//Második szál//
//Bredoc//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bizony Frandrnek is nehezére esik hibáztatni azokat, akikkel nem bánt el úgy az élet, hogy utána már semmi sem éri őket meglepetésül. Viszont úgy látja, hogy az útóbbi évek bizonyítékként szolgálhatnak arra, hogy ez nem teremt túlságosan stabil helyzetet.*
~Bár...~
*Gondol bele abba, hogy mi történik, mikor a harchoz szokott, megkeményedett emberek elkényelmesednek, és a múlt sérelmeit és dicsőségét hentergetik fel unalmukban.*
~Kíváncsi vagyok, kitartanak-e még.~
*Gondolkozik el régi otthonán. Bár tudja, hogy jó részük megérdemli, amit magukra szabadítottak tetteikkel, a többieket is biztosan magukkal rántják.*
-Még csak az hiányozna, hogy egy rakás barom, akik nem látnak tovább az erszényüknél és a farkuknál, háborút kezdjenek.
*Válaszol, és rövid időre a hangja is keményebbnek hangzik. Ám Bredoc témaváltása eléggé meglepi, hogy egyelőre elfeledkezzen a dologról.*
-Nem... miért lenn- ó.
*Bár már többször is jutottak erre a konklúzióra mások, mindig meglepi a kérdés. Egy rövid ideig nem is válaszol, csak a fejét vakargatja. A haja enyhe, alig észrevehető vöröses árnyalatot vesz fel. Végül sóhajt, és válaszol.*
-Nem, ez csak a legkisebb szarság a sok közül, amik megnehezítik az életem egy ideje.
*Már külön várja, hogy meg kelljen kérnie beszélgetőtársát, hogy segítsen bejutni Vaskorsó ajtaján, bár egy kis szerencsével nem lesz szüksége erre. A Vaskorsó pultosa egy ideje már azonnal behívja, amikor meglátja az ivó ajtajában, amiért Frandr külön hálás.
És persze így, hogy többé fülei sincsenek, megtudta, hogy mire is voltak jók, amíg léteztek. Bár nem süketült meg, nagyon koncentrálnia kell, hogy be tudja lőni a különféle hangok forrását.
Az egész egyetlen előnnyel járt számára (azon kívül, hogy most már részegen is tudja, hogy érdemes távol maradnia minden mágikus szartól). Ahogy hűl az idő, ő jóval kevésbé érzi ezt meg, mint a legtöbben, és ha valaki belátna a mellvértje alá, a mellkasából kitörő sárgás fény segítene magyarázatot nyújtani.*
-Köszönöm.
*Fogadja a lepényt a városőrtől.*
~Majd viszonoznom kell a Korsóban.~
*Gondolja, ahogy céltudatos lépésekkel közelít meg bizonyos árusokat, útközben lassan elfogyasztva a lepényt. Többeknél csak rövid időt tölt, ismerik már, ahogy azt is, hogy mit akar. Egy bódénál tovább is marad, pár percig beszélget az árussal. Frandr a kezeivel különféle méreteket is mutat, mire a bódé mögött álló férfi elővesz egy mérőeszközt, ami megkönnyíti a dolgukat.
Egy jó öt perc múlva végül kezet fognak, és a harcos távozik, visszasétálva Bredochoz. Gazdagodott egy kisebb zsáknyi üvegcsével, egy törlőkendővel, valamint egy faragókéssel, amit a visszaúton az ujjai között pörget.
Körülbelül akkor kezd el csöpögni az eső, amikor Frandr végül megáll útitársa mellett.*
-Ha végeztél, akkor haladjunk. Talán még tető alá tudunk kerülni, mielőtt tényleg megindul a zuhé.