Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 180 (3581. - 3600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3600. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-22 22:04:21
Üzenet elküldve: 2021-11-22 22:04:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
- Ühüm, oda.
*Valuryen váratlan nevetését Karheia nem tudja hová tenni, értetlensége meg is mutatkozik arcán, ahogy rosszallóan összevonja szemöldökeit. Természetesen első gondolata az, hogy rajta nevetnek, és igyekszik rájönni, hogy mondott e korábban bármi nevetségeset. Végül ennek nem szentel többet csupán pár pillanatnál, majd hagyja az érdektelenségbe fulladni ezen aggodalmait.*
- Ha a tudást javaknak tekintjük, akkor valóban az. A falumban a javasasszony igen megbecsült személy is volt, sosem kellett aggódnia amiatt, hogy nem lesz mit ennie télen. Ki arannyal, ki javakkal fizetett neki, és sajnos munka mindig akadt.
*Karheia nagyon hiányolja azokat az időket, és ezt a szerepet, amit megörökölt és egyben büszkén elfogadott. Ezeket a szokásokat hiányolja is a jelenlegi thargoktól, akik mintha mindent elfelejtettek volna, ami Karheia szerint igazán fontos részét képezte az identitásuknak.*
- Rajzolni?
*Kissé váratlanul éri a kérdés, amin röviden el is gondolkodik.*
- Ha szigorúan vesszük, akkor tudni mondjuk úgy, hogy tudok, de nem jól. Miért?
*Eszébe jutnak az apró fa figurák, amiket pihenés közben készítgetett ráérősen, és elgondolkodik, hogy megemlítse őket, végül úgy dönt, hogy hallgat róluk amíg nem tudja miről is lenne szó.
Valuryen újabb "titokba" avatja be, Karheia pedig jóformán levegőt is elfelejt venni. A csodálkozásból a másik zökkenti ki, aki rövid oktatásra invitálja őt. A barbár asszony persze elsőként lelkesen veti bele magát, hiszen semmire sem vágyik jobban annál, hogy gyarapíthassa tudását, ám amikor az elméletet gyakorlatba is át kell helyeznie, akkor zavarba jön, mint olyan sokszor korábban. Fél a kudarctól, de tudja jól, hogy csak akkor értheti meg igazán az elhangzottakat, ha rögvest kísérletet is tesz vele.*
- Rendben.
*Köszörüli meg a torkát, majd sóhajt is nagyot, hogy leküzdje zavarát, végül tenyerét gyengéden a szomszédos fa érdes törzsére simítja, hogy egy kis reakció reményében megkíséreljen energiáiból csekélykét átadni annak.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
- Ühüm, oda.
*Valuryen váratlan nevetését Karheia nem tudja hová tenni, értetlensége meg is mutatkozik arcán, ahogy rosszallóan összevonja szemöldökeit. Természetesen első gondolata az, hogy rajta nevetnek, és igyekszik rájönni, hogy mondott e korábban bármi nevetségeset. Végül ennek nem szentel többet csupán pár pillanatnál, majd hagyja az érdektelenségbe fulladni ezen aggodalmait.*
- Ha a tudást javaknak tekintjük, akkor valóban az. A falumban a javasasszony igen megbecsült személy is volt, sosem kellett aggódnia amiatt, hogy nem lesz mit ennie télen. Ki arannyal, ki javakkal fizetett neki, és sajnos munka mindig akadt.
*Karheia nagyon hiányolja azokat az időket, és ezt a szerepet, amit megörökölt és egyben büszkén elfogadott. Ezeket a szokásokat hiányolja is a jelenlegi thargoktól, akik mintha mindent elfelejtettek volna, ami Karheia szerint igazán fontos részét képezte az identitásuknak.*
- Rajzolni?
*Kissé váratlanul éri a kérdés, amin röviden el is gondolkodik.*
- Ha szigorúan vesszük, akkor tudni mondjuk úgy, hogy tudok, de nem jól. Miért?
*Eszébe jutnak az apró fa figurák, amiket pihenés közben készítgetett ráérősen, és elgondolkodik, hogy megemlítse őket, végül úgy dönt, hogy hallgat róluk amíg nem tudja miről is lenne szó.
Valuryen újabb "titokba" avatja be, Karheia pedig jóformán levegőt is elfelejt venni. A csodálkozásból a másik zökkenti ki, aki rövid oktatásra invitálja őt. A barbár asszony persze elsőként lelkesen veti bele magát, hiszen semmire sem vágyik jobban annál, hogy gyarapíthassa tudását, ám amikor az elméletet gyakorlatba is át kell helyeznie, akkor zavarba jön, mint olyan sokszor korábban. Fél a kudarctól, de tudja jól, hogy csak akkor értheti meg igazán az elhangzottakat, ha rögvest kísérletet is tesz vele.*
- Rendben.
*Köszörüli meg a torkát, majd sóhajt is nagyot, hogy leküzdje zavarát, végül tenyerét gyengéden a szomszédos fa érdes törzsére simítja, hogy egy kis reakció reményében megkíséreljen energiáiból csekélykét átadni annak.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
3599. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-22 14:14:37
Üzenet elküldve: 2021-11-22 14:14:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Remélem én is, hogy szórakoztatni fogsz! *Válaszol ezúttal Learon Norenn helyett, hiszen a férfi a maga részéről már elmondta amit akart. Tipikus szűkszavú ember, aki jobban érzi magát a családja körében vagy közeli ismerősökkel, mint akárkivel hosszasan cseverészni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ő nem örülne a jövevénynek. Megszokta már, hogy jönnek ide látogatók, ha nem is ilyen szándékkal mint most a lány.*
-Van egy olyan érzésem, hogy nem fogja! *Nevet fel, hiszen hiába a magának valóság, ilyesmit nem lehet csak szó nélkül hagyni.*
-Learon uram jó vendéglátó, meg fogja látni. Nemrég volt itt egy lovag, egészen estébe nyúlóan borozgattunk. *Vissza is gondol a Frekderkun nevűre, akit a fia azóta is vár és bőszen gyakorol arra az időre, hogy újra találkozzanak. Mi tagadás, Norenn maga is erősíti egy kicsit a karját arra a visszavágóra szkanderban. Ahogy a pásztormágusra néz a lány láthatja, hogy az a bajusza alatt mosolyog. Talán neki is jó emlék volt az a borozás.*
-Néha túl sok az energiájuk, de meglátják majd a szántásnál, hogy mit tudnak! *Kontrázik rá a Sajt-mester a gyerekek dolgára, mert eltökélte, hogy addig fognak dolgozni amíg már csak az ágyukig jutnak majd el. Persze nem azért, mert olyan kegyetlen gazda, hanem mert ő is így volt fiatalkorban. Szokni kell a szántást, tartja a mondás, amit nagyanyja nagyon sokszor hangoztatott. Ezután nem sokkal pedig már újra egymásé csak a figyelmük. Kéz a kézben mennek a ház felé, ahogy annak lennie kell és Learon legnagyobb örömére.*
-Néha el sem hiszem, hogy ilyen jó emberek. *Bólogat Nysnek. Meglepi a pillanatnyi csend, hiszen eddig szinte végigcsacsogták az egész utat nevetgélve, vihorászva mint a gyermekek, Learontól oly szokatlan módon. Persze nem a jókedv a szokatlan, hanem ez a felelőtlenség amivel ilyen hamar a bizalmába fogadta a lányt.*
-Na várj csak! Számolom! *Húzódik hatalmas vigyorra a képe és először egyik kezét veszi elő, leszámol ötöt, aztán a másikat emelné, ha Nys nem fogott volna rá. Ez azonban nem több négy-öt másodpercnél, hiszen ki sem bírja nevetés nélkül az ugratást.*
-Csak viccelek! *Simít végig a lány arcán, hogy aztán komolyra váltson a tekintete.*
-Te lennél az első báránykám akit megfürdethetek, de meg kell mondjam már nagyon várom a dolgot! *Válaszol halkan. Nem túlzottan halk, nem suttog vagy ilyesmi, csak semmi kedve hozzá, hogy esetleg az egész birtok, köztük a gyerekek is meghallják amiről szó van, mert nem akarja magyarázni a fiataloknak, hogy mi is ez. Majd meglátják ha odakerülnek. Nem véletlenül mondja úgy, hogy fürdethet, hiszen már nem titkolt célja, hogy ő is ott legyen a dézsa mellett, de ezt már mondta is az ide úton.*
-Nem minden nap találkozik az ember ilyen bájos báránykával. Ha meg igen, akkor rögtön igyekszik megszerettetni magát vele. Remélem jól haladok! *Nevet fel és ezzel oda is érnek a házhoz, amit kinyit és be is lép rajta, bent pedig utat enged a lánynak. Nem mondhatni, hogy túlzottan gazdagon van felszerelve a belső tér. Ha Nys megnézi, még azt is láthatja, hogy a reggeli maradványai is ott vannak az asztalon. Étel persze nincs otthagyva, de a tányér és a pohár igen, valamint a szék sincs betolva rendesen. Alapvetően tisztaság van, de rend nincs.*
-Nem számítottam ma vendégre. *Jegyzi meg Learon ahogy fel is kapja az asztalról az edényeket, két tisztát helyezve oda helyettük.*
-Csak egy pillanat és máris itt vagyok. Hozom azt a gyümölcslevet! *Ezután már ki is megy az ajtón és el is tűnik egy pár percre. Igazából átmegy a másik házba, de ha Nys nem követi, akkor ezt nem tudhatja. Fortas-asszonyhoz megy, hiszen a gyümölcsöket náluk tárolja és még egy kis segítséget is kér tőle a gyümölcsléhez. Évek óta ilyesmit nem csinált. Nem vallaná be a lánynak, de vízen és boron kívül nem sok mindent iszik mióta itt van. Ha Nys megvárta, akkor Learon ajtón belépő alakjával találkozhat hamar, kezében kőkancsóval, amit le is tesz az asztalra.*
-Almalé az én kis báránykámnak!
-Remélem én is, hogy szórakoztatni fogsz! *Válaszol ezúttal Learon Norenn helyett, hiszen a férfi a maga részéről már elmondta amit akart. Tipikus szűkszavú ember, aki jobban érzi magát a családja körében vagy közeli ismerősökkel, mint akárkivel hosszasan cseverészni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ő nem örülne a jövevénynek. Megszokta már, hogy jönnek ide látogatók, ha nem is ilyen szándékkal mint most a lány.*
-Van egy olyan érzésem, hogy nem fogja! *Nevet fel, hiszen hiába a magának valóság, ilyesmit nem lehet csak szó nélkül hagyni.*
-Learon uram jó vendéglátó, meg fogja látni. Nemrég volt itt egy lovag, egészen estébe nyúlóan borozgattunk. *Vissza is gondol a Frekderkun nevűre, akit a fia azóta is vár és bőszen gyakorol arra az időre, hogy újra találkozzanak. Mi tagadás, Norenn maga is erősíti egy kicsit a karját arra a visszavágóra szkanderban. Ahogy a pásztormágusra néz a lány láthatja, hogy az a bajusza alatt mosolyog. Talán neki is jó emlék volt az a borozás.*
-Néha túl sok az energiájuk, de meglátják majd a szántásnál, hogy mit tudnak! *Kontrázik rá a Sajt-mester a gyerekek dolgára, mert eltökélte, hogy addig fognak dolgozni amíg már csak az ágyukig jutnak majd el. Persze nem azért, mert olyan kegyetlen gazda, hanem mert ő is így volt fiatalkorban. Szokni kell a szántást, tartja a mondás, amit nagyanyja nagyon sokszor hangoztatott. Ezután nem sokkal pedig már újra egymásé csak a figyelmük. Kéz a kézben mennek a ház felé, ahogy annak lennie kell és Learon legnagyobb örömére.*
-Néha el sem hiszem, hogy ilyen jó emberek. *Bólogat Nysnek. Meglepi a pillanatnyi csend, hiszen eddig szinte végigcsacsogták az egész utat nevetgélve, vihorászva mint a gyermekek, Learontól oly szokatlan módon. Persze nem a jókedv a szokatlan, hanem ez a felelőtlenség amivel ilyen hamar a bizalmába fogadta a lányt.*
-Na várj csak! Számolom! *Húzódik hatalmas vigyorra a képe és először egyik kezét veszi elő, leszámol ötöt, aztán a másikat emelné, ha Nys nem fogott volna rá. Ez azonban nem több négy-öt másodpercnél, hiszen ki sem bírja nevetés nélkül az ugratást.*
-Csak viccelek! *Simít végig a lány arcán, hogy aztán komolyra váltson a tekintete.*
-Te lennél az első báránykám akit megfürdethetek, de meg kell mondjam már nagyon várom a dolgot! *Válaszol halkan. Nem túlzottan halk, nem suttog vagy ilyesmi, csak semmi kedve hozzá, hogy esetleg az egész birtok, köztük a gyerekek is meghallják amiről szó van, mert nem akarja magyarázni a fiataloknak, hogy mi is ez. Majd meglátják ha odakerülnek. Nem véletlenül mondja úgy, hogy fürdethet, hiszen már nem titkolt célja, hogy ő is ott legyen a dézsa mellett, de ezt már mondta is az ide úton.*
-Nem minden nap találkozik az ember ilyen bájos báránykával. Ha meg igen, akkor rögtön igyekszik megszerettetni magát vele. Remélem jól haladok! *Nevet fel és ezzel oda is érnek a házhoz, amit kinyit és be is lép rajta, bent pedig utat enged a lánynak. Nem mondhatni, hogy túlzottan gazdagon van felszerelve a belső tér. Ha Nys megnézi, még azt is láthatja, hogy a reggeli maradványai is ott vannak az asztalon. Étel persze nincs otthagyva, de a tányér és a pohár igen, valamint a szék sincs betolva rendesen. Alapvetően tisztaság van, de rend nincs.*
-Nem számítottam ma vendégre. *Jegyzi meg Learon ahogy fel is kapja az asztalról az edényeket, két tisztát helyezve oda helyettük.*
-Csak egy pillanat és máris itt vagyok. Hozom azt a gyümölcslevet! *Ezután már ki is megy az ajtón és el is tűnik egy pár percre. Igazából átmegy a másik házba, de ha Nys nem követi, akkor ezt nem tudhatja. Fortas-asszonyhoz megy, hiszen a gyümölcsöket náluk tárolja és még egy kis segítséget is kér tőle a gyümölcsléhez. Évek óta ilyesmit nem csinált. Nem vallaná be a lánynak, de vízen és boron kívül nem sok mindent iszik mióta itt van. Ha Nys megvárta, akkor Learon ajtón belépő alakjával találkozhat hamar, kezében kőkancsóval, amit le is tesz az asztalra.*
-Almalé az én kis báránykámnak!
3598. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-21 08:57:53
Üzenet elküldve: 2021-11-21 08:57:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rorkir//
*Az ivószaru kérdésére bólint, majd ha megkapja, meg is tölti és visszaadja a harcosnak. Így a kancsója megmarad és tisztességesen, azzal tudja fogadni ha jönnek hozzá vendégek. A fahordás kérdésében is megegyeznek. A pásztor egyelőre annyit tud a másikról, ami alapján bizalmába fogadta. Vagyis, hogy egy tharg harcos. Azok meg általában nem szoktak akarni ártani neki hisz pont az a dolguk, hogy megvédjék. A másik is tudja merre vannak az akácok.
Akkor biztos nem tévedhetnek el. Az indulás kérdésére Trodd előbb elindul a kamrába.*
-Mindjárt.
*Tesz maguknak egy kis elemózsiát. Vagyis kenyeret meg egy kis zsírt. Kijőve a vállára akasztja a tarisznyáját, az övére a pásztorkészségeit mert azok nélkül nem megy sehova és kézbe véve a fokosát most már útra készen áll.*
-Mehetünk.
*Azzal Mándlival a nyomukban el is indulhatnak az erdő felé. A kiskutya ide-oda szaladgál. Egyik helyen megszaglászik egy fűcsomót, másik helyen jelöl egyet. Ritkán van, hogy úgy mennek valahova, hogy nem kell terelnie. Meg amúgy is élvezi a sétát. Az ajánlatra a pásztor bólint.*
-Rendben. Bár ketten csak végzünk egy nap alatt.
*Trodd a saját képességeivel és munkatempójával tisztában van. A másikról nem tudja mennyire veszi komolyan az ilyesmit.*
*Az ivószaru kérdésére bólint, majd ha megkapja, meg is tölti és visszaadja a harcosnak. Így a kancsója megmarad és tisztességesen, azzal tudja fogadni ha jönnek hozzá vendégek. A fahordás kérdésében is megegyeznek. A pásztor egyelőre annyit tud a másikról, ami alapján bizalmába fogadta. Vagyis, hogy egy tharg harcos. Azok meg általában nem szoktak akarni ártani neki hisz pont az a dolguk, hogy megvédjék. A másik is tudja merre vannak az akácok.
Akkor biztos nem tévedhetnek el. Az indulás kérdésére Trodd előbb elindul a kamrába.*
-Mindjárt.
*Tesz maguknak egy kis elemózsiát. Vagyis kenyeret meg egy kis zsírt. Kijőve a vállára akasztja a tarisznyáját, az övére a pásztorkészségeit mert azok nélkül nem megy sehova és kézbe véve a fokosát most már útra készen áll.*
-Mehetünk.
*Azzal Mándlival a nyomukban el is indulhatnak az erdő felé. A kiskutya ide-oda szaladgál. Egyik helyen megszaglászik egy fűcsomót, másik helyen jelöl egyet. Ritkán van, hogy úgy mennek valahova, hogy nem kell terelnie. Meg amúgy is élvezi a sétát. Az ajánlatra a pásztor bólint.*
-Rendben. Bár ketten csak végzünk egy nap alatt.
*Trodd a saját képességeivel és munkatempójával tisztában van. A másikról nem tudja mennyire veszi komolyan az ilyesmit.*
3597. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-21 08:40:41
Üzenet elküldve: 2021-11-21 08:40:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
/Trodd//
*Egy darabig el kell, hogy gondolkozzon, aztán eszébe jut valami. *
-Van egy ivószarum, van neki fedele is. Azt ha megöntjük tökéletes lesz.
*Egy ideje nem is használta már, de nem bánja, hogy megvette a piacon. Néha jól jön, hogy ennyi kacat van nála. Aztán majd kimossa, ha már kiürült. Egy rövidke fordulás után már a kezében is, úgyhogy ha minden jól megy ezen túl is esnek. A barbár keze is érdes, de érezhetően nem a munkától, sokkal inkább a sok évnyi fegyverforgatástól. Rorkir építészeti képességei egyébként a cölöpfal és a rönkkunyhó mesterségében merülnek ki, a vizekhez nem nagyon ért, úgyhogy elhiszi amit Trodd mond neki, s csak bólint a dologra. *
-Épp arról jövök, ott élek. Mintha láttam volna magam is akácokat.
*Ha nincs egyéb megvitandó dolog, akkor a maga részéről akár indulhatnak is. *
-Mehetünk?
*Kérdi, hisz nyilván ki tudja milyen teendői lehetnek még a gazdának? Be kell-e zárni az állatokat, vagy ilyesmi. De ha mindennel megvannak, akkor a lovat vezetve el is indul vissza arra, amerről jött. Legalább megnézheti, hogy hol nézte el korábban az irányt, így legközelebb biztosan tudni fogja, hogy merre van Trodd háza is.*
-Megleszünk egy-kettőre, vagy ha nem, akkor majd megvendégellek én is. Megalhatunk nálam, ha hosszúra nyúlna a nap.
*Egy darabig el kell, hogy gondolkozzon, aztán eszébe jut valami. *
-Van egy ivószarum, van neki fedele is. Azt ha megöntjük tökéletes lesz.
*Egy ideje nem is használta már, de nem bánja, hogy megvette a piacon. Néha jól jön, hogy ennyi kacat van nála. Aztán majd kimossa, ha már kiürült. Egy rövidke fordulás után már a kezében is, úgyhogy ha minden jól megy ezen túl is esnek. A barbár keze is érdes, de érezhetően nem a munkától, sokkal inkább a sok évnyi fegyverforgatástól. Rorkir építészeti képességei egyébként a cölöpfal és a rönkkunyhó mesterségében merülnek ki, a vizekhez nem nagyon ért, úgyhogy elhiszi amit Trodd mond neki, s csak bólint a dologra. *
-Épp arról jövök, ott élek. Mintha láttam volna magam is akácokat.
*Ha nincs egyéb megvitandó dolog, akkor a maga részéről akár indulhatnak is. *
-Mehetünk?
*Kérdi, hisz nyilván ki tudja milyen teendői lehetnek még a gazdának? Be kell-e zárni az állatokat, vagy ilyesmi. De ha mindennel megvannak, akkor a lovat vezetve el is indul vissza arra, amerről jött. Legalább megnézheti, hogy hol nézte el korábban az irányt, így legközelebb biztosan tudni fogja, hogy merre van Trodd háza is.*
-Megleszünk egy-kettőre, vagy ha nem, akkor majd megvendégellek én is. Megalhatunk nálam, ha hosszúra nyúlna a nap.
3596. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-21 07:36:06
Üzenet elküldve: 2021-11-21 07:36:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rorkir//
*A tej kérdésében megegyeztek, a másik se alkudik, így a pásztor elteszi az érmét.*
-Van miben elvinni?
*Ha nincs akkor nem tud mit csinálni a kancsóval amiből eddig ittak megy be a kamrába és jön vissza úgy, hogy a hiány ki van pótolva.*
-Azért tessék majd visszahozni. Nincs sok. Ha sokáig megmarad lehet belőle tejföl vagy sajt.
*Igazából nincs is másik. Persze nem egy nagy összeg vagy egy pótolhatatlan tárgy a házban, mert Trodd bármiből tud önteni, de csak jó hogy van. Hogy fog még erre járni a harcos az is biztosnak tűnik a következő üzlet alapján. Hogy anyagilag tényleg jobban megéri-e Trodd-nak, mint a szomszédot megkérni jó kérdés. De nem bánja. Nem hiszi, hogy minden nap erre jár majd a férfi és kieszi a vagyonából. Ő is feláll és megszorítja a felé nyújtott kezet. Szorításán érződik, hogy nem csak fejésből meg naplopásból áll a férfi élete. Határozott, erős és a munkától durva kéz. Egy parasztember keze. A kérdésen nem sokat gondolkozik mert nem hirtelen ötlet ám neki ez és már kikérte a nagy öregek bölcsességét a dologról mikor a faluban járt.*
-Vízbe lesz úgyhogy a legjobb valami fenyő lenne, de olyat nem tudok a környéken. Úgyhogy az akác is megfelel majd. A volt kikötői erdőben olyat lehet találni. Tudom is, hogy hol.
*Eljárt már az erdőbe néha. Egyrészt, hogy megismerje kicsit, másrészt gombászni. A pásztor tudja mit csinál. Nem könnyű zavarba hozni.*
*A tej kérdésében megegyeztek, a másik se alkudik, így a pásztor elteszi az érmét.*
-Van miben elvinni?
*Ha nincs akkor nem tud mit csinálni a kancsóval amiből eddig ittak megy be a kamrába és jön vissza úgy, hogy a hiány ki van pótolva.*
-Azért tessék majd visszahozni. Nincs sok. Ha sokáig megmarad lehet belőle tejföl vagy sajt.
*Igazából nincs is másik. Persze nem egy nagy összeg vagy egy pótolhatatlan tárgy a házban, mert Trodd bármiből tud önteni, de csak jó hogy van. Hogy fog még erre járni a harcos az is biztosnak tűnik a következő üzlet alapján. Hogy anyagilag tényleg jobban megéri-e Trodd-nak, mint a szomszédot megkérni jó kérdés. De nem bánja. Nem hiszi, hogy minden nap erre jár majd a férfi és kieszi a vagyonából. Ő is feláll és megszorítja a felé nyújtott kezet. Szorításán érződik, hogy nem csak fejésből meg naplopásból áll a férfi élete. Határozott, erős és a munkától durva kéz. Egy parasztember keze. A kérdésen nem sokat gondolkozik mert nem hirtelen ötlet ám neki ez és már kikérte a nagy öregek bölcsességét a dologról mikor a faluban járt.*
-Vízbe lesz úgyhogy a legjobb valami fenyő lenne, de olyat nem tudok a környéken. Úgyhogy az akác is megfelel majd. A volt kikötői erdőben olyat lehet találni. Tudom is, hogy hol.
*Eljárt már az erdőbe néha. Egyrészt, hogy megismerje kicsit, másrészt gombászni. A pásztor tudja mit csinál. Nem könnyű zavarba hozni.*
3595. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-21 00:27:06
Üzenet elküldve: 2021-11-21 00:27:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd//
*Rorkir kíváncsian várja, hogy vajon mennyit kér el a gazda a tejért, és kifejezetten örül, hogy pont tíz arany az ára, mert így neki is könnyebb számolnia. Fogalma sincs, hogy igazából mennyiért vesztegetik a piacon, vagy ilyesmi, úgyhogy neki teljesen megfelel.*
-Legyen.
*Egy 10 aranyas érmét vesz elő a szütyőjéből, és leteszi az asztalra Trodd Molound elé.*
-Tessék. Sokat nem akarok elvinni, mert rám romlik, de az úton majd jól fog esni.
*Bólogat is hozzá, mintha valami óriási nagy bölcsességet mondott volna éppen. A másik ajánlat is úgy látszik, hogy tetszik Troddnak, ami sokkal szerencsésebb, hisz úgy néz ki, hogy a szellemek egész gyakran vezeti ezekre a vidékekre, és ha éppen elkapná valami vihar, vagy sebesülten, éhesen és szomjasan járna erre, akkor nagyon hasznos lehet, hogy van egy hely, ahová békésen behúzódhat.*
-Akkor kezet rá, koma!
*Mondja, majd öblös mancsát nyújtja a másiknak, miközben feláll a székből. Már úgyis megette a magáét, és egyébként is így illik megadni a tiszteletet. Bólint a budi dolgára, hisz abban tényleg nem feltétlen venne részt, de egy kis favágás még edzésként is belefér a barbárnak.*
-Aztán miféle fára lenne szükség? Meg ami fontosabb, hol tudunk olyat találni? Mer' aztán sárkánypikkely tuskók nem nagyon teremnek erre.
*Elneveti magát, bár könnyen meglehet, hogy csak most találja ki ezt az igencsak egzotikus fafélét, de szerinte pont olyannak hangzik, mint amire sűrűn szüksége lehetne bárkinek, de sehol sem lehet megtalálni.*
*Rorkir kíváncsian várja, hogy vajon mennyit kér el a gazda a tejért, és kifejezetten örül, hogy pont tíz arany az ára, mert így neki is könnyebb számolnia. Fogalma sincs, hogy igazából mennyiért vesztegetik a piacon, vagy ilyesmi, úgyhogy neki teljesen megfelel.*
-Legyen.
*Egy 10 aranyas érmét vesz elő a szütyőjéből, és leteszi az asztalra Trodd Molound elé.*
-Tessék. Sokat nem akarok elvinni, mert rám romlik, de az úton majd jól fog esni.
*Bólogat is hozzá, mintha valami óriási nagy bölcsességet mondott volna éppen. A másik ajánlat is úgy látszik, hogy tetszik Troddnak, ami sokkal szerencsésebb, hisz úgy néz ki, hogy a szellemek egész gyakran vezeti ezekre a vidékekre, és ha éppen elkapná valami vihar, vagy sebesülten, éhesen és szomjasan járna erre, akkor nagyon hasznos lehet, hogy van egy hely, ahová békésen behúzódhat.*
-Akkor kezet rá, koma!
*Mondja, majd öblös mancsát nyújtja a másiknak, miközben feláll a székből. Már úgyis megette a magáét, és egyébként is így illik megadni a tiszteletet. Bólint a budi dolgára, hisz abban tényleg nem feltétlen venne részt, de egy kis favágás még edzésként is belefér a barbárnak.*
-Aztán miféle fára lenne szükség? Meg ami fontosabb, hol tudunk olyat találni? Mer' aztán sárkánypikkely tuskók nem nagyon teremnek erre.
*Elneveti magát, bár könnyen meglehet, hogy csak most találja ki ezt az igencsak egzotikus fafélét, de szerinte pont olyannak hangzik, mint amire sűrűn szüksége lehetne bárkinek, de sehol sem lehet megtalálni.*
3594. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-21 00:11:43
Üzenet elküldve: 2021-11-21 00:11:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
*Stratnak az egész helyzet furcsa, mert igazából nem tudja hová tenni a jelenetet, aminek szem és fültanúja. Általában, ha inni hívják, az nem így szokott zajlani. Mert biz ez gyakran előfordul, hol szakmája miatt, hol csak a szép szemeiért, már hogy invitálják ugye. Az pedig, hogy egy afféle énekpárbaj kerekedik ki a díszes társaságból egészen komikus. Mosolyogni támad kedve, persze nevetne is, ha jobban ismerné a többieket, de így csak ennyit enged meg magának. ~Ezt meg kéne írnom és eladni egy színmesternek. Imádná.~ Ő maga persze egy darabig csak szótlan áll és figyel, miközben Realel szavaival szinte egyszerre dobja fel az utolsó szőlőszemet, hogy aztán jóízűen nyelje le.*
-Olyan varázslat pásztormágus uram, amit még Abogr sem tudna megtanítani.
*Felel Learonnak, bár a kérdését egyáltalán nem hozzá intézte, mégis magához közelinek érzi a dolgot, s talán nem is igen lehet ezért megorrolni rá.*
-Máris mennek?
*Teszi fel a kérdést némi éllel a szavaiban, de ez nem a kettősnek szól, inkább magának az egész helyzetnek, amibe egyre inkább kezdi úgy érezni, hogy csak kelletlenül belecsöppent. Mondjuk innen nézve fel is merül benne egy kérdés.*
-Én is menjek?
*Nem teljesen biztos benne, hogy mire is gondolt pontosan a vendéglátójuk, zavarni meg nem akar, főleg hogy egy kis totyogó is akadhat a házban. Persze lehet valamelyik szolgáé is. Szereti egyébként a gyerekeket, romlatlanok és kevésbé gőgösek. Strat támadásától, vagy bármi ilyesmitől nem-igen kell félnie senkinek, egyáltalán nem az a fajta, és indoka sincs igazán rá, bár ezt a többiek honnan is tudhatnák? Az viszont kissé leeresztett "védelmét" ismét felkorbácsolja, ahogy a két távozó szavait hallja, és nem tudni, hogy Releal, vagy Learon lenyeli-e azt a bizonyos békát. ~Remélem összebalhéznak. Legalább el tudnék rakni pár szebb poharat, vagy edényt. Meg ki tudja mik vannak a fiókokban?~ Szemével pedig már igyekszik is előre felmérni, hogy mihez nyúlna először, amíg senki sem figyelne a jelentéktelen kis tündérre.*
//Senkik Földje//
*Stratnak az egész helyzet furcsa, mert igazából nem tudja hová tenni a jelenetet, aminek szem és fültanúja. Általában, ha inni hívják, az nem így szokott zajlani. Mert biz ez gyakran előfordul, hol szakmája miatt, hol csak a szép szemeiért, már hogy invitálják ugye. Az pedig, hogy egy afféle énekpárbaj kerekedik ki a díszes társaságból egészen komikus. Mosolyogni támad kedve, persze nevetne is, ha jobban ismerné a többieket, de így csak ennyit enged meg magának. ~Ezt meg kéne írnom és eladni egy színmesternek. Imádná.~ Ő maga persze egy darabig csak szótlan áll és figyel, miközben Realel szavaival szinte egyszerre dobja fel az utolsó szőlőszemet, hogy aztán jóízűen nyelje le.*
-Olyan varázslat pásztormágus uram, amit még Abogr sem tudna megtanítani.
*Felel Learonnak, bár a kérdését egyáltalán nem hozzá intézte, mégis magához közelinek érzi a dolgot, s talán nem is igen lehet ezért megorrolni rá.*
-Máris mennek?
*Teszi fel a kérdést némi éllel a szavaiban, de ez nem a kettősnek szól, inkább magának az egész helyzetnek, amibe egyre inkább kezdi úgy érezni, hogy csak kelletlenül belecsöppent. Mondjuk innen nézve fel is merül benne egy kérdés.*
-Én is menjek?
*Nem teljesen biztos benne, hogy mire is gondolt pontosan a vendéglátójuk, zavarni meg nem akar, főleg hogy egy kis totyogó is akadhat a házban. Persze lehet valamelyik szolgáé is. Szereti egyébként a gyerekeket, romlatlanok és kevésbé gőgösek. Strat támadásától, vagy bármi ilyesmitől nem-igen kell félnie senkinek, egyáltalán nem az a fajta, és indoka sincs igazán rá, bár ezt a többiek honnan is tudhatnák? Az viszont kissé leeresztett "védelmét" ismét felkorbácsolja, ahogy a két távozó szavait hallja, és nem tudni, hogy Releal, vagy Learon lenyeli-e azt a bizonyos békát. ~Remélem összebalhéznak. Legalább el tudnék rakni pár szebb poharat, vagy edényt. Meg ki tudja mik vannak a fiókokban?~ Szemével pedig már igyekszik is előre felmérni, hogy mihez nyúlna először, amíg senki sem figyelne a jelentéktelen kis tündérre.*
3593. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-20 22:56:39
Üzenet elküldve: 2021-11-20 22:56:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
* A mélységi maga sem tudja, hogy mi a terve a bárdzenével, és hogy miért csinálja. Csak bántani akarja Learont, megalázott helyzetbe hozni, ahogy ő is tette egész este vele. Nem számít rá, hogy a tündér kettejük közé állna, eddig nem tűnt úgy, mint aki szívesen választ oldalt apró-cseprő párharcokban. Persze arra nem számított, hogy a házigazda lesz az, aki elnyomja énekét a sajátjával. Cale hiába énekelne, még saját hangját se hallja az elf énekétől. *
- Valóban fárasztó napunk volt. * Nyom el egy ásítást a férfi, ahogy az ördögvigyorból szippant egyet. *
- És őszintén remélem, hogy nincs tükör ebben a lakásban. Egyeseknek nem tetszene, ha látnák magukat benne. Learon uram... egész estés sértegetései és provokációja ellenére is civilizáltan távozunk. Remélem, hogy nem úgy éli ezt meg, mintha elvesztett volna egy csatát. Mélységesen sajnálom, hogy fajtám nem minden tagja érett meg a gyűlöletére. Bizonyosan nehéz lehet ez a felismerés. Ahogy az est házigazdájának is. * Fordul vissza Relael felé, és gonoszkás mosollyal a szája szélében kacsint a nőre. *
- Azt kell mondjam, hogy nem minden rosszmájú pletyka alaptalan a városban. Egyeseknek több a valóságalapja, mint azt hinnénk. * Hajt fejet, hogyha nem tartóztatják őket, akkor el is hagyja a házat, és a senkik földjét is. Persze azért arra ügyel, hogy a házból kifelé szemmel tartsa Learont és Relaelt, még ha ehhez az is kell, hogy háttal az ajtónak lépdeljen kifelé. A tündér az egyetlen Ysanee mellett, akitől nem vár támadást - persze nem bízik meg benne, de a másik kettőt nagyobb veszélyforrásnak ítéli meg. Bosszantónak tartja, hogy a muzsikus társának olyan gondolata támadt, hogy az ablak mellett helyezkedik el, mert így fizikailag képtelen mindenkit szemmel tartani a lakásban - nem úgy, mintha maradt volna a sejhaján. *
//Senkik Földje//
* A mélységi maga sem tudja, hogy mi a terve a bárdzenével, és hogy miért csinálja. Csak bántani akarja Learont, megalázott helyzetbe hozni, ahogy ő is tette egész este vele. Nem számít rá, hogy a tündér kettejük közé állna, eddig nem tűnt úgy, mint aki szívesen választ oldalt apró-cseprő párharcokban. Persze arra nem számított, hogy a házigazda lesz az, aki elnyomja énekét a sajátjával. Cale hiába énekelne, még saját hangját se hallja az elf énekétől. *
- Valóban fárasztó napunk volt. * Nyom el egy ásítást a férfi, ahogy az ördögvigyorból szippant egyet. *
- És őszintén remélem, hogy nincs tükör ebben a lakásban. Egyeseknek nem tetszene, ha látnák magukat benne. Learon uram... egész estés sértegetései és provokációja ellenére is civilizáltan távozunk. Remélem, hogy nem úgy éli ezt meg, mintha elvesztett volna egy csatát. Mélységesen sajnálom, hogy fajtám nem minden tagja érett meg a gyűlöletére. Bizonyosan nehéz lehet ez a felismerés. Ahogy az est házigazdájának is. * Fordul vissza Relael felé, és gonoszkás mosollyal a szája szélében kacsint a nőre. *
- Azt kell mondjam, hogy nem minden rosszmájú pletyka alaptalan a városban. Egyeseknek több a valóságalapja, mint azt hinnénk. * Hajt fejet, hogyha nem tartóztatják őket, akkor el is hagyja a házat, és a senkik földjét is. Persze azért arra ügyel, hogy a házból kifelé szemmel tartsa Learont és Relaelt, még ha ehhez az is kell, hogy háttal az ajtónak lépdeljen kifelé. A tündér az egyetlen Ysanee mellett, akitől nem vár támadást - persze nem bízik meg benne, de a másik kettőt nagyobb veszélyforrásnak ítéli meg. Bosszantónak tartja, hogy a muzsikus társának olyan gondolata támadt, hogy az ablak mellett helyezkedik el, mert így fizikailag képtelen mindenkit szemmel tartani a lakásban - nem úgy, mintha maradt volna a sejhaján. *
3592. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-20 22:56:37
Üzenet elküldve: 2021-11-20 22:56:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*A férfi nehezen ébred, de hát két ilyen pocsék nap után nem is elvárható tőle, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk kiugorjon az ágyból. Bár lehet, hogy ez megtörtént volna azután, hogy ki tudja aludni magát és Aenae nem rázza fel jóval idő előtt, ráadásul egy ilyen kérdéssel...*
- Számszeríj...
*A kézmozdulat, amit tesz egyszerre egy legyintés, hogy azt jelezze, neki aztán mindegy, hogy minek nevezik a fegyvert és sürgetés, hogy megtudja a választ a kérdésre. Mikor pedig végre megtudja a választ, akkor diadalittasan elmosolyodik, teszi mindezt úgy, hogy közben már a férfi azon kaphatja magát, hogy a lány a két kezét saját fülei mellé "szorítja", miközben az ölébe mászik. A nyakában láncon lógó gyűrűt még épp időben kapja el ahhoz, hogy az ne verje ki lendületből egyikük fogát sem. A háta mögé fordítja, úgy nem veszélyes senkire és senki fogsorára, vagy szemére.*
- Tudtam, hogy nem tudod.
*Persze tisztában van azzal, hogy ezen cselekedetével Cha'yssnak aligha lesznek a továbbiakban épkézláb válaszai, de tulajdonképpen megtudta azt, amit meg akart tudni, innentől miért is ne szentelhetné az idejüket a szórakozásnak? Hogy jobban induljon a nap... Cha'yss persze jelentős fizikai fölényben van a lánnyal szemben, így ha kifogása van a dolog ellen, akkor könnyedén le tudja állítani.
Ha viszont mégsem állította le, akkor valamivel később már békésen fekszik a férfin, noha az imént buja vadmacska volt, de mostanra doromboló kiscicává szelídült. Szíve ugyan még kalapál, de lassan azért elnyugszik, ahogyan ziháló légzése is egyre mélyül. Ujjai Cha'yss kulcscsontján babrálnak. Valójában Aenae is tudja, hogy le kéne hengeredjen a férfiról, mert így sosem kezdhetnek neki annak, aminek neki akarnának, de ha egyszer annyira jó így? Meglehet, hogy vissza is alszik. Ez ellen egyébként határozottan küzd, mert manapság nem szeret aludni, viszont a gyomra határozottan megkordul. Pedig az ilyesmi rá igazán nem jellemző, enni éppúgy nem szeret, ahogyan aludni sem, de talán Cha'yss jó hatással van rá. No nem annyira, hogy meg is mozduljon és valami reggelit rittyentsen, bár itt nagy akadály az is, hogy nemigen tudna reggelit rittyenteni. Tényleg szükség lesz egy receptgyűjteményre...*
*A férfi nehezen ébred, de hát két ilyen pocsék nap után nem is elvárható tőle, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk kiugorjon az ágyból. Bár lehet, hogy ez megtörtént volna azután, hogy ki tudja aludni magát és Aenae nem rázza fel jóval idő előtt, ráadásul egy ilyen kérdéssel...*
- Számszeríj...
*A kézmozdulat, amit tesz egyszerre egy legyintés, hogy azt jelezze, neki aztán mindegy, hogy minek nevezik a fegyvert és sürgetés, hogy megtudja a választ a kérdésre. Mikor pedig végre megtudja a választ, akkor diadalittasan elmosolyodik, teszi mindezt úgy, hogy közben már a férfi azon kaphatja magát, hogy a lány a két kezét saját fülei mellé "szorítja", miközben az ölébe mászik. A nyakában láncon lógó gyűrűt még épp időben kapja el ahhoz, hogy az ne verje ki lendületből egyikük fogát sem. A háta mögé fordítja, úgy nem veszélyes senkire és senki fogsorára, vagy szemére.*
- Tudtam, hogy nem tudod.
*Persze tisztában van azzal, hogy ezen cselekedetével Cha'yssnak aligha lesznek a továbbiakban épkézláb válaszai, de tulajdonképpen megtudta azt, amit meg akart tudni, innentől miért is ne szentelhetné az idejüket a szórakozásnak? Hogy jobban induljon a nap... Cha'yss persze jelentős fizikai fölényben van a lánnyal szemben, így ha kifogása van a dolog ellen, akkor könnyedén le tudja állítani.
Ha viszont mégsem állította le, akkor valamivel később már békésen fekszik a férfin, noha az imént buja vadmacska volt, de mostanra doromboló kiscicává szelídült. Szíve ugyan még kalapál, de lassan azért elnyugszik, ahogyan ziháló légzése is egyre mélyül. Ujjai Cha'yss kulcscsontján babrálnak. Valójában Aenae is tudja, hogy le kéne hengeredjen a férfiról, mert így sosem kezdhetnek neki annak, aminek neki akarnának, de ha egyszer annyira jó így? Meglehet, hogy vissza is alszik. Ez ellen egyébként határozottan küzd, mert manapság nem szeret aludni, viszont a gyomra határozottan megkordul. Pedig az ilyesmi rá igazán nem jellemző, enni éppúgy nem szeret, ahogyan aludni sem, de talán Cha'yss jó hatással van rá. No nem annyira, hogy meg is mozduljon és valami reggelit rittyentsen, bár itt nagy akadály az is, hogy nemigen tudna reggelit rittyenteni. Tényleg szükség lesz egy receptgyűjteményre...*
3591. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-20 15:32:23
Üzenet elküldve: 2021-11-20 15:32:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nysnek még nem volt szerencséje megismerni Learon tudását, sem tehetségét, semmilyen téren. Ahogyan a gazdagságából is csupán csak egy apró részletet láthatott ezalatt a kis idő alatt. Így magasztalni csak külsejét tudja, persze értelmes keretek között, mielőtt a pásztormágus túlzottan elbízná magát.*
- Ne akarj próbára tenni. A végén úgy veszem, hogy ez egy kihívás volt.
*Szaladnak is fel a szemöldökei meglepettséget színlelve, miközben igyekszik teljes magabiztosságot árasztani magából. De azért a nyakát behúzza mikor Learon arca közeledik az övéhez. Azért egy harapáshoz még nincs eléggé pajkos hangulatában, de a szája szegletére érkező apró csók hamar kizökkenti a magabiztosságából. A pír ismét halványan megjelenik az arcán. Csoda, hogy ezalatt a kis idő alatt még bírja az arca ezt az intenzív munkát. Figyelmét inkább a pásztormágus segítségének szenteli, mielőtt eljut arra a pontra, hogy fenébe az illedelem, inkább menjenek végre fürdeni. Vagyis gyümölcslevezni. Természetesen arra gondol, hisz azt beszélték meg közös programra. A fürdőzésről még csak az ő részéről volt komolyan szó.
Szóval figyelme Norenné, de az őszintét megvallva azt is kezdi már kissé bánni. Nem nagyon tud bánni a szavakkal, ilyenkor pedig, ha még zavarban is van még inkább problémákba ütközik. Utólag gondol bele, hogy nem egészen megfelelő volt, ahogy a szavakat formálta. Olybá tűnik, hogy ez Norenn számára is feltűnő volt.*
- Most akkor majd szórakoztatom én egy kicsit.
*Erőltet magára magabiztos mosolyt, miközben azért a férfi kezén szorul kissé a sajátja, ahogy a zavart igyekszik leküzdeni magában.*
- Ugyan Norenn uram, én addig ráérek, amíg Learon nem teszi ki a szűrömet.
*Kacsint is végül felszabadultabban a szimpatikus segítőre, majd kuncogva Learonra sandít. De közben azért kissé le is lombozódik, lejjebb apad a lelkesedése, hisz eszébe jut, hogy való igaz, lassan, de biztosan majd tovább indul innen. Ami annyira most már nem biztos, hogy egyszerű lesz. De szerencsére a komisz testvérpár megérkezése nem hagyja, hogy jókedve teljesen eltűnjön a süllyesztőben.*
- Már hogy én?
*Pillog is bambán a fiúkra a báránykás megjegyzésre. De most nem jön rá a háborgás ugyanis a kisebbik fiút olyan édesnek találja, hogy szinte felszínre kerülő anyai ösztöneitől olvadozni is kezd a kicsi láttán.*
- Nagyon örülök fiúk. Igazán helyes kis kölykök.
*Mosolyog szélesen fel apjukra, hisz a komiszságot leszámítva tényleg büszke lehet rájuk az apjuk.*
- Csak gyerekek.
*Ingatja meg fejét mosolyogva. Legalább jókedvűek. Más városokban a gazdagabb réteg kölkei sokkal nehezebb esetek. Hisztisek és akaratosak, de nem is csoda. A díszes házak szobáiba zárják be magukat, a szülők alig foglalkoznak velük. Itt legalább levegőn vannak, a munka mellett játszhatnak szabadon és ahogy a lány elnézi a szülők szeretetét is élvezhetik.
Szép család, bár az asszonyt így távolról nem nagyon tudja megfigyelni. Természetesen visszainteget széles mosollyal, majd Fortas úr után is aprót hajol. A gyerekek is magukra hagyják őket, bár a nagyot azért egy ideig követi a szemeivel. Gyanús neki az arc, amit vág időnkénti hátrapillantása közben, de inkább el is engedi a dolgot, mert attól tart, hogy ha megtudja mi is jár az ifjonc fejében, akkor annak ismét komoly zavarbajövé lesz a jutalma.*
- Örültem a találkozásnak!
*Áldozza is figyelmét inkább újra a családfőnek, majd mikor valóban távozóra fogja ő is már Learon felé fordul.*
- Nagyon rendes család. Szerencséd van velük.
*Böki finoman oldalba a könyökével a férfit, majd készségesen indul is vele tovább.*
- Az egyik fele a szomjúság, igen. De már tényleg tudnék ázni is egy kicsit.
*Sutyorogja is bizalmasan, majd pár pillanatig a séta közben csendben is marad. Azért a sok információt nem árt megemészteni. Természetesen azét nem fagy bele a szó, így hamarosan már mély levegővétel után szakad is ki belőle a kérdés.*
- Sok... báránykát szoktál fürdeni hozni?
*Ölel is a férfi karjára minden szemérmességet mellőzve, miközben pilláit is sűrűn rebegteti. A nőket jól kiismerő férfi ilyenkor már sejtheti, hogy nagyon óvatosan kell fogalmazni most a pásztormágusnak, ha nem akar bajba kerülni. Mert nem viccelt, amikor azt mondta, hogy harapni is tud.*
*Nysnek még nem volt szerencséje megismerni Learon tudását, sem tehetségét, semmilyen téren. Ahogyan a gazdagságából is csupán csak egy apró részletet láthatott ezalatt a kis idő alatt. Így magasztalni csak külsejét tudja, persze értelmes keretek között, mielőtt a pásztormágus túlzottan elbízná magát.*
- Ne akarj próbára tenni. A végén úgy veszem, hogy ez egy kihívás volt.
*Szaladnak is fel a szemöldökei meglepettséget színlelve, miközben igyekszik teljes magabiztosságot árasztani magából. De azért a nyakát behúzza mikor Learon arca közeledik az övéhez. Azért egy harapáshoz még nincs eléggé pajkos hangulatában, de a szája szegletére érkező apró csók hamar kizökkenti a magabiztosságából. A pír ismét halványan megjelenik az arcán. Csoda, hogy ezalatt a kis idő alatt még bírja az arca ezt az intenzív munkát. Figyelmét inkább a pásztormágus segítségének szenteli, mielőtt eljut arra a pontra, hogy fenébe az illedelem, inkább menjenek végre fürdeni. Vagyis gyümölcslevezni. Természetesen arra gondol, hisz azt beszélték meg közös programra. A fürdőzésről még csak az ő részéről volt komolyan szó.
Szóval figyelme Norenné, de az őszintét megvallva azt is kezdi már kissé bánni. Nem nagyon tud bánni a szavakkal, ilyenkor pedig, ha még zavarban is van még inkább problémákba ütközik. Utólag gondol bele, hogy nem egészen megfelelő volt, ahogy a szavakat formálta. Olybá tűnik, hogy ez Norenn számára is feltűnő volt.*
- Most akkor majd szórakoztatom én egy kicsit.
*Erőltet magára magabiztos mosolyt, miközben azért a férfi kezén szorul kissé a sajátja, ahogy a zavart igyekszik leküzdeni magában.*
- Ugyan Norenn uram, én addig ráérek, amíg Learon nem teszi ki a szűrömet.
*Kacsint is végül felszabadultabban a szimpatikus segítőre, majd kuncogva Learonra sandít. De közben azért kissé le is lombozódik, lejjebb apad a lelkesedése, hisz eszébe jut, hogy való igaz, lassan, de biztosan majd tovább indul innen. Ami annyira most már nem biztos, hogy egyszerű lesz. De szerencsére a komisz testvérpár megérkezése nem hagyja, hogy jókedve teljesen eltűnjön a süllyesztőben.*
- Már hogy én?
*Pillog is bambán a fiúkra a báránykás megjegyzésre. De most nem jön rá a háborgás ugyanis a kisebbik fiút olyan édesnek találja, hogy szinte felszínre kerülő anyai ösztöneitől olvadozni is kezd a kicsi láttán.*
- Nagyon örülök fiúk. Igazán helyes kis kölykök.
*Mosolyog szélesen fel apjukra, hisz a komiszságot leszámítva tényleg büszke lehet rájuk az apjuk.*
- Csak gyerekek.
*Ingatja meg fejét mosolyogva. Legalább jókedvűek. Más városokban a gazdagabb réteg kölkei sokkal nehezebb esetek. Hisztisek és akaratosak, de nem is csoda. A díszes házak szobáiba zárják be magukat, a szülők alig foglalkoznak velük. Itt legalább levegőn vannak, a munka mellett játszhatnak szabadon és ahogy a lány elnézi a szülők szeretetét is élvezhetik.
Szép család, bár az asszonyt így távolról nem nagyon tudja megfigyelni. Természetesen visszainteget széles mosollyal, majd Fortas úr után is aprót hajol. A gyerekek is magukra hagyják őket, bár a nagyot azért egy ideig követi a szemeivel. Gyanús neki az arc, amit vág időnkénti hátrapillantása közben, de inkább el is engedi a dolgot, mert attól tart, hogy ha megtudja mi is jár az ifjonc fejében, akkor annak ismét komoly zavarbajövé lesz a jutalma.*
- Örültem a találkozásnak!
*Áldozza is figyelmét inkább újra a családfőnek, majd mikor valóban távozóra fogja ő is már Learon felé fordul.*
- Nagyon rendes család. Szerencséd van velük.
*Böki finoman oldalba a könyökével a férfit, majd készségesen indul is vele tovább.*
- Az egyik fele a szomjúság, igen. De már tényleg tudnék ázni is egy kicsit.
*Sutyorogja is bizalmasan, majd pár pillanatig a séta közben csendben is marad. Azért a sok információt nem árt megemészteni. Természetesen azét nem fagy bele a szó, így hamarosan már mély levegővétel után szakad is ki belőle a kérdés.*
- Sok... báránykát szoktál fürdeni hozni?
*Ölel is a férfi karjára minden szemérmességet mellőzve, miközben pilláit is sűrűn rebegteti. A nőket jól kiismerő férfi ilyenkor már sejtheti, hogy nagyon óvatosan kell fogalmazni most a pásztormágusnak, ha nem akar bajba kerülni. Mert nem viccelt, amikor azt mondta, hogy harapni is tud.*
3590. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-20 12:49:01
Üzenet elküldve: 2021-11-20 12:49:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nagyon jól esik neki a bókolás. Általában tudását szokták magasztalni vagy gazdagságát, tehetségét, de kinézetét csak nagy ritkán. Már persze az előző háromhoz képest, mert úgy egyébként egész sokszor kap dicséretet az ellenkező nemtől. Mégis valahogy ettől a lánytól most jobban esik neki, mint egyébként. Tetszik neki ez az egész játék is.*
-Te is vigyázz, mert visszaharapok! *Csattogtat neki vissza.*
-Mindjárt meg is haraplak! *Hajol oda a lány arcához, de végül harapás helyett csak egy apró csókot nyom Nys szája sarkára, csak úgy játékból. Karolás helyett kézfogás lesz, nem is akármilyen. Ujjaik összekapaszkodnak, és ez a pásztormágusnak egyáltalán nincs ellenére. Kicsit szokatlan neki ez az egész, hiszen egyetlen pillanatig átfut az agyán, hogy lehet, hogy egy kicsit öreg már ő ehhez, de ahogy ránéz a lányra, máris megváltozik minden és olyan természetesnek tűnik ez az egész így ahogy van.*
-Bizony! Mindig csak a munka! Szórakozni meg alig megy el. *Bólogat Norenn mindentudóan és örömmel nézi a párost, hiszen nem csak munkaadója, hanem barátja is neki Learon, így nyilván örül a sikereinek. Amikor Nys elmondja egészen érthető módon félreérthető szavait és köszönetét a parasztnak, az csípőre tett kézzel mély, öblös hangon kezd el nevetni, de szemében huncut csillogás látszik.*
-Akkor tessék menni és foglalkozni egymással, ne velem töltsék az időt, amit szereztem maguknak! *Hessegeti el őket kedvesen, de már meg is érkeznek a gyermekek, akik mire odaérnek, már nem kuncognak, nem mutogatnak, hanem tettetett komolysággal állnak elébük, bár szavaik nem egyeznek azzal, ami arcukra van erőltetve.*
-Milyen szép báránykát hozott haza Learon uram! *Pislog fel a kisebbik a lányra, szinte szégyenlősen, hiszen ritkán látnak lányokat, főleg nem itt a birtokon, kézen fogva gazdájukkal. Persze mindenféle tündérlányok és nők szoktak ide jönni, de azok rendszerint csak tanulni jönnek és el is mennek pár óra múlva.*
-Mired és Morael! *Mutat előbb a kisebbik, majd a nagyobbik fiúra apjuk, Norenn.*
-Az enyémek! *Dülleszti ki mellkasát a férfi, hiszen büszke apa ő, de azért korholó hangon kissé le is teremt őket.*
-Bár lehet, hogy túl nagy a szájuk! Eredjetek anyátoknak segíteni inkább! *Csap rá aprót Mired fenekére és a gyerekek már kacagva szaladnak is el, de a nagyobbik vissza-vissza néz, mindentudóan vigyorogva.*
-Na, menjetek, még van munkám! *Fordul meg a férfi, és illendő módon ott is hagyja őket, nem akar ő zavarni inkább. Fortas-asszony, pedig a házuk ajtajából integet feléjük, majd eltűnik bent az ajtó mögött.*
-Biztos főz valamit. *Elmélkedik a Sajt-mester az asszonyon.*
-Úgy emlékszem halálosan szomjas vagy! Gyere, igyunk egy jó gyümölcslevet! *Villant hatalmas mosolyt Learon Nysre és kézen fogva vele indul a nagyobbik ház irányába.*
*Nagyon jól esik neki a bókolás. Általában tudását szokták magasztalni vagy gazdagságát, tehetségét, de kinézetét csak nagy ritkán. Már persze az előző háromhoz képest, mert úgy egyébként egész sokszor kap dicséretet az ellenkező nemtől. Mégis valahogy ettől a lánytól most jobban esik neki, mint egyébként. Tetszik neki ez az egész játék is.*
-Te is vigyázz, mert visszaharapok! *Csattogtat neki vissza.*
-Mindjárt meg is haraplak! *Hajol oda a lány arcához, de végül harapás helyett csak egy apró csókot nyom Nys szája sarkára, csak úgy játékból. Karolás helyett kézfogás lesz, nem is akármilyen. Ujjaik összekapaszkodnak, és ez a pásztormágusnak egyáltalán nincs ellenére. Kicsit szokatlan neki ez az egész, hiszen egyetlen pillanatig átfut az agyán, hogy lehet, hogy egy kicsit öreg már ő ehhez, de ahogy ránéz a lányra, máris megváltozik minden és olyan természetesnek tűnik ez az egész így ahogy van.*
-Bizony! Mindig csak a munka! Szórakozni meg alig megy el. *Bólogat Norenn mindentudóan és örömmel nézi a párost, hiszen nem csak munkaadója, hanem barátja is neki Learon, így nyilván örül a sikereinek. Amikor Nys elmondja egészen érthető módon félreérthető szavait és köszönetét a parasztnak, az csípőre tett kézzel mély, öblös hangon kezd el nevetni, de szemében huncut csillogás látszik.*
-Akkor tessék menni és foglalkozni egymással, ne velem töltsék az időt, amit szereztem maguknak! *Hessegeti el őket kedvesen, de már meg is érkeznek a gyermekek, akik mire odaérnek, már nem kuncognak, nem mutogatnak, hanem tettetett komolysággal állnak elébük, bár szavaik nem egyeznek azzal, ami arcukra van erőltetve.*
-Milyen szép báránykát hozott haza Learon uram! *Pislog fel a kisebbik a lányra, szinte szégyenlősen, hiszen ritkán látnak lányokat, főleg nem itt a birtokon, kézen fogva gazdájukkal. Persze mindenféle tündérlányok és nők szoktak ide jönni, de azok rendszerint csak tanulni jönnek és el is mennek pár óra múlva.*
-Mired és Morael! *Mutat előbb a kisebbik, majd a nagyobbik fiúra apjuk, Norenn.*
-Az enyémek! *Dülleszti ki mellkasát a férfi, hiszen büszke apa ő, de azért korholó hangon kissé le is teremt őket.*
-Bár lehet, hogy túl nagy a szájuk! Eredjetek anyátoknak segíteni inkább! *Csap rá aprót Mired fenekére és a gyerekek már kacagva szaladnak is el, de a nagyobbik vissza-vissza néz, mindentudóan vigyorogva.*
-Na, menjetek, még van munkám! *Fordul meg a férfi, és illendő módon ott is hagyja őket, nem akar ő zavarni inkább. Fortas-asszony, pedig a házuk ajtajából integet feléjük, majd eltűnik bent az ajtó mögött.*
-Biztos főz valamit. *Elmélkedik a Sajt-mester az asszonyon.*
-Úgy emlékszem halálosan szomjas vagy! Gyere, igyunk egy jó gyümölcslevet! *Villant hatalmas mosolyt Learon Nysre és kézen fogva vele indul a nagyobbik ház irányába.*
3589. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-20 10:24:31
Üzenet elküldve: 2021-11-20 10:24:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
*Először, ahogy hallgatja Salwar válaszát a mágiával kapcsolatban, valami csípős választ szeretne adni rá, de egyetlen pillanatnyi gondolkodás elég ahhoz, hogy belássa, hogy pár mondattól eltekintve igaza van a mélységinek, szóval hallgat. Aztán egészen a zenére koncentrál és mereven figyel a sötételfre, fejében pedig furcsa érzelmek zajlanak le. Arcán semmi sem látszik, csupán néha megrándul a bal szeme. Régen akkor volt ilyen önkéntelen mozgása ha nagyon ideges volt és sokat ivott, most pedig csak feldúltságot érez az ének miatt. Magában meggyűlöli a történet főhősét, aki csupán a szerencsének köszönheti gazdagságát és aki a pénzét is arra használja, hogy címet vegyen magának. Lábával is elkezd dobolni, de látható, hogy nem az ütemre, hanem csak úgy zaklatottságában. Valahol együtt is érez a fiúval, de mégsem tudja nem gyűlölni őt, hiszen valahogy párhuzamot is érez magával kapcsolatban. Ezen kettős érzés miatt, már-már éppen elviselhetetlen dühében azon gondolkodik, hogy feláll és elkezd valami olyan táncot lejteni, hogy mindent széttörjön maga körül és elnyomja a mélységi hangját ezzel, megszólal valami más is, ami mintha átütné ezt a szörnyű muzsikát. Egy számára sokkal kellemesebb zengés, ami nyakába boruló vizesvödörként téríti észre és jó pár percig csak úgy ostobán bámul ki a fejéből, nem is értve, hogy mi történt. Mikor a többiek elindulnak, ő még mindig ott ül és össze van zavarodva. Aztán tisztul a kép lassan.*
-Viszont látás! *Ennyit képes mondani a távozóknak, de fel sem áll, kezet sem nyújt, ahogy kellene és illene, még csak oda sem néz feléjük. Hallott már olyan mágiáról, ami képes ilyesmire, de biztos benne, hogy a sötételf nem lehet képes rá. Még Learon sem ismeri azt.*
-Mi volt ez? *Fordul a lány felé, aki jelenleg az egyetlen, aki valami támasza és segítője volt az előbbiekben, akire most hálásan néz. Nem szokott hozzá, hogy olyan helyzetbe kerüljön, ahol ki van szolgáltatva valakinek és nem tudja egyetlen mozdulattal elégetni a veszély forrását. Elkeseredett szemekkel néz bele a volt nemes zöldjeibe, választ várva tőle. Aztán szinte mindent rendbe tesz a váratlan hang, a gyermek sírása, amire fel is ugrik, és az emelet felé néz mosolyogva, ellágyulva.*
-Biztos éhes. Rá kéne nézni, hogy jól van-e. Tudja, szívesen megnézném a gyermeket, régen volt már a kezemben ilyen apróság. *Tarja úgy karjait, mintha már benne is az említett csöppség és látszik, hogy hiába rendítette meg az előbbi lehetetlen helyzet, máris csak egy fontosabb dologra tud gondolni. Ahol egy gyermek felsír, Learon nem gondolhat a saját bajaira.*
//Senkik Földje//
*Először, ahogy hallgatja Salwar válaszát a mágiával kapcsolatban, valami csípős választ szeretne adni rá, de egyetlen pillanatnyi gondolkodás elég ahhoz, hogy belássa, hogy pár mondattól eltekintve igaza van a mélységinek, szóval hallgat. Aztán egészen a zenére koncentrál és mereven figyel a sötételfre, fejében pedig furcsa érzelmek zajlanak le. Arcán semmi sem látszik, csupán néha megrándul a bal szeme. Régen akkor volt ilyen önkéntelen mozgása ha nagyon ideges volt és sokat ivott, most pedig csak feldúltságot érez az ének miatt. Magában meggyűlöli a történet főhősét, aki csupán a szerencsének köszönheti gazdagságát és aki a pénzét is arra használja, hogy címet vegyen magának. Lábával is elkezd dobolni, de látható, hogy nem az ütemre, hanem csak úgy zaklatottságában. Valahol együtt is érez a fiúval, de mégsem tudja nem gyűlölni őt, hiszen valahogy párhuzamot is érez magával kapcsolatban. Ezen kettős érzés miatt, már-már éppen elviselhetetlen dühében azon gondolkodik, hogy feláll és elkezd valami olyan táncot lejteni, hogy mindent széttörjön maga körül és elnyomja a mélységi hangját ezzel, megszólal valami más is, ami mintha átütné ezt a szörnyű muzsikát. Egy számára sokkal kellemesebb zengés, ami nyakába boruló vizesvödörként téríti észre és jó pár percig csak úgy ostobán bámul ki a fejéből, nem is értve, hogy mi történt. Mikor a többiek elindulnak, ő még mindig ott ül és össze van zavarodva. Aztán tisztul a kép lassan.*
-Viszont látás! *Ennyit képes mondani a távozóknak, de fel sem áll, kezet sem nyújt, ahogy kellene és illene, még csak oda sem néz feléjük. Hallott már olyan mágiáról, ami képes ilyesmire, de biztos benne, hogy a sötételf nem lehet képes rá. Még Learon sem ismeri azt.*
-Mi volt ez? *Fordul a lány felé, aki jelenleg az egyetlen, aki valami támasza és segítője volt az előbbiekben, akire most hálásan néz. Nem szokott hozzá, hogy olyan helyzetbe kerüljön, ahol ki van szolgáltatva valakinek és nem tudja egyetlen mozdulattal elégetni a veszély forrását. Elkeseredett szemekkel néz bele a volt nemes zöldjeibe, választ várva tőle. Aztán szinte mindent rendbe tesz a váratlan hang, a gyermek sírása, amire fel is ugrik, és az emelet felé néz mosolyogva, ellágyulva.*
-Biztos éhes. Rá kéne nézni, hogy jól van-e. Tudja, szívesen megnézném a gyermeket, régen volt már a kezemben ilyen apróság. *Tarja úgy karjait, mintha már benne is az említett csöppség és látszik, hogy hiába rendítette meg az előbbi lehetetlen helyzet, máris csak egy fontosabb dologra tud gondolni. Ahol egy gyermek felsír, Learon nem gondolhat a saját bajaira.*
3588. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-19 19:44:19
Üzenet elküldve: 2021-11-19 19:44:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
*Megjegyzése érezhetően sértette a pásztormágus önérzetét. Máskülönben nyilvánvalóan nem bizonygatná varázslatokkal tovább tehetségét, s immáron a tolvaj meg sem kísérel lelkesedést erőltetni arcára. Persze kétségtelenül lenyűgöző Learon tudománya, de semmi kedve tovább táplálni gőgét. Bár minden bizonnyal a végtelenségig képes lenne színlelni, úgy dönt, most abbahagyja.
Mikor Cale énekelni kezd, még az előző, meglepően ízes rum után küld egy újabbat. Hallgatva a dalt, az asztallapot merengve figyelve elmélkedik azon, hogy mégis miért vannak még itt. Mit akar egyáltalán bizonyítani magának vagy másnak a maradásával?
Van benne egy kis méreg. Igyekszik minden erejével elfojtani, de maradéktalanul azért mégsem sikerül. Haragszik magára, hogy ilyen feleslegesen idecipelte szerencsétlen mélységit, Relael felé táplált csalódottsága -mely egészen nyilvánvalóan kétoldalú- pedig nem sokat segít ezen az érzésen. Mire pedig az elf fitogtatásképp szintén dalolni kezd, már egészen nyilvánvalóvá válik számára, hogy épp itt az ideje távozni.
S mintha csak a másik lány olvasna a gondolataiban, elhangzik a végszó, Ysanee pedig furcsamód megkönnyebbül. Bájos álcáját pedig szinte egy pillanat alatt veti le magáról, amint felkászálódik az asztaltól és tesz is egy lépést az ajtó felé, megvárva persze a bárdot.*
-Nos, köszönjük a szívélyes vendéglátást! *találja meg kék tekintete a jáde pillantásokat, gazdája pedig olyat láthat most bennük, amit eddig sohasem. Hangja kedves, de szemeiben pontosan látszik, hogy a szavak malíciától élesek. A tolvaj, ha csak pár röpke pillanatra is, de felfedi most valóját előtte.*
-Ritka manapság, hogy ilyen igazán barátságosan fogadják az embert. Nemigaz Salwar? *nyúlik el arcán egy széles, bicskanyitogató mosoly.*
-Viszlát Relael! *biccent felé majd a férfiak felé sokkal barátságosabban int* -És jóéjszakát az uraknak! Öröm volt megismerni magukat.
*Azzal pedig, ha a mélységi is készenáll, ott is hagyja a díszes társaságot. Semmi kedve a tündérrel meg a mágussal visszatérni a tavernába.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.19 19:46:40
//Senkik Földje//
*Megjegyzése érezhetően sértette a pásztormágus önérzetét. Máskülönben nyilvánvalóan nem bizonygatná varázslatokkal tovább tehetségét, s immáron a tolvaj meg sem kísérel lelkesedést erőltetni arcára. Persze kétségtelenül lenyűgöző Learon tudománya, de semmi kedve tovább táplálni gőgét. Bár minden bizonnyal a végtelenségig képes lenne színlelni, úgy dönt, most abbahagyja.
Mikor Cale énekelni kezd, még az előző, meglepően ízes rum után küld egy újabbat. Hallgatva a dalt, az asztallapot merengve figyelve elmélkedik azon, hogy mégis miért vannak még itt. Mit akar egyáltalán bizonyítani magának vagy másnak a maradásával?
Van benne egy kis méreg. Igyekszik minden erejével elfojtani, de maradéktalanul azért mégsem sikerül. Haragszik magára, hogy ilyen feleslegesen idecipelte szerencsétlen mélységit, Relael felé táplált csalódottsága -mely egészen nyilvánvalóan kétoldalú- pedig nem sokat segít ezen az érzésen. Mire pedig az elf fitogtatásképp szintén dalolni kezd, már egészen nyilvánvalóvá válik számára, hogy épp itt az ideje távozni.
S mintha csak a másik lány olvasna a gondolataiban, elhangzik a végszó, Ysanee pedig furcsamód megkönnyebbül. Bájos álcáját pedig szinte egy pillanat alatt veti le magáról, amint felkászálódik az asztaltól és tesz is egy lépést az ajtó felé, megvárva persze a bárdot.*
-Nos, köszönjük a szívélyes vendéglátást! *találja meg kék tekintete a jáde pillantásokat, gazdája pedig olyat láthat most bennük, amit eddig sohasem. Hangja kedves, de szemeiben pontosan látszik, hogy a szavak malíciától élesek. A tolvaj, ha csak pár röpke pillanatra is, de felfedi most valóját előtte.*
-Ritka manapság, hogy ilyen igazán barátságosan fogadják az embert. Nemigaz Salwar? *nyúlik el arcán egy széles, bicskanyitogató mosoly.*
-Viszlát Relael! *biccent felé majd a férfiak felé sokkal barátságosabban int* -És jóéjszakát az uraknak! Öröm volt megismerni magukat.
*Azzal pedig, ha a mélységi is készenáll, ott is hagyja a díszes társaságot. Semmi kedve a tündérrel meg a mágussal visszatérni a tavernába.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.19 19:46:40
3587. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-19 15:09:22
Üzenet elküldve: 2021-11-19 15:09:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*A nehéz ébredésnek több oka lehet. Az, hogy nem pihente ki magát, miután egy negyed ménest áthajtott a fél világon, hogy esetleg megszállta valamelyik tharg ős vagy az, hogy előző este kapott a pofájára. Mindenesetre nehezen ébred és reagál egy olyan kérdésre, amit ritkán tesznek fel reggel, ébredéskor.
A folytatás ha lehet, még jobban összezavarja. Egy ilyen, már-már kérdőre vonó kérdés után nem arra számít az ember, hogy megsimogatják a mellkasát és egy forró csípő feszül az övének. Még nem olyan öreg, hogy a reggeli merevedés már deréktájban álljon be, bár az nem zavarja.*
- Késes ki? Mi? Jah. *Esik le neki és visszaereszti a fejét a párnára, hogy kidörgölje a szeméből az alvás utolsó szikráját is.*
- Számszeríj. *Segíti ki beletörődő mosollyal, jelezve, hogy a "játékszer" sem a megfelelő kifejezés Kathlynre. Kinyitja szemeit és felnéz a lányra, de végighallgatja. Nem tudja, hogy azért nem válaszol azonnal, mert a válasz túl egyértelmű vagy mert nem is tudja a választ. Ez a kis idő elég neki, hogy rájöjjön, hogy abban biztos, hogy a szája fáj és a szeme alatt látja, hogy csinos monoklivá érett az előző napi verés.*
- Kést rántottak rád, az gyorsabb volt. Ha marad, be tudok avatkozni. *Mondja és míg Aenae a mellkasát nézi, addig ő a lány arcát.*
- A kard jobb lehetőségnek tűnt. Vagy nem tudom. *Bizonytalanodik el és ez a hangján is érződik. Bekapott két ütést, megszédült és mire felnézett, addigra a fickónál már kés volt. Az igaz, hogy simán lelőhette volna, mint egy kutyát, de valamiért mégis a kard jutott az eszébe először. Igyekszik nem a szellemekre fogni, így megnyugtatja magát, hogy az ütésektől zavarodhatott meg annyira, hogy nem a hatékonyabb megoldás mellett döntött.*
- Ha lelövöm, nem tudsz megkegyelmezni neki. *Mosolyodik el, hogy kicsit oldja a feszültséget és a simogatástól a takaró alatti állapotok is kitartani látszanak.*
*A nehéz ébredésnek több oka lehet. Az, hogy nem pihente ki magát, miután egy negyed ménest áthajtott a fél világon, hogy esetleg megszállta valamelyik tharg ős vagy az, hogy előző este kapott a pofájára. Mindenesetre nehezen ébred és reagál egy olyan kérdésre, amit ritkán tesznek fel reggel, ébredéskor.
A folytatás ha lehet, még jobban összezavarja. Egy ilyen, már-már kérdőre vonó kérdés után nem arra számít az ember, hogy megsimogatják a mellkasát és egy forró csípő feszül az övének. Még nem olyan öreg, hogy a reggeli merevedés már deréktájban álljon be, bár az nem zavarja.*
- Késes ki? Mi? Jah. *Esik le neki és visszaereszti a fejét a párnára, hogy kidörgölje a szeméből az alvás utolsó szikráját is.*
- Számszeríj. *Segíti ki beletörődő mosollyal, jelezve, hogy a "játékszer" sem a megfelelő kifejezés Kathlynre. Kinyitja szemeit és felnéz a lányra, de végighallgatja. Nem tudja, hogy azért nem válaszol azonnal, mert a válasz túl egyértelmű vagy mert nem is tudja a választ. Ez a kis idő elég neki, hogy rájöjjön, hogy abban biztos, hogy a szája fáj és a szeme alatt látja, hogy csinos monoklivá érett az előző napi verés.*
- Kést rántottak rád, az gyorsabb volt. Ha marad, be tudok avatkozni. *Mondja és míg Aenae a mellkasát nézi, addig ő a lány arcát.*
- A kard jobb lehetőségnek tűnt. Vagy nem tudom. *Bizonytalanodik el és ez a hangján is érződik. Bekapott két ütést, megszédült és mire felnézett, addigra a fickónál már kés volt. Az igaz, hogy simán lelőhette volna, mint egy kutyát, de valamiért mégis a kard jutott az eszébe először. Igyekszik nem a szellemekre fogni, így megnyugtatja magát, hogy az ütésektől zavarodhatott meg annyira, hogy nem a hatékonyabb megoldás mellett döntött.*
- Ha lelövöm, nem tudsz megkegyelmezni neki. *Mosolyodik el, hogy kicsit oldja a feszültséget és a simogatástól a takaró alatti állapotok is kitartani látszanak.*
3586. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-18 15:05:08
Üzenet elküldve: 2021-11-18 15:05:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rorkir//
*A tejjel kapcsolatban úgy néz ki érdekli a másikat az üzlet. A kérdésre Trodd némi gondolkodás után válaszol.*
-Tíz arany.
*Egyrészt pont addig tud elszámolni, másrészt máshol se adják olcsóbban. Sőt! Ez a kis pénz meg jól jön a háznál. Annyi nincs, hogy ki tudjon adni. Így munkát se tud adni a harcosnak. Vagyis tudna csak megfizetni nem tudná. De érkezik arra egy megoldás amit mikor megfontol akkor bólint rá a pásztor.*
-Ez jól hangzik. Én benne volnék.
*Pásztorként gazdagnak számít. Ami gazdagsága nem abból származik, hogy sok aranya volna hanem, hogy sose éhezik és gyakrabban ehet húst mint egy átlagos paraszt. Így, azt is megengedheti szerencsére, hogy megvendégelje párszor a harcost. Egy ló ereje meg mindenképpen hasznos volna a fák hazahordásánál. Egyszer jó volna valami ilyen jószágot beszereznie Trodd-nak is, de nem mostanában lesz az.*
-Azt, már egyedül is megoldom.
*Bólint a stég és a budi kérdésére. Már utána is járt, hogy miképp kéne azt csinálni.*
*A tejjel kapcsolatban úgy néz ki érdekli a másikat az üzlet. A kérdésre Trodd némi gondolkodás után válaszol.*
-Tíz arany.
*Egyrészt pont addig tud elszámolni, másrészt máshol se adják olcsóbban. Sőt! Ez a kis pénz meg jól jön a háznál. Annyi nincs, hogy ki tudjon adni. Így munkát se tud adni a harcosnak. Vagyis tudna csak megfizetni nem tudná. De érkezik arra egy megoldás amit mikor megfontol akkor bólint rá a pásztor.*
-Ez jól hangzik. Én benne volnék.
*Pásztorként gazdagnak számít. Ami gazdagsága nem abból származik, hogy sok aranya volna hanem, hogy sose éhezik és gyakrabban ehet húst mint egy átlagos paraszt. Így, azt is megengedheti szerencsére, hogy megvendégelje párszor a harcost. Egy ló ereje meg mindenképpen hasznos volna a fák hazahordásánál. Egyszer jó volna valami ilyen jószágot beszereznie Trodd-nak is, de nem mostanában lesz az.*
-Azt, már egyedül is megoldom.
*Bólint a stég és a budi kérdésére. Már utána is járt, hogy miképp kéne azt csinálni.*
3585. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-18 11:32:27
Üzenet elküldve: 2021-11-18 11:32:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd//
*A folyó dolgára bólint. Logikusnak hangzik, meg aztán a legtöbb település és kereskedőutak is vizek mellett, vagy vizek közelében vezetnek. Azért annak külön örül, hogy a kis terelő nem ugrik a torkában, úgyhogy ettől nem kell tartania. *
-Lehet vinnék el egy kannával, vagy ilyesmi. Mennyibe adná?
*Bár nem sok mindenhez ért, azt tudja, hogy a tej igencsak egészséges, mellette meg finom is, úgyhogy kár lenne nem megragadnia a lehetőséget. Bár nem veti fel az arany, a bunyóban szerzett zsákmányából még akad valamicske a tarsolyában. Aztán ha az ember magára sajnál költeni, mégis kire költene? Aztán az is kiderul, hogy tennivaló ugyan akadna, de fizetni nem igen tud a gazda. Rorkir egy darabig csak csendben ül és gondolkozik, mielőtt finoman az asztalra csapna, minthogy eszébe ötlik valaki. *
-Na.
*Kezd bele. *
-És mit szólna, ha segítenék kivágni pár fát, és idehozni, cserébe pedig ha erre járok néha megvendégelne.
*Ha lenne bajsza, most biztos megpödörné. Korrekt ajánlatnak tűnik szerinte, főleg hogy így idegen létére is megkínálta Rorkirt a férfi. *
-Van fejszém meg fűrészem is, kötél is. A ló meg idehúzza ha szépen kérem.
*Vigyorodik el, mintha ettől függne a dolog. *
-Budiépítésben nem vagyok járatos, azt be kell valljam, de talán azzal egyedül is elboldogul gazduram.
*A folyó dolgára bólint. Logikusnak hangzik, meg aztán a legtöbb település és kereskedőutak is vizek mellett, vagy vizek közelében vezetnek. Azért annak külön örül, hogy a kis terelő nem ugrik a torkában, úgyhogy ettől nem kell tartania. *
-Lehet vinnék el egy kannával, vagy ilyesmi. Mennyibe adná?
*Bár nem sok mindenhez ért, azt tudja, hogy a tej igencsak egészséges, mellette meg finom is, úgyhogy kár lenne nem megragadnia a lehetőséget. Bár nem veti fel az arany, a bunyóban szerzett zsákmányából még akad valamicske a tarsolyában. Aztán ha az ember magára sajnál költeni, mégis kire költene? Aztán az is kiderul, hogy tennivaló ugyan akadna, de fizetni nem igen tud a gazda. Rorkir egy darabig csak csendben ül és gondolkozik, mielőtt finoman az asztalra csapna, minthogy eszébe ötlik valaki. *
-Na.
*Kezd bele. *
-És mit szólna, ha segítenék kivágni pár fát, és idehozni, cserébe pedig ha erre járok néha megvendégelne.
*Ha lenne bajsza, most biztos megpödörné. Korrekt ajánlatnak tűnik szerinte, főleg hogy így idegen létére is megkínálta Rorkirt a férfi. *
-Van fejszém meg fűrészem is, kötél is. A ló meg idehúzza ha szépen kérem.
*Vigyorodik el, mintha ettől függne a dolog. *
-Budiépítésben nem vagyok járatos, azt be kell valljam, de talán azzal egyedül is elboldogul gazduram.
3584. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-18 07:38:06
Üzenet elküldve: 2021-11-18 07:38:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Hát tudja, elég szemrevaló az a pásztormágus. Talán ezért járt sikerrel.
*Sóhajt fel színpadiasan, ezzel a sóhajjal pedig igyekszik akkora fájdalmat megjátszani, mintha valami óriási tragédia érte volna ezzel. De ugye a színjáték nem tart sokáig, hiszen a kacagás meggátolja abban, hogy teljes profizmussal tudja magát előadni. Szerencsére a mókában társra lel, még akkor is, ha Learon nevetése és színjátéka nem tart olyan sokáig, mint az övé. Persze ő nem tudja ennek a hátterét, így azt gondolja, hogy a férfinak van egy határ már a komolytalanságban, amit már nem szeret átlépni. Ez persze őt nem gátolja meg a bolondozásban. Főleg, hogy a pásztormágus mellett olyan felszabadultnak érzi magát, mint talán még sosem. Pedig elég közvetlen teremtésnek ismerik, már aki ismeri, de valahogy ez most mégis más. Valami szikra már bujkált a találkozásuk első pillanatánál is. De persze az sem kizárt, hogy csak ő lát bele többet a dolgokba, annál, mint amit kéne.*
- Csak vigyázz, mert a hörcsög harap, ha bosszús lesz.
*Csattogtatja meg játékosan a fogait. Közben szinte fel sem tűnik neki, hogy szerencsére úgy tűnik átlépték a zavaró magázódás határát. Közöttük amúgy is kezdett felesleges illedelemkörnek számítani, legalábbis az ő részéről. Amúgy is barátságosabbnak tartja a tegeződést, bár az is igaz, hogy nem egészen olyan lány, aki hú de tisztában van az alap illemszokásokkal, a többivel meg főleg.
Közben pedig úgy tűnik, hogy a férfi is jobbnak látja későbbre tolni azt a pancsolást. Legalábbis nem akadékoskodik a lánnyal. De igazából Nys is így tartja helyesnek. Hiszen ő itt a vendég és számára elég pofátlannak érződne, ha nem mutatna semmi érdeklődést az itt lakók iránt. A lusta dög Mydawot viszont nem szívesen cipelné tovább. Nem olyan típus, aki sűrűn bajt szokott okozni. Reméli, hogy ezen jó szokásán nem most akar változtatni. Azt kétli, hogy lenne mersze bemenni az állatok közé, viszont a gyümölcsök már más kérdés. De kétli, vagy legalábbis reméli, hogy nem lesz baj a kis vörössel.
Így nyugodt szívvel indul meg Learonnal. Egyszerűbb és közvetlenebb ő annál, minthogy karolgasson, akár az úri pipik. Minden szégyenlősséget mellőzve fogja meg a felkínált kezet. A naiv lányok kiváltsága a romantika, így ha teheti még ujjait is összefűzi a pásztormáguséval, akár ha már hatok ismertsége lenne a hátuk mögött. Természetesen így attól sem jön zavarba, hogy a Norennként bemutatott férfi egyszerűen nyújtja felé a kezét. Készségesen csúsztatja bele a saját kis mancsát, hogy kezet rázhassanak vagy ki mit szokott ilyenkor.*
- Üdvözlöm Norenn úr!
*Biccent is apró mosollyal, közben alig bírja ki kuncogás nélkül a bemutatást. Annak ellenére, hogy valóban így találkoztak azért elég murisan hangzik Learon szájából összegezve. Szóval egy szégyenlős pír azért kiül az orcájára, amit csak tetéz Norenn megjegyzése.*
- Valóban? Már régen?
*Pimasz, de azért örömittas mosollyal sandít a pásztormágus felé. Persze azért gyanakszik, hogy ez nem lehet teljesen igaz. A nagy szimpátia, amit a férfi iránt érez nehezen engedi elhinni, hogy nem csábít gyakran ide más bajba jutott hölgyeket. Hisz jóképű birtoktulajdonos, aki okos és vicces is. Fura lenne, ha nem kapnának utána a nők. Bár lehet, hogy csak Nys ennyire elfogult vele kapcsolatban.*
- Ezalatt a kis idő alatt is már rengeteg jót hallottam Norenn uramról. Például, hogy önnek köszönhetem, hogy Learon ma rámér egy kicsit.
*Kuncog fel halkan, hiába érződik ki egy kis félreérthetőség a szavaiból. Persze ez már csak akkor esik le neki, mikor már kimondta azokat. Így hálát is ad az égnek, hogy ez azelőtt történt, hogy a gyerekek odaérjenek. Ugyanis a szeme sarkából már látja közeledni a két kis kacagó démont. A sértettség pedig már ismét bukik is a felszínre. Persze azért annyira nem történt nagy baj, hogy annyira a szívére vegye a dolgot. De na... Mégis mennyire kell szemtelennek lennie valakinek ahhoz, hogy így zavarba hozzák? Na nem mintha annyira nehéz dolga lett volna a két gyereknek.*
- Hát tudja, elég szemrevaló az a pásztormágus. Talán ezért járt sikerrel.
*Sóhajt fel színpadiasan, ezzel a sóhajjal pedig igyekszik akkora fájdalmat megjátszani, mintha valami óriási tragédia érte volna ezzel. De ugye a színjáték nem tart sokáig, hiszen a kacagás meggátolja abban, hogy teljes profizmussal tudja magát előadni. Szerencsére a mókában társra lel, még akkor is, ha Learon nevetése és színjátéka nem tart olyan sokáig, mint az övé. Persze ő nem tudja ennek a hátterét, így azt gondolja, hogy a férfinak van egy határ már a komolytalanságban, amit már nem szeret átlépni. Ez persze őt nem gátolja meg a bolondozásban. Főleg, hogy a pásztormágus mellett olyan felszabadultnak érzi magát, mint talán még sosem. Pedig elég közvetlen teremtésnek ismerik, már aki ismeri, de valahogy ez most mégis más. Valami szikra már bujkált a találkozásuk első pillanatánál is. De persze az sem kizárt, hogy csak ő lát bele többet a dolgokba, annál, mint amit kéne.*
- Csak vigyázz, mert a hörcsög harap, ha bosszús lesz.
*Csattogtatja meg játékosan a fogait. Közben szinte fel sem tűnik neki, hogy szerencsére úgy tűnik átlépték a zavaró magázódás határát. Közöttük amúgy is kezdett felesleges illedelemkörnek számítani, legalábbis az ő részéről. Amúgy is barátságosabbnak tartja a tegeződést, bár az is igaz, hogy nem egészen olyan lány, aki hú de tisztában van az alap illemszokásokkal, a többivel meg főleg.
Közben pedig úgy tűnik, hogy a férfi is jobbnak látja későbbre tolni azt a pancsolást. Legalábbis nem akadékoskodik a lánnyal. De igazából Nys is így tartja helyesnek. Hiszen ő itt a vendég és számára elég pofátlannak érződne, ha nem mutatna semmi érdeklődést az itt lakók iránt. A lusta dög Mydawot viszont nem szívesen cipelné tovább. Nem olyan típus, aki sűrűn bajt szokott okozni. Reméli, hogy ezen jó szokásán nem most akar változtatni. Azt kétli, hogy lenne mersze bemenni az állatok közé, viszont a gyümölcsök már más kérdés. De kétli, vagy legalábbis reméli, hogy nem lesz baj a kis vörössel.
Így nyugodt szívvel indul meg Learonnal. Egyszerűbb és közvetlenebb ő annál, minthogy karolgasson, akár az úri pipik. Minden szégyenlősséget mellőzve fogja meg a felkínált kezet. A naiv lányok kiváltsága a romantika, így ha teheti még ujjait is összefűzi a pásztormáguséval, akár ha már hatok ismertsége lenne a hátuk mögött. Természetesen így attól sem jön zavarba, hogy a Norennként bemutatott férfi egyszerűen nyújtja felé a kezét. Készségesen csúsztatja bele a saját kis mancsát, hogy kezet rázhassanak vagy ki mit szokott ilyenkor.*
- Üdvözlöm Norenn úr!
*Biccent is apró mosollyal, közben alig bírja ki kuncogás nélkül a bemutatást. Annak ellenére, hogy valóban így találkoztak azért elég murisan hangzik Learon szájából összegezve. Szóval egy szégyenlős pír azért kiül az orcájára, amit csak tetéz Norenn megjegyzése.*
- Valóban? Már régen?
*Pimasz, de azért örömittas mosollyal sandít a pásztormágus felé. Persze azért gyanakszik, hogy ez nem lehet teljesen igaz. A nagy szimpátia, amit a férfi iránt érez nehezen engedi elhinni, hogy nem csábít gyakran ide más bajba jutott hölgyeket. Hisz jóképű birtoktulajdonos, aki okos és vicces is. Fura lenne, ha nem kapnának utána a nők. Bár lehet, hogy csak Nys ennyire elfogult vele kapcsolatban.*
- Ezalatt a kis idő alatt is már rengeteg jót hallottam Norenn uramról. Például, hogy önnek köszönhetem, hogy Learon ma rámér egy kicsit.
*Kuncog fel halkan, hiába érződik ki egy kis félreérthetőség a szavaiból. Persze ez már csak akkor esik le neki, mikor már kimondta azokat. Így hálát is ad az égnek, hogy ez azelőtt történt, hogy a gyerekek odaérjenek. Ugyanis a szeme sarkából már látja közeledni a két kis kacagó démont. A sértettség pedig már ismét bukik is a felszínre. Persze azért annyira nem történt nagy baj, hogy annyira a szívére vegye a dolgot. De na... Mégis mennyire kell szemtelennek lennie valakinek ahhoz, hogy így zavarba hozzák? Na nem mintha annyira nehéz dolga lett volna a két gyereknek.*
3583. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-17 22:01:02
Üzenet elküldve: 2021-11-17 22:01:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
-A mágustoronyba?
*Bár elég bugyuta kérdés, hisz mégis melyik másik toronyról beszélne? ~Mondjuk a világítótoronyba is mehet, ki tudja, hogy milyen hagyományokkal bír?~ Kuncogni kezd, és ez az avatatlan külső szemlélőnek biztosan értetlen lehet. De mivel Valuryen nem külső szemlélője magának, nem veszi észre a dolgot, és magyarázatot sem ad.*
-Azt hittem, hogy azért javasasszony, mert javakkal foglalkozik, és valami kereskedőféle lehet, de persze köszönöm a felvilágosítást. Legközelebb majd én is ezzel fogok élni, ha alkalmam engedi.
*Szereti az ilyesmiket elraktározni a fejében.*
-A tudomány roppant különös dolog, én mondom. Nagyon halvány az a fátyol, ami elválasztja a hasznos kutatást a barbár kísérletekről, aztán lehet, hogy pár év múlva kiderül, hogy akit korábban az egyiknek hittek, igazából a másik. És hogy a cél vajon szentesíti-e az eszközt.
*Ha most pipázna, biztos jó nagyot szívna belőle, de sajnos jelenleg épp nem ég. Kezével jelképesen legyint is, nem akar ebbe túlságosan belefolyni, mert talán indokolatlanul hosszú séta lenne az erdőben.*
-Megígértem, hogy továbbadom azt, amit tőle kaptam. Ő is tanított nekem dolgokat, amikor találkoztunk.
*Eleveníti fel az emlékeket magában. Túlzásnak pedig nem érzi amiket mondott, úgyhogy csak egy kedves mosollyal az arcán biccent egy aprót.*
-Természetesen. Ne aggódj, lesz még időd bőven, hisz nem vagyok én olyan öreg!
*Mintha csak kikérné magának, de ezt is csak úgy hóbortosan.*
-Tudsz rajzolni?
*Teszi még hozzá, mert ha igen, akkor talán kérhetne tőle egy kis szívességet. Ő maga is ámulattal nézi a cseperedő fát, mint ahogy minden egyes alkalommal, pedig már számtalan fát varázsolt ki a földből Lanawin földjén, de nem tudja megunni a látványt, és magát a tényt sem.*
-Köszönöm. Azt hiszem az érdem nem is az enyém, hanem az övé.
*Azzal pedig közelebb sétál, és tenyerével finoman végigsimítja a törzsét, ahol, ha minden jól megy és az újabb varázslat sikeres, akkor azonnal friss rügyek nőnek ki belőle és pezsegni kezd az élettől. Ha pedig nem, úgy talán fel sem tűnhet Rheiának, hogy próbálkozott valamivel.*
-Megmutatom hogy kell, jer.
*Azzal pedig egy rövidke eszmecsere veszi kezdetét, és Valuryen mindent elmond, amit csak tud. Aztán pedig biztatni kezdi a nőt.*
-Próbáld csak meg magad.
*Kifejezetten örül, ha elfogadja a tanítást, mert ebben leli igazán örömét. A természetnek pedig ezzel aligha árthatnak, sőt.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
-A mágustoronyba?
*Bár elég bugyuta kérdés, hisz mégis melyik másik toronyról beszélne? ~Mondjuk a világítótoronyba is mehet, ki tudja, hogy milyen hagyományokkal bír?~ Kuncogni kezd, és ez az avatatlan külső szemlélőnek biztosan értetlen lehet. De mivel Valuryen nem külső szemlélője magának, nem veszi észre a dolgot, és magyarázatot sem ad.*
-Azt hittem, hogy azért javasasszony, mert javakkal foglalkozik, és valami kereskedőféle lehet, de persze köszönöm a felvilágosítást. Legközelebb majd én is ezzel fogok élni, ha alkalmam engedi.
*Szereti az ilyesmiket elraktározni a fejében.*
-A tudomány roppant különös dolog, én mondom. Nagyon halvány az a fátyol, ami elválasztja a hasznos kutatást a barbár kísérletekről, aztán lehet, hogy pár év múlva kiderül, hogy akit korábban az egyiknek hittek, igazából a másik. És hogy a cél vajon szentesíti-e az eszközt.
*Ha most pipázna, biztos jó nagyot szívna belőle, de sajnos jelenleg épp nem ég. Kezével jelképesen legyint is, nem akar ebbe túlságosan belefolyni, mert talán indokolatlanul hosszú séta lenne az erdőben.*
-Megígértem, hogy továbbadom azt, amit tőle kaptam. Ő is tanított nekem dolgokat, amikor találkoztunk.
*Eleveníti fel az emlékeket magában. Túlzásnak pedig nem érzi amiket mondott, úgyhogy csak egy kedves mosollyal az arcán biccent egy aprót.*
-Természetesen. Ne aggódj, lesz még időd bőven, hisz nem vagyok én olyan öreg!
*Mintha csak kikérné magának, de ezt is csak úgy hóbortosan.*
-Tudsz rajzolni?
*Teszi még hozzá, mert ha igen, akkor talán kérhetne tőle egy kis szívességet. Ő maga is ámulattal nézi a cseperedő fát, mint ahogy minden egyes alkalommal, pedig már számtalan fát varázsolt ki a földből Lanawin földjén, de nem tudja megunni a látványt, és magát a tényt sem.*
-Köszönöm. Azt hiszem az érdem nem is az enyém, hanem az övé.
*Azzal pedig közelebb sétál, és tenyerével finoman végigsimítja a törzsét, ahol, ha minden jól megy és az újabb varázslat sikeres, akkor azonnal friss rügyek nőnek ki belőle és pezsegni kezd az élettől. Ha pedig nem, úgy talán fel sem tűnhet Rheiának, hogy próbálkozott valamivel.*
-Megmutatom hogy kell, jer.
*Azzal pedig egy rövidke eszmecsere veszi kezdetét, és Valuryen mindent elmond, amit csak tud. Aztán pedig biztatni kezdi a nőt.*
-Próbáld csak meg magad.
*Kifejezetten örül, ha elfogadja a tanítást, mert ebben leli igazán örömét. A természetnek pedig ezzel aligha árthatnak, sőt.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
3582. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-17 19:58:53
Üzenet elküldve: 2021-11-17 19:58:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
*Egy újabb varázslatban lesz részük, és ez talán még jobban lenyűgözi Relaelt mint a korábbi. Természetesen közrejátszik benne az is, hogy önteltségét táplálja a kis illúzió, de maga a mutatvány körítése is Relael ínyére való, olyasmi amit akár ő is szívesen megtanulna.*
- Ő a testvérem.
*Zárja rövidre a témát, hacsak Learon nem dönt úgy, hogy folytatni szeretné.*
- Remek remek.
*Lelkesedik tovább, és örül annak, hogy Learon is társnak bizonyul ötletében.*
- Az aranyat tudnám hozzá biztosítani, már csak egy megfelelő hely kellene, meg némi erős férfi kar és szakértelem.
*Hiába tanult már sokat itt léte alatt, és ennek okán ritkábban égeti oda a húst, illetve a ház körüli feladatokat is jó eséllyel el tudja látni, de esetleges javítgatásokhoz biztosan szüksége lenne segítségre.*
- Ez csak természetes. Tündérekhez nem sok szerencsém volt, biztos sok újdonsággal tudnak szolgálni számomra.
*Viszont hízeleg ő is egy kicsit Stratnak, hiszen sosem árt egy újabb szövetséges, akkor is ha továbbra sem szívleli annyira a tündéreket, főleg nem a tündér férfiakat.*
- Ó, arra biztosan szükség lesz.
*Nyugtatja meg a másikat, a kacsintásra pedig válaszul kiszélesedik mosolya. A feszültség tetőzik, mire Strat ki is hátrál, látszólag persze csupán nézelődik, vagy kinyújtóztatja lábait, Relael nem is különösebben vet ügyet rá, mert túlzottan lefoglalja őt a jelenet. Ami nem mellesleg egyszerre leköti őt, izgalmasnak találja, és fel is bosszantja egyben. Tudja, hogy a baráti csevej ezzel véget is ér, legalábbis ő szorqalmazni fogja, hogy vége legyen ennek. Talán nem is kellett volna idáig húzniuk.
Relael nagy levegőt vesz, és ő maga is éneklésbe kezd, pontosabban dúdolva kezdi, hogy valamelyest bemelegedjen, bár nem idegen számára, hiszen gyermekét is gyakran csitítgatja énekléssel. A hümmögésből viszont rövidesen szavak formálódnak, és Relael is inkább megleli hangját. Népe nyelvén csendül fel a dal, így akik nem tudnak elfül aligha sejthetik jelentését, talán csak a lágy dallamból következtethetnek arra, hogy egy altatódalról van szó. Relael farkasszemet néz Salwarral, ezzel ki is fejezve felé ellenszenvét, miközben igyekszik megtölteni hangjával a szobát és elnyomni a sötételfet.
Amennyiben úgy ítéli abbahagyhatja ezt, úgy lassan elhúzza a dal végét, és egy habozásnyi csend után nyugodt, kimért hangon megszólal.*
- Biztos fáradtak lehettek. Talán ideje lenne megpihennetek a Vaskorsóban.
*Kissé talán hátborzongató módon az emeletről egy gyermek sírása szakítja át a csendet, de Relael nem reagál egyelőre rá apró rezdülésén kívül, mert nem tudja, hogy nem elméje játszadozik megint vele vagy sem.*
//Senkik Földje//
*Egy újabb varázslatban lesz részük, és ez talán még jobban lenyűgözi Relaelt mint a korábbi. Természetesen közrejátszik benne az is, hogy önteltségét táplálja a kis illúzió, de maga a mutatvány körítése is Relael ínyére való, olyasmi amit akár ő is szívesen megtanulna.*
- Ő a testvérem.
*Zárja rövidre a témát, hacsak Learon nem dönt úgy, hogy folytatni szeretné.*
- Remek remek.
*Lelkesedik tovább, és örül annak, hogy Learon is társnak bizonyul ötletében.*
- Az aranyat tudnám hozzá biztosítani, már csak egy megfelelő hely kellene, meg némi erős férfi kar és szakértelem.
*Hiába tanult már sokat itt léte alatt, és ennek okán ritkábban égeti oda a húst, illetve a ház körüli feladatokat is jó eséllyel el tudja látni, de esetleges javítgatásokhoz biztosan szüksége lenne segítségre.*
- Ez csak természetes. Tündérekhez nem sok szerencsém volt, biztos sok újdonsággal tudnak szolgálni számomra.
*Viszont hízeleg ő is egy kicsit Stratnak, hiszen sosem árt egy újabb szövetséges, akkor is ha továbbra sem szívleli annyira a tündéreket, főleg nem a tündér férfiakat.*
- Ó, arra biztosan szükség lesz.
*Nyugtatja meg a másikat, a kacsintásra pedig válaszul kiszélesedik mosolya. A feszültség tetőzik, mire Strat ki is hátrál, látszólag persze csupán nézelődik, vagy kinyújtóztatja lábait, Relael nem is különösebben vet ügyet rá, mert túlzottan lefoglalja őt a jelenet. Ami nem mellesleg egyszerre leköti őt, izgalmasnak találja, és fel is bosszantja egyben. Tudja, hogy a baráti csevej ezzel véget is ér, legalábbis ő szorqalmazni fogja, hogy vége legyen ennek. Talán nem is kellett volna idáig húzniuk.
Relael nagy levegőt vesz, és ő maga is éneklésbe kezd, pontosabban dúdolva kezdi, hogy valamelyest bemelegedjen, bár nem idegen számára, hiszen gyermekét is gyakran csitítgatja énekléssel. A hümmögésből viszont rövidesen szavak formálódnak, és Relael is inkább megleli hangját. Népe nyelvén csendül fel a dal, így akik nem tudnak elfül aligha sejthetik jelentését, talán csak a lágy dallamból következtethetnek arra, hogy egy altatódalról van szó. Relael farkasszemet néz Salwarral, ezzel ki is fejezve felé ellenszenvét, miközben igyekszik megtölteni hangjával a szobát és elnyomni a sötételfet.
Amennyiben úgy ítéli abbahagyhatja ezt, úgy lassan elhúzza a dal végét, és egy habozásnyi csend után nyugodt, kimért hangon megszólal.*
- Biztos fáradtak lehettek. Talán ideje lenne megpihennetek a Vaskorsóban.
*Kissé talán hátborzongató módon az emeletről egy gyermek sírása szakítja át a csendet, de Relael nem reagál egyelőre rá apró rezdülésén kívül, mert nem tudja, hogy nem elméje játszadozik megint vele vagy sem.*
3581. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-17 18:45:17
Üzenet elküldve: 2021-11-17 18:45:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rorkir//
*Mándli szemében a harcos egy idegen akit a gazdája behív a házba. Hogy hova tegye magában, azt még nem döntötte el egészen addig míg az a kéz oda nem lesz nyújtva neki. Megszaglássza és vidáman vakkant párat jelezve, hogy lehetnek barátok. A másik szavaira a pásztor vállat ránt.*
-A folyót kell követni.
*Nem egy nagy tudomány. Mármint ha valaki járatos errefelé az a folyó láttán már bárhova eltalálhat. Bemennek és bár ritkán jár vendég a pásztornál, de szerény kis készleteivel megkínálja a férfit. Szerencsére azért van miből. A kérdésre bólint.*
-Ma fejtem.
*Savanyú tejjel nem kínálná meg a vendégét. Bár a kamrában van aminek már egy kis föl is van a tetején. Mivel a másik kérdezget így szerencsére nem csak hallgatnak ugyanis a pásztornak nem az-az erőssége, hogy a legjobb társalgó volna.*
-Néha viszek be a faluba és adok el a tejeseknek. Ha kell vihet.
*Arra nincs ideje, hogy egész nap ott legyen a piacon és maga árulja, de ha most itt van és helyben vennének tőle akkor ad szívesen. Van bőven. Az arany meg jól jön neki. A következő kérdést megfontolja majd megrázza a fejét.*
-Elférne, de megfizetni nem tudnám. Pár fát kéne kivágni, hogy majd télen feldolgozzam, tavasszal vagy nyáron meg építsek belőlük egy stéget meg rá egy budit.
*Vág teljesen egykedvű képet ahogy a terveit közli. Hogy valaki mindig minden évben épít valamit abban nincs semmi furcsa. Főleg itt vidéken. A stégépítés is átlagos, sőt magától értetődő. A folyó feletti budi már egyedi megoldásnak számít, de Trodd létfontosságú szükségletnek tartja.*
*Mándli szemében a harcos egy idegen akit a gazdája behív a házba. Hogy hova tegye magában, azt még nem döntötte el egészen addig míg az a kéz oda nem lesz nyújtva neki. Megszaglássza és vidáman vakkant párat jelezve, hogy lehetnek barátok. A másik szavaira a pásztor vállat ránt.*
-A folyót kell követni.
*Nem egy nagy tudomány. Mármint ha valaki járatos errefelé az a folyó láttán már bárhova eltalálhat. Bemennek és bár ritkán jár vendég a pásztornál, de szerény kis készleteivel megkínálja a férfit. Szerencsére azért van miből. A kérdésre bólint.*
-Ma fejtem.
*Savanyú tejjel nem kínálná meg a vendégét. Bár a kamrában van aminek már egy kis föl is van a tetején. Mivel a másik kérdezget így szerencsére nem csak hallgatnak ugyanis a pásztornak nem az-az erőssége, hogy a legjobb társalgó volna.*
-Néha viszek be a faluba és adok el a tejeseknek. Ha kell vihet.
*Arra nincs ideje, hogy egész nap ott legyen a piacon és maga árulja, de ha most itt van és helyben vennének tőle akkor ad szívesen. Van bőven. Az arany meg jól jön neki. A következő kérdést megfontolja majd megrázza a fejét.*
-Elférne, de megfizetni nem tudnám. Pár fát kéne kivágni, hogy majd télen feldolgozzam, tavasszal vagy nyáron meg építsek belőlük egy stéget meg rá egy budit.
*Vág teljesen egykedvű képet ahogy a terveit közli. Hogy valaki mindig minden évben épít valamit abban nincs semmi furcsa. Főleg itt vidéken. A stégépítés is átlagos, sőt magától értetődő. A folyó feletti budi már egyedi megoldásnak számít, de Trodd létfontosságú szükségletnek tartja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344