Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 162 (3221. - 3240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3240. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:05:16
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:05:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Artheniorba//
*Maga mögött Mikkel és Nyikhajjal gyors tempót diktálva lovagoknak ki Amon Ruadhról. Sokkal jobban sikerült a látogatása, mint gondolta volna és Aenae is hazaért, így kétszeresen elégedett lehet. A ló nyergében közben azon gondolkodik, hogy hogyan is folytassa tovább a terjeszkedést. Aztyannal a Kereskedőház jó kezekben van, de neki ennél több kell. Sokkal több. Talán az a tanácstag gnóm már kigondolta, hogyan tovább és végre összejöhetne a találkozás a városi tanácsossal és kezdeni lehetne valamit a városőrséggel is. Most, hogy végre elmúltak a veszélyes napok, már foglalkozhatna végre saját terveivel is. Persze az a kölyök még biztosan elő fog kerülni valamikor, de most már legalább tudja, mire készüljön.
Nem nagyon beszélget a csatlósokkal. Egyrészt mert nincs közös témájuk, másrészt meg olyan tempót diktál, ami azt nemigen teszi lehetővé. De így legalább sötétedésre elérhetik a várost és végre a saját ágyában aludhat. Kedveli, ha Aenaevel alszik, de most már jól fog esni, hogy egyedül aludjon.
A tharg birtokok cseppet sem kötik le a figyelmét, így csak elmosódó biodíszlet a takarosan rendben tartott földek és csinos parasztházak. A birtokok mögött pedig már felsejlik a kikötői erdőség, amelynek katonás rendben álló fái már előrevetítik a szántóföldeket és az azokon túl elterülő várost, Artheniort.*
*Maga mögött Mikkel és Nyikhajjal gyors tempót diktálva lovagoknak ki Amon Ruadhról. Sokkal jobban sikerült a látogatása, mint gondolta volna és Aenae is hazaért, így kétszeresen elégedett lehet. A ló nyergében közben azon gondolkodik, hogy hogyan is folytassa tovább a terjeszkedést. Aztyannal a Kereskedőház jó kezekben van, de neki ennél több kell. Sokkal több. Talán az a tanácstag gnóm már kigondolta, hogyan tovább és végre összejöhetne a találkozás a városi tanácsossal és kezdeni lehetne valamit a városőrséggel is. Most, hogy végre elmúltak a veszélyes napok, már foglalkozhatna végre saját terveivel is. Persze az a kölyök még biztosan elő fog kerülni valamikor, de most már legalább tudja, mire készüljön.
Nem nagyon beszélget a csatlósokkal. Egyrészt mert nincs közös témájuk, másrészt meg olyan tempót diktál, ami azt nemigen teszi lehetővé. De így legalább sötétedésre elérhetik a várost és végre a saját ágyában aludhat. Kedveli, ha Aenaevel alszik, de most már jól fog esni, hogy egyedül aludjon.
A tharg birtokok cseppet sem kötik le a figyelmét, így csak elmosódó biodíszlet a takarosan rendben tartott földek és csinos parasztházak. A birtokok mögött pedig már felsejlik a kikötői erdőség, amelynek katonás rendben álló fái már előrevetítik a szántóföldeket és az azokon túl elterülő várost, Artheniort.*
3239. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-15 12:53:17
Üzenet elküldve: 2021-01-15 12:53:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*Az ispotály után hosszasan sétál a birtokon, illetve maga a séta nem túl hosszú, de meglehetősen lassan halad. Ki kell szellőztesse a fejét, az elmúlt napok igen mozgalmasak voltak, túlságosan is. A pontot az i-re a bölcső tette fel. Trodd rosszabbkor nem is érkezhetett volna, de ez nyilvánvalóan nem a pásztor hibája, sokkal inkább a lányé. A friss levegő segít a gondolkodásban, a csípős hideg pedig abban, hogy gondolatait vidámabb mederbe terelje. Igazán vidám mederbe akkor kerülnek ezek a sötét gondolatok, mikor a piacon meglátja a kiscicákat, nem bírja ki, muszáj megvennie egy kerregő szőrcsomót és hazavinnie. Ha pedig már itt van, akkor vásárol egyéb dolgokat is. Például szeretett volna egy vastag kabátot, azelőtt, hogy a városi piacon rájuk támadtak. Most azonban nem fenyegeti támadás, ezért aztán megveheti azt a prémkabátot, ami megtetszik neki. Habrertus tégelyéhez is kell ez-az, azokat a hozzávalókat is beszerzi hát. A vásárolt holmikért át is adja az árusnak (Mesélő (Hádész)) a 474aranyat. 
A vásárlástól egészen feldobódik. Hiába, mégiscsak nő.*
A vásárlástól egészen feldobódik. Hiába, mégiscsak nő.*
3238. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-15 12:17:15
Üzenet elküldve: 2021-01-15 12:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Erről van szó!
*Bólogat, szeme sarkából Laorra sandítva. Vajon Laor azért ért vele egyet, mert úgy gondolja, hogy ezt akarja hallani, vagy valóban ugyanez a véleménye?*
- A valódi kérdés az, hogy mi akarjuk-e, hogy elválassza a kettőt? Szerintem veszek neki egy papagájt. Pirosat, színes farktollakkal. Illene hozzá, nem?
*Maga sem tudja, hogy miért jutott ez az eszébe, de talán azért, mert a Habrertus-féle szakállal rendelkező férfiak vállára okvetlenül kell egy kövér, piros papagáj. Viccel ugyan, de hát minden viccnek a fele igaz.*
- Tudod szürreális volt. Éreztem, hogy minden szívdobbanásommal lüktet a vér az ujjaim között, miközben anyám arról magyarázott, hogy egy férfinak csak zöld van, és nincs világoszöld vagy smaragdzöld. De úgy tűnik, hogy kifogtam az egyetlen férfit, aki tudja.
*Halkan felnevet erre. Tényleg mekkora mázlija van, mert a rossz árnyalattól ugyanúgy meghalhatott volna. Laor szavaira még hangosabban nevet. Egyértelműen kezd nála beütni az ördögvigyor.*
- Nagyon figyelmes tőled, hogy még arra is gondolsz, mások mit gondolnak a Vashegyről és mindig harcra- és tettre kész népéről.
*Nem állhatja meg, hogy meg ne próbáljon belecsípni Laor kappanhájába, vagyis annak hiányában a helyébe.*
- Azt hiszem, hogy emiatt nem szólhatok egy rossz szót sem Habrertusra.
*Vigyora széles, kicsit leporolja bőr szárú nadrágját a térde magasságában, az ő ruhái sem azt a kategóriát képviselik, amire mások csak rongyként hivatkoznának. A nyakában lévő kendő éppúgy drága, mint a magasított sarkú csizma szárán a prémcsík. Bár az ruhatárára senki nem mondhatja azt, hogy hivalkodó volna.*
- Látod-látod. Őt jól táplálja a Vashegy.
*Bólogat bőszen.*
- Szerzett valakit, aki felhajtott neki egy hintót. Szóval elégedett lehet. De a papagáj az mindenképpen kelleni fog!
*Emeli fel mutatóujját, hogy ezzel is nyomatékosítsa a papagáj fontosságát.*
- Hát tudod... Nem volt egyedül. Voltak vele más szellemek is. Az anyám. Azt hiszem, hogy a te szellemjáród apját, egy Joryk nevű férfit.
*Próbál visszaemlékezni arra a hagymázas rémálomra és hát, talán az ördögvigyornak hála, ez elég könnyen megy is. Újra ott érzi magát a szobában. Megrázkódik. Hátradől, a tornác szarufáit *
- Joryk gyűlöl engem. A szellemjáród szerint azért, mert nem ő a nagypapa, hanem Aldo.
*Az ördögvigyor olyanokat mondat ki vele, amikről amúgy mélységesen hallgatna. Először fel sem tűnik neki, csak bő egy perccel később kapja a szája elé a kezeit. Majd megrázza magát, mert lehet, hogy Laor nem tulajdonít különösebb jelentőséget a szavainak, vagy nem is tudja, hogy kikről beszél. A férfi kérdésére megrántja a vállát, mert lehet, hogy a dolognak semmi köze az ördögvigyorhoz, csak ahhoz, hogy majdnem meghalt.*
- Mit mondanál neki?
- Erről van szó!
*Bólogat, szeme sarkából Laorra sandítva. Vajon Laor azért ért vele egyet, mert úgy gondolja, hogy ezt akarja hallani, vagy valóban ugyanez a véleménye?*
- A valódi kérdés az, hogy mi akarjuk-e, hogy elválassza a kettőt? Szerintem veszek neki egy papagájt. Pirosat, színes farktollakkal. Illene hozzá, nem?
*Maga sem tudja, hogy miért jutott ez az eszébe, de talán azért, mert a Habrertus-féle szakállal rendelkező férfiak vállára okvetlenül kell egy kövér, piros papagáj. Viccel ugyan, de hát minden viccnek a fele igaz.*
- Tudod szürreális volt. Éreztem, hogy minden szívdobbanásommal lüktet a vér az ujjaim között, miközben anyám arról magyarázott, hogy egy férfinak csak zöld van, és nincs világoszöld vagy smaragdzöld. De úgy tűnik, hogy kifogtam az egyetlen férfit, aki tudja.
*Halkan felnevet erre. Tényleg mekkora mázlija van, mert a rossz árnyalattól ugyanúgy meghalhatott volna. Laor szavaira még hangosabban nevet. Egyértelműen kezd nála beütni az ördögvigyor.*
- Nagyon figyelmes tőled, hogy még arra is gondolsz, mások mit gondolnak a Vashegyről és mindig harcra- és tettre kész népéről.
*Nem állhatja meg, hogy meg ne próbáljon belecsípni Laor kappanhájába, vagyis annak hiányában a helyébe.*
- Azt hiszem, hogy emiatt nem szólhatok egy rossz szót sem Habrertusra.
*Vigyora széles, kicsit leporolja bőr szárú nadrágját a térde magasságában, az ő ruhái sem azt a kategóriát képviselik, amire mások csak rongyként hivatkoznának. A nyakában lévő kendő éppúgy drága, mint a magasított sarkú csizma szárán a prémcsík. Bár az ruhatárára senki nem mondhatja azt, hogy hivalkodó volna.*
- Látod-látod. Őt jól táplálja a Vashegy.
*Bólogat bőszen.*
- Szerzett valakit, aki felhajtott neki egy hintót. Szóval elégedett lehet. De a papagáj az mindenképpen kelleni fog!
*Emeli fel mutatóujját, hogy ezzel is nyomatékosítsa a papagáj fontosságát.*
- Hát tudod... Nem volt egyedül. Voltak vele más szellemek is. Az anyám. Azt hiszem, hogy a te szellemjáród apját, egy Joryk nevű férfit.
*Próbál visszaemlékezni arra a hagymázas rémálomra és hát, talán az ördögvigyornak hála, ez elég könnyen megy is. Újra ott érzi magát a szobában. Megrázkódik. Hátradől, a tornác szarufáit *
- Joryk gyűlöl engem. A szellemjáród szerint azért, mert nem ő a nagypapa, hanem Aldo.
*Az ördögvigyor olyanokat mondat ki vele, amikről amúgy mélységesen hallgatna. Először fel sem tűnik neki, csak bő egy perccel később kapja a szája elé a kezeit. Majd megrázza magát, mert lehet, hogy Laor nem tulajdonít különösebb jelentőséget a szavainak, vagy nem is tudja, hogy kikről beszél. A férfi kérdésére megrántja a vállát, mert lehet, hogy a dolognak semmi köze az ördögvigyorhoz, csak ahhoz, hogy majdnem meghalt.*
- Mit mondanál neki?
3237. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:54:49
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:54:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ha az a gazság a Vashegy érdeke, akkor az nem gazság.
*Laor néha nagyon pragmatikus gondolkodású tud lenni, még ha a fogalmat magát nem is ismeri. De úgy van vele, hogy ha valami a Vashegy érdeke, akkor az csak az ellenségeik szemében számíthat gazságnak. Az pedig kevéssé érdekli.*
- Ami Habrertus saját érdekeit és a Vashegyét illeti, nem biztos, hogy tud különbséget tenni, vagy meg tudja különböztetni a kettőt. Illetve biztos képes rá, a kérdés inkább az, hogy akarja-e ezt a különbségtételt?
*Most azért határozottan rosszindulatúnak érzi magát. Elvégre a kancellár semmi olyat nem tett, ami ezt a feltételezést akár csekély mértékben is megalapozná és nemcsak oly gyakran előadott tirádáiban hangsúlyozza, hogy számára a Vashegy a legfontosabb, de eddig tettei is ezt igazolják. Legalábbis azok, melyekről Laornak tudomása van.*
- De azt meg kell adni, hogy atyádat híven szolgálta és hűségét azóta sem kérdőjelezte meg senki és semmi. Ami a jutalmat illeti... abban biztos vagyok, hogy az elismerés fontos egy olyan pojácának, mint ő. Azt hiszem, hogy jól okoskodsz. Ha a kancellár úgy érzi, hogy megbecsülik legalább az elégedetlenség nem vezetheti valami ostoba lépésre.
*Végighallgatja a merénylőről szóló történetet, de nem hatja meg. Persze Aenae szándéka sem ez lehet vele. Laor úgy látja, hogy erre nincs bocsánat. Kezet emelt Kagan lányára, ami az ő szemében úgy is főbenjáró bűn lenne, ha Aenae nem lenne már a Vashegy úrnője. Így viszont magát a Vashegyet is megtámadta ezzel a gyalázatos tettével. A minimum, hogy vesznie kell. A kis megjegyzését pedig Aenae félreérthette, legalábbis Laor így gondolja és megrázza a fejét.*
- Dehogy, nem erről van szó. Megvan mindenem, ami kell. Arra gondoltam, hogy nem lenne helyes ha kappanhájat növesztenék a derekam köré. Gondolj csak bele! Érdekes látvány lenne egy tharg, aki már attól is levegő után kapkod ha meg kell emelnie a kardját.
*Ez az idő akkor is eljöhet, ha Laor ügyel a kondíciójára, hiszen senki sem marad fiatal. De ha van egy kis szerencséje, ezt a kort már nem fogja megérni.*
- Ha már szóba került a kancellár, a luxust ő tudná nehezen nélkülözni. Láttad a ruháit, nem igaz? Egy szegényebb falu egy álló napig mulatozhatna az árából. És azt is pletykálják, hogy értő kereskedő után kutat aki fel tudna hajtani neki egy hintót. Állítólag vagyonos ember, de én meg nem mondanám, hogy honnan van pénze. Emlékszem, amikor a Vashegyre érkezett öszvérháton, annyira nem tűnt jómüdúnak.
*Kicsit elbizonytalanodva vonja meg a vállát.*
- Bár akkor is úgy öltözködött, mint egy főrend.
*Már a padon pipázgatnak, amikor Aenae-nek érdekes felvetése támad. Felkuncog rajta, lehet, hogy ez már az ördögvigyor hatása, de ki tudja?*
- Azt hiszem, hogy egy épeszű szellem messzire elkerülné Leát, akár van tőre, akár nincs. De nem hiszem, hogy aggódnod kéne. Bosszúszomjas volt-e? Tharg volt. Biztos volt benne bosszúvágy, de azt tudom, hogy nem volt rosszindulatú. Sőt! Kevesen ismerték igazán, nem tudhatták, hogy a Szellemjáró és Leandana csak látszólag ugyanaz. Én legalábbis szeretem így hinni.
*Pöfékel még kettőt, összevonja a szemöldökét és csodálkozva fordul a lány felé.*
- Várj, valamit nem értek. Ez a szer látomásokat okoz, nem igaz? Vagy tényleg megidézi a szellemeket?
*Utóbbitól kicsit tartana. Nem Lea miatt, abban egészen biztos, hogy nem ártana nekik, de mint egy rendes, földhözragadt fegyverforgató, idegenkedik a mágiától. Vagy az ahhoz erősen hasonlító dolgoktól. Márpedig egy szellemidézés nagyon is hajazna a mágiára, legalábbis szerinte.*
- Ha az a gazság a Vashegy érdeke, akkor az nem gazság.
*Laor néha nagyon pragmatikus gondolkodású tud lenni, még ha a fogalmat magát nem is ismeri. De úgy van vele, hogy ha valami a Vashegy érdeke, akkor az csak az ellenségeik szemében számíthat gazságnak. Az pedig kevéssé érdekli.*
- Ami Habrertus saját érdekeit és a Vashegyét illeti, nem biztos, hogy tud különbséget tenni, vagy meg tudja különböztetni a kettőt. Illetve biztos képes rá, a kérdés inkább az, hogy akarja-e ezt a különbségtételt?
*Most azért határozottan rosszindulatúnak érzi magát. Elvégre a kancellár semmi olyat nem tett, ami ezt a feltételezést akár csekély mértékben is megalapozná és nemcsak oly gyakran előadott tirádáiban hangsúlyozza, hogy számára a Vashegy a legfontosabb, de eddig tettei is ezt igazolják. Legalábbis azok, melyekről Laornak tudomása van.*
- De azt meg kell adni, hogy atyádat híven szolgálta és hűségét azóta sem kérdőjelezte meg senki és semmi. Ami a jutalmat illeti... abban biztos vagyok, hogy az elismerés fontos egy olyan pojácának, mint ő. Azt hiszem, hogy jól okoskodsz. Ha a kancellár úgy érzi, hogy megbecsülik legalább az elégedetlenség nem vezetheti valami ostoba lépésre.
*Végighallgatja a merénylőről szóló történetet, de nem hatja meg. Persze Aenae szándéka sem ez lehet vele. Laor úgy látja, hogy erre nincs bocsánat. Kezet emelt Kagan lányára, ami az ő szemében úgy is főbenjáró bűn lenne, ha Aenae nem lenne már a Vashegy úrnője. Így viszont magát a Vashegyet is megtámadta ezzel a gyalázatos tettével. A minimum, hogy vesznie kell. A kis megjegyzését pedig Aenae félreérthette, legalábbis Laor így gondolja és megrázza a fejét.*
- Dehogy, nem erről van szó. Megvan mindenem, ami kell. Arra gondoltam, hogy nem lenne helyes ha kappanhájat növesztenék a derekam köré. Gondolj csak bele! Érdekes látvány lenne egy tharg, aki már attól is levegő után kapkod ha meg kell emelnie a kardját.
*Ez az idő akkor is eljöhet, ha Laor ügyel a kondíciójára, hiszen senki sem marad fiatal. De ha van egy kis szerencséje, ezt a kort már nem fogja megérni.*
- Ha már szóba került a kancellár, a luxust ő tudná nehezen nélkülözni. Láttad a ruháit, nem igaz? Egy szegényebb falu egy álló napig mulatozhatna az árából. És azt is pletykálják, hogy értő kereskedő után kutat aki fel tudna hajtani neki egy hintót. Állítólag vagyonos ember, de én meg nem mondanám, hogy honnan van pénze. Emlékszem, amikor a Vashegyre érkezett öszvérháton, annyira nem tűnt jómüdúnak.
*Kicsit elbizonytalanodva vonja meg a vállát.*
- Bár akkor is úgy öltözködött, mint egy főrend.
*Már a padon pipázgatnak, amikor Aenae-nek érdekes felvetése támad. Felkuncog rajta, lehet, hogy ez már az ördögvigyor hatása, de ki tudja?*
- Azt hiszem, hogy egy épeszű szellem messzire elkerülné Leát, akár van tőre, akár nincs. De nem hiszem, hogy aggódnod kéne. Bosszúszomjas volt-e? Tharg volt. Biztos volt benne bosszúvágy, de azt tudom, hogy nem volt rosszindulatú. Sőt! Kevesen ismerték igazán, nem tudhatták, hogy a Szellemjáró és Leandana csak látszólag ugyanaz. Én legalábbis szeretem így hinni.
*Pöfékel még kettőt, összevonja a szemöldökét és csodálkozva fordul a lány felé.*
- Várj, valamit nem értek. Ez a szer látomásokat okoz, nem igaz? Vagy tényleg megidézi a szellemeket?
*Utóbbitól kicsit tartana. Nem Lea miatt, abban egészen biztos, hogy nem ártana nekik, de mint egy rendes, földhözragadt fegyverforgató, idegenkedik a mágiától. Vagy az ahhoz erősen hasonlító dolgoktól. Márpedig egy szellemidézés nagyon is hajazna a mágiára, legalábbis szerinte.*
3236. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:22:26
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ha minden gazságra képes, akkor az a Vashegy érdeke, hogy valamennyi gazságot a Vashegyért kövesse el, ugye?
*Olyan igazi gazságot persze nem feltételezne róla, hogy mondjuk szűzlányokat áldozzon a véristennek, vagy csecsemők vérét igya. Aenae csak és kizárólag pénzhamisításban és sikkasztásban gondolkodik, ha Habrertus gazságaira gondol - a furcsa szexuális preferenciái nyilván nem számítanak jelenleg. Szóval ha nem a Vashegy pénzéből sikkaszt, akkor az már szinte haszon. Szinte.*
- Meg kéne jutalmazni szegénykét. Hátha szomjazza az elismerést.
*Minden bizonnyal szomjazza is és Aenaeben ott is az igény a jutalmazásra. Hisz a pestis megoldása miatt sem kapott semmit. Ezzel Aenae az adósa.*
- Régi ügy ez, tudod? Az anyám hozzá akart adni az apjához. Csak...
*Csak egy ijesztő, hozzá képest öreg és rendkívül büdös szájú fickó volt, aki beígérte Aenaenek a mindennapos verést, amit ő érthető módon nem akart, így elszökött. Arról a fattyúról meg nem is tudott.*
- Biztos haragudott rám, hogy nem kapta meg a vágyott mostohaanyát.
*Flegmán megrántja a vállát, mert végül is teljesen mindegy, hogy Bjok azért lett-e ilyen, mert anya -vagy mostohaanya - nélkül nőtt fel, vagy mert eleve ilyen volt.*
- Nem fogok neki egyedül. Köszönöm.
*Reményei szerint Cha'yss kiderít valamit Bjokről, amin el tud indulni, hogy aztán tényleg beteljesítse a saját magának tett ígéretet, hogy saját kézzel szedje cafatokra.*
- A szellemek biztos nem hordanak maguknál éles tőröket.
*Aenae nincsen róla meggyőződve száz százalékig, hogy ezt csakugyan ő véste saját magára, ahhoz túl szép és túlságosan is hasonlít Laoréra.*
- Luxust? Tán nem táplál a Vashegy elég jól?
*Újra félrebiccentett fejjel nézi a férfit. Jogos lehet a kérdés. Ugyanakkor nem tudná elképzelni másmilyennek. Sem pocakos öregúrnak, sem pedig bársonyba bújt hercegnek. A kérdésében mindennek ellenére van egy kis ál-felháborodás.*
- Fogalmam sincs. Lehet, hogy minden ilyesmit, lehet, hogy semmi hasonlót. Lehet, hogy látod a szerelmed, de lehet, hogy nem. Te Laor, és mi van, ha nem fog örülni annak, ha magunkhoz hívjuk? Bosszúszomjas nő volt? Úgy értem... Leborotválja a hajam álmomban, vagy ilyesmi?
- Ha minden gazságra képes, akkor az a Vashegy érdeke, hogy valamennyi gazságot a Vashegyért kövesse el, ugye?
*Olyan igazi gazságot persze nem feltételezne róla, hogy mondjuk szűzlányokat áldozzon a véristennek, vagy csecsemők vérét igya. Aenae csak és kizárólag pénzhamisításban és sikkasztásban gondolkodik, ha Habrertus gazságaira gondol - a furcsa szexuális preferenciái nyilván nem számítanak jelenleg. Szóval ha nem a Vashegy pénzéből sikkaszt, akkor az már szinte haszon. Szinte.*
- Meg kéne jutalmazni szegénykét. Hátha szomjazza az elismerést.
*Minden bizonnyal szomjazza is és Aenaeben ott is az igény a jutalmazásra. Hisz a pestis megoldása miatt sem kapott semmit. Ezzel Aenae az adósa.*
- Régi ügy ez, tudod? Az anyám hozzá akart adni az apjához. Csak...
*Csak egy ijesztő, hozzá képest öreg és rendkívül büdös szájú fickó volt, aki beígérte Aenaenek a mindennapos verést, amit ő érthető módon nem akart, így elszökött. Arról a fattyúról meg nem is tudott.*
- Biztos haragudott rám, hogy nem kapta meg a vágyott mostohaanyát.
*Flegmán megrántja a vállát, mert végül is teljesen mindegy, hogy Bjok azért lett-e ilyen, mert anya -vagy mostohaanya - nélkül nőtt fel, vagy mert eleve ilyen volt.*
- Nem fogok neki egyedül. Köszönöm.
*Reményei szerint Cha'yss kiderít valamit Bjokről, amin el tud indulni, hogy aztán tényleg beteljesítse a saját magának tett ígéretet, hogy saját kézzel szedje cafatokra.*
- A szellemek biztos nem hordanak maguknál éles tőröket.
*Aenae nincsen róla meggyőződve száz százalékig, hogy ezt csakugyan ő véste saját magára, ahhoz túl szép és túlságosan is hasonlít Laoréra.*
- Luxust? Tán nem táplál a Vashegy elég jól?
*Újra félrebiccentett fejjel nézi a férfit. Jogos lehet a kérdés. Ugyanakkor nem tudná elképzelni másmilyennek. Sem pocakos öregúrnak, sem pedig bársonyba bújt hercegnek. A kérdésében mindennek ellenére van egy kis ál-felháborodás.*
- Fogalmam sincs. Lehet, hogy minden ilyesmit, lehet, hogy semmi hasonlót. Lehet, hogy látod a szerelmed, de lehet, hogy nem. Te Laor, és mi van, ha nem fog örülni annak, ha magunkhoz hívjuk? Bosszúszomjas nő volt? Úgy értem... Leborotválja a hajam álmomban, vagy ilyesmi?
3235. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-14 18:04:49
Üzenet elküldve: 2021-01-14 18:04:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ő a maga részéről nem ítéli meg a kancellárt, egész egyszerűen nem kedveli. Ha igazságos akar lenni, akkor hozzá kéne tennie, hogy inkább amolyan zsigeri ellenérzés ez, észszerű magyarázatot nem tudna adni rá. Elvégre alig ismerik egymást. De akárcsak az élet, Laor sem mindig igazságos.*
- Nem arra gondoltam, hogy emiatt kéne megítélni vagy gyanakodni rá. De jól jellemezheti. Az ilyen ember más gazságra is képes.
*Itt már vigyorog, hiszen érzi, hogy ez érvnek kevés volt és kiderülhet, hogy csupán ellenszenv van a háttérben. De ha jobban belegondol, nem nagyon tud olyat említeni aki rokonszenvezne a jó kancellárral. Leszámítva, persze, a környezetében megforduló nőneműeket, de az esetükben sem esküdne meg rá, hogy önzetlen rokonszenvről van szó.*
- Az inkább az én dolgom lenne.
*Elvégre Aneane nem harcos, már amennyire tudja, és egyszer majdnem otthagyta a fogát azzal a kurafival való találkozáskor. Arról már nem is beszélve, hogy ez pont elegendő hozzá, hogy Laor kedvet érezzen hozzá, hogy megforgassa a kardját a suhanc gyomrában.*
- Megértem, ha bosszúra vágysz, de ne fogj neki egyedül. Én azért, azért is vagyok itt, hogy elkapjam neked. Utána pedig már azt teszel vele amit szeretnél.
*A vigyor még mindig az arcán van, mert ha Aenae valóban az apjára ütött, akkor a senkiházi azt a napot is el fogja átkozni, amikor az anyja világra hozta. Az pedig külön szerencse, hogy Aenae nem jegyzi meg, hogy ő az ing kigombolásával is megelégedett volna. Semmi hátsó szándék nem vezérelte amikor nekivetkőzött és ettől biztos iszonyú zavarba jönne. Ettől függetlenül egy kicsit mégis megvan ez az érzés, amikor Aenae közelről szemléli a forradásokat.*
- Ha jól emlékszem, egy alaposan megélezett tőr. Már ha kizárólag erre a célra tartotta, de ezt azért nem hiszem.
*Inkább nem kérdez rá, hogy a lány mivel karmolta össze magát, hiszen biztosan nem bánik olyan ügyesen a pengével, mint Lea tette, ráadásul biztos nagy része volt az egészben az ördögvigyornak is. Aztán felhorkan egy kicsit kuncogva, mert a férfi - legyen az harcos, varázsló vagy akár szobatudós - hiú szerzet. Márpedig melyik örül neki, ha egy fiatal lány a képébe vágja, hogy öreg? Még ha egy kis elismerésbe csomagolva teszi is.*
- Ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak. Bár egy lovag esetében kínosabb lehet felszedni pár kilót és erre akkor jönni rá, amikor a csata előtt nem tudja belepréselni magát a vértjébe.
*Kicsivel később pedig már a padon ücsörögnek békésen. Laor bólint a tanácsra, bár ennyit azért még a magafajta öregember is tudott. Ő is pöfékel amikor rá kerül a sor, aztán nyújtja a pipát Aenae-nek.*
- Mire számítsak? *néz el valamerre távolabb* Csengettyűszót fogok hallani, kis gonosz manókat látni, vagy csak kiüt?
*Ő a maga részéről nem ítéli meg a kancellárt, egész egyszerűen nem kedveli. Ha igazságos akar lenni, akkor hozzá kéne tennie, hogy inkább amolyan zsigeri ellenérzés ez, észszerű magyarázatot nem tudna adni rá. Elvégre alig ismerik egymást. De akárcsak az élet, Laor sem mindig igazságos.*
- Nem arra gondoltam, hogy emiatt kéne megítélni vagy gyanakodni rá. De jól jellemezheti. Az ilyen ember más gazságra is képes.
*Itt már vigyorog, hiszen érzi, hogy ez érvnek kevés volt és kiderülhet, hogy csupán ellenszenv van a háttérben. De ha jobban belegondol, nem nagyon tud olyat említeni aki rokonszenvezne a jó kancellárral. Leszámítva, persze, a környezetében megforduló nőneműeket, de az esetükben sem esküdne meg rá, hogy önzetlen rokonszenvről van szó.*
- Az inkább az én dolgom lenne.
*Elvégre Aneane nem harcos, már amennyire tudja, és egyszer majdnem otthagyta a fogát azzal a kurafival való találkozáskor. Arról már nem is beszélve, hogy ez pont elegendő hozzá, hogy Laor kedvet érezzen hozzá, hogy megforgassa a kardját a suhanc gyomrában.*
- Megértem, ha bosszúra vágysz, de ne fogj neki egyedül. Én azért, azért is vagyok itt, hogy elkapjam neked. Utána pedig már azt teszel vele amit szeretnél.
*A vigyor még mindig az arcán van, mert ha Aenae valóban az apjára ütött, akkor a senkiházi azt a napot is el fogja átkozni, amikor az anyja világra hozta. Az pedig külön szerencse, hogy Aenae nem jegyzi meg, hogy ő az ing kigombolásával is megelégedett volna. Semmi hátsó szándék nem vezérelte amikor nekivetkőzött és ettől biztos iszonyú zavarba jönne. Ettől függetlenül egy kicsit mégis megvan ez az érzés, amikor Aenae közelről szemléli a forradásokat.*
- Ha jól emlékszem, egy alaposan megélezett tőr. Már ha kizárólag erre a célra tartotta, de ezt azért nem hiszem.
*Inkább nem kérdez rá, hogy a lány mivel karmolta össze magát, hiszen biztosan nem bánik olyan ügyesen a pengével, mint Lea tette, ráadásul biztos nagy része volt az egészben az ördögvigyornak is. Aztán felhorkan egy kicsit kuncogva, mert a férfi - legyen az harcos, varázsló vagy akár szobatudós - hiú szerzet. Márpedig melyik örül neki, ha egy fiatal lány a képébe vágja, hogy öreg? Még ha egy kis elismerésbe csomagolva teszi is.*
- Ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak. Bár egy lovag esetében kínosabb lehet felszedni pár kilót és erre akkor jönni rá, amikor a csata előtt nem tudja belepréselni magát a vértjébe.
*Kicsivel később pedig már a padon ücsörögnek békésen. Laor bólint a tanácsra, bár ennyit azért még a magafajta öregember is tudott. Ő is pöfékel amikor rá kerül a sor, aztán nyújtja a pipát Aenae-nek.*
- Mire számítsak? *néz el valamerre távolabb* Csengettyűszót fogok hallani, kis gonosz manókat látni, vagy csak kiüt?
3234. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-14 11:57:41
Üzenet elküldve: 2021-01-14 11:57:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Biztosan tévesen ítéljük meg.
*Persze Aenae is hallott ezt-azt, kukkolásról meg mindenféléről, de miután még senki nem panaszolta be, így nincs mit tenni. Majd az első panaszosnál kivizsgálják az ügyet, vagy ügyeket. A panaszosok viszont nem jelentkeznek tömött sorokban, szóval a kancellár vagy nagyon ügyes vagy ártatlan. Leszámítva persze a szakállát, az a szakáll a férfiasság elleni bűntett.*
- Hallottam a tégelyről, igen. De ha mindenki beleegyezik a használatába, akkor mit tudok tenni?
*Mikor Habrertus elé állt azzal, hogy tégelye kiürült és szüksége lenne egy újra, akkor Aenae rákérdezett, hogy a furcsa szokásaiba partnerei is beleegyeznek-e? Állította, hogy igen és panaszok híján tényleg el is kell ezt hinnie.*
- Él. Sajnos. De ha egyszer a kezeim közé kerül, akkor miszlikbe fogom szaggatni.
*Ezzel csak pár apró bökkenő van, az egyik az, hogy senki nem keresi azt a démonfattyút. Illetve, hogy a városi őrség mozgolódik-e azt nem tudja, de ha igen, akkor sem hiszi, hogy az artheniori meredély durvábbik felére merészkednének. Meggyőződése ugyanis, hogy Bjokot ott kell keresni.*
- Helyes!
*Mindenek előtt meg kell állapítsa, hogy Laor kissé túlgondolta, ő megelégedett volna az inge kigombolásával is. Nem mintha amúgy gyakran parancsolná férfiaknak azt, hogy vetkőzzenek le, de ha már így alakult, akkor azért megnézi, hogy mi kerül aló a ruha alól. Félrebiccentett fejjel méri végig.*
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de meggyőződésem volt, hogy a korodbeli férfiak már pocakot eresztenek.
*Ennél többet nem szán Laor testfelépítésére és pocakjának hiányára. Alkarját felemeli, hogy a Laor mellkasán lévő rúnához mérhesse. Felemelt kezének egyik ujja hozzáér a férfi kulcscsontjához, ő pedig közelebb hajolva, tüzetesen megvizsgál minden négyzetcentit. Megállapítja, hogy a két motívum teljesen egyforma, egyetlen különbség az eszköz.*
- Volt erre valami célszerszámja?
*Végül elveszi a kezét és hátradől, állával biccent Laornak, hogy felöltözhet. Az igazat megvallva nem lett okosabb, nem jutott közelebb az igazsághoz. De talán mindegy is.*
- Lent kell kicsit tartani, tudod?
*Ad tanácsot a férfinak, mindezt persze visszatartott levegővel, mert éppen azt prezentálja ugye, hogy lenne kell tartani. Kényelembe helyezi magát a padon, hátradől. Nem igazán kelti úrinő benyomását, ahogy kinyújtott, bokában keresztezett lábakkal, hátradőlve ül és pipázik. Párszor kiereszti a füstöt és újra beleszív, majd odaadja Laornak a pipát. Ujjait hasán összefonva néz maga elé.*
- Biztosan tévesen ítéljük meg.
*Persze Aenae is hallott ezt-azt, kukkolásról meg mindenféléről, de miután még senki nem panaszolta be, így nincs mit tenni. Majd az első panaszosnál kivizsgálják az ügyet, vagy ügyeket. A panaszosok viszont nem jelentkeznek tömött sorokban, szóval a kancellár vagy nagyon ügyes vagy ártatlan. Leszámítva persze a szakállát, az a szakáll a férfiasság elleni bűntett.*
- Hallottam a tégelyről, igen. De ha mindenki beleegyezik a használatába, akkor mit tudok tenni?
*Mikor Habrertus elé állt azzal, hogy tégelye kiürült és szüksége lenne egy újra, akkor Aenae rákérdezett, hogy a furcsa szokásaiba partnerei is beleegyeznek-e? Állította, hogy igen és panaszok híján tényleg el is kell ezt hinnie.*
- Él. Sajnos. De ha egyszer a kezeim közé kerül, akkor miszlikbe fogom szaggatni.
*Ezzel csak pár apró bökkenő van, az egyik az, hogy senki nem keresi azt a démonfattyút. Illetve, hogy a városi őrség mozgolódik-e azt nem tudja, de ha igen, akkor sem hiszi, hogy az artheniori meredély durvábbik felére merészkednének. Meggyőződése ugyanis, hogy Bjokot ott kell keresni.*
- Helyes!
*Mindenek előtt meg kell állapítsa, hogy Laor kissé túlgondolta, ő megelégedett volna az inge kigombolásával is. Nem mintha amúgy gyakran parancsolná férfiaknak azt, hogy vetkőzzenek le, de ha már így alakult, akkor azért megnézi, hogy mi kerül aló a ruha alól. Félrebiccentett fejjel méri végig.*
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de meggyőződésem volt, hogy a korodbeli férfiak már pocakot eresztenek.
*Ennél többet nem szán Laor testfelépítésére és pocakjának hiányára. Alkarját felemeli, hogy a Laor mellkasán lévő rúnához mérhesse. Felemelt kezének egyik ujja hozzáér a férfi kulcscsontjához, ő pedig közelebb hajolva, tüzetesen megvizsgál minden négyzetcentit. Megállapítja, hogy a két motívum teljesen egyforma, egyetlen különbség az eszköz.*
- Volt erre valami célszerszámja?
*Végül elveszi a kezét és hátradől, állával biccent Laornak, hogy felöltözhet. Az igazat megvallva nem lett okosabb, nem jutott közelebb az igazsághoz. De talán mindegy is.*
- Lent kell kicsit tartani, tudod?
*Ad tanácsot a férfinak, mindezt persze visszatartott levegővel, mert éppen azt prezentálja ugye, hogy lenne kell tartani. Kényelembe helyezi magát a padon, hátradől. Nem igazán kelti úrinő benyomását, ahogy kinyújtott, bokában keresztezett lábakkal, hátradőlve ül és pipázik. Párszor kiereszti a füstöt és újra beleszív, majd odaadja Laornak a pipát. Ujjait hasán összefonva néz maga elé.*
3233. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-13 20:07:28
Üzenet elküldve: 2021-01-13 20:07:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mondom, nem tudnám megindokolni, hogy miért vannak ellenérzéseim a kancellárral szemben. Olyan pletykát sem hallottam, ami erre ráerősítene. Amit meg hallottam, az nem érdekes. Nem érdekel, hogy mit művel a hálószobájában. Igazság szerint az erről szóló szóbeszédek némelyikét szívem szerint el is felejteném.
*Talán már Lea is nevezte pletykás vénasszonynak, amit minden bizonnyal önérzetesen kikért magának, elvégre egy igazi férfinak nem kenyere az emberszólás (a fenét nem!), de mots tényleg úgy néz ki ahogy egy kicsit közelebb hajol, elmosolyodik és még hunyorít is egyet.*
- Arról például hallottál, hogy van egy tégelye amit fajtalan kedvteléseihez használ?
*Szívének kiöntése után persze nem húzza el a kezét, szinte hálásan mosolyog. Valóban jólesik neki az együttérzés. Vénségére egészen szentimentális lesz. Aztán lehervad arcáról a mosoly ahogy Aenae történetét hallgatja. Eddig valóban amolyan elkényeztetett lánykának tartotta Aenae-t, de a jelek szerint az ő világa sem volt rózsaszín. Fel is támad benne az apai ösztön, miszerint meg kell keresnie azt a kölyköt és elevenen szaggatni ízekre.*
- Él még?
*Mert ha igen és azt istenek is úgy akarják, akkor csak meg fogja találni és értésére fogja juttatni, hogy mennyire nem volt jó ötlet kezet emelni a lányra. Erre viszont még várni kell, mert egyelőre ott tartanak, hogy Aenae nem értette meg, vagy nem akarta megérteni célzását arra, hogy nem parádézna félmeztelenül. Bár viccelődőnek hangzik a felhívás, de a parancs az parancs.*
- Óhajod szerint.
*Elmosolyodik, mert ezt legutóbb Kagannak mondta. De hát ez jár ki a Vashegy mindenkori urának és úrnőjének. Megszabadul felsőruházatától, de közben kínban van, mert alapjában véve szemérmes természet és most úgy érzi magát, mint a vásáron ahol ő a ló akit épp szemügyre vesznek. Kicsit szét is tárja a karjait, mintha az mondaná, hogy íme és bár a két jel eltéveszthetetlenül hasonlít egymásra, az látható, hogy a mellkasába vágott rúna értő kéz munkája. Ha a lány végzett a mustrával, visszaveszi a ruháit és azon gondolkodik, hogy Kagan most mit várna el tőle? Kiverje Aenae kezéből a pipát vagy hagyja, hogy beszívjon? Arra jut, hogy a Hadúr egy vállrándítással rendezné le a kérdést. Így aztán övé a felelősség, főleg hogy Aenae is rá testálta ezt. Nézi, ahogy a lány gyakorlott mozdulatokkal szöszmötöl a pipával és ismét emlékeztetnie kell magát arra, hogy a látszat gyakran csal. Kagan lánya alighanem nem az, akinek hitte. A kíváncsiság győz benne és talán rosszul dönt amikor hagyja, hogy Aneane párat szippantson a füstből és utána kezét nyújtsa a pipáért.*
- Mondom, nem tudnám megindokolni, hogy miért vannak ellenérzéseim a kancellárral szemben. Olyan pletykát sem hallottam, ami erre ráerősítene. Amit meg hallottam, az nem érdekes. Nem érdekel, hogy mit művel a hálószobájában. Igazság szerint az erről szóló szóbeszédek némelyikét szívem szerint el is felejteném.
*Talán már Lea is nevezte pletykás vénasszonynak, amit minden bizonnyal önérzetesen kikért magának, elvégre egy igazi férfinak nem kenyere az emberszólás (a fenét nem!), de mots tényleg úgy néz ki ahogy egy kicsit közelebb hajol, elmosolyodik és még hunyorít is egyet.*
- Arról például hallottál, hogy van egy tégelye amit fajtalan kedvteléseihez használ?
*Szívének kiöntése után persze nem húzza el a kezét, szinte hálásan mosolyog. Valóban jólesik neki az együttérzés. Vénségére egészen szentimentális lesz. Aztán lehervad arcáról a mosoly ahogy Aenae történetét hallgatja. Eddig valóban amolyan elkényeztetett lánykának tartotta Aenae-t, de a jelek szerint az ő világa sem volt rózsaszín. Fel is támad benne az apai ösztön, miszerint meg kell keresnie azt a kölyköt és elevenen szaggatni ízekre.*
- Él még?
*Mert ha igen és azt istenek is úgy akarják, akkor csak meg fogja találni és értésére fogja juttatni, hogy mennyire nem volt jó ötlet kezet emelni a lányra. Erre viszont még várni kell, mert egyelőre ott tartanak, hogy Aenae nem értette meg, vagy nem akarta megérteni célzását arra, hogy nem parádézna félmeztelenül. Bár viccelődőnek hangzik a felhívás, de a parancs az parancs.*
- Óhajod szerint.
*Elmosolyodik, mert ezt legutóbb Kagannak mondta. De hát ez jár ki a Vashegy mindenkori urának és úrnőjének. Megszabadul felsőruházatától, de közben kínban van, mert alapjában véve szemérmes természet és most úgy érzi magát, mint a vásáron ahol ő a ló akit épp szemügyre vesznek. Kicsit szét is tárja a karjait, mintha az mondaná, hogy íme és bár a két jel eltéveszthetetlenül hasonlít egymásra, az látható, hogy a mellkasába vágott rúna értő kéz munkája. Ha a lány végzett a mustrával, visszaveszi a ruháit és azon gondolkodik, hogy Kagan most mit várna el tőle? Kiverje Aenae kezéből a pipát vagy hagyja, hogy beszívjon? Arra jut, hogy a Hadúr egy vállrándítással rendezné le a kérdést. Így aztán övé a felelősség, főleg hogy Aenae is rá testálta ezt. Nézi, ahogy a lány gyakorlott mozdulatokkal szöszmötöl a pipával és ismét emlékeztetnie kell magát arra, hogy a látszat gyakran csal. Kagan lánya alighanem nem az, akinek hitte. A kíváncsiság győz benne és talán rosszul dönt amikor hagyja, hogy Aneane párat szippantson a füstből és utána kezét nyújtsa a pipáért.*
3232. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-13 16:56:54
Üzenet elküldve: 2021-01-13 16:56:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nana//
-Gondoltam is, hogy így van! Furcsa is lenne, mert biztos nagyon szép jányok, ha magára ütöttek! *Vigyorog a pásztormágus és egészen megjön a kedve az asszonykereséshez. EL is gondolkodik rajta, hogy mi lenne, ha kinézne magának egy lánykát a faluban és beállítana az apjához egy kisebb vagyonnal, hogy adja neki a választottat.* ~Biztos lenne olyan család, aki belemegy, de ez nem szokás Derinéknél!~ *Így hát a végén mégis arra jut, hogy majd győz a szíve és talál egy megfelelő nőt idővel.*
-Nem jó dolog ez, én mondom! Pont, hogy a földekre kéne kimenni most, hogy vannak szabad helyek! *Utal vissza a dúlás során meghalt parasztok házaira.*
-Igazából sokan mentek ki a városból. A munkásaim is, akik a földemen dolgoznak és ott laknak a birtokomon, előtte a városban dolgoztak, szóval még van remény egy jobb fordulatra! *Nem csak a nemesekről tudja, hogy így döntöttek. Annak idején egész nagy csapatnyi menekültek kerültek a Vashegy földjére Artheniorból űzötten.*
-Ritka az ilyen nemes, de azért akad szerencsére. *Az pedig, hogy egy egész család ilyen legyen, az csak valami isteni csoda lehet, hiszen a Derineknél is a rengeteg fiúból nem egy akadt, aki inkább léhűtő lett a tisztes nevelés ellenére is. Még egy tolvaj is volt a család nagy szégyenére.*
-Honnan tudna sütni, amikor a városból jött? Azoknál kemence és nyári-konyha sincs! *Háborodik fel egy kicsit, hiszen lakott ő is a városban és a legtöbb házban még egy tűzhely sincs, hanem csak úgy a kályhán melegítik meg a valahonnan megvásárolt vagy beszerzett ételt.* ~Ki érti ezt? Miért akarna bárki is máshonnan telt venni, amikor megsütheti magának?~ *Persze Learon is nem egyszer a fogadóban ebédelt, mert sajnos ő is olyan házat bérelt, ahol nem volt, meg ugye a Pegazus szobáihoz sem tartozik ilyesmi.*
-Volt városőrök? *Húzza fel a szemöldökét, de mintha rémlene valami.*
-Emlékszem pár éve volt valami perpatvar, hogy megöltek egy óriást a kapujuk előtt minden ok nélkül, de egyébre semmi. Még csak egy nevet se tudok onnan! *Akárhogy töri a nevét, még a szervezetük neve sem jut eszébe, pedig egy időben gyakran volt róluk szó a tharg gyűléseken.*
//Nana//
-Gondoltam is, hogy így van! Furcsa is lenne, mert biztos nagyon szép jányok, ha magára ütöttek! *Vigyorog a pásztormágus és egészen megjön a kedve az asszonykereséshez. EL is gondolkodik rajta, hogy mi lenne, ha kinézne magának egy lánykát a faluban és beállítana az apjához egy kisebb vagyonnal, hogy adja neki a választottat.* ~Biztos lenne olyan család, aki belemegy, de ez nem szokás Derinéknél!~ *Így hát a végén mégis arra jut, hogy majd győz a szíve és talál egy megfelelő nőt idővel.*
-Nem jó dolog ez, én mondom! Pont, hogy a földekre kéne kimenni most, hogy vannak szabad helyek! *Utal vissza a dúlás során meghalt parasztok házaira.*
-Igazából sokan mentek ki a városból. A munkásaim is, akik a földemen dolgoznak és ott laknak a birtokomon, előtte a városban dolgoztak, szóval még van remény egy jobb fordulatra! *Nem csak a nemesekről tudja, hogy így döntöttek. Annak idején egész nagy csapatnyi menekültek kerültek a Vashegy földjére Artheniorból űzötten.*
-Ritka az ilyen nemes, de azért akad szerencsére. *Az pedig, hogy egy egész család ilyen legyen, az csak valami isteni csoda lehet, hiszen a Derineknél is a rengeteg fiúból nem egy akadt, aki inkább léhűtő lett a tisztes nevelés ellenére is. Még egy tolvaj is volt a család nagy szégyenére.*
-Honnan tudna sütni, amikor a városból jött? Azoknál kemence és nyári-konyha sincs! *Háborodik fel egy kicsit, hiszen lakott ő is a városban és a legtöbb házban még egy tűzhely sincs, hanem csak úgy a kályhán melegítik meg a valahonnan megvásárolt vagy beszerzett ételt.* ~Ki érti ezt? Miért akarna bárki is máshonnan telt venni, amikor megsütheti magának?~ *Persze Learon is nem egyszer a fogadóban ebédelt, mert sajnos ő is olyan házat bérelt, ahol nem volt, meg ugye a Pegazus szobáihoz sem tartozik ilyesmi.*
-Volt városőrök? *Húzza fel a szemöldökét, de mintha rémlene valami.*
-Emlékszem pár éve volt valami perpatvar, hogy megöltek egy óriást a kapujuk előtt minden ok nélkül, de egyébre semmi. Még csak egy nevet se tudok onnan! *Akárhogy töri a nevét, még a szervezetük neve sem jut eszébe, pedig egy időben gyakran volt róluk szó a tharg gyűléseken.*
3231. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-12 20:58:04
Üzenet elküldve: 2021-01-12 20:58:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Jóízűen nevet Laor megjátszott kétségbeesésén, de azért eleget tesz a kérésnek és felhagy a szakállsimogatás mímelésével. Aztán a nevetéssel is.*
- Gyanús? Mármint hallottad a pletykákat?
*Nem fejti ki, hogy milyen pletykákat, hátha Laor magától elmeséli, hogy ő miket hallott és akkor egyeztethetik a pletykáikat.*
- Persze, számtalan herceget és nemes uracskát. Ami azt illeti mindet ki is próbálom és ha nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeimet... Na akkor jön a lenyilazás.
*Mutatóujjával megérinti a saját homlokát, pont a szeme között. Könnyedén elmosolyodik, végtére is barbáréknál nem akkora bűn a promiszkuitás. Az más kérdés, hogy neki nem nagyon fűlik a foga az ilyesmihez.*
- Megmentette. Értem.
*Úgy érzi, hogy az a helyes, hogy most megszorítja a férfi kezét, már ha ez Laornak sincsen ellenére. Aenae mégiscsak egy városi lány és igenis fogékony a romantikára. Márpedig ezt igazán romantikusnak találja. Főleg mert tökéletesen át tudja érezni.*
- Tudod, ledöftek. Egy kölyök. Markolatig belém nyomta a kardját, komolyan, mintha a térdemig döfte volna. A hasamtól a térdemig. Most is érzem a vérem ízét a számban. Meg a zöld bájitalét. Szóval azt hiszem, hogy kicsit hasonlítunk, te meg én. Csak én kicsit szebb vagyok.
*Elmosolyodik a végére, mert érzi, hogy mosoly nélkül kicsit lehangoló lenne a téma, nem pedig olyan romantikus, mint amilyennek gondolni szeretné.*
- De, zokon veszem. Le vele. Most.
*Megkocogtatja Laor mellkasát, felé fordulva. Látni akarja ugyanis. Mivel nem emlékszik rá, hogy valaha is látta volna. Szóval igen, parancsba adja, hangjában is ott a parancsoló él, de aztán rögtön enyhül is, mikor folytatja.*
- Nem láttam máson soha. Legalábbis szerintem nem. Vagy nemtom.
*Bizarr az egész. Mert hát látnia kellett, ha magának csinálta, de tényleg nem tudja felidézni.*
- Vagy én csináltam, vagy ő csinálta...
*Flegmán megrántja a vállát, mert tényleg nem tudja, hogy mi is az igazság.*
- Rád bízom magam Laor Vylnis.
*Félmosollyal néz a férfire, aztán pedig rágyújt a pipára. Meglepően gyakorlott mozdulatokkal. Talán nem is olyan elveszett, mint amilyennek általában látszik.*
*Jóízűen nevet Laor megjátszott kétségbeesésén, de azért eleget tesz a kérésnek és felhagy a szakállsimogatás mímelésével. Aztán a nevetéssel is.*
- Gyanús? Mármint hallottad a pletykákat?
*Nem fejti ki, hogy milyen pletykákat, hátha Laor magától elmeséli, hogy ő miket hallott és akkor egyeztethetik a pletykáikat.*
- Persze, számtalan herceget és nemes uracskát. Ami azt illeti mindet ki is próbálom és ha nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeimet... Na akkor jön a lenyilazás.
*Mutatóujjával megérinti a saját homlokát, pont a szeme között. Könnyedén elmosolyodik, végtére is barbáréknál nem akkora bűn a promiszkuitás. Az más kérdés, hogy neki nem nagyon fűlik a foga az ilyesmihez.*
- Megmentette. Értem.
*Úgy érzi, hogy az a helyes, hogy most megszorítja a férfi kezét, már ha ez Laornak sincsen ellenére. Aenae mégiscsak egy városi lány és igenis fogékony a romantikára. Márpedig ezt igazán romantikusnak találja. Főleg mert tökéletesen át tudja érezni.*
- Tudod, ledöftek. Egy kölyök. Markolatig belém nyomta a kardját, komolyan, mintha a térdemig döfte volna. A hasamtól a térdemig. Most is érzem a vérem ízét a számban. Meg a zöld bájitalét. Szóval azt hiszem, hogy kicsit hasonlítunk, te meg én. Csak én kicsit szebb vagyok.
*Elmosolyodik a végére, mert érzi, hogy mosoly nélkül kicsit lehangoló lenne a téma, nem pedig olyan romantikus, mint amilyennek gondolni szeretné.*
- De, zokon veszem. Le vele. Most.
*Megkocogtatja Laor mellkasát, felé fordulva. Látni akarja ugyanis. Mivel nem emlékszik rá, hogy valaha is látta volna. Szóval igen, parancsba adja, hangjában is ott a parancsoló él, de aztán rögtön enyhül is, mikor folytatja.*
- Nem láttam máson soha. Legalábbis szerintem nem. Vagy nemtom.
*Bizarr az egész. Mert hát látnia kellett, ha magának csinálta, de tényleg nem tudja felidézni.*
- Vagy én csináltam, vagy ő csinálta...
*Flegmán megrántja a vállát, mert tényleg nem tudja, hogy mi is az igazság.*
- Rád bízom magam Laor Vylnis.
*Félmosollyal néz a férfire, aztán pedig rágyújt a pipára. Meglepően gyakorlott mozdulatokkal. Talán nem is olyan elveszett, mint amilyennek általában látszik.*
3230. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-12 19:49:25
Üzenet elküldve: 2021-01-12 19:49:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Színésznek még sohasem nézték és ő maga sem dédelgetett csepűrágói babérokat. Most is csak bolondozik és azon kapja magát, hogy ez ismerős neki. Valamikor ilyen volt. És most jólesik felidézni a régi időket, még ha csak rövid időre is.*
- Ezt ne! *kiált fel tettetett kétségbeeséssel* Az istenekre, ezt ne!
*Nehéz eltéveszteni, hogy ezzel a mozdulattal Aeane a kancellárt utánozza. Laort pedig a hideg rázza attól a figurától. Olyan, mint egy kígyó. Az ember legszívesebben eltaposná, de elég ravasz hozzá, hogy ez ne legyen könnyű és nagyon nehéz rajta fogást találni.*
- De ha már szóba került, légy óvatos a kancellárral! Nem tetszik nekem. Nem tudnám megmagyarázni, hogy mi bajom vele, de van benne valami... gyanús.
*De legalább az megnyugvás, hogy Aenae nincs elkeseredve azért, mert mégsem egy álruhás herceggel hozta össze a sors. És ha már a régi idők felidézésénél tart, muszáj lecsapnia a magas labdát.*
- Ó! *ütközik meg egy erkölcscsősz modorában. Csak az rontja az összhatást, hogy vigyorog.*
- Hát olyan sok herceget ismersz? Persze nem lepne meg, ha tömött sorokban várakoznának audienciára Amon Ruadh-on. Bármely uralkodó jó kitűnő partinak gondolná a Vashegy úrnőjét a fia számára. Egészen addig, míg fiacskája ríva nem szaladna haza, mert felesége lovaglás közben a szeme közé nyilazott.
*Ez már eléggé hasonlít a régi Laorra, aki alkalmasint az illendőség határait feszegetve volt pimasz. Ám a lány ügyesen vált témát, hogy ne nagyon legyen kedve tovább szemtelenkedni.*
- Megmentette az életem.
*Magyarázatnak ez kevés lehet, ráadásul a nagy harcosok hősi képébe az fér bele, hogy ők mentik meg szívük hölgyét, nem pedig fordítva. De ha jobban belegondol, csakugyan akkor látta először, amikor félholtan becipelték a Vaskorsóba a gázlónál történt félresikerült csetepaté után.*
- Akkoriban történt amikor Sa'Tereth szukája, Sa'argathot rászabadult a világra. Mindenféle rémségek jártak miatta itt, azokat mentünk kiirtani. Súlyos sebekkel vittek vissza a Vashegyre, Lea pedig ott volt és... ha nincs ott, már nem élek. Állítólag mondtam valamit félájultan ami megtetszett neki. Azt hiszem, így kezdődött. A Hadúr pedig nem vett tudomást a dologról. Talán neki is kapóra jött a dolog, levettem egy terhet a válláról.
*Most pedig mondhatná, hogy ő aztán nem fél semmitől, annyi mindent látott és élt már át. De ez nem lenne igaz. Valószínűleg ezért is maradt életben eddig. A félelmet nem ismerő harcosok rendszerint az első csatájukban elhullanak. Érdeklődve figyeli ahogy Aenae feltűri a ruhát a karján, nem érti, hogy mire készül. Aztán elmosolyodik és bólint.*
- Ismerős. Ha nem veszed zokon, nem veszem le az ingem, de nekem is van ilyen.
*Megkocogtatja a mellkasát jelezvén, hogy hol is található az a hegtetoválás.*
- Lea műve, de legalább nem valami életlen, ócska bökővel csinálta. Ahogy a tied elnézem, nem olyasvalaki csinálta, aki ért az ilyesmihez.
*Sejti, hogy a lány azért mutatta, hogy demonstrálja az ördögvigyor nem kívánt mellékhatásait és ebből az is könnyen következhet, hogy ő maga volt az elkövető. Úgyhogy sóhajt egyet és megrázza a fejét. Egyáltalán nem kívánja, hogy Aenae esetleg ismét kárt tegyen saját magában.*
- Azt hiszem, nincs rád jó hatással az a vacak. *bök a pipára* Hagyjuk inkább!
*Színésznek még sohasem nézték és ő maga sem dédelgetett csepűrágói babérokat. Most is csak bolondozik és azon kapja magát, hogy ez ismerős neki. Valamikor ilyen volt. És most jólesik felidézni a régi időket, még ha csak rövid időre is.*
- Ezt ne! *kiált fel tettetett kétségbeeséssel* Az istenekre, ezt ne!
*Nehéz eltéveszteni, hogy ezzel a mozdulattal Aeane a kancellárt utánozza. Laort pedig a hideg rázza attól a figurától. Olyan, mint egy kígyó. Az ember legszívesebben eltaposná, de elég ravasz hozzá, hogy ez ne legyen könnyű és nagyon nehéz rajta fogást találni.*
- De ha már szóba került, légy óvatos a kancellárral! Nem tetszik nekem. Nem tudnám megmagyarázni, hogy mi bajom vele, de van benne valami... gyanús.
*De legalább az megnyugvás, hogy Aenae nincs elkeseredve azért, mert mégsem egy álruhás herceggel hozta össze a sors. És ha már a régi idők felidézésénél tart, muszáj lecsapnia a magas labdát.*
- Ó! *ütközik meg egy erkölcscsősz modorában. Csak az rontja az összhatást, hogy vigyorog.*
- Hát olyan sok herceget ismersz? Persze nem lepne meg, ha tömött sorokban várakoznának audienciára Amon Ruadh-on. Bármely uralkodó jó kitűnő partinak gondolná a Vashegy úrnőjét a fia számára. Egészen addig, míg fiacskája ríva nem szaladna haza, mert felesége lovaglás közben a szeme közé nyilazott.
*Ez már eléggé hasonlít a régi Laorra, aki alkalmasint az illendőség határait feszegetve volt pimasz. Ám a lány ügyesen vált témát, hogy ne nagyon legyen kedve tovább szemtelenkedni.*
- Megmentette az életem.
*Magyarázatnak ez kevés lehet, ráadásul a nagy harcosok hősi képébe az fér bele, hogy ők mentik meg szívük hölgyét, nem pedig fordítva. De ha jobban belegondol, csakugyan akkor látta először, amikor félholtan becipelték a Vaskorsóba a gázlónál történt félresikerült csetepaté után.*
- Akkoriban történt amikor Sa'Tereth szukája, Sa'argathot rászabadult a világra. Mindenféle rémségek jártak miatta itt, azokat mentünk kiirtani. Súlyos sebekkel vittek vissza a Vashegyre, Lea pedig ott volt és... ha nincs ott, már nem élek. Állítólag mondtam valamit félájultan ami megtetszett neki. Azt hiszem, így kezdődött. A Hadúr pedig nem vett tudomást a dologról. Talán neki is kapóra jött a dolog, levettem egy terhet a válláról.
*Most pedig mondhatná, hogy ő aztán nem fél semmitől, annyi mindent látott és élt már át. De ez nem lenne igaz. Valószínűleg ezért is maradt életben eddig. A félelmet nem ismerő harcosok rendszerint az első csatájukban elhullanak. Érdeklődve figyeli ahogy Aenae feltűri a ruhát a karján, nem érti, hogy mire készül. Aztán elmosolyodik és bólint.*
- Ismerős. Ha nem veszed zokon, nem veszem le az ingem, de nekem is van ilyen.
*Megkocogtatja a mellkasát jelezvén, hogy hol is található az a hegtetoválás.*
- Lea műve, de legalább nem valami életlen, ócska bökővel csinálta. Ahogy a tied elnézem, nem olyasvalaki csinálta, aki ért az ilyesmihez.
*Sejti, hogy a lány azért mutatta, hogy demonstrálja az ördögvigyor nem kívánt mellékhatásait és ebből az is könnyen következhet, hogy ő maga volt az elkövető. Úgyhogy sóhajt egyet és megrázza a fejét. Egyáltalán nem kívánja, hogy Aenae esetleg ismét kárt tegyen saját magában.*
- Azt hiszem, nincs rád jó hatással az a vacak. *bök a pipára* Hagyjuk inkább!
3229. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-12 10:52:59
Üzenet elküldve: 2021-01-12 10:52:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nevet, mert Laorral úgy tűnik, hogy pont ugyanúgy képzelik el a szabókat.*
- Ha nem szabó, akkor színész!
*Meg is tapsolja kicsit az előadást, ha pedig Laornál lenne egy bádogbögre, egy kalap, vagy egy hegedűtok, akkor még aprót is dobna.*
- Nem hiszem, hogy egyetértene velem. De felhívná a figyelmem arra, hogy anyám mennyi mindent elrontott a nevelésemben, ha így gondolom. Talán igaza is van, ha nem Artheniorban nevelkedem, akkor most hátrafelé nyilaznék lóhátról és egy halcsonttal is meggyilkolnék bárkit. Az orromban meg egy sima csont lenne. Ez kedvérevaló lett volna, nem?
*Aenae talán kicsit túloz a barbárokat illetően, ő maga is tudja, hogy túloz, hiszen nem látott még egy thargot sem, aki ellensége koponyájából készült kupából inná ellensége vérét és a bőréből készített dobon verné az ütemet egy rendkívül barbár mulatságon, ahol mindenki mindenkivel közösül.*
- Ó, a manóba, tényleg?! Pedig úgy igyekszem!
*Megsimogatja állát nagyjából úgy, mint ahogyan Habrertus szokta simogatni a maga szakállát.*
- Nem okoztál csalódást. A hercegek rendszerint hólyagok.
*Nem ismer ugyan sok herceget, viszont meglehetősen sok gazdag, artheniori ifjat ismert. Valószínűleg mindannyiukkal táncolt is ilyen-olyan bálokban. És valószínűleg ezen is hasonlóan "hízelgő" a véleménye őróla és a hozzá hasonló körülmények között felnőtt lányokról.*
- Hogy volt ez veletek?
*Azt ugyan mindenki tudja a Vashegyen, hogy Laor meg Kagan felesége szeretők voltak, de vélhetően nem sokakat érdekel az, hogy miért és hogyan is alakult ez így? Leszámítva persze azt, hogy Kagan egy szőrös bunkó volt és egy épeszű nő sem keresne nála boldogságot. Ami azt illeti Aenae nem is érti, hogy Effy hogy dőlhetett be neki. Bár ha Aenae magából indul ki, akkor simán belefér, hogy pusztán csak Aldot akarta Effy idegesíteni. Még holtába is.*
- Nem. Semmi ilyesmi. De lehet, hogy a szellemek bántanak. Vagy te bántod saját magad.
*A pelerin alól elbukkanó kezébe ott tartja a megtömött pipát, de mégsem amiatt emeli, hogy meggyújtsa. Másik keze is előtűnik és ott van ugyan benne a tűzszerszám, de simán ölébe ejti és kigombolja selyemblúzának fodros mandzsettáját, hogy megmutassa Laornak alkarját, rajta pedig a thargok rúnáját. Ez a heg nem olyan fehér, mint a homlokán, kifejezetten csúnyán gyógyult, csakúgy, mint a hasán vagy az oldalán. Félpucéran mondjuk amúgy sem akart mutatkozni, de már olyan blúzt vagy ruhát sem akar viselni, ami látni engedi alkarját. A hegek csak a férfiaknak állnak jól...*
*Nevet, mert Laorral úgy tűnik, hogy pont ugyanúgy képzelik el a szabókat.*
- Ha nem szabó, akkor színész!
*Meg is tapsolja kicsit az előadást, ha pedig Laornál lenne egy bádogbögre, egy kalap, vagy egy hegedűtok, akkor még aprót is dobna.*
- Nem hiszem, hogy egyetértene velem. De felhívná a figyelmem arra, hogy anyám mennyi mindent elrontott a nevelésemben, ha így gondolom. Talán igaza is van, ha nem Artheniorban nevelkedem, akkor most hátrafelé nyilaznék lóhátról és egy halcsonttal is meggyilkolnék bárkit. Az orromban meg egy sima csont lenne. Ez kedvérevaló lett volna, nem?
*Aenae talán kicsit túloz a barbárokat illetően, ő maga is tudja, hogy túloz, hiszen nem látott még egy thargot sem, aki ellensége koponyájából készült kupából inná ellensége vérét és a bőréből készített dobon verné az ütemet egy rendkívül barbár mulatságon, ahol mindenki mindenkivel közösül.*
- Ó, a manóba, tényleg?! Pedig úgy igyekszem!
*Megsimogatja állát nagyjából úgy, mint ahogyan Habrertus szokta simogatni a maga szakállát.*
- Nem okoztál csalódást. A hercegek rendszerint hólyagok.
*Nem ismer ugyan sok herceget, viszont meglehetősen sok gazdag, artheniori ifjat ismert. Valószínűleg mindannyiukkal táncolt is ilyen-olyan bálokban. És valószínűleg ezen is hasonlóan "hízelgő" a véleménye őróla és a hozzá hasonló körülmények között felnőtt lányokról.*
- Hogy volt ez veletek?
*Azt ugyan mindenki tudja a Vashegyen, hogy Laor meg Kagan felesége szeretők voltak, de vélhetően nem sokakat érdekel az, hogy miért és hogyan is alakult ez így? Leszámítva persze azt, hogy Kagan egy szőrös bunkó volt és egy épeszű nő sem keresne nála boldogságot. Ami azt illeti Aenae nem is érti, hogy Effy hogy dőlhetett be neki. Bár ha Aenae magából indul ki, akkor simán belefér, hogy pusztán csak Aldot akarta Effy idegesíteni. Még holtába is.*
- Nem. Semmi ilyesmi. De lehet, hogy a szellemek bántanak. Vagy te bántod saját magad.
*A pelerin alól elbukkanó kezébe ott tartja a megtömött pipát, de mégsem amiatt emeli, hogy meggyújtsa. Másik keze is előtűnik és ott van ugyan benne a tűzszerszám, de simán ölébe ejti és kigombolja selyemblúzának fodros mandzsettáját, hogy megmutassa Laornak alkarját, rajta pedig a thargok rúnáját. Ez a heg nem olyan fehér, mint a homlokán, kifejezetten csúnyán gyógyult, csakúgy, mint a hasán vagy az oldalán. Félpucéran mondjuk amúgy sem akart mutatkozni, de már olyan blúzt vagy ruhát sem akar viselni, ami látni engedi alkarját. A hegek csak a férfiaknak állnak jól...*
3228. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-11 17:59:14
Üzenet elküldve: 2021-01-11 17:59:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem igazán tudná elképzelni magát másnak, mint ami. Valószínűleg öreg is már hozzá, hogy valami tisztes mesterséget kezdjen tanulni, meg aztán túl sok kedvet sem érez hozzá. De hát Aenae sem mondta ez komolyan. Tehát egy kicsit körülményesen, affektálva hajol meg, ahogy úri körökben divatos szabómesterek teszik, akikről nehéz eldönteni, hogy a fiúkat vagy a lányokat szeretik. Esetleg csak saját maguk és munkáikat.*
- Amit csak óhajt a kisasszonyka. Gyönyörű abroncsos szoknyákkal szolgálhatok.
*És hogy a külhoni akcentus is meglegyen, az s és cs betűket olyan selypegve ejti ki, ahogy Lihanech környékén szokás. A bolondozás itt véget ér, mert a következőktől el is érzékenyül. A rajzok. Lehet, hogy egy piktor fintorogna láttukra (akkor Laor beverné az orrát), de számára fontosak. Annyira meghatódik, hogy csak arra eszmél, hogy Aenae meglehetősen tiszteletlenül emlékezik meg Kaganról.*
- Szentségtörés, az. *bólint egyet somolyogva* De igazad van, ilyen volt. Ilyen is. Ha tudná, hogy hogyan beszélsz róla, azt hiszem, hogy egyetértőn bólogatna. Viszont ilyennek kellett lennie. Egy csapatnyi barbárral érkezett erre a vidékre és az itt élők biztos nem fogadták őket tárt karokkal. Meg kellett vetnie a lábát, otthont kellett teremtenie az övéinek és úgy vélhette, hogy nincs olyan módszer ami nem lehet megengedett ehhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy neked is követned kell a példáját. Mostanra a thargokat elfogadták errefelé, sőt. Még ha Arthenior vagy a Kikötőt uraló kétes alakok örömmel vennék is ha mintegy varázsütésre eltűnnénk innen, de az is biztos, hogy a délvidék egyensúlya felborulna. És hogy ne csak a fegyverekről szóljon a jelenlétünk, nélkülünk talán már egész Lanawin a pestistől nyögne.
*Valószínűleg megint sokat beszél, ráadásul olyasmiről ami nem az ő asztala, úgyhogy inkább elvigyorodik.*
- Nehezen is hasonlíthatnál rá. Sokáig tartana olyan szakállat növesztened.
*Nem sokkal később pedig Aenae erősen hasonlít egy kislányhoz, aki a szép szőke királyfit várja, fehér lovon. Még akkor is, ha Laor ennek a képnek egyáltalán nem felel meg.*
- Tudnék róla, ha az lennék. Bár...
*Eszébe jut egy történet egy zsoldosról aki szerelmes lett egy gyönyörű királylányba, de mivel ő maga nem volt herceg, frigyről szó sem lehetett. De ahogy a mesékben lenni szokott, a végén minden jóra fordult. A derék kalandor a nyakában hordott egy medált, amire ismeretlen nyelven véstek pár szót. A világ legnagyobb bölcsei sem tudták megfejteni az írást, ám egy szép napon összeakadt egy rejtőzködő tudóssal aki értette. Kiderült, hogy a zsoldos királyi vér sarja. Rohant is szívszerelméhez aki épp készült nőül menni az egyetlen szóba jöhető, ám nem különösebben kívánatos királyfihoz. Ahogy lenni szokott, az oltár előtt kapta el őket, az igen kimondása előtt és onnantól kezdve boldogan éltek míg meg nem haltak. Viszont Laornál nincs medál, csak egy gyűrű. Azt is egy halott ujjáról húzta le.*
- Nem, nem vagyok herceg. *rázza meg a fejét mosolyogva* Apám egy falu kovácsa volt Wegtoren mellett, ahogy az ő apja és amennyire tudom, az ő apja is. Sajnálom, ha csalódást okoztam.
*Megvonja a vállát amikor Aenae arról beszél, hogy az ördögvigyornak lehetnek kellemetlen hatásai is. Igazság szerint nem sokat tud erről a szerről. Da ha már így alakult, látni akarja Leát.*
- Mi történhet? Nő egy másik fejem is? Vagy herceggé változom? *kacsint egyet* Majd csak megszokom. Csapjunk bele!
*Nem igazán tudná elképzelni magát másnak, mint ami. Valószínűleg öreg is már hozzá, hogy valami tisztes mesterséget kezdjen tanulni, meg aztán túl sok kedvet sem érez hozzá. De hát Aenae sem mondta ez komolyan. Tehát egy kicsit körülményesen, affektálva hajol meg, ahogy úri körökben divatos szabómesterek teszik, akikről nehéz eldönteni, hogy a fiúkat vagy a lányokat szeretik. Esetleg csak saját maguk és munkáikat.*
- Amit csak óhajt a kisasszonyka. Gyönyörű abroncsos szoknyákkal szolgálhatok.
*És hogy a külhoni akcentus is meglegyen, az s és cs betűket olyan selypegve ejti ki, ahogy Lihanech környékén szokás. A bolondozás itt véget ér, mert a következőktől el is érzékenyül. A rajzok. Lehet, hogy egy piktor fintorogna láttukra (akkor Laor beverné az orrát), de számára fontosak. Annyira meghatódik, hogy csak arra eszmél, hogy Aenae meglehetősen tiszteletlenül emlékezik meg Kaganról.*
- Szentségtörés, az. *bólint egyet somolyogva* De igazad van, ilyen volt. Ilyen is. Ha tudná, hogy hogyan beszélsz róla, azt hiszem, hogy egyetértőn bólogatna. Viszont ilyennek kellett lennie. Egy csapatnyi barbárral érkezett erre a vidékre és az itt élők biztos nem fogadták őket tárt karokkal. Meg kellett vetnie a lábát, otthont kellett teremtenie az övéinek és úgy vélhette, hogy nincs olyan módszer ami nem lehet megengedett ehhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy neked is követned kell a példáját. Mostanra a thargokat elfogadták errefelé, sőt. Még ha Arthenior vagy a Kikötőt uraló kétes alakok örömmel vennék is ha mintegy varázsütésre eltűnnénk innen, de az is biztos, hogy a délvidék egyensúlya felborulna. És hogy ne csak a fegyverekről szóljon a jelenlétünk, nélkülünk talán már egész Lanawin a pestistől nyögne.
*Valószínűleg megint sokat beszél, ráadásul olyasmiről ami nem az ő asztala, úgyhogy inkább elvigyorodik.*
- Nehezen is hasonlíthatnál rá. Sokáig tartana olyan szakállat növesztened.
*Nem sokkal később pedig Aenae erősen hasonlít egy kislányhoz, aki a szép szőke királyfit várja, fehér lovon. Még akkor is, ha Laor ennek a képnek egyáltalán nem felel meg.*
- Tudnék róla, ha az lennék. Bár...
*Eszébe jut egy történet egy zsoldosról aki szerelmes lett egy gyönyörű királylányba, de mivel ő maga nem volt herceg, frigyről szó sem lehetett. De ahogy a mesékben lenni szokott, a végén minden jóra fordult. A derék kalandor a nyakában hordott egy medált, amire ismeretlen nyelven véstek pár szót. A világ legnagyobb bölcsei sem tudták megfejteni az írást, ám egy szép napon összeakadt egy rejtőzködő tudóssal aki értette. Kiderült, hogy a zsoldos királyi vér sarja. Rohant is szívszerelméhez aki épp készült nőül menni az egyetlen szóba jöhető, ám nem különösebben kívánatos királyfihoz. Ahogy lenni szokott, az oltár előtt kapta el őket, az igen kimondása előtt és onnantól kezdve boldogan éltek míg meg nem haltak. Viszont Laornál nincs medál, csak egy gyűrű. Azt is egy halott ujjáról húzta le.*
- Nem, nem vagyok herceg. *rázza meg a fejét mosolyogva* Apám egy falu kovácsa volt Wegtoren mellett, ahogy az ő apja és amennyire tudom, az ő apja is. Sajnálom, ha csalódást okoztam.
*Megvonja a vállát amikor Aenae arról beszél, hogy az ördögvigyornak lehetnek kellemetlen hatásai is. Igazság szerint nem sokat tud erről a szerről. Da ha már így alakult, látni akarja Leát.*
- Mi történhet? Nő egy másik fejem is? Vagy herceggé változom? *kacsint egyet* Majd csak megszokom. Csapjunk bele!
3227. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-11 17:25:24
Üzenet elküldve: 2021-01-11 17:25:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nana//
-Sajnos a normálisabbja mán elkelt.
*Legyint az ötletre, bár tény és való, igencsak örülne egy ilyen szorgalmas és jószívű vejnek. Nem mellesleg ki is van tömve, nem úgy, mint a vejei jó része, akik éppen csak el tudják tartani a családjukat.*
-De van ám mifelénk még a faluba' pár szemrevaló jánka!
*Vigyorodik el, nehogy elcsüggedjen szegény férfi, amiért nem házasodhat be már a nagy Beilahr klánba. Pedig Nanánál jobb anyóst az ember nem is kívánhat, sosem szól bele semmibe, szívesen vigyáz az onokákra, s bizony nagyon szeret sütni-főzni.*
-No nem is tudja Kend, de nem oly' egyszerű ám ilyen menyecskére lelni!
*Jegyzi meg hallgatva a megfelelő asszony kritériumait*
-Manapság a jánykák inkább elmennek a szántóföldekrű' és városi férjet keresnek maguknak. Csak néhány marad a faluba'.
*A fiatalembernek nem jut eszébe a Hadúr újdonsült özvegyének neve, s bár a vénasszony szívesen kisegítené, ilyen a nagy hirtelen ő sem tudja felidézni. De tán E-vel kezdődött... Esthaer? Nem, az biztos nem, az a Margho unokája. Mivel ezen információ nélkül is eszébe jut a másiknak, kire is gondol, nem erőlködik tovább, de azért egy kicsit bosszantja, hogy elfelejtette. Pedig akármilyen idős is legyen az öreg Nana, a nevekre biz' mindig emlékezni szokott.*
-Valóban nem olyan elkényeztetett népség, mint a többi.
*Ért egyet, mert hát a kisasszony sem volt kényes vagy hisztériás, sőt, igencsak melegszívű, dolog teremtésnek ismerte meg.*
-Magam csak egyszer találkoztam a jánykával.
*Próbálja felidézni az alkalmat, mikor thargok urának lányával találkozott a másik fiatalasszony birtokán, bár tény, nem beszélgettek túl sokat.*
-Dógos gyereknek tűnik az. Sütni ugyan nem tud szegény pára, de az istenek lássák lelkét, megpróbálta.
*Mintha csak tegnap lett volna, mikor a vakaró készítésének rejtelmeibe avatta be a két emlegetett lányt, na meg egy másik helyes kis hosszúfülűt.*
-Oszt azokat a vót városőröket ismerte-é a szomszédban?
*Dob fel új témát, mert az út még hosszú hazáig, s mindig szívesen beszél szeretett kis zsoldosairól.*
//Nana//
-Sajnos a normálisabbja mán elkelt.
*Legyint az ötletre, bár tény és való, igencsak örülne egy ilyen szorgalmas és jószívű vejnek. Nem mellesleg ki is van tömve, nem úgy, mint a vejei jó része, akik éppen csak el tudják tartani a családjukat.*
-De van ám mifelénk még a faluba' pár szemrevaló jánka!
*Vigyorodik el, nehogy elcsüggedjen szegény férfi, amiért nem házasodhat be már a nagy Beilahr klánba. Pedig Nanánál jobb anyóst az ember nem is kívánhat, sosem szól bele semmibe, szívesen vigyáz az onokákra, s bizony nagyon szeret sütni-főzni.*
-No nem is tudja Kend, de nem oly' egyszerű ám ilyen menyecskére lelni!
*Jegyzi meg hallgatva a megfelelő asszony kritériumait*
-Manapság a jánykák inkább elmennek a szántóföldekrű' és városi férjet keresnek maguknak. Csak néhány marad a faluba'.
*A fiatalembernek nem jut eszébe a Hadúr újdonsült özvegyének neve, s bár a vénasszony szívesen kisegítené, ilyen a nagy hirtelen ő sem tudja felidézni. De tán E-vel kezdődött... Esthaer? Nem, az biztos nem, az a Margho unokája. Mivel ezen információ nélkül is eszébe jut a másiknak, kire is gondol, nem erőlködik tovább, de azért egy kicsit bosszantja, hogy elfelejtette. Pedig akármilyen idős is legyen az öreg Nana, a nevekre biz' mindig emlékezni szokott.*
-Valóban nem olyan elkényeztetett népség, mint a többi.
*Ért egyet, mert hát a kisasszony sem volt kényes vagy hisztériás, sőt, igencsak melegszívű, dolog teremtésnek ismerte meg.*
-Magam csak egyszer találkoztam a jánykával.
*Próbálja felidézni az alkalmat, mikor thargok urának lányával találkozott a másik fiatalasszony birtokán, bár tény, nem beszélgettek túl sokat.*
-Dógos gyereknek tűnik az. Sütni ugyan nem tud szegény pára, de az istenek lássák lelkét, megpróbálta.
*Mintha csak tegnap lett volna, mikor a vakaró készítésének rejtelmeibe avatta be a két emlegetett lányt, na meg egy másik helyes kis hosszúfülűt.*
-Oszt azokat a vót városőröket ismerte-é a szomszédban?
*Dob fel új témát, mert az út még hosszú hazáig, s mindig szívesen beszél szeretett kis zsoldosairól.*
3226. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-11 13:14:26
Üzenet elküldve: 2021-01-11 13:14:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hát, akkor sürgősen más munkát kell keress. Meg a többi katona is. Nem is tudom, lehetnél mondjuk szűcs, vagy foltozóvarga. Szabó! Szerintem varratnék is veled egy ruhát.
*Halkan nevet, ahogy elképzeli a férfit úgy, mint egy szabót, gombostűkkel a hajtókáján, centivel a nyakában. És külhoni akcentussal. A külhoni akcentus nagyon fontos.
Aenae természetesen nincsen otthon a családon belüli erőszak témakörében, de ha így lenne, akkor minden bizonnyal megmosolyogtatná, hogy mennyire hihetetlennek hat az, hogy fejre esett volna. Az persze érdekes kérdés lenne, hogy vajon miért gondolhatná azt bárki, hogy Aenae volt az, akit elagyabugyáltak? Lehet, hogy a másik még őnála is rosszabbul néz ki!*
- Biztos szeretett. Csomó rajzot csinált rólad.
*Aminek a nagy többségét tekintve Aenae azt kívánja, hogy bár sose látta volna őket, de ha kitakarja a felét, akkor igazán értékelhető alkotások, bár ő nem különösebb műértő. Biztatóan megpaskolja Laor vállát.*
- Beengedte a holmijaid a sajátjai közé. Én nem engedném be akárkiét.
*Újra rámosolyog a férfire. Persze valójában gőze nincsen az egymás iránti érzelmeikről, illetve annak mélységéről, de Laorra nézve... Biztos nem voltak viszonzatlanok az érzései. Egyszerűen nem lehettek.*
- Szerintem Kagan egy érzéketlen állat volt, aki mindenkit kihasznált és kijátszott a másik ellen. Egy őszinte pillanata nem volt. Szentségtörés, hogy ilyeneket mondok?
*Néz félrebiccentett fejjel Laorra, de valamiért úgy gondolja, hogy vannak olyan viszonyban, hogy kimondhassa a gondolatait.*
- Nem szeretnék rá hasonlítani. Anyám gyűlölte. Nagyon fiatal volt, mikor születtem. Szinte gyerek. Kagan meg gondolom, hogy sosem volt az a herceg-fehér lovon alkat. Engem is gyűlölt.
*Alsó ajkát beharapva bámul maga elé. Próbálja felidézni gyermekkorának olyan mozzanatait, mikor anyja gyengédséggel fordult volna felé, vagy neki megengedett volna hasonlót. A házasság apja és anyja között csak kívülről volt tökéletes, benne lenni időnként rémálom volt.*
- Gondolom azért, mert túl sok van bennem Kaganból. Kagan szerint bezzeg túl kevés.
*Keserűen cseng most a halk nevetés, amivel levonja a konklúziót, hogy az ember bizony sosem tud megfelelni a tulajdon szüleinek.*
- Egészen biztosan nem vagy herceg?
*Merthogy Aenae még mindig nem vetette el az előbbi elméletét arról, hogy Laor valami felelősség elől szökött herceg. Koronát képzel a fejére, miközben leül a padra, keze eltűnnek a térdig érő pelerin ráncai között, hogy aztán pipával, dohányos - vagyis ördögvigyoros - zacskóval és tűzszerszámmal tele bukkanjanak elő újra.*
- Azt hiszem, hogy nem az lehet a legveszélyesebb hatás, hogy vihorászol...
*Elhúzza a száját, ahogyan elmélázik ezen, végül is ő összekaszabolta a saját karját. Vagy a szellemek tették. Bizarr érzés, hogy nem tudja eldönteni, hogy mi is volt a valóság és mi a mákonyos képzelgés.*
- Hát, akkor sürgősen más munkát kell keress. Meg a többi katona is. Nem is tudom, lehetnél mondjuk szűcs, vagy foltozóvarga. Szabó! Szerintem varratnék is veled egy ruhát.
*Halkan nevet, ahogy elképzeli a férfit úgy, mint egy szabót, gombostűkkel a hajtókáján, centivel a nyakában. És külhoni akcentussal. A külhoni akcentus nagyon fontos.
Aenae természetesen nincsen otthon a családon belüli erőszak témakörében, de ha így lenne, akkor minden bizonnyal megmosolyogtatná, hogy mennyire hihetetlennek hat az, hogy fejre esett volna. Az persze érdekes kérdés lenne, hogy vajon miért gondolhatná azt bárki, hogy Aenae volt az, akit elagyabugyáltak? Lehet, hogy a másik még őnála is rosszabbul néz ki!*
- Biztos szeretett. Csomó rajzot csinált rólad.
*Aminek a nagy többségét tekintve Aenae azt kívánja, hogy bár sose látta volna őket, de ha kitakarja a felét, akkor igazán értékelhető alkotások, bár ő nem különösebb műértő. Biztatóan megpaskolja Laor vállát.*
- Beengedte a holmijaid a sajátjai közé. Én nem engedném be akárkiét.
*Újra rámosolyog a férfire. Persze valójában gőze nincsen az egymás iránti érzelmeikről, illetve annak mélységéről, de Laorra nézve... Biztos nem voltak viszonzatlanok az érzései. Egyszerűen nem lehettek.*
- Szerintem Kagan egy érzéketlen állat volt, aki mindenkit kihasznált és kijátszott a másik ellen. Egy őszinte pillanata nem volt. Szentségtörés, hogy ilyeneket mondok?
*Néz félrebiccentett fejjel Laorra, de valamiért úgy gondolja, hogy vannak olyan viszonyban, hogy kimondhassa a gondolatait.*
- Nem szeretnék rá hasonlítani. Anyám gyűlölte. Nagyon fiatal volt, mikor születtem. Szinte gyerek. Kagan meg gondolom, hogy sosem volt az a herceg-fehér lovon alkat. Engem is gyűlölt.
*Alsó ajkát beharapva bámul maga elé. Próbálja felidézni gyermekkorának olyan mozzanatait, mikor anyja gyengédséggel fordult volna felé, vagy neki megengedett volna hasonlót. A házasság apja és anyja között csak kívülről volt tökéletes, benne lenni időnként rémálom volt.*
- Gondolom azért, mert túl sok van bennem Kaganból. Kagan szerint bezzeg túl kevés.
*Keserűen cseng most a halk nevetés, amivel levonja a konklúziót, hogy az ember bizony sosem tud megfelelni a tulajdon szüleinek.*
- Egészen biztosan nem vagy herceg?
*Merthogy Aenae még mindig nem vetette el az előbbi elméletét arról, hogy Laor valami felelősség elől szökött herceg. Koronát képzel a fejére, miközben leül a padra, keze eltűnnek a térdig érő pelerin ráncai között, hogy aztán pipával, dohányos - vagyis ördögvigyoros - zacskóval és tűzszerszámmal tele bukkanjanak elő újra.*
- Azt hiszem, hogy nem az lehet a legveszélyesebb hatás, hogy vihorászol...
*Elhúzza a száját, ahogyan elmélázik ezen, végül is ő összekaszabolta a saját karját. Vagy a szellemek tették. Bizarr érzés, hogy nem tudja eldönteni, hogy mi is volt a valóság és mi a mákonyos képzelgés.*
3225. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-11 00:34:58
Üzenet elküldve: 2021-01-11 00:34:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Renna arcán diadalittas mosoly ül, miközben komótosan hajtja a szekeret, amelyet a lerombolt faluban kinézett magának. Az éjszaka idővel teljesen elnyeli a leégett házak keserű sziluettjét, s körülöttük ismét nyugodt némaság honol. Mintha nem történt volna semmi érdekes, a hold ugyanúgy világít az égen, s az éji vadak is ugyanúgy járják titkos utaikat. Nem hazudott Yagnar, csakugyan bő zsákmányt szereztek, móresre tanítva ezt a falut. Bár a nő nem igazán tudja, mit vétettek ezek a parasztok, hogy ily szörnyű véget érdemeltek, de nem is érdekli. Követi az övéit, akiket társául fogadott erre az éjjelre, bár nem igazán tudja, hova, s merre tartanak. Az ő világa mindig is a nyers és őszinte vadon volt. Most pedig itt van, egy véres és kegyetlen fosztogatás közepén, megrakott szekérrel, s két frissen megismert harcost követ.*
~Ki gondolta volna? Talán mégsem mondtak le rólam az istenek...~
*A lakoma szóra bizony felkapja a fejét, a nagy harci hévben meg is feledkezett drága gyomráról. Bár evett rendesen előző este, ő nem az a fajta lány, aki csak piszkálja az ételt. S hiába töm magába egy egész kolbászt, ha még harccal is lefárasztja magát, hamar kiürül a bendője.*
- Hú de megennék most egy fél disznót... Jó habzó sörrel leöblítve.
*Sóhajt boldog vágyakozással, miközben ő maga is gyorsít a tempón, hogy a többiek sarkában maradhasson.*
*Renna arcán diadalittas mosoly ül, miközben komótosan hajtja a szekeret, amelyet a lerombolt faluban kinézett magának. Az éjszaka idővel teljesen elnyeli a leégett házak keserű sziluettjét, s körülöttük ismét nyugodt némaság honol. Mintha nem történt volna semmi érdekes, a hold ugyanúgy világít az égen, s az éji vadak is ugyanúgy járják titkos utaikat. Nem hazudott Yagnar, csakugyan bő zsákmányt szereztek, móresre tanítva ezt a falut. Bár a nő nem igazán tudja, mit vétettek ezek a parasztok, hogy ily szörnyű véget érdemeltek, de nem is érdekli. Követi az övéit, akiket társául fogadott erre az éjjelre, bár nem igazán tudja, hova, s merre tartanak. Az ő világa mindig is a nyers és őszinte vadon volt. Most pedig itt van, egy véres és kegyetlen fosztogatás közepén, megrakott szekérrel, s két frissen megismert harcost követ.*
~Ki gondolta volna? Talán mégsem mondtak le rólam az istenek...~
*A lakoma szóra bizony felkapja a fejét, a nagy harci hévben meg is feledkezett drága gyomráról. Bár evett rendesen előző este, ő nem az a fajta lány, aki csak piszkálja az ételt. S hiába töm magába egy egész kolbászt, ha még harccal is lefárasztja magát, hamar kiürül a bendője.*
- Hú de megennék most egy fél disznót... Jó habzó sörrel leöblítve.
*Sóhajt boldog vágyakozással, miközben ő maga is gyorsít a tempón, hogy a többiek sarkában maradhasson.*
3224. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-10 20:00:46
Üzenet elküldve: 2021-01-10 20:00:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egy pillanatra megütődik a lány fölényes, kioktató válaszán, mert csak utána jut eszébe, hogy mintha Aenae is hasonló praktikákkal foglalkozna, mint Lea annak idején. Akkor pedig lehet fölényes, minden bizonnyal sokkal többet tud a mérgekről és a mérgezésről, mint ő.*
- Lehet, hogy igazad van. Akkor viszont a katonák feleslegessé válnak, és az én tudásom is.
*Érezni, hogy ezt nem gondolja komolyan. Valahogy elképzelhetetlennek tartja, hogy ezentúl a Vashegy minden nézeteltérést mérgekkel rendezzen. A sebhely eredetére kapott magyarázatra csak bólogat. Az ugyanis felettébb hasonlít azokra, mint amiket egyes úrasszonyok találnak ki, miután uruk alaposan helybenhagyta őket. Bár a Thargodrym gyerekből nem nézné ki ezt, de mit lehet tudni? Hátha Aenae már hamarabb rájött arra amit ő az imént mondott a házasságtörésről és Nirs rájött. Persze nem ad hangot véleményének, nem akar a kelleténél pimaszabb lenni.*
- Rendben van. *bólint egyet mosolyogva arra, hogy Aenae emberi érzéseket feltételez az apjáról. Laor ebben erősen kételkedik, de megérti, hogy Aenae miért ragaszkodna ehhez. Ami egy Hadúrnál erény, az egy apánál nem igazán az.*
- Mondják, hogy sokan féltek tőle és igen, talán még maga Kagan is tarott tőle.
*Ezen most gondolkodik el először, de arra jut, hogy akár így is lehetett. Lea legalább olyan erős személyiségű volt, mint a néhai Hadúr, miért ne lehetett volna, hogy Kagan - ha titokban is - óvakodott tőle, hogy magára haragítsa.*
- Nem. *rázza meg a fejét* Soha nem éltem olyan életet, hogy értelme lett volna a házasságnak. Most pedig már... *újfent elmosolyodik* De nem kezdem újra a regét a nagy szerelemről és annak elvesztéséről. Ami pedig az emberről kialakult képet illeti, nem hinném, hogy egyértelmű lehet. Apád például tartották nagy hadvezérnek, a Dél meghódítójának, a thargok összekovácsolójának, de legalább ennyien gondolhatták véres kezű zsarnoknak vagy éppen mosdatlan barbárnak. És ha nem tévedek, utóbbi jelzők sem zavarták, sőt. Ahogy látom, le sem tagadhatnád, hogy a lánya vagy.
*Ha azt túlzás is lenne mondani, hogy szeretettel, de legalább elégedettséggel nézi a lányt. Ha úgy van ahogy gondolja, akkor nem lesz igaza azoknak akik szerint egy nő a Vashegy élén borzalmas dolog. Mint ahogy talán az sem baj, ha nem akar megfelelni annak a képnek amit Kaganról kialakítottak és tőle is elvárnának. De majd az idő eldönti. Az mindenesetre kellemes érzés, hogy nem azért kell hűnek lennie hozzá, mert a Kagannak adott szó kötelezi rá, hanem mert egyre inkább így érzi helyesnek.*
- Fogalmam sincs. *vigyorog, ahogy ellöki magát a kerítéstől* Ahonnan én jövök, legfeljebb hercegfiak esetében jegyezték fel a napot és az évet amikor világra jöttek. De talán... *vonja meg a vállát* negyvenöt?
*Elnéz a ház felé és kicsit határozatlanul bólint. Persze, hogy szeretné még egyszer látni Leát, hacsak egy vízióban is, de minden álomból van felébredés, ami ebben az esetben borzalmas lenne. De olyan kínzó hirtelenséggel tör rá ez a vágy, hogy az utána következőkkel nem törődik.*
- Ígérd meg, hogy nem nevetsz ki, ha csak oktalanul vihognék. Bár... tudod mit? Köszönöm, ha megkínálsz vele. De csak utánad.
*Egy pillanatra megütődik a lány fölényes, kioktató válaszán, mert csak utána jut eszébe, hogy mintha Aenae is hasonló praktikákkal foglalkozna, mint Lea annak idején. Akkor pedig lehet fölényes, minden bizonnyal sokkal többet tud a mérgekről és a mérgezésről, mint ő.*
- Lehet, hogy igazad van. Akkor viszont a katonák feleslegessé válnak, és az én tudásom is.
*Érezni, hogy ezt nem gondolja komolyan. Valahogy elképzelhetetlennek tartja, hogy ezentúl a Vashegy minden nézeteltérést mérgekkel rendezzen. A sebhely eredetére kapott magyarázatra csak bólogat. Az ugyanis felettébb hasonlít azokra, mint amiket egyes úrasszonyok találnak ki, miután uruk alaposan helybenhagyta őket. Bár a Thargodrym gyerekből nem nézné ki ezt, de mit lehet tudni? Hátha Aenae már hamarabb rájött arra amit ő az imént mondott a házasságtörésről és Nirs rájött. Persze nem ad hangot véleményének, nem akar a kelleténél pimaszabb lenni.*
- Rendben van. *bólint egyet mosolyogva arra, hogy Aenae emberi érzéseket feltételez az apjáról. Laor ebben erősen kételkedik, de megérti, hogy Aenae miért ragaszkodna ehhez. Ami egy Hadúrnál erény, az egy apánál nem igazán az.*
- Mondják, hogy sokan féltek tőle és igen, talán még maga Kagan is tarott tőle.
*Ezen most gondolkodik el először, de arra jut, hogy akár így is lehetett. Lea legalább olyan erős személyiségű volt, mint a néhai Hadúr, miért ne lehetett volna, hogy Kagan - ha titokban is - óvakodott tőle, hogy magára haragítsa.*
- Nem. *rázza meg a fejét* Soha nem éltem olyan életet, hogy értelme lett volna a házasságnak. Most pedig már... *újfent elmosolyodik* De nem kezdem újra a regét a nagy szerelemről és annak elvesztéséről. Ami pedig az emberről kialakult képet illeti, nem hinném, hogy egyértelmű lehet. Apád például tartották nagy hadvezérnek, a Dél meghódítójának, a thargok összekovácsolójának, de legalább ennyien gondolhatták véres kezű zsarnoknak vagy éppen mosdatlan barbárnak. És ha nem tévedek, utóbbi jelzők sem zavarták, sőt. Ahogy látom, le sem tagadhatnád, hogy a lánya vagy.
*Ha azt túlzás is lenne mondani, hogy szeretettel, de legalább elégedettséggel nézi a lányt. Ha úgy van ahogy gondolja, akkor nem lesz igaza azoknak akik szerint egy nő a Vashegy élén borzalmas dolog. Mint ahogy talán az sem baj, ha nem akar megfelelni annak a képnek amit Kaganról kialakítottak és tőle is elvárnának. De majd az idő eldönti. Az mindenesetre kellemes érzés, hogy nem azért kell hűnek lennie hozzá, mert a Kagannak adott szó kötelezi rá, hanem mert egyre inkább így érzi helyesnek.*
- Fogalmam sincs. *vigyorog, ahogy ellöki magát a kerítéstől* Ahonnan én jövök, legfeljebb hercegfiak esetében jegyezték fel a napot és az évet amikor világra jöttek. De talán... *vonja meg a vállát* negyvenöt?
*Elnéz a ház felé és kicsit határozatlanul bólint. Persze, hogy szeretné még egyszer látni Leát, hacsak egy vízióban is, de minden álomból van felébredés, ami ebben az esetben borzalmas lenne. De olyan kínzó hirtelenséggel tör rá ez a vágy, hogy az utána következőkkel nem törődik.*
- Ígérd meg, hogy nem nevetsz ki, ha csak oktalanul vihognék. Bár... tudod mit? Köszönöm, ha megkínálsz vele. De csak utánad.
3223. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-10 18:54:14
Üzenet elküldve: 2021-01-10 18:54:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Óóó, kedves Laor, azt hiszed, hogy csak úgy lehet bárkit megmérgezni, hogy küldök neki egy méreggel kipreparált körtét?
*Könnyedén elmosolyodik, mintha épp azt beszélnék meg, hogy édesen vagy sósan ennék-e a hatvégén a puliszkát?*
- Elestem. Kiléptem a fürdőből, vizes volt a padló és elestem.
*Legyint egyet, végtére is, valóban úgy szerezte a sebhelyet a homlokán. A testén lévő többi sebhely viszont nem látszik a ruhától, de azok bőven okot adnának arra, hogy azt a tőrt tisztességesen tudja használni.*
- Kérlek, engedd meg nekem, hogy legalább egy kicsi emberi érzést feltételezhessek Kaganról. Azért nem torolta meg a dolgot, mert a nője szeretett és nem akarta, hogy magára haragítani azzal, hogy eltesz láb alól. Kaganról nem feltételezném, hogy szerette a nőt... Leát... de biztos vagyok benne, hogy félt tőle.
*Elmosolyodik, mert hát a nagy, marcona Kagan Thargodarról senki nem képzelné el azt, hogy retteg az asszonytól.*
- Voltál házas?
*Kérdezi mikor Laor az érdekházasságok mibenlétét fejtegeti. Bár ránézve nehéz elképzelni, de akár az is lehet, hogy valami álruhás herceg. Akinek nagyon is része volt valamiféle érdekházasságban, ami elől aztán megszökött. Félrebiccentett fejjel próbálja elképzelni bársonymellényben és zsabós ingben.*
- Mi lehet a rólam kialakult kép? Szerintem nem túl hízelgő. Városi fruska. Elkényeztetett csitri. Ésatöbbi. Azt hiszem, hogy nincsenek is nagy tévedésben azok, akik ezt gondolják rólam. És tudod mit? Már cseppet sem érdekel. Kagan elvárásainak meg akartam felelni, persze támpontot sosem adott, csak a hibákra hívta fel a figyelmem. Már nem akarok megfelelni neki, mert egy ilyen hülye szobor.
*A fűszálat, amit eddig rágcsált, most lehajítja a földre. Aztán leugrik a kerítés tetejéről, gondosan ügyelve arra, hogy elkerülje a trágyalhalmot.*
- Nem mondod, hogy soha nem szívtál még ördögvigyort? Hány éves vagy? Tudok adni, ha szeretnél.
*Kicsit hitetlenkedik, hogy Laor életéből ez kimaradt volna, de aztán leesik neki.*
- Nem biztos, hogy te is őt fogod látni, vagy látsz-e egyáltalán valamit. Van a verandán egy pad.
*Int a házikó felé.*
- Óóó, kedves Laor, azt hiszed, hogy csak úgy lehet bárkit megmérgezni, hogy küldök neki egy méreggel kipreparált körtét?
*Könnyedén elmosolyodik, mintha épp azt beszélnék meg, hogy édesen vagy sósan ennék-e a hatvégén a puliszkát?*
- Elestem. Kiléptem a fürdőből, vizes volt a padló és elestem.
*Legyint egyet, végtére is, valóban úgy szerezte a sebhelyet a homlokán. A testén lévő többi sebhely viszont nem látszik a ruhától, de azok bőven okot adnának arra, hogy azt a tőrt tisztességesen tudja használni.*
- Kérlek, engedd meg nekem, hogy legalább egy kicsi emberi érzést feltételezhessek Kaganról. Azért nem torolta meg a dolgot, mert a nője szeretett és nem akarta, hogy magára haragítani azzal, hogy eltesz láb alól. Kaganról nem feltételezném, hogy szerette a nőt... Leát... de biztos vagyok benne, hogy félt tőle.
*Elmosolyodik, mert hát a nagy, marcona Kagan Thargodarról senki nem képzelné el azt, hogy retteg az asszonytól.*
- Voltál házas?
*Kérdezi mikor Laor az érdekházasságok mibenlétét fejtegeti. Bár ránézve nehéz elképzelni, de akár az is lehet, hogy valami álruhás herceg. Akinek nagyon is része volt valamiféle érdekházasságban, ami elől aztán megszökött. Félrebiccentett fejjel próbálja elképzelni bársonymellényben és zsabós ingben.*
- Mi lehet a rólam kialakult kép? Szerintem nem túl hízelgő. Városi fruska. Elkényeztetett csitri. Ésatöbbi. Azt hiszem, hogy nincsenek is nagy tévedésben azok, akik ezt gondolják rólam. És tudod mit? Már cseppet sem érdekel. Kagan elvárásainak meg akartam felelni, persze támpontot sosem adott, csak a hibákra hívta fel a figyelmem. Már nem akarok megfelelni neki, mert egy ilyen hülye szobor.
*A fűszálat, amit eddig rágcsált, most lehajítja a földre. Aztán leugrik a kerítés tetejéről, gondosan ügyelve arra, hogy elkerülje a trágyalhalmot.*
- Nem mondod, hogy soha nem szívtál még ördögvigyort? Hány éves vagy? Tudok adni, ha szeretnél.
*Kicsit hitetlenkedik, hogy Laor életéből ez kimaradt volna, de aztán leesik neki.*
- Nem biztos, hogy te is őt fogod látni, vagy látsz-e egyáltalán valamit. Van a verandán egy pad.
*Int a házikó felé.*
3222. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-10 16:26:54
Üzenet elküldve: 2021-01-10 16:26:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ahhoz egy kicsit sok méregre lenne szükség. *neveti el magát* Legritkább esetben elegendő, ha a főkolompost kiiktatjuk. Ha így lenne, akkor seregek helyett orgyilkosok vívnák a háborúkat. Arról nem is beszélve, hogy arra sincs semmi garancia, hogy a kedves ajándékként küldött mérget a címzett önként és dalolva veszi be.
*Úgy látszik, hogy Aenae nem nagyon akar beszélni a sebhely eredtéről. Persze nincs is ezzel semmi baj. Az ilyesmire nők és férfiak nem büszkék. Legfeljebb éretlen ficsúrok.*
- Ha ilyen ügyetlen lennél, akkor valóban egy kenőkést kéne az oldaladon hordanod. De nem, arra gondoltam, hogy azt *mutat a tőrre* azért viseled, hogy több olyat *bök a sebhelyre* ne szerezz.
*Amikor pedig Aenae okfejtésbe bonyolódik az imént elhangzottakkal kapcsolatban, nem tudja megállni egy halvány mosoly nélkül. Ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy bár Aenae a Vashegy úrnője, mégsem nagyon több egy naiv kislánynál. Ha pedig így van, akkor csak kivételes akaratereje és esetleg a benne lüktető vér óvta meg eddig attól, hogy a nyakába szakadt teher alatt összeroppanjon. És ha így van, akkor nem is annyira fegyveres gonosztevők jelenthetnek rá veszélyt hanem olyanok, akiknek fegyvere az ügyesen csavart szó. Akik hízelgéssel, kedves szavakkal, megnyerő viselkedéssel a bizalmába férkőznek és azután saját érdekeiknek megfelelően használják fel. Vagy éppen ki. Olyanok, mint például a kancellár. Akit ugyan elég ravasznak tart ilyesmihez, de túl gyávának is, hogy valóban lépni merjen. Mindenesetre a jövőben nem árt szemmel tartani Aenae környezetében felbukkanó új arcokat.*
- Nem szívesen mondom, de azt hiszem, hogy kettőnk közül én ismertem jobban atyád. Teljesen mindegy, hogy Lea szeretett-e vagy sem, ha Kagan sértésként élte volna meg, akkor már halott lennék. Sokkal inkább azért nem torolta meg a dolgot, mert levettem egy terhet a válláról.
*Most nem szemtelenül mosolyodik el, hanem nagyon szemtelenül.*
- Az érdekből köttetett házasságok esetében szinte mindig így van. Előfordulhat, hogy a férj és a feleség tiszteli egymást, talán szeretik is egy módon, de bizonyos örömöket gyakran idegeneknél keresnek.
*Megnézi magának a házat, mintha azon töprengene, hogy ideális búvóhely lehetne-e belőle? Talán igen. Nincs messze a Vashegytől, de eléggé félreeső ahhoz, hogy ne kelljen minden pillanatban hívatlan látogatóktól tartani. Persze kérdés, hogy Aenae valóban akarja-e ilyesmire használni? A kérdése jogos is lehet, a Vashegy úrnőjeként bizonyos keretek között azt tehet, amit csak akar. Másrészt viszont...*
- Hatásvadász lenne ha azt mondanám, hogy egész életemben. De azt hiszem, hogy neked többet kell, mint nekem. Pont azért, mert a Vashegy úrnője vagy. Meg kell felelned ennek, az erről kialakult képnek. És minél inkább így teszel, alighanem annál többet rejtesz el magadból. Ez is egyfajta rejtőzködés.
*Aenae egy kis vallomása hallatán a legtöbb atya hisztérikus rohamot kapna és minimum rettenetes fenyegetések keretében tiltaná el gyermekét mindenféle tudatmódosító használatától. Azonban Laor egészen biztos benne, hogy Kagan erre a kérdésre egy vállrándítást sem pazarolt volna, úgyhogy egy kicsit váratlanul, mindenféle bevezetés nélkül, de kellően kíváncsian teszi fel a kérdést.*
- És mégis milyen az az ördögvigyor. Hallottam már róla, de...
- Ahhoz egy kicsit sok méregre lenne szükség. *neveti el magát* Legritkább esetben elegendő, ha a főkolompost kiiktatjuk. Ha így lenne, akkor seregek helyett orgyilkosok vívnák a háborúkat. Arról nem is beszélve, hogy arra sincs semmi garancia, hogy a kedves ajándékként küldött mérget a címzett önként és dalolva veszi be.
*Úgy látszik, hogy Aenae nem nagyon akar beszélni a sebhely eredtéről. Persze nincs is ezzel semmi baj. Az ilyesmire nők és férfiak nem büszkék. Legfeljebb éretlen ficsúrok.*
- Ha ilyen ügyetlen lennél, akkor valóban egy kenőkést kéne az oldaladon hordanod. De nem, arra gondoltam, hogy azt *mutat a tőrre* azért viseled, hogy több olyat *bök a sebhelyre* ne szerezz.
*Amikor pedig Aenae okfejtésbe bonyolódik az imént elhangzottakkal kapcsolatban, nem tudja megállni egy halvány mosoly nélkül. Ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy bár Aenae a Vashegy úrnője, mégsem nagyon több egy naiv kislánynál. Ha pedig így van, akkor csak kivételes akaratereje és esetleg a benne lüktető vér óvta meg eddig attól, hogy a nyakába szakadt teher alatt összeroppanjon. És ha így van, akkor nem is annyira fegyveres gonosztevők jelenthetnek rá veszélyt hanem olyanok, akiknek fegyvere az ügyesen csavart szó. Akik hízelgéssel, kedves szavakkal, megnyerő viselkedéssel a bizalmába férkőznek és azután saját érdekeiknek megfelelően használják fel. Vagy éppen ki. Olyanok, mint például a kancellár. Akit ugyan elég ravasznak tart ilyesmihez, de túl gyávának is, hogy valóban lépni merjen. Mindenesetre a jövőben nem árt szemmel tartani Aenae környezetében felbukkanó új arcokat.*
- Nem szívesen mondom, de azt hiszem, hogy kettőnk közül én ismertem jobban atyád. Teljesen mindegy, hogy Lea szeretett-e vagy sem, ha Kagan sértésként élte volna meg, akkor már halott lennék. Sokkal inkább azért nem torolta meg a dolgot, mert levettem egy terhet a válláról.
*Most nem szemtelenül mosolyodik el, hanem nagyon szemtelenül.*
- Az érdekből köttetett házasságok esetében szinte mindig így van. Előfordulhat, hogy a férj és a feleség tiszteli egymást, talán szeretik is egy módon, de bizonyos örömöket gyakran idegeneknél keresnek.
*Megnézi magának a házat, mintha azon töprengene, hogy ideális búvóhely lehetne-e belőle? Talán igen. Nincs messze a Vashegytől, de eléggé félreeső ahhoz, hogy ne kelljen minden pillanatban hívatlan látogatóktól tartani. Persze kérdés, hogy Aenae valóban akarja-e ilyesmire használni? A kérdése jogos is lehet, a Vashegy úrnőjeként bizonyos keretek között azt tehet, amit csak akar. Másrészt viszont...*
- Hatásvadász lenne ha azt mondanám, hogy egész életemben. De azt hiszem, hogy neked többet kell, mint nekem. Pont azért, mert a Vashegy úrnője vagy. Meg kell felelned ennek, az erről kialakult képnek. És minél inkább így teszel, alighanem annál többet rejtesz el magadból. Ez is egyfajta rejtőzködés.
*Aenae egy kis vallomása hallatán a legtöbb atya hisztérikus rohamot kapna és minimum rettenetes fenyegetések keretében tiltaná el gyermekét mindenféle tudatmódosító használatától. Azonban Laor egészen biztos benne, hogy Kagan erre a kérdésre egy vállrándítást sem pazarolt volna, úgyhogy egy kicsit váratlanul, mindenféle bevezetés nélkül, de kellően kíváncsian teszi fel a kérdést.*
- És mégis milyen az az ördögvigyor. Hallottam már róla, de...
3221. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-01-09 07:05:38
Üzenet elküldve: 2021-01-09 07:05:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Rorkir ugyan idegen ezen a vidéken, hisz valójában nem olyan rég érkezett a hegyen innen fekvő földekre, de sok dolog hasonlít ahhoz, amit már ismer. Tudja, hogy az üzenet a lényeg, bár a hatalmi viszonyokkal, az itt élő törzsekkel, szokásokkal még nincs tisztában, mégis úgy látszik, bármilyen meglepő is számára, hogy akadnak itt hozzá hasonlóak. Elvétve ugyan, de akadnak. Talán két, vagy három olyan igaz harcossal találkozott, ki fivérének, s nővérének hívhat tiszta szívvel, akikért kardját büszkén emelné, hogy Duroogar is láthassa dicső tetteik sokaságát. Yagnar az egyik ilyen.*
-Tudod testvér ez csak egy kis falu volt...
*Szeme szinte nem is mozdul, ahogy párat odacsap a lovaknak finoman, inkább csak meghessegeti őket, hogy tudják, mi a dolguk a szekér előtt.*
-Ha akadnak még harcosok, kik keresik a dicső halált, s nem inkább menekülnek előle...
*Ördögi vigyor húzódik érdes arcára, ahogy elképzeli, hogy talán sokkal nagyobb városok is lehetnének a célpontjaik, persze idővel. Nem is fejtegeti tovább, inkább Yagnar példáját követi, bár igazán nem is tudja, hogy merre is mennek éppen. Talán járt már egyszer Amonon, de nem él mély nyom benne a helyről, így az ismeretlen kegyes izgalmával zúg át a vidéken.*
*Rorkir ugyan idegen ezen a vidéken, hisz valójában nem olyan rég érkezett a hegyen innen fekvő földekre, de sok dolog hasonlít ahhoz, amit már ismer. Tudja, hogy az üzenet a lényeg, bár a hatalmi viszonyokkal, az itt élő törzsekkel, szokásokkal még nincs tisztában, mégis úgy látszik, bármilyen meglepő is számára, hogy akadnak itt hozzá hasonlóak. Elvétve ugyan, de akadnak. Talán két, vagy három olyan igaz harcossal találkozott, ki fivérének, s nővérének hívhat tiszta szívvel, akikért kardját büszkén emelné, hogy Duroogar is láthassa dicső tetteik sokaságát. Yagnar az egyik ilyen.*
-Tudod testvér ez csak egy kis falu volt...
*Szeme szinte nem is mozdul, ahogy párat odacsap a lovaknak finoman, inkább csak meghessegeti őket, hogy tudják, mi a dolguk a szekér előtt.*
-Ha akadnak még harcosok, kik keresik a dicső halált, s nem inkább menekülnek előle...
*Ördögi vigyor húzódik érdes arcára, ahogy elképzeli, hogy talán sokkal nagyobb városok is lehetnének a célpontjaik, persze idővel. Nem is fejtegeti tovább, inkább Yagnar példáját követi, bár igazán nem is tudja, hogy merre is mennek éppen. Talán járt már egyszer Amonon, de nem él mély nyom benne a helyről, így az ismeretlen kegyes izgalmával zúg át a vidéken.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344