//Második szál//
//Mézescsók//
-Nem is te lennél.
*Mondja félszeg mosollyal, miközben egy darab fát a tűzre dob, és meg kavargatja a bográcsot.*
-Nem nagyon értek a kertészethez bevallom férfiasan. Nem halnak azok ki, ha nem gondozom őket?
*Az jut eszébe, hogyha elmegy portyázni valamerre, vagy kalandozni, netán zsoldos munkát vállal, akkor nem-e felesleges kidobott arany és energia vesződni vele, de mivel egyáltalán nem ért hozzá, így nem akarja élből elutasítani.*
-Szabad útja van neki, ki-be, ahogy jónak látja. De alapvetően ő azért van, hogy engem és a házat védje, nem fordítva.
*Meg is vakarja a fejét, talán ő gondolkozik másként erről, pedig a jószágot nagyon szereti, már egészen a szívéhez nőtt. Persze Árnyék is szereti a simogatást, így készségesen engedi meg, hogy meglapogassák őt, amit egy igencsak értelmes tekintettel és némi farokcsóvával fogad.*
-Ki legyőzte a vihart...
*Ismétli meg, s valahogy ilyesmire tippelt volna ő is, de így már igazán biztos lehet benne.*
-Köszönöm.
*Ez a köszönet pedig őszintébb nem is lehetne, hisz kevés ember van, akiben ezidáig megbízik, vagy ad valamit is a szavára, és Rheia az egyik ilyen.*
-Az. Borzongató. Vagy inkább megrázó.
*Vicceskedik is egy kicsit, mert nem akarja, hogy túl nyomott legyen a hangulat ezen a szép napon. Meg aztán már túl van rajta, így csak a jó oldalát nézi. Aztán amit Rheia mond, igencsak felkelti Rorkirt érdeklődését, és motoszkálni kezd a fejében valami.*
-A Thargokra gondolsz?
*Kérdez vissza, majd eszébe jut még valami az esettel kapcsolatban.*
-Tudod volt egy pont... Volt egy pont mikor azt hiszem meghalhattam, vagy legalábbis nagyon pengeélen táncoltam. És akkor megjelent népem egyik nagy harcosának szelleme, kiről minden gyermek hall az atyjától a legendákból. Ő szállt a fegyverembe, s azt mondta, hogy utamon kísér.
*Ezt másnak sosem mesélte még eddig, valószínűleg nem is értenék ennek a jelentőségét.*
-Persze lehet, hogy csak egy álom volt, nem pedig látomás, de szeretném azt hinni, hogy jelentett valamit.
*Aztán olyan kérdést kap, amire igencsak szélesre húzódik a szája.*
-Igen. Találkoztam is ezzel az úrnővel egyszer jöttömben-keltemben. Egy fiatal lány az, ahogy hallottam a népektől atyja után lett vezér.
*Újabb kavarás, majd egy kanállal ki is vesz valamennyit, és fújni kezdi, miközben beszél.*
-Nem tudom, hogy hogy bírja el ezt a súlyt, vagy elbírja-e egyáltalán. Úgy hallottam hogy a Thargok régen hódítottak és gyarapodtak, manapság meg nem is nagyon hallani felőlük, ha csak nem a földjükön jársz.
*Tudja ő azt nagyon jól, hogy Rheia is tharg, vagy legalábbis valamiféle rokonság lehet köztük, Yagnar így mesélte neki egyszer, jobb kiindulási pontja pedig nincs.*
-Te mit gondolsz róla?
*Közben pedig felé nyújtja a kanalat, benne a készülődő vadnyúl raguval.*
-Kóstold meg.