Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 185 (3681. - 3700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3700. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-11 22:00:53
Üzenet elküldve: 2022-01-11 22:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Kilencedik minden pillanatot kihasznál, míg az ölelés tart. Már épp elmarkol egy tincset a nő hajából és a saját füle mögé dobja, mikor Aenae meglapogatja a fejét. Behúzza a nyakát és hátracsapja a füleit, majd Aenaere néz nagy szemeivel. Aztán látszólag megérti, hogy a nő kedveskedni akart az érintéssel, mert utána meg az ő irányába fordulnak a fülei is, teljes figyelmének jeleként, és elmosolyodik, miközben rajtakapottan "visszaadja" Aenaenek a hajtincsét.
Krestvir végighallgatja a tharg úrnőt, s mivel nem tudja, hogy ő is ért a varázsláshoz, ezért inkább sejt a vállseb gyógyulása kapcsán varázsitalt, esetleg nem pontos fogalmazásmódot, miszerint csak kezelte, bekötözte a sebet, nem meggyógyította. Ez ellen szól, hogy mennyire szabadon mozog, így végtére arra jut, hogy valóban gyógyult lehet. Akkor viszont a keze később sérült?*
- Nem gond. *Feleli szórakozottan, s mivel ez a varázslat nem túl megerőltető, ezért a szabadkozás ellenére is begyógyítja az apró sebet, hacsak Aenae nem tiltakozik ellene határozottan. Még mérsékli is a vízsugarat, hogy csak az a kevés fakadjon tenyeréből, amennyire feltétlenül szükség van.
Egyébként meg hallgatja a továbbiakat. Mikor a tharg úrnő megemlíti, hogy Cha'yss a jegyese, előbb ezen töpreng el, mert előbb Pyctával kapcsolta őt össze, aztán egy másik férfival, akinek a nevét sem tudja, de akkor is megjegyezte, hogy Aenae ezek szerint már nincs olyan viszonyban az elffel. Most pedig ez a férfi a jegyese... A költői kérdés pedig szintén elgondolkodtatja, csak mert a kérdés ezt váltja ki belőle. Aztán bólint is, mert magában arra jut, hogy valóban, ha valaki úgy kötődik a másikhoz, hogy hozzá akarja kötni az életét, akkor természetes, hogy félti.
Ezt pedig követné aztán több gondolat is, de mivel Aenae folytatja a beszédet, a figyelmét is ismét magára vonja.
Kíváncsian pillant el az említett kard felé, eléggé hitetlenkedve is, ami azt illeti. Szívesen kérdezne még részleteket, de maga a tharg úrnő is későbbre helyezi, hogy az üggyel foglalkozzanak, s ők maguk is érkeztek ide valamiért, ezért egyelőre félreteszi ezt, hogy Laor szóhoz juthasson.*
- Rendben. Később beszéljünk róla. - *Hajt fejet beleegyezőn.
Azért magában már fejtegeti a dolgot és foglalkoztatja. Ahogy a körülmények is. Lehet összefüggésben állnak ezzel a nő sérülései?
Odapillant Cha'yssra, de sosem volt jó emberismerő, hogy bármit is le tudjon olvasni mások testbeszédéről az egyértelműn túl, és ezzel ő is tisztában van. Úgyhogy arra alapoz, ami nyilvánvalónak tűnik... Ha a kard veszélyes is, itt most nincs semmi fenyegető, Aenae nyugodtnak látszik.
Aztán Laor belekezd a történtek elbeszélésébe, így ő is félreteszi a kard ügyét, bár azért el-elkalandozik, mert az elméje amilyen nagy összpontosításra képes, annyira hajlamos arra is, hogy egyszerre több dologgal foglalkozzon. Ami elég kimerítő tud lenni...*
- Köszönöm! - *Veszi el a vizet a ház urától, majd nagyokat kortyol. Kilencedik megböködi az arcát és a pohárért nyújtja karjait, így őt is megkínálja, segítve a pohár megtartásával. Erről ismét egy kósza gondolat vándorol az elméjébe, hogy ígért a manónak apró holmikat, ruhaneműket. Egy méretére szabott étkészlet sem ártana...*
- Köszönöm, de nem szükséges, jó itt is. - *Felel közben halkan Cha'yssnak, aki kényelmesebb hellyel kínálná. Krestvir viszont nem akar semmit tönkretenni. Márpedig a ruhája még nedves a sártól, ha azzal összeken valami bútorborítást, azt nem volna egyszerű kitakarítani belőle. De még egy egyszerű fából készült szék is jobban jár, ha távol tartja magát tőle. Meg úgy igazából nem akarja jobban széthordani a koszt a szükségesnél, főleg nem valaki más otthonában, vendégként.
Laor aztán az elbeszélés végére ér, áldoznak néhány szót Alyosra emlékének, mialatt Krestvir Frandr felé pillant. Zavarja, hogy még mindig nem tudja, mi is történt ott pontosan, így valahogy még nehezebb elfogadnia. De Quantallt nem sikerült kifaggatnia, és ahogy Frandr félrevonul, az ablakon bámulva kifelé, ahelyett, hogy hozzászólna a témához, még Krestvirnek is akad egy sejtése, hogy őt sem most kellene kérdeznie. Ami a gyász mellett is külön nyomasztó és a tehetetlenség érzetével tölti el.
Ám muszáj továbblépniük, vagy legalább haladniuk valamerre. És akad itt még egyéb kérdés is...
Idegesen várja Aenae válaszát, s bár sejti, hogy valami szokatlan esemény lesz a jelenség mögött, mégis kell egy-két pillanat, hogy fölfogja az elhangzottakat. Két év...
A részeges nagybácsiról szóló szavak most kívül esnek az érdeklődésén. Sok kérdés kavarog benne, főleg arról, hogy vajon mi mindent hagytak ki, mik történtek ez idő alatt a világukban... De a végső kérdése mégis az, hogy...*
- Taitos mester... Synmira... Minden rendben? - *Összefüggéstelenre sikerül a kérdés, viszont talán érthető.
Mikor utoljára látta mesterét, valami nyugtalanító állapotban volt, valami zavarta az elméjét. Azt feltételezték, a szakadáson túlról érkezett démoni lény átka miatt, amely egy sötét pecsétet hagyott a homlokán, ismeretlen hatással. Ezért sem tartott velük Taitos a küldetésre... De vajon itthon minden rendben volt vele? És a Szövetséggel?
Reméli, hogy Aenaenek vannak hírei, vagy tudomása az övéiről. Jó volna végre valami megnyugtatót is hallani.*
*Kilencedik minden pillanatot kihasznál, míg az ölelés tart. Már épp elmarkol egy tincset a nő hajából és a saját füle mögé dobja, mikor Aenae meglapogatja a fejét. Behúzza a nyakát és hátracsapja a füleit, majd Aenaere néz nagy szemeivel. Aztán látszólag megérti, hogy a nő kedveskedni akart az érintéssel, mert utána meg az ő irányába fordulnak a fülei is, teljes figyelmének jeleként, és elmosolyodik, miközben rajtakapottan "visszaadja" Aenaenek a hajtincsét.
Krestvir végighallgatja a tharg úrnőt, s mivel nem tudja, hogy ő is ért a varázsláshoz, ezért inkább sejt a vállseb gyógyulása kapcsán varázsitalt, esetleg nem pontos fogalmazásmódot, miszerint csak kezelte, bekötözte a sebet, nem meggyógyította. Ez ellen szól, hogy mennyire szabadon mozog, így végtére arra jut, hogy valóban gyógyult lehet. Akkor viszont a keze később sérült?*
- Nem gond. *Feleli szórakozottan, s mivel ez a varázslat nem túl megerőltető, ezért a szabadkozás ellenére is begyógyítja az apró sebet, hacsak Aenae nem tiltakozik ellene határozottan. Még mérsékli is a vízsugarat, hogy csak az a kevés fakadjon tenyeréből, amennyire feltétlenül szükség van.
Egyébként meg hallgatja a továbbiakat. Mikor a tharg úrnő megemlíti, hogy Cha'yss a jegyese, előbb ezen töpreng el, mert előbb Pyctával kapcsolta őt össze, aztán egy másik férfival, akinek a nevét sem tudja, de akkor is megjegyezte, hogy Aenae ezek szerint már nincs olyan viszonyban az elffel. Most pedig ez a férfi a jegyese... A költői kérdés pedig szintén elgondolkodtatja, csak mert a kérdés ezt váltja ki belőle. Aztán bólint is, mert magában arra jut, hogy valóban, ha valaki úgy kötődik a másikhoz, hogy hozzá akarja kötni az életét, akkor természetes, hogy félti.
Ezt pedig követné aztán több gondolat is, de mivel Aenae folytatja a beszédet, a figyelmét is ismét magára vonja.
Kíváncsian pillant el az említett kard felé, eléggé hitetlenkedve is, ami azt illeti. Szívesen kérdezne még részleteket, de maga a tharg úrnő is későbbre helyezi, hogy az üggyel foglalkozzanak, s ők maguk is érkeztek ide valamiért, ezért egyelőre félreteszi ezt, hogy Laor szóhoz juthasson.*
- Rendben. Később beszéljünk róla. - *Hajt fejet beleegyezőn.
Azért magában már fejtegeti a dolgot és foglalkoztatja. Ahogy a körülmények is. Lehet összefüggésben állnak ezzel a nő sérülései?
Odapillant Cha'yssra, de sosem volt jó emberismerő, hogy bármit is le tudjon olvasni mások testbeszédéről az egyértelműn túl, és ezzel ő is tisztában van. Úgyhogy arra alapoz, ami nyilvánvalónak tűnik... Ha a kard veszélyes is, itt most nincs semmi fenyegető, Aenae nyugodtnak látszik.
Aztán Laor belekezd a történtek elbeszélésébe, így ő is félreteszi a kard ügyét, bár azért el-elkalandozik, mert az elméje amilyen nagy összpontosításra képes, annyira hajlamos arra is, hogy egyszerre több dologgal foglalkozzon. Ami elég kimerítő tud lenni...*
- Köszönöm! - *Veszi el a vizet a ház urától, majd nagyokat kortyol. Kilencedik megböködi az arcát és a pohárért nyújtja karjait, így őt is megkínálja, segítve a pohár megtartásával. Erről ismét egy kósza gondolat vándorol az elméjébe, hogy ígért a manónak apró holmikat, ruhaneműket. Egy méretére szabott étkészlet sem ártana...*
- Köszönöm, de nem szükséges, jó itt is. - *Felel közben halkan Cha'yssnak, aki kényelmesebb hellyel kínálná. Krestvir viszont nem akar semmit tönkretenni. Márpedig a ruhája még nedves a sártól, ha azzal összeken valami bútorborítást, azt nem volna egyszerű kitakarítani belőle. De még egy egyszerű fából készült szék is jobban jár, ha távol tartja magát tőle. Meg úgy igazából nem akarja jobban széthordani a koszt a szükségesnél, főleg nem valaki más otthonában, vendégként.
Laor aztán az elbeszélés végére ér, áldoznak néhány szót Alyosra emlékének, mialatt Krestvir Frandr felé pillant. Zavarja, hogy még mindig nem tudja, mi is történt ott pontosan, így valahogy még nehezebb elfogadnia. De Quantallt nem sikerült kifaggatnia, és ahogy Frandr félrevonul, az ablakon bámulva kifelé, ahelyett, hogy hozzászólna a témához, még Krestvirnek is akad egy sejtése, hogy őt sem most kellene kérdeznie. Ami a gyász mellett is külön nyomasztó és a tehetetlenség érzetével tölti el.
Ám muszáj továbblépniük, vagy legalább haladniuk valamerre. És akad itt még egyéb kérdés is...
Idegesen várja Aenae válaszát, s bár sejti, hogy valami szokatlan esemény lesz a jelenség mögött, mégis kell egy-két pillanat, hogy fölfogja az elhangzottakat. Két év...
A részeges nagybácsiról szóló szavak most kívül esnek az érdeklődésén. Sok kérdés kavarog benne, főleg arról, hogy vajon mi mindent hagytak ki, mik történtek ez idő alatt a világukban... De a végső kérdése mégis az, hogy...*
- Taitos mester... Synmira... Minden rendben? - *Összefüggéstelenre sikerül a kérdés, viszont talán érthető.
Mikor utoljára látta mesterét, valami nyugtalanító állapotban volt, valami zavarta az elméjét. Azt feltételezték, a szakadáson túlról érkezett démoni lény átka miatt, amely egy sötét pecsétet hagyott a homlokán, ismeretlen hatással. Ezért sem tartott velük Taitos a küldetésre... De vajon itthon minden rendben volt vele? És a Szövetséggel?
Reméli, hogy Aenaenek vannak hírei, vagy tudomása az övéiről. Jó volna végre valami megnyugtatót is hallani.*
3699. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-11 17:12:26
Üzenet elküldve: 2022-01-11 17:12:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*A manószerű lény kérdésére, hogy Cha'yss lenne-e a fővarangy, nem tudja elnyomni a vigyorát, viszont addig nem is néz a férfi felé, míg nem rendezte a vonásait. Ez a manó egészen cuki. Már amennyire a bizarr lénye cuki lehet.
Cha'yss halvány mosolyára halvány mosoly a válasza, bárki láthatja, hogy ők ketten nincsenek haragban, még a látszat ellenére sem.
Hogy Laor ölelése illetlenül hosszúra nyúlik? Aenae nemigen veszi ezt észre, ha meg bárki szót emelne emiatt, akkor Aenae még ki is akadna, hogy ugyan miért ne ölelgethetne kedvére egy évek óta nem látott, kedves barátot?*
- Semmiség.
*Válaszolja a kérdésre. Merthogy tényleg az, a kendő csak Cha'yss túlzott aggodalma miatt került rá. Ez az aggodalom egyfelől jólesik a lánynak, másfelől bosszantja, de ez utóbbit a békesség jegyében eltemeti magában.
A csapat eléggé fásult, ölelés tekintetében meg végképp, egyedül a mágus vállán ücsörgő manó tűnik lelkesnek. Ugyan a hajával van elfoglalva, de Aenae azért megpróbálja meglapogatni a fejét. Egy pillanatig ugyan elgondolkodik azon, hogy vajon meg kellett volna kérdezni Krestvirt, hogy harap-e? Végül nem teszi meg, mert nyilván nem egy háziállat, hanem egy sokkal értelmesebb lény. Cha'yss közben visszatér és készségesen körbekínál mindenkit itallal, Aenae meg kimondhatatlanul hálás neki.*
- Ó nem, köszönöm. Már meggyógyítottam.
*Mondja kissé zavartan, miközben saját vérfoltos válla felé sandít.*
- Ha meg nem sértelek...
*Azért megmutatja a mágusmesternek sérült tenyerét, hogy a fancsali nőszemély is meggyőződhessen arról, sebe semmiség.*
- De nem érdemes erre pazarolni a mágiát, de még a gyógyító italt sem. Csak Cha'yss...
*Mikor kimondja a férfi nevét, akkor felé pillant.*
- Túlságosan félt engem.
*Halvány mosollyal néz Krestvirre, majd hozzáteszi:*
- De végül is jegyeseknél érthető az ilyesmi, nem? Viszont ha szánnál ránk a bűverődből, akkor kérlek, alkalomadtán, ha kipihented magad, vess egy pillantást arra a kardra.
*Széles mozdulatot tesz a véres kard felé, amelyik kezdetben a padlón hevert, de Cha'yss már feltámasztotta a fokos mellé.*
- Alapos okunk van azt feltételezni, hogy valami szellem, vagy kísértet kötődik hozzá. Ami nem is lenne baj, ha nem akarna olyan dolgokra rávenni másokat, amit azok nem akarnak. Az én tudományom sajnos kevés már ehhez.
*Neki igazán nem kell szemérmeskednie, végtére is ő lenne a Vashegy úrnője és Krestvir megpendítette a varázslat lehetőségét. Szokták mondani, hogy szemesnek áll a világ, ő pedig most igyekszik is lecsapni a kínálkozó lehetőségre.
A történetet már komoran hallgatja. Ambivalens érzései vannak, de ezeket egyelőre nem akarja megosztani a trióval, hadd pihenjék ki magukat, hadd ülepedjenek le bennük kicsit a történtek.
Laor szavaira, az odaveszett íjásszal kapcsolatban csak bólint. Különben pont ugyanerre gondolt, hogy megérte-e az áldozat? Végül Krestvir felé fordul annak kérdésére. Összevonja a szemöldökeit. Hogy lehet kíméletesen közölni azt, hogy évekre tűntek el? Valószínűleg sehogy, inkább nem is kertel.*
- Két nyárral ezelőtt mentetek el. Most tél van. Az istenek valóban csináltak valamit, de nem a fákkal, hanem veletek...
*Halkan beszél, kicsit lassan is, mintha keresné a szavakat. Keresi is.*
-Waldrant? Legutóbb az erőd falának tövében feküdt részegen. Ha nincs ott, akkor máshol iszik. Talán a Tavernában.
*Hangjába most vegyül némi harag, persze ez a harag csak és kizárólag Waldranra irányul.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.11 17:21:26
*A manószerű lény kérdésére, hogy Cha'yss lenne-e a fővarangy, nem tudja elnyomni a vigyorát, viszont addig nem is néz a férfi felé, míg nem rendezte a vonásait. Ez a manó egészen cuki. Már amennyire a bizarr lénye cuki lehet.
Cha'yss halvány mosolyára halvány mosoly a válasza, bárki láthatja, hogy ők ketten nincsenek haragban, még a látszat ellenére sem.
Hogy Laor ölelése illetlenül hosszúra nyúlik? Aenae nemigen veszi ezt észre, ha meg bárki szót emelne emiatt, akkor Aenae még ki is akadna, hogy ugyan miért ne ölelgethetne kedvére egy évek óta nem látott, kedves barátot?*
- Semmiség.
*Válaszolja a kérdésre. Merthogy tényleg az, a kendő csak Cha'yss túlzott aggodalma miatt került rá. Ez az aggodalom egyfelől jólesik a lánynak, másfelől bosszantja, de ez utóbbit a békesség jegyében eltemeti magában.
A csapat eléggé fásult, ölelés tekintetében meg végképp, egyedül a mágus vállán ücsörgő manó tűnik lelkesnek. Ugyan a hajával van elfoglalva, de Aenae azért megpróbálja meglapogatni a fejét. Egy pillanatig ugyan elgondolkodik azon, hogy vajon meg kellett volna kérdezni Krestvirt, hogy harap-e? Végül nem teszi meg, mert nyilván nem egy háziállat, hanem egy sokkal értelmesebb lény. Cha'yss közben visszatér és készségesen körbekínál mindenkit itallal, Aenae meg kimondhatatlanul hálás neki.*
- Ó nem, köszönöm. Már meggyógyítottam.
*Mondja kissé zavartan, miközben saját vérfoltos válla felé sandít.*
- Ha meg nem sértelek...
*Azért megmutatja a mágusmesternek sérült tenyerét, hogy a fancsali nőszemély is meggyőződhessen arról, sebe semmiség.*
- De nem érdemes erre pazarolni a mágiát, de még a gyógyító italt sem. Csak Cha'yss...
*Mikor kimondja a férfi nevét, akkor felé pillant.*
- Túlságosan félt engem.
*Halvány mosollyal néz Krestvirre, majd hozzáteszi:*
- De végül is jegyeseknél érthető az ilyesmi, nem? Viszont ha szánnál ránk a bűverődből, akkor kérlek, alkalomadtán, ha kipihented magad, vess egy pillantást arra a kardra.
*Széles mozdulatot tesz a véres kard felé, amelyik kezdetben a padlón hevert, de Cha'yss már feltámasztotta a fokos mellé.*
- Alapos okunk van azt feltételezni, hogy valami szellem, vagy kísértet kötődik hozzá. Ami nem is lenne baj, ha nem akarna olyan dolgokra rávenni másokat, amit azok nem akarnak. Az én tudományom sajnos kevés már ehhez.
*Neki igazán nem kell szemérmeskednie, végtére is ő lenne a Vashegy úrnője és Krestvir megpendítette a varázslat lehetőségét. Szokták mondani, hogy szemesnek áll a világ, ő pedig most igyekszik is lecsapni a kínálkozó lehetőségre.
A történetet már komoran hallgatja. Ambivalens érzései vannak, de ezeket egyelőre nem akarja megosztani a trióval, hadd pihenjék ki magukat, hadd ülepedjenek le bennük kicsit a történtek.
Laor szavaira, az odaveszett íjásszal kapcsolatban csak bólint. Különben pont ugyanerre gondolt, hogy megérte-e az áldozat? Végül Krestvir felé fordul annak kérdésére. Összevonja a szemöldökeit. Hogy lehet kíméletesen közölni azt, hogy évekre tűntek el? Valószínűleg sehogy, inkább nem is kertel.*
- Két nyárral ezelőtt mentetek el. Most tél van. Az istenek valóban csináltak valamit, de nem a fákkal, hanem veletek...
*Halkan beszél, kicsit lassan is, mintha keresné a szavakat. Keresi is.*
-Waldrant? Legutóbb az erőd falának tövében feküdt részegen. Ha nincs ott, akkor máshol iszik. Talán a Tavernában.
*Hangjába most vegyül némi harag, persze ez a harag csak és kizárólag Waldranra irányul.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.11 17:21:26
3698. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-11 16:11:51
Üzenet elküldve: 2022-01-11 16:11:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
- Talán valami... baleset?
*A kérdés már azután hangzik el Aenae véres kezére vonatkozón, hogy a lány a nyakába ugrott, amit Laor nem is meglepetéssel fogad. Erre igazán nem számított. Amennyire vissza tud emlékezni, első találkozásuk a Vaskorsóban nem sikerült valami fényesre és bár azóta eltelt bizonyos idő, sohasem gondolta volna, hogy Kagan lányának ennyire fontos lehet. Mi tagadás, jóleső érzés. Úgyhogy kis késéssel át is öleli és úgy kapaszkodik bele, mintha ebből próbálna bizonyosságot nyeri afelől, hogy ez és itt nem csak egy újabb illúzió. Talán ha tudná, hogy a báró milyen viszonyban van Aenae-vel nem lenne ilyen hosszú ez az ölelés, elvégre minek teremtsen félreérthető helyzetet? De lehet, hogy akkor sem tenne másként. Mivel viszont nem tud róla, az egész kérdés zárójelbe tehető. A Cha'yss által hozott bort egy főhajtással elfogadja, és ha nem is fő- de egy hajtásra húzza le. Csak most veszi észre, hogy mennyire szomjas volt. Közben Krestvir mágikus praktikákkal orvosolja a sebet Aenae kezén, és Laor újfent elámul azon, hogy ez a synmirai mennyi mindent képes megoldani az elméje hatalmával. Igazán szerencse, hogy egy oldalon állnak, különben akár aggódhatna is. Megvárja a mágus kérdésére a választ, elvégre ez őt is foglalkoztatja, közben pillantása a véres kendő és a félrelökött kard között vándorol. Aligha lehet arról szó, hogy Aenae borotválkozás közben megvágta magát. A kezén okozott sérülésre ez akkor sem lehet magyarázat, ha abban volt a borotva. Vet egy kicsit bizalmatlan pillantást a báróra. Meg lehet érteni. Nem ismeri és itt találja vele az összekaszabolt Aenae-t. Aztán Frandr felé néz. Nem gondolatolvasó, nem régi cimborák, de az elmúlt idők alatt valamelyest összeszokhattak. Talán megérti és helyesen cselekszik, ha Laor a báró torkának ugrana. Persze ennek lehetőségét csak a kimerültség által felerősített paranoia sugallhatja, elvégre Aenae egy apró jelét nem adta, hogy őt is bántották volna.*
- Különös, az apját nem szívleltem. *válaszol Aenae sajnálkozására* De ő... teljesen más volt. Igen, én is remélem, hogy megérte. Apropó...
*Most határozottan sötéten mosolyog.*
- Merre találom a bácsikád? Vele is váltanék pár szót.
- Talán valami... baleset?
*A kérdés már azután hangzik el Aenae véres kezére vonatkozón, hogy a lány a nyakába ugrott, amit Laor nem is meglepetéssel fogad. Erre igazán nem számított. Amennyire vissza tud emlékezni, első találkozásuk a Vaskorsóban nem sikerült valami fényesre és bár azóta eltelt bizonyos idő, sohasem gondolta volna, hogy Kagan lányának ennyire fontos lehet. Mi tagadás, jóleső érzés. Úgyhogy kis késéssel át is öleli és úgy kapaszkodik bele, mintha ebből próbálna bizonyosságot nyeri afelől, hogy ez és itt nem csak egy újabb illúzió. Talán ha tudná, hogy a báró milyen viszonyban van Aenae-vel nem lenne ilyen hosszú ez az ölelés, elvégre minek teremtsen félreérthető helyzetet? De lehet, hogy akkor sem tenne másként. Mivel viszont nem tud róla, az egész kérdés zárójelbe tehető. A Cha'yss által hozott bort egy főhajtással elfogadja, és ha nem is fő- de egy hajtásra húzza le. Csak most veszi észre, hogy mennyire szomjas volt. Közben Krestvir mágikus praktikákkal orvosolja a sebet Aenae kezén, és Laor újfent elámul azon, hogy ez a synmirai mennyi mindent képes megoldani az elméje hatalmával. Igazán szerencse, hogy egy oldalon állnak, különben akár aggódhatna is. Megvárja a mágus kérdésére a választ, elvégre ez őt is foglalkoztatja, közben pillantása a véres kendő és a félrelökött kard között vándorol. Aligha lehet arról szó, hogy Aenae borotválkozás közben megvágta magát. A kezén okozott sérülésre ez akkor sem lehet magyarázat, ha abban volt a borotva. Vet egy kicsit bizalmatlan pillantást a báróra. Meg lehet érteni. Nem ismeri és itt találja vele az összekaszabolt Aenae-t. Aztán Frandr felé néz. Nem gondolatolvasó, nem régi cimborák, de az elmúlt idők alatt valamelyest összeszokhattak. Talán megérti és helyesen cselekszik, ha Laor a báró torkának ugrana. Persze ennek lehetőségét csak a kimerültség által felerősített paranoia sugallhatja, elvégre Aenae egy apró jelét nem adta, hogy őt is bántották volna.*
- Különös, az apját nem szívleltem. *válaszol Aenae sajnálkozására* De ő... teljesen más volt. Igen, én is remélem, hogy megérte. Apropó...
*Most határozottan sötéten mosolyog.*
- Merre találom a bácsikád? Vele is váltanék pár szót.
3697. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-10 13:32:21
Üzenet elküldve: 2022-01-10 13:32:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Az első pillantás nem lehet túl kedvező, hisz Aenae ruhája véres, tenyerére egy ugyancsak véres kendőt szorít, a kandalló előtt egy félredobott mesterkard hever, ám az igric barátságos és a tharg lány és közte sem érezhető feszültség vagy agresszió. A belépő sáros ruhájú (bár mindhárom érkező ruhája sáros) férfi barátságtalan pillantását kifejezéstelen tekintettel állja, sokan így tekintenek rá mindenféle okból, mondhatni, megszokta már. A bemutatkozásra csak kurtán biccent, végre ezen is túlvannak. A fancsali képű nő is bemutatkozik, akiről kiderül, hogy az a mágus, akiről a tharg lány is beszélt, a varázsló, aki segíthet neki megszabadulni a szellemétől. A manó közbekérdezését csak egy felhúzott szemöldök kíséri, látott már sok furcsaságot, nem akad fent ezen. Az utolsó, komornak tűnő harcos elmaradt meghajlását mindenféle reakció nélkül fogadja, nem várja el senkitől, hogy hajbókoljon előtte. Az bemutatkozását is egy biccentéssel veszi, de érzi a pillantását a hátán, amikor távozik a konyhába az italokért.
Amikor távozik és Aenae néma szóval fordul felé és megérinti a karját, csak halovány mosollyal felel és már indul is, de hagy időt a hármasnak, hogy bizalmasan kibeszélhessék megjelenésük előzményeit és körülményeit, bár most, hogy elérhető közelségbe került a mágus, aki segíthet neki, kicsit viszket a tenyere.
Amikor aztán elérkezettnek látja az időt a visszatérésre, fogja a tálcát és visszaindul a szobába. Odabent aztán szótlanul leteszi az italokat, tölt a Laorként bemutatkozónak bort egy kupába, akár még fel is vizezi, ha szeretné. Krestvir vizet kap kérése szerint.*
- Kérem, üljön fel nyugodtan az egyik székre vagy a fotelbe, a koszra ne legyen gondja, azt majd én elintéztetem. *Kéri meg a mágust, de nem erőlteti, ha a padlón akar ülni, akkor oda ül. Természetesen "elintézteti", nem személyesen intézi el, hisz nem az ő dolga az ilyesmi. A komor harcosnak végül tölt egy pohár pálinkát és ha azonnal lehúzza, akkor bajtársiasságból még egyet. Látszik rajta, hogy ráfér. Végül csak megáll a háttérben, kezében egy pohár vizezett borral és ha senki sem kéri meg, hogy távozzon, és miért tenné, hisz az ő birtokán vannak, akkor szótlanul hallgat. Érzi a szobában uralkodó feszültséget, talán még a gyászt is. Ezek a harcosok nagyon komoly dolgokon mehettek át, olyan dolgokon, amelyek örökre rányomják a bélyegüket az életükre.
Amikor Krestvir felteszi a fura kérdést, Aenaere pillant, várja, milyen választ fog adni erre az egyértelmű kérdésre. Hisz tél van, ilyenkor ilyenek a fák.
Pillantása akaratlan is oda-odavándorol a falnak támasztott fegyverre, de figyelme a szobában tartózkodóké, ám a megoldás közelsége folyton elvonja. De még ő sem olyan pofátlan, hogy rögtön ezzel akarja zaklatani az éppen visszatért mágust. Így türelmesen vár, eljön annak is az ideje.*
*Az első pillantás nem lehet túl kedvező, hisz Aenae ruhája véres, tenyerére egy ugyancsak véres kendőt szorít, a kandalló előtt egy félredobott mesterkard hever, ám az igric barátságos és a tharg lány és közte sem érezhető feszültség vagy agresszió. A belépő sáros ruhájú (bár mindhárom érkező ruhája sáros) férfi barátságtalan pillantását kifejezéstelen tekintettel állja, sokan így tekintenek rá mindenféle okból, mondhatni, megszokta már. A bemutatkozásra csak kurtán biccent, végre ezen is túlvannak. A fancsali képű nő is bemutatkozik, akiről kiderül, hogy az a mágus, akiről a tharg lány is beszélt, a varázsló, aki segíthet neki megszabadulni a szellemétől. A manó közbekérdezését csak egy felhúzott szemöldök kíséri, látott már sok furcsaságot, nem akad fent ezen. Az utolsó, komornak tűnő harcos elmaradt meghajlását mindenféle reakció nélkül fogadja, nem várja el senkitől, hogy hajbókoljon előtte. Az bemutatkozását is egy biccentéssel veszi, de érzi a pillantását a hátán, amikor távozik a konyhába az italokért.
Amikor távozik és Aenae néma szóval fordul felé és megérinti a karját, csak halovány mosollyal felel és már indul is, de hagy időt a hármasnak, hogy bizalmasan kibeszélhessék megjelenésük előzményeit és körülményeit, bár most, hogy elérhető közelségbe került a mágus, aki segíthet neki, kicsit viszket a tenyere.
Amikor aztán elérkezettnek látja az időt a visszatérésre, fogja a tálcát és visszaindul a szobába. Odabent aztán szótlanul leteszi az italokat, tölt a Laorként bemutatkozónak bort egy kupába, akár még fel is vizezi, ha szeretné. Krestvir vizet kap kérése szerint.*
- Kérem, üljön fel nyugodtan az egyik székre vagy a fotelbe, a koszra ne legyen gondja, azt majd én elintéztetem. *Kéri meg a mágust, de nem erőlteti, ha a padlón akar ülni, akkor oda ül. Természetesen "elintézteti", nem személyesen intézi el, hisz nem az ő dolga az ilyesmi. A komor harcosnak végül tölt egy pohár pálinkát és ha azonnal lehúzza, akkor bajtársiasságból még egyet. Látszik rajta, hogy ráfér. Végül csak megáll a háttérben, kezében egy pohár vizezett borral és ha senki sem kéri meg, hogy távozzon, és miért tenné, hisz az ő birtokán vannak, akkor szótlanul hallgat. Érzi a szobában uralkodó feszültséget, talán még a gyászt is. Ezek a harcosok nagyon komoly dolgokon mehettek át, olyan dolgokon, amelyek örökre rányomják a bélyegüket az életükre.
Amikor Krestvir felteszi a fura kérdést, Aenaere pillant, várja, milyen választ fog adni erre az egyértelmű kérdésre. Hisz tél van, ilyenkor ilyenek a fák.
Pillantása akaratlan is oda-odavándorol a falnak támasztott fegyverre, de figyelme a szobában tartózkodóké, ám a megoldás közelsége folyton elvonja. De még ő sem olyan pofátlan, hogy rögtön ezzel akarja zaklatani az éppen visszatért mágust. Így türelmesen vár, eljön annak is az ideje.*
3696. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-07 18:37:27
Üzenet elküldve: 2022-01-07 18:37:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
//Zárás//
*Karheia beleképzeli magát Valurye helyzetébe, és arra jut, hogy feltehetően ő maga is igyekezne nem a halálon gondolkodni úgy általánosságban. Az már más kérdés, hogy ez az igyekezete mennyire lenne sikeres, de végül arra jut, hogy idővel mindent meg lehet szokni, s meg lehet tanulni kezelni. Emlékszik, hogy a vének is mennyiszer vigasztalták az ifjakat ezzel, amikor nagy fájdalom érte őket. Amit Valuryen mond valójában gondolkodóba ejti őt ismét. Elkezdi megérteni, hogy feltehetően ez is komoly szerepet játszik abban amiért az elfek olyan arrogánsak és távolságtartóak, ahogy ebbe belegondol könnyebb is együtt éreznie velük.
A kutyusok természetesen engedik a simogatást, még örülnek is, többet követelve ugrálnak Valuryenre.*
- Oh, kár.
*Bár sejthette volna, hogy Valuryen, aki ennyire jártas a mágiában -, illetve inkább városiasnak tűnik mint erdeinek - nem annyira az állatok idomításához ért.*
- Persze, megértem. Köszönöm a társaságodat Valuryen. Hálás vagyok ezért a pár kellemes, és tartalmas óráért.
*Karheia nem bánja az egyedüllétet, így kicsit sem zavarja, hogy egyedül kell megtennie ezt az utat. Nyilván társaságban jobban telik az idő, de mióta megvette a kutyuskákat azóta a szociális igényei is valamelyest kielégítődnek. Igaz, ők nem egy Nozarin, akire gondolva újra ürességgel és fájdalommal telik meg mellkasa.*
- Bízom benne, hogy az istenek és a szellemek még közös útra terelnek minket. Te is légy óvatos utadon Valuryen!
*Mivel nem sok oka van a maradásra, ezért elkezd szedelőzködni, hogy holnap már a toronynál lehessen.*
//Zárás//
*Karheia beleképzeli magát Valurye helyzetébe, és arra jut, hogy feltehetően ő maga is igyekezne nem a halálon gondolkodni úgy általánosságban. Az már más kérdés, hogy ez az igyekezete mennyire lenne sikeres, de végül arra jut, hogy idővel mindent meg lehet szokni, s meg lehet tanulni kezelni. Emlékszik, hogy a vének is mennyiszer vigasztalták az ifjakat ezzel, amikor nagy fájdalom érte őket. Amit Valuryen mond valójában gondolkodóba ejti őt ismét. Elkezdi megérteni, hogy feltehetően ez is komoly szerepet játszik abban amiért az elfek olyan arrogánsak és távolságtartóak, ahogy ebbe belegondol könnyebb is együtt éreznie velük.
A kutyusok természetesen engedik a simogatást, még örülnek is, többet követelve ugrálnak Valuryenre.*
- Oh, kár.
*Bár sejthette volna, hogy Valuryen, aki ennyire jártas a mágiában -, illetve inkább városiasnak tűnik mint erdeinek - nem annyira az állatok idomításához ért.*
- Persze, megértem. Köszönöm a társaságodat Valuryen. Hálás vagyok ezért a pár kellemes, és tartalmas óráért.
*Karheia nem bánja az egyedüllétet, így kicsit sem zavarja, hogy egyedül kell megtennie ezt az utat. Nyilván társaságban jobban telik az idő, de mióta megvette a kutyuskákat azóta a szociális igényei is valamelyest kielégítődnek. Igaz, ők nem egy Nozarin, akire gondolva újra ürességgel és fájdalommal telik meg mellkasa.*
- Bízom benne, hogy az istenek és a szellemek még közös útra terelnek minket. Te is légy óvatos utadon Valuryen!
*Mivel nem sok oka van a maradásra, ezért elkezd szedelőzködni, hogy holnap már a toronynál lehessen.*
3695. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-07 16:41:41
Üzenet elküldve: 2022-01-07 16:41:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
//Zárás//
-Mind cipeljük a saját keresztünket.
*Feleli mosolyogva a hosszú életre, hisz amennyire áldás, éppen annyira lehet átok is. Mint ahogy igaz ez szinte minden dologra bárki életében, s csak az az igazán fontos döntő különbség, hogy hogyan áll hozzá az az adott valaki.*
-Igyekszem nem az elmúlásra gondolni amikor szorosabb kapcsolatot ápolok valakivel, aki nem az én fajtámból való.
*Itt a mosolya igencsak szélesre nyílik, hisz ilyen megfogalmazásban egészen mókásnak és triviálisnak hat az, amit mond.*
-De igen. Sokan ezért is félnek és tartózkodnak, de én sosem voltam az a fajta.
*Meg is hajlik színpadiasan.*
-A történeteknek ereje van Karheia Rhagodar, ahogy a neveknek is!
*Fejti ki a nagy bölcseletet, ahogy már jobbára a kutyákról is szó esik.*
-Úgyhogy tessék nekik találni valami szép nevet, hogy aztán arra hallgathassanak.
*Ha módja van rá még jól megsimogatja a kölyköket, mielőtt a ruháját kezdené megigazgatni. Talán a történetekről való elbeszélésük, talán Eeyr szóbahozása bizsergeti, ő maga sem tudja eldönteni, de érzi hogy lassan indulnia kellene.*
-Áh vagy úgy. Sajnos abban nem tudok segíteni, az én ismereteim is leginkább az alapvető dolgokra terjednek ki, és kicsit a szelídítésre, de ahogy látom arra itt nem lesz szükség. A területet pedig alapból is védik a kutyák általában, úgyhogy afelől nem lesz nagy gondod.
*Csak egy aprócska tanács, ha egyáltalán lehet annak nevezni.*
-Tudod azt hiszem ideje lenne indulnom, meglátogatnám a templomot ha már így szóba került, hogy tiszteletem tegyem. Sajnos egyedül kell Synmirára utaznod, legalábbis egy darabig.
*Mondja és szemében egy cseppnyi keserűség sincs, hisz nem a rosszra gondol, épp ellenkezőleg.*
-De azért nem feledlek, remélem még találkozunk kedvesem. Addig is pedig vigyázz magadra és sok sikert velük.
*Mutat a cuki kutyusokra, majd ha külön nem tartóztatja őt az újdonsült tanítványa, akkor el is indul vissza az erdőbe, ahonnan jött.*
-Learont pedig üdvözlöm, ha találkoznál vele!
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.07 16:42:23
//Zárás//
-Mind cipeljük a saját keresztünket.
*Feleli mosolyogva a hosszú életre, hisz amennyire áldás, éppen annyira lehet átok is. Mint ahogy igaz ez szinte minden dologra bárki életében, s csak az az igazán fontos döntő különbség, hogy hogyan áll hozzá az az adott valaki.*
-Igyekszem nem az elmúlásra gondolni amikor szorosabb kapcsolatot ápolok valakivel, aki nem az én fajtámból való.
*Itt a mosolya igencsak szélesre nyílik, hisz ilyen megfogalmazásban egészen mókásnak és triviálisnak hat az, amit mond.*
-De igen. Sokan ezért is félnek és tartózkodnak, de én sosem voltam az a fajta.
*Meg is hajlik színpadiasan.*
-A történeteknek ereje van Karheia Rhagodar, ahogy a neveknek is!
*Fejti ki a nagy bölcseletet, ahogy már jobbára a kutyákról is szó esik.*
-Úgyhogy tessék nekik találni valami szép nevet, hogy aztán arra hallgathassanak.
*Ha módja van rá még jól megsimogatja a kölyköket, mielőtt a ruháját kezdené megigazgatni. Talán a történetekről való elbeszélésük, talán Eeyr szóbahozása bizsergeti, ő maga sem tudja eldönteni, de érzi hogy lassan indulnia kellene.*
-Áh vagy úgy. Sajnos abban nem tudok segíteni, az én ismereteim is leginkább az alapvető dolgokra terjednek ki, és kicsit a szelídítésre, de ahogy látom arra itt nem lesz szükség. A területet pedig alapból is védik a kutyák általában, úgyhogy afelől nem lesz nagy gondod.
*Csak egy aprócska tanács, ha egyáltalán lehet annak nevezni.*
-Tudod azt hiszem ideje lenne indulnom, meglátogatnám a templomot ha már így szóba került, hogy tiszteletem tegyem. Sajnos egyedül kell Synmirára utaznod, legalábbis egy darabig.
*Mondja és szemében egy cseppnyi keserűség sincs, hisz nem a rosszra gondol, épp ellenkezőleg.*
-De azért nem feledlek, remélem még találkozunk kedvesem. Addig is pedig vigyázz magadra és sok sikert velük.
*Mutat a cuki kutyusokra, majd ha külön nem tartóztatja őt az újdonsült tanítványa, akkor el is indul vissza az erdőbe, ahonnan jött.*
-Learont pedig üdvözlöm, ha találkoznál vele!
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.07 16:42:23
3694. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-07 16:09:25
Üzenet elküldve: 2022-01-07 16:09:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Társaival ellenben Frandr nem hajol meg, és a bemutatkozást is rövidre veszi.*
-Frandr'd Gruad.
*Talán látni rajta, hogy bizonyos szempontból még mindig úgy viselkedik, mintha ellenséges területen járna, és akármikor, bárhonnan érkezhetne váratlan támadás. Főleg az igricet szemezi most, szeme szinte lyukat fúr a hátába, ahogy az távozik a szobából.
A szeme sarkából hirtelen mozgást észlel, és jobbja kardja markolatgombjáról azonnal átsiklik a markolatra magára készen arra, hogy fegyvert rántson... viszont elég gyorsan felfogja a helyzetet, hogy ennél több ne is történjen, és így esélyesen ez a kis epizód nem is vonja Frandrre a többiek figyelmét.
Mire az Úrnő felé fordul, már picit normálisabb pozícióban, maga mellett lógatva tartja mindkét kezét, és így képes rá, hogy, ha kissé mereven és gépiesen is, de viszonozza az ölelést. Végül aztán Laor nekikezd a beszámolóhoz.
Ha a báró időközben visszatér, akkor valami tömény italt kér, melyet az ízével szinte nem is foglalkozva szinte azonnal le is küld. Egyébiránt nagyrészt szó, vagy különösebb reakció nélkül hallgatja végig az elbeszélést, csak akkor szúr közbe pár tömör, egy-két szavas kiegészítést, ha úgy látja, a másik kettő valami ténylegesen fontosat hagy ki. Nincs igazán olyan rész, melyet a többiek ne tudnának elmagyarázni nélküle... egy dolog kivételével.
Ahogy Laor a beszámoló vége felé ér, és a Föld tornyában megküzdött csatáról kezd el beszélni, a pusztai harcos talán kissé váratlanul elmozdul a helyéről. Különösebb sietség nélkül, pár lépés alatt szeli át a közte, és a méretes ablak közötti távolságot, és azon kinézve a tájat kezdi el szemlélni, igyekezve elterelni a saját figyelmét az elbeszélés utolsó részéről, remélve, hogy a többiek anélkül is át tudják adni a szükséges információt, hogy őt bevonnák a dologba.
Mikor vezetőjük leviszi a hangsúlyt, és hosszabb csönd támad a helyiségben, visszafordul a társaság felé. A Thargodar lány fürkésző tekintete arcán a fáradtság és elgyötörtség mellett valamennyi feszültséget is felfedezhet, és ha még mindig őt tiszteli meg figyelmével, mikor sajnálatáról biztosítja őket, egy izomrándulást is észrevehet... görcsös, torz mosolykezdemény, melyet a harcos szinte azonnal visszaerőltet korábbi, komor arckifejezésébe, és egy világosabb villanás Frandr jelenleg hollófekete tincsei közt.
Krestvir kérdése jókor jön. Témát vált, és egyben talán segít megfejteni a küldetés megmaradó rejtélyeinek egyikét. Enyhe várakozással figyeli az Úrnőt, a megfejtésre kíváncsian.*
*Társaival ellenben Frandr nem hajol meg, és a bemutatkozást is rövidre veszi.*
-Frandr'd Gruad.
*Talán látni rajta, hogy bizonyos szempontból még mindig úgy viselkedik, mintha ellenséges területen járna, és akármikor, bárhonnan érkezhetne váratlan támadás. Főleg az igricet szemezi most, szeme szinte lyukat fúr a hátába, ahogy az távozik a szobából.
A szeme sarkából hirtelen mozgást észlel, és jobbja kardja markolatgombjáról azonnal átsiklik a markolatra magára készen arra, hogy fegyvert rántson... viszont elég gyorsan felfogja a helyzetet, hogy ennél több ne is történjen, és így esélyesen ez a kis epizód nem is vonja Frandrre a többiek figyelmét.
Mire az Úrnő felé fordul, már picit normálisabb pozícióban, maga mellett lógatva tartja mindkét kezét, és így képes rá, hogy, ha kissé mereven és gépiesen is, de viszonozza az ölelést. Végül aztán Laor nekikezd a beszámolóhoz.
Ha a báró időközben visszatér, akkor valami tömény italt kér, melyet az ízével szinte nem is foglalkozva szinte azonnal le is küld. Egyébiránt nagyrészt szó, vagy különösebb reakció nélkül hallgatja végig az elbeszélést, csak akkor szúr közbe pár tömör, egy-két szavas kiegészítést, ha úgy látja, a másik kettő valami ténylegesen fontosat hagy ki. Nincs igazán olyan rész, melyet a többiek ne tudnának elmagyarázni nélküle... egy dolog kivételével.
Ahogy Laor a beszámoló vége felé ér, és a Föld tornyában megküzdött csatáról kezd el beszélni, a pusztai harcos talán kissé váratlanul elmozdul a helyéről. Különösebb sietség nélkül, pár lépés alatt szeli át a közte, és a méretes ablak közötti távolságot, és azon kinézve a tájat kezdi el szemlélni, igyekezve elterelni a saját figyelmét az elbeszélés utolsó részéről, remélve, hogy a többiek anélkül is át tudják adni a szükséges információt, hogy őt bevonnák a dologba.
Mikor vezetőjük leviszi a hangsúlyt, és hosszabb csönd támad a helyiségben, visszafordul a társaság felé. A Thargodar lány fürkésző tekintete arcán a fáradtság és elgyötörtség mellett valamennyi feszültséget is felfedezhet, és ha még mindig őt tiszteli meg figyelmével, mikor sajnálatáról biztosítja őket, egy izomrándulást is észrevehet... görcsös, torz mosolykezdemény, melyet a harcos szinte azonnal visszaerőltet korábbi, komor arckifejezésébe, és egy világosabb villanás Frandr jelenleg hollófekete tincsei közt.
Krestvir kérdése jókor jön. Témát vált, és egyben talán segít megfejteni a küldetés megmaradó rejtélyeinek egyikét. Enyhe várakozással figyeli az Úrnőt, a megfejtésre kíváncsian.*
3693. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-07 15:01:04
Üzenet elküldve: 2022-01-07 15:01:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
- Krestvir Drelm, az Ezüstszilánk Szövetségtől. - *Viszonozza a bemutatkozást, megismételve az előbbi meghajlást.*
- Ő a varangy, ha ez az ő vára? - *Kérdi Kilencedik halkan, de azért mások számára is hallhatóan Krestvirt, Cha'yss bemutatkozója után, miközben nagy szemeivel úgy vizslatja a férfit, mintha azt várná, hogy mindjárt kuruttyolni kezd.*
- Ez szerintem csak a hely neve, ahol most vagyunk. Mint ahogy Synmira Synmira, ahol mi élünk. De lehet, hogy odakint sok a béka és erről kapta a nevét ez a birtok... - *Válaszolja a lány szintén halkan, higgadtan. Akár még kicsit meglepő, vagy furcsa is lehet, hogy jelen körülmények között elkezdi magyarázni a manónak, de nem is néz közben a többiekre, mintha erre a kis időre gondolatban kiemelné magukat ebből a környezetből.
Aztán a mozgolódásra, ahogy a báró kisétál a szobából, ismét fölpillant és "visszatér" a jelenbe. A bizalmasnak tűnő érintést még elkapja, ahogy Kagan lánya megsimítja a férfi karját. Ebből arra következtet, hogy nem valószínű, hogy ez a férfi bántotta volna őt, s ahogy a többiek viselkednek, abból sem látszik gyanakvás a részükről, mert még nem estek neki senkinek.
Ez Krestvirt is nagyjából megnyugtatja. Majd az események mozgásba lendülnek...
Előbb Laor jelenti be a nyilvánvalót, majd Kagaenae indul meg feléjük számára váratlanul, hogy a harcos nyakába ugorjon, de előbb még elejt egy furcsa megjegyzést. Krestvir szívesen rákérdezne egyből, ám mire összeszedné a gondolatait, a nő már Frandrnál jár egy újabb ölelésért. Ezt látva Kilencedik már előre tárja vékony karjait, mert ő sem akar kimaradni, és láthatóan meg van elégedve, mikor ők is sorra kerülnek. Még ha Aenae nem is akarta Kilencediket ölelni, a manó kinyúl felé Krestvir válláról, de az ölelkezésnél is jobban érdekli a tharg úrnő haja. Apró keze meg is simítja párszor, játszadozik vele, amíg teheti, nézegeti a csillogását és a színét gyermeki lelkesedéssel, mosolyogva.
Krestvir meg csak áll megkövülten, mert a manóval ellentétben ő egyáltalán nem számított rá, hogy Kagaenae őt is meg fogja ölelni, mert míg feltételezte, hogy a thargokat ismeri a nő, ők ketten már kevésbé ismerősek egymásnak.
El azért nem tolja a másikat, épp csak nem viszonozza az ölelést, érezhető a meglepettsége.
Ellenben mikor Kagaenae elengedi, akkor meg tartóztatná, a sérült kezéért nyúl.*
- Meggyógyíthatom. Varázslattal... Ott is sérült? - *Mutat a vérfolt felé a másik blúzán. Nem biztos benne, hogy az a nő saját vére, vagy hogy mostani a sérülés, mert az ölelkezős kedve sem azt mutatta, hogy fájdalmai lennének. Azért kérdez. Ha pedig Aenae nem tiltakozik, közben a kendőt is levenné a kezéről, hogy elvégezze a varázslatot...
Gyógyítással, vagy anélkül, de végül elengedi őt, Laor pedig belekezd a hosszú történetükbe. Mikor a férfi bizonyos részleteknél felé néz, előbb csak bólogat, mert azt hiszi, Laor megerősítést vár, s pusztán a csöndből fogja föl, hogy valójában kiegészítést, vagy folytatást.
Akkor nagy nehezen összeszedi magát és a padlónak beszélve magyaráz valamit ő is az átjáróról, meg a feltételezett működéséről, létrejöttének körülményeiről és más egyébről, ami csak fölmerül. De időről időre visszaadja a szót a tharg harcosnak, vagy Frandrnak, amikor teheti, mert nem szeret beszélni, főleg nem közönség előtt.
Míg az elbeszélés zajlik, a részéről nem zavartatja magát, ha a többiek nem is tesznek így, de ő helyet foglal. Túl kimerültnek érzi már magát a hosszas egy helyben álldogáláshoz.
Pusztán a földre ül le persze, mert tisztában van a ruházata állapotával és nem szeretne a bútorokban kárt tenni, s ugyanezért pedig a ruháját sem félti a padló piszkától.
Ha itallal kínálják őt is, zavarodottan néz, s ha kérdik, akkor vagy vizet kér, vagy csak elveszi, amit a kezébe adnak, mert amúgy sem ért az italokhoz, meg most nem bír erre külön figyelni.
Elérnek aztán az íjásznő halálhíréhez is. Amivel pedig nagyjából a történet végére jutnak, s nem marad más, mint az egész megemésztése.
Kagaenae előbb örömét fejezi ki, hogy ők élnek, majd sajnálatát, hogy Alyot elveszítették. Amellett, hogy ebből azt szűri le, hogy Aenae talán nem is ismerte az íjászt, rajta néhány pillanatra ismét erőt vesz a sírhatnék, ahogy megint tudatosul benne, hogy valaki, aki élt, többé nem tér vissza, ott maradt azon a szörnyű helyen...
Erőt vesz azonban magán, átirányítja gondolatait a jelenre. Mély levegőt vesz, majd fölemeli pillantását Kagaenaere.*
- Miért gondolták, hogy meghaltunk? És mi lett itt a fákkal? Mikor elmentünk, még nyár volt, most meg kopaszak a fák... Megint az istenek csináltak valamit? - *Teszi fel kérdéseit, mert úgy véli, lehet összefüggés, csak nem tudja, mi, és aggódik, hogy még itt is újabb veszélyekkel kell szembenézniük.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.07 15:03:16
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
- Krestvir Drelm, az Ezüstszilánk Szövetségtől. - *Viszonozza a bemutatkozást, megismételve az előbbi meghajlást.*
- Ő a varangy, ha ez az ő vára? - *Kérdi Kilencedik halkan, de azért mások számára is hallhatóan Krestvirt, Cha'yss bemutatkozója után, miközben nagy szemeivel úgy vizslatja a férfit, mintha azt várná, hogy mindjárt kuruttyolni kezd.*
- Ez szerintem csak a hely neve, ahol most vagyunk. Mint ahogy Synmira Synmira, ahol mi élünk. De lehet, hogy odakint sok a béka és erről kapta a nevét ez a birtok... - *Válaszolja a lány szintén halkan, higgadtan. Akár még kicsit meglepő, vagy furcsa is lehet, hogy jelen körülmények között elkezdi magyarázni a manónak, de nem is néz közben a többiekre, mintha erre a kis időre gondolatban kiemelné magukat ebből a környezetből.
Aztán a mozgolódásra, ahogy a báró kisétál a szobából, ismét fölpillant és "visszatér" a jelenbe. A bizalmasnak tűnő érintést még elkapja, ahogy Kagan lánya megsimítja a férfi karját. Ebből arra következtet, hogy nem valószínű, hogy ez a férfi bántotta volna őt, s ahogy a többiek viselkednek, abból sem látszik gyanakvás a részükről, mert még nem estek neki senkinek.
Ez Krestvirt is nagyjából megnyugtatja. Majd az események mozgásba lendülnek...
Előbb Laor jelenti be a nyilvánvalót, majd Kagaenae indul meg feléjük számára váratlanul, hogy a harcos nyakába ugorjon, de előbb még elejt egy furcsa megjegyzést. Krestvir szívesen rákérdezne egyből, ám mire összeszedné a gondolatait, a nő már Frandrnál jár egy újabb ölelésért. Ezt látva Kilencedik már előre tárja vékony karjait, mert ő sem akar kimaradni, és láthatóan meg van elégedve, mikor ők is sorra kerülnek. Még ha Aenae nem is akarta Kilencediket ölelni, a manó kinyúl felé Krestvir válláról, de az ölelkezésnél is jobban érdekli a tharg úrnő haja. Apró keze meg is simítja párszor, játszadozik vele, amíg teheti, nézegeti a csillogását és a színét gyermeki lelkesedéssel, mosolyogva.
Krestvir meg csak áll megkövülten, mert a manóval ellentétben ő egyáltalán nem számított rá, hogy Kagaenae őt is meg fogja ölelni, mert míg feltételezte, hogy a thargokat ismeri a nő, ők ketten már kevésbé ismerősek egymásnak.
El azért nem tolja a másikat, épp csak nem viszonozza az ölelést, érezhető a meglepettsége.
Ellenben mikor Kagaenae elengedi, akkor meg tartóztatná, a sérült kezéért nyúl.*
- Meggyógyíthatom. Varázslattal... Ott is sérült? - *Mutat a vérfolt felé a másik blúzán. Nem biztos benne, hogy az a nő saját vére, vagy hogy mostani a sérülés, mert az ölelkezős kedve sem azt mutatta, hogy fájdalmai lennének. Azért kérdez. Ha pedig Aenae nem tiltakozik, közben a kendőt is levenné a kezéről, hogy elvégezze a varázslatot...
Gyógyítással, vagy anélkül, de végül elengedi őt, Laor pedig belekezd a hosszú történetükbe. Mikor a férfi bizonyos részleteknél felé néz, előbb csak bólogat, mert azt hiszi, Laor megerősítést vár, s pusztán a csöndből fogja föl, hogy valójában kiegészítést, vagy folytatást.
Akkor nagy nehezen összeszedi magát és a padlónak beszélve magyaráz valamit ő is az átjáróról, meg a feltételezett működéséről, létrejöttének körülményeiről és más egyébről, ami csak fölmerül. De időről időre visszaadja a szót a tharg harcosnak, vagy Frandrnak, amikor teheti, mert nem szeret beszélni, főleg nem közönség előtt.
Míg az elbeszélés zajlik, a részéről nem zavartatja magát, ha a többiek nem is tesznek így, de ő helyet foglal. Túl kimerültnek érzi már magát a hosszas egy helyben álldogáláshoz.
Pusztán a földre ül le persze, mert tisztában van a ruházata állapotával és nem szeretne a bútorokban kárt tenni, s ugyanezért pedig a ruháját sem félti a padló piszkától.
Ha itallal kínálják őt is, zavarodottan néz, s ha kérdik, akkor vagy vizet kér, vagy csak elveszi, amit a kezébe adnak, mert amúgy sem ért az italokhoz, meg most nem bír erre külön figyelni.
Elérnek aztán az íjásznő halálhíréhez is. Amivel pedig nagyjából a történet végére jutnak, s nem marad más, mint az egész megemésztése.
Kagaenae előbb örömét fejezi ki, hogy ők élnek, majd sajnálatát, hogy Alyot elveszítették. Amellett, hogy ebből azt szűri le, hogy Aenae talán nem is ismerte az íjászt, rajta néhány pillanatra ismét erőt vesz a sírhatnék, ahogy megint tudatosul benne, hogy valaki, aki élt, többé nem tér vissza, ott maradt azon a szörnyű helyen...
Erőt vesz azonban magán, átirányítja gondolatait a jelenre. Mély levegőt vesz, majd fölemeli pillantását Kagaenaere.*
- Miért gondolták, hogy meghaltunk? És mi lett itt a fákkal? Mikor elmentünk, még nyár volt, most meg kopaszak a fák... Megint az istenek csináltak valamit? - *Teszi fel kérdéseit, mert úgy véli, lehet összefüggés, csak nem tudja, mi, és aggódik, hogy még itt is újabb veszélyekkel kell szembenézniük.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.07 15:03:16
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
3692. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-07 13:19:24
Üzenet elküldve: 2022-01-07 13:19:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Megrántja a vállát, igazán nem tudja hova tenni, hogy ki is lenne az a bizonyos Vajas Lavór, úgyhogy az sem teljesen tiszta számára, hogy mi is az féltékenynek tűnő hangszín, amivel Cha'yss felteszi a kérdést. Persze lehet, hogy félreérti, mert végül is látta a Rorkirról készült aktot és akkor semmi ilyesmit nem vélt felfedezni a férfin. Gyorsan el is engedi hát ezt, elég neki az, hogy Cha'yss előző napi sértettségét kezelje, a féltékenység már sok lenne neki.
A besorjázó érkezők zavarba ejtik, főleg azért, mert időtlen idők óta nem látta őket. Nagyjából azóta, hogy Kagan megszobrult és elindultak valami küldetésre. Talán arra, amelyikre az állandóan fancsali képű Krestvir rá akarta venni Pyctát? A részletekkel nincs teljesen tisztában, csak azzal, hogy jó ideje nyoma veszett a csapatnak és nem is igazán tudták, hogy merre keressék őket.
Aenae érzi, hogy a helyiségben lévő feszültség tapintható, de végül is érthető, mert az érkezők olyan helyről kerültek elő, ahonnét senki sem gondolta, hogy előkerülhetnek, ráadásul egy olyan szituációba csöppentek, ami kívülről nézve minimum érdekes. Laor csúnyán is néz, Krestvirt meg szívesen orrba is pancsolná a fintor miatt, de aztán Cha'yss megszólalására valahogy elszáll ennek a feszültségnek egy része. Aenae meg igazán hálás neki, hálája pedig egy mosoly formájában nyilvánul meg először. Mikor pedig Cha'yss elmegy, hogy inni hozzon nekik, akkor amellett, hogy némán odatátogja "köszönöm", de a karján is végigsimít, ahogy elhalad mellette.
Egy pillanattal később, meg - Cha'yss akár még láthatja is -, Laor nyakába ugrik. Mármint ha a férfi ebben nem akadályozza meg.*
- Azt hittük, hogy meghaltatok.
*Joggal hihették ezt, hiszen szőrükön-szálukon eltűntek, ráadásul Aenaenek csak minimális ismeretei voltak arról, hogy hova-merre indultak, de még a csapat összetételét illetően is. Waldran meg valószínűleg részeg volt az indulásukkor, szóval érdemi információkkal ő sem bír. Akár sikerült megölelnie Laort, akár nem, de ő tovább próbálkozik szépen sorban előbb Frandrral, majd végül a fancsali Krestvirrel is. Tulajdonképpen olyan meglepetés a feltűnésük, amire már nem számítottak. Laor beszámolójára csak akkor kerülhet sor, mikor Aenae már mindenki végigölelésével megpróbálkozott. Ha sikerrel viszi véghez ezen merényletet - de akkor is, ha nem -, akkor visszatér a karosszékhez, hogy a karfára ülve, mellkasa előtt összefont karokkal hallgassa végig Laor történetét. Azután pedig csak némán ül és néz maga elé. Nehéz erre mit mondani, összevont szemöldökeiből, ráncolt homlokából látszik is, hogy emészti a hallottakat. Valószínűleg ezzel nincsen egyedül, gyomorba vágó ez így, az övé például folyamatosan forog. Ha Cha'yss visszatért az italokkal, akkor fejrázással hárítja el.*
- Hú, én most... Örülök, hogy életben vagytok.
*Tanácstalan, köszönje meg a munkát, amit elvégeztek? Topázsárga tekintete megállapodik előbb Laoron, majd a képét folyamatosan húzó mágusra és a vállán ülő manóra siklik, legvégül pedig Frandr arcán is elidőzik kissé. Tényleg nem tudja, hogy mit is mondhatna. Azonkívül, hogy tényleg mennyire örül annak, hogy életben vannak. A dolog súlya is letaglózó, az a leginkább letaglózóbb benne, hogy nem is tudtak arról a veszélyről, amit a csapat elvileg elhárított. Már ha elhárították-e egyáltalán... Már ha valós veszély volt egyáltalán...*
- Sajnálom a társatokat.
*Azt már nem teszi hozzá hangosan, hogy mennyire reméli, hogy megérte az áldozat. Aenae csak látásból ismerte az illetőt, de Laorhoz látszólag közel állt, bár az is lehet, hogy csak a bajtársiasság miatt ilyen megrendült.*
*Megrántja a vállát, igazán nem tudja hova tenni, hogy ki is lenne az a bizonyos Vajas Lavór, úgyhogy az sem teljesen tiszta számára, hogy mi is az féltékenynek tűnő hangszín, amivel Cha'yss felteszi a kérdést. Persze lehet, hogy félreérti, mert végül is látta a Rorkirról készült aktot és akkor semmi ilyesmit nem vélt felfedezni a férfin. Gyorsan el is engedi hát ezt, elég neki az, hogy Cha'yss előző napi sértettségét kezelje, a féltékenység már sok lenne neki.
A besorjázó érkezők zavarba ejtik, főleg azért, mert időtlen idők óta nem látta őket. Nagyjából azóta, hogy Kagan megszobrult és elindultak valami küldetésre. Talán arra, amelyikre az állandóan fancsali képű Krestvir rá akarta venni Pyctát? A részletekkel nincs teljesen tisztában, csak azzal, hogy jó ideje nyoma veszett a csapatnak és nem is igazán tudták, hogy merre keressék őket.
Aenae érzi, hogy a helyiségben lévő feszültség tapintható, de végül is érthető, mert az érkezők olyan helyről kerültek elő, ahonnét senki sem gondolta, hogy előkerülhetnek, ráadásul egy olyan szituációba csöppentek, ami kívülről nézve minimum érdekes. Laor csúnyán is néz, Krestvirt meg szívesen orrba is pancsolná a fintor miatt, de aztán Cha'yss megszólalására valahogy elszáll ennek a feszültségnek egy része. Aenae meg igazán hálás neki, hálája pedig egy mosoly formájában nyilvánul meg először. Mikor pedig Cha'yss elmegy, hogy inni hozzon nekik, akkor amellett, hogy némán odatátogja "köszönöm", de a karján is végigsimít, ahogy elhalad mellette.
Egy pillanattal később, meg - Cha'yss akár még láthatja is -, Laor nyakába ugrik. Mármint ha a férfi ebben nem akadályozza meg.*
- Azt hittük, hogy meghaltatok.
*Joggal hihették ezt, hiszen szőrükön-szálukon eltűntek, ráadásul Aenaenek csak minimális ismeretei voltak arról, hogy hova-merre indultak, de még a csapat összetételét illetően is. Waldran meg valószínűleg részeg volt az indulásukkor, szóval érdemi információkkal ő sem bír. Akár sikerült megölelnie Laort, akár nem, de ő tovább próbálkozik szépen sorban előbb Frandrral, majd végül a fancsali Krestvirrel is. Tulajdonképpen olyan meglepetés a feltűnésük, amire már nem számítottak. Laor beszámolójára csak akkor kerülhet sor, mikor Aenae már mindenki végigölelésével megpróbálkozott. Ha sikerrel viszi véghez ezen merényletet - de akkor is, ha nem -, akkor visszatér a karosszékhez, hogy a karfára ülve, mellkasa előtt összefont karokkal hallgassa végig Laor történetét. Azután pedig csak némán ül és néz maga elé. Nehéz erre mit mondani, összevont szemöldökeiből, ráncolt homlokából látszik is, hogy emészti a hallottakat. Valószínűleg ezzel nincsen egyedül, gyomorba vágó ez így, az övé például folyamatosan forog. Ha Cha'yss visszatért az italokkal, akkor fejrázással hárítja el.*
- Hú, én most... Örülök, hogy életben vagytok.
*Tanácstalan, köszönje meg a munkát, amit elvégeztek? Topázsárga tekintete megállapodik előbb Laoron, majd a képét folyamatosan húzó mágusra és a vállán ülő manóra siklik, legvégül pedig Frandr arcán is elidőzik kissé. Tényleg nem tudja, hogy mit is mondhatna. Azonkívül, hogy tényleg mennyire örül annak, hogy életben vannak. A dolog súlya is letaglózó, az a leginkább letaglózóbb benne, hogy nem is tudtak arról a veszélyről, amit a csapat elvileg elhárított. Már ha elhárították-e egyáltalán... Már ha valós veszély volt egyáltalán...*
- Sajnálom a társatokat.
*Azt már nem teszi hozzá hangosan, hogy mennyire reméli, hogy megérte az áldozat. Aenae csak látásból ismerte az illetőt, de Laorhoz látszólag közel állt, bár az is lehet, hogy csak a bajtársiasság miatt ilyen megrendült.*
3691. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-06 19:08:42
Üzenet elküldve: 2022-01-06 19:08:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Végül minden jóra fordul, amennyiben Laornak senkit sem kell egyelőre megfojtania és kisvártatva az épület egy kies szobájában találják magukat. Ahol is a véres Aenae, egy földön heverő kard és egy ismeretlen férfi tárul Laor szeme elé. Aki ebben a sorrendben járatja végig tekintetét a dolgokon és Cha'yss-on időzik el hosszabban pillantása, ami most nem sok jót ígér. Őt is meg lehet érteni: idegrendszere nem mondható kisimultnak a történtek után és nem esik nehezére összefüggést találni Aenae állapota és a báró jelenléte között. Ezért is érkezik időben a bemutatkozás, no meg az, hogy Aenae nem kezd el segítségért sivalkodni.*
- Megtisztelsz. *hajol meg egy kicsit a vendégszerető hangra* Laor Vylnis.
*Bár nem tűnik feszültnek a helyzet, gyanakvó pillantásokkal kíséri ki a bárót és ha senki sem marasztalta, Aenae-hez fordul. Sóhajt egy nagyot mielőtt belekezdene és kicsit széttárja a karjait.*
- Visszatértünk.
*Ezután nekifog elregélni a történteket onnantól, hogy elindultak a Vashegyről. Az ingoványban talált öregeket, a világok közötti átjárókat (itt Krestvir felé is pislog segítségért, mert igazság szerint ezek mibenlétét nem igazán értette), a tornyokat és az abban történteket. Mármint csak arról beszél, amelyikben ő is ott volt. A másikról sokat nem tud. És persze nem hagyja ki azt sem, hogy Alyo nem jött vissza velük. Itt már nemcsak a külseje tűnik megviseltnek, a hangja is az. Ha vannak kérdések, azokra is megfelel legjobb tudása szerint és ha Cha'yss visszatért, valami könnyebb bort kér tőle. Tervezi, hogy nagyon rondán le fogja inni magát, de ennek nem most van ideje. Ahogy annak sem, hogy bizonyos kérdéseket ő tegyen fel. Miféle Varangyvár? Miféle báró? És egyáltalán, Aenae mit keres itt? Ezek egyelőre kimondatlanok maradnak, bár mocskos, szakállbozontos képére van írva az értetlenség.*
*Végül minden jóra fordul, amennyiben Laornak senkit sem kell egyelőre megfojtania és kisvártatva az épület egy kies szobájában találják magukat. Ahol is a véres Aenae, egy földön heverő kard és egy ismeretlen férfi tárul Laor szeme elé. Aki ebben a sorrendben járatja végig tekintetét a dolgokon és Cha'yss-on időzik el hosszabban pillantása, ami most nem sok jót ígér. Őt is meg lehet érteni: idegrendszere nem mondható kisimultnak a történtek után és nem esik nehezére összefüggést találni Aenae állapota és a báró jelenléte között. Ezért is érkezik időben a bemutatkozás, no meg az, hogy Aenae nem kezd el segítségért sivalkodni.*
- Megtisztelsz. *hajol meg egy kicsit a vendégszerető hangra* Laor Vylnis.
*Bár nem tűnik feszültnek a helyzet, gyanakvó pillantásokkal kíséri ki a bárót és ha senki sem marasztalta, Aenae-hez fordul. Sóhajt egy nagyot mielőtt belekezdene és kicsit széttárja a karjait.*
- Visszatértünk.
*Ezután nekifog elregélni a történteket onnantól, hogy elindultak a Vashegyről. Az ingoványban talált öregeket, a világok közötti átjárókat (itt Krestvir felé is pislog segítségért, mert igazság szerint ezek mibenlétét nem igazán értette), a tornyokat és az abban történteket. Mármint csak arról beszél, amelyikben ő is ott volt. A másikról sokat nem tud. És persze nem hagyja ki azt sem, hogy Alyo nem jött vissza velük. Itt már nemcsak a külseje tűnik megviseltnek, a hangja is az. Ha vannak kérdések, azokra is megfelel legjobb tudása szerint és ha Cha'yss visszatért, valami könnyebb bort kér tőle. Tervezi, hogy nagyon rondán le fogja inni magát, de ennek nem most van ideje. Ahogy annak sem, hogy bizonyos kérdéseket ő tegyen fel. Miféle Varangyvár? Miféle báró? És egyáltalán, Aenae mit keres itt? Ezek egyelőre kimondatlanok maradnak, bár mocskos, szakállbozontos képére van írva az értetlenség.*
3690. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-06 12:43:05
Üzenet elküldve: 2022-01-06 12:43:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Úgy tűnik, sikerül megegyezniük a helyszínt illetően. Bár nehezebb lesz felhozni ide az árukat a menyegzőre, de Aztyan majd megoldja a logisztikát. Legfeljebb ezúttal a tharg piacról szerzi be az árut és nem a gnómoktól. Az biztos, hogy nem az igric fog szervezkedni, ahogy eddig sem.
A kardos dologtól szerencsére tényleg nem kap agymenést, megérti, hogy Aenae csak segíteni akar neki, bár ezt másképp, más vérével is tehetné. Nem örülne neki, ha miatta történne valami a lánnyal.
A vér vagy a szaga viszont nincs jó hatással Aenaere, fejcsóválva nézi, ahogy a lány elfordulva igyekszik visszatartani a gyomra tartalmát. Még jó, hogy nem reggeliztek be nagyon. Lám a rossz kosztnak is van előnye.*
- Rendben. *Válaszolja az említett személyek felkeresésére és bólint, hogy azt sem bánja, ha a kulcsárt szalajtja el ruhákért a Vashegyre. Ennél jobban már nem fogja utálni. Azt is előretervezi, hogy megfelelő személyzet után néz majd, ha lehetősége lesz rá.
Az emlegetett szamár, a kulcsár megjelenik a szobában, megtorpanását teljesen ignorálja a wegtoreni és kizárólag arra koncentrál, amit mond. Vendégeik érkeztek.*
- Ki az a Vajas Lavór? *Kérdi olyan hangsúllyal, ahogy csak a féltékeny férfiak teszik, ha leplezni kívánják érzéseiket.
Aenae aztán kiosztja a kulcsárnak a feladatokat és elmondja, hogy meghagyta a Vashegyen, hogy itt keressék. A kard marad a szőnyegen, ahova dobta.
Amikor pedig megérkeznek a bejelentettek, Az igric kettészelt szemöldöke feljebb szalad ahogy végignéz a leharcolt kompánián.
A sár nem zavarja, majd a kulcsár eltakarítja. A reggel ellenük elkövetett merénylet után hadd szenvedjen még. A megjelenő férfivel, aki akár Vajas Lavór is lehet, jön egy sáros ruhájú nő, valami manóval a vállán és egy fegyverforgató forma fickó is. Mindhárman nagyon törődöttnek tűnnek. A nő meghajlását egy biccentéssel viszonozza, de a becsmérlést az arcán nem tudja hova tenni. Ha a manós jobban megnézi magának Aenaet, akkor láthatja a tenyerére szorított vérfoltos kendőt, bár a kardot valószínűleg takarja a fotel, ami a kandalló előtt áll.
Mivel egyikük sem mutatkozott be, bár Aenae meglepettségét látva valószínűleg ismerős alakok érkezhettek, az igricnek kell belekezdenie, hisz ő a házigazda.*
- Köszöntelek benneteket Varangyvárban, a nevem báró Cha'yss Cano Caldorcor. Bocsánat a rendetlenségért, nem vártunk vendégeket. *Lép előre, de kezet nem nyújt és nem is kíván többet magyarázkodni.*
- Látom, mozgalmas út áll mögöttetek, *Néz végig a sáros, alvad vértől és mindenféle mocsoktól koszos ruhákon.* kérlek, fogadjátok el házam kényelmét és szegényes lehetőségeit. Érezzétek otthon magatokat. *Invitálja beljebb a csapatot, majd Aenae felé fordul, hogy bizalmasan intézzen hozzá pár szót.*
- Hozok inni. Rájuk fér. *Pillant újra a hármas felé, majd felveszi a kandalló elé dobott kardot, amit a fokos mellé állít a falhoz. Így a lánynak lesz ideje bizalmasan is akár tárgyalni velük, míg az igric egy tálcára készít erősebb és kevésbé erős szeszeket pár pohárral. Fürdőt nem ajánl fel, mert a kulcsár épp ruhákért indult és ő nem fog senkinek készíteni.
Ha nem állítják meg vagy vonják kérdőre, akkor a trió mellett távozik és a konyhából összeszedett italokkal tér vissza pár perc múltán, hogy mindenkinek kínáljon és töltsön a válaszoktól függően.*
*Úgy tűnik, sikerül megegyezniük a helyszínt illetően. Bár nehezebb lesz felhozni ide az árukat a menyegzőre, de Aztyan majd megoldja a logisztikát. Legfeljebb ezúttal a tharg piacról szerzi be az árut és nem a gnómoktól. Az biztos, hogy nem az igric fog szervezkedni, ahogy eddig sem.
A kardos dologtól szerencsére tényleg nem kap agymenést, megérti, hogy Aenae csak segíteni akar neki, bár ezt másképp, más vérével is tehetné. Nem örülne neki, ha miatta történne valami a lánnyal.
A vér vagy a szaga viszont nincs jó hatással Aenaere, fejcsóválva nézi, ahogy a lány elfordulva igyekszik visszatartani a gyomra tartalmát. Még jó, hogy nem reggeliztek be nagyon. Lám a rossz kosztnak is van előnye.*
- Rendben. *Válaszolja az említett személyek felkeresésére és bólint, hogy azt sem bánja, ha a kulcsárt szalajtja el ruhákért a Vashegyre. Ennél jobban már nem fogja utálni. Azt is előretervezi, hogy megfelelő személyzet után néz majd, ha lehetősége lesz rá.
Az emlegetett szamár, a kulcsár megjelenik a szobában, megtorpanását teljesen ignorálja a wegtoreni és kizárólag arra koncentrál, amit mond. Vendégeik érkeztek.*
- Ki az a Vajas Lavór? *Kérdi olyan hangsúllyal, ahogy csak a féltékeny férfiak teszik, ha leplezni kívánják érzéseiket.
Aenae aztán kiosztja a kulcsárnak a feladatokat és elmondja, hogy meghagyta a Vashegyen, hogy itt keressék. A kard marad a szőnyegen, ahova dobta.
Amikor pedig megérkeznek a bejelentettek, Az igric kettészelt szemöldöke feljebb szalad ahogy végignéz a leharcolt kompánián.
A sár nem zavarja, majd a kulcsár eltakarítja. A reggel ellenük elkövetett merénylet után hadd szenvedjen még. A megjelenő férfivel, aki akár Vajas Lavór is lehet, jön egy sáros ruhájú nő, valami manóval a vállán és egy fegyverforgató forma fickó is. Mindhárman nagyon törődöttnek tűnnek. A nő meghajlását egy biccentéssel viszonozza, de a becsmérlést az arcán nem tudja hova tenni. Ha a manós jobban megnézi magának Aenaet, akkor láthatja a tenyerére szorított vérfoltos kendőt, bár a kardot valószínűleg takarja a fotel, ami a kandalló előtt áll.
Mivel egyikük sem mutatkozott be, bár Aenae meglepettségét látva valószínűleg ismerős alakok érkezhettek, az igricnek kell belekezdenie, hisz ő a házigazda.*
- Köszöntelek benneteket Varangyvárban, a nevem báró Cha'yss Cano Caldorcor. Bocsánat a rendetlenségért, nem vártunk vendégeket. *Lép előre, de kezet nem nyújt és nem is kíván többet magyarázkodni.*
- Látom, mozgalmas út áll mögöttetek, *Néz végig a sáros, alvad vértől és mindenféle mocsoktól koszos ruhákon.* kérlek, fogadjátok el házam kényelmét és szegényes lehetőségeit. Érezzétek otthon magatokat. *Invitálja beljebb a csapatot, majd Aenae felé fordul, hogy bizalmasan intézzen hozzá pár szót.*
- Hozok inni. Rájuk fér. *Pillant újra a hármas felé, majd felveszi a kandalló elé dobott kardot, amit a fokos mellé állít a falhoz. Így a lánynak lesz ideje bizalmasan is akár tárgyalni velük, míg az igric egy tálcára készít erősebb és kevésbé erős szeszeket pár pohárral. Fürdőt nem ajánl fel, mert a kulcsár épp ruhákért indult és ő nem fog senkinek készíteni.
Ha nem állítják meg vagy vonják kérdőre, akkor a trió mellett távozik és a konyhából összeszedett italokkal tér vissza pár perc múltán, hogy mindenkinek kínáljon és töltsön a válaszoktól függően.*
3689. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-06 03:56:14
Üzenet elküldve: 2022-01-06 03:56:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Este könnyen elaludt, reggel pedig korán kel. Nincs idő lustálkodni. Ha egész nap az ágyat nyomná a jószágok éhen maradnának és a stég és a budi meg sose épülne meg. Mándli se panaszkodik az ébredés ellen. Bár ő nap közben is el szokott pihengetni a kemence előtt míg a gazdája a fával dolgozott. A reggeli a szokásos, aztán megy a pásztor a jószágokat ellátni. Mikor végez némi rendet tesz utána a kamrában. Leszedi a tejről a fölét meg félreteszi az aludt tejet. Majd kezdhetne ezekből is valamit. Sajtot vagy vajat mondjuk. Nem is lenne rossz egy kis vaj ebben a hidegben a háznál. Ha volna elég ki is süthetné. Sült vaj kenyérrel. Jól jönne egy asszony. Mindenesetre miután végzett a ház körül visszatér a deszkakészítéshez. Tovább dolgozik azzal a rönkkel. Mikor pedig már sikerült pár durvább deszkát kivágni azokat újra megméri és egyformára vágja. A feleslegből nem mindent dob tűzre csak ami nagyon kicsi mert jól jöhet még ha úgy alakul. Aztán azokat a darabokat amiket meg kell, elkezdi legyalulni. Mikor kell akkor viasszal bekeni a szerszámot ahogy múltkor a gyerekágy készítésénél is csinálta. A tapasztalata ellenére nem könnyű feladat. Kell hozzá ügyeskednie hisz sajnos nincs neki megfelelő satu, ami megfogná a megdolgozott anyagot. Mindenesetre igyekszik olyan deszkákat kiadni a keze közül amik viszonylag egyformák. Közben slambuc készül. Az-az ebéd és a vacsora is. Még lehord egy rönköt a padlásról amit megkezd leháncsolni, de nem fejezi már be. Későre jár és fáradt is. Most se kell altatni*
3688. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-05 15:25:39
Üzenet elküldve: 2022-01-05 15:25:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éné csodaországban//
*Aenae kicsit úgy tekint erre a meghívásra, mint egy, a régi életéből maradt dologra. Vagy valami hasonlóra, mert tökéletesen tisztában, hogy nem lesznek politúros, kecskelábú berendezési tárgyak, sem pedig selyemtapéta, vagy nagyon drága, aranyozott porcelán teáskészlet, ezüstkanállal. Semmi olyan külsőség, ami régen megszokott volt a számára. De hát ő maga is mentes lett az olyan külsőségektől, amik nélkül régen élni sem tudott volna. Haja nincs tökéletes frizurába fésülve, csupán laza fonatban lóg előre jobb válla fölött. Ruhája sem a legújabb divat szerinti, földet söprő könnyű selyemköltemény, egyszerű bőrből készült lovaglónadrágot visel, csizmáján látszik, gyalog érkezett. Felül könnyű, zsabós inget, de mindezt csak akkor derül ki, ha leveszi a súlyos prémkabátot.
Szélesen mosolyog Relre, mikor az ajtót nyit és rögtön igyekszik is átadni mind a mézescsuprot, mind pedig a lepényeket. A kabát elvételére csak nemet int, egyedül is megtalálja a fogast.*
- Én is örülök neked és a meghívásnak is. Ezer éve nem hívott senki teára.
*Úgy érzi, hogy nem is nagyon túloz azzal, hogy azt mondja "ezer éve", mert néha tényleg ezernek tűnik. Arra meg csak szerényen mosolyog, hogy a másik hajléka szerény lenne, mert az övé is az, csak az apja nagyzási hóbortjának hála, sokkal monumentálisabb. De selyemtapéta és kecskelábú asztalka a Vashegyen sincs. Ettől függetlenül azért körülnéz, de nem talál a házikóban semmi kivetnivalót, kényelmesnek tűnik meg praktikusnak. Aenae újabban szereti a praktikus dolgokat, mint a nadrág is sokkal praktikusabb, mint a szoknya.*
- Hát. Történt.
*Ő maga észre sem veszi a mozdulatot, amivel odanyúl a nyakába kötött selyemkendőhöz, ami a nyakán lévő heget hivatott eltakarni.*
- Mindannyiunkkal.
*Utal arra, hogy a lázadás óta mindannyiuk élete fenekestől felfordult, az övé talán már kicsit előbb, de az utolsó tőrdöfés mégis a lázadás volt. Vagy talán Kagan gyáva megszobrulása, vagy a kettő együtt.*
- Amúgy is meg akartalak látogatni. Mert vannak híreim. De üljünk le előbb, mert úgyis leülnél, mikor elmondom.
*Hangjából világosan kihallani a visszafojtott izgalmat. Ha pedig leültek, akkor is nehéz nem zsizsegnie.*
- Szóval... őizé... Esküvőm lesz. Esküvőkre meg kellenek szép koszorúslányok. Te meg olyan szép vagy. Szóval lennél?
*Egyszerre izgatott és kérlelő, arca meg rákvörös.*
//Éné csodaországban//
*Aenae kicsit úgy tekint erre a meghívásra, mint egy, a régi életéből maradt dologra. Vagy valami hasonlóra, mert tökéletesen tisztában, hogy nem lesznek politúros, kecskelábú berendezési tárgyak, sem pedig selyemtapéta, vagy nagyon drága, aranyozott porcelán teáskészlet, ezüstkanállal. Semmi olyan külsőség, ami régen megszokott volt a számára. De hát ő maga is mentes lett az olyan külsőségektől, amik nélkül régen élni sem tudott volna. Haja nincs tökéletes frizurába fésülve, csupán laza fonatban lóg előre jobb válla fölött. Ruhája sem a legújabb divat szerinti, földet söprő könnyű selyemköltemény, egyszerű bőrből készült lovaglónadrágot visel, csizmáján látszik, gyalog érkezett. Felül könnyű, zsabós inget, de mindezt csak akkor derül ki, ha leveszi a súlyos prémkabátot.
Szélesen mosolyog Relre, mikor az ajtót nyit és rögtön igyekszik is átadni mind a mézescsuprot, mind pedig a lepényeket. A kabát elvételére csak nemet int, egyedül is megtalálja a fogast.*
- Én is örülök neked és a meghívásnak is. Ezer éve nem hívott senki teára.
*Úgy érzi, hogy nem is nagyon túloz azzal, hogy azt mondja "ezer éve", mert néha tényleg ezernek tűnik. Arra meg csak szerényen mosolyog, hogy a másik hajléka szerény lenne, mert az övé is az, csak az apja nagyzási hóbortjának hála, sokkal monumentálisabb. De selyemtapéta és kecskelábú asztalka a Vashegyen sincs. Ettől függetlenül azért körülnéz, de nem talál a házikóban semmi kivetnivalót, kényelmesnek tűnik meg praktikusnak. Aenae újabban szereti a praktikus dolgokat, mint a nadrág is sokkal praktikusabb, mint a szoknya.*
- Hát. Történt.
*Ő maga észre sem veszi a mozdulatot, amivel odanyúl a nyakába kötött selyemkendőhöz, ami a nyakán lévő heget hivatott eltakarni.*
- Mindannyiunkkal.
*Utal arra, hogy a lázadás óta mindannyiuk élete fenekestől felfordult, az övé talán már kicsit előbb, de az utolsó tőrdöfés mégis a lázadás volt. Vagy talán Kagan gyáva megszobrulása, vagy a kettő együtt.*
- Amúgy is meg akartalak látogatni. Mert vannak híreim. De üljünk le előbb, mert úgyis leülnél, mikor elmondom.
*Hangjából világosan kihallani a visszafojtott izgalmat. Ha pedig leültek, akkor is nehéz nem zsizsegnie.*
- Szóval... őizé... Esküvőm lesz. Esküvőkre meg kellenek szép koszorúslányok. Te meg olyan szép vagy. Szóval lennél?
*Egyszerre izgatott és kérlelő, arca meg rákvörös.*
3687. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-05 14:34:28
Üzenet elküldve: 2022-01-05 14:34:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éné csodaországban//
*Relael már egészen el is felejtette, hogy hogyan is szokás ezt csinálni. Izgul és izgatott is egyszerre.*
- Mit felejtettem el? Valamit biztosan elfelejtettem.
*A kérdésre elméje zúgolódni kezd, és számtalan válasszal rukkol elő, lehetetlennél lehetetlenebb ötletekkel. Sóhajt egyet, igyekszik koncentrálni, azután megghallja a bugyogást.*
- A víz!
*Már rohan is a konyharuhával, hogy a forró fazékból a teáskannába bűvészkedje az egyik legfontosabb alapanyagot, közben minden idegszálával fókuszál, hogy ne égesse meg magát. Jól tudja milyen taszítóak az égési sebek. A kopogást hallva fürge léptekkel az ajtóhoz siet, még megigazgatja haját, majd kinyitja a bejáratot. Arcán széles mosoly.*
- Éné! De örülök neked!
*Kitörő lelkesedéssel gesztikulál, majd félrelép, s még nagyobbra tárja az ajtót, illetve egy kézmozdulattal beljebb invitálja az ifjú leányt.*
- Fáradj beljebb igen csak szerény kis otthonomba.
*Amint ez megtörténik Relael becsukja Kagaenae mögött az ajtót.*
- Elvegyem a kabátodat? Itt bent elég meleg van.
*Még mindig furcsa neki ez a szerep, különösen mert Kagaenae kékvérű, és bizonyos elvárásokhoz szokott már, amiket aligha tudna az elf lány teljesíteni mióta szerényebb életmódhoz kénytelen alkalmazkodni.*
- Rég láttalak, biztosan sok minden történt veled.
//Éné csodaországban//
*Relael már egészen el is felejtette, hogy hogyan is szokás ezt csinálni. Izgul és izgatott is egyszerre.*
- Mit felejtettem el? Valamit biztosan elfelejtettem.
*A kérdésre elméje zúgolódni kezd, és számtalan válasszal rukkol elő, lehetetlennél lehetetlenebb ötletekkel. Sóhajt egyet, igyekszik koncentrálni, azután megghallja a bugyogást.*
- A víz!
*Már rohan is a konyharuhával, hogy a forró fazékból a teáskannába bűvészkedje az egyik legfontosabb alapanyagot, közben minden idegszálával fókuszál, hogy ne égesse meg magát. Jól tudja milyen taszítóak az égési sebek. A kopogást hallva fürge léptekkel az ajtóhoz siet, még megigazgatja haját, majd kinyitja a bejáratot. Arcán széles mosoly.*
- Éné! De örülök neked!
*Kitörő lelkesedéssel gesztikulál, majd félrelép, s még nagyobbra tárja az ajtót, illetve egy kézmozdulattal beljebb invitálja az ifjú leányt.*
- Fáradj beljebb igen csak szerény kis otthonomba.
*Amint ez megtörténik Relael becsukja Kagaenae mögött az ajtót.*
- Elvegyem a kabátodat? Itt bent elég meleg van.
*Még mindig furcsa neki ez a szerep, különösen mert Kagaenae kékvérű, és bizonyos elvárásokhoz szokott már, amiket aligha tudna az elf lány teljesíteni mióta szerényebb életmódhoz kénytelen alkalmazkodni.*
- Rég láttalak, biztosan sok minden történt veled.
3686. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-05 09:43:28
Üzenet elküldve: 2022-01-05 09:43:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Átlagos reggel. Trodd korán kel és megy a jószágokhoz. Mándli, mint mindig most is hűségesen követi gazdáját ebben a terhes feladatban. A vödör lassan telik a birkák tejével. Mikor a férfi végzett csak utána jöhet a reggeli. Ami rántotta szalonnával és jó sok hagymával. A piacon eladott tej árából általában az ehhez szükséges hozzávalókat szokta megvenni ha arra jár. Bár kéne pár tyúk is. Azok ellennének és tojnák a tojást neki. Na, majd ha egyszer lesz azoknak tyúkól akkor. A maradék rántottát megkapja Mándli, majd a pásztor nekikezd a téli munkának. A padlásról lehord egy rönk fát és elkezdi megdolgozni. Leháncsolja egy erre a célra kialakított eszközzel amit még a piacon vásárolt annak idején. Izgalmas egy nap volt az. Akkor szült meg Relael asszonyság. Ez a nap szerencsére nem olyan kaotikus mint az volt. Szép lassan, de biztos munkával telik. Közben a ház padlóját meg egyre inkább kezdi beborítani a fahulladék, de ez Trodd esetében átlagosnak mondható. Miután végzett a háncsolással megpihen és készít magának ebédet. Otthon úgy hívták, azt hogy fordított táska. Víz kell hozzá meg köles. Meg mikor már fordul a bográcsban akkor kell faggyúval kenni a bogrács oldalát. Mándlival jóízűen belaknak és folytatódik a munka. Trodd elkezdi megfűrészelni a rönköt, hogy deszkának legyen való. Közben igyekszik odafigyelni, hogy jó legyen a méret amit gondolt és, hogy jól vágja. Dolgozott már fával, de ezek lesznek az első saját deszkái. Alaposan el is fárad a munkában. Átizzadja párszor az ingét közben. Este még esznek, de nem kell utána altatni a férfit.*
3685. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-04 21:19:42
Üzenet elküldve: 2022-01-04 21:19:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Csöndben hallgatja végig Laor beszámolóját, hogy mit tudott meg a kapuőrtől. Habár valamivel távolabbról figyelte a diskurzust, nem kerüli el a figyelmét, hogy a kapuőr látható módon nem igazán számolt a visszatérésükkel, ám ezen nem igazán tud megsértődni, tekintve, hogy a küldetés nagy részében ő maga is hasonló véleményen volt. Azzal pedig tisztában van, hogy csapatuk, mely minden jel szerint fél éven keresztül volt távol egy veszélyes küldetésen, a helyiek szemében már régen az elveszettek sorába tartozhatott.
Nem lepi meg különösebben, hogy házon kívül van gyakorlatilag mindenki, aki számít. Az eddigi viszontagságaik után már csak természetes, hogy ebben a kis mértékben sem könnyíti meg dolgukat a sors, és ezt Frandr valójában nem is nagyon bánja. Nem bírja az egy helyben maradást, teste követeli tőle, hogy maradjon mozgásban...
Quantall, akit a hegyre is a csapat harcosainak kellett feltámogatni, érthető módon a pihenés mellett dönt, és megy vele Riri is, valamint Krestvir is elkíséri őket. Mikor aztán a varázslónő visszatértével megindulnak a birtokra, ahol elviekben megszáll Kagaenae, a pusztai harcos nem zavarja meg hangjával a csöndet. Szimplán csak egy kézzel kardja markolatgombján, a tájat figyelve halad az úton, amíg meg nem érkeznek a díszes épület elé.
Az őket fogadó szerzet szavait hallva röviden elmélázik azon, hogy egy jól irányzott ütés mennyivel gyorsíthatná meg ezt a folyamatot. Szórakoztatja a gondolat, jelenleg hollófekete hajában meg is jelenik egy pillanatra pár világosabb tincs, és valami halk, sötét, nevetésre emlékeztető hangot ad ki.
Már épp közelebb is lépne az ajtóhoz, hogy letesztelje elméletét, mikor az a vezetőjük arcába vágódik. A félig-meddig fenyegetésnek hangzó megjegyzésre csak sötéten bólint, jelezvén, hogy szükség esetén akár még asszisztálna is a dologhoz... nehéz megállapítani, hogy jelen állapotában komolyan gondolja-e ezt.
Nagy eséllyel nem derül ki erre a válasz, ugyanis mikor a kulcsár visszatér, már jóval készségesebben viselkedik, és viszonylag gyorsan eljutnak az Úrnőhöz, ahol természetesen újabb normálisnak aligha mondható jelenettel szembesülnek. Egy véres kendő, egy az Úrnőhöz közel álló bájgúnár, és persze maga az Úrnő, a maga szakadt valójában.
Frandr Krestvirhez hasonlóan hagyja, hogy Laor beszéljen, míg ő pusztán a szoba ajtajához közel áll változatlanul sötét hajjal, komor arckifejezéssel, vértől és száradt rémfarkasvértől mocskosan, viseltes páncélban. Égésnyomokkal borított jobbja továbbra is kardja markolatgombján pihen, nem fenyegetően, ám készenlétben.*
*Csöndben hallgatja végig Laor beszámolóját, hogy mit tudott meg a kapuőrtől. Habár valamivel távolabbról figyelte a diskurzust, nem kerüli el a figyelmét, hogy a kapuőr látható módon nem igazán számolt a visszatérésükkel, ám ezen nem igazán tud megsértődni, tekintve, hogy a küldetés nagy részében ő maga is hasonló véleményen volt. Azzal pedig tisztában van, hogy csapatuk, mely minden jel szerint fél éven keresztül volt távol egy veszélyes küldetésen, a helyiek szemében már régen az elveszettek sorába tartozhatott.
Nem lepi meg különösebben, hogy házon kívül van gyakorlatilag mindenki, aki számít. Az eddigi viszontagságaik után már csak természetes, hogy ebben a kis mértékben sem könnyíti meg dolgukat a sors, és ezt Frandr valójában nem is nagyon bánja. Nem bírja az egy helyben maradást, teste követeli tőle, hogy maradjon mozgásban...
Quantall, akit a hegyre is a csapat harcosainak kellett feltámogatni, érthető módon a pihenés mellett dönt, és megy vele Riri is, valamint Krestvir is elkíséri őket. Mikor aztán a varázslónő visszatértével megindulnak a birtokra, ahol elviekben megszáll Kagaenae, a pusztai harcos nem zavarja meg hangjával a csöndet. Szimplán csak egy kézzel kardja markolatgombján, a tájat figyelve halad az úton, amíg meg nem érkeznek a díszes épület elé.
Az őket fogadó szerzet szavait hallva röviden elmélázik azon, hogy egy jól irányzott ütés mennyivel gyorsíthatná meg ezt a folyamatot. Szórakoztatja a gondolat, jelenleg hollófekete hajában meg is jelenik egy pillanatra pár világosabb tincs, és valami halk, sötét, nevetésre emlékeztető hangot ad ki.
Már épp közelebb is lépne az ajtóhoz, hogy letesztelje elméletét, mikor az a vezetőjük arcába vágódik. A félig-meddig fenyegetésnek hangzó megjegyzésre csak sötéten bólint, jelezvén, hogy szükség esetén akár még asszisztálna is a dologhoz... nehéz megállapítani, hogy jelen állapotában komolyan gondolja-e ezt.
Nagy eséllyel nem derül ki erre a válasz, ugyanis mikor a kulcsár visszatér, már jóval készségesebben viselkedik, és viszonylag gyorsan eljutnak az Úrnőhöz, ahol természetesen újabb normálisnak aligha mondható jelenettel szembesülnek. Egy véres kendő, egy az Úrnőhöz közel álló bájgúnár, és persze maga az Úrnő, a maga szakadt valójában.
Frandr Krestvirhez hasonlóan hagyja, hogy Laor beszéljen, míg ő pusztán a szoba ajtajához közel áll változatlanul sötét hajjal, komor arckifejezéssel, vértől és száradt rémfarkasvértől mocskosan, viseltes páncélban. Égésnyomokkal borított jobbja továbbra is kardja markolatgombján pihen, nem fenyegetően, ám készenlétben.*
3684. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-03 22:25:07
Üzenet elküldve: 2022-01-03 22:25:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Amint szóba kerül a fény istensége Valuryen ismételten bebizonyítja Karheia számára, hogy igen különleges, ahogy a látásmódja is igen egyedi. Szemöldökei feljebb szaladnak amikor a hosszúéletű Eeyrt öreglánynak nevezi, és miközben aktívan hallgat igyekszik az elf férfi szemléletmódját is valamelyest megérteni. A barbár nő természetesen kicsit elfogult a thargok kultúráját illetően, ezért nehezére esik nem egy leheletnyit kevesebbre tartani azt a passzív jenlétet amit Valuryen felvázolt neki.*
- Fantasztikus lehet ilyen hosszú ideig élni.
*Sóhajtja miután mágustársa megemlíti a korát. Kis irigység üti fel benne fejét, ami szokatlan újdonság, de annyi évnyi rabság után, és olyan sok "elvesztegetett" nap után talán valahol érthető a vágyakozás azután a plusz idő után, ami az elfek sajátja.*
- Feltételezem nem túl praktikus emberekkel szorosabb viszonyt ápolni. Néped jól ismerheti az elmúlást és a gyászt.
*Tűnődik hangosan, miközben kíváncsian várja kissé pesszimista gondolataira a helyeslő, vagy elutasító reakciót.*
- Nem annyira vannak ilyenek, de a vének gondoskodnak arról, hogy ezek a történetek ne felejtődjenek el, és tanulsággal szolgáljanak a fiatalok számára.
*Megint feldereng előtte nagymamája, aki a szorgos sürgölődés s forgolódás közepette is folyamatosan zúdította rá a tudást, időnként olyan buta gondolatok is megfordultak az ifjú Karheia fejében, hogy a sok-sok információtól addig nő majd a koponyája, hogy a végén megreped.*
- Sajnos szörnyű vagyok a névválasztásban, így az még nincs nekik.
*Nyilván a Csibésznél eggyel különlegesebbre vágyna a varázslónő, azonban egyedül hőstörténetek szereplői jutnak eszébe és azt nem érezné helyesnek, hogy ebek ilyen nagy harcosok neveit viseljék.*
- Oh nem, ilyen veszélynek szükségtelenül nem tenném ki őket. Az alap parancsokat úgy hiszem, hogy meg tudom tanítani nekik, de jó lenne ha védelmezésre is alkalmasak lennének. Értem ez alatt az embereket és területet is egyaránt.
*Amint szóba kerül a fény istensége Valuryen ismételten bebizonyítja Karheia számára, hogy igen különleges, ahogy a látásmódja is igen egyedi. Szemöldökei feljebb szaladnak amikor a hosszúéletű Eeyrt öreglánynak nevezi, és miközben aktívan hallgat igyekszik az elf férfi szemléletmódját is valamelyest megérteni. A barbár nő természetesen kicsit elfogult a thargok kultúráját illetően, ezért nehezére esik nem egy leheletnyit kevesebbre tartani azt a passzív jenlétet amit Valuryen felvázolt neki.*
- Fantasztikus lehet ilyen hosszú ideig élni.
*Sóhajtja miután mágustársa megemlíti a korát. Kis irigység üti fel benne fejét, ami szokatlan újdonság, de annyi évnyi rabság után, és olyan sok "elvesztegetett" nap után talán valahol érthető a vágyakozás azután a plusz idő után, ami az elfek sajátja.*
- Feltételezem nem túl praktikus emberekkel szorosabb viszonyt ápolni. Néped jól ismerheti az elmúlást és a gyászt.
*Tűnődik hangosan, miközben kíváncsian várja kissé pesszimista gondolataira a helyeslő, vagy elutasító reakciót.*
- Nem annyira vannak ilyenek, de a vének gondoskodnak arról, hogy ezek a történetek ne felejtődjenek el, és tanulsággal szolgáljanak a fiatalok számára.
*Megint feldereng előtte nagymamája, aki a szorgos sürgölődés s forgolódás közepette is folyamatosan zúdította rá a tudást, időnként olyan buta gondolatok is megfordultak az ifjú Karheia fejében, hogy a sok-sok információtól addig nő majd a koponyája, hogy a végén megreped.*
- Sajnos szörnyű vagyok a névválasztásban, így az még nincs nekik.
*Nyilván a Csibésznél eggyel különlegesebbre vágyna a varázslónő, azonban egyedül hőstörténetek szereplői jutnak eszébe és azt nem érezné helyesnek, hogy ebek ilyen nagy harcosok neveit viseljék.*
- Oh nem, ilyen veszélynek szükségtelenül nem tenném ki őket. Az alap parancsokat úgy hiszem, hogy meg tudom tanítani nekik, de jó lenne ha védelmezésre is alkalmasak lennének. Értem ez alatt az embereket és területet is egyaránt.
3683. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-03 10:16:41
Üzenet elküldve: 2022-01-03 10:16:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Nem érti a tényállást. Biztos benne, hogy az igric fejébe plántálta már a gyilkos gondolatot. Vagy tán a férfi gondolatiságát védi valamiféle különös buborék, melyen még az Ősök Akarata sem hatol át. Mindenesetre az előző próba után most úgy hajítja félre a kardot a férfi, mintha Sa'Terethtől való lenne.
Felfortyan, még ha ennek fizikai nyoma nincs is. Mindig is vehemens alak volt, holtában sincs ez másképp. Ugyanakkor ebben a formában továbbra is tehetetlen, így csak egyetlen mód maradt. Ahogy az igric megérinti, igyekszik elméjét összpontosítva ráerősíteni az üzenetre, mi olybá fest, nem ért teljesen célba. Tisztában van vele, hogy a gyilkos szándék nem múlhat, de talán maga az üzenet nem volt elég célirányos. A türelme azonban fogytán, s az Ősök Akarata még tulajdon véreinél is többet jelent. Ha nem viszi véghez, amit véghez kell vinnie, úgy egész Thargia, s örökségük is pusztulásra ítéltetik, ebben bizonyos.*
~Ölj. Most. Használd a kardot.~
*Nincs túl sok ideje, ám számára elég csupán egy érintés, mielőtt a kard hangos csörömpölés közepette landol a padlón.*
*Nem érti a tényállást. Biztos benne, hogy az igric fejébe plántálta már a gyilkos gondolatot. Vagy tán a férfi gondolatiságát védi valamiféle különös buborék, melyen még az Ősök Akarata sem hatol át. Mindenesetre az előző próba után most úgy hajítja félre a kardot a férfi, mintha Sa'Terethtől való lenne.
Felfortyan, még ha ennek fizikai nyoma nincs is. Mindig is vehemens alak volt, holtában sincs ez másképp. Ugyanakkor ebben a formában továbbra is tehetetlen, így csak egyetlen mód maradt. Ahogy az igric megérinti, igyekszik elméjét összpontosítva ráerősíteni az üzenetre, mi olybá fest, nem ért teljesen célba. Tisztában van vele, hogy a gyilkos szándék nem múlhat, de talán maga az üzenet nem volt elég célirányos. A türelme azonban fogytán, s az Ősök Akarata még tulajdon véreinél is többet jelent. Ha nem viszi véghez, amit véghez kell vinnie, úgy egész Thargia, s örökségük is pusztulásra ítéltetik, ebben bizonyos.*
~Ölj. Most. Használd a kardot.~
*Nincs túl sok ideje, ám számára elég csupán egy érintés, mielőtt a kard hangos csörömpölés közepette landol a padlón.*
3682. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-02 21:45:59
Üzenet elküldve: 2022-01-02 21:45:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Ennyi kalandon, izgalmon és bánaton túl a testénél is elcsigázottabb a lelke. Ő sem talál sok örömet most a tájban, csak bandukol Laor után csöndesen. Érzi és tapasztalja, hogy valami nincs rendben, mert még a nyárban kellene járniuk, de fáradt már fejtegetni a dolgot. Arról végül is meggyőződhetett már, hogy Amon lakói nem mutattak semmiféle különös viselkedést vagy pánikot, az őr sem számolt be semmi furcsáról, amit ő hallott volna a Laor és közte zajló beszélgetésből... Valami történt itt, de további, közvetlen veszélyt talán nem jelent. Kagaenaetől pedig talán többet is megtudnak majd.
Addig is saját gondolataiba süppedve teszi csak egymás után a lábait. Nem a legfelemelőbb látvány, annyi biztos: elég gyászos a hangulata és a külleme is.
Kilencedik nála élénkebb. Nagy szemei kíváncsian vesznek szemügyre mindent, ahogy füleit is csak úgy forgatja a neszek felé.
Végül elérnek egy épület bejáratához, ahol Laor be is zörget. Mikor egy férfi fogadja őket, Krestvir finoman meghajol, visszafogva magát annyira, hogy a vállán ülő manó ne bukfencezzen le róla.
Egyébként meg csöndben figyeli a beszélgetést, ami Laor és a fickó között lezajlik. Ha nem volna ilyen kimerült, bizonyára jobban igyekezne kielemezni is a párbeszédet, így csak eltöpreng, hogy ki is lehet az az említett báró és hogy miért kell őket külön bejelenteni hozzá... Laor bosszús megjegyzésére is csak értetlenül pislog, hogy kit is akarhat pontosan megfojtani, bár az ábrázata alapján akár még egyetértését is feltételezhetnék e tervvel kapcsolatban, hiszen még most is fensőbbségesen mosolyog, vagy legalábbis úgy áll a szája.
Túl sokáig szerencsére nem várakoztatják őket, a korábbi férfi visszatér és beljebb vezeti kis csapatukat.
Krestvir az ajtóban legalább a lábait összekocogtatja, hogy kevesebb sarat hordjon szét, de Kagaenaenek igaza van: alighanem ők megtépázottabbak nála. Krestvirnek nem igazán van olyan porcikája, ami ne lenne sáros, a ruháiról pergetni lehet a koszt, de még a haját is sár tapasztja össze. Ehhez mérten persze a szaga sem mesés, a mocsár bűzét hozza magával.
Ahogy belépnek a szobába, ahol Kagan lányát és egy számára idegen férfit találnak, ismét meghajol köszöntés gyanánt. A beszédet egyelőre Laorra hagyja, addig ő csak becsmérlően végigméri a párost - legalábbis úgy nézhet ki mindazok számára, akik még nem ismerték ki a fizimiskáját. Valójában azonban csodálkozva és kutatón szemléli a vérfoltos inget, meg keresi a sérülést, amitől származhat. Az elmúlt napok után rögtön a veszélyt kutatja és ideges lesz, hogy itt is baj van.*
*Ennyi kalandon, izgalmon és bánaton túl a testénél is elcsigázottabb a lelke. Ő sem talál sok örömet most a tájban, csak bandukol Laor után csöndesen. Érzi és tapasztalja, hogy valami nincs rendben, mert még a nyárban kellene járniuk, de fáradt már fejtegetni a dolgot. Arról végül is meggyőződhetett már, hogy Amon lakói nem mutattak semmiféle különös viselkedést vagy pánikot, az őr sem számolt be semmi furcsáról, amit ő hallott volna a Laor és közte zajló beszélgetésből... Valami történt itt, de további, közvetlen veszélyt talán nem jelent. Kagaenaetől pedig talán többet is megtudnak majd.
Addig is saját gondolataiba süppedve teszi csak egymás után a lábait. Nem a legfelemelőbb látvány, annyi biztos: elég gyászos a hangulata és a külleme is.
Kilencedik nála élénkebb. Nagy szemei kíváncsian vesznek szemügyre mindent, ahogy füleit is csak úgy forgatja a neszek felé.
Végül elérnek egy épület bejáratához, ahol Laor be is zörget. Mikor egy férfi fogadja őket, Krestvir finoman meghajol, visszafogva magát annyira, hogy a vállán ülő manó ne bukfencezzen le róla.
Egyébként meg csöndben figyeli a beszélgetést, ami Laor és a fickó között lezajlik. Ha nem volna ilyen kimerült, bizonyára jobban igyekezne kielemezni is a párbeszédet, így csak eltöpreng, hogy ki is lehet az az említett báró és hogy miért kell őket külön bejelenteni hozzá... Laor bosszús megjegyzésére is csak értetlenül pislog, hogy kit is akarhat pontosan megfojtani, bár az ábrázata alapján akár még egyetértését is feltételezhetnék e tervvel kapcsolatban, hiszen még most is fensőbbségesen mosolyog, vagy legalábbis úgy áll a szája.
Túl sokáig szerencsére nem várakoztatják őket, a korábbi férfi visszatér és beljebb vezeti kis csapatukat.
Krestvir az ajtóban legalább a lábait összekocogtatja, hogy kevesebb sarat hordjon szét, de Kagaenaenek igaza van: alighanem ők megtépázottabbak nála. Krestvirnek nem igazán van olyan porcikája, ami ne lenne sáros, a ruháiról pergetni lehet a koszt, de még a haját is sár tapasztja össze. Ehhez mérten persze a szaga sem mesés, a mocsár bűzét hozza magával.
Ahogy belépnek a szobába, ahol Kagan lányát és egy számára idegen férfit találnak, ismét meghajol köszöntés gyanánt. A beszédet egyelőre Laorra hagyja, addig ő csak becsmérlően végigméri a párost - legalábbis úgy nézhet ki mindazok számára, akik még nem ismerték ki a fizimiskáját. Valójában azonban csodálkozva és kutatón szemléli a vérfoltos inget, meg keresi a sérülést, amitől származhat. Az elmúlt napok után rögtön a veszélyt kutatja és ideges lesz, hogy itt is baj van.*
3681. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-02 18:59:21
Üzenet elküldve: 2022-01-02 18:59:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
- Legyen itt. Kedvelem ezt a helyet.
*Végül is, ha az ember megszokja a békakuruttyolást, akkor egyfajta nyugtató háttérzajjá szelídül, ami még hiányozna is, ha nem lenne. Tulajdonképpen minden nagyon idilli lehetne, ha nem lebegne itt köztük ez a szellemdolog, ráadásul a szónak valamennyi értelmében. Mindenesetre Cha'yss nem kap olyan mértékű hisztirohamot, mint Aenae gondolta, hogy fog, mikor kieszelte ezt a tervet.*
- Tudom.
*Válaszolja a vallomásra derűs mosollyal.*
- Ümm.
*Dünnyögi arra, hogy többé nem csinál majd ilyet. Mindketten tudják, hogy ilyesmit nem ígérhet. Meg aztán a tegnapi seb, amit a vállára szerzett, mikor szembe találta magát azzal a férfival. Erre nem érdemes pazarolni sem a gyógyitalt, sem a bűverőt, kicsit fáj ugyan, de bőven kibírható. Cha'yss gondoskodása meg kifejezetten jólesik a lánynak. Viszont, mikor szemrevételezi a másik a zsebkendő alatt a tenyerét, akkor Aenae érzi, hogy felfordul a gyomra a vér szagától. A sebekre vetett pillantás után inkább elfordul, másik kezét a saját szája elé emelve, illetve nem is a kezét, csupán mutató- és középsőujjának hegye ér az ajkaihoz. Bő fél percre van szüksége ahhoz, hogy megszokja az émelyítő vérszagot - ami eddig még soha ne zavarta. Fejét a férfi mellkasára hajtja, pillantása a földre dobott kardon pihen. Nem akaródzik felvennie és úgy gondolja, hogy Cha'yssnak sem kéne megtennie.*
- Felkeressük Krestvir mestert vagy Taitos mestert Synmirán. Csak kell tiszta ruha. Nem baj, ha elküldöm az embered érte, ugye?
*Szinte mintha csak megérezte volna a kulcsár, hogy Aenae róla beszél. A lány figyelmét nem kerüli el, hogy a férfi némileg megütközik a jeleneten, de mivel nem firtatja, így Aenae sem törődik a dologgal. A kardot mondjuk berúghatnák a fotel alá. Jobb lett volna, ha előbb gondol a tiszta ruhára, vagy ha például rögtön hoz magával.*
- Vajas Lavór? Lavór Vajas?
*Kérdez vissza felszaladó szemöldökkel, de aztán gondolatban legyint.*
- Gondolom, hogy fontos ügyben keresnek.
*Cha'yssra sandít, mert végül is az ő házában vannak, a más házába meg nem szokás csak úgy meginvitálni másokat. Ugyanakkor az évszakra való tekintettel úgy gondolja, hogy nem szívesen menne ki hozzájuk, hogy ott adják elő, mit akarnak. Pillanatnyi tanakodás után úgy dönt, hogy ha Cha'yss nehezményezi a dolgot, akkor majd valahogy megbékíti. Például boldog befejezéses masszázzsal.*
- Eqtor, kérlek megtennéd nekem, hogy hozatsz tiszta ruhát a Vashegyről? Meg hajolajat, meg kézkrémet. És jöjjenek be a vashegyiek.
*Újra Cha'yssra néz.*
- Mielőtt elindultam, szóltam, hogy ha bárki keresne, akkor itt leszek. Mondjuk nem gondoltam, hogy az a hülye elf ideküld valakit...
*Ha a kulcsár bevezeti a kompániát, akkor azok a kényelmes udvarház egyik kényelmes szobájában találhatják magukat. A kandallóban ropog a tűz, a ház ura tökéletes, mint mindig. A Vashegy úrnője tökéletlen, mint mindig, ráadásul a blúza is vérfoltos meg szakadt a tegnapi kocsmai verekedés óta. Előbb kellett volna a tiszta ruhára gondolnia, akkor most nem érezné magát annyira kellemetlenül. Bár ez az érzés is csak addig tart, míg a kulcsár be nem vezeti a jövevényeket, akkor kicsit megnyugszik, hogy mások is olyan ágrólszakadtak, mint ő, vagy még ágrólszakadtabbak. Amikor pedig kiderül, hogy ki is Vajas Lavór vagy Lavór Vajas, akkor ajkai egy nagy Ó-ra kerekednek. Hirtelen nem is tudja, hogy mit mondjon, de kérdő pillantása az érkezőkön függ.*
- Legyen itt. Kedvelem ezt a helyet.
*Végül is, ha az ember megszokja a békakuruttyolást, akkor egyfajta nyugtató háttérzajjá szelídül, ami még hiányozna is, ha nem lenne. Tulajdonképpen minden nagyon idilli lehetne, ha nem lebegne itt köztük ez a szellemdolog, ráadásul a szónak valamennyi értelmében. Mindenesetre Cha'yss nem kap olyan mértékű hisztirohamot, mint Aenae gondolta, hogy fog, mikor kieszelte ezt a tervet.*
- Tudom.
*Válaszolja a vallomásra derűs mosollyal.*
- Ümm.
*Dünnyögi arra, hogy többé nem csinál majd ilyet. Mindketten tudják, hogy ilyesmit nem ígérhet. Meg aztán a tegnapi seb, amit a vállára szerzett, mikor szembe találta magát azzal a férfival. Erre nem érdemes pazarolni sem a gyógyitalt, sem a bűverőt, kicsit fáj ugyan, de bőven kibírható. Cha'yss gondoskodása meg kifejezetten jólesik a lánynak. Viszont, mikor szemrevételezi a másik a zsebkendő alatt a tenyerét, akkor Aenae érzi, hogy felfordul a gyomra a vér szagától. A sebekre vetett pillantás után inkább elfordul, másik kezét a saját szája elé emelve, illetve nem is a kezét, csupán mutató- és középsőujjának hegye ér az ajkaihoz. Bő fél percre van szüksége ahhoz, hogy megszokja az émelyítő vérszagot - ami eddig még soha ne zavarta. Fejét a férfi mellkasára hajtja, pillantása a földre dobott kardon pihen. Nem akaródzik felvennie és úgy gondolja, hogy Cha'yssnak sem kéne megtennie.*
- Felkeressük Krestvir mestert vagy Taitos mestert Synmirán. Csak kell tiszta ruha. Nem baj, ha elküldöm az embered érte, ugye?
*Szinte mintha csak megérezte volna a kulcsár, hogy Aenae róla beszél. A lány figyelmét nem kerüli el, hogy a férfi némileg megütközik a jeleneten, de mivel nem firtatja, így Aenae sem törődik a dologgal. A kardot mondjuk berúghatnák a fotel alá. Jobb lett volna, ha előbb gondol a tiszta ruhára, vagy ha például rögtön hoz magával.*
- Vajas Lavór? Lavór Vajas?
*Kérdez vissza felszaladó szemöldökkel, de aztán gondolatban legyint.*
- Gondolom, hogy fontos ügyben keresnek.
*Cha'yssra sandít, mert végül is az ő házában vannak, a más házába meg nem szokás csak úgy meginvitálni másokat. Ugyanakkor az évszakra való tekintettel úgy gondolja, hogy nem szívesen menne ki hozzájuk, hogy ott adják elő, mit akarnak. Pillanatnyi tanakodás után úgy dönt, hogy ha Cha'yss nehezményezi a dolgot, akkor majd valahogy megbékíti. Például boldog befejezéses masszázzsal.*
- Eqtor, kérlek megtennéd nekem, hogy hozatsz tiszta ruhát a Vashegyről? Meg hajolajat, meg kézkrémet. És jöjjenek be a vashegyiek.
*Újra Cha'yssra néz.*
- Mielőtt elindultam, szóltam, hogy ha bárki keresne, akkor itt leszek. Mondjuk nem gondoltam, hogy az a hülye elf ideküld valakit...
*Ha a kulcsár bevezeti a kompániát, akkor azok a kényelmes udvarház egyik kényelmes szobájában találhatják magukat. A kandallóban ropog a tűz, a ház ura tökéletes, mint mindig. A Vashegy úrnője tökéletlen, mint mindig, ráadásul a blúza is vérfoltos meg szakadt a tegnapi kocsmai verekedés óta. Előbb kellett volna a tiszta ruhára gondolnia, akkor most nem érezné magát annyira kellemetlenül. Bár ez az érzés is csak addig tart, míg a kulcsár be nem vezeti a jövevényeket, akkor kicsit megnyugszik, hogy mások is olyan ágrólszakadtak, mint ő, vagy még ágrólszakadtabbak. Amikor pedig kiderül, hogy ki is Vajas Lavór vagy Lavór Vajas, akkor ajkai egy nagy Ó-ra kerekednek. Hirtelen nem is tudja, hogy mit mondjon, de kérdő pillantása az érkezőkön függ.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344