//Synmira//
//Elvarázsol-lak//
*Mint minden színpadi mágusnak, trükkmesternek, netán bohócnak, Taitosnak is akad most egy csinos segítője. A helyzet azonban fordított, míg a szemfényvesztők Taitos szemében tudatlanok, addig ő igenis igyekszik a mágia útjait kifürkészni, cselekedeteik pedig pont fordítottak. Dobozban raboskodó gombákat kirakosgatni nem valami csodálatos dolog, ugyanakkor egy csinos segítővel ez is jobb.*
~Vajon... ő mennyire lehet gyermeki?~
*Fut át agyán hirtelen, hiszen a lány mégiscsak egy finom elf vonásaival van megáldva.*
~Sokkal lassabban láthatják az életet.~
*Az elmélázó gondolat odáig fut ki Taitos fejében, hogy már azt fontolgatja, hogy hogyan fogja kijátszani az időt hatalmával, csak hogy a lány közelében maradhasson, ha úgy alakul az élet.*
~Badarság!~
*Magában tépelődik, nem szabadna ennyire hirtelen érzelmekre gyúlnia, annak eddig soha nem volt jó vége. Végeznek, Taitos közel néma marad, csak néhány hümmögés, néhány elgondolkodó biccentés a fények kihelyezése közben, most azonban szóra nyitja a száját.*
-Akkor... Lássunk is neki.
*Az övet a lány ruhájának varrásai mentén vezeti végig, előbb vállnál, aztán a karoknál, hátán. Még térdre ereszkedve derekán is végigvezeti kezében az övet, és egy-egy apró rúnával feljegyzi a hosszt.*
-No, elmennék szabósegédnek?
*Kérdezi miközben lábainál méricskél, hiszen Wymni talán több ilyen méricskélést élt át, mint a mágusmester. Szemében huncut csillanással egyenesedik fel, és veszik mélyen a lány szemének éjszakai égboltjába. Itt az ideje, hogy elővegye egy vándor tudományát, persze csak finoman.*
-Vidám vagy, már ha nem ül rád a bús komor múlt varjúként kísértő szellemalakja.
*Hadarja gyorsan, még mielőtt a lány teljesen félreértené mire utal.*
-Törékeny vagy, ritkán fogsz fegyvert. Őszintén hiszel abban, hogy nagyságot és kényelmet rejt a jövő, de egyelőre csak menekülsz.
*Az utóbbi leginkább hazárdjáték, de Taitos elég komoly arccal adja elő ahhoz, hogy úgy tűnjön, legalább ő biztos abban, amit mond. A szemkontaktust meg nem szakítva elkezdi a lányt szemből is lemérni, olyan óvatosan és tiszteletteljesen, ahogy csak egy ilyen helyzetben, mélyen a másik szemébe nézve egy mellbőséget le lehet mérni. Érintése leheletnyi, de nem hátrál vissza attól, hogy rendes munkát végezzen, és közben folytatja.*
-Vágyakozol, vágyakozol egy teljes élet után, egy hely után, ahová hazatérhetsz, valahová, ahol egy csipogó tűgombócot otthagyhatsz, akire vigyázhatsz, hisz ő csak a tiéd. És...
*Átnyúl a lány háta mögé, és elcsippenti az övet úgy, ahogy van. Egy pillanatig úgy marad, karjaival közrefogva, és a fülébe suttogja a végét.*
-Ez tényleg csak találgatás, de azt hiszem van benned fantázia.
*Aztán kacsintva rebben hátrébb, lejegyzeteli az utolsó rúnát, és zsebeinek egyikébe dugja az övet.*
-Mennem kell Wym, de ígérem, hamarosan itt leszek. Addig... gyakorolj ügyesen, és viseld gondját azoknak, akik esetleg betérnek ide!
*Felveszi az utazásra szánt holmikat. Hogy honnan a hirtelen elhatározás az jó kérdés, talán az a halvány pír, ami arcát most megfesti, árulkodhat arról, miért is indulna azon nyomban.*
-Itt talállak ha visszatérek?
*Kérdezi, ahogy visszalép a lány elé Synmira apró tornyocskájának csúcsában.*