Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3420. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-18 12:05:29
Üzenet elküldve: 2021-08-18 12:05:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* Frekderkun elkezdi szaporázni a lépéseit ám mikor meglátja a farkas kutyát hirtelen megtorpan. *
- Ugye nem harap. Nem szívlelem annyira a harapós jószágokat.
* Persze a férfi nem félelemből beszél csak ugye nem akar konfliktust az ebbel. Bár egy ilyen nagy varázsló kutyája ki tudja milyen intelligenciával rendelkezik. *
- Először nézzük meg az állat állományodat, aztán a gyümölcsöst. Nagyon kíváncsi vagyok. Legutóbb gyermekkoromban éreztem ilyet. Olyan mint egy kis kirándulás. Áldjon meg téged az istened, hogy ilyen jó szíved van, hogy beengedsz a birtokodra.
* Frekderkun elkezdi szaporázni a lépéseit ám mikor meglátja a farkas kutyát hirtelen megtorpan. *
- Ugye nem harap. Nem szívlelem annyira a harapós jószágokat.
* Persze a férfi nem félelemből beszél csak ugye nem akar konfliktust az ebbel. Bár egy ilyen nagy varázsló kutyája ki tudja milyen intelligenciával rendelkezik. *
- Először nézzük meg az állat állományodat, aztán a gyümölcsöst. Nagyon kíváncsi vagyok. Legutóbb gyermekkoromban éreztem ilyet. Olyan mint egy kis kirándulás. Áldjon meg téged az istened, hogy ilyen jó szíved van, hogy beengedsz a birtokodra.
3419. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-18 09:19:56
Üzenet elküldve: 2021-08-18 09:19:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-A mágia csak kevesek kiváltsága, ezért kevesen is tudnak róla, hogy mi zajlik ezekben a körökben. *Sajnos ez tényleg így van és csak a legmódosabbak, leggazdagabbak tanulhatják igazán mélyen a varázslás tudományát. Persze belekezdhet bárki, de zsellér vagy napszámos gyermeke nem fog sokáig jutni vele, még ha adott esetben tehetségesebb is, mint egy nagy nemesi ház gyermeke.*
-Én azért igyekszem nem kettévágni senkit! *Neveti el magát a pásztormágus.* ~Főleg nem orkokat! Hát mit ártottak azok nekünk, hogy meg kéne ölni őket?~ *Egyszer csak egy helyre mutat a Sajt-mester amikor meg is áll.*
-Nézd! Ott van a birtokom! Látod azt az almást ott? Az telek határa. *Ha a férfi odanéz, láthat egy egészen közeli gyümölcsöst és távolabb két házat és egy istállószerűséget, bár ez utóbbi inkább csak pár összeszögelt fadeszkából álló bódé, ahol az állatok rossz időben meghúzódhatnak. Az almafák és a házak között kis kert és egy hatalmas füves rész, amin tucatjával vannak elszórva mindenféle állatok. Birkák és kecskék egyaránt, valamint egy hatalmas ló legelészik középtájon.*
-Meg is érkeztünk. *Mikor ezt kimondja, máris egy farkaskutya szalad feléjük boldogan, farok-csóválva, hogy üdvözölhesse gazdáját, a kecske pedig elindul, hogy besoroljon fajtársai közé.*
-Nayka hé! Ne olyan gyorsan! *Szól a kutyának, de az örömében nem, hogy lassít, de még be is gyorsít, hogy odaérve Learonhoz, a lábához dörgölődjön.*
-Jól van na! *Lapogatja meg a kutya oldalát a férfi.*
-Akkor azt hiszem térjünk be a portára!
-A mágia csak kevesek kiváltsága, ezért kevesen is tudnak róla, hogy mi zajlik ezekben a körökben. *Sajnos ez tényleg így van és csak a legmódosabbak, leggazdagabbak tanulhatják igazán mélyen a varázslás tudományát. Persze belekezdhet bárki, de zsellér vagy napszámos gyermeke nem fog sokáig jutni vele, még ha adott esetben tehetségesebb is, mint egy nagy nemesi ház gyermeke.*
-Én azért igyekszem nem kettévágni senkit! *Neveti el magát a pásztormágus.* ~Főleg nem orkokat! Hát mit ártottak azok nekünk, hogy meg kéne ölni őket?~ *Egyszer csak egy helyre mutat a Sajt-mester amikor meg is áll.*
-Nézd! Ott van a birtokom! Látod azt az almást ott? Az telek határa. *Ha a férfi odanéz, láthat egy egészen közeli gyümölcsöst és távolabb két házat és egy istállószerűséget, bár ez utóbbi inkább csak pár összeszögelt fadeszkából álló bódé, ahol az állatok rossz időben meghúzódhatnak. Az almafák és a házak között kis kert és egy hatalmas füves rész, amin tucatjával vannak elszórva mindenféle állatok. Birkák és kecskék egyaránt, valamint egy hatalmas ló legelészik középtájon.*
-Meg is érkeztünk. *Mikor ezt kimondja, máris egy farkaskutya szalad feléjük boldogan, farok-csóválva, hogy üdvözölhesse gazdáját, a kecske pedig elindul, hogy besoroljon fajtársai közé.*
-Nayka hé! Ne olyan gyorsan! *Szól a kutyának, de az örömében nem, hogy lassít, de még be is gyorsít, hogy odaérve Learonhoz, a lábához dörgölődjön.*
-Jól van na! *Lapogatja meg a kutya oldalát a férfi.*
-Akkor azt hiszem térjünk be a portára!
3418. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-16 10:16:39
Üzenet elküldve: 2021-08-16 10:16:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Fáradt sóhaj csak a válasza arra, hogy ne örülne igazán a férfinak, nyelve hegyén egy csípős riposzt arról, hogy mennyire megzavarta bokros teendőiben, de végül inkább nem mond semmit. Szerencse, mert végül Cha'yss bocsánatot kér, ettől meg könnyebb visszanyelni a megjegyzést.*
- Mert régebben csikós voltál?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, egyszerre komolyan és vicceskedve. Cha'yss mesélt arról neki, hogy miként nőtt fel, bár valószínűleg éppen csak egy kis bepillantást engedett, de abban szó sem volt ménesek terelgetéséről.*
- A kék pont az én színem.
*Mondja mosolyogva, a még összehajtott inget orrához emeli, hogy jó mélyen leszívja az illatát, ott van benne a mosószappan és a keményítő is, meg most kicsit az eső is, de mégis mintha Cha'yss lényének egy darabkája lenne ez az illat. Felvéve meg aztán végképp olyan, mintha körül ölelné, nem mintha sokat kellene várni arra, hogy valóban körül ölelje, de addig még van egy csomó dolog, pucéran meg mégsem rohangálhat.*
- És mit hallottál még?
*Kérdi kíváncsian, mert ő sok pletykát hallott. Például rögtön azt, hogy a sziritáni mészárosok a sötét istenség nevével az ajkukon szürcsölték ki a sziritáni csecsemők vérét. Azt is hallotta, hogy ő maga meg a sziritáni mészárosokét szürcsölte ki. Ez az egész akár szórakoztató is lehetne, de még nem jutott el abba a fázisba, hogy nevetni tudjon. Talán majd ha a piaci árak kicsit konszolidálódnak.
A földre dobott ruhák ügyét gyorsan elrendezi, végül is nem okoz neki problémát az, hogy még egy öltözet ruhát feldobáljon a szárítókötélre. Bár kétségtelen, hogy a látvány nem mindennapi, a Vashegy úrnőjét nem mindennap látni teregetni.*
- Semmiség.
*Válaszol és bármelyik dologra igaz is, hogy semmiség, még jól is esik neki kicsit mással foglalkozni, mint önmagával.
Bár sikerül Cha'yss pillantásától kísérve úgy beszállni a vízbe, hogy nem jön zavarba - vagy ez nem látszik rajta -, de a bók hallatán már elvörösödik. A bókokkal továbbra sem tud mit kezdeni, zavartan kezdi kibontani hajfonatát. De látszik, hogy fejlődőképes, mert nem mondja ki az első, eszébe jutó sületlenséget, azt, hogy Cha'yss kedves ugyan, de teljesen rossz a szeme, hogy ilyet mond.*
- Mármint a melegre, a viharra, vagy a pocsék almaborra?
*Egy korty után kihajol, hogy lerakja a poharat a hokedlire. Persze tudja, Cha'yss nem a felsoroltakra gondolt. Valójában ő sem ezekre gondolt. Ennek ékes bizonyítéka az, hogy ha a férfinak nincs kifogása, akkor az ő poharát is a magáé mellé teszi, hisz csak útban lenne egy pillanattal később, mikor karjait Cha'yss nyaka köré fonja.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Fáradt sóhaj csak a válasza arra, hogy ne örülne igazán a férfinak, nyelve hegyén egy csípős riposzt arról, hogy mennyire megzavarta bokros teendőiben, de végül inkább nem mond semmit. Szerencse, mert végül Cha'yss bocsánatot kér, ettől meg könnyebb visszanyelni a megjegyzést.*
- Mert régebben csikós voltál?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, egyszerre komolyan és vicceskedve. Cha'yss mesélt arról neki, hogy miként nőtt fel, bár valószínűleg éppen csak egy kis bepillantást engedett, de abban szó sem volt ménesek terelgetéséről.*
- A kék pont az én színem.
*Mondja mosolyogva, a még összehajtott inget orrához emeli, hogy jó mélyen leszívja az illatát, ott van benne a mosószappan és a keményítő is, meg most kicsit az eső is, de mégis mintha Cha'yss lényének egy darabkája lenne ez az illat. Felvéve meg aztán végképp olyan, mintha körül ölelné, nem mintha sokat kellene várni arra, hogy valóban körül ölelje, de addig még van egy csomó dolog, pucéran meg mégsem rohangálhat.*
- És mit hallottál még?
*Kérdi kíváncsian, mert ő sok pletykát hallott. Például rögtön azt, hogy a sziritáni mészárosok a sötét istenség nevével az ajkukon szürcsölték ki a sziritáni csecsemők vérét. Azt is hallotta, hogy ő maga meg a sziritáni mészárosokét szürcsölte ki. Ez az egész akár szórakoztató is lehetne, de még nem jutott el abba a fázisba, hogy nevetni tudjon. Talán majd ha a piaci árak kicsit konszolidálódnak.
A földre dobott ruhák ügyét gyorsan elrendezi, végül is nem okoz neki problémát az, hogy még egy öltözet ruhát feldobáljon a szárítókötélre. Bár kétségtelen, hogy a látvány nem mindennapi, a Vashegy úrnőjét nem mindennap látni teregetni.*
- Semmiség.
*Válaszol és bármelyik dologra igaz is, hogy semmiség, még jól is esik neki kicsit mással foglalkozni, mint önmagával.
Bár sikerül Cha'yss pillantásától kísérve úgy beszállni a vízbe, hogy nem jön zavarba - vagy ez nem látszik rajta -, de a bók hallatán már elvörösödik. A bókokkal továbbra sem tud mit kezdeni, zavartan kezdi kibontani hajfonatát. De látszik, hogy fejlődőképes, mert nem mondja ki az első, eszébe jutó sületlenséget, azt, hogy Cha'yss kedves ugyan, de teljesen rossz a szeme, hogy ilyet mond.*
- Mármint a melegre, a viharra, vagy a pocsék almaborra?
*Egy korty után kihajol, hogy lerakja a poharat a hokedlire. Persze tudja, Cha'yss nem a felsoroltakra gondolt. Valójában ő sem ezekre gondolt. Ennek ékes bizonyítéka az, hogy ha a férfinak nincs kifogása, akkor az ő poharát is a magáé mellé teszi, hisz csak útban lenne egy pillanattal később, mikor karjait Cha'yss nyaka köré fonja.*
3417. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-15 22:21:18
Üzenet elküldve: 2021-08-15 22:21:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Az igric csak keveset tud Habrertus viselt dolgairól, azokról meg, amelyek a Vashegyen és vonzáskörzetében folynak, még annyit sem. De nem is baj. Most a kecskeszakállú kancellár a Kalmárban múlatja az időt azzal a mélységi lánnyal és remélhetően Yeza szemmel tartja, ahogy kérte tőle. Ám most nem azért van itt és küldte el mindenféléért a kulcsárt, hogy Habrertusra gondoljon.
A rezignált válasz hallatán csípőre teszi a kezét és úgy néz Aenaere.*
- Mintha nem örülnél nekem igazán. *Bukik ki a mondat a száján. De megenyhülve mosolyodik el, halkan beletörődő sóhajt hallatva.*
- Bocsánat, csak én is elfáradtam az úton. Keményebb volt, mint sejtettem, elszoktam a hasonló igénybevételtől. *Vallja be és ha a lány nem haragudott meg rá, akkor gyengéd csókot lehel a homlokára.*
- Rendben. *Válaszolja a ingre, majd kihalász egy kéket a lánynak a ládájából, frissen ropogósan.*
- Parancsolj. *Mosolyog, ahogy átadja a ruhaneműt.
Ezután már gyorsan meglelik a fürdőt, Effy házának ismerete nagy hasznukra válik. Az elküldött kulcsárral kapcsolatban is van egy megjegyzése a lánynak, mármint inkább a piacot illetően, ami egybevág a hírekkel, amelyeket erről a vidékről hallott a városban.*
- Hallottam. *Mondja félvállról, mintha nem tartana számot figyelmére, de lehet, hogy csak túl fáradt most egy beszámolóhoz. Mindent a maga idejében.
Amikor kész a víz és már mellkasig elmerült a kellemesen meleg, de nem forró vízben, Aenae megjegyzi, hogy ledobott ruhái úgy sosem fognak megszáradni.*
- Öhm... oké. *Sosem törődött ilyenekkel, voltak olyanok, akik törődtek helyette ezekkel. A Kalmárban valahogy mindig eltűnnek ledobott ruhái és egyszer csak ott vannak kimosva, keményítve.
Mosolyogva nézi, ahogy Aenae elrendezi a törölköző, az ital és a ruhái sorsát. Egészen meghitt kis pillanat, mintha férj és feleség lennének és semmi gondjuk nem volna a világban, mint együtt lenni.*
- Köszönöm. *Mondja és nem tudni, a törölközőre, az italra vagy a ruháira gondol. Meglehet mindre együtt.
Amikor lekerül a lányról a ruha, kedvtelve néz végig a meztelen testen és egyáltalán nem zavarják a hegek, amelyeket visel. Egyiknél ott is volt, maga diktálta bele a gyógyitalt, hogy ne vérezzen el.*
- Szép vagy. *Állapítja meg a dézsába telepedő lánynak egyszerűen. Az italért nyúl és választja az Aenae által almabornak titulált üveget. Kinyitja, beleszagol és tölt mindkettőjüknek és az egyiket a lánynak nyújtja.*
- Nagyon vágytam már erre. *Sóhajtja és megízleli az italt. Jobb, mint amire számított, rosszabb, mint amihez szokott. Újra végignéz a meztelen lányon, a víztől csillogó testén, a keblein és a víz alatt akaratlan megmozdul valami, de nem egy leviatán, az biztos.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Az igric csak keveset tud Habrertus viselt dolgairól, azokról meg, amelyek a Vashegyen és vonzáskörzetében folynak, még annyit sem. De nem is baj. Most a kecskeszakállú kancellár a Kalmárban múlatja az időt azzal a mélységi lánnyal és remélhetően Yeza szemmel tartja, ahogy kérte tőle. Ám most nem azért van itt és küldte el mindenféléért a kulcsárt, hogy Habrertusra gondoljon.
A rezignált válasz hallatán csípőre teszi a kezét és úgy néz Aenaere.*
- Mintha nem örülnél nekem igazán. *Bukik ki a mondat a száján. De megenyhülve mosolyodik el, halkan beletörődő sóhajt hallatva.*
- Bocsánat, csak én is elfáradtam az úton. Keményebb volt, mint sejtettem, elszoktam a hasonló igénybevételtől. *Vallja be és ha a lány nem haragudott meg rá, akkor gyengéd csókot lehel a homlokára.*
- Rendben. *Válaszolja a ingre, majd kihalász egy kéket a lánynak a ládájából, frissen ropogósan.*
- Parancsolj. *Mosolyog, ahogy átadja a ruhaneműt.
Ezután már gyorsan meglelik a fürdőt, Effy házának ismerete nagy hasznukra válik. Az elküldött kulcsárral kapcsolatban is van egy megjegyzése a lánynak, mármint inkább a piacot illetően, ami egybevág a hírekkel, amelyeket erről a vidékről hallott a városban.*
- Hallottam. *Mondja félvállról, mintha nem tartana számot figyelmére, de lehet, hogy csak túl fáradt most egy beszámolóhoz. Mindent a maga idejében.
Amikor kész a víz és már mellkasig elmerült a kellemesen meleg, de nem forró vízben, Aenae megjegyzi, hogy ledobott ruhái úgy sosem fognak megszáradni.*
- Öhm... oké. *Sosem törődött ilyenekkel, voltak olyanok, akik törődtek helyette ezekkel. A Kalmárban valahogy mindig eltűnnek ledobott ruhái és egyszer csak ott vannak kimosva, keményítve.
Mosolyogva nézi, ahogy Aenae elrendezi a törölköző, az ital és a ruhái sorsát. Egészen meghitt kis pillanat, mintha férj és feleség lennének és semmi gondjuk nem volna a világban, mint együtt lenni.*
- Köszönöm. *Mondja és nem tudni, a törölközőre, az italra vagy a ruháira gondol. Meglehet mindre együtt.
Amikor lekerül a lányról a ruha, kedvtelve néz végig a meztelen testen és egyáltalán nem zavarják a hegek, amelyeket visel. Egyiknél ott is volt, maga diktálta bele a gyógyitalt, hogy ne vérezzen el.*
- Szép vagy. *Állapítja meg a dézsába telepedő lánynak egyszerűen. Az italért nyúl és választja az Aenae által almabornak titulált üveget. Kinyitja, beleszagol és tölt mindkettőjüknek és az egyiket a lánynak nyújtja.*
- Nagyon vágytam már erre. *Sóhajtja és megízleli az italt. Jobb, mint amire számított, rosszabb, mint amihez szokott. Újra végignéz a meztelen lányon, a víztől csillogó testén, a keblein és a víz alatt akaratlan megmozdul valami, de nem egy leviatán, az biztos.*
3416. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-15 13:45:45
Üzenet elküldve: 2021-08-15 13:45:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A kulcsárra nézve valahogy az érzése, hogy a fickónak köze van Habrertushoz. Már azonkívül, hogy eddig a kancellária adta a fizetését. Persze lehet, hogy ez csupán rosszindulatú feltételezés a részéről. De az is megvan, hogy újabban bárki keresi, mindig megtalálják, még a leglehetetlenebb helyeken is, ez pedig csak úgy lehetséges, ha valaki szemmel tartja. Persze az is lehet, hogy ez a valaki csupán Aenae saját, jól felfogott érdekében figyeli.*
- Ha te mondod...
*Legyint, mert már tényleg a legtöbb hatásosnak mondott módszert kipróbálta, számolt bárányokat, szívott ördögvigyort, megitta teában, egyéb nyugtató-altatóhatású gyógynövényeket kipróbált, szándékosan fent maradt éjszakákon át, hogy majd a rákövetkezőn kimerülten kialudhassa magát. Az általában a lábán fekvő kandúr valamit segített, de valószínűleg csak arról van szó, hogy tudatalattija sem akarja, hogy megmoccanjon, mert még felébredne a cicamica. A fizikai fáradtság is segít valamelyest, de közel sem eleget, rendszerint fáradtan ébred, a fáradt ember meg igen ingerlékeny tud lenni.*
- Egy ing elég lesz. Köszönöm.
*A múltkor kölcsönadottak is nála vannak még. Mondjuk volt szerencséje látni Cha'yss szekrényét és ránézésre is annyi ruhája van, hogy hónapok alatt sem kell kétszer ugyanabba bújnia.*
- Ha a sejtéseim nem csalnak, akkor arra lesz...
*Ha Effy házából indul ki, akkor ott a konyha mellett volt - legalábbis az átépítés előtt - a mosókonyha, ami fürdőhelyiségként is funkcionált.
Mikor Cha'yss elküldi a kulcsárt ételért, akkor megkéri arra, hogy szóljon odahaza, hogy ha a városőrség megérkezik, akkor azonnal küldjenek érte vagy ide, vagy Ephemia asszony birtokára. Persze tekintve, hogy mindig megtalálják, tudja, hogy ez egy felesleges kör, amit megfuttat a férfivel. Nem baj, ha valóban Habrertus embere, akkor hadd fusson. Ha meg nem az? Hát addig sincsen itt.*
- Újabban drága a piac.
*Elhúzza a száját, de ezt csak úgy megjegyzi, hiszen nem tudhatja, hogy Cha'yss mennyi pénzt adott a kulcsárnak. Ostoba Yagnar.
Ha kapott kölcsöninget, akkor felveszi, így saját ruháit ki tudja csíptetni a szárítókötélre. Teregetés közben megállapítja, hogy a kulcsár takaros konyhakertet tart fenn. Szinte megkívánja a kövér cukkíniket. Szinte.
Ha végzett a teregetéssel, akkor keres törülközőt és itókát is. Végül is mindkettőt talál, italból kettőt is.*
- Ha csak így ledobod, akkor sosem szárad meg.
*Közli a férfivel, mikor fürdőlepedővel és italokkal felvértezve visszatér a "vadászatról". A helyiségben lévő egyik hokedlit a dézsa mellé húzza, ráteszi a két üveget meg a két poharat, egy másik hokedlire a száraz törülközőt, aztán pedig nekiáll, hogy összeszedje a férfi vizes ruháit is, hogy azokat is kiteregesse. Ezzel is nyer magának pár percet, amíg meggyőzi magát arról, hogy Cha'yss már látta a hasán azt a szörnyű heget, ráadásul friss állapotában, szóval minden bizonnyal nem zavarja. Lehet, hogy Cha'ysst nem, de őt végtelenül, viszont jól vizsgázik faarcból, mert úgy ugrik be - ez tán túlzás, a bevánszorgás jobban fedi az igazságot -, mintha minden rendben lenne. Még csacsogni is kezd, de szigorúan azután, hogy a víz már elfedi a kritikus részeket.*
- Az egyik talán pálinka. Vagy nemtom, lehet, hogy valami fapác. A másik szerintem almabor. A szaga alapján.
*Szinte meg kívánja kóstolni az ember mindkettőt. Nem.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.15 13:56:42
*A kulcsárra nézve valahogy az érzése, hogy a fickónak köze van Habrertushoz. Már azonkívül, hogy eddig a kancellária adta a fizetését. Persze lehet, hogy ez csupán rosszindulatú feltételezés a részéről. De az is megvan, hogy újabban bárki keresi, mindig megtalálják, még a leglehetetlenebb helyeken is, ez pedig csak úgy lehetséges, ha valaki szemmel tartja. Persze az is lehet, hogy ez a valaki csupán Aenae saját, jól felfogott érdekében figyeli.*
- Ha te mondod...
*Legyint, mert már tényleg a legtöbb hatásosnak mondott módszert kipróbálta, számolt bárányokat, szívott ördögvigyort, megitta teában, egyéb nyugtató-altatóhatású gyógynövényeket kipróbált, szándékosan fent maradt éjszakákon át, hogy majd a rákövetkezőn kimerülten kialudhassa magát. Az általában a lábán fekvő kandúr valamit segített, de valószínűleg csak arról van szó, hogy tudatalattija sem akarja, hogy megmoccanjon, mert még felébredne a cicamica. A fizikai fáradtság is segít valamelyest, de közel sem eleget, rendszerint fáradtan ébred, a fáradt ember meg igen ingerlékeny tud lenni.*
- Egy ing elég lesz. Köszönöm.
*A múltkor kölcsönadottak is nála vannak még. Mondjuk volt szerencséje látni Cha'yss szekrényét és ránézésre is annyi ruhája van, hogy hónapok alatt sem kell kétszer ugyanabba bújnia.*
- Ha a sejtéseim nem csalnak, akkor arra lesz...
*Ha Effy házából indul ki, akkor ott a konyha mellett volt - legalábbis az átépítés előtt - a mosókonyha, ami fürdőhelyiségként is funkcionált.
Mikor Cha'yss elküldi a kulcsárt ételért, akkor megkéri arra, hogy szóljon odahaza, hogy ha a városőrség megérkezik, akkor azonnal küldjenek érte vagy ide, vagy Ephemia asszony birtokára. Persze tekintve, hogy mindig megtalálják, tudja, hogy ez egy felesleges kör, amit megfuttat a férfivel. Nem baj, ha valóban Habrertus embere, akkor hadd fusson. Ha meg nem az? Hát addig sincsen itt.*
- Újabban drága a piac.
*Elhúzza a száját, de ezt csak úgy megjegyzi, hiszen nem tudhatja, hogy Cha'yss mennyi pénzt adott a kulcsárnak. Ostoba Yagnar.
Ha kapott kölcsöninget, akkor felveszi, így saját ruháit ki tudja csíptetni a szárítókötélre. Teregetés közben megállapítja, hogy a kulcsár takaros konyhakertet tart fenn. Szinte megkívánja a kövér cukkíniket. Szinte.
Ha végzett a teregetéssel, akkor keres törülközőt és itókát is. Végül is mindkettőt talál, italból kettőt is.*
- Ha csak így ledobod, akkor sosem szárad meg.
*Közli a férfivel, mikor fürdőlepedővel és italokkal felvértezve visszatér a "vadászatról". A helyiségben lévő egyik hokedlit a dézsa mellé húzza, ráteszi a két üveget meg a két poharat, egy másik hokedlire a száraz törülközőt, aztán pedig nekiáll, hogy összeszedje a férfi vizes ruháit is, hogy azokat is kiteregesse. Ezzel is nyer magának pár percet, amíg meggyőzi magát arról, hogy Cha'yss már látta a hasán azt a szörnyű heget, ráadásul friss állapotában, szóval minden bizonnyal nem zavarja. Lehet, hogy Cha'ysst nem, de őt végtelenül, viszont jól vizsgázik faarcból, mert úgy ugrik be - ez tán túlzás, a bevánszorgás jobban fedi az igazságot -, mintha minden rendben lenne. Még csacsogni is kezd, de szigorúan azután, hogy a víz már elfedi a kritikus részeket.*
- Az egyik talán pálinka. Vagy nemtom, lehet, hogy valami fapác. A másik szerintem almabor. A szaga alapján.
*Szinte meg kívánja kóstolni az ember mindkettőt. Nem.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.15 13:56:42
3415. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-15 12:34:58
Üzenet elküldve: 2021-08-15 12:34:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Ha az igric látja is a lelkesedés hiányát a kulcsáron, nem teszi szóvá. Eszményi házúr képét festi le, aki még azt is megjegyzi, hogy nem kívánja felrúgni a helyi rendszert, hanem a részévé kíván válni, hisz úgysem tölt sok időt az udvarházban, hisz dolgai Artheniorba szólítják. Tudni nem tudja, de sejti, hogy a fickó nem véletlen van ott, ahol és valamikor le kell majd cserélnie őket a saját, megbízható embereire, akik nem fülelnek és jelentenek másoknak. Ugyan nem paranoiás, de született wegtoreniként az ilyesmi nem áll távol tőle. Ám ez olyan probléma, amelyen jelenleg nem tud változtatni, így későbbre hagyja a megoldását is.
A tornácra lépve leveszi kalapját és megtörli verejtékező homlokát. Mosolyogva fogadja a válaszokat a kérdésére. Igen, valószínűleg ő jobban vette volna, ha a lány neveti ki.*
- Ezen könnyen segíthetünk. *Tárja szét segítőkészen karjait arra, hogy Aenae rosszul alszik, kétségtelen, mire is gondol, amitől a lány majd jobban alszik.*
- Nem baj, akkor majd együtt fedezhetjük fel a házat. *Legyint. Nem nagyon zavarja, hogy nem ismeri meg minden szegletében az udvarházat, lesz elég ideje, hogy megtegye.
Befelé tartva kiderül, hogy Aeanenél nincs váltás ruha, ami ésszerű, hisz miért is lenne. Az igric egy legyintéssel lép át a problémán és a kezében cipelt utazóládára és nyeregtáskákra csap.*
- Ha elfogadod, akkor adok pár ruhát, amíg megszárad a tiéd. *Ajánlja fel lehetőségként.*
- Mit szólnál, ha az első helyiség, amit felfedezünk a fürdő lenne. *Teszi hozzá félreérthetetlen mosollyal. Az ő ruhái is vizesek és amíg lecsutakolják magukat és Aenae magáról a patkány emlékét.
Effy háza a legkevésbé sem érdekli igazán, de ennek ellenére értőn bólint és megvizsgálja az előteret, az onnan nyíló szobákat és a berendezést. A rend és tisztaság kérdését ráhagyja a lányra, neki nincs szeme az ilyesmihez. Az első arra alkalmas szobába ledobja a felszereléseit, lecsatolja kardját és fegyvereit, ahogy a vívómellényt is leveszi magáról, mert kezd kellemetlenné válni a nedves ruha.
Amikor a kulcsár visszatér, hogy ellátta a lovakat, mosolyogva utasítja, hogy menjen el a falvak valamelyikébe és hozzon nekik enni és innivalót. Nem csak aznapra, de másnapra is. Bort, égetett szeszt, kenyeret, sajtot, szalonnát, kolbászt és zöldségeket, mindent, ami minden igényüket kielégíti. Minderre átad egy 300 aranyat rejtő szütyőt a kulcsárnak (Mesélő (Májmétely)).
Ezzel ellesz egy ideig és nekik legalább lesz idejük egymással foglalkozni.
Amikor a fickó elindult, visszatér Aenaehez és együtt megkereshetik a fürdőhelyiséget.*
- Lássunk hozzá. *Csapja össze a tenyerét és nekikezd a fürdőkészítés procedúrájának. Előbb vizet húz a kútból, megrakja a tüzet és felteszi rá a vizet. A jókora dézsát feltölti hidegvízzel és amikor felforrt a víz, akkor kellemes hőmérsékletűre állítja be.*
- Keresel törölközőt vagy fürdőlepedőt? *Kéri meg Aenaet a feladatra, míg ő a fürdővízzel törődik.*
- És kereshetnél egy kis italt is, a vén lókötőnek biztosan van valami dugipiája. *Mosolyog szélesen a lányra.
Amikor kész a fürdő, ledobja a ruháit és belefekszik a vízbe míg a lány visszatér.*
- Beugrasz? *Kérdi kedvesen Aenaet, remélve, hogy a lány nem lett szemérmesebb azóta, hogy nem találkoztak.*
*Ha az igric látja is a lelkesedés hiányát a kulcsáron, nem teszi szóvá. Eszményi házúr képét festi le, aki még azt is megjegyzi, hogy nem kívánja felrúgni a helyi rendszert, hanem a részévé kíván válni, hisz úgysem tölt sok időt az udvarházban, hisz dolgai Artheniorba szólítják. Tudni nem tudja, de sejti, hogy a fickó nem véletlen van ott, ahol és valamikor le kell majd cserélnie őket a saját, megbízható embereire, akik nem fülelnek és jelentenek másoknak. Ugyan nem paranoiás, de született wegtoreniként az ilyesmi nem áll távol tőle. Ám ez olyan probléma, amelyen jelenleg nem tud változtatni, így későbbre hagyja a megoldását is.
A tornácra lépve leveszi kalapját és megtörli verejtékező homlokát. Mosolyogva fogadja a válaszokat a kérdésére. Igen, valószínűleg ő jobban vette volna, ha a lány neveti ki.*
- Ezen könnyen segíthetünk. *Tárja szét segítőkészen karjait arra, hogy Aenae rosszul alszik, kétségtelen, mire is gondol, amitől a lány majd jobban alszik.*
- Nem baj, akkor majd együtt fedezhetjük fel a házat. *Legyint. Nem nagyon zavarja, hogy nem ismeri meg minden szegletében az udvarházat, lesz elég ideje, hogy megtegye.
Befelé tartva kiderül, hogy Aeanenél nincs váltás ruha, ami ésszerű, hisz miért is lenne. Az igric egy legyintéssel lép át a problémán és a kezében cipelt utazóládára és nyeregtáskákra csap.*
- Ha elfogadod, akkor adok pár ruhát, amíg megszárad a tiéd. *Ajánlja fel lehetőségként.*
- Mit szólnál, ha az első helyiség, amit felfedezünk a fürdő lenne. *Teszi hozzá félreérthetetlen mosollyal. Az ő ruhái is vizesek és amíg lecsutakolják magukat és Aenae magáról a patkány emlékét.
Effy háza a legkevésbé sem érdekli igazán, de ennek ellenére értőn bólint és megvizsgálja az előteret, az onnan nyíló szobákat és a berendezést. A rend és tisztaság kérdését ráhagyja a lányra, neki nincs szeme az ilyesmihez. Az első arra alkalmas szobába ledobja a felszereléseit, lecsatolja kardját és fegyvereit, ahogy a vívómellényt is leveszi magáról, mert kezd kellemetlenné válni a nedves ruha.
Amikor a kulcsár visszatér, hogy ellátta a lovakat, mosolyogva utasítja, hogy menjen el a falvak valamelyikébe és hozzon nekik enni és innivalót. Nem csak aznapra, de másnapra is. Bort, égetett szeszt, kenyeret, sajtot, szalonnát, kolbászt és zöldségeket, mindent, ami minden igényüket kielégíti. Minderre átad egy 300 aranyat rejtő szütyőt a kulcsárnak (Mesélő (Májmétely)).
Ezzel ellesz egy ideig és nekik legalább lesz idejük egymással foglalkozni.Amikor a fickó elindult, visszatér Aenaehez és együtt megkereshetik a fürdőhelyiséget.*
- Lássunk hozzá. *Csapja össze a tenyerét és nekikezd a fürdőkészítés procedúrájának. Előbb vizet húz a kútból, megrakja a tüzet és felteszi rá a vizet. A jókora dézsát feltölti hidegvízzel és amikor felforrt a víz, akkor kellemes hőmérsékletűre állítja be.*
- Keresel törölközőt vagy fürdőlepedőt? *Kéri meg Aenaet a feladatra, míg ő a fürdővízzel törődik.*
- És kereshetnél egy kis italt is, a vén lókötőnek biztosan van valami dugipiája. *Mosolyog szélesen a lányra.
Amikor kész a fürdő, ledobja a ruháit és belefekszik a vízbe míg a lány visszatér.*
- Beugrasz? *Kérdi kedvesen Aenaet, remélve, hogy a lány nem lett szemérmesebb azóta, hogy nem találkoztak.*
3414. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-14 14:38:58
Üzenet elküldve: 2021-08-14 14:38:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Teljesen közömbös arccal nézi végig azt, ahogyan a ház ura és a kulcsár megismerkednek. Érthető, hogy a fickó nem lelkesedik igazán, megvoltak a maga külön útjai, amiknek a gazda érkezésével minden bizonnyal végül szakad. De ez már csak rájuk tartozik.
Az első feladat máris kiosztásra kerül, Aenae sárga kancája pedig rögtön a méneshez is csapódik, igaz nem önszántából. Topázsárga pillantása követi a lovakat és az azokat elvezető férfit, majd az őt megszólító Cha'yssra siklik, a kérdésre válaszul bólint. Végül is meg, bár eleve nem volt nyugodt, de az eredeti, patkány előtti, állapotába mindenképpen visszakerült.*
- Nem haragszom. Én is kinevettelek volna.
*Elmosolyodik.*
- Csak...
*Nem mély levegőt vesz, hogy folytassa, de végül nem fejezi be, egyszerűen azért nem, mert akkor elkezdene ömleni belőle a panasz.*
- Mindegy. Rosszul alszom.
*Megrántja a vállát, végül is ez az ő egyéni, szociális problémája és bár igazat mond, de ez csak a jéghegy - avagy a Vashegy - csúcsa.*
- Igazából sosem voltam még a kerítésen belül, csak elmegyek előtte, Effy háza pár dombbal odébb van.
*Magyarázza halkan és némiképpen zavarba jön attól, hogy Cha'yss körbe vezetést szeretne, de ebben nem tud neki segíteni. Épp szóra nyitná a száját, hogy a kulcsár ajánlata valószínűleg még áll, de ezt már nincs alkalma elmondani, mert Cha'yss holmi átöltözést emleget.*
- Ő... Igazából nem számítottam esőre, szóval nincsen nálam több ruha. Effytől kérhetek, biztos szívesen adna.
*Fejével máris a karám irányába fordul és próbálja kikalkulálni, hogy mennyi idő alatt járhatná meg Effyt. Úgy egy óra, de ha megint tombolni kezd az eső előtti kánikula, akkor hamarabb megszárad a sajátja. Vállrándítással engedi el ezt a dolgot, hogy elzarándokoljon Effyhez.*
- Különben is patkányos a fejem. Ha még esne, akkor megszappanozhatnám és aztán kiállnék az esőre és máris tiszta lennék.
*Elképzeli magát, ahogyan szappanos fejjel, vacogva áll az esőben és várja, hogy megtisztuljon. A gondolatra is fázni kezd, de azért elneveti magát.*
- Effy háza hasonló.
*Mondja, mikor már belép az épületre és felfedezőútra indul, egyrészt, hogy feltérképezze az ingatlant, másrészt, hogy leellenőrizze, hogy megfelelő volt-e a takarítás. Az utóbbihoz ujja hegyét veszi igénybe, amit találomra húz végig egyes bútorok felületein. Nem talál hibát. De még egy porszemet sem.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.14 15:01:40
*Teljesen közömbös arccal nézi végig azt, ahogyan a ház ura és a kulcsár megismerkednek. Érthető, hogy a fickó nem lelkesedik igazán, megvoltak a maga külön útjai, amiknek a gazda érkezésével minden bizonnyal végül szakad. De ez már csak rájuk tartozik.
Az első feladat máris kiosztásra kerül, Aenae sárga kancája pedig rögtön a méneshez is csapódik, igaz nem önszántából. Topázsárga pillantása követi a lovakat és az azokat elvezető férfit, majd az őt megszólító Cha'yssra siklik, a kérdésre válaszul bólint. Végül is meg, bár eleve nem volt nyugodt, de az eredeti, patkány előtti, állapotába mindenképpen visszakerült.*
- Nem haragszom. Én is kinevettelek volna.
*Elmosolyodik.*
- Csak...
*Nem mély levegőt vesz, hogy folytassa, de végül nem fejezi be, egyszerűen azért nem, mert akkor elkezdene ömleni belőle a panasz.*
- Mindegy. Rosszul alszom.
*Megrántja a vállát, végül is ez az ő egyéni, szociális problémája és bár igazat mond, de ez csak a jéghegy - avagy a Vashegy - csúcsa.*
- Igazából sosem voltam még a kerítésen belül, csak elmegyek előtte, Effy háza pár dombbal odébb van.
*Magyarázza halkan és némiképpen zavarba jön attól, hogy Cha'yss körbe vezetést szeretne, de ebben nem tud neki segíteni. Épp szóra nyitná a száját, hogy a kulcsár ajánlata valószínűleg még áll, de ezt már nincs alkalma elmondani, mert Cha'yss holmi átöltözést emleget.*
- Ő... Igazából nem számítottam esőre, szóval nincsen nálam több ruha. Effytől kérhetek, biztos szívesen adna.
*Fejével máris a karám irányába fordul és próbálja kikalkulálni, hogy mennyi idő alatt járhatná meg Effyt. Úgy egy óra, de ha megint tombolni kezd az eső előtti kánikula, akkor hamarabb megszárad a sajátja. Vállrándítással engedi el ezt a dolgot, hogy elzarándokoljon Effyhez.*
- Különben is patkányos a fejem. Ha még esne, akkor megszappanozhatnám és aztán kiállnék az esőre és máris tiszta lennék.
*Elképzeli magát, ahogyan szappanos fejjel, vacogva áll az esőben és várja, hogy megtisztuljon. A gondolatra is fázni kezd, de azért elneveti magát.*
- Effy háza hasonló.
*Mondja, mikor már belép az épületre és felfedezőútra indul, egyrészt, hogy feltérképezze az ingatlant, másrészt, hogy leellenőrizze, hogy megfelelő volt-e a takarítás. Az utóbbihoz ujja hegyét veszi igénybe, amit találomra húz végig egyes bútorok felületein. Nem talál hibát. De még egy porszemet sem.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.14 15:01:40
3413. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-14 11:03:12
Üzenet elküldve: 2021-08-14 11:03:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Hagyja elrobogni a kancán a lányt, kell neki a magány, hogy kicsit kidühöngje magát a történtek miatt. Valószínűleg, ha rajta landolt volna a patkány, nem lenne ilyen sértődött, akkor sem, ha Aenae kinevetné. Az út elég kellemetlenséget hozott eddig is, ez az apróság már nem számított volna. Elismerően néz a nyeregbe pattanó és elvágtató lány után és sóhajtva teszi a dolgát és indul el utána, hogy az udvarháznál beérje.
A ház takaros, ahogy a hozzá tartozó egyéb épületek állapotára sem lehet panasz, mondhatni, meglepődött. Nem számított ilyen állapotokra Habrertusól. Meglehet, félreismerte a férfit. Bár ennek kisebb esélyt ad, mint annak, hogy a talapzat megrogyott már, a tetőszerkezet szuvas és a környéken elszaporodtak a patkányok. De később majd kideríti ezekre a kérdésekre a válaszokat.
Mindent egybevetve a ház és a hozzá tartozó birtok tökéletesen alkalmas lehet arra, amire szánta. Termőföldre nincs is szüksége, a nagy, szabad terület sokkal hasznosabb lehet a lovaknak, mint a kukorica- vagy búzaföldek.
Egy ismeretlen férfi érkezik a patadobogásra, akit Aenae a kulcsárként mutat be. Nem nagyon érdekli a férfi lelkesedésének hiánya, barátságosan viszonozza a köszöntést és a körbevezetést elutasítva kéri, hogy a lovakat vigye a karámba, itassa meg, majd engedje szabadon legelni őket. Ezzel ellesz a kulcsár egy ideig. Persze rajta kívül kell még majd pár paraszt a birtokra, de ezzel a problémával majd később kíván foglalkozni.
Az is kiderül, miért hívják Varangyvidéknek a területet, a folyamatos békabrekegésben van valami vad romantika, de most egyelőre még zavarja. Pár nap múlva biztosan megszokja.*
- Megnyugodtál? *Kérdi a verandára lépve, miután a kulcsár távozott a lovakkal. Az utazóládáját és a nyeregtáskákat még korábban lecsatolta a lováról, így azokat a verandára dobja a bejárat mellé.*
- Nem akartalak kinevetni, ne haragudj. *Pedig nem így van, nagyin jót nevetett a pakányos incidensen, de azért ezt mégsem mondhatja most.*
- Szép birtok. *Néz fel a házra és körbe a területen.*
- Körbevezetne, úrnőm? *Kérdi kedvesen.*
- De előtte öltözzünk át, ezek a vizes ruhák nem túl kényelmesek.* Ajánlja fel a lehetőséget és az etikett szerint kinyitja az udvarház ajtaját Aenae előtt, hogy ő léphessen be először.*
*Hagyja elrobogni a kancán a lányt, kell neki a magány, hogy kicsit kidühöngje magát a történtek miatt. Valószínűleg, ha rajta landolt volna a patkány, nem lenne ilyen sértődött, akkor sem, ha Aenae kinevetné. Az út elég kellemetlenséget hozott eddig is, ez az apróság már nem számított volna. Elismerően néz a nyeregbe pattanó és elvágtató lány után és sóhajtva teszi a dolgát és indul el utána, hogy az udvarháznál beérje.
A ház takaros, ahogy a hozzá tartozó egyéb épületek állapotára sem lehet panasz, mondhatni, meglepődött. Nem számított ilyen állapotokra Habrertusól. Meglehet, félreismerte a férfit. Bár ennek kisebb esélyt ad, mint annak, hogy a talapzat megrogyott már, a tetőszerkezet szuvas és a környéken elszaporodtak a patkányok. De később majd kideríti ezekre a kérdésekre a válaszokat.
Mindent egybevetve a ház és a hozzá tartozó birtok tökéletesen alkalmas lehet arra, amire szánta. Termőföldre nincs is szüksége, a nagy, szabad terület sokkal hasznosabb lehet a lovaknak, mint a kukorica- vagy búzaföldek.
Egy ismeretlen férfi érkezik a patadobogásra, akit Aenae a kulcsárként mutat be. Nem nagyon érdekli a férfi lelkesedésének hiánya, barátságosan viszonozza a köszöntést és a körbevezetést elutasítva kéri, hogy a lovakat vigye a karámba, itassa meg, majd engedje szabadon legelni őket. Ezzel ellesz a kulcsár egy ideig. Persze rajta kívül kell még majd pár paraszt a birtokra, de ezzel a problémával majd később kíván foglalkozni.
Az is kiderül, miért hívják Varangyvidéknek a területet, a folyamatos békabrekegésben van valami vad romantika, de most egyelőre még zavarja. Pár nap múlva biztosan megszokja.*
- Megnyugodtál? *Kérdi a verandára lépve, miután a kulcsár távozott a lovakkal. Az utazóládáját és a nyeregtáskákat még korábban lecsatolta a lováról, így azokat a verandára dobja a bejárat mellé.*
- Nem akartalak kinevetni, ne haragudj. *Pedig nem így van, nagyin jót nevetett a pakányos incidensen, de azért ezt mégsem mondhatja most.*
- Szép birtok. *Néz fel a házra és körbe a területen.*
- Körbevezetne, úrnőm? *Kérdi kedvesen.*
- De előtte öltözzünk át, ezek a vizes ruhák nem túl kényelmesek.* Ajánlja fel a lehetőséget és az etikett szerint kinyitja az udvarház ajtaját Aenae előtt, hogy ő léphessen be először.*
3412. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-13 23:17:37
Üzenet elküldve: 2021-08-13 23:17:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
-Rendben.
*Feleli, s azért kuncog még egy kicsit. Természetesen nem kétli Learon tetteinek igazát, sőt a szavahihetőségét sem vonja kétségeb, csak annyira, amennyire egy mágusnak szinte kötelező kétségbe vonnia az őt körülölelő világot.*
-Igazad lehet, sajnálom, ha úgy tűnt, hogy nem értékes nekem ez a kis serleg. Nagyon kellemes ám úgy szelni át a mérföldeket, hogy közben kedvemre szól a talpalávaló, főleg mivel általában hátas nélkül utazom.
*Fejti ki a dolgot, mert tényleg nem szeretné, hogy azt higgye, hogy neki aztán semmi sem elég jó, vagy ilyesmi.*
-Ó, és még nem láttál semmit! Ezek a tündérek valóban nagyon varázslatos lények, s a mágiájuk valami teljesen más, mint az elementarista tanok, vagy a szakrális varázslás. Van benne valami... éteri, ha mondhatom.
*És szívesen mesélne is erről többet, de nem akar mindent Karheia nyakába zúdítani csak úgy. Lehet, hogy nem is kíváncsi rá? Ő egyébként semmi rosszat nem hall ki a dologból, úgyhogy ezt nem is teszi szóvá, hisz nincs mit.*
-Sajnálom, hogy nem voltál ott, biztosan élvezted volna, ahogy ezalatt a rövid út alatt megismertelek. Egy naagy nagy ünnepség volt, amit a tündérek rendeztek Arthenior közelében, mindenféle mulatsággal, zenével, itallal és tánccal. Volt ott zsugaparti, színpadi előadások is, no meg egy varázslatos akadályverseny. Amit személy szerényem nyert meg.
*Kicsit meg is hajol, ahogy kezét a mellkasára teszi. Ahogy egy ügyes bárd tenné a remek előadás után. Persze nevet is közben halkan.*
-A Tündérakadályok Bajnoka az útitársad, kedves Karheia Rhagodar.
*Bár nem biztos benne, hogy még mindig él vajon a címe, de egyébként sem henceg vele, inkább csak igyekszik elmesélni, hogy nagyjából mi történt.*
-Ne is legyen, én azt kívánom. Roppant veszélyes mulatság a démonokkal kacérkodni.
*Bár a hangja nem komorodik el, mert nagyjából tudja, hogy itt ilyen veszély nem fenyegeti őket. Legalábbis ő őszintén ebben hisz. Aztán persze meg csak Eeyr tudhatja. Ahogy ahhoz a bizonyos birtokhoz érnek, ő türelmesen megvárja, amíg a nő visszatér, immáron a kiskutyákkal együtt. Valuryen arca azonnal felragyog.*
-Milyen gyönyörűek vagytok! Hát szervusztok! Hát szervusztooook.
*S azzal a lendülettel, persze szemével egy engedélyt kérő pillantást keresve közelebb sétál az állatokhoz, hogy jól megsimogathassa őket, ezzel is építve a leendő kapcsolatukat.*
-Tudod, most hogy így mondod, kaptam ám még valamit a tündérektől. Ha szeretnéd, megmutathatom. De előbb szeretnék kérni valamit. Elmesélnéd a legkedvesebb emléked? Vagy akár csak egy kedveset, ha túl személyes. Egy helyet, ami az emlékeidben él, ahol mindig boldognak és nyugodtan érezted magad.
*Persze furcsán hangozhat a kérés, de Rheia nem tűnik buta lánynak, valószínűleg össze tudja kapcsolni a két dolgot egymással, ha pedig nem... Nos azon a hídon, majd ha odaértünk.*
-Rendben.
*Feleli, s azért kuncog még egy kicsit. Természetesen nem kétli Learon tetteinek igazát, sőt a szavahihetőségét sem vonja kétségeb, csak annyira, amennyire egy mágusnak szinte kötelező kétségbe vonnia az őt körülölelő világot.*
-Igazad lehet, sajnálom, ha úgy tűnt, hogy nem értékes nekem ez a kis serleg. Nagyon kellemes ám úgy szelni át a mérföldeket, hogy közben kedvemre szól a talpalávaló, főleg mivel általában hátas nélkül utazom.
*Fejti ki a dolgot, mert tényleg nem szeretné, hogy azt higgye, hogy neki aztán semmi sem elég jó, vagy ilyesmi.*
-Ó, és még nem láttál semmit! Ezek a tündérek valóban nagyon varázslatos lények, s a mágiájuk valami teljesen más, mint az elementarista tanok, vagy a szakrális varázslás. Van benne valami... éteri, ha mondhatom.
*És szívesen mesélne is erről többet, de nem akar mindent Karheia nyakába zúdítani csak úgy. Lehet, hogy nem is kíváncsi rá? Ő egyébként semmi rosszat nem hall ki a dologból, úgyhogy ezt nem is teszi szóvá, hisz nincs mit.*
-Sajnálom, hogy nem voltál ott, biztosan élvezted volna, ahogy ezalatt a rövid út alatt megismertelek. Egy naagy nagy ünnepség volt, amit a tündérek rendeztek Arthenior közelében, mindenféle mulatsággal, zenével, itallal és tánccal. Volt ott zsugaparti, színpadi előadások is, no meg egy varázslatos akadályverseny. Amit személy szerényem nyert meg.
*Kicsit meg is hajol, ahogy kezét a mellkasára teszi. Ahogy egy ügyes bárd tenné a remek előadás után. Persze nevet is közben halkan.*
-A Tündérakadályok Bajnoka az útitársad, kedves Karheia Rhagodar.
*Bár nem biztos benne, hogy még mindig él vajon a címe, de egyébként sem henceg vele, inkább csak igyekszik elmesélni, hogy nagyjából mi történt.*
-Ne is legyen, én azt kívánom. Roppant veszélyes mulatság a démonokkal kacérkodni.
*Bár a hangja nem komorodik el, mert nagyjából tudja, hogy itt ilyen veszély nem fenyegeti őket. Legalábbis ő őszintén ebben hisz. Aztán persze meg csak Eeyr tudhatja. Ahogy ahhoz a bizonyos birtokhoz érnek, ő türelmesen megvárja, amíg a nő visszatér, immáron a kiskutyákkal együtt. Valuryen arca azonnal felragyog.*
-Milyen gyönyörűek vagytok! Hát szervusztok! Hát szervusztooook.
*S azzal a lendülettel, persze szemével egy engedélyt kérő pillantást keresve közelebb sétál az állatokhoz, hogy jól megsimogathassa őket, ezzel is építve a leendő kapcsolatukat.*
-Tudod, most hogy így mondod, kaptam ám még valamit a tündérektől. Ha szeretnéd, megmutathatom. De előbb szeretnék kérni valamit. Elmesélnéd a legkedvesebb emléked? Vagy akár csak egy kedveset, ha túl személyes. Egy helyet, ami az emlékeidben él, ahol mindig boldognak és nyugodtan érezted magad.
*Persze furcsán hangozhat a kérés, de Rheia nem tűnik buta lánynak, valószínűleg össze tudja kapcsolni a két dolgot egymással, ha pedig nem... Nos azon a hídon, majd ha odaértünk.*
3411. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-13 21:04:48
Üzenet elküldve: 2021-08-13 21:04:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a városba //
* A már ismerős vidéket róják a lassú szekérrel. Ha úgy van beszélget az öreggel, amúgy meg némán zötykölődnek keresztül a vidéken. Ahogy haladnak kifelé az ispotály vonzáskörzetéből, úgy lesz egyre inkább ismeretlenebb számára a vidék. Tikkasztó meleg van, ami megviseli az embert, állatott. Éjszakára az egyik csárdánál állnak meg pedig még nincs is annyira késő.*
- Nem megyünk tovább?* Kérdezi meglepve a lány.*
- Nem, nem. Vihar közeleg lyánom. Itt fogunk éjszakázni.
- Vihar? Még csak egy felhőt sem látok az égen.
- Majd lesz, nem kell félni.* Ráhagyja az öregre, mert tudja, hogy nem érdemes vitatkozni vele. Meglepő, de végül csak igaza lett a kisöregnek. Olyan vihar kapta el őket, hogy csak úgy lökdöste az épület oldalát. Volt eső, meg dörgés, ami a csövön kifér. Szerencsére az épületen nem fogott ki ez a vihar, de mások nem voltak ilyen szerencsések. Nem egy tető kötött ki a földön. Fák borultak ki, meg a többi szokásos kár. Ők haladnak tovább, mert nem érnek rá, de a károkat így is látják szerte a vidéken. Viszont legalább a levegőt lehűtötte ez az idő.*
* A már ismerős vidéket róják a lassú szekérrel. Ha úgy van beszélget az öreggel, amúgy meg némán zötykölődnek keresztül a vidéken. Ahogy haladnak kifelé az ispotály vonzáskörzetéből, úgy lesz egyre inkább ismeretlenebb számára a vidék. Tikkasztó meleg van, ami megviseli az embert, állatott. Éjszakára az egyik csárdánál állnak meg pedig még nincs is annyira késő.*
- Nem megyünk tovább?* Kérdezi meglepve a lány.*
- Nem, nem. Vihar közeleg lyánom. Itt fogunk éjszakázni.
- Vihar? Még csak egy felhőt sem látok az égen.
- Majd lesz, nem kell félni.* Ráhagyja az öregre, mert tudja, hogy nem érdemes vitatkozni vele. Meglepő, de végül csak igaza lett a kisöregnek. Olyan vihar kapta el őket, hogy csak úgy lökdöste az épület oldalát. Volt eső, meg dörgés, ami a csövön kifér. Szerencsére az épületen nem fogott ki ez a vihar, de mások nem voltak ilyen szerencsések. Nem egy tető kötött ki a földön. Fák borultak ki, meg a többi szokásos kár. Ők haladnak tovább, mert nem érnek rá, de a károkat így is látják szerte a vidéken. Viszont legalább a levegőt lehűtötte ez az idő.*
3410. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-13 09:11:20
Üzenet elküldve: 2021-08-13 09:11:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A patkányos eset miatt szeretne toporzékolva dühöngeni, de mindig is kellő - talán túlzó - önkritikával rendelkezett és tudja, hogy toporzékolás nélkül is elég nagy pukkancs. A férfi nevetése annak ellenére is olaj a tűzre, hogy szereti hallgatni a nevetését, amihez amúgy ritkán van szerencséje, és annak ellenére is, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy ha Cha'ysst találja meg a patkány, akkor most az ő könnyei potyognának a kacagástól.
Olyan bravúrral ugrik fel már menet közben a kanca hátára, hogy ha épp nem dühöngene, akkor most meglepődne önmagán és bravúros ügyességén. Rövid, de lendületes lovaglás után el is éri az udvarházat, valamennyire még lenyugodnia is sikerül. Tervei szerint a verandán ülve várja meg a férfit, mégsem lenne illő az engedélye nélkül behatolni az ingatlanába.
Maga a ház egyébként nagyon hasonlít Effyére, nem is meglepő, Effy birtoka pár dombbal odébb van, nagyjából egy időben épülhettek. Csak barátnője ugye kibővíttette magát a házat a padlásszint beépítésével. De minden van, amire szükség lehet egy ilyen vidéki háznál, istálló és ólak, az istálló előtt méretes karámmal. Amott kerekes kút. A birtokhoz tartozó földek átlagos minőségűek, de jó ideje nem voltak bevetve, legelőnek és kaszálónak használták a környékbeliek.
Aenae, mikor kézhez vette Cha'yss levelét, akkor fogadott egy csapat asszonyt Amon Ruadh városában, akik kitakarítottak. Szóval odabent elvileg tiszta, lakható állapotok várnak a ház új gazdájára.
A személyzet egyelőre egy főre rúg, a kulcsár lakik itt, egy középkorú férfi, aki az épületek állapotára figyelt az elmúlt években. Valószínűleg a patadobogás csalhatja elő, meglepetés nem látszik rajta, végül is tájékoztatva lett, hogy a birtok nem gazdátlan többé, most pedig Aenae biztosítja róla, hogy az úr nemsoká érkezik, együtt nézhetik végig, ahogy ménesestől beüget az udvarra. A kulcsár lelkesedése mérsékelt, elég régóta üres a birtok ahhoz, hogy megszokhatta azt, hogy a maga ura, nyilván nem repes az örömtől, hogy ez az áldott állapot megváltozik. Mindennek ellenére udvariasan fogadja az urat, napszaknak megfelelően köszön, tartja a lovát, míg leszáll a nyeregből, aztán pedig be is mutatkozik. Kívánalmairól kérdezi az urat, érdeklődik, hogy körbe vezetheti-e? Aenae a jelenetet a verandán lévő hintaágyból nézi végig, lábaival lusta tempóban lökve magát, karjait mellkasa előtt összefonja, érdeklődő arccal hallgatja, hogy mik is úr kívánalmai, hogy szeretné-e, hogy körbe vezessék? A vidék pedig okkal kapta a Varangyvidék nevet, mert ehhez a jelenethez számtalan béka brekegése ad aláfestő zenét.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.13 09:45:36
*A patkányos eset miatt szeretne toporzékolva dühöngeni, de mindig is kellő - talán túlzó - önkritikával rendelkezett és tudja, hogy toporzékolás nélkül is elég nagy pukkancs. A férfi nevetése annak ellenére is olaj a tűzre, hogy szereti hallgatni a nevetését, amihez amúgy ritkán van szerencséje, és annak ellenére is, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy ha Cha'ysst találja meg a patkány, akkor most az ő könnyei potyognának a kacagástól.
Olyan bravúrral ugrik fel már menet közben a kanca hátára, hogy ha épp nem dühöngene, akkor most meglepődne önmagán és bravúros ügyességén. Rövid, de lendületes lovaglás után el is éri az udvarházat, valamennyire még lenyugodnia is sikerül. Tervei szerint a verandán ülve várja meg a férfit, mégsem lenne illő az engedélye nélkül behatolni az ingatlanába.
Maga a ház egyébként nagyon hasonlít Effyére, nem is meglepő, Effy birtoka pár dombbal odébb van, nagyjából egy időben épülhettek. Csak barátnője ugye kibővíttette magát a házat a padlásszint beépítésével. De minden van, amire szükség lehet egy ilyen vidéki háznál, istálló és ólak, az istálló előtt méretes karámmal. Amott kerekes kút. A birtokhoz tartozó földek átlagos minőségűek, de jó ideje nem voltak bevetve, legelőnek és kaszálónak használták a környékbeliek.
Aenae, mikor kézhez vette Cha'yss levelét, akkor fogadott egy csapat asszonyt Amon Ruadh városában, akik kitakarítottak. Szóval odabent elvileg tiszta, lakható állapotok várnak a ház új gazdájára.
A személyzet egyelőre egy főre rúg, a kulcsár lakik itt, egy középkorú férfi, aki az épületek állapotára figyelt az elmúlt években. Valószínűleg a patadobogás csalhatja elő, meglepetés nem látszik rajta, végül is tájékoztatva lett, hogy a birtok nem gazdátlan többé, most pedig Aenae biztosítja róla, hogy az úr nemsoká érkezik, együtt nézhetik végig, ahogy ménesestől beüget az udvarra. A kulcsár lelkesedése mérsékelt, elég régóta üres a birtok ahhoz, hogy megszokhatta azt, hogy a maga ura, nyilván nem repes az örömtől, hogy ez az áldott állapot megváltozik. Mindennek ellenére udvariasan fogadja az urat, napszaknak megfelelően köszön, tartja a lovát, míg leszáll a nyeregből, aztán pedig be is mutatkozik. Kívánalmairól kérdezi az urat, érdeklődik, hogy körbe vezetheti-e? Aenae a jelenetet a verandán lévő hintaágyból nézi végig, lábaival lusta tempóban lökve magát, karjait mellkasa előtt összefonja, érdeklődő arccal hallgatja, hogy mik is úr kívánalmai, hogy szeretné-e, hogy körbe vezessék? A vidék pedig okkal kapta a Varangyvidék nevet, mert ehhez a jelenethez számtalan béka brekegése ad aláfestő zenét.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.13 09:45:36
3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-12 18:28:28
Üzenet elküldve: 2021-08-12 18:28:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
- Remélem, nem probléma. *Válaszol kedves, kérdő mosollyal. Hisz mi mást tehetne, ha épp ehhez van kedve és még alkalma is rá. Látja szegény Aenaen, hogy majd' megfagy, az eső lehet, hogy jót tett a meleg ellen, de kissé átesett a ló másik oldalára. Jó volna rövid időn belül elérni az udvarházat és beváltani a dézsás képzelgését.
A kedvesség dolgában egyetértenek, de az igric mindig is kedves volt a lánnyal. Jóslás dolgában beigazolódik a wegtoreni sejtése és Aenae még azt is felajánlja neki, hogy ha megmutatja a tenyerét, akkor megmondja belőle a jövőjét. Persze mindez csak tréfa, de legalább nem fáznak annyira.
Abban a hitben van, hogy a lány napjai, távollétében kellemes teázgatással és mondjuk hímezgetéssel teltek, nem úgy, mint mozgalmasnak mondott sajátjai.*
- Aha. *Hagyja annyiban. Később majd elmeséli, de most sem a hely, sem az idő nem alkalmas hosszú mesélésre.
A tharg lány annyira nem nevet jót a patkány akcióján, de az események nem engedik, hogy az igric abbahagyja a nevetést. Látja Aenaen a meglepődést és talán csak azért nem rendez a lány jelenetet, mert ideje sem volt rendesen meglepődni, a patkány eltűnik a szalmabálák között.
A továbbiakban arra megy el a legtöbb erőfeszítése, hogy visszafogja nevetését. Csendben, kommentár nélkül hallgatja végig Aenae kitörését, igyekszik nem kimutatni, hogy mennyire jót derül az eseményeken.
Az udvarháznak adott név sem enyhít Aenae haragján a patkány és a világ felé, mert nyeregbe pattan és meg sem várja, míg az igric elő nem készíti a lovakat az indulásra. Fejcsóválva néz a felázott szekérúton távolodó lány után és már szélesre engedi mosolyát.
Nem kéri, hogy várja be, hanem ruganyosan nyeregbe pattan, kabátját és kesztyűit az istálló szalmáján hagyva indítja el a lovakat Aenae után.
Csak annyira gyorsít fel, amennyire a lovak és a sáros út engedi, itt már nem szeretne leesni a nyeregből vagy elveszíteni a lovakat. Ahogy az udvarház felé léptet, körbenéz az erdőn, fákon. Eszébe jut az Asgronnal kötött üzlete és elgondolkodik, hogy vajon vehetne-e négy szekér tölgyet Aenae birtokairól.
Ha az istenek nem tréfálják meg újra, akkor kisvártatva eléri Varangyvidéket, igyekszik megnézni, hol kezdődik a birtoka és milyen épület vagy épületek vannak rajta. Kíváncsi, Habrertus miféle területet sózott rá. Ha pedig megpillantja a lányt a ház verandáján, akkor mosolyogva int neki és bevezeti a lovakat a ház elé.*
- Remélem, nem probléma. *Válaszol kedves, kérdő mosollyal. Hisz mi mást tehetne, ha épp ehhez van kedve és még alkalma is rá. Látja szegény Aenaen, hogy majd' megfagy, az eső lehet, hogy jót tett a meleg ellen, de kissé átesett a ló másik oldalára. Jó volna rövid időn belül elérni az udvarházat és beváltani a dézsás képzelgését.
A kedvesség dolgában egyetértenek, de az igric mindig is kedves volt a lánnyal. Jóslás dolgában beigazolódik a wegtoreni sejtése és Aenae még azt is felajánlja neki, hogy ha megmutatja a tenyerét, akkor megmondja belőle a jövőjét. Persze mindez csak tréfa, de legalább nem fáznak annyira.
Abban a hitben van, hogy a lány napjai, távollétében kellemes teázgatással és mondjuk hímezgetéssel teltek, nem úgy, mint mozgalmasnak mondott sajátjai.*
- Aha. *Hagyja annyiban. Később majd elmeséli, de most sem a hely, sem az idő nem alkalmas hosszú mesélésre.
A tharg lány annyira nem nevet jót a patkány akcióján, de az események nem engedik, hogy az igric abbahagyja a nevetést. Látja Aenaen a meglepődést és talán csak azért nem rendez a lány jelenetet, mert ideje sem volt rendesen meglepődni, a patkány eltűnik a szalmabálák között.
A továbbiakban arra megy el a legtöbb erőfeszítése, hogy visszafogja nevetését. Csendben, kommentár nélkül hallgatja végig Aenae kitörését, igyekszik nem kimutatni, hogy mennyire jót derül az eseményeken.
Az udvarháznak adott név sem enyhít Aenae haragján a patkány és a világ felé, mert nyeregbe pattan és meg sem várja, míg az igric elő nem készíti a lovakat az indulásra. Fejcsóválva néz a felázott szekérúton távolodó lány után és már szélesre engedi mosolyát.
Nem kéri, hogy várja be, hanem ruganyosan nyeregbe pattan, kabátját és kesztyűit az istálló szalmáján hagyva indítja el a lovakat Aenae után.
Csak annyira gyorsít fel, amennyire a lovak és a sáros út engedi, itt már nem szeretne leesni a nyeregből vagy elveszíteni a lovakat. Ahogy az udvarház felé léptet, körbenéz az erdőn, fákon. Eszébe jut az Asgronnal kötött üzlete és elgondolkodik, hogy vajon vehetne-e négy szekér tölgyet Aenae birtokairól.
Ha az istenek nem tréfálják meg újra, akkor kisvártatva eléri Varangyvidéket, igyekszik megnézni, hol kezdődik a birtoka és milyen épület vagy épületek vannak rajta. Kíváncsi, Habrertus miféle területet sózott rá. Ha pedig megpillantja a lányt a ház verandáján, akkor mosolyogva int neki és bevezeti a lovakat a ház elé.*
3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-11 22:31:08
Üzenet elküldve: 2021-08-11 22:31:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
- Te hízelegsz nekem, jó uram.
*Legyintene nevetve, ha épp nem akarna megfagyni, de hát a legyintés elmarad, a nevetés is kissé vérszegény.*
- Az vagy.
*Ezzel nem tud és nem is akar vitatkozni. Tekintete el is lágyul erre, végül is nagyszerű érzés az, hogy Cha'yss kedves vele. Kicsit abba a hitbe is ringatja magát, hogy ez a kedvesség csak és kizárólag neki szól. Mert miért is ne neki szólna, ha vele akar időt tölteni és neki hozott ajándékot?*
- Ha hajlandó vagy megmutatni, akkor persze. Sőt lehet, hogy belepillantok a kristálygömbömbe is. Csiribú...
*Normális esetben ehhez a csiribúzáshoz járna egy kis "misztikus" ujjrebegtetés is, de ez nem egy normális eset. Fázik, nagyon, bár az ölelés jóleső érzéssel tölti el és mintha lassan a köpeny - vagy a férfi testének közelsége - is adna valami melegséget.*
- Mozgalmasra sikerültek. Értem.
*Az ő napjai nem annyira mozgalmasak azóta, hogy Yagnar és a bandája kifosztotta Sziritánt. Azóta inkább a kedélyeket próbálja nyugtatni és fohászkodik, hogy a két másik jómadár majd képes legyen eljátszani a szerepét, ha a városőrség valamikor ideér.
Lehet, hogy ha a patkány időt adna neki, akkor újra befeszülne Yagnar ostobaságától, de a patkány nem ad időt. A fején landoló súlytól összerezzen, mert mégis váratlanul éri, de az egész annyira gyorsan történik, hogy ideje sincs felfogni, az állat már el is rohan, miután dobbantónak használta az ő mellkasát.*
- Basz-sza meg!
*Hirtelen már nem is fázik, először a fejéhez kap, majd mellkasához, majd megvizsgálja a tenyerét is, mintha csak azt várná, hogy a patkány összemocskolta. Arckifejezése egyszerre undorodó és végtelenül rezignált, grimaszában minden benne van. Nem segít ezen Cha'yss nevetése sem. Kedve lenne bokán rúgni, ebben a pillanatban a harag is átszalad az arcán, de ez ugyanolyan gyorsan el is száll. Leginkább azért, mert tudja, hogy fordított esetben ő lenne az, aki kineveti Cha'ysst. Ettől még nem kész arra jelenleg, hogy önmagán képes legyen mulatni.*
- Nem érdekel az eső, de én nem maradok itt tovább.
*Durcásan néz abba az irányba, amerre a kis dög elszaladt.*
- Nincs annyi szappan a világon, hogy ezt el tudjam felejteni.
*Sikoltozni ugyan nem kezdett, mert nem egy ijedős fajta, de egy patkány az ember fején kiválóan alkalmas arra, hogy kibillentse a komfortzónájából. Kedélyállapotában érezhető a romlás az incidens után.
Sürgősen le is köti a kanca kantárját és meglepő fürgeséggel pattan nyeregbe.*
- Varangyvár.
*Megrántja a vállát. Neki ugyan nem tetszik különösebben - bár az eredeti név sem -, de hát nem is az ő földje, nem neki kell tetszenie.*
- Rád várok.
*Megsarkantyúzza a kancát, az pedig fürgén megindul, mivel pedig kevesebbet kell szenvedjen egy lóval, mint Cha'yssnak nyolccal, így vélhetően hamarabb meg is érkezik a Varangyvár verandájához.*
- Te hízelegsz nekem, jó uram.
*Legyintene nevetve, ha épp nem akarna megfagyni, de hát a legyintés elmarad, a nevetés is kissé vérszegény.*
- Az vagy.
*Ezzel nem tud és nem is akar vitatkozni. Tekintete el is lágyul erre, végül is nagyszerű érzés az, hogy Cha'yss kedves vele. Kicsit abba a hitbe is ringatja magát, hogy ez a kedvesség csak és kizárólag neki szól. Mert miért is ne neki szólna, ha vele akar időt tölteni és neki hozott ajándékot?*
- Ha hajlandó vagy megmutatni, akkor persze. Sőt lehet, hogy belepillantok a kristálygömbömbe is. Csiribú...
*Normális esetben ehhez a csiribúzáshoz járna egy kis "misztikus" ujjrebegtetés is, de ez nem egy normális eset. Fázik, nagyon, bár az ölelés jóleső érzéssel tölti el és mintha lassan a köpeny - vagy a férfi testének közelsége - is adna valami melegséget.*
- Mozgalmasra sikerültek. Értem.
*Az ő napjai nem annyira mozgalmasak azóta, hogy Yagnar és a bandája kifosztotta Sziritánt. Azóta inkább a kedélyeket próbálja nyugtatni és fohászkodik, hogy a két másik jómadár majd képes legyen eljátszani a szerepét, ha a városőrség valamikor ideér.
Lehet, hogy ha a patkány időt adna neki, akkor újra befeszülne Yagnar ostobaságától, de a patkány nem ad időt. A fején landoló súlytól összerezzen, mert mégis váratlanul éri, de az egész annyira gyorsan történik, hogy ideje sincs felfogni, az állat már el is rohan, miután dobbantónak használta az ő mellkasát.*
- Basz-sza meg!
*Hirtelen már nem is fázik, először a fejéhez kap, majd mellkasához, majd megvizsgálja a tenyerét is, mintha csak azt várná, hogy a patkány összemocskolta. Arckifejezése egyszerre undorodó és végtelenül rezignált, grimaszában minden benne van. Nem segít ezen Cha'yss nevetése sem. Kedve lenne bokán rúgni, ebben a pillanatban a harag is átszalad az arcán, de ez ugyanolyan gyorsan el is száll. Leginkább azért, mert tudja, hogy fordított esetben ő lenne az, aki kineveti Cha'ysst. Ettől még nem kész arra jelenleg, hogy önmagán képes legyen mulatni.*
- Nem érdekel az eső, de én nem maradok itt tovább.
*Durcásan néz abba az irányba, amerre a kis dög elszaladt.*
- Nincs annyi szappan a világon, hogy ezt el tudjam felejteni.
*Sikoltozni ugyan nem kezdett, mert nem egy ijedős fajta, de egy patkány az ember fején kiválóan alkalmas arra, hogy kibillentse a komfortzónájából. Kedélyállapotában érezhető a romlás az incidens után.
Sürgősen le is köti a kanca kantárját és meglepő fürgeséggel pattan nyeregbe.*
- Varangyvár.
*Megrántja a vállát. Neki ugyan nem tetszik különösebben - bár az eredeti név sem -, de hát nem is az ő földje, nem neki kell tetszenie.*
- Rád várok.
*Megsarkantyúzza a kancát, az pedig fürgén megindul, mivel pedig kevesebbet kell szenvedjen egy lóval, mint Cha'yssnak nyolccal, így vélhetően hamarabb meg is érkezik a Varangyvár verandájához.*
3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-11 21:35:35
Üzenet elküldve: 2021-08-11 21:35:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A válasz akár meglepetésként is érhetné az igricet, de ha úgy is éri, magabiztos mosoly mögé rejti. Sárga tekintete mintha a lányéban kutatna az igazság után.*
- Bármily rövid ideig is élvezhetem társaságod, már gazdagabb vagyok, mint azok, kik sosem találkozhatnak veled, úrnőm. *Hajol meg a legtökéletesebb udvari etikettet követve, mintha nem is bőrig ázva, egy foltos tetejű istálló alatt állnának gőzölgő testű lovak társaságában.
A folytatás már sokkal kedvezőbben és kellemesebben festi le a jövőt, amiért a wegtoreni hálás mosollyal egyenesedik fel és terítheti később Aenae vállára a köpenyt.*
- Kedves vagyok. *Mondja, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Ami igaz, hogy az igric társaságában egyetlen csinos lány vagy nő sem marad egy-egy jó szó vagy kedvesség nélkül.
Pár percig még bámulhatnak egymás szemébe, míg a zivatar alábbhagy, majd végül eláll és a szürke felhők mögül újra előtűnhetnek a nap sugarai.*
- Egy kuruzsló veszett el benned. *Mondja az igric tréfálkozva.*
- A tenyeremből is kiolvasod a sorom? *Teszi hozzá tovább göngyölítve a gondolat fonalát. Jóleső érzés a mellkasára hajtott fej, az ölelés, amelyben mindezt kivárják. Bár a köpeny alatt vizesek a ruháik, talán szolgálhat némi meleggel. Saját lelki szemei előtt is egy nagy dézsa forróvíz képe jelenik meg, annyi külömbséggel, hogy a dézsában mindketten benne vannak és bort szopogatnak egy pohárból és egymás ajkáról.*
- Megírhattam volna, de sajnos az elmúlt napok elég... *Keresi a szót.* mozgalmasra sikerültek. *Válaszolja megfontoltan, de töretlen mosollyal. Most nem szeretne belekezdeni a wegtoreni fejvadász, Asgron vagy a köpönyegforgató ork történetébe. Majd a dézsa víz, a bor és a szeretkezés után.
Már kibontakozna az ölelésből, hogy a lehető leghamarabb újra karavánba kösse a lovakat és elindulhassanak az udvarház és így a dézsa forróvíz irányába, amikor az istenek megtréfálják őket. Egy patkány pottyan ki tudja honnan Aenae fejére, majd onnan leugorva ázott dekoltázsára, végül az ázott szalmatörekkel fedett talajra.
Az igric először meglepődik, talán megijedni mégsem fog egy patkánytól, nagyobbaktól, kétlábúaktól se szokott, csak hátralép, zavartan keresve megoldást. Bár arra igazából nincs is szükség, mert a rohadék kis kártevő el is iszkol. Felnéz a lányra, hogy őt hogyan érintette a dolog, majd jókedélyűn kezd nevetni, hangja messze száll a lombok alatt.*
- Hát ez meg honnan jött? *Törli meg könnyes szemét, remélve, hogy Aenae nem vette annyira a szívére a dolgot. Nem úgy ismeri a lányt, sokkal keményebb és szívósabb, mint amilyennek tartják.
Ha elsimult a patkánytámadás utáni ijedelem és az időjárás is engedi, akkor kiköti a lovakat és gyorsan sorba rendezi őket, hogy elindulhassanak végre Varangyvár, vagy Varangyvidék felé.*
- Varangyvár. *Mondja ki hirtelen jött ötletét.*
- Varangyvárnak fogom hívni az udvarházat. *Fordul nyeregbe szállva Aenae felé elégedetten saját elnevezése felett.*
- Indulhatunk, úrnőm? *Kérdi újra felöltve a gáláns nemes gesztusait.*
*A válasz akár meglepetésként is érhetné az igricet, de ha úgy is éri, magabiztos mosoly mögé rejti. Sárga tekintete mintha a lányéban kutatna az igazság után.*
- Bármily rövid ideig is élvezhetem társaságod, már gazdagabb vagyok, mint azok, kik sosem találkozhatnak veled, úrnőm. *Hajol meg a legtökéletesebb udvari etikettet követve, mintha nem is bőrig ázva, egy foltos tetejű istálló alatt állnának gőzölgő testű lovak társaságában.
A folytatás már sokkal kedvezőbben és kellemesebben festi le a jövőt, amiért a wegtoreni hálás mosollyal egyenesedik fel és terítheti később Aenae vállára a köpenyt.*
- Kedves vagyok. *Mondja, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Ami igaz, hogy az igric társaságában egyetlen csinos lány vagy nő sem marad egy-egy jó szó vagy kedvesség nélkül.
Pár percig még bámulhatnak egymás szemébe, míg a zivatar alábbhagy, majd végül eláll és a szürke felhők mögül újra előtűnhetnek a nap sugarai.*
- Egy kuruzsló veszett el benned. *Mondja az igric tréfálkozva.*
- A tenyeremből is kiolvasod a sorom? *Teszi hozzá tovább göngyölítve a gondolat fonalát. Jóleső érzés a mellkasára hajtott fej, az ölelés, amelyben mindezt kivárják. Bár a köpeny alatt vizesek a ruháik, talán szolgálhat némi meleggel. Saját lelki szemei előtt is egy nagy dézsa forróvíz képe jelenik meg, annyi külömbséggel, hogy a dézsában mindketten benne vannak és bort szopogatnak egy pohárból és egymás ajkáról.*
- Megírhattam volna, de sajnos az elmúlt napok elég... *Keresi a szót.* mozgalmasra sikerültek. *Válaszolja megfontoltan, de töretlen mosollyal. Most nem szeretne belekezdeni a wegtoreni fejvadász, Asgron vagy a köpönyegforgató ork történetébe. Majd a dézsa víz, a bor és a szeretkezés után.
Már kibontakozna az ölelésből, hogy a lehető leghamarabb újra karavánba kösse a lovakat és elindulhassanak az udvarház és így a dézsa forróvíz irányába, amikor az istenek megtréfálják őket. Egy patkány pottyan ki tudja honnan Aenae fejére, majd onnan leugorva ázott dekoltázsára, végül az ázott szalmatörekkel fedett talajra.
Az igric először meglepődik, talán megijedni mégsem fog egy patkánytól, nagyobbaktól, kétlábúaktól se szokott, csak hátralép, zavartan keresve megoldást. Bár arra igazából nincs is szükség, mert a rohadék kis kártevő el is iszkol. Felnéz a lányra, hogy őt hogyan érintette a dolog, majd jókedélyűn kezd nevetni, hangja messze száll a lombok alatt.*
- Hát ez meg honnan jött? *Törli meg könnyes szemét, remélve, hogy Aenae nem vette annyira a szívére a dolgot. Nem úgy ismeri a lányt, sokkal keményebb és szívósabb, mint amilyennek tartják.
Ha elsimult a patkánytámadás utáni ijedelem és az időjárás is engedi, akkor kiköti a lovakat és gyorsan sorba rendezi őket, hogy elindulhassanak végre Varangyvár, vagy Varangyvidék felé.*
- Varangyvár. *Mondja ki hirtelen jött ötletét.*
- Varangyvárnak fogom hívni az udvarházat. *Fordul nyeregbe szállva Aenae felé elégedetten saját elnevezése felett.*
- Indulhatunk, úrnőm? *Kérdi újra felöltve a gáláns nemes gesztusait.*
3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-11 17:16:18
Üzenet elküldve: 2021-08-11 17:16:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Kiruccanás//
* A vihar tombol, de sikerül fedezékbe menekülniük. Nyári viharhoz méltóan gyorsan vágtat végig a vidéken. A tharg úrnő vérében viszont lehet valami. Vagy ő vonzza az állatokat, vagy az istenek tréfálkoznak vele mindig, de most is törtnénik valami. Ugyan nem a Kalmárban vannak és még csak kakaója sincsen, ami minden bizonnyal jól esne neki, de hamarosan nagy meglepetés éri. Az úgy kezdődött, hogy fent a gerendán egy süldő patkány szeretett volna átkelni a túloldalra. Mi sem egyszerűbb egy ilyen kis kártevőnek. Viszont a vihar olykor elég nagyokat lök az épületen, így aztán az egyik ilyen lökés alkalmával a szerencsétlenül járt rágcsáló kibillen egyensúlyából és zuhanó repülésbe kezd. Mit adnak az istenek? Nem nehéz kitalálni. Pont szegény Kagaenae fejére pottyan. Az eséstől, ugyan elkábul egy pillanatra, de annyi túlélő ösztöne marad, hogy a nedves hajtengerben megkapaszkodjon. Fejét megrázva pedig eszeveszett menekülésbe kezdene. Ez nagyjából abban merül ki, hogy elkezd szaladni a nő dekoltázsa irányába, ahol aztán melleit trambulinként használva dobbant egyet, hogy egy könnyed szabadesést követően a földön kössön ki. Ezt követően, már csak pillanatok kérdése, hogy el is tűnjön a törmelék között.*
* A vihar tombol, de sikerül fedezékbe menekülniük. Nyári viharhoz méltóan gyorsan vágtat végig a vidéken. A tharg úrnő vérében viszont lehet valami. Vagy ő vonzza az állatokat, vagy az istenek tréfálkoznak vele mindig, de most is törtnénik valami. Ugyan nem a Kalmárban vannak és még csak kakaója sincsen, ami minden bizonnyal jól esne neki, de hamarosan nagy meglepetés éri. Az úgy kezdődött, hogy fent a gerendán egy süldő patkány szeretett volna átkelni a túloldalra. Mi sem egyszerűbb egy ilyen kis kártevőnek. Viszont a vihar olykor elég nagyokat lök az épületen, így aztán az egyik ilyen lökés alkalmával a szerencsétlenül járt rágcsáló kibillen egyensúlyából és zuhanó repülésbe kezd. Mit adnak az istenek? Nem nehéz kitalálni. Pont szegény Kagaenae fejére pottyan. Az eséstől, ugyan elkábul egy pillanatra, de annyi túlélő ösztöne marad, hogy a nedves hajtengerben megkapaszkodjon. Fejét megrázva pedig eszeveszett menekülésbe kezdene. Ez nagyjából abban merül ki, hogy elkezd szaladni a nő dekoltázsa irányába, ahol aztán melleit trambulinként használva dobbant egyet, hogy egy könnyed szabadesést követően a földön kössön ki. Ezt követően, már csak pillanatok kérdése, hogy el is tűnjön a törmelék között.*
3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-11 15:07:59
Üzenet elküldve: 2021-08-11 15:07:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A nyári viharok, természetüknél fogva, általában nem tartanak sokáig, még annak ellenére sem, ha az ég úgy elsötétült, mint szürkületben szokott és a sötét fellegek a horizontig érnek.*
- Addig biztosan, míg eláll.
*Válaszolja, hogy a didergéstől kéklő ajkait mosolyra húzza. Végül is Effyt látta a minap, Cha'ysst meg ki tudja, hogy mikor, egyértelmű, hogy Effy várhat. Eszébe jut, hogy ki kéne csavarni a vizet a hátára omló, ázott fonatból, de valahogy nem akarózik megmozdulnia. Akaratlanul össze is görnyed kissé, mintha azzal kisebb felületen érné testét a hideg. Persze ez csak hiú ábránd, így is ugyanúgy fázik, sőt egyelőre a köpeny alatt is ugyanúgy fázik.*
- Jó, talán kicsit tovább is maradhatok.
*Néz fel a férfira, miközben arra gondol, hogy mégis ki kellett volna csavarnia az elázott copfot, mert az ugyanolyan hideg, pláne hogy most még a köpeny egyébként elhanyagolható súlya is a hátára nyomja.*
- Kedves tőled.
*Suttogja. Érzi, hogy a vacogás ellenére is pír költözik az arcára. Egyszerűen zavarba jön, egyrészt nem számított ajándékra, másrészt ő úgy nevelkedett, hogy az ilyesmit viszonozni illik, ő pedig nyilván nem készült semmivel. Ugyanakkor zavarba ejtő az is, hogy ennek ellenére roppant kíváncsi, hogy mi is lehet az. Majdnem rá is kérdez, de végül elszakítja tekintetét Cha'yss arcáról, mert a szeme sarkából látja, hogy világosodni kezd, a sűrű eső meg csillapodik.*
- Látod, igazam volt. Mindjárt eláll.
*Mondja vidoran, anélkül, hogy kibontakozna az ölelésből, fejét a férfi mellkasára hajtja, továbbra is vacogva. Szeretné átölelni a derekát, de jelenleg képtelen lenne erre. Lelki szemei előtt egy dézsányi forró fürdő képe lebeg, meg egy jól megrakott kandallóé.*
- Megírhattad volna, hogy pontosan mikor érkezel.
*Némi szemrehányás van a hangjában, mert ha tudta volna, akkor példának okáért a férfi saját udvarházának tornácán várt volna rá.*
*A nyári viharok, természetüknél fogva, általában nem tartanak sokáig, még annak ellenére sem, ha az ég úgy elsötétült, mint szürkületben szokott és a sötét fellegek a horizontig érnek.*
- Addig biztosan, míg eláll.
*Válaszolja, hogy a didergéstől kéklő ajkait mosolyra húzza. Végül is Effyt látta a minap, Cha'ysst meg ki tudja, hogy mikor, egyértelmű, hogy Effy várhat. Eszébe jut, hogy ki kéne csavarni a vizet a hátára omló, ázott fonatból, de valahogy nem akarózik megmozdulnia. Akaratlanul össze is görnyed kissé, mintha azzal kisebb felületen érné testét a hideg. Persze ez csak hiú ábránd, így is ugyanúgy fázik, sőt egyelőre a köpeny alatt is ugyanúgy fázik.*
- Jó, talán kicsit tovább is maradhatok.
*Néz fel a férfira, miközben arra gondol, hogy mégis ki kellett volna csavarnia az elázott copfot, mert az ugyanolyan hideg, pláne hogy most még a köpeny egyébként elhanyagolható súlya is a hátára nyomja.*
- Kedves tőled.
*Suttogja. Érzi, hogy a vacogás ellenére is pír költözik az arcára. Egyszerűen zavarba jön, egyrészt nem számított ajándékra, másrészt ő úgy nevelkedett, hogy az ilyesmit viszonozni illik, ő pedig nyilván nem készült semmivel. Ugyanakkor zavarba ejtő az is, hogy ennek ellenére roppant kíváncsi, hogy mi is lehet az. Majdnem rá is kérdez, de végül elszakítja tekintetét Cha'yss arcáról, mert a szeme sarkából látja, hogy világosodni kezd, a sűrű eső meg csillapodik.*
- Látod, igazam volt. Mindjárt eláll.
*Mondja vidoran, anélkül, hogy kibontakozna az ölelésből, fejét a férfi mellkasára hajtja, továbbra is vacogva. Szeretné átölelni a derekát, de jelenleg képtelen lenne erre. Lelki szemei előtt egy dézsányi forró fürdő képe lebeg, meg egy jól megrakott kandallóé.*
- Megírhattad volna, hogy pontosan mikor érkezel.
*Némi szemrehányás van a hangjában, mert ha tudta volna, akkor példának okáért a férfi saját udvarházának tornácán várt volna rá.*
3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-11 13:50:34
Üzenet elküldve: 2021-08-11 13:50:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Nyáron nem ritkák a viharos záporok, a nagy forróság miatt gyakran öntözi a tenger felől érkező eső a tájat. Valóban egyikük sincs cukorból, de a frissítő eső könnyen és gyorsan válik kellemetlen záporrá. Azt mondják, az ilyen nyári viharok olyanok, mint elvenni egy wegtoreni tüzes menyecskét. Az eleje nedves és izgalmas, de a vége katasztrófa, viszi a lovat, házat.
Az igric nem firtatja, hogy mire szól a helyeslés, a birtok hasznosítására vagy a kancellár fenyegetésére. Nem is fontos, mert egy úttal mindkettőt megoldotta. Ráadásul remélhetően hosszabb időt is eltölthet majd Aenaevel.
Kiderül, hogy az információi jók voltak, a dombon túl már ott várja varangyvidékbeli birtoka és udvarháza. Ám az égiek nem szánják meg őket, hogy eljuthassanak odáig, így csak egy szerény valahavolt istálló jut ki nekik menedék gyanánt.
A tharg lánynak nem esik nehezére kezelni a foltos kancát, nem úgy, mint az igricnek, aki megszenved a nyolc lóval, mire sikerül mindet biztonságban tudnia. Nem szándékszik elindulni, míg a vihar el nem vonul és az eső el nem áll. Meglehet, a lovak meg sem mozdulnának, bármennyire szeretné.*
- Aha. *Pillant a felhőktől sötét ég felé a szakadatlan zúduló esőcseppeken át Aenae bizonytalan jóslatára.
Megmosolyogtató látvány az önmagát átkaroló, libabőrös, ázott madárnak tűnő lány, de a wegtoreni nem akarja kinevetni.*
- Látom. *Válaszolja kurtán.*
- Remélem, azért velem maradsz egy kicsit. *Teszi hozzá még az ölelés és a csók előtt. Érzi csókjában a vacogó ajkakat, így rövidre fogva azt lép el a lánytól és nyitja ki a ló nyerge mögé felszíjazott utazóládát. Kisvártatva egy fekete liliomokkal hímzett, éjsötét köpenyt vesz elő belőle, amelyet Aenae már láthatott korábban az igricen.*
- Gyere, mert megvesz Teysus hidege. *Ha a lány engedi, egy ügyes mozdulattal kanyarintja köré a köpenyt és ölelné meg újra, hogy kicsit felmelegíthessék egymást, míg eláll az eső.*
- Örülnék, ha velem maradnál kicsit. *Mondja halkan. Most, hogy ott állnak a lankadó esőben az istálló foltos teteje alatt, rájön, hogy hiányzott neki Aenae. Csak most derül ki számára is, hogy mennyire és hogy megolajozza kicsit a pozitív választ, halovány mosollyal hozzáteszi.*
- Hoztam neked ajándékot is.
*Nyáron nem ritkák a viharos záporok, a nagy forróság miatt gyakran öntözi a tenger felől érkező eső a tájat. Valóban egyikük sincs cukorból, de a frissítő eső könnyen és gyorsan válik kellemetlen záporrá. Azt mondják, az ilyen nyári viharok olyanok, mint elvenni egy wegtoreni tüzes menyecskét. Az eleje nedves és izgalmas, de a vége katasztrófa, viszi a lovat, házat.
Az igric nem firtatja, hogy mire szól a helyeslés, a birtok hasznosítására vagy a kancellár fenyegetésére. Nem is fontos, mert egy úttal mindkettőt megoldotta. Ráadásul remélhetően hosszabb időt is eltölthet majd Aenaevel.
Kiderül, hogy az információi jók voltak, a dombon túl már ott várja varangyvidékbeli birtoka és udvarháza. Ám az égiek nem szánják meg őket, hogy eljuthassanak odáig, így csak egy szerény valahavolt istálló jut ki nekik menedék gyanánt.
A tharg lánynak nem esik nehezére kezelni a foltos kancát, nem úgy, mint az igricnek, aki megszenved a nyolc lóval, mire sikerül mindet biztonságban tudnia. Nem szándékszik elindulni, míg a vihar el nem vonul és az eső el nem áll. Meglehet, a lovak meg sem mozdulnának, bármennyire szeretné.*
- Aha. *Pillant a felhőktől sötét ég felé a szakadatlan zúduló esőcseppeken át Aenae bizonytalan jóslatára.
Megmosolyogtató látvány az önmagát átkaroló, libabőrös, ázott madárnak tűnő lány, de a wegtoreni nem akarja kinevetni.*
- Látom. *Válaszolja kurtán.*
- Remélem, azért velem maradsz egy kicsit. *Teszi hozzá még az ölelés és a csók előtt. Érzi csókjában a vacogó ajkakat, így rövidre fogva azt lép el a lánytól és nyitja ki a ló nyerge mögé felszíjazott utazóládát. Kisvártatva egy fekete liliomokkal hímzett, éjsötét köpenyt vesz elő belőle, amelyet Aenae már láthatott korábban az igricen.*
- Gyere, mert megvesz Teysus hidege. *Ha a lány engedi, egy ügyes mozdulattal kanyarintja köré a köpenyt és ölelné meg újra, hogy kicsit felmelegíthessék egymást, míg eláll az eső.*
- Örülnék, ha velem maradnál kicsit. *Mondja halkan. Most, hogy ott állnak a lankadó esőben az istálló foltos teteje alatt, rájön, hogy hiányzott neki Aenae. Csak most derül ki számára is, hogy mennyire és hogy megolajozza kicsit a pozitív választ, halovány mosollyal hozzáteszi.*
- Hoztam neked ajándékot is.
3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-10 18:26:51
Üzenet elküldve: 2021-08-10 18:26:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Aenae ugyan nincs megáldva különösebb időjósi tehetséggel, de a szélből és a közmondásos vihar előtti csendből ő is könnyedén ki tudja következtetni, hogy mi is van készülőben. Lova nem ideges különösebben, de a sárga kanca régi tharg ló, nem a szívbajos fajta. Aenae sem ideges egy kis eső miatt, végtére is nincsen cukorból, legalább kicsit lehűl a vidék is és ő is. Lova még akkor is békésen legelészik, mikor a szél már beletép sörényébe és farkába.*
- Helyes.
*Nevet a lány halkan. Nehéz eldönteni, hogy mire is mondja ezt pontosan, a birtok hasznosítására vagy Habrertus fenyegetésére, talán kicsit mindkettőre.*
- A dombon túl. Persze.
*Válaszolja, miközben ő is nyeregbe pattan, szívesen megmutatja az utat, úgysem látta az udvarházat belülről. Topáz pillantása végigszalad Cha'ysson a kalapjától a csizmája sarkáig. Kicsit leharcoltnak tűnik, de még így is remekül néz ki. Elnézné napestig, de ő is észleli a kisebb ménesen belüli feszültséget, ebből pedig tudja, hogy nem ez az a pillanat, hogy hosszasan bámulja a férfit. Az első esőcseppek kifejezetten jól esnek felhevült testének - és kedélyének -, de szempillantás alatt elázik, a blúz hamarabb ázik el, mint a bőr lovaglónadrág és az elsőre kellemesnek tűnő eső egyszerre kellemetlenül hideg viharrá válik. Fejét kicsit lehajtja, hátha így nem folyik annyi víz a szemébe, de elég gyenge próbálkozás, csak nagyjából sejti az irányt, mire megérkeznek - egy örökkévalóságnak tűnő idő múlva -, addigra már didereg. Igazából nem is esik jól leszállni a nyeregből, mert akkor már a kanca sem melegíteni. A kanca egyébként nem zavartatja magát az égzengéstől, így Aenaenek nem kell különösebben küzdenie azzal, hogy kikösse.*
- Mindjárt eláll.
*Nincs a hangjában túl sok meggyőződés, karjaival fázósan próbálja átölelni önmagát, hogy ne fázzon annyira. A laza fonatból elszabadult tincsek az arcára tapadnak, de azok nem zavarják annyira, hogy kihajtsa őket onnan. Blúza teljesen áttetsző lett, de ez úgysem látszik a libabőrös karjaitól.*
- Eláztam.
*Mondja mosolyogva. Azért csak ennyit mond, mert ha bővebben kifejtené, akkor nagyon sokáig dőlne belőle a panaszáradat a hülye sziritániakról és Sziritánról, az ostoba Yagnarról, az alkoholgondokkal küszködő bácsikájáról, a valószínűleg valamiben mesterkedő Habrertusról.*
- Azt sem tudtam, hogy mikor érkezel. Effyhez készültem.
*Azért kicsit tetszik neki az a Cha'yssból áradó magabiztosság, hogy azt feltételezte, hogy őrá várt volna. Természetesen nincs ellenére sem az ölelés, sem a csók, de ahhoz túlságosan fázik - szinte vacog -, hogy az előbbit viszonozni tudja.*
*Aenae ugyan nincs megáldva különösebb időjósi tehetséggel, de a szélből és a közmondásos vihar előtti csendből ő is könnyedén ki tudja következtetni, hogy mi is van készülőben. Lova nem ideges különösebben, de a sárga kanca régi tharg ló, nem a szívbajos fajta. Aenae sem ideges egy kis eső miatt, végtére is nincsen cukorból, legalább kicsit lehűl a vidék is és ő is. Lova még akkor is békésen legelészik, mikor a szél már beletép sörényébe és farkába.*
- Helyes.
*Nevet a lány halkan. Nehéz eldönteni, hogy mire is mondja ezt pontosan, a birtok hasznosítására vagy Habrertus fenyegetésére, talán kicsit mindkettőre.*
- A dombon túl. Persze.
*Válaszolja, miközben ő is nyeregbe pattan, szívesen megmutatja az utat, úgysem látta az udvarházat belülről. Topáz pillantása végigszalad Cha'ysson a kalapjától a csizmája sarkáig. Kicsit leharcoltnak tűnik, de még így is remekül néz ki. Elnézné napestig, de ő is észleli a kisebb ménesen belüli feszültséget, ebből pedig tudja, hogy nem ez az a pillanat, hogy hosszasan bámulja a férfit. Az első esőcseppek kifejezetten jól esnek felhevült testének - és kedélyének -, de szempillantás alatt elázik, a blúz hamarabb ázik el, mint a bőr lovaglónadrág és az elsőre kellemesnek tűnő eső egyszerre kellemetlenül hideg viharrá válik. Fejét kicsit lehajtja, hátha így nem folyik annyi víz a szemébe, de elég gyenge próbálkozás, csak nagyjából sejti az irányt, mire megérkeznek - egy örökkévalóságnak tűnő idő múlva -, addigra már didereg. Igazából nem is esik jól leszállni a nyeregből, mert akkor már a kanca sem melegíteni. A kanca egyébként nem zavartatja magát az égzengéstől, így Aenaenek nem kell különösebben küzdenie azzal, hogy kikösse.*
- Mindjárt eláll.
*Nincs a hangjában túl sok meggyőződés, karjaival fázósan próbálja átölelni önmagát, hogy ne fázzon annyira. A laza fonatból elszabadult tincsek az arcára tapadnak, de azok nem zavarják annyira, hogy kihajtsa őket onnan. Blúza teljesen áttetsző lett, de ez úgysem látszik a libabőrös karjaitól.*
- Eláztam.
*Mondja mosolyogva. Azért csak ennyit mond, mert ha bővebben kifejtené, akkor nagyon sokáig dőlne belőle a panaszáradat a hülye sziritániakról és Sziritánról, az ostoba Yagnarról, az alkoholgondokkal küszködő bácsikájáról, a valószínűleg valamiben mesterkedő Habrertusról.*
- Azt sem tudtam, hogy mikor érkezel. Effyhez készültem.
*Azért kicsit tetszik neki az a Cha'yssból áradó magabiztosság, hogy azt feltételezte, hogy őrá várt volna. Természetesen nincs ellenére sem az ölelés, sem a csók, de ahhoz túlságosan fázik - szinte vacog -, hogy az előbbit viszonozni tudja.*
3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-10 14:37:17
Üzenet elküldve: 2021-08-10 14:37:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A tharg földek erdei vadregényes utakat rejthetnek, ami balzsam a fáradt utazó lelkére. Békés és csendes a táj, bár akad pár zavaró tényező. Meleg van a kabát és a vívómellény alatt, így út közben meglazítja az ing és a mellény nyakát és gyakran törli homlokát a kézfejével, amitől a szarvasbőr kesztyű egyre gyatrább állapotba kerül. A bosszantó legyeket kalapja legyezésével igyekszik szétrebbenteni, de akinek lovak a társai az úton, ne csodálkozzon, ha legyek is megjelennek körülöttük. Ahogy mondani szokás, aki szereti az esőt, szeresse a sarat is.
Ha minden igaz, lassan meg kell érkeznie Varangyvidék névre keresztelt uradalmába, ám a megérkezés még várat magára. Nem úgy, mint a szél, ami feltámad a fák között és egyre gyakrabban lebbenti meg a leveleket az ágakon. Az igric rosszat sejtve kémleli az egyre sötétedő eget. Ennél sokkal kellemesebb meglepetés az egyik kanyar után éri, amikor az út szélén a tharg földek úrnőjét pillantja meg egy pettyes farú kanca társaságában.
Első látásra úgy tűnik, Aenae nem ismeri meg, ám végül csak egy kérdés száll felé a megélénkülő szél szárnyán.*
- Ha az nem is, már tudod, mire kívánom hasznosítani a tőled kapott udvarházat. *Válaszolja széles mosollyal, megemelve kalapját. A haja izzadtan tapad a tarkójára, az inge láttatni engedi férfias mellkasát. Az egykor volt makulátlan csizma és lovaglónadrág szára portól szürke.*
- És a kölcsönkapott lovakat is visszahoztam, mert a kancellárod megfenyegetett. *Nevet fel reszelősen az út porától száraz torokkal. Sárga tekintete újra az ég felé rebben, amikor távoli égzengés rázza meg a vidéket. A lovak idegesen kezdik rángatni a szárat, az igricnek erélyesen kell tartani maga alatt is a hátast.*
- Remélem, közel van Varangyvidék udvarháza, mert itt hamarosan égiháború lesz. *Fordítja tekintetét vissza Aenae felé.*
- Úrnőm, lenne olyan kegyes, hogy mutatja az utat? *Kérdi a nyeregben meghajolva, mintha csak egy bálon volna.
Ha Aenae nyeregbe szállt, akkor megindítja újra a lókaravánt az úton, ám nincs olyan szerencséjük, hogy a vihar megvárná, míg fedél alá kerülnek. A szél feltámad, bőrkabátja szegélyét hollószárnnyá változtatva, a lovak pedig egyre idegesebbek lesznek az esőszagtól.
Először a hang éri el őket, a leveleket ostromló esőcseppek zúgássá összemosódó hangja, majd kisvártatva maga az eső is megérkezik. A víz utat talál a kabát alá, a kesztyű teljesen elázik, a kalap karimája szomorúan áll ellen az égi áldásnak.*
- Oda be! *Talán az istenek akarata áll a háttérben, hogy épp ott, a fák között megpillant egy istállót vagy téli etetőt, amit már lerontott az idő, de épp megfelel, hogy meghúzzák magukat addig, míg a nyári vihar végig nem száguld a tájon.
Ha beértek a fedél alá, gyorsan, határozottan és rövid száron köti ki az addigra talán már a félelemtől mozdulni sem tudó lovakat. A csizmája sűrű sárt dagaszt maga alatt, de végül talán sikerül minden hátast biztonságba helyeznie.*
- Minden rendben? *Kérdi lekanyarintva válláról az elázott bőrkabátot, amit hanyagul a szalmára dob. A kesztyűt sajnálkozva mellé hajítja, az elázott szarvasbőr már sosem lesz a régi, végül megoldja a vívómellény csatjait.*
- Mit keresel itt a semmi közepén? Rám vártál? *Lép közelebb Aenaehez széles mosollyal és ha a lány engedi, megöleli és szenvedélyes csókot lopna ajkáról, miközben körülöttük égzengés és villámlás váltja egymást, mintha csak az égiek ünnepelnék, hogy újra találkoztak.*
*A tharg földek erdei vadregényes utakat rejthetnek, ami balzsam a fáradt utazó lelkére. Békés és csendes a táj, bár akad pár zavaró tényező. Meleg van a kabát és a vívómellény alatt, így út közben meglazítja az ing és a mellény nyakát és gyakran törli homlokát a kézfejével, amitől a szarvasbőr kesztyű egyre gyatrább állapotba kerül. A bosszantó legyeket kalapja legyezésével igyekszik szétrebbenteni, de akinek lovak a társai az úton, ne csodálkozzon, ha legyek is megjelennek körülöttük. Ahogy mondani szokás, aki szereti az esőt, szeresse a sarat is.
Ha minden igaz, lassan meg kell érkeznie Varangyvidék névre keresztelt uradalmába, ám a megérkezés még várat magára. Nem úgy, mint a szél, ami feltámad a fák között és egyre gyakrabban lebbenti meg a leveleket az ágakon. Az igric rosszat sejtve kémleli az egyre sötétedő eget. Ennél sokkal kellemesebb meglepetés az egyik kanyar után éri, amikor az út szélén a tharg földek úrnőjét pillantja meg egy pettyes farú kanca társaságában.
Első látásra úgy tűnik, Aenae nem ismeri meg, ám végül csak egy kérdés száll felé a megélénkülő szél szárnyán.*
- Ha az nem is, már tudod, mire kívánom hasznosítani a tőled kapott udvarházat. *Válaszolja széles mosollyal, megemelve kalapját. A haja izzadtan tapad a tarkójára, az inge láttatni engedi férfias mellkasát. Az egykor volt makulátlan csizma és lovaglónadrág szára portól szürke.*
- És a kölcsönkapott lovakat is visszahoztam, mert a kancellárod megfenyegetett. *Nevet fel reszelősen az út porától száraz torokkal. Sárga tekintete újra az ég felé rebben, amikor távoli égzengés rázza meg a vidéket. A lovak idegesen kezdik rángatni a szárat, az igricnek erélyesen kell tartani maga alatt is a hátast.*
- Remélem, közel van Varangyvidék udvarháza, mert itt hamarosan égiháború lesz. *Fordítja tekintetét vissza Aenae felé.*
- Úrnőm, lenne olyan kegyes, hogy mutatja az utat? *Kérdi a nyeregben meghajolva, mintha csak egy bálon volna.
Ha Aenae nyeregbe szállt, akkor megindítja újra a lókaravánt az úton, ám nincs olyan szerencséjük, hogy a vihar megvárná, míg fedél alá kerülnek. A szél feltámad, bőrkabátja szegélyét hollószárnnyá változtatva, a lovak pedig egyre idegesebbek lesznek az esőszagtól.
Először a hang éri el őket, a leveleket ostromló esőcseppek zúgássá összemosódó hangja, majd kisvártatva maga az eső is megérkezik. A víz utat talál a kabát alá, a kesztyű teljesen elázik, a kalap karimája szomorúan áll ellen az égi áldásnak.*
- Oda be! *Talán az istenek akarata áll a háttérben, hogy épp ott, a fák között megpillant egy istállót vagy téli etetőt, amit már lerontott az idő, de épp megfelel, hogy meghúzzák magukat addig, míg a nyári vihar végig nem száguld a tájon.
Ha beértek a fedél alá, gyorsan, határozottan és rövid száron köti ki az addigra talán már a félelemtől mozdulni sem tudó lovakat. A csizmája sűrű sárt dagaszt maga alatt, de végül talán sikerül minden hátast biztonságba helyeznie.*
- Minden rendben? *Kérdi lekanyarintva válláról az elázott bőrkabátot, amit hanyagul a szalmára dob. A kesztyűt sajnálkozva mellé hajítja, az elázott szarvasbőr már sosem lesz a régi, végül megoldja a vívómellény csatjait.*
- Mit keresel itt a semmi közepén? Rám vártál? *Lép közelebb Aenaehez széles mosollyal és ha a lány engedi, megöleli és szenvedélyes csókot lopna ajkáról, miközben körülöttük égzengés és villámlás váltja egymást, mintha csak az égiek ünnepelnék, hogy újra találkoztak.*
3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-09 19:12:06
Üzenet elküldve: 2021-08-09 19:12:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Kiruccanás//
* A Vulkánok hava bekeményít, ahogy az szokása. Szinte áll a levegő és ez különösen igaz erre a vidékre. Szegény báró ebben a nagy melegben biztosan szenvedhet, ahogy hűséges hátasa. Ömlik róluk a víz, de ha ez nem volna elég még a rovarok is lepik őket. Ebből lesz ám csak az igazi romantika. Valami viszont megváltozik. Már nem lehet messze a Aenae, amikor is feltűnik neki, hogy milyen mocskos nagy lett a csönd. Már a rovarok sem lepik őket. Lova is mintha nyugtalan volna. Feszült nagy és kíméletlen forró csönd telepedik rá a vidékre. A nagyságos asszony is hasonlót tapasztalhat meg. Az első fuvallat még kellemesnek is mondható. A gyenge szellő a felhevült izzad testnek áldás, még úgyis, hogy csak kicsivel hűvösebb, mint az eddigi. Ezt a kis légi hírnököt hamar követik a társai. A vad szél hirtelen tör rá a kietlen vidékre. Nagyot taszít emberen, állaton, kóbor tárgyakon. Mintha sejthető lett volna az ilyesmi. A vak fülledt meleget mindig egy takaros vihar követi. Ez a vihar pedig egyenest a tengerről érkezhetett, mert a sós aroma helyenként még most is érződik benne. Távolságnak éppen nem távolság a tenger, de a hegyek általában lehúzzák az esőt, de ez most tova jutott rajtuk. Már igen közel jár bárónk, amikor nem csak a szél éri utol, hanem a felhők is. Az égháború nagyban zajlik, rettenetes dörgések és villámlások közepette. Eső viszont még nincs, de ami késik az nem múlik. Mire elérik a hallótávolságot, ami persze most nincs, akkor zúdul le az ég. Mintha nagy sóhajt hallatna. Hirtelen zúdul nyakukba az eső. Az állat pedig nagyon félhet, mert alig bírja a férfi tartani. Igazán kellemetlen lehet a jéghideg eső, ami az út szélén álldogáló menyecskét sem kíméli. A beszéd, meg hát jó ordítva meglehet hallani a beszédfoszlányokat. Ha nincs szerencséjük, akkor még a szél fel is döntheti valamelyikőjüket. A látótávolság hamar lecsökken. Még jó, hogy egymást még ki tudták szúrni. Ez így kellemes napzárásnak néz ki. Megpróbálhatnak éppen elvergődni a forró fürdővel kecsegtető kényelmes házikóig. Na az nem lesz könnyű, de alternatívának mindig akad valami. A kegyes istenek fél szemüket mindig a thargokon tartják, így aztán nem lehet véletlen az sem, hogy a közelben van egy elég viharvert istálló. Fénykorában amolyan nyári szállásként szolgálhatott a lábasjószágoknak, de mostanra már eléggé lerobbant. Kicsit még menni kell hozzá, de egészen elérhető távolságban van. Legalábbis a vihar előtt még ott volt. Most, csak egy szürkés folt jelzi, hogy valami lehet ott. Micsoda romantikus találka lesz ebből.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.09 19:41:41
* A Vulkánok hava bekeményít, ahogy az szokása. Szinte áll a levegő és ez különösen igaz erre a vidékre. Szegény báró ebben a nagy melegben biztosan szenvedhet, ahogy hűséges hátasa. Ömlik róluk a víz, de ha ez nem volna elég még a rovarok is lepik őket. Ebből lesz ám csak az igazi romantika. Valami viszont megváltozik. Már nem lehet messze a Aenae, amikor is feltűnik neki, hogy milyen mocskos nagy lett a csönd. Már a rovarok sem lepik őket. Lova is mintha nyugtalan volna. Feszült nagy és kíméletlen forró csönd telepedik rá a vidékre. A nagyságos asszony is hasonlót tapasztalhat meg. Az első fuvallat még kellemesnek is mondható. A gyenge szellő a felhevült izzad testnek áldás, még úgyis, hogy csak kicsivel hűvösebb, mint az eddigi. Ezt a kis légi hírnököt hamar követik a társai. A vad szél hirtelen tör rá a kietlen vidékre. Nagyot taszít emberen, állaton, kóbor tárgyakon. Mintha sejthető lett volna az ilyesmi. A vak fülledt meleget mindig egy takaros vihar követi. Ez a vihar pedig egyenest a tengerről érkezhetett, mert a sós aroma helyenként még most is érződik benne. Távolságnak éppen nem távolság a tenger, de a hegyek általában lehúzzák az esőt, de ez most tova jutott rajtuk. Már igen közel jár bárónk, amikor nem csak a szél éri utol, hanem a felhők is. Az égháború nagyban zajlik, rettenetes dörgések és villámlások közepette. Eső viszont még nincs, de ami késik az nem múlik. Mire elérik a hallótávolságot, ami persze most nincs, akkor zúdul le az ég. Mintha nagy sóhajt hallatna. Hirtelen zúdul nyakukba az eső. Az állat pedig nagyon félhet, mert alig bírja a férfi tartani. Igazán kellemetlen lehet a jéghideg eső, ami az út szélén álldogáló menyecskét sem kíméli. A beszéd, meg hát jó ordítva meglehet hallani a beszédfoszlányokat. Ha nincs szerencséjük, akkor még a szél fel is döntheti valamelyikőjüket. A látótávolság hamar lecsökken. Még jó, hogy egymást még ki tudták szúrni. Ez így kellemes napzárásnak néz ki. Megpróbálhatnak éppen elvergődni a forró fürdővel kecsegtető kényelmes házikóig. Na az nem lesz könnyű, de alternatívának mindig akad valami. A kegyes istenek fél szemüket mindig a thargokon tartják, így aztán nem lehet véletlen az sem, hogy a közelben van egy elég viharvert istálló. Fénykorában amolyan nyári szállásként szolgálhatott a lábasjószágoknak, de mostanra már eléggé lerobbant. Kicsit még menni kell hozzá, de egészen elérhető távolságban van. Legalábbis a vihar előtt még ott volt. Most, csak egy szürkés folt jelzi, hogy valami lehet ott. Micsoda romantikus találka lesz ebből.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.09 19:41:41
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344