//Derin-birtok//
* A fiú engedékenyen bólint. Tényleg jobb lenne a világ, ha az emberek gondolkodnának, mielőtt cselekszenek. Talán apja sem úgy viselkedne, ha végiggondolná, hogy ez miként hat a fiára. Bár az is lehet, hogy mégis.
A fiút nem igazán érdekli, hogy a Mágusnak mekkora földje van, elvégre a birtoknál sokkal értékesebb dologgal rendelkezik. Ráadásul lehet, hogy csak három hektár földje van, de nincs egy olyan apja, aki verni szokta, ha nem tetszik neki valami. Prexi véleménye szerint ez minden vagyonnál többet ér. Talán, ha idősebb lesz, majd másképp fogja gondolni, de jelenleg nem igazán érdekli az ingóság, vagy az, hogy valakit a tulajdona alapján ítéljen meg. A pásztor lehet szegényebb náluk, mégis jobb élete van, és amúgy is van pénze a Thargoknál, szóval lehet, hogy nem is sokkal szegényebb. ~ Miért olyan ismerős nekem ez a Tharg név? Kereskedő klán Artheniorban? Talán. Biztos, hogy egy klán… de mivel is foglalkoznak? Thargok, Thargok… Thargok ~ a fiú egy pillanatig csak néz maga elé, aztán kérdőn fel a Mágusra, majd szájtátva mered előre, és amikor észbe kap, összezárulnak ajkai, hogy aztán kissé tátogva kérdezzen. * - Te… * - kezd bele lassan * - te, tagja vagy a Thargodar Vérszövetségnek? - * nem, nem, biztos, hogy nem tagja, hát hiszen ők harcosok, akik Arthenior környékét… nem is csak a környékét, hanem az egész világot teszik jobbá hősi cselekedeteikkel. Minden gyerek ismeri a Vashegyiek legendás tetteit, legalábbis ami közszájon forog. ~ Ja… hülye vagy Prexi, a vashegy itt van egy kőhajításra, persze, hogy Tharg területen a klán befolyása erős. ~ Mindazonáltal, ha tagja lenne a férfi a szövetségnek, akkor egyszer elmehetne vele kalandozni… vagy meghalni. Prexinek nem volta kétségei, hogyha egy igazi kalandban részt venne, akkor inkább meghalna, mintsem bármilyen hőstettet végrehajtana. Túl gyenge és szerencsétlen a hőstettekhez, meg hát amúgy sem vinnének egy gyereket magukkal. Racionális aggályai azért nem vették el a kedvét, hogy eljátsszon a gondolattal, ahogy egy szárnyasgyíkot szed le mágiával megbűvölt parittyájával. *
- És akkor nem lenne időd másra, mondjuk a mágiára - * vonja le a logikus következtetést a fiú, bár nem biztos, hogy a Mágus minden szabadidejét a varázslásra fordítja, elvégre játszani kell a kutyájával is, de azért a korábbi szavaiból az derült ki, hogy a varázslás rendkívül sok időt emészt fel.
Prexi vallomása könnyebben jön a vártnál, de azért szégyelli, ez látszik rajta, és mivel a pásztor is csúnyábban néz rá miatta, még jobban kezdi restellni a dolgot. Az is megfordul a fejében, hogy talán jogosan bántotta apja a feledékenységéért. *
- Óh… - * simítja végig tarkóját * - nagyon, nagyon megbántam. - * - közli, és persze őszintén is gondolja, de aztán eszébe jut, hogyha nem felejtette volna nyitva a kaput, akkor nem kellett volna a marhák után koslatnia, és akkor nem alszik el Egyszarvún, ami azt eredményezte volna, hogy nem találkozik a pásztormágussal. Mindent összevetve annyira már nem is bánja a mulasztását, de azért képén még fenntartja a bűnbánó állapotot, mert nem szeretné, ha a férfi azt gondolná, hogy nem csak feledékeny, de még nemtörődöm is. *
- Azta - * hüledezik Prexi. Tényleg egyre mesésebb lesz az ajánlat, és már kezdi elhinni, hogy tényleg igaz. Nem volt olyan jó hazugságok felismerésében, de a Mágus teljesen őszintének tűnt számára. * – Öhm… * kap észbe, mert a pásztor nyilván választ vár. * - Inkább akkor, legyen bér, de én nem tudom, hogy mennyi a jó bér, a munkásaiknak apám szokta adni a pénzt, szóval szerintem annyit adj, amit jónak látsz. * - talán így a legtisztességesebb. Amúgy is Prexi nem tudja, hogy mennyi időt marad itt. Talán nem is olyan sokat, bár jelenleg túlságosan lelkes, hogy bele akarjon gondolni, előbb-utóbb haza kell majd mennie. Azzal viszont majd ráér később foglalkozni. * - Ja, és akkor mondjuk kecskéket. Olyanunk sohasem volt. Biztos mókás állatok - * válaszol a korábban feltett kérdésre. *