*Az utóbbi hatokban veszi a bátorságot arra, hogy lóra üljön. Leginkább azért, mert az utóbbi időben nem esett le, valahogy már nem is retteg annyira a leeséstől. A sárga, pettyes farú kancával egészen összeszoktak, Aenae mintha megtanulta volna értelmezni az állat jelzéseit. Mindehhez hozzájárul az is, hogy volt egy remek tanára, ő pedig mindig is igyekezett maximálisan elsajátítani, amit tanult, de úgy tűnik, hogy a tudás vagy mostanra ért be, vagy mostanra szerzett elég bátorságot.
Egyfajta spirituális élmény elengedni a kantárszárat és széttárt karokkal, lehunyt szemmel hagyni, hogy a kanca arra vágtasson, amerre akar. Az egészben a legjobb, hogy még ennek dacára sem sikerült lezúgni a mezőn vágtató állat hátáról. Ráadásul fizikailag is jót tesz neki, mivel kellőképpen lefárasztja és egy hajszálnyival jobban alszik, ha pedig jobban alszik, akkor egy hangyányit több kedvvel hallgatja meg a piac drágulása okozta sirámokat.
A drágulás egyébként komoly probléma, amire keresi a megoldást, de egyelőre csak annyit tud tenni, hogy a legéhesebb szájakat megtámogatja pár arannyal. Ez hosszútávon sajnos nem lehet megoldás, ahogyan az sem, ha fenyegeti a kereskedőket, hogy adják olcsóbban a portékájukat. Ostoba Yagnar. Mikor már épp minden kezdett jól menni, akkor kifosztotta a könyék leggazdagabb, kereskedelemből élő falvát, ráadásul a thargok nevében, amúgy is megtépázott hírnevüknek nem tenne jót a fenyegetőzés.
A vidék járása és a kedélyek nyugtatása már majdnem mindennapos nála. Szereti megoldani a problémákat, ha a drága árukra még nem is talált megoldást de azért egy-egy határvitával, meg lopott állatok körüli mizériával még elboldogul. Nem tudja, hogy Kagan hogyan is intézte ezeket az ügyeket, de abban egészen biztos, hogy nem akarja a Hrallhban fogadni a trónon ülve az elé járulókat. Nagyon úgy tűnik, hogy a piac problémáját - ami jelenleg a legnagyobb - mégsem tudja megoldani. Kicsit ettől kedve van felgyújtani Sziritánt!
Mogorván gyalogol most maga mögött száron vezeti a kancát, tervei szerint beugrik Effyhez, hogy megnézze hogy van és, hogy lejelentse, hogy ő maga jól van és, hogy nagyon figyel arra, hogy rendszeres időközönként egyen és igyon. Meg, hogy agyondicsérje a szappanját, amibe még kis virágokat is rakott. Csodás illata van és a bőre is nagyon bársonyos lett tőle, a haja meg olyan puha, hogy az valami csoda. Úgy látszik, hogy lapos-gyapjasok tejéből készült szappan valódi csodaszer.
Anyja persze sikítófrászt kapna, ha látná, mert a sok szabad levegőn töltött idő megtette a hatását és arcbőre hiába ragyogó meg bársonypuha, ha a nap kicsit lebarnította és átallott pár szeplővel behinteni az orrát. Blúza egészen rövidujjú, alig takarja vállait, így a karja bőre sem hófehér. Világosbarna hajának színét is erősen megszívta a nap, vannak részek, ahol egészen szőke lett, bár a laza fonatban ez annyira nem látszik. Testhez simuló, bőr lovaglónadrágot visel, melyet a combjai, a térdei és lábszárai belső felénél megerősítettek. Lovaglócsizmájának sarka is magasított.
Táskája, melyben a rajztáblája és -eszközei vannak, most a nyeregkápára akasztva pihen. A táska egyéb dolgokat is rejt, mint például a pipáját, amivel előszeretettel szív ördögvigyort. Meg egy halom elkészült, vagy félkész rajz, jellemzően tájképek, de akad egy-két emberábrázolás is. De most nincs türelme rajzolni, nemcsak türelme nincsen, de ihlete sem. Erről az ostoba Yagnar és az ostoba sziritániak tehetnek. Yagnart már nem tudja agyonütni, de a sziritániak felkoncolása gyakran előkerülő gondolata.
Dühét szerencsére sikeresen lecsillapítja az élénk színű virág, amit meglát az út szélén. A növény mellett guggolva tanakodik azon, hogy letépje-e és a hajába tűzze, vagy csak hagyja itt? A tanakodásban a patadobogás zavarja meg, először arra gondol, hogy valami népes kompánia vág át a vidéken, le is húzza a maga lovát az útról, hogy ne legyenek útban. A szíve pedig megdobban, mikor már meglátja azt a bizonyos kompániát közelebbről, ami ráadásul egyáltalán nem népes, mert csak egy emberből és vagy nyolc lóból áll.*
- Lókupec lettél?
*Teszi fel az első, eszébe jutó kérdést, de hát alaposan meglepődik azon, hogy a férfit látja, pláne, hogy egyedül, pláne, hogy ennyi lóval. Amik közül négyet ismer, thargföldi hátasok. Persze Cha'yss megírta a levelében, hogy érkezik, de az időpontot nem jelölte meg. Ő pedig most itt áll, kissé átizzadt blúzban. Végül azért elmosolyodik.*