Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-08 20:33:02
Üzenet elküldve: 2021-01-08 20:33:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae anyja szerint az élet egyik nagy igazsága az, hogy minden férfi egyforma. Aenae persze nem tenne ilyen elhamarkodott kijelentéseket, hiszen nem ismer minden férfit. De azért egy kis sejtelmes mosollyal előadott fricska igazán beleférhet. De ezek után valószínűleg nem tudná megállni nevetés nélkül, ha egy is a fülébe hörögne.*
- Hát, meg is mérgezhetjük őket, nem?
*Vonja meg flegmán a vállát, ő a maga részéről igazán nem indítana háborút, mikor egy boroskupa fölött megremegő kéz elejét veheti.*
- Mármint, hogy úgy gondolod, hogy esetleg megvágtam magam vele?
*Akaratlanul is odanyúl a homlokán a sebhelyhez. Persze lenne még egy pár, amihez odakaphatna, az alkarján vagy a hasán, esetleg az oldalán.*
- Egyébként a kenyerem megvajazására használom.
*Ismét megvonja a vállát, mert végül is nem állít akkora blődséget, hiszen nem egy nagy harcos, sőt...
Halovány mosollyal az arcán hallgatja Laort. Nehéz elhinni, hogy harcban edződött férfiak ilyen szépen is tudnak beszélni.*
- Azt hiszem, hogy ismerem. Mármint...
*Elhúzza a száját és legyűrhetetlen késztetést érez arra, hogy odakapjon az alkarjához.*
- Tudod történt valami a városban. Valami rossz. És úgy gondoltam, hogy kell egy kis ördögvigyor, tudod, csak hogy jobban érezzem magam. És akkor láttam. Csak...
*Nagyot sóhajt, az egész bizarr volt, visszaemlékezni is bizarr.*
- Nem tudom, hogy valóság volt-e, vagy csak valami mákonyos álomkép? De... Szóval érted...
*Megint megrántja a vállát.*
- Nem rontottad el a kedvem. Azt hiszem, hogy valóban szeretett, ha nem így lett volna, akkor Kagan nem hagy életben, nem? Mégiscsak khm... Szóval érted...
*Köhint párat, mint aki zavarban van, mert mégiscsak zavarban van attól, hogy valaki más nemi életét boncolgatja.*
- Családi fészeknek? Hát erre nem gondoltam. Persze keríthetsz egy családot bele.
*Újabb vállrándítás.*
- Búvóhelynek?
*Felnevet.*
- A Vashegy úrnője vagyok, gondolod, hogy bujkálnom kellene? Te bujkáltál valaha?
*Aenae anyja szerint az élet egyik nagy igazsága az, hogy minden férfi egyforma. Aenae persze nem tenne ilyen elhamarkodott kijelentéseket, hiszen nem ismer minden férfit. De azért egy kis sejtelmes mosollyal előadott fricska igazán beleférhet. De ezek után valószínűleg nem tudná megállni nevetés nélkül, ha egy is a fülébe hörögne.*
- Hát, meg is mérgezhetjük őket, nem?
*Vonja meg flegmán a vállát, ő a maga részéről igazán nem indítana háborút, mikor egy boroskupa fölött megremegő kéz elejét veheti.*
- Mármint, hogy úgy gondolod, hogy esetleg megvágtam magam vele?
*Akaratlanul is odanyúl a homlokán a sebhelyhez. Persze lenne még egy pár, amihez odakaphatna, az alkarján vagy a hasán, esetleg az oldalán.*
- Egyébként a kenyerem megvajazására használom.
*Ismét megvonja a vállát, mert végül is nem állít akkora blődséget, hiszen nem egy nagy harcos, sőt...
Halovány mosollyal az arcán hallgatja Laort. Nehéz elhinni, hogy harcban edződött férfiak ilyen szépen is tudnak beszélni.*
- Azt hiszem, hogy ismerem. Mármint...
*Elhúzza a száját és legyűrhetetlen késztetést érez arra, hogy odakapjon az alkarjához.*
- Tudod történt valami a városban. Valami rossz. És úgy gondoltam, hogy kell egy kis ördögvigyor, tudod, csak hogy jobban érezzem magam. És akkor láttam. Csak...
*Nagyot sóhajt, az egész bizarr volt, visszaemlékezni is bizarr.*
- Nem tudom, hogy valóság volt-e, vagy csak valami mákonyos álomkép? De... Szóval érted...
*Megint megrántja a vállát.*
- Nem rontottad el a kedvem. Azt hiszem, hogy valóban szeretett, ha nem így lett volna, akkor Kagan nem hagy életben, nem? Mégiscsak khm... Szóval érted...
*Köhint párat, mint aki zavarban van, mert mégiscsak zavarban van attól, hogy valaki más nemi életét boncolgatja.*
- Családi fészeknek? Hát erre nem gondoltam. Persze keríthetsz egy családot bele.
*Újabb vállrándítás.*
- Búvóhelynek?
*Felnevet.*
- A Vashegy úrnője vagyok, gondolod, hogy bujkálnom kellene? Te bujkáltál valaha?
3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-08 19:07:48
Üzenet elküldve: 2021-01-08 19:07:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Összevont szemöldökkel fordul meg és mered a lányra. Ez nem hangzott jól. Nem számít, hogy kevéssé ismerik egymást, Aenae Kagan lánya és a Vashegy úrnője, ez pedig sok is ahhoz, hogy Laor felkeresse az illetőt aki erőszakot tett rajta és empirikus úton derítse ki, hogy mennyi ideig bírja fuldoklás nélkül víz alá nyomott fejjel. De Aenae olyan könnyedén veti ezt oda, hogy a következő gondolata az, hogy nem pontosan ugyanarra gondoltak. Most már somolyog az orra alatt. Hiszen még ott a fenekén a tojáshéj, és máris ilyen messzemenő következtetéseket vonhat le? Bizonyára tapasztalatai alapján. Ezt mindenesetre nem teszi szóvá, inkább megvonja a vállát.*
- A háború szükségszerű. Amíg nem találunk ki jobb módszert arra, hogy az ellenség megtérjen őseihez, addig mindig lesz. Vagy azt csak dísznek hordod?
*Bök a lány oldalán függő tőr, aztán a homloka felé.*
- Vagy az csak egy baleset emléke?
*Leszúrja a vasvillát a földbe és ahogy a fegyverforgatók általában, csak most kezdi értékelni a földművesek munkáját. Ahogy megtapasztalja, hogy van az olyan nehéz, mint a hadakozás. Kézfejével megtörli a homlokát amikor Aenae felteszi azt a kérdést, amit ő feltett már magának. Nem érti, hogy Aenae-t miért érdekli ez, és azt sem, hogy ő miért beszél erről. De megadja azt a választ, amit egyedüliként igaznak érez.*
- Nem.
*Odasétál a kerítéshez, a lány mellett a deszkára támaszkodik és elnéz valahová mellette.*
- Nem ismerted a Szellemjárót, igaz? *egy kis mosolyra húzza a száját* Tulajdonképpen én sem. De ez nem is számít. Amellett amit kaptam tőle, nem számít. Vele nem kellett annak lennem, amit elvárnak tőlem. Harcosnak. Lehettem ember, aki szeret és akit - azt hiszem - szeretnek. Az pedig *néz fel a lányra* nagyon jó érzés, tudod? Szeretem azzal áltatni magam, hogy ő is ezt érezte.
*Hümmög egyet.*
- Szép volt. Talán ezért nem tartott sokáig, meg sem érdemeltem. Amikor pedig ott láttam a saroglyán Arthenior határában, úgy éreztem, hogy a lelkem egyik fele vele távozik. A máglya előtt pedig odalett a másik fele is. Engem nem várnak ivadékok, kandalló, békés merengés az elmúlt időkről. Csak egy jeltelen sír valahol. Úgyis nekem kellett volna meghalnom helyette.
*Sóhajt egyet, megrázza a fejét.*
- Hagyjuk, nem akarom elrontani a kedved. Tulajdonképpen hálásnak kell lennem neked. Legalább most hasznosnak érzem magam.
*Megfordul, hátával támaszkodik a kerítésnek, felkönyököl rá.*
- És te? Családi fészeknek szánod ezt a helyet?
*Inkább ismét előveszi piszkálódós énjét, hiszen Aenae kikerülte az iménti kérdését a házasságával kapcsolatban. Persze nem akarja megbántani, a hangja sem kötekedő, csak ugratni akarja. Annál is inkább, mert most már határozottan szemtelenül vigyorog.*
- Vagy csak hörgésre alkalmas búvóhelynek?
*Összevont szemöldökkel fordul meg és mered a lányra. Ez nem hangzott jól. Nem számít, hogy kevéssé ismerik egymást, Aenae Kagan lánya és a Vashegy úrnője, ez pedig sok is ahhoz, hogy Laor felkeresse az illetőt aki erőszakot tett rajta és empirikus úton derítse ki, hogy mennyi ideig bírja fuldoklás nélkül víz alá nyomott fejjel. De Aenae olyan könnyedén veti ezt oda, hogy a következő gondolata az, hogy nem pontosan ugyanarra gondoltak. Most már somolyog az orra alatt. Hiszen még ott a fenekén a tojáshéj, és máris ilyen messzemenő következtetéseket vonhat le? Bizonyára tapasztalatai alapján. Ezt mindenesetre nem teszi szóvá, inkább megvonja a vállát.*
- A háború szükségszerű. Amíg nem találunk ki jobb módszert arra, hogy az ellenség megtérjen őseihez, addig mindig lesz. Vagy azt csak dísznek hordod?
*Bök a lány oldalán függő tőr, aztán a homloka felé.*
- Vagy az csak egy baleset emléke?
*Leszúrja a vasvillát a földbe és ahogy a fegyverforgatók általában, csak most kezdi értékelni a földművesek munkáját. Ahogy megtapasztalja, hogy van az olyan nehéz, mint a hadakozás. Kézfejével megtörli a homlokát amikor Aenae felteszi azt a kérdést, amit ő feltett már magának. Nem érti, hogy Aenae-t miért érdekli ez, és azt sem, hogy ő miért beszél erről. De megadja azt a választ, amit egyedüliként igaznak érez.*
- Nem.
*Odasétál a kerítéshez, a lány mellett a deszkára támaszkodik és elnéz valahová mellette.*
- Nem ismerted a Szellemjárót, igaz? *egy kis mosolyra húzza a száját* Tulajdonképpen én sem. De ez nem is számít. Amellett amit kaptam tőle, nem számít. Vele nem kellett annak lennem, amit elvárnak tőlem. Harcosnak. Lehettem ember, aki szeret és akit - azt hiszem - szeretnek. Az pedig *néz fel a lányra* nagyon jó érzés, tudod? Szeretem azzal áltatni magam, hogy ő is ezt érezte.
*Hümmög egyet.*
- Szép volt. Talán ezért nem tartott sokáig, meg sem érdemeltem. Amikor pedig ott láttam a saroglyán Arthenior határában, úgy éreztem, hogy a lelkem egyik fele vele távozik. A máglya előtt pedig odalett a másik fele is. Engem nem várnak ivadékok, kandalló, békés merengés az elmúlt időkről. Csak egy jeltelen sír valahol. Úgyis nekem kellett volna meghalnom helyette.
*Sóhajt egyet, megrázza a fejét.*
- Hagyjuk, nem akarom elrontani a kedved. Tulajdonképpen hálásnak kell lennem neked. Legalább most hasznosnak érzem magam.
*Megfordul, hátával támaszkodik a kerítésnek, felkönyököl rá.*
- És te? Családi fészeknek szánod ezt a helyet?
*Inkább ismét előveszi piszkálódós énjét, hiszen Aenae kikerülte az iménti kérdését a házasságával kapcsolatban. Persze nem akarja megbántani, a hangja sem kötekedő, csak ugratni akarja. Annál is inkább, mert most már határozottan szemtelenül vigyorog.*
- Vagy csak hörgésre alkalmas búvóhelynek?
3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-07 20:11:01
Üzenet elküldve: 2021-01-07 20:11:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szó sincs arról, hogy a lány burokban élne - legalábbis jelenleg már egészen biztosan nem él abban -, tisztában van azzal, hogy a háború milyen dolog, vagy legalábbis van róla elképzelése.*
- Mindig hörögnek.
*Mondja könnyedén, bár igaz, hogy a kevéske "merítéséből" nem éppen ez az általános megfigyelése.
Továbbra is félrebiccentett fejjel hallgatja a férfit, megfigyelése szerint Laor túlságosan is sokat beszél, bár legalább nem olyan idegesítően és cizellált, mint egynémely városi. Tulajdonképpen ezért is kellemes a vidék, itt az emberek hamarabb rátérnek a lényegre. Bár Laor talán kivétel lehet, és állandó szómenéssel küzd.*
- Akkor igyekeznem kell, hogy ne kezdjek háborúba. Vagy ha már muszáj, akkor pár szerencsétlenül elhelyezett lándzsával gyorsítanék rajta.
*Kagan meg valószínűleg azon igyekezett, hogy háborút kezdjen, mert mi másból harácsolta volna össze a birtokait és a várát? De Aenaenek már szerencsére nem kell harácsolnia, hiszen megvannak a birtokai és a vára is. Ha meg már muszáj háborúzni, akkor a lehető legkevesebb áldozattal kéne. De mivel nem kell ilyesmivel számolnia, így aztán nem is igen gondol ilyesmire.*
- Azért ahhoz még fiatal vagy, hogy örökre gyászolj, nem?
*Nem állt szándékában az belegázolni a férfi lelkébe, meg sebeket felszakítani, bár igaz, ami igaz, hogy nem igazán tudja, hogy Laor min is mehet keresztül. Valószínűleg a szülők elvesztése egészen másfajta gyász lehet, ráadásul Kagan megszobrulása nem amiatt viselte meg, hogy anyátlan-apátlan árvává vált, hanem amiatt, hogy a nyakába sózta ezt az egész dolgot. Emiatt csapdában érzi magát és hát meglehetősen dühös is, valahányszor csak Kaganra gondol.
Észreveszi ugyan, hogy a férfi szemei könnyesek lesznek, de úgy dönt, hogy tudomást sem vesz róla, nem vigasztal, nem nevezi férfiatlannak. Egyébként nem is gondolja annak, de ezeknél a barbár népeknél senki sem tudja.*
- Arra gondoltam, hogy egyszer megöregszel és akkor kelleni fog egy kandalló mellett egy hintaszék meg egy vastag pokróc az öledbe. Az unokák persze ott ülnének körbe és innák a szavaid. De még a szomszédok unokái is.
*Szó sincs arról, hogy a lány burokban élne - legalábbis jelenleg már egészen biztosan nem él abban -, tisztában van azzal, hogy a háború milyen dolog, vagy legalábbis van róla elképzelése.*
- Mindig hörögnek.
*Mondja könnyedén, bár igaz, hogy a kevéske "merítéséből" nem éppen ez az általános megfigyelése.
Továbbra is félrebiccentett fejjel hallgatja a férfit, megfigyelése szerint Laor túlságosan is sokat beszél, bár legalább nem olyan idegesítően és cizellált, mint egynémely városi. Tulajdonképpen ezért is kellemes a vidék, itt az emberek hamarabb rátérnek a lényegre. Bár Laor talán kivétel lehet, és állandó szómenéssel küzd.*
- Akkor igyekeznem kell, hogy ne kezdjek háborúba. Vagy ha már muszáj, akkor pár szerencsétlenül elhelyezett lándzsával gyorsítanék rajta.
*Kagan meg valószínűleg azon igyekezett, hogy háborút kezdjen, mert mi másból harácsolta volna össze a birtokait és a várát? De Aenaenek már szerencsére nem kell harácsolnia, hiszen megvannak a birtokai és a vára is. Ha meg már muszáj háborúzni, akkor a lehető legkevesebb áldozattal kéne. De mivel nem kell ilyesmivel számolnia, így aztán nem is igen gondol ilyesmire.*
- Azért ahhoz még fiatal vagy, hogy örökre gyászolj, nem?
*Nem állt szándékában az belegázolni a férfi lelkébe, meg sebeket felszakítani, bár igaz, ami igaz, hogy nem igazán tudja, hogy Laor min is mehet keresztül. Valószínűleg a szülők elvesztése egészen másfajta gyász lehet, ráadásul Kagan megszobrulása nem amiatt viselte meg, hogy anyátlan-apátlan árvává vált, hanem amiatt, hogy a nyakába sózta ezt az egész dolgot. Emiatt csapdában érzi magát és hát meglehetősen dühös is, valahányszor csak Kaganra gondol.
Észreveszi ugyan, hogy a férfi szemei könnyesek lesznek, de úgy dönt, hogy tudomást sem vesz róla, nem vigasztal, nem nevezi férfiatlannak. Egyébként nem is gondolja annak, de ezeknél a barbár népeknél senki sem tudja.*
- Arra gondoltam, hogy egyszer megöregszel és akkor kelleni fog egy kandalló mellett egy hintaszék meg egy vastag pokróc az öledbe. Az unokák persze ott ülnének körbe és innák a szavaid. De még a szomszédok unokái is.
3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-07 18:57:50
Üzenet elküldve: 2021-01-07 18:57:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kicsit elgondolkodva néz a lábát lógató lányra. Azon töpreng, hogy vajon mennyire élhetett eddig burokban? De igazságtalannak érzi magát, elvégre miért kéne ismernie a háború természetét? Addig jó, amíg nem tapasztalja meg.*
- Nem típus kérdése. Pontosabban a fegyverforgatók ritkán csinálnak ebből erkölcsi kérdést, a harcosok általában nem gáncs nélküli lovagok. Bár, ami azt illeti, láttam már nemes lovagot hörögve meggyalázni asszonyt, szóval...
*Megvonja a vállát.*
- Tegyük fel, hogy egy sereg egy várat vagy egy várost ostromol és beveszi. A zsold kevéske, az ellátmány szegényes és amikor a beözönlő harcosok azt látják, hogy a helyieknek van mit a tejbe aprítaniuk, elveszik. Elvégre a vérüket hullatták a diadalért. Minél inkább elhúzódik a harc, minél véresebb, annál inkább. Emlékszem... khm... hallottam egy vezérről, aki nem pont így gondolta. Irgalmas volt a mellékneve, ami egy tábornoknál fura. Egy ízben megtiltotta embereinek a szabad rablást. Nem volt mit tenni, a parancs az parancs. Ám egyszer, mikor visszatért a sátrához, olyan pechesen botlott meg, hogy belezuhant egy rakás letámasztott és, ki tudja miért, alaposan kiékelt lándzsába. Hatszor. Katonái, ahogy illik, meggyászolták, azután kifosztották a várat. Elvégre a halott ember parancsa már nem parancs.
*Újra nekigyürkőzik a rakásnak.*
- De a háború már csak ilyen. Bár mindig valami fennkölt célért, nemes ideáért indítják, sohasem szokott igazságos lenni. De ilyenek vagyunk. Azzal még egy uralkodó sem gyarapította birodalmát, hogy kedves volt a szomszédjaihoz.
*Hamisan elmosolyodik, mert érzi, hogy az elmélkedés nem az ő asztala. Ez a mosoly annak is szól, ahogy Aenae figyelmen kívül hagyja megjegyzését a férjére vonatkozón. Úgy érzi, hogy arról lehet szó, amit gyanított. Hogy nem féktelen szerelemről van itt szó, a fiataloknak alighanem beleszólása sem volt a dologba. Mindent a néhai Hadúr rendezhetett így, talán azért, hogy így próbálja meg egyesíteni a kettészakadt tharg törzset. Esetleg más célja volt, de erről már nem fog beszélni. Hiszen ha nem így lenne, bizonyára hetedhét országra szóló lakodalmat csapnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. De a Hadúr már nincs közöttük és ha Aenae örökölte apja habitusát, és terhesnek érzi a frigyet, akár hites urát is érheti olyan balszerencse, mint az irgalmas generálist.*
- Igen. *áll meg ismét a lapátolásban, és a hangján érezhető, a lány beletalált valamibe* El is képzeltem, hogy milyen lesz a békés öregkor, noha tudtam, hogy úgy ahogyan szeretném, nem válhat valóra. De álomnak szép volt.
*Kesernyésen elmosolyodik, mert valahogy eszébe jut az a mulatság Arthenior piacterén ahol Lea nem tudta elvéteni a céltábla közepét, míg ő magát a táblát is alig találta el. De nem bánta, mert a göndör hajú ezen jól szórakozott, ez pedig neki is örömet okozott. Mint ahogy az a kissé aszott nyúlláb is, amit a jószívű mutatványos nyomott a kezébe, vigaszdíj gyanánt. Hiszen arra a szép napra emlékeztette. Aztán a nyúlláb füstté lett Leandana halotti máglyáján. Akár az álma.*
- A trágya ide még kevés lesz.
*Inkább témát vált, és a dac, a férfiasnak gondolt dac nem engedi, hogy megtörölje a szemét, ami furcsán csillog. Mintha könny futotta volna el. Ehelyett elfordul és ő is a tetőt kezdi vizsgálni.*
- Lenne itt tennivaló még bőven. Szorgos kezek kellenek ide, parasztoké, mesterembereké. Szóval mire is gondoltál?
*Fordul vissza és tér vissza Aenae megjegyzéséhez a rá testálandó feladatok kapcsán.*
*Kicsit elgondolkodva néz a lábát lógató lányra. Azon töpreng, hogy vajon mennyire élhetett eddig burokban? De igazságtalannak érzi magát, elvégre miért kéne ismernie a háború természetét? Addig jó, amíg nem tapasztalja meg.*
- Nem típus kérdése. Pontosabban a fegyverforgatók ritkán csinálnak ebből erkölcsi kérdést, a harcosok általában nem gáncs nélküli lovagok. Bár, ami azt illeti, láttam már nemes lovagot hörögve meggyalázni asszonyt, szóval...
*Megvonja a vállát.*
- Tegyük fel, hogy egy sereg egy várat vagy egy várost ostromol és beveszi. A zsold kevéske, az ellátmány szegényes és amikor a beözönlő harcosok azt látják, hogy a helyieknek van mit a tejbe aprítaniuk, elveszik. Elvégre a vérüket hullatták a diadalért. Minél inkább elhúzódik a harc, minél véresebb, annál inkább. Emlékszem... khm... hallottam egy vezérről, aki nem pont így gondolta. Irgalmas volt a mellékneve, ami egy tábornoknál fura. Egy ízben megtiltotta embereinek a szabad rablást. Nem volt mit tenni, a parancs az parancs. Ám egyszer, mikor visszatért a sátrához, olyan pechesen botlott meg, hogy belezuhant egy rakás letámasztott és, ki tudja miért, alaposan kiékelt lándzsába. Hatszor. Katonái, ahogy illik, meggyászolták, azután kifosztották a várat. Elvégre a halott ember parancsa már nem parancs.
*Újra nekigyürkőzik a rakásnak.*
- De a háború már csak ilyen. Bár mindig valami fennkölt célért, nemes ideáért indítják, sohasem szokott igazságos lenni. De ilyenek vagyunk. Azzal még egy uralkodó sem gyarapította birodalmát, hogy kedves volt a szomszédjaihoz.
*Hamisan elmosolyodik, mert érzi, hogy az elmélkedés nem az ő asztala. Ez a mosoly annak is szól, ahogy Aenae figyelmen kívül hagyja megjegyzését a férjére vonatkozón. Úgy érzi, hogy arról lehet szó, amit gyanított. Hogy nem féktelen szerelemről van itt szó, a fiataloknak alighanem beleszólása sem volt a dologba. Mindent a néhai Hadúr rendezhetett így, talán azért, hogy így próbálja meg egyesíteni a kettészakadt tharg törzset. Esetleg más célja volt, de erről már nem fog beszélni. Hiszen ha nem így lenne, bizonyára hetedhét országra szóló lakodalmat csapnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. De a Hadúr már nincs közöttük és ha Aenae örökölte apja habitusát, és terhesnek érzi a frigyet, akár hites urát is érheti olyan balszerencse, mint az irgalmas generálist.*
- Igen. *áll meg ismét a lapátolásban, és a hangján érezhető, a lány beletalált valamibe* El is képzeltem, hogy milyen lesz a békés öregkor, noha tudtam, hogy úgy ahogyan szeretném, nem válhat valóra. De álomnak szép volt.
*Kesernyésen elmosolyodik, mert valahogy eszébe jut az a mulatság Arthenior piacterén ahol Lea nem tudta elvéteni a céltábla közepét, míg ő magát a táblát is alig találta el. De nem bánta, mert a göndör hajú ezen jól szórakozott, ez pedig neki is örömet okozott. Mint ahogy az a kissé aszott nyúlláb is, amit a jószívű mutatványos nyomott a kezébe, vigaszdíj gyanánt. Hiszen arra a szép napra emlékeztette. Aztán a nyúlláb füstté lett Leandana halotti máglyáján. Akár az álma.*
- A trágya ide még kevés lesz.
*Inkább témát vált, és a dac, a férfiasnak gondolt dac nem engedi, hogy megtörölje a szemét, ami furcsán csillog. Mintha könny futotta volna el. Ehelyett elfordul és ő is a tetőt kezdi vizsgálni.*
- Lenne itt tennivaló még bőven. Szorgos kezek kellenek ide, parasztoké, mesterembereké. Szóval mire is gondoltál?
*Fordul vissza és tér vissza Aenae megjegyzéséhez a rá testálandó feladatok kapcsán.*
3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-07 11:03:52
Üzenet elküldve: 2021-01-07 11:03:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igazán nem lehet Aenaere azt mondani, hogy spontán lélek lenne, de most azért kicsit büszke magára. A kerítés legfelső vízszintes lécén ül, a mellette lévő kerítésoszlopon könyököl. Szájában egy fűszál. Eme fűszálat még kicsit odébb szedte a mezőn, véletlenül sem a trágyadomb mellől.*
- Igazából én sem erre gondoltam.
*Mosolyog rá a férfira. Kedveli. Laorban persze jogosan merülhetne fel az a kérdés, hogy mit tehet azokkal, akiket nem kedvel? Az ötlet spontán jött, egészen másért indultak erre a sétára.*
- Nem tűnsz fosztogató típusnak...
*Elmélkedik hangosan. Félrebiccentett fejjel néz a férfira, mintha a masszív fixírozással ki tudná ismerni. Természetesen nem tudja. Az egyszerű öltözet sejtetheti azt, hogy nincsen egy jó szabója. Ellentétben Aenaevel, az ő ruháit drága anyagokból varrták, ezért is ücsörög a kerítés tetején, véletlenül sem legyen mocskos a nadrágja szára, vagy akár csak a csizmájának a sarka. A sebhelyekből és a fényesre koptatott kardmarkolatból, arra következtethet, hogy harcos. Ezt mondjuk már eleve tudta, Laor legendás kardforgató hírében áll. Mit tud róla még? Azt, hogy kekeckedős. Fél szemöldöke felkúszik a homloka közepére, ahogyan Laor a hites urát említi, de úgy dönt, hogy ennél többet nem reagál a kérdésre.*
- Gondolkodtál már azon, hogy mi lesz, ha túl öreg vagy ahhoz, hogy kardot forgass?
*Mondják ugyan, hogy harcosok ritkán élik meg a békés öregkort, de Laornak végül is minden esélye megvan erre a Vashegyen. Tulajdonképpen békés itt minden, vagy legalábbis jelen pillanatban. Amott békésen legelésznek valami állatok, emitt a varjak kárognak a madárijesztő körül, meg még Laor is itt talicskázza a trágyát. Úgy tűnhet, hogy a lány kérdése visszavágás Laor iménti kérdése miatt.*
- A földet trágyázni kell, ha kövér kalászokat akarsz, mi pedig azt akarunk.
*Elnéz a férfi fölött, takaros házikó áll mögötte, Aenae pedig a tetőzsindely színét tanulmányozza immáron Laor helyett.*
*Igazán nem lehet Aenaere azt mondani, hogy spontán lélek lenne, de most azért kicsit büszke magára. A kerítés legfelső vízszintes lécén ül, a mellette lévő kerítésoszlopon könyököl. Szájában egy fűszál. Eme fűszálat még kicsit odébb szedte a mezőn, véletlenül sem a trágyadomb mellől.*
- Igazából én sem erre gondoltam.
*Mosolyog rá a férfira. Kedveli. Laorban persze jogosan merülhetne fel az a kérdés, hogy mit tehet azokkal, akiket nem kedvel? Az ötlet spontán jött, egészen másért indultak erre a sétára.*
- Nem tűnsz fosztogató típusnak...
*Elmélkedik hangosan. Félrebiccentett fejjel néz a férfira, mintha a masszív fixírozással ki tudná ismerni. Természetesen nem tudja. Az egyszerű öltözet sejtetheti azt, hogy nincsen egy jó szabója. Ellentétben Aenaevel, az ő ruháit drága anyagokból varrták, ezért is ücsörög a kerítés tetején, véletlenül sem legyen mocskos a nadrágja szára, vagy akár csak a csizmájának a sarka. A sebhelyekből és a fényesre koptatott kardmarkolatból, arra következtethet, hogy harcos. Ezt mondjuk már eleve tudta, Laor legendás kardforgató hírében áll. Mit tud róla még? Azt, hogy kekeckedős. Fél szemöldöke felkúszik a homloka közepére, ahogyan Laor a hites urát említi, de úgy dönt, hogy ennél többet nem reagál a kérdésre.*
- Gondolkodtál már azon, hogy mi lesz, ha túl öreg vagy ahhoz, hogy kardot forgass?
*Mondják ugyan, hogy harcosok ritkán élik meg a békés öregkort, de Laornak végül is minden esélye megvan erre a Vashegyen. Tulajdonképpen békés itt minden, vagy legalábbis jelen pillanatban. Amott békésen legelésznek valami állatok, emitt a varjak kárognak a madárijesztő körül, meg még Laor is itt talicskázza a trágyát. Úgy tűnhet, hogy a lány kérdése visszavágás Laor iménti kérdése miatt.*
- A földet trágyázni kell, ha kövér kalászokat akarsz, mi pedig azt akarunk.
*Elnéz a férfi fölött, takaros házikó áll mögötte, Aenae pedig a tetőzsindely színét tanulmányozza immáron Laor helyett.*
3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-06 20:29:40
Üzenet elküldve: 2021-01-06 20:29:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem tartozik már az ifjabb harcosok közé, de azt még nem lehet mondani, hogy ne tartaná magát. Megélt már szebb időket, nagy csatákat, így rutinja is segíti. Amire most szüksége is van. Bizonyára nagyobb dicsőség fénylő vértezetű lovagok ellen küzdeni, de az egyszeri harcos ritkán választhatja meg ellenségeit. Neki most ez a bűzlő jutott. De bármilyen visszataszító is, kemény ellenfélnek bizonyul, Laor homlokán már kiütközött a veríték. Azt hitte, hogy könnyűszerrel végez vele és már kezd fáradni. De ma nem szenvedhet vereséget. Vicsorít egyet, fogást vált fegyverén és újra nekihuzakodik. Néha az egyszerű, kiszámítható dolgok a leginkább hasznosak, így döf egyet előre, megmeríti a vasvillát a bűzölgő halomban és újabb kupac trágyát dob fel a szekérre.*
- Nem pont erre gondoltam, amikor sokat próbált harcosnak való feladattal kecsegtettél.
*Neheztelni akar, de mivel érzi, hogy bokáig állva az excrementumban az ember nem igazán tűnik vészjóslónak, vigyorgás lesz a vége.*
- Már csak abban bízom, hogy a jutalmam nem az lesz, hogy kifoszthatom a legyőzött ellent.
*Leszúrja maga elé a földbe a szerszámot, a nyelére támaszkodik. Nem is sejti, hogy felvette azt a pózt amiben az útkaparókat leggyakrabban látni és így pislog a lányra.*
- Egyáltalán, miért nem hites urad bíztad meg ezzel a lélekemelő feladattal?
*Ebben van egy kis piszkálódás is. Alig pár napja történt, nem is verték nagydobra, hogy Aenae hozzáment ahhoz a Thargodrym fattyúhoz. De a Vashegyen a pletykák gyorsan terjednek és Laor van annyira kekec, hogy ezen értesülését megossza azzal, aki talán legjobban el akarta titkolni a dolgot.*
*Nem tartozik már az ifjabb harcosok közé, de azt még nem lehet mondani, hogy ne tartaná magát. Megélt már szebb időket, nagy csatákat, így rutinja is segíti. Amire most szüksége is van. Bizonyára nagyobb dicsőség fénylő vértezetű lovagok ellen küzdeni, de az egyszeri harcos ritkán választhatja meg ellenségeit. Neki most ez a bűzlő jutott. De bármilyen visszataszító is, kemény ellenfélnek bizonyul, Laor homlokán már kiütközött a veríték. Azt hitte, hogy könnyűszerrel végez vele és már kezd fáradni. De ma nem szenvedhet vereséget. Vicsorít egyet, fogást vált fegyverén és újra nekihuzakodik. Néha az egyszerű, kiszámítható dolgok a leginkább hasznosak, így döf egyet előre, megmeríti a vasvillát a bűzölgő halomban és újabb kupac trágyát dob fel a szekérre.*
- Nem pont erre gondoltam, amikor sokat próbált harcosnak való feladattal kecsegtettél.
*Neheztelni akar, de mivel érzi, hogy bokáig állva az excrementumban az ember nem igazán tűnik vészjóslónak, vigyorgás lesz a vége.*
- Már csak abban bízom, hogy a jutalmam nem az lesz, hogy kifoszthatom a legyőzött ellent.
*Leszúrja maga elé a földbe a szerszámot, a nyelére támaszkodik. Nem is sejti, hogy felvette azt a pózt amiben az útkaparókat leggyakrabban látni és így pislog a lányra.*
- Egyáltalán, miért nem hites urad bíztad meg ezzel a lélekemelő feladattal?
*Ebben van egy kis piszkálódás is. Alig pár napja történt, nem is verték nagydobra, hogy Aenae hozzáment ahhoz a Thargodrym fattyúhoz. De a Vashegyen a pletykák gyorsan terjednek és Laor van annyira kekec, hogy ezen értesülését megossza azzal, aki talán legjobban el akarta titkolni a dolgot.*
3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-05 16:25:56
Üzenet elküldve: 2021-01-05 16:25:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nana//
*Learon ismeri az ilyen asszonyokat és amilyen rosszul választ mostanában nőket, még tán bele is menne, ha eggyel megpróbálná összeboronálni a kis hóhajú öreglány, szóval hagyja is rá a gondolkodás, hátha talál egy bögyös-faros menyecskét, aki besegít az állatokkal és szül neki egy szép szál legényt meg egy leánykát.*
-Hát akkor tessék beajánlani valamelyik lányának vagy onokájának! *Nevetgél Learon az előbb végig vitt gondolatmenetének szavakba öntésekor.*
-Tudja a mondást, amilyen az anyja vagy nagyanyja, olyan a lánya is! Meg az unokája. Akkor pedig a magáéival nagyon jól járnék. *Szándékosan nem reagál arra, hogy a harcosok nem feleségnek valók. Persze valamilyen szinten tudja ő is ezt, de kihűlhetetlen szerelme Akheel felé nem engedi józanul átengedni a gondolatot.*
-Nekem annyi kéne, hogy jól viselje gondját a kertnek és az állatoknak és szüljön nekem pár szép gyereket. A többit megoldom én! *Egyébként elgondolkodott ő már sok mindenen. A városban egyszer hallott olyasmiről, hogy szegény asszonyok megszülik a gyerekét némi pénzért, de azért ilyesmibe nem menne bele, nem ennyire elkeseredett. Jobb híján ráhagyja a földjét és a nevét Miredre vagy Moraelra. A nagyobbnak úgyis nemsoká akar adni egy kis földet, hogy elkezdhesse az életét rendesen.*
-Ugyan hagyja el! Annak bókolok, aki megérdemli és kend igencsak így van. *Mosolyodik el a Sajt-mester, hiszen régen volt ilyen jó kis beszélgetése, mint az asszonysággal. Kagan előbbi ostobának is nevezhető tettére először csak egy fejvakarással reagál, aztán próbálja összerakni a dolgokat magában.*
-Kagan második felesége… *Emlékszik vissza, hiszen neki a Vezér egyetlen igazi neje Leandana, nem pedig valami nemes kisasszony.*
-Ki is az? *Aztán beugrik neki Tizio és testvére.*
-Hát, az a család még egész dolgos legényekből áll, de vannak az ideköltözők között olyanok is, akik aztán tényleg csak henyélnek és semmihez nem értenek. *Kagan lányáról pedig direkt igyekszik nem mondani semmi terhelőt, hiszen a fának is füle van, meg úgy egyébként nem sokszor találkozott a lánnyal. Pár mondatot beszéltek és akkor nem tűnt fel neki sok. Megigazgatja haját, amivel hagy magának egy kis gondolkodási időt, majd felel.*
-Vele talán csak annyi baj van, hogy nem szeret köszönni. Tudja, nem egy illedelmes fajta, de hogy mennyire dolgos vagy helyén van-e a szíve, azt nem tudom. *Hagyja ennyiben a dolgot. Az biztos, hogy közelébe sem ér a Szellemjárónak vagy Isunak vagy bárkinek a tharg asszonyok közül.*
//Nana//
*Learon ismeri az ilyen asszonyokat és amilyen rosszul választ mostanában nőket, még tán bele is menne, ha eggyel megpróbálná összeboronálni a kis hóhajú öreglány, szóval hagyja is rá a gondolkodás, hátha talál egy bögyös-faros menyecskét, aki besegít az állatokkal és szül neki egy szép szál legényt meg egy leánykát.*
-Hát akkor tessék beajánlani valamelyik lányának vagy onokájának! *Nevetgél Learon az előbb végig vitt gondolatmenetének szavakba öntésekor.*
-Tudja a mondást, amilyen az anyja vagy nagyanyja, olyan a lánya is! Meg az unokája. Akkor pedig a magáéival nagyon jól járnék. *Szándékosan nem reagál arra, hogy a harcosok nem feleségnek valók. Persze valamilyen szinten tudja ő is ezt, de kihűlhetetlen szerelme Akheel felé nem engedi józanul átengedni a gondolatot.*
-Nekem annyi kéne, hogy jól viselje gondját a kertnek és az állatoknak és szüljön nekem pár szép gyereket. A többit megoldom én! *Egyébként elgondolkodott ő már sok mindenen. A városban egyszer hallott olyasmiről, hogy szegény asszonyok megszülik a gyerekét némi pénzért, de azért ilyesmibe nem menne bele, nem ennyire elkeseredett. Jobb híján ráhagyja a földjét és a nevét Miredre vagy Moraelra. A nagyobbnak úgyis nemsoká akar adni egy kis földet, hogy elkezdhesse az életét rendesen.*
-Ugyan hagyja el! Annak bókolok, aki megérdemli és kend igencsak így van. *Mosolyodik el a Sajt-mester, hiszen régen volt ilyen jó kis beszélgetése, mint az asszonysággal. Kagan előbbi ostobának is nevezhető tettére először csak egy fejvakarással reagál, aztán próbálja összerakni a dolgokat magában.*
-Kagan második felesége… *Emlékszik vissza, hiszen neki a Vezér egyetlen igazi neje Leandana, nem pedig valami nemes kisasszony.*
-Ki is az? *Aztán beugrik neki Tizio és testvére.*
-Hát, az a család még egész dolgos legényekből áll, de vannak az ideköltözők között olyanok is, akik aztán tényleg csak henyélnek és semmihez nem értenek. *Kagan lányáról pedig direkt igyekszik nem mondani semmi terhelőt, hiszen a fának is füle van, meg úgy egyébként nem sokszor találkozott a lánnyal. Pár mondatot beszéltek és akkor nem tűnt fel neki sok. Megigazgatja haját, amivel hagy magának egy kis gondolkodási időt, majd felel.*
-Vele talán csak annyi baj van, hogy nem szeret köszönni. Tudja, nem egy illedelmes fajta, de hogy mennyire dolgos vagy helyén van-e a szíve, azt nem tudom. *Hagyja ennyiben a dolgot. Az biztos, hogy közelébe sem ér a Szellemjárónak vagy Isunak vagy bárkinek a tharg asszonyok közül.*
3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-05 12:57:41
Üzenet elküldve: 2021-01-05 12:57:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
-Ser, az mindig. *Vigyorog vissza Rorkirra, miközben felkapaszkodik a lócára. Még egyszer hátrapillant válla felett, csak hogy elméjébe égethesse a képet. Tegnap érkezett csak Thargföldre, s lám... Gyorsabban halad, mint hitte.*
-Az üzenet a lényeg, barátaim, az üzenet. Lakomát csapnak majd tiszteletünkre odafenn, meglásd!
*Megindítja a szekér elé kötött lovakat, s csakhamar rákanyarodik a por födte útra, mi a Vashegy felé visz. Meseszerű látvány a napkeltében kirajzolodó Amon Ruadh hegye, rajta a thargok büszke várával.*
-Fogva anyám kezét,
a tél küzdötte házban.
Hallgatva a mesét,
Álmok szőtte vágyban.
Távoli partot taposva,
Nagy királyok földjén.
Hol tenger a mezőt mossa,
De e világnak másik felén.
Száz penge várja,
Kürtszó harsány hangját.
Hegyek ormán állva,
Büszkén és nagyságban.
*Halkan dudorássza csak a dalt morózus hangján, majd félbehagyva azt, felsóhajt és hátradől ültében. Teljesítette Waldran megbizatását, de agyának fogaskerekei már előre őrölnek. Oly út ez, melyen minden lépésnél meginog az ember lába alatt a kő, de ha végigjut, hát asztalfőn ülhet majd ősei körében.*
-Híre megy ennek, testvéreim. S mikor a széljárás megfordul, a bátrak beleállnak. *Nem fejtegeti tovább a dolgot, helyette megtörli vérpettyezte homlokát, s kissé odacsap a lovaknak. Még delelő előtt Amon Ruadhra akar érni.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.05 12:59:36
-Ser, az mindig. *Vigyorog vissza Rorkirra, miközben felkapaszkodik a lócára. Még egyszer hátrapillant válla felett, csak hogy elméjébe égethesse a képet. Tegnap érkezett csak Thargföldre, s lám... Gyorsabban halad, mint hitte.*
-Az üzenet a lényeg, barátaim, az üzenet. Lakomát csapnak majd tiszteletünkre odafenn, meglásd!
*Megindítja a szekér elé kötött lovakat, s csakhamar rákanyarodik a por födte útra, mi a Vashegy felé visz. Meseszerű látvány a napkeltében kirajzolodó Amon Ruadh hegye, rajta a thargok büszke várával.*
-Fogva anyám kezét,
a tél küzdötte házban.
Hallgatva a mesét,
Álmok szőtte vágyban.
Távoli partot taposva,
Nagy királyok földjén.
Hol tenger a mezőt mossa,
De e világnak másik felén.
Száz penge várja,
Kürtszó harsány hangját.
Hegyek ormán állva,
Büszkén és nagyságban.
*Halkan dudorássza csak a dalt morózus hangján, majd félbehagyva azt, felsóhajt és hátradől ültében. Teljesítette Waldran megbizatását, de agyának fogaskerekei már előre őrölnek. Oly út ez, melyen minden lépésnél meginog az ember lába alatt a kő, de ha végigjut, hát asztalfőn ülhet majd ősei körében.*
-Híre megy ennek, testvéreim. S mikor a széljárás megfordul, a bátrak beleállnak. *Nem fejtegeti tovább a dolgot, helyette megtörli vérpettyezte homlokát, s kissé odacsap a lovaknak. Még delelő előtt Amon Ruadhra akar érni.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.05 12:59:36
3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-03 15:35:25
Üzenet elküldve: 2021-01-03 15:35:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nana//
*Nana már éppen emelné jócskán megritkult, ősz szemöldökét ráncos homlokán, mert hát amaz szándékosan félrebeszél itt neki, pedig biztos benne, hogy pontosan tudja, hogy arra gondolt, van-e asszonykája. Szerencsére végül a szép szakállú fiatalember rendesen is felel kérdésére, s bizony a választ hallva huncut fény csillan fekete szemében. Már sorakoztatja is maga előtt a hajadon lányokat gondolatban, hogy ki volna megfelelő ehhez a daliás emberhez. Valamelyik szebb fehérnép volna jó, olyan amelyiknek megvan mindegyik foga, s nem girbegurbák, no meg bibircsókos se legyen. Ezen meglehetősen szigorú feltételek igencsak leszűkítik a kört pár leánykára. Akaratlanul is eszébe jut az szeretett, ám meglehetősen ostoba onokája, a Gizu, s most is átkozza magában, amiért csak úgy meglépett. Pedig most milyen jó férjet foghatott volna neki.*
-Ó, a harcos jánykák olyanok, mint a szél, az istenek sem tudják megszelídíteni azokat! Nem asszonynak valóak.
*Legyint, közben pedig másik kezét háta mögé csúsztatja, mintha csak görbe gerincét próbálná megtartani.*
-Egyet jól jegyezzen Kend!
*Emeli újabb öreges bölcsességre ferde mutatóujját*
-A házasságnak semmi köze nincsen ám a szerelemhez.
*Na ez nem valamiféle népi mondás, bár az is lehetne, a vénasszony bizony tapasztalatból beszél, élete során ugyanis elfogyasztott pár férjet.*
-Higgye el egy ilyen ezeréves boszorkának, ötször tettem esküt az istenek előtt.
*Vagy hat? Kopnak már az emlékei, nem merné kijelenteni biztosan.
A krumpli dolgához már nem fűz hozzá semmit, kissé darabosan, remegve bólogat mélyen egyetértve az idegen minden szavával.*
-Kend osztán nem fukarokodék a kedves szavakkal, de igazán nem kőllene ilyen vénségekre pazarolnia őket.
*Persze hálásan mosolyog, mert jól esnek neki bókok, ennyi idősen az ember már viszonylag keveset kap.
Az információ, miszerint városiak vásárolják föl a környék földjeit, nem lepi meg túlzottan. Hallotta már valamikor, hogy a szántóföldekhez közel például a nagy lázadások után kitelepült valami pénzes hosszúfülű népség. Bizonyára tartanak attól, hogy ismét vasvillával meg fáklyákkal kergetik majd őket.*
-Osztán, mondja meg ám, ha rosszul tudjam, de nem éppen maga a Hadúr hítta őket a környékre? Hát a második felesége is nemeskisasszonka, meg tán annak a fivérei is idegyöttek. Meg a kis fattyú is artheniori, nem-é?
*Próbálja felidézni, miket is hallott mostanság, ám Ephemia kisasszonyt nem csak pletykákból ismeri, maga is szolgált nála egy igencsak rövidke ideig.*
//Nana//
*Nana már éppen emelné jócskán megritkult, ősz szemöldökét ráncos homlokán, mert hát amaz szándékosan félrebeszél itt neki, pedig biztos benne, hogy pontosan tudja, hogy arra gondolt, van-e asszonykája. Szerencsére végül a szép szakállú fiatalember rendesen is felel kérdésére, s bizony a választ hallva huncut fény csillan fekete szemében. Már sorakoztatja is maga előtt a hajadon lányokat gondolatban, hogy ki volna megfelelő ehhez a daliás emberhez. Valamelyik szebb fehérnép volna jó, olyan amelyiknek megvan mindegyik foga, s nem girbegurbák, no meg bibircsókos se legyen. Ezen meglehetősen szigorú feltételek igencsak leszűkítik a kört pár leánykára. Akaratlanul is eszébe jut az szeretett, ám meglehetősen ostoba onokája, a Gizu, s most is átkozza magában, amiért csak úgy meglépett. Pedig most milyen jó férjet foghatott volna neki.*
-Ó, a harcos jánykák olyanok, mint a szél, az istenek sem tudják megszelídíteni azokat! Nem asszonynak valóak.
*Legyint, közben pedig másik kezét háta mögé csúsztatja, mintha csak görbe gerincét próbálná megtartani.*
-Egyet jól jegyezzen Kend!
*Emeli újabb öreges bölcsességre ferde mutatóujját*
-A házasságnak semmi köze nincsen ám a szerelemhez.
*Na ez nem valamiféle népi mondás, bár az is lehetne, a vénasszony bizony tapasztalatból beszél, élete során ugyanis elfogyasztott pár férjet.*
-Higgye el egy ilyen ezeréves boszorkának, ötször tettem esküt az istenek előtt.
*Vagy hat? Kopnak már az emlékei, nem merné kijelenteni biztosan.
A krumpli dolgához már nem fűz hozzá semmit, kissé darabosan, remegve bólogat mélyen egyetértve az idegen minden szavával.*
-Kend osztán nem fukarokodék a kedves szavakkal, de igazán nem kőllene ilyen vénségekre pazarolnia őket.
*Persze hálásan mosolyog, mert jól esnek neki bókok, ennyi idősen az ember már viszonylag keveset kap.
Az információ, miszerint városiak vásárolják föl a környék földjeit, nem lepi meg túlzottan. Hallotta már valamikor, hogy a szántóföldekhez közel például a nagy lázadások után kitelepült valami pénzes hosszúfülű népség. Bizonyára tartanak attól, hogy ismét vasvillával meg fáklyákkal kergetik majd őket.*
-Osztán, mondja meg ám, ha rosszul tudjam, de nem éppen maga a Hadúr hítta őket a környékre? Hát a második felesége is nemeskisasszonka, meg tán annak a fivérei is idegyöttek. Meg a kis fattyú is artheniori, nem-é?
*Próbálja felidézni, miket is hallott mostanság, ám Ephemia kisasszonyt nem csak pletykákból ismeri, maga is szolgált nála egy igencsak rövidke ideig.*
3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-02 14:23:12
Üzenet elküldve: 2021-01-02 14:23:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nana//
*A kérdés nem éri hirtelenjében, hiszen furcsa is, hogy egy ilyen tehetős embernek nincs asszonya. Bármelyik falusit kifoghatta volna már, csak sosem úgy alakult. Persze ott volt több jelentkező is, csak valami mindig félrecsúszott.*
-Vár engem sok mindenki. A Fortas család, akik a munkásaim, az állataim… *Szándékosan csinál úgy egy pár pillanatig, mintha nem értené a kérdést, aztán elvigyorodva válaszol már rendesen az asszonynak.*
-Asszonyom az viszont nincs. Van egy szívszerelmem, egy tharg harcoslány! Ő olyan, aki mindenben tökéletes volt, csak hát… *Sóhajt egy nagyot és kicsit szomorkásan hozzáteszi.*
-Csak hát eltűnt pár éve és nem tudom hol lehet. Mindig várom, hogy egyszer visszatér. ~Pedig pár éven belül kell találni valaki mást, aki szül egy fiút! Valakinek örökölni kell a nevem és a gazdaságot!~ *Aztán a néni humora hamar vissza is hozza a kedvét. Szinte már el is felejtette, hogy ezek a vénasszonyok milyen viccesek tudnak lenni. Annak idején gyerekkorában is a nagyanyját tartotta a legbölcsebb és legviccesebb nőnek az egész faluban. Persze ezt sosem vallotta volna be senkinek. Még magának se.*
-A nem megfelelő élet mindig hozza magával a bajokat is, ez így van. *Aztán az egyik krumplira mutat.*
-Ettől bezzeg nem fáj az embernek semmije, talán csak a foga rá, ha jól meg van sütve! *Igen meglepődik, amikor a néni városinak mondja magát, hiszen nem is gondolta volna róla.*
-Azért örülök, hogy nem egy semmittevő dáma lett magából. Többre tisztelem a falusiak minden ráncát, amit a munka hozott magával, mint a városiak kifent képét! Én azt mondom, egy asszonynak így kell kinéznie közel az idős korhoz, mint ahogy önnek! *Szándékosan nem mondja a nénire, hogy az öreg lenne, hiszen nem akarja megsérteni.*
-Önön látszik, hogy olyan tisztességesen dolgozott egész életében, hogy azt bárki megirigyli és ez széppé teszi! *Vigyorog az asszonyságra és közben hátra sandít a kutyájára, hogy az nem maradt-e le. Persze nem, hiszen végig a lábnyomában halad, mint mindig.*
-Reméljük egyszer visszatér az aranykor és nem folytatódik ez a romlás, mint most. Képzelje, csak úgy a városi nemeseknek osztogatják ki a földeket itt a környéken! Rossz világ lesz ez ránk ha ez így marad!
//Nana//
*A kérdés nem éri hirtelenjében, hiszen furcsa is, hogy egy ilyen tehetős embernek nincs asszonya. Bármelyik falusit kifoghatta volna már, csak sosem úgy alakult. Persze ott volt több jelentkező is, csak valami mindig félrecsúszott.*
-Vár engem sok mindenki. A Fortas család, akik a munkásaim, az állataim… *Szándékosan csinál úgy egy pár pillanatig, mintha nem értené a kérdést, aztán elvigyorodva válaszol már rendesen az asszonynak.*
-Asszonyom az viszont nincs. Van egy szívszerelmem, egy tharg harcoslány! Ő olyan, aki mindenben tökéletes volt, csak hát… *Sóhajt egy nagyot és kicsit szomorkásan hozzáteszi.*
-Csak hát eltűnt pár éve és nem tudom hol lehet. Mindig várom, hogy egyszer visszatér. ~Pedig pár éven belül kell találni valaki mást, aki szül egy fiút! Valakinek örökölni kell a nevem és a gazdaságot!~ *Aztán a néni humora hamar vissza is hozza a kedvét. Szinte már el is felejtette, hogy ezek a vénasszonyok milyen viccesek tudnak lenni. Annak idején gyerekkorában is a nagyanyját tartotta a legbölcsebb és legviccesebb nőnek az egész faluban. Persze ezt sosem vallotta volna be senkinek. Még magának se.*
-A nem megfelelő élet mindig hozza magával a bajokat is, ez így van. *Aztán az egyik krumplira mutat.*
-Ettől bezzeg nem fáj az embernek semmije, talán csak a foga rá, ha jól meg van sütve! *Igen meglepődik, amikor a néni városinak mondja magát, hiszen nem is gondolta volna róla.*
-Azért örülök, hogy nem egy semmittevő dáma lett magából. Többre tisztelem a falusiak minden ráncát, amit a munka hozott magával, mint a városiak kifent képét! Én azt mondom, egy asszonynak így kell kinéznie közel az idős korhoz, mint ahogy önnek! *Szándékosan nem mondja a nénire, hogy az öreg lenne, hiszen nem akarja megsérteni.*
-Önön látszik, hogy olyan tisztességesen dolgozott egész életében, hogy azt bárki megirigyli és ez széppé teszi! *Vigyorog az asszonyságra és közben hátra sandít a kutyájára, hogy az nem maradt-e le. Persze nem, hiszen végig a lábnyomában halad, mint mindig.*
-Reméljük egyszer visszatér az aranykor és nem folytatódik ez a romlás, mint most. Képzelje, csak úgy a városi nemeseknek osztogatják ki a földeket itt a környéken! Rossz világ lesz ez ránk ha ez így marad!
3210. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-12-28 17:54:52
Üzenet elküldve: 2020-12-28 17:54:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld közelében//
// Zárás //
// Napváltás //
* Végül is az ésszerű döntés az, hogy majd holnap mennek tovább. Nem is nagyon tudnának, már elindulni, mert mire a birtokra érnek már jócskán sötétedik. Kap szállást meg ételt is, ami örömmel el is fogad, mert az utazás azért fárasztó tud lenni. Az este az már így csöndesen telik el. Reggel viszont rossz hír fogadja. Sajnos a kisasszonynak halaszthatatlan teendői miatt nincs ideje a kép megfestésére. Elgroon megértő tud lenni, így hát felajánlja szolgálatait későbbre. Jobb híján úgy dönt, hogy ha már itt van, akkor legalább megpróbálja felkeresni a kérdéses szobrot, illetve megnézi magának a híres Amon Ruadhot is. Elköszön és aztán el is indul abba az irányba, amit mutattak neki.*
// Zárás //
// Napváltás //
* Végül is az ésszerű döntés az, hogy majd holnap mennek tovább. Nem is nagyon tudnának, már elindulni, mert mire a birtokra érnek már jócskán sötétedik. Kap szállást meg ételt is, ami örömmel el is fogad, mert az utazás azért fárasztó tud lenni. Az este az már így csöndesen telik el. Reggel viszont rossz hír fogadja. Sajnos a kisasszonynak halaszthatatlan teendői miatt nincs ideje a kép megfestésére. Elgroon megértő tud lenni, így hát felajánlja szolgálatait későbbre. Jobb híján úgy dönt, hogy ha már itt van, akkor legalább megpróbálja felkeresni a kérdéses szobrot, illetve megnézi magának a híres Amon Ruadhot is. Elköszön és aztán el is indul abba az irányba, amit mutattak neki.*
3209. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-12-18 20:44:59
Üzenet elküldve: 2020-12-18 20:44:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld közelében//
- Ne is mondja! Kis híja volt, hogy nem kerültünk mi is bele az alapba. A Patkányok igazán kapzsi egy banda.* Bele borzong, ha visszagondol arra a pillanatra. Szerencse, hogy Teysus akkor megóvta.*
- Kérem még csak ne is emlegesse!* Nem túlságosan lenne kedve most semmiféle balhéra. Mondjuk ez nem csak a mostanra igaz, hanem későbbre is.*
* Elvileg átérnek a Tharg birtokokra, de ha csak nincs eeről kiírás, akkor ezt Elgroon nem is igen észleli. A táj nem sokban változik meg körülöttük. Amikor a kisasszony lassabb tempóra vált ő is csatlakozik hozzá. Kiderül, hogy már közel járnak a nő birtokához.*
- Támogatom az ötletet. Egy kis pihenés nem árthat az út után.* Feleli miközben a továbbiakon töri a fejét, de nem tudja, hogy érdemes lenne tovább menni ma.*
- Attól függ, hogy milyen messze van még az úti célunk. A szobrot olyan időszakban kell meglátogatnunk, amikor jók a fényviszonyok. Hacsak nem sürgős, akkor lehet jobban járunk, ha holnap indulunk tovább. A lovakat se ártana egy kicsit megpihentetni.* Mire a beszédet befejezi határozottan arra következtetésre jut, hogy holnap lenne ideális kimenni megnézni a híres Amon Ruadhot. Ha már ott van egy kicsit szét is nézne ott, hogy arrafelé milyen az élet.*
- Ne is mondja! Kis híja volt, hogy nem kerültünk mi is bele az alapba. A Patkányok igazán kapzsi egy banda.* Bele borzong, ha visszagondol arra a pillanatra. Szerencse, hogy Teysus akkor megóvta.*
- Kérem még csak ne is emlegesse!* Nem túlságosan lenne kedve most semmiféle balhéra. Mondjuk ez nem csak a mostanra igaz, hanem későbbre is.*
* Elvileg átérnek a Tharg birtokokra, de ha csak nincs eeről kiírás, akkor ezt Elgroon nem is igen észleli. A táj nem sokban változik meg körülöttük. Amikor a kisasszony lassabb tempóra vált ő is csatlakozik hozzá. Kiderül, hogy már közel járnak a nő birtokához.*
- Támogatom az ötletet. Egy kis pihenés nem árthat az út után.* Feleli miközben a továbbiakon töri a fejét, de nem tudja, hogy érdemes lenne tovább menni ma.*
- Attól függ, hogy milyen messze van még az úti célunk. A szobrot olyan időszakban kell meglátogatnunk, amikor jók a fényviszonyok. Hacsak nem sürgős, akkor lehet jobban járunk, ha holnap indulunk tovább. A lovakat se ártana egy kicsit megpihentetni.* Mire a beszédet befejezi határozottan arra következtetésre jut, hogy holnap lenne ideális kimenni megnézni a híres Amon Ruadhot. Ha már ott van egy kicsit szét is nézne ott, hogy arrafelé milyen az élet.*
3208. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-12-17 12:50:17
Üzenet elküldve: 2020-12-17 12:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld közelében//
- Örüljön, hogy a kikötő csak ennyi balszerencsét tartogatott számára. Történhetett volna sokkal rosszabb is.
*Ez mondjuk rá is igaz. Talán két atyai pofont is megérdemelt volna a kalandozásaiért.*
- Igen. Csodálkoztam is, hogy eddigi utam során még nem történt semmi különös tegnap óta. Persze ami késik...
*Nem mintha fohászkodna most bármi bajért.*
*Miközben gyorsabb tempót diktálva haladnak, a szántók messzeségbe nyúló pusztaságai után a hasonló látvánnyal bíró Tharg birtokok következnek. Nem is igen tud ilyen sebesség mellett sokat beszélni, és nem is igazán akar, inkább gondolataiba merül. Csak mikor már érzékeli, hogy közelebb kerülnek a birtokhoz, lassabb tempóra bírja Cafkát, és újra Elgroonhoz szól.*
- Arra lesz a birtokunk, csak követnünk kell ezt az utat egyenesen. Azt javallom, először pihenjünk majd meg és étkezzünk. Megmutatom a szállását is. Mit gondol, még ma nézzük meg a szobrot Amon Ruadhon, vagy ezt inkább elhalasztaná holnapra? Legyen Öné a döntés, én ugyan sehová nem sietek.
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.17 12:51:04
- Örüljön, hogy a kikötő csak ennyi balszerencsét tartogatott számára. Történhetett volna sokkal rosszabb is.
*Ez mondjuk rá is igaz. Talán két atyai pofont is megérdemelt volna a kalandozásaiért.*
- Igen. Csodálkoztam is, hogy eddigi utam során még nem történt semmi különös tegnap óta. Persze ami késik...
*Nem mintha fohászkodna most bármi bajért.*
*Miközben gyorsabb tempót diktálva haladnak, a szántók messzeségbe nyúló pusztaságai után a hasonló látvánnyal bíró Tharg birtokok következnek. Nem is igen tud ilyen sebesség mellett sokat beszélni, és nem is igazán akar, inkább gondolataiba merül. Csak mikor már érzékeli, hogy közelebb kerülnek a birtokhoz, lassabb tempóra bírja Cafkát, és újra Elgroonhoz szól.*
- Arra lesz a birtokunk, csak követnünk kell ezt az utat egyenesen. Azt javallom, először pihenjünk majd meg és étkezzünk. Megmutatom a szállását is. Mit gondol, még ma nézzük meg a szobrot Amon Ruadhon, vagy ezt inkább elhalasztaná holnapra? Legyen Öné a döntés, én ugyan sehová nem sietek.
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.17 12:51:04
3207. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-12-09 15:17:25
Üzenet elküldve: 2020-12-09 15:17:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon//
*Nanának, most hogy megtudta micsoda derék ember, még szimpatikusabb lett a tharg. Ha valamit igazán becsül az a szorgalmas, kemény munka, s bár úgy tűnik kellett egy kis szerencse is, hogy ily jó sora legyen, ettől még nem lesz kevesebb az, amit elért. Kicsit kesereg most azon, hogy nem találkoztak előbb, hát bármelyik lányát szíves örömest hozzá adta volna. Ha tudta volna, hogy ilyen rendes férfiúk laknak errefelé, biztos nem engedi el őket az első jöttment kérővel.*
-Oszt' Kendet otthon várja-é valaki?
*Szegezi neki a kérdést vigyorogva, mert bár a lányainak nem lehet ugyan a kerítője, odahaza a faluba van ám rahedli hajadon, akinek még nem udvarol senki. Még amolyan korban jobban az úrhoz illő vénylány is akad.*
-Kár bezony, bár mostanra a sok úri húsevéstől már olyan, mint egy pohos fődesúr. Kínozza is a köszvény keservesen!
*Göcörészik, mintha nem is valami utálatos, rossz betegségről beszélne.
Hallva, ahogy a kiégett foltokról beszél amaz, haloványan bólogat, tud ám a létezésükről, a saját szemével is látta.*
-Igencsak megsínylették a fődek a harcokat. De hát tudja hogy van ez, az ember azzal dógoz, amivel tud.
*Szerencsére ő és a családja nem annyira érezték meg ezeket a károkat. A legtöbben már nem földműveléssel foglalkoznak, Nana pedig már jó ideje csak a kis konyhakertét gondozza.*
-Bár biztos nem nézi ki belőlem, de én igen sok időt éltem ám városokba'. Ismerem én az ottaniak fajtáját, pökhendi az mind, én mondom.
*Tájszólását nagyon nehezen vetkőzte le a városokban töltött idők alatt, meg is szólták érte mindig rendesen. Kész megkönnyebbülés volt neki visszaköltözni a faluba.*
-Az bizony! Én mondom virágozott a környék míg itt vót közöttünk. Reméljük néki és a Szellemjárónak is könnyű vót az utazás a másvilágra.
*Szántásháton többen egész sokáig bíztak abban, hogy a Hadúr esetleg visszatér ismét borostyán börtönéből, de az utóbbi időben már a leglelkesebbek is feladták a reményt.*
//Learon//
*Nanának, most hogy megtudta micsoda derék ember, még szimpatikusabb lett a tharg. Ha valamit igazán becsül az a szorgalmas, kemény munka, s bár úgy tűnik kellett egy kis szerencse is, hogy ily jó sora legyen, ettől még nem lesz kevesebb az, amit elért. Kicsit kesereg most azon, hogy nem találkoztak előbb, hát bármelyik lányát szíves örömest hozzá adta volna. Ha tudta volna, hogy ilyen rendes férfiúk laknak errefelé, biztos nem engedi el őket az első jöttment kérővel.*
-Oszt' Kendet otthon várja-é valaki?
*Szegezi neki a kérdést vigyorogva, mert bár a lányainak nem lehet ugyan a kerítője, odahaza a faluba van ám rahedli hajadon, akinek még nem udvarol senki. Még amolyan korban jobban az úrhoz illő vénylány is akad.*
-Kár bezony, bár mostanra a sok úri húsevéstől már olyan, mint egy pohos fődesúr. Kínozza is a köszvény keservesen!
*Göcörészik, mintha nem is valami utálatos, rossz betegségről beszélne.
Hallva, ahogy a kiégett foltokról beszél amaz, haloványan bólogat, tud ám a létezésükről, a saját szemével is látta.*
-Igencsak megsínylették a fődek a harcokat. De hát tudja hogy van ez, az ember azzal dógoz, amivel tud.
*Szerencsére ő és a családja nem annyira érezték meg ezeket a károkat. A legtöbben már nem földműveléssel foglalkoznak, Nana pedig már jó ideje csak a kis konyhakertét gondozza.*
-Bár biztos nem nézi ki belőlem, de én igen sok időt éltem ám városokba'. Ismerem én az ottaniak fajtáját, pökhendi az mind, én mondom.
*Tájszólását nagyon nehezen vetkőzte le a városokban töltött idők alatt, meg is szólták érte mindig rendesen. Kész megkönnyebbülés volt neki visszaköltözni a faluba.*
-Az bizony! Én mondom virágozott a környék míg itt vót közöttünk. Reméljük néki és a Szellemjárónak is könnyű vót az utazás a másvilágra.
*Szántásháton többen egész sokáig bíztak abban, hogy a Hadúr esetleg visszatér ismét borostyán börtönéből, de az utóbbi időben már a leglelkesebbek is feladták a reményt.*
3206. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-12-04 17:04:02
Üzenet elküldve: 2020-12-04 17:04:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nana//
*Az uraság szóra először elmosolyodik, majd végül fel is nevet, méghozzá őszintén, boldogan. Már nem mondja azt, hogy nem úr ő, de azért kikérné magának, ha a nemesekhez hasonítanák.*
-Ugyan olyan pásztor voltam, mint bárki pásztor itt a környéken. Mikor idejöttem, nem volt semmim, csak egy kecském! *Emlékszik vissza azokra a szép időkre, amikor hetekig dolgozott és sokszor a földön aludt, na nem mintha az mostanában nem esne meg, hogy megvegye „A kecskét” Fachutát, aki azóta is az egyik legjobb barátja, alvó- és lelki társa.*
-Csak a kemény munkámnak, a Szellemek segítségének és legfőbben Kagan Vezérnek köszönhető, hogy saját birtokom lett! *Az sem elhanyagolható tény, hogy a környék egyik legnagyobb mágusa, de az momentán nem kellett a földjéhez.*
-El sem tudnám képzelni már a nyáj terelését Nayka nélkül. Persze menne, hogyne menne! De azért jobb, hogy ő itt van nekem. *Arcáról azonban hirtelen lehervad a mosoly, amikor kiderül, hogy a fiú beházasodott valami asszonyhoz. Gondolatait inkább megtartja magának a mágus.* ~Az ilyen ember semmit nem ér! Tűzrevaló hitvány, de nem akarom ezzel bántani szegény asszonyt! Biztos jól nevelte és annak ellenére lett ilyen.~
-Az ilyenbe kár is az étel drága hölgyem! *Azért csak kikívánkozik belőle egy sértő megjegyzés, de talán nem túl durva ahhoz, hogy megbántsa a nénikét.*
-Kaszáltam én akárhol, ahol munkát adtak. *Vonja meg a vállát.*
-Mielőtt találkoztam volna a Hadúrral valamiből élnem kellett. *Nem voltak nagy igényei, de télire fedél kellett az ember feje fölé és amilyen árak vannak, kellett a munkabért félretenni úgyis, hogy semmire nem kellett költenie. Persze más lenne a helyzet, ha ezzel a tudással jönne most. A Szellem-farkas készítene neki ételt és bármikor húzna maga fölé fedelet mágiával…*
-Akkor Önnek szerencséje volt. Mikor mentem arra legutóbb, sok kiégett foltot láttam a szántón, ahol még jó pár évig. *Aztán sokkal hálásabb témába kezdenek, méghozzá a nagy és áldott múltú Kaganba és a thargok megjelenésébe.* ~Bezzeg mikor tényleg a leprások voltak itt, akkor meg mindenki jött, mintha cukrot osztanának!~ *Erre már nem olyan nagy gonddal emlékszik, hiszen azért jöttek jó emberek is a járvány alatt. Fortasékkal se ismerkedik meg.*
-Ez tény. Artheniortól semmit nem várhat az ember. Csak a csürhe gyülekezete, akik nagy mellényt hordanak! *Fújja félre kissé mérgesen az arcába lógó hajtincset.*
-Nagy ember volt Kagan. Széppé és biztonságossá tette a környéket. A felesége pedig megóvott minket a rossz szellemektől!
//Nana//
*Az uraság szóra először elmosolyodik, majd végül fel is nevet, méghozzá őszintén, boldogan. Már nem mondja azt, hogy nem úr ő, de azért kikérné magának, ha a nemesekhez hasonítanák.*
-Ugyan olyan pásztor voltam, mint bárki pásztor itt a környéken. Mikor idejöttem, nem volt semmim, csak egy kecském! *Emlékszik vissza azokra a szép időkre, amikor hetekig dolgozott és sokszor a földön aludt, na nem mintha az mostanában nem esne meg, hogy megvegye „A kecskét” Fachutát, aki azóta is az egyik legjobb barátja, alvó- és lelki társa.*
-Csak a kemény munkámnak, a Szellemek segítségének és legfőbben Kagan Vezérnek köszönhető, hogy saját birtokom lett! *Az sem elhanyagolható tény, hogy a környék egyik legnagyobb mágusa, de az momentán nem kellett a földjéhez.*
-El sem tudnám képzelni már a nyáj terelését Nayka nélkül. Persze menne, hogyne menne! De azért jobb, hogy ő itt van nekem. *Arcáról azonban hirtelen lehervad a mosoly, amikor kiderül, hogy a fiú beházasodott valami asszonyhoz. Gondolatait inkább megtartja magának a mágus.* ~Az ilyen ember semmit nem ér! Tűzrevaló hitvány, de nem akarom ezzel bántani szegény asszonyt! Biztos jól nevelte és annak ellenére lett ilyen.~
-Az ilyenbe kár is az étel drága hölgyem! *Azért csak kikívánkozik belőle egy sértő megjegyzés, de talán nem túl durva ahhoz, hogy megbántsa a nénikét.*
-Kaszáltam én akárhol, ahol munkát adtak. *Vonja meg a vállát.*
-Mielőtt találkoztam volna a Hadúrral valamiből élnem kellett. *Nem voltak nagy igényei, de télire fedél kellett az ember feje fölé és amilyen árak vannak, kellett a munkabért félretenni úgyis, hogy semmire nem kellett költenie. Persze más lenne a helyzet, ha ezzel a tudással jönne most. A Szellem-farkas készítene neki ételt és bármikor húzna maga fölé fedelet mágiával…*
-Akkor Önnek szerencséje volt. Mikor mentem arra legutóbb, sok kiégett foltot láttam a szántón, ahol még jó pár évig. *Aztán sokkal hálásabb témába kezdenek, méghozzá a nagy és áldott múltú Kaganba és a thargok megjelenésébe.* ~Bezzeg mikor tényleg a leprások voltak itt, akkor meg mindenki jött, mintha cukrot osztanának!~ *Erre már nem olyan nagy gonddal emlékszik, hiszen azért jöttek jó emberek is a járvány alatt. Fortasékkal se ismerkedik meg.*
-Ez tény. Artheniortól semmit nem várhat az ember. Csak a csürhe gyülekezete, akik nagy mellényt hordanak! *Fújja félre kissé mérgesen az arcába lógó hajtincset.*
-Nagy ember volt Kagan. Széppé és biztonságossá tette a környéket. A felesége pedig megóvott minket a rossz szellemektől!
3205. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-12-03 18:48:38
Üzenet elküldve: 2020-12-03 18:48:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon//
-Ilyen urak nem laknak ám felénk.
*Bök felé magyarázatképp, hiszen továbbra is úgy gondolja, hogy afféle vidéki nemes lehet a másik, közembereknek nem telik ilyen göncökre.*
-Jó is biz', ha haszna is van az ebnek! A mienk ostoba, mint a főd.
*Sóhajt föl a kis cifra kutyájára gondolva. Szerencséje, hogy szép, mert eszet nem sokat osztottak neki az istenek.
A kérdésen mély, dohányos hangján kuncogni kezd.*
-Há' most mondja meg! Egyenesen ki nem állhatta.
*Pillant merengve a földre egy rövid időre, ahogy megpróbálja felidézni az évek során már jelentősen megkopott emléket.*
-Én is mindég mondottam neki: Fiam csak az urak válogathatnak! El is vett inkább egy jómódú özvegyasszonyt amott a városban.
*Vigyorog tovább, s közben ráérősen ugyan, de meg is indul. Nem örült ám akkor, mikor a Mycah bejelentette, hogy elveszi azt a nőt, hát tán tizenöt esztendővel is idősebb nála, de hát félő volt, ha nem engedi hozzá, a nyakán marad. Így is vele élt majd harminc esztendős koráig.*
-Dehogy ette vóna a finnyás valaga! Hamarább rágta vón a csizmaja talpát.
*Hangjában nincsen harag, olyan rég volt már, hát minek bosszankodjon rajta.
Hallva, hogy a férfi szeretett faluja közelében dolgozott, egészen meglepődik. No dolgosnak tűnik, nem arról van szó, de ha nincs rászorulva, nem tudja, minek is akarna bárki efféle munkát végezni.*
-Hát oszt' minek kaszált Kend a világ végin?
*A háború emlegetésére szája sarkában folytonosan bujkáló mosoly egy pillanatra eltűnik. Bár egyik gyermekének vagy unokájának sem esett bántódása abban az időben, hisz a többi menekülttel együtt a majd mind a Vashegy biztonságát élvezték - már amelyik nem költözött jó messzire innen-, ettől függetlenül nehéz időszak volt nemcsak neki, de az összes helyi számára.*
-Eljutottak biza.
*Sóhajt is fel, ahogy visszagondol rá.*
-Jó sok falusit el is vittek azok a lények. Szerencsére én majd' végig a jányonokáméknál vótam jó messze innet.
*Szemeiben azonban újra vidámság csillan, amint kiderül, hogy amaz tharg.*
-Jól emlékszem, mikor idejöttek!
*Süpped bele a kellemes nosztalgiába, közben pedig kicsit megdörzsöli sajgó térdét*
-Mindenki be vót fosva ám, mikor az a hír járta, hogy barbárok gyöttek északról. Mind úgy kerűtte a Vashegyet, mintha leprások laknák.
*Nevetgél aztán ismét kiegyenesedik. Már amennyire tud.*
-De sokat segítettek az ittenieknek. Befogadtak sokakat a háború alatt is. Ha azon a koszos városon múlik... hát biz' tőlük aztán meg is degelhettünk vón.
*Célozgat Artheniorra. Sose tudta megkedvelni a várost, pedig nem egyszer járt már ott, egész sok gyermeke ott telepedett le.*
-Igazán kár a Hadúrért. Daliás legény vót, az beztos.
*Szemtől szembe sosem találkozott vele persze, inkább csak történetekből ismeri, na meg egyszer pár pillanatra látta őt a lován valamikor. Szép férfi volt, meg kell hagyni, pletykálták is a környéken, hogy jó sok szeretője volt.*
//Learon//
-Ilyen urak nem laknak ám felénk.
*Bök felé magyarázatképp, hiszen továbbra is úgy gondolja, hogy afféle vidéki nemes lehet a másik, közembereknek nem telik ilyen göncökre.*
-Jó is biz', ha haszna is van az ebnek! A mienk ostoba, mint a főd.
*Sóhajt föl a kis cifra kutyájára gondolva. Szerencséje, hogy szép, mert eszet nem sokat osztottak neki az istenek.
A kérdésen mély, dohányos hangján kuncogni kezd.*
-Há' most mondja meg! Egyenesen ki nem állhatta.
*Pillant merengve a földre egy rövid időre, ahogy megpróbálja felidézni az évek során már jelentősen megkopott emléket.*
-Én is mindég mondottam neki: Fiam csak az urak válogathatnak! El is vett inkább egy jómódú özvegyasszonyt amott a városban.
*Vigyorog tovább, s közben ráérősen ugyan, de meg is indul. Nem örült ám akkor, mikor a Mycah bejelentette, hogy elveszi azt a nőt, hát tán tizenöt esztendővel is idősebb nála, de hát félő volt, ha nem engedi hozzá, a nyakán marad. Így is vele élt majd harminc esztendős koráig.*
-Dehogy ette vóna a finnyás valaga! Hamarább rágta vón a csizmaja talpát.
*Hangjában nincsen harag, olyan rég volt már, hát minek bosszankodjon rajta.
Hallva, hogy a férfi szeretett faluja közelében dolgozott, egészen meglepődik. No dolgosnak tűnik, nem arról van szó, de ha nincs rászorulva, nem tudja, minek is akarna bárki efféle munkát végezni.*
-Hát oszt' minek kaszált Kend a világ végin?
*A háború emlegetésére szája sarkában folytonosan bujkáló mosoly egy pillanatra eltűnik. Bár egyik gyermekének vagy unokájának sem esett bántódása abban az időben, hisz a többi menekülttel együtt a majd mind a Vashegy biztonságát élvezték - már amelyik nem költözött jó messzire innen-, ettől függetlenül nehéz időszak volt nemcsak neki, de az összes helyi számára.*
-Eljutottak biza.
*Sóhajt is fel, ahogy visszagondol rá.*
-Jó sok falusit el is vittek azok a lények. Szerencsére én majd' végig a jányonokáméknál vótam jó messze innet.
*Szemeiben azonban újra vidámság csillan, amint kiderül, hogy amaz tharg.*
-Jól emlékszem, mikor idejöttek!
*Süpped bele a kellemes nosztalgiába, közben pedig kicsit megdörzsöli sajgó térdét*
-Mindenki be vót fosva ám, mikor az a hír járta, hogy barbárok gyöttek északról. Mind úgy kerűtte a Vashegyet, mintha leprások laknák.
*Nevetgél aztán ismét kiegyenesedik. Már amennyire tud.*
-De sokat segítettek az ittenieknek. Befogadtak sokakat a háború alatt is. Ha azon a koszos városon múlik... hát biz' tőlük aztán meg is degelhettünk vón.
*Célozgat Artheniorra. Sose tudta megkedvelni a várost, pedig nem egyszer járt már ott, egész sok gyermeke ott telepedett le.*
-Igazán kár a Hadúrért. Daliás legény vót, az beztos.
*Szemtől szembe sosem találkozott vele persze, inkább csak történetekből ismeri, na meg egyszer pár pillanatra látta őt a lován valamikor. Szép férfi volt, meg kell hagyni, pletykálták is a környéken, hogy jó sok szeretője volt.*
3204. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-11-29 09:25:49
Üzenet elküldve: 2020-11-29 09:25:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nana//
-Nem is fogadtam volna el a visszautasítást! *Neveti el magát Learon.*
-Már miért kételkedne? *Nem is érti hirtelen, hogy ez minek szól, úgyhogy a félreértéseket elkerülendő inkább rákérdez a dologra. Az ilyen asszonyokkal jobb egyenesnek lenni, mert az ember veséjébe látnak a sok tapasztalat miatt, amit megéltek hajlott korukra.*
-Nayka az egyik legjobb munkatársam! Nem tereli senki így a nyájat, mint ő! *Pozicionálja fel kissé a szeleburdi ebet, habár ebben igazából nem hazudik. Minden kotnyeleskedése és izgágasága ellenére, amikor dolgozni kell, ott van a szeren az eb.*
-Nem mondja? Hát valami bárónak képzeli magát a tisztelt a fia? *Húzza fel szemöldökét a pásztor értetlenkedve, hiszen neki a kedvenc eledele a héjában sült burgonya, amit nem cserélne le akármire, hiába kínálnák.*
-Keverte volna bele kend egy kis vajjal a krumpliba, máris ette volna! *Adja a javaslatot rögtön, hiszen finom is az. Az ő kertjében ugyan nem terem ilyesmi, de az erdőben bőven van szedni való belőle. Talán az unokáinál majd kamatoztatja ezt a receptet a néne.*
-Szántáshát! Nincs az olyan messze, legyalogolunk mi oda se perc alatt. Régen amikor még nem olt saját birtokom, dolgoztam arrafelé kaszálásban. Ismerek ott egy kedves gazdasszonyt, de nem tudom mi lehet vele. A lázadás és az élőholtak meg a démonok talán oda is eljutottak annak idején. *Talán a néne választ ad majd neki erre a kérdésre, hiszen, ha ott lakik, csak tudnia kell, hogy mi történt ott amíg Learon éppen másutt ölte a gonoszokat.*
-Bizony, hogy thargféle! *Mutatja fel a tenyerében lévő jelképet.*
-Még akkor csatlakoztam amikor Kagan Vezér megjelent itt. Azok voltak a jó idők! *Sóhajt egy nagyot, hiszen azóta város lett a barbár tanyából, amiben olyan jól érezte magát.*
//Nana//
-Nem is fogadtam volna el a visszautasítást! *Neveti el magát Learon.*
-Már miért kételkedne? *Nem is érti hirtelen, hogy ez minek szól, úgyhogy a félreértéseket elkerülendő inkább rákérdez a dologra. Az ilyen asszonyokkal jobb egyenesnek lenni, mert az ember veséjébe látnak a sok tapasztalat miatt, amit megéltek hajlott korukra.*
-Nayka az egyik legjobb munkatársam! Nem tereli senki így a nyájat, mint ő! *Pozicionálja fel kissé a szeleburdi ebet, habár ebben igazából nem hazudik. Minden kotnyeleskedése és izgágasága ellenére, amikor dolgozni kell, ott van a szeren az eb.*
-Nem mondja? Hát valami bárónak képzeli magát a tisztelt a fia? *Húzza fel szemöldökét a pásztor értetlenkedve, hiszen neki a kedvenc eledele a héjában sült burgonya, amit nem cserélne le akármire, hiába kínálnák.*
-Keverte volna bele kend egy kis vajjal a krumpliba, máris ette volna! *Adja a javaslatot rögtön, hiszen finom is az. Az ő kertjében ugyan nem terem ilyesmi, de az erdőben bőven van szedni való belőle. Talán az unokáinál majd kamatoztatja ezt a receptet a néne.*
-Szántáshát! Nincs az olyan messze, legyalogolunk mi oda se perc alatt. Régen amikor még nem olt saját birtokom, dolgoztam arrafelé kaszálásban. Ismerek ott egy kedves gazdasszonyt, de nem tudom mi lehet vele. A lázadás és az élőholtak meg a démonok talán oda is eljutottak annak idején. *Talán a néne választ ad majd neki erre a kérdésre, hiszen, ha ott lakik, csak tudnia kell, hogy mi történt ott amíg Learon éppen másutt ölte a gonoszokat.*
-Bizony, hogy thargféle! *Mutatja fel a tenyerében lévő jelképet.*
-Még akkor csatlakoztam amikor Kagan Vezér megjelent itt. Azok voltak a jó idők! *Sóhajt egy nagyot, hiszen azóta város lett a barbár tanyából, amiben olyan jól érezte magát.*
3203. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-11-26 21:38:01
Üzenet elküldve: 2020-11-26 21:38:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon//
-Ejnye no! Szemtelenkedni azé' nem kő'!
*Hangjából természetesen nem hallatszódik ki harag vagy bosszankodás, sötét szemei jókedvűen csillognak annak ellenére is, görbe csontos mutatóujja feddésre áll. Tisztában van ő azzal, hogy nem olyan szép már mint jánykorában. Akkoriban bizony minden legény utánafordult, meg hát a dunyha alatt is igencsak gyakran megfordultak.*
-No nem bánom, egy darabon elkísérhet.
*Enged végül egész könnyedén, hisz most különösen erősen sajog a háta a napokban, bizonyára nagy fagy fog jönni nemsokára.*
-Tudja kend, azt erősen kétlem.
*Nehezen tudja elképzelni, hogy ez a délceg fiatalember ilyen díszes kabátba' valamelyik koszos faluba igyekezne, de ki ő, hogy vitába szálljon vele. Ha ennyire segíteni akar, hát segítsen.*
-Helyes csahos.
*Jegyzi meg elismerően, miközben figyeli ahogy a kutya nagy örömök közepette felkapja a neki gurított krumplit. Bezzeg a hülye Bodza, az nem eszi meg bizony a pityókát, az válogat, mert a bitang unokái elkényeztették. Mindig odaadták neki a főtt hús maradékát, úgy élt évekig, mint valami dologtalan földesúr.*
-Képzelje, a második fiam sose szerette! ~Vagy a harmadik?~
*Néha még most is nehezen dolgozza fel ezt a tragédiát, de legalább már nem neki kell etetnie azt a finnyáskodó kölyköt, hosszú ideje már a felesége kénytelen szenvedni ezzel*
-De bezzeg a sajamást úgy legelte a kertből, mint egy tehen.
*El is vigyorodik, ahogy felidézi magában az emléket*
-Szántásháton lakok Jóuram, nem itten van.
*Nem tudja, járt-e már a férfi arrafelé, jobbnak látja hát tisztázni, hogy bőven kell gyalogolni odáig.*
-Szóval Amon Ruadh?
*Emeli meg kopott, világosszemöldökét*
-Tán kend valami thargféle?
//Learon//
-Ejnye no! Szemtelenkedni azé' nem kő'!
*Hangjából természetesen nem hallatszódik ki harag vagy bosszankodás, sötét szemei jókedvűen csillognak annak ellenére is, görbe csontos mutatóujja feddésre áll. Tisztában van ő azzal, hogy nem olyan szép már mint jánykorában. Akkoriban bizony minden legény utánafordult, meg hát a dunyha alatt is igencsak gyakran megfordultak.*
-No nem bánom, egy darabon elkísérhet.
*Enged végül egész könnyedén, hisz most különösen erősen sajog a háta a napokban, bizonyára nagy fagy fog jönni nemsokára.*
-Tudja kend, azt erősen kétlem.
*Nehezen tudja elképzelni, hogy ez a délceg fiatalember ilyen díszes kabátba' valamelyik koszos faluba igyekezne, de ki ő, hogy vitába szálljon vele. Ha ennyire segíteni akar, hát segítsen.*
-Helyes csahos.
*Jegyzi meg elismerően, miközben figyeli ahogy a kutya nagy örömök közepette felkapja a neki gurított krumplit. Bezzeg a hülye Bodza, az nem eszi meg bizony a pityókát, az válogat, mert a bitang unokái elkényeztették. Mindig odaadták neki a főtt hús maradékát, úgy élt évekig, mint valami dologtalan földesúr.*
-Képzelje, a második fiam sose szerette! ~Vagy a harmadik?~
*Néha még most is nehezen dolgozza fel ezt a tragédiát, de legalább már nem neki kell etetnie azt a finnyáskodó kölyköt, hosszú ideje már a felesége kénytelen szenvedni ezzel*
-De bezzeg a sajamást úgy legelte a kertből, mint egy tehen.
*El is vigyorodik, ahogy felidézi magában az emléket*
-Szántásháton lakok Jóuram, nem itten van.
*Nem tudja, járt-e már a férfi arrafelé, jobbnak látja hát tisztázni, hogy bőven kell gyalogolni odáig.*
-Szóval Amon Ruadh?
*Emeli meg kopott, világosszemöldökét*
-Tán kend valami thargféle?
3202. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-11-24 10:36:28
Üzenet elküldve: 2020-11-24 10:36:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nana//
*Learon látja az asszonykán, hogy amaz nem igazán idegesíti fel magát az eseményen és ennek örül is a pásztor. Többek között ezért is szereti a vidéki életet, mert az emberek itt jóval nyugodtabbak, mint azok, akik a városban vannak összezsúfolódva egymás hegyén hátán. Eltölt pár napot Artheniorban ilyen vagy olyan ügyek miatt és egyből gyorsabban kapja fel a vizet. Múltkor is majdnem felgyújtott egy embert, mert véletlenül meglökte az egyik kecskéjét. Az volt a szerencséje, hogy gyorsan odébb állt a galád.*
-Ugyan, hagyja! *Mosolyodik el Learon maga is.*
-Az ember rögtön ugrik, ha ilyen szépasszonynak segíteni kell! *Aztán a következőket is gyorsan igyekszik elhárítani.*
-Ne tessék viccelni hölgyem! Hát milyen férfi lennék, ha hagynám? *Annak hajlott korára való utalást pedig egyszerűen semmibe veszi, nem is foglalkozik vele. Amint végeznek a földön szerte levő pityókákkal, a Sajt-mester egyből tartja a kezét, hogy átvegye a gumók cipelésének terhét.*
-Szerintem úgyis egy irányba megyünk. *Vallja be, hogy ő maga is a földek felé tart, a néne pedig egészen úgy néz ki, mint aki nem egy palotába indul, hanem haza a szeretett családjához, valamelyik mezőségi parasztkunyhóba. A hajlott korú, régen volt szépség nem csak a pásztorra fordítja kedves tekintetét, hanem egyből annak bundás kis társára is, aki epekedve néz, hatalmas szemeivel az asszonyságra egy kis nyalánkság reményében.*
-Ugyan ki ne szeretné a pityókát? *Neveti el magát a férfi, ezzel engedélyt adva a krumpligurításra. A kutya egy ideig kivár, nem ugrik egyből a zsákmányra az előző szúrós pillantások után, de amikor egyértelmű jelzést kap, először mellső mancsával ugrálgat kettőt farok csóválva, majd pedig felkapja a szerzeményt és nagy örömmel viszi gazdája elé, megmutatni neki, hogy akkora burgonyát szerzett, mint egy nagyobb egér!*
-Nagyon kedves öntől. *Szól a mamókának Learon.*
-Tessék mondani, merre lakik? Nekem Amon Rhuadnál van egy birtokom, arra tartok éppen, de szívesen elkísérem, ha máshova is kell menni. Nem venném a szívemre, ha egy ilyen kedves teremtést hagynék egyedül ezen a veszélyes környéken!
//Nana//
*Learon látja az asszonykán, hogy amaz nem igazán idegesíti fel magát az eseményen és ennek örül is a pásztor. Többek között ezért is szereti a vidéki életet, mert az emberek itt jóval nyugodtabbak, mint azok, akik a városban vannak összezsúfolódva egymás hegyén hátán. Eltölt pár napot Artheniorban ilyen vagy olyan ügyek miatt és egyből gyorsabban kapja fel a vizet. Múltkor is majdnem felgyújtott egy embert, mert véletlenül meglökte az egyik kecskéjét. Az volt a szerencséje, hogy gyorsan odébb állt a galád.*
-Ugyan, hagyja! *Mosolyodik el Learon maga is.*
-Az ember rögtön ugrik, ha ilyen szépasszonynak segíteni kell! *Aztán a következőket is gyorsan igyekszik elhárítani.*
-Ne tessék viccelni hölgyem! Hát milyen férfi lennék, ha hagynám? *Annak hajlott korára való utalást pedig egyszerűen semmibe veszi, nem is foglalkozik vele. Amint végeznek a földön szerte levő pityókákkal, a Sajt-mester egyből tartja a kezét, hogy átvegye a gumók cipelésének terhét.*
-Szerintem úgyis egy irányba megyünk. *Vallja be, hogy ő maga is a földek felé tart, a néne pedig egészen úgy néz ki, mint aki nem egy palotába indul, hanem haza a szeretett családjához, valamelyik mezőségi parasztkunyhóba. A hajlott korú, régen volt szépség nem csak a pásztorra fordítja kedves tekintetét, hanem egyből annak bundás kis társára is, aki epekedve néz, hatalmas szemeivel az asszonyságra egy kis nyalánkság reményében.*
-Ugyan ki ne szeretné a pityókát? *Neveti el magát a férfi, ezzel engedélyt adva a krumpligurításra. A kutya egy ideig kivár, nem ugrik egyből a zsákmányra az előző szúrós pillantások után, de amikor egyértelmű jelzést kap, először mellső mancsával ugrálgat kettőt farok csóválva, majd pedig felkapja a szerzeményt és nagy örömmel viszi gazdája elé, megmutatni neki, hogy akkora burgonyát szerzett, mint egy nagyobb egér!*
-Nagyon kedves öntől. *Szól a mamókának Learon.*
-Tessék mondani, merre lakik? Nekem Amon Rhuadnál van egy birtokom, arra tartok éppen, de szívesen elkísérem, ha máshova is kell menni. Nem venném a szívemre, ha egy ilyen kedves teremtést hagynék egyedül ezen a veszélyes környéken!
3201. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-11-22 13:26:44
Üzenet elküldve: 2020-11-22 13:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon//
*Nana nem az a morgós fajta. Néha-néha az ehhez hasonló baleseteknél azért fölbosszantja magát, de nem zsörtölődik sokáig miatta. Nem sok ideje maradt már ezen a világon, nincsen neki arra ideje, hogy rossz hangulatban teljenek utolsó napjai. Vagy hát amennyit szánnak még neki az istenek, idáig is nagyon bőkezűek voltak.*
~Ha pityókát akartam vóna kapkodni, magam megyek le a fődekre~
*Jegyzi meg még magában, s ezzel már el is engedi a bosszúságot. Dereka már nehezebben bocsát meg, hosszú évek kemény munkája fekszik ám abban a már megszokott, de kellemetlen fájdalomba, ami hajoláskor belenyilall, s ez bizony jelen helyzetben sem kerüli el.
Hamar azonban valaki a segítségére siet, egy kedves fiatalember, akit igyekszik jobban szemügyre venni, ami szinte félvakon már nem olyan egyszerű. Egészen úgy tűnik, hogy valami nemesember, elvégre puccos címeres kabátot, meg ékszereket visel, errefelé pedig ez nem valami gyakori látvány.*
-Kend igazán gáláns!
*Mosolyodik el szélesen, miközben egyik kezével jól megdörzsöli sajgó derekát*
-Erősen köszönöm a segítséget, de ne fáradozzék! Igaz, mán nem vagyok fiatal, de megódom magam.
*Na persze nem volna rossz, ha valaki elcipekedne helyette, mostanság nem is gyakran fordult elő, hogy egymaga jött volna a piacra, valamelyik jó erőben lévő unokája mindig elkísérte, ma azonban mindnek dolga akadt. Nem szívesen kér azonban segítséget idegentől. Nem mintha félne beengedni a portára, decens férfiúnak tűnik ez neki, meg a Bodza úgyis leszaggatná a gatyáját, ha nem volna az, de igazán nem szereti rabolni mások idejét.
Lassan sikerül visszapakolni a hátyiba a krumplikat. Fél szemmel látja ám, hogy a fiatalember bundás társa mintha kiszemelt volna magának néhány darabot, ezért egyet a kezében tartva szól Learonhoz.*
-Oszt' a kutya szereti-é a pityókát?
*Amennyiben kérdésére a válasz igen, már gurítja is a kis kolompért az eb elé, hátha kedvére való.*
//Learon//
*Nana nem az a morgós fajta. Néha-néha az ehhez hasonló baleseteknél azért fölbosszantja magát, de nem zsörtölődik sokáig miatta. Nem sok ideje maradt már ezen a világon, nincsen neki arra ideje, hogy rossz hangulatban teljenek utolsó napjai. Vagy hát amennyit szánnak még neki az istenek, idáig is nagyon bőkezűek voltak.*
~Ha pityókát akartam vóna kapkodni, magam megyek le a fődekre~
*Jegyzi meg még magában, s ezzel már el is engedi a bosszúságot. Dereka már nehezebben bocsát meg, hosszú évek kemény munkája fekszik ám abban a már megszokott, de kellemetlen fájdalomba, ami hajoláskor belenyilall, s ez bizony jelen helyzetben sem kerüli el.
Hamar azonban valaki a segítségére siet, egy kedves fiatalember, akit igyekszik jobban szemügyre venni, ami szinte félvakon már nem olyan egyszerű. Egészen úgy tűnik, hogy valami nemesember, elvégre puccos címeres kabátot, meg ékszereket visel, errefelé pedig ez nem valami gyakori látvány.*
-Kend igazán gáláns!
*Mosolyodik el szélesen, miközben egyik kezével jól megdörzsöli sajgó derekát*
-Erősen köszönöm a segítséget, de ne fáradozzék! Igaz, mán nem vagyok fiatal, de megódom magam.
*Na persze nem volna rossz, ha valaki elcipekedne helyette, mostanság nem is gyakran fordult elő, hogy egymaga jött volna a piacra, valamelyik jó erőben lévő unokája mindig elkísérte, ma azonban mindnek dolga akadt. Nem szívesen kér azonban segítséget idegentől. Nem mintha félne beengedni a portára, decens férfiúnak tűnik ez neki, meg a Bodza úgyis leszaggatná a gatyáját, ha nem volna az, de igazán nem szereti rabolni mások idejét.
Lassan sikerül visszapakolni a hátyiba a krumplikat. Fél szemmel látja ám, hogy a fiatalember bundás társa mintha kiszemelt volna magának néhány darabot, ezért egyet a kezében tartva szól Learonhoz.*
-Oszt' a kutya szereti-é a pityókát?
*Amennyiben kérdésére a válasz igen, már gurítja is a kis kolompért az eb elé, hátha kedvére való.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344