Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 173 (3441. - 3460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3460. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-07 17:29:32
Üzenet elküldve: 2021-09-07 17:29:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Mindenki látja a férfin, hogy kezd egy kicsit elcsavarodni a bor miatt, bár ezt se Norenn se Learon nem tudja értelmezni úgy valójában, hiszen még egyikük se látott olyan felnőtt férfit, akit három vagy négy pohár almabor így ledöntött volna a valóság mezsgyéjéről.* ~Biztos már akkor is ivott amikor találkoztunk vagy lehet, hogy egy idült alkoholista akinek már ennyi is elég?~ *Vélekedik magában a pásztormágus, de ennek persze hangot nem ad, nehogy a végén véletlenül megsértse újdönsült, bár furcsa barátját.*
-Ne aggódj jó Frekderkun! Mindenkinek megvan a maga tehetsége és őrszelleme! Én ismerem az én védőszellemeimet és tudom, hogy mit várhatok tőlük! Dédanyám és Nagyanyám nagyon bölcs asszonyok voltak és egyenesen értésünkre adták, hogy miben leszünk jók. Én csak követem az útmutatásukat. Wojest félisten meg szerencsére szavakkal is beszél a bajnokához. *Vonja meg a vállát.*
-Lehet, hogy te ha belefogsz a csirketenyésztésbe, olyan sikereket érsz el, mint senki más! Gondolkodj el, ki lehet a te védőszellemed és miben segíthet téged! *Kocogtatja meg homlokát, utalva arra, hogy erősen gondolkodjon ezen, mert ez lehet a siker kulcsa. Ahogy asz asszonyság hallgatja férje dicsérését és a pajzánnak vélt viccet, először a szája elé kapja a tenyerét, mintha nagyon megbotránkozna, de aztán mindenki hallhatja, hogy ujjai között halk kuncogás szüremlik ki és ezt végül nem is rejti el, hanem nyugodtan hagyja, hogy folyhasson ki a nevetés csak úgy, jókedvűen belőle.*
-Ugyan, maga egy nagy kópé Frekderkun úr! *Legyinti le a lovagot, de már vissza is vesz magából férje szúrós tekintetének villanására, amit senki nem láthat rajtuk kívül. Azonban azt igen, hogyan vágja hátba játékosan a nőszemély az urát.*
-Ne legyél mufurc Norenn drágám! *Kötényébe törli kezét, mert egy kis leves talán kiloccsant rá, majd újra megszólal.*
-Na! Ha mindenki leült, hozom a tányérokat! *És valóban, mikor a két izgága gyermek is elfoglalja a helyét a nő fordul egyet és máris egy nagy edényhalomból pakolászik mindenki elé, a kötény elülső zsebéből pedig kanalakat tesz oda a szép fekete kőtányérok mellé.*
-Ki-ki szedjen magának amennyi jól esik, van még bőven, jóllakunk! *Szól így az asszony.*
*Mindenki látja a férfin, hogy kezd egy kicsit elcsavarodni a bor miatt, bár ezt se Norenn se Learon nem tudja értelmezni úgy valójában, hiszen még egyikük se látott olyan felnőtt férfit, akit három vagy négy pohár almabor így ledöntött volna a valóság mezsgyéjéről.* ~Biztos már akkor is ivott amikor találkoztunk vagy lehet, hogy egy idült alkoholista akinek már ennyi is elég?~ *Vélekedik magában a pásztormágus, de ennek persze hangot nem ad, nehogy a végén véletlenül megsértse újdönsült, bár furcsa barátját.*
-Ne aggódj jó Frekderkun! Mindenkinek megvan a maga tehetsége és őrszelleme! Én ismerem az én védőszellemeimet és tudom, hogy mit várhatok tőlük! Dédanyám és Nagyanyám nagyon bölcs asszonyok voltak és egyenesen értésünkre adták, hogy miben leszünk jók. Én csak követem az útmutatásukat. Wojest félisten meg szerencsére szavakkal is beszél a bajnokához. *Vonja meg a vállát.*
-Lehet, hogy te ha belefogsz a csirketenyésztésbe, olyan sikereket érsz el, mint senki más! Gondolkodj el, ki lehet a te védőszellemed és miben segíthet téged! *Kocogtatja meg homlokát, utalva arra, hogy erősen gondolkodjon ezen, mert ez lehet a siker kulcsa. Ahogy asz asszonyság hallgatja férje dicsérését és a pajzánnak vélt viccet, először a szája elé kapja a tenyerét, mintha nagyon megbotránkozna, de aztán mindenki hallhatja, hogy ujjai között halk kuncogás szüremlik ki és ezt végül nem is rejti el, hanem nyugodtan hagyja, hogy folyhasson ki a nevetés csak úgy, jókedvűen belőle.*
-Ugyan, maga egy nagy kópé Frekderkun úr! *Legyinti le a lovagot, de már vissza is vesz magából férje szúrós tekintetének villanására, amit senki nem láthat rajtuk kívül. Azonban azt igen, hogyan vágja hátba játékosan a nőszemély az urát.*
-Ne legyél mufurc Norenn drágám! *Kötényébe törli kezét, mert egy kis leves talán kiloccsant rá, majd újra megszólal.*
-Na! Ha mindenki leült, hozom a tányérokat! *És valóban, mikor a két izgága gyermek is elfoglalja a helyét a nő fordul egyet és máris egy nagy edényhalomból pakolászik mindenki elé, a kötény elülső zsebéből pedig kanalakat tesz oda a szép fekete kőtányérok mellé.*
-Ki-ki szedjen magának amennyi jól esik, van még bőven, jóllakunk! *Szól így az asszony.*
3459. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-06 15:40:29
Üzenet elküldve: 2021-09-06 15:40:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* Frekderkun nagyon érdekesnek találja Learon történetét, de valahogy azt érzi magán, hogy egy kicsit zavarodott. Talán a bor hatása. Pedig még nem ivott sokat. *
- Á ez csalás! Learon a szellemek, és istenségek kegyeltje. Én meg nem kaptam mást csak egy kis viskót meg egy kecskét. Mondjuk ilyen életveszélyes dolgaim nemigen voltak, csak egyszer-kétszer. Azt hiszem én megelégszem a nyugodt élettel amit kaptam. Nem hisztizek. * Morogja a férfi. *
- Kicsit rosszul érzem magam.
* Viszont mikor meglátja az asszonyt a levessel jobb kedvre derül. *
- Ez igen. A férje bizonyára bivaly erős. Nem fogunk összeveszni. A szkander csak egy férfias játék. Legalább is az én szememben. remélem nem hajszolja a végletekig kegyed ezt a jóravaló embert. Elég neki amit a gazdája ad munkát. * Viccelődik a férfi, és reméli, hogy nem volt túl nyers a poén amit elsütött. * A botcsinálta lovag lehet, hogy kicsit túl lőtt a célon. Magán életükben nem akar vájkálni, főleg, hogy jön a két gyerkőc is. Fortass-né hozza a levest, aminek nagy mohón nekilátna ha tányérok lennének letéve az asztalra. Frekderkun csak morog magában mert már nagyon megkóstolná a finom levest. *
A hozzászólás írója (Ezüstös Frekderkun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.06 15:55:00
* Frekderkun nagyon érdekesnek találja Learon történetét, de valahogy azt érzi magán, hogy egy kicsit zavarodott. Talán a bor hatása. Pedig még nem ivott sokat. *
- Á ez csalás! Learon a szellemek, és istenségek kegyeltje. Én meg nem kaptam mást csak egy kis viskót meg egy kecskét. Mondjuk ilyen életveszélyes dolgaim nemigen voltak, csak egyszer-kétszer. Azt hiszem én megelégszem a nyugodt élettel amit kaptam. Nem hisztizek. * Morogja a férfi. *
- Kicsit rosszul érzem magam.
* Viszont mikor meglátja az asszonyt a levessel jobb kedvre derül. *
- Ez igen. A férje bizonyára bivaly erős. Nem fogunk összeveszni. A szkander csak egy férfias játék. Legalább is az én szememben. remélem nem hajszolja a végletekig kegyed ezt a jóravaló embert. Elég neki amit a gazdája ad munkát. * Viccelődik a férfi, és reméli, hogy nem volt túl nyers a poén amit elsütött. * A botcsinálta lovag lehet, hogy kicsit túl lőtt a célon. Magán életükben nem akar vájkálni, főleg, hogy jön a két gyerkőc is. Fortass-né hozza a levest, aminek nagy mohón nekilátna ha tányérok lennének letéve az asztalra. Frekderkun csak morog magában mert már nagyon megkóstolná a finom levest. *
A hozzászólás írója (Ezüstös Frekderkun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.06 15:55:00
3458. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-06 14:51:11
Üzenet elküldve: 2021-09-06 14:51:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Ugyan, felejtsük el! *Ahogy Learon megkapja a következő kérdést, mosolyogva dől hátra a széken, hogy kényelmesen mesélhessen. Kortyol egyet a borból, hogy megnedvesítse ajkait.*
-Nos, akkor ennek semmi köze nem volt még a mágiához az én esetemben. Persze van akinél szokott, hiszen nemrég, egy vagy két éve én is találkoztam egy mágussal aki azért indult el, hogy felkeresse az istennőjét, akiből a varázslatait meríti. Az én ügyem viszont kevésbé volt kalandos akkor. Egyszerűen csak elkeveredtem a karavántól akivel utaztam. Akkoriban még nem tudtam varázsolni. Nem voltak kész varázsigék a fejemben, csak a varázserő maga. Ha lett volna, akkor nem lettem volna éhes! Ugyanis erre is van mágia. Evésre és ivásra. Ismerem is őket. Na szóval. Elkeveredtem és nem találtam az utat. Napokba tellett mire olyan helyre akadtam ahol emberek laknak. Addig mindenféle füveket rágtam, hogy éhemet csillapítsam és egyszer majdnem megöltem egy nyulat is, de végül nem kellett. Az éhség nagy úr és megbolondítja az embert. Aztán később megtudtam, hogy a karavánt nem sokkal azután, hogy elhagytam őket, megtámadták és megöltek mindenkit, szóval már akkor is vigyáztak rám a Szellemek és talán Wojest is, bár ez utóbbit nem tudom. Talán ő csak később jött. *A szkanderre egészen felvillanyozódik Norenn és már-már azt is elfelejti, hogy a férfi olyan butaságokat mond, hogy üljön le, miközben már jó ideje ül, meg hogy igyon, mikor amúgy is kezében van a pohár. Azonban erre nem kerül sor, mert a ház felől egy nagy edénnyel a kezében érkezik Fortas-asszony.*
-Na na! A kakaskodást hagyják az urak ebéd utánra! A végén még összetörik maguk alatt az asztal a sok izomtól! *Kacag a nőszemély ahogy leteszi az asztal közepére a tálat.*
-Mired! Morael! Asztalhoz!
-Ugyan, felejtsük el! *Ahogy Learon megkapja a következő kérdést, mosolyogva dől hátra a széken, hogy kényelmesen mesélhessen. Kortyol egyet a borból, hogy megnedvesítse ajkait.*
-Nos, akkor ennek semmi köze nem volt még a mágiához az én esetemben. Persze van akinél szokott, hiszen nemrég, egy vagy két éve én is találkoztam egy mágussal aki azért indult el, hogy felkeresse az istennőjét, akiből a varázslatait meríti. Az én ügyem viszont kevésbé volt kalandos akkor. Egyszerűen csak elkeveredtem a karavántól akivel utaztam. Akkoriban még nem tudtam varázsolni. Nem voltak kész varázsigék a fejemben, csak a varázserő maga. Ha lett volna, akkor nem lettem volna éhes! Ugyanis erre is van mágia. Evésre és ivásra. Ismerem is őket. Na szóval. Elkeveredtem és nem találtam az utat. Napokba tellett mire olyan helyre akadtam ahol emberek laknak. Addig mindenféle füveket rágtam, hogy éhemet csillapítsam és egyszer majdnem megöltem egy nyulat is, de végül nem kellett. Az éhség nagy úr és megbolondítja az embert. Aztán később megtudtam, hogy a karavánt nem sokkal azután, hogy elhagytam őket, megtámadták és megöltek mindenkit, szóval már akkor is vigyáztak rám a Szellemek és talán Wojest is, bár ez utóbbit nem tudom. Talán ő csak később jött. *A szkanderre egészen felvillanyozódik Norenn és már-már azt is elfelejti, hogy a férfi olyan butaságokat mond, hogy üljön le, miközben már jó ideje ül, meg hogy igyon, mikor amúgy is kezében van a pohár. Azonban erre nem kerül sor, mert a ház felől egy nagy edénnyel a kezében érkezik Fortas-asszony.*
-Na na! A kakaskodást hagyják az urak ebéd utánra! A végén még összetörik maguk alatt az asztal a sok izomtól! *Kacag a nőszemély ahogy leteszi az asztal közepére a tálat.*
-Mired! Morael! Asztalhoz!
3457. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-06 14:21:26
Üzenet elküldve: 2021-09-06 14:21:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A nap jó hangulatban haladhat tovább az apró felcsattanása után és ahogy bocsánatot kér, Aenae sem neheztel tovább rá. Vagy legalábbis nem mutatja ki. Az időjárással kapcsolatban úgy tűnik, a tharg lány tényleg párhuzamot von az érkezése és a vihar között.*
- Tényleg? *Kérdi kétkedő mosollyal.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen hatalmam van. De legközelebb akkor majd jól megázik mindenki, akit nem kedvelek. *Öleli át a mellé magát bevackoló lányt. Érezni a hangján, hogy tréfál és nem igazán hiszi, hogy befolyásolni tudná a természet erejét.*
- Jól van. *Hagyja annyiban, hogy Aenae el is indulna Effyhez, hogy elújságolja a hírt. A lányok már csak ilyenek, szeretnek pletykálni, különösen, ha megkérik a kezüket. Ebben semmi kivetnivalót nem talál.
A kulcsár megjelenésével Aenae sem aggódik amiatt, hogy meglátják őket együtt. Így ölelkezve maradnak a verandád, az igric még kedélyesen oda is int neki ahogy ellovagol előttük. Hamarosan úgyis megtudja majd az örömhírt, hogy a tharg úrnő igent mondott neki.
Kiderül, hogy a lány nem félti magát a saját portáján és kísérőre sem tartana számot. Amikor kiderül, hogy a fáradtsága miatt nem hívná el magával az igricet, ám mégis örülne, ha vele menne, fáradt mosolyt villant rá.*
- Hogy mondhatnék nemet a szerelmemnek és a hitvesemnek? *Kérdi csókkal pecsételve meg döntését.*
- Veled megyek. *Zárja le a beszélgetés ezen részét és amikor bemegy a gyűrűkért, neki is kezd felöltözni. Egyszerű, de elegáns ruhákat vesz fel, amelyek szemmel tartják a gyakorlatiasságot is. Azaz lehet kényelmesen lovagolni benne, nem túl szűk és az anyaga is erős. Ennek megfelelően fekete lovaglónadrágot vesz fel, amelynek belső combjára és térdére szürke foltot varrtak értő kezek. A csizmája a régi, amit kicsit leporol. Ezek mellé fehér inget és szürke mellényt vesz fel, végül pedig egy könnyű, barna kabátot. A kesztyűket most mellőzi, az utolsó úgyis a romos istálló alatt maradt. Felövezi magát kardjával és vállára akasztja Kathlynt és felcsatolja alkarvédőit.*
- Habrertus Artheniorban van. *Válaszolja a fára kapott feleletre, minden bizonnyal feleslegesen, hisz Aenae is tudja.*
- Rendben. *Mondja még végül, bár jobban örülne, ha nem kellene felesleges köröket ezzel kapcsolatban. Bár eddig eszébe sem jutott, míg nem látta a tharg birtokok erdeit.
Mire elkészülnek, a kulcsár is felszerszámozza Aenae lovát és megkéri, hogy az övével is tegye ugyanezt, addig bekap pár falatot és leöblíti a savanykás almaborral. Eszébe jut, hogy annak idején, amikor e földekre érkezett, az egyik tharg gazda épp almabort akart eladni neki, de lehet, hogy rosszul emlékszik. Valami kecskés ember volt és amikor nem kötött üzletet vele, rossz néven vette. Reméli, hogy nem ez a bor az, ha pedig mégis, akkor minden bizonnyal jól tette, hogy nemet mondott akkor. Bár nem ezen múlt volna a sikere.*
- Indulhatunk. *Segíti fel a lányt a nyeregbe, majd maga is felszáll a lóra és hagyja, hogy Aenae vezesse őket vagy a Vashegyre, vagy Effyhez, de talán hamar kiderül számára, hogy az erődbe indulnak. Készségesen követi a lányt, mindenféle befolyásolás nélkül, hisz örül, hogy vele lehet és elkísérheti. Mi ez, ha nem szerelem?*
*A nap jó hangulatban haladhat tovább az apró felcsattanása után és ahogy bocsánatot kér, Aenae sem neheztel tovább rá. Vagy legalábbis nem mutatja ki. Az időjárással kapcsolatban úgy tűnik, a tharg lány tényleg párhuzamot von az érkezése és a vihar között.*
- Tényleg? *Kérdi kétkedő mosollyal.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen hatalmam van. De legközelebb akkor majd jól megázik mindenki, akit nem kedvelek. *Öleli át a mellé magát bevackoló lányt. Érezni a hangján, hogy tréfál és nem igazán hiszi, hogy befolyásolni tudná a természet erejét.*
- Jól van. *Hagyja annyiban, hogy Aenae el is indulna Effyhez, hogy elújságolja a hírt. A lányok már csak ilyenek, szeretnek pletykálni, különösen, ha megkérik a kezüket. Ebben semmi kivetnivalót nem talál.
A kulcsár megjelenésével Aenae sem aggódik amiatt, hogy meglátják őket együtt. Így ölelkezve maradnak a verandád, az igric még kedélyesen oda is int neki ahogy ellovagol előttük. Hamarosan úgyis megtudja majd az örömhírt, hogy a tharg úrnő igent mondott neki.
Kiderül, hogy a lány nem félti magát a saját portáján és kísérőre sem tartana számot. Amikor kiderül, hogy a fáradtsága miatt nem hívná el magával az igricet, ám mégis örülne, ha vele menne, fáradt mosolyt villant rá.*
- Hogy mondhatnék nemet a szerelmemnek és a hitvesemnek? *Kérdi csókkal pecsételve meg döntését.*
- Veled megyek. *Zárja le a beszélgetés ezen részét és amikor bemegy a gyűrűkért, neki is kezd felöltözni. Egyszerű, de elegáns ruhákat vesz fel, amelyek szemmel tartják a gyakorlatiasságot is. Azaz lehet kényelmesen lovagolni benne, nem túl szűk és az anyaga is erős. Ennek megfelelően fekete lovaglónadrágot vesz fel, amelynek belső combjára és térdére szürke foltot varrtak értő kezek. A csizmája a régi, amit kicsit leporol. Ezek mellé fehér inget és szürke mellényt vesz fel, végül pedig egy könnyű, barna kabátot. A kesztyűket most mellőzi, az utolsó úgyis a romos istálló alatt maradt. Felövezi magát kardjával és vállára akasztja Kathlynt és felcsatolja alkarvédőit.*
- Habrertus Artheniorban van. *Válaszolja a fára kapott feleletre, minden bizonnyal feleslegesen, hisz Aenae is tudja.*
- Rendben. *Mondja még végül, bár jobban örülne, ha nem kellene felesleges köröket ezzel kapcsolatban. Bár eddig eszébe sem jutott, míg nem látta a tharg birtokok erdeit.
Mire elkészülnek, a kulcsár is felszerszámozza Aenae lovát és megkéri, hogy az övével is tegye ugyanezt, addig bekap pár falatot és leöblíti a savanykás almaborral. Eszébe jut, hogy annak idején, amikor e földekre érkezett, az egyik tharg gazda épp almabort akart eladni neki, de lehet, hogy rosszul emlékszik. Valami kecskés ember volt és amikor nem kötött üzletet vele, rossz néven vette. Reméli, hogy nem ez a bor az, ha pedig mégis, akkor minden bizonnyal jól tette, hogy nemet mondott akkor. Bár nem ezen múlt volna a sikere.*
- Indulhatunk. *Segíti fel a lányt a nyeregbe, majd maga is felszáll a lóra és hagyja, hogy Aenae vezesse őket vagy a Vashegyre, vagy Effyhez, de talán hamar kiderül számára, hogy az erődbe indulnak. Készségesen követi a lányt, mindenféle befolyásolás nélkül, hisz örül, hogy vele lehet és elkísérheti. Mi ez, ha nem szerelem?*
3456. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-06 11:20:29
Üzenet elküldve: 2021-09-06 11:20:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
-A jó dolgokra várni kell. Hm...
Lehet benne valami. Mindenesetre Norenn ne haragudj, amiért türelmetlenkedem, az asszonyod biztosan jól főz. Igaz? * Most már mosolyog a szegény emberre nehogy megharagudjon. * Egyébként, hogy kerültél te a pusztába Learon? Talán valami próbatétel volt a mágusok között? Mert van ám ilyen. Legalábbis én olvastam már ilyenről. * A poharak újra lettek töltve. A sajátját Frekderkun már egy huzamra kiissza, és kéri a következő menetet. *
- Ej' koma tölts még! Te nem iszol velem? A gazdád biztosan nem ellenkezne, ha te is leülnél ide közénk. Ugye, hogy nem baj mágus barátom? Szeretném ezt az embert is megismerni. Kíváncsi vagyok a sok munka megerősítette-e a karjait. Kihívnám egy barátságos szkanderre a korty bor után.
-A jó dolgokra várni kell. Hm...
Lehet benne valami. Mindenesetre Norenn ne haragudj, amiért türelmetlenkedem, az asszonyod biztosan jól főz. Igaz? * Most már mosolyog a szegény emberre nehogy megharagudjon. * Egyébként, hogy kerültél te a pusztába Learon? Talán valami próbatétel volt a mágusok között? Mert van ám ilyen. Legalábbis én olvastam már ilyenről. * A poharak újra lettek töltve. A sajátját Frekderkun már egy huzamra kiissza, és kéri a következő menetet. *
- Ej' koma tölts még! Te nem iszol velem? A gazdád biztosan nem ellenkezne, ha te is leülnél ide közénk. Ugye, hogy nem baj mágus barátom? Szeretném ezt az embert is megismerni. Kíváncsi vagyok a sok munka megerősítette-e a karjait. Kihívnám egy barátságos szkanderre a korty bor után.
3455. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-06 11:05:05
Üzenet elküldve: 2021-09-06 11:05:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Azt bizony. A mágia sok mindenre képessé teszi az embert. *Először nem is érti, hogy mit mond a másik, sőt másodjára sem.* ~Mit nm mondok el senkinek?~ *Húzza fel a szemöldökét a hallottakra és egy gyors pillanatra Norennre néz, akin látja, hogy ő bizony érti miről van szó, hiszen rá is vágja azonnal.*
-A mi titkunk marad! Sokan félnek a lovaktól, ne aggódjon. *Segíti ki Learont a munkása és egyúttal biztosítja is jóindulatukról a jövevényt, de ahogy az folytatja beszédét, a paraszt rájön, hogy túl kedves volt a férfivel, mert az elkanászodott egy pillanat alatt. Kicsit bosszúsan és értetlenül néz rá, de ennek egyelőre nem ad hangot. A Sajt-mester is észerveszi ezt a feszültséget a levegőben és próbálja kibékíteni a két férfit.*
-Ugyan kérem! A jó dolgokra várni kell! És mondta is Fortas-asszony, hogy fél óra. Alig ültünk még le. Jobban fog ízleni, ha később jön! *Mosolyog rá Frekderkunra békítően.*
-Nagyanyám mondta mindig, hogy a legjobb ételízesítő az éhség! Mi bizony még éhesek nem vagyunk, csak érezzük ezeket a fenséges illatokat és csak ettől kívánjuk. Volt már, hogy mikor a pusztában vándoroltam, két napig nem ettem semmit és inni is csak esővizet, abból is csak pár kortyot! *Próbálja elterelni a figyelmet, nehogy az legyen a vége, hogy el kell küldenie a férfit, hogy munkásainak becsületét megvédje. Fortas úr ezeket hallgatva láthatóan csillapodik és csak megvonja a vállát, majd újratölti a poharakat, hogy ihassanak tovább.*
-Azt bizony. A mágia sok mindenre képessé teszi az embert. *Először nem is érti, hogy mit mond a másik, sőt másodjára sem.* ~Mit nm mondok el senkinek?~ *Húzza fel a szemöldökét a hallottakra és egy gyors pillanatra Norennre néz, akin látja, hogy ő bizony érti miről van szó, hiszen rá is vágja azonnal.*
-A mi titkunk marad! Sokan félnek a lovaktól, ne aggódjon. *Segíti ki Learont a munkása és egyúttal biztosítja is jóindulatukról a jövevényt, de ahogy az folytatja beszédét, a paraszt rájön, hogy túl kedves volt a férfivel, mert az elkanászodott egy pillanat alatt. Kicsit bosszúsan és értetlenül néz rá, de ennek egyelőre nem ad hangot. A Sajt-mester is észerveszi ezt a feszültséget a levegőben és próbálja kibékíteni a két férfit.*
-Ugyan kérem! A jó dolgokra várni kell! És mondta is Fortas-asszony, hogy fél óra. Alig ültünk még le. Jobban fog ízleni, ha később jön! *Mosolyog rá Frekderkunra békítően.*
-Nagyanyám mondta mindig, hogy a legjobb ételízesítő az éhség! Mi bizony még éhesek nem vagyunk, csak érezzük ezeket a fenséges illatokat és csak ettől kívánjuk. Volt már, hogy mikor a pusztában vándoroltam, két napig nem ettem semmit és inni is csak esővizet, abból is csak pár kortyot! *Próbálja elterelni a figyelmet, nehogy az legyen a vége, hogy el kell küldenie a férfit, hogy munkásainak becsületét megvédje. Fortas úr ezeket hallgatva láthatóan csillapodik és csak megvonja a vállát, majd újratölti a poharakat, hogy ihassanak tovább.*
3454. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-04 19:22:05
Üzenet elküldve: 2021-09-04 19:22:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Azt mondod, hogy bármilyen állatot letudsz nyugtatni ? Bárcsak én is tudnák hasonló varázslatot! Nem kellene félnem a lovaktól.
* Itt Frekderkun a szájához csapja kezét. Na most elárulta, hogy fél a lovaktól, lovagi neveltetése ellenére. *
- Micsoda szégyen! Ugye nem mondod el senkinek sem?
- Az a disznós eset meg hányinger keltő. Utálom az állatkínzókat. Amúgy én is elég szegényesen étkezem. Megjegyzem jól esne már egy két falat. A leves kész?
* Odafordul Norennhez, és már már szinte szemrehányásként a lassú kiszolgálás miatt. *
- Azt mondod, hogy bármilyen állatot letudsz nyugtatni ? Bárcsak én is tudnák hasonló varázslatot! Nem kellene félnem a lovaktól.
* Itt Frekderkun a szájához csapja kezét. Na most elárulta, hogy fél a lovaktól, lovagi neveltetése ellenére. *
- Micsoda szégyen! Ugye nem mondod el senkinek sem?
- Az a disznós eset meg hányinger keltő. Utálom az állatkínzókat. Amúgy én is elég szegényesen étkezem. Megjegyzem jól esne már egy két falat. A leves kész?
* Odafordul Norennhez, és már már szinte szemrehányásként a lassú kiszolgálás miatt. *
3453. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-04 13:33:49
Üzenet elküldve: 2021-09-04 13:33:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy hallgatja a férfit, kezd rájönni, hogy amaz nem igazán érti, hogy ő miről beszél. Persze a lényeg átment, de egészen más úton közelíti meg a dolgot.*
-A vadállat is ugyanolyan lény, mint akárki más. Én amikor egy farkas betör a nyájam közé, mindig megpróbálom elüldözni és nem megölni. Szerencsére vannak olyan varázslataim, amivel bármilyen állatot megbékíthetek. *Nem véletlenül tanult mágiát. Tudta, hogy megóvhat vele másokat, is nem csak magát.*
-A háztáji állatokat is ölik szórakozásból. Nem egyszer láttam, hogy disznóvágáskor milyen megalázóan bántak szegény állattal. Megsebezték és élvezettel hallgatták a haláltusáját, utána pedig megrugdalták és ilyesmi, más dolgokat tettek a holttesttel. *Húzza el a száját a gondolatra. Szerencsére azt látja itt a thargföldön, hogy ez a dolog javuló tendenciát mutat, de régen vándorlása alatt egészen elképesztő dolgokat is átélt.*
-Ez meg akarat kérdése, hogy ki mi nélkül bírja. Láttam olyan szegényeket, akik csupán kukoricakásán éltek évek óta és egy panasz sem hagyta el a szájukat. Egyébként a vidéki ember nem is nagyon eszik húst, hanem eladja a gazdagoknak! *Már ha talál hozzá gazdagokat... Szerencsére thargföldön ebből sincs olyan sok, hanem a széles néptömeg dominál Learon elképzelése szerint.*
*Ahogy hallgatja a férfit, kezd rájönni, hogy amaz nem igazán érti, hogy ő miről beszél. Persze a lényeg átment, de egészen más úton közelíti meg a dolgot.*
-A vadállat is ugyanolyan lény, mint akárki más. Én amikor egy farkas betör a nyájam közé, mindig megpróbálom elüldözni és nem megölni. Szerencsére vannak olyan varázslataim, amivel bármilyen állatot megbékíthetek. *Nem véletlenül tanult mágiát. Tudta, hogy megóvhat vele másokat, is nem csak magát.*
-A háztáji állatokat is ölik szórakozásból. Nem egyszer láttam, hogy disznóvágáskor milyen megalázóan bántak szegény állattal. Megsebezték és élvezettel hallgatták a haláltusáját, utána pedig megrugdalták és ilyesmi, más dolgokat tettek a holttesttel. *Húzza el a száját a gondolatra. Szerencsére azt látja itt a thargföldön, hogy ez a dolog javuló tendenciát mutat, de régen vándorlása alatt egészen elképesztő dolgokat is átélt.*
-Ez meg akarat kérdése, hogy ki mi nélkül bírja. Láttam olyan szegényeket, akik csupán kukoricakásán éltek évek óta és egy panasz sem hagyta el a szájukat. Egyébként a vidéki ember nem is nagyon eszik húst, hanem eladja a gazdagoknak! *Már ha talál hozzá gazdagokat... Szerencsére thargföldön ebből sincs olyan sok, hanem a széles néptömeg dominál Learon elképzelése szerint.*
3452. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-03 17:28:26
Üzenet elküldve: 2021-09-03 17:28:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Elheherészik az elguruló gyűrű látványán, még ha a tett önmagában csupán az ő lelkének volt melengető, egyéb hatása aligha lehetett. A további párbeszédnek ugyan fül és szemtanúja a férfin keresztül, ugyanakkor nem figyel a szavakra. Túlságosan el van foglalva saját gondolataival, hogy a pacsirtákra koncentráljon. Némileg hálás is, hogy nem kell az örvénylő, érzelmes gondolatok között ücsörögnie. Bizonyosan átcsapnának a feje felett. A távozás lehetőségére azonban felkapja a fejét. Nem, ő még nem végzett itt...*
~A leány nem megy sehova. Nem, míg nem látott téged beleülni az apja trónjába!~ *Szinte beleharsogja a férfi elméjébe, de hogy az meghallja-e, már más kérdés. Egy dolgot megtanult a nyamvadt ork esetéből. Ha a lánc túl hosszúra nyúlik közötte és a leány között, hát el is szakad. Nincs túl sok lehetősége azonban ezt befolyásolni, ha csak nem adja a férfi tudtára akaratát. Így, vagy úgy, de meg kell találnia a közös hangot vele.*
*Elheherészik az elguruló gyűrű látványán, még ha a tett önmagában csupán az ő lelkének volt melengető, egyéb hatása aligha lehetett. A további párbeszédnek ugyan fül és szemtanúja a férfin keresztül, ugyanakkor nem figyel a szavakra. Túlságosan el van foglalva saját gondolataival, hogy a pacsirtákra koncentráljon. Némileg hálás is, hogy nem kell az örvénylő, érzelmes gondolatok között ücsörögnie. Bizonyosan átcsapnának a feje felett. A távozás lehetőségére azonban felkapja a fejét. Nem, ő még nem végzett itt...*
~A leány nem megy sehova. Nem, míg nem látott téged beleülni az apja trónjába!~ *Szinte beleharsogja a férfi elméjébe, de hogy az meghallja-e, már más kérdés. Egy dolgot megtanult a nyamvadt ork esetéből. Ha a lánc túl hosszúra nyúlik közötte és a leány között, hát el is szakad. Nincs túl sok lehetősége azonban ezt befolyásolni, ha csak nem adja a férfi tudtára akaratát. Így, vagy úgy, de meg kell találnia a közös hangot vele.*
3451. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-03 17:24:56
Üzenet elküldve: 2021-09-03 17:24:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Úgy tűnik, hogy ez a meglepetések napja, előbb a lánykérés lepi meg, most meg a hirtelen felcsattanás. Nem szól, csak némiképp hátra hőköl és védekezően maga elé emeli kezeit, tenyérrel Cha'yss felé. Talán nem kellene feszegetnie ezt a témát, mert még a végén megsértődik a férfi, bár ez praktikus lenne, akkor talán visszakozna a lánykéréstől. Valami démon ücsöröghet a vállán, mert már majdnem nyitja a száját, hogy tovább firtassa Cha'yss szándékai komolyságát, mikor az elnézést kér. Ezen fényében alig észrevehetően megrázza a fejét, hogy jelezze, nincs mit megbocsátania. Mármint persze a hirtelen lánykérésen kívül.*
- Meg hát. Addig verőfény volt, meg nagyon meleg. Aztán jöttél és égzengés meg mindenféle égi áldás.
*Mindezt már úgy magyarázza, hogy bevackolja magát Cha'yss mellé, a lábait is maga alá húzza.*
- Most, persze. Minél előbb. El akarom neki újságolni a nagy hírt.
*A nők úgyis szeretnek ilyenről csacsogni, biztos kiválasztanák, hogy milyen színű, anyagú és fazonú ruhát vegyen fel erre a jelentős alkalomra. Bár Aenae most arra gondol, hogy inkább vekengene Effynek egy sort, meg valami abrakoszsákba lélegezne, hogy le tudjon nyugodni.
Ő is látja a kulcsárt jönni, már azelőtt, hogy Cha'yss felhívná rá a figyelmét, nem moccan, őt eddig sem érdekelte túlzottan, ha rajtakapják, most meg aztán már pláne hivatalosan is jegyesek. A nászt meg már elhálták előre, jó párszor.*
- Itthon vagyok, nem kell vigyázni rám.
*Mondja, mivel pedig valahogy követhetetlenek számára most Cha'yss hangulatai, és nehezen tudja eldönteni, hogy amaz viccel-e, vagy valóban sértődött, ezért a "jobb a békesség" jegyében sutba dobja előbbi terveit, vagyis rábízza magát a férfi egy újabb hangulatára.*
- Azt mondtad, hogy fáradt vagy, nem akartalak ide-oda cibálni. De örülnék, ha te a védelmezőm lennél.
*Egy olyan helyen, ahol amúgy ugye, mint az imént kifejtette, nem kell vigyázni rá.
Mindenesetre hagyja, hogy Cha'yss intézkedjen a kulcsárral, addig ő is összerámol. Az ördögvigyor és a pipa visszakerül a táskába, a kissé távolabb sodródott jobbos kesztyűt is összeszedi.*
- Ah, tudtam, hogy Aztyanra rábízhatom magam!
*Mondja vidoran, mikor megnézi a szütyő tartalmát. A kis zsák és benne a gyűrűk szintén a táskájába kerülnek.*
- Mindent megbeszéltünk.
*Már a csizmáját húzza, mikor Cha'yss fáról, meg alkuról kezd beszélni.*
- Megalkudhatnánk, igen. De ebben az ügyben, ha meg nem haragszol érte, Habrertusra bíználak. Ez az én saját ügyem volt, amaz meg a Vashegyé.
*Mikor azt mondja, hogy "ez", akkor megütögeti a vállára akasztott táskát.
Ezek után menetkész, ha pedig már a lova is az, akkor Cha'ysszal, vagy nélküle elindul a Vashegy irányába. Ha Cha'ysszal, akkor Effyt most muszáj kihagynia.*
*Úgy tűnik, hogy ez a meglepetések napja, előbb a lánykérés lepi meg, most meg a hirtelen felcsattanás. Nem szól, csak némiképp hátra hőköl és védekezően maga elé emeli kezeit, tenyérrel Cha'yss felé. Talán nem kellene feszegetnie ezt a témát, mert még a végén megsértődik a férfi, bár ez praktikus lenne, akkor talán visszakozna a lánykéréstől. Valami démon ücsöröghet a vállán, mert már majdnem nyitja a száját, hogy tovább firtassa Cha'yss szándékai komolyságát, mikor az elnézést kér. Ezen fényében alig észrevehetően megrázza a fejét, hogy jelezze, nincs mit megbocsátania. Mármint persze a hirtelen lánykérésen kívül.*
- Meg hát. Addig verőfény volt, meg nagyon meleg. Aztán jöttél és égzengés meg mindenféle égi áldás.
*Mindezt már úgy magyarázza, hogy bevackolja magát Cha'yss mellé, a lábait is maga alá húzza.*
- Most, persze. Minél előbb. El akarom neki újságolni a nagy hírt.
*A nők úgyis szeretnek ilyenről csacsogni, biztos kiválasztanák, hogy milyen színű, anyagú és fazonú ruhát vegyen fel erre a jelentős alkalomra. Bár Aenae most arra gondol, hogy inkább vekengene Effynek egy sort, meg valami abrakoszsákba lélegezne, hogy le tudjon nyugodni.
Ő is látja a kulcsárt jönni, már azelőtt, hogy Cha'yss felhívná rá a figyelmét, nem moccan, őt eddig sem érdekelte túlzottan, ha rajtakapják, most meg aztán már pláne hivatalosan is jegyesek. A nászt meg már elhálták előre, jó párszor.*
- Itthon vagyok, nem kell vigyázni rám.
*Mondja, mivel pedig valahogy követhetetlenek számára most Cha'yss hangulatai, és nehezen tudja eldönteni, hogy amaz viccel-e, vagy valóban sértődött, ezért a "jobb a békesség" jegyében sutba dobja előbbi terveit, vagyis rábízza magát a férfi egy újabb hangulatára.*
- Azt mondtad, hogy fáradt vagy, nem akartalak ide-oda cibálni. De örülnék, ha te a védelmezőm lennél.
*Egy olyan helyen, ahol amúgy ugye, mint az imént kifejtette, nem kell vigyázni rá.
Mindenesetre hagyja, hogy Cha'yss intézkedjen a kulcsárral, addig ő is összerámol. Az ördögvigyor és a pipa visszakerül a táskába, a kissé távolabb sodródott jobbos kesztyűt is összeszedi.*
- Ah, tudtam, hogy Aztyanra rábízhatom magam!
*Mondja vidoran, mikor megnézi a szütyő tartalmát. A kis zsák és benne a gyűrűk szintén a táskájába kerülnek.*
- Mindent megbeszéltünk.
*Már a csizmáját húzza, mikor Cha'yss fáról, meg alkuról kezd beszélni.*
- Megalkudhatnánk, igen. De ebben az ügyben, ha meg nem haragszol érte, Habrertusra bíználak. Ez az én saját ügyem volt, amaz meg a Vashegyé.
*Mikor azt mondja, hogy "ez", akkor megütögeti a vállára akasztott táskát.
Ezek után menetkész, ha pedig már a lova is az, akkor Cha'ysszal, vagy nélküle elindul a Vashegy irányába. Ha Cha'ysszal, akkor Effyt most muszáj kihagynia.*
3450. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-03 14:22:25
Üzenet elküldve: 2021-09-03 14:22:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Az igric sosem volt naiv, vagy ha volt is, csak nagyon rövid ideig. Ám a számító viselkedés sosem állt távol tőle, sőt, így érte el mindazt, amit most magáénak tudhat. Valamennyire Aenaét is ezzel a magatartással szerezte, ám be kell vallania magának is, hogy sokszor cselekedett saját önös érdekei ellenében, ha a lányról volt szó. Elég csak azt a sárvárosi kis balhét említeni, amelyben akár a fogát is otthagyhatta volna. Többször is. Pedig ilyet a wegtoreni évek óta nem tett és nem is kíván tenni újra a későbbiekben sem.
Nem érez maga sem lángoló szerelmet, de ritkán és egyre többször érzett különféle érzéseire másképp nem tud választ adni, csak azzal, hogy szereti a lányt.*
- Úgy nézek ki, mint aki viccel? *Kérdi kissé talán élesebben, mint szeretné, de fáradt a hosszú és megerőltető utazás után. Kezd az az érzése támadni, hogy Aenae csak meglepetésében mondott igent?*
- Bocsáss meg, drága. *Sóhajtja megmasszírozva orrnyergét.*
- Elfáradtam és... és ennyi. *Úgy dönt, nem teszi fel a kérdést a lánynak. Ha nem akar vele lenni, az úgyis kiderül idővel.
A pucér férfiről rajzolt kép valóban nem zavarja, ahogy az sem túlságosan, hogy nagy lett a gyűrű. Neki a kisujjára sem ment fel, de nem gondolta, hogy Aenae gyűrűsujjai olyan kicsi. Mindegy, később, majd foglalkozik ezzel.
A gyűrű a veranda fáján koppan, ahogy lecsúszik Aenae ujjáról, az igric csak a pillantásával kíséri a tovagördülő ékszert. Kicsit drága volt ahhoz, hogy így gurgulázzon, de ez már a lány gondja. A gyűrű megkerül, Aenae pedig újra nekidől és ő átkarolná.*
- Meghoztam? *Kérdi tréfálkozva, mintha bármi köze is lehetne az időjárás szeszélyéhez.*
- Most? *Kérdi fáradt hangon odapillantva a lányra. Ha most elindulnak Effyhez, utána pedig még ellovagolnak a Vashegyre, akkor az éjszakát már ott kell tölteniük, hisz addigra bealkonyodik.*
- Jahogy, elmehetnél. *Esik le neki a tantusz. Már azt hitte, neki is vele kell mennie, de így már szimpatikusabb a dolog.
A kulcsár közben feltűnik a távolban és az igricet egyáltalán nem érdekli, hogy mit gondolna, ha őket ölelkezve látja meg a verandán, de azért mielőtt kiszúrhatná őket, fejével arra int, hogy Aenae is eldönthesse, mit szeretne.*
- Menj, szerelmem, de gyere vissza estére. *Mosolyog fáradtan a lányra.*
- Elküldjem veled az emberem, hogy vigyázzon rád? Ha már az én társaságomra nem tartasz számot. *Láthatóan tréfál csak, nem gondolja komolyan a dolgot. Aenae válaszától és reakciójától függően fogadja a visszatérő kulcsárt. A vásárlást a kamrába viteti, felszerszámoztatja a lány lovát és elküldi, mondván estig nem lesz szüksége a szolgálataira.*
- El ne felejtsem. *Szólal meg a levegőbe emelve mutatóujját maga elé és beindul a házba, hogy a holmija közül elővegyen egy másik szütyőt és azt visszavigye Aaenaenek.*
- Aztyan ezt küldi neked. *Adja át a szütyőt, amely a három gyűrűt tartalmazza a pestis legyőzőinek.*
- Az árát talán megbeszéltétek.
*Ez üzlet, amelyben az igric nem ismer barátságot vagy szerelmet. Bár az is igaz, hogy másnak jóval drágábban szerezte volna be ezeket a különleges ékszereket. Szóval talán mégis ismer szerelmet.*
- Bár... *Tűnődik el, ahogy megáll a veranda korlátjánál, derekát a fának támasztva, sárga szeme végigfut a környező erdő fáin.*
- Nekem épp kellene négy szekér vasfa és a tharg birtokok erdeiben biztosan akad ennyi. Megegyezhetnénk. *Villant mosolyt a lányra. Senki sem róhatja fel neki, hogy a frigyért cserébe különleges elbánást kérne. Ha így lenne, akkor ingyen kérné a fát leendő hitvesétől.*
*Az igric sosem volt naiv, vagy ha volt is, csak nagyon rövid ideig. Ám a számító viselkedés sosem állt távol tőle, sőt, így érte el mindazt, amit most magáénak tudhat. Valamennyire Aenaét is ezzel a magatartással szerezte, ám be kell vallania magának is, hogy sokszor cselekedett saját önös érdekei ellenében, ha a lányról volt szó. Elég csak azt a sárvárosi kis balhét említeni, amelyben akár a fogát is otthagyhatta volna. Többször is. Pedig ilyet a wegtoreni évek óta nem tett és nem is kíván tenni újra a későbbiekben sem.
Nem érez maga sem lángoló szerelmet, de ritkán és egyre többször érzett különféle érzéseire másképp nem tud választ adni, csak azzal, hogy szereti a lányt.*
- Úgy nézek ki, mint aki viccel? *Kérdi kissé talán élesebben, mint szeretné, de fáradt a hosszú és megerőltető utazás után. Kezd az az érzése támadni, hogy Aenae csak meglepetésében mondott igent?*
- Bocsáss meg, drága. *Sóhajtja megmasszírozva orrnyergét.*
- Elfáradtam és... és ennyi. *Úgy dönt, nem teszi fel a kérdést a lánynak. Ha nem akar vele lenni, az úgyis kiderül idővel.
A pucér férfiről rajzolt kép valóban nem zavarja, ahogy az sem túlságosan, hogy nagy lett a gyűrű. Neki a kisujjára sem ment fel, de nem gondolta, hogy Aenae gyűrűsujjai olyan kicsi. Mindegy, később, majd foglalkozik ezzel.
A gyűrű a veranda fáján koppan, ahogy lecsúszik Aenae ujjáról, az igric csak a pillantásával kíséri a tovagördülő ékszert. Kicsit drága volt ahhoz, hogy így gurgulázzon, de ez már a lány gondja. A gyűrű megkerül, Aenae pedig újra nekidől és ő átkarolná.*
- Meghoztam? *Kérdi tréfálkozva, mintha bármi köze is lehetne az időjárás szeszélyéhez.*
- Most? *Kérdi fáradt hangon odapillantva a lányra. Ha most elindulnak Effyhez, utána pedig még ellovagolnak a Vashegyre, akkor az éjszakát már ott kell tölteniük, hisz addigra bealkonyodik.*
- Jahogy, elmehetnél. *Esik le neki a tantusz. Már azt hitte, neki is vele kell mennie, de így már szimpatikusabb a dolog.
A kulcsár közben feltűnik a távolban és az igricet egyáltalán nem érdekli, hogy mit gondolna, ha őket ölelkezve látja meg a verandán, de azért mielőtt kiszúrhatná őket, fejével arra int, hogy Aenae is eldönthesse, mit szeretne.*
- Menj, szerelmem, de gyere vissza estére. *Mosolyog fáradtan a lányra.*
- Elküldjem veled az emberem, hogy vigyázzon rád? Ha már az én társaságomra nem tartasz számot. *Láthatóan tréfál csak, nem gondolja komolyan a dolgot. Aenae válaszától és reakciójától függően fogadja a visszatérő kulcsárt. A vásárlást a kamrába viteti, felszerszámoztatja a lány lovát és elküldi, mondván estig nem lesz szüksége a szolgálataira.*
- El ne felejtsem. *Szólal meg a levegőbe emelve mutatóujját maga elé és beindul a házba, hogy a holmija közül elővegyen egy másik szütyőt és azt visszavigye Aaenaenek.*
- Aztyan ezt küldi neked. *Adja át a szütyőt, amely a három gyűrűt tartalmazza a pestis legyőzőinek.*
- Az árát talán megbeszéltétek.
*Ez üzlet, amelyben az igric nem ismer barátságot vagy szerelmet. Bár az is igaz, hogy másnak jóval drágábban szerezte volna be ezeket a különleges ékszereket. Szóval talán mégis ismer szerelmet.*
- Bár... *Tűnődik el, ahogy megáll a veranda korlátjánál, derekát a fának támasztva, sárga szeme végigfut a környező erdő fáin.*
- Nekem épp kellene négy szekér vasfa és a tharg birtokok erdeiben biztosan akad ennyi. Megegyezhetnénk. *Villant mosolyt a lányra. Senki sem róhatja fel neki, hogy a frigyért cserébe különleges elbánást kérne. Ha így lenne, akkor ingyen kérné a fát leendő hitvesétől.*
3449. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-02 15:45:32
Üzenet elküldve: 2021-09-02 15:45:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Aenaere lehet mondani, hogy naiv, sosem gondolta azt, hogy Cha'yss érdekből lenne vele. Biztos azért, mert magából indul ki és abból, hogy ő ugyan megpróbálta színlelni az érzelmeket, de nem igazán sikerült meggyőző eredményeket elérnie. Most is benne a félsz, hogy megint valami hasonló szituációba csúszik éppen bele, még annak ellenére is, hogy Cha'yss az első pillanattól kezdve komoly hatással van rá, szereti is valami módon, de nem érzi azt a lángoló szerelmet, ami indokául szolgálhatna egy házasságnak. Vajon később feltámadhat ez az érzés?*
- Nem tudom. Mert vicces kedvedben vagy?
*Kérdezi bizonytalanul. Különben nagyon csalódott, hogy mégsem vicc. Pedig igazán jót tudna nevetni, ha már a patkányos eseten nem tudott. Meg főleg nem érezné magát ennyire nyomorultul. A fenébe is, hát boldognak kéne lennie! Végtére is egy jóképű, sikeres férfi vágyott a kezére, drága ékszert is vett neki, ráadásul attól sem kapott féltékenységi hisztériarohamot a pucér Rorkir láttán. Egy valódi főnyeremény! Még az életét is megmentette, egy pillanatig nem tétovázva tette ezt, a saját testi épségét is veszélyeztetve.
Azon mereng, hogy talán tényleg az ő hozzáállásával van a baj, mikor a gyűrű koppan a veranda kövén.*
- A manóba...
*A hűvös fuvallatnak odabent, a szobában jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítana, de azért hagy benne a dolog valami megmagyarázhatatlan, rossz érzést. Cha'yss térdére támaszkodva hajol le az ékszerért és jobb híján a hüvelykujjára húzza fel, mert az összes sovány ujja közül az a legvastagabb, visszadől a férfinak, kezét már inkább az ölébe húzza.*
- Hát nincs konkrétum, pont nála voltam, mikor kézhez vettem a leveled... De majd beszélek vele, úgyis hozzá indultam, mikor meghoztad a vihart. Elmehetnék hozzá most, meg haza tiszta ruháért, ez a nadrág valahogy olyan szűk lett.
*Ez persze a bőrnek egy tulajdonsága, hogy ha megázik, akkor száradás közben valamennyire összemegy, ez pont elég ahhoz, hogy már ne legyen kényelmes. Meg igazából szeretne nyerni némi időt is, meg főleg teret, hogy szemtanúktól mentesen tudjon hiperventillálni. Effyvel nemcsak azt a vacsorát beszélhetné le, hanem megkérhetné arra is, hogy adjon neki két jó nagy pofont, hátha attól kicsit jobban érezné magát.*
*Aenaere lehet mondani, hogy naiv, sosem gondolta azt, hogy Cha'yss érdekből lenne vele. Biztos azért, mert magából indul ki és abból, hogy ő ugyan megpróbálta színlelni az érzelmeket, de nem igazán sikerült meggyőző eredményeket elérnie. Most is benne a félsz, hogy megint valami hasonló szituációba csúszik éppen bele, még annak ellenére is, hogy Cha'yss az első pillanattól kezdve komoly hatással van rá, szereti is valami módon, de nem érzi azt a lángoló szerelmet, ami indokául szolgálhatna egy házasságnak. Vajon később feltámadhat ez az érzés?*
- Nem tudom. Mert vicces kedvedben vagy?
*Kérdezi bizonytalanul. Különben nagyon csalódott, hogy mégsem vicc. Pedig igazán jót tudna nevetni, ha már a patkányos eseten nem tudott. Meg főleg nem érezné magát ennyire nyomorultul. A fenébe is, hát boldognak kéne lennie! Végtére is egy jóképű, sikeres férfi vágyott a kezére, drága ékszert is vett neki, ráadásul attól sem kapott féltékenységi hisztériarohamot a pucér Rorkir láttán. Egy valódi főnyeremény! Még az életét is megmentette, egy pillanatig nem tétovázva tette ezt, a saját testi épségét is veszélyeztetve.
Azon mereng, hogy talán tényleg az ő hozzáállásával van a baj, mikor a gyűrű koppan a veranda kövén.*
- A manóba...
*A hűvös fuvallatnak odabent, a szobában jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítana, de azért hagy benne a dolog valami megmagyarázhatatlan, rossz érzést. Cha'yss térdére támaszkodva hajol le az ékszerért és jobb híján a hüvelykujjára húzza fel, mert az összes sovány ujja közül az a legvastagabb, visszadől a férfinak, kezét már inkább az ölébe húzza.*
- Hát nincs konkrétum, pont nála voltam, mikor kézhez vettem a leveled... De majd beszélek vele, úgyis hozzá indultam, mikor meghoztad a vihart. Elmehetnék hozzá most, meg haza tiszta ruháért, ez a nadrág valahogy olyan szűk lett.
*Ez persze a bőrnek egy tulajdonsága, hogy ha megázik, akkor száradás közben valamennyire összemegy, ez pont elég ahhoz, hogy már ne legyen kényelmes. Meg igazából szeretne nyerni némi időt is, meg főleg teret, hogy szemtanúktól mentesen tudjon hiperventillálni. Effyvel nemcsak azt a vacsorát beszélhetné le, hanem megkérhetné arra is, hogy adjon neki két jó nagy pofont, hátha attól kicsit jobban érezné magát.*
3448. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-01 19:14:05
Üzenet elküldve: 2021-09-01 19:14:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Nincs tudomása arról, hogy a menekülés gondolatát fontolgatja a lány. Neki minden tervszerűen zajlik. Mármint ami a leánykérést illeti. Amikor elindult, még nem kristályosodott ki benne a gondolat, hogy most valóban megkéri Aenae kezét. Persze, a tudatalattija már lehet, hogy tudott róla, hisz gyűrűt választott, amikor a megvásárolta az ajándékot. Ez van.
A reakciók, amelyeket válaszul kap, elpirulás, elállt lélegzet, értetlen és meglepett tekintet, amúgy megszokottak vagyis ilyesmire számított.*
- Nem, nem viccelek és igen, komolyan gondolom. *Feleli mosolygós komolysággal.*
- Ugye? *Válaszolja arra, hogy miért is tréfálkozna ilyesmivel, mintha valóban egyértelmű lenne. És valójában az is.
Ő szépnek látja Aenaet. Persze volt már sokkal szebb partnere, de ez esetben a karizma nem olyan súllyal esik latba, mint máskor. Most kicsit a szívére is hallgatott és talán azzal is tisztában van, hogy a tharg lány nem nagyon hiszi, hogy döntése mögött nem bújik meg másodlagos érzés. Kagaenae Thargodar, a nagy Kagan Thargodar nagyúr örököse hatalmas földek és hatalom felett rendelkezik és ki ne gondolná, hogy egy wegtoreni kufár ne épp ezeket kívánná magának ezen frigy nyomán. Jó, el kell ismernie, hogy egy időben épp ezen járt az esze, ám mostanra nem csak érdekei, de érzelmei is fűzik hozzá. Persze lesznek bőven akik majd hátsó szándékairól akarják majd meggyőzni Aenaet, mint például Habrertus, de ez benne van a pakliban. És most nem is akar ezekkel az apróságokkal törődni.
A rajzra vonatkozó kérdésre érkező válaszra csak újra a lapra pillant.*
- Értem. *Mondja és iszik egy korty bort és amikor Aenae nekidől, szabad karjával átkarolja, csókot nyom a kobakjára, majd újra a festői szépségű Varangyvidéknek szenteli figyelmét.*
- Nagy? *Zökken ki a bambulásból és lepillant a lány ujján lötyögő gyűrűre.*
- Majd a méretedre igazíttatom. *Mondja magától értetődőn és ezúttal a tálra szelt kolbász felé nyúl, hogy a szájába vegyen egyet.*
- Effy? *Kérdi, hogy időt nyerjen, míg rájön, kiről is van szó.*
- Örömmel. Mikor? *Válaszol és kérdez egymás után. Nincs ellenére, hogy találkozzon a lánnyal, akiről eddig csak hallott. Azt, hogy Aenae titokban tartja-e eljegyzésüket vagy elmondaná, a lányra bízza. Mivel már nincs kérője, így semmiféle törvényt nem szegett meg azzal, hogy nőül kérte. A többi meg majd jön magától.*
*Nincs tudomása arról, hogy a menekülés gondolatát fontolgatja a lány. Neki minden tervszerűen zajlik. Mármint ami a leánykérést illeti. Amikor elindult, még nem kristályosodott ki benne a gondolat, hogy most valóban megkéri Aenae kezét. Persze, a tudatalattija már lehet, hogy tudott róla, hisz gyűrűt választott, amikor a megvásárolta az ajándékot. Ez van.
A reakciók, amelyeket válaszul kap, elpirulás, elállt lélegzet, értetlen és meglepett tekintet, amúgy megszokottak vagyis ilyesmire számított.*
- Nem, nem viccelek és igen, komolyan gondolom. *Feleli mosolygós komolysággal.*
- Ugye? *Válaszolja arra, hogy miért is tréfálkozna ilyesmivel, mintha valóban egyértelmű lenne. És valójában az is.
Ő szépnek látja Aenaet. Persze volt már sokkal szebb partnere, de ez esetben a karizma nem olyan súllyal esik latba, mint máskor. Most kicsit a szívére is hallgatott és talán azzal is tisztában van, hogy a tharg lány nem nagyon hiszi, hogy döntése mögött nem bújik meg másodlagos érzés. Kagaenae Thargodar, a nagy Kagan Thargodar nagyúr örököse hatalmas földek és hatalom felett rendelkezik és ki ne gondolná, hogy egy wegtoreni kufár ne épp ezeket kívánná magának ezen frigy nyomán. Jó, el kell ismernie, hogy egy időben épp ezen járt az esze, ám mostanra nem csak érdekei, de érzelmei is fűzik hozzá. Persze lesznek bőven akik majd hátsó szándékairól akarják majd meggyőzni Aenaet, mint például Habrertus, de ez benne van a pakliban. És most nem is akar ezekkel az apróságokkal törődni.
A rajzra vonatkozó kérdésre érkező válaszra csak újra a lapra pillant.*
- Értem. *Mondja és iszik egy korty bort és amikor Aenae nekidől, szabad karjával átkarolja, csókot nyom a kobakjára, majd újra a festői szépségű Varangyvidéknek szenteli figyelmét.*
- Nagy? *Zökken ki a bambulásból és lepillant a lány ujján lötyögő gyűrűre.*
- Majd a méretedre igazíttatom. *Mondja magától értetődőn és ezúttal a tálra szelt kolbász felé nyúl, hogy a szájába vegyen egyet.*
- Effy? *Kérdi, hogy időt nyerjen, míg rájön, kiről is van szó.*
- Örömmel. Mikor? *Válaszol és kérdez egymás után. Nincs ellenére, hogy találkozzon a lánnyal, akiről eddig csak hallott. Azt, hogy Aenae titokban tartja-e eljegyzésüket vagy elmondaná, a lányra bízza. Mivel már nincs kérője, így semmiféle törvényt nem szegett meg azzal, hogy nőül kérte. A többi meg majd jön magától.*
3447. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-01 16:12:39
Üzenet elküldve: 2021-09-01 16:12:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Mindig is a végletek embere volt. Ha itt lenne valójában, bizonyosan próbák egész sora elé állítaná a férfit, mielőtt odaadja neki a Thargodar kezét.* ~Kezét!~ *Onnan, ahonnét ő jön, karperecet adtak a leányokra. Nem, mintha különösebben meghökkenne a leánykérés eme formáján. Mióta útra kelt, megannyi fajta népet és szokást volt szerencséje látni, s félreértés ne essék, legalább annyira jól fogadja be az új dolgokat, mint amennyire határozott konoksággal áll ősei törvényeihez, már ami magát és népét illeti.
Egy dolog azonban nem hagyhatja nyugodni. A thargok vezére Kagaenae Thargodar, legalábbis itt, e földön. A kezén, s talán a tudtán kívül egészen mást is ad a jöttmentnek. Méghozzá a legtöbbet, mit férfi ember remélhet egy efféle házasságtól. Hatalmat. Hatalmat a birtokok, a Vashegy, az emberek fölött. Ugyan kinek ne az lenne az első gondolata, hogy csupán egy szerencsevadásszal van dolga, aki szerfelett könnyen csavarja el a naiv leányok fejét?! Őszintén, fogalma sincs, hiába ül a férfi gondolatain, nem láthat beléjük. Ugyanakkor e baljós elképzelés nagy eséllyel valós is.
Bizonyos benne, hogy az Alvó Isten azért tartotta az élők között, hogy megvédje megmaradt népét... Az igaz népét. S ugyan mi fenyegetné jobban, mint egy efféle frigy? Elnézi néhány pillanatig a lány ujjára oly bő gyűrűt, majd egy határozott mozdulattal nyúl ki a férfi testéből láthatatlan karjával, hogy lerántsa róla. Még meg is mosolyogja a dolgot szellemszakálla alatt, már ha sikerrel jár. Könnyen lehet, hogy a leány nem érez majd mást, csak egy hűvös fuvallatot ujjai körül, de még ősei sem vethetik majd szemére, ha egyszer majd közöttük jár, hogy ne próbált volna meg mindent.*
*Mindig is a végletek embere volt. Ha itt lenne valójában, bizonyosan próbák egész sora elé állítaná a férfit, mielőtt odaadja neki a Thargodar kezét.* ~Kezét!~ *Onnan, ahonnét ő jön, karperecet adtak a leányokra. Nem, mintha különösebben meghökkenne a leánykérés eme formáján. Mióta útra kelt, megannyi fajta népet és szokást volt szerencséje látni, s félreértés ne essék, legalább annyira jól fogadja be az új dolgokat, mint amennyire határozott konoksággal áll ősei törvényeihez, már ami magát és népét illeti.
Egy dolog azonban nem hagyhatja nyugodni. A thargok vezére Kagaenae Thargodar, legalábbis itt, e földön. A kezén, s talán a tudtán kívül egészen mást is ad a jöttmentnek. Méghozzá a legtöbbet, mit férfi ember remélhet egy efféle házasságtól. Hatalmat. Hatalmat a birtokok, a Vashegy, az emberek fölött. Ugyan kinek ne az lenne az első gondolata, hogy csupán egy szerencsevadásszal van dolga, aki szerfelett könnyen csavarja el a naiv leányok fejét?! Őszintén, fogalma sincs, hiába ül a férfi gondolatain, nem láthat beléjük. Ugyanakkor e baljós elképzelés nagy eséllyel valós is.
Bizonyos benne, hogy az Alvó Isten azért tartotta az élők között, hogy megvédje megmaradt népét... Az igaz népét. S ugyan mi fenyegetné jobban, mint egy efféle frigy? Elnézi néhány pillanatig a lány ujjára oly bő gyűrűt, majd egy határozott mozdulattal nyúl ki a férfi testéből láthatatlan karjával, hogy lerántsa róla. Még meg is mosolyogja a dolgot szellemszakálla alatt, már ha sikerrel jár. Könnyen lehet, hogy a leány nem érez majd mást, csak egy hűvös fuvallatot ujjai körül, de még ősei sem vethetik majd szemére, ha egyszer majd közöttük jár, hogy ne próbált volna meg mindent.*
3446. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-31 18:28:06
Üzenet elküldve: 2021-08-31 18:28:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Nem szó semmit, hagyja, hogy a másik ráhúzza a gyűrűt az ujjára, talán ez az a pillanat, mikor szertefoszlik minden reménye a menekülésről. Pedig milyen szép ívben ugorhatta volna át a hintaágy támláját, mennyire szedte volna a lábait, végül is csak a lováig kellett volna eljusson, bár van némi kétsége afelől, hogy szőrén megülve is el tudna-e vágtázni... Remeg a keze, ezzel nem tud mit kezdeni, de legalább a fájdalmas nyögést vissza tudja fogni.
Lesütött pillái alól néz fel a férfira, mikor az azt mondja, hogy boldoggá teszi. Fülig vörösödik. Tulajdonképpen örül annak, hogy ilyet hall, de egyelőre úgy meg van szédülve, hogy nem tudja felmérni, hogy ő is boldog-e ettől, vagy csak elégedettséggel - boldogsággal - tölti-e el, hogy Cha'yss boldog? Vajon hosszú távon mennyire lenne boldogító számára az, hogy valaki más boldogságát a magáé elé helyezi? Kissé haragszik a férfira, hogy ilyen hirtelen tette fel ezt a kérdést, megbeszélhették volna, hogy racionálisan végig tudják gondolni mindezt. Nagy nehezen Cha'yssra emeli a tekintetét, arcán értetlenség, nem nagyon tudja elhinni, hogy ez történik vele. Ez valószínűleg normális reakció lehet a lányoknál, ha derült égből villámcsapás módjára feleségül kérik őket, csoda, hogy hang kijön a torkán.*
- De... Te ezt tényleg komolyan gondolod? Mármint nem viccelsz?
*Igaz ugyan, hogy viccnek durva lenne, de biztosan szórakoztató lehetett végignézni a reakcióját a "nagy" kérdés hallatán. Kicsit reménykedik benne, hogy Cha'yss felnevet és ujjal mutogatva azt kezdi hajtogatni, hogy "bevetted!".*
- Mármint persze miért viccelnél ilyennel...*Csak nyilvánvalóan nincsenek egy súlycsoportban, hiszen Cha'yss egy igen jóképű, nagyon jó kiállású, sikeres férfi, még ha Aenae a női megfelelője lenne, de nem az. Sovány, nem különösebben szép, a sikeressége is megkérdőjelezhető. A szerelem persze egy irracionális érzés, de még mindig olyan nehéz elhinni, hogy egy Cha'ysshoz hasonló férfi beleszerethet egy hozzá hasonló nőbe. Szinte rutinból csókol vissza, még mindig a tökéletes döbbenet hatása alatt áll.*- Rorkirnak hívják. A három északi egyike.*Válaszolja a vállát megvonva, miután a rajzra pillant. Megállapítja újfent, hogy meglehetősen jól sikerült portré, de aztán elsüllyeszti a táskájában és inkább odabújik Cha'ysshoz, kicsit lecsúszva dől a férfi karja alatt az oldalának, Cha'yss nagyjából csak a feje tetejét láthatja belőle, meg az előre nyújtott, meggyűrűzött kezét.*- Kicsit nagy...*Állapítja meg miután pár percig némán szemléli azt a gyűrűt, ami az ujjára került. Nem pont az ő ízlésvilága, de szokták mondani, hogy az ajándék lónak nem szabad a fogát nézni. Biztos csak szokás kérdése. Kitárt ujjain sorra végigpróbálja, hogy melyik is a legvastagabb, amin a legkevésbé lötyög.*
- Effy szeretne meghívni vacsorára.
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.31 19:51:00
*Nem szó semmit, hagyja, hogy a másik ráhúzza a gyűrűt az ujjára, talán ez az a pillanat, mikor szertefoszlik minden reménye a menekülésről. Pedig milyen szép ívben ugorhatta volna át a hintaágy támláját, mennyire szedte volna a lábait, végül is csak a lováig kellett volna eljusson, bár van némi kétsége afelől, hogy szőrén megülve is el tudna-e vágtázni... Remeg a keze, ezzel nem tud mit kezdeni, de legalább a fájdalmas nyögést vissza tudja fogni.
Lesütött pillái alól néz fel a férfira, mikor az azt mondja, hogy boldoggá teszi. Fülig vörösödik. Tulajdonképpen örül annak, hogy ilyet hall, de egyelőre úgy meg van szédülve, hogy nem tudja felmérni, hogy ő is boldog-e ettől, vagy csak elégedettséggel - boldogsággal - tölti-e el, hogy Cha'yss boldog? Vajon hosszú távon mennyire lenne boldogító számára az, hogy valaki más boldogságát a magáé elé helyezi? Kissé haragszik a férfira, hogy ilyen hirtelen tette fel ezt a kérdést, megbeszélhették volna, hogy racionálisan végig tudják gondolni mindezt. Nagy nehezen Cha'yssra emeli a tekintetét, arcán értetlenség, nem nagyon tudja elhinni, hogy ez történik vele. Ez valószínűleg normális reakció lehet a lányoknál, ha derült égből villámcsapás módjára feleségül kérik őket, csoda, hogy hang kijön a torkán.*
- De... Te ezt tényleg komolyan gondolod? Mármint nem viccelsz?
*Igaz ugyan, hogy viccnek durva lenne, de biztosan szórakoztató lehetett végignézni a reakcióját a "nagy" kérdés hallatán. Kicsit reménykedik benne, hogy Cha'yss felnevet és ujjal mutogatva azt kezdi hajtogatni, hogy "bevetted!".*
- Mármint persze miért viccelnél ilyennel...*Csak nyilvánvalóan nincsenek egy súlycsoportban, hiszen Cha'yss egy igen jóképű, nagyon jó kiállású, sikeres férfi, még ha Aenae a női megfelelője lenne, de nem az. Sovány, nem különösebben szép, a sikeressége is megkérdőjelezhető. A szerelem persze egy irracionális érzés, de még mindig olyan nehéz elhinni, hogy egy Cha'ysshoz hasonló férfi beleszerethet egy hozzá hasonló nőbe. Szinte rutinból csókol vissza, még mindig a tökéletes döbbenet hatása alatt áll.*- Rorkirnak hívják. A három északi egyike.*Válaszolja a vállát megvonva, miután a rajzra pillant. Megállapítja újfent, hogy meglehetősen jól sikerült portré, de aztán elsüllyeszti a táskájában és inkább odabújik Cha'ysshoz, kicsit lecsúszva dől a férfi karja alatt az oldalának, Cha'yss nagyjából csak a feje tetejét láthatja belőle, meg az előre nyújtott, meggyűrűzött kezét.*- Kicsit nagy...*Állapítja meg miután pár percig némán szemléli azt a gyűrűt, ami az ujjára került. Nem pont az ő ízlésvilága, de szokták mondani, hogy az ajándék lónak nem szabad a fogát nézni. Biztos csak szokás kérdése. Kitárt ujjain sorra végigpróbálja, hogy melyik is a legvastagabb, amin a legkevésbé lötyög.*
- Effy szeretne meghívni vacsorára.
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.31 19:51:00
3445. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-31 13:49:10
Üzenet elküldve: 2021-08-31 13:49:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A szétszóródó dolgok között akad pár érdekes példány, mint a meztelen férfit ábrázoló rajz, de a wegtoreni sokkal lazább felfogású ahhoz, hogy az ilyesmin aggódni kezdjen. Ő sem volt épp öntartóztató, ha esetleg Aenae a távollétében másokkal mulatta az időt, nem törhet pálcát felette. De ez amúgy is egy rajz, semmi más.
A tharg lány érthető és egyben várható módon lepődik meg a lánykérésen és nem jön zavarba a reakción, hisz nem is voltak elvárásai ezzel kapcsolatban. Elég régóta ismeri Aenaet és számtalanszor lepte már meg ezzel vagy azzal, valamennyire megszokottak már a reakciói. Ismeri a megfelelési kényszerét, a folyamatos önértékelési zavarait és kisebbrendűségi komplexusait és ennek megfelelően igyekszik reagálni a lány reakciójára.
A válasz első felére nem is reflektál, csak felhúzza kettészelt szemöldökét. Türelmesen kivárja a megerősítést az elfogadott leánykérésre és megelégszik azzal az egyszerű "persze" szóval.*
- Boldoggá teszel. *Válaszolja mosolyogva és felegyenesedve, de még mindig Aenae kezét tartva, ha engedi felhúzza gyűrűsujjára a leviatános mithrilgyűrűt.
Nem zavarja az sem, hogy a lány tovább beszél, felemlegetve olyan problémákat, amelyek neki eszébe sem jutottak.*
- Tudom, hogy ezek létező problémák, de majd megoldjuk valahogy. Nekem az a fontos, hogy összeköthessem veled az életem. *Pillant fel a gyűrűről Aenae szemeibe.*
- Minden más melletted részletkérdés. *Teszi hozzá és ha teheti, akkor egy forró csókkal pecsételi meg, hogy nem kosarazták ki.
Ezután leül, mint aki jól végezte dolgát, elégedetten a hintaszékre, két karját oldalt a támlán pihentetve egy pohár italt vesz a kezébe. Boldognak tűnik. És valójában az is.*
- Ki az a fickó? *Kérdi a rajzra bökve állával. Nem mintha érdekelné, de érzi az Aenaeben uralkodó pánikot és igyekszik tompítani, de legalábbis elterelni a figyelmét a sokkról.*
*A szétszóródó dolgok között akad pár érdekes példány, mint a meztelen férfit ábrázoló rajz, de a wegtoreni sokkal lazább felfogású ahhoz, hogy az ilyesmin aggódni kezdjen. Ő sem volt épp öntartóztató, ha esetleg Aenae a távollétében másokkal mulatta az időt, nem törhet pálcát felette. De ez amúgy is egy rajz, semmi más.
A tharg lány érthető és egyben várható módon lepődik meg a lánykérésen és nem jön zavarba a reakción, hisz nem is voltak elvárásai ezzel kapcsolatban. Elég régóta ismeri Aenaet és számtalanszor lepte már meg ezzel vagy azzal, valamennyire megszokottak már a reakciói. Ismeri a megfelelési kényszerét, a folyamatos önértékelési zavarait és kisebbrendűségi komplexusait és ennek megfelelően igyekszik reagálni a lány reakciójára.
A válasz első felére nem is reflektál, csak felhúzza kettészelt szemöldökét. Türelmesen kivárja a megerősítést az elfogadott leánykérésre és megelégszik azzal az egyszerű "persze" szóval.*
- Boldoggá teszel. *Válaszolja mosolyogva és felegyenesedve, de még mindig Aenae kezét tartva, ha engedi felhúzza gyűrűsujjára a leviatános mithrilgyűrűt.
Nem zavarja az sem, hogy a lány tovább beszél, felemlegetve olyan problémákat, amelyek neki eszébe sem jutottak.*
- Tudom, hogy ezek létező problémák, de majd megoldjuk valahogy. Nekem az a fontos, hogy összeköthessem veled az életem. *Pillant fel a gyűrűről Aenae szemeibe.*
- Minden más melletted részletkérdés. *Teszi hozzá és ha teheti, akkor egy forró csókkal pecsételi meg, hogy nem kosarazták ki.
Ezután leül, mint aki jól végezte dolgát, elégedetten a hintaszékre, két karját oldalt a támlán pihentetve egy pohár italt vesz a kezébe. Boldognak tűnik. És valójában az is.*
- Ki az a fickó? *Kérdi a rajzra bökve állával. Nem mintha érdekelné, de érzi az Aenaeben uralkodó pánikot és igyekszik tompítani, de legalábbis elterelni a figyelmét a sokkról.*
3444. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-30 16:23:10
Üzenet elküldve: 2021-08-30 16:23:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Ha tehetné, hangosan felhorkantana az előtte zajló jelenetre. Az első sorból nézheti végig a leánykérést, legnagyobb elégedetlenségére persze.* ~Hadurak leánya nem fogad kérőket.~ *Öklével csap tenyerébe, legalábbis gondolatban. A Caldorcor nevű lelkében gubbasztva ezt aligha teheti meg... Mást azonban megtehet.
Fontosabb feladatai vannak, minthogy megakadályozzon egy számára egyébként igen csak bosszantó eljegyzést. Azt a csekély esélyt, amit kapott, nem áldozhatja fel az ostobaság oltárán... Cselekednie kell, méghozzá mielőbb. Talán még kapóra is jön most ez a váratlan történés a következő lépésének kivitelezéséhez... Minden azon múlik, mennyire acélos ez a Caldorcor. Bolond lenne nem megpróbálni, ha már itt van, legalább némileg irányíthatná a történéseket... S velük együtt saját sorsát, mely jelenleg igen csak ingatag lábakon áll.*
~ Most mutasd meg, micsoda férfi vagy. Vidd a leányt a trónterembe, ülj csak bele az apja székébe.~ *A sugallt gondolat nem változik, ám talán némi táptalajt kaphat az események után... Ki tudja, talán rövidesen kicsírázik majd a férfi elméjében, ha eleget táplálja.*
*Ha tehetné, hangosan felhorkantana az előtte zajló jelenetre. Az első sorból nézheti végig a leánykérést, legnagyobb elégedetlenségére persze.* ~Hadurak leánya nem fogad kérőket.~ *Öklével csap tenyerébe, legalábbis gondolatban. A Caldorcor nevű lelkében gubbasztva ezt aligha teheti meg... Mást azonban megtehet.
Fontosabb feladatai vannak, minthogy megakadályozzon egy számára egyébként igen csak bosszantó eljegyzést. Azt a csekély esélyt, amit kapott, nem áldozhatja fel az ostobaság oltárán... Cselekednie kell, méghozzá mielőbb. Talán még kapóra is jön most ez a váratlan történés a következő lépésének kivitelezéséhez... Minden azon múlik, mennyire acélos ez a Caldorcor. Bolond lenne nem megpróbálni, ha már itt van, legalább némileg irányíthatná a történéseket... S velük együtt saját sorsát, mely jelenleg igen csak ingatag lábakon áll.*
~ Most mutasd meg, micsoda férfi vagy. Vidd a leányt a trónterembe, ülj csak bele az apja székébe.~ *A sugallt gondolat nem változik, ám talán némi táptalajt kaphat az események után... Ki tudja, talán rövidesen kicsírázik majd a férfi elméjében, ha eleget táplálja.*
3443. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-30 16:06:10
Üzenet elküldve: 2021-08-30 16:06:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Szeretne önfeledt lenni, de egyszerűen nem tud, mogorvaságának oka tulajdonképpen eléggé prózai, túl sokat aggódik, túlságosan szeretné megoldani a problémát, szeretne megfelelni. Bármennyire is tagadja még önmaga előtt is, de valójában Kagannak akar megfelelni, ebben a legnyomasztóbb nem is az, hogy Kagan már nincs az élők között, hanem az, hogy tudja, hogy sosem lehetne elég jó. Ez bárki lelkületére rányomná a bélyegét.
Csoda, hogy még egy kósza szellőre is veszett kutya módjára morog? Talán az az egészben a legdühítőbb, hogy a három darab kesztyű közül pont úgy visz el egyet, hogy csak két balos maradjon meg. Pillanatnyi gondolkodás után úgy dönt, hogy előbb a papírokat szedi össze, csak utána a kesztyűt, mert ez utóbbi miatt fel kéne állni.
Szempillantással később pedig azon kapja magát, hogy az előtte térdelő férfi a kezét fogja és felteszi azt a kérdést, ami állítólag minden lány álma. Őt igazából teljesen letaglózza ez. Csomó gondolat átszalad az agyán, miközben szó szerint leesett állal néz Cha'yssra, meg tágra nyílt szemmel. Például az, hogy mennyire bizarr ez az egész úgy, hogy éppen a pucér Rorkirról készült rajzot tartja a kezében.*
- Én... őőő... őőő...
*Könnyű zavarba hozni, zavarában általában mindenféle hülyeséget hadovál, most sincs ez másként.*
- Tudtam, hogy vonzó Cecil Ciprián Caldorcor és Titius Timoteúsz Thargodar gondolata.
*Jelenleg a válasz helyett azon gondolkodik, hogy megpróbáljon ájulást mímelni, vagy inkább elszaladjon? Előbbit nem tudja, hogy hogyan lehetne kivitelezni, próbálja ugyan felidézni az elf kapuőr üszkösödő szerszámát, de mégsem jön a vágyott eszméletvesztés. Elszaladni bajos lenne, mert Cha'yss egyrészt fogja a kezét, másrészt a menekülési utat is elállja.
És persze megint ott az a fránya megfelelési kényszer is: választ kell adni és nem túl hosszan elnyújtani ezt, ráadásul úgy válaszolni, hogy a másik ne bántódjon meg akár a válaszon magán, akár azon, hogy túl lassan érkezett meg.*
- Persze.
*Ezen a ponton valószínűleg minden épeszű nő abbahagyná a beszédet, de Aenae elég szószátyár tud lenni a számára kínos helyzetekben. Főleg azért érzi kínosnak, mert Cha'yss elmondása szerint hosszasan gondolkodott ezen, de neki nincs gondolkodási ideje. Viszont mégsem volna illő időt kérni.*
- De hogy képzelted ezt el? Mármint érted... Nekem itt kell lennem, neked ott kell lenned... Erre mit gondoltál ki?
*Érzi, hogy kezd pánikba esni. Talán egy bukfenccel átvethetné magát a hintaágy támláján és tényleg elszaladhatna.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.30 19:15:46
*Szeretne önfeledt lenni, de egyszerűen nem tud, mogorvaságának oka tulajdonképpen eléggé prózai, túl sokat aggódik, túlságosan szeretné megoldani a problémát, szeretne megfelelni. Bármennyire is tagadja még önmaga előtt is, de valójában Kagannak akar megfelelni, ebben a legnyomasztóbb nem is az, hogy Kagan már nincs az élők között, hanem az, hogy tudja, hogy sosem lehetne elég jó. Ez bárki lelkületére rányomná a bélyegét.
Csoda, hogy még egy kósza szellőre is veszett kutya módjára morog? Talán az az egészben a legdühítőbb, hogy a három darab kesztyű közül pont úgy visz el egyet, hogy csak két balos maradjon meg. Pillanatnyi gondolkodás után úgy dönt, hogy előbb a papírokat szedi össze, csak utána a kesztyűt, mert ez utóbbi miatt fel kéne állni.
Szempillantással később pedig azon kapja magát, hogy az előtte térdelő férfi a kezét fogja és felteszi azt a kérdést, ami állítólag minden lány álma. Őt igazából teljesen letaglózza ez. Csomó gondolat átszalad az agyán, miközben szó szerint leesett állal néz Cha'yssra, meg tágra nyílt szemmel. Például az, hogy mennyire bizarr ez az egész úgy, hogy éppen a pucér Rorkirról készült rajzot tartja a kezében.*
- Én... őőő... őőő...
*Könnyű zavarba hozni, zavarában általában mindenféle hülyeséget hadovál, most sincs ez másként.*
- Tudtam, hogy vonzó Cecil Ciprián Caldorcor és Titius Timoteúsz Thargodar gondolata.
*Jelenleg a válasz helyett azon gondolkodik, hogy megpróbáljon ájulást mímelni, vagy inkább elszaladjon? Előbbit nem tudja, hogy hogyan lehetne kivitelezni, próbálja ugyan felidézni az elf kapuőr üszkösödő szerszámát, de mégsem jön a vágyott eszméletvesztés. Elszaladni bajos lenne, mert Cha'yss egyrészt fogja a kezét, másrészt a menekülési utat is elállja.
És persze megint ott az a fránya megfelelési kényszer is: választ kell adni és nem túl hosszan elnyújtani ezt, ráadásul úgy válaszolni, hogy a másik ne bántódjon meg akár a válaszon magán, akár azon, hogy túl lassan érkezett meg.*
- Persze.
*Ezen a ponton valószínűleg minden épeszű nő abbahagyná a beszédet, de Aenae elég szószátyár tud lenni a számára kínos helyzetekben. Főleg azért érzi kínosnak, mert Cha'yss elmondása szerint hosszasan gondolkodott ezen, de neki nincs gondolkodási ideje. Viszont mégsem volna illő időt kérni.*
- De hogy képzelted ezt el? Mármint érted... Nekem itt kell lennem, neked ott kell lenned... Erre mit gondoltál ki?
*Érzi, hogy kezd pánikba esni. Talán egy bukfenccel átvethetné magát a hintaágy támláján és tényleg elszaladhatna.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.30 19:15:46
3442. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-30 15:15:32
Üzenet elküldve: 2021-08-30 15:15:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Az igricnek sincs ínyére a titkolózás, de mit tehetne. Egyelőre csak ártana a pozíciójának, ha bárki rajtakapná őket és titkolt kapcsolatukra fény derülne. Bármennyire is ellenkezik, Aenae sem jönne ki jól egy ilyen incidensből. Most, hogy a szántóiak bizalma megrendült a thargok felé, nem tenne jót egy újabb szóbeszéd.
Az újabb, rövid kirohanásra nem válaszol, csak egy kedves, együttérző mosollyal fogadja azt. Jobb is hogy nem fűz kommentárt, mert a lány elég paprikásnak tűnik még mindig. A foghegyről bedobott említés Nirsről viszont megtorpanásra és visszafordulásra készteti. Nem tudja, mit ért "gondoskodás" alatt, de azt is el tudná most képzelni, hogy a kölyök már a halakkal vacsorázik.*
- Ez remek hír. *Mosolyodik el szélesen és őszintén. Mert ez valóban az, így egy csomó akadály elhárult előle. Most már akár fel is vállalhatnák a kapcsolatukat, hisz senki sem törne pálcát egy hajadon felett, ha összeszűri a levet egy férfivel.
Míg az igric étel és ital után kutat és elhorgonyoz a verandán, addig Aenae rendbeteszi magát a fürdőben.
Aztán odakint a hintaágyra telepedhetnek, hogy az eső utáni brekegéstől balzsamos alkonyban töltsék el az idejüket.*
- Egy idő után biztos megszokom. *Pillant a csalitos felé elhúzva a száját. Ha nem figyel oda, akkor nem is veszi észre, de ha egyszer feltűnt neki, akkor elég nehezen veri ki a fejéből.*
- Az ajándék, persze. *Teszi le a kisasztalra a tányért és az italokat, majd visszaindul a szobába, hogy a nyeregtáskájából előhalássza a gyűrűt, majd elinduljon vissza a teraszra.*
- Sokáig. *Válaszol még bentről ahogy kifelé halad, miközben Aenae a táskáját kifordítva kutat.
Amikor kiér, egy kósza szellő vagy valami hasonló lesöpör pár papírlapot és egyebeket a hintaágyról és ha a lány nekikezd felszedni őket ültében lehajolva, az egyik apróság felemelésekor az előtte térdelő igric féloldalasan vigyorgó képébe futhat bele.
A wegtoreni az elszórt holmikat kutató kéz után nyúl és ha sikerül megfogni, akkor maga elé emeli.*
- Sokat gondolkoztam, míg távol voltam. Kettőnkről. *Kezd bele halk, kedves hangon.*
- Nem akarok tovább titkolózni és most már nem is kell. *Folytatja és előhúzza háta mögül a leviatánalakos mithrilgyűrűt.*
- Kagaenae Thargodar, leszel a feleségem? *Kérdi, sárga tekintete a lányét fürkészi, mintha onnan akarná kiolvasni a választ.*
*Az igricnek sincs ínyére a titkolózás, de mit tehetne. Egyelőre csak ártana a pozíciójának, ha bárki rajtakapná őket és titkolt kapcsolatukra fény derülne. Bármennyire is ellenkezik, Aenae sem jönne ki jól egy ilyen incidensből. Most, hogy a szántóiak bizalma megrendült a thargok felé, nem tenne jót egy újabb szóbeszéd.
Az újabb, rövid kirohanásra nem válaszol, csak egy kedves, együttérző mosollyal fogadja azt. Jobb is hogy nem fűz kommentárt, mert a lány elég paprikásnak tűnik még mindig. A foghegyről bedobott említés Nirsről viszont megtorpanásra és visszafordulásra készteti. Nem tudja, mit ért "gondoskodás" alatt, de azt is el tudná most képzelni, hogy a kölyök már a halakkal vacsorázik.*
- Ez remek hír. *Mosolyodik el szélesen és őszintén. Mert ez valóban az, így egy csomó akadály elhárult előle. Most már akár fel is vállalhatnák a kapcsolatukat, hisz senki sem törne pálcát egy hajadon felett, ha összeszűri a levet egy férfivel.
Míg az igric étel és ital után kutat és elhorgonyoz a verandán, addig Aenae rendbeteszi magát a fürdőben.
Aztán odakint a hintaágyra telepedhetnek, hogy az eső utáni brekegéstől balzsamos alkonyban töltsék el az idejüket.*
- Egy idő után biztos megszokom. *Pillant a csalitos felé elhúzva a száját. Ha nem figyel oda, akkor nem is veszi észre, de ha egyszer feltűnt neki, akkor elég nehezen veri ki a fejéből.*
- Az ajándék, persze. *Teszi le a kisasztalra a tányért és az italokat, majd visszaindul a szobába, hogy a nyeregtáskájából előhalássza a gyűrűt, majd elinduljon vissza a teraszra.*
- Sokáig. *Válaszol még bentről ahogy kifelé halad, miközben Aenae a táskáját kifordítva kutat.
Amikor kiér, egy kósza szellő vagy valami hasonló lesöpör pár papírlapot és egyebeket a hintaágyról és ha a lány nekikezd felszedni őket ültében lehajolva, az egyik apróság felemelésekor az előtte térdelő igric féloldalasan vigyorgó képébe futhat bele.
A wegtoreni az elszórt holmikat kutató kéz után nyúl és ha sikerül megfogni, akkor maga elé emeli.*
- Sokat gondolkoztam, míg távol voltam. Kettőnkről. *Kezd bele halk, kedves hangon.*
- Nem akarok tovább titkolózni és most már nem is kell. *Folytatja és előhúzza háta mögül a leviatánalakos mithrilgyűrűt.*
- Kagaenae Thargodar, leszel a feleségem? *Kérdi, sárga tekintete a lányét fürkészi, mintha onnan akarná kiolvasni a választ.*
3441. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-08-29 13:36:28
Üzenet elküldve: 2021-08-29 13:36:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A kis sugallata olybá tűnik, nem hatott a férfire. A piperkőc keleti talán erősebb tudattal rendelkezik, mint azt kinézte volna belőle első ránézésre. Végigkíséri, ahogy a fickó eledel után kajtat, s nem minden irigység nélkül. Na nem, mintha érezne éhséget, ugyanakkor a szájában omló hús ízének emléke nem távozott testével együtt. Ő maga is jóízűen falatozhatna, ha nincs az átokverte rokon... A leány, aki itt ül a verandán, látszólag végtelenül gondtalan. Papírosok, irattartók, pennák, miegyéb művész meg leányholmik között...* ~S Miközben tulajdon népe dicstelenné válik, ő firkálgat!~
*Felfortyanva söpri félre a padra helyezett holmikat, vagy ami még a leány mellett van. Nem, mintha ez többet jelentene egy gyenge fuvallat erejénél, mindenesetre a lelkében lángoló düh némileg csillapodik. Még mindig itt van az élők sorában, noha csupán utasként egy másik testben... Mit egyelőre még nem zabolázott meg. Őszintén kíváncsi lenne, vajon mit szólna a páros, ha tudnának a jelenlétéről. Amellett, hogy bizonyára szemérmesebben viselkednének... Vajon lenne-e hozzá szava a leánynak? Nem, mintha különösebben számítana ez. Az Alvó Isten nem azért marasztalta itt, hogy bájcsevegjen. Feladata van, méghozzá nagyobb és fontosabb, mint bármely halandó élete.*
*A kis sugallata olybá tűnik, nem hatott a férfire. A piperkőc keleti talán erősebb tudattal rendelkezik, mint azt kinézte volna belőle első ránézésre. Végigkíséri, ahogy a fickó eledel után kajtat, s nem minden irigység nélkül. Na nem, mintha érezne éhséget, ugyanakkor a szájában omló hús ízének emléke nem távozott testével együtt. Ő maga is jóízűen falatozhatna, ha nincs az átokverte rokon... A leány, aki itt ül a verandán, látszólag végtelenül gondtalan. Papírosok, irattartók, pennák, miegyéb művész meg leányholmik között...* ~S Miközben tulajdon népe dicstelenné válik, ő firkálgat!~
*Felfortyanva söpri félre a padra helyezett holmikat, vagy ami még a leány mellett van. Nem, mintha ez többet jelentene egy gyenge fuvallat erejénél, mindenesetre a lelkében lángoló düh némileg csillapodik. Még mindig itt van az élők sorában, noha csupán utasként egy másik testben... Mit egyelőre még nem zabolázott meg. Őszintén kíváncsi lenne, vajon mit szólna a páros, ha tudnának a jelenlétéről. Amellett, hogy bizonyára szemérmesebben viselkednének... Vajon lenne-e hozzá szava a leánynak? Nem, mintha különösebben számítana ez. Az Alvó Isten nem azért marasztalta itt, hogy bájcsevegjen. Feladata van, méghozzá nagyobb és fontosabb, mint bármely halandó élete.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344