Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 168 (3341. - 3360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3360. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-26 16:18:47
Üzenet elküldve: 2021-06-26 16:18:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*A tolvaj hallgatva a hosszúéltű szavait lopva fürkészi a világos arcot. Próbálja kiolvasni vonásaiból és hanghordozásából, vajon milyen lehet a kapcsolata a Vashegy úrnőjével, valami furcsa okból mindig is azt feltételezte, kedvelheti a leányt. Most azonban a szavak kissé elbizonytalanítják, ettől függetlenül mégis úgy dönt, a szóbeszéddel kapcsolatos véleményét inkább megtartja magának.*
-Nem is értem, hogy engedhették kíséret nélkül a városba.
*Sóhajt, s még a fejét is csóválja, mintha maga is aggasztónak találná a történetet, noha túl sok érzelmet valójában nem vált ki belőle a dolog. Talán csak egy hangányi kíváncsiságot.
A már-már szinte meglepően idillinek ható barátságos, derűs hangulat egyik pillanatról a másikra lesz semmivé. Messzire szökik, egyelőre pedig úgy tűnik egyhamar nem tér vissza, helyére feszültség és megvetés költözik.
Saját magát is meglepi a dolog, de hirtelen elönti a harag Learon leereszkedő kérdését hallva, még ha ennek hangot nem is ad, igyekszik teljesen higgadtnak mutatkozni. Vonásai nyugodtak maradnak, de ahogy a mágus kezére pillant majd tekintetét keresi, kékjeiben ott dereng megbújva az indulat. Nem fenyeget, nem provokál, de valahogy érződik rajta, ha kell, nem lesz rest kardot rántani és megvédeni magát. Vagy a mélységit. Még úgy is, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem jeleskedik túlzottan a fegyverforgatásban.
Épp nyitná a száját, hogy csillapítsa a kedélyeket, mikor Cale megszólal helyette, s a tolvaj igencsak nehezen fojtja el az ingert, hogy csendre intse. Nem szereti, ha valami nem úgy történik, ahogy eltervezte, a férfi pedig minden egyes szavával egyre messzebb sodorja őket elképzeléseitől, ez pedig végtelenül bosszússá teszi. Ezen az sem segít, hogy fogalma sincs, pontosan mit akar a drámainak ígérkező monológgal elérni a bárd, csak reménykedni tud abban, hogy alaposan, előre kitalálta ezt az egészet, nem pedig csak úgy kibukott most belőle ez a rengeteg sérelem.
Eleinte csak óvatosan figyeli a másik kettő reakcióit, hogy mit váltanak ki belőlük a kormoska egyébként egészen őszintének ható szavai, de ahogy Cale megmutatja a hegeit, aztán pedig máris a halálra készül, a lány elszorult torokkal emeli rá kékjeit. Legszívesebben rákiabálná, hogy azonnal hagyja ezt abba, mert bizony egyáltalán nem tetszik neki, hogy ilyen könnyen elhagyta és feladta magát, aztán a másik kettővel is nyomban ordítana, ha csak egy szót is szólnának. De nem tesz semmit. Mindössze megkeményíti vonásait és Relaelre emeli tekintetét.*
-Kezeskedem érte.
*Hangja nem kérlelő, hanem komoly és higgadt, egy röpke pillanatra még talán maga is elhiszi, amit mond.*
-De elmegyünk, ha ez a kívánságotok.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.26 16:21:02
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*A tolvaj hallgatva a hosszúéltű szavait lopva fürkészi a világos arcot. Próbálja kiolvasni vonásaiból és hanghordozásából, vajon milyen lehet a kapcsolata a Vashegy úrnőjével, valami furcsa okból mindig is azt feltételezte, kedvelheti a leányt. Most azonban a szavak kissé elbizonytalanítják, ettől függetlenül mégis úgy dönt, a szóbeszéddel kapcsolatos véleményét inkább megtartja magának.*
-Nem is értem, hogy engedhették kíséret nélkül a városba.
*Sóhajt, s még a fejét is csóválja, mintha maga is aggasztónak találná a történetet, noha túl sok érzelmet valójában nem vált ki belőle a dolog. Talán csak egy hangányi kíváncsiságot.
A már-már szinte meglepően idillinek ható barátságos, derűs hangulat egyik pillanatról a másikra lesz semmivé. Messzire szökik, egyelőre pedig úgy tűnik egyhamar nem tér vissza, helyére feszültség és megvetés költözik.
Saját magát is meglepi a dolog, de hirtelen elönti a harag Learon leereszkedő kérdését hallva, még ha ennek hangot nem is ad, igyekszik teljesen higgadtnak mutatkozni. Vonásai nyugodtak maradnak, de ahogy a mágus kezére pillant majd tekintetét keresi, kékjeiben ott dereng megbújva az indulat. Nem fenyeget, nem provokál, de valahogy érződik rajta, ha kell, nem lesz rest kardot rántani és megvédeni magát. Vagy a mélységit. Még úgy is, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem jeleskedik túlzottan a fegyverforgatásban.
Épp nyitná a száját, hogy csillapítsa a kedélyeket, mikor Cale megszólal helyette, s a tolvaj igencsak nehezen fojtja el az ingert, hogy csendre intse. Nem szereti, ha valami nem úgy történik, ahogy eltervezte, a férfi pedig minden egyes szavával egyre messzebb sodorja őket elképzeléseitől, ez pedig végtelenül bosszússá teszi. Ezen az sem segít, hogy fogalma sincs, pontosan mit akar a drámainak ígérkező monológgal elérni a bárd, csak reménykedni tud abban, hogy alaposan, előre kitalálta ezt az egészet, nem pedig csak úgy kibukott most belőle ez a rengeteg sérelem.
Eleinte csak óvatosan figyeli a másik kettő reakcióit, hogy mit váltanak ki belőlük a kormoska egyébként egészen őszintének ható szavai, de ahogy Cale megmutatja a hegeit, aztán pedig máris a halálra készül, a lány elszorult torokkal emeli rá kékjeit. Legszívesebben rákiabálná, hogy azonnal hagyja ezt abba, mert bizony egyáltalán nem tetszik neki, hogy ilyen könnyen elhagyta és feladta magát, aztán a másik kettővel is nyomban ordítana, ha csak egy szót is szólnának. De nem tesz semmit. Mindössze megkeményíti vonásait és Relaelre emeli tekintetét.*
-Kezeskedem érte.
*Hangja nem kérlelő, hanem komoly és higgadt, egy röpke pillanatra még talán maga is elhiszi, amit mond.*
-De elmegyünk, ha ez a kívánságotok.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.26 16:21:02
3359. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-25 22:58:48
Üzenet elküldve: 2021-06-25 22:58:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de a bátyád fura.
*Aenae elképzelése szerint állandóan csöpöghet az orra, meg tüsszöghet. Aenae elfintorodik erre a gondolatra.*
- Nem tudom. Vagy én csináltam, vagy az a nő.
*Felnyög, mert bármennyire is nem akarja kimondani, mégis úgy néz ki, hogy kénytelen lesz.*
- Ka... Az apám előző felesége. Ő beszélt a szellemekkel. Miért ne lehetne visszajáró lélek? Apádat is láttam. Meg anyámat. Aldo bácsinak jobban örültem.
*Ezen a ponton nem mer Effyre nézni, hiszen pár mondaton belül említette a megszobrult férjét és a halott apját.*
- Ne haragudj, én...
*Sok dolgot tudna magára mondani, hogy egy ökör, hogy egy bunkó, hogy érzéketlen.*
- Rossz társaság vagyok...
*Szépíti kicsit a dolgot.*
- Felprédálta Sziritánt. Aztán a Vashegyre jött dicsekedni. Közben menekültek is jöttek. Elmondták, hogy a Vashegy nevében ölt. A Vashegy nevében, érted?!
*Ha nem lenne még mindig harmatosan gyenge, akkor most felugrana, hogy lenyomjon ő is egy olyan szónoklatot, mint amit Yagnartól meghallgathatott. Mivel azonban nincs most ereje, ezért elmarad most az előadás is.*
- Egyszerűen nem szarok oda, ahonnét eszem, nem?! Vagy ezek a hülye barbárok még ezt sem tudják felfogni?!
*A keze ökölbe szorul, még mindig dühíti, hogy Yagnar még az utolsó pillanatban sem értette, hogy mi is volt a legfőbb probléma a kis gyilkolászással. Mert nem a gyilkolászás maga, hanem az, hogy a Vashegy nevében tette mindezt és a Vashegyre hozta a szajrét. Ha nem így jár el, akkor Aenae csak a vállát rántotta volna meg, hisz Sziritán nem az ő problémája, mert Artheniorhoz tartozik.*
- Azt hitte nem teszem meg. Bolond volt. És egy gyáva, gyenge kislánynak hitt.
*A szemében olyan tűz ég, ami gyáva és gyenge kislányok szemében nemigen ég. Egészen nyilvánvaló, hogy Kagan gyermeke.*
- Nem. Azt gondoltam, hogy majd hozzámegyek Briwalhoz, a legjóképűbb férfihez, akiért odavoltam. Szülök neki egy szakajtónyi gyereket. Bálokba járunk, hatona kártyázni és boldogan élünk, míg meg nem halunk...
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de a bátyád fura.
*Aenae elképzelése szerint állandóan csöpöghet az orra, meg tüsszöghet. Aenae elfintorodik erre a gondolatra.*
- Nem tudom. Vagy én csináltam, vagy az a nő.
*Felnyög, mert bármennyire is nem akarja kimondani, mégis úgy néz ki, hogy kénytelen lesz.*
- Ka... Az apám előző felesége. Ő beszélt a szellemekkel. Miért ne lehetne visszajáró lélek? Apádat is láttam. Meg anyámat. Aldo bácsinak jobban örültem.
*Ezen a ponton nem mer Effyre nézni, hiszen pár mondaton belül említette a megszobrult férjét és a halott apját.*
- Ne haragudj, én...
*Sok dolgot tudna magára mondani, hogy egy ökör, hogy egy bunkó, hogy érzéketlen.*
- Rossz társaság vagyok...
*Szépíti kicsit a dolgot.*
- Felprédálta Sziritánt. Aztán a Vashegyre jött dicsekedni. Közben menekültek is jöttek. Elmondták, hogy a Vashegy nevében ölt. A Vashegy nevében, érted?!
*Ha nem lenne még mindig harmatosan gyenge, akkor most felugrana, hogy lenyomjon ő is egy olyan szónoklatot, mint amit Yagnartól meghallgathatott. Mivel azonban nincs most ereje, ezért elmarad most az előadás is.*
- Egyszerűen nem szarok oda, ahonnét eszem, nem?! Vagy ezek a hülye barbárok még ezt sem tudják felfogni?!
*A keze ökölbe szorul, még mindig dühíti, hogy Yagnar még az utolsó pillanatban sem értette, hogy mi is volt a legfőbb probléma a kis gyilkolászással. Mert nem a gyilkolászás maga, hanem az, hogy a Vashegy nevében tette mindezt és a Vashegyre hozta a szajrét. Ha nem így jár el, akkor Aenae csak a vállát rántotta volna meg, hisz Sziritán nem az ő problémája, mert Artheniorhoz tartozik.*
- Azt hitte nem teszem meg. Bolond volt. És egy gyáva, gyenge kislánynak hitt.
*A szemében olyan tűz ég, ami gyáva és gyenge kislányok szemében nemigen ég. Egészen nyilvánvaló, hogy Kagan gyermeke.*
- Nem. Azt gondoltam, hogy majd hozzámegyek Briwalhoz, a legjóképűbb férfihez, akiért odavoltam. Szülök neki egy szakajtónyi gyereket. Bálokba járunk, hatona kártyázni és boldogan élünk, míg meg nem halunk...
3358. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-25 20:02:40
Üzenet elküldve: 2021-06-25 20:02:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Igen, úgy szokta. Szörnyű egy szokás, és nem is tudok efelől csinálni semmit.
*Megrántja a vállát. Tizio felnőtt férfiember, nem gyámkodhat fölötte, noha szívesen venné, ha leszokna a szerről. ~Tönkreteszi magát ő is, ha így folytatja. És még Nava sem tud vele semmit tenni, azt hiszem.~*
- Nem emlékszel?
*Többféle lehetséges magyarázat jut eszébe a tharg rúnával kapcsolatban. Talán Aenae kábult volt valamitől, talán részeg, talán azok a fránya szellemek voltak a ludasok. Ez utólag már nem is számít szerinte. Annyi furcsa dolgot tapasztalt ő már ittléte alatt, hogy a bőrbe vájt rúnák és a szellemekkel suttogás már-már mindennapinak tűnnek. Az emberrablásokról és a néha errefelé megforduló furcsa szerzetekről meg nem is beszélve.*
- Nos, a szépség nem jelent semmit, ha meg akarnak ölni, nemde? De tudom, miről beszélsz. Történt már velem hasonló.
*Egy pillanatra Jazra, arra a félkegyelmű fél-elfre gondol, akivel még Artheniorban volt szerencséje megismerkedni. Vele kapcsolatban is hasonlóképp érzett. Taszította, mint a felázott gané, de mégis volt benne valami.*
- Értem, tehát valami zsiványféle volt. De ugye nem bántott téged előtte? Vagy csak akart? Egyáltalán te kerested fel őt?
*Aenae-nek, mint az 'Elárvult Thargok Úrnőjének' úgy hiszi, biztosan vannak kötelességei, amelyek Kagan után maradtak reá. Vagy szerinte legalábbis biztosan van benne egyfajta kötelességtudat, ha a thargokról és földjeikről van szó. Noha abban egyelőre nem biztos, hogy barátnője rendfenntartó célzattal tette-e, amit tett, vagy szimplán az események alakultak úgy ahogy, és megtette, amit a pillanat hevében a leglogikusabbnak vélt... Netalán mindkettő. Ehhez még vajmi keveset tud az ügyről. Annyi már bizonyos azonban, hogy szemmel láthatóan felzaklatta a lányt a dolog.*
- Ha ez az ember valóban ezt tette, akkor megérdemelte a sorsát. Te pedig csak hozzásegítetted. ~Mondani persze könnyű.~
*Nem tudja, mi játszódhat le barátnője fejében, hisz Effi még sohasem ölt meg senkit, ámbár egészen biztos benne, hogyha egyszer megtörténne, ő is nehezen tudna magához térni, és ilyen kontextusban már a Hrothiszőr kucsmás szellemek megjelenése is egészen érthetővé válik. Megpróbálja hát más irányba terelni a szót, hátha az némileg oldja a feszültséget.*
- Gondoltad volna, hogy idáig jutunk Artheniorból? Annyi minden történt velünk azóta. Azt hiszem, valahogy el kell fogadnunk ezt. Te tharg vagy, még ha nem is feltétlenül akarod ezt, a thargléthez pedig inkább tartozik vérontás, mint a mi városi elkényeztetett puccparádénkhoz. Meg hát persze hogy nem akarod... Vagy nem akartad. Nem egy ilyen élet reményében nőttél fel. Én sem ilyen életet remélve nőttem fel. De valahogy mégis itt kötöttünk ki.
*Elvesz egy süteményt a dobozkából, és majszolni kezdi.*
- Nem vagy bolond. Csak ez a világ bolond, amiben élnünk vagy néha ölnünk kell. Igaz, Pharajo?
*A gyapjasteve beleegyezése gyanánt tekint Effire a kifutóból, aztán tér vissza bokros teendői intézéséhez.*
- Igen, úgy szokta. Szörnyű egy szokás, és nem is tudok efelől csinálni semmit.
*Megrántja a vállát. Tizio felnőtt férfiember, nem gyámkodhat fölötte, noha szívesen venné, ha leszokna a szerről. ~Tönkreteszi magát ő is, ha így folytatja. És még Nava sem tud vele semmit tenni, azt hiszem.~*
- Nem emlékszel?
*Többféle lehetséges magyarázat jut eszébe a tharg rúnával kapcsolatban. Talán Aenae kábult volt valamitől, talán részeg, talán azok a fránya szellemek voltak a ludasok. Ez utólag már nem is számít szerinte. Annyi furcsa dolgot tapasztalt ő már ittléte alatt, hogy a bőrbe vájt rúnák és a szellemekkel suttogás már-már mindennapinak tűnnek. Az emberrablásokról és a néha errefelé megforduló furcsa szerzetekről meg nem is beszélve.*
- Nos, a szépség nem jelent semmit, ha meg akarnak ölni, nemde? De tudom, miről beszélsz. Történt már velem hasonló.
*Egy pillanatra Jazra, arra a félkegyelmű fél-elfre gondol, akivel még Artheniorban volt szerencséje megismerkedni. Vele kapcsolatban is hasonlóképp érzett. Taszította, mint a felázott gané, de mégis volt benne valami.*
- Értem, tehát valami zsiványféle volt. De ugye nem bántott téged előtte? Vagy csak akart? Egyáltalán te kerested fel őt?
*Aenae-nek, mint az 'Elárvult Thargok Úrnőjének' úgy hiszi, biztosan vannak kötelességei, amelyek Kagan után maradtak reá. Vagy szerinte legalábbis biztosan van benne egyfajta kötelességtudat, ha a thargokról és földjeikről van szó. Noha abban egyelőre nem biztos, hogy barátnője rendfenntartó célzattal tette-e, amit tett, vagy szimplán az események alakultak úgy ahogy, és megtette, amit a pillanat hevében a leglogikusabbnak vélt... Netalán mindkettő. Ehhez még vajmi keveset tud az ügyről. Annyi már bizonyos azonban, hogy szemmel láthatóan felzaklatta a lányt a dolog.*
- Ha ez az ember valóban ezt tette, akkor megérdemelte a sorsát. Te pedig csak hozzásegítetted. ~Mondani persze könnyű.~
*Nem tudja, mi játszódhat le barátnője fejében, hisz Effi még sohasem ölt meg senkit, ámbár egészen biztos benne, hogyha egyszer megtörténne, ő is nehezen tudna magához térni, és ilyen kontextusban már a Hrothiszőr kucsmás szellemek megjelenése is egészen érthetővé válik. Megpróbálja hát más irányba terelni a szót, hátha az némileg oldja a feszültséget.*
- Gondoltad volna, hogy idáig jutunk Artheniorból? Annyi minden történt velünk azóta. Azt hiszem, valahogy el kell fogadnunk ezt. Te tharg vagy, még ha nem is feltétlenül akarod ezt, a thargléthez pedig inkább tartozik vérontás, mint a mi városi elkényeztetett puccparádénkhoz. Meg hát persze hogy nem akarod... Vagy nem akartad. Nem egy ilyen élet reményében nőttél fel. Én sem ilyen életet remélve nőttem fel. De valahogy mégis itt kötöttünk ki.
*Elvesz egy süteményt a dobozkából, és majszolni kezdi.*
- Nem vagy bolond. Csak ez a világ bolond, amiben élnünk vagy néha ölnünk kell. Igaz, Pharajo?
*A gyapjasteve beleegyezése gyanánt tekint Effire a kifutóból, aztán tér vissza bokros teendői intézéséhez.*
3357. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-24 15:49:55
Üzenet elküldve: 2021-06-24 15:49:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Felszippantania?!
*Látszik, hogy Aenae egyáltalán nem rutinos narkotikumhasználó, hiszen a pipán kívüli egyéb felhasználási módokat sem ismeri. Azt is nehezen képzeli el, hogy bármit az orrába szippantson, biztos facsarná. Arcán látszik is a fintor. De Tizio mindig is furcsa volt, mióta csak emlékszik rá, ennyi már igazán belefér.*
- Már régen.
*Talán csak a sötét gondolatai hatására sajdul meg a hasán éktelenkedő heg.*
- Nem tudom Effy. Vagy én csináltam, vagy a szellemek. Nem tudom.
*Idegesen vakarja a heget, mintha attól eltűnhetne, de csak bőrének kivörösödését éri el.*
- Yagnarnak hívták. Szép férfi volt. Szívesen befontam volna a szakállát. Volt benne tűz. Egy pillanatra azt hiszem, hogy meg is kívántam. Veled előfordul, hogy megkívánsz egy férfit, aki amúgy taszít, de van benne valami? Neki sem lett volna ellenére. Ha a combjaim közé engedem, talán nem kellett volna megölni...
*Azóta Aenae sokszor végiggondolta, számtalan forgatókönyv játszódott le a fejében, és nem az lett volna közülük a legrosszabb, ha Yagnart az ágyába engedi.*
- Felprédálták Sziritánt. Ártatlan, alvó embereket öltek meg és rabolták el a javaikat...
- Felszippantania?!
*Látszik, hogy Aenae egyáltalán nem rutinos narkotikumhasználó, hiszen a pipán kívüli egyéb felhasználási módokat sem ismeri. Azt is nehezen képzeli el, hogy bármit az orrába szippantson, biztos facsarná. Arcán látszik is a fintor. De Tizio mindig is furcsa volt, mióta csak emlékszik rá, ennyi már igazán belefér.*
- Már régen.
*Talán csak a sötét gondolatai hatására sajdul meg a hasán éktelenkedő heg.*
- Nem tudom Effy. Vagy én csináltam, vagy a szellemek. Nem tudom.
*Idegesen vakarja a heget, mintha attól eltűnhetne, de csak bőrének kivörösödését éri el.*
- Yagnarnak hívták. Szép férfi volt. Szívesen befontam volna a szakállát. Volt benne tűz. Egy pillanatra azt hiszem, hogy meg is kívántam. Veled előfordul, hogy megkívánsz egy férfit, aki amúgy taszít, de van benne valami? Neki sem lett volna ellenére. Ha a combjaim közé engedem, talán nem kellett volna megölni...
*Azóta Aenae sokszor végiggondolta, számtalan forgatókönyv játszódott le a fejében, és nem az lett volna közülük a legrosszabb, ha Yagnart az ágyába engedi.*
- Felprédálták Sziritánt. Ártatlan, alvó embereket öltek meg és rabolták el a javaikat...
3356. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-24 14:14:06
Üzenet elküldve: 2021-06-24 14:14:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Ó, már évek óta csinálja. Fogalmam sincs mi az, csak azt, hogy valami amit fel kell szippantania. Azt sem tudom, honnan szerzi, de talán jobb is. ~Lehet attól ilyen hülye.~
*Annyi, hogy tudomása szerint Tizio nem szokott szellemeket látni tőle, de biztosan léteznek olyan szerek, amelyek ezt okozzák. Rápillant az Aenae karjára vésett tharg rúnára. Erről is Kagan jut eszébe. Megrázza a fejét, hogy elűzze a vaskos bíborost a gondolataiból, és a lányra tekint.*
- Ez mikor került rád? Te csináltad magadnak?
*~Lehet, hogy a szellemekkel suttogás ilyen tharg dolog? De hát Kagan szerintem sosem beszélt szellemekkel... Vagy igen?~ Aztán figyeli továbbra is barátnőjét, akiből úgy tűnik, lassan kibuknak a szavak.*
- Ki volt az? Bántott téged? És hogyan!?
*Belőle is kibuknak a szavak, vagyis inkább kérdések sorozata a meglepetés erejétől, azonban egyelőre megembereli magát és nem kérdez többet. Már így is sokkos állapotban van barátnéja, így hát inkább úgy dönt, hagyja, hadd beszéljen ő abban a tempóban, ahogy neki jólesik, szorongató kérdések nélkül.*
- Ismerlek téged, Aenae. Nem tennél ilyet ok nélkül, szóval én hiszek neked. ~Thargélet ide, vagy oda...~
- Ó, már évek óta csinálja. Fogalmam sincs mi az, csak azt, hogy valami amit fel kell szippantania. Azt sem tudom, honnan szerzi, de talán jobb is. ~Lehet attól ilyen hülye.~
*Annyi, hogy tudomása szerint Tizio nem szokott szellemeket látni tőle, de biztosan léteznek olyan szerek, amelyek ezt okozzák. Rápillant az Aenae karjára vésett tharg rúnára. Erről is Kagan jut eszébe. Megrázza a fejét, hogy elűzze a vaskos bíborost a gondolataiból, és a lányra tekint.*
- Ez mikor került rád? Te csináltad magadnak?
*~Lehet, hogy a szellemekkel suttogás ilyen tharg dolog? De hát Kagan szerintem sosem beszélt szellemekkel... Vagy igen?~ Aztán figyeli továbbra is barátnőjét, akiből úgy tűnik, lassan kibuknak a szavak.*
- Ki volt az? Bántott téged? És hogyan!?
*Belőle is kibuknak a szavak, vagyis inkább kérdések sorozata a meglepetés erejétől, azonban egyelőre megembereli magát és nem kérdez többet. Már így is sokkos állapotban van barátnéja, így hát inkább úgy dönt, hagyja, hadd beszéljen ő abban a tempóban, ahogy neki jólesik, szorongató kérdések nélkül.*
- Ismerlek téged, Aenae. Nem tennél ilyet ok nélkül, szóval én hiszek neked. ~Thargélet ide, vagy oda...~
3355. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-24 13:36:45
Üzenet elküldve: 2021-06-24 13:36:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Lapos pillantással sandít Effyre, olyasmi lapos pillantással, ami Kagannál is sokszor előfordult, mikor kételkedett valamiben, például Aenae szellemi képességeiben. De ez a lapos pillantás most nem feltétlenül a saját, inkább Effy elmeállapotának szól. Merthogy ő is hallotta, hogy barátnője megszállottan fésülgeti a gyapjastevéit, feji őket és szappant főz a tejükből. Nem mintha hitelt adott volna a pletykáknak. Jó, kicsit de.*
- Tizio valami szert használ?
*Kérdez vissza rögtön, ezzel is elodázva a választ. Merthogy ő is kezd rájönni, hogy valóban problémái vannak az ördögvigyorral. Napközben ugyan ritkán kap pipára, de éjjelente kell, egyszerűen azért, mert jobban alszik tőle. A probléma azzal van, hogy nélküle meg pocsékul. Vagyis pocsékabbul. A másik probléma pedig a szellemek, amik időnként meglátogatják. Néha ijesztőek. Felhúzza karján az inge ujját, hogy megmutassa Effynek a heget, ami a tharg rúnát formázza, Effy számára biztos nem újdonság, Kaganon is volt ugyanilyen, talán valamivel szebb, mert nem holmi levélbontóval készült.*
- Én csak...
*Zavartan néz hol maga elé, hol pedig barátnőjére. Nem is tudja, hogy hogyan közölhetné ezt. Pedig kikívánkozik. Elmondta Waldrannak is, Habrertus látta a tettet magát, még az is lehet, hogy Effy hallotta hírét, meg Sziritán kifosztásának is.*
- Megöltem egy embert. De én nem akartam volna. Csak egyszerűen... Nem hagyott más választást. A fenébe is, Effy...
*Lapos pillantással sandít Effyre, olyasmi lapos pillantással, ami Kagannál is sokszor előfordult, mikor kételkedett valamiben, például Aenae szellemi képességeiben. De ez a lapos pillantás most nem feltétlenül a saját, inkább Effy elmeállapotának szól. Merthogy ő is hallotta, hogy barátnője megszállottan fésülgeti a gyapjastevéit, feji őket és szappant főz a tejükből. Nem mintha hitelt adott volna a pletykáknak. Jó, kicsit de.*
- Tizio valami szert használ?
*Kérdez vissza rögtön, ezzel is elodázva a választ. Merthogy ő is kezd rájönni, hogy valóban problémái vannak az ördögvigyorral. Napközben ugyan ritkán kap pipára, de éjjelente kell, egyszerűen azért, mert jobban alszik tőle. A probléma azzal van, hogy nélküle meg pocsékul. Vagyis pocsékabbul. A másik probléma pedig a szellemek, amik időnként meglátogatják. Néha ijesztőek. Felhúzza karján az inge ujját, hogy megmutassa Effynek a heget, ami a tharg rúnát formázza, Effy számára biztos nem újdonság, Kaganon is volt ugyanilyen, talán valamivel szebb, mert nem holmi levélbontóval készült.*
- Én csak...
*Zavartan néz hol maga elé, hol pedig barátnőjére. Nem is tudja, hogy hogyan közölhetné ezt. Pedig kikívánkozik. Elmondta Waldrannak is, Habrertus látta a tettet magát, még az is lehet, hogy Effy hallotta hírét, meg Sziritán kifosztásának is.*
- Megöltem egy embert. De én nem akartam volna. Csak egyszerűen... Nem hagyott más választást. A fenébe is, Effy...
3354. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-24 12:36:09
Üzenet elküldve: 2021-06-24 12:36:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Örömmel nyugtázza, hogy Aenae immáron kezd magához térni, és azt is érti, amit mond.*
- Hah! Ha te bolondnak tartod magad, akkor nekem is már réges-rég elment a józan eszem.
*Felröhög egy kicsikét, de látja, hogy barátnője most nincs vicceskedős kedvében, ezért inkább megrázza a fejét, majd újra a lányra tekint.*
- Dehogy vagy bolond. De mondd csak, történt veled valami mostanában, amiről szeretnél beszélgetni velem? Vagy... Ne mondd, hogy te is valami szert használsz, mint Tizio. ~Vagy netalán te is iszol. Heh.~
*Kezeivel megfogja Aenae egyik kezét, már amelyik épp szabad.*
- Tudod, hogy hozzám mindig visszatérhetsz, ha valami baj van, akkor meg főleg. És ezek a szellemek nekem azt súgják, hogy valami biztosan van. Valamit biztosan jelezni akarnak neked. ~Ha igaziak egyáltalán.~
*Örömmel nyugtázza, hogy Aenae immáron kezd magához térni, és azt is érti, amit mond.*
- Hah! Ha te bolondnak tartod magad, akkor nekem is már réges-rég elment a józan eszem.
*Felröhög egy kicsikét, de látja, hogy barátnője most nincs vicceskedős kedvében, ezért inkább megrázza a fejét, majd újra a lányra tekint.*
- Dehogy vagy bolond. De mondd csak, történt veled valami mostanában, amiről szeretnél beszélgetni velem? Vagy... Ne mondd, hogy te is valami szert használsz, mint Tizio. ~Vagy netalán te is iszol. Heh.~
*Kezeivel megfogja Aenae egyik kezét, már amelyik épp szabad.*
- Tudod, hogy hozzám mindig visszatérhetsz, ha valami baj van, akkor meg főleg. És ezek a szellemek nekem azt súgják, hogy valami biztosan van. Valamit biztosan jelezni akarnak neked. ~Ha igaziak egyáltalán.~
3353. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-23 22:14:06
Üzenet elküldve: 2021-06-23 22:14:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Megrázza a fejét, majd a hallottakon ledöbben. Valóban nem rémlik számára ez a történet, legutóbb még békésen vásárolta a piacon, és akkorról nem dereng számára semmi. Igaz, hogy az esetek többségében illuminált, előtte pedig valami megmagyarázhatatlan módon olyan nagyot is aludt, hogy még másnap is valamelyest kába volt. Így az sem lepné meg Relaelt, ha csak elfelejtette.*
- Bár várható volt. A szemei jellegzetesek, le sem tagadhatja ki az apja, és jellemzően egyedül közlekedik. Ráadásul még a külseje sem arról árulkodik, hogy tud vigyázni magára.
*Némi aggodalom azért mégiscsak megjelenik rajta.
legutóbb még akadtak pillanatok amikor mérges volt Aenaere, de ezek csupán kósza percek és rögvest tovaszálltak, és feledtette vele mindaz, hogy egyébként milyen kedves volt vele mindig. Relael ezt pedig mindig megbecsüli, kivéve férfiaknál, az ő kedvességüket nem tartja semmire.*
- Akkor valóban komoly veszélyt jelenthetnek, ha Aborg mesternek is baja eshetett volna.
*Teszi még hozzá igyekezve azt a látszatot kelteni, hogy behatóan hallgatta a történetet és nem csupán felületesen.*
*Az őszintén meglepi, hogy Learon hozzá fordul véleményért. Kicsit jól is esik a számára, hogy a pásztormágus valamelyest ad a szavára, akkor is ha ez csupán a közös véleményen alapszik.
Úgy tűnik szólni kíván, mert ajkai elválnak egymástól, mégsem jön ki hang rajtuk, hezitál, eközben pedig Cale magához ragadja a szót. Az elf lányt csupán kíváncsiságából fakadóan érdekli, hogy miket fog mondani a másik.*
- Csssh.
*Csitítja a lelkesen, és izgatottan sutyorgó hangokat, akik latolgatják, hogy Cale mivel fog előállni és heves vitába kezdenek arról is, hogy Ysanee mennyire megbízható avagy sem.
A mélységi hozzá kezd el beszélni, és nehezen tudja metsző pillantását enyhíteni, különösen az abuzív apa és passzív anya emlegetésekor. Relael nem tud másra gondolni, csak arra, hogy a titkok mégsem annyira azok, és a pletykák közé számtalan igazság is keveredett.
Ez pedig felettébb zavarja, kénytelen le is nyelnie rossz érzéseit, amik emiatt támadtak.
Salwar feltehetően az együttérzésre törekszik, Relaelből viszont nehéz valódi empátiát előcsalogatni igen régóta. Már féltestvérének is nehéz dolga akadt egykoron, ez pedig számtalan tragikus esemény óta csak romlott. Éppen ezek miatt a lányban inkább szánalom és megvetés üti fel a fejét, mintha ő maga sem ezekkel a gondolatokkal és önpusztító magatartással küzdene. Nem tetszenek neki ezek a hasonlóságok, és hirtelen Nirs jut eszébe, aki maga is megjegyezte, hogy pont azokkal a negatívumokkal rendelkezik amiket a mélységiek ellen felhozott.
Learon viselkedésén nem buzdul fel, így a férfi az egyetlen aki valóban támadó attitűdöt mutat. A lány látszólag nyugodt, és a pár ellenszenves érzésen kívül többnyire kimértnek mutatkozik.*
- Nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy döntsek felőle.
*Feleli a mágusnak, aki tettre készen vár.*
- Dönts úgy, ahogy azt a szíved diktálja, biztos helyes megérzést súg.
*Hárítja át a döntés felelősségét a barbárra, persze mindezt igyekezve a lehető legtámogatóbb hangnemben téve, ugyanakkor pártatlanul. Valójában örömmel avanzsálódik egyszerű szemlélődővé, mert most régóta először érez izgatottságot. Megannyi érzelem, megannyi váratlan tényező, és ez a kaotikus pillanat igazán gyönyörűnek hat az ő szemében, és annyira felvillanyozza, hogy azt érzi megfiatalodott és megint megtapasztalja azt milyen is igazán élni.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Megrázza a fejét, majd a hallottakon ledöbben. Valóban nem rémlik számára ez a történet, legutóbb még békésen vásárolta a piacon, és akkorról nem dereng számára semmi. Igaz, hogy az esetek többségében illuminált, előtte pedig valami megmagyarázhatatlan módon olyan nagyot is aludt, hogy még másnap is valamelyest kába volt. Így az sem lepné meg Relaelt, ha csak elfelejtette.*
- Bár várható volt. A szemei jellegzetesek, le sem tagadhatja ki az apja, és jellemzően egyedül közlekedik. Ráadásul még a külseje sem arról árulkodik, hogy tud vigyázni magára.
*Némi aggodalom azért mégiscsak megjelenik rajta.
legutóbb még akadtak pillanatok amikor mérges volt Aenaere, de ezek csupán kósza percek és rögvest tovaszálltak, és feledtette vele mindaz, hogy egyébként milyen kedves volt vele mindig. Relael ezt pedig mindig megbecsüli, kivéve férfiaknál, az ő kedvességüket nem tartja semmire.*
- Akkor valóban komoly veszélyt jelenthetnek, ha Aborg mesternek is baja eshetett volna.
*Teszi még hozzá igyekezve azt a látszatot kelteni, hogy behatóan hallgatta a történetet és nem csupán felületesen.*
*Az őszintén meglepi, hogy Learon hozzá fordul véleményért. Kicsit jól is esik a számára, hogy a pásztormágus valamelyest ad a szavára, akkor is ha ez csupán a közös véleményen alapszik.
Úgy tűnik szólni kíván, mert ajkai elválnak egymástól, mégsem jön ki hang rajtuk, hezitál, eközben pedig Cale magához ragadja a szót. Az elf lányt csupán kíváncsiságából fakadóan érdekli, hogy miket fog mondani a másik.*
- Csssh.
*Csitítja a lelkesen, és izgatottan sutyorgó hangokat, akik latolgatják, hogy Cale mivel fog előállni és heves vitába kezdenek arról is, hogy Ysanee mennyire megbízható avagy sem.
A mélységi hozzá kezd el beszélni, és nehezen tudja metsző pillantását enyhíteni, különösen az abuzív apa és passzív anya emlegetésekor. Relael nem tud másra gondolni, csak arra, hogy a titkok mégsem annyira azok, és a pletykák közé számtalan igazság is keveredett.
Ez pedig felettébb zavarja, kénytelen le is nyelnie rossz érzéseit, amik emiatt támadtak.
Salwar feltehetően az együttérzésre törekszik, Relaelből viszont nehéz valódi empátiát előcsalogatni igen régóta. Már féltestvérének is nehéz dolga akadt egykoron, ez pedig számtalan tragikus esemény óta csak romlott. Éppen ezek miatt a lányban inkább szánalom és megvetés üti fel a fejét, mintha ő maga sem ezekkel a gondolatokkal és önpusztító magatartással küzdene. Nem tetszenek neki ezek a hasonlóságok, és hirtelen Nirs jut eszébe, aki maga is megjegyezte, hogy pont azokkal a negatívumokkal rendelkezik amiket a mélységiek ellen felhozott.
Learon viselkedésén nem buzdul fel, így a férfi az egyetlen aki valóban támadó attitűdöt mutat. A lány látszólag nyugodt, és a pár ellenszenves érzésen kívül többnyire kimértnek mutatkozik.*
- Nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy döntsek felőle.
*Feleli a mágusnak, aki tettre készen vár.*
- Dönts úgy, ahogy azt a szíved diktálja, biztos helyes megérzést súg.
*Hárítja át a döntés felelősségét a barbárra, persze mindezt igyekezve a lehető legtámogatóbb hangnemben téve, ugyanakkor pártatlanul. Valójában örömmel avanzsálódik egyszerű szemlélődővé, mert most régóta először érez izgatottságot. Megannyi érzelem, megannyi váratlan tényező, és ez a kaotikus pillanat igazán gyönyörűnek hat az ő szemében, és annyira felvillanyozza, hogy azt érzi megfiatalodott és megint megtapasztalja azt milyen is igazán élni.*
3352. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-23 13:17:03
Üzenet elküldve: 2021-06-23 13:17:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Aenae ugyan újabb pohár cukros vízre gondolt, de mivel pillanatról pillanatra jobban érzi magát, így nem kezd el ajvékolni a cukros víz miatt. Vagyis amiatt, hogy sütit kap, nem cukros vizet. Az ölébe veszi a dobozkát, de nem próbálkozik újabb gyilkos, torokra támadó édességgel. Egyre jobban van, a feje már egyre kevésbé zúg, a látása sem olyan homályos már. Az arcszíne is sokkal jobb.*
- Hát... Láttam már párszor.
*Megfogadta, hogy nem beszél Kaganról, de hát hogy mondja el azt az ember, hogy "Kagan felesége", ha nem mondhatja ki, hogy Kagan?*
- Azt hiszed, hogy bolond vagyok, ugye?
*Néz nagyon komolyan Effy szemébe. Bár ami azt illeti ő is úgy érzi néha, hogy megbolondult. A legnagyobb kétkedésre az alkarjába - egy viszonylag tompa levélbontóval - vájt tharg-rúna. Nem tudja, hogy önmaga csinálta-e, vagy a szellemek valóban igaziak? A megnyugtatóbb az lenne, ha valóban léteznének a szellemek, bár igazából ez sem sokkal jobb eshetőség, paraszthajszálnyival csak. Mert ha léteznek, akkor tényleg ott vannak minden pillanatban és állandóan vizslatják? A latrinán trónolva se? Nincs kettesben Cha'ysszal, mikor szeretkeznek? Vagy most Effyvel is van társaságuk? Csak nem mindig mutatják meg magukat. Kagan régi felesége nézegeti az újabbat? Kagan is itt lebeg valahol? Kagan vajon tényleg halott? Nagyon nem szeretné, hogy Kagan bármilyen esetben nézegetné őt. Vajon Yagnar is itt van körülöttük? Tőle mondjuk szeretne bocsánatot kérni azért, mert szétloccsantotta a fejét.*
*Aenae ugyan újabb pohár cukros vízre gondolt, de mivel pillanatról pillanatra jobban érzi magát, így nem kezd el ajvékolni a cukros víz miatt. Vagyis amiatt, hogy sütit kap, nem cukros vizet. Az ölébe veszi a dobozkát, de nem próbálkozik újabb gyilkos, torokra támadó édességgel. Egyre jobban van, a feje már egyre kevésbé zúg, a látása sem olyan homályos már. Az arcszíne is sokkal jobb.*
- Hát... Láttam már párszor.
*Megfogadta, hogy nem beszél Kaganról, de hát hogy mondja el azt az ember, hogy "Kagan felesége", ha nem mondhatja ki, hogy Kagan?*
- Azt hiszed, hogy bolond vagyok, ugye?
*Néz nagyon komolyan Effy szemébe. Bár ami azt illeti ő is úgy érzi néha, hogy megbolondult. A legnagyobb kétkedésre az alkarjába - egy viszonylag tompa levélbontóval - vájt tharg-rúna. Nem tudja, hogy önmaga csinálta-e, vagy a szellemek valóban igaziak? A megnyugtatóbb az lenne, ha valóban léteznének a szellemek, bár igazából ez sem sokkal jobb eshetőség, paraszthajszálnyival csak. Mert ha léteznek, akkor tényleg ott vannak minden pillanatban és állandóan vizslatják? A latrinán trónolva se? Nincs kettesben Cha'ysszal, mikor szeretkeznek? Vagy most Effyvel is van társaságuk? Csak nem mindig mutatják meg magukat. Kagan régi felesége nézegeti az újabbat? Kagan is itt lebeg valahol? Kagan vajon tényleg halott? Nagyon nem szeretné, hogy Kagan bármilyen esetben nézegetné őt. Vajon Yagnar is itt van körülöttük? Tőle mondjuk szeretne bocsánatot kérni azért, mert szétloccsantotta a fejét.*
3351. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:11:43
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:11:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Aenae nem fullad meg szerencsére, s nem is tűnik nagyon meghatottnak a félrenyeléstől, mert máris újabb gyilkos süteményért sápítozik. Effi megint odanyújtja neki a dobozkát. Nem telik el sok idő, a lány máris érthetőbben kezd beszélni.*
- Szellemet? Ó, ugyan! Biztos vagy te abban?
*Lehet, hogy komolyan el kellene kezdenie aggódni Aenae állapota felől, és valahogy kipuhatolni, mitől lett ketyós.*
- Hrothiszőr? Fogalmam sincs, ahogy afelől sem, hogy miért javasolna neked ilyesmit egy szellem nyár közepén. De mondd, gyakran látsz te szellemeket?
*Nagyon is jól tudja, milyen az, ha az ember lánya a téboly határán táncol, vagy esetleg már azon is túl. Annyi biztos, hogy onnan teljesen ép ésszel nem lehet visszatérni. Ő is csak azóta beszél az állatok nyelvén, természetesen.*
- Gyere, menjünk be a társalgóba. Csak jobb ott ülni, mint idekint, nem? Már ha fel tudsz állni.
*S amennyiben Aenae így dönt, bőszen segédkezik is neki a folyamatban.*
*Aenae nem fullad meg szerencsére, s nem is tűnik nagyon meghatottnak a félrenyeléstől, mert máris újabb gyilkos süteményért sápítozik. Effi megint odanyújtja neki a dobozkát. Nem telik el sok idő, a lány máris érthetőbben kezd beszélni.*
- Szellemet? Ó, ugyan! Biztos vagy te abban?
*Lehet, hogy komolyan el kellene kezdenie aggódni Aenae állapota felől, és valahogy kipuhatolni, mitől lett ketyós.*
- Hrothiszőr? Fogalmam sincs, ahogy afelől sem, hogy miért javasolna neked ilyesmit egy szellem nyár közepén. De mondd, gyakran látsz te szellemeket?
*Nagyon is jól tudja, milyen az, ha az ember lánya a téboly határán táncol, vagy esetleg már azon is túl. Annyi biztos, hogy onnan teljesen ép ésszel nem lehet visszatérni. Ő is csak azóta beszél az állatok nyelvén, természetesen.*
- Gyere, menjünk be a társalgóba. Csak jobb ott ülni, mint idekint, nem? Már ha fel tudsz állni.
*S amennyiben Aenae így dönt, bőszen segédkezik is neki a folyamatban.*
3350. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:18:55
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:18:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Aenae nagyrészt delíriumban van, nemigen érzékeli azt, hogy Effy berohan, meg hát azzal van elfoglalva, hogy ne fulladjon meg egy sütimorzsától. Nem túl úrnős, vagy úrinős a harákolása, mindenesetre hatásos, mert sikerül felköhögnie azt, ami tüdőre ment, aztán meg már visszaér Effy így lemoshatja a gigájába tapadt morzsákat a cukros vízzel.*
- Még!
*Nyögi. Hát elég nyúzottnak tűnik. De hát rosszul is érzi magát a bőrében, mintha az nem is a sajátja lenne, hanem csak holmi Aenae-öltöny. A cukros víz persze megteszi a hatását és szinte pillanatokon belül jobban érzi magát. Nagyot nyög, az oszlopnak dőlve néz Effyre.*
- Szellemet láttam, Effy.
*A szellemekkel még mindig nem tudja, hogy hányadán áll. Lehet, hogy valóban az ördögvigyor tehet róla, de mi van, ha mégsem? De mi van akkor, ha valami daganat van az agyában, ami nyom ott valamit és ettől hallucinál? Olvasott ilyesmiről. Habrertus biztos örömmel nyitná fel a koponyáját.*
- Hrothiszőr kucsma volt rajta. Te tudod mi az? Azt mondta, hogy vegyek egyet, nehogy megfázzak. De hát nyár van, Effy! Nyár!
*Effy kérdései láthatóan még azelőtt tevődtek fel, hogy a cukor beindította volna az agyát, így ezekre barátnője nem kaphat választ, vagy legalábbis egyelőre nem.*
*Aenae nagyrészt delíriumban van, nemigen érzékeli azt, hogy Effy berohan, meg hát azzal van elfoglalva, hogy ne fulladjon meg egy sütimorzsától. Nem túl úrnős, vagy úrinős a harákolása, mindenesetre hatásos, mert sikerül felköhögnie azt, ami tüdőre ment, aztán meg már visszaér Effy így lemoshatja a gigájába tapadt morzsákat a cukros vízzel.*
- Még!
*Nyögi. Hát elég nyúzottnak tűnik. De hát rosszul is érzi magát a bőrében, mintha az nem is a sajátja lenne, hanem csak holmi Aenae-öltöny. A cukros víz persze megteszi a hatását és szinte pillanatokon belül jobban érzi magát. Nagyot nyög, az oszlopnak dőlve néz Effyre.*
- Szellemet láttam, Effy.
*A szellemekkel még mindig nem tudja, hogy hányadán áll. Lehet, hogy valóban az ördögvigyor tehet róla, de mi van, ha mégsem? De mi van akkor, ha valami daganat van az agyában, ami nyom ott valamit és ettől hallucinál? Olvasott ilyesmiről. Habrertus biztos örömmel nyitná fel a koponyáját.*
- Hrothiszőr kucsma volt rajta. Te tudod mi az? Azt mondta, hogy vegyek egyet, nehogy megfázzak. De hát nyár van, Effy! Nyár!
*Effy kérdései láthatóan még azelőtt tevődtek fel, hogy a cukor beindította volna az agyát, így ezekre barátnője nem kaphat választ, vagy legalábbis egyelőre nem.*
3349. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-22 09:00:51
Üzenet elküldve: 2021-06-22 09:00:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Odanyújtja barátnőjének a süteményes dobozkát, de olybá tűnik, hogy maga az evés folyamata is elég nehezen kivitelezhető dolog Aenae-nek. Amikor aztán köhécselni kezd, Effi újból felhuppan.*
- Na várjál csak.
*Visszarongyol a konyhába, hogy ott egy pohárba vizet töltsön egy kancsóból, majd valami furcsa ingertől vezérelve előkap a kamrából egy cukrosbödönt, és szór a pohárba egy keveset. Talán nem mondott hülyeséget Aenae az imént, és valóban cukor kell neki, azt meg vízzel csak jobb benyelni, mint magában. Gyorsan összekutyulja a löttyöt, és kiviszi a lánynak, aztán leül mellé, miközben felé nyújtja azt, már ha egyáltalán Aenae képes megfogni, netalán kortyolni belőle.*
- Tessék, ezzel talán gyorsabban fog menni. De mondd, hogy a francba tudtál ilyen állapotban egészen idáig sétálni!? Meg egyáltalán hogyan kerültél ilyen állapotba? Csak attól, hogy nem ettél...?
*Néz rá meredt szemekkel, már ha esetleg nem kell segédkezni neki az evés-ivásban. Na nem mintha a lány most tudna beszélni, ezért inkább legyint rá egyet, hisz jó eséllyel nem kap értelmes választ.*
- Mindegy is. Azért próbáljál meg életben maradni, jó? Jó??
*Csak mert ha a lány itt kidől mellette, fogalma sincs, mi a francot tudna csinálni a pánikoláson kívül.*
*Odanyújtja barátnőjének a süteményes dobozkát, de olybá tűnik, hogy maga az evés folyamata is elég nehezen kivitelezhető dolog Aenae-nek. Amikor aztán köhécselni kezd, Effi újból felhuppan.*
- Na várjál csak.
*Visszarongyol a konyhába, hogy ott egy pohárba vizet töltsön egy kancsóból, majd valami furcsa ingertől vezérelve előkap a kamrából egy cukrosbödönt, és szór a pohárba egy keveset. Talán nem mondott hülyeséget Aenae az imént, és valóban cukor kell neki, azt meg vízzel csak jobb benyelni, mint magában. Gyorsan összekutyulja a löttyöt, és kiviszi a lánynak, aztán leül mellé, miközben felé nyújtja azt, már ha egyáltalán Aenae képes megfogni, netalán kortyolni belőle.*
- Tessék, ezzel talán gyorsabban fog menni. De mondd, hogy a francba tudtál ilyen állapotban egészen idáig sétálni!? Meg egyáltalán hogyan kerültél ilyen állapotba? Csak attól, hogy nem ettél...?
*Néz rá meredt szemekkel, már ha esetleg nem kell segédkezni neki az evés-ivásban. Na nem mintha a lány most tudna beszélni, ezért inkább legyint rá egyet, hisz jó eséllyel nem kap értelmes választ.*
- Mindegy is. Azért próbáljál meg életben maradni, jó? Jó??
*Csak mert ha a lány itt kidől mellette, fogalma sincs, mi a francot tudna csinálni a pánikoláson kívül.*
3348. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-21 21:09:42
Üzenet elküldve: 2021-06-21 21:09:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Ha éppen magánál lenne, akkor összevont szemöldökkel dörgölné Effy orra alá, hogy olyan, mint Hawneth néni, nevelőapjának valami távoli nőrokona, aki vénlányként tengette napjait, de minden témában okosabb volt mindenkinél. Mivel azonban félkómás állapotban van, ezért nem tűnik fel neki a kísérteties hasonlóság. Hagyja magát vezetni, bár nagyon furcsán lépked, mintha csak szűk lenne rá a bőre, emiatt nehezen, vagy egyáltalán nem hajlanának a végtagjai. Így leülni külön kihívás, de végül sikerül, pont neki tud dőlni az oszlopnak, így nem dől el rögtön, mint a lisztes zsák. Bár nem sok híja van, hogy ültében felboruljon és leguruljon azon a néhány lépcsőn. Annyi bizonyos, hogy a roppant homályos Effy megint ugrál a tér különböző pontjai között, mert nem is emlékszik, hogy mikor ment el. Lehet, hogy nem is és a zsebében volt a sütemény?*
- Idddíí.
*Kétszer, vagy háromszor kell a sütiért nyúljon, hogy végül meg tudja fogni. Lassú mozdulattal emeli a szájához - valami csodával határos módon egyből eltalálja, hogy hol van -, harap bele és kezd rágni. Valahogy morzsálódik a cukros jóság, neki meg mintha nem lenne elég nyála ahhoz, hogy kulturáltan el tudja fogyasztani, ezért aztán darabok hullanak, ő meg krahácsol, mert az a szemét süti nem átall tüdőre menni.*
*Ha éppen magánál lenne, akkor összevont szemöldökkel dörgölné Effy orra alá, hogy olyan, mint Hawneth néni, nevelőapjának valami távoli nőrokona, aki vénlányként tengette napjait, de minden témában okosabb volt mindenkinél. Mivel azonban félkómás állapotban van, ezért nem tűnik fel neki a kísérteties hasonlóság. Hagyja magát vezetni, bár nagyon furcsán lépked, mintha csak szűk lenne rá a bőre, emiatt nehezen, vagy egyáltalán nem hajlanának a végtagjai. Így leülni külön kihívás, de végül sikerül, pont neki tud dőlni az oszlopnak, így nem dől el rögtön, mint a lisztes zsák. Bár nem sok híja van, hogy ültében felboruljon és leguruljon azon a néhány lépcsőn. Annyi bizonyos, hogy a roppant homályos Effy megint ugrál a tér különböző pontjai között, mert nem is emlékszik, hogy mikor ment el. Lehet, hogy nem is és a zsebében volt a sütemény?*
- Idddíí.
*Kétszer, vagy háromszor kell a sütiért nyúljon, hogy végül meg tudja fogni. Lassú mozdulattal emeli a szájához - valami csodával határos módon egyből eltalálja, hogy hol van -, harap bele és kezd rágni. Valahogy morzsálódik a cukros jóság, neki meg mintha nem lenne elég nyála ahhoz, hogy kulturáltan el tudja fogyasztani, ezért aztán darabok hullanak, ő meg krahácsol, mert az a szemét süti nem átall tüdőre menni.*
3347. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-21 20:48:04
Üzenet elküldve: 2021-06-21 20:48:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Mered a szeme Aenae-re, néha pislog is egyet-kettőt, mint a nyúzott macska, aztán megrázza a fejét. Ez a lány minden bizonnyal nincsen magánál.*
- Nem-e? Nos kedvesem, ez nagyon sok dolgot megmagyaráz.
*Mondja mindezt olyan hanglejtéssel, mintha valami tudálékos, ötvenéves nagynéni volna, akitől mindenkinek feláll a hátán a szőr, és akinek életében nem jutott se férj, de még egy jó kiadós lőcs sem, hogy ne legyen olyan szőrszálhasogatóan savanyú és unalmas. Aztán persze gyorsan rájön, hogy itt a cselekvés többet használ, mint az okoskodás.*
- Cukor? A cukor nem csinál ilyet. Na de várjál, várjál, gyere ide.
*Ha barátnője hagyja neki, eltámogatja a veranda lépcsőjéig, oda leülteti, és mint az őrült, ki letépte láncát, berohan a konyhába, hogy felkajtasson bármi édes, cukros dolgot, ami ehetőnek tűnik. Hamarosan rá is lel a mézes süteményes dobozra, aminek tartalmát még legutóbbi cselédje sütötte, és ami már lehet kicsit szikkadt is, de a célnak megfelel. Emlékszik, hogy azon az estén is mézes süteményt zabált, amikor Kagan megkérte a kezét. ~Kagan te disznó.~ Szidja még magában egy kicsit néhai férjét, aztán kirohan barátnőjéhez.*
- Tessék! Noha nem olyan, amilyet valaha Arave sütött nekünk, de cukros, mint a bűn. Egyél! Inni hozzak? Vagy ha tényleg csak cukor kell, önmagában... Vagy öntsek cukrot vízbe csak úgy?
*Maga se tudja, honnan jött az ötlet, hogy cukrot öntsön vízbe, de azért felajánlja ezt a lehetőséget is.*
*Mered a szeme Aenae-re, néha pislog is egyet-kettőt, mint a nyúzott macska, aztán megrázza a fejét. Ez a lány minden bizonnyal nincsen magánál.*
- Nem-e? Nos kedvesem, ez nagyon sok dolgot megmagyaráz.
*Mondja mindezt olyan hanglejtéssel, mintha valami tudálékos, ötvenéves nagynéni volna, akitől mindenkinek feláll a hátán a szőr, és akinek életében nem jutott se férj, de még egy jó kiadós lőcs sem, hogy ne legyen olyan szőrszálhasogatóan savanyú és unalmas. Aztán persze gyorsan rájön, hogy itt a cselekvés többet használ, mint az okoskodás.*
- Cukor? A cukor nem csinál ilyet. Na de várjál, várjál, gyere ide.
*Ha barátnője hagyja neki, eltámogatja a veranda lépcsőjéig, oda leülteti, és mint az őrült, ki letépte láncát, berohan a konyhába, hogy felkajtasson bármi édes, cukros dolgot, ami ehetőnek tűnik. Hamarosan rá is lel a mézes süteményes dobozra, aminek tartalmát még legutóbbi cselédje sütötte, és ami már lehet kicsit szikkadt is, de a célnak megfelel. Emlékszik, hogy azon az estén is mézes süteményt zabált, amikor Kagan megkérte a kezét. ~Kagan te disznó.~ Szidja még magában egy kicsit néhai férjét, aztán kirohan barátnőjéhez.*
- Tessék! Noha nem olyan, amilyet valaha Arave sütött nekünk, de cukros, mint a bűn. Egyél! Inni hozzak? Vagy ha tényleg csak cukor kell, önmagában... Vagy öntsek cukrot vízbe csak úgy?
*Maga se tudja, honnan jött az ötlet, hogy cukrot öntsön vízbe, de azért felajánlja ezt a lehetőséget is.*
3346. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-21 20:30:33
Üzenet elküldve: 2021-06-21 20:30:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Aenae, mintha csak valami szürreális utazáson venne részt, bávatagon nézi Effyt, aki pikk-pakk mellette terem. Már legalábbis Aenae úgy látja, hogy az egyik pillanatban még a lépcsőn ül, utána meg már mellette áll és képtelen felidézni a látványt, mikor a verandától a kapuig jött. Mintha ugrott volna egy nagyot, vagy átlépett volna a téren. Legalább olyan szürreális az egész, mint a Hrothiszőr kucsmás nő az ágyán.*
- Te az előbb...
*Üveges tekintettel mered Effyre, majd oda, ahol barátnője az imént volt.*
- Én nem... ettem.
*Aenae indokolatlanul izzad, remeg, ajkait is furcsán tartja, de szokatlan zsibbadást érez bennük. Ráadásul úgy érzi, hogy a szíve majd kiugrik mellkasából, úgy kalapál. A látása is kezd elhomályosulni. És bár nem egy tapasztalt ördögvigyor-használó, azt még ő is tudja, hogy itt nem arról van szó, hogy túltömte a pipáját. A Hrothiszőr kucsmás nőről talán az ördögvigyor tehet, de az ájulásközeli, roppant pocsék állapotáról inkább az, hogy tényleg kihagyott pár étkezést.*
- Cukor.
*Teljesen dekoncentrált, de Effy már nem ússza meg, mert belékapaszkodik.*
- Aggyá' cukrot!
*Aenae, mintha csak valami szürreális utazáson venne részt, bávatagon nézi Effyt, aki pikk-pakk mellette terem. Már legalábbis Aenae úgy látja, hogy az egyik pillanatban még a lépcsőn ül, utána meg már mellette áll és képtelen felidézni a látványt, mikor a verandától a kapuig jött. Mintha ugrott volna egy nagyot, vagy átlépett volna a téren. Legalább olyan szürreális az egész, mint a Hrothiszőr kucsmás nő az ágyán.*
- Te az előbb...
*Üveges tekintettel mered Effyre, majd oda, ahol barátnője az imént volt.*
- Én nem... ettem.
*Aenae indokolatlanul izzad, remeg, ajkait is furcsán tartja, de szokatlan zsibbadást érez bennük. Ráadásul úgy érzi, hogy a szíve majd kiugrik mellkasából, úgy kalapál. A látása is kezd elhomályosulni. És bár nem egy tapasztalt ördögvigyor-használó, azt még ő is tudja, hogy itt nem arról van szó, hogy túltömte a pipáját. A Hrothiszőr kucsmás nőről talán az ördögvigyor tehet, de az ájulásközeli, roppant pocsék állapotáról inkább az, hogy tényleg kihagyott pár étkezést.*
- Cukor.
*Teljesen dekoncentrált, de Effy már nem ússza meg, mert belékapaszkodik.*
- Aggyá' cukrot!
3345. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-21 20:00:35
Üzenet elküldve: 2021-06-21 20:00:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Még törölgeti arcán a köpetet, amivel Pharajo ajándékozta meg az imént, amikor is különös s ismerős látványra lesz figyelmes. Először csak nézi az errefelé botorkáló leányzót hunyorogva, aztán leesik neki, hogy az bizony régi jó barátnéja. Fel is áll szépen a veranda lépcsőjéről, és integet neki, aztán viszont észrevesz rajta valami furcsát, amitől lehervad képéről a széles vigyor. Mint amikor Tizio be van állva, mint a gerely, na akkor lát ehhez hasonlót. Vagy mikor valaki részeg, esetleg. Akárhogy is, odasétál a kapuban nyögdöső Aenae-hez, nehogy az eldőljön, mint egy zsák krumpli.*
- Aenae! Hát te? Hát de jó, hogy látlak! Na de... Jól vagy te, mondd?
*Belekarol hát az Elárvult Thargok Úrnőjébe, hogy amennyiben engedi neki, beljebb tessékelje a főépületbe, és azon belül is lehetőleg a társalgóba és leültesse valahová.*
- A mindenit, te vagy nagyon bekólintottad a fejed, vagy valami olyat ettél, amit nem kellett volna. ~Vagy szívtál. Vagy láttál.~ És te így sétáltál el idáig!? ~Ez is Kagan hibája.~
*Még törölgeti arcán a köpetet, amivel Pharajo ajándékozta meg az imént, amikor is különös s ismerős látványra lesz figyelmes. Először csak nézi az errefelé botorkáló leányzót hunyorogva, aztán leesik neki, hogy az bizony régi jó barátnéja. Fel is áll szépen a veranda lépcsőjéről, és integet neki, aztán viszont észrevesz rajta valami furcsát, amitől lehervad képéről a széles vigyor. Mint amikor Tizio be van állva, mint a gerely, na akkor lát ehhez hasonlót. Vagy mikor valaki részeg, esetleg. Akárhogy is, odasétál a kapuban nyögdöső Aenae-hez, nehogy az eldőljön, mint egy zsák krumpli.*
- Aenae! Hát te? Hát de jó, hogy látlak! Na de... Jól vagy te, mondd?
*Belekarol hát az Elárvult Thargok Úrnőjébe, hogy amennyiben engedi neki, beljebb tessékelje a főépületbe, és azon belül is lehetőleg a társalgóba és leültesse valahová.*
- A mindenit, te vagy nagyon bekólintottad a fejed, vagy valami olyat ettél, amit nem kellett volna. ~Vagy szívtál. Vagy láttál.~ És te így sétáltál el idáig!? ~Ez is Kagan hibája.~
3344. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-21 19:07:40
Üzenet elküldve: 2021-06-21 19:07:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Az ördögvigyor néha nagyon különös hatással van rá, de a legritkább esetben üti ki annyira, mint amennyire most. Bár lehet, hogy nem is az ördögvigyor tehet róla, hanem az, hogy maga sem tudja, hogy mit és mikor evett utoljára.
Igazából az utolsó emléke Kagan neje és a Hrothiszőr kucsma az asztalon, vagyis, hogy nem is volt az asztalon, csak a tükörben. Innentől kezdve nem nagyon tudja, hogy mi is történt, de valószínűleg elájulhatott, vagy valami ilyesmi, mert a kucsma után a következő pillanatban - vagy ki tudja mennyi idővel később -, már a földön feküdt, a karja groteszk módon a teste alá gyűrődve, egészen kitekeredve.
Egy darabig maradt a földön ülve, majd a pipereasztalba kapaszkodva feltápászkodott.*
- Ez így nem mehet tovább.
*Letámaszkodott az asztalra, fejét vállai közé ejtve, éppen csak annyira emelve meg, hogy a tükörből szemkontaktust tarthasson saját magával.*
- Hrothiszőr kucsma nélkül még megfázol ebben a hideg várban. Egy sátor is kevésbé szellős.
*Mozdítani kellett a fején valamennyit, hogy a nőre nézhessen, aki, mint azt a tükörből láthatta, az ágyon ült, felhúzott lábakkal, Hrothiszőr kucsmában. A válla fölött hátranézett, abban a biztos tudatban, hogy el fog tűnni, de nem, a nő makacsul tartotta magát az ágyon.*
- Igazi vagy?
*Tette fel Aenae a lehető legostobább kérdést, mire a nő végre nevetve köddé vált. Ekkor Aenae már tudta, hogy ki kell szellőztetnie a fejét, ha nem akar becsavarodni.
Konkrét cél nélkül indult el - miután ellenőrizte, hogy a házassági dokumentumok teljesen elhamvadtak és felismerhetetlenek -, csak hagyta, hogy vigye a lába, bár volt az egészben valami pánikszerű menekülés is. Minél messzebb Thargarodtól, de nem egészen Artheniorig. A tudatalattija hozta Effy földjére, most pedig itt áll a szépen felújított, kibővített kúria előtt. Olyan régen nem járt erre, hogy nem is vette észre, hogy mi folyik itt. Tényleg az ő hibája, hogy az Effyvel egykor szoros kapcsolatuk már minden, csak nem szoros. Francokat, Kagan hibája ez is. Mert összetörte Effy szívét is azzal, hogy gyáván megszobrult. Összeszorított szájjal áll a kapu előtt*
- Pfümpfümpfümfümpm.
*Hangzik, ami valójában annak felel meg, hogy "Nem szabad Kaganról beszélnem Effy előtt!". Közben fura arccal integet a verandán ülő Effynek és invitálás nélkül is beljebb tessékeli magát.*
- Ümpfümg.
*Ez a napszaknak megfelelő üdvözlés.*
*Az ördögvigyor néha nagyon különös hatással van rá, de a legritkább esetben üti ki annyira, mint amennyire most. Bár lehet, hogy nem is az ördögvigyor tehet róla, hanem az, hogy maga sem tudja, hogy mit és mikor evett utoljára.
Igazából az utolsó emléke Kagan neje és a Hrothiszőr kucsma az asztalon, vagyis, hogy nem is volt az asztalon, csak a tükörben. Innentől kezdve nem nagyon tudja, hogy mi is történt, de valószínűleg elájulhatott, vagy valami ilyesmi, mert a kucsma után a következő pillanatban - vagy ki tudja mennyi idővel később -, már a földön feküdt, a karja groteszk módon a teste alá gyűrődve, egészen kitekeredve.
Egy darabig maradt a földön ülve, majd a pipereasztalba kapaszkodva feltápászkodott.*
- Ez így nem mehet tovább.
*Letámaszkodott az asztalra, fejét vállai közé ejtve, éppen csak annyira emelve meg, hogy a tükörből szemkontaktust tarthasson saját magával.*
- Hrothiszőr kucsma nélkül még megfázol ebben a hideg várban. Egy sátor is kevésbé szellős.
*Mozdítani kellett a fején valamennyit, hogy a nőre nézhessen, aki, mint azt a tükörből láthatta, az ágyon ült, felhúzott lábakkal, Hrothiszőr kucsmában. A válla fölött hátranézett, abban a biztos tudatban, hogy el fog tűnni, de nem, a nő makacsul tartotta magát az ágyon.*
- Igazi vagy?
*Tette fel Aenae a lehető legostobább kérdést, mire a nő végre nevetve köddé vált. Ekkor Aenae már tudta, hogy ki kell szellőztetnie a fejét, ha nem akar becsavarodni.
Konkrét cél nélkül indult el - miután ellenőrizte, hogy a házassági dokumentumok teljesen elhamvadtak és felismerhetetlenek -, csak hagyta, hogy vigye a lába, bár volt az egészben valami pánikszerű menekülés is. Minél messzebb Thargarodtól, de nem egészen Artheniorig. A tudatalattija hozta Effy földjére, most pedig itt áll a szépen felújított, kibővített kúria előtt. Olyan régen nem járt erre, hogy nem is vette észre, hogy mi folyik itt. Tényleg az ő hibája, hogy az Effyvel egykor szoros kapcsolatuk már minden, csak nem szoros. Francokat, Kagan hibája ez is. Mert összetörte Effy szívét is azzal, hogy gyáván megszobrult. Összeszorított szájjal áll a kapu előtt*
- Pfümpfümpfümfümpm.
*Hangzik, ami valójában annak felel meg, hogy "Nem szabad Kaganról beszélnem Effy előtt!". Közben fura arccal integet a verandán ülő Effynek és invitálás nélkül is beljebb tessékeli magát.*
- Ümpfümg.
*Ez a napszaknak megfelelő üdvözlés.*
3343. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-21 12:54:48
Üzenet elküldve: 2021-06-21 12:54:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Nem bírom ezt a feszültséget.
*Lehuppan a szép új, nappaliként funkcionáló szoba egyik díványára. Szép dívány ez, bordószínű huzattal. Hasonlít a bor színéhez, ami a napokban fogyott el, és ami után most feszülten sóhajtozik őasszonysága. Végigsimít nadrágján, majd idegesen csipkedi róla a szöszöket, aztán körülnéz. A mai napon hagyta el az utolsó munkás a birtokot, miután a már lassan egy éve tartó munkálatok utolsó simításait is befejezték. Lett nekik szép új vidéki kúria, amely már talán méltó nevükhöz a fehérre meszelt falával, a tágas ablakaival, a vörös függönyökkel, és a teljesen új emelettel. Az ebédlő és ez a társalgó is mintha már hajaznának a régi városi kúriában valaha uralkodó körülményekhez, de legfőképp az emeleti hálószobák, a maguk elegáns bútoraival. ~És még fürödni is van hol.~ Ő a maga részéről meg van elégedve, noha vannak még tervei. Jól mutatna például a családi címer faragványa a főbejárat felett, vagy néhány családi festmény a falakon. Vagy például a birtok körüli kerítés felújítása is szóba jöhet, a kerttel együtt.
Szóval igen. Most minden új, minden csicsa, ő meg le van harcolva. Na de félreértés ne essék, nem az építkezés miatt, hanem afelől, hogy most ugyan hova tovább, mit csináljon? Megint csipkedni kezdi nadrágját, ahogy gondolkodik. Feláll hát, kezeit hátul derekán összekulcsolva kikullog az elülső udvarra, mint ahogy anno tudálékos tanítója tette. Figyeli fél percig a kúriá(cská)t, aztán a kifutóhoz sétál gyapjastevéihez. Pharajo jön csak közel hozzá, a hárem egyéb tagjai békésen eltespednek a hűvösben.*
- Tetszik az új kúriánk, he?
*Pharajo nem válaszol, csak megnyaldossa Effi kezeit, hátha van benne valami táplálék.*
- Impozáns, nem? Sokba is került mondjuk, bár a maradék részletet még ki kell fizetnünk.
*Pharajo nincs meghatva, és étel sincs, amitől gőgösen hátrahajtja füleit. Effi hátratekint a kúriára, aztán fejét vakarva visszanéz a gyapjastevére.*
- De most, hogy ez megvan, mihez kezdjek? Lelki válságba kerültem, Pharajo. Azt hiszem, úrrá lett rajtam az úri letargia, ez a nagy közönyösség, amikor nincs miért küzdenem tov...
*Ebből a patetikus állapotból Pharajo köpése zökkenti ki, amely istenesen telibetalálja Ephemia ma reggel frissen kimázolt arcát. A hárem főnöke meg, mint ki jól végezte dolgát, elfordítja a fejét és visszatér társaihoz a hűvösbe.*
- Na szépen vagyunk, mondhatom.
*Előcsap zsebéből egy szövetből készült kendőcskét és jól megtörli vele az arcát. Dúlva-fúlva slattyog vissza a verandára, hogy ott a lépcsőre leülve feldolgozza ezt.*
- Nem bírom ezt a feszültséget.
*Lehuppan a szép új, nappaliként funkcionáló szoba egyik díványára. Szép dívány ez, bordószínű huzattal. Hasonlít a bor színéhez, ami a napokban fogyott el, és ami után most feszülten sóhajtozik őasszonysága. Végigsimít nadrágján, majd idegesen csipkedi róla a szöszöket, aztán körülnéz. A mai napon hagyta el az utolsó munkás a birtokot, miután a már lassan egy éve tartó munkálatok utolsó simításait is befejezték. Lett nekik szép új vidéki kúria, amely már talán méltó nevükhöz a fehérre meszelt falával, a tágas ablakaival, a vörös függönyökkel, és a teljesen új emelettel. Az ebédlő és ez a társalgó is mintha már hajaznának a régi városi kúriában valaha uralkodó körülményekhez, de legfőképp az emeleti hálószobák, a maguk elegáns bútoraival. ~És még fürödni is van hol.~ Ő a maga részéről meg van elégedve, noha vannak még tervei. Jól mutatna például a családi címer faragványa a főbejárat felett, vagy néhány családi festmény a falakon. Vagy például a birtok körüli kerítés felújítása is szóba jöhet, a kerttel együtt.
Szóval igen. Most minden új, minden csicsa, ő meg le van harcolva. Na de félreértés ne essék, nem az építkezés miatt, hanem afelől, hogy most ugyan hova tovább, mit csináljon? Megint csipkedni kezdi nadrágját, ahogy gondolkodik. Feláll hát, kezeit hátul derekán összekulcsolva kikullog az elülső udvarra, mint ahogy anno tudálékos tanítója tette. Figyeli fél percig a kúriá(cská)t, aztán a kifutóhoz sétál gyapjastevéihez. Pharajo jön csak közel hozzá, a hárem egyéb tagjai békésen eltespednek a hűvösben.*
- Tetszik az új kúriánk, he?
*Pharajo nem válaszol, csak megnyaldossa Effi kezeit, hátha van benne valami táplálék.*
- Impozáns, nem? Sokba is került mondjuk, bár a maradék részletet még ki kell fizetnünk.
*Pharajo nincs meghatva, és étel sincs, amitől gőgösen hátrahajtja füleit. Effi hátratekint a kúriára, aztán fejét vakarva visszanéz a gyapjastevére.*
- De most, hogy ez megvan, mihez kezdjek? Lelki válságba kerültem, Pharajo. Azt hiszem, úrrá lett rajtam az úri letargia, ez a nagy közönyösség, amikor nincs miért küzdenem tov...
*Ebből a patetikus állapotból Pharajo köpése zökkenti ki, amely istenesen telibetalálja Ephemia ma reggel frissen kimázolt arcát. A hárem főnöke meg, mint ki jól végezte dolgát, elfordítja a fejét és visszatér társaihoz a hűvösbe.*
- Na szépen vagyunk, mondhatom.
*Előcsap zsebéből egy szövetből készült kendőcskét és jól megtörli vele az arcát. Dúlva-fúlva slattyog vissza a verandára, hogy ott a lépcsőre leülve feldolgozza ezt.*
3342. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-20 16:24:56
Üzenet elküldve: 2021-06-20 16:24:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A reakciók egyáltalán nem lepik meg a mélységit. Látja a nemes lány arcára kiülő undort, ahogy azt is, milyen megvetően húzódik el Ysanee mellől, mintha csak fertőző lenne a puszta jelenléte is. Figyeli a mágus megfeszülő izmait, tudja, hogy egy rossz mozdulat is elég, hogy elkezdjen rátámadni, ehhez teljesen feleslegesek a szavai, amik tovább nyomatékosítják mindezt. Teljesen figyelmen kívül hagyja kedvesének villódzó tekintetét, mert mindez, amit itt tapasztal, megerősítik abban, hogy jól döntött. Ezeket az érzelmeket az alkohol nem tompítaná, sokkal inkább tovább tüzelné, ahogy az a tény is, hogyha kivárt volna, és tovább járatja a bolondját velük, és az álcájával. Legszívesebben kinevetné mindkettőt, de nem teszi, arcának egy porcikája sem mozdul, tökéletes sóbálvány, mert a bárd ezt akarja. Ura a testének, teljes egészében, és ezért nem látszik rajta, hogy izmai megfeszülnének, hogy arra készülne, bármikor visszatámadhat. De gyengeség jelét sem adja, nem húzódik össze, állja a tekinteteket, és az utálatot. Volt benne része épp elégszer az élete során, bár bosszantják, de már nem képesek belőle olyan heves érzelmeket kiváltani, mint korábban. *
- Ebben tökéletesen egyetértünk. * Sóhajt Learon szavaira, akit sokkal veszélyesebbnek tart a riherongy artheniorinál. * De Ysanee szerette volna, ha vele tartok, és megismerem a barátait. Viszont mielőtt beüt az előítélet, kérem engedtessék meg, hogy rendesen bemutatkozzam. Utána aztán tehet, amit akar, nem fogok visszatámadni. Eleget éltem már, és eléggé belefáradtam. * Beszél tovább a férfihoz, hiszen neki hazudhat, Relaelnek nem. Ami jobban bosszantja, mint az egész szituáció, mert a varázsló láthatóan a nő parancsára, vagy inkább engedélyére vár, legalábbis a szavai alapján ez tűnik valószínűnek. *
- Egész életemben a bőrszínem okozta előítéletekkel kellett élnem, pedig nem vagyok rosszabb, mint egy gyerek, aki akarata ellenére születik rossz családba, abuzív apuka, és egy tekintetét elfordító anyuka mellé. Nem én kértem, hogy sötét bőrrel verjen a sors, de szerencsém volt, mert legalább a nevelkedésemben keveset számított a fajom. Emberek neveltek, vagyis igazából csak egy ember. * Teszi hozzá, az egykori nemesre pillantva, neki is címezve a szavait, hiszen nem hazudik. Éppen nem. *
- Éppen annyira gyűlölöm a fajtámat, mint bárki más, hiszen miattuk szenvedtem egész életemben. És éppen annyiszor próbáltam már megölni önmagamat, mint bárki más. * Nevet fel keserűen, felhúzva a ruhát a karján. Megdörzsöli a csuklóját, levakarva róla a bőrszínű kencét, amivel a csuklóján lévő hegeket takarja el mások elől, és felfedve öngyilkos kísérleteinek bizonyítékait. Persze azt nem teszi hozzá, hogy nem olyan régen próbálkozott ezekkel, Eeyr áldása óta, és mindannyiszor gyávaságból itta meg a zöld italokat, amiket magánál hord, amikor elkezdett elsötétülni előtte a világ. *
- Szóval ha azt hiszik, hogy új nekem az előítélet, hogy bánthatnak azzal, ha elveszik az életemet, hát rossz hírem van. Szívességet is tesznek, leköteleznek egy mélységit, aki belefáradt az előítéletbe, hogy egy olyan szerepet szánt neki a sors, amit sosem kért, és sosem érdemelt meg. Én nem választhattam, hogy milyen bőrbe születek, de maguk megválaszthatják, hogy hogyan döntenek. Megismerik a férfit, vagy a gyors és egyszerű megoldást választják, és elhantolják itt az ivó mögött. Csak annyit kérek, hogy legalább Ysanee hadd mehessen be előtte, ne a szeme előtt végezzenek ki. * Int a lány felé könnyes szemmel, megadva magát a sorsának, majd a háta mögé húzza mindkét karját, látszólag nyugodtan, és felkészülten várva a halált. *
~ Szeretlek, drága Ysanee, de nem bocsájtom meg neked, ha miattad halok meg, két félkegyelmű nyomorult keze által. A város kurváinak egyike, hiszen minden nemes lányka az abban a romlott városban, és egy nagyképű főfaszmágus, igazán remek társasággal veszed magad körbe. Csak gratulálni tudok. ~
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A reakciók egyáltalán nem lepik meg a mélységit. Látja a nemes lány arcára kiülő undort, ahogy azt is, milyen megvetően húzódik el Ysanee mellől, mintha csak fertőző lenne a puszta jelenléte is. Figyeli a mágus megfeszülő izmait, tudja, hogy egy rossz mozdulat is elég, hogy elkezdjen rátámadni, ehhez teljesen feleslegesek a szavai, amik tovább nyomatékosítják mindezt. Teljesen figyelmen kívül hagyja kedvesének villódzó tekintetét, mert mindez, amit itt tapasztal, megerősítik abban, hogy jól döntött. Ezeket az érzelmeket az alkohol nem tompítaná, sokkal inkább tovább tüzelné, ahogy az a tény is, hogyha kivárt volna, és tovább járatja a bolondját velük, és az álcájával. Legszívesebben kinevetné mindkettőt, de nem teszi, arcának egy porcikája sem mozdul, tökéletes sóbálvány, mert a bárd ezt akarja. Ura a testének, teljes egészében, és ezért nem látszik rajta, hogy izmai megfeszülnének, hogy arra készülne, bármikor visszatámadhat. De gyengeség jelét sem adja, nem húzódik össze, állja a tekinteteket, és az utálatot. Volt benne része épp elégszer az élete során, bár bosszantják, de már nem képesek belőle olyan heves érzelmeket kiváltani, mint korábban. *
- Ebben tökéletesen egyetértünk. * Sóhajt Learon szavaira, akit sokkal veszélyesebbnek tart a riherongy artheniorinál. * De Ysanee szerette volna, ha vele tartok, és megismerem a barátait. Viszont mielőtt beüt az előítélet, kérem engedtessék meg, hogy rendesen bemutatkozzam. Utána aztán tehet, amit akar, nem fogok visszatámadni. Eleget éltem már, és eléggé belefáradtam. * Beszél tovább a férfihoz, hiszen neki hazudhat, Relaelnek nem. Ami jobban bosszantja, mint az egész szituáció, mert a varázsló láthatóan a nő parancsára, vagy inkább engedélyére vár, legalábbis a szavai alapján ez tűnik valószínűnek. *
- Egész életemben a bőrszínem okozta előítéletekkel kellett élnem, pedig nem vagyok rosszabb, mint egy gyerek, aki akarata ellenére születik rossz családba, abuzív apuka, és egy tekintetét elfordító anyuka mellé. Nem én kértem, hogy sötét bőrrel verjen a sors, de szerencsém volt, mert legalább a nevelkedésemben keveset számított a fajom. Emberek neveltek, vagyis igazából csak egy ember. * Teszi hozzá, az egykori nemesre pillantva, neki is címezve a szavait, hiszen nem hazudik. Éppen nem. *
- Éppen annyira gyűlölöm a fajtámat, mint bárki más, hiszen miattuk szenvedtem egész életemben. És éppen annyiszor próbáltam már megölni önmagamat, mint bárki más. * Nevet fel keserűen, felhúzva a ruhát a karján. Megdörzsöli a csuklóját, levakarva róla a bőrszínű kencét, amivel a csuklóján lévő hegeket takarja el mások elől, és felfedve öngyilkos kísérleteinek bizonyítékait. Persze azt nem teszi hozzá, hogy nem olyan régen próbálkozott ezekkel, Eeyr áldása óta, és mindannyiszor gyávaságból itta meg a zöld italokat, amiket magánál hord, amikor elkezdett elsötétülni előtte a világ. *
- Szóval ha azt hiszik, hogy új nekem az előítélet, hogy bánthatnak azzal, ha elveszik az életemet, hát rossz hírem van. Szívességet is tesznek, leköteleznek egy mélységit, aki belefáradt az előítéletbe, hogy egy olyan szerepet szánt neki a sors, amit sosem kért, és sosem érdemelt meg. Én nem választhattam, hogy milyen bőrbe születek, de maguk megválaszthatják, hogy hogyan döntenek. Megismerik a férfit, vagy a gyors és egyszerű megoldást választják, és elhantolják itt az ivó mögött. Csak annyit kérek, hogy legalább Ysanee hadd mehessen be előtte, ne a szeme előtt végezzenek ki. * Int a lány felé könnyes szemmel, megadva magát a sorsának, majd a háta mögé húzza mindkét karját, látszólag nyugodtan, és felkészülten várva a halált. *
~ Szeretlek, drága Ysanee, de nem bocsájtom meg neked, ha miattad halok meg, két félkegyelmű nyomorult keze által. A város kurváinak egyike, hiszen minden nemes lányka az abban a romlott városban, és egy nagyképű főfaszmágus, igazán remek társasággal veszed magad körbe. Csak gratulálni tudok. ~
3341. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-20 11:40:27
Üzenet elküldve: 2021-06-20 11:40:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Először úgy tűnik, hogy a történetére senki nem figyel igazán, de most nem is bántja a dolog. Úgy érzi, jobb lett volna, ha szóba se hozza a dolgot és mondjuk arról a félistenről beszél, aki kiválasztotta őt bajnokának, de már mindegy. Ha elmondta, hát elmondta, aztán Relael mégis belekérdez.* ~Szóval mégsem csak a levegőnek mesélek?~ *Erre újult lendülettel folytatja.*
-Emberszerű lények, iszonyatos nagy erővel, hatalmas szarvakkal a fejükön! *Írja le emlékezetből azokat, akikkel harcolt és akiknek a vesztét okozta.*
-Nélkülünk Abogr mester lehet, hogy megsérült volna vagy rosszabb! *Bár ezt maga sem hiszi el, hiába nézte végig, hogy mi történt. Úgy ismeri a nagy-mágust, hogy senki sem tudja még megkarcolni se, de akkor nagyon úgy tűnt, hogy otthagyja a fogát. A lányokat jobban érdekli szemmel láthatóan az ékszer, mint a visszaemlékezés, de hát ezen nem is csodálkozik a Sajt-mester, hiszen a nők már csak ilyenek.* ~Mindegyik ilyen, legyen a legbutuskább, mint Akheel vagy a leggazdagabb családok tagja, mint Relael. Ami csillog az tetszik nekik!~ *Mosolyodik el erre, bár inkább csak azért, mert eszébe jutnak a vörös csimbókokba gabalyodott fürtök, amiket olyan sokszor megsimogatott a vadász fején. Aztán megállnak és valami olyasmi történik, amire a földbirtokos varázsló egyáltalán nem számított volna az előbb. Kiderül, hogy ez a jó eszű és finom beszédű figura, aki elég gyorsan szimpatikussá vált a pásztor szemében, csak egy mocskos kis mélységi korcs. Nem kap fegyveréért, hiszen szinte biztos benne, hogy azzal nem lenne esélye itt és látja, hogy Relael, aki szintén nem kedveli ezt a fajta szemetet, nem tesz semmit, úgyhogy kivár. Kedve lenne rögtön demonstrálni, hogyan is lyuggata ki azokat a szarvas szörnyeket, de van egy olyan érzése, hogy csak magára haragítaná a másik kettőt. Kezét azért megfeszítve tartja, hogy annak egyetlen mozdulatával varázsolhasson, ha kell és szemét le sem veszi a bárdról.*
-Nos? Most akkor mi legyen? Szerintem sincs helye itt ennek! *Húzza fel a szemöldökét és előző nyugodtsága már nem is látszik rajta. Sokkal inkább valami feszültség és egyelőre még leplezni próbált undor, bár ez annyira nem sikeres, de bárki láthatja rajta, hogy még nem akar támadni. A válaszokat Reltől várja és kész arra, hogyha a lány harcolni akar, akkor elpusztítsa ezt a kártevőt.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Először úgy tűnik, hogy a történetére senki nem figyel igazán, de most nem is bántja a dolog. Úgy érzi, jobb lett volna, ha szóba se hozza a dolgot és mondjuk arról a félistenről beszél, aki kiválasztotta őt bajnokának, de már mindegy. Ha elmondta, hát elmondta, aztán Relael mégis belekérdez.* ~Szóval mégsem csak a levegőnek mesélek?~ *Erre újult lendülettel folytatja.*
-Emberszerű lények, iszonyatos nagy erővel, hatalmas szarvakkal a fejükön! *Írja le emlékezetből azokat, akikkel harcolt és akiknek a vesztét okozta.*
-Nélkülünk Abogr mester lehet, hogy megsérült volna vagy rosszabb! *Bár ezt maga sem hiszi el, hiába nézte végig, hogy mi történt. Úgy ismeri a nagy-mágust, hogy senki sem tudja még megkarcolni se, de akkor nagyon úgy tűnt, hogy otthagyja a fogát. A lányokat jobban érdekli szemmel láthatóan az ékszer, mint a visszaemlékezés, de hát ezen nem is csodálkozik a Sajt-mester, hiszen a nők már csak ilyenek.* ~Mindegyik ilyen, legyen a legbutuskább, mint Akheel vagy a leggazdagabb családok tagja, mint Relael. Ami csillog az tetszik nekik!~ *Mosolyodik el erre, bár inkább csak azért, mert eszébe jutnak a vörös csimbókokba gabalyodott fürtök, amiket olyan sokszor megsimogatott a vadász fején. Aztán megállnak és valami olyasmi történik, amire a földbirtokos varázsló egyáltalán nem számított volna az előbb. Kiderül, hogy ez a jó eszű és finom beszédű figura, aki elég gyorsan szimpatikussá vált a pásztor szemében, csak egy mocskos kis mélységi korcs. Nem kap fegyveréért, hiszen szinte biztos benne, hogy azzal nem lenne esélye itt és látja, hogy Relael, aki szintén nem kedveli ezt a fajta szemetet, nem tesz semmit, úgyhogy kivár. Kedve lenne rögtön demonstrálni, hogyan is lyuggata ki azokat a szarvas szörnyeket, de van egy olyan érzése, hogy csak magára haragítaná a másik kettőt. Kezét azért megfeszítve tartja, hogy annak egyetlen mozdulatával varázsolhasson, ha kell és szemét le sem veszi a bárdról.*
-Nos? Most akkor mi legyen? Szerintem sincs helye itt ennek! *Húzza fel a szemöldökét és előző nyugodtsága már nem is látszik rajta. Sokkal inkább valami feszültség és egyelőre még leplezni próbált undor, bár ez annyira nem sikeres, de bárki láthatja rajta, hogy még nem akar támadni. A válaszokat Reltől várja és kész arra, hogyha a lány harcolni akar, akkor elpusztítsa ezt a kártevőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344