//Derin-birtok//
* Prexi elgondolására a pásztor rácáfol, és feltartja a kezét, tenyérrel a fiú felé. A gyerek kicsit megrázza a fejét, pislog néhányat, fejét hátrahúzza, majd csak bámul és bámul. Nem ismeri pontosan a Thargok jelét, de ez nem is számít, mert miért lenne egy fura minta belevésve valakinek a kezébe, ha nem azért, mert valaminek a tagja? * - Azta… * - hát ennyi telik tőle, merthogy köpni-nyelni nem tud a döbbenettől. Izgatottan memorizálja a jelet, hátha majd másokon is felismeri, közben a férfi magyarázata elvonja a döbbenetről a figyelmét és issza minden szavát. Izgatottsága arcán is meglátszik, szemei tágra nyílnak, de figyel rá, hogy szája ne maradjon tátva, még a végén bambának nézi a pásztor. Azt meg nem szerette volna. * - Tényleg? - * vidul fel az utolsó szóra. No, nem mintha tag akarna lenni (dehogynem), de azért jól esik hallani, hogy egyszerű ember is csatlakozhat egy olyan hősies szövetséghez, mint amilyen a Thargoké. Talán egyszer, ha kinövi a satnyaságát, majd ő is jelentkezik hozzájuk. * - Én még nem voltam a váruk közelében, belülről biztosan lenyűgöző - * a fiú úgy képzeli el, hogy az összes legyőzött ellenfelük trófeái ott díszelegnek a csarnokokban és talán még annak a neve is fel van vésve aranylemezre, aki legyőzte az adott bestiát. A valóságba ismét csak a pásztor szavai rángatják vissza. * - Arról hallottam ezt-azt. Mármint a halottak elleni harcról. Te is részt vettél benne? * - kérdi élénken, izgatottságtól pirosra színezett arccal.
A fiú elméje ráállt arra az elképzelésre, hogy amennyiben valaki képes varázsolni, akkor minden idejét azzal tölti. Úgy tűnik ez téves gondolat, hiszen vannak más teendők is az életben, amelyre a pásztor is rámutatott. * - Óh, hát igen. Végül is az állatok érző lények, ha rosszul érzik magukat, akkor kevesebb tejet adnak és talán rosszabb a minősége is. Persze - * vonja meg a vállát kissé bizonytalanul * - lehet, hogy ez nem így van, apám szerint csak a legelő minőségétől függ, és le lehet sza… * - hirtelen észbe kap és módosítja mondandóját, mert úgy érzi, apjától szó szerint idézni nem lenne bölcs dolog * - vagyis, nem muszáj törődni az állatok közérzetével. - * Kíváncsian várja a pásztor válaszát, mert Prexi véleménye nem egyezik apjáéval, és szeretne megerősítést kapni talán gyerekes elgondolásához, hogy az végre kiléphessen ebből a kategóriából.
Az elvesztett állatok miatt tényleg szégyenkezik, de a körülményeket tekintve kevésbé, mint illene, viszont ezt nem akarja a pásztornak elmondani, nehogy félreértse. * - Vigyázni fogok rájuk! - * ígéri meg és ez nem olyan ígéret, amelyről tudja, hogy nem biztos, hogy be is lesz tartva. Ezt teljes szívéből teszi és úgy is gondolja. Jöhet bármi, megvédi az állatokat. Még ha bele is hal. Nyilván, ha van rá mód, hogy ne halljon bele, akkor azt választja, de ha nincs, akkor mindent megtesz, ami erejéből adódik az állatok megvédésére. És ezt szentül hiszi.
* - Aha… hát ez nem túl jó alku alap * - vakargatja meg fájós tarkóját, bár nem a lehetséges kevesebb bér miatt aggódik, hiszen az neki nem sokat számít, testbeszéde is inkább a szégyent közvetíti. *
- Tényleg? Választhatok? Akkor… és hányat? - * kérdezi érdeklődve. * - És a kecskék bírják a teheneket? - * Egyszarvú odakint nem problémázott a kecskék miatt, de lehet, hogyha együtt kell legelészniük, akkor nem fognak neki a kisebb jószágok tetszeni.
A fiú feltekint a pásztorra, széles vigyor ül ki arcára, aztán határozottan megragadja a férfi tenyerét. * - Meg! - * ráz kezet vele, majd arra gondol, hogy apja bizonyára nem fog aggódni, ha néhány hétig nem látja… esetleg hónapig. Talán tényleg azt fogja hinni, hogy beteljesült kívánsága és Prexit elragadta egy griff. *