Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 179 (3561. - 3580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3580. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-17 17:05:39
Üzenet elküldve: 2021-11-17 17:05:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd//
*Rorkirt egyáltalán nem zavarja a kutya sem, hozzászokott már, sőt, igazából szereti az állatokat. Van neki is egy nagyobb testű házőrzője otthon, úgyhogy ha esetleg közel merészkedik, úgy kedvesen szól hozzá, talán még a kezét is közelebb nyújtja, hogy megszaglászhassa azt. Csak úgy a barátság jeleként. A kapott instrukciókra nagyon figyel, bár neki egyik név sem mond semmit, mert nem tudja, hogy mit hogy hívnak. Persze azért az, hogy hegy, folyó, és gázló azért csak-csak célt ér.*
-A szellemek tudhatják csak, hogy hol nézhettem félre az utat. Talán túl sok minden járt a fejemben.
*Jelképesen meg is tapogatja a halántékát a mutatóujjával, majd megrázza a fejét.*
-Köszönöm. Az útbaigazítást is.
*Feleli, majd helyet foglal. A kunyhó belülről egyszerű, de mégis megvan a maga bája. Dolgos ember lakik itt, ezt a vak is meg tudná mondani, ami igencsak becsületes dolog. Bár a Rorkir félék csak akkor láthatnak ilyet, ha beinvitálják, vagy éppen kifosztanak egyet. A kapott veknit jóízűen kezdi enni, meg-meg kenve egy merítésnyi zsírral a késről, s a tejet sem rest nagy kortyokkal magába dönteni.*
-Friss?
*Kérdezi a tejre nézve, na nem rossz szándékból, éppen ellenkezőleg, igazán ízlik neki.*
-Mondja el is ad?
*Nem is tudja, hogy honnan jött a kérdés, de valahogy csak kibukik belőle. A kutya dolgán jót mosolyog, sosem félt ezektől a jószágoktól, mint sok városi ficsúr. Bizony az ember legjobb barátai már sok-sok éve, hosszabb ideje, mint ameddig ő el tud számolni, az biztos.*
-Meg.
*Nyeli le az utolsó falatokat, mielőtt folytatná.*
-Magának nem kell segítség? Nem vagyok kuruzsló, de van két karom, ha meg kell fogni valamit.
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.17 17:05:55
*Rorkirt egyáltalán nem zavarja a kutya sem, hozzászokott már, sőt, igazából szereti az állatokat. Van neki is egy nagyobb testű házőrzője otthon, úgyhogy ha esetleg közel merészkedik, úgy kedvesen szól hozzá, talán még a kezét is közelebb nyújtja, hogy megszaglászhassa azt. Csak úgy a barátság jeleként. A kapott instrukciókra nagyon figyel, bár neki egyik név sem mond semmit, mert nem tudja, hogy mit hogy hívnak. Persze azért az, hogy hegy, folyó, és gázló azért csak-csak célt ér.*
-A szellemek tudhatják csak, hogy hol nézhettem félre az utat. Talán túl sok minden járt a fejemben.
*Jelképesen meg is tapogatja a halántékát a mutatóujjával, majd megrázza a fejét.*
-Köszönöm. Az útbaigazítást is.
*Feleli, majd helyet foglal. A kunyhó belülről egyszerű, de mégis megvan a maga bája. Dolgos ember lakik itt, ezt a vak is meg tudná mondani, ami igencsak becsületes dolog. Bár a Rorkir félék csak akkor láthatnak ilyet, ha beinvitálják, vagy éppen kifosztanak egyet. A kapott veknit jóízűen kezdi enni, meg-meg kenve egy merítésnyi zsírral a késről, s a tejet sem rest nagy kortyokkal magába dönteni.*
-Friss?
*Kérdezi a tejre nézve, na nem rossz szándékból, éppen ellenkezőleg, igazán ízlik neki.*
-Mondja el is ad?
*Nem is tudja, hogy honnan jött a kérdés, de valahogy csak kibukik belőle. A kutya dolgán jót mosolyog, sosem félt ezektől a jószágoktól, mint sok városi ficsúr. Bizony az ember legjobb barátai már sok-sok éve, hosszabb ideje, mint ameddig ő el tud számolni, az biztos.*
-Meg.
*Nyeli le az utolsó falatokat, mielőtt folytatná.*
-Magának nem kell segítség? Nem vagyok kuruzsló, de van két karom, ha meg kell fogni valamit.
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.17 17:05:55
3579. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-17 11:07:12
Üzenet elküldve: 2021-11-17 11:07:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Ezek a pásztormágusok! *Csóválja meg a fejét elítélően.*
-Csak a baj van velük! Aljas módon eltérítik a leggyönyörűbb lányokat! *Csatlakozik ő is a játékhoz, de végül neki is fel kell adnia szerepét, hiszen olyan elbűvölően cseng a fülében Nys kacagása, hogy inkább azt hallgatná, mint saját hangját. Erővel nyomja el saját nevetését, hogy ne zavarja meg a karjaiban cipelt nő viháncolását. Szó mi szó, régen volt ennyire jó kedvében a pásztor, így inkább kiélvezi a dolgot és feladja saját vágyát, hogy alakíthasson, pedig nem szokása ilyesmit csinálni. Szeret a középpontban lenni, de most, hogy egy ennyivel szemrevalóbb valakit tarthat az ölében, nem érzi szükségét.* ~Csak akkor se feledd ezt a köszönést, amikor a dézsában leszünk!~ *Mert bizony az ő fejében már ketten vannak abban a vízben. Nem is tudja miért, de most ez tűnik a legvalószínűbb kimenetelnek. Egészen furcsa folyama ez a napnak. Alig pár perce találkoztak és már is úgy tűnik, mintha már legalább napok, hónapok óta ismernék egymást.* ~Akkor azt hiszem a legjobb lenne kipróbálni, hogy melyik a legjobb.~ *Ez már majdnem kiszalad a száján, de lenézve a lányra, egészen úgy tűnik fel neki a dolog, hogyha ilyen közönséges dolgot kimondana, akkor ez az egész kis tündéri jelenés szilánkjaira hullana. Nem illik egy ilyen szép pillanathoz ilyen mondat, így megmarad a férfi fejében. Ott tökéletesen megvan a helye. Pontosan ezt erősíti, mikor látja, hogy a Fortas fiúk nevetésére mennyire elvörösödik az ő kis hercegnője. Ennek hatására Learonnak kedve szottyan nevetni, hiszen nem is lehet kibírni egy ilyen ábrázatot anélkül.*
-Te vagy a legelbűvölőbb hörcsög, akit valaha láttam. *Nem mintha sokat látott volna az említett rágcsálóból, de ez most talán nem is lényeges. Nem szomorodik el, mikor kiderül, hogy csak később vonulnak be a házba, hogy élvezhessék a dézsa és a gyümölcslé társaságát, hiszen elég fontosak neki munkásai is, hogy megismertesse velük Nyst. Csak úgy fél szemmel látja, hogy a menyét a földre kerül. Reméli, hogy az állat nem fog semmi rendetlenséget csinálni a kecskéi között, mert a végén még baj is lehet belőle, ha megijeszti az egyik állatot.* ~Bár, ahogy eddig láttam inkább csak alszik, mint hogy bajt keverne.~ *Még egy pillantást vet a kis vörös bundásra, majd elindul a lánnyal, odatartva neki kezét, azzal a reménnyel, hogy belé karoljon vagy megfoghassa a kezét, esetleg bármi ilyesmi. Persze nem erőszakoskodik ő. Már messziről int a férfinak, hogy az feltápászkodhasson a fa alól és még le is porolhassa magát, hogy jó színben tűnjön fel Nys előtt. Mikor odaérnek, a paraszt kezet nyújt nekik. Norenn nem igazán van tisztában az illemszokásokkal, de megtesz minden tőle telhetőt, így előbb a lány felé tartja ki bőrkeményedéses, erős kezét.*
-Üdvözletem hölgyem, Learon uram! *Egy mosoly után Learonra néz, várva, hogy amaz bemutassa őket egymásnak.*
-Nysity Shyinau kisasszony. Az úton találtam kissé elveszve, szóval hazahoztam. *Ez talán egy kissé viccesnek is hathat, de ő csak az igazat mondja és a munkása már tisztában van hóbortjaival, bár azt nem szokta meg, hogy csak úgy lányokat hoz a birtokra. A középkorú férfi csak mosolyog és bólint egyet.*
-Örülök, hogy itt van. Rég láttam ennyire boldognak az uramat! *Teszi még hozzá, ahogy a pásztormágusra pillant.*
-Ő pedig Norenn Fortas, aki birtokomat igazgatja, mikor nem vagyok itt és segédkezik nekem mikor igen! Remek ember. *Mutatja be a férfit, miközben látja, hogy a két fiú is megindul feléjük.*
-Ezek a pásztormágusok! *Csóválja meg a fejét elítélően.*
-Csak a baj van velük! Aljas módon eltérítik a leggyönyörűbb lányokat! *Csatlakozik ő is a játékhoz, de végül neki is fel kell adnia szerepét, hiszen olyan elbűvölően cseng a fülében Nys kacagása, hogy inkább azt hallgatná, mint saját hangját. Erővel nyomja el saját nevetését, hogy ne zavarja meg a karjaiban cipelt nő viháncolását. Szó mi szó, régen volt ennyire jó kedvében a pásztor, így inkább kiélvezi a dolgot és feladja saját vágyát, hogy alakíthasson, pedig nem szokása ilyesmit csinálni. Szeret a középpontban lenni, de most, hogy egy ennyivel szemrevalóbb valakit tarthat az ölében, nem érzi szükségét.* ~Csak akkor se feledd ezt a köszönést, amikor a dézsában leszünk!~ *Mert bizony az ő fejében már ketten vannak abban a vízben. Nem is tudja miért, de most ez tűnik a legvalószínűbb kimenetelnek. Egészen furcsa folyama ez a napnak. Alig pár perce találkoztak és már is úgy tűnik, mintha már legalább napok, hónapok óta ismernék egymást.* ~Akkor azt hiszem a legjobb lenne kipróbálni, hogy melyik a legjobb.~ *Ez már majdnem kiszalad a száján, de lenézve a lányra, egészen úgy tűnik fel neki a dolog, hogyha ilyen közönséges dolgot kimondana, akkor ez az egész kis tündéri jelenés szilánkjaira hullana. Nem illik egy ilyen szép pillanathoz ilyen mondat, így megmarad a férfi fejében. Ott tökéletesen megvan a helye. Pontosan ezt erősíti, mikor látja, hogy a Fortas fiúk nevetésére mennyire elvörösödik az ő kis hercegnője. Ennek hatására Learonnak kedve szottyan nevetni, hiszen nem is lehet kibírni egy ilyen ábrázatot anélkül.*
-Te vagy a legelbűvölőbb hörcsög, akit valaha láttam. *Nem mintha sokat látott volna az említett rágcsálóból, de ez most talán nem is lényeges. Nem szomorodik el, mikor kiderül, hogy csak később vonulnak be a házba, hogy élvezhessék a dézsa és a gyümölcslé társaságát, hiszen elég fontosak neki munkásai is, hogy megismertesse velük Nyst. Csak úgy fél szemmel látja, hogy a menyét a földre kerül. Reméli, hogy az állat nem fog semmi rendetlenséget csinálni a kecskéi között, mert a végén még baj is lehet belőle, ha megijeszti az egyik állatot.* ~Bár, ahogy eddig láttam inkább csak alszik, mint hogy bajt keverne.~ *Még egy pillantást vet a kis vörös bundásra, majd elindul a lánnyal, odatartva neki kezét, azzal a reménnyel, hogy belé karoljon vagy megfoghassa a kezét, esetleg bármi ilyesmi. Persze nem erőszakoskodik ő. Már messziről int a férfinak, hogy az feltápászkodhasson a fa alól és még le is porolhassa magát, hogy jó színben tűnjön fel Nys előtt. Mikor odaérnek, a paraszt kezet nyújt nekik. Norenn nem igazán van tisztában az illemszokásokkal, de megtesz minden tőle telhetőt, így előbb a lány felé tartja ki bőrkeményedéses, erős kezét.*
-Üdvözletem hölgyem, Learon uram! *Egy mosoly után Learonra néz, várva, hogy amaz bemutassa őket egymásnak.*
-Nysity Shyinau kisasszony. Az úton találtam kissé elveszve, szóval hazahoztam. *Ez talán egy kissé viccesnek is hathat, de ő csak az igazat mondja és a munkása már tisztában van hóbortjaival, bár azt nem szokta meg, hogy csak úgy lányokat hoz a birtokra. A középkorú férfi csak mosolyog és bólint egyet.*
-Örülök, hogy itt van. Rég láttam ennyire boldognak az uramat! *Teszi még hozzá, ahogy a pásztormágusra pillant.*
-Ő pedig Norenn Fortas, aki birtokomat igazgatja, mikor nem vagyok itt és segédkezik nekem mikor igen! Remek ember. *Mutatja be a férfit, miközben látja, hogy a két fiú is megindul feléjük.*
3578. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-17 08:21:19
Üzenet elküldve: 2021-11-17 08:21:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Strat számára igencsak érdekes élmény ez az egész. Furcsa energiákat érez csapongani, persze nem úgy, ahogy azt egy ehhez értő mágus, vagy druida tenné, már ha létezik efféle mágia. Pusztán csak érzi, akár mint egy hatodik érzék, ha tetszik. Sosem látott még igazi varázslatot, csak hallott róla, vagy zenélt olyanokról, akik igen, vagy cdsk hazudott valamit. De ez most más. Ingerli a gondolat, hogy mennyi mindent nem látott még a világból, pedig mindig is úgy hitte, hogy ő bizony nagyon sokfelé járt már. Kétkedve figyeli az előtte zajló eseményeket. Szobrok formálásáról esik szó pusztán elemi erők segítségével, aztán pedig a borba is életet lehel Learon, amit újfent meg kell emésztenie. Valahol azért örömmel is eltölti ez az egész, mert unott napjai jövőképe helyére valami új és izgalmas irány költözik. Legalábbis a fejében.*
-Remélem oda is meghív, ha valóban ilyesmiket tervez.
*Feleli Relaelnek a fogadó dolgára. Persze nem akarja már most bekuncsorogni magát (vagy mégis?), de igencsak jól jönne neki a munka, úgyhogy ha lehetősége lesz rá, akkor igyekszik belopni magát a szívébe, hogy gondoljon majd rá, amikor eljön a döntő pillanat. *
-Ha szüksége lenne egy aranykezű muzsikusra ne habozzon megkeresni.
*Egy apró kacsintást is megenged magának, ha sikerül elkapnia a nő tekintetét. A feszültség azonban a többiek között, főleg a sötételf és a pasztormágus között nem igazán csitul, ez pedig nem jelent semmi jót. Főleg, hogy amaz énekelni kezd egy kedves történetet, miközben, legalábbis ahogy Strat szakavatott szeme látja, Learonra koncentrál. A tündér egy darabig csak halkan, de észrevehetően kopog egy ujjával az asztalon a dallamra, mielőtt feszülten pillantana körbe a többiek reakcióját várva. Nagyon sokan szeretik ha zenével, énekkel elbájolják őket, de látott már csúnya dolgokat, ezeket az alakokat pedig alig ismeri egy pár italnyi idő óta. Ennek okán egy pár szőlőszemet vesz el az asztalról, majd lassan feláll, és az ajtóhoz közelebbi ablakhoz sétál. Persze ez kívülről csak úgy tűnik, mintha a kedves dalra nézelődne ki az ablakon az esetleges kilátásban gyönyörködve. Közben pedig egyik kezével ütemesen dobja szájába a szőlőszemet egyesével. És várja, hogy hová fut ki ez a történet. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Strat számára igencsak érdekes élmény ez az egész. Furcsa energiákat érez csapongani, persze nem úgy, ahogy azt egy ehhez értő mágus, vagy druida tenné, már ha létezik efféle mágia. Pusztán csak érzi, akár mint egy hatodik érzék, ha tetszik. Sosem látott még igazi varázslatot, csak hallott róla, vagy zenélt olyanokról, akik igen, vagy cdsk hazudott valamit. De ez most más. Ingerli a gondolat, hogy mennyi mindent nem látott még a világból, pedig mindig is úgy hitte, hogy ő bizony nagyon sokfelé járt már. Kétkedve figyeli az előtte zajló eseményeket. Szobrok formálásáról esik szó pusztán elemi erők segítségével, aztán pedig a borba is életet lehel Learon, amit újfent meg kell emésztenie. Valahol azért örömmel is eltölti ez az egész, mert unott napjai jövőképe helyére valami új és izgalmas irány költözik. Legalábbis a fejében.*
-Remélem oda is meghív, ha valóban ilyesmiket tervez.
*Feleli Relaelnek a fogadó dolgára. Persze nem akarja már most bekuncsorogni magát (vagy mégis?), de igencsak jól jönne neki a munka, úgyhogy ha lehetősége lesz rá, akkor igyekszik belopni magát a szívébe, hogy gondoljon majd rá, amikor eljön a döntő pillanat. *
-Ha szüksége lenne egy aranykezű muzsikusra ne habozzon megkeresni.
*Egy apró kacsintást is megenged magának, ha sikerül elkapnia a nő tekintetét. A feszültség azonban a többiek között, főleg a sötételf és a pasztormágus között nem igazán csitul, ez pedig nem jelent semmi jót. Főleg, hogy amaz énekelni kezd egy kedves történetet, miközben, legalábbis ahogy Strat szakavatott szeme látja, Learonra koncentrál. A tündér egy darabig csak halkan, de észrevehetően kopog egy ujjával az asztalon a dallamra, mielőtt feszülten pillantana körbe a többiek reakcióját várva. Nagyon sokan szeretik ha zenével, énekkel elbájolják őket, de látott már csúnya dolgokat, ezeket az alakokat pedig alig ismeri egy pár italnyi idő óta. Ennek okán egy pár szőlőszemet vesz el az asztalról, majd lassan feláll, és az ajtóhoz közelebbi ablakhoz sétál. Persze ez kívülről csak úgy tűnik, mintha a kedves dalra nézelődne ki az ablakon az esetleges kilátásban gyönyörködve. Közben pedig egyik kezével ütemesen dobja szájába a szőlőszemet egyesével. És várja, hogy hová fut ki ez a történet. *
3577. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-17 07:36:11
Üzenet elküldve: 2021-11-17 07:36:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rorkir//
*Trodd már többet elért az életében mint valaha hitte volna. Van háza, saját jószága ha nem is sok, megbecsült és békés életet él. Persze talál még dogot magának és van még mire vágynia, de már ezért is mindig hálát ad. Biccent a köszönetre, majd a veder tejet kézbe véve vezeti a másikat. Mándli közben a férfi lábához szalad, megszaglássza majd elszalad. Aztán vissza és megint el. Ismerkedik. Az elhangzottak zavarosságán a pásztor nem akad fenn. Megfontolja a dolgot aztán válaszol.*
-A kalácsfalvi piac a folyó túloldalán van. Lovon kell egy kicsit kerülni a közeli gázlóig. A korsó meg a hegy lábánál van.
*Nem könnyű megzavarni Trodd fejét vagy ha mégis akkor kellő elmélkedés után a legtöbb dolgot kitalálja. Most annyira sokat nem kellett gondolkodnia. Páncélos férfi fegyverrel az oldalán aki az úrnő utasításait követi. Egy tharg harcos. A másik se akad fenn azon, hogy nem épp a legfrissebb kenyeret tartja otthon a férfi. Mikor bemennek a házba akkor a barbárnak ha jó a megfigyelőképessége hamar össze is rakhatja az okokat. Ami díszek vannak a házban azok a falon lógnak és leginkább pásztorkészségek, asztalosszerszámok vagy tányérok köcsögök, kancsók. Virág nincs az asztalon, de a földön van némi fel nem takarított fűrészpor és a használt tárgyak kézközelben vannak hagyva nem pedig úgy, hogy valamilyen harmóniát alkossanak a környezetükkel. Röviden női kéz keze nem látszik itt. Egyébként egy átlagos kis parasztkunyhó konyhája és étkezője. Van kemence, egy faasztal székekkel két ajtó amikről ha a másik ismerős a falusi építészetben sejtheti, hogy az egyik a hálóba a másik a kamrába vezet.*
-Tessék csak leülni!
*Azzal a pásztor nekiáll rendezkedni. Dob egy fát a tűzre, kiönti a tejet vödörből kancsóba, azt meg egy fapoharat odatesz az asztalra, a maradék tejjel bemegy a kamrába, ahonnan meg egy kis fatálcán megkezdett olyan harmadcipóval, késsel meg egy bödön zsírral jön ki amik szintén az asztalra kerülnek. A kenyér valóban nem a legfrissebb ha vág egy szeletet már erősen morzsálódik, de legalább nem penészes. Magának is kerít egy poharat és tölt a tejből. Mándli az idegen mellé ül le és szuggerálja evés közben amiért a pásztor rá is szól.*
-No!
*Nem épp a legerélyesebb felszólítás, de a kutya ért belőle. Elszégyellve magát bevonul az asztal alá gazdája lábához. Trodd pedig hallgatva nézi a másikat.*
*Trodd már többet elért az életében mint valaha hitte volna. Van háza, saját jószága ha nem is sok, megbecsült és békés életet él. Persze talál még dogot magának és van még mire vágynia, de már ezért is mindig hálát ad. Biccent a köszönetre, majd a veder tejet kézbe véve vezeti a másikat. Mándli közben a férfi lábához szalad, megszaglássza majd elszalad. Aztán vissza és megint el. Ismerkedik. Az elhangzottak zavarosságán a pásztor nem akad fenn. Megfontolja a dolgot aztán válaszol.*
-A kalácsfalvi piac a folyó túloldalán van. Lovon kell egy kicsit kerülni a közeli gázlóig. A korsó meg a hegy lábánál van.
*Nem könnyű megzavarni Trodd fejét vagy ha mégis akkor kellő elmélkedés után a legtöbb dolgot kitalálja. Most annyira sokat nem kellett gondolkodnia. Páncélos férfi fegyverrel az oldalán aki az úrnő utasításait követi. Egy tharg harcos. A másik se akad fenn azon, hogy nem épp a legfrissebb kenyeret tartja otthon a férfi. Mikor bemennek a házba akkor a barbárnak ha jó a megfigyelőképessége hamar össze is rakhatja az okokat. Ami díszek vannak a házban azok a falon lógnak és leginkább pásztorkészségek, asztalosszerszámok vagy tányérok köcsögök, kancsók. Virág nincs az asztalon, de a földön van némi fel nem takarított fűrészpor és a használt tárgyak kézközelben vannak hagyva nem pedig úgy, hogy valamilyen harmóniát alkossanak a környezetükkel. Röviden női kéz keze nem látszik itt. Egyébként egy átlagos kis parasztkunyhó konyhája és étkezője. Van kemence, egy faasztal székekkel két ajtó amikről ha a másik ismerős a falusi építészetben sejtheti, hogy az egyik a hálóba a másik a kamrába vezet.*
-Tessék csak leülni!
*Azzal a pásztor nekiáll rendezkedni. Dob egy fát a tűzre, kiönti a tejet vödörből kancsóba, azt meg egy fapoharat odatesz az asztalra, a maradék tejjel bemegy a kamrába, ahonnan meg egy kis fatálcán megkezdett olyan harmadcipóval, késsel meg egy bödön zsírral jön ki amik szintén az asztalra kerülnek. A kenyér valóban nem a legfrissebb ha vág egy szeletet már erősen morzsálódik, de legalább nem penészes. Magának is kerít egy poharat és tölt a tejből. Mándli az idegen mellé ül le és szuggerálja evés közben amiért a pásztor rá is szól.*
-No!
*Nem épp a legerélyesebb felszólítás, de a kutya ért belőle. Elszégyellve magát bevonul az asztal alá gazdája lábához. Trodd pedig hallgatva nézi a másikat.*
3576. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-16 21:44:49
Üzenet elküldve: 2021-11-16 21:44:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
* A tündér az egyetlen, akinél hatást ér el a vicc, de ez is több, mint amire a sötételf számított. Persze tudja, és akarta is, hogy a mágus számára sértő legyen, amit előad, de a szavai mellett már nem mehet el szó nélkül. *
- Egyesek szerint a mágia sem több, mint szemfényvesztés. Mások szerint az igazi mágia az, amikor érzéseket, emlékeket váltunk ki valakiben egy történet, vagy egy zenei előadás kapcsán. Megint mások szerint az igazi varázslat az, amikor valaki az utcáról, mindenféle anyagi támasz nélkül, a semmiből épít fel egy kereskedőhálózatot és ad át egy gazdag birodalmat a gyermekeinek. * Megvonja a vállát, és énekelni kezd, először halkan, alig hallhatóan, de közben végig a pásztormágusra figyel. Erősen koncentrál a zenére, és a célpontjára egyaránt, de nem tesz semmi támadó jellegűt, miközben bűvölete alatt tartja a férfit. Egyszerű, fiatal hősről énekel, egy árva gyerekről, aki a wegtoreni utcákat járva rátalált egy bűvös lantra, amin bár sosem tanult, de gyönyörűen tudott játszani. A történet szerint a fiú felnőtt, és olyan gazdag lett, hogy nemesi címet, óriási birtokot vásárolt magának. Visszavonulva élt egy borszőlővel teli birtokon, szerető családja körében. *
* A tündér az egyetlen, akinél hatást ér el a vicc, de ez is több, mint amire a sötételf számított. Persze tudja, és akarta is, hogy a mágus számára sértő legyen, amit előad, de a szavai mellett már nem mehet el szó nélkül. *
- Egyesek szerint a mágia sem több, mint szemfényvesztés. Mások szerint az igazi mágia az, amikor érzéseket, emlékeket váltunk ki valakiben egy történet, vagy egy zenei előadás kapcsán. Megint mások szerint az igazi varázslat az, amikor valaki az utcáról, mindenféle anyagi támasz nélkül, a semmiből épít fel egy kereskedőhálózatot és ad át egy gazdag birodalmat a gyermekeinek. * Megvonja a vállát, és énekelni kezd, először halkan, alig hallhatóan, de közben végig a pásztormágusra figyel. Erősen koncentrál a zenére, és a célpontjára egyaránt, de nem tesz semmi támadó jellegűt, miközben bűvölete alatt tartja a férfit. Egyszerű, fiatal hősről énekel, egy árva gyerekről, aki a wegtoreni utcákat járva rátalált egy bűvös lantra, amin bár sosem tanult, de gyönyörűen tudott játszani. A történet szerint a fiú felnőtt, és olyan gazdag lett, hogy nemesi címet, óriási birtokot vásárolt magának. Visszavonulva élt egy borszőlővel teli birtokon, szerető családja körében. *
3575. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-16 20:36:48
Üzenet elküldve: 2021-11-16 20:36:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Én speciel oda indultam, csak képzelje jó uram, hogy egy pásztormágus eltérített, így kénytelen vagyok ma mellőzni a fogadót.
*Veszi is ártatlan, bajba jutott hölgyre a figurát, mint akit tényleg valami galád erő térített le a gondosan megtervezett útjáról. Persze a kis színjáték végeztével hamar kuncogásba is fullad a próbálkozása. Azt már tudja, hogy színésznőnek nem válna be, hiszen nem tud huzamosabb ideig komoly maradni egy komolytalan helyzetben.*
- Majd rád szólok, ha odaértünk.
*Tesz is ígéretet, annak ellenére, hogy fogalma sincs arról, hogy kit kéne megpillantania ahhoz, hogy emlékeztesse a férfit. Bár mást nem igen említett Learon, így talán ezzel nem is lesz problémája.*
- Amúgy sem ártana nekem sem köszönetet mondani.
*Jegyzi meg mellékesen. Hiszen végül is vele is jót tett a pásztormágus segítsége, még akkor is, ha amaz nem is tud róla.
Idő közben még annyi mindent kérdezne a férfi és meggyógyult karjának esetéről, de most nem olyan a helyzet, hogy a felhőtlen jókedvüket lerombolja. Azért eléggé úgy hangzik ez az egész, mint amiről az ember azért nem szívesen kezdene el csak úgy bájcsevegni. Inkább egyelőre nem firtatja. Majd talán óvatosan visszatér rá később. Vagy, ha valóban sikerül még visszatérnie ide. Persze, ha a szőrös lovagja is valóban így akarja. Mert ugyebár fiatal még az ismertségük, hogy erre biztosan fogadást merjenek kötni.*
- Hát én ezt már nem tudhatom.
*Dünnyögi szemérmesen az orra alá, mint aki valóban kezd zavarba jönni. Hisz az igazat megvallva valóban kezd zavarba jönni. Ez köszönhető a mezítelen mellkasnak, a helyes, szakállas ábrázatnak, Learon kedvességének, meg még napestig sorolhatná mi minden játszik közre abban, hogy a gondolatai ilyen kétes mederbe terelődjenek, alaposan ráhozva a szégyenlősséget a lányra.*
- Hát a mesékben frissen borotvált lovagok vannak.
*Tűnődik is el egy pillanatra. Nem csoda, hogy sosem kötötték le ezek a nyálas lányoknak szóló mesék. Nagyon úgy tűnik, hogy egész egyszerűen azok a férfiak nem tartoztak az esetei közé.
Főleg mikor kiderül, hogy erőnek sincs híján a férfi. Ugyanis pillanatok sem telnek bele, mikor már a karjaiból pislog lefelé. Eszébe sem jutna, hogy tiltakozzon a cipelés ellen, hiszen kutyagolt már eleget ahhoz, hogy kiélvezze jelenlegi helyzetét. Így még egyszerűbb is alaposan megnéznie magának a környezetet. Az állatokat főleg, aminek látszólag nincs híján a férfi. Bár ez nem lehet meglepetés azok után, hogy pásztormágusként mutatkozott be nem is olyan rég.*
- Micsoda felhozatal.
*Jegyzi meg vidáman észrevételét. A gyerekek integetését természetesen viszonozza, de a kuncogásra azért elpirulva és felfújt, kis haragos hörcsög ábrázattal pillog másfelé. Leginkább Learon arca felé, ami hamar meg is enyhíti a komisz kölykök keltette érzéseit. Hisz végül is valóban muris látványt nyújthatnak így, ahogy a férfi egy vadidegen nőt cipel be a birtokára. Mikor már kinézelődte magát a szakállas arcban ismét a birtokot kezdi fürkészni. Megfigyeli az asszonyt, s feltehetően annak már korábban említett urát, akinek Learonnal együtt hálával tartozik. Végül lassan célba érhetnek, hiszen mezítelen lábai földet is érnek. A közben kibontakozó kérdések komoly tűnődésbe taszítják. Szíve szerint már rá is ugrana a gyümölcslére, meg a dézsát is szívesen fürkészné annak belsejéből, de eléggé illetlen lenne a részéről, ha semmi érdeklődést nem mutatna az itt lakók iránt. Meg hát az igazat megvallva tényleg kíváncsi arra, hogy kikből is áll a birtok népe. Szóval nehéz szívvel, de még egy kicsit lemond a pihenésről. Csak bakancsait és batyuját dobja le maga mellé, majd nyakából is lekanyarítja a vékony, de már igen zavaró köpenyét, s egyszerűen azt is a kupachalom tetejére hajítja.*
- Azt hiszem először megismerkednék a lakókkal.
*Mosolyodik el, majd Mydawot is lepakolja a nyakából, egyenesen a puha fűbe. Ha a menyét akar majd utána jön, ha nem akkor meg lustálkodik tovább.
Reményei szerint amúgy sem tarthat sokáig a bemutatkozás. Ha meg mégis, akkor legalább több időt tölthet el Learonnal. Így végül is mindenképpen csak jót hozhat ki a dologból.
Megigazgatja magán a szűkre szabott, ujjatlan ingét, leporolja a nadrágját és a haját is elrendezi, már amennyire az a madárfészek enged neki. Azután pedig magabiztosan húzza ki magát a férfi oldalán, hogy részéről készen is áll a továbbiakra.*
- Amúgy is még köszönetet akartál mondani.
*Böki finoman oldalba a könyökével. Így két legyet üthetnek egy csapásra. Legalább utána talán zavartalanul vehetnek is kellemes fürdőt. Vagyis vehet. Természetesen úgy gondolta, hogy ő vehet fürdőt. Egyedül. Egy dézsában. Más nélkül. Bár, ha elég nagy a dézsa, akkor igazából elférhetnek akár...*
~ Nys, az a baromi nagy szerencséd, hogy csak fejben vagy ennyire ostoba. A szádon még nem szalad ki ennyi badarság.~
*Sóhajt fel, ahogy a homlokára masszíroz, hogy kicsit sikerüljön megint észhez térítenie magát. Tényleg olyan, mint egy zavarodott kisgyerek, így a férfi közelében. Kezd kissé kifordulni a majdnem magabiztos önmagából. Ami részint nem olyan rossz, csak furcsa és zavarba ejtő.*
- Én speciel oda indultam, csak képzelje jó uram, hogy egy pásztormágus eltérített, így kénytelen vagyok ma mellőzni a fogadót.
*Veszi is ártatlan, bajba jutott hölgyre a figurát, mint akit tényleg valami galád erő térített le a gondosan megtervezett útjáról. Persze a kis színjáték végeztével hamar kuncogásba is fullad a próbálkozása. Azt már tudja, hogy színésznőnek nem válna be, hiszen nem tud huzamosabb ideig komoly maradni egy komolytalan helyzetben.*
- Majd rád szólok, ha odaértünk.
*Tesz is ígéretet, annak ellenére, hogy fogalma sincs arról, hogy kit kéne megpillantania ahhoz, hogy emlékeztesse a férfit. Bár mást nem igen említett Learon, így talán ezzel nem is lesz problémája.*
- Amúgy sem ártana nekem sem köszönetet mondani.
*Jegyzi meg mellékesen. Hiszen végül is vele is jót tett a pásztormágus segítsége, még akkor is, ha amaz nem is tud róla.
Idő közben még annyi mindent kérdezne a férfi és meggyógyult karjának esetéről, de most nem olyan a helyzet, hogy a felhőtlen jókedvüket lerombolja. Azért eléggé úgy hangzik ez az egész, mint amiről az ember azért nem szívesen kezdene el csak úgy bájcsevegni. Inkább egyelőre nem firtatja. Majd talán óvatosan visszatér rá később. Vagy, ha valóban sikerül még visszatérnie ide. Persze, ha a szőrös lovagja is valóban így akarja. Mert ugyebár fiatal még az ismertségük, hogy erre biztosan fogadást merjenek kötni.*
- Hát én ezt már nem tudhatom.
*Dünnyögi szemérmesen az orra alá, mint aki valóban kezd zavarba jönni. Hisz az igazat megvallva valóban kezd zavarba jönni. Ez köszönhető a mezítelen mellkasnak, a helyes, szakállas ábrázatnak, Learon kedvességének, meg még napestig sorolhatná mi minden játszik közre abban, hogy a gondolatai ilyen kétes mederbe terelődjenek, alaposan ráhozva a szégyenlősséget a lányra.*
- Hát a mesékben frissen borotvált lovagok vannak.
*Tűnődik is el egy pillanatra. Nem csoda, hogy sosem kötötték le ezek a nyálas lányoknak szóló mesék. Nagyon úgy tűnik, hogy egész egyszerűen azok a férfiak nem tartoztak az esetei közé.
Főleg mikor kiderül, hogy erőnek sincs híján a férfi. Ugyanis pillanatok sem telnek bele, mikor már a karjaiból pislog lefelé. Eszébe sem jutna, hogy tiltakozzon a cipelés ellen, hiszen kutyagolt már eleget ahhoz, hogy kiélvezze jelenlegi helyzetét. Így még egyszerűbb is alaposan megnéznie magának a környezetet. Az állatokat főleg, aminek látszólag nincs híján a férfi. Bár ez nem lehet meglepetés azok után, hogy pásztormágusként mutatkozott be nem is olyan rég.*
- Micsoda felhozatal.
*Jegyzi meg vidáman észrevételét. A gyerekek integetését természetesen viszonozza, de a kuncogásra azért elpirulva és felfújt, kis haragos hörcsög ábrázattal pillog másfelé. Leginkább Learon arca felé, ami hamar meg is enyhíti a komisz kölykök keltette érzéseit. Hisz végül is valóban muris látványt nyújthatnak így, ahogy a férfi egy vadidegen nőt cipel be a birtokára. Mikor már kinézelődte magát a szakállas arcban ismét a birtokot kezdi fürkészni. Megfigyeli az asszonyt, s feltehetően annak már korábban említett urát, akinek Learonnal együtt hálával tartozik. Végül lassan célba érhetnek, hiszen mezítelen lábai földet is érnek. A közben kibontakozó kérdések komoly tűnődésbe taszítják. Szíve szerint már rá is ugrana a gyümölcslére, meg a dézsát is szívesen fürkészné annak belsejéből, de eléggé illetlen lenne a részéről, ha semmi érdeklődést nem mutatna az itt lakók iránt. Meg hát az igazat megvallva tényleg kíváncsi arra, hogy kikből is áll a birtok népe. Szóval nehéz szívvel, de még egy kicsit lemond a pihenésről. Csak bakancsait és batyuját dobja le maga mellé, majd nyakából is lekanyarítja a vékony, de már igen zavaró köpenyét, s egyszerűen azt is a kupachalom tetejére hajítja.*
- Azt hiszem először megismerkednék a lakókkal.
*Mosolyodik el, majd Mydawot is lepakolja a nyakából, egyenesen a puha fűbe. Ha a menyét akar majd utána jön, ha nem akkor meg lustálkodik tovább.
Reményei szerint amúgy sem tarthat sokáig a bemutatkozás. Ha meg mégis, akkor legalább több időt tölthet el Learonnal. Így végül is mindenképpen csak jót hozhat ki a dologból.
Megigazgatja magán a szűkre szabott, ujjatlan ingét, leporolja a nadrágját és a haját is elrendezi, már amennyire az a madárfészek enged neki. Azután pedig magabiztosan húzza ki magát a férfi oldalán, hogy részéről készen is áll a továbbiakra.*
- Amúgy is még köszönetet akartál mondani.
*Böki finoman oldalba a könyökével. Így két legyet üthetnek egy csapásra. Legalább utána talán zavartalanul vehetnek is kellemes fürdőt. Vagyis vehet. Természetesen úgy gondolta, hogy ő vehet fürdőt. Egyedül. Egy dézsában. Más nélkül. Bár, ha elég nagy a dézsa, akkor igazából elférhetnek akár...*
~ Nys, az a baromi nagy szerencséd, hogy csak fejben vagy ennyire ostoba. A szádon még nem szalad ki ennyi badarság.~
*Sóhajt fel, ahogy a homlokára masszíroz, hogy kicsit sikerüljön megint észhez térítenie magát. Tényleg olyan, mint egy zavarodott kisgyerek, így a férfi közelében. Kezd kissé kifordulni a majdnem magabiztos önmagából. Ami részint nem olyan rossz, csak furcsa és zavarba ejtő.*
3574. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-16 19:15:25
Üzenet elküldve: 2021-11-16 19:15:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Akkor már meg is van, hol kell keresni. *A kockajáték őt is érdekli, de ugye kicsit vigyáznia kell, nehogy túlzottan belevonódjon a dologba. Régen a kártyával eléggé felsült. Az alkohollal karöltve nem volt egy jó választás abba sem belekezdeni. Persze az ember fiatalon és saját ház nélkül, vándorolva a világban gyakran sodródik rossz társaságba. Jól esik neki, hogy Nys nem utasítja el a jövőbeni találkozás lehetőségét és szinte már zsákolja magában a sikert.* ~Úgy tűnik, hogy van esélyem.~ *Nem mintha eddig nem vette volna észre ezt, de jobb biztosra menni ilyen ügyekben. Nem szeretné tönkretenni az új ismertséget ostoba feltételezéssekkel.*
-Valóban. *Gondolkodik el, mert ma is csak munkásának hála tudott elszabadulni.*
-Majd ha hazaérünk, meg kell köszönjem Norennek, hogy magára vállalta a teendőket a gyümölcsösben! *Mondja ki ezt hangosan is, hogy biztosra menjen és a lánynak eszébe jusson majd, ha beérnek a birtokra. Ilyen ajándékot nem szabad csak úgy hagyni, megköszönés nélkül. Mikor belekezd a történetbe, észreveszi ám, hogy kis partnerének tekintete elterelődik, de ez egyrészt növeli amúgy is nagy önbizalmát, másrészt meg annyira benne van a történetben, hogy ha akarna sem foglalkozhatna vele. Talán csak annyit, hogy kicsit jobban kidülleszti mellkasát, mint a szokásos esetben. Persze egyébként is úgy jár, mint aki a világ tetején áll, de ilyen pillantások mellett még jobban érzi ezt. Egyszóval jól esik neki.*
-Hmm! *Gondolkodik el szemmel láthatóan arra, hogy Nys folytatja a sorolást és fejében már az összes elmondott helyen levetkőzteti a lányt.* ~Learon! Moderáld magad!~ *Ez az első valóban piszkod gondolata, amiben a lány szerepel és már meg is rója érte magát, hiszen éppen, hogy találkoztak és bár a jövő arra mutat, hogy ez a képzelgés valóra válhat, mégis a lány becsületébe tipor ezzel a gondolattal.*
-Talán a szabad ég alatt, egy nagy, meleg báránybőrön lehet a legjobb. *Jelenti ki nem is figyelve arra, hogy előbb leszidta magát. Hiába minden, Nys közelsége miatt nem tudja türtőztetni magát, hiszen már itt állnak a birtok bejáratánál, ölelkezve. Ilyenkor a férfiak, főleg, ha olyan szenvedélyes romantikusok, mint Learon, nem tudnak a józan eszükre hallgatni.*
-Nos, nem is tudom. találkoztam már pár hőssel és mind ilyen volt! ~Kivéve egyet, mert az kopasz. Mi lehet a jó szerzetessel?~ *Jut eszébe egyetlen pillanatra a Wojesttel eltöltött kalandban mellé szegődött társa. A neve sajnos már nem jut eszébe, de az biztos, hogy ő is hős volt. Mikor a lány elindul, a pásztormágus, jobb ötlet híján az ölébe kapja a lánykát. Ha amaz nem ellenkezik, ez nem is esik nehezére, hiszen mióta megkapta Abogrtól a varázsgyűrűjét, erősebb, mint valaha. ha semmi ellenvetés, akkor így léphetik át a birtok határát. Odanézve Nys láthatja, hogy kerítés az nincs, ellenben jó két tucat állat, kecskék, bárányok legelésznek szerteszéjjel. A legtöbbjük fel is néz, mikor gazdájuk megérkezik. Egy hatalmas bakkecske tesz is ár tétova lépést feléjük, de az ismeretlen nő miatt inkább megáll és marad az övéi között. Az igásló, Redul egy örvendező nyihogást hallat mikor meglátja Learont, de úgy véli, hogy a friss fű rágcsálása fontosabb mindennél, így pár nyerítés után visszatér a falatozáshoz. Nayka egyből berohan a birtokra, ahol két kisfiú, egy hétéves és egy tizenegyével forma integet nekik, majd a kutya dögönyözése vonja el a figyelmüket a továbbiakban. Nem akarják Learont zavarni, csak cinkosul összenéznek és nevetésben törnek ki a látványra. Két ház áll a telken. Egy nagyobb és egy kisebb. Utóbbi nyári konyhájának kéményéből szürke füstpamacsok szállingóznak ki, ajtajánál pedig egy termetes asszony tereget valami zsinórra mindenféle ruhákat. Vegyesen férfi, gyermek és női ingek, szinte még csepeg belőlük a víz is. Fortas-asszony észre sem veszi, hogy hazajöttek, annyira bele van melegedve a dolgába. Hátrébb egy középkorú férfi egy diófának dőlve pipázgat és jókedvűen egy dalt dudorászik. Olyan az egész hangulat, mint egy átlagos paraszti lakhelyen, eltekintve attól, hogy két ház van. A nagyobbik épület veszi az irányt a pásztormágus, de előtte óvatosan leteszi a földre a lányt, ha amaz egyáltalán még nem bontakozott ki a karjaiból.*
-Nos, megérkeztünk! Hozhatom a gyümölcslevet? Közben melegítem a dézsát a fürdőhöz. Csak ön után, kedvesem! *Mutat a háza felé, egyben utat is adva Nysnek, hogy az ne érezze magát elveszve.*
-Vagy szeretné, hogy előbb bemutassam a birtok lakóinak? *Teszi fel a kérdést, hiszen mégiscsak ez lenne az illendő. Hiába, a maga részéről már inkább menne be, hogy eleget tegyen szemrevaló partnere vágyának, ami nemrég még egy fürdő volt.*
-Akkor már meg is van, hol kell keresni. *A kockajáték őt is érdekli, de ugye kicsit vigyáznia kell, nehogy túlzottan belevonódjon a dologba. Régen a kártyával eléggé felsült. Az alkohollal karöltve nem volt egy jó választás abba sem belekezdeni. Persze az ember fiatalon és saját ház nélkül, vándorolva a világban gyakran sodródik rossz társaságba. Jól esik neki, hogy Nys nem utasítja el a jövőbeni találkozás lehetőségét és szinte már zsákolja magában a sikert.* ~Úgy tűnik, hogy van esélyem.~ *Nem mintha eddig nem vette volna észre ezt, de jobb biztosra menni ilyen ügyekben. Nem szeretné tönkretenni az új ismertséget ostoba feltételezéssekkel.*
-Valóban. *Gondolkodik el, mert ma is csak munkásának hála tudott elszabadulni.*
-Majd ha hazaérünk, meg kell köszönjem Norennek, hogy magára vállalta a teendőket a gyümölcsösben! *Mondja ki ezt hangosan is, hogy biztosra menjen és a lánynak eszébe jusson majd, ha beérnek a birtokra. Ilyen ajándékot nem szabad csak úgy hagyni, megköszönés nélkül. Mikor belekezd a történetbe, észreveszi ám, hogy kis partnerének tekintete elterelődik, de ez egyrészt növeli amúgy is nagy önbizalmát, másrészt meg annyira benne van a történetben, hogy ha akarna sem foglalkozhatna vele. Talán csak annyit, hogy kicsit jobban kidülleszti mellkasát, mint a szokásos esetben. Persze egyébként is úgy jár, mint aki a világ tetején áll, de ilyen pillantások mellett még jobban érzi ezt. Egyszóval jól esik neki.*
-Hmm! *Gondolkodik el szemmel láthatóan arra, hogy Nys folytatja a sorolást és fejében már az összes elmondott helyen levetkőzteti a lányt.* ~Learon! Moderáld magad!~ *Ez az első valóban piszkod gondolata, amiben a lány szerepel és már meg is rója érte magát, hiszen éppen, hogy találkoztak és bár a jövő arra mutat, hogy ez a képzelgés valóra válhat, mégis a lány becsületébe tipor ezzel a gondolattal.*
-Talán a szabad ég alatt, egy nagy, meleg báránybőrön lehet a legjobb. *Jelenti ki nem is figyelve arra, hogy előbb leszidta magát. Hiába minden, Nys közelsége miatt nem tudja türtőztetni magát, hiszen már itt állnak a birtok bejáratánál, ölelkezve. Ilyenkor a férfiak, főleg, ha olyan szenvedélyes romantikusok, mint Learon, nem tudnak a józan eszükre hallgatni.*
-Nos, nem is tudom. találkoztam már pár hőssel és mind ilyen volt! ~Kivéve egyet, mert az kopasz. Mi lehet a jó szerzetessel?~ *Jut eszébe egyetlen pillanatra a Wojesttel eltöltött kalandban mellé szegődött társa. A neve sajnos már nem jut eszébe, de az biztos, hogy ő is hős volt. Mikor a lány elindul, a pásztormágus, jobb ötlet híján az ölébe kapja a lánykát. Ha amaz nem ellenkezik, ez nem is esik nehezére, hiszen mióta megkapta Abogrtól a varázsgyűrűjét, erősebb, mint valaha. ha semmi ellenvetés, akkor így léphetik át a birtok határát. Odanézve Nys láthatja, hogy kerítés az nincs, ellenben jó két tucat állat, kecskék, bárányok legelésznek szerteszéjjel. A legtöbbjük fel is néz, mikor gazdájuk megérkezik. Egy hatalmas bakkecske tesz is ár tétova lépést feléjük, de az ismeretlen nő miatt inkább megáll és marad az övéi között. Az igásló, Redul egy örvendező nyihogást hallat mikor meglátja Learont, de úgy véli, hogy a friss fű rágcsálása fontosabb mindennél, így pár nyerítés után visszatér a falatozáshoz. Nayka egyből berohan a birtokra, ahol két kisfiú, egy hétéves és egy tizenegyével forma integet nekik, majd a kutya dögönyözése vonja el a figyelmüket a továbbiakban. Nem akarják Learont zavarni, csak cinkosul összenéznek és nevetésben törnek ki a látványra. Két ház áll a telken. Egy nagyobb és egy kisebb. Utóbbi nyári konyhájának kéményéből szürke füstpamacsok szállingóznak ki, ajtajánál pedig egy termetes asszony tereget valami zsinórra mindenféle ruhákat. Vegyesen férfi, gyermek és női ingek, szinte még csepeg belőlük a víz is. Fortas-asszony észre sem veszi, hogy hazajöttek, annyira bele van melegedve a dolgába. Hátrébb egy középkorú férfi egy diófának dőlve pipázgat és jókedvűen egy dalt dudorászik. Olyan az egész hangulat, mint egy átlagos paraszti lakhelyen, eltekintve attól, hogy két ház van. A nagyobbik épület veszi az irányt a pásztormágus, de előtte óvatosan leteszi a földre a lányt, ha amaz egyáltalán még nem bontakozott ki a karjaiból.*
-Nos, megérkeztünk! Hozhatom a gyümölcslevet? Közben melegítem a dézsát a fürdőhöz. Csak ön után, kedvesem! *Mutat a háza felé, egyben utat is adva Nysnek, hogy az ne érezze magát elveszve.*
-Vagy szeretné, hogy előbb bemutassam a birtok lakóinak? *Teszi fel a kérdést, hiszen mégiscsak ez lenne az illendő. Hiába, a maga részéről már inkább menne be, hogy eleget tegyen szemrevaló partnere vágyának, ami nemrég még egy fürdő volt.*
3573. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-16 18:30:12
Üzenet elküldve: 2021-11-16 18:30:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Aha. Néha fogadókban láttam, ahogy gurítják a kockákat. *Adja is a magyarázatot, honnan is a játék elgondolása. Ha már a fogadásról továbbvitte erre a gondolatmenetet.*
- Vigyázzon, mert a végén még szaván fogom.
*Mosolyodik el hamiskásan. Közben magában újong, hogy ebben, amit Learon mondott benne lehet az is, hogy találkozásuk most talán nem egyszeri eset lesz. Persze, ha azt az égiek is így akarják. Már amennyire ő maga hisz ebben a fajta belefolyásban. Ő maga még egyszer sem találkozott sem istennel, sem semmi hozzá hasonlóval. Persze a bakancslistán rajta van, de ahhoz előbb tudnia kéne hogyan is kezdjen hozzá. Meg, hogy kit akarna látni vagy hallani vagy jelenésként észlelni vagy mit szoktak ilyenkor. Persze egyik istentől sem kérne semmit, csupán csak kíváncsiságát akarná kielégíteni.*
- Akkor azt hiszem, hogy ez az én szerencsém is. Hisz, ha sok a dolga, akkor valószínűleg most nem találkoztunk volna.
*Görbülnek is le ajkai a gondolatra. Hisz ez valóban így lehet. Ha a pásztormágusnak muszáj lenne csak a munkára koncentrálnia, akkor nem lett volna ideje arra, hogy Naykával játsszon egy kicsit, akkor pedig nem botlottak volna egymásba. A véletlen és Learon sok éves munkája most bizony itt is meghozta gyümölcsét.*
- Úgy látom, hogy magabiztosságban nem szenved hiányt.
*Szúrja oda komiszul. De végül ő maga is jóízűen kacag rá egyet.
A hangulat csak akkor válik megint komolyabbá, amikor Learon belekezd a kéz történetébe. Nem szól közbe, a hitetlenkedés említésére is csak szemöldökei szaladnak fel. Nem akarja megszakítani a mesét, a végén még elterelődne a szó vagy egyszerűen csak nem akarna róla tovább beszélni a férfi. Mondjuk, ha a szó nem is terelődik el azért a figyelmét ismét sikerül elvonni. Hisz hogyan is tudná érzelemmentesen fürkészni a fedetlen mellkast, amit most Learon felfedett előtte. Persze a heg és a vágás nyoma sem hagyja érzelmek nélkül, de a sajnálkozó tekintetet nem igazán hagyja felszínre jönni a vágyakozó ábrázat. Hogy milyen jó is lehet ahhoz a mellkashoz bújni egy befejezett nap után. Szinte látja maga előtt, ahogy segít a napi teendőkben, közben finom vacsorát főz, majd a nap végeztével távoznak a hálóba. Egymás mellé dőlve. Lustán végigcirógatni a hegeket, álomra hajtani rajta a fejét, miután...*
~ Ó, te lány. Mióta vannak neked ilyen balga gondolataid? Főleg egy szerencsétlen idegennel szemben. Szinte tovább vetkőzteted a szemeddel. Idiótának fog nézni.~
*Érkezik is az intelem a fejében, s először el sem jut a tudatáig, hogy már el is kezdte Learon a magyarázatot.*
- Figyelek ám!
*Kapja el a tekintetét a mellkasról és kezd is szabadkozni, de tovább nem akarja megtörni a beszédet, így össze is préseli az ajkait, úgy hallgatja csendben. Amíg hallgatja időnként belebólogat, hogy figyel ám ő rendesen. Sokáig nem is ül ki az arcára semmi érzelem, de mikor a halálát emlegeti fel egyszerre szorul vissza bele a levegő, s még a mellkasában is fájó szúrást érez. Mintha most látná maga előtt az egészet, s szinte érzi a fájdalmat, amit a pásztormágus elvesztése jelent. Annak ellenére, hogy jelen állásuk szerint még idegenek egymásnak.
Szerencsére a történet azért boldog véggel zárul, így megkönnyebbült mosollyal csóválja meg nemlegesen a fejét, hogy ne aggódjon a férfi egy cseppet sem. Nem gondolja úgy, hogy a történet légből kapott volna, sem bolondnak nem gondolja a férfit. Az biztos, hogy a hallottak nehezen elhihetőek, de sok dolgot hallott már, ami hasonlóan volt furcsa és hihetetlen.*
- Konyhaasztalra, szabad ég alá...
*Kuncogja is, ahogy tovább csavarja a férfi sorolgatását, mindeközben figyelmét lekötve Naykával. Így az ütközés elkerülhetetlen, amit egy halk sikkantással jutalmaz is. A riadalomban a férfi karjaira fog. Az átvezetőnek hála nem is búslakodik tovább, hanem széles mosollyal bólint helyeslően a pásztormágus szavaira, természetesen a közelségtől jóleső borzongással vegyítve.*
- Maga uram egy pásztormágus bőrébe bújtatott hős. *Kacag fel halkan, ahogy barnás szemeivel a férfi arcára sandít.*
- Mondja, minden hős ennyire... szőrös?
*Jegyzi ismét a heccelést gonoszkás mosollyal, közben pedig Learonnal a "hátán" tesz is további lépéseket a birtok felé. Látványra, mint két komisz és bugyuta kölyök.*
- Aha. Néha fogadókban láttam, ahogy gurítják a kockákat. *Adja is a magyarázatot, honnan is a játék elgondolása. Ha már a fogadásról továbbvitte erre a gondolatmenetet.*
- Vigyázzon, mert a végén még szaván fogom.
*Mosolyodik el hamiskásan. Közben magában újong, hogy ebben, amit Learon mondott benne lehet az is, hogy találkozásuk most talán nem egyszeri eset lesz. Persze, ha azt az égiek is így akarják. Már amennyire ő maga hisz ebben a fajta belefolyásban. Ő maga még egyszer sem találkozott sem istennel, sem semmi hozzá hasonlóval. Persze a bakancslistán rajta van, de ahhoz előbb tudnia kéne hogyan is kezdjen hozzá. Meg, hogy kit akarna látni vagy hallani vagy jelenésként észlelni vagy mit szoktak ilyenkor. Persze egyik istentől sem kérne semmit, csupán csak kíváncsiságát akarná kielégíteni.*
- Akkor azt hiszem, hogy ez az én szerencsém is. Hisz, ha sok a dolga, akkor valószínűleg most nem találkoztunk volna.
*Görbülnek is le ajkai a gondolatra. Hisz ez valóban így lehet. Ha a pásztormágusnak muszáj lenne csak a munkára koncentrálnia, akkor nem lett volna ideje arra, hogy Naykával játsszon egy kicsit, akkor pedig nem botlottak volna egymásba. A véletlen és Learon sok éves munkája most bizony itt is meghozta gyümölcsét.*
- Úgy látom, hogy magabiztosságban nem szenved hiányt.
*Szúrja oda komiszul. De végül ő maga is jóízűen kacag rá egyet.
A hangulat csak akkor válik megint komolyabbá, amikor Learon belekezd a kéz történetébe. Nem szól közbe, a hitetlenkedés említésére is csak szemöldökei szaladnak fel. Nem akarja megszakítani a mesét, a végén még elterelődne a szó vagy egyszerűen csak nem akarna róla tovább beszélni a férfi. Mondjuk, ha a szó nem is terelődik el azért a figyelmét ismét sikerül elvonni. Hisz hogyan is tudná érzelemmentesen fürkészni a fedetlen mellkast, amit most Learon felfedett előtte. Persze a heg és a vágás nyoma sem hagyja érzelmek nélkül, de a sajnálkozó tekintetet nem igazán hagyja felszínre jönni a vágyakozó ábrázat. Hogy milyen jó is lehet ahhoz a mellkashoz bújni egy befejezett nap után. Szinte látja maga előtt, ahogy segít a napi teendőkben, közben finom vacsorát főz, majd a nap végeztével távoznak a hálóba. Egymás mellé dőlve. Lustán végigcirógatni a hegeket, álomra hajtani rajta a fejét, miután...*
~ Ó, te lány. Mióta vannak neked ilyen balga gondolataid? Főleg egy szerencsétlen idegennel szemben. Szinte tovább vetkőzteted a szemeddel. Idiótának fog nézni.~
*Érkezik is az intelem a fejében, s először el sem jut a tudatáig, hogy már el is kezdte Learon a magyarázatot.*
- Figyelek ám!
*Kapja el a tekintetét a mellkasról és kezd is szabadkozni, de tovább nem akarja megtörni a beszédet, így össze is préseli az ajkait, úgy hallgatja csendben. Amíg hallgatja időnként belebólogat, hogy figyel ám ő rendesen. Sokáig nem is ül ki az arcára semmi érzelem, de mikor a halálát emlegeti fel egyszerre szorul vissza bele a levegő, s még a mellkasában is fájó szúrást érez. Mintha most látná maga előtt az egészet, s szinte érzi a fájdalmat, amit a pásztormágus elvesztése jelent. Annak ellenére, hogy jelen állásuk szerint még idegenek egymásnak.
Szerencsére a történet azért boldog véggel zárul, így megkönnyebbült mosollyal csóválja meg nemlegesen a fejét, hogy ne aggódjon a férfi egy cseppet sem. Nem gondolja úgy, hogy a történet légből kapott volna, sem bolondnak nem gondolja a férfit. Az biztos, hogy a hallottak nehezen elhihetőek, de sok dolgot hallott már, ami hasonlóan volt furcsa és hihetetlen.*
- Konyhaasztalra, szabad ég alá...
*Kuncogja is, ahogy tovább csavarja a férfi sorolgatását, mindeközben figyelmét lekötve Naykával. Így az ütközés elkerülhetetlen, amit egy halk sikkantással jutalmaz is. A riadalomban a férfi karjaira fog. Az átvezetőnek hála nem is búslakodik tovább, hanem széles mosollyal bólint helyeslően a pásztormágus szavaira, természetesen a közelségtől jóleső borzongással vegyítve.*
- Maga uram egy pásztormágus bőrébe bújtatott hős. *Kacag fel halkan, ahogy barnás szemeivel a férfi arcára sandít.*
- Mondja, minden hős ennyire... szőrös?
*Jegyzi ismét a heccelést gonoszkás mosollyal, közben pedig Learonnal a "hátán" tesz is további lépéseket a birtok felé. Látványra, mint két komisz és bugyuta kölyök.*
3572. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-16 17:12:22
Üzenet elküldve: 2021-11-16 17:12:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd//
*Valahogy mindig furcsa kettős érzés fogja el, mikor ilyen alakokkal találkozik. Egyfelől tudja, hogy neki ez az élet nem való, belebolondulna. Másrészt viszont irígyli is ezt a fajta nyugalmat és dolgosságot, amit igényelnek a jószágok, a fenntartásuk és miegymás. Egy életforma ez, mintsem munka, vagy hivatás.*
-Köszönöm.
*Mondja, s el is indul a kunyhó felé. A lovat megköti, ha talál valami erre alkalamtos helyet, jobb híján egy fához, vagy a karámhoz. Ne igazán fél, hogy valaki elvinné, amíg bent van. Persze azért Megvárja a gazdát, hisz mégiscsak ő van itthon. *
-A piacra tartottam az erdőből, aztán meg a Korsóba. Reméltem hogy találok valami alkalmi munkát addig is, amíg az úrnő nem hivat.
*Talán kissé kusza ez így egyben, de Rorkirnak eszébe sem jut az az alapvető, egyszerű tény, hogy Trodd mit sem tud róla, legalábbis nem valószínű.*
-A kenyér az kenyér.
*Csap játékosan a hasára, s ha kap is belőle, akkor egy jókora főhajtással köszöni azt meg.*
*Valahogy mindig furcsa kettős érzés fogja el, mikor ilyen alakokkal találkozik. Egyfelől tudja, hogy neki ez az élet nem való, belebolondulna. Másrészt viszont irígyli is ezt a fajta nyugalmat és dolgosságot, amit igényelnek a jószágok, a fenntartásuk és miegymás. Egy életforma ez, mintsem munka, vagy hivatás.*
-Köszönöm.
*Mondja, s el is indul a kunyhó felé. A lovat megköti, ha talál valami erre alkalamtos helyet, jobb híján egy fához, vagy a karámhoz. Ne igazán fél, hogy valaki elvinné, amíg bent van. Persze azért Megvárja a gazdát, hisz mégiscsak ő van itthon. *
-A piacra tartottam az erdőből, aztán meg a Korsóba. Reméltem hogy találok valami alkalmi munkát addig is, amíg az úrnő nem hivat.
*Talán kissé kusza ez így egyben, de Rorkirnak eszébe sem jut az az alapvető, egyszerű tény, hogy Trodd mit sem tud róla, legalábbis nem valószínű.*
-A kenyér az kenyér.
*Csap játékosan a hasára, s ha kap is belőle, akkor egy jókora főhajtással köszöni azt meg.*
3571. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-16 15:14:29
Üzenet elküldve: 2021-11-16 15:14:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Kockajáték? *Learon nem tudja hirtelen, hogy miről is van szó, de mivel nem akarja letörni a lány kedvét, gyorsan kitalál valamit rá.*
-Majd utánajárunk és legközelebb játszunk egyet! *Ezzel arra is próbál utalni, hogy nem csak a mai napra tervez ezzel az ismeretséggel, hiszen végül is miért gondolná bárki, hogy egy lánnyal, akivel az út szélén találkozott, máskor is találkozna? Tennie kell róla, hogy legyen rá alkalom.*
-Én régebben sokat játszottam, aztán annyi lett hirtelen a munka, hogy semmi időm nem volt rá. Csak mostanában szabadult fel újabban megint. *Mióta itt vannak Fortasék, nem kell attól tartania, hogy kirabolják vagy szétszéled a nyája, esetleg bármi más váratlan esemény következik be, ha pár napra bemegy a városba és felügyelet nélkül hagyja őket. A koppintásra hangosan felnevet, egyrészt mert nem számított rá, másrészt meg mert egészen biztos a képességeiben ilyen téren.*
-Előre vagy utólag, ettől ne féljen, bármikor iszom rá! *Tart ki még a kacaja a mondat utánra is. Nem hagyja, hogy Nys túlzottan elbízza magát azzal, hogy letörheti a férfi lelkesedését.*
-Oh, ne aggódjon, sokan elképzelni sem tudják, hogy meggazdagodjanak, csak szerencsével! *Egyébként nem teszi hozzá, hogy neki is kellett sok minden ehhez. A Szellemek és az istenek segítségétől kezdve Kagan Thargodarig, ő csak egy kis kerék volt, de ha éppen nem azokat a dolgokat teszi, amit tett, akkor még most is a fél kezével kalapálna disznóknak kerítést ahogy annak idején, amikor idejött a Vashegyre.* ~Nevetséges visszagondolni is rá! Még egy szöget sem tudtam rendesen beverni segítség nélkül.~ *Nem éri váratlanul a kérdés, hiszen bárkinek ez jutna először eszébe, még ha csak véletlen elszólás is ez a pásztor részéről. Először ki akar térni a válasz elől, de ezt a fejbillentést és úgy az egész lányt annyira aranyosnak találja, hogy végül belemegy a mesélésbe.*
-Nagyon érdekes történet, és nem fogok neheztelni, ha elsőre nem hiszi el amit mondani fogok. *Kezd bele, méghozzá úgy, hogy kigombolja ingét és megmutatja a bal vállát, amin egy nagyon csúnya és láthatóan több éves heg helyezkedik el. Egy jó nagy szúrásnyom, befelé a mellkasa felé haladva pedig elvékonyodó vágás. Összesen jó húsz, huszonöt centimétert tesz ki ez az egész. Az inget végül vissza sem gombolja, hiszen jó idő van, hanem belekezd a történetbe, amit azért nem szeretne túlontúl hosszasra nyújtani.*
-Egy sötételf szúrt le szinte rögtön, hogy Arthenior környékére érkeztem. Tudja milyenek, nem kell magyaráznom. Alig, hogy túléltem a dolgot. A kezemet sikerült megmenteni, de többé nem mozdult meg, akármit is csináltam vele. Évekig éltem így fél-karral, dolgoztam itt a Vashegyen, szereztem egy apró legelőt és dolgoztam. *Végigsimít a vállán, mintha még most is érezne benne valami fájdalmat. Persze ez nem meglepő, néha tényleg belenyilall valami megmagyarázhatatlan sajgás.*
-Aztán megjelent előttem a piacon egy jelenés. *Vakarja meg a tarkóját, mintha valami ostobaságot mondott volna.*
-Amiről később kiderült, hogy egy Wojest nevű lény, Eeyr egyik félistene. *Megvonja a vállait, mintha ez nem is lenne annyira fontos mint a következőek.*
-Olyan mágikus tehetséggel bíró alakokat kerestek, mint én. Három társammal együtt, azzal bízott meg, hogy pusztítsunk el egy démont. *Itt elhallgat egy pillanatra.*
-Ez végül sikerült, de... *Megborzong.*
-De végül belehaltam. *Újabb nevetés, majd legyező mozdulatok az arca előtt.*
-Tudom, hihetetlen, de igazat mondok. Mikor feltámasztott, már úgy ébredtem fel, hogy mozgott mind a két kezem, mintha semmi sem történt volna. *Reméli, hogy sok kérdés nem fog érkezni a továbbiakban ezzel kapcsolatban, mert nem egy kellemes élmény neki, még ha múltjának egyik meghatározó élménye is. Bezzeg a következő téma!*
-Ágyba, szőnyegre, forró dézsafürdőbe! Persze, remek lenne. *Válaszolja beleélve magát, kicsit túl is játszva magát. Mosolyogva nézi, ahogy Nys játszik az ebbel és a nagy lépkedés közben nem is észleli, hogy a lány megtorpan. Egyenesen neki is megy és csak úgy tudja megfékezni, hogy fellökje a lányt, hogy átöleli. Persze ebben már van tudatosság is.*
-Nos, azért vagyok itt, hogy útbaigazítsam, nemde? *Próbálja viccesen átvezetni a másik gondolatát, nehogy egy percre is szomorúnak lássa.*
-Előbb nem találta a helyét az úton, idehoztam, most itt nem találja, szóval következőleg egy dézsa fürdővízhez vezetem, ahogy már megbeszéltük! *Búg bele Nys fülébe, már, ha az nem tolta el magától.*
-Kockajáték? *Learon nem tudja hirtelen, hogy miről is van szó, de mivel nem akarja letörni a lány kedvét, gyorsan kitalál valamit rá.*
-Majd utánajárunk és legközelebb játszunk egyet! *Ezzel arra is próbál utalni, hogy nem csak a mai napra tervez ezzel az ismeretséggel, hiszen végül is miért gondolná bárki, hogy egy lánnyal, akivel az út szélén találkozott, máskor is találkozna? Tennie kell róla, hogy legyen rá alkalom.*
-Én régebben sokat játszottam, aztán annyi lett hirtelen a munka, hogy semmi időm nem volt rá. Csak mostanában szabadult fel újabban megint. *Mióta itt vannak Fortasék, nem kell attól tartania, hogy kirabolják vagy szétszéled a nyája, esetleg bármi más váratlan esemény következik be, ha pár napra bemegy a városba és felügyelet nélkül hagyja őket. A koppintásra hangosan felnevet, egyrészt mert nem számított rá, másrészt meg mert egészen biztos a képességeiben ilyen téren.*
-Előre vagy utólag, ettől ne féljen, bármikor iszom rá! *Tart ki még a kacaja a mondat utánra is. Nem hagyja, hogy Nys túlzottan elbízza magát azzal, hogy letörheti a férfi lelkesedését.*
-Oh, ne aggódjon, sokan elképzelni sem tudják, hogy meggazdagodjanak, csak szerencsével! *Egyébként nem teszi hozzá, hogy neki is kellett sok minden ehhez. A Szellemek és az istenek segítségétől kezdve Kagan Thargodarig, ő csak egy kis kerék volt, de ha éppen nem azokat a dolgokat teszi, amit tett, akkor még most is a fél kezével kalapálna disznóknak kerítést ahogy annak idején, amikor idejött a Vashegyre.* ~Nevetséges visszagondolni is rá! Még egy szöget sem tudtam rendesen beverni segítség nélkül.~ *Nem éri váratlanul a kérdés, hiszen bárkinek ez jutna először eszébe, még ha csak véletlen elszólás is ez a pásztor részéről. Először ki akar térni a válasz elől, de ezt a fejbillentést és úgy az egész lányt annyira aranyosnak találja, hogy végül belemegy a mesélésbe.*
-Nagyon érdekes történet, és nem fogok neheztelni, ha elsőre nem hiszi el amit mondani fogok. *Kezd bele, méghozzá úgy, hogy kigombolja ingét és megmutatja a bal vállát, amin egy nagyon csúnya és láthatóan több éves heg helyezkedik el. Egy jó nagy szúrásnyom, befelé a mellkasa felé haladva pedig elvékonyodó vágás. Összesen jó húsz, huszonöt centimétert tesz ki ez az egész. Az inget végül vissza sem gombolja, hiszen jó idő van, hanem belekezd a történetbe, amit azért nem szeretne túlontúl hosszasra nyújtani.*
-Egy sötételf szúrt le szinte rögtön, hogy Arthenior környékére érkeztem. Tudja milyenek, nem kell magyaráznom. Alig, hogy túléltem a dolgot. A kezemet sikerült megmenteni, de többé nem mozdult meg, akármit is csináltam vele. Évekig éltem így fél-karral, dolgoztam itt a Vashegyen, szereztem egy apró legelőt és dolgoztam. *Végigsimít a vállán, mintha még most is érezne benne valami fájdalmat. Persze ez nem meglepő, néha tényleg belenyilall valami megmagyarázhatatlan sajgás.*
-Aztán megjelent előttem a piacon egy jelenés. *Vakarja meg a tarkóját, mintha valami ostobaságot mondott volna.*
-Amiről később kiderült, hogy egy Wojest nevű lény, Eeyr egyik félistene. *Megvonja a vállait, mintha ez nem is lenne annyira fontos mint a következőek.*
-Olyan mágikus tehetséggel bíró alakokat kerestek, mint én. Három társammal együtt, azzal bízott meg, hogy pusztítsunk el egy démont. *Itt elhallgat egy pillanatra.*
-Ez végül sikerült, de... *Megborzong.*
-De végül belehaltam. *Újabb nevetés, majd legyező mozdulatok az arca előtt.*
-Tudom, hihetetlen, de igazat mondok. Mikor feltámasztott, már úgy ébredtem fel, hogy mozgott mind a két kezem, mintha semmi sem történt volna. *Reméli, hogy sok kérdés nem fog érkezni a továbbiakban ezzel kapcsolatban, mert nem egy kellemes élmény neki, még ha múltjának egyik meghatározó élménye is. Bezzeg a következő téma!*
-Ágyba, szőnyegre, forró dézsafürdőbe! Persze, remek lenne. *Válaszolja beleélve magát, kicsit túl is játszva magát. Mosolyogva nézi, ahogy Nys játszik az ebbel és a nagy lépkedés közben nem is észleli, hogy a lány megtorpan. Egyenesen neki is megy és csak úgy tudja megfékezni, hogy fellökje a lányt, hogy átöleli. Persze ebben már van tudatosság is.*
-Nos, azért vagyok itt, hogy útbaigazítsam, nemde? *Próbálja viccesen átvezetni a másik gondolatát, nehogy egy percre is szomorúnak lássa.*
-Előbb nem találta a helyét az úton, idehoztam, most itt nem találja, szóval következőleg egy dézsa fürdővízhez vezetem, ahogy már megbeszéltük! *Búg bele Nys fülébe, már, ha az nem tolta el magától.*
3570. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-16 14:15:06
Üzenet elküldve: 2021-11-16 14:15:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Hmm. Egyszer majd ki akarom próbálni azt a... kockajátékot.
*Tűnődik el, majd a vállait megvonva legyint is, ahogy nem jut eszébe annak a neve. Nem igazán volt alkalma kipróbálni efféle játékokat, többnyire játékostárs híján. De azért nem akar megint túlságosan elrévedni a fölösleges gondolatokban, így nem is evez tovább ezeken a vizeken.*
- Majd kitalálunk valami okosságot. Játékok terén nem vagyok túl otthon.
*A kétértelműség persze nem kerüli el a figyelmét, de nem gombolyítja tovább annak szálát, nehogy a pásztormágus jobban elbízza magát. Persze kedvére van ez a kettejük közötti kis játszadozás, de nőből van. Miért is adna teljesen szabad utat a férfi szavainak, nem igaz?*
- Ez úgy is a kóstoló után fog kiderülni. Addig ne igyon előre a medve bőrére. *Koppint is játékosan Learon orrára.* A végén lehet, hogy a tehetségét csak maga gondolja ennyire biztosnak.
*Töri is le a képzelt lelkesedést egy kicsit, persze ez csupán csak újabb hecc a részéről. Eszébe sem jutna komolyan sértegetni vagy letörni a pásztormágust, hiszen annál jóval szimpatikusabbnak gondolja. Ami nála azért nagy szó. De igazi felszabadulás most egy dolgos férfi társaságát élvezni a városi, nyálas ficsúrok után. Meg ott vannak azok a férfiak is, akik csak úgy egyszerűen faképnél hagyják, mert arra is volt ám példa. Szóval összegezve kissé hadilábon áll a másik nem képviselőivel, többek között időnként ezért fordul kissé bizalmatlan, visszahúzódó fruskává.
A férfi szavaira viszont kissé elszégyelli magát. Egy pillanatig sem akarta, hogy úgy hangozzon, hogy ezért a férfi semmit sem tett, pusztán az ölébe pottyant a szerencse.*
- Én nem úgy gondoltam. Persze, hogy nem csak úgy itt termet minden, hanem sokat dolgozott meg ér...
*Torpan is meg a szabadkozások közepette. A homlokát ráncolva vonja össze a szemöldökeit, pillantása pedig azon nyomban a kezeket kezdi el számolni. Ide-oda forgatja a fejét, számba veszi a saját két kezét is, majd a férfi végtagjai jönnek sorban. Így a lényeg kiragadását gyorsan szóvá is teszi.*
- Egy kéz?
*Billenti is félre a fejét, közben pedig ez a magyarázat is már valószínűleg séta közben fog érkezni. Ahogyan a feleség témáját is firtatni kezdik.*
- Feleség. *Bólint rá a visszakérdezésre.* Lenne még egy dolgos kéz a háznál, akit nem mellesleg ágyba is vihet.
*Jegyzi is fel a dolog pozitív oldalát. Mert gondolja, hogy ez bizony egy férfi számára igencsak pozitívum lehet. Bár ugye ő nem lát bele sajnos egy férfi fejébe sem, így ebben sem lehet teljesen biztos. A magyarázatra az ő arckifejezése is enyhül, s a gonoszkás mimikát elhagyva vált kedves mosolyra. Főleg mikor a férfi szemeibe pillant.*
- Azért szóljon időben, ha megkéri a kezem. Nincs nálam leánykérős ruha.
*Kuncog fel halkan, közben pedig ismét visszatér Nayka, aki rendületlenül, felszegett fejjel cipeli a botot a lányhoz. A bot ismét kézbe kerül, majd megint repül a birtok irányába.*
- Visszatérve az előzőhöz, higgye el tényleg nem akartam modortalan lenni. Maga legalább elért valamit, egy bizonyosan gyönyörű birtok tulajdonosa lehet. Amíg én meg sem találtam a helyem a világban.
*Ingatja meg a fejét, közben pedig meg is fékezi lépteit a birtok szélénél. Hiszen nem ő van otthon, így nem fogja elsőként ő átlépni annak határát.*
- Hmm. Egyszer majd ki akarom próbálni azt a... kockajátékot.
*Tűnődik el, majd a vállait megvonva legyint is, ahogy nem jut eszébe annak a neve. Nem igazán volt alkalma kipróbálni efféle játékokat, többnyire játékostárs híján. De azért nem akar megint túlságosan elrévedni a fölösleges gondolatokban, így nem is evez tovább ezeken a vizeken.*
- Majd kitalálunk valami okosságot. Játékok terén nem vagyok túl otthon.
*A kétértelműség persze nem kerüli el a figyelmét, de nem gombolyítja tovább annak szálát, nehogy a pásztormágus jobban elbízza magát. Persze kedvére van ez a kettejük közötti kis játszadozás, de nőből van. Miért is adna teljesen szabad utat a férfi szavainak, nem igaz?*
- Ez úgy is a kóstoló után fog kiderülni. Addig ne igyon előre a medve bőrére. *Koppint is játékosan Learon orrára.* A végén lehet, hogy a tehetségét csak maga gondolja ennyire biztosnak.
*Töri is le a képzelt lelkesedést egy kicsit, persze ez csupán csak újabb hecc a részéről. Eszébe sem jutna komolyan sértegetni vagy letörni a pásztormágust, hiszen annál jóval szimpatikusabbnak gondolja. Ami nála azért nagy szó. De igazi felszabadulás most egy dolgos férfi társaságát élvezni a városi, nyálas ficsúrok után. Meg ott vannak azok a férfiak is, akik csak úgy egyszerűen faképnél hagyják, mert arra is volt ám példa. Szóval összegezve kissé hadilábon áll a másik nem képviselőivel, többek között időnként ezért fordul kissé bizalmatlan, visszahúzódó fruskává.
A férfi szavaira viszont kissé elszégyelli magát. Egy pillanatig sem akarta, hogy úgy hangozzon, hogy ezért a férfi semmit sem tett, pusztán az ölébe pottyant a szerencse.*
- Én nem úgy gondoltam. Persze, hogy nem csak úgy itt termet minden, hanem sokat dolgozott meg ér...
*Torpan is meg a szabadkozások közepette. A homlokát ráncolva vonja össze a szemöldökeit, pillantása pedig azon nyomban a kezeket kezdi el számolni. Ide-oda forgatja a fejét, számba veszi a saját két kezét is, majd a férfi végtagjai jönnek sorban. Így a lényeg kiragadását gyorsan szóvá is teszi.*
- Egy kéz?
*Billenti is félre a fejét, közben pedig ez a magyarázat is már valószínűleg séta közben fog érkezni. Ahogyan a feleség témáját is firtatni kezdik.*
- Feleség. *Bólint rá a visszakérdezésre.* Lenne még egy dolgos kéz a háznál, akit nem mellesleg ágyba is vihet.
*Jegyzi is fel a dolog pozitív oldalát. Mert gondolja, hogy ez bizony egy férfi számára igencsak pozitívum lehet. Bár ugye ő nem lát bele sajnos egy férfi fejébe sem, így ebben sem lehet teljesen biztos. A magyarázatra az ő arckifejezése is enyhül, s a gonoszkás mimikát elhagyva vált kedves mosolyra. Főleg mikor a férfi szemeibe pillant.*
- Azért szóljon időben, ha megkéri a kezem. Nincs nálam leánykérős ruha.
*Kuncog fel halkan, közben pedig ismét visszatér Nayka, aki rendületlenül, felszegett fejjel cipeli a botot a lányhoz. A bot ismét kézbe kerül, majd megint repül a birtok irányába.*
- Visszatérve az előzőhöz, higgye el tényleg nem akartam modortalan lenni. Maga legalább elért valamit, egy bizonyosan gyönyörű birtok tulajdonosa lehet. Amíg én meg sem találtam a helyem a világban.
*Ingatja meg a fejét, közben pedig meg is fékezi lépteit a birtok szélénél. Hiszen nem ő van otthon, így nem fogja elsőként ő átlépni annak határát.*
3569. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-16 12:31:30
Üzenet elküldve: 2021-11-16 12:31:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem csak Learon gondolta, hogy kifogyott a szusz a gyümölcslevekből, hiszen a lány sem említ meg többet ez ügyben.* ~Ha ez az ismeretség hosszabb életű lesz egy fürdőzésnél és egy pohár gyümölcslénél, feltétlenül beszerzek egy tő epret, hogy alkalomadtán megkínálhassam.~ *Dönti el magában, hiszen nem egy nagy vállalás ez egy tíz hektáros birtokosnak, bár a pásztormágus úgy van vele, hogy minden egyes tő gyümölcsnek és zöldségnek ugyanannyi időt kell szentelni.* ~Azért egy jó pár liter eperbor sem lehet rossz, csak úgy az ünnepi alkalmakra.~ *Egyelőre nem volt tervben ilyesmi újítás, de beleférhet.*
-Mindenféle játékot szeretek, de a fogadásokat nem igazán. *Jelenti ki és ezzel talán meg is törhetné a csevegés fonalát, hiszen olyan komolyan mondja, de igyekszik azért kiigazítani magát, hogy ne tűnjön olyan végletes embernek.*
-Bár, ha magával kapcsolatos a dolog, talán beleférne. *Húzódik félmosolyra az ajka, méghozzá cinkosul, ahogy annak lennie kell.*
-Kifejezetten szeretnék magával játszani! *Neveti el magát a kétértelműnek szánt mondatra. A Sajt-mester minden állatot egyformán szeret, legyen bármilyen a jelleme. Egyedül a madarakkal áll úgy sehogyan, hiszen sosem látott még eszes tollast. A menyét pedig a maga módján, még ha olyan szófukar is, azért el tudja képzelni, hogy jó társ lehet.* ~Ha más haszna nincs is, biztos jól melegíti az ember nyakát télen.~
-El se hinné, hogy mennyire tehetséges vagyok benne! *Búgja vissza pajkosan a lánynak.*
-Biztos vagyok benne, hogy nálam mindenki megtalálja a saját ízlésének valót. *Újabb kacsintás és bólintás a titkuk megtartására. Kiélvezi a kis érintkezést, mert azért mégiscsak jól esik a dolog neki. Nem úgy, mint a magányos embereknek, hiszen gyakran találhatna magának a fogára való lányt, ha keresne, ezt el is mondta nemrég új barátjának, Freknek a lovagnak, de úgy érzi, hogy Nysity más mint a falusi leányok és más, mint azok a városi nők, akikkel eddig dolga volt. Ez a lány egy kis különlegességnek tűnik fel nála, szép és értelmes beszédével, amivel a mágus oly ritkán találkozik lányoknál. Ha szépek, akkor buták, ha okosak akkor pedig olyan hidegek mint a kő. Talán egy két kivétellel találkozott, de azok mind a baráti körébe sorolódtak be idővel.* ~Olyan édesen beszél, mint a méz!~ *Újabb akadályba ütközik viszont, amit hiába minden, önérzete miatt nem engedhet el füle mellett. Rossz tulajdonsága, de az egyik legmeghatározóbb is ez.*
-Mondhatjuk szerencsének, bár azért más is van mögötte! *Emeli fel ujját, mint nemrég a lány és elmagyarázza amit gondol erről a megszólalásról.*
-Sokat dolgoztam érte, hogy ennyi mindenem meglegyen. Csak a tudásom volt meg mikor ideérkeztem a thargokhoz, és jó pár év kellett, hogy megszerezzem a birtokom, a két, illetve az elején csak egy kezemmel építettem fel mindent, amivel ide jutottam! ~Mennyi év kellett ahhoz, hogy elmondhassam, hogy a Derin-birtok az egyik legszebb a thargok földjén? Öt? Hat?~ *A pontos számra azonban már nem emlékszik, de nem is tartja olyan fontosnak. Sokkal fontosabb azonban, hogy keze hirtelen már nem a formás csípőn pihen, hanem pár pillanatra a levegőben lóg, aztán visszakerül oda, ahol ezelőtt volt. Learon oldalára.* ~Na nem ez lenne a helye! Ott kéne maradnia Nys derekán!~ *Húzza el a száját ahogy Naykára néz, de minduntalan rájön, hogy a kutya csábereje nagyobb mint az övé, és hiába, nem versenyezhet vele. Persze csak egy pillanat az egész, hiszen ahogy a bot elrepül, az eb is rohan utána. Nagyon megkedvelte a lányt a négylábú, de azért egy bot az mégiscsak egy bot! A pásztor kissé le is marad a nagy gondolkodásban, de ez egyáltalán nincs ellenére. Most tekintetével élvezhet azt a látványt, amin előbb a keze előbb nyugodott. Nagy álmélkodásában hirtelen nem is érti a neki szegezett kérdést és pillanatnyi értetlenkedés után tud csak választ adni rá.*
-Feleség? *Kérdez vissza, majd kezével elhessegeti még a gondolatot is.*
-Nem, dehogy! Bár nagyon jó volna, nincs nekem olyanom! *Neveti el magát kissé zavarában hirtelen és pont emiatt a felkavartság miatt válaszol olyan őszintén.*
-Tudja, nehéz jó feleséget találni errefelé! *Vonja meg a vállát.*
-Ha csak egy olyan okos és magával ragadó lenne, mint ön! Na akkor azért könnyebb lenne választani! *Lágyulnak el arcvonásai, de most nem csak úgy pillanatra, hanem egészen sokáig kitartva, ahogy megkeresi a leány tekintetét.*
*Nem csak Learon gondolta, hogy kifogyott a szusz a gyümölcslevekből, hiszen a lány sem említ meg többet ez ügyben.* ~Ha ez az ismeretség hosszabb életű lesz egy fürdőzésnél és egy pohár gyümölcslénél, feltétlenül beszerzek egy tő epret, hogy alkalomadtán megkínálhassam.~ *Dönti el magában, hiszen nem egy nagy vállalás ez egy tíz hektáros birtokosnak, bár a pásztormágus úgy van vele, hogy minden egyes tő gyümölcsnek és zöldségnek ugyanannyi időt kell szentelni.* ~Azért egy jó pár liter eperbor sem lehet rossz, csak úgy az ünnepi alkalmakra.~ *Egyelőre nem volt tervben ilyesmi újítás, de beleférhet.*
-Mindenféle játékot szeretek, de a fogadásokat nem igazán. *Jelenti ki és ezzel talán meg is törhetné a csevegés fonalát, hiszen olyan komolyan mondja, de igyekszik azért kiigazítani magát, hogy ne tűnjön olyan végletes embernek.*
-Bár, ha magával kapcsolatos a dolog, talán beleférne. *Húzódik félmosolyra az ajka, méghozzá cinkosul, ahogy annak lennie kell.*
-Kifejezetten szeretnék magával játszani! *Neveti el magát a kétértelműnek szánt mondatra. A Sajt-mester minden állatot egyformán szeret, legyen bármilyen a jelleme. Egyedül a madarakkal áll úgy sehogyan, hiszen sosem látott még eszes tollast. A menyét pedig a maga módján, még ha olyan szófukar is, azért el tudja képzelni, hogy jó társ lehet.* ~Ha más haszna nincs is, biztos jól melegíti az ember nyakát télen.~
-El se hinné, hogy mennyire tehetséges vagyok benne! *Búgja vissza pajkosan a lánynak.*
-Biztos vagyok benne, hogy nálam mindenki megtalálja a saját ízlésének valót. *Újabb kacsintás és bólintás a titkuk megtartására. Kiélvezi a kis érintkezést, mert azért mégiscsak jól esik a dolog neki. Nem úgy, mint a magányos embereknek, hiszen gyakran találhatna magának a fogára való lányt, ha keresne, ezt el is mondta nemrég új barátjának, Freknek a lovagnak, de úgy érzi, hogy Nysity más mint a falusi leányok és más, mint azok a városi nők, akikkel eddig dolga volt. Ez a lány egy kis különlegességnek tűnik fel nála, szép és értelmes beszédével, amivel a mágus oly ritkán találkozik lányoknál. Ha szépek, akkor buták, ha okosak akkor pedig olyan hidegek mint a kő. Talán egy két kivétellel találkozott, de azok mind a baráti körébe sorolódtak be idővel.* ~Olyan édesen beszél, mint a méz!~ *Újabb akadályba ütközik viszont, amit hiába minden, önérzete miatt nem engedhet el füle mellett. Rossz tulajdonsága, de az egyik legmeghatározóbb is ez.*
-Mondhatjuk szerencsének, bár azért más is van mögötte! *Emeli fel ujját, mint nemrég a lány és elmagyarázza amit gondol erről a megszólalásról.*
-Sokat dolgoztam érte, hogy ennyi mindenem meglegyen. Csak a tudásom volt meg mikor ideérkeztem a thargokhoz, és jó pár év kellett, hogy megszerezzem a birtokom, a két, illetve az elején csak egy kezemmel építettem fel mindent, amivel ide jutottam! ~Mennyi év kellett ahhoz, hogy elmondhassam, hogy a Derin-birtok az egyik legszebb a thargok földjén? Öt? Hat?~ *A pontos számra azonban már nem emlékszik, de nem is tartja olyan fontosnak. Sokkal fontosabb azonban, hogy keze hirtelen már nem a formás csípőn pihen, hanem pár pillanatra a levegőben lóg, aztán visszakerül oda, ahol ezelőtt volt. Learon oldalára.* ~Na nem ez lenne a helye! Ott kéne maradnia Nys derekán!~ *Húzza el a száját ahogy Naykára néz, de minduntalan rájön, hogy a kutya csábereje nagyobb mint az övé, és hiába, nem versenyezhet vele. Persze csak egy pillanat az egész, hiszen ahogy a bot elrepül, az eb is rohan utána. Nagyon megkedvelte a lányt a négylábú, de azért egy bot az mégiscsak egy bot! A pásztor kissé le is marad a nagy gondolkodásban, de ez egyáltalán nincs ellenére. Most tekintetével élvezhet azt a látványt, amin előbb a keze előbb nyugodott. Nagy álmélkodásában hirtelen nem is érti a neki szegezett kérdést és pillanatnyi értetlenkedés után tud csak választ adni rá.*
-Feleség? *Kérdez vissza, majd kezével elhessegeti még a gondolatot is.*
-Nem, dehogy! Bár nagyon jó volna, nincs nekem olyanom! *Neveti el magát kissé zavarában hirtelen és pont emiatt a felkavartság miatt válaszol olyan őszintén.*
-Tudja, nehéz jó feleséget találni errefelé! *Vonja meg a vállát.*
-Ha csak egy olyan okos és magával ragadó lenne, mint ön! Na akkor azért könnyebb lenne választani! *Lágyulnak el arcvonásai, de most nem csak úgy pillanatra, hanem egészen sokáig kitartva, ahogy megkeresi a leány tekintetét.*
3568. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-16 11:16:37
Üzenet elküldve: 2021-11-16 11:16:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Szerencsére nem keverednek bele mélyebben a gyümölcsitalok témájába. Na nem mintha nem szeretne akármiről is beszélgetni, de vannak olyan dolgok, amiket fölösleges a kelleténél tovább nyújtani. És ez pontosan egy olyan téma volt. Amúgy is, van egy olyan sejtése, hogy a pásztormágos kellemesebb témával és időtöltéssel is tud szolgálni, mintsem megragadjon az eperlé miatti sajnálkozásában, vagy épp annál, hogy milyen egyszerűen túl tudja magát tenni annak nemlétén. A berángatós határozottság noha hiányzik a repertoárjából, azért a vigyorgások és kacsintások közötti incselkedésnek ő sincsen ellen, így örül, hogy, ha nem is túl hamar, de azért társra lelt benne.*
- Ha szereti a szerencsejátékot fogadást is köthet rá.
*Bólint határozottan. Eszébe sem jutna olyan badarság, hogy visszautasítson egy fürdőt, főleg, ha reményei szerint olcsóbban meg is ússza, mint egy fogadóban eltöltött éjszakát. Mert persze azt jól megtanulta, hogy a világban semmi sincs ingyen, nem is várná el, hogy csak úgy puszira fogadják be legalább egy fürdő erejéig. De úgy hiszi majd idővel annak árán is meg fog tudni egyezni.*
- Nehéz eset.
*Összegzi is Mydawot, így rá is helyeselve Learon meglátására. Persze édes és bújós dög is tud lenni, sőt kirívó alkalmakkor még játékos is, de persze ez mind attól függ, hogy a menyét akarja e. Nem olyan könnyű elcsábítani, mint Naykát a bottal. De mindezektől eltekintve sosem jutna eszébe még egy percre sem, hogy megváljon tőle vagy lecserélje valami aktívabb és barátságosabb jószágra. Az már más kérdés, hogy mellette nem e férne el még esetleg egy kutya is útitársnak. Ugyanis Naykát figyelve talán kedvet is kapott egy újabb baráthoz.*
- Akkor bizonyára nagyon felkészült lehet a csábítás terén, hisz úgy fest, hogy nyert ügye lehet.
*Húzza is össze pajkos mosollyal a szemeit, közben saját hangját is lejjebb veszi, s ő maga is jobban a férfi füle felé nyújtózik.*
- Azt a tojást még dobja fel egy kis tejföllel és nyert ügye van. Ugyanis nem csak a gazdájának van... különleges ízlése. *Susogja a pásztormágus fülébe, még szemöldökeit is megvonogatja a játék kedvéért.* És nyugodjon meg, titka az én titkom is marad.
*A derekára kerülő kéztől pedig el sem húzódik. Mondhatni szinte fel sem tűnik neki, eszébe sem jut a gondolat, hogy esetleg idegenkednie kellene az érzéstől. Olyan természetességgel társalkodik a férfival, hogy ez az aprócska érintés is teljesen normálisnak és elfogadhatónak tűnik. Pedig meg kell hagyni nem egy könnyű eset, akit olyan egyszerű lenne behálózni. Vagy legalábbis ez idáig meg volt erről győződve. Talán csak a fáradtság teszi, hogy most jobban lankad a figyelme. Még az sem kizárt, hogy simán áldozatul is esne, ha mégis kiderülne, hogy egy gaz emberrablóval van most dolga. Talán azt sem bánná, ha előtte tényleg lefürödhetne. Valahogy a gondolatait most egyedül a dézsa meleg víz uralja, meg persze a Learon által nyújtott barátságos társaság. Így már azon sem lepődik meg, hogy kissé bele is bújik a derekára csúsztatott kézbe.*
- Hát tényleg nem vagyunk messze.
*Jegyzi is meg az evidens dolgot, miközben szemeivel a mutatott irányokba koncentrál. Az asszony említésére kissé felszaladnak a szemöldökei, de a gyorsan jött magyarázatra már megenyhültebb mosollyal biccent is. Bár így ismét a fejébe fészkeli magát egy újabb gondolat. Egy helyes birtokos, hatalmas tudással, saját házzal, földdel. Asszony nélkül? Vagy csak kihasználja az időt, míg a feleség távol van valahol? Hisz régebben okították olyanra, hogy a férfiak sokszor megbízhatatlanok, okozhatnak csalódást és képesek bármilyen turpisságra, hogy a lányok szoknyája alá kerüljenek.*
~Mondjuk rajtam nincsen szoknya.~
*Gondolja is a komoly ellenérvet az egészre. Persze azért ő sem annyira ostoba, hogy éppen a nadrág viselete gátoljon meg egy gátlástalan férfi embert attól, hogy be akarja csapni. Hisz nem híres emberismerő ő, hogy ennek ellenkezőjét biztosra állíthassa. De milyen élet lenne az olyan, ahol mindig mindenkitől csak tartana?*
- Szerencsés ember Learon. Saját birtok, saját gazdaság, saját segítséggel.
*A batyut a hóna alá csapva hajol is le a botért, amivel Nayka idő közben visszaérkezett. Nem tagadja, jól esik a bizalom, amit végül megszavazott neki az eb, így ő sem rest ezt meghálálni.*
- Te nagyon okos vagy, tudod?
*Simít a fejére egy kedves mosollyal, majd a bot ismét repül egyenesen Learon birtoka felé. A batyut ismét a kezébe csúsztatja és a derekán pihenő kézből kiszakadva indul meg a kutya után. Persze lassú léptekkel, hogy Naykának legyen ideje visszaszaladni, hogy azután újból el tudja dobni a szent botot, míg elérnek a birtokra.*
- Éppen egy takaros, dolgos feleség ne párosulna ezek mellé?
*Húzza össze a szemeit egy ravasz vigyorral, ahogy séta közben hátrapillant Learonra a válla fölött. Olyan tekintettel, amivel a macska készül sarokba szorítani a pórul járt egeret.*
*Szerencsére nem keverednek bele mélyebben a gyümölcsitalok témájába. Na nem mintha nem szeretne akármiről is beszélgetni, de vannak olyan dolgok, amiket fölösleges a kelleténél tovább nyújtani. És ez pontosan egy olyan téma volt. Amúgy is, van egy olyan sejtése, hogy a pásztormágos kellemesebb témával és időtöltéssel is tud szolgálni, mintsem megragadjon az eperlé miatti sajnálkozásában, vagy épp annál, hogy milyen egyszerűen túl tudja magát tenni annak nemlétén. A berángatós határozottság noha hiányzik a repertoárjából, azért a vigyorgások és kacsintások közötti incselkedésnek ő sincsen ellen, így örül, hogy, ha nem is túl hamar, de azért társra lelt benne.*
- Ha szereti a szerencsejátékot fogadást is köthet rá.
*Bólint határozottan. Eszébe sem jutna olyan badarság, hogy visszautasítson egy fürdőt, főleg, ha reményei szerint olcsóbban meg is ússza, mint egy fogadóban eltöltött éjszakát. Mert persze azt jól megtanulta, hogy a világban semmi sincs ingyen, nem is várná el, hogy csak úgy puszira fogadják be legalább egy fürdő erejéig. De úgy hiszi majd idővel annak árán is meg fog tudni egyezni.*
- Nehéz eset.
*Összegzi is Mydawot, így rá is helyeselve Learon meglátására. Persze édes és bújós dög is tud lenni, sőt kirívó alkalmakkor még játékos is, de persze ez mind attól függ, hogy a menyét akarja e. Nem olyan könnyű elcsábítani, mint Naykát a bottal. De mindezektől eltekintve sosem jutna eszébe még egy percre sem, hogy megváljon tőle vagy lecserélje valami aktívabb és barátságosabb jószágra. Az már más kérdés, hogy mellette nem e férne el még esetleg egy kutya is útitársnak. Ugyanis Naykát figyelve talán kedvet is kapott egy újabb baráthoz.*
- Akkor bizonyára nagyon felkészült lehet a csábítás terén, hisz úgy fest, hogy nyert ügye lehet.
*Húzza is össze pajkos mosollyal a szemeit, közben saját hangját is lejjebb veszi, s ő maga is jobban a férfi füle felé nyújtózik.*
- Azt a tojást még dobja fel egy kis tejföllel és nyert ügye van. Ugyanis nem csak a gazdájának van... különleges ízlése. *Susogja a pásztormágus fülébe, még szemöldökeit is megvonogatja a játék kedvéért.* És nyugodjon meg, titka az én titkom is marad.
*A derekára kerülő kéztől pedig el sem húzódik. Mondhatni szinte fel sem tűnik neki, eszébe sem jut a gondolat, hogy esetleg idegenkednie kellene az érzéstől. Olyan természetességgel társalkodik a férfival, hogy ez az aprócska érintés is teljesen normálisnak és elfogadhatónak tűnik. Pedig meg kell hagyni nem egy könnyű eset, akit olyan egyszerű lenne behálózni. Vagy legalábbis ez idáig meg volt erről győződve. Talán csak a fáradtság teszi, hogy most jobban lankad a figyelme. Még az sem kizárt, hogy simán áldozatul is esne, ha mégis kiderülne, hogy egy gaz emberrablóval van most dolga. Talán azt sem bánná, ha előtte tényleg lefürödhetne. Valahogy a gondolatait most egyedül a dézsa meleg víz uralja, meg persze a Learon által nyújtott barátságos társaság. Így már azon sem lepődik meg, hogy kissé bele is bújik a derekára csúsztatott kézbe.*
- Hát tényleg nem vagyunk messze.
*Jegyzi is meg az evidens dolgot, miközben szemeivel a mutatott irányokba koncentrál. Az asszony említésére kissé felszaladnak a szemöldökei, de a gyorsan jött magyarázatra már megenyhültebb mosollyal biccent is. Bár így ismét a fejébe fészkeli magát egy újabb gondolat. Egy helyes birtokos, hatalmas tudással, saját házzal, földdel. Asszony nélkül? Vagy csak kihasználja az időt, míg a feleség távol van valahol? Hisz régebben okították olyanra, hogy a férfiak sokszor megbízhatatlanok, okozhatnak csalódást és képesek bármilyen turpisságra, hogy a lányok szoknyája alá kerüljenek.*
~Mondjuk rajtam nincsen szoknya.~
*Gondolja is a komoly ellenérvet az egészre. Persze azért ő sem annyira ostoba, hogy éppen a nadrág viselete gátoljon meg egy gátlástalan férfi embert attól, hogy be akarja csapni. Hisz nem híres emberismerő ő, hogy ennek ellenkezőjét biztosra állíthassa. De milyen élet lenne az olyan, ahol mindig mindenkitől csak tartana?*
- Szerencsés ember Learon. Saját birtok, saját gazdaság, saját segítséggel.
*A batyut a hóna alá csapva hajol is le a botért, amivel Nayka idő közben visszaérkezett. Nem tagadja, jól esik a bizalom, amit végül megszavazott neki az eb, így ő sem rest ezt meghálálni.*
- Te nagyon okos vagy, tudod?
*Simít a fejére egy kedves mosollyal, majd a bot ismét repül egyenesen Learon birtoka felé. A batyut ismét a kezébe csúsztatja és a derekán pihenő kézből kiszakadva indul meg a kutya után. Persze lassú léptekkel, hogy Naykának legyen ideje visszaszaladni, hogy azután újból el tudja dobni a szent botot, míg elérnek a birtokra.*
- Éppen egy takaros, dolgos feleség ne párosulna ezek mellé?
*Húzza össze a szemeit egy ravasz vigyorral, ahogy séta közben hátrapillant Learonra a válla fölött. Olyan tekintettel, amivel a macska készül sarokba szorítani a pórul járt egeret.*
3567. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-16 10:27:03
Üzenet elküldve: 2021-11-16 10:27:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Biztos vagyok benne. *Utal még az ital dolgára és hagyja ennyiben a dolgot, mert talán már túl sokat is beszéltek eperről, almáról és a többiről. A kacsintás nagyon úgy látszik, hogy Learonnál nem áll meg, hiszen Nys is eljátssza a pásztor felé, akinek, bár arcára semmi ilyesmi nem ül ki, mégis nagyon jól esik ez az apró gesztus. Szereti az ilyen incselkedő lányokat.* ~Persze annak is megvan a maga bája, ha az embert berángatja egy határozott nő a sátrába.~ *Emlékszik vissza Akheelra, akivel annak idején ilyen szépe nem lehetett kerülgetni a forró kását, mint ahogy most teszik. Nayka a simogatásra egészen felélénkül és olyan büszkén néz fel gazdájára, hogy az szinte féltékeny is lehetne rá, ha olyan fából faragják, így most csak bólint egyet a kutya felé, hogy tisztázza vele, hogy örül az ő örömének is. Ezentúl az eb látványosan dörgölődzik az új nőstényhez, akit befogadott a falkájába.*
-Akkor ezt vehetem ígéretnek? *Neveti el magát és gondolatban már tölti is fel a dézsát vízzel. Reméli, hogy Norenn elég fát hasogatott össze tegnap előtt, hogy Learonnak ezzel már ne kelljen majd foglalkoznia.* ~Na, ha mást nem, majd kihozom tőlük! A fiúknak van elég ideje fát vágni, megoldják.~ *Kicsit önző gondolat ez, de minden nap alakul úgy a helyzet, hogy egy ilyen szép lánykát talál az ember az út szélén kutyasétáltatás közben.* ~Rám is rám férne egy fürdő! Talán később felvetem, hogy hozzá társulok. Elég nagy az a dézsa kettőnknek.~ *Ezt már túl tolakodónak tartja így hirtelenjében, szóval csak magában terveli ki. El is merül a lány arcának vizslatásában, amiből egyértelműen felrázza az, hogy amaz a homlokára csap. Egy pár pillanatig azt sem tudja a mágus, hogy miről van szó, de hamar rájön, hogy egyszerűen csak mind a ketten elgondolkoztak.*
-Hát, tényleg nem túl barátságos egy kis fickó. *Húzza fel a szemöldökét, de azért sértegetni nem szeretné az állatot.*
-De nem kételkedem benne, hogy becses személyem el fogja nyerni a bizalmát, hiába az úri gőg rajta! *Neveti el magát Learon és már gondolkodik is, hogy mit kéne majd otthon adnia Mydawnak, hogy magához édesgesse.*
-Tudja, lányokat gyümölcslével és fürdővel, menyéteket meg tojással szoktam elcsábítani! *Mondja suttogva, kicsit közelebb is hajolva a lány füléhez, mintha ez valami hatalmas titok lenne.*
-De ne mondja el senkinek, mert a végén még rájönnek a turpisságra! *Aztán, ahogy elneveti magát hirtelen, mintha csak véletlen kerülne oda, kezét Nys derekára csúsztatja. Egyébiránt magában kitér egy másik gondolatra, ami saját kecskéje ügyében foglalkoztatja, de annyira nem tartja érdemesnek a témát, hogy el is beszélgessen róla.* ~Tényleg lehet ebben valami. Én megpróbáltam jól nevelni a kecskémet, de az is kezd ilyen neveletlen lenni, mint ez a menyét itt! Mintha az ember, akármit csinál is, mennének a maguk feje irányába.~ *Végül arra jut, hogy majd megpróbál következetesebb lenni a nyájával, hátha nem ökleli fel valamelyik a változás miatt.*
-Nézze! *Mutat egy kőtáblára az őt mellett a pásztor. Már távolról látszik, hogy a fán függő sziklalapra az van ráírva, hogy Derin-birtok.*
-Az ott mutatja, hogy nemsoká hazaérünk. *Aztán ha tekintetével követi a mágus ujját, láthat egy nagy területet, amit alma és más fák fednek le.*
-Az már ott az én gyümölcsösöm. Az a birtok határa. Ahogy látom Fortas-asszony valamit főz. *Mutat a felfelé szállingózó füstre, ami kicsit távolabbról jön, de jól behatárolható, hogy még a birtokról. Tesz még hozzá egy kis magyarázatot, nehogy bármit is félreértsen kis útitársa.*
-A Fortasok nekem dolgoznak. Jó emberek, rendben tartják a birtokomat, mikor éppen sétálgatok mindenfelé. *Vigyorodik el és nagyjából pontosan ekkor ér vissza Nayka és a botot egyenesen a lányhoz viszi és dobja le annak lába elé, dacosan felnézve gazdájára, hogy annak eszébe se jusson felvenni és eldobni neki.* ~Áruló! Persze teljesen megértem, én se egy szakállas férfitól várnám, hogy játsszon velem, ha egy ilyen csinos lány is van a választékban.~
-Biztos vagyok benne. *Utal még az ital dolgára és hagyja ennyiben a dolgot, mert talán már túl sokat is beszéltek eperről, almáról és a többiről. A kacsintás nagyon úgy látszik, hogy Learonnál nem áll meg, hiszen Nys is eljátssza a pásztor felé, akinek, bár arcára semmi ilyesmi nem ül ki, mégis nagyon jól esik ez az apró gesztus. Szereti az ilyen incselkedő lányokat.* ~Persze annak is megvan a maga bája, ha az embert berángatja egy határozott nő a sátrába.~ *Emlékszik vissza Akheelra, akivel annak idején ilyen szépe nem lehetett kerülgetni a forró kását, mint ahogy most teszik. Nayka a simogatásra egészen felélénkül és olyan büszkén néz fel gazdájára, hogy az szinte féltékeny is lehetne rá, ha olyan fából faragják, így most csak bólint egyet a kutya felé, hogy tisztázza vele, hogy örül az ő örömének is. Ezentúl az eb látványosan dörgölődzik az új nőstényhez, akit befogadott a falkájába.*
-Akkor ezt vehetem ígéretnek? *Neveti el magát és gondolatban már tölti is fel a dézsát vízzel. Reméli, hogy Norenn elég fát hasogatott össze tegnap előtt, hogy Learonnak ezzel már ne kelljen majd foglalkoznia.* ~Na, ha mást nem, majd kihozom tőlük! A fiúknak van elég ideje fát vágni, megoldják.~ *Kicsit önző gondolat ez, de minden nap alakul úgy a helyzet, hogy egy ilyen szép lánykát talál az ember az út szélén kutyasétáltatás közben.* ~Rám is rám férne egy fürdő! Talán később felvetem, hogy hozzá társulok. Elég nagy az a dézsa kettőnknek.~ *Ezt már túl tolakodónak tartja így hirtelenjében, szóval csak magában terveli ki. El is merül a lány arcának vizslatásában, amiből egyértelműen felrázza az, hogy amaz a homlokára csap. Egy pár pillanatig azt sem tudja a mágus, hogy miről van szó, de hamar rájön, hogy egyszerűen csak mind a ketten elgondolkoztak.*
-Hát, tényleg nem túl barátságos egy kis fickó. *Húzza fel a szemöldökét, de azért sértegetni nem szeretné az állatot.*
-De nem kételkedem benne, hogy becses személyem el fogja nyerni a bizalmát, hiába az úri gőg rajta! *Neveti el magát Learon és már gondolkodik is, hogy mit kéne majd otthon adnia Mydawnak, hogy magához édesgesse.*
-Tudja, lányokat gyümölcslével és fürdővel, menyéteket meg tojással szoktam elcsábítani! *Mondja suttogva, kicsit közelebb is hajolva a lány füléhez, mintha ez valami hatalmas titok lenne.*
-De ne mondja el senkinek, mert a végén még rájönnek a turpisságra! *Aztán, ahogy elneveti magát hirtelen, mintha csak véletlen kerülne oda, kezét Nys derekára csúsztatja. Egyébiránt magában kitér egy másik gondolatra, ami saját kecskéje ügyében foglalkoztatja, de annyira nem tartja érdemesnek a témát, hogy el is beszélgessen róla.* ~Tényleg lehet ebben valami. Én megpróbáltam jól nevelni a kecskémet, de az is kezd ilyen neveletlen lenni, mint ez a menyét itt! Mintha az ember, akármit csinál is, mennének a maguk feje irányába.~ *Végül arra jut, hogy majd megpróbál következetesebb lenni a nyájával, hátha nem ökleli fel valamelyik a változás miatt.*
-Nézze! *Mutat egy kőtáblára az őt mellett a pásztor. Már távolról látszik, hogy a fán függő sziklalapra az van ráírva, hogy Derin-birtok.*
-Az ott mutatja, hogy nemsoká hazaérünk. *Aztán ha tekintetével követi a mágus ujját, láthat egy nagy területet, amit alma és más fák fednek le.*
-Az már ott az én gyümölcsösöm. Az a birtok határa. Ahogy látom Fortas-asszony valamit főz. *Mutat a felfelé szállingózó füstre, ami kicsit távolabbról jön, de jól behatárolható, hogy még a birtokról. Tesz még hozzá egy kis magyarázatot, nehogy bármit is félreértsen kis útitársa.*
-A Fortasok nekem dolgoznak. Jó emberek, rendben tartják a birtokomat, mikor éppen sétálgatok mindenfelé. *Vigyorodik el és nagyjából pontosan ekkor ér vissza Nayka és a botot egyenesen a lányhoz viszi és dobja le annak lába elé, dacosan felnézve gazdájára, hogy annak eszébe se jusson felvenni és eldobni neki.* ~Áruló! Persze teljesen megértem, én se egy szakállas férfitól várnám, hogy játsszon velem, ha egy ilyen csinos lány is van a választékban.~
3566. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-16 10:13:35
Üzenet elküldve: 2021-11-16 10:13:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*A bájitalt az elf ajánlására visszacsúsztatja táskájába ahonnan elővette.*
- Egyébként is szeretnék elmenni a toronyhoz, akkor majd próbát teszek vele.
*Az alkímia tanítására már alig várja, hogy Valuryen befejezze mondatát, és ő is megszólalhasson.*
- Minden információt hálával és szívesen fogadok.
*Meleg mosolya őszinteségről árulkodik, nem mintha egy Karheiához hasonló kedvesnek mondható nőről bárki is hazugságot feltételezne.*
- Ühüm, javasasszony.
*Biccent a kérdésre, és ez idő alatt igyekszik valamelyest összeszedni gondolatait, hogy miként fogalmazza meg tömören, érthetően, és pontosan ez mit is jelent, viszont Valuryen megelőzi ebben.*
- Igen, olyasmi. Ez a titulus jellemzően öröklődik, nekem is rengeteg mindent tanított a nagymamám. Kicsit talán hagyománytisztelő tudomány, nem olyan min a városi orvosok, akikről úgy hallottam elég szívesen vágják fel az embert, vagy metszenek ki belőle.
*Kicsit meg is borzong ettől, ahogy belegondol. Karheia nem irtózik a vértől, és számtalan ronda sebet látott már, az valahogy mégis távol áll tőle, hogy ezeket metszésekkel kezelje. Természetellenesnek véli, és nem veti meg azokat akik ilyen módon tudnak segíteni másokon – elvégre a cél szentesíti az eszközt – ő mégis inkább megmarad azoknál a hagyományos módszereknél, amit nagymamája tanított neki.
A kedves szavakra megint csak zavarba jön, továbbra is nehezen tudja ezeket a helyén kezelni. Szerényen lehajtja a fejét, és éppen csak párszor pislog fel a másikra.*
- Ugyan ugyan, túlzás ez.
*Ezen szerénységben mégis valahol büszkeség is megbújik, hiszen meglehetősen motiválja az, hogy népének elismerésére szert tehessen, és döntéseivel az ő dicsőségüket szolgálhassa. Nyilván egyéni céljai is fontosak számára, de büszke azokra akikhez tartozik, és sok vészterhes időben nyújtott neki ez a gondolat vigaszt is.*
- Nohát, miféle ígéret Krestvirnek?
*Lehet említette már a férfi, de a beszélgetés hevében kiment a fejéből, vagy elsiklott felette.*
- Mindenesetre, szeretném ha majd viszonozhatnám ezt egyszer. Megengeded? Ha csak pár jegyzettel, de valamivel mégis.
*Karheia is szívesen tanít, így meg tudja érteni Valuryen szándékait azzal kapcsolatban, hogy mindezt önzetlenül kínálja felé, a barbár nő éppen ezért szeretné viszonozni is felé. Örömmel tölti el, hogyha együtt, közösen tudnak épülni mágus társaival.
Ezt követően az elf egy varázslatot prezentál neki, Karheia pedig feszült figyelemmel követi nyomon. Először szokatlannak tartja, de türelmesen kivárja a végeredményt, ami nemcsak hogy csalódást nem okoz neki, de egyenesen lenyűgözi. Igaz, talán ez mágia esetében nem annyira nehéz cél, a nő szívét viszont mindig megdobogtatta a természet és annak közelsége. Ahogy az aprócska magból élet fakad, és hamar egy fa cseperedik fel előtte ámulatát aligha tudja palástolni, és szívét eltölti a szeretet az élettel kapcsolatban, ami ilyen fantasztikus lehetőségeket és erőket rejt magában.*
- Szavak sincsenek arra, hogy ez mennyire fantasztikus.
*A bájitalt az elf ajánlására visszacsúsztatja táskájába ahonnan elővette.*
- Egyébként is szeretnék elmenni a toronyhoz, akkor majd próbát teszek vele.
*Az alkímia tanítására már alig várja, hogy Valuryen befejezze mondatát, és ő is megszólalhasson.*
- Minden információt hálával és szívesen fogadok.
*Meleg mosolya őszinteségről árulkodik, nem mintha egy Karheiához hasonló kedvesnek mondható nőről bárki is hazugságot feltételezne.*
- Ühüm, javasasszony.
*Biccent a kérdésre, és ez idő alatt igyekszik valamelyest összeszedni gondolatait, hogy miként fogalmazza meg tömören, érthetően, és pontosan ez mit is jelent, viszont Valuryen megelőzi ebben.*
- Igen, olyasmi. Ez a titulus jellemzően öröklődik, nekem is rengeteg mindent tanított a nagymamám. Kicsit talán hagyománytisztelő tudomány, nem olyan min a városi orvosok, akikről úgy hallottam elég szívesen vágják fel az embert, vagy metszenek ki belőle.
*Kicsit meg is borzong ettől, ahogy belegondol. Karheia nem irtózik a vértől, és számtalan ronda sebet látott már, az valahogy mégis távol áll tőle, hogy ezeket metszésekkel kezelje. Természetellenesnek véli, és nem veti meg azokat akik ilyen módon tudnak segíteni másokon – elvégre a cél szentesíti az eszközt – ő mégis inkább megmarad azoknál a hagyományos módszereknél, amit nagymamája tanított neki.
A kedves szavakra megint csak zavarba jön, továbbra is nehezen tudja ezeket a helyén kezelni. Szerényen lehajtja a fejét, és éppen csak párszor pislog fel a másikra.*
- Ugyan ugyan, túlzás ez.
*Ezen szerénységben mégis valahol büszkeség is megbújik, hiszen meglehetősen motiválja az, hogy népének elismerésére szert tehessen, és döntéseivel az ő dicsőségüket szolgálhassa. Nyilván egyéni céljai is fontosak számára, de büszke azokra akikhez tartozik, és sok vészterhes időben nyújtott neki ez a gondolat vigaszt is.*
- Nohát, miféle ígéret Krestvirnek?
*Lehet említette már a férfi, de a beszélgetés hevében kiment a fejéből, vagy elsiklott felette.*
- Mindenesetre, szeretném ha majd viszonozhatnám ezt egyszer. Megengeded? Ha csak pár jegyzettel, de valamivel mégis.
*Karheia is szívesen tanít, így meg tudja érteni Valuryen szándékait azzal kapcsolatban, hogy mindezt önzetlenül kínálja felé, a barbár nő éppen ezért szeretné viszonozni is felé. Örömmel tölti el, hogyha együtt, közösen tudnak épülni mágus társaival.
Ezt követően az elf egy varázslatot prezentál neki, Karheia pedig feszült figyelemmel követi nyomon. Először szokatlannak tartja, de türelmesen kivárja a végeredményt, ami nemcsak hogy csalódást nem okoz neki, de egyenesen lenyűgözi. Igaz, talán ez mágia esetében nem annyira nehéz cél, a nő szívét viszont mindig megdobogtatta a természet és annak közelsége. Ahogy az aprócska magból élet fakad, és hamar egy fa cseperedik fel előtte ámulatát aligha tudja palástolni, és szívét eltölti a szeretet az élettel kapcsolatban, ami ilyen fantasztikus lehetőségeket és erőket rejt magában.*
- Szavak sincsenek arra, hogy ez mennyire fantasztikus.
3565. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-15 22:28:32
Üzenet elküldve: 2021-11-15 22:28:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rorkir//
*Már eljöttek a hűvösebb idők. Trodd-nak magára kell vennie a szent birkabőrét, ami ugyan úgy néz ki mint egy sima birkabőr, de azt mondták neki, hogy szentelt birka volt amiből csinálta és rendesen be kell bugyolálnia a lábát rongyokba, hogy ne fagyjon meg. De a munka az munka. Nem nemes ő, hogy kandallótűznél ücsörögjön mert hideg van. Kint van hát a jószágoknál. Mándli, mint mindig most is vele. Tereli a durva szőrű, csavart szarvú tharg birkákat akik hagyják már magukat hisz megszokták az ebet. Gazdája így nyugodtan ülhet kis fejőszékén kuporogva, előtte egy birkával, az alatt kis vederrel. A reggelinek valóért meg kell dolgozni. De egyszer csak a kis fekete kutya éle kis hangján furcsán kezd el ugatni. Pásztorkutya, jószágok közt van, az a dolga, hogy hangos legyen, de mint gazdája Trodd azért felismeri a különböző jelzéseit. Felvonja hát a szemöldökét és szétnéz. Egy idegen halad feléjük lovát vezetve. A pásztor feláll és a karám széléhez sétál, a tejes vödröt oda letéve fokosát lazán tartva a kezében. Nem támadólag, de ha kell kéznél legyen. A köszöntést egykedvűen viszonozza.*
-Adj' isten!
*Ábrázatáról sok érzelmet nem lehet elmondani. Hogy alapból hűvös lenne vagy csak pásztorokra jellemzően a sok magány hagyott rajta nyomot nem lehet megmondani.*
-Én Trodd.
*Néz továbbra is olyan változatos arcmimikával, ami egy százéves tölgyfának is becsületére válna. Aztán az udvariaskodás után csak elhangzik valami lényeges is.*
-Ha elmondja merre tart akkor szíves örömest. De ha gondolja fáradjon csak be és pihenjen meg kicsit. Egy kis tejjel meg tudom kínálni meg zsíros kenyérrel ha kér és nem zavarja, hogy a kenyér már kicsit száraz.
*Bújik ki a karám lécei közt és fordul egyszerű kis nádfedeles vályogkunyhója felé aminek kéményéből vidám füstpamacsok szállnak fel. Aztán néz az idegen felé. Mándli gazdája lábánál, kis csillogó gombszemei gyanakodva nézik mind a férfit mind annak a lovát ugyanis nem nagyon kedveli azokat a nagy, furcsa szagú állatokat.*
*Már eljöttek a hűvösebb idők. Trodd-nak magára kell vennie a szent birkabőrét, ami ugyan úgy néz ki mint egy sima birkabőr, de azt mondták neki, hogy szentelt birka volt amiből csinálta és rendesen be kell bugyolálnia a lábát rongyokba, hogy ne fagyjon meg. De a munka az munka. Nem nemes ő, hogy kandallótűznél ücsörögjön mert hideg van. Kint van hát a jószágoknál. Mándli, mint mindig most is vele. Tereli a durva szőrű, csavart szarvú tharg birkákat akik hagyják már magukat hisz megszokták az ebet. Gazdája így nyugodtan ülhet kis fejőszékén kuporogva, előtte egy birkával, az alatt kis vederrel. A reggelinek valóért meg kell dolgozni. De egyszer csak a kis fekete kutya éle kis hangján furcsán kezd el ugatni. Pásztorkutya, jószágok közt van, az a dolga, hogy hangos legyen, de mint gazdája Trodd azért felismeri a különböző jelzéseit. Felvonja hát a szemöldökét és szétnéz. Egy idegen halad feléjük lovát vezetve. A pásztor feláll és a karám széléhez sétál, a tejes vödröt oda letéve fokosát lazán tartva a kezében. Nem támadólag, de ha kell kéznél legyen. A köszöntést egykedvűen viszonozza.*
-Adj' isten!
*Ábrázatáról sok érzelmet nem lehet elmondani. Hogy alapból hűvös lenne vagy csak pásztorokra jellemzően a sok magány hagyott rajta nyomot nem lehet megmondani.*
-Én Trodd.
*Néz továbbra is olyan változatos arcmimikával, ami egy százéves tölgyfának is becsületére válna. Aztán az udvariaskodás után csak elhangzik valami lényeges is.*
-Ha elmondja merre tart akkor szíves örömest. De ha gondolja fáradjon csak be és pihenjen meg kicsit. Egy kis tejjel meg tudom kínálni meg zsíros kenyérrel ha kér és nem zavarja, hogy a kenyér már kicsit száraz.
*Bújik ki a karám lécei közt és fordul egyszerű kis nádfedeles vályogkunyhója felé aminek kéményéből vidám füstpamacsok szállnak fel. Aztán néz az idegen felé. Mándli gazdája lábánál, kis csillogó gombszemei gyanakodva nézik mind a férfit mind annak a lovát ugyanis nem nagyon kedveli azokat a nagy, furcsa szagú állatokat.*
3564. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-15 18:50:36
Üzenet elküldve: 2021-11-15 18:50:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd//
*Nos a kunyhója rendben van, Árnyék is meglesz egy darabig étellel, úgyhogy nincs más dolga, mint elfoglalnia magát. Nem olyan fából faragták, hogy egész nap csak otthon ücsörögjön, annál jobban hajtja az ősei vére. Felszerszámol hát a lóra, minden fontosabb dolgot eltesz, ami kellhet neki, fűrészt, baltát, kötelet, meg mindenfélét. A ló elbírja, ő pedig finoman bánik vele. Jobb híján a tharg földekre igyekszik, ez jóval ismerősebb neki mint az a szélváros, vagy mi a fene. De az irányt most igencsak elvéti, mert nem ott köt ki, ahol korábban is járt.*
~Jó nagy földek vannak itt, meg kell hagyni.~
*Meg is áll, leszáll a lóról, hogy addig is pihentesse az állatot, s gyalog vezeti tovább. Nem telik bele sok időbe, csak egy jó pár órába, hogy kiszúrjon egy alakot, aki éppen a jószágaival bajlódik. Ezekkel az emberekkel sosem volt gondja, általában egyszerűek és egyenesek, mint Rorkir maga.*
-'Napot koma!
*Kiált oda jó messziről, nehogy azt higgye, hogy kirabolni jön éppen, vagy ilyesmi. Nem mintha ez nem lenne benne a pakliban, de akkor valószínűleg lóháton érkezik, és gyorsan végezne mindenkivel, aki útjába kerül, majd vágtázna is tovább.*
-Rorkir vagyok.
*Mutatkozik be, mert hát mégis csak így tudja hogy szólítani a vállas férfi őt.*
-Elvétettem az irányt, és kicsit meg is fáradtam. Kisegítene? Legalább egy iránnyal.
*Aztán megáll, mert nem akar túl tolakodó lenni, bár a korgó gyomra és a kaparó torka talán erősebb érv.*
*Nos a kunyhója rendben van, Árnyék is meglesz egy darabig étellel, úgyhogy nincs más dolga, mint elfoglalnia magát. Nem olyan fából faragták, hogy egész nap csak otthon ücsörögjön, annál jobban hajtja az ősei vére. Felszerszámol hát a lóra, minden fontosabb dolgot eltesz, ami kellhet neki, fűrészt, baltát, kötelet, meg mindenfélét. A ló elbírja, ő pedig finoman bánik vele. Jobb híján a tharg földekre igyekszik, ez jóval ismerősebb neki mint az a szélváros, vagy mi a fene. De az irányt most igencsak elvéti, mert nem ott köt ki, ahol korábban is járt.*
~Jó nagy földek vannak itt, meg kell hagyni.~
*Meg is áll, leszáll a lóról, hogy addig is pihentesse az állatot, s gyalog vezeti tovább. Nem telik bele sok időbe, csak egy jó pár órába, hogy kiszúrjon egy alakot, aki éppen a jószágaival bajlódik. Ezekkel az emberekkel sosem volt gondja, általában egyszerűek és egyenesek, mint Rorkir maga.*
-'Napot koma!
*Kiált oda jó messziről, nehogy azt higgye, hogy kirabolni jön éppen, vagy ilyesmi. Nem mintha ez nem lenne benne a pakliban, de akkor valószínűleg lóháton érkezik, és gyorsan végezne mindenkivel, aki útjába kerül, majd vágtázna is tovább.*
-Rorkir vagyok.
*Mutatkozik be, mert hát mégis csak így tudja hogy szólítani a vállas férfi őt.*
-Elvétettem az irányt, és kicsit meg is fáradtam. Kisegítene? Legalább egy iránnyal.
*Aztán megáll, mert nem akar túl tolakodó lenni, bár a korgó gyomra és a kaparó torka talán erősebb érv.*
3563. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-15 18:38:40
Üzenet elküldve: 2021-11-15 18:38:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Valuryen szemében a másik minden, csak nem egy kiköpött barbár. Bár talán ha erről eszmecserébe futnának, közel lehet, hogy rámenne pár napjuk, hogy megpróbáljanak egymás álláspontjaihoz közelíteni. Az elf szerint az, hogy valaki barbár, az nem kultúra, vagy szokás, esetleg eredet kérdése, az pusztán csak egy jelző, ami már szintén másfajta kérdés, hogy ki hogyan fogalmazna meg. Szerencsére ezt nem, vagy legalábbis nem most kell megvitatniuk. Talán egyszer egy üveg bor és meleg kandalló mellett. Érzi, hogy érintése nem túl megnyugtató, így nem hirtelen, de rögtön igyekszik finoman elemelni a kezét. S így, hogy külön nem terelődik rá a szó, ő sem fejtegeti ezt, hagyja, hogy elússzon az árral a dolog. A bájital dolgára pedig hevesen bólogat.*
-Pontosan! Valószínűleg gyorsabban tehetsz majd szert újabb ismeretekre a mester könyveiből és tanításaiból.
*Mosolyog kedvesen, és repes a szíve minden egyes alkalommal, amikor találkozik valakivel, aki hozzá hasonlóan keresi és kutatja a tudást a legnemesebb célból.*
-Azt hiszem ha a toronyban nem is, az Artheniori könyvtárban biztosan akad. Nem tudom arra mennyire vagy járatos, de én is beavathatlak a tudásomba. Bár az alkímia neves tudománya nem tartozik a repertoáromba, de az alapokat tudom.
*Talán az is több lehet a semminél.*
-Javasasszony?
*Ízlelgeti a szót, miközben visszakérdez, mert nem teljesen tudja hová tenni. Talán mintha hallotta volna már, de nem biztos benne.*
-Az afféle gyógyító?
*Persze egyszerű következtetés, de talán annál hatásosabb logika.*
-Bizony. Egy-kettőre elállítja a vérzést, és beforrasztja a sebeket. Éppen csak végtagot nem növeszt vissza.
*Mondja bohókásan, bár valahol ez is fontos lehet olyasvalakinek, aki nincs teljesen tisztában ezzel.*
-A tűz maga az élet.
~Micsoda bölcsesség.~
-Igazán nemes célok lebegnek szemeid előtt, azt kell hogy mondjam. Megtiszteltetés megismerni téged.
*Mellkasból meg is hajol, és igazából látszik rajta, hogy amit mond, azt komolyan is gondolja, nem csak ontja magából ezeket, mint a szökőkút. Aztán kezével gyorsan hessegetni kezdi a levegőt.*
-Ugyan kedves, ugyan. Inkább én szeretnélek tanítani, ha tudok mit. Hogy a Krestvirnek tett szavamat is állhassam, és mert a tudás mindenkié. Én akkor vagyok boldog, ha minél több ember fejét tágíthatom, vagy így, vagy úgy.
*Talán kissé elvont életcél ez, de hát mit van mit tenni.*
-Ugyan nem tűzmágia, de az egyik kedvenc mágiám ez. Valahogy jobban kedvemet lelek a teremtésben, mintsem a pusztításban.
*Kis gondolkozás után a lehajol, hogy egy magot vegyen fel, s elejtve azt egy a lábával rúgott kis gödörbe. Ha minden jól megy egy méretes fa szökkenhet belőle pillanatokon belül.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.15 18:39:15
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
*Valuryen szemében a másik minden, csak nem egy kiköpött barbár. Bár talán ha erről eszmecserébe futnának, közel lehet, hogy rámenne pár napjuk, hogy megpróbáljanak egymás álláspontjaihoz közelíteni. Az elf szerint az, hogy valaki barbár, az nem kultúra, vagy szokás, esetleg eredet kérdése, az pusztán csak egy jelző, ami már szintén másfajta kérdés, hogy ki hogyan fogalmazna meg. Szerencsére ezt nem, vagy legalábbis nem most kell megvitatniuk. Talán egyszer egy üveg bor és meleg kandalló mellett. Érzi, hogy érintése nem túl megnyugtató, így nem hirtelen, de rögtön igyekszik finoman elemelni a kezét. S így, hogy külön nem terelődik rá a szó, ő sem fejtegeti ezt, hagyja, hogy elússzon az árral a dolog. A bájital dolgára pedig hevesen bólogat.*
-Pontosan! Valószínűleg gyorsabban tehetsz majd szert újabb ismeretekre a mester könyveiből és tanításaiból.
*Mosolyog kedvesen, és repes a szíve minden egyes alkalommal, amikor találkozik valakivel, aki hozzá hasonlóan keresi és kutatja a tudást a legnemesebb célból.*
-Azt hiszem ha a toronyban nem is, az Artheniori könyvtárban biztosan akad. Nem tudom arra mennyire vagy járatos, de én is beavathatlak a tudásomba. Bár az alkímia neves tudománya nem tartozik a repertoáromba, de az alapokat tudom.
*Talán az is több lehet a semminél.*
-Javasasszony?
*Ízlelgeti a szót, miközben visszakérdez, mert nem teljesen tudja hová tenni. Talán mintha hallotta volna már, de nem biztos benne.*
-Az afféle gyógyító?
*Persze egyszerű következtetés, de talán annál hatásosabb logika.*
-Bizony. Egy-kettőre elállítja a vérzést, és beforrasztja a sebeket. Éppen csak végtagot nem növeszt vissza.
*Mondja bohókásan, bár valahol ez is fontos lehet olyasvalakinek, aki nincs teljesen tisztában ezzel.*
-A tűz maga az élet.
~Micsoda bölcsesség.~
-Igazán nemes célok lebegnek szemeid előtt, azt kell hogy mondjam. Megtiszteltetés megismerni téged.
*Mellkasból meg is hajol, és igazából látszik rajta, hogy amit mond, azt komolyan is gondolja, nem csak ontja magából ezeket, mint a szökőkút. Aztán kezével gyorsan hessegetni kezdi a levegőt.*
-Ugyan kedves, ugyan. Inkább én szeretnélek tanítani, ha tudok mit. Hogy a Krestvirnek tett szavamat is állhassam, és mert a tudás mindenkié. Én akkor vagyok boldog, ha minél több ember fejét tágíthatom, vagy így, vagy úgy.
*Talán kissé elvont életcél ez, de hát mit van mit tenni.*
-Ugyan nem tűzmágia, de az egyik kedvenc mágiám ez. Valahogy jobban kedvemet lelek a teremtésben, mintsem a pusztításban.
*Kis gondolkozás után a lehajol, hogy egy magot vegyen fel, s elejtve azt egy a lábával rúgott kis gödörbe. Ha minden jól megy egy méretes fa szökkenhet belőle pillanatokon belül.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.15 18:39:15
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
3562. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-14 20:28:20
Üzenet elküldve: 2021-11-14 20:28:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Talán nem történt akkora tragédia, hogy mély depresszióba essen az eper miatt. Sőt, az igazat megvallva hamar túl is teszi magát a dolgon. Főleg mert szomjas. Főleg mert most szinte bármit is meginna, legyen az körtéből vagy almából.*
- Szerintem a többi gyümölcsből is kielégítő italt tud csinálni. Gondolom nem tévedek.
*Fest is magára egy apró vigyort, mely mellé kíséretnek még egy kacsintást is felzárkóztat. Közben pedig lopja a távolságot a pásztormágus felé, hogy a kutyától minél távolabb legyen. Szerencsétlen állat nem tehet róla, hogy a lány ennyire betoji, mégis ő issza meg a levét. Pedig így már tényleg barátságos, hogy nem vicsorog rá a bot miatt. Lassan, de biztosan kezd feloldódni benne is az óvatosság, így egy röpke pillanatra a mellette bóklászó kutya fejére simít. Persze ez sem tart sokáig, de kezdetnek már megteszi. És egyelőre úgy érzi, hogy Nayka elég figyelmet kapott tőle, így ismét annak gazdája felé fordítja a tekintetét. Természetesen az elkalandozó pillantás nem kerüli el a figyelmét, de csupán csak egy komisz mosollyal kísért fejcsóválással jutalmazza azt.*
- Az elején jobb a biztonság. Az ember sosem lehet elég óvatos.
*Jegyzi is meg a bölcseletet, mellé még mutatóujját is feltartja, akár egy tanító ki okosságot magyaráz tanoncának. Így egy újabb kutyadörgölőzés után ismét lopja a férfi felé a távolságot, s még felsőjének ujjára is rámarkol, amint közvetlenül mellé ér. Az ő fejében most nem kalandoznak el a cirógatás felhasználásának más módjai felé. Inkább csak elhiszi a férfinak, hogy innentől kezdve talán jóban is vannak a kutyával.
A nap egyre jobban alakul. A társaság pipa, mellé még egy egész barátságos kutya is társult. Inni is ivott már, még ha ügyetlenkedve is, de ugyebár a cél a fontos, most a körítés mellékes, hogy sikeresen leitta magát.*
- Tudja mit? Ha tényleg meghív egy dézsa fürdővízre még beszélhetünk is róla. Bármit megadnék egy fürdőért.
*Nyögi is kínjában, ahogy felsejlik benne a tudat, hogy poros, mint az út, amin éppen jár. Izzadt és koszos, amitől csak nyűgös lesz előbb vagy utóbb, olyankor pedig kénytelen, de nem szereti magát elviselni. Persze a férfi nevetéséből gondolja, hogy csak ugratás volt a felajánlkozás, így nem is veszi komolyan. Még akkor sem, ha valójában Learon igenis komolyan mondta. Nem igazán ért a férfiakhoz, így elég nehezen szűri ki az ilyen apró elejtésekből a valós felhangot. Meg amúgy sem tartja magát olyan főnyereménynek, hogy akárcsak egy férfiból is kinézze azt, hogy vonzódna hozzá. Mi tagadás az sem elhanyagolható, hogy ez a szakállal díszített arc elég megkapó ahhoz, hogy álmodni se merjen arról, hogy esetleg a pásztormágus a kutya helyett őt cirógassa. Pedig...*
- Herceg?
*Pillázik is értetlenül. Kicsit kiesett a koncentrációból, ahogy a férfit bámulta. A fonalat ügyesen sikerült elveszítenie, már el is felejtődött, hogy éppen a kis szőrgombolyagról diskuráltak.*
- Ja, hogy Mydaw.
*Csap is a homlokára, mikor hirtelen jön a megvilágosodás. Ez persze annyira a menyétnek sem nyeri el a tetszését, amit egy haragos csipogással jutalmaz meg. Ugyanis a szerencsétlen a csattanás hangjától megriasztva kénytelen kiszakadni menyét álomföldéről. Izeg és ficereg, aminek jutalma pár kis karmolásnyom a lány nyakán, aki szinte hangtalanul, csak párat szisszenve tűri a fészkelődést.*
- A hercegnőtől én messze vagyok. Meg sajnos hiába csókolgatom, sosem lesz belőle igazi herceg.
*Vigyorodik el miközben a köpeny alá nyúlva varázsolja is elő az állatot. Két keze közé fogva tartja is fel, közelebb a pásztormágushoz, Mydaw pedig értetlenül pislog párat gombszemeivel az idegenre.*
- Na köszönj szépen!
*Noszogatja is a kis szerencsétlent, de az egy lusta és hosszú ásításon kívül más érdeklődést egyelőre nem nyilvánít. Sokkal jobb helye volt a nyakban, mintsem itt kint a tűző napon mutogatva.*
- Undok egy fráter vagy mondhatom. Nayka egy kutya, de sokszorta jól neveltebb, mint te.
*Dorgálja meg a szerencsétlent, majd inkább visszapakolja a vállára. A menyétnek pedig nem is kell több, hogy visszakuporodjon a barna hajzuhatag alá.*
- Én kérek elnézést a nevében. Okos, de neveletlen és már abban a korban van, hogy nem tudok vele mit kezdeni.
*Sóhajtva tárja szét a karjait, akár egy tanácstalan anya, aki kénytelen szabadkozni a neveletlen gyermeke miatt. Végül a karjait leengedve billenti félre a fejét, ahogy ismét Learon arcára pillant.*
- Tudom, hogy pofátlannak és illetlennek fog gondolni, de... Mit szólna hozzá, ha az értelmes szavakra való hajlandóságát kideríteném, miközben megmutatja nekem hol rejtegeti a dézsáját?
*Pillázik, miközben legelbűvölőbb mosolyát is előveszi. Tudja jól, hogy valóban modortalan, hogy be akarja kuncsorogni magát a férfi otthonába. Hisz már azzal az almaborral és ezzel a kis beszélgetéssel is sokat segített. De sikerült felpiszkálnia azzal a dézsa emlegetéssel, s ahogy már említette bármit megadna egy kis fürdőért.*
*Talán nem történt akkora tragédia, hogy mély depresszióba essen az eper miatt. Sőt, az igazat megvallva hamar túl is teszi magát a dolgon. Főleg mert szomjas. Főleg mert most szinte bármit is meginna, legyen az körtéből vagy almából.*
- Szerintem a többi gyümölcsből is kielégítő italt tud csinálni. Gondolom nem tévedek.
*Fest is magára egy apró vigyort, mely mellé kíséretnek még egy kacsintást is felzárkóztat. Közben pedig lopja a távolságot a pásztormágus felé, hogy a kutyától minél távolabb legyen. Szerencsétlen állat nem tehet róla, hogy a lány ennyire betoji, mégis ő issza meg a levét. Pedig így már tényleg barátságos, hogy nem vicsorog rá a bot miatt. Lassan, de biztosan kezd feloldódni benne is az óvatosság, így egy röpke pillanatra a mellette bóklászó kutya fejére simít. Persze ez sem tart sokáig, de kezdetnek már megteszi. És egyelőre úgy érzi, hogy Nayka elég figyelmet kapott tőle, így ismét annak gazdája felé fordítja a tekintetét. Természetesen az elkalandozó pillantás nem kerüli el a figyelmét, de csupán csak egy komisz mosollyal kísért fejcsóválással jutalmazza azt.*
- Az elején jobb a biztonság. Az ember sosem lehet elég óvatos.
*Jegyzi is meg a bölcseletet, mellé még mutatóujját is feltartja, akár egy tanító ki okosságot magyaráz tanoncának. Így egy újabb kutyadörgölőzés után ismét lopja a férfi felé a távolságot, s még felsőjének ujjára is rámarkol, amint közvetlenül mellé ér. Az ő fejében most nem kalandoznak el a cirógatás felhasználásának más módjai felé. Inkább csak elhiszi a férfinak, hogy innentől kezdve talán jóban is vannak a kutyával.
A nap egyre jobban alakul. A társaság pipa, mellé még egy egész barátságos kutya is társult. Inni is ivott már, még ha ügyetlenkedve is, de ugyebár a cél a fontos, most a körítés mellékes, hogy sikeresen leitta magát.*
- Tudja mit? Ha tényleg meghív egy dézsa fürdővízre még beszélhetünk is róla. Bármit megadnék egy fürdőért.
*Nyögi is kínjában, ahogy felsejlik benne a tudat, hogy poros, mint az út, amin éppen jár. Izzadt és koszos, amitől csak nyűgös lesz előbb vagy utóbb, olyankor pedig kénytelen, de nem szereti magát elviselni. Persze a férfi nevetéséből gondolja, hogy csak ugratás volt a felajánlkozás, így nem is veszi komolyan. Még akkor sem, ha valójában Learon igenis komolyan mondta. Nem igazán ért a férfiakhoz, így elég nehezen szűri ki az ilyen apró elejtésekből a valós felhangot. Meg amúgy sem tartja magát olyan főnyereménynek, hogy akárcsak egy férfiból is kinézze azt, hogy vonzódna hozzá. Mi tagadás az sem elhanyagolható, hogy ez a szakállal díszített arc elég megkapó ahhoz, hogy álmodni se merjen arról, hogy esetleg a pásztormágus a kutya helyett őt cirógassa. Pedig...*
- Herceg?
*Pillázik is értetlenül. Kicsit kiesett a koncentrációból, ahogy a férfit bámulta. A fonalat ügyesen sikerült elveszítenie, már el is felejtődött, hogy éppen a kis szőrgombolyagról diskuráltak.*
- Ja, hogy Mydaw.
*Csap is a homlokára, mikor hirtelen jön a megvilágosodás. Ez persze annyira a menyétnek sem nyeri el a tetszését, amit egy haragos csipogással jutalmaz meg. Ugyanis a szerencsétlen a csattanás hangjától megriasztva kénytelen kiszakadni menyét álomföldéről. Izeg és ficereg, aminek jutalma pár kis karmolásnyom a lány nyakán, aki szinte hangtalanul, csak párat szisszenve tűri a fészkelődést.*
- A hercegnőtől én messze vagyok. Meg sajnos hiába csókolgatom, sosem lesz belőle igazi herceg.
*Vigyorodik el miközben a köpeny alá nyúlva varázsolja is elő az állatot. Két keze közé fogva tartja is fel, közelebb a pásztormágushoz, Mydaw pedig értetlenül pislog párat gombszemeivel az idegenre.*
- Na köszönj szépen!
*Noszogatja is a kis szerencsétlent, de az egy lusta és hosszú ásításon kívül más érdeklődést egyelőre nem nyilvánít. Sokkal jobb helye volt a nyakban, mintsem itt kint a tűző napon mutogatva.*
- Undok egy fráter vagy mondhatom. Nayka egy kutya, de sokszorta jól neveltebb, mint te.
*Dorgálja meg a szerencsétlent, majd inkább visszapakolja a vállára. A menyétnek pedig nem is kell több, hogy visszakuporodjon a barna hajzuhatag alá.*
- Én kérek elnézést a nevében. Okos, de neveletlen és már abban a korban van, hogy nem tudok vele mit kezdeni.
*Sóhajtva tárja szét a karjait, akár egy tanácstalan anya, aki kénytelen szabadkozni a neveletlen gyermeke miatt. Végül a karjait leengedve billenti félre a fejét, ahogy ismét Learon arcára pillant.*
- Tudom, hogy pofátlannak és illetlennek fog gondolni, de... Mit szólna hozzá, ha az értelmes szavakra való hajlandóságát kideríteném, miközben megmutatja nekem hol rejtegeti a dézsáját?
*Pillázik, miközben legelbűvölőbb mosolyát is előveszi. Tudja jól, hogy valóban modortalan, hogy be akarja kuncsorogni magát a férfi otthonába. Hisz már azzal az almaborral és ezzel a kis beszélgetéssel is sokat segített. De sikerült felpiszkálnia azzal a dézsa emlegetéssel, s ahogy már említette bármit megadna egy kis fürdőért.*
3561. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-14 09:30:23
Üzenet elküldve: 2021-11-14 09:30:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hatalmas és örömteli sóhaj tör ki a pásztormágusból, ami szemmel láthatóan túljátszott és színpadias, hatalmas vigyora is tükrözi megkönnyebbülését.*
-Ennek szívből örülök! Nem is tudom mihez kezdtem volna, ha szégyenben kell maradnom az eperhiány miatt! *Hirtelen nem is érti a kérdést, de aztán hamar rájön, hogy előbbi, nem olyan boldog sóhajtása volt a kiváltó oka a lány pillanatnyi meglepettségének, tehát azonnal szabadkozni kezd.*
-Csak egy pillanatra eszembe jutott, mi lett volna, ha szégyenben maradok egy ilyen elragadó lány előtt, mert nincs eperlevem, de örülök, hogy nem így történt! *Figyelmét nem kerüli el, hogy beszélgetőpartnere kicsit közelebb is lép hozzá miközben beszél és ez egy egy löket önbizalmat ad neki. Abból amúgy is van elég, de fiatalkorában megtanulta, hogy csak úgy szabad közeledni a nők felé, ha amazok adnak valami egyértelmű jelet erre. Learon úgy érzi, hogy már kapott nem is egyet, bár azért ebben az is benne van, hogy saját szimpátiája felerősíti ezt az elgondolását. A kutya úgy egyébként kezd teljesen megbarátkozni gazdája újabb útitársával. Megszokta már, hogy csak addig kell idegenkednie, amíg gazdájából olyan hangulat árad. Amolyan kutyaszokás lehet ez, hogy átveszi embertársa stílusát, így pedig már nem a pásztormágus oldalán lépdel, hanem a lány mellett, hogy gazdája szabadon közlekedhessen és ne bukjon fel benne. A lány, mikor visszapillant rá, láthatja, hogy a férfi tekintete egy pár pillanatra elkalandozik Nysity alfele felé, de ez csak amolyan futó dolog, nem akar ő tiszteletlen lenni. Az ajakharapdálást emiatt a félrecsúszó pillantás miatt sajnos elvéti, de egy pillanatra sem bánja a dolgot, hiszen arra jut, hogy tetszik neki a látvány.* ~Van abban valami egészen varázslatos, amikor egy lány csupasz lábakkal sétálgat. Olyan mágia lehet ez, ami csak a férfiakra van hatással.~ *Önkéntelenül is rákacsint szemrevaló partnerére, mikor találkozik a tekintetük.*
-Dehogy ijesztő! *Rázza ki ebből az egészen sajátos pillanatból, amiben hirtelen le is lassult számára az idő a lány hangja.*
-Igazából bármire képes egy kis cirógatásért! *Neveti el magát a pásztor és valami olyasmi jut eszébe, hogy most talán ő is így van ezzel, persze nem egészen úgy, ahogyan az ember gondolná. Ezt az egészet csak tetézi az apró figyelmetlenség, ami mintha szándékosan történt volna pontosan ebben a pillanatban. Learon már nyúlna is a nadrágja zsebében lévő zsebkendőért, ha nem nyűgözné le a látvány annyira, hogy csak úgy álljon és bámuljon. Persze ha most kívülről látná magát, egyszerű megvetést tanúsítana maga felé és valami olyasmit mondana magáról, hogy így csak a gyermekek viselkednek. A nevetéshez ő is csatlakozik és cinkos hangon egy javaslattal is él.*
-Nos, nálam dézsa is van, ha gondolja. *Aztán a következő mondatot olyan hangon veti oda, mintha igazából mindegy lenne neki a dolog, csak úgy felajánlkozik.*
-Szívesen megmosom a hátát, ha szeretné! *Persze a végén már újból nevet, mintha ez a szinte lehetetlen ötlet csak egy vicc volna. A kétértelmű varázsbemutatót figyelmen kívül hagyja, hiszen neki most semmi ilyesmi nem is jut eszébe, mint a lánynak. Ilyen messzire már nem tud gondolni, mikor a mágia kerül szóba. Learon kifejezetten kedveli az ilyen furcsa, szőrös apróságokat, így amikor Nysity bemutatja neki rendesen, közelebb is hajol a lányhoz, hogy jobban szemügyre vehesse az álmoskásan szuszogó állatkát.*
-Szóval herceg! *Gondolkodik el egy pillanatra, hogy aztán minden gátlástalanságot mellőzve egyenesen a lány szemeibe bámuljon, méghozzá pimasz félmosollyal az arcán.*
-Gondoltam is, hogy egy ilyen mesebeli hercegnőhöz tartozik herceg is! Bár azt nem mondom, hogy egy menyétre tippeltem volna ebben a szerepben! ~Nos, én magam biztos jobban beválnék!~
-Az értelmes szavakat nem tudom garantálni, mint láthatta eddig, de megteszek minden tőlem telhetőt! *Igazítja meg magán ingét és hirtelen ötlettől vezérelve megfogja a kutyája botját, amit persze Nayka minden gond nélkül odaad és elhajítja, hogy négylábúja is élvezhesse a sétálást, ha már a kétlábúak így egymásra találtak.*
*Hatalmas és örömteli sóhaj tör ki a pásztormágusból, ami szemmel láthatóan túljátszott és színpadias, hatalmas vigyora is tükrözi megkönnyebbülését.*
-Ennek szívből örülök! Nem is tudom mihez kezdtem volna, ha szégyenben kell maradnom az eperhiány miatt! *Hirtelen nem is érti a kérdést, de aztán hamar rájön, hogy előbbi, nem olyan boldog sóhajtása volt a kiváltó oka a lány pillanatnyi meglepettségének, tehát azonnal szabadkozni kezd.*
-Csak egy pillanatra eszembe jutott, mi lett volna, ha szégyenben maradok egy ilyen elragadó lány előtt, mert nincs eperlevem, de örülök, hogy nem így történt! *Figyelmét nem kerüli el, hogy beszélgetőpartnere kicsit közelebb is lép hozzá miközben beszél és ez egy egy löket önbizalmat ad neki. Abból amúgy is van elég, de fiatalkorában megtanulta, hogy csak úgy szabad közeledni a nők felé, ha amazok adnak valami egyértelmű jelet erre. Learon úgy érzi, hogy már kapott nem is egyet, bár azért ebben az is benne van, hogy saját szimpátiája felerősíti ezt az elgondolását. A kutya úgy egyébként kezd teljesen megbarátkozni gazdája újabb útitársával. Megszokta már, hogy csak addig kell idegenkednie, amíg gazdájából olyan hangulat árad. Amolyan kutyaszokás lehet ez, hogy átveszi embertársa stílusát, így pedig már nem a pásztormágus oldalán lépdel, hanem a lány mellett, hogy gazdája szabadon közlekedhessen és ne bukjon fel benne. A lány, mikor visszapillant rá, láthatja, hogy a férfi tekintete egy pár pillanatra elkalandozik Nysity alfele felé, de ez csak amolyan futó dolog, nem akar ő tiszteletlen lenni. Az ajakharapdálást emiatt a félrecsúszó pillantás miatt sajnos elvéti, de egy pillanatra sem bánja a dolgot, hiszen arra jut, hogy tetszik neki a látvány.* ~Van abban valami egészen varázslatos, amikor egy lány csupasz lábakkal sétálgat. Olyan mágia lehet ez, ami csak a férfiakra van hatással.~ *Önkéntelenül is rákacsint szemrevaló partnerére, mikor találkozik a tekintetük.*
-Dehogy ijesztő! *Rázza ki ebből az egészen sajátos pillanatból, amiben hirtelen le is lassult számára az idő a lány hangja.*
-Igazából bármire képes egy kis cirógatásért! *Neveti el magát a pásztor és valami olyasmi jut eszébe, hogy most talán ő is így van ezzel, persze nem egészen úgy, ahogyan az ember gondolná. Ezt az egészet csak tetézi az apró figyelmetlenség, ami mintha szándékosan történt volna pontosan ebben a pillanatban. Learon már nyúlna is a nadrágja zsebében lévő zsebkendőért, ha nem nyűgözné le a látvány annyira, hogy csak úgy álljon és bámuljon. Persze ha most kívülről látná magát, egyszerű megvetést tanúsítana maga felé és valami olyasmit mondana magáról, hogy így csak a gyermekek viselkednek. A nevetéshez ő is csatlakozik és cinkos hangon egy javaslattal is él.*
-Nos, nálam dézsa is van, ha gondolja. *Aztán a következő mondatot olyan hangon veti oda, mintha igazából mindegy lenne neki a dolog, csak úgy felajánlkozik.*
-Szívesen megmosom a hátát, ha szeretné! *Persze a végén már újból nevet, mintha ez a szinte lehetetlen ötlet csak egy vicc volna. A kétértelmű varázsbemutatót figyelmen kívül hagyja, hiszen neki most semmi ilyesmi nem is jut eszébe, mint a lánynak. Ilyen messzire már nem tud gondolni, mikor a mágia kerül szóba. Learon kifejezetten kedveli az ilyen furcsa, szőrös apróságokat, így amikor Nysity bemutatja neki rendesen, közelebb is hajol a lányhoz, hogy jobban szemügyre vehesse az álmoskásan szuszogó állatkát.*
-Szóval herceg! *Gondolkodik el egy pillanatra, hogy aztán minden gátlástalanságot mellőzve egyenesen a lány szemeibe bámuljon, méghozzá pimasz félmosollyal az arcán.*
-Gondoltam is, hogy egy ilyen mesebeli hercegnőhöz tartozik herceg is! Bár azt nem mondom, hogy egy menyétre tippeltem volna ebben a szerepben! ~Nos, én magam biztos jobban beválnék!~
-Az értelmes szavakat nem tudom garantálni, mint láthatta eddig, de megteszek minden tőlem telhetőt! *Igazítja meg magán ingét és hirtelen ötlettől vezérelve megfogja a kutyája botját, amit persze Nayka minden gond nélkül odaad és elhajítja, hogy négylábúja is élvezhesse a sétálást, ha már a kétlábúak így egymásra találtak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344