Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-12 07:35:10
Üzenet elküldve: 2018-03-12 07:35:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
*Learon hirtelen megérti hogy Egyszarvú, az a tehén, és igyekszik megjegyezni a nevét is, hiszen ha már a fiú útitársa talán vannak olyan jó kapcsolatban mint Learon az állataival. Mint Fachutával, vagy a többivel. Fontos jószágok ezek, ha már nevük is van! Aztán kiderül, hogy is tévedett el a fiú, és a Sajt-mester először csak mosolyog a hihetetlen történeten de nincs oka kételkedni a szavaiban.*
-Hát akkor egyszarvú igencsak élénk teremtés! Bár ezt egyből láttam, ahogy begyalogolt a földemre! A tehenek pedig nem szeretnek ennyire mozogni! *Nem mintha a pásztornak sok tapasztalata lett volna már marhákkal, de amelyek a falujában voltak, azok lomha lusta állatok voltak. Ahogy Learon látja a fiún az nem akar hazamenni, így a férfi nem is feszegeti a témát. Neki nincs gondja még egy szájat betömni étellel meg hát a segítséget is szívesen veszi. Ha majd a fiú esetleg megemlíti, hogy menni akar, hát akkor majd segít neki hazajutni. Addig meg marad amíg jólesik. Persze ezt nem mondja ki hangosa még a végén elijesztené a fiatalt, vagy valami beteges hajlamú felnőttnek tűnne fel, aki egy pár perc beszélgetés után gyerekeket fogadna be.* ~Na nem mintha nem így lenne!~ *Amikor a fiú apjáról esik szó, a Sajt-mester felhúzza a szemöldökét, és arcán egyfajta megvetés látszik, de szavaival próbál nem erre utalni.*
-Akkor Édesapád bizonyára téved! Én teljesen máshogy gondolom. Tudod, ha valakin most segítesz, az később elég erős lesz ahhoz, hogy viszont segítsen! Gondolj csak bele! Ha leég a termése a szomszédodnak, és te adsz neki enni, akkor lehet, hogy később, ha neked lesz gondod, ő is segít majd neked! Azonban, mindenféle viszonzás nélkül is lehet adni, akkor meg majd a Szellemek pótolják a hiányodat, akár jókedvvel, akár szerencsével, de mindenképpen valahogyan! *Persze, ez egy elég naiv hozzáállás, de a pásztornak eddig mindig bejött, akárhányszor is nyújtotta jobbját valakinek. Ezután újra nevetésen a sor, ahogy a fiú a diófáról beszél.*
-Láthatod! Majd meglátod! *Ez a kis csevegés egészen jó irányba terelődik, és már nem is látszik olyan félszegnek a fickó, mint mikor belépett ide. Talán bizalmába fogadta Learont.* ~Nem volt olyan gyors a dolog, mint másokkal! Ejnye Learon, kezdesz öregedni!~
-Remek! Akkor csak fejlődj! Hiába vagy pásztor, vagy paraszt, vagy akármi, a tudás a legnagyobb hatalom! Sokan nem így gondolják, de egy pásztornak is jó, ha érti a dolgát. *Ezt még Mofeta, a kis tündér mondta neki, aki próbálta meggyőzni a falusi iskolák hasznáról. Nos, ha az nem is sikerült, azért valamelyest változott Learon szemlélete.*
-Hát, nem is tudom, hogyan nevezzem neked! *Gondolkodik el kissé.*
-Mindegy, nem is olyan fontos. Maradjunk annyiban, hogy ez egyfajta érzék, amivel tanulhatod a mágiát. Nem is olyan fontos ezen a szón megragadni! Ha elég sokat tanulsz és okosodsz, akkor már nem olyan sok idő! Azonban még úgy is évek munkája amíg varázsolni fogsz tudni! Javaslom, hogy inkább maradj a pásztorkodásnál, és ha van elég eszed, és úgy látom, hogy elég eltökélt vagy, hidd el, én magam foglak megtanítani! Ezt veheted ígéretnek is! *Vigyorog rá a férfi, aki mg mindig azt mondja, hogy bárkiből lehet mágus, még egy pásztorból is, csak több idő.*
-Persze nem leszel olyan hatalmas varázsló, mint akinek tehetsége van hozzá, de még bármi lehetséges! *Ha a Sajt-mesteren múlik legalábbis, ő nem fogja feladni, hogy az alap mágiára megtanítsa Prexit, ha eljön az idő!*
-De addig inkább maradj a pásztorkodásnál! *Ez egy jó tanács, hiszen Learon szerint ez a munka az ami a testet és az ember eszét egyaránt csiszolja, és megtartja legjobb formájában. Ezután el kezd enni, és bólint a fiúnak, hogy tegyen ő is így.*
-Meghiszem azt! Tudsz sajtot készíteni? *Ez már nem a nagy beszédek ideje, hanem áttértek sokkal egyszerűbb témákra.*
-Sosem vagyok egyedül! *Mutat ki az ajtóban strázsáló kutyára, és a nyájra gondolva.*
-De ha az embereket kérded, igen. Nincs gyermekem se lányom, és azt hiszem asszonyom se! *Mind a kettő kérdéses. Olyan amiről tud, biztos nincs, és nemrég tervezett esküvője is zsákutcába futott.*
-Pedig örülnék ha lenne egy fiam! Sok mindent megkönnyítene itt a ház körül!
*Learon hirtelen megérti hogy Egyszarvú, az a tehén, és igyekszik megjegyezni a nevét is, hiszen ha már a fiú útitársa talán vannak olyan jó kapcsolatban mint Learon az állataival. Mint Fachutával, vagy a többivel. Fontos jószágok ezek, ha már nevük is van! Aztán kiderül, hogy is tévedett el a fiú, és a Sajt-mester először csak mosolyog a hihetetlen történeten de nincs oka kételkedni a szavaiban.*
-Hát akkor egyszarvú igencsak élénk teremtés! Bár ezt egyből láttam, ahogy begyalogolt a földemre! A tehenek pedig nem szeretnek ennyire mozogni! *Nem mintha a pásztornak sok tapasztalata lett volna már marhákkal, de amelyek a falujában voltak, azok lomha lusta állatok voltak. Ahogy Learon látja a fiún az nem akar hazamenni, így a férfi nem is feszegeti a témát. Neki nincs gondja még egy szájat betömni étellel meg hát a segítséget is szívesen veszi. Ha majd a fiú esetleg megemlíti, hogy menni akar, hát akkor majd segít neki hazajutni. Addig meg marad amíg jólesik. Persze ezt nem mondja ki hangosa még a végén elijesztené a fiatalt, vagy valami beteges hajlamú felnőttnek tűnne fel, aki egy pár perc beszélgetés után gyerekeket fogadna be.* ~Na nem mintha nem így lenne!~ *Amikor a fiú apjáról esik szó, a Sajt-mester felhúzza a szemöldökét, és arcán egyfajta megvetés látszik, de szavaival próbál nem erre utalni.*
-Akkor Édesapád bizonyára téved! Én teljesen máshogy gondolom. Tudod, ha valakin most segítesz, az később elég erős lesz ahhoz, hogy viszont segítsen! Gondolj csak bele! Ha leég a termése a szomszédodnak, és te adsz neki enni, akkor lehet, hogy később, ha neked lesz gondod, ő is segít majd neked! Azonban, mindenféle viszonzás nélkül is lehet adni, akkor meg majd a Szellemek pótolják a hiányodat, akár jókedvvel, akár szerencsével, de mindenképpen valahogyan! *Persze, ez egy elég naiv hozzáállás, de a pásztornak eddig mindig bejött, akárhányszor is nyújtotta jobbját valakinek. Ezután újra nevetésen a sor, ahogy a fiú a diófáról beszél.*
-Láthatod! Majd meglátod! *Ez a kis csevegés egészen jó irányba terelődik, és már nem is látszik olyan félszegnek a fickó, mint mikor belépett ide. Talán bizalmába fogadta Learont.* ~Nem volt olyan gyors a dolog, mint másokkal! Ejnye Learon, kezdesz öregedni!~
-Remek! Akkor csak fejlődj! Hiába vagy pásztor, vagy paraszt, vagy akármi, a tudás a legnagyobb hatalom! Sokan nem így gondolják, de egy pásztornak is jó, ha érti a dolgát. *Ezt még Mofeta, a kis tündér mondta neki, aki próbálta meggyőzni a falusi iskolák hasznáról. Nos, ha az nem is sikerült, azért valamelyest változott Learon szemlélete.*
-Hát, nem is tudom, hogyan nevezzem neked! *Gondolkodik el kissé.*
-Mindegy, nem is olyan fontos. Maradjunk annyiban, hogy ez egyfajta érzék, amivel tanulhatod a mágiát. Nem is olyan fontos ezen a szón megragadni! Ha elég sokat tanulsz és okosodsz, akkor már nem olyan sok idő! Azonban még úgy is évek munkája amíg varázsolni fogsz tudni! Javaslom, hogy inkább maradj a pásztorkodásnál, és ha van elég eszed, és úgy látom, hogy elég eltökélt vagy, hidd el, én magam foglak megtanítani! Ezt veheted ígéretnek is! *Vigyorog rá a férfi, aki mg mindig azt mondja, hogy bárkiből lehet mágus, még egy pásztorból is, csak több idő.*
-Persze nem leszel olyan hatalmas varázsló, mint akinek tehetsége van hozzá, de még bármi lehetséges! *Ha a Sajt-mesteren múlik legalábbis, ő nem fogja feladni, hogy az alap mágiára megtanítsa Prexit, ha eljön az idő!*
-De addig inkább maradj a pásztorkodásnál! *Ez egy jó tanács, hiszen Learon szerint ez a munka az ami a testet és az ember eszét egyaránt csiszolja, és megtartja legjobb formájában. Ezután el kezd enni, és bólint a fiúnak, hogy tegyen ő is így.*
-Meghiszem azt! Tudsz sajtot készíteni? *Ez már nem a nagy beszédek ideje, hanem áttértek sokkal egyszerűbb témákra.*
-Sosem vagyok egyedül! *Mutat ki az ajtóban strázsáló kutyára, és a nyájra gondolva.*
-De ha az embereket kérded, igen. Nincs gyermekem se lányom, és azt hiszem asszonyom se! *Mind a kettő kérdéses. Olyan amiről tud, biztos nincs, és nemrég tervezett esküvője is zsákutcába futott.*
-Pedig örülnék ha lenne egy fiam! Sok mindent megkönnyítene itt a ház körül!
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-11 21:36:33
Üzenet elküldve: 2018-03-11 21:36:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Derin-bitok//
- Rendben, tartom a számat!
*Bólint, ezzel jelezve, hogy megértette. Mondjuk ha a pásztor mindenféle idegen tündérnek elmondja a tervét, akkor kérdéses, hogy mennyire titok is ez valójában.*
- Én ezt nem hiszem.
*Rázza a fejét a szakáll kérdésére, ezt annyira nem találja viccesnek.*
- Inkább az az oka, hogy az idősebbekből előbb lesz nagy hatalmú mágusmester, mint egy fiatalabb személyből. Tudod, több ideje volt rá. És a férfiak gyakran nem annyira elfoglaltak, mint a nők.
*Magyarázza meg a kérdést.*
- Igen, egy teának nagyon örülnék, de csak ha nem baj!
*Bólint majd újra a lovára pillant. Ritkán látja így, Synmirán nincs más állat rajta kívül, vagy ha van, akkor Nellara elől nagyon jól titkolják.*
//Derin-bitok//
- Rendben, tartom a számat!
*Bólint, ezzel jelezve, hogy megértette. Mondjuk ha a pásztor mindenféle idegen tündérnek elmondja a tervét, akkor kérdéses, hogy mennyire titok is ez valójában.*
- Én ezt nem hiszem.
*Rázza a fejét a szakáll kérdésére, ezt annyira nem találja viccesnek.*
- Inkább az az oka, hogy az idősebbekből előbb lesz nagy hatalmú mágusmester, mint egy fiatalabb személyből. Tudod, több ideje volt rá. És a férfiak gyakran nem annyira elfoglaltak, mint a nők.
*Magyarázza meg a kérdést.*
- Igen, egy teának nagyon örülnék, de csak ha nem baj!
*Bólint majd újra a lovára pillant. Ritkán látja így, Synmirán nincs más állat rajta kívül, vagy ha van, akkor Nellara elől nagyon jól titkolják.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-11 19:56:51
Üzenet elküldve: 2018-03-11 19:56:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Khad//
*Még annak sem tud örülni, hogy már ismerős tájakon járnak, pedig alig várta már, hogy ismét tharg földön legyenek. Ugyan Khad eddig sem arról volt ismert, hogy feleslegesen csépelte volna a szót, de mostanáig az egyébként bőbeszédű kancellár is mogorva szótlanságba burkolózva utazott.*
- Szerinted miért nem jött velünk? *töri meg végül a csöndet, és derékszíjáról leakasztja a kis erszényt és úti asztala lapjára helyezi, hogy Khad is lássa, miről beszél* Itt ez az erszény. Visszalopta az előleget. Ha nem akart velünk tartani, meg is tarthatta volna és a pénzzel együtt oldhatott volna kereket. Ha viszont ezt segítségnek szánta, akkor miért szökött meg? Nem értem.
*Megdörzsöli a halántékát és arra gondol, hogy talán nem kéne logikát keresnie ott, ahol nincs is. Az egészet az koronázza meg, hogy legjobban saját magát utálja. Ugyan miért zavarja ennyire a kócos eltűnése? Hiszen nem is ismerte. Pöfékel még egy kicsit, aztán dühödten hajol le, és veregeti a pipáját a csizmaszárhoz, hogy kiüsse belőle a parazsat.*
- Azok már Amon Ruadh falai. Igyekezzünk!
*Még annak sem tud örülni, hogy már ismerős tájakon járnak, pedig alig várta már, hogy ismét tharg földön legyenek. Ugyan Khad eddig sem arról volt ismert, hogy feleslegesen csépelte volna a szót, de mostanáig az egyébként bőbeszédű kancellár is mogorva szótlanságba burkolózva utazott.*
- Szerinted miért nem jött velünk? *töri meg végül a csöndet, és derékszíjáról leakasztja a kis erszényt és úti asztala lapjára helyezi, hogy Khad is lássa, miről beszél* Itt ez az erszény. Visszalopta az előleget. Ha nem akart velünk tartani, meg is tarthatta volna és a pénzzel együtt oldhatott volna kereket. Ha viszont ezt segítségnek szánta, akkor miért szökött meg? Nem értem.
*Megdörzsöli a halántékát és arra gondol, hogy talán nem kéne logikát keresnie ott, ahol nincs is. Az egészet az koronázza meg, hogy legjobban saját magát utálja. Ugyan miért zavarja ennyire a kócos eltűnése? Hiszen nem is ismerte. Pöfékel még egy kicsit, aztán dühödten hajol le, és veregeti a pipáját a csizmaszárhoz, hogy kiüsse belőle a parazsat.*
- Azok már Amon Ruadh falai. Igyekezzünk!
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-10 16:11:11
Üzenet elküldve: 2018-03-10 16:11:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
- Ehm… hát igen - * ért egyet fintorogva, majd kissé morcosan a tehénre néz. * - Igazából minden Egyszarvú hibája. * - közli panaszos korholó hangon. * - Elaludtam rajta, ő meg elindult velem, fogalmam sincs miért. - * Persze Prexinek arról sincs fogalma, hogy miként nem esett már korábban le a tehén hátáról, vagy egyáltalán, hogy volt képes Egyszarvú úgy felkelni, hogy nem ébresztette fel közben őt. Rejtély, mindenesetre olyan, melyet örök homály fog fedni, hacsak nem tanítja meg a tehenet beszélni. * - Köszönöm - * próbál hálás képpel nézni a pásztorra, de valahogy a hazajutás annyira nem tölti el lelkesedéssel. Talán beállhatna valakihez inaskodni pár hétre… hónapra. Apja biztos örülni fog, ha nem megy haza, elvégre nem hiába mondta, hogy szívesen venné, ha elragadná a fiút egy griff.*
- Apám nem igazán szokott közösködni a környékbeliekkel. Mindig azt mondja, hogy aki szerencsétlen azon kár segíteni - * vonja meg a vállát egy féloldalas grimasz kíséretében. A hátba veregetés nem párosul egyéb veréssel, és a fiú feszengését a mágikus fák említése könnyedén elemészti. * - Tudom milyen a diófa - * mondja csak úgy mellékesen, aztán leesik neki a tantusz. * – Vagyis… * - néz lelkendezve a Mágusra * - láthatom, ahogy kinő? - * Prexi rendkívül bízik benne, hogy nem csak egy diófát akar mutatni, hanem azt, ahogy teremti a fáit. ~ Vajon hirtelen nő ki a semmiből, vagy lassan? Ha hirtelen nő ki, akkor leesnek a levelei? Vagy akkor még nincsenek is levelei? Akkor biztos lassan nő ki… ~ gondolatait nem mondja ki hangosan, mert ha tényleg megmutatja neki a diófa varázslást, akkor úgyis látni fogja. Ha meg nem mutatja meg, akkor még mindig rákérdezhet később.*
- Igen, tudok - * büszkén kihúzza magát, aztán eszébe jut, hogy közel sem tökéletesen olvassa a szavakat, de végül is tűrhetően. * - Vagyis… nagyjából. Mondjuk, még van mit fejlődnöm. - * Megvonja a vállait, de lelkessége ábrázatán nem csitul. Ha többet foglalkozik vele, akkor bizonyára jobb is lehet benne. Nem gondolta korábban, hogy a mágusoknak sokat kellene olvasni, de ezek szerint mégis. * - Óh… az kár - * szomorodik el kissé. * - Amúgy mi az az affi… az a szó? Az mit jelent? És nehéz is vagy csak idő kell hozzá? És lehet mást is csinálni közben, vagy csak tanulni kell… ehm, állandóan? * - a mágia, ha sok tanuláshoz van kötve, talán meg sem éri. Bár azért a földből hirtelen megnövesztett fa elég sok fáradságos munkaidőt takarítana meg. *
- Köszönöm - * mondja hálásan és helyet foglal. * - Lebegni - * szúrja közbe elhűlten, de többet nem mond, mert nem akarja a Mágust nagyon félbeszakítani. Csak akkor szólal meg ismét, amikor a pásztor elhallgat. * – Aha, jó - * bólint készségesen. Prexinek fogalma sincs, hogy mik azok az új istenek. Nem ismer egyet sem, és apja sem beszélt róluk. Anyja meg már két éve halott, és ő sem említette őket. Ezek szerint most már vannak. Az jó, bár a fiúnak fogalma sincs, hogy ez miért is lenne jó, de nyilván ha fel lehet támasztani a segítségükkel valakit, akkor az csak hasznos lehet.
- Szabad? - * kérdezi a fatálra tett ételre pillantva. Amíg a felnőtt nem kezd enni, addig a gyereknek sincs oka rá, szokta mondogatni az apja. Prexi pedig egyelőre kifogyott a kérdésekből, vagyis inkább visszahuppant a valóságba, ahol éppenséggel éhsége új erőre kapott. * - Tényleg? Az nem hangzik túl jól - * mondja, majd ha megkapja az engedélyt az evésre, akkor visszafogottan hozzálát a kenyérlepény és a sajt elfogyasztásához. A sajtot nagyon ízletesnek találja és ezt nem csak az éhség gondoltatja vele. A pásztormágus tényleg Sajt-mester lehet.* – Nagyon finom - * közli, amint már nincs a szájában étel. Otthon nem zavartatja magát, amikor a teheneknek beszélve falatozik, de emberi társaságban nem illik teli szájjal beszélni. * - Egyedül élsz itt? - * kérdi érdeklődve. Eltudná képzelni, hogy itt lakjon, ha pedig van a Mágusnak gyereke, akkor játszhatnának is együtt, meg gondozhatnák az állatokat. Persze csak egy ideig. Előbb-utóbb úgyis vissza kellene mennie az apjához.
- Ehm… hát igen - * ért egyet fintorogva, majd kissé morcosan a tehénre néz. * - Igazából minden Egyszarvú hibája. * - közli panaszos korholó hangon. * - Elaludtam rajta, ő meg elindult velem, fogalmam sincs miért. - * Persze Prexinek arról sincs fogalma, hogy miként nem esett már korábban le a tehén hátáról, vagy egyáltalán, hogy volt képes Egyszarvú úgy felkelni, hogy nem ébresztette fel közben őt. Rejtély, mindenesetre olyan, melyet örök homály fog fedni, hacsak nem tanítja meg a tehenet beszélni. * - Köszönöm - * próbál hálás képpel nézni a pásztorra, de valahogy a hazajutás annyira nem tölti el lelkesedéssel. Talán beállhatna valakihez inaskodni pár hétre… hónapra. Apja biztos örülni fog, ha nem megy haza, elvégre nem hiába mondta, hogy szívesen venné, ha elragadná a fiút egy griff.*
- Apám nem igazán szokott közösködni a környékbeliekkel. Mindig azt mondja, hogy aki szerencsétlen azon kár segíteni - * vonja meg a vállát egy féloldalas grimasz kíséretében. A hátba veregetés nem párosul egyéb veréssel, és a fiú feszengését a mágikus fák említése könnyedén elemészti. * - Tudom milyen a diófa - * mondja csak úgy mellékesen, aztán leesik neki a tantusz. * – Vagyis… * - néz lelkendezve a Mágusra * - láthatom, ahogy kinő? - * Prexi rendkívül bízik benne, hogy nem csak egy diófát akar mutatni, hanem azt, ahogy teremti a fáit. ~ Vajon hirtelen nő ki a semmiből, vagy lassan? Ha hirtelen nő ki, akkor leesnek a levelei? Vagy akkor még nincsenek is levelei? Akkor biztos lassan nő ki… ~ gondolatait nem mondja ki hangosan, mert ha tényleg megmutatja neki a diófa varázslást, akkor úgyis látni fogja. Ha meg nem mutatja meg, akkor még mindig rákérdezhet később.*
- Igen, tudok - * büszkén kihúzza magát, aztán eszébe jut, hogy közel sem tökéletesen olvassa a szavakat, de végül is tűrhetően. * - Vagyis… nagyjából. Mondjuk, még van mit fejlődnöm. - * Megvonja a vállait, de lelkessége ábrázatán nem csitul. Ha többet foglalkozik vele, akkor bizonyára jobb is lehet benne. Nem gondolta korábban, hogy a mágusoknak sokat kellene olvasni, de ezek szerint mégis. * - Óh… az kár - * szomorodik el kissé. * - Amúgy mi az az affi… az a szó? Az mit jelent? És nehéz is vagy csak idő kell hozzá? És lehet mást is csinálni közben, vagy csak tanulni kell… ehm, állandóan? * - a mágia, ha sok tanuláshoz van kötve, talán meg sem éri. Bár azért a földből hirtelen megnövesztett fa elég sok fáradságos munkaidőt takarítana meg. *
- Köszönöm - * mondja hálásan és helyet foglal. * - Lebegni - * szúrja közbe elhűlten, de többet nem mond, mert nem akarja a Mágust nagyon félbeszakítani. Csak akkor szólal meg ismét, amikor a pásztor elhallgat. * – Aha, jó - * bólint készségesen. Prexinek fogalma sincs, hogy mik azok az új istenek. Nem ismer egyet sem, és apja sem beszélt róluk. Anyja meg már két éve halott, és ő sem említette őket. Ezek szerint most már vannak. Az jó, bár a fiúnak fogalma sincs, hogy ez miért is lenne jó, de nyilván ha fel lehet támasztani a segítségükkel valakit, akkor az csak hasznos lehet.
- Szabad? - * kérdezi a fatálra tett ételre pillantva. Amíg a felnőtt nem kezd enni, addig a gyereknek sincs oka rá, szokta mondogatni az apja. Prexi pedig egyelőre kifogyott a kérdésekből, vagyis inkább visszahuppant a valóságba, ahol éppenséggel éhsége új erőre kapott. * - Tényleg? Az nem hangzik túl jól - * mondja, majd ha megkapja az engedélyt az evésre, akkor visszafogottan hozzálát a kenyérlepény és a sajt elfogyasztásához. A sajtot nagyon ízletesnek találja és ezt nem csak az éhség gondoltatja vele. A pásztormágus tényleg Sajt-mester lehet.* – Nagyon finom - * közli, amint már nincs a szájában étel. Otthon nem zavartatja magát, amikor a teheneknek beszélve falatozik, de emberi társaságban nem illik teli szájjal beszélni. * - Egyedül élsz itt? - * kérdi érdeklődve. Eltudná képzelni, hogy itt lakjon, ha pedig van a Mágusnak gyereke, akkor játszhatnának is együtt, meg gondozhatnák az állatokat. Persze csak egy ideig. Előbb-utóbb úgyis vissza kellene mennie az apjához.
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-10 14:02:05
Üzenet elküldve: 2018-03-10 14:02:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
*Learon nem igazán zavartatja magát attól, hogy a fiú elmondja hol lakik. Attól még ugyanúgy el lehet tévedni, főleg, ha az ember egy gyerek, akinek nem is feltétlenül kell tudnia merre megy. Persze, érdemes észben tartani ilyesmit.* ~Jó messzire eltévedt akkor! Szegény kölyök, még jó, hogy nem valami bandita találta meg. Mostanában nagyon sok van belőlük!~
-Szóval Artheniortól délre! Értem. Bizony jól elkószáltatok, az tény! *Ekkor utat megtenni csak úgy nem kis mutatvány, főleg gyereklábbal. Elgondolkodik rajta, hogy egyébként is elkéne mennie valamikor a városba, talán majd visszakíséri a fiút, ha jobb megoldást nem talál.*
-Nem szívesen engednélek el titeket egyedül egy ekkora útra! Majd meglátjuk, hogyan is tudok segíteni, hogy hazajuss! *A tehén miatt használ többesszámot, bár ez tejesen egyértelmű.* ~Talán elküldök egy üzenetet a városba, hogy megtaláltam a fiút, vagy valami. Ezen még gondolkodni kell!~ *Azonban nem most akar elmélkedni, hiszen előbb enni kell! Teli hassal minden könnyebben megy majd.*
-Persze, hogy nem! Ilyesmin ne is aggódj! Mi itt a környéken osztozunk és segítünk egymásnak. Nem tudom ott a Ti falutokban ez hogyan megy! *persze hallott már róla, hogy itt nem olyan különösen jó a viszony, ahogy például Learon szülőföldjén volt, vagy ahogy itt most van. Amikor látja a Sajt-mester a hirtelen mozdulatot, egészen meglepődik. Az semmiképpen nem jut eszébe, hogy a gyermeket bántalmazták otthon. Persze egy-egy apai pofon néha belefér, de egyéb nem fér bele a férfi értékrendjébe, és így nem is feltételez ilyesmit.*
-Fákat bizony! Azok már sima almafák, csak mágiával lettek teremte! Olyan, és akkora fákat tudok növeszteni, amilyet akarok. Egyébként gondolkodtam egy diófán is, majd megmutatom milyen is az! *Vigyorog a fiúra, miközben beérnek a házba. Tovább vigyorog, mikor a fiú elkezdi kérdésekkel bombázni. Egészen olyan, mint Learon volt fiatalabb korában.*
-Oh, hát tudsz olvasni? Ez remek hír! *Megvakarja a szakállát.*
-De azt kell mondjam, hogy ez nem ilyen egyszerű! Ahhoz kell egy bizonyos affinitás, tehetség. Ezt is meg lehet persze tanulni, de nem olyan egyszerű, mint az olvasás. Rengeteg idő kell. Sok évnyi tanulás. Én sem tudtam egyből varázsolni, ahhoz tetemes mennyiségű idő kellett! *Meg persze Worenth, akit jelenleg Learon is mesterének tart. persze a pásztor is nagy mágus a maga módján, de fel sem érhet az öreghez.*
-Köszönöm! *Válaszol háza dicséretére, ami egyébként tényleg nem egy palota, de egy pásztornak éppen elég! Sőt, még tán nagy is neki egyedül. Közben két fatálkát vesze lő, kipakolja rá a lepénykenyeret, sajtot és mellé két nagy csupor tejet is tesz. Egyszerű, de laktató étel. Kis gondolkodás után, két almát is odarak.*
-Ülj csak le nyugodtan! *Mondja, miközben ő is helyet foglal.*
-Ha szárnyakat nem is, de lebegni lehet. Holtakat is feltámaszthat az, aki ezeknek az új istenek szolgálatába áll, de ha megengedsz nekem ilyesmit, hát ne állj be mögéjük! *Nem nagyon akar magyarázni, látszik is rajta. Neki elég volt amaz egyetlen kaland egy istennel, amikor démonokkal kellett harcolnia. Többször nem akar meghalni ilyesmiért. A kutyusokról pedig szándékosan nem tesz említést.*
-Viszont a nagy erő, nagy felelősséggel jár! Pontosan ezért nem látsz olyan sok mágust, mert nem olyan egyszerű az ilyesmi, és könnyen meg is halhat, aki nem megfelelően bánik a hatalmával!
*Learon nem igazán zavartatja magát attól, hogy a fiú elmondja hol lakik. Attól még ugyanúgy el lehet tévedni, főleg, ha az ember egy gyerek, akinek nem is feltétlenül kell tudnia merre megy. Persze, érdemes észben tartani ilyesmit.* ~Jó messzire eltévedt akkor! Szegény kölyök, még jó, hogy nem valami bandita találta meg. Mostanában nagyon sok van belőlük!~
-Szóval Artheniortól délre! Értem. Bizony jól elkószáltatok, az tény! *Ekkor utat megtenni csak úgy nem kis mutatvány, főleg gyereklábbal. Elgondolkodik rajta, hogy egyébként is elkéne mennie valamikor a városba, talán majd visszakíséri a fiút, ha jobb megoldást nem talál.*
-Nem szívesen engednélek el titeket egyedül egy ekkora útra! Majd meglátjuk, hogyan is tudok segíteni, hogy hazajuss! *A tehén miatt használ többesszámot, bár ez tejesen egyértelmű.* ~Talán elküldök egy üzenetet a városba, hogy megtaláltam a fiút, vagy valami. Ezen még gondolkodni kell!~ *Azonban nem most akar elmélkedni, hiszen előbb enni kell! Teli hassal minden könnyebben megy majd.*
-Persze, hogy nem! Ilyesmin ne is aggódj! Mi itt a környéken osztozunk és segítünk egymásnak. Nem tudom ott a Ti falutokban ez hogyan megy! *persze hallott már róla, hogy itt nem olyan különösen jó a viszony, ahogy például Learon szülőföldjén volt, vagy ahogy itt most van. Amikor látja a Sajt-mester a hirtelen mozdulatot, egészen meglepődik. Az semmiképpen nem jut eszébe, hogy a gyermeket bántalmazták otthon. Persze egy-egy apai pofon néha belefér, de egyéb nem fér bele a férfi értékrendjébe, és így nem is feltételez ilyesmit.*
-Fákat bizony! Azok már sima almafák, csak mágiával lettek teremte! Olyan, és akkora fákat tudok növeszteni, amilyet akarok. Egyébként gondolkodtam egy diófán is, majd megmutatom milyen is az! *Vigyorog a fiúra, miközben beérnek a házba. Tovább vigyorog, mikor a fiú elkezdi kérdésekkel bombázni. Egészen olyan, mint Learon volt fiatalabb korában.*
-Oh, hát tudsz olvasni? Ez remek hír! *Megvakarja a szakállát.*
-De azt kell mondjam, hogy ez nem ilyen egyszerű! Ahhoz kell egy bizonyos affinitás, tehetség. Ezt is meg lehet persze tanulni, de nem olyan egyszerű, mint az olvasás. Rengeteg idő kell. Sok évnyi tanulás. Én sem tudtam egyből varázsolni, ahhoz tetemes mennyiségű idő kellett! *Meg persze Worenth, akit jelenleg Learon is mesterének tart. persze a pásztor is nagy mágus a maga módján, de fel sem érhet az öreghez.*
-Köszönöm! *Válaszol háza dicséretére, ami egyébként tényleg nem egy palota, de egy pásztornak éppen elég! Sőt, még tán nagy is neki egyedül. Közben két fatálkát vesze lő, kipakolja rá a lepénykenyeret, sajtot és mellé két nagy csupor tejet is tesz. Egyszerű, de laktató étel. Kis gondolkodás után, két almát is odarak.*
-Ülj csak le nyugodtan! *Mondja, miközben ő is helyet foglal.*
-Ha szárnyakat nem is, de lebegni lehet. Holtakat is feltámaszthat az, aki ezeknek az új istenek szolgálatába áll, de ha megengedsz nekem ilyesmit, hát ne állj be mögéjük! *Nem nagyon akar magyarázni, látszik is rajta. Neki elég volt amaz egyetlen kaland egy istennel, amikor démonokkal kellett harcolnia. Többször nem akar meghalni ilyesmiért. A kutyusokról pedig szándékosan nem tesz említést.*
-Viszont a nagy erő, nagy felelősséggel jár! Pontosan ezért nem látsz olyan sok mágust, mert nem olyan egyszerű az ilyesmi, és könnyen meg is halhat, aki nem megfelelően bánik a hatalmával!
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-10 13:17:50
Üzenet elküldve: 2018-03-10 13:17:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
- Remélem - * közli halkan, inkább csak az orra alatt motyogva. Szeretné, ha Egyszarvú hallgatna rá, de jelenleg az állat tökéletesen boldog legelészve. A férfi nem tette még szóvá a tiltott fűfogyasztást, így remélte később sem fogja felszámolni neki. Egyébként Prexi nem tartotta nevetését sértőnek, inkább jó kedélyűnek, de azért nem szerette volna, ha gyomrának újfent korgásával megnevetteti ismét.
No, igen, a hazugságának csekély valóságtartalma itt szerte is foszlik, mert ha elárulja, hogy honnan tévedt ide, akkor a Sajt-mester tudni fogja, hogy nem is tévedt el. * - Igen, tudom. Artheniortól délre van a birtokunk. - * vallja be kelletlenül, bízva benne, hogy nem tesz fel ezzel kapcsolatban több kérdést. Talán csak simán hülyének nézi, aki nem tud a nap alapján tájékozódni. Abban az esetben, majd biztos helyreigazítja és megfordítja a tehenével együtt, hogy visszafelé bandukoljon. Prexinek azonban esze ágában sincs még hazaindulnia. Talán… két-három nap múlva.
A fiú némileg értetlenül néz fel a pásztorra nevetése kapcsán, de mivel az ilyesmi ragadós, hát ő is elmosolyodik azon a tényen, hogy egyetlen pénzérme sincs nála. Haha, milyen mókás már, hogy otthon felejtette az összes pénzét. Persze a gyerek, akinek kint kell éjszakáznia, valamint az elkószált marhákat vissza kell terelnie, nyilván nem azzal foglalatoskodik, hogy erszényét magával vigye a marhakeresgélő túrájára.* - Biztos nem baj, hogy nem tudok fizetni? - * kérdezi reménykedő ábrázattal, mert nem szeretne tartozni a Mágusnak, viszont igencsak éhes állapotban van. A hátba veregetésre hirtelen fordítja fejét a pásztor felé, gyanakvó tekintettel méregeti néhány pillanatig, de semmi olyasmi nem történik, ami arra engedne következtetni, hogy meg akarja verni. Apjától kitelne egy ilyen barátság megjátszós, aztán elverős színjáték. Prexi hirtelen fejmozdulatára a nyakán a bőr elkezd sajogni, de hamar elterelődik a fájdalomról a figyelme, hiszen épp egy Mágussal sétál a háza felé… aki mellesleg pásztor is. A fiú képzeletében ez igen fura ötvözetet alkot, ezért rá is kérdez a pásztormágusság érdekes egyvelegére.*
- Oké - * Prexi szívesen meghallgatná a hosszabb történetet is, de nem noszogatja, egyébként is akaratlanul letegezte az idősebb embert, és talán nem helyénvaló, de mivel nem szólt érte Prexi úgy gondolja beszélgethet továbbra is ilyen formában vele.* - Fákat? - * hüledezik és abba az irányba tekint, ahová Derin úr mutat.* - Azok mágiafák? Nekem almásnak tűnik - * közli a Mágussal kissé félrefordított fejjel, majd újabb kérdések ötlenek elméjébe, amit minél előbb fel akar tenni a férfinak. * - És… tehát, aki tud olvasni az varázsolni is tud? Mert én tudok olvasni… akkor varázsolhatok is? – kérdezi lelkendezve, miközben gyanútlanul besétál a Mágus házába. Gyermeki lelke azt reméli, hogy a válasz határozott igen lesz, és már képzeletében meg is jelenik Prexiar Beldion Mestermágus, köpennyel meg díszes bottal felszerelve, amint épp egy ork hordát kerget el hatalmas szélviharral és villámokkal, vagy az apját változtatja békává… utóbbi gondolat némi szégyenkezést vált ki, de elhessegeti. Egy mágusnak nem kell szégyenkeznie, ha igazságot tesz, igaz? Igaz? Hogyne lenne igaz!*
- Óh, nekem az nagyon jó, köszönöm. Szép házikód van! – * dicséri meg önkéntelenül a Mágus lakját, amint szeme hozzászokik a félhomályhoz. Éhsége csillapításának lehetősége azonban nem hagyja elterelni a fiút az izgalmasabb témáról. * - Tudsz szárnyakat is varázsolni emberekre? Azt hallottam, hogy a mágusok képesek ilyesmire, és tudnak a vízben is lélegezni, meg mindenféle csodás dolgot tenni, például fel tudják támasztani a halottakat, vagy meg tudják fiatalítani az öreg és legyengült kutyusokat.* - csillogó szemekkel bámul Derin Mágusra, miközben az ajtótól nem messze álldogál teljesen felvillanyozva. Általában elővigyázatos az emberekkel, de a pásztormágus valamiért nem tűnt egyáltalán olyannak, aki ártani szeretne neki. Remélte, hogy nem téved.
- Remélem - * közli halkan, inkább csak az orra alatt motyogva. Szeretné, ha Egyszarvú hallgatna rá, de jelenleg az állat tökéletesen boldog legelészve. A férfi nem tette még szóvá a tiltott fűfogyasztást, így remélte később sem fogja felszámolni neki. Egyébként Prexi nem tartotta nevetését sértőnek, inkább jó kedélyűnek, de azért nem szerette volna, ha gyomrának újfent korgásával megnevetteti ismét.
No, igen, a hazugságának csekély valóságtartalma itt szerte is foszlik, mert ha elárulja, hogy honnan tévedt ide, akkor a Sajt-mester tudni fogja, hogy nem is tévedt el. * - Igen, tudom. Artheniortól délre van a birtokunk. - * vallja be kelletlenül, bízva benne, hogy nem tesz fel ezzel kapcsolatban több kérdést. Talán csak simán hülyének nézi, aki nem tud a nap alapján tájékozódni. Abban az esetben, majd biztos helyreigazítja és megfordítja a tehenével együtt, hogy visszafelé bandukoljon. Prexinek azonban esze ágában sincs még hazaindulnia. Talán… két-három nap múlva.
A fiú némileg értetlenül néz fel a pásztorra nevetése kapcsán, de mivel az ilyesmi ragadós, hát ő is elmosolyodik azon a tényen, hogy egyetlen pénzérme sincs nála. Haha, milyen mókás már, hogy otthon felejtette az összes pénzét. Persze a gyerek, akinek kint kell éjszakáznia, valamint az elkószált marhákat vissza kell terelnie, nyilván nem azzal foglalatoskodik, hogy erszényét magával vigye a marhakeresgélő túrájára.* - Biztos nem baj, hogy nem tudok fizetni? - * kérdezi reménykedő ábrázattal, mert nem szeretne tartozni a Mágusnak, viszont igencsak éhes állapotban van. A hátba veregetésre hirtelen fordítja fejét a pásztor felé, gyanakvó tekintettel méregeti néhány pillanatig, de semmi olyasmi nem történik, ami arra engedne következtetni, hogy meg akarja verni. Apjától kitelne egy ilyen barátság megjátszós, aztán elverős színjáték. Prexi hirtelen fejmozdulatára a nyakán a bőr elkezd sajogni, de hamar elterelődik a fájdalomról a figyelme, hiszen épp egy Mágussal sétál a háza felé… aki mellesleg pásztor is. A fiú képzeletében ez igen fura ötvözetet alkot, ezért rá is kérdez a pásztormágusság érdekes egyvelegére.*
- Oké - * Prexi szívesen meghallgatná a hosszabb történetet is, de nem noszogatja, egyébként is akaratlanul letegezte az idősebb embert, és talán nem helyénvaló, de mivel nem szólt érte Prexi úgy gondolja beszélgethet továbbra is ilyen formában vele.* - Fákat? - * hüledezik és abba az irányba tekint, ahová Derin úr mutat.* - Azok mágiafák? Nekem almásnak tűnik - * közli a Mágussal kissé félrefordított fejjel, majd újabb kérdések ötlenek elméjébe, amit minél előbb fel akar tenni a férfinak. * - És… tehát, aki tud olvasni az varázsolni is tud? Mert én tudok olvasni… akkor varázsolhatok is? – kérdezi lelkendezve, miközben gyanútlanul besétál a Mágus házába. Gyermeki lelke azt reméli, hogy a válasz határozott igen lesz, és már képzeletében meg is jelenik Prexiar Beldion Mestermágus, köpennyel meg díszes bottal felszerelve, amint épp egy ork hordát kerget el hatalmas szélviharral és villámokkal, vagy az apját változtatja békává… utóbbi gondolat némi szégyenkezést vált ki, de elhessegeti. Egy mágusnak nem kell szégyenkeznie, ha igazságot tesz, igaz? Igaz? Hogyne lenne igaz!*
- Óh, nekem az nagyon jó, köszönöm. Szép házikód van! – * dicséri meg önkéntelenül a Mágus lakját, amint szeme hozzászokik a félhomályhoz. Éhsége csillapításának lehetősége azonban nem hagyja elterelni a fiút az izgalmasabb témáról. * - Tudsz szárnyakat is varázsolni emberekre? Azt hallottam, hogy a mágusok képesek ilyesmire, és tudnak a vízben is lélegezni, meg mindenféle csodás dolgot tenni, például fel tudják támasztani a halottakat, vagy meg tudják fiatalítani az öreg és legyengült kutyusokat.* - csillogó szemekkel bámul Derin Mágusra, miközben az ajtótól nem messze álldogál teljesen felvillanyozva. Általában elővigyázatos az emberekkel, de a pásztormágus valamiért nem tűnt egyáltalán olyannak, aki ártani szeretne neki. Remélte, hogy nem téved.
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-10 07:48:32
Üzenet elküldve: 2018-03-10 07:48:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
*Learon nem igazán érti, hogy a fiú miért ilyen félszegen köszöni meg a dicsértet, hiszen ez egy igen szép állat, bárki büszke lehetne rá!* ~No hát, valami kis szégyenlős fiúra bukkantam? Pedig az ritka ám ebben a foglalkozásban! A parasztoknak erősnek és nagyhangúnak kell lennie!~
-Annyi baj legyen! Majd kikupálódik! ~Ahogy te is! Ez már csak ilyen. Ha az ember saját magával nincs tökéletesen jóban, az állataival se lesz!~ *Ezt sokszor mondta az apja Learonnak, de tény, hogy a Sajt-mesternek már igazán nagy önbizalma lett, hiszen folyton folyvást olyan helyzetekbe kerül, amik csak növelik azt. A pásztor még ki is neveti az ifjút, amikor annak a hasa megkordul, egyúttal saját magát is figyelmezteti, hogy bizony az ő gyomra is kívánja már az ételt. Túl van már egy egész reggeli munkán, és mivel az állatok már esznek, neki is kéne. A szájtátásra most nem reagál, hiszen kezdi megszokni, hogy az emberek megbámulják. Régebben is így volt ez, csak akkor béna keze miatt, most meg már tudása miatt!*
-Prexiar Beldion. *Ismétli meg a nevet és ízlelgeti egy kicsit, hogy ismerős-e.*
-Hát, itten a közelben egy Beldion sincsen, még, csak nem is hallottam ezt a nevet soha! *persze nem gyanakvás hallik ki a hangjából, csak őszinte érdeklődés és segíteni akarás.*
-Aztán honnan tévedtél ide? Azt tudod? *A szántóföldek tény, hogy elég messze van, de ha esetleg a fiú szeretne hazajutni, Learon segíthetne neki ebben. Ez jár éppen a pásztor fejében, amikor is a fiú közli, hogy nincs pénze, mire a férfi nemes egyszerűséggel kineveti őt.*
-Persze! Hát miért is lenne nálad? *Mosolyog kedvesen.*
-Nem is gondoltam, hogy van! Hát aztán? nagy dolog! Gyere csatlakozz hozzám a reggelimben! *Invitálja a fiatalt még egyszer, aki ezek után érdekes kérdéssel áll elő, ami azonnali választ igényel. Rögvest elkezdi neki mondani a magáét, de azért közben kissé hátba veregeti a fiút, miközben háza ajtaja felé lépdel.*
-Nos, ez egy igen csak hosszú történet! *Ez sosem zavarta, hiszen szeret beszélni, azonban a kis tehenészke éhesebbnek látszik annál, hogy a férfi egy nagy eszmefuttatással álljon elő.*
-Szóval, lerövidítem neked! Az úgy kezdődött, hogy mikor annyi idős voltam, mint te, már tudtam olvasni, írni, meg mindent, mert rengeteg időm volt, és amit anyám megtanított otthon, azt a kecskék mellett tudtam gyakorolni. Javaslom, te is tanulj, amíg fiatal vagy, utána már nem fog menni! Így, persze az is hamar kiderült, hogy alkalmas vagyok a mágiára! Azonban sosem lettem volna varázsló, ha a családom földjei, rengeteg testvérem miatt l nem aprózódnak, és nekem el nem kell indulnom otthonról! Aztán ide kerültem, ahol egy mágusmestertől, talán az itteni egyik legnagyobbtól, megtanultam gyakorlatban is használni ezt az erőt! Most pedig a mágiát arra használom, hogy műveljem vele a földem, fákat növesszek magamnak! *Mutat a telek végében lévő almasorra.*
-Aztán meg, egész életemben paraszt voltam, az is maradok, akármekkora hatalmas mágus leszek! Röviden ennyi! *Ezzel el is értek a ház ajtajához, amit kinyit, és előre engedi a fiút, és ha az bemegy, kérdez tőle.*
-Tejet, sajtot, kenyeret? Mással sajnos nem tudok szolgálni, reggelire mindig ezt eszem.
*Learon nem igazán érti, hogy a fiú miért ilyen félszegen köszöni meg a dicsértet, hiszen ez egy igen szép állat, bárki büszke lehetne rá!* ~No hát, valami kis szégyenlős fiúra bukkantam? Pedig az ritka ám ebben a foglalkozásban! A parasztoknak erősnek és nagyhangúnak kell lennie!~
-Annyi baj legyen! Majd kikupálódik! ~Ahogy te is! Ez már csak ilyen. Ha az ember saját magával nincs tökéletesen jóban, az állataival se lesz!~ *Ezt sokszor mondta az apja Learonnak, de tény, hogy a Sajt-mesternek már igazán nagy önbizalma lett, hiszen folyton folyvást olyan helyzetekbe kerül, amik csak növelik azt. A pásztor még ki is neveti az ifjút, amikor annak a hasa megkordul, egyúttal saját magát is figyelmezteti, hogy bizony az ő gyomra is kívánja már az ételt. Túl van már egy egész reggeli munkán, és mivel az állatok már esznek, neki is kéne. A szájtátásra most nem reagál, hiszen kezdi megszokni, hogy az emberek megbámulják. Régebben is így volt ez, csak akkor béna keze miatt, most meg már tudása miatt!*
-Prexiar Beldion. *Ismétli meg a nevet és ízlelgeti egy kicsit, hogy ismerős-e.*
-Hát, itten a közelben egy Beldion sincsen, még, csak nem is hallottam ezt a nevet soha! *persze nem gyanakvás hallik ki a hangjából, csak őszinte érdeklődés és segíteni akarás.*
-Aztán honnan tévedtél ide? Azt tudod? *A szántóföldek tény, hogy elég messze van, de ha esetleg a fiú szeretne hazajutni, Learon segíthetne neki ebben. Ez jár éppen a pásztor fejében, amikor is a fiú közli, hogy nincs pénze, mire a férfi nemes egyszerűséggel kineveti őt.*
-Persze! Hát miért is lenne nálad? *Mosolyog kedvesen.*
-Nem is gondoltam, hogy van! Hát aztán? nagy dolog! Gyere csatlakozz hozzám a reggelimben! *Invitálja a fiatalt még egyszer, aki ezek után érdekes kérdéssel áll elő, ami azonnali választ igényel. Rögvest elkezdi neki mondani a magáét, de azért közben kissé hátba veregeti a fiút, miközben háza ajtaja felé lépdel.*
-Nos, ez egy igen csak hosszú történet! *Ez sosem zavarta, hiszen szeret beszélni, azonban a kis tehenészke éhesebbnek látszik annál, hogy a férfi egy nagy eszmefuttatással álljon elő.*
-Szóval, lerövidítem neked! Az úgy kezdődött, hogy mikor annyi idős voltam, mint te, már tudtam olvasni, írni, meg mindent, mert rengeteg időm volt, és amit anyám megtanított otthon, azt a kecskék mellett tudtam gyakorolni. Javaslom, te is tanulj, amíg fiatal vagy, utána már nem fog menni! Így, persze az is hamar kiderült, hogy alkalmas vagyok a mágiára! Azonban sosem lettem volna varázsló, ha a családom földjei, rengeteg testvérem miatt l nem aprózódnak, és nekem el nem kell indulnom otthonról! Aztán ide kerültem, ahol egy mágusmestertől, talán az itteni egyik legnagyobbtól, megtanultam gyakorlatban is használni ezt az erőt! Most pedig a mágiát arra használom, hogy műveljem vele a földem, fákat növesszek magamnak! *Mutat a telek végében lévő almasorra.*
-Aztán meg, egész életemben paraszt voltam, az is maradok, akármekkora hatalmas mágus leszek! Röviden ennyi! *Ezzel el is értek a ház ajtajához, amit kinyit, és előre engedi a fiút, és ha az bemegy, kérdez tőle.*
-Tejet, sajtot, kenyeret? Mással sajnos nem tudok szolgálni, reggelire mindig ezt eszem.
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-09 21:12:36
Üzenet elküldve: 2018-03-09 21:12:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi, meg talán mások//
*Khad azóta, hogy elhagyták a Rumost, egy szót sem szól, csak folyamatosan figyeli a környezetét. A környezet már megváltozott, fokozatosan növekszik a domborzat, lassan már kibontakozni látszik a Vashegy is.
Nem kell nagyon hosszú idő, mire már ott baktatnak felfele, Khad pedig egy idő után már nem nézelődik körbe folyamatosan, tharg területen lévén. Persze azért még mindig figyeli a környezetét, de most már főleg arra koncentrál, hogy gyorsabban elérjék Amon Ruadh-ot, nem azon, hogy a lehető legóvatosabban haladjanak.
Erőfeszítésének pedig meg is van a gyümölcse, már látja a város kapuját. Innentől kezdve viszont hagyja, hogy Habrertus beszéljen, részben azért, mert nem biztos benne, hogy a hosszú hallgatástól nem rekedt be.*
*Khad azóta, hogy elhagyták a Rumost, egy szót sem szól, csak folyamatosan figyeli a környezetét. A környezet már megváltozott, fokozatosan növekszik a domborzat, lassan már kibontakozni látszik a Vashegy is.
Nem kell nagyon hosszú idő, mire már ott baktatnak felfele, Khad pedig egy idő után már nem nézelődik körbe folyamatosan, tharg területen lévén. Persze azért még mindig figyeli a környezetét, de most már főleg arra koncentrál, hogy gyorsabban elérjék Amon Ruadh-ot, nem azon, hogy a lehető legóvatosabban haladjanak.
Erőfeszítésének pedig meg is van a gyümölcse, már látja a város kapuját. Innentől kezdve viszont hagyja, hogy Habrertus beszéljen, részben azért, mert nem biztos benne, hogy a hosszú hallgatástól nem rekedt be.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-09 19:11:54
Üzenet elküldve: 2018-03-09 19:11:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
*A férfi visszaköszön, de hát az még nem indok arra, hogy Prexi meg is álljon. Bizony, attól még mehet egyenes járással, céltudatos léptekkel tovább és tovább, amíg az idegen el nem veszti szem elől őket. A fehér-barna tarka Egyszarvú viszont áruló módjára fogja magát és megáll, mintha idegen földön legelészni a legjobb mulatságok egyikébe tartozna. A fiú idegessége nem csillapodik egészen addig, amíg a férfi el nem kezdi dicsérni a tehenet és egyben Prexit is. Szégyenkezve elvörösödik, mivel nem ő szokta gondozni egyszarvút, vagyis nem csak ő, hanem az inasok és apja is.* – Köszönöm – * nyögi ki feszengve, majd még hozzáteszi halkan.* - Sajna kicsit önfejű - *néz kelletlenül a tehénre és gondolatban noszogatja, hátha Egyszarvú valamilyen csoda folytán megérti, amit akar. ~ Mozdulj már te vén marha ~ de az állat csak nem mozdul a férfi pedig tovább folytatja a beszédet, Prexi felnéz rá és érdeklődést színlelve hallgatja a mondandóját.
A fiú szeme egy pillanatra elkerekedik a bemutatkozást hallva, a szája is kicsit tátva marad a gyomra pedig kordul egyet. ~ Sajt-mester, most komolyan? ~ vajon ennyire látszik, hogy farkaséhes? Nem, nyilván tényleg Sajt-mester, ami annyit tesz, hogy van sajtja. Ezt a gondolatot a lézengő állatok jelenléte is megerősíti.* - Örvendek - *bólint a Sajt-mester felé, majd amikor elkerülhetetlenné válik, akkor ő is a bemutatkozás rögös útjára lép.* - Prexiar Beldion a nevem - *közli kelletlen, egyik lábáról a másikra billegve. A magabiztosság, amit eltervezett könnyedén szertefoszlik a keresztkérdések össztüzében. Legalábbis Prexi ezeket már annak vélte. De legalább megtudja, hogy Amon-Ruadh környékén jár. Baromi messze hazulról.* - Hát… - *kezd bele ~ Talán tettethetné hülyének magát ~ futott át hirtelen agyán, de úgy vélte ezzel már elkésett.* - Eltévedtem – *hazudja szerencsétlenül. Ha nem tudja meg merre jár, akkor féligazságként elkönyveli, de így egy teljes értékű füllentés tudatában vergődik a pásztormágus tekintete előtt. Hirtelen ráeszmél, hogy az éhsége miatt a bemutatkozás első fele kiesett a fókuszból.* - Nincs nálam most pénz - *rázza fejét a reggelire való invitálás kapcsán, de már nem is annyira érdekli a kajálás, mert a hirtelen eszébe ötlő mágusság ténye felcsigázta az érdeklődését. Olyannyira, hogy a felé nyúló tenyeret mosolygás közepette fogja meg, és ráz kezet a Mágussal, mindenféle elővigyázatosságot mellőzve.* - Ha mágus vagy, akkor miért pásztorkodsz? - *kérdezi lelkes zavarral a képén. Prexi képzeletében a mágusok nagy hatalmú emberek, vagy egyéb lények, amelyek nem szoktak olyan alantas dolgokkal foglalkozni, mint az állatokkal való foglalkozás. Persze a fiú nem beszélgetett korábban még egyetlen mágussal sem a legjobb tudomása szerint, így nincs tisztában vele, hogy a mágusok között a pásztorkodás mennyire elterjedt tevékenység.*
*A férfi visszaköszön, de hát az még nem indok arra, hogy Prexi meg is álljon. Bizony, attól még mehet egyenes járással, céltudatos léptekkel tovább és tovább, amíg az idegen el nem veszti szem elől őket. A fehér-barna tarka Egyszarvú viszont áruló módjára fogja magát és megáll, mintha idegen földön legelészni a legjobb mulatságok egyikébe tartozna. A fiú idegessége nem csillapodik egészen addig, amíg a férfi el nem kezdi dicsérni a tehenet és egyben Prexit is. Szégyenkezve elvörösödik, mivel nem ő szokta gondozni egyszarvút, vagyis nem csak ő, hanem az inasok és apja is.* – Köszönöm – * nyögi ki feszengve, majd még hozzáteszi halkan.* - Sajna kicsit önfejű - *néz kelletlenül a tehénre és gondolatban noszogatja, hátha Egyszarvú valamilyen csoda folytán megérti, amit akar. ~ Mozdulj már te vén marha ~ de az állat csak nem mozdul a férfi pedig tovább folytatja a beszédet, Prexi felnéz rá és érdeklődést színlelve hallgatja a mondandóját.
A fiú szeme egy pillanatra elkerekedik a bemutatkozást hallva, a szája is kicsit tátva marad a gyomra pedig kordul egyet. ~ Sajt-mester, most komolyan? ~ vajon ennyire látszik, hogy farkaséhes? Nem, nyilván tényleg Sajt-mester, ami annyit tesz, hogy van sajtja. Ezt a gondolatot a lézengő állatok jelenléte is megerősíti.* - Örvendek - *bólint a Sajt-mester felé, majd amikor elkerülhetetlenné válik, akkor ő is a bemutatkozás rögös útjára lép.* - Prexiar Beldion a nevem - *közli kelletlen, egyik lábáról a másikra billegve. A magabiztosság, amit eltervezett könnyedén szertefoszlik a keresztkérdések össztüzében. Legalábbis Prexi ezeket már annak vélte. De legalább megtudja, hogy Amon-Ruadh környékén jár. Baromi messze hazulról.* - Hát… - *kezd bele ~ Talán tettethetné hülyének magát ~ futott át hirtelen agyán, de úgy vélte ezzel már elkésett.* - Eltévedtem – *hazudja szerencsétlenül. Ha nem tudja meg merre jár, akkor féligazságként elkönyveli, de így egy teljes értékű füllentés tudatában vergődik a pásztormágus tekintete előtt. Hirtelen ráeszmél, hogy az éhsége miatt a bemutatkozás első fele kiesett a fókuszból.* - Nincs nálam most pénz - *rázza fejét a reggelire való invitálás kapcsán, de már nem is annyira érdekli a kajálás, mert a hirtelen eszébe ötlő mágusság ténye felcsigázta az érdeklődését. Olyannyira, hogy a felé nyúló tenyeret mosolygás közepette fogja meg, és ráz kezet a Mágussal, mindenféle elővigyázatosságot mellőzve.* - Ha mágus vagy, akkor miért pásztorkodsz? - *kérdezi lelkes zavarral a képén. Prexi képzeletében a mágusok nagy hatalmú emberek, vagy egyéb lények, amelyek nem szoktak olyan alantas dolgokkal foglalkozni, mint az állatokkal való foglalkozás. Persze a fiú nem beszélgetett korábban még egyetlen mágussal sem a legjobb tudomása szerint, így nincs tisztában vele, hogy a mágusok között a pásztorkodás mennyire elterjedt tevékenység.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-09 18:05:15
Üzenet elküldve: 2018-03-09 18:05:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-bitok//
*Learon először csak a bocit látja, a fiút mögötte nem.* ~Mit kereshet ez itt? Ki lehet jelenleg a birtokok vezetője, akihez elmehetek bejelenteni egy eltűnt jószágot?~ *A tehénke egyre csak közeledik, aztán hirtelen úgy fordul, hogy egy kis szőke fej is kibukkan mögüle.* ~Hohó! Hát akkor mégsem kell menjek tehenet jelenteni! Ez csak egy kis szomszéd!~ *Learon mosolyogva integet immáron nem a marhának, hanem annak gazdájának, a fiúnak.*
-Szép napot! Neked is hasznos munkát! *Egy pásztor munkája mindig az. Függetlenül attól, hogy milyen, és mennyi állata van. Learon nem szól érte, hogy a jószág eszi a füvét meg a gazt, hiszen jelenleg azzal tesz a legjobbat a férfinak, ha kicsit rendbe legeli a telket. A kecskéken és birkákon amik egyébként mindenfelé lézengenek nem látszik, hogy zavartatnák magukat a megjelenők miatt, de különös módon egyik mekegő, vagy bégető állatka nem megy oda hozzájuk.* ~Talán csak szokatlan nekik a tehén! Elvégre nekem nem volt még olyanom, csak messziről láthatták Rolfét!~
-Nagyon szép tehened van! Látom értesz is hozzá valamelyest, bár azért figyelhetnél, hogy hallgasson is rád! *Nevet a Sajt-mester, hiszen azért látni a fiún, hogy nem teljesen ura a marhájának.*
-Én Learon Derin vagyok, Tharg pásztor-mágus, és Sajt-mester! *Mutatkozik be, a már szinte szokásos módon. Jelenleg ez a kedvenc bemutatkozása, és ehhez hetek kellettek, hogy végre tökéltes legyen, és kiválassza a sok közül a kedvenc címeit. Egy időben az istenek kiválasztottja is belekerült volna, de mivel ő maga nem is hisz bennük, így végül az elmaradt.*
-És te ki lennél fiam és mit keresel itt a Vashegy földjein? *Persze nagyon sok indoka lehet, hiszen a napokban elég sok ember érkezett ide a legkülönbözőbb kifogásokkal.*
-Persze szívesen látlak, nyugodtan csatlakozz hozzám a reggelimben! Mindig szívesen látom a hasonszőrű embereket! *Mosolyog kedvesen, és ha odaér a fiúhoz, hát a kezét nyújtja neki, hogy megrázhassák egymásét.*
*Learon először csak a bocit látja, a fiút mögötte nem.* ~Mit kereshet ez itt? Ki lehet jelenleg a birtokok vezetője, akihez elmehetek bejelenteni egy eltűnt jószágot?~ *A tehénke egyre csak közeledik, aztán hirtelen úgy fordul, hogy egy kis szőke fej is kibukkan mögüle.* ~Hohó! Hát akkor mégsem kell menjek tehenet jelenteni! Ez csak egy kis szomszéd!~ *Learon mosolyogva integet immáron nem a marhának, hanem annak gazdájának, a fiúnak.*
-Szép napot! Neked is hasznos munkát! *Egy pásztor munkája mindig az. Függetlenül attól, hogy milyen, és mennyi állata van. Learon nem szól érte, hogy a jószág eszi a füvét meg a gazt, hiszen jelenleg azzal tesz a legjobbat a férfinak, ha kicsit rendbe legeli a telket. A kecskéken és birkákon amik egyébként mindenfelé lézengenek nem látszik, hogy zavartatnák magukat a megjelenők miatt, de különös módon egyik mekegő, vagy bégető állatka nem megy oda hozzájuk.* ~Talán csak szokatlan nekik a tehén! Elvégre nekem nem volt még olyanom, csak messziről láthatták Rolfét!~
-Nagyon szép tehened van! Látom értesz is hozzá valamelyest, bár azért figyelhetnél, hogy hallgasson is rád! *Nevet a Sajt-mester, hiszen azért látni a fiún, hogy nem teljesen ura a marhájának.*
-Én Learon Derin vagyok, Tharg pásztor-mágus, és Sajt-mester! *Mutatkozik be, a már szinte szokásos módon. Jelenleg ez a kedvenc bemutatkozása, és ehhez hetek kellettek, hogy végre tökéltes legyen, és kiválassza a sok közül a kedvenc címeit. Egy időben az istenek kiválasztottja is belekerült volna, de mivel ő maga nem is hisz bennük, így végül az elmaradt.*
-És te ki lennél fiam és mit keresel itt a Vashegy földjein? *Persze nagyon sok indoka lehet, hiszen a napokban elég sok ember érkezett ide a legkülönbözőbb kifogásokkal.*
-Persze szívesen látlak, nyugodtan csatlakozz hozzám a reggelimben! Mindig szívesen látom a hasonszőrű embereket! *Mosolyog kedvesen, és ha odaér a fiúhoz, hát a kezét nyújtja neki, hogy megrázhassák egymásét.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-09 17:41:18
Üzenet elküldve: 2018-03-09 17:41:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Derin-bitok//
-Hát, még nem igazán raktam össze, hogy mit is kéne vele beszélnem, meg minden, szóval, egyelőre még ne mondjunk neki semmit, jó! *Mosolyog a lánykára, de azért látszik rajta, hogy hálás a segítségért, még, ha az nem is olyan nagy dolog, a szándék a fontos! Való igaz, hogy a Sajt-mesternek jelenleg még nincsenek munkásai, hiszen valami okból kifolyólag, mind eltűnik. Ez valami átok lehet itt a vashegyen, mert nagyon sok pozíció üresedik, nagyon hamar. Az ő segítőivel is ez a helyzet.* ~Biztosan lesz valaki segítségem! Nem adom fel a dolgot!~ *Learon örül, hogy a kis tündér nem sértődött meg a viccen, szóval a pásztor is jókedvűen nevet vele.*
-Még akármi megtörténhet! *Utal itt a szakállra.*
-Lehet, hogy a nagy mágikus tudással jár együtt! *Simogatja meg a sajátját, aminek semmi köze nincs ehhez, csupán azért ilyen hosszú, mert gazdája lusta borotválni, és ha csak úgy formára vagdossa, az egyszerűbb. Ő maga is elnézi a lovakat. Redulnak ritkán van alakalma pajtásokat találni, szóval a Sajt-mester nagyon boldog ettől a kis jelenettől, ahogy a lovacskák játszódnak. Amikor látja, hogy a kis tündér dideregni kezd, elmosolyodik, amolyan féloldalasan. Ő annyira nem érzi a hideget, mert már hozzászokott, de ez a lányka meleg takarókhoz és kandallókhoz lehet szokva így látszatra.*
-Ha gondolod, bemehetünk, melegítek egy kis tejet, vagy főzök egy teát, ha gondolod! *Mutat az ajtó felé.*
//Derin-bitok//
-Hát, még nem igazán raktam össze, hogy mit is kéne vele beszélnem, meg minden, szóval, egyelőre még ne mondjunk neki semmit, jó! *Mosolyog a lánykára, de azért látszik rajta, hogy hálás a segítségért, még, ha az nem is olyan nagy dolog, a szándék a fontos! Való igaz, hogy a Sajt-mesternek jelenleg még nincsenek munkásai, hiszen valami okból kifolyólag, mind eltűnik. Ez valami átok lehet itt a vashegyen, mert nagyon sok pozíció üresedik, nagyon hamar. Az ő segítőivel is ez a helyzet.* ~Biztosan lesz valaki segítségem! Nem adom fel a dolgot!~ *Learon örül, hogy a kis tündér nem sértődött meg a viccen, szóval a pásztor is jókedvűen nevet vele.*
-Még akármi megtörténhet! *Utal itt a szakállra.*
-Lehet, hogy a nagy mágikus tudással jár együtt! *Simogatja meg a sajátját, aminek semmi köze nincs ehhez, csupán azért ilyen hosszú, mert gazdája lusta borotválni, és ha csak úgy formára vagdossa, az egyszerűbb. Ő maga is elnézi a lovakat. Redulnak ritkán van alakalma pajtásokat találni, szóval a Sajt-mester nagyon boldog ettől a kis jelenettől, ahogy a lovacskák játszódnak. Amikor látja, hogy a kis tündér dideregni kezd, elmosolyodik, amolyan féloldalasan. Ő annyira nem érzi a hideget, mert már hozzászokott, de ez a lányka meleg takarókhoz és kandallókhoz lehet szokva így látszatra.*
-Ha gondolod, bemehetünk, melegítek egy kis tejet, vagy főzök egy teát, ha gondolod! *Mutat az ajtó felé.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-09 15:08:08
Üzenet elküldve: 2018-03-09 15:08:08
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Kalácsfalva felé//
//Bris, Riri//
*Csak rázza a fejét Bris meghökkenésére és mosolyogva válaszol.*
- Nem, nem tudtam róla, de akkor pont kapóra jön! *Örül annak, hogy így kiegészítik egymást, nyilván jól fognak tudni együtt dolgozni ők hárman. A tintakérdésben egyetértenek, mert ő is hasonlót javasolt Kagan hadúrnak korábban.*
- Ebben az esetben deákkörtét kell majd vásárolni. Ha felfűzve fellógatjuk őket, egy vékony csövön kinyerhető belőle a tinta, bár lehet, hogy a kerék erejét a körte sajtolására is fel tudnánk használni, csak egy kis vájat kell, amin a tinta kicsorog az edénybe. *Gondolkodik hangosan, majd a tündér válaszára ezt a gondolatmenetet fel is fűzi.*
- Ebben az esetben a vájat jó a gyógynövény levének összegyűjtésére is, kedves Riri. *Mosolyog a lányra. Miközben a leendő gépet és annak mechanikáját tervezi, máson is elmélkedik:*
- Gondoljatok bele. Minden este, a jól végzett munka örömére alkalmanként csaphatnánk közös sütögetést, csak úgy, a szabad ég alatt, s közben csodálnánk aznap mennyit haladtunk! *Két oldalt kinyúl, s jól meglapogatja munkatársai hátát, szó se róla Sfetts elég gyorsan barátkozik. Bris ötletére hirtelen a fejére csap, csak úgy csattan, pedig nincsenek is szúnyogok a közelben, pipájából is majdnem kiveri a parazsat.*
- Őrlés! Hát persze! *Csap a férfi vállára egy ordasat.* Hogy ez nekem nem jutott eszembe! Nagyszerű ötlet, ahogy annak is örülök, hogy neked is tetszik kedves tündérkisasszony! *Nevet boldogan. Valahogy az ő optimizmusa bizony nem fogy ki, de ezért is jutott idáig, ahová jutott. Szereti az életét.*
- Lassan indulhatunk, barátaim? A világért sem siettetem az uzsonnát, de még ránk esteledik a végén, míg odaérünk. Bár kiváló az őrség tharg földeken, jómagam nem vagyok az a harcos alkat, semmi kedvem útonállókba botlani.
//Bris, Riri//
*Csak rázza a fejét Bris meghökkenésére és mosolyogva válaszol.*
- Nem, nem tudtam róla, de akkor pont kapóra jön! *Örül annak, hogy így kiegészítik egymást, nyilván jól fognak tudni együtt dolgozni ők hárman. A tintakérdésben egyetértenek, mert ő is hasonlót javasolt Kagan hadúrnak korábban.*
- Ebben az esetben deákkörtét kell majd vásárolni. Ha felfűzve fellógatjuk őket, egy vékony csövön kinyerhető belőle a tinta, bár lehet, hogy a kerék erejét a körte sajtolására is fel tudnánk használni, csak egy kis vájat kell, amin a tinta kicsorog az edénybe. *Gondolkodik hangosan, majd a tündér válaszára ezt a gondolatmenetet fel is fűzi.*
- Ebben az esetben a vájat jó a gyógynövény levének összegyűjtésére is, kedves Riri. *Mosolyog a lányra. Miközben a leendő gépet és annak mechanikáját tervezi, máson is elmélkedik:*
- Gondoljatok bele. Minden este, a jól végzett munka örömére alkalmanként csaphatnánk közös sütögetést, csak úgy, a szabad ég alatt, s közben csodálnánk aznap mennyit haladtunk! *Két oldalt kinyúl, s jól meglapogatja munkatársai hátát, szó se róla Sfetts elég gyorsan barátkozik. Bris ötletére hirtelen a fejére csap, csak úgy csattan, pedig nincsenek is szúnyogok a közelben, pipájából is majdnem kiveri a parazsat.*
- Őrlés! Hát persze! *Csap a férfi vállára egy ordasat.* Hogy ez nekem nem jutott eszembe! Nagyszerű ötlet, ahogy annak is örülök, hogy neked is tetszik kedves tündérkisasszony! *Nevet boldogan. Valahogy az ő optimizmusa bizony nem fogy ki, de ezért is jutott idáig, ahová jutott. Szereti az életét.*
- Lassan indulhatunk, barátaim? A világért sem siettetem az uzsonnát, de még ránk esteledik a végén, míg odaérünk. Bár kiváló az őrség tharg földeken, jómagam nem vagyok az a harcos alkat, semmi kedvem útonállókba botlani.
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-09 13:02:35
Üzenet elküldve: 2018-03-09 13:02:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Kalácsfalva felé//
//Sfetts, Bris//
* Ő már nem szól bele a továbbiakban abba, hogy kell e óvni az életet, vagy megtenni mindent, mit kíván az elme vagy a test, helyette elvesz egy sajtdarabkát meg a kenyérnek a parányi csücskét, mert az a kedvence az egészből, s jóízűen majszolja. Aznap még nem evett semmit, jó most kicsit megtelíteni a tündérpocó, s közben hogy nézzen is valamit figyeli ezüst szálú hajzuhataga mögül, hogyan is gyújt rá a gnóm. Őt különösebben nem hozza lázba a pipázás, de megfigyelte ám, hogy ez inkább olyan öregebb férfiszokás mintsem fiatal lánykás cselekvés volna, tehát nem is aggódik miatta. *
- Hmm... - * teszi mutatóujját ajka elé elgondolkodva * - nem volna butaság ám az ötlete, Sfetts úr, bizony megkönnyítené egyes kenőcsök előállítását. -* bólogat. *
- Rám? Miért? - * pislog meglepetten, de persze bármi is lesz az indok azt szívesen elvállalja, ha szükség van rá, akkor soha nem utasítja vissza a kérelmeket. *
- Faragni azt nem, de gyorsan tanulok. Ha valaki megmutatja, hogyan is kell, onnantól én is tudom ám végezni. - * ajánlja fel. Nem nehéz megértetni vele a dolgokat, értelmes kis lény, a többi meg csak az elszántságán múlik, amiből Riri nem fukarkodik egy cseppet sem. *
- Közös sütögetés? Jaj az milyen móka lehet! - * lelkesül fel, a tábortűz megemlítésekor. Biza még ilyenben sem volt része, de már látott hasonlót s olyan boldognak tűntek ott az emberek, hogy maga is kedvet kapott hozzá. Ez már rég volt. De a kedv, még mindig nem szállt tovább. *
//Sfetts, Bris//
* Ő már nem szól bele a továbbiakban abba, hogy kell e óvni az életet, vagy megtenni mindent, mit kíván az elme vagy a test, helyette elvesz egy sajtdarabkát meg a kenyérnek a parányi csücskét, mert az a kedvence az egészből, s jóízűen majszolja. Aznap még nem evett semmit, jó most kicsit megtelíteni a tündérpocó, s közben hogy nézzen is valamit figyeli ezüst szálú hajzuhataga mögül, hogyan is gyújt rá a gnóm. Őt különösebben nem hozza lázba a pipázás, de megfigyelte ám, hogy ez inkább olyan öregebb férfiszokás mintsem fiatal lánykás cselekvés volna, tehát nem is aggódik miatta. *
- Hmm... - * teszi mutatóujját ajka elé elgondolkodva * - nem volna butaság ám az ötlete, Sfetts úr, bizony megkönnyítené egyes kenőcsök előállítását. -* bólogat. *
- Rám? Miért? - * pislog meglepetten, de persze bármi is lesz az indok azt szívesen elvállalja, ha szükség van rá, akkor soha nem utasítja vissza a kérelmeket. *
- Faragni azt nem, de gyorsan tanulok. Ha valaki megmutatja, hogyan is kell, onnantól én is tudom ám végezni. - * ajánlja fel. Nem nehéz megértetni vele a dolgokat, értelmes kis lény, a többi meg csak az elszántságán múlik, amiből Riri nem fukarkodik egy cseppet sem. *
- Közös sütögetés? Jaj az milyen móka lehet! - * lelkesül fel, a tábortűz megemlítésekor. Biza még ilyenben sem volt része, de már látott hasonlót s olyan boldognak tűntek ott az emberek, hogy maga is kedvet kapott hozzá. Ez már rég volt. De a kedv, még mindig nem szállt tovább. *
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-08 23:11:57
Üzenet elküldve: 2018-03-08 23:11:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
*A céltalan gyaloglásnál csak az rosszabb, amikor van célja a gyereknek, de az a cél valami elkerülése és nem elérése. Prexi a büntetés alól akart mentesülni, elvégre hagyott elkószálni három marhát és az egyik éppen vele koptatja a göröngyös utakat. Apropó utak… fogalma sincs, hogy merre kószálhat. A táj nem ismerős számára és úgy véli erre a részre még sohasem tévedt. Vajon hány mérföldet tett meg Egyszarvú amíg aludt? Jó kérdés, de sajnos erre a tehéntől aligha kaphat választ. Éhsége kézzelfogható jelet sugárzott, amikor a gyomra hangosan felmorajlott. A fiú elfintorodik, majd a tehén tőgyét kezdi vizslatni, miközben egymás mellett bandukolnak. ~ Aláfeküdhetnék ~ morfondíroz kelletlenül, de nem akaródzik neki a tehén ilyetén formájú megfejése. Hozzászokott, hogy a művelethez vödör is jár. Sóhajtva leveszi tekintetét a tehén tőgyeiről, majd tovább bandukol az állat mellet. Talán, ha nagyon éhes lesz, majd megpróbálja. Addig meg lehet szerencséje lesz. Lehajtott fejjel lépdel. Bakancsával kisebb-nagyobb göröngyöket rugdos, és már nem is ő vezeti a marhát, hanem Egyszarvú őt. Megy, amerre a tehén akar menni. Ha nem futnak bele egy ork hordába, vagy egy griff fészkébe, akkor talán nem esik bajuk. A felszólító hangra megdermed. Egy pillanatra az a szörnyű rémképzete támad, hogy apja szól hozzá. Egész testében libabőrös lesz, majd óhatatlanul észak felé tekint, de senkit sem lát arrafelé. A tehén nyugodtan megy tovább, mintha mi sem történt volna. Prexi nagyjából öt szívdobbanásnyi ideig csak bámul a háta mögé, aztán visszafordul és meglátja a feléje közeledő felnőttet. Nem az apja az. Hatalmas göröngy gördül le mellkasáról és bár nem vette eddig észre, elfelejtett lélegezni. Halkan kifújja a levegőt, majd kihúzza magát és megpróbál úgy tenni, mint akinek teljes jogában és szabadságában állna itt lennie. Nyilván valakinek a birtokán van, és mivel Egyszarvú is itt leledzik, megvádolhatnák a legelők engedélynélküli használatával. A tehén az tehén, még akkor is, ha egyedül van és sok kárt nem tudna okozni, de a népek néha hajlamosak túlreagálni a dolgot. Apja biztos pépesre verné a „legelő tolvajt”, a tehenet meg kisajátítaná magának, ha már egyszer az ő földjén táplálkozik.*
- Szép időt és hasznos munkát! –* köszönti az idegent visszaintve felé. Magabiztosság a kulcs. Bízott benne, hogy nem ismétli meg előbbi szavait, mert akkor a fiúnak engedelmeskednie kellene, hiszen a férfi jóval idősebb nála, ráadásul a fiú tilosban jár. Addig játszhatja, hogy nem hallotta a felszólítást. Prexi szándéka az volt, hogy szépen elhalad a férfi mellett, amennyiben nem szól többet. A tehén persze egyenesen felé közeledik. Prexi szíve minden egyes lépéssel vadabb tempóra vált, testét felkészíti a hirtelen távozás eshetőségére. Arcán feszült idegesség látszik, menet közben próbál úgy helyezkedni, hogy a tehén az idegen és közte legyen. Egyszarvú pedig megtorpan, amint elérik egymást. ~ Áruló! ~ korholja magában a tehenet.*
*A céltalan gyaloglásnál csak az rosszabb, amikor van célja a gyereknek, de az a cél valami elkerülése és nem elérése. Prexi a büntetés alól akart mentesülni, elvégre hagyott elkószálni három marhát és az egyik éppen vele koptatja a göröngyös utakat. Apropó utak… fogalma sincs, hogy merre kószálhat. A táj nem ismerős számára és úgy véli erre a részre még sohasem tévedt. Vajon hány mérföldet tett meg Egyszarvú amíg aludt? Jó kérdés, de sajnos erre a tehéntől aligha kaphat választ. Éhsége kézzelfogható jelet sugárzott, amikor a gyomra hangosan felmorajlott. A fiú elfintorodik, majd a tehén tőgyét kezdi vizslatni, miközben egymás mellett bandukolnak. ~ Aláfeküdhetnék ~ morfondíroz kelletlenül, de nem akaródzik neki a tehén ilyetén formájú megfejése. Hozzászokott, hogy a művelethez vödör is jár. Sóhajtva leveszi tekintetét a tehén tőgyeiről, majd tovább bandukol az állat mellet. Talán, ha nagyon éhes lesz, majd megpróbálja. Addig meg lehet szerencséje lesz. Lehajtott fejjel lépdel. Bakancsával kisebb-nagyobb göröngyöket rugdos, és már nem is ő vezeti a marhát, hanem Egyszarvú őt. Megy, amerre a tehén akar menni. Ha nem futnak bele egy ork hordába, vagy egy griff fészkébe, akkor talán nem esik bajuk. A felszólító hangra megdermed. Egy pillanatra az a szörnyű rémképzete támad, hogy apja szól hozzá. Egész testében libabőrös lesz, majd óhatatlanul észak felé tekint, de senkit sem lát arrafelé. A tehén nyugodtan megy tovább, mintha mi sem történt volna. Prexi nagyjából öt szívdobbanásnyi ideig csak bámul a háta mögé, aztán visszafordul és meglátja a feléje közeledő felnőttet. Nem az apja az. Hatalmas göröngy gördül le mellkasáról és bár nem vette eddig észre, elfelejtett lélegezni. Halkan kifújja a levegőt, majd kihúzza magát és megpróbál úgy tenni, mint akinek teljes jogában és szabadságában állna itt lennie. Nyilván valakinek a birtokán van, és mivel Egyszarvú is itt leledzik, megvádolhatnák a legelők engedélynélküli használatával. A tehén az tehén, még akkor is, ha egyedül van és sok kárt nem tudna okozni, de a népek néha hajlamosak túlreagálni a dolgot. Apja biztos pépesre verné a „legelő tolvajt”, a tehenet meg kisajátítaná magának, ha már egyszer az ő földjén táplálkozik.*
- Szép időt és hasznos munkát! –* köszönti az idegent visszaintve felé. Magabiztosság a kulcs. Bízott benne, hogy nem ismétli meg előbbi szavait, mert akkor a fiúnak engedelmeskednie kellene, hiszen a férfi jóval idősebb nála, ráadásul a fiú tilosban jár. Addig játszhatja, hogy nem hallotta a felszólítást. Prexi szándéka az volt, hogy szépen elhalad a férfi mellett, amennyiben nem szól többet. A tehén persze egyenesen felé közeledik. Prexi szíve minden egyes lépéssel vadabb tempóra vált, testét felkészíti a hirtelen távozás eshetőségére. Arcán feszült idegesség látszik, menet közben próbál úgy helyezkedni, hogy a tehén az idegen és közte legyen. Egyszarvú pedig megtorpan, amint elérik egymást. ~ Áruló! ~ korholja magában a tehenet.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-08 20:12:27
Üzenet elküldve: 2018-03-08 20:12:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Kalácsfalvától nem messze//
*Megérkezik közben Rolfeuss is, akinek Learon integetve köszön, és hasonlóképpen válaszol, ahogy amaz is.*
-Biza! Most már ideje lenne egy jó korsó sör mellett majd hármunknak beszélgetni! *A gyermekek közben úgy tűnik, hogy nem akarják a bizalmukba fogadni a földműveseket, így Learon nem tud velük mit kezdeni. Erőszakkal nem viheti magával őket, mert az emberrablás bűn, és ő nem akar ilyesmibe beleesni.* ~Meg aztán lehet, hogy vannak szüleik is, csak ilyen szegények!~ *Végül odaadja nekik az ételt, és visszaül a szekérre, majd int baljával a fiataloknak.*
-Akkor, járjatok szerencsével! Arra van a tanyám, ha szeretnétek egy jót enni, vagy beszélgetni, akkor megtaláltok! *Ezzel el is megy. Trodd kunyhójáig vonul a nyájjal egyenesen, ahol is elköszön a férfitól.*
-Köszönöm a segítséget, és minden jót kívánok! Ha bármikor szükséged van rám, tudod hol találsz! *Ezután szétszedi a két állatsereget és a magáéval elindul vissza. Már igencsak sötétedésre jár az idő, úgyhogy nagyon siet vissza az ösvényen, majd ahogy hazaér, rögtön aludni is tér, ahogy mindent elrendezett az állatokkal, és reggelig biztonságba helyezte őket.*
//Derin-birtok//
* Reggelre virradóan gyorsan kiugrik a bőrök közül, amin aludt, és egyenes kecskéi és birkái felé megy, ahogy fejéssel, itatással, és a szokásos napi teendőkkel kezd, hogy reggelre jó és friss tejital lehessen az asztalon. Ahogy éppen egy vedret visz be a konyhába, amit arra tenne félre, hogy sajtot készítsen belőle, akkor vesz észre egy bocit, aki éppen az ő földjére sétál be.* ~No már! Tán nem Rolfé vagy te? Vagy az egyik szomszédé?~ *Integet a tehén felé, hátha az eltévedt vagy ilyesmi.*
-Gyere ide no! Ide ha mondom! *Azért a biztonság kedvéért ő is elindul felé.*
*Megérkezik közben Rolfeuss is, akinek Learon integetve köszön, és hasonlóképpen válaszol, ahogy amaz is.*
-Biza! Most már ideje lenne egy jó korsó sör mellett majd hármunknak beszélgetni! *A gyermekek közben úgy tűnik, hogy nem akarják a bizalmukba fogadni a földműveseket, így Learon nem tud velük mit kezdeni. Erőszakkal nem viheti magával őket, mert az emberrablás bűn, és ő nem akar ilyesmibe beleesni.* ~Meg aztán lehet, hogy vannak szüleik is, csak ilyen szegények!~ *Végül odaadja nekik az ételt, és visszaül a szekérre, majd int baljával a fiataloknak.*
-Akkor, járjatok szerencsével! Arra van a tanyám, ha szeretnétek egy jót enni, vagy beszélgetni, akkor megtaláltok! *Ezzel el is megy. Trodd kunyhójáig vonul a nyájjal egyenesen, ahol is elköszön a férfitól.*
-Köszönöm a segítséget, és minden jót kívánok! Ha bármikor szükséged van rám, tudod hol találsz! *Ezután szétszedi a két állatsereget és a magáéval elindul vissza. Már igencsak sötétedésre jár az idő, úgyhogy nagyon siet vissza az ösvényen, majd ahogy hazaér, rögtön aludni is tér, ahogy mindent elrendezett az állatokkal, és reggelig biztonságba helyezte őket.*
//Derin-birtok//
* Reggelre virradóan gyorsan kiugrik a bőrök közül, amin aludt, és egyenes kecskéi és birkái felé megy, ahogy fejéssel, itatással, és a szokásos napi teendőkkel kezd, hogy reggelre jó és friss tejital lehessen az asztalon. Ahogy éppen egy vedret visz be a konyhába, amit arra tenne félre, hogy sajtot készítsen belőle, akkor vesz észre egy bocit, aki éppen az ő földjére sétál be.* ~No már! Tán nem Rolfé vagy te? Vagy az egyik szomszédé?~ *Integet a tehén felé, hátha az eltévedt vagy ilyesmi.*
-Gyere ide no! Ide ha mondom! *Azért a biztonság kedvéért ő is elindul felé.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-08 18:09:02
Üzenet elküldve: 2018-03-08 18:09:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton Kalácsfalva felé//
//Sfetts, Riri//
*A többiek mondataira Bris csak a fejét csóválja.*
-Mivel nem biztos, hogy az ember minden esetben el tudja dönteni mi az, ami megéri a kockázatot én ezért nem szoktam ilyesmi kalandokat vállalni csak ha muszáj.
*Márpedig egy nincstelen vándordiáknak néha muszáj kockáztatnia. Bris-re amúgy is elég veszély leselkedik a világból. Sokan nem szívlelik az okoskodókat. A munkával kapcsolatban a gnóm bácsi jól összefoglalja amire szükség lehet. Bris pedig bólogat. Esze ágában sem volt fizikai munkát végezni. Az ő dolga az ötletelés. Ezért tanult a legnagyobb mesterektől. Az emelő szerkezetes kérdésre gyanakodva az öregre néz.*
-Pont mostanság tökéletesítek egy tervet. Csak nem hallott róla?
*A tinta kérdésére ismét csak kevésbé szűkös deákéveinek köszönhetően tudja a választ.*
-Deákkörtéből olcsóbban kijöhet. Ebben biztos vagyok.
*A tündér hölgy felajánlásába ő nyugodtan belemenne. Aki, nem sok mindenhez ért az-az ő szemében akár úgy is hasznosíthatja magát. A gnóm bácsikának viszont jobb ötletei is vannak. Arra is, hogy miként használhatnák még az épülő malmot.*
-Akár gabona vagy paprika őrlésére is jó lehet.
//Sfetts, Riri//
*A többiek mondataira Bris csak a fejét csóválja.*
-Mivel nem biztos, hogy az ember minden esetben el tudja dönteni mi az, ami megéri a kockázatot én ezért nem szoktam ilyesmi kalandokat vállalni csak ha muszáj.
*Márpedig egy nincstelen vándordiáknak néha muszáj kockáztatnia. Bris-re amúgy is elég veszély leselkedik a világból. Sokan nem szívlelik az okoskodókat. A munkával kapcsolatban a gnóm bácsi jól összefoglalja amire szükség lehet. Bris pedig bólogat. Esze ágában sem volt fizikai munkát végezni. Az ő dolga az ötletelés. Ezért tanult a legnagyobb mesterektől. Az emelő szerkezetes kérdésre gyanakodva az öregre néz.*
-Pont mostanság tökéletesítek egy tervet. Csak nem hallott róla?
*A tinta kérdésére ismét csak kevésbé szűkös deákéveinek köszönhetően tudja a választ.*
-Deákkörtéből olcsóbban kijöhet. Ebben biztos vagyok.
*A tündér hölgy felajánlásába ő nyugodtan belemenne. Aki, nem sok mindenhez ért az-az ő szemében akár úgy is hasznosíthatja magát. A gnóm bácsikának viszont jobb ötletei is vannak. Arra is, hogy miként használhatnák még az épülő malmot.*
-Akár gabona vagy paprika őrlésére is jó lehet.
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-08 05:58:21
Üzenet elküldve: 2018-03-08 05:58:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Kalácsfalva felé//
//Bris, Riri//
- Hogy beleharapna az ember! *Kuncog fel megint, mint legutóbb, mikor Kalácsfalva nevét hallja.*
- Ha olyannyira vigyázunk a legjobb dolgokból is kimaradhatunk. Ez logikus, de természetesen nem cáfolom az állításodat, mert neked is igazad van, de azért néha próbáljunk egy kicsit nem vigyázni! *Mosolyog és Riri felvetésére is bólogat. A maga részéről befejezte az étkezést, s elégedetten támaszkodik két kezére hátradőlve ültében. Aztán meggondolja magát és csuhájából előbányássza pipáját és egy csipetnyi beazonosítatlan gizgazt, amit beletölt. Persze ez csak másoknak beazonosítatlan, ő már kiismerte ezeket, csak hát az összeszáradt növények eredete nem biztos, hogy mindenki számára egyértelmű. Maga mellé támasztott botja végébe rejtett apró tokból előhúzza a pipaszurkálót, majd mikor végzett a már ismert pálcikával meggyújtja pipáját. A füstöt felfelé fújva révetegen nézi a felhőket:*
- Tudjátok korábban fogalmam sem volt arról, hogy milyen szép vidék is ez, most meg hirtelen részese leszek a fejlődésének. Ha a patakot megfelelően lehet szabályozni zsilippel a vízkerék egyéb dolgokra is képes lehet, nem csak az áttételes nyomdaprés működtetésére. Ami azt illeti a prés másra is használható, például akár növények sajtolására is. De kétkezi munkaerő is kelleni fog, mert a medernél sajnos lapátolni és ásni is kell, kedves Bris. Meg a szerkezetet beemelni a helyére. Esetleg nincs egy jó emelőszerkezet ötleted? *Persze Sfetts fejében már körvonalazódnak újabb és újabb ötletek, de nem akar az előtérbe nyomulni, filozófiája szerint több agy többet gondol. Hirtelen Riri felé fordul.*
- Ha gyógynövényekből a préssel kinyernénk a nedvet? Hm? Tudnád használni például gyógyszer előállítására? Mert csak faragatlan nyomólemez kell hozzá.
*Majd tovább morfondírozik, mert bizony már dolgozna, ha másképp nem legalább fejben.*
- A nyomdagéphez használatos tinta kinyerésekor is nagy szükségünk van rád. *Mondja ismét a tündérnek.* - Még nem tudom eldönteni, hogy melyik az olcsóbb, deák körtéből kinyerni üvegcsékbe, vagy eleve megvenni a piactéren a kész tintát? Faragni tudtok-e? Mert a nyomólemezekkel is rengeteg dolgunk lesz! *Azért persze mosolyog, hogy a tündér ilyen gondoskodó. Nyilván étel is és ital is kelleni fog, de ő biztos nem fogja hagyni, hogy felszolgálóként segítsen. Ennek hangot is ad.*
- Rengeteget fogsz tudni segíteni, az étkezést pedig remélem közösen fogjuk megejteni, olykor tábortűz mellett, olykor kis fogadóban. *Mosolyogva ábrándozik.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.08 06:00:31
//Bris, Riri//
- Hogy beleharapna az ember! *Kuncog fel megint, mint legutóbb, mikor Kalácsfalva nevét hallja.*
- Ha olyannyira vigyázunk a legjobb dolgokból is kimaradhatunk. Ez logikus, de természetesen nem cáfolom az állításodat, mert neked is igazad van, de azért néha próbáljunk egy kicsit nem vigyázni! *Mosolyog és Riri felvetésére is bólogat. A maga részéről befejezte az étkezést, s elégedetten támaszkodik két kezére hátradőlve ültében. Aztán meggondolja magát és csuhájából előbányássza pipáját és egy csipetnyi beazonosítatlan gizgazt, amit beletölt. Persze ez csak másoknak beazonosítatlan, ő már kiismerte ezeket, csak hát az összeszáradt növények eredete nem biztos, hogy mindenki számára egyértelmű. Maga mellé támasztott botja végébe rejtett apró tokból előhúzza a pipaszurkálót, majd mikor végzett a már ismert pálcikával meggyújtja pipáját. A füstöt felfelé fújva révetegen nézi a felhőket:*
- Tudjátok korábban fogalmam sem volt arról, hogy milyen szép vidék is ez, most meg hirtelen részese leszek a fejlődésének. Ha a patakot megfelelően lehet szabályozni zsilippel a vízkerék egyéb dolgokra is képes lehet, nem csak az áttételes nyomdaprés működtetésére. Ami azt illeti a prés másra is használható, például akár növények sajtolására is. De kétkezi munkaerő is kelleni fog, mert a medernél sajnos lapátolni és ásni is kell, kedves Bris. Meg a szerkezetet beemelni a helyére. Esetleg nincs egy jó emelőszerkezet ötleted? *Persze Sfetts fejében már körvonalazódnak újabb és újabb ötletek, de nem akar az előtérbe nyomulni, filozófiája szerint több agy többet gondol. Hirtelen Riri felé fordul.*
- Ha gyógynövényekből a préssel kinyernénk a nedvet? Hm? Tudnád használni például gyógyszer előállítására? Mert csak faragatlan nyomólemez kell hozzá.
*Majd tovább morfondírozik, mert bizony már dolgozna, ha másképp nem legalább fejben.*
- A nyomdagéphez használatos tinta kinyerésekor is nagy szükségünk van rád. *Mondja ismét a tündérnek.* - Még nem tudom eldönteni, hogy melyik az olcsóbb, deák körtéből kinyerni üvegcsékbe, vagy eleve megvenni a piactéren a kész tintát? Faragni tudtok-e? Mert a nyomólemezekkel is rengeteg dolgunk lesz! *Azért persze mosolyog, hogy a tündér ilyen gondoskodó. Nyilván étel is és ital is kelleni fog, de ő biztos nem fogja hagyni, hogy felszolgálóként segítsen. Ennek hangot is ad.*
- Rengeteget fogsz tudni segíteni, az étkezést pedig remélem közösen fogjuk megejteni, olykor tábortűz mellett, olykor kis fogadóban. *Mosolyogva ábrándozik.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.08 06:00:31
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-07 23:03:52
Üzenet elküldve: 2018-03-07 23:03:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Kalácsfalva felé//
//Sfetts, Bris//
* Sopánkodására még legvadabb álmaiban sem gondolja, hogy az öreg így reagál, s meg is rémül rendesen, pedig szájába épp egy karaj kenyeret iparkodna bekapni, még szerencse, hogy csak ajkához érinti, nem kapja be, mert lehet torkán is akadna nagy rémületében. Akkor nyugszik csak meg, mikor a gnóm elmondja az életfilozófiáját, ekkor halványan elmosolyodik, talán még kezei mögött kacag is, mielőtt beleharapna végre a kenyérbe. *
- Az arany középút a legfontosabb. Ha túlontúl vigyáz, sok olyanból kimarad, amitől élet az élet - * osztja meg ő is, azt miszerint ő próbálja éldegélni életét.
Amikor a munka kerül előtérbe elcsitul, tömködi szájába a kenyeret, mint valami dundi béka, s csak akkor szólal meg, mikor már Bris felelt Riri meg elrágcsálta kenyeret. *
- Ne haragudjanak az Urak, de sajnos az ilyesmihez ostoba vagyok - * vallja be csendben. *- Nem ismerem a környéket, nem tudom a dolgokat. Iparkodom ott segíteni, ahol képes vagyok, majd hozok sok sok innit, meg ételt ha van ott fogadó- * ajánlja fel félénk mosollyal, vörös képpel. Persze nem akarja kihúzni magát a fizikai munka alól sem, abba is szívesen beszáll, csak hát a számítások már nem fognak neki menni, vagy a méricskélés, ha nem löttyről van szó.*
//Sfetts, Bris//
* Sopánkodására még legvadabb álmaiban sem gondolja, hogy az öreg így reagál, s meg is rémül rendesen, pedig szájába épp egy karaj kenyeret iparkodna bekapni, még szerencse, hogy csak ajkához érinti, nem kapja be, mert lehet torkán is akadna nagy rémületében. Akkor nyugszik csak meg, mikor a gnóm elmondja az életfilozófiáját, ekkor halványan elmosolyodik, talán még kezei mögött kacag is, mielőtt beleharapna végre a kenyérbe. *
- Az arany középút a legfontosabb. Ha túlontúl vigyáz, sok olyanból kimarad, amitől élet az élet - * osztja meg ő is, azt miszerint ő próbálja éldegélni életét.
Amikor a munka kerül előtérbe elcsitul, tömködi szájába a kenyeret, mint valami dundi béka, s csak akkor szólal meg, mikor már Bris felelt Riri meg elrágcsálta kenyeret. *
- Ne haragudjanak az Urak, de sajnos az ilyesmihez ostoba vagyok - * vallja be csendben. *- Nem ismerem a környéket, nem tudom a dolgokat. Iparkodom ott segíteni, ahol képes vagyok, majd hozok sok sok innit, meg ételt ha van ott fogadó- * ajánlja fel félénk mosollyal, vörös képpel. Persze nem akarja kihúzni magát a fizikai munka alól sem, abba is szívesen beszáll, csak hát a számítások már nem fognak neki menni, vagy a méricskélés, ha nem löttyről van szó.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-07 22:53:34
Üzenet elküldve: 2018-03-07 22:53:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Derin-birtok//
- Hát, ha gondolod én is megemlíthetem neki. Elvégre egy helyen lakunk.
*Kedves mosoly jelenik meg az arcán, örül, ha segíthet másokon, ráadásul a pásztor nem biztos, hogy itt akarja hagyni mindent, vagy ha mégis, vajon meg tudná úgy oldani, hogy ne legyen belőle kára? Hiába néz körbe, nem nagyon lát itt munkásokat.*
- Nem hiszem, hogy lesz szakállam, de köszönöm.
*Mondja nevetgélve.
Érzi, hogy lassan rázni kezdi a hideg szél. Úgy tűnik, a lovakat nem nagyon zavarja, boldogan játszanak egymással, bár igaz, a póni alig bírja tartani a lépést új, hatalmasra nőtt barátjával.*
- Elég, elég hideg van...
*Panaszkodik egy kicsit, majd dörzsölgetni kezdi a karját, hogy elmúljon a libabőr.*
//Derin-birtok//
- Hát, ha gondolod én is megemlíthetem neki. Elvégre egy helyen lakunk.
*Kedves mosoly jelenik meg az arcán, örül, ha segíthet másokon, ráadásul a pásztor nem biztos, hogy itt akarja hagyni mindent, vagy ha mégis, vajon meg tudná úgy oldani, hogy ne legyen belőle kára? Hiába néz körbe, nem nagyon lát itt munkásokat.*
- Nem hiszem, hogy lesz szakállam, de köszönöm.
*Mondja nevetgélve.
Érzi, hogy lassan rázni kezdi a hideg szél. Úgy tűnik, a lovakat nem nagyon zavarja, boldogan játszanak egymással, bár igaz, a póni alig bírja tartani a lépést új, hatalmasra nőtt barátjával.*
- Elég, elég hideg van...
*Panaszkodik egy kicsit, majd dörzsölgetni kezdi a karját, hogy elmúljon a libabőr.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-03-07 22:33:30
Üzenet elküldve: 2018-03-07 22:33:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton Kalácsfalva felé//
//Sfetts, Riri//
*Vris tényleg nem túl jó a társalgásban. Nem is tudja mit mondjon a furcsa gnóm bácsinak. Szerencsére itt a tündérlány. Így legalább ők megértik egymást Bris meg hallgat. Mikor megállnak enni akkor jön Bris egy újabb mutatványa. Felszállni még nagy nehezen feltudott, de a leszállás most jön. Majdnem le is esik közben, de végül nem túl elegánsan, de sikerül lekerülni a vadállat hátáról. Aztán elfogadja a felkínált ételt. Gyümölcs, kenyér és hús. Volt már rosszabb koszton is. A tündér szavaira zavarba jön és épp megszólalna mikor a gnóm bácsika felpattan és a józan eszét meghazudtoló mutatványt ad elő. Bris pedig aggódva azért felszólal.*
-Jaj! Sfetts úr! Még felfázik ha így folytatja! Ez nem jó ötlet uram. Nem kéne.
*Látszólag megnyugszik mikor az öreg visszatér hozzájuk. Az öreg életfelfogására csak csóválja a fejét.*
-Minél jobban tetszik vigyázni rá annál tovább tart az élete. Én eszerint a filozófia szerint élek.
*A hirtelen témaváltás megzavarja és a beszélgetés fonalát sem tudja felvenni. A komolysága helyett megmarad a bizonytalan hangja.*
-Öhm. Izé. Szóval faanyag az van biztosan. Úgy tudom a folyó mellett van egy falu is valami... Elnézést amúgy tudom a nevét.*Jön zavarba.*Kalácsfalva! Ez a neve. Ott nem tudom van-e műhely. Gondolom ácsra és asztalosra volna szükség.
//Sfetts, Riri//
*Vris tényleg nem túl jó a társalgásban. Nem is tudja mit mondjon a furcsa gnóm bácsinak. Szerencsére itt a tündérlány. Így legalább ők megértik egymást Bris meg hallgat. Mikor megállnak enni akkor jön Bris egy újabb mutatványa. Felszállni még nagy nehezen feltudott, de a leszállás most jön. Majdnem le is esik közben, de végül nem túl elegánsan, de sikerül lekerülni a vadállat hátáról. Aztán elfogadja a felkínált ételt. Gyümölcs, kenyér és hús. Volt már rosszabb koszton is. A tündér szavaira zavarba jön és épp megszólalna mikor a gnóm bácsika felpattan és a józan eszét meghazudtoló mutatványt ad elő. Bris pedig aggódva azért felszólal.*
-Jaj! Sfetts úr! Még felfázik ha így folytatja! Ez nem jó ötlet uram. Nem kéne.
*Látszólag megnyugszik mikor az öreg visszatér hozzájuk. Az öreg életfelfogására csak csóválja a fejét.*
-Minél jobban tetszik vigyázni rá annál tovább tart az élete. Én eszerint a filozófia szerint élek.
*A hirtelen témaváltás megzavarja és a beszélgetés fonalát sem tudja felvenni. A komolysága helyett megmarad a bizonytalan hangja.*
-Öhm. Izé. Szóval faanyag az van biztosan. Úgy tudom a folyó mellett van egy falu is valami... Elnézést amúgy tudom a nevét.*Jön zavarba.*Kalácsfalva! Ez a neve. Ott nem tudom van-e műhely. Gondolom ácsra és asztalosra volna szükség.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344