Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 181 (3601. - 3620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3620. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-27 13:03:34
Üzenet elküldve: 2021-11-27 13:03:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
*Relael már a férfi korábbi szavaiból leszűrte, hogy kedveli a gyermekeket, ám gyakorlatban rájön, hogy még annál is inkább mint ahogy ezt ő elképzelte. A gyermek rövidesen átkerül a mágushoz, Relael pedig egyelőre nem mozdul hátha szükség lenne a segítségére, viszont hamar bebizonyosodik, hogy nincs mi miatt aggódnia. Mivel Learon teljesen elvarázsolódik, ezért az elf lány kap az alkalmon, hogy visszaüljön helyére, és folytassa pipázgatását tudván, hogy értő kezek között van a kislány.*
- Sokkal bájosabb nála.
*Persze azért örömmel fogadja a bókot, és most hogy végre csökkent a csapat létszáma foglalkozhat kicsit azzal is, hogy Strattal is beszélgessen, akit eddig sajnos kicsit elhanyagolt.*
- Na és milyen hangzatos neve lehet egy fogadónak? Akad ötlet rá?
*A lány megint feláll, az asztalról elpakolt holmikhoz lép, hogy rövidesen egy tollal, tintás üveggel és már kissé rongyos pergamennel térjen vissza.*
- Na meg persze étel is kell, olyan ami laktató, és gyorsan, illetve könnyen elkészíthető.
*Mondja maga elé miközben ujjival dobol az asztalon és töpreng. Learon észreveheti, hogy Relael módszeresen ignorálja kijelentését, hogy tervei voltak Ysaneeval és Salwarral, de talán a karjaiban lévő gyermek eléggé leköti ahhoz, hogy ne tegye ezt szóvá. Elithyën pedig nyugodtan pihen a férfi karjaiban, amíg annak szakálla nem kerül látóterébe, amibe lelkesen bele is kapaszkodik pufók ujjaival.*
- Szóval Strat, feltételezem már minden fogadóban volt szerencséje megfordulni. Mik voltak a legkellemesebb tapasztaltok, amikből esetleg én is meríthetnék ötletet?
*Karjával közben int a tündérnek, hogy foglaljon esetleg helyet mellette és a papír közelében, és ha pohara kiürült korábba, akárcak félig, akkor Relael szorgalmasan megtölti azt.*
//Senkik Földje//
*Relael már a férfi korábbi szavaiból leszűrte, hogy kedveli a gyermekeket, ám gyakorlatban rájön, hogy még annál is inkább mint ahogy ezt ő elképzelte. A gyermek rövidesen átkerül a mágushoz, Relael pedig egyelőre nem mozdul hátha szükség lenne a segítségére, viszont hamar bebizonyosodik, hogy nincs mi miatt aggódnia. Mivel Learon teljesen elvarázsolódik, ezért az elf lány kap az alkalmon, hogy visszaüljön helyére, és folytassa pipázgatását tudván, hogy értő kezek között van a kislány.*
- Sokkal bájosabb nála.
*Persze azért örömmel fogadja a bókot, és most hogy végre csökkent a csapat létszáma foglalkozhat kicsit azzal is, hogy Strattal is beszélgessen, akit eddig sajnos kicsit elhanyagolt.*
- Na és milyen hangzatos neve lehet egy fogadónak? Akad ötlet rá?
*A lány megint feláll, az asztalról elpakolt holmikhoz lép, hogy rövidesen egy tollal, tintás üveggel és már kissé rongyos pergamennel térjen vissza.*
- Na meg persze étel is kell, olyan ami laktató, és gyorsan, illetve könnyen elkészíthető.
*Mondja maga elé miközben ujjival dobol az asztalon és töpreng. Learon észreveheti, hogy Relael módszeresen ignorálja kijelentését, hogy tervei voltak Ysaneeval és Salwarral, de talán a karjaiban lévő gyermek eléggé leköti ahhoz, hogy ne tegye ezt szóvá. Elithyën pedig nyugodtan pihen a férfi karjaiban, amíg annak szakálla nem kerül látóterébe, amibe lelkesen bele is kapaszkodik pufók ujjaival.*
- Szóval Strat, feltételezem már minden fogadóban volt szerencséje megfordulni. Mik voltak a legkellemesebb tapasztaltok, amikből esetleg én is meríthetnék ötletet?
*Karjával közben int a tündérnek, hogy foglaljon esetleg helyet mellette és a papír közelében, és ha pohara kiürült korábba, akárcak félig, akkor Relael szorgalmasan megtölti azt.*
3619. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-27 08:47:21
Üzenet elküldve: 2021-11-27 08:47:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Sokszor hallotta már, hogy nem könnyű eset. Így nem csoda, ha Learon hamar a szívébe lopta magát. Hisz elviseli. Bátyuskái sokszor piszkálták azzal, hogy sosem fog magának férfit fogni, de talán akkor ők tévedtek, s annyira mégsem menthetetlen Nys ügye. Persze azért a megmozduló jobb kézre azért megtorpan. Még ajkait is összepréseli, hisz azt hiszi, hogy most egy kicsit túl lőtt a célon. De végül nem történik semmi, így zavartan felnevetve ingatja meg a fejét a pásztormágus intelmére.*
- Igenis mágusuram. Igyekszem jó kislány lenni innentől kezdve.
*Pillázik is szaporán. Persze az arcán terebélyesedő vigyor elárulja hamar, hogy egy pillanatra sem gondolja ám ezt komolyan.*
- Hát, tudod mit? Még megfontolom ezt a fürdetés dolgot. Úgy is van egy kis időm gondolkodni, amíg melegszik a víz.
*helyezkedik el a széken, majd eltűnődve vakar az állára, mint akinek komolyan át kéne gondolnia a felajánlást. Persze magában már tudja a döntését, de ezt még egyelőre nem köti a férfi orrára. Amúgy is a felszínre bukkanó gyümölcslé hamar le is köti a figyelmét. Az ajkain végignyalva kapja is kézbe a poharát, majd kissé megemelve mosolyog fel Learonra.*
- És a legjólelkűbb pásztormágusra, aki ilyen önzetlenül vigyáz a báránykára.
*Koccint is, majd a poharat az ajkaihoz emelve kortyol is aprót a léből. Pár pillanatig elnyammog rajta, ízlelgeti, majdhogynem kritikus fejjel ismerkedik az itallal, mintha most először lenne szerencséje ilyenhez. Azután már csak széles mosollyal, mohón kortyolja ki az egészet.
Hálás mosollyal pillant utána a fejére nyomott csók után.*
- Tudok valamit segíteni?
*Ki is használja a nyitva hagyott ajtót, így felkelve lép ki az ajtóba. Kényelmesen az ajtófélfának dől, karjait pedig összefonva figyeli Learon ténykedését. Szinte már érzi a porcikáiban a meleg vizet. Eddig a gyümölcslé izgatta, de most már, hogy túl van rajta már csak a pancsikolás hiányzik a repertoárból.*
- Az istenek sem tudnának ilyen finomat csinálni. Megérte.
*Bólint is rá határozottan, tényleg hálás mosollyal. ezek után már az alkohollal sem lenne baja. Nem porzik a torka, szinte fel van frissülve. Persze azért a fürdőről nem szándékozik lemondani, de már sokkal türelmesebben várja a víz melegedését.*
- Hát kedves pásztormágus uram azért azt jó, ha tudod, hogy nagyon csikis a talpam.
*Követi is a férfi pillantását megmozgatva a lábujjait. Bár az tény, hogy nem lenne ellenére egy kis masszírozás, mert hiába szabadult meg a nehéz bakancsoktól, azért még mindig olyan érzése van, mintha hegyes kis tűkön sétálgatna. Nem egészen találta ki ő ezt a vándorlást. Ha legközelebb erre jár biztos, hogy beszerez egy lovat vagy valamit.*
- De egy próbát lehet, hogy megér a dolog.
*Sandít fel a férfira sunyi kis mosollyal.*
- De tudod, hiába kicsik ezek a kezek, velük is sok jót lehet ám tenni.
*Tartja is fel széles vigyorral a kezeit, majd lassan kapcsolva pirulnak is bele a fülei az elhangzottakba.*
- Már hogy... érted. Masszírozás.
*Hunyorog is fel, ahogy érzi, hogy ezzel a kijelentésével sem javított sokat a helyzetén, de inkább legyintve hagyja is a dolgot a saját levében főni. Valószínűleg amúgy is az lenne, hogy minél inkább ki akarja magát magyarázni annál nagyobb hülyeséget mondana. De szerencsére Learon mellett ez annyira nem aggasztja. Így is elég butaságot mondott már, s a férfi egyszer sem figurázta ki. Hosszú idő óta először érzi úgy, hogy önmaga lehet. Amitől egy kicsit el is kenődik, hisz most olyan jól érzi magát, de idővel valószínűleg tovább indul. Bár persze ez nem zárja ki a dolgot, hogy előbb vagy utóbb ismét visszatér tharg földre. Persze, ha ezt Learon is jónak látná.*
- Öhm... Learon...
*Szusszanva, s kissé megkomolyodva pillant fel a férfira, de végül csak elmosolyodva legyint, s a fejét csóválva lépdel a férfi elé. Majd mint egy házi cica, aki kedvenc gazdáján akar csüngni, nekidőlve ölel Learon derekára és kissé hozzábújva hunyja le a szemeit.*
- Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem.
*Sokszor hallotta már, hogy nem könnyű eset. Így nem csoda, ha Learon hamar a szívébe lopta magát. Hisz elviseli. Bátyuskái sokszor piszkálták azzal, hogy sosem fog magának férfit fogni, de talán akkor ők tévedtek, s annyira mégsem menthetetlen Nys ügye. Persze azért a megmozduló jobb kézre azért megtorpan. Még ajkait is összepréseli, hisz azt hiszi, hogy most egy kicsit túl lőtt a célon. De végül nem történik semmi, így zavartan felnevetve ingatja meg a fejét a pásztormágus intelmére.*
- Igenis mágusuram. Igyekszem jó kislány lenni innentől kezdve.
*Pillázik is szaporán. Persze az arcán terebélyesedő vigyor elárulja hamar, hogy egy pillanatra sem gondolja ám ezt komolyan.*
- Hát, tudod mit? Még megfontolom ezt a fürdetés dolgot. Úgy is van egy kis időm gondolkodni, amíg melegszik a víz.
*helyezkedik el a széken, majd eltűnődve vakar az állára, mint akinek komolyan át kéne gondolnia a felajánlást. Persze magában már tudja a döntését, de ezt még egyelőre nem köti a férfi orrára. Amúgy is a felszínre bukkanó gyümölcslé hamar le is köti a figyelmét. Az ajkain végignyalva kapja is kézbe a poharát, majd kissé megemelve mosolyog fel Learonra.*
- És a legjólelkűbb pásztormágusra, aki ilyen önzetlenül vigyáz a báránykára.
*Koccint is, majd a poharat az ajkaihoz emelve kortyol is aprót a léből. Pár pillanatig elnyammog rajta, ízlelgeti, majdhogynem kritikus fejjel ismerkedik az itallal, mintha most először lenne szerencséje ilyenhez. Azután már csak széles mosollyal, mohón kortyolja ki az egészet.
Hálás mosollyal pillant utána a fejére nyomott csók után.*
- Tudok valamit segíteni?
*Ki is használja a nyitva hagyott ajtót, így felkelve lép ki az ajtóba. Kényelmesen az ajtófélfának dől, karjait pedig összefonva figyeli Learon ténykedését. Szinte már érzi a porcikáiban a meleg vizet. Eddig a gyümölcslé izgatta, de most már, hogy túl van rajta már csak a pancsikolás hiányzik a repertoárból.*
- Az istenek sem tudnának ilyen finomat csinálni. Megérte.
*Bólint is rá határozottan, tényleg hálás mosollyal. ezek után már az alkohollal sem lenne baja. Nem porzik a torka, szinte fel van frissülve. Persze azért a fürdőről nem szándékozik lemondani, de már sokkal türelmesebben várja a víz melegedését.*
- Hát kedves pásztormágus uram azért azt jó, ha tudod, hogy nagyon csikis a talpam.
*Követi is a férfi pillantását megmozgatva a lábujjait. Bár az tény, hogy nem lenne ellenére egy kis masszírozás, mert hiába szabadult meg a nehéz bakancsoktól, azért még mindig olyan érzése van, mintha hegyes kis tűkön sétálgatna. Nem egészen találta ki ő ezt a vándorlást. Ha legközelebb erre jár biztos, hogy beszerez egy lovat vagy valamit.*
- De egy próbát lehet, hogy megér a dolog.
*Sandít fel a férfira sunyi kis mosollyal.*
- De tudod, hiába kicsik ezek a kezek, velük is sok jót lehet ám tenni.
*Tartja is fel széles vigyorral a kezeit, majd lassan kapcsolva pirulnak is bele a fülei az elhangzottakba.*
- Már hogy... érted. Masszírozás.
*Hunyorog is fel, ahogy érzi, hogy ezzel a kijelentésével sem javított sokat a helyzetén, de inkább legyintve hagyja is a dolgot a saját levében főni. Valószínűleg amúgy is az lenne, hogy minél inkább ki akarja magát magyarázni annál nagyobb hülyeséget mondana. De szerencsére Learon mellett ez annyira nem aggasztja. Így is elég butaságot mondott már, s a férfi egyszer sem figurázta ki. Hosszú idő óta először érzi úgy, hogy önmaga lehet. Amitől egy kicsit el is kenődik, hisz most olyan jól érzi magát, de idővel valószínűleg tovább indul. Bár persze ez nem zárja ki a dolgot, hogy előbb vagy utóbb ismét visszatér tharg földre. Persze, ha ezt Learon is jónak látná.*
- Öhm... Learon...
*Szusszanva, s kissé megkomolyodva pillant fel a férfira, de végül csak elmosolyodva legyint, s a fejét csóválva lépdel a férfi elé. Majd mint egy házi cica, aki kedvenc gazdáján akar csüngni, nekidőlve ölel Learon derekára és kissé hozzábújva hunyja le a szemeit.*
- Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem.
3618. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-26 21:52:00
Üzenet elküldve: 2021-11-26 21:52:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Jenari szavai ugyan a legkevésbé sem hangoznak meggyőzően, úgy gondolja, még nem adnak okot aggódásra. Forrófejű lány, ahogy a wegtorienek többsége, de őszintén bízik abban, hogyha igazán szükséges, még képes lesz viselkedni.
Hasonlóan vélekedik egyébként Pashthráról is. Önérzetes taknyos, mint a legtöbb ifjú az ő korában, de talán még nem kell attól tartania, hogy nem tudja háttérbe szorítani gőgét, ha a helyzet úgy hozza. Elhamarkodottan már el is döntené magában, hogy nem lesz itt semmi gond, aztán a fiú beszélni kezd, és bizony a hosszúfülűnek a legkevésbé sem tetszik, amit hall. Ez látványosan ki is ül az arcára.*
-Most szórakozol velem, Kölyök?
*Nem csattan fel, inkább csak idegesen sziszegi fogai között, aztán mély levegővétellel igyekszik úrrá lenni indulatain. Próbálja felidézni most magában, akkortájt, mikor kénytelen volt sokszor megfordulni errefelé, tett-e valamit a Hadúr azokkal, akik szó nélkül elhagyták a Vashegyet. Létezik-e egyáltalán olyan, hogy tharg szökevény? A franc se tudja. Akárhogy is, sajnos benne van a pakliba, hogy a barbárok büntetik az ilyesmit. Bármit kinéz belőlük.*
-Mi a kunkorodó tündérpöcsért nem mondtad el ezt még mielőtt elindultunk?
*Ezen persze már késő rágódni, Bredoc nyilván nem küldte volna ide vele, ha ezzel az aprósággal tisztában van.*
-A Hadúr lánya már a Vashegyen volt akkor?
*Kapaszkodik meg az utolsó esélyben, hogy netán a kutya nem emlékszik már rá, de szinte sejti a választ. Felmorran az orra alatt.*
-Az istenekre!
*Ezekkel a szavakkal szerencsére a méreg nagy része is elszáll, immáron azon kezd inkább morfondírozni, mit fog tenni, ha azok az északi kecskeáldozók a Gödörbe akarják vetni a közlegényt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Jenari szavai ugyan a legkevésbé sem hangoznak meggyőzően, úgy gondolja, még nem adnak okot aggódásra. Forrófejű lány, ahogy a wegtorienek többsége, de őszintén bízik abban, hogyha igazán szükséges, még képes lesz viselkedni.
Hasonlóan vélekedik egyébként Pashthráról is. Önérzetes taknyos, mint a legtöbb ifjú az ő korában, de talán még nem kell attól tartania, hogy nem tudja háttérbe szorítani gőgét, ha a helyzet úgy hozza. Elhamarkodottan már el is döntené magában, hogy nem lesz itt semmi gond, aztán a fiú beszélni kezd, és bizony a hosszúfülűnek a legkevésbé sem tetszik, amit hall. Ez látványosan ki is ül az arcára.*
-Most szórakozol velem, Kölyök?
*Nem csattan fel, inkább csak idegesen sziszegi fogai között, aztán mély levegővétellel igyekszik úrrá lenni indulatain. Próbálja felidézni most magában, akkortájt, mikor kénytelen volt sokszor megfordulni errefelé, tett-e valamit a Hadúr azokkal, akik szó nélkül elhagyták a Vashegyet. Létezik-e egyáltalán olyan, hogy tharg szökevény? A franc se tudja. Akárhogy is, sajnos benne van a pakliba, hogy a barbárok büntetik az ilyesmit. Bármit kinéz belőlük.*
-Mi a kunkorodó tündérpöcsért nem mondtad el ezt még mielőtt elindultunk?
*Ezen persze már késő rágódni, Bredoc nyilván nem küldte volna ide vele, ha ezzel az aprósággal tisztában van.*
-A Hadúr lánya már a Vashegyen volt akkor?
*Kapaszkodik meg az utolsó esélyben, hogy netán a kutya nem emlékszik már rá, de szinte sejti a választ. Felmorran az orra alatt.*
-Az istenekre!
*Ezekkel a szavakkal szerencsére a méreg nagy része is elszáll, immáron azon kezd inkább morfondírozni, mit fog tenni, ha azok az északi kecskeáldozók a Gödörbe akarják vetni a közlegényt.*
3617. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-26 18:15:10
Üzenet elküldve: 2021-11-26 18:15:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Csak bólint, ennél jobban nem akarja bizonygatni, hogy bizony még nem értek a konyhaművészeti gödör aljára. Bár talán már nagyon a közelében vannak. A gazdagnegyedi lányokat mindenesetre ritkán tanítják főzni, hiszen a gazdagnegyedi lányok szakács, szakácsnő főz, ők maximum csak elrebegik az óhajukat, hogy mit kívánnak az asztalon látni. Ezek és a Kaganos-rántottás fényében megérti Cha'yss azon irányú vágyait, hogy neki ne főzzön se ő, se Effyvel közösen. Halkan nevet is ezen, de aztán elkomolyodik.*
- Pedig szeretnék. De finomat. Nem véletlenül mondtam, hogy kell egy recepteskönyv. Recepteket kiválóan tudok követni.
*Még a kezeit maga elé emeli védekezőn. Végül is bájitalok keveréséhez kiválóan ért, sokkal jobban, mint egyik-másik lanawini, csak nem lehet nehéz egy húsleves sem, ha tartja magát a receptben leírtakhoz. Különben meg, végtelenül romantikusnak érzi az egész szituációt, hogy ő főzzön a férfinak, akit szeret. Jó a csirkét nem szívesen kopasztaná meg és zsigerelné ki, de meg tudná oldani azt is. Különben meg szeret újdonságokat tanulni és Cha'yss tudhatja is, hogy milyen tanulékony.*
- Ha-ha-ha.
*"Nevet" arra, hogy visszakapta azt, amit korábban ő mondott a férfinak. Igazából megsértődhetne, de nem teszi, mert van egy teóriája, amit még nem fejtett ki.*
- Később.
*Mondja végül arra, hogy Cha'yss szerint neki kellene tudnia, hogy mit is kell csinálni. Sejtései vannak csak, mindazonáltal agyának egy hátsó szegletében a tudatalattija nagyon jót hahotázik azon, ha elképzeli Cha'ysst, amint mesterkarddal fekete kecskét áldoz. Vagy hófehéret.
A sétára bólint, nem akar ő messzire menni, csupán ki akarja fejteni a férfinak az elgondolását.
Prémes kabátja szerencsére nála van - csak váltás ruhája nincsen -, így nem kell attól tartani, hogy megfázik. Kivéve, ha be nem temeti a hó a feje búbjáig, de erre kevés az esély, egyrészt mert ritkán havazik, másrészt mert ez amúgy sem az az évszak.*
- Van egy elméletem. Az éjjel nem aludtam valami jól...
*Kezd bele, mikor már kiértek a házból.*
- Szóval volt időm gondolkodni és szöget ütött valami a fejemben. Mármint ha végiggondolunk mindent. Kérdeztem, miért nem lőtted le és nem tudtál igazi választ adni.
*Az istálló vagy a karám felé veszi az irányt, arra ahol pettyes farú, sárga kancáját találhatja.*
- Nos az elméletem két dologra épül. Az egyik te magad vagy, de főleg az, hogy mindig, mindenre van válaszod. Nem emlékszem olyan esetre, hogy ne lett volna. Tudod, hogy mit akarsz, tudod, hogy mit miért teszel. Mindent gondosan végiggondolsz. Javíts ki, ha tévednék...
*Ha egy kis gondolkodási időt Cha'yssnak a róla elmondott jellemrajzot illetően.*
- A másik Rorkir. A nagydarab, aki utánam jött tegnap. Pár hattal ezelőtt, mikor lerajzoltam, beszélgettünk közben. Érdekes fickó, sokat fecsegett, önmagáról leginkább. A mellkasán van egy fekete sebhely, nagyon érdekes, mert sokkal hidegebb, mint a bőre.
*Kalandozik el egy kicsit, de hát imádja a férfiakon a sebhelyeket, Rorkiré meg még érdekes tulajdonságokkal is bír.*
- De ami igazán érdekes, az a kardja. Amibe állítása szerint egyik dicső ősének a szelleme lakik. Megkérdezte egyébként azt is, hogy nem félek-e attól, hogy Yagnar szelleme Yagnar fokosába költözött. A fokos mindegy is, csak egy fokos, de szerintem a kard a lényeg. Mert egy kocsmai verekedésben kardot rántottál, mert nem tudtad megmondani, hogy miért nem lőtted le.
*Egy ideje már a karámnak dőlve fejti ki azt, hogy mire is jutott.*
- Rorkir viszont ugye majd kicsattan. Ő nem ellenáll, szerinte ez megtiszteltetés. Te viszont dacolsz, hisz nem öltél meg senkit. Arra gondoltam, hogy vagy megpróbáljuk valahogy szóra bírni ezt a te szellemed, vagy bedobod a kardot a folyóba, én meg ajándékozok neked egy másikat. Hm?
*Csak bólint, ennél jobban nem akarja bizonygatni, hogy bizony még nem értek a konyhaművészeti gödör aljára. Bár talán már nagyon a közelében vannak. A gazdagnegyedi lányokat mindenesetre ritkán tanítják főzni, hiszen a gazdagnegyedi lányok szakács, szakácsnő főz, ők maximum csak elrebegik az óhajukat, hogy mit kívánnak az asztalon látni. Ezek és a Kaganos-rántottás fényében megérti Cha'yss azon irányú vágyait, hogy neki ne főzzön se ő, se Effyvel közösen. Halkan nevet is ezen, de aztán elkomolyodik.*
- Pedig szeretnék. De finomat. Nem véletlenül mondtam, hogy kell egy recepteskönyv. Recepteket kiválóan tudok követni.
*Még a kezeit maga elé emeli védekezőn. Végül is bájitalok keveréséhez kiválóan ért, sokkal jobban, mint egyik-másik lanawini, csak nem lehet nehéz egy húsleves sem, ha tartja magát a receptben leírtakhoz. Különben meg, végtelenül romantikusnak érzi az egész szituációt, hogy ő főzzön a férfinak, akit szeret. Jó a csirkét nem szívesen kopasztaná meg és zsigerelné ki, de meg tudná oldani azt is. Különben meg szeret újdonságokat tanulni és Cha'yss tudhatja is, hogy milyen tanulékony.*
- Ha-ha-ha.
*"Nevet" arra, hogy visszakapta azt, amit korábban ő mondott a férfinak. Igazából megsértődhetne, de nem teszi, mert van egy teóriája, amit még nem fejtett ki.*
- Később.
*Mondja végül arra, hogy Cha'yss szerint neki kellene tudnia, hogy mit is kell csinálni. Sejtései vannak csak, mindazonáltal agyának egy hátsó szegletében a tudatalattija nagyon jót hahotázik azon, ha elképzeli Cha'ysst, amint mesterkarddal fekete kecskét áldoz. Vagy hófehéret.
A sétára bólint, nem akar ő messzire menni, csupán ki akarja fejteni a férfinak az elgondolását.
Prémes kabátja szerencsére nála van - csak váltás ruhája nincsen -, így nem kell attól tartani, hogy megfázik. Kivéve, ha be nem temeti a hó a feje búbjáig, de erre kevés az esély, egyrészt mert ritkán havazik, másrészt mert ez amúgy sem az az évszak.*
- Van egy elméletem. Az éjjel nem aludtam valami jól...
*Kezd bele, mikor már kiértek a házból.*
- Szóval volt időm gondolkodni és szöget ütött valami a fejemben. Mármint ha végiggondolunk mindent. Kérdeztem, miért nem lőtted le és nem tudtál igazi választ adni.
*Az istálló vagy a karám felé veszi az irányt, arra ahol pettyes farú, sárga kancáját találhatja.*
- Nos az elméletem két dologra épül. Az egyik te magad vagy, de főleg az, hogy mindig, mindenre van válaszod. Nem emlékszem olyan esetre, hogy ne lett volna. Tudod, hogy mit akarsz, tudod, hogy mit miért teszel. Mindent gondosan végiggondolsz. Javíts ki, ha tévednék...
*Ha egy kis gondolkodási időt Cha'yssnak a róla elmondott jellemrajzot illetően.*
- A másik Rorkir. A nagydarab, aki utánam jött tegnap. Pár hattal ezelőtt, mikor lerajzoltam, beszélgettünk közben. Érdekes fickó, sokat fecsegett, önmagáról leginkább. A mellkasán van egy fekete sebhely, nagyon érdekes, mert sokkal hidegebb, mint a bőre.
*Kalandozik el egy kicsit, de hát imádja a férfiakon a sebhelyeket, Rorkiré meg még érdekes tulajdonságokkal is bír.*
- De ami igazán érdekes, az a kardja. Amibe állítása szerint egyik dicső ősének a szelleme lakik. Megkérdezte egyébként azt is, hogy nem félek-e attól, hogy Yagnar szelleme Yagnar fokosába költözött. A fokos mindegy is, csak egy fokos, de szerintem a kard a lényeg. Mert egy kocsmai verekedésben kardot rántottál, mert nem tudtad megmondani, hogy miért nem lőtted le.
*Egy ideje már a karámnak dőlve fejti ki azt, hogy mire is jutott.*
- Rorkir viszont ugye majd kicsattan. Ő nem ellenáll, szerinte ez megtiszteltetés. Te viszont dacolsz, hisz nem öltél meg senkit. Arra gondoltam, hogy vagy megpróbáljuk valahogy szóra bírni ezt a te szellemed, vagy bedobod a kardot a folyóba, én meg ajándékozok neked egy másikat. Hm?
3616. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-26 16:41:34
Üzenet elküldve: 2021-11-26 16:41:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
- Nem hiszem, ennél nincs lejjebb. *Nevet fel, amikor Aenae arról győzködi, hogy ő sem tudja jobbat az asztalra tenni. Ez olyan rossz, hogy ételnek nevezni se lehetne. Máshol ilyennel kínoznak.
Abban megegyeznek, hogy Habrertus fizet, hogy elmondjanak neki dolgokat, ám abban nem, hogy a lánynak nem is kellene. Azon, hogy közkedvelt és barátságos, csak somolyog, de nem venné el a kedvét, hogy csak addig barátságos és közkedvelt, amíg olyan intézkedéseket hoz, amelyek tetszenek a népnek. De amint kényszerből vagy kötelességből meg kell hoznia majd pár kellemetlen intézkedést, onnantól a közkedveltből utált, a barátságosból barátságtalan lesz. És míg az arannyal fizetett fül és száj mindig készséges, addig a másik módszer csak az első esetben működik. A leánykérés témáját egyelőre mindketten kerülik, bár nem ugyanazon okból.
A Kagannak felszolgált rosszabb ételre csak hitetlenül mosolyog, valahogy nem tudja elhinni, hogy valamit, ami az asztalon lévő ételeknél rosszabb, valaki megegye.*
- Fúj. *Fűz csak egy nagyon rövid kommentárt az elhangzottakhoz. Nem szeretné megtudni, hogy Aenae és Effy miért etettek meg egy olyan ételt Kagannal.*
- Nekem, ha kérhetem, sose főzzetek. Bár úgyse enném meg. *Mondja lezárva ezt a témát.
Később az áldozat és a vér kerül szóba és Aenae érdekes válasszal áll elő.*
- Tudtam, hogy nem tudod. *Mosolyodik el visszavágva a korábbi ugyanilyen dologért. A kérdésre viszont leolvas a mosolya és elgondolkodik. A barbárok rituáléi valóban sokszor véresek és valamilyen áldozattal járnak. Állat vagy ember, ki tudja. De neki ez most annyira idegen, hogy szinte ódzkodik tőle.*
- Ha azt mondod, próbáljam meg, megteszem. Benned van barbárvér, mond meg te. *Szeretné ezt a terhet áthárítani, Aenae mondja meg neki, hogy mit tegyen és kész.
Felöltözve, a fegyverek előtt állva aztán újra gondolkodóba esik. Meztelennek érzi magát fegyver nélkül, nem is szívesen indulna el és a mesterkardot is kedveli. Olyan kézrevaló és könnyű, jó vívni vele. Aenae lepi meg ahogy körbefogja a derekát, az igric csak oldalra fordítja a fejét, a tekintetük találkozik.*
- Jól van, menjünk sétálni. *Válaszol visszamosolyogva. Érzi az ellenállást a derekán, megfordul és átöleli a lányt.*
- Járjunk egyet a birtokon. *Mondja, de azt elhallgatja, hogy ha kilovagolnak, semmiképp nem hagyja hátra a fegyvereit. Előző nap verekedésbe keveredtek a Vaskorsóban és egy wegtoreni nem indul el fegyverek nélkül sehova.
Ha kisétálnak, akkor ügyel rá, hogy Aenae is rendesen felöltözzön. Most már hidegek járnak és semmi kedve megfázni vagy betegnek lenni. És ezt a lánynak se kívánja.*
- Nem hiszem, ennél nincs lejjebb. *Nevet fel, amikor Aenae arról győzködi, hogy ő sem tudja jobbat az asztalra tenni. Ez olyan rossz, hogy ételnek nevezni se lehetne. Máshol ilyennel kínoznak.
Abban megegyeznek, hogy Habrertus fizet, hogy elmondjanak neki dolgokat, ám abban nem, hogy a lánynak nem is kellene. Azon, hogy közkedvelt és barátságos, csak somolyog, de nem venné el a kedvét, hogy csak addig barátságos és közkedvelt, amíg olyan intézkedéseket hoz, amelyek tetszenek a népnek. De amint kényszerből vagy kötelességből meg kell hoznia majd pár kellemetlen intézkedést, onnantól a közkedveltből utált, a barátságosból barátságtalan lesz. És míg az arannyal fizetett fül és száj mindig készséges, addig a másik módszer csak az első esetben működik. A leánykérés témáját egyelőre mindketten kerülik, bár nem ugyanazon okból.
A Kagannak felszolgált rosszabb ételre csak hitetlenül mosolyog, valahogy nem tudja elhinni, hogy valamit, ami az asztalon lévő ételeknél rosszabb, valaki megegye.*
- Fúj. *Fűz csak egy nagyon rövid kommentárt az elhangzottakhoz. Nem szeretné megtudni, hogy Aenae és Effy miért etettek meg egy olyan ételt Kagannal.*
- Nekem, ha kérhetem, sose főzzetek. Bár úgyse enném meg. *Mondja lezárva ezt a témát.
Később az áldozat és a vér kerül szóba és Aenae érdekes válasszal áll elő.*
- Tudtam, hogy nem tudod. *Mosolyodik el visszavágva a korábbi ugyanilyen dologért. A kérdésre viszont leolvas a mosolya és elgondolkodik. A barbárok rituáléi valóban sokszor véresek és valamilyen áldozattal járnak. Állat vagy ember, ki tudja. De neki ez most annyira idegen, hogy szinte ódzkodik tőle.*
- Ha azt mondod, próbáljam meg, megteszem. Benned van barbárvér, mond meg te. *Szeretné ezt a terhet áthárítani, Aenae mondja meg neki, hogy mit tegyen és kész.
Felöltözve, a fegyverek előtt állva aztán újra gondolkodóba esik. Meztelennek érzi magát fegyver nélkül, nem is szívesen indulna el és a mesterkardot is kedveli. Olyan kézrevaló és könnyű, jó vívni vele. Aenae lepi meg ahogy körbefogja a derekát, az igric csak oldalra fordítja a fejét, a tekintetük találkozik.*
- Jól van, menjünk sétálni. *Válaszol visszamosolyogva. Érzi az ellenállást a derekán, megfordul és átöleli a lányt.*
- Járjunk egyet a birtokon. *Mondja, de azt elhallgatja, hogy ha kilovagolnak, semmiképp nem hagyja hátra a fegyvereit. Előző nap verekedésbe keveredtek a Vaskorsóban és egy wegtoreni nem indul el fegyverek nélkül sehova.
Ha kisétálnak, akkor ügyel rá, hogy Aenae is rendesen felöltözzön. Most már hidegek járnak és semmi kedve megfázni vagy betegnek lenni. És ezt a lánynak se kívánja.*
3615. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-26 15:14:42
Üzenet elküldve: 2021-11-26 15:14:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
* Pash nem tudja hova tegye a szántón elhangzottakat. Új információ számára, hogy Jenari az egykori harcos lánya, de túlzott jelentőséget nem tulajdonít neki. Az se lepné meg, ha azóta már lenne vagy tíz másik Krultos pulya, ami Arthenior utcáin totyog. Épp ezért a fiú továbbra is szótlan, és már épp kezdene visszaszenderedni alvásába, amikor Naesala megszólal. Pash végig hallgatja, és sokáig gondolkodik, mérlegel, majd végül mégis csak megszólal. *
- Az lehet, hogy nehezebb lesz, mint gondolod. * Sóhajt nagyot, és elpillant a két lány válla fölött, a Vashegy irányába. *
- Egykor tharg voltam. A lovat, amit annyira kerestem, még Kagan pénzén vettem, tőle kaptam rá aranyat. Szó nélkül léptem le innen, azóta se volt sok kedvem visszajönni, de a parancs, az parancs. Gondoltam jobb, ha tudod, mert lehet, hogy fel fogják hozni. Az is lehet, hogy nem sokan fognak örülni annak, hogy újra látnak. * Sokat gondolkodik, de végül úgy dönt, hogy a távozásának mikéntjéről inkább nem beszél, amíg nem muszáj. *
* Pash nem tudja hova tegye a szántón elhangzottakat. Új információ számára, hogy Jenari az egykori harcos lánya, de túlzott jelentőséget nem tulajdonít neki. Az se lepné meg, ha azóta már lenne vagy tíz másik Krultos pulya, ami Arthenior utcáin totyog. Épp ezért a fiú továbbra is szótlan, és már épp kezdene visszaszenderedni alvásába, amikor Naesala megszólal. Pash végig hallgatja, és sokáig gondolkodik, mérlegel, majd végül mégis csak megszólal. *
- Az lehet, hogy nehezebb lesz, mint gondolod. * Sóhajt nagyot, és elpillant a két lány válla fölött, a Vashegy irányába. *
- Egykor tharg voltam. A lovat, amit annyira kerestem, még Kagan pénzén vettem, tőle kaptam rá aranyat. Szó nélkül léptem le innen, azóta se volt sok kedvem visszajönni, de a parancs, az parancs. Gondoltam jobb, ha tudod, mert lehet, hogy fel fogják hozni. Az is lehet, hogy nem sokan fognak örülni annak, hogy újra látnak. * Sokat gondolkodik, de végül úgy dönt, hogy a távozásának mikéntjéről inkább nem beszél, amíg nem muszáj. *
3614. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-26 13:50:16
Üzenet elküldve: 2021-11-26 13:50:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon kezdi megszokni és megszeretni a csipkelődést. Volt már dolga olyan lánnyal, aki minden mondatát úgy leste, mintha tökéletes volna és annál sokkal jobb ez így, hogy valami kihívás kerül a dologba. Egyszóval jobb az olyan társaság, aki mellett nem lehet elengedni magát. Nys pedig pont ilyennek látszik egyelőre. Az sem elhanyagolható tényező, hogy ezzel a kis vigyorgó barnával jobban működik az a bizonyos kémia, mint eddig bárkivel. Talán ezzel is magyarázható, hogy ilyen jól veszi minden szavát, legyen az kedves vagy gonoszkodó. Ahogy a mellkasát megcsípi, a lány láthatja, hogy a pásztormágus jobbja rezzen egyet, de csak alig láthatóan, hiszen a férfi agya gyorsan kapcsol. Az igazság az, hogy Learon nincs hozzászokva a váratlan fájdalmakhoz, legyen az akármilyen apró is. ha vele valami ilyesmi történik, már gondolkodik is a válaszreakción, ami legtöbb esetben valami pusztító varázslat. Ezúttal viszont csak annyi, hogy a kézfogás felbomlik egy kevés időre, hogy aprót paskoljon Nys fenekére, csak úgy megtorlásul.*
-Na na! Vigyázz magadra! *Nevetgél ő is, majd hamar újra ráfog az elengedett kézre, ha Nys el nem húzza addig.*
-Hát, biztos tud, de azért csak alaposabban meg tudom mosdatni, na meg kellemesebb is az! *Duruzsolja a lánynak a pásztor mosolyogva, és látszik rajta, hogy mikor kimondja a kellemes szót, mire is gondol.*
*Ahogy a lány lehuppanna a székbe, Learon is hamar követi a példáját, de csak miután kitöltötte a gyümölcslevet két pohárba és az egyiket a lányka kezébe nyomta.*
-Akkor igyunk a szerencsére, hogy találkoztam a legkedvesebb báránykával! *Koccintja is oda az edényt és kortyol egyet. Nem mondhatja, hogy nem ízlik neki a gyümölcslé, de az biztos, hogy a borral valahogy jobban elvan. Persze ne fog nekiállni most alkoholt vedelni, mert reményei szerint nemsokára ő is egy dézsa forró vízben fog ázni és emlékszik, hogy mi volt a legutóbb mikor ivás után ilyesmit csinált. Szóval marad a lány, aki legalább annyira, ha nem jobban hevíti fel belülről a vérét, mint a bor. Miután felhajtja az egész pohárral, már talpon is van, hogy a lány feje búbjára nyomott csók után már az ajtó felé induljon.*
-Megyek, melegítek vizet kint. *Sajnos a fürdő készítése itt a földeken nem olyan egyszerű mutatvány, mint a városban, ahol az ember bemegy a fogadóba és már ott is van a fürdőház. Learon nem szeretné otthagyni egyedül a lányt, szóval az ajtót nyitva hagyja, hogyha gondolja jöjjön vagy tudjon beszélni bentről, miközben élvezi a gyümölcslevezést. Egy percen belül már egy nagy edény alatt ég a tűz, hogy majd a forró vizet hideggel a kellő fokra hűtsék. Lehet, hogy lehet másképpen is csinálni, de a pásztor eddig mindig így csinálta.*
-Nos, milyen a gyümölcslé? Megérte hazajönni velem? *Kérdezi mosolyogva a lányt, mikor otthagyja a tüzet. Nem kell neki sok, hamar kész lesz így is a fürdő.*
-Csak, hogy jobban meghozzam a kedved ahhoz, hogy én mosdassalak meg kis báránykám, el kell mondanom, hogy kifejezetten jól masszírozok lábat. *Pillant le a még mindig cipőtlen kis talpacskákra, amiket már az első pillanatban kinézett magának és amivel rögtön megnyerte őt Nys.*
-Gondolom elfáradtak már, biztos jót tenne nekik egy kis nyomkodás! *Bólogat nagy komolyan abban a hiszemben, hogy ilyen logikus magyarázat mellett nem is lehet visszautasítani ezt az ajánlatot.*
*Learon kezdi megszokni és megszeretni a csipkelődést. Volt már dolga olyan lánnyal, aki minden mondatát úgy leste, mintha tökéletes volna és annál sokkal jobb ez így, hogy valami kihívás kerül a dologba. Egyszóval jobb az olyan társaság, aki mellett nem lehet elengedni magát. Nys pedig pont ilyennek látszik egyelőre. Az sem elhanyagolható tényező, hogy ezzel a kis vigyorgó barnával jobban működik az a bizonyos kémia, mint eddig bárkivel. Talán ezzel is magyarázható, hogy ilyen jól veszi minden szavát, legyen az kedves vagy gonoszkodó. Ahogy a mellkasát megcsípi, a lány láthatja, hogy a pásztormágus jobbja rezzen egyet, de csak alig láthatóan, hiszen a férfi agya gyorsan kapcsol. Az igazság az, hogy Learon nincs hozzászokva a váratlan fájdalmakhoz, legyen az akármilyen apró is. ha vele valami ilyesmi történik, már gondolkodik is a válaszreakción, ami legtöbb esetben valami pusztító varázslat. Ezúttal viszont csak annyi, hogy a kézfogás felbomlik egy kevés időre, hogy aprót paskoljon Nys fenekére, csak úgy megtorlásul.*
-Na na! Vigyázz magadra! *Nevetgél ő is, majd hamar újra ráfog az elengedett kézre, ha Nys el nem húzza addig.*
-Hát, biztos tud, de azért csak alaposabban meg tudom mosdatni, na meg kellemesebb is az! *Duruzsolja a lánynak a pásztor mosolyogva, és látszik rajta, hogy mikor kimondja a kellemes szót, mire is gondol.*
*Ahogy a lány lehuppanna a székbe, Learon is hamar követi a példáját, de csak miután kitöltötte a gyümölcslevet két pohárba és az egyiket a lányka kezébe nyomta.*
-Akkor igyunk a szerencsére, hogy találkoztam a legkedvesebb báránykával! *Koccintja is oda az edényt és kortyol egyet. Nem mondhatja, hogy nem ízlik neki a gyümölcslé, de az biztos, hogy a borral valahogy jobban elvan. Persze ne fog nekiállni most alkoholt vedelni, mert reményei szerint nemsokára ő is egy dézsa forró vízben fog ázni és emlékszik, hogy mi volt a legutóbb mikor ivás után ilyesmit csinált. Szóval marad a lány, aki legalább annyira, ha nem jobban hevíti fel belülről a vérét, mint a bor. Miután felhajtja az egész pohárral, már talpon is van, hogy a lány feje búbjára nyomott csók után már az ajtó felé induljon.*
-Megyek, melegítek vizet kint. *Sajnos a fürdő készítése itt a földeken nem olyan egyszerű mutatvány, mint a városban, ahol az ember bemegy a fogadóba és már ott is van a fürdőház. Learon nem szeretné otthagyni egyedül a lányt, szóval az ajtót nyitva hagyja, hogyha gondolja jöjjön vagy tudjon beszélni bentről, miközben élvezi a gyümölcslevezést. Egy percen belül már egy nagy edény alatt ég a tűz, hogy majd a forró vizet hideggel a kellő fokra hűtsék. Lehet, hogy lehet másképpen is csinálni, de a pásztor eddig mindig így csinálta.*
-Nos, milyen a gyümölcslé? Megérte hazajönni velem? *Kérdezi mosolyogva a lányt, mikor otthagyja a tüzet. Nem kell neki sok, hamar kész lesz így is a fürdő.*
-Csak, hogy jobban meghozzam a kedved ahhoz, hogy én mosdassalak meg kis báránykám, el kell mondanom, hogy kifejezetten jól masszírozok lábat. *Pillant le a még mindig cipőtlen kis talpacskákra, amiket már az első pillanatban kinézett magának és amivel rögtön megnyerte őt Nys.*
-Gondolom elfáradtak már, biztos jót tenne nekik egy kis nyomkodás! *Bólogat nagy komolyan abban a hiszemben, hogy ilyen logikus magyarázat mellett nem is lehet visszautasítani ezt az ajánlatot.*
3613. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-26 07:23:21
Üzenet elküldve: 2021-11-26 07:23:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Kellemetlenül érzi magát a távozásuk után. Még sokáig olyan számára, mintha a téma és az azokkal járó kérdések a levegőben függeszkednének, és várnák, hogy végre foglalkozzanak velük. Jenari viszont nem szeretné ezt tenni, és örül annak, hogy Naesala ezt nem is bolygatja. Csuklyáját azért fejére húzza, amolyan jelzésértékűen, és most egyébként sincs semmiféle ajtó amit magára zárhatna, ez mégis ad neki valami privát tér érzetet.
Az elf lány viszont megszólal, Jenari szerencséjére csak a feladatukat emlegeti. Apró biccentések formájában érkezik felőle a visszajelzés, ami mindig praktikus megoldás, ha nincs kedves társalogni, vagy éppen eltakarja arcát ahogy most is teszi.*
- Nem lesz gond. Maga vagyok az úrias báj.
*Komolytalan felelete ha másokat nem is, de neki segít kicsit leengednie magát, ami nem feltétlenül rossz ha már ilyen hivatalos ügyben kell eljárni. Igyekszik gondolataiból kiűzni Denjaart, és annak szavait, és arra felkészíteni magát amit teljesíteniük kell.*
- Nincsen.
*Feleli kurtán, és visszatemetkezik a némaságba, amíg még megteheti azt.*
*Kellemetlenül érzi magát a távozásuk után. Még sokáig olyan számára, mintha a téma és az azokkal járó kérdések a levegőben függeszkednének, és várnák, hogy végre foglalkozzanak velük. Jenari viszont nem szeretné ezt tenni, és örül annak, hogy Naesala ezt nem is bolygatja. Csuklyáját azért fejére húzza, amolyan jelzésértékűen, és most egyébként sincs semmiféle ajtó amit magára zárhatna, ez mégis ad neki valami privát tér érzetet.
Az elf lány viszont megszólal, Jenari szerencséjére csak a feladatukat emlegeti. Apró biccentések formájában érkezik felőle a visszajelzés, ami mindig praktikus megoldás, ha nincs kedves társalogni, vagy éppen eltakarja arcát ahogy most is teszi.*
- Nem lesz gond. Maga vagyok az úrias báj.
*Komolytalan felelete ha másokat nem is, de neki segít kicsit leengednie magát, ami nem feltétlenül rossz ha már ilyen hivatalos ügyben kell eljárni. Igyekszik gondolataiból kiűzni Denjaart, és annak szavait, és arra felkészíteni magát amit teljesíteniük kell.*
- Nincsen.
*Feleli kurtán, és visszatemetkezik a némaságba, amíg még megteheti azt.*
3612. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-25 20:44:56
Üzenet elküldve: 2021-11-25 20:44:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Nehezen fojtja vissza meglepettségét, mikor világossá válik számára, Jenari bizony Denjaar kölyke. Meglehetősen sok kérdés kezd el cikázni fejében a tény kapcsán, melyekre szívesen hallana feleletet, de nem szól semmit. Nem túl könnyes búcsút vesznek a volt parancsnoktól, a hosszúéltű pedig úgy dönt, nem bolygatja a témát. A látottak és hallottak alapján ez nyilvánvalóan nem olyan dolog, amiről a lány szívesen cseverészne.
Úgy érzi jól jönne most valamiféle lelkesítő beszéd, hevesen érvelnie kellene amellett, mennyivel is jobb az őrség kötelékében, mint napról napra élni zsoldosként, de az ilyesmiben nem igazán jeleskedik.
Egyre közeledve azonban a Vashegyhez viszont elérkezettnek látja az időt, hogy tisztázzanak egy-két dolgot a feladattal kapcsolatban.*
-Lassan elérjük Amont. *kémleli még az előttük álló utat*
-Mint azt talán tudjátok a városnak *keresgéli a megfelelő szavakat, de végül csak finoman fogalmaz* -nem valami felhőtlen a viszonya a thargokkal. Szeretném, ha besegítenétek majd az úrnő és a fogoly kikérdezésénél, viszont a békés viszony megőrzése érdekében fogalmazzatok majd óvatosan. Még ha úgy is érzitek, hogy a tények fényében nehezetekre esik. *itt a végén megjelenik egy kis grimasz az arcán, láthatóan ő sincs oda a finomkodásért. De Bredoc megkérte, hogy lehetőleg ne mélyítsék el a feszültséget a Vashegy és Arthenior között, ő pedig ha nem túl jó szájízzel is, de eleget fog tenni a parancsnak.*
-Még most sincs kérdés?
*Nehezen fojtja vissza meglepettségét, mikor világossá válik számára, Jenari bizony Denjaar kölyke. Meglehetősen sok kérdés kezd el cikázni fejében a tény kapcsán, melyekre szívesen hallana feleletet, de nem szól semmit. Nem túl könnyes búcsút vesznek a volt parancsnoktól, a hosszúéltű pedig úgy dönt, nem bolygatja a témát. A látottak és hallottak alapján ez nyilvánvalóan nem olyan dolog, amiről a lány szívesen cseverészne.
Úgy érzi jól jönne most valamiféle lelkesítő beszéd, hevesen érvelnie kellene amellett, mennyivel is jobb az őrség kötelékében, mint napról napra élni zsoldosként, de az ilyesmiben nem igazán jeleskedik.
Egyre közeledve azonban a Vashegyhez viszont elérkezettnek látja az időt, hogy tisztázzanak egy-két dolgot a feladattal kapcsolatban.*
-Lassan elérjük Amont. *kémleli még az előttük álló utat*
-Mint azt talán tudjátok a városnak *keresgéli a megfelelő szavakat, de végül csak finoman fogalmaz* -nem valami felhőtlen a viszonya a thargokkal. Szeretném, ha besegítenétek majd az úrnő és a fogoly kikérdezésénél, viszont a békés viszony megőrzése érdekében fogalmazzatok majd óvatosan. Még ha úgy is érzitek, hogy a tények fényében nehezetekre esik. *itt a végén megjelenik egy kis grimasz az arcán, láthatóan ő sincs oda a finomkodásért. De Bredoc megkérte, hogy lehetőleg ne mélyítsék el a feszültséget a Vashegy és Arthenior között, ő pedig ha nem túl jó szájízzel is, de eleget fog tenni a parancsnak.*
-Még most sincs kérdés?
3611. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-24 19:40:59
Üzenet elküldve: 2021-11-24 19:40:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
*A kettős távozik, úgyhogy ezzel ez a probléma letudva. Bár Stratnak igazán nem volt velük gondja, sőt a kormos egész szimpatikus volt neki, már amennyire ez lehetséges. Mindegy is, nem az ő dolga, ő itt csak vendég, de valahogy úgy érzi, hogy a beígért italozásból és mulatozás ól vajmi kevés fog megvalósulni. ~Ehh, mindegy lett volna, ha ott maradok a Korsóban. ~ Gondolja magában, de ezt nyilván nem mutatja kifelé. Ez a furcsa érzés csak erősödik benne, amikor meghallja a gyereksírást. Kifejezetten nincs baja a kölykökkel, de ha teheti inkább kerüli őket. Persze Relael biztosítja, hogy a korábbi leginkább a kettősnek szólt, és neki nem, amit egy apró főhajtással meg is köszön. Learon pedig úgy látszik, hogy egyetlen mondatot sem képes anélkül kiejteni a száján, hogy ne saját magát fényezné. Ehhez nem kell nagy emberismerőnek lennie senkinek. Fel is ötlik benne valami, amihez éppen kapóra jön, hogy a házigazda eltűnik pár percre. *
-Hogy én? Ugyan. Aljasság ilyesféle praktikákat gyakorolni, magam nem vagyok jártas az ilyesmiben, inkább csak afféle fültanúja voltam már egy párszor.
*Válaszol előbb a kérdésre. *
-Mondja csak pásztormágus uram. Úgy látom ön ad a hírnevére, nem szeretne felfogadni egy jó kiállás bárdot, hogy némi arany fejében öregbítse a nevét amerre csak jár?
*Igyekszik a legkarizmatikusabb énjét elővenni eközben. Persze Relael is visszatér egy kis karonülővel együtt. Mivel úgy veszi észre, hogy Learonnal ismerhetik egymást, de legalábbis közelebbi viszonyt ápilhatnak, ő nem szeretne beleoktalankodni a dologba. Amúgy sem illik más gyerekét csak úgy zaklatni. Tisztes távolságot tart és egy igazinak tűnő mosollyal szemlélődik.*
-Igazán bájos, akárcsak az édesanyja.
*Néz itt Realelre, és ugyan nem tudja, hogy az övé-e, legfeljebb majd kijavítja. *
//Senkik Földje//
*A kettős távozik, úgyhogy ezzel ez a probléma letudva. Bár Stratnak igazán nem volt velük gondja, sőt a kormos egész szimpatikus volt neki, már amennyire ez lehetséges. Mindegy is, nem az ő dolga, ő itt csak vendég, de valahogy úgy érzi, hogy a beígért italozásból és mulatozás ól vajmi kevés fog megvalósulni. ~Ehh, mindegy lett volna, ha ott maradok a Korsóban. ~ Gondolja magában, de ezt nyilván nem mutatja kifelé. Ez a furcsa érzés csak erősödik benne, amikor meghallja a gyereksírást. Kifejezetten nincs baja a kölykökkel, de ha teheti inkább kerüli őket. Persze Relael biztosítja, hogy a korábbi leginkább a kettősnek szólt, és neki nem, amit egy apró főhajtással meg is köszön. Learon pedig úgy látszik, hogy egyetlen mondatot sem képes anélkül kiejteni a száján, hogy ne saját magát fényezné. Ehhez nem kell nagy emberismerőnek lennie senkinek. Fel is ötlik benne valami, amihez éppen kapóra jön, hogy a házigazda eltűnik pár percre. *
-Hogy én? Ugyan. Aljasság ilyesféle praktikákat gyakorolni, magam nem vagyok jártas az ilyesmiben, inkább csak afféle fültanúja voltam már egy párszor.
*Válaszol előbb a kérdésre. *
-Mondja csak pásztormágus uram. Úgy látom ön ad a hírnevére, nem szeretne felfogadni egy jó kiállás bárdot, hogy némi arany fejében öregbítse a nevét amerre csak jár?
*Igyekszik a legkarizmatikusabb énjét elővenni eközben. Persze Relael is visszatér egy kis karonülővel együtt. Mivel úgy veszi észre, hogy Learonnal ismerhetik egymást, de legalábbis közelebbi viszonyt ápilhatnak, ő nem szeretne beleoktalankodni a dologba. Amúgy sem illik más gyerekét csak úgy zaklatni. Tisztes távolságot tart és egy igazinak tűnő mosollyal szemlélődik.*
-Igazán bájos, akárcsak az édesanyja.
*Néz itt Realelre, és ugyan nem tudja, hogy az övé-e, legfeljebb majd kijavítja. *
3610. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-24 14:43:43
Üzenet elküldve: 2021-11-24 14:43:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
- Hát, az az igazság, hogy én is csak valami hasonlót tudnék felszolgálni.
*Mosolyog Cha'yssra és az teljesen biztos lehet abban, hogy ezek csak a makacs tények. Aenae nem véletlenül mondta, hogy ha Cha'yss valóban lemészárolna egy tyúkot, akkor szükség lenne egy szakácskönyvre ahhoz, hogy Aenae húslevest csinálhasson belőle.*
- Ó, tudom, hogy ő fizet ezért. De miért fizessek, ha amúgy is elmondják? Én a barátságos és közkedvelt tharg úrnő vagyok.
*A férfi kihívó mosolyára egy ugyanolyan mosoly a válasza. Valószínűleg ugyanarra gondolnak, ama bizonyos lánykérésre, ami nem pont abba az irányba ment el, amerre szerették volna és Aenae őszintén bánja, hogy rosszul reagált, viszont az meg bántja, hogy a férfi rosszul reagált arra, hogy ő rosszul reagált. Rákérdezni nem nagyon mer, leginkább azért nem, mert nem tudja ő sem, hogy melyik az a válasz, amelyikre valójában fel van készülve? Arra, hogy Cha'yss meggondolta magát és mégsem akar nősülni, vagy arra, hogy továbbra is tartja magát eredeti szándékához?*
- Azért el tudok képzelni rosszabbat. Egyszer csináltunk Effyvel valamit, amit rántottának gúnyoltunk. És felszolgáltuk Kagannak. Megette.
*A tharg legendárium szerint ugyanis voltak olyan évek, mikor az északról dél felé vándorló nép éhezett, de annyira, hogy a szakadt nyereghevedert is megfőzték levesnek.
Cha'yss kedvét a reggeli sem dobta fel túlzottan - érthető -, de attól sem lesz valami boldog, amire készülnek. Aenae némán nézi egy darabig, a kérdésen elgondolkodva.*
- Őszintén? Szeretném hinni, hogy könnyen megoldaná a problémát. De azt hiszem, hogy túl könnyű lenne. Túl egyértelmű. Vagy nem is tudom.
*Éjszaka gondolkodott ezen, mikor álmatlanul forgolódott. De túlságosan egyszerűnek gondolja. Viszont könnyen ellenőrizhető az elmélet.*
- Meg akarod próbálni?
*Vannak egyéb elméletei is, szintén az álmatlan forgolódás alatt ötlött ki ezt-azt. Rorkir például egészen megihlette, illetve az, amit a harcos mesélt neki, mikor rajzolta.*
- Mit szólnál ahhoz, ha sétálnánk egyet előbb? Csak mi ketten, azokat meg itt hagyjuk.
*Öleli át hátulról a férfi derekát, ő nem a fegyvereket, hanem a másik arcát nézi, ha pedig amaz ránéz, akkor biztatóan rámosolyog. Különben az ölelés meg nem is igazán ölelés, Cha'yss érezheti, hogy Aenae karján valamennyi izom befeszül, egyértelműen vissza akarja tartani. Bár mivel csak a válláig ér és harmadannyi a súlya, így a férfi könnyedén lerázhatja magáról.*
- Hát, az az igazság, hogy én is csak valami hasonlót tudnék felszolgálni.
*Mosolyog Cha'yssra és az teljesen biztos lehet abban, hogy ezek csak a makacs tények. Aenae nem véletlenül mondta, hogy ha Cha'yss valóban lemészárolna egy tyúkot, akkor szükség lenne egy szakácskönyvre ahhoz, hogy Aenae húslevest csinálhasson belőle.*
- Ó, tudom, hogy ő fizet ezért. De miért fizessek, ha amúgy is elmondják? Én a barátságos és közkedvelt tharg úrnő vagyok.
*A férfi kihívó mosolyára egy ugyanolyan mosoly a válasza. Valószínűleg ugyanarra gondolnak, ama bizonyos lánykérésre, ami nem pont abba az irányba ment el, amerre szerették volna és Aenae őszintén bánja, hogy rosszul reagált, viszont az meg bántja, hogy a férfi rosszul reagált arra, hogy ő rosszul reagált. Rákérdezni nem nagyon mer, leginkább azért nem, mert nem tudja ő sem, hogy melyik az a válasz, amelyikre valójában fel van készülve? Arra, hogy Cha'yss meggondolta magát és mégsem akar nősülni, vagy arra, hogy továbbra is tartja magát eredeti szándékához?*
- Azért el tudok képzelni rosszabbat. Egyszer csináltunk Effyvel valamit, amit rántottának gúnyoltunk. És felszolgáltuk Kagannak. Megette.
*A tharg legendárium szerint ugyanis voltak olyan évek, mikor az északról dél felé vándorló nép éhezett, de annyira, hogy a szakadt nyereghevedert is megfőzték levesnek.
Cha'yss kedvét a reggeli sem dobta fel túlzottan - érthető -, de attól sem lesz valami boldog, amire készülnek. Aenae némán nézi egy darabig, a kérdésen elgondolkodva.*
- Őszintén? Szeretném hinni, hogy könnyen megoldaná a problémát. De azt hiszem, hogy túl könnyű lenne. Túl egyértelmű. Vagy nem is tudom.
*Éjszaka gondolkodott ezen, mikor álmatlanul forgolódott. De túlságosan egyszerűnek gondolja. Viszont könnyen ellenőrizhető az elmélet.*
- Meg akarod próbálni?
*Vannak egyéb elméletei is, szintén az álmatlan forgolódás alatt ötlött ki ezt-azt. Rorkir például egészen megihlette, illetve az, amit a harcos mesélt neki, mikor rajzolta.*
- Mit szólnál ahhoz, ha sétálnánk egyet előbb? Csak mi ketten, azokat meg itt hagyjuk.
*Öleli át hátulról a férfi derekát, ő nem a fegyvereket, hanem a másik arcát nézi, ha pedig amaz ránéz, akkor biztatóan rámosolyog. Különben az ölelés meg nem is igazán ölelés, Cha'yss érezheti, hogy Aenae karján valamennyi izom befeszül, egyértelműen vissza akarja tartani. Bár mivel csak a válláig ér és harmadannyi a súlya, így a férfi könnyedén lerázhatja magáról.*
3609. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-24 13:31:57
Üzenet elküldve: 2021-11-24 13:31:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
- Igen. Ilyet nem lehet nem direkt csinálni. *Piszkálgatja az ehetetlennek tűnő ételt. Azt kétli, hogy bárki így szeretné, rövid úton belehalna a sok odakozmált és íztelen ételbe. Már ha lehet egyáltalán olyasmit. A kapott, ehetőre dörzsölt kenyeret átveszi és megeszi, az is valami, de a többit inkább hanyagolja. Azoknál még az éhség is jobb és az igric igazán jó ételekhez szokott, nem ilyen moslékhoz.
A túlgondolásra csak elmosolyodik. Pedig neki imponálna egy erős kezű, magabiztosan irányító Aenae. Egy olyan, aki előző nap még fokossal a kezében osztotta a pofonokat és a kegyelmet.*
- Pedig lehet, hogy kellene. *Válaszol a végén.*
- Hidd el, a kancellárod ad és azokkal az aranyakkal utánad kémkedik. *Mutat a barbára sült kenyérhéjjal a lány felé. Aztán bekapja a maradékot és lesöpri a morzsákat az ingéről.*
- Én biztos nem. *Mosolyog kihívóan, de persze tényleg nem szeretné magára haragítani a lányt. Ő elvenni akarja, nem rosszban lenni vele. Bár ez az előzmények tükrében akár ugyanazt is jelentheti. A leánykéréses témát egyelőre hanyagolja, olyan jó, hogy nem feszülnek egymásnak és nem vívják ki a másik haragját. Maradjon is így. Legalábbis addig nem hozza fel, míg Aenae nem veszi fel újra azt a szálat.
A munkások és házvezetőnő kérdésére kapott válaszra csak bólint. Jó aranyat akar fizetni a munkáért, cserébe csak lojalitást és hatékonyságot vár el.*
- Ennél bármi jobb lehet. *Int az asztalon hagyott, ételnek is nehezen nevezhető készítmények felé.
Aztán amikor az indulás kerül szóba, Aenae felteszi a kérdést, amit az igric nem tett fel. A wegtoreni halkan, nehezen sóhajt egyet, mielőtt válaszolna.*
- Szerinted nekem kell megölnöm az állatot? *Kérdi és ezzel valójában válaszolt is a kérdésre. Ugyan nem okozna gondot neki, de semmi kedve és még a végén hírbe hozzák, ha meglátja a kulcsár, hogy tyúkok nyakát metszi el egy mesterkarddal.*
- Jó, nem kell válaszolnod. Menjünk. *Morogja és felkel az asztaltól, hogy felöltözzön. Kényelmes hasított bőr nadrágot vesz fel, lovaglócsizmát, inget, mellényt és szőrmével szegett kabátot.
Legvégül a kandallós szobába megy, ahol Aenae előző nap a fegyvereit hagyta. Ha minden a helyén maradt, akkor a kard a falnak támasztva, Kathlyn pedig a kandalló párkányán pihen. Az igric megáll az ajtóban és onnan fürkészi a fegyvereket.*
- Igen. Ilyet nem lehet nem direkt csinálni. *Piszkálgatja az ehetetlennek tűnő ételt. Azt kétli, hogy bárki így szeretné, rövid úton belehalna a sok odakozmált és íztelen ételbe. Már ha lehet egyáltalán olyasmit. A kapott, ehetőre dörzsölt kenyeret átveszi és megeszi, az is valami, de a többit inkább hanyagolja. Azoknál még az éhség is jobb és az igric igazán jó ételekhez szokott, nem ilyen moslékhoz.
A túlgondolásra csak elmosolyodik. Pedig neki imponálna egy erős kezű, magabiztosan irányító Aenae. Egy olyan, aki előző nap még fokossal a kezében osztotta a pofonokat és a kegyelmet.*
- Pedig lehet, hogy kellene. *Válaszol a végén.*
- Hidd el, a kancellárod ad és azokkal az aranyakkal utánad kémkedik. *Mutat a barbára sült kenyérhéjjal a lány felé. Aztán bekapja a maradékot és lesöpri a morzsákat az ingéről.*
- Én biztos nem. *Mosolyog kihívóan, de persze tényleg nem szeretné magára haragítani a lányt. Ő elvenni akarja, nem rosszban lenni vele. Bár ez az előzmények tükrében akár ugyanazt is jelentheti. A leánykéréses témát egyelőre hanyagolja, olyan jó, hogy nem feszülnek egymásnak és nem vívják ki a másik haragját. Maradjon is így. Legalábbis addig nem hozza fel, míg Aenae nem veszi fel újra azt a szálat.
A munkások és házvezetőnő kérdésére kapott válaszra csak bólint. Jó aranyat akar fizetni a munkáért, cserébe csak lojalitást és hatékonyságot vár el.*
- Ennél bármi jobb lehet. *Int az asztalon hagyott, ételnek is nehezen nevezhető készítmények felé.
Aztán amikor az indulás kerül szóba, Aenae felteszi a kérdést, amit az igric nem tett fel. A wegtoreni halkan, nehezen sóhajt egyet, mielőtt válaszolna.*
- Szerinted nekem kell megölnöm az állatot? *Kérdi és ezzel valójában válaszolt is a kérdésre. Ugyan nem okozna gondot neki, de semmi kedve és még a végén hírbe hozzák, ha meglátja a kulcsár, hogy tyúkok nyakát metszi el egy mesterkarddal.*
- Jó, nem kell válaszolnod. Menjünk. *Morogja és felkel az asztaltól, hogy felöltözzön. Kényelmes hasított bőr nadrágot vesz fel, lovaglócsizmát, inget, mellényt és szőrmével szegett kabátot.
Legvégül a kandallós szobába megy, ahol Aenae előző nap a fegyvereit hagyta. Ha minden a helyén maradt, akkor a kard a falnak támasztva, Kathlyn pedig a kandalló párkányán pihen. Az igric megáll az ajtóban és onnan fürkészi a fegyvereket.*
3608. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-24 10:52:13
Üzenet elküldve: 2021-11-24 10:52:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Kényelmetlenül érzi magát, hogy előző napi ruháit viseli, meglehet, hogy csupán egy gazdagnegyedi berögződés ez nála, de akkor is rosszul érzi magát miatta. A vérmocskos, lyukas blúz kifejezetten frusztráló, bár valamennyit dob ezen kellemetlen érzésén az, hogy a reggeli még nála is pocsékabbul néz ki.*
- Mármint, hogy direkt rontotta-e el, hogy máskor ne kérd ilyesmire. Meglehet. Bár lehet, hogy így szereti.
*Halkan nevet, közben pedig két kétszersültet kezd el egymáshoz dörgölni, hogy ezzel mindkettőről ledarálja az elszenesedett részeket. Végül is elég jól sikerül, az egyiket Cha'yssnak adja, a másikat elrágcsálja. Nem különösebb étvággyal, de ezután már fel sem tűnik, hogy a tea is majdnem ihatatlan.*
- Azért ne gondold túl.
*Félszegen elmosolyodik, hogy intrikus királynő válna belőle.*
- Igyekszem jó viszonyt ápolni az "alattvalókkal", meghallgatom őket, ha bajuk van, próbálok segíteni. Hálásak érte, elmondanak dolgokat. Némelyiknek fizetek, hogy mossa a szennyesem, elkészítse a fürdőm, ilyesmik. Azért senkinek nem adok pénzt, hogy megfigyeljen másokat és jelentsen róluk.
*Hátradől, kezei között a bögre, amiből nem iszik ugyan, de kellemesen melengeti a kezeit. Ez utóbbi talán megfontolandó lenne, de végül is Cha'ysst ráküldte a városban kirándulgató Habrertusra, hogy mit is művel, ha nem a kancellárián időzik.*
- De azért nem akarsz magadra haragítani.
*Az alany persze általános és Aenaet ismerve, nehéz elképzelni róla, hogy bosszúszomjtól vezérelve megkeserítené bárki életét. Bár ki tudja? Végül is Kagan vére, biztosan képes lenne ilyesmire.*
- Biztos vagyok benne, hogy találunk olyat, aki szívesen dolgozik neked. Akár Kalácsfalván, akár Amonon. Biztos van olyan is, aki finomat főz.
*Persze aztán lehet, hogy Cha'yssnak a Kalmár konyhája után nem lenne a fogára való a tharg házvezető főztje, de ez már ugye legyen Cha'yss problémája.*
- Körbekérdezni Kalácsfalván, vagy megkenni vérrel a kardod?
*Kérdezi rezzenéstelen arccal és teljesen komolyan.*
*Kényelmetlenül érzi magát, hogy előző napi ruháit viseli, meglehet, hogy csupán egy gazdagnegyedi berögződés ez nála, de akkor is rosszul érzi magát miatta. A vérmocskos, lyukas blúz kifejezetten frusztráló, bár valamennyit dob ezen kellemetlen érzésén az, hogy a reggeli még nála is pocsékabbul néz ki.*
- Mármint, hogy direkt rontotta-e el, hogy máskor ne kérd ilyesmire. Meglehet. Bár lehet, hogy így szereti.
*Halkan nevet, közben pedig két kétszersültet kezd el egymáshoz dörgölni, hogy ezzel mindkettőről ledarálja az elszenesedett részeket. Végül is elég jól sikerül, az egyiket Cha'yssnak adja, a másikat elrágcsálja. Nem különösebb étvággyal, de ezután már fel sem tűnik, hogy a tea is majdnem ihatatlan.*
- Azért ne gondold túl.
*Félszegen elmosolyodik, hogy intrikus királynő válna belőle.*
- Igyekszem jó viszonyt ápolni az "alattvalókkal", meghallgatom őket, ha bajuk van, próbálok segíteni. Hálásak érte, elmondanak dolgokat. Némelyiknek fizetek, hogy mossa a szennyesem, elkészítse a fürdőm, ilyesmik. Azért senkinek nem adok pénzt, hogy megfigyeljen másokat és jelentsen róluk.
*Hátradől, kezei között a bögre, amiből nem iszik ugyan, de kellemesen melengeti a kezeit. Ez utóbbi talán megfontolandó lenne, de végül is Cha'ysst ráküldte a városban kirándulgató Habrertusra, hogy mit is művel, ha nem a kancellárián időzik.*
- De azért nem akarsz magadra haragítani.
*Az alany persze általános és Aenaet ismerve, nehéz elképzelni róla, hogy bosszúszomjtól vezérelve megkeserítené bárki életét. Bár ki tudja? Végül is Kagan vére, biztosan képes lenne ilyesmire.*
- Biztos vagyok benne, hogy találunk olyat, aki szívesen dolgozik neked. Akár Kalácsfalván, akár Amonon. Biztos van olyan is, aki finomat főz.
*Persze aztán lehet, hogy Cha'yssnak a Kalmár konyhája után nem lenne a fogára való a tharg házvezető főztje, de ez már ugye legyen Cha'yss problémája.*
- Körbekérdezni Kalácsfalván, vagy megkenni vérrel a kardod?
*Kérdezi rezzenéstelen arccal és teljesen komolyan.*
3607. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-24 09:08:47
Üzenet elküldve: 2021-11-24 09:08:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
*Learon alig ocsúdik fel ebből a számára nagyon fájó eseményből, hiszen egy mágusnak nem igazán van rosszabb annál, ha tudatát elzárják vagy megzavarják. Rel érintése azonban sokat segít neki és a bátorító hang is erőt önt belé, szóval megembereli magát és lerázza a melankóliát magáról.*
-Abogr nem mindenható, tudom, hiszen elég sokszor segítettem már neki. *Húzza el a száját a mágus, de attól, hogy ezzel tisztában van, még nem lesz jobb, hogy egy ilyen útszéli korcs képes ilyesmire.* ~Meg kell tanulnom valami mágiát amivel megvédhetem az elmémet. Ha jól emlékszem a hold ágon van ilyesmi.~ *Dönti el magában, hogy koncentráltan fog erre figyelni, hiszen még egyszer nagyon ostoba dolog lenne bedőlni egy ilyen trükknek.*
-Bizonyos plusz? *Húzza fel a szemöldökét.*
-Fel kellett volna gyújtanom, mikor először megláttam! Elhitette magáról, hogy milyen tisztelettudó, aztán orvul használta rajtam a piszkos ki trükkjét! Legközelebb szerintem megölöm. *Hangjában azonban nincs düh, csak csalódottság. Szinte már kezdte elhinni, hogy találkozott egy mélységivel, aki ha nem is jó, de legalább jobb mint a többi.*
-Maga azt mondta zenész? Ön is képes erre a dologra? *Utal még vissza a bűbájra amivel megzavarta a fejét a sötételf, miközben Strat tekintetét keresi.*
*Amikor Relael felmegy a kislányért, Learon egy pár pillanatig még bámul utána, azon gondolkodva, hogy lehet jobb lenne, ha ő is menne, hátha végül Relael úgy dönt, hogy nem mutatja meg neki a gyermeket, de aztán az alapvető illemszabályoknak engedve nem megy be egy olyan helyre, az emeletre, ahova nem hívták. Szerencsére a volt nemes hamar megjelenik egy aprócska tüneménnyel a karján, a pásztormágus pedig elbűvölten nézi a csöppséget. Amikor még anyja karjában van, Learon odainteget neki mosolyogva, hogy kicsit megbarátkozzon vele az apróság és nehogy megijedjen tőle.*
-Szabad? *Tartja ki kezét, hogy magához vehesse Elithyënt. Óvatos mozdulattal veszi át, de amikor már karjaiban tartja, láthatja mindenki, hogy avatott mozdulatokkal és biztosan óvja, mintha csak mindig ezt csinálta volna. Baljával még a lányka arcát is megsimítja, miközben hagyja magát elveszni egy pár másodpercig az ártatlan gyermek szürke szempárjában.*
-Hát milyen aranyos vagy már! Meg kell zabálni! *Reméli, hogy Relael nem szeretné hamar visszakapni csemetéjét, hogy továbbra is élvezhesse annak társaságát. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdi ringatni a kislányt.*
-Nem vagyok benne biztos, de úgy érzem valami terved volt vele, hogy idehívtad azt a kettőt, Rel. Máskülönben miért kellett volna tűrni a modorukat? *Hangja mély, zengő és teljesen nyugodt, mert eszében sincs megzavarni a Elithet sőt, tekintetét sem veszi le róla, és végig mosolyog.*
-Elithyën drágaságom, hát anyukád nagyon rossz kislány volt! Majdnem összeugrottunk miatta a rossz bácsival! *Duruzsolja a kislánynak, miközben végig ringatja és fejecskéjét simogatja. Aztán leül az egyik székbe a gyermekkel és mivel annak anyja úgyis felhozta a Sajt-mester ékességét, szép sűrű és barna szakállának egyik tincsével, amit mostanában nem vágott le, így lassan mellkasát érinti, elkezdi csiklandozni az lányka orrát.*
-Hát nézzetek oda milyen bájos! *Néz körbe csillogó szemekkel, hogy a többiek biztos lássák, hogy mit csinálnak ezek ketten.*
//Senkik Földje//
*Learon alig ocsúdik fel ebből a számára nagyon fájó eseményből, hiszen egy mágusnak nem igazán van rosszabb annál, ha tudatát elzárják vagy megzavarják. Rel érintése azonban sokat segít neki és a bátorító hang is erőt önt belé, szóval megembereli magát és lerázza a melankóliát magáról.*
-Abogr nem mindenható, tudom, hiszen elég sokszor segítettem már neki. *Húzza el a száját a mágus, de attól, hogy ezzel tisztában van, még nem lesz jobb, hogy egy ilyen útszéli korcs képes ilyesmire.* ~Meg kell tanulnom valami mágiát amivel megvédhetem az elmémet. Ha jól emlékszem a hold ágon van ilyesmi.~ *Dönti el magában, hogy koncentráltan fog erre figyelni, hiszen még egyszer nagyon ostoba dolog lenne bedőlni egy ilyen trükknek.*
-Bizonyos plusz? *Húzza fel a szemöldökét.*
-Fel kellett volna gyújtanom, mikor először megláttam! Elhitette magáról, hogy milyen tisztelettudó, aztán orvul használta rajtam a piszkos ki trükkjét! Legközelebb szerintem megölöm. *Hangjában azonban nincs düh, csak csalódottság. Szinte már kezdte elhinni, hogy találkozott egy mélységivel, aki ha nem is jó, de legalább jobb mint a többi.*
-Maga azt mondta zenész? Ön is képes erre a dologra? *Utal még vissza a bűbájra amivel megzavarta a fejét a sötételf, miközben Strat tekintetét keresi.*
*Amikor Relael felmegy a kislányért, Learon egy pár pillanatig még bámul utána, azon gondolkodva, hogy lehet jobb lenne, ha ő is menne, hátha végül Relael úgy dönt, hogy nem mutatja meg neki a gyermeket, de aztán az alapvető illemszabályoknak engedve nem megy be egy olyan helyre, az emeletre, ahova nem hívták. Szerencsére a volt nemes hamar megjelenik egy aprócska tüneménnyel a karján, a pásztormágus pedig elbűvölten nézi a csöppséget. Amikor még anyja karjában van, Learon odainteget neki mosolyogva, hogy kicsit megbarátkozzon vele az apróság és nehogy megijedjen tőle.*
-Szabad? *Tartja ki kezét, hogy magához vehesse Elithyënt. Óvatos mozdulattal veszi át, de amikor már karjaiban tartja, láthatja mindenki, hogy avatott mozdulatokkal és biztosan óvja, mintha csak mindig ezt csinálta volna. Baljával még a lányka arcát is megsimítja, miközben hagyja magát elveszni egy pár másodpercig az ártatlan gyermek szürke szempárjában.*
-Hát milyen aranyos vagy már! Meg kell zabálni! *Reméli, hogy Relael nem szeretné hamar visszakapni csemetéjét, hogy továbbra is élvezhesse annak társaságát. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdi ringatni a kislányt.*
-Nem vagyok benne biztos, de úgy érzem valami terved volt vele, hogy idehívtad azt a kettőt, Rel. Máskülönben miért kellett volna tűrni a modorukat? *Hangja mély, zengő és teljesen nyugodt, mert eszében sincs megzavarni a Elithet sőt, tekintetét sem veszi le róla, és végig mosolyog.*
-Elithyën drágaságom, hát anyukád nagyon rossz kislány volt! Majdnem összeugrottunk miatta a rossz bácsival! *Duruzsolja a kislánynak, miközben végig ringatja és fejecskéjét simogatja. Aztán leül az egyik székbe a gyermekkel és mivel annak anyja úgyis felhozta a Sajt-mester ékességét, szép sűrű és barna szakállának egyik tincsével, amit mostanában nem vágott le, így lassan mellkasát érinti, elkezdi csiklandozni az lányka orrát.*
-Hát nézzetek oda milyen bájos! *Néz körbe csillogó szemekkel, hogy a többiek biztos lássák, hogy mit csinálnak ezek ketten.*
3606. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-23 22:12:21
Üzenet elküldve: 2021-11-23 22:12:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Az éhes gyomor mindkettőjüket kikergeti az ágyból és míg az igric a kulcsárért kiált és a keresésére indul a házban, addig Aenae a takaró alá bújik és később összeszedi magát.
Amíg a kulcsár a konyhában sürög, ő egy prémes kabátot véve magára megjárja az istállót, hogy megnézze a lovakat. Úgy tűnik, a kulcsár jól tartja őket, de szereznie kell pár embert, akik a gondjukat viselik és odafigyelnek rájuk. Ha tényleg lótenyészetet szeretne, akkor szüksége lesz egy jó lósuttogóra vagy druidára. Eszébe jut az, amelyikkel Aztyan üzletelt, de kétli, hogy ő eljönne ide. A druidák vándor népek, nem kedvelik az állandóságot. De egy próbát megér.
Amikor aztán leülnek az asztalhoz és végignéz a felhozatalon, aztán meg is kóstolja, rájön, hogy a kulcsár botrányos szakács lehet, vagy direkt rontotta el ennyire a reggelit, hogy soha többet ne kérje meg ilyenre. A lósuttogó mellett egy rendes házvezetőnőre is szüksége lesz. Egy rendes, wegtoreni tenyeres-talpas nőre, aki jól főz és az se baj, ha nem beszéli a közöst.
Aeanenek se tetszik a reggeli és még annyit se eszik, mint amennyit az igric.*
- Még az is jobb ízű lehet, mint ez. *Piszkálja meg a tojást.*
- Szerinted direkt rontotta el? *Kérdi mosolyogva, mert valaki nem lehet ennyire béna. Ha így főz magának is, akkor a gyomra vasból lehet és nem érez ízeket.*
- Nocsak. *Veszi kezébe a bögrét elmosolyodva.*
- A végén még egy valódi intrikus királynő válik belőled. Tényleg vannak embereid? *Kérdi és elfeledkezve arról, hogy milyen rossz is a tea íze, beleiszik, hogy fintorgó képpel nyelje le a keserű, túlforralt italt.*
- Blöeh. *Még a hideg is kirázza.*
- Szereznem kell egy házvezetőnőt, egy lovászt és pár embert az udvarházba. Szerinted honnan kerítsek ilyeneket. Az se baj, ha megbízhatók és értik a dolgukat. *Mondja letéve a bögrét és kartávolságon kívülre tolja, nehogy újra beleigyon. Aenae van itthon ezen a földön, talán ő tudna ajánlani neki olyanokat, akik ideköltözhetnének a munkára.*
- Öltözzünk fel és kezdjünk neki. *Sóhajtja. Ugyan nem evett sokat, de valamennyit mégis. Az elég lesz egy időre és ha más nem, akkor majd a Vaskorsóban esznek valamit. Ám nem fejezi ki egyértelműen, mire gondol. Hogy a szellem dolgában vagy a cselédek és munkások dolgában járjanak el.*
*Az éhes gyomor mindkettőjüket kikergeti az ágyból és míg az igric a kulcsárért kiált és a keresésére indul a házban, addig Aenae a takaró alá bújik és később összeszedi magát.
Amíg a kulcsár a konyhában sürög, ő egy prémes kabátot véve magára megjárja az istállót, hogy megnézze a lovakat. Úgy tűnik, a kulcsár jól tartja őket, de szereznie kell pár embert, akik a gondjukat viselik és odafigyelnek rájuk. Ha tényleg lótenyészetet szeretne, akkor szüksége lesz egy jó lósuttogóra vagy druidára. Eszébe jut az, amelyikkel Aztyan üzletelt, de kétli, hogy ő eljönne ide. A druidák vándor népek, nem kedvelik az állandóságot. De egy próbát megér.
Amikor aztán leülnek az asztalhoz és végignéz a felhozatalon, aztán meg is kóstolja, rájön, hogy a kulcsár botrányos szakács lehet, vagy direkt rontotta el ennyire a reggelit, hogy soha többet ne kérje meg ilyenre. A lósuttogó mellett egy rendes házvezetőnőre is szüksége lesz. Egy rendes, wegtoreni tenyeres-talpas nőre, aki jól főz és az se baj, ha nem beszéli a közöst.
Aeanenek se tetszik a reggeli és még annyit se eszik, mint amennyit az igric.*
- Még az is jobb ízű lehet, mint ez. *Piszkálja meg a tojást.*
- Szerinted direkt rontotta el? *Kérdi mosolyogva, mert valaki nem lehet ennyire béna. Ha így főz magának is, akkor a gyomra vasból lehet és nem érez ízeket.*
- Nocsak. *Veszi kezébe a bögrét elmosolyodva.*
- A végén még egy valódi intrikus királynő válik belőled. Tényleg vannak embereid? *Kérdi és elfeledkezve arról, hogy milyen rossz is a tea íze, beleiszik, hogy fintorgó képpel nyelje le a keserű, túlforralt italt.*
- Blöeh. *Még a hideg is kirázza.*
- Szereznem kell egy házvezetőnőt, egy lovászt és pár embert az udvarházba. Szerinted honnan kerítsek ilyeneket. Az se baj, ha megbízhatók és értik a dolgukat. *Mondja letéve a bögrét és kartávolságon kívülre tolja, nehogy újra beleigyon. Aenae van itthon ezen a földön, talán ő tudna ajánlani neki olyanokat, akik ideköltözhetnének a munkára.*
- Öltözzünk fel és kezdjünk neki. *Sóhajtja. Ugyan nem evett sokat, de valamennyit mégis. Az elég lesz egy időre és ha más nem, akkor majd a Vaskorsóban esznek valamit. Ám nem fejezi ki egyértelműen, mire gondol. Hogy a szellem dolgában vagy a cselédek és munkások dolgában járjanak el.*
3605. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-23 19:48:07
Üzenet elküldve: 2021-11-23 19:48:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Majdnem átesik azon a bizonyos ponton, mikor már hasztalan tovább küzdeni az ébrenlétért, mert elvesztette a csatát. Ehhez persze minden adott, egyfajta kellemes fáradtság, kielégített vágyak és a füle alatt a férfi egyenletes szívverése. Csak az a fránya gyomorkorgás ne lenne, akkor ő sem ébredne meg és Cha'yss sem szólalna meg.*
- Mmm.
*Nyög valamit és már tudja, hogy ez a tökéletes pillanat arra, hogy lehengeredjen a másikról, még lehetőleg azelőtt, hogy újabb gyomorkorgások teljesen felzavarnák. Mikor pedig Cha'yss teste már nem melegíti, akkor rögtön a takaró alá gömbölyödik kicsit dideregve. Az imént bezzeg cseppet sem fázott! Még takaró nélkül sem!*
- Kéne.
*Egy pillanatra megjelenik lelki szemei előtt a konyha képe, meg az, hogy ő tüsténkedik benne. Egyrészről émelyítőn cukormázas kép, másrészt ijesztő is, hisz nem egy kimondott konyhatündér. Szerencsére ezt a (rém)képet egykettőre eloszlatja a férfi, mikor a kulcsárát kezdi szólongatni. Aenae szerint talán kicsit túl hangosan is, de a fejére húzott párna jelentősen tompítja Cha'yss kiabálását.
Azután kell csak fel, hogy a férfi már a kulcsár után kajtatva elhagyta a szobát. Rossz hír neki, hogy csak az előző napi ruhája van, azok a ruhák ugyanis, amiket hozni akart két napja, a thargarodi lakosztályban hevernek szanaszét, mikor dühében szétdobálta őket a trónteremben történt szóváltás után. Majd felszalaszt valakit a hegyre, hogy szedje össze, hozza le. Addig is kénytelen beérni többek vérfoltos és lyukas blúzzal. Elég egy pillantás a tükörre ahhoz, hogy megállapítsa, csak a vasorr hiányzik ahhoz, hogy úgy nézzen ki, mint a mesék gonosz banyái, azok haja lehet ilyen szénakazal és arcuk sápadt.
Mire Cha'yss előkeríti a kulcsárt és amaz elkészíti a reggelit addigra Aenae is ráncba szedi magát nagyjából. A feltálalt ételt rezzenéstelen arccal nézi, még udvariasan meg is köszöni, de már ekkor tudja, hogy nem fogja megenni. Szárazat nyel, de aztán a kezét is kénytelen a szája elé kapni, felfordul a gyomra, a tenyerébe káromkodik, így nem is igazán érteni, hogy mit mond. Szüksége van pár percre ahhoz, hogy összeszedje magát és legyőzze a tányérba rókázási ingerét. Az egészben a legszörnyűbb az, hogy tudja, maga is ilyet szolgált volna fel.*
- Ki kell. Rituálisan. Utána megisszuk a vérét.
*Arca mosolytalan, mintha egészen komolyan gondolná a dolgot. Végül is előző nap arról beszéltek, hogy ilyesmihez kell folyamodni, szóval épp kapóra jönne a dolog.*
- Biztos vagyok benne, hogy Habrertus embere. Mivel az enyém biztosan nem.
*Majdnem átesik azon a bizonyos ponton, mikor már hasztalan tovább küzdeni az ébrenlétért, mert elvesztette a csatát. Ehhez persze minden adott, egyfajta kellemes fáradtság, kielégített vágyak és a füle alatt a férfi egyenletes szívverése. Csak az a fránya gyomorkorgás ne lenne, akkor ő sem ébredne meg és Cha'yss sem szólalna meg.*
- Mmm.
*Nyög valamit és már tudja, hogy ez a tökéletes pillanat arra, hogy lehengeredjen a másikról, még lehetőleg azelőtt, hogy újabb gyomorkorgások teljesen felzavarnák. Mikor pedig Cha'yss teste már nem melegíti, akkor rögtön a takaró alá gömbölyödik kicsit dideregve. Az imént bezzeg cseppet sem fázott! Még takaró nélkül sem!*
- Kéne.
*Egy pillanatra megjelenik lelki szemei előtt a konyha képe, meg az, hogy ő tüsténkedik benne. Egyrészről émelyítőn cukormázas kép, másrészt ijesztő is, hisz nem egy kimondott konyhatündér. Szerencsére ezt a (rém)képet egykettőre eloszlatja a férfi, mikor a kulcsárát kezdi szólongatni. Aenae szerint talán kicsit túl hangosan is, de a fejére húzott párna jelentősen tompítja Cha'yss kiabálását.
Azután kell csak fel, hogy a férfi már a kulcsár után kajtatva elhagyta a szobát. Rossz hír neki, hogy csak az előző napi ruhája van, azok a ruhák ugyanis, amiket hozni akart két napja, a thargarodi lakosztályban hevernek szanaszét, mikor dühében szétdobálta őket a trónteremben történt szóváltás után. Majd felszalaszt valakit a hegyre, hogy szedje össze, hozza le. Addig is kénytelen beérni többek vérfoltos és lyukas blúzzal. Elég egy pillantás a tükörre ahhoz, hogy megállapítsa, csak a vasorr hiányzik ahhoz, hogy úgy nézzen ki, mint a mesék gonosz banyái, azok haja lehet ilyen szénakazal és arcuk sápadt.
Mire Cha'yss előkeríti a kulcsárt és amaz elkészíti a reggelit addigra Aenae is ráncba szedi magát nagyjából. A feltálalt ételt rezzenéstelen arccal nézi, még udvariasan meg is köszöni, de már ekkor tudja, hogy nem fogja megenni. Szárazat nyel, de aztán a kezét is kénytelen a szája elé kapni, felfordul a gyomra, a tenyerébe káromkodik, így nem is igazán érteni, hogy mit mond. Szüksége van pár percre ahhoz, hogy összeszedje magát és legyőzze a tányérba rókázási ingerét. Az egészben a legszörnyűbb az, hogy tudja, maga is ilyet szolgált volna fel.*
- Ki kell. Rituálisan. Utána megisszuk a vérét.
*Arca mosolytalan, mintha egészen komolyan gondolná a dolgot. Végül is előző nap arról beszéltek, hogy ilyesmihez kell folyamodni, szóval épp kapóra jönne a dolog.*
- Biztos vagyok benne, hogy Habrertus embere. Mivel az enyém biztosan nem.
3604. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-23 19:03:09
Üzenet elküldve: 2021-11-23 19:03:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Megelégszik azzal, hogy a lány elismétli helyesen, hogy Kathlyn milyen fegyver valójában. Úgy tartja, nem lenne most jó döntés még olajat önteni a tűzre. Legalább ennyit elért. Már ellenkezne az ellen is, hogy márpedig tudja, de az ölébe mászó Aenae teljesen elfeledteti vele.
Semmiféle ellevetése nincs az ellen, hogy a reggelt egy kiadós liezonnal kezdjék. A közérzetén is javít és a reggel így valóban jól indulhat mindkettőjüknek.
Miután kellemesen töltötték az időt egymással, már szinte teljesen elfeledve a reggeli vitát, elégedetten fekszik, mellkasán a lánnyal. Ujjai a hajával babrálnak, hunyt szemmel azon tűnődik, hogy talán tényleg ki sem kellene kelniük az ágyból. Most minden olyan nyugodt, olyan kellemes. Hozathatnának az ágyba ételt és italt a kulcsárral, ki sem kellene kelniük az ágyból. El-elragadja az álom, vagyis rövidke időkre visszaalszik és nem bánja, hogy Aeane küzd mellette ugyanez ellen. Amikor aztán a lány gyomra megkordul, ki sem nyitja a szemét, csak tréfálkozva megkérdi.*
- Mondtál valamit? *Érdeklődik.*
- Együnk valamit, mielőtt nekikezdünk? *Teszi hozzá a kérdést. Mindketten tudják, mire gondol és talán nem a legalkalmasabb pillanat, hogy megkérdezze, de talán ennél jobb alkalom nem is lesz. Mindketten nyugodtak és békések, talán meg tudnak egyezni.
Ha végül kikelnek, álmosan ül fel az ágy szélén és húz magára nadrágot, majd egy inget is.*
- Merre lehet a kulcsár? *Kérdi, de kérdése költői, mert honnan is tudhatná a lány, hogy a lókötő merre héderel.*
- KULCSÁR! *Kiáltja el magát az ajtóban a konyha felé tartva és ha kell, megismétli még párszor. Ha pedig előkerült, akkor megkéri, hogy készítsen nekik reggelit.
Azon már meg sem lepődik, hogy a fertályórás várakozás után a reggeli pocsék lesz. Elégetett kolbász, szétfőzött tojás, ihatatlan tea és ehetetlen kétszersült.*
- Ezt a fickót ki kell nyírnom. *Dobja a feketére kozmált kolbászvéget a tányérjára az igric az asztalnál.*
- Egyrészt mert Habrertus embere lehet, másrészt mert ilyen ehetetlen szart tesz elénk. *Tréfálkozik csak, ezt látni rajta, de azért félig komolyan gondolja.*
*Megelégszik azzal, hogy a lány elismétli helyesen, hogy Kathlyn milyen fegyver valójában. Úgy tartja, nem lenne most jó döntés még olajat önteni a tűzre. Legalább ennyit elért. Már ellenkezne az ellen is, hogy márpedig tudja, de az ölébe mászó Aenae teljesen elfeledteti vele.
Semmiféle ellevetése nincs az ellen, hogy a reggelt egy kiadós liezonnal kezdjék. A közérzetén is javít és a reggel így valóban jól indulhat mindkettőjüknek.
Miután kellemesen töltötték az időt egymással, már szinte teljesen elfeledve a reggeli vitát, elégedetten fekszik, mellkasán a lánnyal. Ujjai a hajával babrálnak, hunyt szemmel azon tűnődik, hogy talán tényleg ki sem kellene kelniük az ágyból. Most minden olyan nyugodt, olyan kellemes. Hozathatnának az ágyba ételt és italt a kulcsárral, ki sem kellene kelniük az ágyból. El-elragadja az álom, vagyis rövidke időkre visszaalszik és nem bánja, hogy Aeane küzd mellette ugyanez ellen. Amikor aztán a lány gyomra megkordul, ki sem nyitja a szemét, csak tréfálkozva megkérdi.*
- Mondtál valamit? *Érdeklődik.*
- Együnk valamit, mielőtt nekikezdünk? *Teszi hozzá a kérdést. Mindketten tudják, mire gondol és talán nem a legalkalmasabb pillanat, hogy megkérdezze, de talán ennél jobb alkalom nem is lesz. Mindketten nyugodtak és békések, talán meg tudnak egyezni.
Ha végül kikelnek, álmosan ül fel az ágy szélén és húz magára nadrágot, majd egy inget is.*
- Merre lehet a kulcsár? *Kérdi, de kérdése költői, mert honnan is tudhatná a lány, hogy a lókötő merre héderel.*
- KULCSÁR! *Kiáltja el magát az ajtóban a konyha felé tartva és ha kell, megismétli még párszor. Ha pedig előkerült, akkor megkéri, hogy készítsen nekik reggelit.
Azon már meg sem lepődik, hogy a fertályórás várakozás után a reggeli pocsék lesz. Elégetett kolbász, szétfőzött tojás, ihatatlan tea és ehetetlen kétszersült.*
- Ezt a fickót ki kell nyírnom. *Dobja a feketére kozmált kolbászvéget a tányérjára az igric az asztalnál.*
- Egyrészt mert Habrertus embere lehet, másrészt mert ilyen ehetetlen szart tesz elénk. *Tréfálkozik csak, ezt látni rajta, de azért félig komolyan gondolja.*
3603. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-23 18:09:59
Üzenet elküldve: 2021-11-23 18:09:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Valuryen szórakozottsága nyilvánvaló okokból saját magának sosem tűnik fel, s amíg külön rá nem kérdez valaki, vagy teszi szóvá addig meg főleg.*
-Talán idővel nekem is el kellene látogatnom. Bár Eeyr templomában is régen jártam, biztos hiányol már.
*Mosolyog kedvesen, és ha esetleg Rheia egyáltalán nem hisz ezekben az istenségekben, az őt abszolút nem zavarja, és nem is akarná győzködni róla, hisz mindenkinek saját joga abban hinni, amiben csak akar, amíg ezzel másnak nem árt.*
-Ez roppant érdekesen hangzik. Persze tudom, hogy ez furcsa lehet, hisz valószínűleg neked ez egy teljesen természetes dolog.
*Ismét egy olyan dolog, amire talán sokan nem is gondolnak.*
-Te is javasasszony vagy?
*Talán ez a kérdés már érdekesebb lehet.*
-Lehet valaki javasasszony az ezzel járó szerep betöltése nélkül is? Teszem azt csak a tudással, vagy ez inkább egy életforma?
*Aprót sóhajt a rajzolás dolgára, úgy látszik, hogy magának kell megtanulnia ezt az igencsak nemes képességet.*
-Azért köszönöm! Szeretnék írni egy könyvet, mindenféle csodás történetekről, hősökről, létezett vagy kitalált kalandjaikról, és jó lenne benne pár rajz is ugyebár, úgy mégiscsak jobban esik az egyszerű embernek elképzelnie egy hatalmas fenevadat, ha látja is. Vagy a bátor javasasszony gyönyörű tekintetét, ami azonnal rabul ejti a segíteni érkező harcos kérges szívét.
*Szépen is hangzik, kár, hogy még egy darab betű sincs belőle papírra vetve. Na de idővel! Először az elhatározás kell, ugyebár. Aztán pedig egy rövid kis eszmecsere után biztatóan áll egy kicsit hátrébb, teret hagyva hogy szárnyalhasson a nő mágiája. ~Gyerünk, menni fog! Ne izgulj és menni fog!~ Gondolja magában, ahogy csillogó szemekkel figyel az első úgynevezett tanítványára, hisz korábban még senkinek sem volt alkalma tudást átadni, így ő maga is nagyon izgul. Aztán pedig valóra válik a csoda, friss élet serken a fa törzsén, megannyi kis bimbó és rügy fakad ki, amik valószínűleg idővel újabb életet fakasztanak majd.*
-Őstehetség vagy mondhatom! Nézd csak hogy örül az a fa neked!
*Halkan meg is tapsolja a másikat, miközben a szája szinte a füléig ér.*
-
*Valuryen szórakozottsága nyilvánvaló okokból saját magának sosem tűnik fel, s amíg külön rá nem kérdez valaki, vagy teszi szóvá addig meg főleg.*
-Talán idővel nekem is el kellene látogatnom. Bár Eeyr templomában is régen jártam, biztos hiányol már.
*Mosolyog kedvesen, és ha esetleg Rheia egyáltalán nem hisz ezekben az istenségekben, az őt abszolút nem zavarja, és nem is akarná győzködni róla, hisz mindenkinek saját joga abban hinni, amiben csak akar, amíg ezzel másnak nem árt.*
-Ez roppant érdekesen hangzik. Persze tudom, hogy ez furcsa lehet, hisz valószínűleg neked ez egy teljesen természetes dolog.
*Ismét egy olyan dolog, amire talán sokan nem is gondolnak.*
-Te is javasasszony vagy?
*Talán ez a kérdés már érdekesebb lehet.*
-Lehet valaki javasasszony az ezzel járó szerep betöltése nélkül is? Teszem azt csak a tudással, vagy ez inkább egy életforma?
*Aprót sóhajt a rajzolás dolgára, úgy látszik, hogy magának kell megtanulnia ezt az igencsak nemes képességet.*
-Azért köszönöm! Szeretnék írni egy könyvet, mindenféle csodás történetekről, hősökről, létezett vagy kitalált kalandjaikról, és jó lenne benne pár rajz is ugyebár, úgy mégiscsak jobban esik az egyszerű embernek elképzelnie egy hatalmas fenevadat, ha látja is. Vagy a bátor javasasszony gyönyörű tekintetét, ami azonnal rabul ejti a segíteni érkező harcos kérges szívét.
*Szépen is hangzik, kár, hogy még egy darab betű sincs belőle papírra vetve. Na de idővel! Először az elhatározás kell, ugyebár. Aztán pedig egy rövid kis eszmecsere után biztatóan áll egy kicsit hátrébb, teret hagyva hogy szárnyalhasson a nő mágiája. ~Gyerünk, menni fog! Ne izgulj és menni fog!~ Gondolja magában, ahogy csillogó szemekkel figyel az első úgynevezett tanítványára, hisz korábban még senkinek sem volt alkalma tudást átadni, így ő maga is nagyon izgul. Aztán pedig valóra válik a csoda, friss élet serken a fa törzsén, megannyi kis bimbó és rügy fakad ki, amik valószínűleg idővel újabb életet fakasztanak majd.*
-Őstehetség vagy mondhatom! Nézd csak hogy örül az a fa neked!
*Halkan meg is tapsolja a másikat, miközben a szája szinte a füléig ér.*
-
3602. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-23 08:17:48
Üzenet elküldve: 2021-11-23 08:17:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Csak nehogy meggondoljam magam!
*Jegyzi meg epésen, természetesen csakis azért, hogy Learon nehogy a kelleténél jobban elbízza magát. De azért a sunyi kis mosoly ott bujkál a szája szegletében, ami rögtön le is buktatja, hogy a felét sem gondolja komolyan.*
- Azt majd még meglátjuk. De már biztos, hogy valóban jó vendéglátó.
*Ért is egyet Norennel. Hisz kevés olyan ember van, aki ennyire könnyedén vagy könnyelműen beenged akárkit a birtokára. Akivel az elejétől kezdve ilyen jól el tud csevegni, meg hát az sem utolsó sor, hogy máris a kezét markolja, akár a romantikázó suhancok a holdfényes éjszakában.
Azt viszont jó még tudni, hogy mással is ilyen barátságos. Legalábbis azt véli leszűrni abból a bizonyos borozgatásból. Ami nem mást takar, minthogy nem csak arról van szó, hogy a pásztormágus megjátssza magát a lány előtt. Hanem valóban kedélyes vendéglátó. Ami csak dob a hangulatán.
Ahogy a gyerekekre terelődik a szó abba már annyira nem szól bele, hiszen ő maga nem ért hozzá hogyan is folynak egy birtokon a munkálatok. Persze fiatalabb korában, mikor még ő is a szülői házban lakott nem egyszer fogták őt is munkára. Meg szívesen is segített, de az ő birtokuk nem volt olyan hatalmas, hogy komoly, megterhelő munkákat kellet volna végeznie. Java részében úgy is övé volt a női munka, mint a takarítás, főzés. A többire ott volt a két bátyja.*
- Nekem is szimpatikusak.
*Mosolyodik eltűnődve. Még a két kis csibészre sem tudna rosszat mondani. Főleg a kicsire a szégyenlős tekintetével. Egészen zabálni való. A nagy már kissé zavarba ejtő azzal a gyanúsan sokat tudó arcával, amivel nem is olyan rég jutalmazta meg a lányt, de azon igyekszik is gyorsan túltennie magát.
Learonnak viszont nincs ilyen szerencséje. Hamar kiderül, hogy a számolgatása egyszerű hecc, de miért is ne akarna megsértődni rajta? Persze pusztán csak mókából.*
- Ó, te gazember.
*Húzza össze a szemeit, ahogy szabad kezével a férfi mezítelen mellkasába csíp. De azért a pukkancs tekintet hamar kuncogásba fullad. Hiszen, ha a férfi napi szinten hordana haza nőket ahhoz sem lenne sok köze ugyebár. De azért megkönnyebbülés száll rá, mikor kiderül, hogy ez nem túl gyakori elfoglaltsága a pásztormágusnak.*
- Azt hiszed, hogy a bárányka nem tud egyedül mosdani?
*Vonja fel a szemöldökeit, mintha valóban meglepné a célozgatás, hogy talán Nys nem egyedül fogja élvezni a tiszta víz simogatását. Pedig nem titkolt gondolata, hogy nem bánná, ha ott is társul maradna Learon. De nem árt kicsit letörni a magabiztosságából. Azt amúgy is szereti, ha a férfiakat elbizonytalanítja a dolgukban. Kár lenne, ha most éppen a pásztormágussal tenne kivételt.*
- Hát, ha jól viselkedsz talán elárulja neked a bárányka. De annyit azért már most elmondhat, hogy nem menthetetlen a helyzeted.
*Vigyorodik el szélesen. Közben pedig szerencsére már meg is érkeznek a házba. Ami nem jelent mást, minthogy hamarosan gyümölcslézhet, azután pedig egyenes az út a fürdőig. Ahogy belépnek elsőre körbe sem kémlel, így teljes érdektelenséggel legyint is a férfi szabadkozására.*
- Ugyan, senki sem ilyenre készül, mikor felkel reggelente.
*Válaszolja, majd már csak akkor néz alaposabban körbe, mikor a férfi eltűnik, hogy megszerezze az italt. Tényleg nem lehet panasza. Szépnek és tisztának tűnik a ház. Az a pár asztalon hagyott edény és a kihúzott szék meg nem akkora tragédia, hogy neki probléma legyen. Egy házat amúgy sem egyszerű állandóan tökéletes rendben tartani. Főleg, ha az embernek van ezer és más dolga. A mustrát csak akkor fejezi be, amikor Learon visszatér a kancsóval. A szeme fel is csillan hamar, majd ajkait körbenyalva, teljes otthonossággal huppan is le a kihúzott székre. Ha már úgy hagyták legalább hasznát veheti. Még akkor is, ha nem kínálták még hellyel. De talán ekkora illetlenséget még megengedhet magának.*
- Akkor igyunk. Azután tényleg ideje lesz már annak a megígért dézsa víznek.
*Emeli is fel mutatóujját intőleg, hogy Learonnak eszébe se jusson megfeledkezni róla.*
- Csak nehogy meggondoljam magam!
*Jegyzi meg epésen, természetesen csakis azért, hogy Learon nehogy a kelleténél jobban elbízza magát. De azért a sunyi kis mosoly ott bujkál a szája szegletében, ami rögtön le is buktatja, hogy a felét sem gondolja komolyan.*
- Azt majd még meglátjuk. De már biztos, hogy valóban jó vendéglátó.
*Ért is egyet Norennel. Hisz kevés olyan ember van, aki ennyire könnyedén vagy könnyelműen beenged akárkit a birtokára. Akivel az elejétől kezdve ilyen jól el tud csevegni, meg hát az sem utolsó sor, hogy máris a kezét markolja, akár a romantikázó suhancok a holdfényes éjszakában.
Azt viszont jó még tudni, hogy mással is ilyen barátságos. Legalábbis azt véli leszűrni abból a bizonyos borozgatásból. Ami nem mást takar, minthogy nem csak arról van szó, hogy a pásztormágus megjátssza magát a lány előtt. Hanem valóban kedélyes vendéglátó. Ami csak dob a hangulatán.
Ahogy a gyerekekre terelődik a szó abba már annyira nem szól bele, hiszen ő maga nem ért hozzá hogyan is folynak egy birtokon a munkálatok. Persze fiatalabb korában, mikor még ő is a szülői házban lakott nem egyszer fogták őt is munkára. Meg szívesen is segített, de az ő birtokuk nem volt olyan hatalmas, hogy komoly, megterhelő munkákat kellet volna végeznie. Java részében úgy is övé volt a női munka, mint a takarítás, főzés. A többire ott volt a két bátyja.*
- Nekem is szimpatikusak.
*Mosolyodik eltűnődve. Még a két kis csibészre sem tudna rosszat mondani. Főleg a kicsire a szégyenlős tekintetével. Egészen zabálni való. A nagy már kissé zavarba ejtő azzal a gyanúsan sokat tudó arcával, amivel nem is olyan rég jutalmazta meg a lányt, de azon igyekszik is gyorsan túltennie magát.
Learonnak viszont nincs ilyen szerencséje. Hamar kiderül, hogy a számolgatása egyszerű hecc, de miért is ne akarna megsértődni rajta? Persze pusztán csak mókából.*
- Ó, te gazember.
*Húzza össze a szemeit, ahogy szabad kezével a férfi mezítelen mellkasába csíp. De azért a pukkancs tekintet hamar kuncogásba fullad. Hiszen, ha a férfi napi szinten hordana haza nőket ahhoz sem lenne sok köze ugyebár. De azért megkönnyebbülés száll rá, mikor kiderül, hogy ez nem túl gyakori elfoglaltsága a pásztormágusnak.*
- Azt hiszed, hogy a bárányka nem tud egyedül mosdani?
*Vonja fel a szemöldökeit, mintha valóban meglepné a célozgatás, hogy talán Nys nem egyedül fogja élvezni a tiszta víz simogatását. Pedig nem titkolt gondolata, hogy nem bánná, ha ott is társul maradna Learon. De nem árt kicsit letörni a magabiztosságából. Azt amúgy is szereti, ha a férfiakat elbizonytalanítja a dolgukban. Kár lenne, ha most éppen a pásztormágussal tenne kivételt.*
- Hát, ha jól viselkedsz talán elárulja neked a bárányka. De annyit azért már most elmondhat, hogy nem menthetetlen a helyzeted.
*Vigyorodik el szélesen. Közben pedig szerencsére már meg is érkeznek a házba. Ami nem jelent mást, minthogy hamarosan gyümölcslézhet, azután pedig egyenes az út a fürdőig. Ahogy belépnek elsőre körbe sem kémlel, így teljes érdektelenséggel legyint is a férfi szabadkozására.*
- Ugyan, senki sem ilyenre készül, mikor felkel reggelente.
*Válaszolja, majd már csak akkor néz alaposabban körbe, mikor a férfi eltűnik, hogy megszerezze az italt. Tényleg nem lehet panasza. Szépnek és tisztának tűnik a ház. Az a pár asztalon hagyott edény és a kihúzott szék meg nem akkora tragédia, hogy neki probléma legyen. Egy házat amúgy sem egyszerű állandóan tökéletes rendben tartani. Főleg, ha az embernek van ezer és más dolga. A mustrát csak akkor fejezi be, amikor Learon visszatér a kancsóval. A szeme fel is csillan hamar, majd ajkait körbenyalva, teljes otthonossággal huppan is le a kihúzott székre. Ha már úgy hagyták legalább hasznát veheti. Még akkor is, ha nem kínálták még hellyel. De talán ekkora illetlenséget még megengedhet magának.*
- Akkor igyunk. Azután tényleg ideje lesz már annak a megígért dézsa víznek.
*Emeli is fel mutatóujját intőleg, hogy Learonnak eszébe se jusson megfeledkezni róla.*
3601. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-23 07:55:30
Üzenet elküldve: 2021-11-23 07:55:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
*Ysanee valódi természetéről voltak már sejtelmei, hiszen a hasonló hasonlót vonz elven találta meg Relael eddig a "barátait". A lány mosolya és Salwar szavai viszont kezdenek túl soknak bizonyulni, ennek okán ökölbe szorított kézzel igyekszik csillapítani indulatait. De körmeit hiába vágja tenyerébe az ötletek heves hada nem csitul. Utolsó tiszta pillanatában még felvont szemöldökökkel néz a távozókra, mosolya rendületlen terpeszkedik arcán, ezúttal viszont önelégültséget rejt magában.
~ Ami azt illeti ez nem is rossz ötlet. Tetszik. ~
A kontrollra viszont szüksége van, ezért csitítani kezdi a fejében lévő zűrzavart. Észre sem veszi, hogy hány pillanat telik el miközben ő az asztalnál ül, látszólag gondolataiba veszve, amikor széles mosollyal arcán megfordul, hogy végre Stratra és Learonra figyelhessen. Mindez váratlanul, szélvihar módjára történik, talán meg is ijeszti hirtelenségével a többieket.*
- Nem nem, dehogy.
*Kezével aprókat legyintve marasztalja a tündért.
Különösebb reakció hiányában - hiszen Relael nem adná meg ezzel a párosnak az örömöt - valószínűleg a mélységi és Ysanee távoznak, ettől pedig a házigazda mintha jobb kedvre derülne. Ezen viszont úgy tűnik egyelőre nem osztozik mással, mert Learon még mindig zavarodott és válaszra vár, ami természetesen érthető.*
- Nos *Megköszörüli torkát, hogy a váratlan felhangoltságába sikerüljön némi fegyelmezettséget erőltessen.* Ez amolyan bűvölet volt. Ha elég időt töltesz emberek szórakoztatásával, akkor elsajátíthatóak bizonyos technikák, már amennyiben megvan hozzá az a plusz.
*Biztatóan kezét Learon vállára simítja, hogy némi lelket öntsön belé.*
- De nem kell ilyenek miatt aggódni.
*A másikra kacsint, jelezve felé, hogy számíthat rá, ahogy ő is számíthatott a thargokra akkor, amikor otthonából erőszakosan elüldözték.*
- Igen, igen.
*Ért egyet a gyermek éhségét illetően, és habozás nélkül az emeletre siet. Lentről hallhatóak Relael fürge léptei, majd néhány perc múlva a lépcső felől. Hamarosan megpillanthatják az elf lányt kis hasonmásával karjában, akinek könnyei már arcára száradtak. A gyermek picike, csak szemei hatalmasak amikkel a szobában lévőket kémleli miközben anyja feléjük fordítja.*
- Elithyën, ő itt Learon, ő pedig itt Strat.
*Relael közelebb lép a pásztorhoz, hogyha kedve van akár a kezébe is adhassa a kislányt, aki világos szürke, csodálattal teli szemeit le sem veszi róla.*
- Nem gyakran lát férfiakat, legfeljebb amikor kivisszük sétálni a piacra. Biztos érdekes számára valami ami nagy, és szőrös az arca.
*Magyarázza Relael, miközben Learon közelében maradva figyeli a kettőst, és megigazgatja Eli fakó tincseit, amik alig látszanak annak hófehér, porcelános bőrén.*
//Senkik Földje//
*Ysanee valódi természetéről voltak már sejtelmei, hiszen a hasonló hasonlót vonz elven találta meg Relael eddig a "barátait". A lány mosolya és Salwar szavai viszont kezdenek túl soknak bizonyulni, ennek okán ökölbe szorított kézzel igyekszik csillapítani indulatait. De körmeit hiába vágja tenyerébe az ötletek heves hada nem csitul. Utolsó tiszta pillanatában még felvont szemöldökökkel néz a távozókra, mosolya rendületlen terpeszkedik arcán, ezúttal viszont önelégültséget rejt magában.
~ Ami azt illeti ez nem is rossz ötlet. Tetszik. ~
A kontrollra viszont szüksége van, ezért csitítani kezdi a fejében lévő zűrzavart. Észre sem veszi, hogy hány pillanat telik el miközben ő az asztalnál ül, látszólag gondolataiba veszve, amikor széles mosollyal arcán megfordul, hogy végre Stratra és Learonra figyelhessen. Mindez váratlanul, szélvihar módjára történik, talán meg is ijeszti hirtelenségével a többieket.*
- Nem nem, dehogy.
*Kezével aprókat legyintve marasztalja a tündért.
Különösebb reakció hiányában - hiszen Relael nem adná meg ezzel a párosnak az örömöt - valószínűleg a mélységi és Ysanee távoznak, ettől pedig a házigazda mintha jobb kedvre derülne. Ezen viszont úgy tűnik egyelőre nem osztozik mással, mert Learon még mindig zavarodott és válaszra vár, ami természetesen érthető.*
- Nos *Megköszörüli torkát, hogy a váratlan felhangoltságába sikerüljön némi fegyelmezettséget erőltessen.* Ez amolyan bűvölet volt. Ha elég időt töltesz emberek szórakoztatásával, akkor elsajátíthatóak bizonyos technikák, már amennyiben megvan hozzá az a plusz.
*Biztatóan kezét Learon vállára simítja, hogy némi lelket öntsön belé.*
- De nem kell ilyenek miatt aggódni.
*A másikra kacsint, jelezve felé, hogy számíthat rá, ahogy ő is számíthatott a thargokra akkor, amikor otthonából erőszakosan elüldözték.*
- Igen, igen.
*Ért egyet a gyermek éhségét illetően, és habozás nélkül az emeletre siet. Lentről hallhatóak Relael fürge léptei, majd néhány perc múlva a lépcső felől. Hamarosan megpillanthatják az elf lányt kis hasonmásával karjában, akinek könnyei már arcára száradtak. A gyermek picike, csak szemei hatalmasak amikkel a szobában lévőket kémleli miközben anyja feléjük fordítja.*
- Elithyën, ő itt Learon, ő pedig itt Strat.
*Relael közelebb lép a pásztorhoz, hogyha kedve van akár a kezébe is adhassa a kislányt, aki világos szürke, csodálattal teli szemeit le sem veszi róla.*
- Nem gyakran lát férfiakat, legfeljebb amikor kivisszük sétálni a piacra. Biztos érdekes számára valami ami nagy, és szőrös az arca.
*Magyarázza Relael, miközben Learon közelében maradva figyeli a kettőst, és megigazgatja Eli fakó tincseit, amik alig látszanak annak hófehér, porcelános bőrén.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344