Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-25 20:28:03
Üzenet elküldve: 2022-01-25 20:28:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Aenae kicsit csalódott, legalább egy leesett állat várt volna, vagy ilyesmit, mármint Cha'yss részéről, mert nyilvánvaló, hogy csak és kizárólag az ő kedvéért húzott szoknyát. Abból a korból már régen kinőtt, hogy a maga szórakoztatására öltözzön ki, és illegesse magát a tükör előtt. Akár haragudhatna is a férfira, de jellemzően csak csalódottságot érez. Legalább Laor nem hagyja szó nélkül, azt a tényt, hogy évek óta először nem a sokkal praktikusabb, egyébként nadrágnak hívott, ruhadarabot részesíti előnyben. Laornak halovány, zavart mosoly a "jutalma", aztán pedig inkább az evésre koncentrál, ami pont ugyanazt a kellemetlen érzést hozza, mint szokott és amire most még egy lapáttal rátesz a fűző, a harisnya, meg - bár ülés közben nem számít - a ruhához passzoló topánka, ami nélkülözi az általában viselt csizmái magasított sarkát. Az édesség sem lelkesíti különösebben, a férfiak meg szerencsére nem beszédesek, így neki sem kell kinyitnia a száját azonkívül, hogy belerakjon egy-egy falatot. Mire a sütemény végére ér, addigra pedig meg is győzi magát, hogy ő volt az, aki túlértékelte a saját tükörképét, meg a selyemruhát saját magán, a felismerés megkeresíti valamennyire a rétest a szájában, de aztán egy könnyed kilégzéssel el is engedi a dolgot.
Ha az étkezés folyamán nem a saját nyomorával lett volna elfoglalva, akkor valószínűleg nagyon jól szórakozna Laoron és azon, hogy menetközben rájön, úgy lapátol, mintha sosem evett volna. Mondjuk ki tudja, hogy mikor ettek utoljára? A szakállas arcokon nehéz megmondani, hogy mennyire ugranak ki a járomcsontok.
Mire végeztek a vacsorával, már úgy érzi, hogy tele ette magát, nemigen tudna egy falatot sem letuszkolni a torkán és valahogy az a fajta telítettség-érzés lesz rajta úrrá, mikor a rókázás is jó alternatívának tűnik, hogy könnyítsen az ember magán. Mivel azonban étkezési zavara még nem fajult odáig, hogy hánytassa magát ezért hajlik arra, hogy szétcsapassa az egészet egy újabb pálinkával. A pálinka azonban úgy tűnik várat még magára, mert Cha'yss beszélni kezd. Aenae érzi, hogy elönti a vörösség, mellkasát, arcát, valószínűleg a lába szárát is. Eleve hadilábon áll mind az érzelmeivel, mind azon kifejezésével, erre tessék, Cha'yss nyilvánosan mondja, hogy szereti, nem is simán mondja, hanem mintha bizonygatná a másik kettőnek. Ő meg érzi, hogy a szíve kalapál. Talán nyakának bőrén látni is, ahogy lüktet az ér, ő meg csak most fogja fel, hogy a selyemruha bűvöletében megfelejtkezett a színes kendőről, amit mindig a nyakában hord. Zavartan nyúl a saját nyakához. Ez az a pont, mikor legszívesebben elrohanna, de Cha'yss fogja a kezét, így nehéz elszelelni.*
- Azt hiszem, hogy erre innunk kéne. Nem gondolod?
*Teszi fel könnyedén a kérdést, Cha'yssra nézve.*
*Aenae kicsit csalódott, legalább egy leesett állat várt volna, vagy ilyesmit, mármint Cha'yss részéről, mert nyilvánvaló, hogy csak és kizárólag az ő kedvéért húzott szoknyát. Abból a korból már régen kinőtt, hogy a maga szórakoztatására öltözzön ki, és illegesse magát a tükör előtt. Akár haragudhatna is a férfira, de jellemzően csak csalódottságot érez. Legalább Laor nem hagyja szó nélkül, azt a tényt, hogy évek óta először nem a sokkal praktikusabb, egyébként nadrágnak hívott, ruhadarabot részesíti előnyben. Laornak halovány, zavart mosoly a "jutalma", aztán pedig inkább az evésre koncentrál, ami pont ugyanazt a kellemetlen érzést hozza, mint szokott és amire most még egy lapáttal rátesz a fűző, a harisnya, meg - bár ülés közben nem számít - a ruhához passzoló topánka, ami nélkülözi az általában viselt csizmái magasított sarkát. Az édesség sem lelkesíti különösebben, a férfiak meg szerencsére nem beszédesek, így neki sem kell kinyitnia a száját azonkívül, hogy belerakjon egy-egy falatot. Mire a sütemény végére ér, addigra pedig meg is győzi magát, hogy ő volt az, aki túlértékelte a saját tükörképét, meg a selyemruhát saját magán, a felismerés megkeresíti valamennyire a rétest a szájában, de aztán egy könnyed kilégzéssel el is engedi a dolgot.
Ha az étkezés folyamán nem a saját nyomorával lett volna elfoglalva, akkor valószínűleg nagyon jól szórakozna Laoron és azon, hogy menetközben rájön, úgy lapátol, mintha sosem evett volna. Mondjuk ki tudja, hogy mikor ettek utoljára? A szakállas arcokon nehéz megmondani, hogy mennyire ugranak ki a járomcsontok.
Mire végeztek a vacsorával, már úgy érzi, hogy tele ette magát, nemigen tudna egy falatot sem letuszkolni a torkán és valahogy az a fajta telítettség-érzés lesz rajta úrrá, mikor a rókázás is jó alternatívának tűnik, hogy könnyítsen az ember magán. Mivel azonban étkezési zavara még nem fajult odáig, hogy hánytassa magát ezért hajlik arra, hogy szétcsapassa az egészet egy újabb pálinkával. A pálinka azonban úgy tűnik várat még magára, mert Cha'yss beszélni kezd. Aenae érzi, hogy elönti a vörösség, mellkasát, arcát, valószínűleg a lába szárát is. Eleve hadilábon áll mind az érzelmeivel, mind azon kifejezésével, erre tessék, Cha'yss nyilvánosan mondja, hogy szereti, nem is simán mondja, hanem mintha bizonygatná a másik kettőnek. Ő meg érzi, hogy a szíve kalapál. Talán nyakának bőrén látni is, ahogy lüktet az ér, ő meg csak most fogja fel, hogy a selyemruha bűvöletében megfelejtkezett a színes kendőről, amit mindig a nyakában hord. Zavartan nyúl a saját nyakához. Ez az a pont, mikor legszívesebben elrohanna, de Cha'yss fogja a kezét, így nehéz elszelelni.*
- Azt hiszem, hogy erre innunk kéne. Nem gondolod?
*Teszi fel könnyedén a kérdést, Cha'yssra nézve.*
3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-25 18:06:13
Üzenet elküldve: 2022-01-25 18:06:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Ha rosszmájú akarna lenni akkor megkérné a tisztálkodásból, felszerelése rendbetételéből visszatérő Frandrt, hogy esetleg induljon és szedje rendbe magát, nemsokára asztal mellé ülnek. Teljesen rendben van, hogy csak nyámnyila zsúrfiúk járnak fényesre suvickolt vértezettel, akik az első pofontól felülvizsgálják elveiket és mégsem akarnak lovagosdit játszani ezután, de Frandr cuccaiért egy magára valamit adó ócskás sem nagyon kapkodna. Persze lehet, hogy egy handlé csak a külcsín után ítél. Az is igaz, hogy az ő öltözéke sem mérhető a báróéhoz, de Aenae mindenkit felülmúl. Laor elismerőn biggyeszti le a szája sarkát, végigméri a lányt - szerencsére nem úgy, ahogy egy kecskeszakállú illető tenné - és hümmög egyet.*
- Nincsenek szavak.
*Az asztal mellett aztán megfutják a valamiért mindenfelé kötelező köröket, és utána már az evésnek szentelhetik figyelmük. Laor pedig csak most jön rá, hogy mennyire éhes, mint ahogy ennek az imént hangot is adott. Jó étvággyal falatozik tehát, és csak egyszer, amikor valamiért felpillant vagy a só után nyúl, mindegy is, akkor veszi észre, hogy Cha'yss hogyan ül az asztalnál. Az első gondolata az erről, hogy "piperkőc" de muszáj elismernie, hogy van ebben valami elegáns, valami nemes. Önkéntelen is igazít a testtartásán, hogy legalább mímelje a bárót, és akkor veszi észre, hogy ez idáig bal könyökére támaszkodva ült és jobbjában marokra fogva a kanalat, lapátolta befelé a vacsorát. Ha nem is esik kétségbe a dolog miatt, a füle azért elvörösödik és innentől igyekszik kulturált körökben is elfogadható módon étkezni. Sajnos az ínycsiklandó bőrös karaj előtt a bárón váratlan őszinteségi roham lesz úrrá, így ezt egyelőre nem tudja megkóstolni. A karajt, nem a bárót, akire most egy kicsit csodálkozva néz. Ha őszinte akar lenni magához, semmi ilyesmi nem jutott eszébe. Tulajdonképpen még azt sem döntötte el, hogy rokonszenves-e neki a kékvérű, avagy nem. Annak a kijelentésnek mindenesetre örül, hogy szereti a Thargodar lányt, mert Aenae szemlátomást odavan érte. Az esküvő tervére és a meghívásra Frandr felé néz, elmosolyodik, aztán visszafordul a párocskához.*
- Megtisztelsz.
*Arra jut, hogy nem lehet olyan rossz fiú ez. Elvégre földije, még ha a báró ezt valószínűleg fintorogva venné. Hogy jönne egy nemes egy kovács fiához? És különben is, amíg Aenae-t boldoggá teszi, addig nincs baj. Ha pedig egyszer olyasmit tenne, amitől Aenae nem lenne boldog, akkor Laor tenne olyasmit amitől Cha'yss nem lenne boldog.
Feláll a székéről, emeli kézfejét, hogy megtörölje a száját, de megakad a mozdulat és inkább az asztalkendőt használja.*
- Ilyenkor szép szavakkal illik kifejezni a jókívánságokat, de sajnos nem vagyok jó szónok. Ha itt lenne, a kancellár valószínűleg addig cifrázná, míg mind ülve aludnánk el. De *vonja meg a vállát és megemeli a poharát* szerintem annyi is elég, hogy legyetek nagyon boldogok!
*Ha Frandr eddig még nem csatlakozott fel hozzá, akkor az asztal alatt bokán rúgja és vigyorogva néz rá.*
*Ha rosszmájú akarna lenni akkor megkérné a tisztálkodásból, felszerelése rendbetételéből visszatérő Frandrt, hogy esetleg induljon és szedje rendbe magát, nemsokára asztal mellé ülnek. Teljesen rendben van, hogy csak nyámnyila zsúrfiúk járnak fényesre suvickolt vértezettel, akik az első pofontól felülvizsgálják elveiket és mégsem akarnak lovagosdit játszani ezután, de Frandr cuccaiért egy magára valamit adó ócskás sem nagyon kapkodna. Persze lehet, hogy egy handlé csak a külcsín után ítél. Az is igaz, hogy az ő öltözéke sem mérhető a báróéhoz, de Aenae mindenkit felülmúl. Laor elismerőn biggyeszti le a szája sarkát, végigméri a lányt - szerencsére nem úgy, ahogy egy kecskeszakállú illető tenné - és hümmög egyet.*
- Nincsenek szavak.
*Az asztal mellett aztán megfutják a valamiért mindenfelé kötelező köröket, és utána már az evésnek szentelhetik figyelmük. Laor pedig csak most jön rá, hogy mennyire éhes, mint ahogy ennek az imént hangot is adott. Jó étvággyal falatozik tehát, és csak egyszer, amikor valamiért felpillant vagy a só után nyúl, mindegy is, akkor veszi észre, hogy Cha'yss hogyan ül az asztalnál. Az első gondolata az erről, hogy "piperkőc" de muszáj elismernie, hogy van ebben valami elegáns, valami nemes. Önkéntelen is igazít a testtartásán, hogy legalább mímelje a bárót, és akkor veszi észre, hogy ez idáig bal könyökére támaszkodva ült és jobbjában marokra fogva a kanalat, lapátolta befelé a vacsorát. Ha nem is esik kétségbe a dolog miatt, a füle azért elvörösödik és innentől igyekszik kulturált körökben is elfogadható módon étkezni. Sajnos az ínycsiklandó bőrös karaj előtt a bárón váratlan őszinteségi roham lesz úrrá, így ezt egyelőre nem tudja megkóstolni. A karajt, nem a bárót, akire most egy kicsit csodálkozva néz. Ha őszinte akar lenni magához, semmi ilyesmi nem jutott eszébe. Tulajdonképpen még azt sem döntötte el, hogy rokonszenves-e neki a kékvérű, avagy nem. Annak a kijelentésnek mindenesetre örül, hogy szereti a Thargodar lányt, mert Aenae szemlátomást odavan érte. Az esküvő tervére és a meghívásra Frandr felé néz, elmosolyodik, aztán visszafordul a párocskához.*
- Megtisztelsz.
*Arra jut, hogy nem lehet olyan rossz fiú ez. Elvégre földije, még ha a báró ezt valószínűleg fintorogva venné. Hogy jönne egy nemes egy kovács fiához? És különben is, amíg Aenae-t boldoggá teszi, addig nincs baj. Ha pedig egyszer olyasmit tenne, amitől Aenae nem lenne boldog, akkor Laor tenne olyasmit amitől Cha'yss nem lenne boldog.
Feláll a székéről, emeli kézfejét, hogy megtörölje a száját, de megakad a mozdulat és inkább az asztalkendőt használja.*
- Ilyenkor szép szavakkal illik kifejezni a jókívánságokat, de sajnos nem vagyok jó szónok. Ha itt lenne, a kancellár valószínűleg addig cifrázná, míg mind ülve aludnánk el. De *vonja meg a vállát és megemeli a poharát* szerintem annyi is elég, hogy legyetek nagyon boldogok!
*Ha Frandr eddig még nem csatlakozott fel hozzá, akkor az asztal alatt bokán rúgja és vigyorogva néz rá.*
3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-25 12:37:59
Üzenet elküldve: 2022-01-25 12:37:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Az igric igyekszik kitenni magáért. És nem csak azért, mert azt akarja érzékeltetni a tharg harcosokkal, hogy mekkora úr és miféle javak felett rendelkezik. Ők az elsők, Habrertuson kívül, akiket Aenae oldaláról ismer meg közelebbről, akiket vendégül láthat az udvarházában. Igyekszik valamiféle jó benyomást tenni rájuk, mert ő itt, thargföldön mindig egy jöttment lesz, aki beházasodott a nagyasszonyhoz. Mindig céltáblája lesz mindenféle szóbeszédnek, hogy csak a vagyon és a hatalom miatt "csavarta el" Aenae fejét.
Persze, ahogy mindig mondani szokta, nem érdekli a wegtoreni oroszlánt, mit ugatnak a kutyák és ők nem is tudják, mennyit tett a lányért. Magát is meglepték saját érzelmei, ahogy mostanában is napról-napra lepi meg magát. Rosszakarók, irigyek mindig is lesznek, ez ellen nem tud tenni, de valahol legbelül ösztönösen bizonyítani akar azoknak, akik közel állnak Aenaehez.
Az étkezőasztalnál mind ott vannak már, amikor a lány megérkezik. A késés ilyenkor szinte kötelező egy hölgy számára. Az evés előtt az igric röviden mond köszönetet vendégeiknek pár szóval. Laor is barátságosabbnak látszik, legalábbis szavai erről tanúskodnak. A wegtoreni barátságos mosollyal emeli meg felé a poharát és Frandr is, akinek változó hajszíne csak most kelti fel igazán az igric figyelmét, szól pár szót a vacsora és a vendéglátás mellett.*
- Mindig szívesen látott vendégek lesztek, ha erre tévedtek. Aenae boldog lehet, hogy ilyen férfiak állnak az oldalán. *Mosolyog a lányra is mielőtt lehajtaná az italt.
Amikor Laor méltatja az ételeket, amik az igricet is meglepik ízletességükkel, csak bólogatni tud, amíg lenyel egy falatot.*
- Reggel a kulcsár főzött nekünk és az borzasztó volt, de valójában neki köszönhetem, hogy megtaláltam Llosliet. *Nevet, mert tényleg a Eqtor "lökte" a döntés elé a reggelijével.*
- Örülök, hogy ízlik. *Hajtja meg kissé fejét a két harcos felé és a végén szélesen Aenaere mosolyog.
Az étkezést nem kívánja fecsegéssel tarkítani, ha a vendégek nem igénylik a beszélgetést. És úgy hiszi, férfiakról lévén szó, nem fognak csacsogni közben. Amúgy apró falatokkal, egyenes derékkal eszik, ahogy egy báróhoz illik. Olykor egy-egy korttyal kíséri az ételt, amikor pedig mindenki végzett és Lloslie, kiegészülve Yanahval elviszik előlük a tányérokat és felszolgálják a túróval töltött ropogós rétest desszertként, az igric rászánja magát pár szóra.*
- Uraim, tudom, hogy én csak egy wegtoreni nemes vagyok nektek és higgyétek el, rengetegszer megkaptam már, hogy azért akarok Aenae férje lenni, mert a hatalmára és a birodalmára vetettem szemet, de tudnotok kell, hogy őszintén szeretem és remélem, hogy visszafelé is így van. *Néz a két férfire felváltva.*
- Ezt csak azért mondom ki, mert biztos vagyok benne, hogy ezek a kétségek bennetek is felmerültek. Remélem, hogy megelőlegezitek nekem ezt a bizalmat és hogy méltó leszek rá. *Tekintete aztán a lányét keresi.*
- Ha az istenek is úgy akarják, tavasszal egybekelünk és örülnék, ha ti is itt lennétek velünk ünnepelni. *Fejezi be és ha Aenae engedi, megfogja a kezét és gyengéden megszorítja. Ők az első vendégeik Varangyvárban, legyenek ők abban is az elsők, hogy meghívja őket az esküvőre.*
*Az igric igyekszik kitenni magáért. És nem csak azért, mert azt akarja érzékeltetni a tharg harcosokkal, hogy mekkora úr és miféle javak felett rendelkezik. Ők az elsők, Habrertuson kívül, akiket Aenae oldaláról ismer meg közelebbről, akiket vendégül láthat az udvarházában. Igyekszik valamiféle jó benyomást tenni rájuk, mert ő itt, thargföldön mindig egy jöttment lesz, aki beházasodott a nagyasszonyhoz. Mindig céltáblája lesz mindenféle szóbeszédnek, hogy csak a vagyon és a hatalom miatt "csavarta el" Aenae fejét.
Persze, ahogy mindig mondani szokta, nem érdekli a wegtoreni oroszlánt, mit ugatnak a kutyák és ők nem is tudják, mennyit tett a lányért. Magát is meglepték saját érzelmei, ahogy mostanában is napról-napra lepi meg magát. Rosszakarók, irigyek mindig is lesznek, ez ellen nem tud tenni, de valahol legbelül ösztönösen bizonyítani akar azoknak, akik közel állnak Aenaehez.
Az étkezőasztalnál mind ott vannak már, amikor a lány megérkezik. A késés ilyenkor szinte kötelező egy hölgy számára. Az evés előtt az igric röviden mond köszönetet vendégeiknek pár szóval. Laor is barátságosabbnak látszik, legalábbis szavai erről tanúskodnak. A wegtoreni barátságos mosollyal emeli meg felé a poharát és Frandr is, akinek változó hajszíne csak most kelti fel igazán az igric figyelmét, szól pár szót a vacsora és a vendéglátás mellett.*
- Mindig szívesen látott vendégek lesztek, ha erre tévedtek. Aenae boldog lehet, hogy ilyen férfiak állnak az oldalán. *Mosolyog a lányra is mielőtt lehajtaná az italt.
Amikor Laor méltatja az ételeket, amik az igricet is meglepik ízletességükkel, csak bólogatni tud, amíg lenyel egy falatot.*
- Reggel a kulcsár főzött nekünk és az borzasztó volt, de valójában neki köszönhetem, hogy megtaláltam Llosliet. *Nevet, mert tényleg a Eqtor "lökte" a döntés elé a reggelijével.*
- Örülök, hogy ízlik. *Hajtja meg kissé fejét a két harcos felé és a végén szélesen Aenaere mosolyog.
Az étkezést nem kívánja fecsegéssel tarkítani, ha a vendégek nem igénylik a beszélgetést. És úgy hiszi, férfiakról lévén szó, nem fognak csacsogni közben. Amúgy apró falatokkal, egyenes derékkal eszik, ahogy egy báróhoz illik. Olykor egy-egy korttyal kíséri az ételt, amikor pedig mindenki végzett és Lloslie, kiegészülve Yanahval elviszik előlük a tányérokat és felszolgálják a túróval töltött ropogós rétest desszertként, az igric rászánja magát pár szóra.*
- Uraim, tudom, hogy én csak egy wegtoreni nemes vagyok nektek és higgyétek el, rengetegszer megkaptam már, hogy azért akarok Aenae férje lenni, mert a hatalmára és a birodalmára vetettem szemet, de tudnotok kell, hogy őszintén szeretem és remélem, hogy visszafelé is így van. *Néz a két férfire felváltva.*
- Ezt csak azért mondom ki, mert biztos vagyok benne, hogy ezek a kétségek bennetek is felmerültek. Remélem, hogy megelőlegezitek nekem ezt a bizalmat és hogy méltó leszek rá. *Tekintete aztán a lányét keresi.*
- Ha az istenek is úgy akarják, tavasszal egybekelünk és örülnék, ha ti is itt lennétek velünk ünnepelni. *Fejezi be és ha Aenae engedi, megfogja a kezét és gyengéden megszorítja. Ők az első vendégeik Varangyvárban, legyenek ők abban is az elsők, hogy meghívja őket az esküvőre.*
3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-25 11:43:23
Üzenet elküldve: 2022-01-25 11:43:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Miután tisztázva van, hogy az urak maradnak vacsorára, kapnak egy kevés szabadidőt, melyet hasznos elfoglaltságokra fordíthatnak. Először is Frandr sebeinek kitisztítása kerül terítékre. Nem ellenkezik, elég harci sebbel találkozott, hogy tudja, mennyire fontos lépés ez, és ahhoz sem túl szégyenlős, hogy közben az ő sebeit használva oktassa a cselédeket Kagaenae.
Valamennyire még ő is igyekszik odafigyelni, hátha a gondos magyarázatban van valami arról is, hogy miért szükséges ez a lépés. Hiába, valamennyi kíváncsiság azért szorult belé, és habár ismeri a feladat hogyanját, és tudja, milyen következményekkel jár, ha egy sebet hagynak elfertőződni, nem érdektelen számára az sem, hogy mégis miért dönt gyakran élet és halál között a forró víz és a tiszta kötszer.
A neki ajánlott bájitalt elfogadja, és látja is, hogy zöld, de valahogy már árnyalatnak tűnik, mint amivel eddig találkozott. Nem volt még sok dolga bájitalokkal, az ingoványban töltött ideje előtt nem is találkozott még velük, így meglehetősen keveset tud róluk.
Előhúzza azt az italt, amit még a harc hevében Carsaadi adott neki át, és összehasonlítja a most kapott fiolával. És valóban... míg a tündér által adott ital sötétzöldes árnyalatot vesz fel, addig Aenae gyógyitala egy élénkebb, szinte vibránsabb színnel bír.
Kérdőn néz az Úrnőre, és ha annak van egy kis ideje, akkor meg is kérdezi, hogy van-e a kettő között lényegi eltérés, és általánosságban mi alapján tud különbséget tenni a különféle italok között. Ha ezt a választ megkapta, csak azután üríti ki a megfelelő fiolát. Nem akar életmentő italt használni egy olyan sebre, amiből megfelelő kötözéssel és tisztítással valószínűleg pár héten belül már csak pár apró heg maradna.
Ezzel végezvén lemegy a mosókonyhába, ahol hozzálát páncélzata és fegyverei alapos lesikálásához. Van ideje megvizsgálni minden páncéldarabot, és eldönteni, hogy mit talál menthetőnek, és mire nem bízná már rá az életét. Kardja és fokosa is jól szolgálták, ám utóbbinak megszenesedett valamennyire a nyele... lehetségesnek találja, hogy azt majd le kell cseréltetnie.
Páncélzata terén már más a helyzet. Meglehetősen toldozott-foltozott darab, látszik rajta, hogy számos csatát átélt. A mellvértet és az ép válllemezt még használhatónak találja... ám a többin ahogy elnézi, már a kikalapálás sem sokat segítene.
A sisakját ebben a csatában nem érte sok kár, ám ettől függetlenül az is eléggé megviselt darab, és így szándékában áll lecserélni. Aztán hogy mire, azon még el kell gondolkoznia. Mindenesetre tudja, hogy egy hosszú, és esélyesen meglehetősen drága kovácslátogatás előtt áll.
Épp végez a fegyverolaj használatával, mikor jön valaki jelezni neki, hogy a vacsora elkészült, és a társalgóban várják. Felegyenesedik, biccent a cselédnek, majd mielőtt elindulna, felkapja fegyverövét, újonnan sértetlen jobbjában összefogva kardját és fokosát.
Így megy fel végül a társalgóba csatlakozni a többiekhez. Röviden megáll, szemügyre véve az ülésrendet, majd újra elindul - egyelőre nem egy székhez, hanem a kandallóhoz, hogy odatámaszthassa fegyvereit. Apró gesztus ez, mely a jelenlévőknek valószínűleg semmit sem jelent, ám a pusztán ismert szokás, a bizalmat szimbolizálja azzal, hogy fegyvereit keze ügyén kívül helyezi el.
Mindezt szó nélkül teszi, majd helyet foglal az asztalnál Laor mellett. A köszöntőre ő is megemeli poharát, majd nem egy kortyra, de viszonylag gyorsan kiüríti italát.*
-Sokat jelent számunkra a biztonság és a kényelem. Köszönjük, hogy vendégül látsz.
*Nem feleslegesen udvariaskodik, teljes mértékben őszinte. Erről tanúskodik haja is, melybe az eddigi színek mellett egy meleg, sárgásbarna árnyalat is keveredik. Ahogy kihozzák az ételt, ez kicsit élénkebb lesz, és ismét csak eszébe jut, hogy mióta nem evett már.
Gyorsan lát hozzá az elé tett ételhez, ám hamarosan lelassul, ahogy felfogja, hogy bizony nagyon is érdemes kiélvezni ezt a vacsorát. Ő is csendben eszik, és Laorhoz hasonló ámulatot lehet felfedezni rajta is. Nincs mit hozzátennie a másik harcos szavaihoz, de látszik rajta, hogy egyetért. Azt pedig, hogy Aenae láthatólag étvágytalansággal függ, nem kommentálja, nem az ő dolga.*
*Miután tisztázva van, hogy az urak maradnak vacsorára, kapnak egy kevés szabadidőt, melyet hasznos elfoglaltságokra fordíthatnak. Először is Frandr sebeinek kitisztítása kerül terítékre. Nem ellenkezik, elég harci sebbel találkozott, hogy tudja, mennyire fontos lépés ez, és ahhoz sem túl szégyenlős, hogy közben az ő sebeit használva oktassa a cselédeket Kagaenae.
Valamennyire még ő is igyekszik odafigyelni, hátha a gondos magyarázatban van valami arról is, hogy miért szükséges ez a lépés. Hiába, valamennyi kíváncsiság azért szorult belé, és habár ismeri a feladat hogyanját, és tudja, milyen következményekkel jár, ha egy sebet hagynak elfertőződni, nem érdektelen számára az sem, hogy mégis miért dönt gyakran élet és halál között a forró víz és a tiszta kötszer.
A neki ajánlott bájitalt elfogadja, és látja is, hogy zöld, de valahogy már árnyalatnak tűnik, mint amivel eddig találkozott. Nem volt még sok dolga bájitalokkal, az ingoványban töltött ideje előtt nem is találkozott még velük, így meglehetősen keveset tud róluk.
Előhúzza azt az italt, amit még a harc hevében Carsaadi adott neki át, és összehasonlítja a most kapott fiolával. És valóban... míg a tündér által adott ital sötétzöldes árnyalatot vesz fel, addig Aenae gyógyitala egy élénkebb, szinte vibránsabb színnel bír.
Kérdőn néz az Úrnőre, és ha annak van egy kis ideje, akkor meg is kérdezi, hogy van-e a kettő között lényegi eltérés, és általánosságban mi alapján tud különbséget tenni a különféle italok között. Ha ezt a választ megkapta, csak azután üríti ki a megfelelő fiolát. Nem akar életmentő italt használni egy olyan sebre, amiből megfelelő kötözéssel és tisztítással valószínűleg pár héten belül már csak pár apró heg maradna.
Ezzel végezvén lemegy a mosókonyhába, ahol hozzálát páncélzata és fegyverei alapos lesikálásához. Van ideje megvizsgálni minden páncéldarabot, és eldönteni, hogy mit talál menthetőnek, és mire nem bízná már rá az életét. Kardja és fokosa is jól szolgálták, ám utóbbinak megszenesedett valamennyire a nyele... lehetségesnek találja, hogy azt majd le kell cseréltetnie.
Páncélzata terén már más a helyzet. Meglehetősen toldozott-foltozott darab, látszik rajta, hogy számos csatát átélt. A mellvértet és az ép válllemezt még használhatónak találja... ám a többin ahogy elnézi, már a kikalapálás sem sokat segítene.
A sisakját ebben a csatában nem érte sok kár, ám ettől függetlenül az is eléggé megviselt darab, és így szándékában áll lecserélni. Aztán hogy mire, azon még el kell gondolkoznia. Mindenesetre tudja, hogy egy hosszú, és esélyesen meglehetősen drága kovácslátogatás előtt áll.
Épp végez a fegyverolaj használatával, mikor jön valaki jelezni neki, hogy a vacsora elkészült, és a társalgóban várják. Felegyenesedik, biccent a cselédnek, majd mielőtt elindulna, felkapja fegyverövét, újonnan sértetlen jobbjában összefogva kardját és fokosát.
Így megy fel végül a társalgóba csatlakozni a többiekhez. Röviden megáll, szemügyre véve az ülésrendet, majd újra elindul - egyelőre nem egy székhez, hanem a kandallóhoz, hogy odatámaszthassa fegyvereit. Apró gesztus ez, mely a jelenlévőknek valószínűleg semmit sem jelent, ám a pusztán ismert szokás, a bizalmat szimbolizálja azzal, hogy fegyvereit keze ügyén kívül helyezi el.
Mindezt szó nélkül teszi, majd helyet foglal az asztalnál Laor mellett. A köszöntőre ő is megemeli poharát, majd nem egy kortyra, de viszonylag gyorsan kiüríti italát.*
-Sokat jelent számunkra a biztonság és a kényelem. Köszönjük, hogy vendégül látsz.
*Nem feleslegesen udvariaskodik, teljes mértékben őszinte. Erről tanúskodik haja is, melybe az eddigi színek mellett egy meleg, sárgásbarna árnyalat is keveredik. Ahogy kihozzák az ételt, ez kicsit élénkebb lesz, és ismét csak eszébe jut, hogy mióta nem evett már.
Gyorsan lát hozzá az elé tett ételhez, ám hamarosan lelassul, ahogy felfogja, hogy bizony nagyon is érdemes kiélvezni ezt a vacsorát. Ő is csendben eszik, és Laorhoz hasonló ámulatot lehet felfedezni rajta is. Nincs mit hozzátennie a másik harcos szavaihoz, de látszik rajta, hogy egyetért. Azt pedig, hogy Aenae láthatólag étvágytalansággal függ, nem kommentálja, nem az ő dolga.*
3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-25 08:59:15
Üzenet elküldve: 2022-01-25 08:59:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Aenae kifejezetten örül annak, hogy nem kell egy hosszú és parttalan vitát lefolytatnia Laorral a maradásról - melynek úgyis az lett volna a vége, hogy parancsba adja -, hanem a férfi magától jobb belátásra tér. Mosollyal és biccentéssel fogadja a harcos belátó válaszát, ugyanezt a mosolyt küldi a szakácsnőjük felé is, aki ezek után szinte elrohan.*
- Ennyire nem is vagyok ijesztő.
*Jegyzi meg félig tréfálkozva, félig sértettséget mímelve, mikor becsukódott a nő mögött az ajtó. Aenae szinte sajnálja, hogy utána kell mennie, meg kell ugyanis érdeklődje, hogy tudja-e ő, vagy valaki más, hogy hogyan kell sebet tisztítani? Mikor a válasz nemleges, akkor csak felforraltat egy kisebb lábosban vizet, az ikerpár egy fele érdeklődőnek bizonyul, és ha Frandrnek nincs ellenére a dolog, akkor be is mutatja rajta, hogy hogyan kell az ilyesmit csinálni, mindent gondosan elmagyarázva. Mikor pedig végzett, akkor átad 1 Smaradgzöld varázsitalt Frandr'd Gruadnak.
Sebvarráshoz megfelelő felszerelésük nincsen, de Aenae most nem is feltétlenül érzi magában az erőt ilyesmihez. Ha Frandr eleve visszautasítja a segítséget, akkor csak a bájitalt adja neki oda.
Mindezek után elkapja valami indokolatlannak tűnő fáradtság, ezért úgy dönt, hogy vacsoráig inkább visszavonul pihenni. Egy párnát ölelve gömbölyödik össze az ágy végében, végül is viszonylag jól alszik, Cha'yss ébreszti azzal, hogy átöltözik. Aenae megállapítja magában, hogy nem lenne a férfinak sem a varró, sem pedig a mosónője, de még a ruhásszekrénye sem. Hát nincs az a mennyiségű ruha, ami kielégíthetné azt, amennyit Cha'yss öltözködik. De ezen a ponton úgy dönt, hogy csakazértis, ő is átöltözik, mert az mégsem járja, hogy slampos legyen a ház ura mellett. A vashegyi szobalány meg mindenre gondolt és olyat is elhozatott Eqtorral, amit Aenae nem feltétlenül kért. A sötétzöld selyemruha mell alatt szabott, földet söpri, ujjai Aenae könyöke alá érnek, egy kis hímzéstől eltekintve minden sallangtól mentes, visszafogottan elegáns. Dekoltázsa hangsúlyos ugyan, de nagyon messze van attól, hogy közönséges legyen. Haja laza kontyba tekerve. Nyakában láncon a Cha'ysstól kapott gyűrű. A lányoknak persze sokkal tovább tart míg elkészülnek, de az eredmény miatt általában megbocsátják nekik a késlekedést.*
- Elnézést.
*Azért megvan a kötelező szabadkozás, de nem is gondolja komolyan. Sőt, egyes körülményeket leszámítva, olyan érzése van, mintha otthon lenne, még évekkel a lázadás előtt, mikor tényleg csak annyi dolga volt, hogy csinos ruhát húzzon és semmiségekről csacsogjon az üresfejű barátnőivel. Hálás mosollyal néz emiatt Cha'yssra, azon meg már csak magában mulat, hogy végre arra a helyre ülhet, ami azelőtt anyjáé volt.
A pohárköszöntőben foglaltakat csak bólintással nyugtázza, hozzászólni nem akar, a pálinkát férfiakat is megszégyenítő módon húzza le, mellkasát rögtön elönti a pirosság.
Csendesen eszik, úgy, ahogyan máskor is szokott: keveset, lassan és két falat között villájával az ételt piszkálva. Ez persze nem a fogásoknak szól, egyszerűen nem szeret enni, csak azért teszi, mert muszáj. Cha'yss ezzel valamennyire tisztában lehet, a többiek nemigen.*
*Aenae kifejezetten örül annak, hogy nem kell egy hosszú és parttalan vitát lefolytatnia Laorral a maradásról - melynek úgyis az lett volna a vége, hogy parancsba adja -, hanem a férfi magától jobb belátásra tér. Mosollyal és biccentéssel fogadja a harcos belátó válaszát, ugyanezt a mosolyt küldi a szakácsnőjük felé is, aki ezek után szinte elrohan.*
- Ennyire nem is vagyok ijesztő.
*Jegyzi meg félig tréfálkozva, félig sértettséget mímelve, mikor becsukódott a nő mögött az ajtó. Aenae szinte sajnálja, hogy utána kell mennie, meg kell ugyanis érdeklődje, hogy tudja-e ő, vagy valaki más, hogy hogyan kell sebet tisztítani? Mikor a válasz nemleges, akkor csak felforraltat egy kisebb lábosban vizet, az ikerpár egy fele érdeklődőnek bizonyul, és ha Frandrnek nincs ellenére a dolog, akkor be is mutatja rajta, hogy hogyan kell az ilyesmit csinálni, mindent gondosan elmagyarázva. Mikor pedig végzett, akkor átad 1 Smaradgzöld varázsitalt Frandr'd Gruadnak.
Sebvarráshoz megfelelő felszerelésük nincsen, de Aenae most nem is feltétlenül érzi magában az erőt ilyesmihez. Ha Frandr eleve visszautasítja a segítséget, akkor csak a bájitalt adja neki oda.Mindezek után elkapja valami indokolatlannak tűnő fáradtság, ezért úgy dönt, hogy vacsoráig inkább visszavonul pihenni. Egy párnát ölelve gömbölyödik össze az ágy végében, végül is viszonylag jól alszik, Cha'yss ébreszti azzal, hogy átöltözik. Aenae megállapítja magában, hogy nem lenne a férfinak sem a varró, sem pedig a mosónője, de még a ruhásszekrénye sem. Hát nincs az a mennyiségű ruha, ami kielégíthetné azt, amennyit Cha'yss öltözködik. De ezen a ponton úgy dönt, hogy csakazértis, ő is átöltözik, mert az mégsem járja, hogy slampos legyen a ház ura mellett. A vashegyi szobalány meg mindenre gondolt és olyat is elhozatott Eqtorral, amit Aenae nem feltétlenül kért. A sötétzöld selyemruha mell alatt szabott, földet söpri, ujjai Aenae könyöke alá érnek, egy kis hímzéstől eltekintve minden sallangtól mentes, visszafogottan elegáns. Dekoltázsa hangsúlyos ugyan, de nagyon messze van attól, hogy közönséges legyen. Haja laza kontyba tekerve. Nyakában láncon a Cha'ysstól kapott gyűrű. A lányoknak persze sokkal tovább tart míg elkészülnek, de az eredmény miatt általában megbocsátják nekik a késlekedést.*
- Elnézést.
*Azért megvan a kötelező szabadkozás, de nem is gondolja komolyan. Sőt, egyes körülményeket leszámítva, olyan érzése van, mintha otthon lenne, még évekkel a lázadás előtt, mikor tényleg csak annyi dolga volt, hogy csinos ruhát húzzon és semmiségekről csacsogjon az üresfejű barátnőivel. Hálás mosollyal néz emiatt Cha'yssra, azon meg már csak magában mulat, hogy végre arra a helyre ülhet, ami azelőtt anyjáé volt.
A pohárköszöntőben foglaltakat csak bólintással nyugtázza, hozzászólni nem akar, a pálinkát férfiakat is megszégyenítő módon húzza le, mellkasát rögtön elönti a pirosság.
Csendesen eszik, úgy, ahogyan máskor is szokott: keveset, lassan és két falat között villájával az ételt piszkálva. Ez persze nem a fogásoknak szól, egyszerűen nem szeret enni, csak azért teszi, mert muszáj. Cha'yss ezzel valamennyire tisztában lehet, a többiek nemigen.*
3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-24 19:53:23
Üzenet elküldve: 2022-01-24 19:53:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
*A varázslat létrejön, azonban ahogy az ingoványban, a világuk szövetén esett szakadás közepén megtörtént, úgy most is valami félrecsúszik. Mintha a mágia rezdülései összezavarodnának, ahogy az ige egy másik világba kívánna áthatolni és azzal kapcsolatot teremteni, talán mert nem is ilyen körülményekre tervezték a varázslatot...
Ha valaki most figyelné Krestvirt, azt láthatná, hogy ahogy a lány a tömött szalmazsákon ül törökülésben, kissé görnyedten, egyszerre befeszül és a légzése is el-elakad, miközben tágra nyílt szemekkel, rémülten bámul a semmibe. Mintha csak valami rohama volna.
Majd nyekken egyet, akárha hátulról megtaszítanák, a következő pillanatban pedig nyöszörgő kiáltással eldől oldalra. De nem marad nyugton, hanem félig a zsákon, félig a földön fekve, reszketve-rángatózva zihál és fojtottan föl-fölkiált. Egyszerre tűnhet úgy, hogy nagyon rémült és rettenetes fájdalmai vannak.
Erre már az ágyon alvó Kilencedik is fölriad és szerencsétlen manó egyáltalán nincs könnyű helyzetben. A nyugtalanító viselkedés mellett ugyanis Krestvir orrából és füléből is vér szivárog, s mire elindul, hogy lemásszon hozzá, a lány már öklendezve üríti ki a gyomortartalmát, hogy aztán abban fetrengve folytassa az eszelős rángatózást és nyöszörgést.*
- Krestvir? Krestvir! - *Szólongatja Kili, de jó ideig semmit nem tud elérni. A lány a saját fejéért nyúl, mintha a füleit akarná betapasztani, vagy mintha a feje volna az, ami a kínjait okozza.
A manó túl kicsi, hogy bármit is tenni tudjon, az üres házban pedig segítséget sem tud keresni, így jobb híján csak tovább szólongatja és körbeugrálja Krestvirt aggódva.
Percek múltán aztán végre csillapodik és elcsendesedik a lány, mintha végtelenül kimerült volna. Mi tagadás, a rémülettől és megerőltetéstől verítékben úszik az arca.*
- Krestvir? - *Szól Kili ismét halkan, megsimogatva a lány kezét, amivel még mindig a fejét fogja.*
- Jól vagy? - *Kérdi, de válasz nem érkezik.*
- Most már minden rendben lesz. - *Mondja aztán, de részben mintha magát is nyugtatná.
Tanácstalanul néz a barátjára. A piszokra, amiben fekszik, a lassan az orra alá száradó vérre...
Majd úgy dönt, hogy rövid időre megkockáztatja, hogy elhagyja az oldalát.
A mosdótálhoz mászik fel és a mellé rakott törölközőt dobja a vízbe. Enyhén kicsavarja, ami már magában elég megerőltető egy ilyen apró lénynek.
Aztán leugrik az asztalkáról és a vizes ronggyal előbb Krestvir arcát törölgeti át óvatosan, aki erre mintha egy kicsit magához térne, megélénkülne. Még rá is néz Kilencedikre, de tekintete inkább tükrözi továbbra is a rémületet, mint az értelmet.
A manó folytatja a takarítást, kihúzva a lány haját a hányadékból és áttörölgetve a tincseket, majd még a kezében fogja őket, míg másik kezével Krestvir vállát kezdi el nyomni.*
- Fordulj át a másik oldaladra! Föl, a zsákra! - *Utasít is csipogva és Krestvir reagál. Ugyan ahogy a művelettel végez, ismét elkezd nyöszörögni, de ez már inkább hangzik sírásnak, mint a korábbi őrületnek.
Kilencedik bezárólag még feltörli a padlót a lány mellett, a törölközőt a szoba egy távolabbi pontján lerakva, majd visszatér Krestvirhez.
Leül a fejéhez, a homlokát simogatva és nagy szemeivel aggódón figyeli őt.*
- Mi történt? - *Kérdi halkan, ám feleletet továbbra sem kap. Szegény kis manóra nehéz éjszaka vár. Krestvir csak nagyon lassan nyugszik meg és alszik el, s még akkor is többször felriad. Így mellette marad, és a lány fejére dőlve virraszt, néha kicsit elpilledve és szunyókálva.*
*A varázslat létrejön, azonban ahogy az ingoványban, a világuk szövetén esett szakadás közepén megtörtént, úgy most is valami félrecsúszik. Mintha a mágia rezdülései összezavarodnának, ahogy az ige egy másik világba kívánna áthatolni és azzal kapcsolatot teremteni, talán mert nem is ilyen körülményekre tervezték a varázslatot...
Ha valaki most figyelné Krestvirt, azt láthatná, hogy ahogy a lány a tömött szalmazsákon ül törökülésben, kissé görnyedten, egyszerre befeszül és a légzése is el-elakad, miközben tágra nyílt szemekkel, rémülten bámul a semmibe. Mintha csak valami rohama volna.
Majd nyekken egyet, akárha hátulról megtaszítanák, a következő pillanatban pedig nyöszörgő kiáltással eldől oldalra. De nem marad nyugton, hanem félig a zsákon, félig a földön fekve, reszketve-rángatózva zihál és fojtottan föl-fölkiált. Egyszerre tűnhet úgy, hogy nagyon rémült és rettenetes fájdalmai vannak.
Erre már az ágyon alvó Kilencedik is fölriad és szerencsétlen manó egyáltalán nincs könnyű helyzetben. A nyugtalanító viselkedés mellett ugyanis Krestvir orrából és füléből is vér szivárog, s mire elindul, hogy lemásszon hozzá, a lány már öklendezve üríti ki a gyomortartalmát, hogy aztán abban fetrengve folytassa az eszelős rángatózást és nyöszörgést.*
- Krestvir? Krestvir! - *Szólongatja Kili, de jó ideig semmit nem tud elérni. A lány a saját fejéért nyúl, mintha a füleit akarná betapasztani, vagy mintha a feje volna az, ami a kínjait okozza.
A manó túl kicsi, hogy bármit is tenni tudjon, az üres házban pedig segítséget sem tud keresni, így jobb híján csak tovább szólongatja és körbeugrálja Krestvirt aggódva.
Percek múltán aztán végre csillapodik és elcsendesedik a lány, mintha végtelenül kimerült volna. Mi tagadás, a rémülettől és megerőltetéstől verítékben úszik az arca.*
- Krestvir? - *Szól Kili ismét halkan, megsimogatva a lány kezét, amivel még mindig a fejét fogja.*
- Jól vagy? - *Kérdi, de válasz nem érkezik.*
- Most már minden rendben lesz. - *Mondja aztán, de részben mintha magát is nyugtatná.
Tanácstalanul néz a barátjára. A piszokra, amiben fekszik, a lassan az orra alá száradó vérre...
Majd úgy dönt, hogy rövid időre megkockáztatja, hogy elhagyja az oldalát.
A mosdótálhoz mászik fel és a mellé rakott törölközőt dobja a vízbe. Enyhén kicsavarja, ami már magában elég megerőltető egy ilyen apró lénynek.
Aztán leugrik az asztalkáról és a vizes ronggyal előbb Krestvir arcát törölgeti át óvatosan, aki erre mintha egy kicsit magához térne, megélénkülne. Még rá is néz Kilencedikre, de tekintete inkább tükrözi továbbra is a rémületet, mint az értelmet.
A manó folytatja a takarítást, kihúzva a lány haját a hányadékból és áttörölgetve a tincseket, majd még a kezében fogja őket, míg másik kezével Krestvir vállát kezdi el nyomni.*
- Fordulj át a másik oldaladra! Föl, a zsákra! - *Utasít is csipogva és Krestvir reagál. Ugyan ahogy a művelettel végez, ismét elkezd nyöszörögni, de ez már inkább hangzik sírásnak, mint a korábbi őrületnek.
Kilencedik bezárólag még feltörli a padlót a lány mellett, a törölközőt a szoba egy távolabbi pontján lerakva, majd visszatér Krestvirhez.
Leül a fejéhez, a homlokát simogatva és nagy szemeivel aggódón figyeli őt.*
- Mi történt? - *Kérdi halkan, ám feleletet továbbra sem kap. Szegény kis manóra nehéz éjszaka vár. Krestvir csak nagyon lassan nyugszik meg és alszik el, s még akkor is többször felriad. Így mellette marad, és a lány fejére dőlve virraszt, néha kicsit elpilledve és szunyókálva.*
3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-24 19:00:36
Üzenet elküldve: 2022-01-24 19:00:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Egyelőre nem jut hozzá, hogy Waldrannak is beszámolhasson a bevégzett dolgokról és ezt az iszákos nagybácsi szemszögéből az istenek kegyének is lehet tekinteni. Aenae rosszalló megjegyzésére nem szól semmit, csak vet egy szigorúnak szánt pillantást Frandr felé, akinek sajátságos arcszőrzete nyilvánvalóvá tette a gondolatait. De nincs mit tenni, a Thargodar lánnyal nem fog ellenkezni.*
- Az urak maradnak vacsorára. *visszhangozza a cselédlánynak, aki most meglepően gyorsan vonul vissza. Talán, hogy a vacsora után nézzen. S míg az elkészül és Laor tiszta ruhában, sokkal kellemesebben érzi magát, azt is átgondolhatja, hogy miért nem rokonszenves neki a báró? Tulajdonképpen nincs ok. Ha jobban belegondol, talán csak arról van szó, hogy rossz időben találkoztak. Nagy nehezen hazavergődtek valahonnan ahová épeszű ember nem kívánkozik, fájdalmas veszteséggel, lélekben egy kicsit össze is törve. Végül arra jut, hogy a zsigeri, értelem nélküli antipátia nem vezet sehova, felül kell emelkedni rajta. Valószínűleg amúgy is tévedett a földivel kapcsolatban. És különben is, felnégyelni ráér akkor is ha Aeane-t bármilyen módon bántaná. Addig viszont szívélyes is lehet a viszony.*
- Mi köszönjük a vendégszereteted. *válaszol a pohárköszöntőre némi torokköszörülés után, mert mintha most ez lenne illendő* Az elmúlt két év után én egy szalmazsáknak és egy kis kenyérnek is örültem volna, de meg kell mondanom, hogy ez *mutat végig a terített asztalon* sokkal inkább kedvemre való.
*Elhallgat, gyorsan leül és Frandr felé néz. Úgy érzi, hogy mintha jogos elvárást fogalmazott volna meg a terülj, terülj asztalkámat illetően. bár egyáltalán nem az volt a szándéka, hogy telhetetlennek látszódjék. Úgyhogy most Frandron a sor, hogy néhány keresetlen szóval ő is lejárassa magát. Amikor pedig nekilátnak a vacsorának, Laor csendben eszik egy darabig. Nem jólneveltség okán, egyszerűen csak el van ámulva az ízletesebbnél ízletesebb falatoktól. Végül az oldalasnál már hangot ad elképedésének.*
- Ez... *kicsit felnevet, megrázza a fejét* Ez bitang jó. Nem hittem volna, hogy ennyire finoman is lehet... és hogy ennyire éhes vagyok. Azt hiszem, hogy ritka kincsre leltél a szakácsnődben, báró uram.
*Egyelőre nem jut hozzá, hogy Waldrannak is beszámolhasson a bevégzett dolgokról és ezt az iszákos nagybácsi szemszögéből az istenek kegyének is lehet tekinteni. Aenae rosszalló megjegyzésére nem szól semmit, csak vet egy szigorúnak szánt pillantást Frandr felé, akinek sajátságos arcszőrzete nyilvánvalóvá tette a gondolatait. De nincs mit tenni, a Thargodar lánnyal nem fog ellenkezni.*
- Az urak maradnak vacsorára. *visszhangozza a cselédlánynak, aki most meglepően gyorsan vonul vissza. Talán, hogy a vacsora után nézzen. S míg az elkészül és Laor tiszta ruhában, sokkal kellemesebben érzi magát, azt is átgondolhatja, hogy miért nem rokonszenves neki a báró? Tulajdonképpen nincs ok. Ha jobban belegondol, talán csak arról van szó, hogy rossz időben találkoztak. Nagy nehezen hazavergődtek valahonnan ahová épeszű ember nem kívánkozik, fájdalmas veszteséggel, lélekben egy kicsit össze is törve. Végül arra jut, hogy a zsigeri, értelem nélküli antipátia nem vezet sehova, felül kell emelkedni rajta. Valószínűleg amúgy is tévedett a földivel kapcsolatban. És különben is, felnégyelni ráér akkor is ha Aeane-t bármilyen módon bántaná. Addig viszont szívélyes is lehet a viszony.*
- Mi köszönjük a vendégszereteted. *válaszol a pohárköszöntőre némi torokköszörülés után, mert mintha most ez lenne illendő* Az elmúlt két év után én egy szalmazsáknak és egy kis kenyérnek is örültem volna, de meg kell mondanom, hogy ez *mutat végig a terített asztalon* sokkal inkább kedvemre való.
*Elhallgat, gyorsan leül és Frandr felé néz. Úgy érzi, hogy mintha jogos elvárást fogalmazott volna meg a terülj, terülj asztalkámat illetően. bár egyáltalán nem az volt a szándéka, hogy telhetetlennek látszódjék. Úgyhogy most Frandron a sor, hogy néhány keresetlen szóval ő is lejárassa magát. Amikor pedig nekilátnak a vacsorának, Laor csendben eszik egy darabig. Nem jólneveltség okán, egyszerűen csak el van ámulva az ízletesebbnél ízletesebb falatoktól. Végül az oldalasnál már hangot ad elképedésének.*
- Ez... *kicsit felnevet, megrázza a fejét* Ez bitang jó. Nem hittem volna, hogy ennyire finoman is lehet... és hogy ennyire éhes vagyok. Azt hiszem, hogy ritka kincsre leltél a szakácsnődben, báró uram.
3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-24 10:53:26
Üzenet elküldve: 2022-01-24 10:53:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
- Nem tesz semmit. *Mondja a két férfi köszönetére a ruhákat illetően. Neki és nekik is jobb, ha tiszta ruhába bújnak.
Lloslie szerencsére nem fut ki a világból Aenaet meglátva, de az arcszíne több árnyalatot halványodik a láttán, majd miután az igriccel mindent pontosított, úgy rohan ki a szobából, mint akit kergetnek. De tisztázzák, hogy a vendégek marandak, legalábbis ki mondana ellent a tharg nagyasszonynak? A wegtoreni biztos benne, hogy ha ezt a napot megugorják, akkor már mellette maradnak.
Míg a visszatérő Frandr és Laor átöltöznek a ruháikba, addig van idejük kicsit kettesben lenni a tharg lánnyal. Abban a rövidke időben némán rámosolyog, átöleli.
A visszatérő két férfi már sokkal jobban fest rendes ruhákban. Az igricnek úgy ahogy sikerült a méreteket is eltalálni. Ha látja is a visszatérő Laor arcán a ki nem mondott sértettséget, nem kommentálja vagy kérdez rá. Ha a férfi mondani akar valamit, majd elmondja. Benne nincs rosszindulat, bár ezt valamiért visszafelé másképp érzi. Lehet, hogy Laor féltékeny rá?
Ha a vacsoráig hátralévő időt a Frandr és Laor más elfoglaltsággal töltik, akkor az igric kimentve magát az új személyzetet és Eqtort keresi fel, hogy ellenőrizze, minden rendben ment-e. Megnézi a személyzet szállását, elbeszélget Cyaqival az állatokat illetően, benéz a konyhába. Azt már látja, hogy az udvarház felszerelései pótlásra és cserére szorulnak. Új tányérok, úgy evőeszközök, a káritok cseréje és egy festés is ráférne az egész házra. Viszont sokkal rosszabbra számított Habrertustól.
A vacsorára könnyű, kissé szűkre szabott, wegtoreni stílusú vászonnadrágot választ egy kényelmes csizmával. Mellé csak fehér inget és fekete mellényt vesz fel, amit fekete leviatánminával díszítettek értő kezek.
A vendégeiket az étkezőben várja, aminek széles ablakai az erdőre néznek. Ha mindenki megérkezett, akkor az asztalfőn ülve, jobbján Aenaevel fogadja Laort és Frandr-t. Az ételeket Yanah, a fiatal ikerlány szolgálja fel, de természetesen előtte egy pohár pálinkával mondana tósztot.*
- Köszönöm, hogy maradtatok! *Emeli poharát felállva.*
- Igyunk a visszatérésetekre, arra, hogy először, de remélhetően nem utoljára ülünk le ezen asztalhoz! *Végignéz a többieken, majd lehajtja egyben az italt és kezdődhet a vacsora.
Lloslie valóban kitett magárért. A disznóból fokhagymával és gyökérzöldekkel sütött bőrös karajt sörrel locsolva, aminek a húsa omlós, a bőre ropog. A combjából és a csülkökből sűrű pörköltet főzött burgonyával és rozmaringgal, a szüzet egyben sütötte meg vajjal és mézzel ízesítette. A belsőségekből ecettel ízesített levest készített és az oldalast is sok fokhagymával sütötte omlósra. Köretnek burgonyát, gyökereket és savanyúságot szolgálnak fel és mellé bort és sört, amit még Eqtor hozott reggel.*
- Nem tesz semmit. *Mondja a két férfi köszönetére a ruhákat illetően. Neki és nekik is jobb, ha tiszta ruhába bújnak.
Lloslie szerencsére nem fut ki a világból Aenaet meglátva, de az arcszíne több árnyalatot halványodik a láttán, majd miután az igriccel mindent pontosított, úgy rohan ki a szobából, mint akit kergetnek. De tisztázzák, hogy a vendégek marandak, legalábbis ki mondana ellent a tharg nagyasszonynak? A wegtoreni biztos benne, hogy ha ezt a napot megugorják, akkor már mellette maradnak.
Míg a visszatérő Frandr és Laor átöltöznek a ruháikba, addig van idejük kicsit kettesben lenni a tharg lánnyal. Abban a rövidke időben némán rámosolyog, átöleli.
A visszatérő két férfi már sokkal jobban fest rendes ruhákban. Az igricnek úgy ahogy sikerült a méreteket is eltalálni. Ha látja is a visszatérő Laor arcán a ki nem mondott sértettséget, nem kommentálja vagy kérdez rá. Ha a férfi mondani akar valamit, majd elmondja. Benne nincs rosszindulat, bár ezt valamiért visszafelé másképp érzi. Lehet, hogy Laor féltékeny rá?
Ha a vacsoráig hátralévő időt a Frandr és Laor más elfoglaltsággal töltik, akkor az igric kimentve magát az új személyzetet és Eqtort keresi fel, hogy ellenőrizze, minden rendben ment-e. Megnézi a személyzet szállását, elbeszélget Cyaqival az állatokat illetően, benéz a konyhába. Azt már látja, hogy az udvarház felszerelései pótlásra és cserére szorulnak. Új tányérok, úgy evőeszközök, a káritok cseréje és egy festés is ráférne az egész házra. Viszont sokkal rosszabbra számított Habrertustól.
A vacsorára könnyű, kissé szűkre szabott, wegtoreni stílusú vászonnadrágot választ egy kényelmes csizmával. Mellé csak fehér inget és fekete mellényt vesz fel, amit fekete leviatánminával díszítettek értő kezek.
A vendégeiket az étkezőben várja, aminek széles ablakai az erdőre néznek. Ha mindenki megérkezett, akkor az asztalfőn ülve, jobbján Aenaevel fogadja Laort és Frandr-t. Az ételeket Yanah, a fiatal ikerlány szolgálja fel, de természetesen előtte egy pohár pálinkával mondana tósztot.*
- Köszönöm, hogy maradtatok! *Emeli poharát felállva.*
- Igyunk a visszatérésetekre, arra, hogy először, de remélhetően nem utoljára ülünk le ezen asztalhoz! *Végignéz a többieken, majd lehajtja egyben az italt és kezdődhet a vacsora.
Lloslie valóban kitett magárért. A disznóból fokhagymával és gyökérzöldekkel sütött bőrös karajt sörrel locsolva, aminek a húsa omlós, a bőre ropog. A combjából és a csülkökből sűrű pörköltet főzött burgonyával és rozmaringgal, a szüzet egyben sütötte meg vajjal és mézzel ízesítette. A belsőségekből ecettel ízesített levest készített és az oldalast is sok fokhagymával sütötte omlósra. Köretnek burgonyát, gyökereket és savanyúságot szolgálnak fel és mellé bort és sört, amit még Eqtor hozott reggel.*
3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-23 22:31:49
Üzenet elküldve: 2022-01-23 22:31:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Habár ő eredetileg pusztán a sebeire való természetes gyógyírért kereste meg az Úrnőt, Kagaenae tartogat meglepetéseket azon túl is, hogy valahogy elbánt egy feltételezhetőleg harcedzett északival. Meglepve nézi, ahogy mintha elmosná az égésnyomait a vízsugár, érintetlen bőrt hagyva maga után.
Gyakorlatilag semmit sem tud a mágiatanulásról, így minden további nélkül elhiszi, hogy amaz tényleg ahogy mondja, 'elleste' a varázslatot a tapasztalt synmirai mágustól. Ha pedig ez így van, akkor vagy a varázslás technikája egyszerűbb sokkal, mint eddig gondolta, vagy az Úrnő mentális kapacitása szárnyalja túl messze az övét.
Mindenesetre a seb kitisztítása addig nem túlságosan praktikus, amíg nem szabadul meg a teljes testére rászáradt iszaptól, így rövidesen visszatér a dézsához. Pár perccel később pedig már egy ruhának alig nevezhető, de cserébe legalább a közszeméremsértést megakadályozó lepedőben tér vissza, útközben találkozva a ház urával és úrnőjével.
A számára hozott öltözetet átveszi, majd egyelőre még nem rohan el öltözni, velük tart a társalgóba. Tiszta - mint kiderült, két éven belül először -, ám részben fedetlen testén ettől még számos nyoma van mind a mocsári kalandnak, mind régebbi csatáknak. Kissé kipihentebb, mint korábban, és pár fakóbb, illetve őszes tincset leszámítva haja többnyire természetes, barna színt vesz fel.*
-Köszönjük.
*Visszhangozza Laor kijelentését, majd elvonul a frissen kapott ruháival, hogy felpróbálja azokat. Szerencsére többé-kevésbé illik rá a ruházat, és a csizma sem túl kicsi rá. A kabátot egyelőre nem veszi fel, azt az alkarján lógatva tér vissza.
A társalgóból távozó személyzet alapján könnyű feltételezni, hogy hamarosan ételhez jutnak, és Cha'yss kijelentése ezt csak megerősíti. Nem hall bele semmit az igric szavaiba, ám cserébe az étel említésére felmorajlik a gyomra... talán ezt hallhatta meg Kagaenae.
Ezért is kapja föl hirtelen a fejét, mikor Laor valamilyen okból sértett arckifejezéssel távozási szándékát jelenti ki. Csak egy pillanatra, mielőtt az Úrnő megszólalna, megjelenik finoman az arcán és hajszínén is a megrökönyödés, valamint a Laor felé érzett enyhe düh.
Végtére is az egy dolog, hogy ő valamin megsértődött, amit Frandr észre sem vett, de nem értékeli különösebben, hogy ebbe minden ok nélkül belerángatja a pusztai harcost is. Már épp szóra nyitná a száját, mikor Aenae megelőzi.
Keresetlen szavak helyett így csak egy kérdő arckifejezés jut Laornak. Az Úrnő szava szent, így Frandr a maga részéről eldöntöttnek találja ezt a kérdést.*
-A felszerelésemet is le kéne még tisztítanom.
*Morogja, mert most, hogy végre tiszta ruhákban van, nem vágyik különösebben rá, hogy visszavegye a sárral borított páncélzatát. Sőt... Valójában páncélja jelentős része elég kárt szenvedett, hogy tisztaságtól függetlenül sem akarja már felvenni többé.
A felszerélésének karbantartása viszont eléggé berögzült szokás most már, hogy most, hogy van egy kevés ideje, rögtön szinte kényszeresen hozzá akarjon látni hozzá. Így ha nem történik semmi, ami ezt megakadályozná, akkor az étkezés kezdetéig visszatér a mosószobába, hozzákezdve ehhez a folyamathoz.*
*Habár ő eredetileg pusztán a sebeire való természetes gyógyírért kereste meg az Úrnőt, Kagaenae tartogat meglepetéseket azon túl is, hogy valahogy elbánt egy feltételezhetőleg harcedzett északival. Meglepve nézi, ahogy mintha elmosná az égésnyomait a vízsugár, érintetlen bőrt hagyva maga után.
Gyakorlatilag semmit sem tud a mágiatanulásról, így minden további nélkül elhiszi, hogy amaz tényleg ahogy mondja, 'elleste' a varázslatot a tapasztalt synmirai mágustól. Ha pedig ez így van, akkor vagy a varázslás technikája egyszerűbb sokkal, mint eddig gondolta, vagy az Úrnő mentális kapacitása szárnyalja túl messze az övét.
Mindenesetre a seb kitisztítása addig nem túlságosan praktikus, amíg nem szabadul meg a teljes testére rászáradt iszaptól, így rövidesen visszatér a dézsához. Pár perccel később pedig már egy ruhának alig nevezhető, de cserébe legalább a közszeméremsértést megakadályozó lepedőben tér vissza, útközben találkozva a ház urával és úrnőjével.
A számára hozott öltözetet átveszi, majd egyelőre még nem rohan el öltözni, velük tart a társalgóba. Tiszta - mint kiderült, két éven belül először -, ám részben fedetlen testén ettől még számos nyoma van mind a mocsári kalandnak, mind régebbi csatáknak. Kissé kipihentebb, mint korábban, és pár fakóbb, illetve őszes tincset leszámítva haja többnyire természetes, barna színt vesz fel.*
-Köszönjük.
*Visszhangozza Laor kijelentését, majd elvonul a frissen kapott ruháival, hogy felpróbálja azokat. Szerencsére többé-kevésbé illik rá a ruházat, és a csizma sem túl kicsi rá. A kabátot egyelőre nem veszi fel, azt az alkarján lógatva tér vissza.
A társalgóból távozó személyzet alapján könnyű feltételezni, hogy hamarosan ételhez jutnak, és Cha'yss kijelentése ezt csak megerősíti. Nem hall bele semmit az igric szavaiba, ám cserébe az étel említésére felmorajlik a gyomra... talán ezt hallhatta meg Kagaenae.
Ezért is kapja föl hirtelen a fejét, mikor Laor valamilyen okból sértett arckifejezéssel távozási szándékát jelenti ki. Csak egy pillanatra, mielőtt az Úrnő megszólalna, megjelenik finoman az arcán és hajszínén is a megrökönyödés, valamint a Laor felé érzett enyhe düh.
Végtére is az egy dolog, hogy ő valamin megsértődött, amit Frandr észre sem vett, de nem értékeli különösebben, hogy ebbe minden ok nélkül belerángatja a pusztai harcost is. Már épp szóra nyitná a száját, mikor Aenae megelőzi.
Keresetlen szavak helyett így csak egy kérdő arckifejezés jut Laornak. Az Úrnő szava szent, így Frandr a maga részéről eldöntöttnek találja ezt a kérdést.*
-A felszerelésemet is le kéne még tisztítanom.
*Morogja, mert most, hogy végre tiszta ruhákban van, nem vágyik különösebben rá, hogy visszavegye a sárral borított páncélzatát. Sőt... Valójában páncélja jelentős része elég kárt szenvedett, hogy tisztaságtól függetlenül sem akarja már felvenni többé.
A felszerélésének karbantartása viszont eléggé berögzült szokás most már, hogy most, hogy van egy kevés ideje, rögtön szinte kényszeresen hozzá akarjon látni hozzá. Így ha nem történik semmi, ami ezt megakadályozná, akkor az étkezés kezdetéig visszatér a mosószobába, hozzákezdve ehhez a folyamathoz.*
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-23 17:44:05
Üzenet elküldve: 2022-01-23 17:44:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*A visszatérő Frandrnek akad némi egészségügyi problémája. Ami persze egy kétéves kalandozás után érthető is. Ha a férfi megtiszteli bizalmával, akkor most Aenae lesz az, aki egy Krestviréhez hasonló varázslattal megpróbálja meggyógyítani. Ha a férfi hagyja, és sikerül is a varázs, akkor csak somolyogva dünnyögi, hogy:*
- Ellestem Krestvir mestertől!
*Ez persze nem igaz, régebben is tudta már. Egyszerre persze csak egy sebbel tudja ezt megcsinálni, akad olyan, amit érdemes lenne kitisztítani, mármint azután, hogy lemosta magáról a mocsár maradvényait.*
- Hát, Eqtor már csak ilyen vidám személyiség.
*Néz a távozó kulcsár után. Akinek valóban nincsen ínyére, hogy eddigi viszonylagos önállósága a végéhez ért azzal, hogy a birtoknak új gazdája lett. Már nem főzhet kedvére cukkini pálinkát, meg szürcsölhet savanyú almabort, mikor csak kedve tartja.*
- Meg szerintem a kancellár embere, nem lehet túl kellemes álló nap hallgatózni. Ha érted mire gondolok.
*Ha némiképp kacérabb személyiség lenne, akkor itt és most, megtoldaná ezt egy kacsintással, de csak halkan nevet. Mintha nem gondolná komolyan azt, amit mond. Bár azt a részét komolyan gondolja, hogy talán Habrertus embere, és azt is, hogy hallgatózna, de azt nem gondolná róla, hogy a jóízlés határait átlépné. Bár mélyen belegondolva a kancellár állítólag kukkoló, nyilván hasonszőrűek társaságát keresi.*
- Ha nem, hát nem...
*Vonja meg a vállát, mert neki végül is mindegy, hogy Laor megválik-e az ajkait övező zsúptől, vagy nem.
Cha'yss úgy tűnik, hogy nagyon szerencsés volt a piaci útján, mert nemcsak mindenféle földi jóval tért vissza, de sikerült szereznie olyasvalakit is, aki vélhetően jobban főz, mint Eqtor. Bár Aenaenek már nincsenek elvárásai, a pocsék reggelinél már aligha tud bárki rosszabbat feltálalni neki.
Rámosolyog a nőre, üdvözli, hangjában ott a remény, hogy valami jót ehet ma - bár válogatós és madárétkű, nem túl nagy élmény főzni rá -, no meg, hogy többé nem neki kell teregetni Cha'yss gombócba gyűrt ruháit.*
- Ugyan Laor, ne légy már szamár. Társad sebeit normálisan ki kell tisztítani és mintha valaki korgó gyomrát hallottam volna az imént?
*Meglehet, hogy a sajátja volt az, de mindegy is.*
- Az urak maradnak vacsorára.
*Ezt már Llosliehez intézi. A Vashegy úrnőjével csak nem kezd senki kekeckedni. Mert ha igen, akkor nagyon mérges lesz, az meg nem túl szép látvány, mikor átmegy pukkancsba.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
*A visszatérő Frandrnek akad némi egészségügyi problémája. Ami persze egy kétéves kalandozás után érthető is. Ha a férfi megtiszteli bizalmával, akkor most Aenae lesz az, aki egy Krestviréhez hasonló varázslattal megpróbálja meggyógyítani. Ha a férfi hagyja, és sikerül is a varázs, akkor csak somolyogva dünnyögi, hogy:*
- Ellestem Krestvir mestertől!
*Ez persze nem igaz, régebben is tudta már. Egyszerre persze csak egy sebbel tudja ezt megcsinálni, akad olyan, amit érdemes lenne kitisztítani, mármint azután, hogy lemosta magáról a mocsár maradvényait.*
- Hát, Eqtor már csak ilyen vidám személyiség.
*Néz a távozó kulcsár után. Akinek valóban nincsen ínyére, hogy eddigi viszonylagos önállósága a végéhez ért azzal, hogy a birtoknak új gazdája lett. Már nem főzhet kedvére cukkini pálinkát, meg szürcsölhet savanyú almabort, mikor csak kedve tartja.*
- Meg szerintem a kancellár embere, nem lehet túl kellemes álló nap hallgatózni. Ha érted mire gondolok.
*Ha némiképp kacérabb személyiség lenne, akkor itt és most, megtoldaná ezt egy kacsintással, de csak halkan nevet. Mintha nem gondolná komolyan azt, amit mond. Bár azt a részét komolyan gondolja, hogy talán Habrertus embere, és azt is, hogy hallgatózna, de azt nem gondolná róla, hogy a jóízlés határait átlépné. Bár mélyen belegondolva a kancellár állítólag kukkoló, nyilván hasonszőrűek társaságát keresi.*
- Ha nem, hát nem...
*Vonja meg a vállát, mert neki végül is mindegy, hogy Laor megválik-e az ajkait övező zsúptől, vagy nem.
Cha'yss úgy tűnik, hogy nagyon szerencsés volt a piaci útján, mert nemcsak mindenféle földi jóval tért vissza, de sikerült szereznie olyasvalakit is, aki vélhetően jobban főz, mint Eqtor. Bár Aenaenek már nincsenek elvárásai, a pocsék reggelinél már aligha tud bárki rosszabbat feltálalni neki.
Rámosolyog a nőre, üdvözli, hangjában ott a remény, hogy valami jót ehet ma - bár válogatós és madárétkű, nem túl nagy élmény főzni rá -, no meg, hogy többé nem neki kell teregetni Cha'yss gombócba gyűrt ruháit.*
- Ugyan Laor, ne légy már szamár. Társad sebeit normálisan ki kell tisztítani és mintha valaki korgó gyomrát hallottam volna az imént?
*Meglehet, hogy a sajátja volt az, de mindegy is.*
- Az urak maradnak vacsorára.
*Ezt már Llosliehez intézi. A Vashegy úrnőjével csak nem kezd senki kekeckedni. Mert ha igen, akkor nagyon mérges lesz, az meg nem túl szép látvány, mikor átmegy pukkancsba.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-23 16:58:03
Üzenet elküldve: 2022-01-23 16:58:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Így viszont mégis elképzelhető, hogy Waldran bizonyos hosszabban gyógyuló sérülésekre számíthat, melyeket kitartó ütlegelés útján szerezhet. Frandr nem zárkózik el mereven az ötlet elől, és ha Laor nem lenne annyira fáradt kifejtené neki, hogy el lehet intézni úgy is a dolgot, hogy balesetnek tűnjék és maga a sértett is ekképpen nyilatkozzék. De ez még a jövő zenéje. Egyelőre hármasban múlatják az időt, a kedvetlen háznaggyal még épp összefutott.*
- Az inasotok mindig ilyen búval bélelt? *teszi fel a kérdést Aenae-nek és elképzelhető, hogy Eqtor is hallotta még* Csupa móka és kacagás lehet ilyen személyzettel.
*A mesterkardot még szemléli egy kicsit a felvilágosítás után, de végül nem nyúl hozzá. A figyelmeztetés hatására is, meg az is szerepet játszik ebben ami miatt nem borotválkozott meg.*
- Nem. *mosolyog Aenae erre vonatkozó észrevételén és beletúr a szakállába* Mert...
*Hosszadalmasnak érzené elmagyarázni, főleg azért, mert szerinte ilyesmit fehérnépek úgysem értenének meg.*
- Majd a Vashegyen.
*Legyint végül. Kisvártatva visszatér vendéglátójuk is egy asszonysággal, akit be is mutat.
~Hozhatott volna valami finomabb portékát is, de igazán kedves tőle.~
Lehet, hogy a fáradtság hozza elő a gunyoros-kekeckedő kedvet és erőlködnie kell, hogy ne vigyorogva nézzen a Lloslie nevezetűre.*
- Hálásan köszönjük.
*A kapott ruhát magához veszi és megkíméli az egybegyűlteket attól az élménytől, hogy a színűk előtt ölti magára azokat. Remélhetően Frandr is így dönt, de ha mégsem, abba Laor nem érez kedvet beleszólni. Amikor pedig végre rendesen felöltözve visszatér kiderül, hogy például a jó kancellárral ellentétben neki az arcára van írva az, amit gondol. Mint az, ha meg van bántva és legszívesebben mondana valami kellemetlent. Cha'yss utolsó mondatát biztos nem a rosszindulat vezérelte, de Laornak egyáltalán nincs ínyére. Mintha valami potyázók lennének akik azért toppantak be hívatlanul, hogy a legjobb falatokat elcsenhessék az asztalról. Pár pillanatig csak néz, kicsit lejjebb hajtja a fejét.*
- Köszönjük! *szólal meg végül, aztán csak fejével biccent Frandr felé* Kedvességed lekötelez, hálásak vagyunk eddigi segítségedért, de nem élhetünk tovább vissza vendégszereteteddel. Biztosan hiányolnak már minket a Vashegyen és úgy hiszem, Waldran nagyúrral is szólásunk lenne.
*Még egy mosoly Aenae felé, és ő a maga részéről már indulna is.*
*Így viszont mégis elképzelhető, hogy Waldran bizonyos hosszabban gyógyuló sérülésekre számíthat, melyeket kitartó ütlegelés útján szerezhet. Frandr nem zárkózik el mereven az ötlet elől, és ha Laor nem lenne annyira fáradt kifejtené neki, hogy el lehet intézni úgy is a dolgot, hogy balesetnek tűnjék és maga a sértett is ekképpen nyilatkozzék. De ez még a jövő zenéje. Egyelőre hármasban múlatják az időt, a kedvetlen háznaggyal még épp összefutott.*
- Az inasotok mindig ilyen búval bélelt? *teszi fel a kérdést Aenae-nek és elképzelhető, hogy Eqtor is hallotta még* Csupa móka és kacagás lehet ilyen személyzettel.
*A mesterkardot még szemléli egy kicsit a felvilágosítás után, de végül nem nyúl hozzá. A figyelmeztetés hatására is, meg az is szerepet játszik ebben ami miatt nem borotválkozott meg.*
- Nem. *mosolyog Aenae erre vonatkozó észrevételén és beletúr a szakállába* Mert...
*Hosszadalmasnak érzené elmagyarázni, főleg azért, mert szerinte ilyesmit fehérnépek úgysem értenének meg.*
- Majd a Vashegyen.
*Legyint végül. Kisvártatva visszatér vendéglátójuk is egy asszonysággal, akit be is mutat.
~Hozhatott volna valami finomabb portékát is, de igazán kedves tőle.~
Lehet, hogy a fáradtság hozza elő a gunyoros-kekeckedő kedvet és erőlködnie kell, hogy ne vigyorogva nézzen a Lloslie nevezetűre.*
- Hálásan köszönjük.
*A kapott ruhát magához veszi és megkíméli az egybegyűlteket attól az élménytől, hogy a színűk előtt ölti magára azokat. Remélhetően Frandr is így dönt, de ha mégsem, abba Laor nem érez kedvet beleszólni. Amikor pedig végre rendesen felöltözve visszatér kiderül, hogy például a jó kancellárral ellentétben neki az arcára van írva az, amit gondol. Mint az, ha meg van bántva és legszívesebben mondana valami kellemetlent. Cha'yss utolsó mondatát biztos nem a rosszindulat vezérelte, de Laornak egyáltalán nincs ínyére. Mintha valami potyázók lennének akik azért toppantak be hívatlanul, hogy a legjobb falatokat elcsenhessék az asztalról. Pár pillanatig csak néz, kicsit lejjebb hajtja a fejét.*
- Köszönjük! *szólal meg végül, aztán csak fejével biccent Frandr felé* Kedvességed lekötelez, hálásak vagyunk eddigi segítségedért, de nem élhetünk tovább vissza vendégszereteteddel. Biztosan hiányolnak már minket a Vashegyen és úgy hiszem, Waldran nagyúrral is szólásunk lenne.
*Még egy mosoly Aenae felé, és ő a maga részéről már indulna is.*
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-21 23:59:06
Üzenet elküldve: 2022-01-21 23:59:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
*Már szürkül odakint, mire a fürdőzéssel végeznek, így előre lámpást gyújt odalent, amíg még elég jól látni hozzá.
Mindig is félt a sötétben, ám ezúttal az ablakokon túli vad világot szemlélve kicsit úgy érzi magát, mintha Kilencedikkel egyes egyedül maradtak volna a semmi közepén.
Csönd van, hideg, csak egy kis szél fúj és ijesztően mozgatja a kopasz fákat, zörgeti a bozótokat...*
- Ugye már késő visszamenni oda... a varangyokhoz? - *Kérdi Kilencedik, s ezúttal a lánnyal éppen egyre gondolnak.
Krestvir is azt fontolgatja, hogy mennyivel jobb volna most társaságban lenni, mint itt. De aztán arra jut, hogy nagyon furcsa volna, ha bekopogtatna a házba, hogy visszatért és inkább ott aludna Aenae-éknél. Valójában az ott hagyott társaságból senkivel nincs olyan kapcsolatban a véleménye szerint, hogy ezt megtehesse...
Vagy az egész világon...
Az a kevés, akihez nem félt volna bekopogni, mind szétszéledt. Az ő otthona pedig itt van.*
- Megleszünk itt. - *Feleli a manónak, majd elindul fölfelé.*
- Hát jó. - *Fogadja el a döntést Kilencedik, de lefelé konyulnak a fülei. Krestvir nem a legvidámabb társaság jelenleg és nem is tudja, hogyan deríthetné jobb kedvre. Így az ő hangulata is elég nyomottá válik.
Mikor fölérnek a szobákhoz, a lány egy pillanatig habozik, ám végül Taitos régi szobájába nyit be. Áthozza a régi szalmazsákját, meg kiporol egy takarót és az ágy közelében lekuporodik.
Arra számít, hogy az emlékek miatt ettől majd otthonosabban érzi magát, ám valójában csak gyűlik egy gombóc a torkában.
A földön hagyott lámpás fénye meginog, ahogy az ablak alatt besüvít egy kis szellő a kint felerősödött szélből szökve. Kilencedik meg beáll a lámpás meg az ajtó közé és azzal szórakozik, hogy különféle pózokat vesz fel és kuncog rajta, ahogy az árnyéka fölnagyítva mutatja az alakját.*
- Nézd, így úgy nézek ki, mint Laor! - *Kap föl a földről egy koszos zoknit, amit belógat az álla alá szakállnak, miközben ugyanezzel a kezével a füleit is igyekszik lefogni, hogy emberibb legyen a feje teteje. Kard gyanánt az egyik tőrével hadonászik, miközben igyekszik úgy fordulni, hogy az árnyak között elvékonyodjon a zoknié és tényleg földig érő szakállnak lássék.
Krestvir elmosolyodik, majd kinyúl és magához közelebb húzza a lámpást.*
- Hé! - *Méltatlankodik a manó, de aztán látja, hogy a lány is a lámpás fénye előtt matat, valamiféle árnyékot igyekszik formázni a kezeivel.
Egy négy lábú, hosszú nyakú szörnyeteg sikeredik.*
- Védd magadat, rémség! - *Száll harcba "Laor" rögtön a szörnnyel. De a nagy csatározásban megbotlik a saját szakállában. Persze kinyújtott karjában a kard így csak gyorsabban szalad a lény gyomrába, mielőtt ő maga hasra esne...*
- Megöltem! - *Kiáltja diadalmasan a manó, aztán föltápászkodik, a bűnös zoknit méregetve.*
- Ez amúgy miért ilyen büdös? - *Kérdi fintorogva, majd választ sem várva visszaejti a földre.*
- Te itt lent fogsz aludni? - *Lépeget közelebb Krestvir fekhelyéhez, majd hirtelen és ügyesen fölkapaszkodik az ágyra.*
- Akkor ez az enyém! - *Jelenti, s mint valami dicsőn megmászott hegy tetejéről, úgy néz le a lányra.
Nem sokáig maradnak már ébren ezek után, de a manó hamarabb dől ki.
Krestvir még borong és gondolkodik egy jó darabig. Sokat járnak gondolatai az íjásznő körül, s hogy vajon tényleg akkora képtelenség volna-e, hogy még életben legyen. Ahroius azt mondta, így tehát úgy kell lennie. Még ha az ő világukban is történt volna, azt a zuhanást aligha élte volna túl bárki is...
Mégsem tudja elengedni csak úgy. Az is zavarja, hogy sem Quantalltól, sem Frandrtól nem kapott pontos magyarázatot a történtekről.
Mindegyre azon gondolkodik, hogyan ismerhetné meg a nő sorsát. Ha az istenek nem fosztották volna meg az erejének egy részétől és egy teljes mágiaágtól, könnyebben találna válaszokat... Így végül csak egy lehetőség jut eszébe, az sem éppen sokat mondó.
Alyora gondol, ahogy megismerte őt, s ahogy az emlékeiben él. Majd arra, ahogy az ingoványban keresi őt, kiabál utána, vagy épp biztatja a kitartásra, legyen bárhol is.
Az elképzelt képektől rosszul érzi magát, mert reménykedni valahogy még fájdalmasabb, főleg, hogy az eszével közben tudja, hogy szinte semmi esély arra, hogy a nő még életben legyen.
Mégis igyekszik erre összpontosítani, s közben belefog az ige mormolásába. Hogy a varázslat sikerülhet-e, ha egy holtnak küldi az álmot? Nem tudja. De szándékában áll majd egy kísérletet tenni, holnap olyasvalakit célozva meg a varázslattal, akiről már biztosan tudja, hogy halott.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont álmán keresztül kettejük kapcsolatát kedve szerint pozitív vagy negatív irányban kisebb mértékben befolyásolhatja. A személyt a mágiahasználónak ismernie vagy látnia kell, és mindenképp megjelenik szereplőként az álomban. A hatás az elmondástól számítva a célpont következő elalvásakor érvényesül, többszöri alkalmazással a hatás erősíthető.
*Már szürkül odakint, mire a fürdőzéssel végeznek, így előre lámpást gyújt odalent, amíg még elég jól látni hozzá.
Mindig is félt a sötétben, ám ezúttal az ablakokon túli vad világot szemlélve kicsit úgy érzi magát, mintha Kilencedikkel egyes egyedül maradtak volna a semmi közepén.
Csönd van, hideg, csak egy kis szél fúj és ijesztően mozgatja a kopasz fákat, zörgeti a bozótokat...*
- Ugye már késő visszamenni oda... a varangyokhoz? - *Kérdi Kilencedik, s ezúttal a lánnyal éppen egyre gondolnak.
Krestvir is azt fontolgatja, hogy mennyivel jobb volna most társaságban lenni, mint itt. De aztán arra jut, hogy nagyon furcsa volna, ha bekopogtatna a házba, hogy visszatért és inkább ott aludna Aenae-éknél. Valójában az ott hagyott társaságból senkivel nincs olyan kapcsolatban a véleménye szerint, hogy ezt megtehesse...
Vagy az egész világon...
Az a kevés, akihez nem félt volna bekopogni, mind szétszéledt. Az ő otthona pedig itt van.*
- Megleszünk itt. - *Feleli a manónak, majd elindul fölfelé.*
- Hát jó. - *Fogadja el a döntést Kilencedik, de lefelé konyulnak a fülei. Krestvir nem a legvidámabb társaság jelenleg és nem is tudja, hogyan deríthetné jobb kedvre. Így az ő hangulata is elég nyomottá válik.
Mikor fölérnek a szobákhoz, a lány egy pillanatig habozik, ám végül Taitos régi szobájába nyit be. Áthozza a régi szalmazsákját, meg kiporol egy takarót és az ágy közelében lekuporodik.
Arra számít, hogy az emlékek miatt ettől majd otthonosabban érzi magát, ám valójában csak gyűlik egy gombóc a torkában.
A földön hagyott lámpás fénye meginog, ahogy az ablak alatt besüvít egy kis szellő a kint felerősödött szélből szökve. Kilencedik meg beáll a lámpás meg az ajtó közé és azzal szórakozik, hogy különféle pózokat vesz fel és kuncog rajta, ahogy az árnyéka fölnagyítva mutatja az alakját.*
- Nézd, így úgy nézek ki, mint Laor! - *Kap föl a földről egy koszos zoknit, amit belógat az álla alá szakállnak, miközben ugyanezzel a kezével a füleit is igyekszik lefogni, hogy emberibb legyen a feje teteje. Kard gyanánt az egyik tőrével hadonászik, miközben igyekszik úgy fordulni, hogy az árnyak között elvékonyodjon a zoknié és tényleg földig érő szakállnak lássék.
Krestvir elmosolyodik, majd kinyúl és magához közelebb húzza a lámpást.*
- Hé! - *Méltatlankodik a manó, de aztán látja, hogy a lány is a lámpás fénye előtt matat, valamiféle árnyékot igyekszik formázni a kezeivel.
Egy négy lábú, hosszú nyakú szörnyeteg sikeredik.*
- Védd magadat, rémség! - *Száll harcba "Laor" rögtön a szörnnyel. De a nagy csatározásban megbotlik a saját szakállában. Persze kinyújtott karjában a kard így csak gyorsabban szalad a lény gyomrába, mielőtt ő maga hasra esne...*
- Megöltem! - *Kiáltja diadalmasan a manó, aztán föltápászkodik, a bűnös zoknit méregetve.*
- Ez amúgy miért ilyen büdös? - *Kérdi fintorogva, majd választ sem várva visszaejti a földre.*
- Te itt lent fogsz aludni? - *Lépeget közelebb Krestvir fekhelyéhez, majd hirtelen és ügyesen fölkapaszkodik az ágyra.*
- Akkor ez az enyém! - *Jelenti, s mint valami dicsőn megmászott hegy tetejéről, úgy néz le a lányra.
Nem sokáig maradnak már ébren ezek után, de a manó hamarabb dől ki.
Krestvir még borong és gondolkodik egy jó darabig. Sokat járnak gondolatai az íjásznő körül, s hogy vajon tényleg akkora képtelenség volna-e, hogy még életben legyen. Ahroius azt mondta, így tehát úgy kell lennie. Még ha az ő világukban is történt volna, azt a zuhanást aligha élte volna túl bárki is...
Mégsem tudja elengedni csak úgy. Az is zavarja, hogy sem Quantalltól, sem Frandrtól nem kapott pontos magyarázatot a történtekről.
Mindegyre azon gondolkodik, hogyan ismerhetné meg a nő sorsát. Ha az istenek nem fosztották volna meg az erejének egy részétől és egy teljes mágiaágtól, könnyebben találna válaszokat... Így végül csak egy lehetőség jut eszébe, az sem éppen sokat mondó.
Alyora gondol, ahogy megismerte őt, s ahogy az emlékeiben él. Majd arra, ahogy az ingoványban keresi őt, kiabál utána, vagy épp biztatja a kitartásra, legyen bárhol is.
Az elképzelt képektől rosszul érzi magát, mert reménykedni valahogy még fájdalmasabb, főleg, hogy az eszével közben tudja, hogy szinte semmi esély arra, hogy a nő még életben legyen.
Mégis igyekszik erre összpontosítani, s közben belefog az ige mormolásába. Hogy a varázslat sikerülhet-e, ha egy holtnak küldi az álmot? Nem tudja. De szándékában áll majd egy kísérletet tenni, holnap olyasvalakit célozva meg a varázslattal, akiről már biztosan tudja, hogy halott.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont álmán keresztül kettejük kapcsolatát kedve szerint pozitív vagy negatív irányban kisebb mértékben befolyásolhatja. A személyt a mágiahasználónak ismernie vagy látnia kell, és mindenképp megjelenik szereplőként az álomban. A hatás az elmondástól számítva a célpont következő elalvásakor érvényesül, többszöri alkalmazással a hatás erősíthető.
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-21 17:39:37
Üzenet elküldve: 2022-01-21 17:39:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
-Nos, nem a nemesség maga, hiszen lassan nekem is annyi vagyonom van, mint egy kisebb nemesnek. *Ezzel még mindig nem tudja miként érezzen, hiszen a föld maga már akkora bevételt hozna már úgy is, hogyha csak a munkásai foglalkoznának vele, hogy abból nagyon jól megélne, ő pedig sosem akar munka nélkül élni.*
-De vannak olyan nemesek, igazából a régi Artheniori nemességre gondolok, tudjátok akik semmit nem csinálnak, csak bálokat rendeznek és költik a pénzt. Nekem ez nagyon ellenszenves. *Megvonja a vállát, hiszen voltaképpen ez a fajta majdnem kihalt már. Szinte minden régebbi nemes rá van már szorulva, hogy valamit csináljon, ha fent akar maradni pénzügyileg.* ~Mint Tizioék. Na ők nagyon rendes nemesek. Hozzáidomultak a parasztsághoz, úgy látom!~ *A kígyók dolgára több figyelmet nem fordít, de megjegyzi az információt, hogy később utánaolvashasson valahol ennek a méreg-gyógyszernek.*
-Hát akkor szervusz kicsikém, majd találkozunk még! *Búcsúzkodik a kislánytól miközben átadja őt anyjának. Már-már adna is egy csókot a homlokára, de erről végül letesz, nehogy a túl nagy közvetlenséggel elbizonytalanítsa Relt. Míg várakozik a nő visszatérésére komótosan és alaposan megtömi pipáját dohánnyal, az említett ördögvigyor nélkül. Jobb tiszta tudattal menni az utcán, ráér majd akkor elfüstölni valamit, ha a kikötőbe érnek.*
-Sörbe? *Megnyalja a szája szélét és láthatóan töri rajta a fejét, hogy miképpen lehetne ezt hasznosítani otthon.*
-Ki kéne próbálni, hogy milyen, ha kifőzöm borban. Otthon mindenféle fűszereket kevertünk a borba és megfőztük. Nagyon érdekesnek hangzik az ördögvigyorral is. *Látszólag elgondolkodik Start felvetésén a dallal kapcsolatban és végül bólint.*
-Az árban még egyezkedünk attól függően, hogy milyen lesz az a dal. Ha tetszik, azonnal fizetek, amint készen van és meghallgathatom. *Vigyorog a láthatóan részegedő férfira. Ez már sokkal konkrétabb beszéd, mint annak a mélységinek volt. Meg amúgy sem lenne túl jó a hírnevének, ha pont egy kormos énekelne róla. A következőn viszont szemmel láthatóan megrendül és kissé el is szomorodik.*
-Egy kígyó az üvegbe? *Húzza el a száját és szinte kicsattan, némi dohány még is hullik a még meg nem gyújtott pipájából.*
-Se borzongatónak, se gyönyörűnek nem tartom, egyszerűen gyalázat! Csupán azért megölni, hogy aztán ott legyen a hullája egy üvegben, hát mondhatom! *Hirtelen fel is pattan és ökölbe szorítja a kezét. Ha varázslata sikeres, keze egyik bütykével gyújtja meg a pipát, majd lassan kiengedi lángoló öklét. Mivel nem akarja végképp megsérteni a házigazdát, halkabban teszi hozzá.*
-Látjátok, ez a mentalitás az amit nem szerettem a nemesekben, már megbocsáss! Valakit csak azért megkínozni és megölni, mert azt látjuk szépnek! *Nagyot szív a pipából és sóhajtva engedi ki a füstöt tüdejéből.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
-Nos, nem a nemesség maga, hiszen lassan nekem is annyi vagyonom van, mint egy kisebb nemesnek. *Ezzel még mindig nem tudja miként érezzen, hiszen a föld maga már akkora bevételt hozna már úgy is, hogyha csak a munkásai foglalkoznának vele, hogy abból nagyon jól megélne, ő pedig sosem akar munka nélkül élni.*
-De vannak olyan nemesek, igazából a régi Artheniori nemességre gondolok, tudjátok akik semmit nem csinálnak, csak bálokat rendeznek és költik a pénzt. Nekem ez nagyon ellenszenves. *Megvonja a vállát, hiszen voltaképpen ez a fajta majdnem kihalt már. Szinte minden régebbi nemes rá van már szorulva, hogy valamit csináljon, ha fent akar maradni pénzügyileg.* ~Mint Tizioék. Na ők nagyon rendes nemesek. Hozzáidomultak a parasztsághoz, úgy látom!~ *A kígyók dolgára több figyelmet nem fordít, de megjegyzi az információt, hogy később utánaolvashasson valahol ennek a méreg-gyógyszernek.*
-Hát akkor szervusz kicsikém, majd találkozunk még! *Búcsúzkodik a kislánytól miközben átadja őt anyjának. Már-már adna is egy csókot a homlokára, de erről végül letesz, nehogy a túl nagy közvetlenséggel elbizonytalanítsa Relt. Míg várakozik a nő visszatérésére komótosan és alaposan megtömi pipáját dohánnyal, az említett ördögvigyor nélkül. Jobb tiszta tudattal menni az utcán, ráér majd akkor elfüstölni valamit, ha a kikötőbe érnek.*
-Sörbe? *Megnyalja a szája szélét és láthatóan töri rajta a fejét, hogy miképpen lehetne ezt hasznosítani otthon.*
-Ki kéne próbálni, hogy milyen, ha kifőzöm borban. Otthon mindenféle fűszereket kevertünk a borba és megfőztük. Nagyon érdekesnek hangzik az ördögvigyorral is. *Látszólag elgondolkodik Start felvetésén a dallal kapcsolatban és végül bólint.*
-Az árban még egyezkedünk attól függően, hogy milyen lesz az a dal. Ha tetszik, azonnal fizetek, amint készen van és meghallgathatom. *Vigyorog a láthatóan részegedő férfira. Ez már sokkal konkrétabb beszéd, mint annak a mélységinek volt. Meg amúgy sem lenne túl jó a hírnevének, ha pont egy kormos énekelne róla. A következőn viszont szemmel láthatóan megrendül és kissé el is szomorodik.*
-Egy kígyó az üvegbe? *Húzza el a száját és szinte kicsattan, némi dohány még is hullik a még meg nem gyújtott pipájából.*
-Se borzongatónak, se gyönyörűnek nem tartom, egyszerűen gyalázat! Csupán azért megölni, hogy aztán ott legyen a hullája egy üvegben, hát mondhatom! *Hirtelen fel is pattan és ökölbe szorítja a kezét. Ha varázslata sikeres, keze egyik bütykével gyújtja meg a pipát, majd lassan kiengedi lángoló öklét. Mivel nem akarja végképp megsérteni a házigazdát, halkabban teszi hozzá.*
-Látjátok, ez a mentalitás az amit nem szerettem a nemesekben, már megbocsáss! Valakit csak azért megkínozni és megölni, mert azt látjuk szépnek! *Nagyot szív a pipából és sóhajtva engedi ki a füstöt tüdejéből.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-21 12:23:43
Üzenet elküldve: 2022-01-21 12:23:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Talán hallja az előszobából, ahogy a társalgóban beszélgetnek. Aenae és ha minden igaz, Laor hangját tudja megkülönböztetni és talán a Frandr-ként bemutatkozó, komor fegyverforgató is ott lehet. Leveszi a kabátját, szembetalálkozik a morgó Eqtorral. A morgás nem érdekli, ha valóban Habresrtus embere, akkor maradni fog minden baja ellenére, ha meg nem és lelép, akkor sincs már nagy baj. Tájékoztatja a személyzet érkezéséről, meghagyja neki, hogy rendezze el a sorsukat. Hozzáteszi, hogy később ellenőrizni fogja, minden rendben ment-e. Nem fejti ki, hogy a kulcsár munkáját vagy az új személyzetére gondol. Hadd gondolkodjon az öreg és tegye a dolgát rendesen.
Félúton a társalgó felé megérkezik Aenae is, akit öleléssel köszönt. Van valami kellemes érzés abban, amikor a lányt meglátja. Egészen nyugodt, családi hangulat keríti hatalmába. Sosem érzett még ilyet.*
- Hoztam személyzetet a faluból, hamarosan meleg étel lesz az asztalunkon és biztos vagyok benne, hogy mérföldekkel jobb, mint amit az az átokfajzat kulcsár adott nekünk reggel. *Öleli meg Aenaet és viszonozza a csókot.*
- És a barátaidnak váltás ruhát. *Mutatja a kezében fogott szíjjal összekötött csomagokat, amelyekben nadrág, ing és csizma és meleg kabát van. Ránézésre jók lesznek.
A fürdő felől érkező, fürdőlepedőbe tekert Frandr jelzi, hogy csak Laor van odabent, az egyik csomagot a férfinek nyújtja.*
- Ruha van benne, nem a legjobb, de tiszta és meleg. *Adja át az egyiket, majd Aeanevel elindul a társalgó felé, ahol minden bizonnyal meglelik a másik férfit is, aki ugyancsak megkapja a másik csomag ruhát.
Kisvártatva Lloslie érkezik, kissé meghökkenve a két fürdőlepedőben lévő férfin és ha ez nem volna elég, talán felismeri Aeaent is.*
- Lloslie, az urak a vendégeim és biztosan ismered Kagaenae Thargodar nagyasszonyt is. Ma mind nálam maradnak és étkeznek. *Tájékoztatja a házvezetőnőt és ha nem rohan el azonnal, akkor tisztázzák a létszámot és pontosítják a fogásokat, mindezt visszafogott, bizalmas hangon. Addig a férfiak akár fel is öltözhetnek rendesen.*
- Hamarosan lesz elkészül az étel, türelmetek kérem, nem számítottunk vendégekre. *Kér bocsánatot az igric, de ki vethetné a szemére, hogy nincs azonnal gőzölgő étel az asztalon, amikor a vendégek váratlanul estek be és csak most lett valódi személyzete.*
- Italt addig? *Kérdezi a jelenlévőket, hogy addig is kellemesebben teljen az idő. Közben Thibrus érkezik, fát hoz és megrakja a kandallót és csendbes zavarban gyorsan távozik is.*
*Talán hallja az előszobából, ahogy a társalgóban beszélgetnek. Aenae és ha minden igaz, Laor hangját tudja megkülönböztetni és talán a Frandr-ként bemutatkozó, komor fegyverforgató is ott lehet. Leveszi a kabátját, szembetalálkozik a morgó Eqtorral. A morgás nem érdekli, ha valóban Habresrtus embere, akkor maradni fog minden baja ellenére, ha meg nem és lelép, akkor sincs már nagy baj. Tájékoztatja a személyzet érkezéséről, meghagyja neki, hogy rendezze el a sorsukat. Hozzáteszi, hogy később ellenőrizni fogja, minden rendben ment-e. Nem fejti ki, hogy a kulcsár munkáját vagy az új személyzetére gondol. Hadd gondolkodjon az öreg és tegye a dolgát rendesen.
Félúton a társalgó felé megérkezik Aenae is, akit öleléssel köszönt. Van valami kellemes érzés abban, amikor a lányt meglátja. Egészen nyugodt, családi hangulat keríti hatalmába. Sosem érzett még ilyet.*
- Hoztam személyzetet a faluból, hamarosan meleg étel lesz az asztalunkon és biztos vagyok benne, hogy mérföldekkel jobb, mint amit az az átokfajzat kulcsár adott nekünk reggel. *Öleli meg Aenaet és viszonozza a csókot.*
- És a barátaidnak váltás ruhát. *Mutatja a kezében fogott szíjjal összekötött csomagokat, amelyekben nadrág, ing és csizma és meleg kabát van. Ránézésre jók lesznek.
A fürdő felől érkező, fürdőlepedőbe tekert Frandr jelzi, hogy csak Laor van odabent, az egyik csomagot a férfinek nyújtja.*
- Ruha van benne, nem a legjobb, de tiszta és meleg. *Adja át az egyiket, majd Aeanevel elindul a társalgó felé, ahol minden bizonnyal meglelik a másik férfit is, aki ugyancsak megkapja a másik csomag ruhát.
Kisvártatva Lloslie érkezik, kissé meghökkenve a két fürdőlepedőben lévő férfin és ha ez nem volna elég, talán felismeri Aeaent is.*
- Lloslie, az urak a vendégeim és biztosan ismered Kagaenae Thargodar nagyasszonyt is. Ma mind nálam maradnak és étkeznek. *Tájékoztatja a házvezetőnőt és ha nem rohan el azonnal, akkor tisztázzák a létszámot és pontosítják a fogásokat, mindezt visszafogott, bizalmas hangon. Addig a férfiak akár fel is öltözhetnek rendesen.*
- Hamarosan lesz elkészül az étel, türelmetek kérem, nem számítottunk vendégekre. *Kér bocsánatot az igric, de ki vethetné a szemére, hogy nincs azonnal gőzölgő étel az asztalon, amikor a vendégek váratlanul estek be és csak most lett valódi személyzete.*
- Italt addig? *Kérdezi a jelenlévőket, hogy addig is kellemesebben teljen az idő. Közben Thibrus érkezik, fát hoz és megrakja a kandallót és csendbes zavarban gyorsan távozik is.*
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-20 22:24:54
Üzenet elküldve: 2022-01-20 22:24:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Hozzá bizony tényleg közelebb áll a beszédtéma, mint a másik kettőhöz, és a morális oldalával kapcsolatban is erősebb véleménye van. Nem gyúlik benne lángra a tettvágy, hogy levadássza az elkövetőket, vagy segítséget nyújtson a falunak... Nem hős, és nem is akar hősködni. Ám igazságérzete ettől függetlenül szükségtelen bűnként azonosítja az ilyesféle mészárlást, és így megveti az elkövetőket.
Az, hogy mintha a háború szításának mellékes céljával tették volna, csak erősít ezen a véleményen. Biztos benne, hogy a szerencsének is van része abban, hogy ez végül nem következett be mégis. Az egyik elkövető szabadon engedése láthatólag nem imponál neki, ám nem emel szót ellene.
Laor dilemmájára halkan válaszol, hiszen őt is foglalkoztatta a kérdés, hogy mégis milyen célból élték át az utóbbi két évet.*
-Tettük, amit tennünk kellett. Parancsra, aztán azért, hogy életben tartsuk egymást, és kiszabaduljunk abból a...
*A mondat vége elhal. Nem tud olyan szót, ami megfelelően leírná azt a teljes érzéki csalódás és mentális kimerültséget, aminek ki lett téve. Ám tudja ő is, hogy nem dicsőségért csinálta, és nem is valami felsőbb cél vezérelte. Egyszerűen csak ott, helyben tette, amit tudott.
A moralizálás végére érve különösebb ceremónia nélkül lemennek a mosószobába, ahol a gőzölgő vízzel teli dézsa is található. Kis sóhajjal lát hozzá a vízforraláshoz, majd mikor már a tűz fölött melegszik egy méretes edényben, nemes egyszerűséggel letelepedik a tűz elé, a lángokat bámulva.*
-Nekem még lenne kedvem, de nem hiányzik ezek után a Gödörben hűsölés.
*Morogja. Könnyen meglehet, hogy az elkövetkező hatban ő még valamilyen ürüggyel jól ellátja majd valaki baját, vagy ha úgy hozza a sors, saját magát vereti meg. Valamilyen szempontból mindkettő felvidítaná.
Ültében lassacskán lehámozza magáról páncélzatát, és fegyvereivel együtt egy rendezett kupacba helyezi azt. Miután észreveszi, hogy Laor elaludt, igyekszik nem csörömpölni, és dolga végeztével csendben elhagyja a helyiséget. Tiszta kötszerre van szüksége, és valamire, amit az égett kezére kenhet.
Nincs sok kedve egy ismeretlen házban keresgélni, így az eddig páncélja alatt viselt, szintén mocskos ruháiban tér vissza a szobába, ahol korábban üdvözölte őket az Úrnő. Nem fecsérel sok szót a dologra, elmagyarázza, hogy mit keres, milyen célból, majd amennyiben kap valamiféle útbaigazítást, aszerint cselekszik.
Akárhogy is, de végül kicsivel Laor felébredése előtt visszatér a mosókonyhába, és eredményességétől függően vagy a sebei ellátásához kezd hozzá, vagy szimplán csak visszatér a kandalló bámulásához.
Mikor Laor végzett a fürdéssel, és távozik, Frandr is hozzálát a tisztálkodáshoz. Lecseréli a vizet, és a tűzön kívül minden felesleges fényforrást megszüntetve beleereszkedik a dézsába, és becsukja a szemét.
Nem tudja, hogy elaludt-e. A víz már nem forró, és lassan a langyosból is kezd átmenni hidegbe, ám semmiféle álomra nem emlékszik, és szinte biztos volt benne, hogy az átéltek után egy darabig nélkülöznie kell a nyugodt alvás luxusát. Nem tűnődik ezen túl sokat, hanem szimplán csak Laorhoz hasonlóan ő is magára köt valami fürdőlepedőt, és
-a másikhoz viszonyítva sokperces késéssel- hamarosan ő is megjelenik a másik szobában.*
*Hozzá bizony tényleg közelebb áll a beszédtéma, mint a másik kettőhöz, és a morális oldalával kapcsolatban is erősebb véleménye van. Nem gyúlik benne lángra a tettvágy, hogy levadássza az elkövetőket, vagy segítséget nyújtson a falunak... Nem hős, és nem is akar hősködni. Ám igazságérzete ettől függetlenül szükségtelen bűnként azonosítja az ilyesféle mészárlást, és így megveti az elkövetőket.
Az, hogy mintha a háború szításának mellékes céljával tették volna, csak erősít ezen a véleményen. Biztos benne, hogy a szerencsének is van része abban, hogy ez végül nem következett be mégis. Az egyik elkövető szabadon engedése láthatólag nem imponál neki, ám nem emel szót ellene.
Laor dilemmájára halkan válaszol, hiszen őt is foglalkoztatta a kérdés, hogy mégis milyen célból élték át az utóbbi két évet.*
-Tettük, amit tennünk kellett. Parancsra, aztán azért, hogy életben tartsuk egymást, és kiszabaduljunk abból a...
*A mondat vége elhal. Nem tud olyan szót, ami megfelelően leírná azt a teljes érzéki csalódás és mentális kimerültséget, aminek ki lett téve. Ám tudja ő is, hogy nem dicsőségért csinálta, és nem is valami felsőbb cél vezérelte. Egyszerűen csak ott, helyben tette, amit tudott.
A moralizálás végére érve különösebb ceremónia nélkül lemennek a mosószobába, ahol a gőzölgő vízzel teli dézsa is található. Kis sóhajjal lát hozzá a vízforraláshoz, majd mikor már a tűz fölött melegszik egy méretes edényben, nemes egyszerűséggel letelepedik a tűz elé, a lángokat bámulva.*
-Nekem még lenne kedvem, de nem hiányzik ezek után a Gödörben hűsölés.
*Morogja. Könnyen meglehet, hogy az elkövetkező hatban ő még valamilyen ürüggyel jól ellátja majd valaki baját, vagy ha úgy hozza a sors, saját magát vereti meg. Valamilyen szempontból mindkettő felvidítaná.
Ültében lassacskán lehámozza magáról páncélzatát, és fegyvereivel együtt egy rendezett kupacba helyezi azt. Miután észreveszi, hogy Laor elaludt, igyekszik nem csörömpölni, és dolga végeztével csendben elhagyja a helyiséget. Tiszta kötszerre van szüksége, és valamire, amit az égett kezére kenhet.
Nincs sok kedve egy ismeretlen házban keresgélni, így az eddig páncélja alatt viselt, szintén mocskos ruháiban tér vissza a szobába, ahol korábban üdvözölte őket az Úrnő. Nem fecsérel sok szót a dologra, elmagyarázza, hogy mit keres, milyen célból, majd amennyiben kap valamiféle útbaigazítást, aszerint cselekszik.
Akárhogy is, de végül kicsivel Laor felébredése előtt visszatér a mosókonyhába, és eredményességétől függően vagy a sebei ellátásához kezd hozzá, vagy szimplán csak visszatér a kandalló bámulásához.
Mikor Laor végzett a fürdéssel, és távozik, Frandr is hozzálát a tisztálkodáshoz. Lecseréli a vizet, és a tűzön kívül minden felesleges fényforrást megszüntetve beleereszkedik a dézsába, és becsukja a szemét.
Nem tudja, hogy elaludt-e. A víz már nem forró, és lassan a langyosból is kezd átmenni hidegbe, ám semmiféle álomra nem emlékszik, és szinte biztos volt benne, hogy az átéltek után egy darabig nélkülöznie kell a nyugodt alvás luxusát. Nem tűnődik ezen túl sokat, hanem szimplán csak Laorhoz hasonlóan ő is magára köt valami fürdőlepedőt, és
-a másikhoz viszonyítva sokperces késéssel- hamarosan ő is megjelenik a másik szobában.*
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-20 20:31:36
Üzenet elküldve: 2022-01-20 20:31:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Tisztázza Krestvirrel, hogy a "nem" ebben az esetben azt jelenti, hogy nem szeretné, ha elvinné a fegyvert. Ami azt illeti, nem szeretné elveszíteni a látóköréből.*
- Az egyik északi a Vashegyen van, nem hagyhatja el. A másikat elengedtem. Nem veszélyes, csak butácska. Illetve veszélyes, de magától nem talál ki olyasmit, hogy lemészároljon álmában valakit. A város nem sietett eddig a válasszal.
*Flegmán megrántja a vállát. Igazából nem érdekli Arthenior, nem érdekli Sziritán sem, az sem érdekli, ha banditák fosztogatják az artheniori érdekszférába tartozó falvakat. Az viszont igenis érdekli, ha a thargok nevében teszik ezt.
Laor moralizálását meghallgatja ugyan, de nem akar reagálni, mintha amaz csak úgy beszélne bávatagon magának. De persze érthető is, bizonyára a végletekig elcsigázott. Jobb lesz betuszkolni őket egy dézsa meleg vízbe, attól talán kicsit jobban érzik majd magukat, utána megtömik a hasukat, hagyják őket pihenni és reggelre talán kicsit felfrissülnek.
Míg azok fürdenek, addig visszaérkezik az intéző is. Aenae pedig lelkendezik, hogy mennyi mindenre gondolt Eqtor, hiszen hozott például fürdőköpenyt is, meg hálóinget. Eqtor csak húzza a száját, hogy ő ugyan női holmihoz nem nyúl, de a lány, aki amúgy Aenae lakosztályát és holmiját tartja karban, valóban minden létezőt összecsomagolt, sőt talán még sokkal többet is. Aenaet persze nem érdekli a férfi morgása, ő örül annak, hogy tiszta ruhát húzhat, de főleg annak, hogy olyan, amibe nincsen beleszáradva sem a saját, sem pedig valaki más vére.
Átöltözve kortyolgatja a bort, a karosszékben ülve a kardot méregeti minta a nézése megoldaná a problémát. A révedésből Laor riasztja fel, megrázza csak a fejét, hiszen a férfinek nincs mit szabadkoznia, nyilvánvaló, hogy azokat a ruhákat nem veheti vissza, amikben érkezett.*
- Nem átok. Vagyis szerintem nem. Nem is tudom. És Cha'yssé. Nem tudom, hogy hol szerezte, vagy mikor, de mivel egy kovácsműhely is tartozik az érdekeltségei közé... Bármikor.
*Újabb flegma vállrándítás. Aztán pedig hallja odakintről, hogy Cha'yss megérkezett, de nem szalad az üdvözlésére.*
- Nem borotválkoztál meg. De legalább már nincsen gyomorforgató szagod.
*Mosolyog rá a férfire, majd úgy dönt, hogy mégis üdvözli Cha'ysst. Csókkal, még odakint az előszobában, vagy valahol félúton a társalgó és az előszoba között.*
*Tisztázza Krestvirrel, hogy a "nem" ebben az esetben azt jelenti, hogy nem szeretné, ha elvinné a fegyvert. Ami azt illeti, nem szeretné elveszíteni a látóköréből.*
- Az egyik északi a Vashegyen van, nem hagyhatja el. A másikat elengedtem. Nem veszélyes, csak butácska. Illetve veszélyes, de magától nem talál ki olyasmit, hogy lemészároljon álmában valakit. A város nem sietett eddig a válasszal.
*Flegmán megrántja a vállát. Igazából nem érdekli Arthenior, nem érdekli Sziritán sem, az sem érdekli, ha banditák fosztogatják az artheniori érdekszférába tartozó falvakat. Az viszont igenis érdekli, ha a thargok nevében teszik ezt.
Laor moralizálását meghallgatja ugyan, de nem akar reagálni, mintha amaz csak úgy beszélne bávatagon magának. De persze érthető is, bizonyára a végletekig elcsigázott. Jobb lesz betuszkolni őket egy dézsa meleg vízbe, attól talán kicsit jobban érzik majd magukat, utána megtömik a hasukat, hagyják őket pihenni és reggelre talán kicsit felfrissülnek.
Míg azok fürdenek, addig visszaérkezik az intéző is. Aenae pedig lelkendezik, hogy mennyi mindenre gondolt Eqtor, hiszen hozott például fürdőköpenyt is, meg hálóinget. Eqtor csak húzza a száját, hogy ő ugyan női holmihoz nem nyúl, de a lány, aki amúgy Aenae lakosztályát és holmiját tartja karban, valóban minden létezőt összecsomagolt, sőt talán még sokkal többet is. Aenaet persze nem érdekli a férfi morgása, ő örül annak, hogy tiszta ruhát húzhat, de főleg annak, hogy olyan, amibe nincsen beleszáradva sem a saját, sem pedig valaki más vére.
Átöltözve kortyolgatja a bort, a karosszékben ülve a kardot méregeti minta a nézése megoldaná a problémát. A révedésből Laor riasztja fel, megrázza csak a fejét, hiszen a férfinek nincs mit szabadkoznia, nyilvánvaló, hogy azokat a ruhákat nem veheti vissza, amikben érkezett.*
- Nem átok. Vagyis szerintem nem. Nem is tudom. És Cha'yssé. Nem tudom, hogy hol szerezte, vagy mikor, de mivel egy kovácsműhely is tartozik az érdekeltségei közé... Bármikor.
*Újabb flegma vállrándítás. Aztán pedig hallja odakintről, hogy Cha'yss megérkezett, de nem szalad az üdvözlésére.*
- Nem borotválkoztál meg. De legalább már nincsen gyomorforgató szagod.
*Mosolyog rá a férfire, majd úgy dönt, hogy mégis üdvözli Cha'ysst. Csókkal, még odakint az előszobában, vagy valahol félúton a társalgó és az előszoba között.*
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-20 19:08:12
Üzenet elküldve: 2022-01-20 19:08:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*A mágus távozta után kiderül, hogy a Vashegy környékén sem állt meg az élet, bár túl jó híreket nem hall. Sziritán felprédálásának történetére kissé egykedvűen mered maga elé. Ha valami nemes lovag lenne, most biztosan buzogna benne a tettvágy, hogy igazságot szolgáltasson az ártatlanoknak. De ha így is lenne, ezzel már elkésett. A főkolomposnak bevégeztetett, úgy érzi, hogy ezzel a dolog azon része amihez köze lehetne, rendezve is van. Csak akkor néz fel kicsit csodálkozva amikor Aenae azt mondja, hogy ő végzett a zsiványok vezérével. Ezt valahogy akkor sem nézte volna ki belőle, ha a vér nem válik vízzé. A moralizálást is némán hallgatja, csak a végén néz fel a változatos haj- és szakállszínű harcosra.*
- Véráldozatból volt bőven. Bezártuk azt az átkos átjárót, vagy akármi is volt az és számos démon halt meg akkor. *megvonja a vállát* Vagy bármi is történjék velük miután levágtuk őket.
*Kis szünet és egy fanyar grimasz után folytatja.*
- És Alyo sem tért vissza. Kincseket ugyan nem látok magunk körül, de talán...
*Újra elfintorodik csúfondárosan és kicsit el is neveti magát.*
- Megmentettük a világot? Kell ennél több? Eeyr hívei szerint aligha. És mégsem látom a minket beragyogó dicsfényt és ami azt illeti, semmi dicsőségeset nem tudok felfedezni az elmúlt két évben.
*Megint megáll, mert most saját magának tartozik gyors számadással. Komolyan utalt rá, hogy nem a legyőzött ellenségek számában vagy a zsákmány mennyiségében látja a dicsőséget. Akkor viszont miben? Mert az bizonyos, hogy nem holmi fennkölt eszméért hullatott vérben, áldozatban, erőfeszítésben. De akkor miben? Persze az is lehet, hogy ezen nem most kéne törnie a fejét.*
- Eh, ne törődjetek velem! Fáradt vagyok, ennyi az egész.
*A fürdőben aztán szemléli egy darabig a kikészített borotválkozó készségeket, de végül nem nyúl hozzájuk. Aenae szerint a báróé és Laor pontosan tudja, hogy a legtöbb férfi igen kényes erre. Sokan egyenesen sértésnek vennék, ha használná. Valahogy ő is így van vele, úgyhogy egyelőre szakállas marad. Persze miért számított arra, hogy van a kamrában egy tartalék az esetlegesen betévedő, bozontos képű ismerősöknek? Frandr gesztusa jólesik neki, dörmög is valami köszönetfélét, aztán már a vízben ücsörögve simítja hátra nedves haját.*
- Pedig *kezdi úgy a mondatot, mintha eddig is erről csevegtek volna* alaposan össze akartam verni Waldrant.
*A dézsa peremén kilógatott jobbjával tesz egy félkörös mozdulatot, mintegy utalva az lemúlt két évre.*
- Ezért az egészért. De szerencséje van a nyavalyásnak. Már ehhez sincs kedvem.
*Egy darabig még nézi a lángok táncát a melegedő víz alatt, aztán a fáradtság, a meleg, a kellemes víz megteszi a hatását. Elalszik. Az istenek ezúttal kegyesek hozzá. Álmában egy vásári forgatagon van, sokadszorra huzakodik neki, hogy az ökölnyi, fűrészporral tömött rongylabdával eltalálja az egyébként nem olyan távoli és nem is apró céltáblát, de a legjobb amit elér, hogy épp csak súrolja a szélét. Nem is érdekli, úgyis csak egy felszabadultan nevető arcot lát. És egy részeg atyafit, aki addig tántorog míg jókora csobbanással belebucskázik egy vízzel teli vályúba. Kell pár pillanat hozzá, míg Laor felfogja, hogy a keze csúszott bele a dézsába annak pereméról és erre a csobbanásra riadt fel. Megdörzsöli az orrnyergét, kimászik a mostanra kihűlt vízből és Frandr akár végzett a tisztálkodással, akár nem, maga köré teker egy jókora vég vásznat, valami fürdőlepedő lehet. Semmi kedve mocskos ruháiba visszabújni. Talán vendéglátójuk személyzete majd kitisztítja. Ha nem, akkor sincs baj. Meg tudja oldani saját maga is. Visszatérve Aenae-hez szabadkozik egy kicsit a lenge öltözet miatt, aztán újfent megszemléli az állítólagosan elátkozott kardot.*
- Ritka és értékes portéka az ilyesmi. *hajol közel hozzá, de a figyelmeztetésekre hallgatva nem érinti meg* És olyat sem hallottam még soha, hogy átok fogott volna valamelyiken. Hol szereztétek?
*A mágus távozta után kiderül, hogy a Vashegy környékén sem állt meg az élet, bár túl jó híreket nem hall. Sziritán felprédálásának történetére kissé egykedvűen mered maga elé. Ha valami nemes lovag lenne, most biztosan buzogna benne a tettvágy, hogy igazságot szolgáltasson az ártatlanoknak. De ha így is lenne, ezzel már elkésett. A főkolomposnak bevégeztetett, úgy érzi, hogy ezzel a dolog azon része amihez köze lehetne, rendezve is van. Csak akkor néz fel kicsit csodálkozva amikor Aenae azt mondja, hogy ő végzett a zsiványok vezérével. Ezt valahogy akkor sem nézte volna ki belőle, ha a vér nem válik vízzé. A moralizálást is némán hallgatja, csak a végén néz fel a változatos haj- és szakállszínű harcosra.*
- Véráldozatból volt bőven. Bezártuk azt az átkos átjárót, vagy akármi is volt az és számos démon halt meg akkor. *megvonja a vállát* Vagy bármi is történjék velük miután levágtuk őket.
*Kis szünet és egy fanyar grimasz után folytatja.*
- És Alyo sem tért vissza. Kincseket ugyan nem látok magunk körül, de talán...
*Újra elfintorodik csúfondárosan és kicsit el is neveti magát.*
- Megmentettük a világot? Kell ennél több? Eeyr hívei szerint aligha. És mégsem látom a minket beragyogó dicsfényt és ami azt illeti, semmi dicsőségeset nem tudok felfedezni az elmúlt két évben.
*Megint megáll, mert most saját magának tartozik gyors számadással. Komolyan utalt rá, hogy nem a legyőzött ellenségek számában vagy a zsákmány mennyiségében látja a dicsőséget. Akkor viszont miben? Mert az bizonyos, hogy nem holmi fennkölt eszméért hullatott vérben, áldozatban, erőfeszítésben. De akkor miben? Persze az is lehet, hogy ezen nem most kéne törnie a fejét.*
- Eh, ne törődjetek velem! Fáradt vagyok, ennyi az egész.
*A fürdőben aztán szemléli egy darabig a kikészített borotválkozó készségeket, de végül nem nyúl hozzájuk. Aenae szerint a báróé és Laor pontosan tudja, hogy a legtöbb férfi igen kényes erre. Sokan egyenesen sértésnek vennék, ha használná. Valahogy ő is így van vele, úgyhogy egyelőre szakállas marad. Persze miért számított arra, hogy van a kamrában egy tartalék az esetlegesen betévedő, bozontos képű ismerősöknek? Frandr gesztusa jólesik neki, dörmög is valami köszönetfélét, aztán már a vízben ücsörögve simítja hátra nedves haját.*
- Pedig *kezdi úgy a mondatot, mintha eddig is erről csevegtek volna* alaposan össze akartam verni Waldrant.
*A dézsa peremén kilógatott jobbjával tesz egy félkörös mozdulatot, mintegy utalva az lemúlt két évre.*
- Ezért az egészért. De szerencséje van a nyavalyásnak. Már ehhez sincs kedvem.
*Egy darabig még nézi a lángok táncát a melegedő víz alatt, aztán a fáradtság, a meleg, a kellemes víz megteszi a hatását. Elalszik. Az istenek ezúttal kegyesek hozzá. Álmában egy vásári forgatagon van, sokadszorra huzakodik neki, hogy az ökölnyi, fűrészporral tömött rongylabdával eltalálja az egyébként nem olyan távoli és nem is apró céltáblát, de a legjobb amit elér, hogy épp csak súrolja a szélét. Nem is érdekli, úgyis csak egy felszabadultan nevető arcot lát. És egy részeg atyafit, aki addig tántorog míg jókora csobbanással belebucskázik egy vízzel teli vályúba. Kell pár pillanat hozzá, míg Laor felfogja, hogy a keze csúszott bele a dézsába annak pereméról és erre a csobbanásra riadt fel. Megdörzsöli az orrnyergét, kimászik a mostanra kihűlt vízből és Frandr akár végzett a tisztálkodással, akár nem, maga köré teker egy jókora vég vásznat, valami fürdőlepedő lehet. Semmi kedve mocskos ruháiba visszabújni. Talán vendéglátójuk személyzete majd kitisztítja. Ha nem, akkor sincs baj. Meg tudja oldani saját maga is. Visszatérve Aenae-hez szabadkozik egy kicsit a lenge öltözet miatt, aztán újfent megszemléli az állítólagosan elátkozott kardot.*
- Ritka és értékes portéka az ilyesmi. *hajol közel hozzá, de a figyelmeztetésekre hallgatva nem érinti meg* És olyat sem hallottam még soha, hogy átok fogott volna valamelyiken. Hol szereztétek?
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-20 19:07:11
Üzenet elküldve: 2022-01-20 19:07:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éné csodaországban//
*Aenae az utóbbi időkben bőven gyakorolta azt, hogy hogyan kell elrejtenie az érzelmeit, ha nem is tökéletes, de már egészen ügyes. Rel pedig meglepi, lenyűgöző szépségnek találja - mint minden fajtájabélit -, de valahogy mégsem önmaga. Mert a megjelenését kifogástalannak látja, a házikó is kényelmesnek tűnik, de valami mégis, mintha hiányozna. Valószínűleg az a miliő, ami az artheniori nemességet belengte, még annak idején, a lázadás előtt.*
- Ó, nem tudtam. Sajnálom. Ha gondolod, akkor küldhetek valakit odafentről.
*Int a Vashegy irányába tétován.*
- Aki elintézi neked az ilyen dolgokat.
*Nem tudott róla, hogy Rel ilyesmi segítségre szorul, ha tudott volna, akkor már rég gondoskodott volna a dologról és nem kéne Relnek ilyen dolgokkal küzdenie. Mondjuk ez a ház nem olyan kicsi, azt gondolta, hogy más is él itt, például egy férfi, aki elvégez minden ilyen munkát.
Meglepődik azon is, hogy Rel mennyire lelkendezik a nász hallatán. Valószínűleg sokkal jobban, mint Aenae tette. Ha így tudott volna örülni, akkor talán Cha'yss sem sértődik meg azon, hogy visszafogottan nyilvánított csak érzelmeket.
Mindenesetre ez a heves reakció legalább olyan ijesztő, mint mikor Cha'yss megkérte a kezét. Első gondolata az, hogy csitítsa, olyanokkal, hogy időpont sincs még, meg elképzelése sem arról, hogy milyen ruhát kéne húznia, de aztán úgy dönt, mégsem szab gátat Rel lelkesülésének. Fejével követi is, ahogy járkál, mosolyog rá. Aztán, mintha elvágták volna, Aenae ezen meghökken és meghökkenését lepleznie sem sikerül.*
- Hát Cha'ysszal. Letérdelt, meg minden. Azt hittem, hogy megáll a szívem.
*Mosolyodik el ismét, ahogy elmeséli a leánykérés történetét, vagy legalábbis annak egy részét. Kihagyva azt, hogy ő rögtön menekülőutat keresett és, hogy először csak azért mondott igent, mert úgy gondolta, Cha'yss azt akarja hallani.
Abban mondjuk nem biztos, hogy Rel kristálytisztán emlékszik-e a névhez tartozó férfira, mert mikor találkoztak, akkor igencsak felfokozott érzelmi állapotban volt, éppen csak kirabolta egy fürge törpe. Viszont úgy dönt, hogy csak akkor fejti ki pontosabban, ha Rel esetleg nem emlékszik, nem szívesen emlegetné fel találkozásuk körülményeit.*
//Éné csodaországban//
*Aenae az utóbbi időkben bőven gyakorolta azt, hogy hogyan kell elrejtenie az érzelmeit, ha nem is tökéletes, de már egészen ügyes. Rel pedig meglepi, lenyűgöző szépségnek találja - mint minden fajtájabélit -, de valahogy mégsem önmaga. Mert a megjelenését kifogástalannak látja, a házikó is kényelmesnek tűnik, de valami mégis, mintha hiányozna. Valószínűleg az a miliő, ami az artheniori nemességet belengte, még annak idején, a lázadás előtt.*
- Ó, nem tudtam. Sajnálom. Ha gondolod, akkor küldhetek valakit odafentről.
*Int a Vashegy irányába tétován.*
- Aki elintézi neked az ilyen dolgokat.
*Nem tudott róla, hogy Rel ilyesmi segítségre szorul, ha tudott volna, akkor már rég gondoskodott volna a dologról és nem kéne Relnek ilyen dolgokkal küzdenie. Mondjuk ez a ház nem olyan kicsi, azt gondolta, hogy más is él itt, például egy férfi, aki elvégez minden ilyen munkát.
Meglepődik azon is, hogy Rel mennyire lelkendezik a nász hallatán. Valószínűleg sokkal jobban, mint Aenae tette. Ha így tudott volna örülni, akkor talán Cha'yss sem sértődik meg azon, hogy visszafogottan nyilvánított csak érzelmeket.
Mindenesetre ez a heves reakció legalább olyan ijesztő, mint mikor Cha'yss megkérte a kezét. Első gondolata az, hogy csitítsa, olyanokkal, hogy időpont sincs még, meg elképzelése sem arról, hogy milyen ruhát kéne húznia, de aztán úgy dönt, mégsem szab gátat Rel lelkesülésének. Fejével követi is, ahogy járkál, mosolyog rá. Aztán, mintha elvágták volna, Aenae ezen meghökken és meghökkenését lepleznie sem sikerül.*
- Hát Cha'ysszal. Letérdelt, meg minden. Azt hittem, hogy megáll a szívem.
*Mosolyodik el ismét, ahogy elmeséli a leánykérés történetét, vagy legalábbis annak egy részét. Kihagyva azt, hogy ő rögtön menekülőutat keresett és, hogy először csak azért mondott igent, mert úgy gondolta, Cha'yss azt akarja hallani.
Abban mondjuk nem biztos, hogy Rel kristálytisztán emlékszik-e a névhez tartozó férfira, mert mikor találkoztak, akkor igencsak felfokozott érzelmi állapotban volt, éppen csak kirabolta egy fürge törpe. Viszont úgy dönt, hogy csak akkor fejti ki pontosabban, ha Rel esetleg nem emlékszik, nem szívesen emlegetné fel találkozásuk körülményeit.*
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-20 17:06:56
Üzenet elküldve: 2022-01-20 17:06:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
*Nem túl hosszú az út hazáig, mégis annak érződik. Vannak pillanatok, amikor derűvel néz elébe, hogy hamarosan újra Synmirán lehet, ám talán az elmúlt napok eseményei miatt, de erősebb a félelme, hogy valami rossz fogadja odahaza is...
A fehér kavicsos úton járva aztán már ismét kellemes izgatottság fogja el az otthonos környezettel körülvéve. Az ingovány káosza után jól esik valami megszokottat és ismerőset látnia. Synmira számára igazi otthon, az egyetlen, amit ismer és a biztonságot jelenti minden tekintetben.
Csakhogy... ahogy egyre közelebb ér a félhold alakú épülethez, s a kertekhez, úgy lesz nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben.
A kertek sosem lettek befejezve, ám a jelenlegi elvadultságuk egészen szembetűnő. Az erdő nyilvánvalóan elkezdte magának visszafoglalni a területet.
Nehezet sóhajt, de meg nem áll, már csak az ajtóban. Ott lehúzza sáros cipőit, meg ujjas köpönyegéből is kibújik, ezzel kint hagyva a java mocskot. A fekete ruhadarab alatt viselt ezüstköpeny védi a hidegtől, így fázni nem különösebben fázik, a zokniját pedig nem félti.
Az ajtó mellé rakja a holmit, aztán óvatosan beljebb lépdel.*
- Hahó! -
- Hahóóóóooóóóó! - *Visszhangozza Kilencedik elnyújtva a lány kiáltását, még kuncog is hozzá.
Válasz azonban nem érkezik. Nem érkezhet...
Talán egy-két órába is beletelik, mire Krestvir és a manó minden helyiséget átnéznek, majd a lány a Szövetség iratait is átolvassa, nyomok után kutatva. De az utolsó följegyzések is elég régiek, arról azonban semmit nem talál, hogy mi történhetett a társaival és Taitostól sem lel üzenetet.
Két év hosszú idő, s már az előtt is megfogyatkozott a Szövetség tagjainak száma, hogy ő elment volna a küldetésre. Ha Taitos is távozott valamiért, akkor el tudja képzelni, hogy a többieknek sem volt miért maradniuk, s így maradhatott üresen Synmira. Igen, ezt nagyon is valószínűnek tartja.
De főképp mégis az zavarja, hogy semmit nem talál, amin elindulhatna, legalább a mestere nyomát keresni.
Míg ő az iratokat bújja, Kilencedik lakomát ül az asztal távolabbi végében, egyszerűen a bútordarab tetején üldögélve.
Ahogy a por belepett mindent, jelét adva annak, hogy a ház rég nem volt már használatban, vagy kitakarítva, úgy a kamrában sem maradt túl sok ehető élelem. A helyzetet az mentette meg, hogy Krestvirnek eszébe jutott az útravaló, amit még az Őrzőktől kaptak, ám végül nem jutottak el odáig, hogy ehessenek is belőle még az ingoványban. Most azonban jó szolgálatot tesz az eleség. Igaz, egy kissé összenyomódott, de szerencsére sár nem áztatta át.*
- Te nem eszel? - *Kérdi a manó nyammogva.*
- De, mindjárt. - *Feleli egyszerűen, miközben az iratok között talált egyik nevet nézegeti. Valuryen... Hát tényleg eljött idáig, és még csatlakozott is.
Kihalássza ruhája alól a nap talizmánt, egy kicsit elnézegeti, majd visszaejti kezéből és föláll az asztaltól, a papírokat is otthagyva. Úgy érzi, nem megy itt semmire.
Egy kicsit kerülgeti is a sírás, mert a történtek után egy üres otthonba hazatérni magányos érzés, csalódott. Ha legalább tudhatná, hogy mestere jól van, s visszatér...*
- Vajon a többiek is esznek már? - *Utal Kilencedik a küldetés többi résztvevőjére, de most legfőképp a Varangyváron hagyottakra.
Krestvir eltöpreng, és ebben a helyzetben hiányolni kezdi a többieket, visszavágyódik közéjük. Pedig ő szeret egyedül lenni, most mégsem tudja, mihez kezdjen magával a por lepte, "kísértet járta" Synmirán.
Ha Kilencedik nem volna itt vele, valószínűleg össze is törne.
Fáradtan megdörgöli a szemét, majd leül a manóhoz és csatlakozik hozzá a vacsoránál.*
- Na, ennél biztos van jobb módja is az arcmosásnak! - *Szól váratlanul a manó és az asztalon csattogva meztelen talpaival a lány mellé lép és megsimogatja a fejét.
Krestvir először nem érti, csak pillanatokkal később jön rá, hogy egy ideje már ugyanazt a falatot tartja a szájában és evés helyett csak bámul maga elé és könnyezik.
A mosolygós Kilire néz, aztán megremeg az arca és csak rákezd most már igazán. Arcát két tenyerébe rejti és hosszú ideig nem is tesz mást, mint sír. A manó pedig végig mellette marad és igyekszik vigasztalni.*
- Jól van, na. Na. - *Simogatja a lány tincseit.
Mikor aztán Kestvir lassan megnyugszik és leengedi kezeit, nagy szemeivel az arcába néz.*
- Egyél még! Aztán fürödjünk. Ugye itt is tudunk fürödni?
*Krestvir biccent, aztán engedelmesen eszik tovább. Jól jön most a manó irányítása, hogy tudjon tovább létezni és működni.
Miután pedig legyűrt néhány falatot, megy is, hogy tiszta ruhát kerítsen, meg törölközőket, s a fürdőt előkészítse. Synmirán ez viszonylag kényelmesen megy, mágiával megtámogatott vízforrásból merítve a vizet hamar megtelik a fürdődézsa.
A víz felfűtését is mágiával oldja meg. A varázslatot megfelelően módosítja, hogy a víz el ne forrjon, épp csak annyira legyen forró, ami a fürdőzéshez kellemes.
Mielőtt maga a dézsába ereszkedne, a nagyja piszkot még lemossa magáról egy mosdótál segítségével. Különösen a haját öblögeti át, hogy ne legyen rögtön zavaros a fürdővíz, ha belemászik.
Majd egy másik nagy tálba merít a kellemesen meleg vízből, azt kínálja a manónak kád gyanánt, fölrakva a dézsa melletti asztalra, ahol az apró lény is várakozik.*
- Ó... - *Mondja Kilencedik lenyűgözötten, két kezét összedörzsölve.*
- Fordulj el! És ne less! - *Utasítja a lányt, aki ugyan nem sokat törődik vele, de azért elfordul és maga is vetkőzni kezd.
A manó valamivel hamarabb végez, így véletlenül még épp meglátja Krestvirt, ahogy a dézsába lép.*
- Óh... Én lestem. - *Takarja el a szemeit, de azért kuncog.
Krestvir csak felé pillant, de nem zavartatja magát, nem szégyenlős. Teljesen lebukik a víz alá néhány pillanatra, majd feljőve hátrasimítja a haját és alaposan átdörgöli magát.*
- Ez nagyon jó! - *Jegyzi a manó, elheverve a tálban, miközben a gőzölgő vízből kiemeli szőrös lábfejét és megtáncoltatja a lábujjait.
Krestvir elragadja mellőle az asztalról a szappant, s azzal is nekiesik most a bőrének, meg a hajának. Erre már Kilencedik is kíváncsian fordul oda és a habot látva teljesen odáig van.*
- Én is kérek olyat!
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
*Nem túl hosszú az út hazáig, mégis annak érződik. Vannak pillanatok, amikor derűvel néz elébe, hogy hamarosan újra Synmirán lehet, ám talán az elmúlt napok eseményei miatt, de erősebb a félelme, hogy valami rossz fogadja odahaza is...
A fehér kavicsos úton járva aztán már ismét kellemes izgatottság fogja el az otthonos környezettel körülvéve. Az ingovány káosza után jól esik valami megszokottat és ismerőset látnia. Synmira számára igazi otthon, az egyetlen, amit ismer és a biztonságot jelenti minden tekintetben.
Csakhogy... ahogy egyre közelebb ér a félhold alakú épülethez, s a kertekhez, úgy lesz nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben.
A kertek sosem lettek befejezve, ám a jelenlegi elvadultságuk egészen szembetűnő. Az erdő nyilvánvalóan elkezdte magának visszafoglalni a területet.
Nehezet sóhajt, de meg nem áll, már csak az ajtóban. Ott lehúzza sáros cipőit, meg ujjas köpönyegéből is kibújik, ezzel kint hagyva a java mocskot. A fekete ruhadarab alatt viselt ezüstköpeny védi a hidegtől, így fázni nem különösebben fázik, a zokniját pedig nem félti.
Az ajtó mellé rakja a holmit, aztán óvatosan beljebb lépdel.*
- Hahó! -
- Hahóóóóooóóóó! - *Visszhangozza Kilencedik elnyújtva a lány kiáltását, még kuncog is hozzá.
Válasz azonban nem érkezik. Nem érkezhet...
Talán egy-két órába is beletelik, mire Krestvir és a manó minden helyiséget átnéznek, majd a lány a Szövetség iratait is átolvassa, nyomok után kutatva. De az utolsó följegyzések is elég régiek, arról azonban semmit nem talál, hogy mi történhetett a társaival és Taitostól sem lel üzenetet.
Két év hosszú idő, s már az előtt is megfogyatkozott a Szövetség tagjainak száma, hogy ő elment volna a küldetésre. Ha Taitos is távozott valamiért, akkor el tudja képzelni, hogy a többieknek sem volt miért maradniuk, s így maradhatott üresen Synmira. Igen, ezt nagyon is valószínűnek tartja.
De főképp mégis az zavarja, hogy semmit nem talál, amin elindulhatna, legalább a mestere nyomát keresni.
Míg ő az iratokat bújja, Kilencedik lakomát ül az asztal távolabbi végében, egyszerűen a bútordarab tetején üldögélve.
Ahogy a por belepett mindent, jelét adva annak, hogy a ház rég nem volt már használatban, vagy kitakarítva, úgy a kamrában sem maradt túl sok ehető élelem. A helyzetet az mentette meg, hogy Krestvirnek eszébe jutott az útravaló, amit még az Őrzőktől kaptak, ám végül nem jutottak el odáig, hogy ehessenek is belőle még az ingoványban. Most azonban jó szolgálatot tesz az eleség. Igaz, egy kissé összenyomódott, de szerencsére sár nem áztatta át.*
- Te nem eszel? - *Kérdi a manó nyammogva.*
- De, mindjárt. - *Feleli egyszerűen, miközben az iratok között talált egyik nevet nézegeti. Valuryen... Hát tényleg eljött idáig, és még csatlakozott is.
Kihalássza ruhája alól a nap talizmánt, egy kicsit elnézegeti, majd visszaejti kezéből és föláll az asztaltól, a papírokat is otthagyva. Úgy érzi, nem megy itt semmire.
Egy kicsit kerülgeti is a sírás, mert a történtek után egy üres otthonba hazatérni magányos érzés, csalódott. Ha legalább tudhatná, hogy mestere jól van, s visszatér...*
- Vajon a többiek is esznek már? - *Utal Kilencedik a küldetés többi résztvevőjére, de most legfőképp a Varangyváron hagyottakra.
Krestvir eltöpreng, és ebben a helyzetben hiányolni kezdi a többieket, visszavágyódik közéjük. Pedig ő szeret egyedül lenni, most mégsem tudja, mihez kezdjen magával a por lepte, "kísértet járta" Synmirán.
Ha Kilencedik nem volna itt vele, valószínűleg össze is törne.
Fáradtan megdörgöli a szemét, majd leül a manóhoz és csatlakozik hozzá a vacsoránál.*
- Na, ennél biztos van jobb módja is az arcmosásnak! - *Szól váratlanul a manó és az asztalon csattogva meztelen talpaival a lány mellé lép és megsimogatja a fejét.
Krestvir először nem érti, csak pillanatokkal később jön rá, hogy egy ideje már ugyanazt a falatot tartja a szájában és evés helyett csak bámul maga elé és könnyezik.
A mosolygós Kilire néz, aztán megremeg az arca és csak rákezd most már igazán. Arcát két tenyerébe rejti és hosszú ideig nem is tesz mást, mint sír. A manó pedig végig mellette marad és igyekszik vigasztalni.*
- Jól van, na. Na. - *Simogatja a lány tincseit.
Mikor aztán Kestvir lassan megnyugszik és leengedi kezeit, nagy szemeivel az arcába néz.*
- Egyél még! Aztán fürödjünk. Ugye itt is tudunk fürödni?
*Krestvir biccent, aztán engedelmesen eszik tovább. Jól jön most a manó irányítása, hogy tudjon tovább létezni és működni.
Miután pedig legyűrt néhány falatot, megy is, hogy tiszta ruhát kerítsen, meg törölközőket, s a fürdőt előkészítse. Synmirán ez viszonylag kényelmesen megy, mágiával megtámogatott vízforrásból merítve a vizet hamar megtelik a fürdődézsa.
A víz felfűtését is mágiával oldja meg. A varázslatot megfelelően módosítja, hogy a víz el ne forrjon, épp csak annyira legyen forró, ami a fürdőzéshez kellemes.
Mielőtt maga a dézsába ereszkedne, a nagyja piszkot még lemossa magáról egy mosdótál segítségével. Különösen a haját öblögeti át, hogy ne legyen rögtön zavaros a fürdővíz, ha belemászik.
Majd egy másik nagy tálba merít a kellemesen meleg vízből, azt kínálja a manónak kád gyanánt, fölrakva a dézsa melletti asztalra, ahol az apró lény is várakozik.*
- Ó... - *Mondja Kilencedik lenyűgözötten, két kezét összedörzsölve.*
- Fordulj el! És ne less! - *Utasítja a lányt, aki ugyan nem sokat törődik vele, de azért elfordul és maga is vetkőzni kezd.
A manó valamivel hamarabb végez, így véletlenül még épp meglátja Krestvirt, ahogy a dézsába lép.*
- Óh... Én lestem. - *Takarja el a szemeit, de azért kuncog.
Krestvir csak felé pillant, de nem zavartatja magát, nem szégyenlős. Teljesen lebukik a víz alá néhány pillanatra, majd feljőve hátrasimítja a haját és alaposan átdörgöli magát.*
- Ez nagyon jó! - *Jegyzi a manó, elheverve a tálban, miközben a gőzölgő vízből kiemeli szőrös lábfejét és megtáncoltatja a lábujjait.
Krestvir elragadja mellőle az asztalról a szappant, s azzal is nekiesik most a bőrének, meg a hajának. Erre már Kilencedik is kíváncsian fordul oda és a habot látva teljesen odáig van.*
- Én is kérek olyat!
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-20 13:39:33
Üzenet elküldve: 2022-01-20 13:39:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éné csodaországban//
*Relael is igyekezett valamelyest legszebb formáját hozni Éné kedvéért, ezért szebbik ruháját vette elő, amit még az artheniori piacon vett, amikor éppenséggel a két lány együtt társalgott. Még egy ügyetlenkedő vízesés fonatra is futotta, amit ha barátnője jobban megnézne magának láthatná, hogy ezt Relael ügyetlenkedve magának csinálhatta.*
- Ó, milyen figyelmes, ez pont jó is lesz a tea mellé.
*Mindent elrendezget, a hozott ételeket az asztalra teszi, s mivel az ajtón nem kevés hideg is bezúdult, ezért Relael a tűzhöz megy, hogy rakjon rá még két hasábot.*
- El tudod hinni, hogy még a fát is nekem kell felhasítanom?
*Panaszolja Kagaenaenek, aki úgy tűnik sokkal fontosabb hírekkel érkezett, mint amivel Relael szolgálni tud neki. Ez természetesen rögtön felkelti az elf leány érdeklődését, aki fürge léptekkel az asztalhoz siet, kihúzza a székét, majd helyet foglal. Az asztallapra támaszkodva hajol közelebb, s türelmetlenül várja, hogy Kagaenae kibökje a nagy hírt. Amit végül hall, azt legvadabb álmaiban sem gondolta volna, a döbbenet pedig nyilvánvalóan ül ki az arcára.*
- Ez fantasztikus!
*Csattan fel örömittasan a kábulatból, de továbbra is közel hajol, mint ahogy egykoron tette, amikor a többi arisztokrata hölggyel éppen kitárgyaltak valamit, vagy valakit.*
- Rögtön el is kell kezdeni az előkészületeket. A ruha! Az a legfontosabb, tüstént keressünk is egy varrónőt! Azután az ételek, meg az italok. Úgy tudom Learonnak nagyon finom bora van, vele is beszélhetnénk.
*Izgatottsága miatt feláll helyéről, s járkálni kezd beszéde közben.*
~ Ugh, ajándékot is kell majd vennem, ráadásul valami különlegeset. ~
*Gondolatai sebesen cikáznak, a fejében lévő hangok egymásra licitálva igyekeznek túlkiabálni a másikat, amikor hirtelen csend támad elméjében.*
- Várjunk csak!
*Roskad vissza székébe.*
- Kivel is házasodsz te meg?
//Éné csodaországban//
*Relael is igyekezett valamelyest legszebb formáját hozni Éné kedvéért, ezért szebbik ruháját vette elő, amit még az artheniori piacon vett, amikor éppenséggel a két lány együtt társalgott. Még egy ügyetlenkedő vízesés fonatra is futotta, amit ha barátnője jobban megnézne magának láthatná, hogy ezt Relael ügyetlenkedve magának csinálhatta.*
- Ó, milyen figyelmes, ez pont jó is lesz a tea mellé.
*Mindent elrendezget, a hozott ételeket az asztalra teszi, s mivel az ajtón nem kevés hideg is bezúdult, ezért Relael a tűzhöz megy, hogy rakjon rá még két hasábot.*
- El tudod hinni, hogy még a fát is nekem kell felhasítanom?
*Panaszolja Kagaenaenek, aki úgy tűnik sokkal fontosabb hírekkel érkezett, mint amivel Relael szolgálni tud neki. Ez természetesen rögtön felkelti az elf leány érdeklődését, aki fürge léptekkel az asztalhoz siet, kihúzza a székét, majd helyet foglal. Az asztallapra támaszkodva hajol közelebb, s türelmetlenül várja, hogy Kagaenae kibökje a nagy hírt. Amit végül hall, azt legvadabb álmaiban sem gondolta volna, a döbbenet pedig nyilvánvalóan ül ki az arcára.*
- Ez fantasztikus!
*Csattan fel örömittasan a kábulatból, de továbbra is közel hajol, mint ahogy egykoron tette, amikor a többi arisztokrata hölggyel éppen kitárgyaltak valamit, vagy valakit.*
- Rögtön el is kell kezdeni az előkészületeket. A ruha! Az a legfontosabb, tüstént keressünk is egy varrónőt! Azután az ételek, meg az italok. Úgy tudom Learonnak nagyon finom bora van, vele is beszélhetnénk.
*Izgatottsága miatt feláll helyéről, s járkálni kezd beszéde közben.*
~ Ugh, ajándékot is kell majd vennem, ráadásul valami különlegeset. ~
*Gondolatai sebesen cikáznak, a fejében lévő hangok egymásra licitálva igyekeznek túlkiabálni a másikat, amikor hirtelen csend támad elméjében.*
- Várjunk csak!
*Roskad vissza székébe.*
- Kivel is házasodsz te meg?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344