keveredik azon a szenvedő ábrázaton. Az anyja jól megnevelte úgyhogy ez is elég lenne, hogy megálljon segíteni, de odafelé haladva észreveszi, azt a leányt akit szintén látott már a fogadóban és akkor is jól felfigyelt rá. Ez pedig hát még ha nem is a legszerencsésebb, de azért egy úgy érzi, hogy szerencsés találkozás. Oda is lép a nőkhöz, vállán a fokosával, hóna alatt egy csomaggal, nyomában pedig egy kis pattogó szőrgolyóval, aki lelkes szimatolással ellenőrzi, hogy a két lány merre is járt és mifélék és meg is szólítja őket.*
-Adj' isten kisasszonyságok! Találkoztunk mi már a toron, meg magácskával is a fogadóban. Trodd vagyok. Nem tetszik a kisasszonynak jól kinézni segítsek valamit?
*Trodd mondhatni egész elégedett a mai napjával. Hazamegy, talán eszik kicsit vagy csak vesz magához ételt és onnan egyenest az erdőbe megy. Nagy munka vár még rá, de Kagan nagyúr lányát talán már így is sokat várakoztatta. A maga békés tempójában indulna is hazafelé mikor megakad a szeme egy jeleneten. Emlékszik a szellemjáró halotti torán már látta, azt az elf kisasszonyt, de most eléggé másképp néz ki. Akkor este a fáklyák fénye csaltak fényeket a nő arcára, most valami más oka van neki, hogy a zöld, a vörös és a lila keveredik azon a szenvedő ábrázaton. Az anyja jól megnevelte úgyhogy ez is elég lenne, hogy megálljon segíteni, de odafelé haladva észreveszi, azt a leányt akit szintén látott már a fogadóban és akkor is jól felfigyelt rá. Ez pedig hát még ha nem is a legszerencsésebb, de azért egy úgy érzi, hogy szerencsés találkozás. Oda is lép a nőkhöz, vállán a fokosával, hóna alatt egy csomaggal, nyomában pedig egy kis pattogó szőrgolyóval, aki lelkes szimatolással ellenőrzi, hogy a két lány merre is járt és mifélék és meg is szólítja őket.*
-Adj' isten kisasszonyságok! Találkoztunk mi már a toron, meg magácskával is a fogadóban. Trodd vagyok. Nem tetszik a kisasszonynak jól kinézni segítsek valamit?
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-31 20:26:49
Üzenet elküldve: 2020-05-31 20:26:49
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elvarázsol-lak//
//Zárás//
//Wym, Taitos//
*Türelmesen vár, mint mindig, tudja, nem kis mennyiségű aranyról van szó, de a különlegességért bizony fizetni kell. Elgondolkodva pillant le kezére, hiszen többszörös árat fizetett érte jó maga is, önkéntelenül húzza összébb magán a ruhát megborzongva. Meglepetten pillant fel, mint, aki álomból ébred:*
- Általában alkonyatkor, vagy hajnalban, de csak néhány szem rovart, nem nagy étkek. *Mosolyog Wymre.* Észre fogod venni, sok halk, kis csipogást hallat olyankor, ha éhes, szomját harmattal oltja, de, ha egy kis tálkába helyezel ki neki egy kis vizet, megoldja úgy is.
*Összegzi a tudnivalókat, majd elgondolkodik egy pillanatra, van-e még valami, de ha jól gondolja, minden egyebet elmondott.*
- Akkor egy év múlva, amint megszületik, a kicsit hozd el hozzám, hogy új gazdára leljem. *Biccent.* És ne aggódj... *kacsint a lányra.* egyáltalán nem olyan vészes. *Kacag fel aprót, majd Taitosra néz.*
- Részemről az öröm, szolgáljon egészséggel. A bútorok meg fognak érkezni, pontos időben, ahová kérte. *Figyelmesen hallgatja az átadandó üzenetet, s csak egy tagmondattal egészíti ki nevetve:*
- Kivéve, ha éhes. Átadom. *Bólint, majd feláll, hogy segédkezzen az áruk összekészítésében és felnyalábolásában.*
- Az istenek legyenek veletek! Biztonságos utat! *Köszön még utoljára, s egészen a sátorajtóig kíséri a társaságot, hogy aztán onnan is intsen, majd halkan felsóhajt, miután a kettős távozik. ~ Ó az idő, mily végtelen, mily kiszámíthatatlan... ~ Kezére pillant, majd a sátorponyvát behúzva lassan szedelőzködni kezd. Összepakol mindent, a sátrát lebontja, s miután elkészül csak kettőt füttyent, mígnem két másik, látszólag idegen ruházatba öltözött férfi érkezik egy szekéren. A jósnő pergament vesz elő, majd egy tárgyat, valamiféle írószerszám, miután feljegyzését megejti a papírost a férfiaknak adja, hideg szavakkal kísérve.*
- Ezt adjátok oda neki. A Szemnek új gazdája van. Egyelőre még ne tegyen semmit, s maradjon a többiekkel, a következő szakasz még nem indulhat el, bár a világ lassan készen áll. *Biccent, majd eltűnik a tömegben, ahogyan szekéren a sátra is, mintha soha sem lett volna.*
//Zárás//
//Wym, Taitos//
*Türelmesen vár, mint mindig, tudja, nem kis mennyiségű aranyról van szó, de a különlegességért bizony fizetni kell. Elgondolkodva pillant le kezére, hiszen többszörös árat fizetett érte jó maga is, önkéntelenül húzza összébb magán a ruhát megborzongva. Meglepetten pillant fel, mint, aki álomból ébred:*
- Általában alkonyatkor, vagy hajnalban, de csak néhány szem rovart, nem nagy étkek. *Mosolyog Wymre.* Észre fogod venni, sok halk, kis csipogást hallat olyankor, ha éhes, szomját harmattal oltja, de, ha egy kis tálkába helyezel ki neki egy kis vizet, megoldja úgy is.
*Összegzi a tudnivalókat, majd elgondolkodik egy pillanatra, van-e még valami, de ha jól gondolja, minden egyebet elmondott.*
- Akkor egy év múlva, amint megszületik, a kicsit hozd el hozzám, hogy új gazdára leljem. *Biccent.* És ne aggódj... *kacsint a lányra.* egyáltalán nem olyan vészes. *Kacag fel aprót, majd Taitosra néz.*
- Részemről az öröm, szolgáljon egészséggel. A bútorok meg fognak érkezni, pontos időben, ahová kérte. *Figyelmesen hallgatja az átadandó üzenetet, s csak egy tagmondattal egészíti ki nevetve:*
- Kivéve, ha éhes. Átadom. *Bólint, majd feláll, hogy segédkezzen az áruk összekészítésében és felnyalábolásában.*
- Az istenek legyenek veletek! Biztonságos utat! *Köszön még utoljára, s egészen a sátorajtóig kíséri a társaságot, hogy aztán onnan is intsen, majd halkan felsóhajt, miután a kettős távozik. ~ Ó az idő, mily végtelen, mily kiszámíthatatlan... ~ Kezére pillant, majd a sátorponyvát behúzva lassan szedelőzködni kezd. Összepakol mindent, a sátrát lebontja, s miután elkészül csak kettőt füttyent, mígnem két másik, látszólag idegen ruházatba öltözött férfi érkezik egy szekéren. A jósnő pergament vesz elő, majd egy tárgyat, valamiféle írószerszám, miután feljegyzését megejti a papírost a férfiaknak adja, hideg szavakkal kísérve.*
- Ezt adjátok oda neki. A Szemnek új gazdája van. Egyelőre még ne tegyen semmit, s maradjon a többiekkel, a következő szakasz még nem indulhat el, bár a világ lassan készen áll. *Biccent, majd eltűnik a tömegben, ahogyan szekéren a sátra is, mintha soha sem lett volna.*
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-31 18:38:39
Üzenet elküldve: 2020-05-31 18:38:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*Nem csak a jósnőt, Taitost is megmosolyogtarja Wym kedvessége, amit a szúrós gombolyag felé mutat.*
~Jót fog neki tenni.~
*Nyugtázza magában, hogy a háziállat megszerzése jó döntés lesz. Az árat illetően úgy tűnik, hogy a jósnő a mögötte levő ürességbe mered.*
~Biztosan most lát előre.~
*Elemzi a helyzetet magában Taitos, hiszen azt kezdi sejteni, hogy a fejébe nem látott bele. Illetve talán egy kicsit, mikor enged még az árból.*
-Ám legyen, köszönjük!
*Hálálkodik. Hallgatja aztán a szemmel kapcsolatos utasításokat, amit pedig a nő utoljára mond, azon bizony igazán elgondolkodik.*
~Csak nem?~
*Gondolatai elkezdenek cikázni, hogy vajon mi lehet az az üveg, vagy mi okozhatja a látott elváltozást.*
~Talán pont azon keresztül néz előre... Netán vissza?~
*Elmélkedik tovább, mikor az idővel kapcsolatos kérdéseit a jósnő annyiban hagyja. Csak biccent egyet.*
-A bútorokat Synmira tornácára kérném. A tharg fogadótól és az Alvó Istentől délre fekszik, keletre vezet egy ösvény a kikötői úttól, fehér köves.
*Ad részletes utasítást.*
-Oh igen, és tolmácsolja üzenetemet az ácsnak. A farkas nem eszik lovat. Elég, ha ennyit mond.
*Somolyog, majd feláll, és Wymnihez fordul.*
-Akkor tied lesz Eilot, és a tárolók.
*Mutat a bambusz jellegű dolgokra, végül pedig visszafordul a jósnőhöz.*
-Akkor ígéretem szerint.
*Egyik zsebéből egy marék, majdhogynem tiszta arany érme kerül elő, azokat számlálja ki az asztalon.*
-Így, ni!
* Tol át a Mesélő (Nyíl) néven elhíresült jósnőnek 2700 aranyat.
Taitos terve innentől válik meredekké. Ezüstszín köpenye alól leveti felsőjét, majd illedelmesen a köpenyt húzza össze jól magán.*
-Van egy ötletem.
~Nem fázhat meg, kit a hold fénye ölel.~
*Emlékezteti magát, aztán elkezdi a gombákat belegyűjteni az ingbe, végül becsomózza azt, és az egyik kart felköti a ládikó fülére, melybe a szem kerül. A légykapókat a székre helyezi, amit még mindig kicsit félve közelít meg. Átnyúl ülőrésze alatt, aztán kicsit egyensúlyozva dönti mellkasának a háttámlát, annak meg a növényeket. Egy pillanatra beleborzong a bőr érintésébe, és csak aztán nyúl a ládáért és a gombacsomagért.*
-Hát, izgalmas út lesz.
*Mosolyog a jósnak.*
-Bár talán mindegyik az. Köszönjük a vendéglátást!
*Búcsúzik, és se inteni, se kezet fogni nem tud és nem is próbál, inkább csak fejét biccenti meg.*
-A kisasszonnyal pedig hozzuk az almot.
*Jelzi, hogy azt se felejtették el, aztán ingatag karavánként búcsúzik és óvatosan valamelyik tárggyal húzza odébb a sátorlapot.*
~Ha nagyon fáradok, legfeljebb ugrunk.~
*Emlékezteti magát, de talán aki Lanawinszerte gyalogszerrel közlekedik, annak egy út hazáig nem fog megkottyanni. Szeme sarkából lesi a zöld fürtök gazdáját a sátor bejáratánál. Csak vele együtt indul útnak.*
//Wym, Taitos//
*Nem csak a jósnőt, Taitost is megmosolyogtarja Wym kedvessége, amit a szúrós gombolyag felé mutat.*
~Jót fog neki tenni.~
*Nyugtázza magában, hogy a háziállat megszerzése jó döntés lesz. Az árat illetően úgy tűnik, hogy a jósnő a mögötte levő ürességbe mered.*
~Biztosan most lát előre.~
*Elemzi a helyzetet magában Taitos, hiszen azt kezdi sejteni, hogy a fejébe nem látott bele. Illetve talán egy kicsit, mikor enged még az árból.*
-Ám legyen, köszönjük!
*Hálálkodik. Hallgatja aztán a szemmel kapcsolatos utasításokat, amit pedig a nő utoljára mond, azon bizony igazán elgondolkodik.*
~Csak nem?~
*Gondolatai elkezdenek cikázni, hogy vajon mi lehet az az üveg, vagy mi okozhatja a látott elváltozást.*
~Talán pont azon keresztül néz előre... Netán vissza?~
*Elmélkedik tovább, mikor az idővel kapcsolatos kérdéseit a jósnő annyiban hagyja. Csak biccent egyet.*
-A bútorokat Synmira tornácára kérném. A tharg fogadótól és az Alvó Istentől délre fekszik, keletre vezet egy ösvény a kikötői úttól, fehér köves.
*Ad részletes utasítást.*
-Oh igen, és tolmácsolja üzenetemet az ácsnak. A farkas nem eszik lovat. Elég, ha ennyit mond.
*Somolyog, majd feláll, és Wymnihez fordul.*
-Akkor tied lesz Eilot, és a tárolók.
*Mutat a bambusz jellegű dolgokra, végül pedig visszafordul a jósnőhöz.*
-Akkor ígéretem szerint.
*Egyik zsebéből egy marék, majdhogynem tiszta arany érme kerül elő, azokat számlálja ki az asztalon.*
-Így, ni!
* Tol át a Mesélő (Nyíl) néven elhíresült jósnőnek 2700 aranyat.
Taitos terve innentől válik meredekké. Ezüstszín köpenye alól leveti felsőjét, majd illedelmesen a köpenyt húzza össze jól magán.*
-Van egy ötletem.
~Nem fázhat meg, kit a hold fénye ölel.~
*Emlékezteti magát, aztán elkezdi a gombákat belegyűjteni az ingbe, végül becsomózza azt, és az egyik kart felköti a ládikó fülére, melybe a szem kerül. A légykapókat a székre helyezi, amit még mindig kicsit félve közelít meg. Átnyúl ülőrésze alatt, aztán kicsit egyensúlyozva dönti mellkasának a háttámlát, annak meg a növényeket. Egy pillanatra beleborzong a bőr érintésébe, és csak aztán nyúl a ládáért és a gombacsomagért.*
-Hát, izgalmas út lesz.
*Mosolyog a jósnak.*
-Bár talán mindegyik az. Köszönjük a vendéglátást!
*Búcsúzik, és se inteni, se kezet fogni nem tud és nem is próbál, inkább csak fejét biccenti meg.*
-A kisasszonnyal pedig hozzuk az almot.
*Jelzi, hogy azt se felejtették el, aztán ingatag karavánként búcsúzik és óvatosan valamelyik tárggyal húzza odébb a sátorlapot.*
~Ha nagyon fáradok, legfeljebb ugrunk.~
*Emlékezteti magát, de talán aki Lanawinszerte gyalogszerrel közlekedik, annak egy út hazáig nem fog megkottyanni. Szeme sarkából lesi a zöld fürtök gazdáját a sátor bejáratánál. Csak vele együtt indul útnak.*
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:24:05
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:24:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
- Bizony de meg ám - * bólint elégedetten a kis lényt vizslatva, igen, nagyon eltökélt ezen a téren, legalábbis még most mindenképpen, aztán, hogy mit hoz a jövő ki tudja.
A többi nem igazán érdekli, mert amúgy sem tudna beleszólni. Sem a motyók értékéhez nem ért, sem az alkudozáshoz, hiszen neki világ életében mindent a feneke alá toltak. Bár mentségére legyen mondva, hogy ezt nem élvezte, hiszen unalmasnak tartotta a nemesi élet fontoskodó semmittevését.
Az árakról úgy tűnik a másik kettő kezd kiegyezni, ezt örömmel hallja, mert már indulna, hiszen nincs semmi érdekes így, hogy már nála van Eilot. Ugyan a nő megjegyzésére a szemmel kapcsolatban, illetve az idő fogékonyságáról szőtt elméletre felfigyel, mégis gondolatait úgy dönt akkor osztja meg társával, mikor majd kimennek a sátorból.
Vélhetőleg már búcsúzkodásnál tartanak, mikor a nőtől kap egy kis zacskó szárított rovart. *
- Mikor esznek és mennyit? - * kérdez rá, nehogy túl sokat adjon neki, de ami a nagyobb baj, hogy nehogy túl keveset. Az elengedéstől kicsit óckodik, nem félti a lényt, inkább attól ijed meg, hogy mi van, ha úgy elmegy a kis gumó, hogy vissza se tér. De azért biccent, erre majd ő talál ki valamit. Talán ezentúl kinn alszik Eilottal.*
~ Nem lehet olyan vészes ~ * gondolja magában. *
//Wym, Taitos//
- Bizony de meg ám - * bólint elégedetten a kis lényt vizslatva, igen, nagyon eltökélt ezen a téren, legalábbis még most mindenképpen, aztán, hogy mit hoz a jövő ki tudja.
A többi nem igazán érdekli, mert amúgy sem tudna beleszólni. Sem a motyók értékéhez nem ért, sem az alkudozáshoz, hiszen neki világ életében mindent a feneke alá toltak. Bár mentségére legyen mondva, hogy ezt nem élvezte, hiszen unalmasnak tartotta a nemesi élet fontoskodó semmittevését.
Az árakról úgy tűnik a másik kettő kezd kiegyezni, ezt örömmel hallja, mert már indulna, hiszen nincs semmi érdekes így, hogy már nála van Eilot. Ugyan a nő megjegyzésére a szemmel kapcsolatban, illetve az idő fogékonyságáról szőtt elméletre felfigyel, mégis gondolatait úgy dönt akkor osztja meg társával, mikor majd kimennek a sátorból.
Vélhetőleg már búcsúzkodásnál tartanak, mikor a nőtől kap egy kis zacskó szárított rovart. *
- Mikor esznek és mennyit? - * kérdez rá, nehogy túl sokat adjon neki, de ami a nagyobb baj, hogy nehogy túl keveset. Az elengedéstől kicsit óckodik, nem félti a lényt, inkább attól ijed meg, hogy mi van, ha úgy elmegy a kis gumó, hogy vissza se tér. De azért biccent, erre majd ő talál ki valamit. Talán ezentúl kinn alszik Eilottal.*
~ Nem lehet olyan vészes ~ * gondolja magában. *
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-29 22:42:42
Üzenet elküldve: 2020-05-29 22:42:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Átutazóban//
*Minthogy végre sikerült kijutnia Amon területéről, ezért most már folytathatja útját. Úgy dönt, hogy ma már nem látogat el az Aranyszarvas Rendhez, a nap is megyeget már a nyugati látóhatár felé kérlelhetetlenül. Így hát Arthenior felé veszi az irányt, s ha megérkezik, akkor megpróbál kérdezősködni, hátha akad olyan személy, aki szívesen csatlakozna a kézműves bolthoz.
Kellemes az idő, még így is, hogy gyakorlatilag már késődélután van. Menet közben leveti kabátját, s karcsú derekára köti. Most már nincs rá szüksége. Lépteit kicsit megszaporázza, hogy még sötétedés előtt odaérhessen a városba. Persze nem lehet azt mondani, hogy rohan. Ez még kényelmes gyalogló tempó. Gyomra ugyan már kezd éhes lenni, de még bírja.
A virág a hajában már jól elkókadt, s Czer nehéz szívvel válik meg tőle. Nincs mit tenni, elmúlt a virág élete, s jobb lesz neki, ha visszatér a természetbe. Lassú mozdulatokkal köti ki hajából, s lehajolva helyezi a fűbe. Eldobni nincs szíve, az túl kegyetlen viselkedés lenne egy törékeny kis virággal szemben.*
*Minthogy végre sikerült kijutnia Amon területéről, ezért most már folytathatja útját. Úgy dönt, hogy ma már nem látogat el az Aranyszarvas Rendhez, a nap is megyeget már a nyugati látóhatár felé kérlelhetetlenül. Így hát Arthenior felé veszi az irányt, s ha megérkezik, akkor megpróbál kérdezősködni, hátha akad olyan személy, aki szívesen csatlakozna a kézműves bolthoz.
Kellemes az idő, még így is, hogy gyakorlatilag már késődélután van. Menet közben leveti kabátját, s karcsú derekára köti. Most már nincs rá szüksége. Lépteit kicsit megszaporázza, hogy még sötétedés előtt odaérhessen a városba. Persze nem lehet azt mondani, hogy rohan. Ez még kényelmes gyalogló tempó. Gyomra ugyan már kezd éhes lenni, de még bírja.
A virág a hajában már jól elkókadt, s Czer nehéz szívvel válik meg tőle. Nincs mit tenni, elmúlt a virág élete, s jobb lesz neki, ha visszatér a természetbe. Lassú mozdulatokkal köti ki hajából, s lehajolva helyezi a fűbe. Eldobni nincs szíve, az túl kegyetlen viselkedés lenne egy törékeny kis virággal szemben.*
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-29 20:33:46
Üzenet elküldve: 2020-05-29 20:33:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*A mondandó végeztével, fürkésző tekintettel és szája szegletében apró mosollyal várja a reakciókat. Kétségkívül elérkeztek az üzleti részhez bár az is tény, hogy eddig sem és most sem látszik pénzéhesnek. Sőt, mintha valójában örülne, hogy jó pár tárgytól megszabadítják, talán a Szem és a szék kapcsán különösen. Mindenesetre nem szól, megvárja, míg a hallottakat megemésztik, megrágják, hogy aztán ellenajánlattal éljenek, de közben Wym azért ismét kap egy kacsintást és egy szélesebb mosolyt.*
- Á... micsoda gondoskodó szellem, micsoda előrelátás... nos, ezt valóban neked kell eldöntened, én a világért sem akarnék rád tukmálni még egyet. Ha majd szomorú lesz, hát megvigasztalod. *Biccent egyet ráadásként, majd Taitos felé fordul, miközben a férfi beszél kíváncsian és rezzenéstelen arccal hallgatja. A mondandó végét követően, néhány percig nem beszél, koravén kezén megpihentetve állát, olykor a sátorponyvára, olykor pedig a férfira mered, míg végül tekintete végleg megállapodik rajta.*
- Legyen. Valóban méltányos. *Biccent, majd felállva, további gombás üvegeket pakol az asztalra, immár egy ládát is elővéve.*
- Húsz gomba... de tudja mit, ma jó napom van, mindig öröm, ha egy kis teremtmény gazdára talál és a társad, valóban rajong érte, ez látszik. *Pillant Wymre és mosolyogva figyeli, ahogyan a szúrgumót becézi.*
- 2700 a vége. Asztallal, szekrénnyel és székkel együtt, tölgyből és fenyőből. Igazán tetszeni fog. *Bólint.* Az asztalos nagyon tehetséges, úgy hiszem az asztalhoz ingyen jár egy kis rejtekhely is, ahová úgy nagyjából tenyérnyi dolgokat rejthetsz el. *Egészíti ki korábbi ajánlatát.*
- Ha ezeket el tudjátok vinni, akkor az asztalt a székkel és a polcos szekrényt, úgy másfél hat múlva leszállítják, csak mondd meg hová kell és ott lesz, ígérem időben. *Bátortalanul pillant az előttük még most is feszülten figyelő szemre.*
- Hát új gazdád lesz immár... *A Szem a jósnőre fordul, de nem látszik, hogy egyéb reakciót mutatna.*
- Légy jó hozzá... ígéretes varázstudónak tűnik... *Ismét Taitos felé fordul, majd sóhajtva készít össze mindent.*
- Ha elfogadsz egy jó tanácsot... nem hagyod, hogy folyton lásson... soha ne próbáld kinyitni mert... *Láthatóan kezére pillant, míg a férfi kérdez.*
- Múlt, jelen, jövő... Az idő oly rejtélyes dolog, nem igaz, kedves Taitos? *Pillant fel ismét elmerengve.* Az ember azt gondolná, csupán mi találtuk ki, viszonyítási alapként, holott... talán mégis kézzel fogható. *Legyint.*
- Nincs jelentősége. Örülök, hogy nálam vásároltatok. *Mosolyog mindkettejükre.* A kis Eliot minden bizonnyal örömmel megy veled, majd ezzel etesd. *Ad át egy tasak szárított élelmet.*
- Ha elfogy, bármilyen rovar megteszi, könnyen megtalálja magának is, elképesztő találékonyak ezek a lények. Csak tedd ki az udvar közepére alkonyatkor, a rovarok vonzódnak hozzá, akkor talán arcát is megmutatja. *Bólint kedvesen.*
- Akkor hát... *Tárja szét kezét.* Ha az anyagiakat rendeztük, mindent vihettek, a többit leszállíttatom.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.29 20:36:41
//Wym, Taitos//
*A mondandó végeztével, fürkésző tekintettel és szája szegletében apró mosollyal várja a reakciókat. Kétségkívül elérkeztek az üzleti részhez bár az is tény, hogy eddig sem és most sem látszik pénzéhesnek. Sőt, mintha valójában örülne, hogy jó pár tárgytól megszabadítják, talán a Szem és a szék kapcsán különösen. Mindenesetre nem szól, megvárja, míg a hallottakat megemésztik, megrágják, hogy aztán ellenajánlattal éljenek, de közben Wym azért ismét kap egy kacsintást és egy szélesebb mosolyt.*
- Á... micsoda gondoskodó szellem, micsoda előrelátás... nos, ezt valóban neked kell eldöntened, én a világért sem akarnék rád tukmálni még egyet. Ha majd szomorú lesz, hát megvigasztalod. *Biccent egyet ráadásként, majd Taitos felé fordul, miközben a férfi beszél kíváncsian és rezzenéstelen arccal hallgatja. A mondandó végét követően, néhány percig nem beszél, koravén kezén megpihentetve állát, olykor a sátorponyvára, olykor pedig a férfira mered, míg végül tekintete végleg megállapodik rajta.*
- Legyen. Valóban méltányos. *Biccent, majd felállva, további gombás üvegeket pakol az asztalra, immár egy ládát is elővéve.*
- Húsz gomba... de tudja mit, ma jó napom van, mindig öröm, ha egy kis teremtmény gazdára talál és a társad, valóban rajong érte, ez látszik. *Pillant Wymre és mosolyogva figyeli, ahogyan a szúrgumót becézi.*
- 2700 a vége. Asztallal, szekrénnyel és székkel együtt, tölgyből és fenyőből. Igazán tetszeni fog. *Bólint.* Az asztalos nagyon tehetséges, úgy hiszem az asztalhoz ingyen jár egy kis rejtekhely is, ahová úgy nagyjából tenyérnyi dolgokat rejthetsz el. *Egészíti ki korábbi ajánlatát.*
- Ha ezeket el tudjátok vinni, akkor az asztalt a székkel és a polcos szekrényt, úgy másfél hat múlva leszállítják, csak mondd meg hová kell és ott lesz, ígérem időben. *Bátortalanul pillant az előttük még most is feszülten figyelő szemre.*
- Hát új gazdád lesz immár... *A Szem a jósnőre fordul, de nem látszik, hogy egyéb reakciót mutatna.*
- Légy jó hozzá... ígéretes varázstudónak tűnik... *Ismét Taitos felé fordul, majd sóhajtva készít össze mindent.*
- Ha elfogadsz egy jó tanácsot... nem hagyod, hogy folyton lásson... soha ne próbáld kinyitni mert... *Láthatóan kezére pillant, míg a férfi kérdez.*
- Múlt, jelen, jövő... Az idő oly rejtélyes dolog, nem igaz, kedves Taitos? *Pillant fel ismét elmerengve.* Az ember azt gondolná, csupán mi találtuk ki, viszonyítási alapként, holott... talán mégis kézzel fogható. *Legyint.*
- Nincs jelentősége. Örülök, hogy nálam vásároltatok. *Mosolyog mindkettejükre.* A kis Eliot minden bizonnyal örömmel megy veled, majd ezzel etesd. *Ad át egy tasak szárított élelmet.*
- Ha elfogy, bármilyen rovar megteszi, könnyen megtalálja magának is, elképesztő találékonyak ezek a lények. Csak tedd ki az udvar közepére alkonyatkor, a rovarok vonzódnak hozzá, akkor talán arcát is megmutatja. *Bólint kedvesen.*
- Akkor hát... *Tárja szét kezét.* Ha az anyagiakat rendeztük, mindent vihettek, a többit leszállíttatom.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.29 20:36:41
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:26:05
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:26:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
*Ishala természetesen leskelődik, legalább ennyi öröme legyen már ebben az életben. Lát is egy kis popsit kivillanni a lepedő alól, elég formás, elég kerek, de elég picike is mindezek mellé. Ettől függetlenül nem mondaná, hogy ellenére lenne a látvány. Viszont a törölköző sajnos minden egyébtől megfosztja, úgyhogy sóhajtva iszik egy újabb kortyot. Még ez a kevés is csak ilyen rövid ideig tartott. *
- Segít továbblépni. Ha nincs már semmi, ami itt tartson, mert a lángok felemésztik, akkor kénytelen leszel mozdulni valamerre, és tovább indulni. Még ha most olyan kényelmesnek is tűnik az, hogy letargiába süllyedve reménykedsz, hogy majd egyszer jó lesz. * Kiköp egyet a padlóra, mint egy neveletlen barbár. * Sose lesz az jó amíg itt vagyunk, senki nem keres minket, senki nem foglalkozik velünk. Se munkánk, se jövőnk, csak ez a pöcegödör szagú trágyahalom, amit otthonnak hívhatunk. Mondd meg nekem, élet az ilyen? * Mutat körbe a konyhában, ahol azért nem a tisztaság és a rend uralkodik. Na nem mintha pont ez lenne Ishala legnagyobb problémája. *
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
*Ishala természetesen leskelődik, legalább ennyi öröme legyen már ebben az életben. Lát is egy kis popsit kivillanni a lepedő alól, elég formás, elég kerek, de elég picike is mindezek mellé. Ettől függetlenül nem mondaná, hogy ellenére lenne a látvány. Viszont a törölköző sajnos minden egyébtől megfosztja, úgyhogy sóhajtva iszik egy újabb kortyot. Még ez a kevés is csak ilyen rövid ideig tartott. *
- Segít továbblépni. Ha nincs már semmi, ami itt tartson, mert a lángok felemésztik, akkor kénytelen leszel mozdulni valamerre, és tovább indulni. Még ha most olyan kényelmesnek is tűnik az, hogy letargiába süllyedve reménykedsz, hogy majd egyszer jó lesz. * Kiköp egyet a padlóra, mint egy neveletlen barbár. * Sose lesz az jó amíg itt vagyunk, senki nem keres minket, senki nem foglalkozik velünk. Se munkánk, se jövőnk, csak ez a pöcegödör szagú trágyahalom, amit otthonnak hívhatunk. Mondd meg nekem, élet az ilyen? * Mutat körbe a konyhában, ahol azért nem a tisztaság és a rend uralkodik. Na nem mintha pont ez lenne Ishala legnagyobb problémája. *
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:33:39
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:33:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*Taitos elmélázik. Az áru különleges, és talán kicsit el is ragadta a különlegesség utáni vágyakozása. Mikor egy kisebb háznyi összeget kér tőle a nő, kicsit talán túl is játszva elfintorodik.*
-Nem rossz ajánlat, de a szúrgumókból szerintem is elég egy.
*Biccent Wymni felé, akinek szerencsére van annyi lélekjelenélte, hogy elutasítsa az alkut, vagy csak simán mást remél.*
~Ráfér egy társ... Azok után.~
*Hümmög a dologba. Nem sajnálja tőle a szúrgumót.*
-Cseréljük le a szúrgumót még ugyanennyi gombára, jót fog tenni a folyosóknak a fény.
*Ugyanis varázslók ide, vagy oda a valóság szövedékét alkotó energiákat árnyékszékek dicsfényére pazarolni botorság és pazarlás lenne.*
-És szükségem lenne egy polcos szekrényre és egy dolgozó asztalra, hozzá illő székkel. Nem ülhetek mindig abban.
*Mutat a vészjósló darabra.*
-Adok az egészért kétezer-nyolcszáz aranyat, és megígérem, hogy nem alkuszom tovább.
*Mosolyodik el, és reméli, hogy az asszonyság is azt látja a jövőben, amit ő kimondott éppen most.
A kéz történetére csak sajátját kezdi mustrálni.*
-Hát igen... Nem kell a szomszédba átnyúlni ahhoz, hogy az ember megégesse magát, bőven van itt is mivel.
*Húzza össze szemét.*
~Szép kis tűz lehet az, mi a fiatalságot égeti.~
*És ha már kicsit szakmaibb vizekre eveznek feltesz még egy kérdést.*
-Ha pedig a jövőt tervezzük. Van egyáltalán olyan, aki a jelent látja?
*Kacérkodik a gondolattal, majd Wym karját simítja végig egyfajta mutogatás közben.*
-Ő és én csak a múltat látjuk, biztos vagyok benne, hogy a szúrgumók se különbek. Maga talán a jövő pókhálójának szálain igazodik el. De van-e olyan, aki pontosan akkor hallja eldördülni a villámot, mikor az lecsap?
*Hogy ez egy újabb Taitos-féle próba-e, melyről tanítványai bárhol felismernék? Nem... Ez most egy ifjú mágus kérdése a saját kis cukorkaárus bódéjának eladójától, aki talán segíthet még egy kérdésre választ találni, mialatt az arany ügyében egyezkednek.*
//Wym, Taitos//
*Taitos elmélázik. Az áru különleges, és talán kicsit el is ragadta a különlegesség utáni vágyakozása. Mikor egy kisebb háznyi összeget kér tőle a nő, kicsit talán túl is játszva elfintorodik.*
-Nem rossz ajánlat, de a szúrgumókból szerintem is elég egy.
*Biccent Wymni felé, akinek szerencsére van annyi lélekjelenélte, hogy elutasítsa az alkut, vagy csak simán mást remél.*
~Ráfér egy társ... Azok után.~
*Hümmög a dologba. Nem sajnálja tőle a szúrgumót.*
-Cseréljük le a szúrgumót még ugyanennyi gombára, jót fog tenni a folyosóknak a fény.
*Ugyanis varázslók ide, vagy oda a valóság szövedékét alkotó energiákat árnyékszékek dicsfényére pazarolni botorság és pazarlás lenne.*
-És szükségem lenne egy polcos szekrényre és egy dolgozó asztalra, hozzá illő székkel. Nem ülhetek mindig abban.
*Mutat a vészjósló darabra.*
-Adok az egészért kétezer-nyolcszáz aranyat, és megígérem, hogy nem alkuszom tovább.
*Mosolyodik el, és reméli, hogy az asszonyság is azt látja a jövőben, amit ő kimondott éppen most.
A kéz történetére csak sajátját kezdi mustrálni.*
-Hát igen... Nem kell a szomszédba átnyúlni ahhoz, hogy az ember megégesse magát, bőven van itt is mivel.
*Húzza össze szemét.*
~Szép kis tűz lehet az, mi a fiatalságot égeti.~
*És ha már kicsit szakmaibb vizekre eveznek feltesz még egy kérdést.*
-Ha pedig a jövőt tervezzük. Van egyáltalán olyan, aki a jelent látja?
*Kacérkodik a gondolattal, majd Wym karját simítja végig egyfajta mutogatás közben.*
-Ő és én csak a múltat látjuk, biztos vagyok benne, hogy a szúrgumók se különbek. Maga talán a jövő pókhálójának szálain igazodik el. De van-e olyan, aki pontosan akkor hallja eldördülni a villámot, mikor az lecsap?
*Hogy ez egy újabb Taitos-féle próba-e, melyről tanítványai bárhol felismernék? Nem... Ez most egy ifjú mágus kérdése a saját kis cukorkaárus bódéjának eladójától, aki talán segíthet még egy kérdésre választ találni, mialatt az arany ügyében egyezkednek.*
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:11:03
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:11:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
* A férfi kérdésére a lány bólint izgatottan. *
- Igen, vigyázni fogok rá és elhozom majd a piciket - * ígéri meg, elvégre ez nem nagy ár azért cserébe, hogy lehessen valami pici sünféléje. Őt a többi már kevésbé érdekli, a kis lény az, aminek belemenetelénél felkiált. Aztán ledermed és Eilotra néz, hogy esetleg nem-e volt túl sok neki.
Ezután az alkudozásba ő már nem akar annyira beleszólni, ehhez bizonyára a varázsló sokkal jobban ért. De aztán mégiscsak bele kell, hogy szóljon. *
- Igazából Eilot mellé nem tudom, hogy jó ötlet-e párt fogadni. Szeretnék mindent megadni neki, szeretnék rá fókuszálni, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt - * mondja, s szelíden megcirógatja a csupa tüske állatkát. Tényleg eltökélt ezzel a szándékkal, hogy életben tart, sőt elkényeztet egy izét. Már látja is maga előtt a képet, ahogy mindent együtt csinálnak. Közös pancsi a habfürdőben, kellemes, hosszú séták, amikor a szúrgumó a zsebben pihizik. Tökéletes éjszakák, amikor a kis lény az ágyában alszik. Legalábbis így tervezi, mert úgy tudja nem olyan hempergős fajta, aztán meg ha rá is gurulna, úgy oldalba lenne szúrva, hogy nem is amazt kéne félteni, hanem a patyolat tiszta elfbőrt. *
//Wym, Taitos//
* A férfi kérdésére a lány bólint izgatottan. *
- Igen, vigyázni fogok rá és elhozom majd a piciket - * ígéri meg, elvégre ez nem nagy ár azért cserébe, hogy lehessen valami pici sünféléje. Őt a többi már kevésbé érdekli, a kis lény az, aminek belemenetelénél felkiált. Aztán ledermed és Eilotra néz, hogy esetleg nem-e volt túl sok neki.
Ezután az alkudozásba ő már nem akar annyira beleszólni, ehhez bizonyára a varázsló sokkal jobban ért. De aztán mégiscsak bele kell, hogy szóljon. *
- Igazából Eilot mellé nem tudom, hogy jó ötlet-e párt fogadni. Szeretnék mindent megadni neki, szeretnék rá fókuszálni, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt - * mondja, s szelíden megcirógatja a csupa tüske állatkát. Tényleg eltökélt ezzel a szándékkal, hogy életben tart, sőt elkényeztet egy izét. Már látja is maga előtt a képet, ahogy mindent együtt csinálnak. Közös pancsi a habfürdőben, kellemes, hosszú séták, amikor a szúrgumó a zsebben pihizik. Tökéletes éjszakák, amikor a kis lény az ágyában alszik. Legalábbis így tervezi, mert úgy tudja nem olyan hempergős fajta, aztán meg ha rá is gurulna, úgy oldalba lenne szúrva, hogy nem is amazt kéne félteni, hanem a patyolat tiszta elfbőrt. *
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-26 19:36:17
Üzenet elküldve: 2020-05-26 19:36:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
* Nem akar vitatkozni a nővel ezért annyiban hagyja, pedig ha kicsit kijjebb lenne nyitódva a csipája bizony megmondaná, hogy szép az elf csak azért tudja, mert nem látja magát kívülről. *
- Persze kisasszony, bármikor - * bólint és nyújtja is a kezét vállát, amijét csak kell. Azonban gyanússá válik neki ez a túl sok, túl erős görcs. *
- Kisasszony nem lehet, hogy esetleg...? - * nem mondja ki, reméli a célzást így is megérette a nő. *
- Esetleg kellene keresnünk egy sátrat vagy hasonló, esetleg szekeret amivel gyorsan hazaérünk. Kerítsek szekerest kisasszony? - * nem cselekszik engedély nélkül, bármennyire is rohanna el azonnal segítségért. Azért fejével már nézelődik, hátha le tud a közelben szólítani valakit. Valamennyi aranyért,bizonyosan elviszi őket valaki, elvégre egy kismamáról van szó. *
* Nem akar vitatkozni a nővel ezért annyiban hagyja, pedig ha kicsit kijjebb lenne nyitódva a csipája bizony megmondaná, hogy szép az elf csak azért tudja, mert nem látja magát kívülről. *
- Persze kisasszony, bármikor - * bólint és nyújtja is a kezét vállát, amijét csak kell. Azonban gyanússá válik neki ez a túl sok, túl erős görcs. *
- Kisasszony nem lehet, hogy esetleg...? - * nem mondja ki, reméli a célzást így is megérette a nő. *
- Esetleg kellene keresnünk egy sátrat vagy hasonló, esetleg szekeret amivel gyorsan hazaérünk. Kerítsek szekerest kisasszony? - * nem cselekszik engedély nélkül, bármennyire is rohanna el azonnal segítségért. Azért fejével már nézelődik, hátha le tud a közelben szólítani valakit. Valamennyi aranyért,bizonyosan elviszi őket valaki, elvégre egy kismamáról van szó. *
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:44:03
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:44:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia//
*Halvány mosollyal nyugtázza magában, hogy Ephemia már jobban van és aprót biccent csak a szappanokat illető tervre. Örömmel hallja, hogy a lány azért a történtek ellenére nem tervez újra magába zárkózni, bár persze még nem tudhatja biztosan, hogyan is fog majd vélekedni, ha lesz ideje alaposabban átgondolni, mit is jelentett igazából az elrablásuk*
- É... értem. *akad meg egy pillanatra a mozdulatban, míg az aranyait keresi, ahogy a hitre terelődik a szó. Bár nem igazán számított rá, hogy Ephemia igenlő választ ad majd, a feleletéből azt szűri le, a lány még nem igazán gondolkodott korábban a dolgon, ezt pedig felettébb különösnek találja. Egy alkalmasabb pillanatban szívesen meghallgatná, mi is lehet ennek az oka, de most nem szeretné ilyesmivel fárasztani a lányt, így egyelőre inkább ennyiben hagyja a dolgot, és csak leszámolja Ephemia d'Aquista-nak a 30 aranyat, az út hátralévő részében pedig gondolataiba mélyedve zötykölődik a szekéren, míg a birtok közelébe nem érnek.*
*Ahogy elbúcsúznak segítőiktől, különös érzés keríti hatalmába, míg Ephemiával a ház felé sétálnak. Egyszerre várja is, hogy hazaérkezzenek, és szeretné, ha minél tovább tartana az utazás. Az út nagy részében próbálja tisztázni magában, mit is érez pontosan, és már csak mikor a ház közelébe érnek, akkor kezd el a sürgetőbb problémákon gondolkodni, bár úgy tűnik, Ephemiának ezekre is van megoldása*
- Akkor nem lesz semmi gond. *vigyorodik el a lány válaszát hallva, hiszen Ephemia már az előbb is bizonyította, hogy rögtönzésben utolérhetetlen, bár a terv azért nem nyugtatja meg teljesen*
- Nem is magam miatt aggódom, inkább érted... *folytatja kissé feszengve, mielőtt a lány benyitna az ajtón. Az az érzése, akármit is fog majd előadni Ephemia, így is hatalmas vita lesz belőle, ahogy napvilágra kerülnek a velük történtek, jelen pillanatban viszont semmi kedve ilyesmihez. Kissé bizonytalanul követi a lányt a házba, hisz fogalma sincs, mi fogja ott fogadni őket, úgy tűnik azonban, egyelőre semmi és senki nem vár rájuk*
- Tizio? *szólal meg ő is kissé emeltebb hangon, pár pillanattal Ephemia után, ahogy a lány kérdésére nem érkezik válasz. Feleletet azonban ő sem kap, így Ephemiához hasonlóan ő is elkezdeni feltérképezni a többi szobát, hogy kiderítse, vajon hol lehet Tizio*
- Lehetséges, hogy esetleg az istállóban van? *veti fel, fejével az említett épület irányába biccentve, majd ha a lány csatlakozik hozzá, akkor kettesben, ha nem, akkor egyedül indul el arrafelé, hátha a lovak mellett találja majd a férfit. Menet közben azért egy gyors pillantást a laposhátú gyapjastevék felé is vet, hátha épp az ő gondozásukkal foglalja le magát Tizio, egyik helyen se találja azonban, ez pedig kezdi őszintén megrémíteni*
- Gondolod, hogy esetleg visszatértek? Hogy Tiziot is elrabolták? *fordul idegesen Ephemia felé, ahogy visszatér a házba, lerogyva az első székre, amit talál, hisz úgy érzi, ennél több izgalmat már nem bír elviselni, lassan forogni kezd vele a világ*
- Ha igen, akkor vissza kellene mennünk a városba... *veti fel, tanácstalanul pislogva a lányra* Vagy esetleg Amonra, segítséget kérni... *folytatja tovább, úgy érezve, ez a dolog már kezd túlnőni rajtuk, és amit még egyedül meg tudnak oldani* Vagy... nem tudom. *rázza meg csalódott sóhajjal a fejét. Nem sokkal ezelőttig még úgy vélte, kevés rosszabb dolog történhet velük az elrablásuknál, az üres ház látványa azonban képes felülmúlni azt. Őszintén tart tőle, hogy megszökésük után elrablóik talán visszatértek, elfogták Tiziot és most rajta állnak bosszút, amiért nekik sikerült meglógniuk tőlük. Kétségbeesetten pillant Ephemiára, valami megnyugtató válaszra várva a lánytól, hogy Tizio biztos csak a piacra ment vagy hasonló, bár lelkiekben már felkészül a legrosszabbra, hogy bizonyára valami baja eshetett, azért nincs itthon.*
*Halvány mosollyal nyugtázza magában, hogy Ephemia már jobban van és aprót biccent csak a szappanokat illető tervre. Örömmel hallja, hogy a lány azért a történtek ellenére nem tervez újra magába zárkózni, bár persze még nem tudhatja biztosan, hogyan is fog majd vélekedni, ha lesz ideje alaposabban átgondolni, mit is jelentett igazából az elrablásuk*
- É... értem. *akad meg egy pillanatra a mozdulatban, míg az aranyait keresi, ahogy a hitre terelődik a szó. Bár nem igazán számított rá, hogy Ephemia igenlő választ ad majd, a feleletéből azt szűri le, a lány még nem igazán gondolkodott korábban a dolgon, ezt pedig felettébb különösnek találja. Egy alkalmasabb pillanatban szívesen meghallgatná, mi is lehet ennek az oka, de most nem szeretné ilyesmivel fárasztani a lányt, így egyelőre inkább ennyiben hagyja a dolgot, és csak leszámolja Ephemia d'Aquista-nak a 30 aranyat
, az út hátralévő részében pedig gondolataiba mélyedve zötykölődik a szekéren, míg a birtok közelébe nem érnek.**Ahogy elbúcsúznak segítőiktől, különös érzés keríti hatalmába, míg Ephemiával a ház felé sétálnak. Egyszerre várja is, hogy hazaérkezzenek, és szeretné, ha minél tovább tartana az utazás. Az út nagy részében próbálja tisztázni magában, mit is érez pontosan, és már csak mikor a ház közelébe érnek, akkor kezd el a sürgetőbb problémákon gondolkodni, bár úgy tűnik, Ephemiának ezekre is van megoldása*
- Akkor nem lesz semmi gond. *vigyorodik el a lány válaszát hallva, hiszen Ephemia már az előbb is bizonyította, hogy rögtönzésben utolérhetetlen, bár a terv azért nem nyugtatja meg teljesen*
- Nem is magam miatt aggódom, inkább érted... *folytatja kissé feszengve, mielőtt a lány benyitna az ajtón. Az az érzése, akármit is fog majd előadni Ephemia, így is hatalmas vita lesz belőle, ahogy napvilágra kerülnek a velük történtek, jelen pillanatban viszont semmi kedve ilyesmihez. Kissé bizonytalanul követi a lányt a házba, hisz fogalma sincs, mi fogja ott fogadni őket, úgy tűnik azonban, egyelőre semmi és senki nem vár rájuk*
- Tizio? *szólal meg ő is kissé emeltebb hangon, pár pillanattal Ephemia után, ahogy a lány kérdésére nem érkezik válasz. Feleletet azonban ő sem kap, így Ephemiához hasonlóan ő is elkezdeni feltérképezni a többi szobát, hogy kiderítse, vajon hol lehet Tizio*
- Lehetséges, hogy esetleg az istállóban van? *veti fel, fejével az említett épület irányába biccentve, majd ha a lány csatlakozik hozzá, akkor kettesben, ha nem, akkor egyedül indul el arrafelé, hátha a lovak mellett találja majd a férfit. Menet közben azért egy gyors pillantást a laposhátú gyapjastevék felé is vet, hátha épp az ő gondozásukkal foglalja le magát Tizio, egyik helyen se találja azonban, ez pedig kezdi őszintén megrémíteni*
- Gondolod, hogy esetleg visszatértek? Hogy Tiziot is elrabolták? *fordul idegesen Ephemia felé, ahogy visszatér a házba, lerogyva az első székre, amit talál, hisz úgy érzi, ennél több izgalmat már nem bír elviselni, lassan forogni kezd vele a világ*
- Ha igen, akkor vissza kellene mennünk a városba... *veti fel, tanácstalanul pislogva a lányra* Vagy esetleg Amonra, segítséget kérni... *folytatja tovább, úgy érezve, ez a dolog már kezd túlnőni rajtuk, és amit még egyedül meg tudnak oldani* Vagy... nem tudom. *rázza meg csalódott sóhajjal a fejét. Nem sokkal ezelőttig még úgy vélte, kevés rosszabb dolog történhet velük az elrablásuknál, az üres ház látványa azonban képes felülmúlni azt. Őszintén tart tőle, hogy megszökésük után elrablóik talán visszatértek, elfogták Tiziot és most rajta állnak bosszút, amiért nekik sikerült meglógniuk tőlük. Kétségbeesetten pillant Ephemiára, valami megnyugtató válaszra várva a lánytól, hogy Tizio biztos csak a piacra ment vagy hasonló, bár lelkiekben már felkészül a legrosszabbra, hogy bizonyára valami baja eshetett, azért nincs itthon.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-24 17:59:38
Üzenet elküldve: 2020-05-24 17:59:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
- Minden vagyok, csak nem gyönyörű.
*Morogja kelletlenül, mert a fájdalom egyre inkább elveszi azt a kevés türelmét is, amivel egyébként rendelkezik. Persze Latlie megszokhatta, hogy mostanság nyűgösebb időnként, ami akár fogható állapotára is, ez viszont nem teljesen ennek köszönhető.*
- Én is úgy érzem.
*Erősíti meg Latlie bölcs megállapítását, most, hogy a gyötrő fájdalma időszakosan enyhülni látszik. Nagy levegőket véve rövidesen megnyugszik, és kicsit tisztábban tud gondolkodni.*
- Azt hiszem inkább hazamegyek.
*Talán bocsánatot kérhetne a kisfiútól, aki becslései szerint meglehetősen csalódott lesz, hogy nem vásárolnak könyvet, de leheletnyi bűntudatot sem érez. Hirtelen felszisszen ahogy újra beléhasít egy következő görcs.*
- Rád támaszkodhatok, Latlie?
*Kérdezi csupán udvariasságból, és ezt követően a lány felkarjába kapaszkodik.*
- Olyan szörnyen meleg van.
*Panaszolja el ismételten szaporán kapkodva a levegőt, homlokán gyöngyöző verítékkel. Másra sem vágyik már, mint arra, hogy visszaérjenek végre, és ledőlhessen kicsit a hűs falak árnyékában. De sajnos hosszú még az út odáig, és Relael már most nagyon kimerültnek érzi magát, és nem is fest valami jól. Arcán elgyötörtség látszik, talán kissé sápadtabb is a megszokottnál.*
~ Nem biztos, hogy jó ötlet volt ez a kis túra. ~
- Minden vagyok, csak nem gyönyörű.
*Morogja kelletlenül, mert a fájdalom egyre inkább elveszi azt a kevés türelmét is, amivel egyébként rendelkezik. Persze Latlie megszokhatta, hogy mostanság nyűgösebb időnként, ami akár fogható állapotára is, ez viszont nem teljesen ennek köszönhető.*
- Én is úgy érzem.
*Erősíti meg Latlie bölcs megállapítását, most, hogy a gyötrő fájdalma időszakosan enyhülni látszik. Nagy levegőket véve rövidesen megnyugszik, és kicsit tisztábban tud gondolkodni.*
- Azt hiszem inkább hazamegyek.
*Talán bocsánatot kérhetne a kisfiútól, aki becslései szerint meglehetősen csalódott lesz, hogy nem vásárolnak könyvet, de leheletnyi bűntudatot sem érez. Hirtelen felszisszen ahogy újra beléhasít egy következő görcs.*
- Rád támaszkodhatok, Latlie?
*Kérdezi csupán udvariasságból, és ezt követően a lány felkarjába kapaszkodik.*
- Olyan szörnyen meleg van.
*Panaszolja el ismételten szaporán kapkodva a levegőt, homlokán gyöngyöző verítékkel. Másra sem vágyik már, mint arra, hogy visszaérjenek végre, és ledőlhessen kicsit a hűs falak árnyékában. De sajnos hosszú még az út odáig, és Relael már most nagyon kimerültnek érzi magát, és nem is fest valami jól. Arcán elgyötörtség látszik, talán kissé sápadtabb is a megszokottnál.*
~ Nem biztos, hogy jó ötlet volt ez a kis túra. ~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344