Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 167 (3321. - 3340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3340. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-17 22:15:05
Üzenet elküldve: 2021-06-17 22:15:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
-Hát nem is hallottad?
*Őszinte meglepettség csendül a hangjában, elvégre nem mostanában jutott a fülébe a kis szóbeszéd, az is előfordulhat éppenséggel, hogy nem is igaz.*
-Állítólag hatokkal ezelőtt elrabolta egy őrült fickó, aztán a városőrök mentették ki valami elhagyott romvárosi házból.
*Ennél többet persze ő se nagyon tud, ezt is csak pár szalonspicces úriembertől hallotta még a Pegazusban egy borgőzös éjszakán.
A tolvaj csak néha-néha figyel oda, amint Learon mesélni kezd, túlságosan is lefoglalja, hogy magában a nap további részét tervezgeti. Elvégre rendkívül körültekintőnek kell lennie, ki kell még találnia, mikor is mutathatja meg magát a mélységi, az időzítés kulcsfontosságú lehet. Addig még alaposan meg kell puhítania a hosszúéltűt és a mágust, fülében még mindig ott csengenek a sötételfeket becsmérlő szavaik, tudja, nem lesz egyszerű dolga. Kénytelen lesz piszkosul leitatni a párost, miközben oda kell figyelnie, hogy Cale lehetőleg ne öntsön fel a garatra. Egyébként sem könnyű vele, igazán nem hiányzik, hogy netán ennél is szószátyárabbra igya magát.
A szép gyűrű emlegetése zökkenti ki csupán pár óvatlan másodperce a morfondírozásból. Szarka pillantásai lopva kutatják az emlegetett tárgyat, s bár tudja, hogy nem lenne túl bölcs dolog elemelni a kis ékszert, kicsit azért eljátszik a gondolattal.*
-Igazán csinos darab.
*Villant mosolyt, mely igencsak hamar kénytelen lefagyni az arcáról. A bárd épphogy csak megtorpan, Ysa a szeme sarkából ráhederítve máris érzi, hogy valami ostobaságot fog művelni. A szíve még ki is hagy egy ütemet, ahogy a férfi kinyitja a száját, aztán minden egyes elhangzó szóval egyre idegesebb lesz. Amint lekerül a csuklya, már azon kezd gondolkodni, hogy a saját kezével folytja meg a mélységit, s ha az most rá is pillant, olyannak láthatja a kék tekintetet, mint eddig soha. Arca rezzenéstelen, bár állkapcsa megfeszül, nem torzul dühös grimaszba. Szemei ellenben gyilkosan villannak, mint egy ugrásra kész ragadozónak. Csak akkor szakítja el pillantásait, mikor Relael kibontakozik karjából, vonásai ekkor ellágyulnak, s mint egy kisgyerek, akit csínytevésen kapnak süti le szendén tekintetét, pedig az ízlésének megkérdőjelezése azért jócskán felbosszantja. Főleg úgy, hogy ha jól sejti a lány összefeküdhetett azzal a gusztustalan elffel.*
-Nem akartam egyedül útnak indulni.
*Ha a hosszúfülű figyelme elterelődik róla egy röpke pillanatra, sokatmondóan néz rá a mélységire. Nem kéri, hogy hazudjon, hiszen nem is lenne rá képes, de leolvashatja a metsző szemekből, a tolvaj azt akarja, most fogja be a száját. Nem érdekli, ha szavai nem tetszenek most a férfinak, a sértődésnek most nincs itt az ideje, ezt neki is tudnia kell.*
-Nincs okod tartani tőle, régóta ismerem már.
*Ferdít szemrebbenés nélkül, s bizony továbbra is azt sugallja szavaival, mintha semmi sem lenne közte és útitársa között. Csak remélni tudja, hogy Cale higgadt tud maradni és nem szól semmit, másképp kellemetlen élményekben lesz része, ha kettesben maradnak.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.17 22:36:48
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
-Hát nem is hallottad?
*Őszinte meglepettség csendül a hangjában, elvégre nem mostanában jutott a fülébe a kis szóbeszéd, az is előfordulhat éppenséggel, hogy nem is igaz.*
-Állítólag hatokkal ezelőtt elrabolta egy őrült fickó, aztán a városőrök mentették ki valami elhagyott romvárosi házból.
*Ennél többet persze ő se nagyon tud, ezt is csak pár szalonspicces úriembertől hallotta még a Pegazusban egy borgőzös éjszakán.
A tolvaj csak néha-néha figyel oda, amint Learon mesélni kezd, túlságosan is lefoglalja, hogy magában a nap további részét tervezgeti. Elvégre rendkívül körültekintőnek kell lennie, ki kell még találnia, mikor is mutathatja meg magát a mélységi, az időzítés kulcsfontosságú lehet. Addig még alaposan meg kell puhítania a hosszúéltűt és a mágust, fülében még mindig ott csengenek a sötételfeket becsmérlő szavaik, tudja, nem lesz egyszerű dolga. Kénytelen lesz piszkosul leitatni a párost, miközben oda kell figyelnie, hogy Cale lehetőleg ne öntsön fel a garatra. Egyébként sem könnyű vele, igazán nem hiányzik, hogy netán ennél is szószátyárabbra igya magát.
A szép gyűrű emlegetése zökkenti ki csupán pár óvatlan másodperce a morfondírozásból. Szarka pillantásai lopva kutatják az emlegetett tárgyat, s bár tudja, hogy nem lenne túl bölcs dolog elemelni a kis ékszert, kicsit azért eljátszik a gondolattal.*
-Igazán csinos darab.
*Villant mosolyt, mely igencsak hamar kénytelen lefagyni az arcáról. A bárd épphogy csak megtorpan, Ysa a szeme sarkából ráhederítve máris érzi, hogy valami ostobaságot fog művelni. A szíve még ki is hagy egy ütemet, ahogy a férfi kinyitja a száját, aztán minden egyes elhangzó szóval egyre idegesebb lesz. Amint lekerül a csuklya, már azon kezd gondolkodni, hogy a saját kezével folytja meg a mélységit, s ha az most rá is pillant, olyannak láthatja a kék tekintetet, mint eddig soha. Arca rezzenéstelen, bár állkapcsa megfeszül, nem torzul dühös grimaszba. Szemei ellenben gyilkosan villannak, mint egy ugrásra kész ragadozónak. Csak akkor szakítja el pillantásait, mikor Relael kibontakozik karjából, vonásai ekkor ellágyulnak, s mint egy kisgyerek, akit csínytevésen kapnak süti le szendén tekintetét, pedig az ízlésének megkérdőjelezése azért jócskán felbosszantja. Főleg úgy, hogy ha jól sejti a lány összefeküdhetett azzal a gusztustalan elffel.*
-Nem akartam egyedül útnak indulni.
*Ha a hosszúfülű figyelme elterelődik róla egy röpke pillanatra, sokatmondóan néz rá a mélységire. Nem kéri, hogy hazudjon, hiszen nem is lenne rá képes, de leolvashatja a metsző szemekből, a tolvaj azt akarja, most fogja be a száját. Nem érdekli, ha szavai nem tetszenek most a férfinak, a sértődésnek most nincs itt az ideje, ezt neki is tudnia kell.*
-Nincs okod tartani tőle, régóta ismerem már.
*Ferdít szemrebbenés nélkül, s bizony továbbra is azt sugallja szavaival, mintha semmi sem lenne közte és útitársa között. Csak remélni tudja, hogy Cale higgadt tud maradni és nem szól semmit, másképp kellemetlen élményekben lesz része, ha kettesben maradnak.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.17 22:36:48
3339. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-16 22:40:30
Üzenet elküldve: 2021-06-16 22:40:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Dalosmadár//
*Kilépve a városból a birtokok ismerős látványa fogadja, de most nincs ideje bámészkodni: Amon Ruadh városának még hátat fordítani is kellemetlen. Az elf siet is tovább, egyenesen a vásár felé véve az irányt, s közben magában azon tanakodik, mit is kell vennie. Szerencsére a Denjaarral közösen használt evőkészlet és a remek pokróc még mindig nála van, és hasznát is fogja venni, ám másra is gondolnia kell.
Ahogy betéved az árusok közé, figyelmét egyből a lovak választéka köti le. Nem valami nagy rajongója a hatalmas négylábúaknak, de eddig mindig hasznosnak bizonyultak, hát még ha az elf lánya sietősre venné a dolgot. Persze a tagadás hozzá nem értéssel párosul, így Dora nagyjából aszerint vesz lovat, hogy az árus mit ajánl – lehetőleg minél gyorsabban. Egy szürkés színű heréltre esik a választása, amelyik ránézésre teljesen egészségesnek és élénknek tűnik – és persze a lószerszámot is csak majdnem felejti el megvenni hozzá. Az állat egészen kezes, hagyja, hogy száron vezesse, pedig ezután kifejezetten zöldségek és gyümölcsök sora mellett vonulnak el, ami igazán csábító lehet a számára, a szeme majdnem kiesik közben, amíg Dora nem enyhíti a szenvedéseit: a vásárolt élelméből ad neki egy jókora almát, neki a többi is elég lesz.
Ez mind szép és jó, ám a neheze csak ezután következik. Mert mi a jó kém ismérve? A meggyőző öltözet. Márpedig Dora igazán Dorásan öltözködik, ezt senki sem tagadhatja. A messziről feltűnő kalap, a nőiesen kivágott ing egészen egyedi külsőt kölcsönöz neki. A rongyos, vacak göncöket bámulva rá kell jönnie, hogy ez az állapot, bármennyire is ragaszkodna hozzá, tarthatatlan. Válogat magának utazó ruhát inggel, köpennyel, új kabáttal – telni telik rá, de fáj. Az előző darabokat Habrertustól kapta.*
~ Vajon mit művel épp a jó öreg kancellár? ~ *Ki fogja deríteni. De most dolga van. Vesz egy csinos szemceruzát is. Úgy okoskodik, hogy a kifinomult Dora-lét ellentette csakis a kihúzott szem lehet, pedig valójában csak kíváncsi rá, hogy mutat rajta.
Már éppen indulni készülne, amikor a szeme megakad egy tárgyon, pontosabban egy az egyszerűségében is gyönyörű hangszeren. Az egyik pulton egy ge'tharr hever, éppen olyan, mint amilyenen volt szeretője, Rodario játszott. Ők nem cifrázták ennyire a nevét, egyszerű nép lévén alaposan elkoptatták a szót, csakúgy mint a húrokat, ezért gitárnak nevezték (és hogy minek írták, azt már nem tudni, Dora biztos volt benne, hogy némelyik nem is tudott írni).*
- Mondja, ez mennyibe kerül? *Kérdezi a kedves árustól, magát is meglepve. Nem is olyan vészes, és telik rá – talán jobban el tudja magát adni valaki egészen másnak, mondjuk egy dalnoknak. Ki számítana rá, hogy Dorawyna Olaphine egy gitárral a hátán szaladgál? Végül pedig ki is fizeti a végösszeget, 1021 aranyat Mesélő (Daidalos) részére.
Nem maradt más, mint átöltözni.*
- Gyere, Legény! Vagy Ló, vagy hogy is hívnak! Keressünk egy bokrot! *Szól oda a szürke állatnak, amely furcsa mód engedelmeskedik neki. Lehet, hogy mégis jó vásár volt. És hogy minek a bokor? Természetesen átöltözni. Dora hamar átpakolja az előző kabátja zsebeit, s rejtélyesen vállára teríti a köpenyt, majd körbe is pördül a tengelye körül: tetszik, amit lát. Már éppen indulna tovább, mikor ráébred, hogy valamiről megfeledkezett.*
- Jaj, ne.
*A kalapját is le kell vennie, nincs mese. A gyönyörű kalapját, amely annyi bajban kísérte már el! Úgy nyúl a rögzítő tűkért, mintha a karjai ólomból lennének, de amit meg kell tenni, meg kell tenni. Habrertusért.
Na jó, a saját bőréért.
A kalap a zsákba kerül, s a teljesen átalakult elf újdonsült társával, Legénnyel (vagy népi nevén Lóval) útnak is indul a város felé. Terve nincs, de ideje, mint a tenger.*
*Kilépve a városból a birtokok ismerős látványa fogadja, de most nincs ideje bámészkodni: Amon Ruadh városának még hátat fordítani is kellemetlen. Az elf siet is tovább, egyenesen a vásár felé véve az irányt, s közben magában azon tanakodik, mit is kell vennie. Szerencsére a Denjaarral közösen használt evőkészlet és a remek pokróc még mindig nála van, és hasznát is fogja venni, ám másra is gondolnia kell.
Ahogy betéved az árusok közé, figyelmét egyből a lovak választéka köti le. Nem valami nagy rajongója a hatalmas négylábúaknak, de eddig mindig hasznosnak bizonyultak, hát még ha az elf lánya sietősre venné a dolgot. Persze a tagadás hozzá nem értéssel párosul, így Dora nagyjából aszerint vesz lovat, hogy az árus mit ajánl – lehetőleg minél gyorsabban. Egy szürkés színű heréltre esik a választása, amelyik ránézésre teljesen egészségesnek és élénknek tűnik – és persze a lószerszámot is csak majdnem felejti el megvenni hozzá. Az állat egészen kezes, hagyja, hogy száron vezesse, pedig ezután kifejezetten zöldségek és gyümölcsök sora mellett vonulnak el, ami igazán csábító lehet a számára, a szeme majdnem kiesik közben, amíg Dora nem enyhíti a szenvedéseit: a vásárolt élelméből ad neki egy jókora almát, neki a többi is elég lesz.
Ez mind szép és jó, ám a neheze csak ezután következik. Mert mi a jó kém ismérve? A meggyőző öltözet. Márpedig Dora igazán Dorásan öltözködik, ezt senki sem tagadhatja. A messziről feltűnő kalap, a nőiesen kivágott ing egészen egyedi külsőt kölcsönöz neki. A rongyos, vacak göncöket bámulva rá kell jönnie, hogy ez az állapot, bármennyire is ragaszkodna hozzá, tarthatatlan. Válogat magának utazó ruhát inggel, köpennyel, új kabáttal – telni telik rá, de fáj. Az előző darabokat Habrertustól kapta.*
~ Vajon mit művel épp a jó öreg kancellár? ~ *Ki fogja deríteni. De most dolga van. Vesz egy csinos szemceruzát is. Úgy okoskodik, hogy a kifinomult Dora-lét ellentette csakis a kihúzott szem lehet, pedig valójában csak kíváncsi rá, hogy mutat rajta.
Már éppen indulni készülne, amikor a szeme megakad egy tárgyon, pontosabban egy az egyszerűségében is gyönyörű hangszeren. Az egyik pulton egy ge'tharr hever, éppen olyan, mint amilyenen volt szeretője, Rodario játszott. Ők nem cifrázták ennyire a nevét, egyszerű nép lévén alaposan elkoptatták a szót, csakúgy mint a húrokat, ezért gitárnak nevezték (és hogy minek írták, azt már nem tudni, Dora biztos volt benne, hogy némelyik nem is tudott írni).*
- Mondja, ez mennyibe kerül? *Kérdezi a kedves árustól, magát is meglepve. Nem is olyan vészes, és telik rá – talán jobban el tudja magát adni valaki egészen másnak, mondjuk egy dalnoknak. Ki számítana rá, hogy Dorawyna Olaphine egy gitárral a hátán szaladgál? Végül pedig ki is fizeti a végösszeget, 1021 aranyat Mesélő (Daidalos) részére.
Nem maradt más, mint átöltözni.*- Gyere, Legény! Vagy Ló, vagy hogy is hívnak! Keressünk egy bokrot! *Szól oda a szürke állatnak, amely furcsa mód engedelmeskedik neki. Lehet, hogy mégis jó vásár volt. És hogy minek a bokor? Természetesen átöltözni. Dora hamar átpakolja az előző kabátja zsebeit, s rejtélyesen vállára teríti a köpenyt, majd körbe is pördül a tengelye körül: tetszik, amit lát. Már éppen indulna tovább, mikor ráébred, hogy valamiről megfeledkezett.*
- Jaj, ne.
*A kalapját is le kell vennie, nincs mese. A gyönyörű kalapját, amely annyi bajban kísérte már el! Úgy nyúl a rögzítő tűkért, mintha a karjai ólomból lennének, de amit meg kell tenni, meg kell tenni. Habrertusért.
Na jó, a saját bőréért.
A kalap a zsákba kerül, s a teljesen átalakult elf újdonsült társával, Legénnyel (vagy népi nevén Lóval) útnak is indul a város felé. Terve nincs, de ideje, mint a tenger.*
3338. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-15 07:20:59
Üzenet elküldve: 2021-06-15 07:20:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
- Mi történt? Egyébként mikor a legutóbb láttam többé-kevésbé jól volt.
*Néz meglepetten Ysaneera, aki úgy tűnik többet tud tharg barátnőjéről, mint ő. Vagy csak nem biztos abban, hogy pontosan mire gondol. Relaelnek Kagan szoborrá változása az első ötlete, ami biztosan nem lehetett egyszerű Kagaenae számára.
Ahogy karjukat összefonva önfeledten sétálnak végül Learon is beadja a derekát, és belekezd végre egy történet mesélésébe.*
- Szörnyek?
*Hüledezik Relael a borzalmas szót meghallva. Rémületet varázsol az arcára, elvégre ő csak egy védtelen nemes, és szeretné ha ez a hit továbbra is megmaradna róla.*
- És hol van ez a hely amit el kell kerülni?
*Ezután csodájára jár az említett gyűrűnek, ami nem csak pompázatosan szép, és láthatóan drága, de még különleges képességgel is bír.*
- Ez fantasztikus! Elképesztő mik vannak. Biztosan rászolgáltál erre a remek ajándékra.
*Relaelt el is fogja az irigység, és feltámad benne a vágy, hogy ő is szerezzen egy ilyen gyűrűt. Bár az erejével többnyire elégedett, de biztos abban, hogy más képességű gyűrűk is akadnak.
Mivel Learonra figyel, ezért fel sem tűnik számára Salwar csendessége, bár lehet akkor sem tulajdonítana neki komolyabb jelentőséget. Végül Salwar is szóhoz jut, és magára vonja a figyelmet. Relael nyilvánvalóan nem érti először, hogy miről beszél, és ez zavarodott gesztusként meg is jelenik arcán.
Végül lekerül a Salwart takaró ruha, és felfedi előttük arcát. A hosszúéletűnek kell pár pislogásnyi idő mire felfogja, hogy miről is van szó, ez alatt teste viszont önkéntelenül mozog és kibontakozik Ysanee közelségéből. Miután ráeszmél, hogy mire is ment ki a játék pontosan undor jelenik meg arcán, korábban pedig barátságosnak tűnő zöld íriszei rideggé válnak, és mintha az aprócska fehér fény is élesebbnek tűnne.*
- Minek hoztál ide egy kormost? Így is több van itt a kelleténél. Nem hittem, hogy ilyen borzasztó az ízlésed Ysa.
*Karjait összefonja maga előtt, hogy még inkább kifejezze távolságtartását Salwarral szemben, de semmi komolyabb agresszivitás nem olvasható le róla, látszólag csak azért mert Salwar sötételf még nem kíván késsel neki ugrani.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
- Mi történt? Egyébként mikor a legutóbb láttam többé-kevésbé jól volt.
*Néz meglepetten Ysaneera, aki úgy tűnik többet tud tharg barátnőjéről, mint ő. Vagy csak nem biztos abban, hogy pontosan mire gondol. Relaelnek Kagan szoborrá változása az első ötlete, ami biztosan nem lehetett egyszerű Kagaenae számára.
Ahogy karjukat összefonva önfeledten sétálnak végül Learon is beadja a derekát, és belekezd végre egy történet mesélésébe.*
- Szörnyek?
*Hüledezik Relael a borzalmas szót meghallva. Rémületet varázsol az arcára, elvégre ő csak egy védtelen nemes, és szeretné ha ez a hit továbbra is megmaradna róla.*
- És hol van ez a hely amit el kell kerülni?
*Ezután csodájára jár az említett gyűrűnek, ami nem csak pompázatosan szép, és láthatóan drága, de még különleges képességgel is bír.*
- Ez fantasztikus! Elképesztő mik vannak. Biztosan rászolgáltál erre a remek ajándékra.
*Relaelt el is fogja az irigység, és feltámad benne a vágy, hogy ő is szerezzen egy ilyen gyűrűt. Bár az erejével többnyire elégedett, de biztos abban, hogy más képességű gyűrűk is akadnak.
Mivel Learonra figyel, ezért fel sem tűnik számára Salwar csendessége, bár lehet akkor sem tulajdonítana neki komolyabb jelentőséget. Végül Salwar is szóhoz jut, és magára vonja a figyelmet. Relael nyilvánvalóan nem érti először, hogy miről beszél, és ez zavarodott gesztusként meg is jelenik arcán.
Végül lekerül a Salwart takaró ruha, és felfedi előttük arcát. A hosszúéletűnek kell pár pislogásnyi idő mire felfogja, hogy miről is van szó, ez alatt teste viszont önkéntelenül mozog és kibontakozik Ysanee közelségéből. Miután ráeszmél, hogy mire is ment ki a játék pontosan undor jelenik meg arcán, korábban pedig barátságosnak tűnő zöld íriszei rideggé válnak, és mintha az aprócska fehér fény is élesebbnek tűnne.*
- Minek hoztál ide egy kormost? Így is több van itt a kelleténél. Nem hittem, hogy ilyen borzasztó az ízlésed Ysa.
*Karjait összefonja maga előtt, hogy még inkább kifejezze távolságtartását Salwarral szemben, de semmi komolyabb agresszivitás nem olvasható le róla, látszólag csak azért mert Salwar sötételf még nem kíván késsel neki ugrani.*
3337. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-11 15:54:03
Üzenet elküldve: 2021-06-11 15:54:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* Cale agya lázasan jár, ahogy elindulnak, nem teljesen figyel oda Learon történetére, aminek egyébként egy szavát sem hiszi el. Egyedül arra a részletre szakítja meg a gondolkodást, amikor lángcsóvákról és hasonlókról hall. Megjegyzi magában, hogy a férfi nem kicsit érthet a mágiához, hogyha ilyesmikre is képes, és ez egyre aggasztóbb a sötételf számára. Eredetileg úgy tervezte, hogy a Vaskorsóban leitatja a társaságot, és amikor már mindenki kellően berúgott, akkor kerül le róla a csuklya. De egyre kevésbé érzi azt, hogy ez jó ötlet lehet. Az elftől nem tart - ránézésre semmi különlegeset nem néz ki belőle, maximum azt, hogy még a kardnak is szájjal esik neki - ellenben a mágus jelenléte igazán aggasztó a számára. Az is megfordul a fejében, hogy ha az ivóba élnek, akkor a társaság elnézését kéri, az út fáradalmaira hivatkozva pedig egy fenti szobába vonul, hogy Ysanee egyedül puhíthassa meg a többieket, de ha így tesz, azzal csak sarokba szorítja önmagát, amennyiben kiderül a titka, és úgy döntenek, hogy jobb a tharg környék mélységimentesen. Odabent, akár a közös részen, akár az emeleten esnek neki, lehetőségei túlságosan lecsökkennek. Tudja, hogy ez az egyik legrosszabb dolog, amit tehet, de még az ivó előtt megállítja a társaságot, és feléjük fordul. Az egyik oldal az Amon Ruadhra vezető szerpentin, és mellette a nehéz domboldal, amin nehezen üldözhetik, és kiváló bújólehetőségeket is rejteget, legalábbis a férfi reményei szerint, másik oldalán, és mögötte pedig az ivó kúszónővényekkel teli oldala. Okkal választotta ezt a helyet arra, hogy megálljon. Ha rátámadnak, akkor menekülni tud a domb irányába, és csökkenti a mágus lehetőségeit is, hiszen nagy területre ható, vagy egyéb módon veszélyes tűzmágiával nem csak a sötételfre, de magára a Vaskorsóra is veszélyt jelent, és elmondása alapján nem olyan fickónak tűnik, aki mindezt kockáztatná. Talán egyéb varázslatai is vannak, amiket könnyedén alkalmazhatna a bárd ellen, azonban a mögötte lévő fogadónak hála inkább ódzkodni fog tőle. És ha rossz irányt vesz a helyzet, akkor még mindig lefoghatja a bárd énekével. *
- Azt hiszem, hogy az lenne a legtisztább, tiszteletem és őszinteségem jeleként, ha nem titkolnám tovább a kilétemet. * Sóhajt nagyot, és színpadiasan hátra csúsztatja az arcvonásait, és bőrszínét eddig eltakaró leplet. *
- Salwar Caleihaisan, szolgálatukra. * Teszi hozzá, és villódzó szemekkel figyeli a Learon nevezetűt, és az egykori nemest, hogy mit lépnek a dolgok alakulására. *
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* Cale agya lázasan jár, ahogy elindulnak, nem teljesen figyel oda Learon történetére, aminek egyébként egy szavát sem hiszi el. Egyedül arra a részletre szakítja meg a gondolkodást, amikor lángcsóvákról és hasonlókról hall. Megjegyzi magában, hogy a férfi nem kicsit érthet a mágiához, hogyha ilyesmikre is képes, és ez egyre aggasztóbb a sötételf számára. Eredetileg úgy tervezte, hogy a Vaskorsóban leitatja a társaságot, és amikor már mindenki kellően berúgott, akkor kerül le róla a csuklya. De egyre kevésbé érzi azt, hogy ez jó ötlet lehet. Az elftől nem tart - ránézésre semmi különlegeset nem néz ki belőle, maximum azt, hogy még a kardnak is szájjal esik neki - ellenben a mágus jelenléte igazán aggasztó a számára. Az is megfordul a fejében, hogy ha az ivóba élnek, akkor a társaság elnézését kéri, az út fáradalmaira hivatkozva pedig egy fenti szobába vonul, hogy Ysanee egyedül puhíthassa meg a többieket, de ha így tesz, azzal csak sarokba szorítja önmagát, amennyiben kiderül a titka, és úgy döntenek, hogy jobb a tharg környék mélységimentesen. Odabent, akár a közös részen, akár az emeleten esnek neki, lehetőségei túlságosan lecsökkennek. Tudja, hogy ez az egyik legrosszabb dolog, amit tehet, de még az ivó előtt megállítja a társaságot, és feléjük fordul. Az egyik oldal az Amon Ruadhra vezető szerpentin, és mellette a nehéz domboldal, amin nehezen üldözhetik, és kiváló bújólehetőségeket is rejteget, legalábbis a férfi reményei szerint, másik oldalán, és mögötte pedig az ivó kúszónővényekkel teli oldala. Okkal választotta ezt a helyet arra, hogy megálljon. Ha rátámadnak, akkor menekülni tud a domb irányába, és csökkenti a mágus lehetőségeit is, hiszen nagy területre ható, vagy egyéb módon veszélyes tűzmágiával nem csak a sötételfre, de magára a Vaskorsóra is veszélyt jelent, és elmondása alapján nem olyan fickónak tűnik, aki mindezt kockáztatná. Talán egyéb varázslatai is vannak, amiket könnyedén alkalmazhatna a bárd ellen, azonban a mögötte lévő fogadónak hála inkább ódzkodni fog tőle. És ha rossz irányt vesz a helyzet, akkor még mindig lefoghatja a bárd énekével. *
- Azt hiszem, hogy az lenne a legtisztább, tiszteletem és őszinteségem jeleként, ha nem titkolnám tovább a kilétemet. * Sóhajt nagyot, és színpadiasan hátra csúsztatja az arcvonásait, és bőrszínét eddig eltakaró leplet. *
- Salwar Caleihaisan, szolgálatukra. * Teszi hozzá, és villódzó szemekkel figyeli a Learon nevezetűt, és az egykori nemest, hogy mit lépnek a dolgok alakulására. *
3336. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-10 13:27:04
Üzenet elküldve: 2021-06-10 13:27:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*A férfi meglepődését egyfajta bóknak veszi, hiszen tudja, hogy mennyire kevés olyan nagy tudású mágus van errefelé, akit mesternek hívnak. Learon is már alig tud kettő vagy háromról.* ~Egy időben több is eltűnt belőlük. Szegény Worenth mester vagy Lorew úr! Hol lehetnek?~ *Mint utóbb megtudta, Lorew nem is volt mestere semmilyen mágiának, de mégis sokan úgy emlegették, meg egyszer ő is magát, mintha valami hatalmas varázstudó lenne.*
-Akkor ezt meg is beszéltük! Igyunk egy jót! *Ezzel el is indulnak és nagyon úgy tűnik, hogy a pásztormágus nem tarthatja magában történeteit és legalább egyet el kell mesélnie a tucatnyiból.*
-Magamról mesélni? Nem, nem! *Legyezi el magától a gondolatot, amin csavar egy kicsit.*
-Inkább mesélek valamit, amiből talán kiderül rólam is egy kevés! *Aztán bele is kezd valamibe, amire nem is tökéletesen emlékszik, de némi köze van ahhoz, hogy miért is hívják őt mágusmesternek.*
-Történt egyszer, talán tavaly, hogy éppen Abogrhoz mentem kicsit beszélgetni a mágiáról. Tudják, hogy van ez, a mágusok szeretnek gondolatokat cserélni! *Egy kicsit túloz, bár az igaz, hogy egy átlagos mágusnál azért jobban ismeri a Nagymestert, hiszen nem egyszer járt nála.*
-És éppen, amikor odaértem a mester odahívott magához és elmondta, hogy a segítségemet szeretné kérni. Képzeljék, egy szörnyekből álló nagyobb csapat legyőzésében! *Kutakodik az elméjében, de úgy néz ki, hogy mégsem emlékszik olyan jól, mint vélte.*
-Ezek a szörnyek abban a résben éltek, ami az istenek harca után kialakult. Na mármost én úgy voltam vele, hogy megyek aztán meglátom mi lesz. *Valamiért a mesélés nem úgy sikerül, mint akarta, mert egy kicsit fel is zaklatja, ahogy visszagondol a nyomorultul elhulló és sikítozó lényekre.*
-Sajnos szándékomtól eltérően nem tudtuk őket békés szándékkal visszazavarni, szóval lángcsóvák és egyéb varázslatok kellettek hozzá, de végül mind meghalt. Ha javasolhatom, ne menjenek annak a helynek a közelébe. *Ezzel inkább le is zárja a történetet és látszik rajta, hogy nem szívesen folytatja, mert a megszokott mosoly is eltűnik az arcáról.*
-Aztán Abogr még jutalmat is adott. Egy szép gyűrűt. *Mutatja fel féltve őrzött kincsét a többieknek.*
-Emiatt nem csak a mágiában vagyok nagyon jó, hanem az erőm is a legjobbakkal vetekszik! *A végére bedobja ezt, hátha így nem hangzik akkora hülyeségnek, amit eddig elmondott. A fickó meg akart róla tudni valamit, a Sajt-mester pedig többet is elmondott, mint általában kéne.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*A férfi meglepődését egyfajta bóknak veszi, hiszen tudja, hogy mennyire kevés olyan nagy tudású mágus van errefelé, akit mesternek hívnak. Learon is már alig tud kettő vagy háromról.* ~Egy időben több is eltűnt belőlük. Szegény Worenth mester vagy Lorew úr! Hol lehetnek?~ *Mint utóbb megtudta, Lorew nem is volt mestere semmilyen mágiának, de mégis sokan úgy emlegették, meg egyszer ő is magát, mintha valami hatalmas varázstudó lenne.*
-Akkor ezt meg is beszéltük! Igyunk egy jót! *Ezzel el is indulnak és nagyon úgy tűnik, hogy a pásztormágus nem tarthatja magában történeteit és legalább egyet el kell mesélnie a tucatnyiból.*
-Magamról mesélni? Nem, nem! *Legyezi el magától a gondolatot, amin csavar egy kicsit.*
-Inkább mesélek valamit, amiből talán kiderül rólam is egy kevés! *Aztán bele is kezd valamibe, amire nem is tökéletesen emlékszik, de némi köze van ahhoz, hogy miért is hívják őt mágusmesternek.*
-Történt egyszer, talán tavaly, hogy éppen Abogrhoz mentem kicsit beszélgetni a mágiáról. Tudják, hogy van ez, a mágusok szeretnek gondolatokat cserélni! *Egy kicsit túloz, bár az igaz, hogy egy átlagos mágusnál azért jobban ismeri a Nagymestert, hiszen nem egyszer járt nála.*
-És éppen, amikor odaértem a mester odahívott magához és elmondta, hogy a segítségemet szeretné kérni. Képzeljék, egy szörnyekből álló nagyobb csapat legyőzésében! *Kutakodik az elméjében, de úgy néz ki, hogy mégsem emlékszik olyan jól, mint vélte.*
-Ezek a szörnyek abban a résben éltek, ami az istenek harca után kialakult. Na mármost én úgy voltam vele, hogy megyek aztán meglátom mi lesz. *Valamiért a mesélés nem úgy sikerül, mint akarta, mert egy kicsit fel is zaklatja, ahogy visszagondol a nyomorultul elhulló és sikítozó lényekre.*
-Sajnos szándékomtól eltérően nem tudtuk őket békés szándékkal visszazavarni, szóval lángcsóvák és egyéb varázslatok kellettek hozzá, de végül mind meghalt. Ha javasolhatom, ne menjenek annak a helynek a közelébe. *Ezzel inkább le is zárja a történetet és látszik rajta, hogy nem szívesen folytatja, mert a megszokott mosoly is eltűnik az arcáról.*
-Aztán Abogr még jutalmat is adott. Egy szép gyűrűt. *Mutatja fel féltve őrzött kincsét a többieknek.*
-Emiatt nem csak a mágiában vagyok nagyon jó, hanem az erőm is a legjobbakkal vetekszik! *A végére bedobja ezt, hátha így nem hangzik akkora hülyeségnek, amit eddig elmondott. A fickó meg akart róla tudni valamit, a Sajt-mester pedig többet is elmondott, mint általában kéne.*
3335. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-08 09:04:46
Üzenet elküldve: 2021-06-08 09:04:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A hajnal fényénél //
*A lányka szép röviden kifejti, hogy nem bírják az orkok képét meg a szájszagukat. Ezen erényesen felmordul a lányra. Tettlegességig nem fajul az ügy, de látszik, hogy sikerült felbőszíteni. A bunyóra wegtorent ajánlják neki, amire vakkant csak egyet.*
- Messze van. *Ha már ennyire utálkoznak vele, akkor változtat a stílusán. Megtudja, hogy a thargok földjén van.*
- Sose hallottam róluk. *Nem mond neki semmit a név. A lányka széles ívben kezdi kikerülni, amit nem is bán, mert ilyen karót nyelt, flegma némberrel nem hozta össze a sors mostanában. Köszönés nélkül elindul a másik irányba, ami elvezeti erről a földről.*
*A lányka szép röviden kifejti, hogy nem bírják az orkok képét meg a szájszagukat. Ezen erényesen felmordul a lányra. Tettlegességig nem fajul az ügy, de látszik, hogy sikerült felbőszíteni. A bunyóra wegtorent ajánlják neki, amire vakkant csak egyet.*
- Messze van. *Ha már ennyire utálkoznak vele, akkor változtat a stílusán. Megtudja, hogy a thargok földjén van.*
- Sose hallottam róluk. *Nem mond neki semmit a név. A lányka széles ívben kezdi kikerülni, amit nem is bán, mert ilyen karót nyelt, flegma némberrel nem hozta össze a sors mostanában. Köszönés nélkül elindul a másik irányba, ami elvezeti erről a földről.*
3334. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-07 01:17:33
Üzenet elküldve: 2021-06-07 01:17:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A hajnal fényénél//
*Testetlen és hallhatlan, még sem tudja megállni, hogy a földön ragadt lelke ne horkanjon fel gunyorosan. Legalábbis valamilyen groteszk, átvitt értelemben. Ostoba mamlasz ez az ork is, akár a többi. Becsüli azonban a harciszellemet, szíves örömest elfogadná a lehetőséget, hogy ritkítsa a zöldbőrű fajtáját. Ha lenne keze, bizonyosan megragadná azt a busa fejét, hogy belétörölhesse csizmáját... Ám Kagaenae jóvoltából se keze, se lába, így ezt a vágyát bizonyosan mellőznie kell még egy darabon.
A leány megjegyzésein jót somolyog, s még így, holtában is csiklandozza humorát az elé táruló kép. Az apró, látszólag törékeny lányba több humor szorult, mint az egész Vashegybe, legalábbis tapasztalatai erre engednek következtetni. S ahogy megáll az ork előtt, s jóformán elküldi a búsba, az végképp megérne egy alapos hátbalapogatást. Az Ősök a tanúi rá, hogy meg is tenné, ha tehetné.
Hogy a jól megtermett orkot miféle balsors sodorta Thargföldre, azt talán még a fenevad sem tudja, de egy biztos. Egy efféle esélyt nem dobhat sutba, csak mert a forma egy orkfajzat. Megpróbálja hát megszállni.*
*Testetlen és hallhatlan, még sem tudja megállni, hogy a földön ragadt lelke ne horkanjon fel gunyorosan. Legalábbis valamilyen groteszk, átvitt értelemben. Ostoba mamlasz ez az ork is, akár a többi. Becsüli azonban a harciszellemet, szíves örömest elfogadná a lehetőséget, hogy ritkítsa a zöldbőrű fajtáját. Ha lenne keze, bizonyosan megragadná azt a busa fejét, hogy belétörölhesse csizmáját... Ám Kagaenae jóvoltából se keze, se lába, így ezt a vágyát bizonyosan mellőznie kell még egy darabon.
A leány megjegyzésein jót somolyog, s még így, holtában is csiklandozza humorát az elé táruló kép. Az apró, látszólag törékeny lányba több humor szorult, mint az egész Vashegybe, legalábbis tapasztalatai erre engednek következtetni. S ahogy megáll az ork előtt, s jóformán elküldi a búsba, az végképp megérne egy alapos hátbalapogatást. Az Ősök a tanúi rá, hogy meg is tenné, ha tehetné.
Hogy a jól megtermett orkot miféle balsors sodorta Thargföldre, azt talán még a fenevad sem tudja, de egy biztos. Egy efféle esélyt nem dobhat sutba, csak mert a forma egy orkfajzat. Megpróbálja hát megszállni.*
3333. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-05 22:28:41
Üzenet elküldve: 2021-06-05 22:28:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
-Cöhh, nem értem miről beszélsz, magamnál szerényebb embert nem ismerek.
*Szól felhúzott orral a mélységihez, aki épp a legkevésbé sem burkoltan nevezi őt nagyképűnek, de persze szavai mögött nincs valódi sértettség. Ettől függetlenül természetesen nem örül, hogy már másodjára hangzik el valami egészen konkrét róla. Relaelben talán már nagyjából körvonalazódott, miféle ember is a tolvaj, de Learon még egy kicsit sem ismeri, Ysanee pedig igencsak szereti magát merőben másnak láttatni, mint amilyen valójában. Cale azonban alaposan megnehezíti a dolgát, ha állandóan kifecseg róla valamit. Ezt a kis apróságot leszámítva eddig meg van elégedve a férfi viselkedésével, talán már kicsit túlzásba is viszi a puncsolást, de legalább még tartja magát az ígéretéhez. S bizony, ha a továbbiakban is képes eljátszani a végtelenül udvarias idegen szerepét, a lány bizony nem lesz hálátlan.*
-Akkor úgy tűnik, még nem töltöttünk együtt elég időt.
*Villantja virgoncan kék szemeit a hosszúéltűre, közben persze széles, jókedvű mosoly nyúlik el a képén. Még akkor se fagy le az arcáról, mikor kiderül, hogy a szakállas fickó nemcsak, hogy mágus, de mester is, pedig ezen két szó együttes emlegetése a legkevésbé sem nyugtatja meg. Ha nem alakulnak jól a dolgaik, még a hosszúfülű nem jelentene akkora veszélyt, de egy képzettebb varázsló... csak reménykedhetnek, hogy nem történik majd semmi.
Cale bocsánatkérésére csak legyint egyet, útjuk közben pedig Relbe karol, mint ahogy a régi barátnők szokták, úgy lépdel ráérősen a kitaposott úton.*
-Ó, a város dög unalmas, mint mindig.
*Fut át egy aprócska fintor arcán, ahogy felel a kérdésre majd jóval bizalmasabban, halkabbra vége hangerejét pillant fel a zöld szemekbe.*
-De hallottam, mi történt a Hadúr lányával. Szegényke kiheverte már a történteket?
*Úgy tesz, mint aki valóban szívén viseli szerencsétlen sorsát, persze valójában teljesen hidegen hagyja az eset. Mindenesetre arra épp tökéletes, hogy cseverészést kezdeményezhessen az elffel.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
-Cöhh, nem értem miről beszélsz, magamnál szerényebb embert nem ismerek.
*Szól felhúzott orral a mélységihez, aki épp a legkevésbé sem burkoltan nevezi őt nagyképűnek, de persze szavai mögött nincs valódi sértettség. Ettől függetlenül természetesen nem örül, hogy már másodjára hangzik el valami egészen konkrét róla. Relaelben talán már nagyjából körvonalazódott, miféle ember is a tolvaj, de Learon még egy kicsit sem ismeri, Ysanee pedig igencsak szereti magát merőben másnak láttatni, mint amilyen valójában. Cale azonban alaposan megnehezíti a dolgát, ha állandóan kifecseg róla valamit. Ezt a kis apróságot leszámítva eddig meg van elégedve a férfi viselkedésével, talán már kicsit túlzásba is viszi a puncsolást, de legalább még tartja magát az ígéretéhez. S bizony, ha a továbbiakban is képes eljátszani a végtelenül udvarias idegen szerepét, a lány bizony nem lesz hálátlan.*
-Akkor úgy tűnik, még nem töltöttünk együtt elég időt.
*Villantja virgoncan kék szemeit a hosszúéltűre, közben persze széles, jókedvű mosoly nyúlik el a képén. Még akkor se fagy le az arcáról, mikor kiderül, hogy a szakállas fickó nemcsak, hogy mágus, de mester is, pedig ezen két szó együttes emlegetése a legkevésbé sem nyugtatja meg. Ha nem alakulnak jól a dolgaik, még a hosszúfülű nem jelentene akkora veszélyt, de egy képzettebb varázsló... csak reménykedhetnek, hogy nem történik majd semmi.
Cale bocsánatkérésére csak legyint egyet, útjuk közben pedig Relbe karol, mint ahogy a régi barátnők szokták, úgy lépdel ráérősen a kitaposott úton.*
-Ó, a város dög unalmas, mint mindig.
*Fut át egy aprócska fintor arcán, ahogy felel a kérdésre majd jóval bizalmasabban, halkabbra vége hangerejét pillant fel a zöld szemekbe.*
-De hallottam, mi történt a Hadúr lányával. Szegényke kiheverte már a történteket?
*Úgy tesz, mint aki valóban szívén viseli szerencsétlen sorsát, persze valójában teljesen hidegen hagyja az eset. Mindenesetre arra épp tökéletes, hogy cseverészést kezdeményezhessen az elffel.*
3332. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-04 14:01:11
Üzenet elküldve: 2021-06-04 14:01:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
// A hajnal fényénél //
*Aenae alapvetően meglehetősen magánakvaló, kedveli a csendet és egyáltalán nincsen ellenére a magány sem, ha tehetné, napokig nem szólna senkihez. Idegenekkel pláne nehezen cseverészik. A hím faja cseppet sem zavarja, az már annál inkább, hogy jártatja a száját. Az ilyen szituációkból Aenae inkább szeretne máshová kerülni. Például ha éppen a pucér Denjaart örökítené meg, akkor nem kellene csevegnie, merthogy a drága kapitány, aki olyan merev, mint a tavalyi avas szalonnabőr, nem egy beszédes típus. De hát tulajdonképpen miért is kéne fecserésznie? Amúgy pocsék éjszaka van mögötte, sőt pocsék napok. Felsóhajt és azzal kezével, amelyikkel nem a köpenye alatt megbúvó fokos nyelén babrál, int egyet, kissé ideges. Igyekszik a kommunikációt minél jobban lecsökkenteni, például azzal, hogy nem is válaszol minden kérdésre.*
- Nem bírják a magadfajta képét. Meg a sajtszagú száját.
*Nincs kedve egy hajnali történelemórához, melyben elmeséli, hogy a thargokat miért fűzi olyan viszony az orkokhoz, amilyen. Ő ugyan a maga részéről magasról tesz egy olyan konfliktusra, melynek gyökerei a születése előttre nyúlnak vissza, de a helyiek döntő többsége nem ilyen elnéző.*
- Wegtorenben keress ilyesmit.
*Odafent, a Vashegyen, biztosan könnyen találhatna valakit, akivel megküzdhet, de Aenae a maga részéről nem akar újabb hullákat felravatalozni, azonkívül Kagan törvényei is tiltják. És bár a lányból általában zsigeri ellenkezést vált ki minden, ami Kaganhoz kötődő, de ezzel véletlenül pont egyet tud érteni. Nem kellenek ide elfajuló párbajok, meg effélék.*
- A thargok földje.
*Vakkantja még oda, majd úgy dönt, hogy ideje menni, mielőtt újabb kérdéseket kap. Tervei szerint széles ívben megkerüli az orkot, majd halad tovább eredeti úti célja, a folyópart egy elhagyatottabb szakasza, felé.*
*Aenae alapvetően meglehetősen magánakvaló, kedveli a csendet és egyáltalán nincsen ellenére a magány sem, ha tehetné, napokig nem szólna senkihez. Idegenekkel pláne nehezen cseverészik. A hím faja cseppet sem zavarja, az már annál inkább, hogy jártatja a száját. Az ilyen szituációkból Aenae inkább szeretne máshová kerülni. Például ha éppen a pucér Denjaart örökítené meg, akkor nem kellene csevegnie, merthogy a drága kapitány, aki olyan merev, mint a tavalyi avas szalonnabőr, nem egy beszédes típus. De hát tulajdonképpen miért is kéne fecserésznie? Amúgy pocsék éjszaka van mögötte, sőt pocsék napok. Felsóhajt és azzal kezével, amelyikkel nem a köpenye alatt megbúvó fokos nyelén babrál, int egyet, kissé ideges. Igyekszik a kommunikációt minél jobban lecsökkenteni, például azzal, hogy nem is válaszol minden kérdésre.*
- Nem bírják a magadfajta képét. Meg a sajtszagú száját.
*Nincs kedve egy hajnali történelemórához, melyben elmeséli, hogy a thargokat miért fűzi olyan viszony az orkokhoz, amilyen. Ő ugyan a maga részéről magasról tesz egy olyan konfliktusra, melynek gyökerei a születése előttre nyúlnak vissza, de a helyiek döntő többsége nem ilyen elnéző.*
- Wegtorenben keress ilyesmit.
*Odafent, a Vashegyen, biztosan könnyen találhatna valakit, akivel megküzdhet, de Aenae a maga részéről nem akar újabb hullákat felravatalozni, azonkívül Kagan törvényei is tiltják. És bár a lányból általában zsigeri ellenkezést vált ki minden, ami Kaganhoz kötődő, de ezzel véletlenül pont egyet tud érteni. Nem kellenek ide elfajuló párbajok, meg effélék.*
- A thargok földje.
*Vakkantja még oda, majd úgy dönt, hogy ideje menni, mielőtt újabb kérdéseket kap. Tervei szerint széles ívben megkerüli az orkot, majd halad tovább eredeti úti célja, a folyópart egy elhagyatottabb szakasza, felé.*
3331. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-04 12:39:09
Üzenet elküldve: 2021-06-04 12:39:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A hajnal fényénél //
*A hajnali találkozó érdekesnek látszik az emberlánykával. Nem tudja eldönteni teljesen, hogy fiatalember vagy fejlett serdülő. Ezt az embereknél néha nehéz megállapítani. Mindenesetre a lányka nem ijedős, nem mintha meg akarná ijeszteni. Az is látszik, hogy nem buta, mert a környéket ismerheti. Nem hiszi el a hemzsegő orkok történetét. Meg is lepődik rajta, hogy errefelé vigyáznia kellene, mert a fajtáját nem kedvelik.*
- Aztán mi okuk van nem kedvelni a magamfajtáka? *Kíváncsian felhúzza a szemöldökét, mert érdekelni mi ez a nagy helyi orkgyűlölet.*
- Te mennyire vagy helyi? *Nem tudhatja, hogy teljesen vagy csak ismerős a vidéken, így rákérdez egyenesben. Squagon elrettentő külseje ellenére nem mutat fenyegető, agresszív jeleket. Csupán beszélget egy emberlánnyal.*
- Mutathatnál nekem egy ellenszenves helyit. Megmérkőznék egy ittenivel. *Eszébe jut, hogy igazából még azt sem tudja, hogy kifélék a helyiek.*
- Már csak még azt mondd meg nekem, hogy kiknek nevezik magukat az itteniek. Az Artheniori parasztok élnek itt a földeken? *Látszik, hogy szinte semmi helyismerete nincsen és ezeket a kérdéseket nem gúnyolódásból teszi fel. A nagyvárosokat névről ismeri, de azon kívül nem sokat.*
*A hajnali találkozó érdekesnek látszik az emberlánykával. Nem tudja eldönteni teljesen, hogy fiatalember vagy fejlett serdülő. Ezt az embereknél néha nehéz megállapítani. Mindenesetre a lányka nem ijedős, nem mintha meg akarná ijeszteni. Az is látszik, hogy nem buta, mert a környéket ismerheti. Nem hiszi el a hemzsegő orkok történetét. Meg is lepődik rajta, hogy errefelé vigyáznia kellene, mert a fajtáját nem kedvelik.*
- Aztán mi okuk van nem kedvelni a magamfajtáka? *Kíváncsian felhúzza a szemöldökét, mert érdekelni mi ez a nagy helyi orkgyűlölet.*
- Te mennyire vagy helyi? *Nem tudhatja, hogy teljesen vagy csak ismerős a vidéken, így rákérdez egyenesben. Squagon elrettentő külseje ellenére nem mutat fenyegető, agresszív jeleket. Csupán beszélget egy emberlánnyal.*
- Mutathatnál nekem egy ellenszenves helyit. Megmérkőznék egy ittenivel. *Eszébe jut, hogy igazából még azt sem tudja, hogy kifélék a helyiek.*
- Már csak még azt mondd meg nekem, hogy kiknek nevezik magukat az itteniek. Az Artheniori parasztok élnek itt a földeken? *Látszik, hogy szinte semmi helyismerete nincsen és ezeket a kérdéseket nem gúnyolódásból teszi fel. A nagyvárosokat névről ismeri, de azon kívül nem sokat.*
3330. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-02 18:55:44
Üzenet elküldve: 2021-06-02 18:55:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Hubi kicsit riadtan kap a hintó ülései felett elhelyezett fonott kapaszkodók egyike után. Nem olyan rég nyájasan megérdeklődte a kocsisa nevét és miután elégedetten nyugtázta, hogy a Venann szép, pórias név, utasította, hogy hajtsa meg kicsit a lovakat. Nem úgy mint a paraszti társzekereket, a kancellári hintót nem közvetlen a tengelyekre ácsolták, hanem masszív bőrszíjak kötegei függesztik fel. Így nem rázza ki az utasok lelkét, viszont vágtánál úgy ringatózik, mint egy komoly viharba került hajó. Ennek megfelelően Hubi arca hamarosan a zöld egy igen érdekes árnyalatát ölti magára és csak annyi ereje marad, hogy elhaló hangon kiszóljon az ablakon a bakon ülőnek: álljon meg!
Valamivel később Venann egy fűszálat rágcsálva támaszkodik a hintó egyik hátsó kerekének és sejtelmes félmosollyal néz egy közeli bokor felé, ami mögött a vashegyi kancellár nemes alakja sejlik fel, amint kétrét görnyedve adja ki magából a reggelijét. Amikor pedig sápadtan visszaül a hintó árnyékos mélyére, meghagyja kocsisának, hogy poroszkálásnál nagyobb tempóra csak akkor sarkalja a lovakat, ha haramiák egész hordái igyekeznek utánuk.*
Valamivel később Venann egy fűszálat rágcsálva támaszkodik a hintó egyik hátsó kerekének és sejtelmes félmosollyal néz egy közeli bokor felé, ami mögött a vashegyi kancellár nemes alakja sejlik fel, amint kétrét görnyedve adja ki magából a reggelijét. Amikor pedig sápadtan visszaül a hintó árnyékos mélyére, meghagyja kocsisának, hogy poroszkálásnál nagyobb tempóra csak akkor sarkalja a lovakat, ha haramiák egész hordái igyekeznek utánuk.*
3329. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-01 11:32:40
Üzenet elküldve: 2021-06-01 11:32:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
// A hajnal fényénél //
*Aenae nyilván nem veszi észre a fa mögött bujkáló orkot, de főleg azért nem, mert annyira el van foglalva a saját gondolataival. Amik akörül forognak, hogy szívesen lerajzolna egy meztelen férfit, leginkább azért, mert tudja, hogy ez anyját mennyire felháborította volna. Persze milyen egyszerű lenne megkérni erre Cha'ysst. Mosolyogva pirul bele a gondolatba, azonban ebben semmi, de semmi kihívás nem lenne, hiszen vannak olyan viszonyban, hogy Cha'yss ezt megtegye neki. Ettől függetlenül lehet, hogy meg fogja kérni. Azonban most eszébe ötlik az öntudatlan álmában beszélő Relael. Elmosolyodik az emlékre. Tulajdonképpen Denjaart kéne felkérnie erre, bár mintegy ezer százalékig biztos benne, hogy úgyis nemet mondana, de hát Denjaar izmai mégis legendásak. Illetve nem tudhatja, hogy azok-e, nem csupán ügyesen öltözik, hogy sokkal nagyobb darabnak tűnjön, mint amekkora valójában. Akárhogy is, azért már megérné a kérdés, hogy lássa a drága kapitány arcát. Persze Aenae maga lepődne meg a legjobban, ha beleegyezne.
Gondolatai még mindig Denjaar esetlegesen impozáns izmai körül járnak, mikor valahogy előtte terem egy ork. Nem esik ugyan annyira jól, hogy amaz beléfúrja a vörös tekintetét, de nem kap sokkot attól a puszta ténytől, hogy egy ork áll előtte. Akkor sem, ha ő pici, míg az meg hatalmas. És hát Aenae hiába kicsi, de egyrészt nem ijedős, másrészt pedig otthon van, harmadrészt a thargok közmondásosan utálják az orkokat, ez pedig thargföld.*
- Hemzsegnek?
*Kérdezi teljes nyugalommal, még csak körbe sem sandít, mert mint ezeknek a földeknek az úrnője, véletlenül tudja, hogy nem hemzsegnek.*
- Magadra kéne vigyáznod, a helyiek nem kedvelik a magadfajtát.
*A kérdésre, hogy ő szív-e ördögvigyort egyértelműen nem a válasz, hiszen nem lóg a szájából pipa és a kezében sincsen ilyesfajta eszköz. Bár ki tudja, hogy mi van a kezében? Mert csak a mappát tartó balja látszik, jobbja eltűnik a köpenye redői között, ujjai pedig rácsavarodnak Yagnar fokosának nyelére.*
*Aenae nyilván nem veszi észre a fa mögött bujkáló orkot, de főleg azért nem, mert annyira el van foglalva a saját gondolataival. Amik akörül forognak, hogy szívesen lerajzolna egy meztelen férfit, leginkább azért, mert tudja, hogy ez anyját mennyire felháborította volna. Persze milyen egyszerű lenne megkérni erre Cha'ysst. Mosolyogva pirul bele a gondolatba, azonban ebben semmi, de semmi kihívás nem lenne, hiszen vannak olyan viszonyban, hogy Cha'yss ezt megtegye neki. Ettől függetlenül lehet, hogy meg fogja kérni. Azonban most eszébe ötlik az öntudatlan álmában beszélő Relael. Elmosolyodik az emlékre. Tulajdonképpen Denjaart kéne felkérnie erre, bár mintegy ezer százalékig biztos benne, hogy úgyis nemet mondana, de hát Denjaar izmai mégis legendásak. Illetve nem tudhatja, hogy azok-e, nem csupán ügyesen öltözik, hogy sokkal nagyobb darabnak tűnjön, mint amekkora valójában. Akárhogy is, azért már megérné a kérdés, hogy lássa a drága kapitány arcát. Persze Aenae maga lepődne meg a legjobban, ha beleegyezne.
Gondolatai még mindig Denjaar esetlegesen impozáns izmai körül járnak, mikor valahogy előtte terem egy ork. Nem esik ugyan annyira jól, hogy amaz beléfúrja a vörös tekintetét, de nem kap sokkot attól a puszta ténytől, hogy egy ork áll előtte. Akkor sem, ha ő pici, míg az meg hatalmas. És hát Aenae hiába kicsi, de egyrészt nem ijedős, másrészt pedig otthon van, harmadrészt a thargok közmondásosan utálják az orkokat, ez pedig thargföld.*
- Hemzsegnek?
*Kérdezi teljes nyugalommal, még csak körbe sem sandít, mert mint ezeknek a földeknek az úrnője, véletlenül tudja, hogy nem hemzsegnek.*
- Magadra kéne vigyáznod, a helyiek nem kedvelik a magadfajtát.
*A kérdésre, hogy ő szív-e ördögvigyort egyértelműen nem a válasz, hiszen nem lóg a szájából pipa és a kezében sincsen ilyesfajta eszköz. Bár ki tudja, hogy mi van a kezében? Mert csak a mappát tartó balja látszik, jobbja eltűnik a köpenye redői között, ujjai pedig rácsavarodnak Yagnar fokosának nyelére.*
3328. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-01 08:53:05
Üzenet elküldve: 2021-06-01 08:53:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A hajnal fényénél //
*Az evés utolsó falatjai közben valami illat megcsapja jó szaglását. Mintha ördögvigyor és szesz szagát fújná a szél pont a képébe. A fa mögül kiles és egy közeledő fiatal lánykát pillant meg. Még jó, hogy éppen munkát keres, és az most szembe is jön vele. Amikor közel ér a lányka a fához, ami mögött az irdatlan ork lapul, akkor egyszer csak kibújik és szembe áll a lánnyal. A hatalmas vértes ork vörös szemeit fúrja az idegen lánykába.*
- Jó reggelt felkis bogár! Mit csinálsz te itt ezen a veszélyes területen? Nem tudtad, hogy errefelé hemzsegnek az orkok? Még szerencse, hogy velem találkoztál. Én meg tudlak védeni. *Nemes egyszerűen ajánlja fel kérdéses segítségét a zilált arcú lánynak.*
- Te szívol ördögmosolyt? *Orrával párat szippant a levegőbe jelezve, hogy érzi a bukét.*
- Nincs nálad egy kis szesz? A sajt miatt büdös lett a szám. Jó volna valamivel kiöblögélni. *Minden óckodás nélkül elbeszélget az idegen emberlánnyal. Végül is Squagon nem az a szégyenlős és félénk fajta. Most méregeti a lánykát, hogy mit fog kezdeni az előbukkanó orkságával.*
*Az evés utolsó falatjai közben valami illat megcsapja jó szaglását. Mintha ördögvigyor és szesz szagát fújná a szél pont a képébe. A fa mögül kiles és egy közeledő fiatal lánykát pillant meg. Még jó, hogy éppen munkát keres, és az most szembe is jön vele. Amikor közel ér a lányka a fához, ami mögött az irdatlan ork lapul, akkor egyszer csak kibújik és szembe áll a lánnyal. A hatalmas vértes ork vörös szemeit fúrja az idegen lánykába.*
- Jó reggelt felkis bogár! Mit csinálsz te itt ezen a veszélyes területen? Nem tudtad, hogy errefelé hemzsegnek az orkok? Még szerencse, hogy velem találkoztál. Én meg tudlak védeni. *Nemes egyszerűen ajánlja fel kérdéses segítségét a zilált arcú lánynak.*
- Te szívol ördögmosolyt? *Orrával párat szippant a levegőbe jelezve, hogy érzi a bukét.*
- Nincs nálad egy kis szesz? A sajt miatt büdös lett a szám. Jó volna valamivel kiöblögélni. *Minden óckodás nélkül elbeszélget az idegen emberlánnyal. Végül is Squagon nem az a szégyenlős és félénk fajta. Most méregeti a lánykát, hogy mit fog kezdeni az előbukkanó orkságával.*
3327. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-05-28 17:37:45
Üzenet elküldve: 2021-05-28 17:37:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
// A hajnal fényénél //
*Aenae hiú reményeket táplált, mikor úgy gondolta, hogy majd jobban alszik, az éjszakát nem az erődben tölti. Ugyanolyan zaklatott volt az álma, mint máskor, csak a lába nem zsibbadt el, hiszen a macska nem feküdt rá az éjjel.
Úgy ébred, mint máskor, rossz szájízzel, a szó szoros és átvitt értelmében is. Valószínűleg a lefekvés előtt elszívott ördögvigyor tehet róla, a lány pedig kezdi belátni, hogy problémái vannak, mert bár nem gondol az ördögvigyoros pipára a nap minden percében, de rendszeresen fogyasztja, hol sűrűbben, hol nagyobb adagban. A szellemek viszont azóta sem kísértik.
Kagan kunyhójában hűvös a hajnal és a tűz sajnos leégett mostanra, semmi kedve kimászni a takaró alól. Kicsit hiányzik neki a macska, bár nem az elzsibbadó végtagjai, hanem a társaság miatt. Megvakarja alkarján a bőrébe karcolt rúnát, a kunyhó tetejét nézi, megállapítja, hogy esős időben valószínűleg beázna. Talán egy olyan hely után kellene néznie, ahol szintén maga lehet, de nem folyik az esővíz, vagy csöpög a hólé a nyakába. Elhúzza a száját, majd nagy sóhajjal felül, kicsit kótyagos a feje és ezen a kótyagosságon nem segít az sem, hogy iszik egy korty bort a kulacsából, de legalább a szája íze valamivel kellemesebb lesz.
Dideregve öltözik, közben azon gondolkodik, hogy vajon tényleg ilyen hideg van, vagy csak a kimerültség miatt fázik? Végül megrántja a vállát, mert tulajdonképpen irreleváns. A kunyhóban nincsen tükör, így nem tudja ellenőrizni a kinézetét, bár valószínűleg erre is csak megrántaná a vállát. Ruhái ugyan kifogástalanok, de arcán látszik a kialvatlanság, a haján pedig az, hogy csak ujjaival fésülte meg. A flaskát magához veszi, aztán úgy dönt, hogy lemegy a folyóra, talán az arcmosás segít. Mappáját is viszi, a békabrekegés talán megihleti, meg a hajnal fényei, ahogyan a folyó vizét simogatják.*
*Aenae hiú reményeket táplált, mikor úgy gondolta, hogy majd jobban alszik, az éjszakát nem az erődben tölti. Ugyanolyan zaklatott volt az álma, mint máskor, csak a lába nem zsibbadt el, hiszen a macska nem feküdt rá az éjjel.
Úgy ébred, mint máskor, rossz szájízzel, a szó szoros és átvitt értelmében is. Valószínűleg a lefekvés előtt elszívott ördögvigyor tehet róla, a lány pedig kezdi belátni, hogy problémái vannak, mert bár nem gondol az ördögvigyoros pipára a nap minden percében, de rendszeresen fogyasztja, hol sűrűbben, hol nagyobb adagban. A szellemek viszont azóta sem kísértik.
Kagan kunyhójában hűvös a hajnal és a tűz sajnos leégett mostanra, semmi kedve kimászni a takaró alól. Kicsit hiányzik neki a macska, bár nem az elzsibbadó végtagjai, hanem a társaság miatt. Megvakarja alkarján a bőrébe karcolt rúnát, a kunyhó tetejét nézi, megállapítja, hogy esős időben valószínűleg beázna. Talán egy olyan hely után kellene néznie, ahol szintén maga lehet, de nem folyik az esővíz, vagy csöpög a hólé a nyakába. Elhúzza a száját, majd nagy sóhajjal felül, kicsit kótyagos a feje és ezen a kótyagosságon nem segít az sem, hogy iszik egy korty bort a kulacsából, de legalább a szája íze valamivel kellemesebb lesz.
Dideregve öltözik, közben azon gondolkodik, hogy vajon tényleg ilyen hideg van, vagy csak a kimerültség miatt fázik? Végül megrántja a vállát, mert tulajdonképpen irreleváns. A kunyhóban nincsen tükör, így nem tudja ellenőrizni a kinézetét, bár valószínűleg erre is csak megrántaná a vállát. Ruhái ugyan kifogástalanok, de arcán látszik a kialvatlanság, a haján pedig az, hogy csak ujjaival fésülte meg. A flaskát magához veszi, aztán úgy dönt, hogy lemegy a folyóra, talán az arcmosás segít. Mappáját is viszi, a békabrekegés talán megihleti, meg a hajnal fényei, ahogyan a folyó vizét simogatják.*
3326. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-05-27 14:49:10
Üzenet elküldve: 2021-05-27 14:49:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A hajnal fényénél //
*A nap lassan és álmosan kezdi elhagyni az éjszaka sötétjét. A gázlónál egy hatalmas fehér ork tűnik fel a hajnal fényének első sugara között. A gázló száraz részén telepedik le, egy nagy fa tövében. A sekély folyamon minden gond nélkül át tudna kelni a levegő városa felé, azonban egyelőre még tétovázik. A fa rejtekében elővesz erszényéből egy nagyobb darab szárított húst. Akad mellette egy fél cipó, ami már kissé morzsálódik a szárazságtól, de egy cápa fogazatú orknak ez nem okoz gondot. A húst a cipóval felváltva kezdi el enni, hogy mire a nap felkel, addigra jóllakottan folytassa útját. Nem járt még ezen a vidéken, sem a vashegyieknél sem Artheniorban. Egyetlen dolog sodorta az ismeretlen felé, méghozzá nem más, mint a kihívás. Szeneslapát méretű tenyerét ökölbe szorítva már sejthető lehet a foglalkozása. Öklei csupa bőrkeményedés és egy-egy rongydarabbal át is vannak kötve. Legutóbbi mérkőzését futtatja végig, amit egy jól megtermett emberrel vívott. Gyors és bravúros ellenfél volt. Csupán az erőfölénye miatt nyerte meg Squagon az ökölharcot. Evés után egy kicsit megpihen a széles fa tövében mielőtt elindulna.*
*A nap lassan és álmosan kezdi elhagyni az éjszaka sötétjét. A gázlónál egy hatalmas fehér ork tűnik fel a hajnal fényének első sugara között. A gázló száraz részén telepedik le, egy nagy fa tövében. A sekély folyamon minden gond nélkül át tudna kelni a levegő városa felé, azonban egyelőre még tétovázik. A fa rejtekében elővesz erszényéből egy nagyobb darab szárított húst. Akad mellette egy fél cipó, ami már kissé morzsálódik a szárazságtól, de egy cápa fogazatú orknak ez nem okoz gondot. A húst a cipóval felváltva kezdi el enni, hogy mire a nap felkel, addigra jóllakottan folytassa útját. Nem járt még ezen a vidéken, sem a vashegyieknél sem Artheniorban. Egyetlen dolog sodorta az ismeretlen felé, méghozzá nem más, mint a kihívás. Szeneslapát méretű tenyerét ökölbe szorítva már sejthető lehet a foglalkozása. Öklei csupa bőrkeményedés és egy-egy rongydarabbal át is vannak kötve. Legutóbbi mérkőzését futtatja végig, amit egy jól megtermett emberrel vívott. Gyors és bravúros ellenfél volt. Csupán az erőfölénye miatt nyerte meg Squagon az ökölharcot. Evés után egy kicsit megpihen a széles fa tövében mielőtt elindulna.*
3325. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-05-18 14:49:02
Üzenet elküldve: 2021-05-18 14:49:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aenae egy pillanatig sem akarja zavarni Troddot és vendégét, ezért csak elmondja, hogy mi van az iratban, már sarkon is fordul, ezzel is elejét véve mindenféle esetleges udvariassági meghívásnak, vagy csevegésnek. Bár az is igaz, hogy Trodd nem az a szószátyár fajta, szóval félelme valószínűleg alaptalan, mindazonáltal ma nem kíváncsi már másokra. Napszaknak megfelelően köszön és a távozás hímes mezejére lép.
Gondolkodik, hogy felüljön-e a lova hátára, tulajdonképpen egészen barátságos jószágnak tűnik, talán sikerül lekenyerezni egy fél almával. Azonban hiába eteti meg a gyümölccsel, mégis úgy dönt, hogy marad inkább a saját lábánál, arról legalább tudja, hogy nem dobja le magáról. Persze lehet, hogy a ló sem tenné, de Aenae bizalmatlan.*
- Bocs, nem veled van a baj.
*Paskolja az állat nyakát, aki látszólag teljes közönnyel viseltetik aziránt, hogy Aenae nyeregbe száll-e, vagy sem. Az almát azért elropogtatja, Aenae meg a másik felét. Étvágyának mértéke nem változott, sőt a Yagnar-eset valószínűleg negatívan befolyásolta. Egyszerűen nem éhes, pedig ezt a fél almát leszámítva, egész nap nem evett egy falatot sem. Arra gondolt, hogy hozzon magával valami elemózsiát, csak épp megenni nem akaródzik.
Kagan kunyhója olyan, mint régen. Félreeső helyen van, de hát Kagan is elvonulni akart ide, Aenaenek is csak ez a célja. Némi csend, némi ördögvigyor és reményei szerint egy nagy alvás. Ha nem lenne hullafáradt és nem érezné magát olyan nyomorultul, akkor zavarná a kalyiba belsejében lévő por, de most nincs kedve sepregetni, csak a prémeket rázza ki annyira, amennyire tudja. A lovat hagyja legelni a viskó melletti karámban.
Az eresz alól bevisz némi tűzifát, hogy megpakolhassa a kandallót, be is gyújt, hiába van most kellemes idő, az éjszakák azért még hűvösek.
A helyiség berendezése szegényes, de azért egy bőr karosszék van, így Aenae abban helyezkedik el, még akkor is, ha kicsit kényelmetlen, mert szinte elveszik benne. Pont ugyanúgy, mint Kagan trónszékében. De ez érthető is, Kagan minden dimenziójában nagyobb volt, mint Aenae. Viszont Kagan egészen biztos, hogy nem tudott úgy elfeküdni benne, mint ahogyan Aenae tud, szóval tulajdonképpen megvan a gyakorlati haszna annak, hogy csak öt és fél láb magas, meg negyvenöt kiló. Jobbára csöndben tesz vesz, de mikor már elheveredik a karosszékben, ördögvigyort pöfékelve, akkor csak megszólal:*
- A kurva életbe!
*Aenae egy pillanatig sem akarja zavarni Troddot és vendégét, ezért csak elmondja, hogy mi van az iratban, már sarkon is fordul, ezzel is elejét véve mindenféle esetleges udvariassági meghívásnak, vagy csevegésnek. Bár az is igaz, hogy Trodd nem az a szószátyár fajta, szóval félelme valószínűleg alaptalan, mindazonáltal ma nem kíváncsi már másokra. Napszaknak megfelelően köszön és a távozás hímes mezejére lép.
Gondolkodik, hogy felüljön-e a lova hátára, tulajdonképpen egészen barátságos jószágnak tűnik, talán sikerül lekenyerezni egy fél almával. Azonban hiába eteti meg a gyümölccsel, mégis úgy dönt, hogy marad inkább a saját lábánál, arról legalább tudja, hogy nem dobja le magáról. Persze lehet, hogy a ló sem tenné, de Aenae bizalmatlan.*
- Bocs, nem veled van a baj.
*Paskolja az állat nyakát, aki látszólag teljes közönnyel viseltetik aziránt, hogy Aenae nyeregbe száll-e, vagy sem. Az almát azért elropogtatja, Aenae meg a másik felét. Étvágyának mértéke nem változott, sőt a Yagnar-eset valószínűleg negatívan befolyásolta. Egyszerűen nem éhes, pedig ezt a fél almát leszámítva, egész nap nem evett egy falatot sem. Arra gondolt, hogy hozzon magával valami elemózsiát, csak épp megenni nem akaródzik.
Kagan kunyhója olyan, mint régen. Félreeső helyen van, de hát Kagan is elvonulni akart ide, Aenaenek is csak ez a célja. Némi csend, némi ördögvigyor és reményei szerint egy nagy alvás. Ha nem lenne hullafáradt és nem érezné magát olyan nyomorultul, akkor zavarná a kalyiba belsejében lévő por, de most nincs kedve sepregetni, csak a prémeket rázza ki annyira, amennyire tudja. A lovat hagyja legelni a viskó melletti karámban.
Az eresz alól bevisz némi tűzifát, hogy megpakolhassa a kandallót, be is gyújt, hiába van most kellemes idő, az éjszakák azért még hűvösek.
A helyiség berendezése szegényes, de azért egy bőr karosszék van, így Aenae abban helyezkedik el, még akkor is, ha kicsit kényelmetlen, mert szinte elveszik benne. Pont ugyanúgy, mint Kagan trónszékében. De ez érthető is, Kagan minden dimenziójában nagyobb volt, mint Aenae. Viszont Kagan egészen biztos, hogy nem tudott úgy elfeküdni benne, mint ahogyan Aenae tud, szóval tulajdonképpen megvan a gyakorlati haszna annak, hogy csak öt és fél láb magas, meg negyvenöt kiló. Jobbára csöndben tesz vesz, de mikor már elheveredik a karosszékben, ördögvigyort pöfékelve, akkor csak megszólal:*
- A kurva életbe!
3324. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-05-18 03:37:49
Üzenet elküldve: 2021-05-18 03:37:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy kis intermezzo//
*Nem vitás, az anyagtalan lánc, mi evilághoz köti, bizony hordozóval bír. S ki más lenne bilincse túloldalán, mint tulajdon vére és hóhéra. Furcsa humora van az Ősöknek, ő még sem orrol miatta rájuk. Okkal van itt, még akkor is, ha testet nem ölthet, s látszólag nem is juthat hozzá. Lelke azonban a régi, akarata pedig legalább annyira acélos. Az értetlenségen már felülemelkedett. Még ha nem is tiszta előtte az út, az Ősök Szellemének dolga van még vele. De hogyan markol fokost a testetlen, s hogyan parancsol a hangtalan?*
~Sötétlő hullámok, éjfekete álmok...~
*Mintha egy végtelen mély kútból rántanák elő. Azonban ahogy tágra nyitja alaktalan szemeit, már nem az erődöt látja maga körül. Egy takaros parasztház előtt ácsorog, már amennyire utóbbi lehetséges. Talán inkább levitál. Bárhogy is, ahogy eddig, most sincs egyedül. A leány itt áll mellette. Ó, szívesen szólana hozzá, másra sem vágyik. De még csak a karját sem képes a borostyánszemű tharg felé nyújtani, hogy a vállát megmarkolva a frászt hozza rá. A groteszk képre hangtalan feldöcög magában. Ha csak sejtése lenne... Ha tudná, hogy nem ölte meg! Hisz itt van, a szelleme sértetlen. Elpusztíthatatlan, méghozzá az Ősök Szellemének jóvoltából. Rabsága lét és halál között nem börtön, hanem esély. Kell több bizonyíték rá, hogy a helyes ösvényen lépdelt?
Talán a leányt kellene a kijelölt útra terelnie. Bármit is állítson Kagan Thargodarról, bizton nem ezt az utat szánta nemzetségének. Ha lenne esélye szót váltani Waldrannal...
Akár egy sóhaj, úgy libben közelebb Kagaenaehez. Ha élne, a thargok úrnője most a tarkóján érezné vérízű leheletét.*
~Egy dolgod lett volna csupán, leány.~ *Ajkait hang nem hagyja el, még csak nem is formál szavakat. Akár egy nyári fuvallat, úgy közelíti meg a rokont. Talán tulajdon vérével nagyobb szerencséje lesz.* ~Ősök, most adjatok erőt.~
*Nem vitás, az anyagtalan lánc, mi evilághoz köti, bizony hordozóval bír. S ki más lenne bilincse túloldalán, mint tulajdon vére és hóhéra. Furcsa humora van az Ősöknek, ő még sem orrol miatta rájuk. Okkal van itt, még akkor is, ha testet nem ölthet, s látszólag nem is juthat hozzá. Lelke azonban a régi, akarata pedig legalább annyira acélos. Az értetlenségen már felülemelkedett. Még ha nem is tiszta előtte az út, az Ősök Szellemének dolga van még vele. De hogyan markol fokost a testetlen, s hogyan parancsol a hangtalan?*
~Sötétlő hullámok, éjfekete álmok...~
*Mintha egy végtelen mély kútból rántanák elő. Azonban ahogy tágra nyitja alaktalan szemeit, már nem az erődöt látja maga körül. Egy takaros parasztház előtt ácsorog, már amennyire utóbbi lehetséges. Talán inkább levitál. Bárhogy is, ahogy eddig, most sincs egyedül. A leány itt áll mellette. Ó, szívesen szólana hozzá, másra sem vágyik. De még csak a karját sem képes a borostyánszemű tharg felé nyújtani, hogy a vállát megmarkolva a frászt hozza rá. A groteszk képre hangtalan feldöcög magában. Ha csak sejtése lenne... Ha tudná, hogy nem ölte meg! Hisz itt van, a szelleme sértetlen. Elpusztíthatatlan, méghozzá az Ősök Szellemének jóvoltából. Rabsága lét és halál között nem börtön, hanem esély. Kell több bizonyíték rá, hogy a helyes ösvényen lépdelt?
Talán a leányt kellene a kijelölt útra terelnie. Bármit is állítson Kagan Thargodarról, bizton nem ezt az utat szánta nemzetségének. Ha lenne esélye szót váltani Waldrannal...
Akár egy sóhaj, úgy libben közelebb Kagaenaehez. Ha élne, a thargok úrnője most a tarkóján érezné vérízű leheletét.*
~Egy dolgod lett volna csupán, leány.~ *Ajkait hang nem hagyja el, még csak nem is formál szavakat. Akár egy nyári fuvallat, úgy közelíti meg a rokont. Talán tulajdon vérével nagyobb szerencséje lesz.* ~Ősök, most adjatok erőt.~
3323. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-05-14 11:21:38
Üzenet elküldve: 2021-05-14 11:21:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
//Zárás//
*Nem igazán érti, hogy az asszony ezzel a mondatával mit is szeretne, de nem akar ostobának tűnni, úgyhogy nem kérdez rá, szóval csak annyiban maradnak, hogy Learon még fiatal és bőven van ideje mindenre, amit szeretne majd elérni. Az viszont felbátorítja, amit az asszony második mondatával mond. Ha a pásztor találna egy kicsit fiatalabb asszonyt, még volna ideje egy kicsit összerázódni vele, mielőtt megszületne a gyermeke.* ~Bár minél előbb, annál jobb! Tartja a mondás.~
-Én ebben reménykedem, hogy ha vér szerinti gyermekem nem is születik, bár szülessen! *itt tart egy pillanatnyi szünetet, mintha először el se hinné, amit mondott, csak így javítva.*
-Akkor akikért tettem valamit, majd tovább viszik a Derin nevet. *Nem mintha vele halna ki a családja, hiszen számtalan testvére van a szülőfaluja környékén, de azért jó lenne, ha itt is megvetné a lábát az a kecskés címer és ha a thargokat nemzedékek múltán is támogatni tudnák a Derinek.*
-Én ebben biztos vagyok! *Neveti el magát a tíz ujj megnyalására.* ~Ha addig valami démon vagy isten le nem vágja valamelyiket!~
-Reméljük a Vashegy népe tesz ellene, hogy el ne szaporodjanak. *Elég nagy probléma ez, de ha elkezdenek gyomlálni, akkor talán sikerülhet kiszorítani a rossz füveket a barbárok kertjéből.*
-Én is azon leszek, hogy őrizzem a környék békéjét. *A kérdésre a Sajt-mester hunyorít egy kicsit, hogy jobban lásson a messzeségbe, de igazából ez csak amolyan rájátszás, hiszen az első ferde kémének már ott integetnek nem messze tőlük, várva a betoppanásukat.*
-Már mindjárt ott vagyunk! *És valóban így is van. Szóval amint odaérnek, a pásztor lehajol az anyókához, megöleli és megígéri neki, hogy nemsokára jön és elfogyasztja azt a beígért finomságot, aztán integetve távozik.*
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
//Zárás//
*Nem igazán érti, hogy az asszony ezzel a mondatával mit is szeretne, de nem akar ostobának tűnni, úgyhogy nem kérdez rá, szóval csak annyiban maradnak, hogy Learon még fiatal és bőven van ideje mindenre, amit szeretne majd elérni. Az viszont felbátorítja, amit az asszony második mondatával mond. Ha a pásztor találna egy kicsit fiatalabb asszonyt, még volna ideje egy kicsit összerázódni vele, mielőtt megszületne a gyermeke.* ~Bár minél előbb, annál jobb! Tartja a mondás.~
-Én ebben reménykedem, hogy ha vér szerinti gyermekem nem is születik, bár szülessen! *itt tart egy pillanatnyi szünetet, mintha először el se hinné, amit mondott, csak így javítva.*
-Akkor akikért tettem valamit, majd tovább viszik a Derin nevet. *Nem mintha vele halna ki a családja, hiszen számtalan testvére van a szülőfaluja környékén, de azért jó lenne, ha itt is megvetné a lábát az a kecskés címer és ha a thargokat nemzedékek múltán is támogatni tudnák a Derinek.*
-Én ebben biztos vagyok! *Neveti el magát a tíz ujj megnyalására.* ~Ha addig valami démon vagy isten le nem vágja valamelyiket!~
-Reméljük a Vashegy népe tesz ellene, hogy el ne szaporodjanak. *Elég nagy probléma ez, de ha elkezdenek gyomlálni, akkor talán sikerülhet kiszorítani a rossz füveket a barbárok kertjéből.*
-Én is azon leszek, hogy őrizzem a környék békéjét. *A kérdésre a Sajt-mester hunyorít egy kicsit, hogy jobban lásson a messzeségbe, de igazából ez csak amolyan rájátszás, hiszen az első ferde kémének már ott integetnek nem messze tőlük, várva a betoppanásukat.*
-Már mindjárt ott vagyunk! *És valóban így is van. Szóval amint odaérnek, a pásztor lehajol az anyókához, megöleli és megígéri neki, hogy nemsokára jön és elfogyasztja azt a beígért finomságot, aztán integetve távozik.*
3322. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-05-05 13:43:25
Üzenet elküldve: 2021-05-05 13:43:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Nem ettem én ma egyebet...//
//Csak egy kis intermezzo//
*Aenae nagy nehezen összekaparta magát, tulajdonképpen nem látszik rajta, hogy pár órával korábban szabályszerűen kivégzett egy embert a saját fegyverével. Olyan, mint bármikor máskor, ruhája tiszta - a vérmocskosat a tűzre vetette -, haja laza fonatban omlik előre a válla felett, a nyakában viselt céklaszínű sál valahogy vidámmá teszi a megjelenését. Nem mintha bármi oka lenne a vidámságra, de indulás előtt még meg is dicsérte magát, mikor a tükörbe pillantott, hogy milyen remekül fest a történtek ellenére. A külső máz teljesen tökéletes, csak belül érzi magát nyomorultul.
Felnyergeltetett ugyan egy lovat magának, mégis száron vezeti maga mögött, jól esik neki a séta, ráér még elvágtatni a naplementébe. Vagy a napfelkeltébe. Ráérősen halad, az se baj, ha a hátas időnként elkalandozik kissé, hogy leharapjon pár ízletesnek tűnő falatot az út széléről. Aenae amúgy sem a legjobb lovas, az állat is ismeretlen számára, nem akarja egy árokba zuhanva tölteni az éjszakát. Nagyot sóhajt, vajon Habrertus mikor ír, hogy visszaszerezze a lovait? Főleg azt lenne fontos, amelyiket ő maga hagyta a Pinty istállójában, azzal a patással már egész jól összeszoktak.
Kicsit kimelegszik a gyaloglásban, talán kicsit túlöltözött, mikor köpenyt kanyarított a vállára indulás előtt. Le viszont nem veszi, mert a tavasz csalóka, az ilyenből könnyen tüdőgyulladás lehet, legalább van egy kis egészséges arcszíne.
Trodd háza előtt állva előkészíti a birtoklevelet, majd kopog. Tervei szerint az ajtónyitást követően egyből elhadarja, hogy miért is jött, átadja a papírost és rögtön a távozás mezejére is lép valami nagyon sürgős dologra hivatkozva, meg arra, hogy nem akar zavarni. Elképzelése szerint Kagan búvóhelyén tölti az éjszakát, akkor kevesebb eséllyel találják meg valami baromsággal.*
//Csak egy kis intermezzo//
*Aenae nagy nehezen összekaparta magát, tulajdonképpen nem látszik rajta, hogy pár órával korábban szabályszerűen kivégzett egy embert a saját fegyverével. Olyan, mint bármikor máskor, ruhája tiszta - a vérmocskosat a tűzre vetette -, haja laza fonatban omlik előre a válla felett, a nyakában viselt céklaszínű sál valahogy vidámmá teszi a megjelenését. Nem mintha bármi oka lenne a vidámságra, de indulás előtt még meg is dicsérte magát, mikor a tükörbe pillantott, hogy milyen remekül fest a történtek ellenére. A külső máz teljesen tökéletes, csak belül érzi magát nyomorultul.
Felnyergeltetett ugyan egy lovat magának, mégis száron vezeti maga mögött, jól esik neki a séta, ráér még elvágtatni a naplementébe. Vagy a napfelkeltébe. Ráérősen halad, az se baj, ha a hátas időnként elkalandozik kissé, hogy leharapjon pár ízletesnek tűnő falatot az út széléről. Aenae amúgy sem a legjobb lovas, az állat is ismeretlen számára, nem akarja egy árokba zuhanva tölteni az éjszakát. Nagyot sóhajt, vajon Habrertus mikor ír, hogy visszaszerezze a lovait? Főleg azt lenne fontos, amelyiket ő maga hagyta a Pinty istállójában, azzal a patással már egész jól összeszoktak.
Kicsit kimelegszik a gyaloglásban, talán kicsit túlöltözött, mikor köpenyt kanyarított a vállára indulás előtt. Le viszont nem veszi, mert a tavasz csalóka, az ilyenből könnyen tüdőgyulladás lehet, legalább van egy kis egészséges arcszíne.
Trodd háza előtt állva előkészíti a birtoklevelet, majd kopog. Tervei szerint az ajtónyitást követően egyből elhadarja, hogy miért is jött, átadja a papírost és rögtön a távozás mezejére is lép valami nagyon sürgős dologra hivatkozva, meg arra, hogy nem akar zavarni. Elképzelése szerint Kagan búvóhelyén tölti az éjszakát, akkor kevesebb eséllyel találják meg valami baromsággal.*
3321. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-04-17 23:51:08
Üzenet elküldve: 2021-04-17 23:51:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nem ettem én ma egyebet...//
-Megjárja.
*Állapítja meg túlzott szerénységgel. Hogy a városi házaknál szolgáló lánynak jó lenne-e a szája ízének a pásztor mód készült birkapörkölt az nem biztos, de ha a faggyú nem rontaná neki el akkor az, azt is végtelen türelemmel készítő pásztorénál lehet nem evett még jobbat. De mondják is, hogy bár a konyha a nők otthona, de birkapörköltet igazán csak egy férfi tud csinálni. A munkával kapcsolatban végül megegyeznek, hogy az mindig akad. A pásztor is elhiszi a lányról, hogy nem tétlenkedik. Arra is csak bólogat, hogy a kisasszony jól bánik vele. Annyira nagyon nem tudta megismerni, de abból ítélve ahogy a lovát kölcsönadta neki biztos rendes asszony lehet. Nem szoktak ilyesmivel foglalkozni az úri népek. Főleg vajúdás közben. A kevésbé jólelkű gazdák említésére a pásztor ábrázatán nem látszik semmi, de értőn bólogat.*
-Értem.
*Elhiszi, hogy van ilyen. Tényleg más világ az. Talán régen még be is illeszkedhetett volna egy olyan környezetbe mint cseléd, de most már annyira távol áll tőle az olyasmi, hogy jobb is, hogy olyan nemesekkel nincsen dolga. A thargok szabadszelleműsége úgy néz ki csak hatással volt eá egy kicsit. Vagy az, hogy ő amit kapott és ahogy vele bánnak, azt kiérdemelte és nem csak az ölébe hullott mint az uraságoknak vagy az úrnőknek. Hogy a másiknak mennie kell kicsit elszomorítja a Trodd-ot, de megérti a dolgot és ő is felkel a székéből. A mozgásra Mándli is felpattan az asztal alól ahol olyan kényelmesen elhelyezkedett és hallgatta az emberek hangját ritkán meg megrezdülő kis fülecskével. Most fejét kapkodva apró gombszemeivel kíváncsin néz fel, hogy mi fog történni. Trodd szokásos színtelen egykedvű hangján szólal meg.*
-Várj egy kicsit!
*Azzal bemegy a kamrába és kis idő múlva egy barna köcsöggel a kezében tér vissza amiben birkatej lötyög.*
-Ezt vidd haza és igyátok meg vagy csinálhatsz belőle valamit. Ne kísérjelek el hazáig?
*Tudja hol élnek ők és hogy nem kell erdőn átmenni hozzá meg, hogy nem veszélyes környék, de szívesen a lánnyal tartana. Könnyen találna munkát is magának arrafelé ha azon múlna.*
-Megjárja.
*Állapítja meg túlzott szerénységgel. Hogy a városi házaknál szolgáló lánynak jó lenne-e a szája ízének a pásztor mód készült birkapörkölt az nem biztos, de ha a faggyú nem rontaná neki el akkor az, azt is végtelen türelemmel készítő pásztorénál lehet nem evett még jobbat. De mondják is, hogy bár a konyha a nők otthona, de birkapörköltet igazán csak egy férfi tud csinálni. A munkával kapcsolatban végül megegyeznek, hogy az mindig akad. A pásztor is elhiszi a lányról, hogy nem tétlenkedik. Arra is csak bólogat, hogy a kisasszony jól bánik vele. Annyira nagyon nem tudta megismerni, de abból ítélve ahogy a lovát kölcsönadta neki biztos rendes asszony lehet. Nem szoktak ilyesmivel foglalkozni az úri népek. Főleg vajúdás közben. A kevésbé jólelkű gazdák említésére a pásztor ábrázatán nem látszik semmi, de értőn bólogat.*
-Értem.
*Elhiszi, hogy van ilyen. Tényleg más világ az. Talán régen még be is illeszkedhetett volna egy olyan környezetbe mint cseléd, de most már annyira távol áll tőle az olyasmi, hogy jobb is, hogy olyan nemesekkel nincsen dolga. A thargok szabadszelleműsége úgy néz ki csak hatással volt eá egy kicsit. Vagy az, hogy ő amit kapott és ahogy vele bánnak, azt kiérdemelte és nem csak az ölébe hullott mint az uraságoknak vagy az úrnőknek. Hogy a másiknak mennie kell kicsit elszomorítja a Trodd-ot, de megérti a dolgot és ő is felkel a székéből. A mozgásra Mándli is felpattan az asztal alól ahol olyan kényelmesen elhelyezkedett és hallgatta az emberek hangját ritkán meg megrezdülő kis fülecskével. Most fejét kapkodva apró gombszemeivel kíváncsin néz fel, hogy mi fog történni. Trodd szokásos színtelen egykedvű hangján szólal meg.*
-Várj egy kicsit!
*Azzal bemegy a kamrába és kis idő múlva egy barna köcsöggel a kezében tér vissza amiben birkatej lötyög.*
-Ezt vidd haza és igyátok meg vagy csinálhatsz belőle valamit. Ne kísérjelek el hazáig?
*Tudja hol élnek ők és hogy nem kell erdőn átmenni hozzá meg, hogy nem veszélyes környék, de szívesen a lánnyal tartana. Könnyen találna munkát is magának arrafelé ha azon múlna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344