Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 174 (3461. - 3480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3480. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-03 11:33:39
Üzenet elküldve: 2021-10-03 11:33:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Learont olyan embernek ismertem meg, aki tényleg megérdemli a hűséget. * Mondja a fiúnak Frekderkun *
- örülök, hogy a gazdád gondol a jövődre. Aztán sose felejtsd el szívedben mindig legyen szeretet, és ne hagyd magad elcsábítani a harag, és a gyűlölet útjára. * A lovag nem teljesen biztos benne, hogy a gyerek érti mit beszél, de ő megtette a tőle telhetőt. *
- Hát úgy látom a fekvőtámasz még nem megy túl jól. Nem baj, ha akarod próbálgasd. Majd a munka úgy is megerősít, de legalább amiket tanítottam a gyakorló bottal azokat mindennap próbáld párszor ki. Jó lenne, ha mindig lenne valaki akivel edzhetsz! Majd találsz egy hasonló korú gyereket aztán jót gyakorlatoztok.
* Hirtelen a férfi agyán átfut egy gondolat. *
~ A kecském hol van? ~
- Learon! * Kiált a gazdához Frek. * - Megvan még a kecském? Mert ha véletlenül összekeveredik a többivel akkor mi lesz? Jaj ne! És ha megszökött? * Rémüldözik szerencsétlen félve , hogy szegény tej adója valahova elkószál. *
- Learont olyan embernek ismertem meg, aki tényleg megérdemli a hűséget. * Mondja a fiúnak Frekderkun *
- örülök, hogy a gazdád gondol a jövődre. Aztán sose felejtsd el szívedben mindig legyen szeretet, és ne hagyd magad elcsábítani a harag, és a gyűlölet útjára. * A lovag nem teljesen biztos benne, hogy a gyerek érti mit beszél, de ő megtette a tőle telhetőt. *
- Hát úgy látom a fekvőtámasz még nem megy túl jól. Nem baj, ha akarod próbálgasd. Majd a munka úgy is megerősít, de legalább amiket tanítottam a gyakorló bottal azokat mindennap próbáld párszor ki. Jó lenne, ha mindig lenne valaki akivel edzhetsz! Majd találsz egy hasonló korú gyereket aztán jót gyakorlatoztok.
* Hirtelen a férfi agyán átfut egy gondolat. *
~ A kecském hol van? ~
- Learon! * Kiált a gazdához Frek. * - Megvan még a kecském? Mert ha véletlenül összekeveredik a többivel akkor mi lesz? Jaj ne! És ha megszökött? * Rémüldözik szerencsétlen félve , hogy szegény tej adója valahova elkószál. *
3479. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-03 09:54:40
Üzenet elküldve: 2021-10-03 09:54:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Egy ilyen fiatal elme még nem igazán tud mit kezdeni olyan fogalmakkal, mint rossz ember és egyebek, de azért bőszen bólogat, hiszen azt az egyet tudja, hogy Learon jó ember, hiszen befogadta őket és jól bánik velük.*
-Akkor Learon uramhoz leszek hűséges! *Ismétli meg amit a férfi mondott, mert nagyjából ennyit fog fel a mondatokból. Álmélkodik, hogy másutt az a szokás, hogy valakit lovagnak nevelnek. Ő annyit tudott eddig, hogy valaki vagy paraszt vagy nemes és nincs választása. Ha nemes, akkor dönthet úgy, hogy kitanulja a lovagságot. Arról is csak nemrég szerzett tudomást, hogy ő is lehet ilyen harcos, ha valaki támogatja ebben. Talán a nagyobbik fiú, Morael sem ragaszkodna ennyire ahhoz, hogy földműves lesz, ha annak idején lát mást is ezen kívül.*
-Learon megígérte, hogy pár éven belül keres nekem egy lovagot akivel tanulhatok. *Néz a mágusra, hogy az nem döntött-e azóta másképpen. Persze érzi Frekderkun szavaiban az igazságot és ettől valahogy szomorú is lesz, főleg ha arra gondol, hogy mennyire habzsolta a levest egy jó negyed órája a férfi. Talán lovagnak lenni nem is annyira életbiztosítás. Persze ezek nem így fogalmazódnak meg a fejében, hanem sokkal egyszerűbben és nem is ad hangot kétségeinek. Arra gondol, hogyha Learon szerint és az apja szerint ez egy jó ötlet, akkor bizony az. Apja azt mondta neki, hogy amíg Learon él, addig nem lesz gondjuk az étellel.*
-Fekvőtámasz? *Dönti kicsit jobbra a fejét csodálkozva, mint ahogy a kölyökkutyák szokták, ha valamit nagyon nem értenek.*
-Mi az? *Kérdezi, de a férfi már be is mutatja a gyakorlatot, amitől a fiú kuncogni kezd. Nem érti, hogy mi ez és miért fekszik a földön ilyen furcsán, de azért, hogy ne tűnjön még ostobábbnak, odatelepszik mellé és megpróbálja leutánozni. Mozdulatai teljesen szabálytalanok és egyáltalán nincs szokva ilyesmihez. Hármat sikerül neki, de azt is rosszul.*
-Na, milyen volt? *Kérdezi a földön fekve, könyökeire és alkarjára támaszkodva. Learon pedig csak vigyorogva bámulja kettejük edzését. Ilyesmit még ő sem csinált és biztos benne, hogy nem is fogja megpróbálni. Ez maradjon csak meg az ilyen harcosforma embereknek szerinte.*
*Egy ilyen fiatal elme még nem igazán tud mit kezdeni olyan fogalmakkal, mint rossz ember és egyebek, de azért bőszen bólogat, hiszen azt az egyet tudja, hogy Learon jó ember, hiszen befogadta őket és jól bánik velük.*
-Akkor Learon uramhoz leszek hűséges! *Ismétli meg amit a férfi mondott, mert nagyjából ennyit fog fel a mondatokból. Álmélkodik, hogy másutt az a szokás, hogy valakit lovagnak nevelnek. Ő annyit tudott eddig, hogy valaki vagy paraszt vagy nemes és nincs választása. Ha nemes, akkor dönthet úgy, hogy kitanulja a lovagságot. Arról is csak nemrég szerzett tudomást, hogy ő is lehet ilyen harcos, ha valaki támogatja ebben. Talán a nagyobbik fiú, Morael sem ragaszkodna ennyire ahhoz, hogy földműves lesz, ha annak idején lát mást is ezen kívül.*
-Learon megígérte, hogy pár éven belül keres nekem egy lovagot akivel tanulhatok. *Néz a mágusra, hogy az nem döntött-e azóta másképpen. Persze érzi Frekderkun szavaiban az igazságot és ettől valahogy szomorú is lesz, főleg ha arra gondol, hogy mennyire habzsolta a levest egy jó negyed órája a férfi. Talán lovagnak lenni nem is annyira életbiztosítás. Persze ezek nem így fogalmazódnak meg a fejében, hanem sokkal egyszerűbben és nem is ad hangot kétségeinek. Arra gondol, hogyha Learon szerint és az apja szerint ez egy jó ötlet, akkor bizony az. Apja azt mondta neki, hogy amíg Learon él, addig nem lesz gondjuk az étellel.*
-Fekvőtámasz? *Dönti kicsit jobbra a fejét csodálkozva, mint ahogy a kölyökkutyák szokták, ha valamit nagyon nem értenek.*
-Mi az? *Kérdezi, de a férfi már be is mutatja a gyakorlatot, amitől a fiú kuncogni kezd. Nem érti, hogy mi ez és miért fekszik a földön ilyen furcsán, de azért, hogy ne tűnjön még ostobábbnak, odatelepszik mellé és megpróbálja leutánozni. Mozdulatai teljesen szabálytalanok és egyáltalán nincs szokva ilyesmihez. Hármat sikerül neki, de azt is rosszul.*
-Na, milyen volt? *Kérdezi a földön fekve, könyökeire és alkarjára támaszkodva. Learon pedig csak vigyorogva bámulja kettejük edzését. Ilyesmit még ő sem csinált és biztos benne, hogy nem is fogja megpróbálni. Ez maradjon csak meg az ilyen harcosforma embereknek szerinte.*
3478. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-02 18:33:56
Üzenet elküldve: 2021-10-02 18:33:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* Frekderkun látja a gyerek igyekezetét, és megdöbben azon, hogy ez a lurkó milyen tájékozott a lovagi erényekkel kapcsolatban. *
- Igen kis barátom. Légy hűséges a gazdádhoz. Learonhoz legyél is az, de rossz embereknek nem szabad hűséget fogadnod, még véletlenül sem. * Mired hozza a botot amivel gyakorolni szokott, és a lovag látja, hogy ez a szerszám bizony már volt eleget használva. * Hát tudod Mired én azért lettem lovag, mert olyan helyre születtem ahol ezt a fajta neveltetést megkövetelik. * Közben Frek látja, hogy a fiú egyre ügyesebben mozog. *
- Meg kell, hogy dicsérjelek. Szívesen elvinnélek magamhoz, és tanítanálak, csak az a baj, hogy ahhoz még túl kicsi vagy. Na meg valószínűleg felkopna az állunk. * Elneveti magát a férfi, de közben szomorú is, hogy az ifjonccal nem foglalkozhat rendszeresen. Mikorra abba hagyják a forma gyakorlatokat Frekderkun kérdez a gyerektől. *
- Tudsz fekvőtámaszozni? Na lássuk! Mutasd meg, hogy van-e elég erőd, akár egyre is. A te korodban öt darab is jónak számít. Persze erőltetni nem kell. Addig csináld amíg még nem kellemetlen. Na de azért a biztonság kedvéért megmutatom hogy kell szabályosan. * Frekdekun alaptartásba helyezkedik, és egyszer eltolja magát a földtől, úgy hogy a gerince egyenes marad. *
- Valahogy így próbáld meg.
* Frekderkun látja a gyerek igyekezetét, és megdöbben azon, hogy ez a lurkó milyen tájékozott a lovagi erényekkel kapcsolatban. *
- Igen kis barátom. Légy hűséges a gazdádhoz. Learonhoz legyél is az, de rossz embereknek nem szabad hűséget fogadnod, még véletlenül sem. * Mired hozza a botot amivel gyakorolni szokott, és a lovag látja, hogy ez a szerszám bizony már volt eleget használva. * Hát tudod Mired én azért lettem lovag, mert olyan helyre születtem ahol ezt a fajta neveltetést megkövetelik. * Közben Frek látja, hogy a fiú egyre ügyesebben mozog. *
- Meg kell, hogy dicsérjelek. Szívesen elvinnélek magamhoz, és tanítanálak, csak az a baj, hogy ahhoz még túl kicsi vagy. Na meg valószínűleg felkopna az állunk. * Elneveti magát a férfi, de közben szomorú is, hogy az ifjonccal nem foglalkozhat rendszeresen. Mikorra abba hagyják a forma gyakorlatokat Frekderkun kérdez a gyerektől. *
- Tudsz fekvőtámaszozni? Na lássuk! Mutasd meg, hogy van-e elég erőd, akár egyre is. A te korodban öt darab is jónak számít. Persze erőltetni nem kell. Addig csináld amíg még nem kellemetlen. Na de azért a biztonság kedvéért megmutatom hogy kell szabályosan. * Frekdekun alaptartásba helyezkedik, és egyszer eltolja magát a földtől, úgy hogy a gerince egyenes marad. *
- Valahogy így próbáld meg.
3477. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-02 17:34:00
Üzenet elküldve: 2021-10-02 17:34:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Mired hatalmas szemekkel figyel, és láthatóan issza a férfi szavait, de szemében mégis ott bujkál valami kis értetlenség. Ez bizony nem annak szól, hogy buksi feje ne bírná bevenni a sok információt, holott abból van bőven, hanem mert ezt bizony már hallotta, csak kicsit másképpen a városban.*
-Igen! Igen! *Ujjong, ahogy a férfi a végére ér és a bottal való gyakorlást akarja prezentálni vele.*
-Amit én hallottam, abban a kódexben volt más is! *Csapja össze a tenyerét, mintha most ő okosítaná a férfit, aki a legfontosabbat kihagyta. Persze gondolja ő, hiszen neki így mondták.*
-A városban azt mondták, hogy van ezeknél egy fontosabb! *Erre Learon is felhúzza a tekintetét, hiszen úgy nagyjából is ilyesmiket olvasott valami régi kopott regényben, amit egy utcai árustól vásárolt.*
-Légy hűséges az uradhoz. Ez felülír mindent, azt mondták. *A felülír szót kicsit szótagolja, mert fiatal nyelvének nagyon nehezen mennek az ilyen bonyolult szavak és közben már talpra is ugrik. Igazából pofára is esne nagy igyekezetében, ha a Sajt-mester el nem kapja és egyenesbe nem teszi, de ezzel a kis emberpalánta nem is törődik, csak szalad a házuk felé, hogy felvegye azt a botot, amivel gyakorolni szokott. Ha Frek megnézi, láthatja, hogy nem kevés helyen van már megkopva a rúd. Ez annak tudható be, hogy a maga módján eleget próbálkozott már és néha még bátyját is rá tudta venni, hogy csapkodjanak egy keveset. Amikor visszaér a husángjával, leutánozza a mozdulatokat, de azok közel sem olyan jók, mint várható lenne. Mired túl izgága, alig bír megállni egy helyben egy másodpercnél tovább.*
-Sokat dolgozok! Mindig segítek mindenkinek! *Bólogat büszkén és közben a pásztormágusra is rápillant, mintha megerősítést várna tőle, mire az csak egy széles mosollyal felel.*
-Te miért lettél lovag Frek bácsi? *Kérdezi a csimota két támadó mozdulat között, ami már így két három ismétlés után is láthatóan egyre jobban megy neki. Learon közben csak a háttérből figyel, ő nem szeretne most beszállni a beszélgetésbe. Örül neki, hogy a fiú mással is beszélget, nem csak vele és az apjával. Mostanában nagyon sok munka volt a birtokon, nem tudott elszabadulni sokszor a szomszédba beszélgetni a többi helyi lakóval.*
*Mired hatalmas szemekkel figyel, és láthatóan issza a férfi szavait, de szemében mégis ott bujkál valami kis értetlenség. Ez bizony nem annak szól, hogy buksi feje ne bírná bevenni a sok információt, holott abból van bőven, hanem mert ezt bizony már hallotta, csak kicsit másképpen a városban.*
-Igen! Igen! *Ujjong, ahogy a férfi a végére ér és a bottal való gyakorlást akarja prezentálni vele.*
-Amit én hallottam, abban a kódexben volt más is! *Csapja össze a tenyerét, mintha most ő okosítaná a férfit, aki a legfontosabbat kihagyta. Persze gondolja ő, hiszen neki így mondták.*
-A városban azt mondták, hogy van ezeknél egy fontosabb! *Erre Learon is felhúzza a tekintetét, hiszen úgy nagyjából is ilyesmiket olvasott valami régi kopott regényben, amit egy utcai árustól vásárolt.*
-Légy hűséges az uradhoz. Ez felülír mindent, azt mondták. *A felülír szót kicsit szótagolja, mert fiatal nyelvének nagyon nehezen mennek az ilyen bonyolult szavak és közben már talpra is ugrik. Igazából pofára is esne nagy igyekezetében, ha a Sajt-mester el nem kapja és egyenesbe nem teszi, de ezzel a kis emberpalánta nem is törődik, csak szalad a házuk felé, hogy felvegye azt a botot, amivel gyakorolni szokott. Ha Frek megnézi, láthatja, hogy nem kevés helyen van már megkopva a rúd. Ez annak tudható be, hogy a maga módján eleget próbálkozott már és néha még bátyját is rá tudta venni, hogy csapkodjanak egy keveset. Amikor visszaér a husángjával, leutánozza a mozdulatokat, de azok közel sem olyan jók, mint várható lenne. Mired túl izgága, alig bír megállni egy helyben egy másodpercnél tovább.*
-Sokat dolgozok! Mindig segítek mindenkinek! *Bólogat büszkén és közben a pásztormágusra is rápillant, mintha megerősítést várna tőle, mire az csak egy széles mosollyal felel.*
-Te miért lettél lovag Frek bácsi? *Kérdezi a csimota két támadó mozdulat között, ami már így két három ismétlés után is láthatóan egyre jobban megy neki. Learon közben csak a háttérből figyel, ő nem szeretne most beszállni a beszélgetésbe. Örül neki, hogy a fiú mással is beszélget, nem csak vele és az apjával. Mostanában nagyon sok munka volt a birtokon, nem tudott elszabadulni sokszor a szomszédba beszélgetni a többi helyi lakóval.*
3476. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-02 12:33:04
Üzenet elküldve: 2021-10-02 12:33:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*A szárnyakon hosszan elmereng, és elsőre tetszik neki a gondolat, hogy neki is lehetne egy, de egyre elapadni látszik ez, ahogy rájön, hogy szörnyen idegennek érezné magától. Persze a tündérek valószínűleg nem így érzik.*
- Ahh, ez szörnyű. Vajon csak trófeaként, vagy a szárnyak rejtenek magukban némi varázslatosságot?
*Teszi fel hangosan a benne megfogalmazódó kérdést, amit csupán a kíváncsiság vezérel, és semmi olyan szándék, hogy ő bántson valaha is egy tündért ilyen szándékkal.*
- Alakot váltani?
*Sorra döbben meg a kapott információktól, lassan már úgy érzi olyan mint egy gyermek, és talán meg is kapaszkodna ha lenne éppen miben. Karheia természetesen nem csak a dolgok fantasztikus oldalát veszi észre, hanem azt is, hogy ez a hatalmas erő akár rossz szándékkal használva is milyen hasznos lehet. Persze a tündérekről jellemzően nem az a szóbeszéd terjed, hogy milyen aljas szándékaik lennének.*
- Nagyon hálás lennék érte.
*Végtelen kíváncsisággal, és áhítattal hajol a szelence fölé, és pislogás nélkül, megbűvölve merül el a jelenetben, ami talán részleteiben nem is egyezik emlékeivel, de hangulatában igen. Szíve hevesebben kalapál attól, amit lát, és ha tehetné, képes lenne ebben a jelenetben leélni az életet.
Természetesen el is érzékenyül, kékjei párássá válnak ugyan, de könnyek nem fakadnak belőlük. Karheia olyan sok évet szentelt bánatára, hogy már úgy érzi nem is lenne önmaga nélküle, mégis, a jelenet és a gyász bűvöletében igyekszik emlékeztetni magát arra, hogy jó dolgok is várnak rá. Talán sosem találkozott volna azokkal, akik most olyan fontosak neki, ha azok a tragédiák, és sanyarú évek nem történnek meg vele.
Nem is képes szólni, csak egy szelíd mosoly költözik arcára a szelence bámulása közben, amiről képtelen elszakítani figyelmét, pedig lábánál érzi a kölykök heves játékának dulakodását.*
*A szárnyakon hosszan elmereng, és elsőre tetszik neki a gondolat, hogy neki is lehetne egy, de egyre elapadni látszik ez, ahogy rájön, hogy szörnyen idegennek érezné magától. Persze a tündérek valószínűleg nem így érzik.*
- Ahh, ez szörnyű. Vajon csak trófeaként, vagy a szárnyak rejtenek magukban némi varázslatosságot?
*Teszi fel hangosan a benne megfogalmazódó kérdést, amit csupán a kíváncsiság vezérel, és semmi olyan szándék, hogy ő bántson valaha is egy tündért ilyen szándékkal.*
- Alakot váltani?
*Sorra döbben meg a kapott információktól, lassan már úgy érzi olyan mint egy gyermek, és talán meg is kapaszkodna ha lenne éppen miben. Karheia természetesen nem csak a dolgok fantasztikus oldalát veszi észre, hanem azt is, hogy ez a hatalmas erő akár rossz szándékkal használva is milyen hasznos lehet. Persze a tündérekről jellemzően nem az a szóbeszéd terjed, hogy milyen aljas szándékaik lennének.*
- Nagyon hálás lennék érte.
*Végtelen kíváncsisággal, és áhítattal hajol a szelence fölé, és pislogás nélkül, megbűvölve merül el a jelenetben, ami talán részleteiben nem is egyezik emlékeivel, de hangulatában igen. Szíve hevesebben kalapál attól, amit lát, és ha tehetné, képes lenne ebben a jelenetben leélni az életet.
Természetesen el is érzékenyül, kékjei párássá válnak ugyan, de könnyek nem fakadnak belőlük. Karheia olyan sok évet szentelt bánatára, hogy már úgy érzi nem is lenne önmaga nélküle, mégis, a jelenet és a gyász bűvöletében igyekszik emlékeztetni magát arra, hogy jó dolgok is várnak rá. Talán sosem találkozott volna azokkal, akik most olyan fontosak neki, ha azok a tragédiák, és sanyarú évek nem történnek meg vele.
Nem is képes szólni, csak egy szelíd mosoly költözik arcára a szelence bámulása közben, amiről képtelen elszakítani figyelmét, pedig lábánál érzi a kölykök heves játékának dulakodását.*
3475. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-02 09:58:33
Üzenet elküldve: 2021-10-02 09:58:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Látja, hogy a nő hogyan ízlelgeti a szót, s elfogja ez a kellemes, ártatlan érzés, ami egy jó ideje elkerülte a tündért. Csak bólint halványan.*
-Hm, hogy mit is jelent? Hát, tudod ezt arra mondják ami igazán varázslatos, égi, megfoghatatlan szépségű. Amolyan tiszta, légies, ha mondhatom így.
*Igyekszik a tőle telhetően legjobban elmagyarázni.*
-Igen igen, képesek repülni, már akinek megvan a szárnya. Úgy hallottam, hogy sokan vadásszák őket, már a szárnyuk miatt.
*Magyarázza, s ez valóban szörnyű dolog. Kicsit el is keseríti a gondolat, de hamar túllendül rajta, s igyekszik kellemesebb irányba vinni a beszélgetést.*
-De a mágiájuk egészen különleges. Amolyan gyermeki, mókás és vidám varázslatokat mutattak ott nekünk, mint például az erdő madarait hívják, hogy repítsék át egy-egy akadályon át őket. Láttam olyat is, aki alakot tudott váltani! Képzeld el! Micsoda mágia!
*Ezt igazán elirigyelte tőlük, csodás lenne, ha képes lenne erre. Madárrá, vagy emlőssé változni, ahogy a helyzet hozza.*
-Szerintem is kedvelik.
*Mondja mosolyogva.*
-Ha legközelebb tudomást szerzek ilyesmiről, magam kereslek majd meg, nehogy lemaradj róla. Mit szólsz?
*Hisz annál jobb a a mulatság, minél többen vannak ott. Valuryen meg aztán igazán szereti az embereket, főleg ha mindenki jól érzi magát.*
-Ugyan ugyan. Te tisztelsz meg engem.
*Jó mélyen meg is hajol, tettetett szerénységgel. Persze azért jól esik neki a dicséret.*
-Nem szorulsz rá védelemre, úgy hiszem, kedves Karheia. Inkább nekem kellene ezt mondanom.
*Mert tényleg úgy látja, hogy nem szorul védelemre az útitársa. A kutyusok is bekapcsolódnak a beszélgetésbe, és Valuryenen látszik, hogy olyan akár egy gyermek, egészen letérdel nem törődve sem a kosszal a ruháján, sem a kutyák esetleges mancsnyomaival, és csak önfeledten ad nekik egy kis szeretetet. Jár az mindenkinek. A nő aztán pedig elmesél egy szép emléket a múltjából, amit a férfi bensőségesen kezel, és igazán örül, hogy nem zárkózott el tőle. Főleg, hogy nem kell sok, hogy rájöjjön hogy valójában ez akár egy szomorú emlék is lehet. ~Keserédes.~ *
-Köszönöm.
*Feleli, s lassan a kis batyujából egy szelencét vesz elő, s közben erősen arra gondol, amit az imént hallott.*
-Ez volt a fődíj...
*Mondja halkan, s kinyitja a tündérszelencét. Persze nem tudja, hogy ki hogy nézett ki, de igyekszik a hallott képből alkotott mesét megidézni a varázs segítségével, s reméli, hogy sikerül is neki. Kedveskedhetne legalább Karheiának. Sajnálja is, hogy nincs több lehetősége kihasználni ezt a csodát többször, de talán most!.*
*Látja, hogy a nő hogyan ízlelgeti a szót, s elfogja ez a kellemes, ártatlan érzés, ami egy jó ideje elkerülte a tündért. Csak bólint halványan.*
-Hm, hogy mit is jelent? Hát, tudod ezt arra mondják ami igazán varázslatos, égi, megfoghatatlan szépségű. Amolyan tiszta, légies, ha mondhatom így.
*Igyekszik a tőle telhetően legjobban elmagyarázni.*
-Igen igen, képesek repülni, már akinek megvan a szárnya. Úgy hallottam, hogy sokan vadásszák őket, már a szárnyuk miatt.
*Magyarázza, s ez valóban szörnyű dolog. Kicsit el is keseríti a gondolat, de hamar túllendül rajta, s igyekszik kellemesebb irányba vinni a beszélgetést.*
-De a mágiájuk egészen különleges. Amolyan gyermeki, mókás és vidám varázslatokat mutattak ott nekünk, mint például az erdő madarait hívják, hogy repítsék át egy-egy akadályon át őket. Láttam olyat is, aki alakot tudott váltani! Képzeld el! Micsoda mágia!
*Ezt igazán elirigyelte tőlük, csodás lenne, ha képes lenne erre. Madárrá, vagy emlőssé változni, ahogy a helyzet hozza.*
-Szerintem is kedvelik.
*Mondja mosolyogva.*
-Ha legközelebb tudomást szerzek ilyesmiről, magam kereslek majd meg, nehogy lemaradj róla. Mit szólsz?
*Hisz annál jobb a a mulatság, minél többen vannak ott. Valuryen meg aztán igazán szereti az embereket, főleg ha mindenki jól érzi magát.*
-Ugyan ugyan. Te tisztelsz meg engem.
*Jó mélyen meg is hajol, tettetett szerénységgel. Persze azért jól esik neki a dicséret.*
-Nem szorulsz rá védelemre, úgy hiszem, kedves Karheia. Inkább nekem kellene ezt mondanom.
*Mert tényleg úgy látja, hogy nem szorul védelemre az útitársa. A kutyusok is bekapcsolódnak a beszélgetésbe, és Valuryenen látszik, hogy olyan akár egy gyermek, egészen letérdel nem törődve sem a kosszal a ruháján, sem a kutyák esetleges mancsnyomaival, és csak önfeledten ad nekik egy kis szeretetet. Jár az mindenkinek. A nő aztán pedig elmesél egy szép emléket a múltjából, amit a férfi bensőségesen kezel, és igazán örül, hogy nem zárkózott el tőle. Főleg, hogy nem kell sok, hogy rájöjjön hogy valójában ez akár egy szomorú emlék is lehet. ~Keserédes.~ *
-Köszönöm.
*Feleli, s lassan a kis batyujából egy szelencét vesz elő, s közben erősen arra gondol, amit az imént hallott.*
-Ez volt a fődíj...
*Mondja halkan, s kinyitja a tündérszelencét. Persze nem tudja, hogy ki hogy nézett ki, de igyekszik a hallott képből alkotott mesét megidézni a varázs segítségével, s reméli, hogy sikerül is neki. Kedveskedhetne legalább Karheiának. Sajnálja is, hogy nincs több lehetősége kihasználni ezt a csodát többször, de talán most!.*
3474. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:43:04
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:43:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*A tündérmágia hamar felpezsdíti kíváncsiságát, persze ebben segítségére van az is, hogy a mágia komoly szenvedélye, és ezzel osztozik Valuryennel is, akinek mesélési módja minduntalan izgalomba hozza a barbár nőt.*
- Éteri.
*Ízlelgeti a kifejezést, ami ismeretlen a számára, ennek okán pedig még varázslatosabbnak hat. Láthatóan kedvére való a csengése.*
- Ez mit jelent pontosan? Illetve miket tapasztaltál, mire képesek ezek a tündérek? Azt hallottam kisebb távokat reptében is meg tudnak tenni, ez is fantasztikus, nem? Szívesen repülnék én is.
*Karheia elég keveset érintkezett eddig tündérekkel, eggyel már volt szerencséje találkozni, ő pedig olyan törékenynek és rémültnek tűnt, és ennek az élménynek hála minden tündért annak titulál azóta, akkor is ha látott Artheniorban esetleges ellenpéldákat a látogatásai során.*
- Én is, de biztosan lesz még példa ilyesmire. Úgy hiszem a tündérek kedvelik a mulatságokat.
*Szemei elkerekednek, és mosolya is kiszélesedik.*
- Nohát, ki hitte volna, hogy vannak varázsversenyek, és annak pont a nyertesével találkoztam.
*Mondaná nagy bölcsen, hogy ugyan milyen kicsi a világ, valójában pedig rádöbben, hogyha ugyan nem is hatalmas, de annyi csodát rejt, hogy mégis ezt érzi.*
- Megtisztelve érzem ám magamat, és megnyugodva is. Ugyan mi baj érhet a Tündérakadályok Bajnoka mellett?
*Viccelődik jó kedéllyel, mintha bármiféle védelemre szorulna, pedig Karheia láthatóan nem a legtehetetlenebb nő a vidéken, ha baj érné. Persze nem is a legfantasztikusabb, ahogy ezt a tolvaj elillanása is jelzi.
Természetesen a kutyuskák barátságosak, mint a kölykök általában, így a barátságos közeledésnek felettébb örvendenek, Karheia pedig örömteli pillantásokkal követi a jelenetet. Kis vidámságot hoznak életébe ezek az apróságok, ha már gyermeke egyelőre nincsen.
A kérés valóban szokatlan, de Karheia nem kíván gyanakodni, hiszen szeret hinni mások jóságában, főleg ha olyanok mint Valuryen. Persze azért el kell gondolkodnia, és igyekszik több közül is válogatni, valahogy gondolatai mégis egy irányba kanyarodnak vissza.*
- Otthon, a tűz mellett.
*Kezd bele kissé nehézkesen, ez talán mágustársa figyelmét is megragadhatja. Karheia arcára egyértelmű szomorúság telepedik.*
- Volt egy gyönyörű medvebunda leterítve, amit még a férjem ajándékozott nekem. Meseszép volt, ahogy a szőke apróság is aki rajta ült és fabábukkal játszott. A tűz fényében a haja sárga volt, mint a búzakalász, ő pedig boldog, életerős. Nagy embernek szánták őt a Szellemek.
*Teszi még hozzá egy szeretetteljes, egyben fájdalmas mosollyal arcán. Karheia, mint faluja egykori javasasszonya és spirituális "vezetője" talán joggal jelenthette volna ezt ki, de tagadhatatlanul elvakította elméjét az anyai szeretet, jelenleg pedig ehhez nosztalgia is társul, amely hajlamos sokkal jobb színben feltüntetni dolgokat, mint amilyenek azok voltak.*
*A tündérmágia hamar felpezsdíti kíváncsiságát, persze ebben segítségére van az is, hogy a mágia komoly szenvedélye, és ezzel osztozik Valuryennel is, akinek mesélési módja minduntalan izgalomba hozza a barbár nőt.*
- Éteri.
*Ízlelgeti a kifejezést, ami ismeretlen a számára, ennek okán pedig még varázslatosabbnak hat. Láthatóan kedvére való a csengése.*
- Ez mit jelent pontosan? Illetve miket tapasztaltál, mire képesek ezek a tündérek? Azt hallottam kisebb távokat reptében is meg tudnak tenni, ez is fantasztikus, nem? Szívesen repülnék én is.
*Karheia elég keveset érintkezett eddig tündérekkel, eggyel már volt szerencséje találkozni, ő pedig olyan törékenynek és rémültnek tűnt, és ennek az élménynek hála minden tündért annak titulál azóta, akkor is ha látott Artheniorban esetleges ellenpéldákat a látogatásai során.*
- Én is, de biztosan lesz még példa ilyesmire. Úgy hiszem a tündérek kedvelik a mulatságokat.
*Szemei elkerekednek, és mosolya is kiszélesedik.*
- Nohát, ki hitte volna, hogy vannak varázsversenyek, és annak pont a nyertesével találkoztam.
*Mondaná nagy bölcsen, hogy ugyan milyen kicsi a világ, valójában pedig rádöbben, hogyha ugyan nem is hatalmas, de annyi csodát rejt, hogy mégis ezt érzi.*
- Megtisztelve érzem ám magamat, és megnyugodva is. Ugyan mi baj érhet a Tündérakadályok Bajnoka mellett?
*Viccelődik jó kedéllyel, mintha bármiféle védelemre szorulna, pedig Karheia láthatóan nem a legtehetetlenebb nő a vidéken, ha baj érné. Persze nem is a legfantasztikusabb, ahogy ezt a tolvaj elillanása is jelzi.
Természetesen a kutyuskák barátságosak, mint a kölykök általában, így a barátságos közeledésnek felettébb örvendenek, Karheia pedig örömteli pillantásokkal követi a jelenetet. Kis vidámságot hoznak életébe ezek az apróságok, ha már gyermeke egyelőre nincsen.
A kérés valóban szokatlan, de Karheia nem kíván gyanakodni, hiszen szeret hinni mások jóságában, főleg ha olyanok mint Valuryen. Persze azért el kell gondolkodnia, és igyekszik több közül is válogatni, valahogy gondolatai mégis egy irányba kanyarodnak vissza.*
- Otthon, a tűz mellett.
*Kezd bele kissé nehézkesen, ez talán mágustársa figyelmét is megragadhatja. Karheia arcára egyértelmű szomorúság telepedik.*
- Volt egy gyönyörű medvebunda leterítve, amit még a férjem ajándékozott nekem. Meseszép volt, ahogy a szőke apróság is aki rajta ült és fabábukkal játszott. A tűz fényében a haja sárga volt, mint a búzakalász, ő pedig boldog, életerős. Nagy embernek szánták őt a Szellemek.
*Teszi még hozzá egy szeretetteljes, egyben fájdalmas mosollyal arcán. Karheia, mint faluja egykori javasasszonya és spirituális "vezetője" talán joggal jelenthette volna ezt ki, de tagadhatatlanul elvakította elméjét az anyai szeretet, jelenleg pedig ehhez nosztalgia is társul, amely hajlamos sokkal jobb színben feltüntetni dolgokat, mint amilyenek azok voltak.*
3473. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-01 05:56:20
Üzenet elküldve: 2021-10-01 05:56:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Valószerűtlen állapot az övé, de még is itt van. Igaz, már nem a sárgaszín szempáron keresztül szemléli a világot, hanem a férfi oldalán lógó mesterkardén. Már ha utóbbinak lenne ilyen. Különös érzékelése ez az őt körülvevő világnak, de itt, Cha'yss oldalán zötyögve valahogy élőbbnek és erősebbnek érzi magát, mint azelőtt.
Furcsa szövetség az övék, de szövetség. Mindennek tetejébe csak az ő részéről köttetett meg, a férfi tudta nélkül fonódott össze sorsuk. Kíváncsi rá, vajon szembesül-e valaha az igazsággal.*
~Hagyd a leányt. Keress egy gyengét és végezz vele.~ *Ez itt, a Szántók közelében nem is lehet olyan nehéz. Élet az életért. Rá kell vegye a férfit, hogy oltson ki egyet az övéért cserébe... Nem is olyan nagy kérés ez. Ugyanakkor a legkevésbé sem bízik partnere képességeiben. Ravasz kereskedőféle... De talán gyilkolni azt tud. Neki pedig igazán mindegy, kivel végez, csak bírja cérnával és ne veszítsenek rajta. Ezért bízza a férfire a célpont kiválasztását. Most még.*
*Valószerűtlen állapot az övé, de még is itt van. Igaz, már nem a sárgaszín szempáron keresztül szemléli a világot, hanem a férfi oldalán lógó mesterkardén. Már ha utóbbinak lenne ilyen. Különös érzékelése ez az őt körülvevő világnak, de itt, Cha'yss oldalán zötyögve valahogy élőbbnek és erősebbnek érzi magát, mint azelőtt.
Furcsa szövetség az övék, de szövetség. Mindennek tetejébe csak az ő részéről köttetett meg, a férfi tudta nélkül fonódott össze sorsuk. Kíváncsi rá, vajon szembesül-e valaha az igazsággal.*
~Hagyd a leányt. Keress egy gyengét és végezz vele.~ *Ez itt, a Szántók közelében nem is lehet olyan nehéz. Élet az életért. Rá kell vegye a férfit, hogy oltson ki egyet az övéért cserébe... Nem is olyan nagy kérés ez. Ugyanakkor a legkevésbé sem bízik partnere képességeiben. Ravasz kereskedőféle... De talán gyilkolni azt tud. Neki pedig igazán mindegy, kivel végez, csak bírja cérnával és ne veszítsenek rajta. Ezért bízza a férfire a célpont kiválasztását. Most még.*
3472. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-01 00:43:47
Üzenet elküldve: 2021-10-01 00:43:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Visszatérve Varangyvárba nem olyan éjszakája van, mint szerette volna. Úgy képzelte, hogy egy ágyban alszik majd Aenaevel és jól kipiheni magát. Eléggé elfáradt és még egy felesleges utat is kellett tennie az erődbe, hogy aztán minden egy pillanat alatt menjen tönkre. Sértett, ebben a tharg lánynak igaza van, de miért ne lehetne az? Arra számított, hogy a leánykérés boldogsággal tölti el és végre érezni fog valamit majd, amit eddig úgy hiányolt az életéből. Erre kikosarazták, elutasították. Őt!
Az ágya kényelmes és a kulcsár beszerzett mindent, amit kért, de mégsem ment le egy falat se a torkán és a bornak is keserű íze volt. Sokáig el sem tudott aludni és amikor végre elnyomta az álom abban az átkozott karattyolásban, addigra már hajnalodott.
Az ágy hamar ki is veti magából és ő a fürdőben találja magát a tükör előtt. Az arca mintha sápadt lenne, a szemei vörösek, pedig erősnek érzi magát.*
- Faszom. *Sóhajtja a tükörképének és alaposan megmosakszik és visszatér, hogy felöltözzön. Nem viszi túlzásba, ing, nadrág és csizma, de felövezi magát kardjával, hisz ki tudhatja. A házból kiérve pedig az istállóba megy, hogy elvigye az egyik telivért és bejárja a birtokát miközben jól megfuttatja a hátast.
Elégedett fáradtsággal léptet vissza az udvarházba, hogy a kulcsárnak dobja a gyeplőt. Tervezi, hogy visszatér Thargarodba, de Aenaere bízza a döntést, mit akar a leánykéréssel kezdeni. Felesleges volt így beleélnie magát és bár Kathlyn óta megfogadta, hogy senki nem fogja eltéríteni, mégis megtette. De ezután másképp lesz.
Odabent átöltözik, elegánsabb és számára kényelmesebb ruhákba, de a szarkalábak valahogy nem tűntek el a szeme alól. Átül egy utazó lóra és már indul is az erőd felé, hogy pontot tegyen az egész mizéria végére.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Visszatérve Varangyvárba nem olyan éjszakája van, mint szerette volna. Úgy képzelte, hogy egy ágyban alszik majd Aenaevel és jól kipiheni magát. Eléggé elfáradt és még egy felesleges utat is kellett tennie az erődbe, hogy aztán minden egy pillanat alatt menjen tönkre. Sértett, ebben a tharg lánynak igaza van, de miért ne lehetne az? Arra számított, hogy a leánykérés boldogsággal tölti el és végre érezni fog valamit majd, amit eddig úgy hiányolt az életéből. Erre kikosarazták, elutasították. Őt!
Az ágya kényelmes és a kulcsár beszerzett mindent, amit kért, de mégsem ment le egy falat se a torkán és a bornak is keserű íze volt. Sokáig el sem tudott aludni és amikor végre elnyomta az álom abban az átkozott karattyolásban, addigra már hajnalodott.
Az ágy hamar ki is veti magából és ő a fürdőben találja magát a tükör előtt. Az arca mintha sápadt lenne, a szemei vörösek, pedig erősnek érzi magát.*
- Faszom. *Sóhajtja a tükörképének és alaposan megmosakszik és visszatér, hogy felöltözzön. Nem viszi túlzásba, ing, nadrág és csizma, de felövezi magát kardjával, hisz ki tudhatja. A házból kiérve pedig az istállóba megy, hogy elvigye az egyik telivért és bejárja a birtokát miközben jól megfuttatja a hátast.
Elégedett fáradtsággal léptet vissza az udvarházba, hogy a kulcsárnak dobja a gyeplőt. Tervezi, hogy visszatér Thargarodba, de Aenaere bízza a döntést, mit akar a leánykéréssel kezdeni. Felesleges volt így beleélnie magát és bár Kathlyn óta megfogadta, hogy senki nem fogja eltéríteni, mégis megtette. De ezután másképp lesz.
Odabent átöltözik, elegánsabb és számára kényelmesebb ruhákba, de a szarkalábak valahogy nem tűntek el a szeme alól. Átül egy utazó lóra és már indul is az erőd felé, hogy pontot tegyen az egész mizéria végére.*
3471. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-30 15:06:06
Üzenet elküldve: 2021-09-30 15:06:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* Frekderkun most már érti, hogy az a bizonyos gyerek mit szeretne. Neki is fog a gyerek nagy oktatásának aki már Learon ölében ül. *
- Hallottam, hogy lovag szeretnél lenni. Én kicsit taníthatlak ha már itt vagyok. Nos a lovagi kódex az első amit meg kell tanulnod. Annyiból áll, hogy meg kell védenünk a tőlünk gyengébbeket, a szegényebbeken segíteni kell, a lányokkal udvariasan kell bánni, és mindig igazságosnak kell lenni. Körülbelül ennyi. Ez az amit én tanultam a kódexről. Aztán mond csak szoktál gyakorolni valamilyen gyakorló fegyverrel? Erre jó ám egy hosszabb bot is vagy egy fa kard. Nem kell egyből az igazi fegyverrel gyakorolni. Én sem úgy kezdtem. Még megsértenéd magad vagy olyat akit nem is szeretnél bántani. Na próbára teszlek.
* A lovag feláll a székből és keres két olyan botot ami körülbelül hatvan centiméter hosszú. Először bemutatja a gyereknek a kezdő beállást, majd néhány alap támadási, és védekezési mozdulatot. *
- Ezeket jegyezd meg, és próbáld kicsit az erődet fejleszteni. Sok fekvőtámasz meg guggolás. Egyenlőre nehéz köveket meg ilyesmiket ne emelj edzésből majd csak később. Én tudod úgy izmosodtam ki, hogy emelgettem dolgokat, de persze a munka is erősít. Nézd csak meg édesapád. Ő is milyen erős. Ha majd kicsit nagyobb leszel lehet, hogy Learonnak te leszel a fegyveres őre. * Mondja ezt mosolyogva a férfi hiszen tudja, hogy a mágusnak nem igen kell tartania semmitől, de végül is jobb az elővigyázatosság. *
* Frekderkun most már érti, hogy az a bizonyos gyerek mit szeretne. Neki is fog a gyerek nagy oktatásának aki már Learon ölében ül. *
- Hallottam, hogy lovag szeretnél lenni. Én kicsit taníthatlak ha már itt vagyok. Nos a lovagi kódex az első amit meg kell tanulnod. Annyiból áll, hogy meg kell védenünk a tőlünk gyengébbeket, a szegényebbeken segíteni kell, a lányokkal udvariasan kell bánni, és mindig igazságosnak kell lenni. Körülbelül ennyi. Ez az amit én tanultam a kódexről. Aztán mond csak szoktál gyakorolni valamilyen gyakorló fegyverrel? Erre jó ám egy hosszabb bot is vagy egy fa kard. Nem kell egyből az igazi fegyverrel gyakorolni. Én sem úgy kezdtem. Még megsértenéd magad vagy olyat akit nem is szeretnél bántani. Na próbára teszlek.
* A lovag feláll a székből és keres két olyan botot ami körülbelül hatvan centiméter hosszú. Először bemutatja a gyereknek a kezdő beállást, majd néhány alap támadási, és védekezési mozdulatot. *
- Ezeket jegyezd meg, és próbáld kicsit az erődet fejleszteni. Sok fekvőtámasz meg guggolás. Egyenlőre nehéz köveket meg ilyesmiket ne emelj edzésből majd csak később. Én tudod úgy izmosodtam ki, hogy emelgettem dolgokat, de persze a munka is erősít. Nézd csak meg édesapád. Ő is milyen erős. Ha majd kicsit nagyobb leszel lehet, hogy Learonnak te leszel a fegyveres őre. * Mondja ezt mosolyogva a férfi hiszen tudja, hogy a mágusnak nem igen kell tartania semmitől, de végül is jobb az elővigyázatosság. *
3470. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-29 18:46:05
Üzenet elküldve: 2021-09-29 18:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon, hallgatva a lovagot, úgy érzi, hogy kissé félrement az információ és talán Frek már többet lát bele a dologba, mint azt a mágus kitervelte, így javítja is magát azonnal, nehogy a végén valami nagy félreértés legyen belőle.*
-Nem gondoltam arra, hogy odaadom a fiút, hogy képezzed ki! *Csóválja meg a fejét.*
-Azért az nem ilyen egyszerű. Ahhoz kardot kell neki csináltatni és felruházni, előkészíteni és ilyesmi. Na meg a költségeit is állni kell, és jelenleg nincs akkora összeg nálam. *A pénze a földjében, állataiban és egyéb ingóságokban van lekötve, nem pedig csak úgy aranyban. Hatalmas birtokosnak kell lenni ahhoz, hogy ennyi arany csak úgy az erszényében legyen.*
-Csupán arra gondoltam, hogy mesélsz neki egy kicsit és csapkodtok egy kicsit karddal! *Neveti el magát, hiszen a férfi nagyon átélte ezt az egészet.*
-Ennyi az egész. *Persze ha már így belevágtak, azért válaszol a kérdésekre is.*
-De valami tőrt gondoltam neki, hogy a gyorsaságából előnye legyen. A testvérét is mindig így vágja át, pedig amaz jóval erősebb. hat éves a kicsi, bár már inkább hét. *Gondolkodik el, hiszen akkor volt hat körül, mikor ideérkezett a birtokra és azóta már eltelt egy aratás. Oda is hívja a fiút és leülteti a térdére.*
-Nos, mi is a lovagi kódex? Én ehhez nem értek. *Használja ki a helyzetet, hogy ő maga is tanulhasson, ne csak a fiú tudásszomja legyen kielégítve.*
*Learon, hallgatva a lovagot, úgy érzi, hogy kissé félrement az információ és talán Frek már többet lát bele a dologba, mint azt a mágus kitervelte, így javítja is magát azonnal, nehogy a végén valami nagy félreértés legyen belőle.*
-Nem gondoltam arra, hogy odaadom a fiút, hogy képezzed ki! *Csóválja meg a fejét.*
-Azért az nem ilyen egyszerű. Ahhoz kardot kell neki csináltatni és felruházni, előkészíteni és ilyesmi. Na meg a költségeit is állni kell, és jelenleg nincs akkora összeg nálam. *A pénze a földjében, állataiban és egyéb ingóságokban van lekötve, nem pedig csak úgy aranyban. Hatalmas birtokosnak kell lenni ahhoz, hogy ennyi arany csak úgy az erszényében legyen.*
-Csupán arra gondoltam, hogy mesélsz neki egy kicsit és csapkodtok egy kicsit karddal! *Neveti el magát, hiszen a férfi nagyon átélte ezt az egészet.*
-Ennyi az egész. *Persze ha már így belevágtak, azért válaszol a kérdésekre is.*
-De valami tőrt gondoltam neki, hogy a gyorsaságából előnye legyen. A testvérét is mindig így vágja át, pedig amaz jóval erősebb. hat éves a kicsi, bár már inkább hét. *Gondolkodik el, hiszen akkor volt hat körül, mikor ideérkezett a birtokra és azóta már eltelt egy aratás. Oda is hívja a fiút és leülteti a térdére.*
-Nos, mi is a lovagi kódex? Én ehhez nem értek. *Használja ki a helyzetet, hogy ő maga is tanulhasson, ne csak a fiú tudásszomja legyen kielégítve.*
3469. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-29 12:06:09
Üzenet elküldve: 2021-09-29 12:06:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Örülök, hogy a legkisebbik gyerek ilyen úton szeretne járni, de igazi lovagot sajnos soha nem tudok belőle csinálni. Az alapokra megtudom tanítani, de sok idő kell a többi dologhoz, és lehet, hogy nem tudnám igazán átadni azt a tudást ami kell egy lovagnak. A kódexet be kell tartania, és ami a fegyverforgatást illeti azt el fogja tudni tőlem sajátítani. Mást nem ígérhetek. Hány éves a fiú?
* Kérdi Frekderkun, mert mikor először látta nemtudta megállapítani ezt. * Milyen fegyver lenne a fiú kedvére való? Mert ugye ez sem mindegy. * Okoskodik a férfi. *
- Örülök, hogy a legkisebbik gyerek ilyen úton szeretne járni, de igazi lovagot sajnos soha nem tudok belőle csinálni. Az alapokra megtudom tanítani, de sok idő kell a többi dologhoz, és lehet, hogy nem tudnám igazán átadni azt a tudást ami kell egy lovagnak. A kódexet be kell tartania, és ami a fegyverforgatást illeti azt el fogja tudni tőlem sajátítani. Mást nem ígérhetek. Hány éves a fiú?
* Kérdi Frekderkun, mert mikor először látta nemtudta megállapítani ezt. * Milyen fegyver lenne a fiú kedvére való? Mert ugye ez sem mindegy. * Okoskodik a férfi. *
3468. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-27 21:06:23
Üzenet elküldve: 2021-09-27 21:06:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Bizony, Fortasék jó emberek. *Erősíti meg ő is Frek állítását, bár azért biztos benne, hogy a lázadás idején és a pestis feltörésekor nem volt ez a család sem olyan jó kedélyű, mint most itt a birtokon. Learon eddig nem is nézte a férfi fegyverét és csak most tűnik fel neki, hogy nem is kardja van, hanem bárdja.* ~Érdekes, pedig mintha kardja lett volna, de lehet rosszul emlékszem.~ *Mióta jól fejbe vágták hátulról azok a banditák a Vashegy falánál, néha egyértelmű dolgokra is rosszul emlékszik.*
-Igazából azért, mert a kisebbik fiú lovag szeretne lenni. No nem olyan, aki eladja magát bárkinek, hanem aki ismeri a betűvetést és az éneklést, művelt és a kardforgatásban is járatos. *Kicsit billegteti magát a székkel és szakállát kezdi el simogatni, vakarászni.*
-Nem titkolt szándékom, hogy birtokomat kiterjesztem és az is tény, hogy egyre nagyobb érték van itt. *Nem mondja el, hogy micsoda lenne az az érték, meghagyja úgy ködös talányként.*
-Szóval jó lenne, ha lenne itt a jövőben egy olyan valaki, ha meghaltam, aki ért a fegyverforgatáshoz vagy vén koromban megvéd, ha már vaksi leszek és nem találok célba a tűzcsóváimmal! *A mondat utolsó felénél kicsit kuncog is.*
-Nos, a fiúból biztosan jó lovag válna, aki betölthetné ezt a szerepet. Reméltem, hogyha értesz a kardokhoz, akkor kicsit okíthatnád most. Én a sajnos csak a buzogányomhoz értek, de arról a fiú hallani sem akar.
-Bizony, Fortasék jó emberek. *Erősíti meg ő is Frek állítását, bár azért biztos benne, hogy a lázadás idején és a pestis feltörésekor nem volt ez a család sem olyan jó kedélyű, mint most itt a birtokon. Learon eddig nem is nézte a férfi fegyverét és csak most tűnik fel neki, hogy nem is kardja van, hanem bárdja.* ~Érdekes, pedig mintha kardja lett volna, de lehet rosszul emlékszem.~ *Mióta jól fejbe vágták hátulról azok a banditák a Vashegy falánál, néha egyértelmű dolgokra is rosszul emlékszik.*
-Igazából azért, mert a kisebbik fiú lovag szeretne lenni. No nem olyan, aki eladja magát bárkinek, hanem aki ismeri a betűvetést és az éneklést, művelt és a kardforgatásban is járatos. *Kicsit billegteti magát a székkel és szakállát kezdi el simogatni, vakarászni.*
-Nem titkolt szándékom, hogy birtokomat kiterjesztem és az is tény, hogy egyre nagyobb érték van itt. *Nem mondja el, hogy micsoda lenne az az érték, meghagyja úgy ködös talányként.*
-Szóval jó lenne, ha lenne itt a jövőben egy olyan valaki, ha meghaltam, aki ért a fegyverforgatáshoz vagy vén koromban megvéd, ha már vaksi leszek és nem találok célba a tűzcsóváimmal! *A mondat utolsó felénél kicsit kuncog is.*
-Nos, a fiúból biztosan jó lovag válna, aki betölthetné ezt a szerepet. Reméltem, hogyha értesz a kardokhoz, akkor kicsit okíthatnád most. Én a sajnos csak a buzogányomhoz értek, de arról a fiú hallani sem akar.
3467. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-23 20:07:14
Üzenet elküldve: 2021-09-23 20:07:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Alig várom a következő megmérettetést veled Norenn barátom!
* Mondja vidáman Frekderkun. *
- Hát nem nagyszerű Learon? Egy ilyen kemény ember, és mégis milyen barátságos. * Viszonozza a férfi hátlapogatását, aztán még többet iszik a borból, mert nagyon ízlik neki. *
~ Jobb lenne az iszogatást abbahagyni, mert még nagyon megárt nekem. ~
- Igazad van. Megérte eljönni ide. Hát igaz ami igaz értek a kardforgatáshoz, de én jobban szeretem a baltámat használni. valahogy már jobban kezemre áll. Régen volt kardom is, csak elhagytam egyszer. Ekkor mérgemben olyan fegyvert választottam ami nem olyan feltűnő. Na de egykutya kézi fegyver ez is meg az is. Miért kérded?
- Alig várom a következő megmérettetést veled Norenn barátom!
* Mondja vidáman Frekderkun. *
- Hát nem nagyszerű Learon? Egy ilyen kemény ember, és mégis milyen barátságos. * Viszonozza a férfi hátlapogatását, aztán még többet iszik a borból, mert nagyon ízlik neki. *
~ Jobb lenne az iszogatást abbahagyni, mert még nagyon megárt nekem. ~
- Igazad van. Megérte eljönni ide. Hát igaz ami igaz értek a kardforgatáshoz, de én jobban szeretem a baltámat használni. valahogy már jobban kezemre áll. Régen volt kardom is, csak elhagytam egyszer. Ekkor mérgemben olyan fegyvert választottam ami nem olyan feltűnő. Na de egykutya kézi fegyver ez is meg az is. Miért kérded?
3466. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-23 16:18:44
Üzenet elküldve: 2021-09-23 16:18:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Annak idején, mielőtt a gyermekek idekerültek Learonhoz, sokat kellett hazudniuk, mert néha muszáj volt, ha nem akartak bajba kerülni. Most már itt a pásztormágus mellett megtanulták, hogy kimondhatnak akármit, és legnagyobb bajuk egy jó nagy pofon lesz az anyjuktól, de azt alapvetően ki lehet bírni.*
-Akkor fel kell kössem a gatyámat, mert kijöttem a gyakorlatból! *Válaszol nevetve a férfi, de arcán látszik a komolyság szikrája és az, hogy nem fogja egykönnyen engedni magát legyűrni. Szinte érezni lehet a feszültséget a levegőben amikor a két kar egymásnak feszül és az utolsó pillanatokban, mielőtt Norenn kézfeje az asztalt érintené, még egy-két izzadtságcsepp is lecsorog a halántékán keresztül a nyakára, éles és tiszta vonalat vágva a rárakódott porba, amit a fák közötti munka során kerített magára. Ezt észreveszi az asszonya is, aki ugyan szóvá nem teszi, de arra gondol, hogy most igazán el fogja küldeni fürdeni az urát.*
-Bemegyek melegítek vizet neked Norenn. *Mondja ki végül nagy sóhajtás közepette, amiről a férfi egyből érezheti, hogy mire is megy ki a dolog és lemondóan áll fel az asztaltól.*
-Köszönöm a szkandert! Jó ellenfelem voltál! Pár hónap múlva revansot veszek, addig meg edzeni fogok és javaslom, hogy te se vedd félvállról! Mostantól az ellenfelem vagy Frekderkun uram! *Lapogatja meg a másik hátát és pár vállkörzés kíséretében, hogy fáradt izmait lenyújtsa, bemegy a házba.*
-Nos, ezt még nézi is jó volt! Ritkán látni, hogy Norenn ennyire komolyan vesz valamit! *Mosolyog Learon és újratölti az időközben Morael által odahelyezett kancsóból a két poharat, miközben a másik fiú elkezdi összepakolni a tányérokat, a vendég edényén kívül, mert azt otthagyja, hátha még enni szeretne a jó étvágyú ember.*
-Nos, végül úgy tűnik, érdemes volt idehívni téged a birtokra, Ezüstös-lovag! *Dől hátra a széken a bort kortyolgatva.*
-Mennyire értesz a kardodhoz? *Teszi fel a váratlan kérdést a Sajt-mester.*
*Annak idején, mielőtt a gyermekek idekerültek Learonhoz, sokat kellett hazudniuk, mert néha muszáj volt, ha nem akartak bajba kerülni. Most már itt a pásztormágus mellett megtanulták, hogy kimondhatnak akármit, és legnagyobb bajuk egy jó nagy pofon lesz az anyjuktól, de azt alapvetően ki lehet bírni.*
-Akkor fel kell kössem a gatyámat, mert kijöttem a gyakorlatból! *Válaszol nevetve a férfi, de arcán látszik a komolyság szikrája és az, hogy nem fogja egykönnyen engedni magát legyűrni. Szinte érezni lehet a feszültséget a levegőben amikor a két kar egymásnak feszül és az utolsó pillanatokban, mielőtt Norenn kézfeje az asztalt érintené, még egy-két izzadtságcsepp is lecsorog a halántékán keresztül a nyakára, éles és tiszta vonalat vágva a rárakódott porba, amit a fák közötti munka során kerített magára. Ezt észreveszi az asszonya is, aki ugyan szóvá nem teszi, de arra gondol, hogy most igazán el fogja küldeni fürdeni az urát.*
-Bemegyek melegítek vizet neked Norenn. *Mondja ki végül nagy sóhajtás közepette, amiről a férfi egyből érezheti, hogy mire is megy ki a dolog és lemondóan áll fel az asztaltól.*
-Köszönöm a szkandert! Jó ellenfelem voltál! Pár hónap múlva revansot veszek, addig meg edzeni fogok és javaslom, hogy te se vedd félvállról! Mostantól az ellenfelem vagy Frekderkun uram! *Lapogatja meg a másik hátát és pár vállkörzés kíséretében, hogy fáradt izmait lenyújtsa, bemegy a házba.*
-Nos, ezt még nézi is jó volt! Ritkán látni, hogy Norenn ennyire komolyan vesz valamit! *Mosolyog Learon és újratölti az időközben Morael által odahelyezett kancsóból a két poharat, miközben a másik fiú elkezdi összepakolni a tányérokat, a vendég edényén kívül, mert azt otthagyja, hátha még enni szeretne a jó étvágyú ember.*
-Nos, végül úgy tűnik, érdemes volt idehívni téged a birtokra, Ezüstös-lovag! *Dől hátra a széken a bort kortyolgatva.*
-Mennyire értesz a kardodhoz? *Teszi fel a váratlan kérdést a Sajt-mester.*
3465. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-13 13:09:58
Üzenet elküldve: 2021-09-13 13:09:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* A gyerek megjegyzésén miszerint dolgoznia kellene jót nevet, és úgy érzi megkedvelte a gyereket, mivel világ életében az őszinte lényeket kedvelte legyen az bármilyen fajú, nemű, vagy korú. Aztán örömmel hallja, hogy Norenn elfogadja a kihívást. Neki készülnek a nagy erőpróbának. *
- Figyelmeztetlek Norenn, hogy ehhez a játékhoz nemelég az erő. Gyakorlatnak is kell lenni. Márpedig én ezt egy időben sokat csináltam.
* Helyet csinál a két karnak az asztalon a volt lovag. Megszorítja a munkásember kezét, és nagy nagy erőlködések után sikerül lenyomni Norennt. *
- Gratulálok! Kemény ellenfél voltál.
* Freknek egy kicsit megfájdult a karja, de megpróbálja nem kimutatni, hiszen az önérzete nem engedi. *
* A gyerek megjegyzésén miszerint dolgoznia kellene jót nevet, és úgy érzi megkedvelte a gyereket, mivel világ életében az őszinte lényeket kedvelte legyen az bármilyen fajú, nemű, vagy korú. Aztán örömmel hallja, hogy Norenn elfogadja a kihívást. Neki készülnek a nagy erőpróbának. *
- Figyelmeztetlek Norenn, hogy ehhez a játékhoz nemelég az erő. Gyakorlatnak is kell lenni. Márpedig én ezt egy időben sokat csináltam.
* Helyet csinál a két karnak az asztalon a volt lovag. Megszorítja a munkásember kezét, és nagy nagy erőlködések után sikerül lenyomni Norennt. *
- Gratulálok! Kemény ellenfél voltál.
* Freknek egy kicsit megfájdult a karja, de megpróbálja nem kimutatni, hiszen az önérzete nem engedi. *
3464. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-11 17:35:26
Üzenet elküldve: 2021-09-11 17:35:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Az asszony nézi, ahogy a férfi egymás után három tányér levest is megeszik és bár arcán ez nem látszik, erre gondol.* ~Mégis milyen útszélről szed fel mindig Learon úr embereket? Ez lehet a hobbija, hogy a nincsteleneket eteti és felkarolja!~ *Hiszen ők maguk is azok voltak, de azért a nő szerint ez mégis valahogy más, bár nem tudja, hogy miért.*
-Látszik! *Válaszolja az éhezés dolgára a nagyobbik gyerek.*
-A bácsinak el kéne menni dolgozni, hogy legyen pénze ételre! *Nevet lábát lógázva a kisebbik.*
-Pedig mióta volt a forradalom, ritkán látok ilyen éhes embert. *Teszi hozzá meglátását Norenn, aki egy felajánlást is kap. Megint. Nem érti, hogy miért nem Learonnal akar megmérkőzni a férfi, hiszen a mágus erőben is jóval felette van mindannyiuknak, nem csak tudásban. Úgy tudta, hogy az erősebbel jó megmérkőzni, nem a gyengébbel.* ~Persze közel sem biztos, hogy gyengébb vagyok, hiszen látom, hogy szegény kiéhezett fickó nem lehet a toppon! Én minden nap eszek, ő meg olyan éhes volt, hogy három pohár bor úgy fejbe vágta, hogy félrebeszélt!~ *Gondolkodik így magában Norenn.*
-Jó, legyen! Szkanderozzunk, de aztán ne legyen harag, ha legyőzöm! Aztán utána ehet még egy tányér levest, ne mondja senki, hogy nem etetünk meg akárkit! *Ez az utolsó mondat még akár sértő is lehet, ha annak veszi a férfi, de Wojest lássa lelkét, Norenn nem annak szánta.*
-Mondanám, hogy beszállok én is, de valóban nem lenne esélyetek ellenem! *Nevet a mágus a két összeakaszkodón, de a tények azok tények. Egyébként is jó erőben volt, de mióta Abogrtól megkapta a gyűrűjét, már a legerősebb emberek között van.*
*Az asszony nézi, ahogy a férfi egymás után három tányér levest is megeszik és bár arcán ez nem látszik, erre gondol.* ~Mégis milyen útszélről szed fel mindig Learon úr embereket? Ez lehet a hobbija, hogy a nincsteleneket eteti és felkarolja!~ *Hiszen ők maguk is azok voltak, de azért a nő szerint ez mégis valahogy más, bár nem tudja, hogy miért.*
-Látszik! *Válaszolja az éhezés dolgára a nagyobbik gyerek.*
-A bácsinak el kéne menni dolgozni, hogy legyen pénze ételre! *Nevet lábát lógázva a kisebbik.*
-Pedig mióta volt a forradalom, ritkán látok ilyen éhes embert. *Teszi hozzá meglátását Norenn, aki egy felajánlást is kap. Megint. Nem érti, hogy miért nem Learonnal akar megmérkőzni a férfi, hiszen a mágus erőben is jóval felette van mindannyiuknak, nem csak tudásban. Úgy tudta, hogy az erősebbel jó megmérkőzni, nem a gyengébbel.* ~Persze közel sem biztos, hogy gyengébb vagyok, hiszen látom, hogy szegény kiéhezett fickó nem lehet a toppon! Én minden nap eszek, ő meg olyan éhes volt, hogy három pohár bor úgy fejbe vágta, hogy félrebeszélt!~ *Gondolkodik így magában Norenn.*
-Jó, legyen! Szkanderozzunk, de aztán ne legyen harag, ha legyőzöm! Aztán utána ehet még egy tányér levest, ne mondja senki, hogy nem etetünk meg akárkit! *Ez az utolsó mondat még akár sértő is lehet, ha annak veszi a férfi, de Wojest lássa lelkét, Norenn nem annak szánta.*
-Mondanám, hogy beszállok én is, de valóban nem lenne esélyetek ellenem! *Nevet a mágus a két összeakaszkodón, de a tények azok tények. Egyébként is jó erőben volt, de mióta Abogrtól megkapta a gyűrűjét, már a legerősebb emberek között van.*
3463. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-11 13:40:00
Üzenet elküldve: 2021-09-11 13:40:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* Nagy étvággyal elfogyaszt még egymásutánban két tányér levest. S közben hallgatja Learon beszédét a szellemekről, amire ő már olyan nagyon nem koncentrál . *
- Hát eléggé ki voltam éhezve. * Mosolyog a férfi. *
- Köszönöm az ételt. Nos Norenn barátom, ha hívhatlak így. Biztosan nem akarsz ellenem valamiben kiállni? Akármi jó lesz. Nehogy magadra vedd csak ugye a mágussal úgyse bírnék, aztán meg már rég volt részem erőbeli kihívásban. Ha a gazda is úgy látja akkor válasszon ő abban, hogy mi legyen a kihívás. * Frekderkun folyamatosan méregeti a szerencsétlen szolgálót, mert valamiért érzi, hogy ebbe az emberbe valamilyen nyers erő szorult. *
A hozzászólás írója (Ezüstös Frekderkun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.11 15:45:03
* Nagy étvággyal elfogyaszt még egymásutánban két tányér levest. S közben hallgatja Learon beszédét a szellemekről, amire ő már olyan nagyon nem koncentrál . *
- Hát eléggé ki voltam éhezve. * Mosolyog a férfi. *
- Köszönöm az ételt. Nos Norenn barátom, ha hívhatlak így. Biztosan nem akarsz ellenem valamiben kiállni? Akármi jó lesz. Nehogy magadra vedd csak ugye a mágussal úgyse bírnék, aztán meg már rég volt részem erőbeli kihívásban. Ha a gazda is úgy látja akkor válasszon ő abban, hogy mi legyen a kihívás. * Frekderkun folyamatosan méregeti a szerencsétlen szolgálót, mert valamiért érzi, hogy ebbe az emberbe valamilyen nyers erő szorult. *
A hozzászólás írója (Ezüstös Frekderkun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.11 15:45:03
3462. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-10 14:38:41
Üzenet elküldve: 2021-09-10 14:38:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem igazán érti a visszakérdezést, hiszen számára egyértelmű, hogy a Szellemek léteznek és segítenek. Ennek nem egyszer bizonyosságát látta a saját szemével és hallotta a saját fülével.*
-Persze, hogy komolyan! *Válaszol és maga is szed a levesből, aztán pedig hagyja, hogy előbb Norenn, majd a felesége szedjen magának, majd pedig a gyerekeknek is. A kisebbik alig éri még fel az asztalt, hiszen nemrég lett hét éves és az asztal pedig nagy, nem gyermekre van méretezve.*
-Nem kell hozzájuk imádkozni, nem azért segítenek. Emlékezni kell rájuk és tisztelni őket. A legtöbb viszont anélkül is segít. Biztos vagyok benne, hogy a két öregasszonyon kívül más védőszellemem is van, akikről még csak nem is tudok! *Neveti el magát, hiszen rokonságuk hatalmas és nem egy jótevője volt a pásztornak gyermekkorában, akik közül a legtöbben már nem élnek, hiszen maga a Sajt-mester is egy koros ember már.*
-Én például ha meghalok, biztos, hogy ennek a két fiúnak leszek a védőszelleme! *Nyúl oda a nagyobbikhoz, hogy megborzolja annak haját, mire amaz csak teli szájjal vigyorog rá.*
-Learon úr, mindig lekötelez minket! *Válaszol Fortas-asszony az elhangzottakra meghatódva.*
-A Szellemek nem olyanok mint az istenek. Az istenek mindig mindenféle dolgokat kérnek azért cserébe, hogy adjanak valamit. Némelyik jobb, mások gonoszabb dolgokat, de egy se segít azért, hogy a pártfogoltjának jó legyen. Nos, a Szellemek ebben különböznek tőlük. *Aztán ahogy kanalazza a levest, elégedetten hümmög hozzá.*
-Meg kell mondjam, nagyon finom lett ez a leves! *Méltatja a pásztormágus az ételt és lapátolja is befelé a képébe, mert eléggé megéhezett már.*
*Nem igazán érti a visszakérdezést, hiszen számára egyértelmű, hogy a Szellemek léteznek és segítenek. Ennek nem egyszer bizonyosságát látta a saját szemével és hallotta a saját fülével.*
-Persze, hogy komolyan! *Válaszol és maga is szed a levesből, aztán pedig hagyja, hogy előbb Norenn, majd a felesége szedjen magának, majd pedig a gyerekeknek is. A kisebbik alig éri még fel az asztalt, hiszen nemrég lett hét éves és az asztal pedig nagy, nem gyermekre van méretezve.*
-Nem kell hozzájuk imádkozni, nem azért segítenek. Emlékezni kell rájuk és tisztelni őket. A legtöbb viszont anélkül is segít. Biztos vagyok benne, hogy a két öregasszonyon kívül más védőszellemem is van, akikről még csak nem is tudok! *Neveti el magát, hiszen rokonságuk hatalmas és nem egy jótevője volt a pásztornak gyermekkorában, akik közül a legtöbben már nem élnek, hiszen maga a Sajt-mester is egy koros ember már.*
-Én például ha meghalok, biztos, hogy ennek a két fiúnak leszek a védőszelleme! *Nyúl oda a nagyobbikhoz, hogy megborzolja annak haját, mire amaz csak teli szájjal vigyorog rá.*
-Learon úr, mindig lekötelez minket! *Válaszol Fortas-asszony az elhangzottakra meghatódva.*
-A Szellemek nem olyanok mint az istenek. Az istenek mindig mindenféle dolgokat kérnek azért cserébe, hogy adjanak valamit. Némelyik jobb, mások gonoszabb dolgokat, de egy se segít azért, hogy a pártfogoltjának jó legyen. Nos, a Szellemek ebben különböznek tőlük. *Aztán ahogy kanalazza a levest, elégedetten hümmög hozzá.*
-Meg kell mondjam, nagyon finom lett ez a leves! *Méltatja a pásztormágus az ételt és lapátolja is befelé a képébe, mert eléggé megéhezett már.*
3461. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-09-09 14:00:32
Üzenet elküldve: 2021-09-09 14:00:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* A lovag férfi furán néz Learonra akit most már saját magánál is furábbnak lát, pedig ő sem akárki ilyen téren. *
- Mond te komolyan hiszel a szellemekben? Nem mondom én is egy kicsit, de azért amikor a védőszellemek nyújtotta segítségre gondolok akkor valahogy ezt úgy értelmezem, hogy az istenek helyett a szellemeket kellene imádnunk. De ez nekem nem tetszik. Na mindegy én elfogadok mindenkit emberileg. Főleg téged Learon. Mindegy nekem, hogy miben hiszel. Amúgy meg csaknem a baromfi termesztésben lenne a sikerem. * Itt Frek egy jót nevet. Lassan megérkezik Norenn asszonya akinek reakcióját nagyon szimpatikusnak találja a lovag. A gyerekek is leülnek, és elkezdődik végre az étkezés. *
- Na akkor jó étvágyat!
* Fekderkun olyan mohón eszik, hogy azon a gazda vagy a szolgája talán még fel is figyel. *
* A lovag férfi furán néz Learonra akit most már saját magánál is furábbnak lát, pedig ő sem akárki ilyen téren. *
- Mond te komolyan hiszel a szellemekben? Nem mondom én is egy kicsit, de azért amikor a védőszellemek nyújtotta segítségre gondolok akkor valahogy ezt úgy értelmezem, hogy az istenek helyett a szellemeket kellene imádnunk. De ez nekem nem tetszik. Na mindegy én elfogadok mindenkit emberileg. Főleg téged Learon. Mindegy nekem, hogy miben hiszel. Amúgy meg csaknem a baromfi termesztésben lenne a sikerem. * Itt Frek egy jót nevet. Lassan megérkezik Norenn asszonya akinek reakcióját nagyon szimpatikusnak találja a lovag. A gyerekek is leülnek, és elkezdődik végre az étkezés. *
- Na akkor jó étvágyat!
* Fekderkun olyan mohón eszik, hogy azon a gazda vagy a szolgája talán még fel is figyel. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344