Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 198 (3941. - 3960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3960. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-17 20:15:58
Üzenet elküldve: 2022-07-17 20:15:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pontos vagyok uram//
*Lassan, nagyon lassan változik körülöttük a táj. Szántóföldek végeláthatatlansága, olykor egy-egy tanya, a távolban talán egy folyó csordogál, de annyira messzinek tűnik, hogy odáig már biztosan nem jut el saját erejéből. Igaz, a víz segített valamit, de korántsem annyit, mint amire most szüksége lenne. Fáradtsága valószínűleg Quantallnak is feltűnik, hisz egyre gyakrabban botlik meg egészen apró akadályokban. Leginkább a szerencsének – vagy a férfi figyelmének – köszönhető csak, hogy mindeddig nem esett el a saját lábában.
Talán egy órája lehetnek úton, amikor újból megszólal. Egészen halkan és erőtlenül, ám meglehetősen tömören fogalmazza meg azt, amit már az első néhány percnyi séta során megfogalmazódott benne.*
- Nem bírom tovább. *Egyértelmű, hogy most nem a helyzet túldramatizálásáról van szó, ehhez elég rápillantani szegény lányra.*
*Lassan, nagyon lassan változik körülöttük a táj. Szántóföldek végeláthatatlansága, olykor egy-egy tanya, a távolban talán egy folyó csordogál, de annyira messzinek tűnik, hogy odáig már biztosan nem jut el saját erejéből. Igaz, a víz segített valamit, de korántsem annyit, mint amire most szüksége lenne. Fáradtsága valószínűleg Quantallnak is feltűnik, hisz egyre gyakrabban botlik meg egészen apró akadályokban. Leginkább a szerencsének – vagy a férfi figyelmének – köszönhető csak, hogy mindeddig nem esett el a saját lábában.
Talán egy órája lehetnek úton, amikor újból megszólal. Egészen halkan és erőtlenül, ám meglehetősen tömören fogalmazza meg azt, amit már az első néhány percnyi séta során megfogalmazódott benne.*
- Nem bírom tovább. *Egyértelmű, hogy most nem a helyzet túldramatizálásáról van szó, ehhez elég rápillantani szegény lányra.*
3959. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-17 13:39:30
Üzenet elküldve: 2022-07-17 13:39:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*A jó kancellár csak derülne a feltételezéseken. Hiszen ő ide szigorúan hivatalos ügyben érkezett. Ezt vitatja meg Aenae-vel és mit tudja ő, hogy valami vörös wegtoreni is a báró birtokán tartózkodik? Persze gondolhatna rá, hiszen rendszerint a kalmárfejedelem érdekeltségei közelében futnak össze. Mely találkozások nem lennének kellemetlennek mondhatók, bár eddig csak Hubinak sikerült tartósabban megszabadulnia ruháitól ezek során. Ráadásul nem is úgy, ahogy elképzelte. De egyrészt ez már a múlt, másrészt pedig tényleg miért kéne minduntalan felhánytorgatni? Talán azért, mert a kancellár ilyen, de ez most mellékes. Annál is inkább, mert most Hubi arra bólogat nyájasan, hogy egy olyan illusztris vendégnek mint ő, kijár a méltó fogadtatás. Ezt ő is így gondolja, de (ál)szerénység is van a világon, hát megvárta míg Aenae mondja ki ezt.*
- Kívánhatna-e többet egy magamfajta öregember? *kérdez vissza olyan mosollyal amitől Aenae-t esetleg kirázza a hideg. Főleg az előbbi fenékpaskolós gondolata után.*
- Esetleg csak egy apróságot, de igazán csak akkor terhelnélek vele ha nem okoz kényelmetlenséget.
*Továbbra is úgy somolyog amitől még hétpróbás kurtizánok is repülősó után kapkodnának, de sajnos erről nem tehet. Ilyen.*
- Rendkívül hálás lennék ha étkezés előtt lehetőségem lenne magam felfrissíteni. Sem téged, sem a báró urat nem kívánnám megsérteni azzal, hogy az út porától borítottan üljek a terített asztal mellé.
*Ezúttal, többé-kevésbé, őszinte. Valóban nem érezné helyénvalónak, hogy izzadtan tisztelje meg jelenlétével a vendéglátóit, másrészt pedig számára is kényelmetlen lenne így étkezi. Magától értetődik, hogy ha tudná azt, hogy Yeza is jelen van célzást tenne rá, hogy egy "magafajta öregember" már nehézkesebben mozog, ne adják az istenek, akár el is csúszhat a fürdőben és micsoda tragédia lenne ha nyakát töve kancellár nélkül maradna a Vashegy? Tehát segítségre szorulna tisztálkodás közben és ki lenne e segítségre alkalmasabb, mint a vörös?*
- De valóban csak akkor ragadtatnám magam ilyen kérésre, ha nem jelent terhet.
*Mert bizonyos unottságot vél felfedezni az ifjú arán. Mégis illendő egy utolsó lehetőséget adni arra, hogy akár az egész meghívástól visszatáncoljon. Más kérdés, hogy ha Aenae kap az alkalmon és Hubi ezután tudja meg, hogy a báró vörös jobbkeze is jelen van, akkor könnyed agyérgörcsöt fog kapni. Ugyanis abban Cha'yss sejtése tökéletesen helytálló, hogy Hubinak azóta vannak tisztátalan gondolatai Yezával kapcsolatban, hogy először megpillantotta.*
*A jó kancellár csak derülne a feltételezéseken. Hiszen ő ide szigorúan hivatalos ügyben érkezett. Ezt vitatja meg Aenae-vel és mit tudja ő, hogy valami vörös wegtoreni is a báró birtokán tartózkodik? Persze gondolhatna rá, hiszen rendszerint a kalmárfejedelem érdekeltségei közelében futnak össze. Mely találkozások nem lennének kellemetlennek mondhatók, bár eddig csak Hubinak sikerült tartósabban megszabadulnia ruháitól ezek során. Ráadásul nem is úgy, ahogy elképzelte. De egyrészt ez már a múlt, másrészt pedig tényleg miért kéne minduntalan felhánytorgatni? Talán azért, mert a kancellár ilyen, de ez most mellékes. Annál is inkább, mert most Hubi arra bólogat nyájasan, hogy egy olyan illusztris vendégnek mint ő, kijár a méltó fogadtatás. Ezt ő is így gondolja, de (ál)szerénység is van a világon, hát megvárta míg Aenae mondja ki ezt.*
- Kívánhatna-e többet egy magamfajta öregember? *kérdez vissza olyan mosollyal amitől Aenae-t esetleg kirázza a hideg. Főleg az előbbi fenékpaskolós gondolata után.*
- Esetleg csak egy apróságot, de igazán csak akkor terhelnélek vele ha nem okoz kényelmetlenséget.
*Továbbra is úgy somolyog amitől még hétpróbás kurtizánok is repülősó után kapkodnának, de sajnos erről nem tehet. Ilyen.*
- Rendkívül hálás lennék ha étkezés előtt lehetőségem lenne magam felfrissíteni. Sem téged, sem a báró urat nem kívánnám megsérteni azzal, hogy az út porától borítottan üljek a terített asztal mellé.
*Ezúttal, többé-kevésbé, őszinte. Valóban nem érezné helyénvalónak, hogy izzadtan tisztelje meg jelenlétével a vendéglátóit, másrészt pedig számára is kényelmetlen lenne így étkezi. Magától értetődik, hogy ha tudná azt, hogy Yeza is jelen van célzást tenne rá, hogy egy "magafajta öregember" már nehézkesebben mozog, ne adják az istenek, akár el is csúszhat a fürdőben és micsoda tragédia lenne ha nyakát töve kancellár nélkül maradna a Vashegy? Tehát segítségre szorulna tisztálkodás közben és ki lenne e segítségre alkalmasabb, mint a vörös?*
- De valóban csak akkor ragadtatnám magam ilyen kérésre, ha nem jelent terhet.
*Mert bizonyos unottságot vél felfedezni az ifjú arán. Mégis illendő egy utolsó lehetőséget adni arra, hogy akár az egész meghívástól visszatáncoljon. Más kérdés, hogy ha Aenae kap az alkalmon és Hubi ezután tudja meg, hogy a báró vörös jobbkeze is jelen van, akkor könnyed agyérgörcsöt fog kapni. Ugyanis abban Cha'yss sejtése tökéletesen helytálló, hogy Hubinak azóta vannak tisztátalan gondolatai Yezával kapcsolatban, hogy először megpillantotta.*
3958. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-16 19:17:15
Üzenet elküldve: 2022-07-16 19:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Biccentéssel válaszol az elfnek, majd némi magyarázatot is fűz hozzá.*
- Azok között volt, akik... megtisztították?... a templomot és az oltárt Artheniorban a vér mágiától. - *Nem tudja, Valuryen mennyit tud erről. Ő maga nem túlzottan tájékozott az ott történtekben, mivel éppen akkortájt szervezték a küldetést a romokhoz, illetve a lázadás, az ottani mészárlás és a pestis mind eléggé megosztották a figyelmét, s épp csak néhány hír jutott el hozzá, amiknek utánajárni azóta sem volt alkalma, mert két évre kiesett ebből a keringésből.*
- Az a betegség... a pestis. Hatott a gyógyír? - *Jut is eszébe. Bár eddig nem látott betegeket, és a menekültek lezárt táborai is mintha eltűntek volna, így úgy sejti, hatnia kellett.
Később aztán már a rejtvény köti le gondolatait, ami egészen segítő jellegűnek bizonyul, hiszen a saját érzelmeit találja meg annak kifejező szavaiban, s így végül meg is tudja nevezni azt, ami benne van.*
- Nem is vagy olyan rossz ebben! - *Pöccinti meg Krestvir fülét Kilencedik vidoran. Majd Valuryentől is érkezik az elismerés, ám a lány mindössze egy szórakozott, egyetértő-szerénytelen biccentéssel válaszol, mert hát ha Pycta ezt nem tudta kitalálni, akkor valóban ügyesebb volt ebben nála, ez tény.
Aztán már a fehér kavicsos, néhol már avar és ágtörmelék lepte ösvényen járnak, mikor hosszasabb hallgatás után megszólal.*
- Tegnap este varázsoltam. - *Kezd bele.*
- A társunk, Alyo, aki ott maradt... én nem láttam meghalni. A többiek azt mondták, leugrott a szakadékba. Nem valószínű, hogy túlélhette... de nem is volt időnk megnézni. Ő ott maradt a másik világban és azt mondták, már nincs oda visszaút. - *Írja körbe a helyzetet. Talán kicsit zavarosan, mert az elf nem ismeri a többi körülményt, ám ahhoz talán elég lehet ez, hogy megértse, hogy mi emészti Krestvirt.*
- Nem gondoltam át rendesen, de... tegnap este... küldtem Alyonak egy álmot, a holdmágia egyik varázslatával. Úgy hittem, ha halott, vagy tényleg nem tudom elérni abban a másik világban, akkor nem fog történni semmi, és ezzel meggyőződhetek róla, hogy... halott. Hogy nem csak úgy ott hagytuk... - *Akár ennyi is lehetne a történet, a másik gondolhatná, hogy csak az érzéseit osztja meg vele Krestvir. Azonban a lány egyre levegőtlenebbül ugyan, de folytatja.*
- De mikor befejeztem a varázslatot... nem tudom... hirtelen... nagyon... fájt. A fejem. Sötét volt, éles fény, képeket láttam... ott voltam abban a másik világban... egy fekete arcot láttam vörös szemekkel... aztán sötétség... mintha valami... húzott volna. Egy kék szempár a sötétben... és valahogy... tudtam, éreztem, hogy nagyon... dühös? - *Beszéde legalább olyan kaotikus mint az élmény maga volt. S közben lépeget ugyan, de elég darabosan, teljes tartásán érződik a feszültség, és furcsa kézmozdulatokat tesz. Balja csak a köpenyét szorítja a hasánál, míg jobbja merev, begörbített ujjakkal mozog kicsit föl-le ritmikusan, mintha egy képzeletbeli zongorát csapkodna. Feje görnyedten előre dől, tágra nyílt tekintete a talajon, de sejthető, hogy valójában a látomásban jár.*
- Aztán... vége lett. - *Mintha most venne először igazán levegőt, mióta belekezdett.*
- De még mindig nagyon fájt. Azt hittem, nem fog elmúlni. Nem éreztem még ilyen fájdalmat.
- Nagyon ijesztő volt. - *Szól halkan Kilencedik. De Krestvir nem hagy számára lehetőséget, hogy többet mondjon, pedig a manón lehet látni, hogy folytatná.*
- És én nem tudom, hogy ez mit jelent, hogy mi történt. Mi van, ha azt jelenti, hogy Alyo még él és még most is ott van...? De én nem tudok visszamenni érte... - *Mire ide ér, már nem a levegőn zongorázik horgas ujjakkal, hanem a köpenyét szorító baljának alkarját kezdi ugyanilyen ritmikus mozdulattal ütni, körmeivel finoman bele-belekapaszkodva a ruhán át bőrébe minden érkezésnél, de sérülést nem okoz magának.*
*Biccentéssel válaszol az elfnek, majd némi magyarázatot is fűz hozzá.*
- Azok között volt, akik... megtisztították?... a templomot és az oltárt Artheniorban a vér mágiától. - *Nem tudja, Valuryen mennyit tud erről. Ő maga nem túlzottan tájékozott az ott történtekben, mivel éppen akkortájt szervezték a küldetést a romokhoz, illetve a lázadás, az ottani mészárlás és a pestis mind eléggé megosztották a figyelmét, s épp csak néhány hír jutott el hozzá, amiknek utánajárni azóta sem volt alkalma, mert két évre kiesett ebből a keringésből.*
- Az a betegség... a pestis. Hatott a gyógyír? - *Jut is eszébe. Bár eddig nem látott betegeket, és a menekültek lezárt táborai is mintha eltűntek volna, így úgy sejti, hatnia kellett.
Később aztán már a rejtvény köti le gondolatait, ami egészen segítő jellegűnek bizonyul, hiszen a saját érzelmeit találja meg annak kifejező szavaiban, s így végül meg is tudja nevezni azt, ami benne van.*
- Nem is vagy olyan rossz ebben! - *Pöccinti meg Krestvir fülét Kilencedik vidoran. Majd Valuryentől is érkezik az elismerés, ám a lány mindössze egy szórakozott, egyetértő-szerénytelen biccentéssel válaszol, mert hát ha Pycta ezt nem tudta kitalálni, akkor valóban ügyesebb volt ebben nála, ez tény.
Aztán már a fehér kavicsos, néhol már avar és ágtörmelék lepte ösvényen járnak, mikor hosszasabb hallgatás után megszólal.*
- Tegnap este varázsoltam. - *Kezd bele.*
- A társunk, Alyo, aki ott maradt... én nem láttam meghalni. A többiek azt mondták, leugrott a szakadékba. Nem valószínű, hogy túlélhette... de nem is volt időnk megnézni. Ő ott maradt a másik világban és azt mondták, már nincs oda visszaút. - *Írja körbe a helyzetet. Talán kicsit zavarosan, mert az elf nem ismeri a többi körülményt, ám ahhoz talán elég lehet ez, hogy megértse, hogy mi emészti Krestvirt.*
- Nem gondoltam át rendesen, de... tegnap este... küldtem Alyonak egy álmot, a holdmágia egyik varázslatával. Úgy hittem, ha halott, vagy tényleg nem tudom elérni abban a másik világban, akkor nem fog történni semmi, és ezzel meggyőződhetek róla, hogy... halott. Hogy nem csak úgy ott hagytuk... - *Akár ennyi is lehetne a történet, a másik gondolhatná, hogy csak az érzéseit osztja meg vele Krestvir. Azonban a lány egyre levegőtlenebbül ugyan, de folytatja.*
- De mikor befejeztem a varázslatot... nem tudom... hirtelen... nagyon... fájt. A fejem. Sötét volt, éles fény, képeket láttam... ott voltam abban a másik világban... egy fekete arcot láttam vörös szemekkel... aztán sötétség... mintha valami... húzott volna. Egy kék szempár a sötétben... és valahogy... tudtam, éreztem, hogy nagyon... dühös? - *Beszéde legalább olyan kaotikus mint az élmény maga volt. S közben lépeget ugyan, de elég darabosan, teljes tartásán érződik a feszültség, és furcsa kézmozdulatokat tesz. Balja csak a köpenyét szorítja a hasánál, míg jobbja merev, begörbített ujjakkal mozog kicsit föl-le ritmikusan, mintha egy képzeletbeli zongorát csapkodna. Feje görnyedten előre dől, tágra nyílt tekintete a talajon, de sejthető, hogy valójában a látomásban jár.*
- Aztán... vége lett. - *Mintha most venne először igazán levegőt, mióta belekezdett.*
- De még mindig nagyon fájt. Azt hittem, nem fog elmúlni. Nem éreztem még ilyen fájdalmat.
- Nagyon ijesztő volt. - *Szól halkan Kilencedik. De Krestvir nem hagy számára lehetőséget, hogy többet mondjon, pedig a manón lehet látni, hogy folytatná.*
- És én nem tudom, hogy ez mit jelent, hogy mi történt. Mi van, ha azt jelenti, hogy Alyo még él és még most is ott van...? De én nem tudok visszamenni érte... - *Mire ide ér, már nem a levegőn zongorázik horgas ujjakkal, hanem a köpenyét szorító baljának alkarját kezdi ugyanilyen ritmikus mozdulattal ütni, körmeivel finoman bele-belekapaszkodva a ruhán át bőrébe minden érkezésnél, de sérülést nem okoz magának.*
3957. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-16 07:33:36
Üzenet elküldve: 2022-07-16 07:33:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Megmosolyogja Krestvir hozzászólását, hogy az éjszakát ő ugyan nem szereti, és bár tudja -vagy legalábbis sejti- hogy nem arra utal ezzel, hogy márpedig a rejtvény azt mondta hogy szereti, így tehát nem lehet más, mégis valahogy ez a gondolatmenet fonódik össze elméjében. Ez pedig roppant tréfásan jön ki a számára. Azon jobban meglepődik, hogy Krestvir ismeri Pyctát.*
-Valóban ismered? Nahát. Hős?
*Egészen elkerekedik a szeme.*
-Sosem találkoztam még hőssel. Vagyis hát úgy tűnik mégiscsak volt szerencsém egyhez.
*Gyorsan korrigálja magát, de azért tényleg kicsi a világ. Mondjuk ha jobban belegondol a varázslóközösség oszlopos tagja lehet Krestvir, ezáltal valószínűleg a neves mágusokból sokat ismerhet.*
-Azt bizony.
*Hangja halk ugyan, mert ez egyébként is egy jobbára kényes dolog, és nem felejtette el azt sem, hogy korábban azt mesélte neki a lány, hogy elvesztették az egyik társukat a küldetésükön. Hagy időt arra, hogyha esetleg ez éppen rá emlékeztetné, akkor tudja rendezni az érzéseit, közben pedig jó eséllyel meg is érkezhetnek Synmirára.*
-Gratulálok Kresvtir, ügyesebb vagy a rejtvényekben mint a hős Pycta.
*Próbálja feldobni némileg a hangulatot, hogy mégsem ezzel a gyásszal telített légkört vigyenek haza.*
*Megmosolyogja Krestvir hozzászólását, hogy az éjszakát ő ugyan nem szereti, és bár tudja -vagy legalábbis sejti- hogy nem arra utal ezzel, hogy márpedig a rejtvény azt mondta hogy szereti, így tehát nem lehet más, mégis valahogy ez a gondolatmenet fonódik össze elméjében. Ez pedig roppant tréfásan jön ki a számára. Azon jobban meglepődik, hogy Krestvir ismeri Pyctát.*
-Valóban ismered? Nahát. Hős?
*Egészen elkerekedik a szeme.*
-Sosem találkoztam még hőssel. Vagyis hát úgy tűnik mégiscsak volt szerencsém egyhez.
*Gyorsan korrigálja magát, de azért tényleg kicsi a világ. Mondjuk ha jobban belegondol a varázslóközösség oszlopos tagja lehet Krestvir, ezáltal valószínűleg a neves mágusokból sokat ismerhet.*
-Azt bizony.
*Hangja halk ugyan, mert ez egyébként is egy jobbára kényes dolog, és nem felejtette el azt sem, hogy korábban azt mesélte neki a lány, hogy elvesztették az egyik társukat a küldetésükön. Hagy időt arra, hogyha esetleg ez éppen rá emlékeztetné, akkor tudja rendezni az érzéseit, közben pedig jó eséllyel meg is érkezhetnek Synmirára.*
-Gratulálok Kresvtir, ügyesebb vagy a rejtvényekben mint a hős Pycta.
*Próbálja feldobni némileg a hangulatot, hogy mégsem ezzel a gyásszal telített légkört vigyenek haza.*
3956. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-14 20:18:28
Üzenet elküldve: 2022-07-14 20:18:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*Úgy trónol a homályból formált széken, akár ősei legnagyobbjai. Majd akkora most, mint egy kisebb óriás. Ablakon keresztül szemléli az élők világát, ám ezúttal nem kíván hatni rá. Persze e világ csak elméjében létezik, s ő maga nemhogy trónolni, de még ülni sem képes jelen formájában. Nincs gondja a ketreccel, mit Őseinek Szelleme mért rá: megtett mindent, mi tőle tellett. Persze ő se nem gonosz entitás, se nem ártó szellem. Megkapja méltó jutalmát majd az igric, ha az élet és halál között húzódó ösvény végére érnek. Elvégre ha tetteit nézzük, a kupec nem lehet különb szemében Rorkirnál vagy annál a puszta asszonyánál: ki vért ont őérte, bizony kiérdemel némi tiszteletet.
Persze mindez csak akkor áll, ha a wegtoreni tartja a szavát. Mindamellett, hogy jól felfogott érdeke így tenni, azért a bizadalmába nem férkőzött be a férfi. Ehhez előbb a tettek mezejére kell lépnie. Hiába vannak összezárva már jó ideje, nem jutott dűlőre vele. Keresi és kutatja a szándékot, de nem lát a férfi elméjébe. Történetük végét pedig talán még az Ősök sem látják...*
*Úgy trónol a homályból formált széken, akár ősei legnagyobbjai. Majd akkora most, mint egy kisebb óriás. Ablakon keresztül szemléli az élők világát, ám ezúttal nem kíván hatni rá. Persze e világ csak elméjében létezik, s ő maga nemhogy trónolni, de még ülni sem képes jelen formájában. Nincs gondja a ketreccel, mit Őseinek Szelleme mért rá: megtett mindent, mi tőle tellett. Persze ő se nem gonosz entitás, se nem ártó szellem. Megkapja méltó jutalmát majd az igric, ha az élet és halál között húzódó ösvény végére érnek. Elvégre ha tetteit nézzük, a kupec nem lehet különb szemében Rorkirnál vagy annál a puszta asszonyánál: ki vért ont őérte, bizony kiérdemel némi tiszteletet.
Persze mindez csak akkor áll, ha a wegtoreni tartja a szavát. Mindamellett, hogy jól felfogott érdeke így tenni, azért a bizadalmába nem férkőzött be a férfi. Ehhez előbb a tettek mezejére kell lépnie. Hiába vannak összezárva már jó ideje, nem jutott dűlőre vele. Keresi és kutatja a szándékot, de nem lát a férfi elméjébe. Történetük végét pedig talán még az Ősök sem látják...*
3955. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-14 10:46:34
Üzenet elküldve: 2022-07-14 10:46:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*A hallottak mellett nem figyel rá, hogy parancsoljon a vonásainak, így meglepetés és némi hitetlenkedő hunyorgás is kiül az arcára, amikor a történet azon pontjára ér a Báró Úr, hogy a kisasszony leterítette azt a késes parasztot. Ő azért közelebbről ismeri az ilyen helyzeteket, de ha módja van rá, mindig elkerüli, hogy egy férfival összeakaszkodjon.
Nem dolga az ítélkezés és gyorsan rendezi is a vonásait és a miértek és a hogyanok latolgatása helyett inkább figyelmes, szolgálatkész kifejezést ölt.
Mielőtt azonban válaszra nyitná a száját, érkezik a szolgáló és felkonferálja a nagytiszteletű vacsoravendéget.*
- Nem, én nem... *hadarja mindjárt a felajánlásra.* - Erre igazán nincs szükség *mondja, immár összeszedettebben.* - A Kancellár Úr talán rossz néven venné. *Volt már szerencséje megtapasztalni, milyen az.
A továbbiakkal viszont megvárja, míg Yanah távozik.*
- Csak a tisztánlátás végett *hajol közelebb ültében és halkabbra is fogja a hangját.* - Pontosan mit vársz tőlem, Báróm? Tisztázzam az illetővel a szerencséjét? Esetleg tegyek róla, hogy biztosan és hm... végérvényesen ne okozzon több bajt? *Nem, kicsit sincs ínyére, hogy részeg felindulásból hepciáskodó parasztokat öljön. Ez nem járja. De nincs abban a helyzetben, hogy felülbírálja a gazdája döntését.
Arra még megkéri a Bárót, hogy írja le neki azt a férfit, hogy mégis legyen valami támpontja, ha abban a bizonyos tavernában elsőre és az események alapján nem tudnák, kiről van szó.*
- Mindemellett, Báróm, hadd biztosítsalak afelől, hogy amíg mellettetek vagyok, nem eshet bántódásotok. *Ez csak amolyan kötelező kör, ami jó színben tüntetheti fel munkaadója előtt. Nem tudja még, hányadán áll a reménybeli arával, de sose árt, ha valamelyest bebiztosítja magát.
A Kancellár miatt egy kicsit persze feszeng. Igaz, ami igaz, társaságban kevéssé van oka rá. Főleg a Báró Úr választottjának jelenlétében. Ám minduntalan felsejlik előtte az a borzongató változás, ami a nyájas tudósembert mutató felszín alól kibukott a legutóbb.
Mindenki mással ellentétben Yezában fel se merül, hogy Habrertus Őméltósága miatta érkezett volna a Báró birtokára. Biztos valami papírszagú részlet az esküvő kapcsán, amit tisztázni akart az ifjú jegyesekkel.*
*A hallottak mellett nem figyel rá, hogy parancsoljon a vonásainak, így meglepetés és némi hitetlenkedő hunyorgás is kiül az arcára, amikor a történet azon pontjára ér a Báró Úr, hogy a kisasszony leterítette azt a késes parasztot. Ő azért közelebbről ismeri az ilyen helyzeteket, de ha módja van rá, mindig elkerüli, hogy egy férfival összeakaszkodjon.
Nem dolga az ítélkezés és gyorsan rendezi is a vonásait és a miértek és a hogyanok latolgatása helyett inkább figyelmes, szolgálatkész kifejezést ölt.
Mielőtt azonban válaszra nyitná a száját, érkezik a szolgáló és felkonferálja a nagytiszteletű vacsoravendéget.*
- Nem, én nem... *hadarja mindjárt a felajánlásra.* - Erre igazán nincs szükség *mondja, immár összeszedettebben.* - A Kancellár Úr talán rossz néven venné. *Volt már szerencséje megtapasztalni, milyen az.
A továbbiakkal viszont megvárja, míg Yanah távozik.*
- Csak a tisztánlátás végett *hajol közelebb ültében és halkabbra is fogja a hangját.* - Pontosan mit vársz tőlem, Báróm? Tisztázzam az illetővel a szerencséjét? Esetleg tegyek róla, hogy biztosan és hm... végérvényesen ne okozzon több bajt? *Nem, kicsit sincs ínyére, hogy részeg felindulásból hepciáskodó parasztokat öljön. Ez nem járja. De nincs abban a helyzetben, hogy felülbírálja a gazdája döntését.
Arra még megkéri a Bárót, hogy írja le neki azt a férfit, hogy mégis legyen valami támpontja, ha abban a bizonyos tavernában elsőre és az események alapján nem tudnák, kiről van szó.*
- Mindemellett, Báróm, hadd biztosítsalak afelől, hogy amíg mellettetek vagyok, nem eshet bántódásotok. *Ez csak amolyan kötelező kör, ami jó színben tüntetheti fel munkaadója előtt. Nem tudja még, hányadán áll a reménybeli arával, de sose árt, ha valamelyest bebiztosítja magát.
A Kancellár miatt egy kicsit persze feszeng. Igaz, ami igaz, társaságban kevéssé van oka rá. Főleg a Báró Úr választottjának jelenlétében. Ám minduntalan felsejlik előtte az a borzongató változás, ami a nyájas tudósembert mutató felszín alól kibukott a legutóbb.
Mindenki mással ellentétben Yezában fel se merül, hogy Habrertus Őméltósága miatta érkezett volna a Báró birtokára. Biztos valami papírszagú részlet az esküvő kapcsán, amit tisztázni akart az ifjú jegyesekkel.*
3954. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-14 09:45:23
Üzenet elküldve: 2022-07-14 09:45:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*A bárónak esze ágában sem állt, hogy kellemetlen helyzetbe hozza Yezát vagy magát. Persze azt sem gondolta, hogy a vörös egyetlen szavára hanyat-homlok - és anyaszült meztelen - indul neki. A felismerés, hogy a wegtoreni lány ennyire szívén viseli a szolgálatát, jó érzéssel és bizonysággal tölti el. Jól választott, amikor bizalmat szavazott neki.
Nehezen kezd bele és ezt talán a vörös is láthatja rajta. Általában magabiztos és mindig tudja, mit akar, ám ez esetben olyan terepre tévedt, amin rég nem járt és nem szabad elkapkodnia. Úgy kell alakítania, hogy a szellem is elégedett legyen és ne kínozza további felesleges sugallatokkal. Azt már csak magában, legbelül jegyzi meg, hogy az öngyilkos sugallatokért egyszer még benyújtja a számlát. Még most is kirázza a hideg, ha visszagondol a sajátjának hitt sugallatra, hogy önkezével vessen véget életének. Micsoda ostobaság.
Még akkor sincs kész igazán, amikor Yeza leül és várja mondanivalóját.*
- Nemrég a Vaskorsó Tavernában jártunk az úrnővel, ahol sajnálatos módon belekeveredtünk egy kocsmai verekedésbe. Az egyik paraszt, nem ismerte fel Aenaet és kést rántott rá, sőt, meg is sebezte. Sajnos nem tudtam megakadályozni, ahogy azt sem, hogy a sebesült úrnő, ki tudja, mitől vezérelve, üldözőbe vegye a fogadóból menekülni igyekvő senkiházit. Mire kiértem, az úrnő leterítette azt a parasztot, de ahelyett, hogy a fejét vetette volna, elengedte. *A hangjában némi büszkeség is cseng, ahogy mesél, ajkának sarkában halovány mosollyal. Valóban büszke Aenaere, amiért a szende lányból valódi amazonná vált. Kicsit magának is tulajdonítja a fejlődést.*
- A fickó kereket is oldott, ám mostanában jelentek meg fenyegető falfirkák és attól tartok, hogy ez a paraszt tervez valamit. Hogy egyedül vagy társakat talált, nem érdekel, ám most, hogy az esküvőnket szervezzük, nem szeretnék meglepetéseket. *Ér mondandója végére.*
- Meg tudnád találni nekem ezt a férfit? A tavernában biztosan ismerik és tudják, merre él. Csak tudni akarom, hogy nem fenyeget minket veszély. *Néz mélyen Yeza szemeibe.
Míg a vörös a válaszra készül, Yanah jelenik meg a társalgó ajtajában, hogy közölje, a kancellár a ház vendége és vacsorára is marad.*
- Már csak ez hiányzott. *Sóhajtja Yezának, miután a szolgálólány távozott szomorú mosollyal. Magát is sajnálja, de a vöröst még inkább. Úgy tűnik, a vén kecskeszakállú komolyan érdeklődik a lány iránt, ha minden alkalmat megragad, hogy találkozzon vele.*
- Ha gondolod, egy igen fontos megbízással elküldhetlek. *Ajánlja fel együttérző mosollyal a lánynak a lehetőséget, hogy nem kell elviselnie a kancellár társaságát ezen az estén is.*
*A bárónak esze ágában sem állt, hogy kellemetlen helyzetbe hozza Yezát vagy magát. Persze azt sem gondolta, hogy a vörös egyetlen szavára hanyat-homlok - és anyaszült meztelen - indul neki. A felismerés, hogy a wegtoreni lány ennyire szívén viseli a szolgálatát, jó érzéssel és bizonysággal tölti el. Jól választott, amikor bizalmat szavazott neki.
Nehezen kezd bele és ezt talán a vörös is láthatja rajta. Általában magabiztos és mindig tudja, mit akar, ám ez esetben olyan terepre tévedt, amin rég nem járt és nem szabad elkapkodnia. Úgy kell alakítania, hogy a szellem is elégedett legyen és ne kínozza további felesleges sugallatokkal. Azt már csak magában, legbelül jegyzi meg, hogy az öngyilkos sugallatokért egyszer még benyújtja a számlát. Még most is kirázza a hideg, ha visszagondol a sajátjának hitt sugallatra, hogy önkezével vessen véget életének. Micsoda ostobaság.
Még akkor sincs kész igazán, amikor Yeza leül és várja mondanivalóját.*
- Nemrég a Vaskorsó Tavernában jártunk az úrnővel, ahol sajnálatos módon belekeveredtünk egy kocsmai verekedésbe. Az egyik paraszt, nem ismerte fel Aenaet és kést rántott rá, sőt, meg is sebezte. Sajnos nem tudtam megakadályozni, ahogy azt sem, hogy a sebesült úrnő, ki tudja, mitől vezérelve, üldözőbe vegye a fogadóból menekülni igyekvő senkiházit. Mire kiértem, az úrnő leterítette azt a parasztot, de ahelyett, hogy a fejét vetette volna, elengedte. *A hangjában némi büszkeség is cseng, ahogy mesél, ajkának sarkában halovány mosollyal. Valóban büszke Aenaere, amiért a szende lányból valódi amazonná vált. Kicsit magának is tulajdonítja a fejlődést.*
- A fickó kereket is oldott, ám mostanában jelentek meg fenyegető falfirkák és attól tartok, hogy ez a paraszt tervez valamit. Hogy egyedül vagy társakat talált, nem érdekel, ám most, hogy az esküvőnket szervezzük, nem szeretnék meglepetéseket. *Ér mondandója végére.*
- Meg tudnád találni nekem ezt a férfit? A tavernában biztosan ismerik és tudják, merre él. Csak tudni akarom, hogy nem fenyeget minket veszély. *Néz mélyen Yeza szemeibe.
Míg a vörös a válaszra készül, Yanah jelenik meg a társalgó ajtajában, hogy közölje, a kancellár a ház vendége és vacsorára is marad.*
- Már csak ez hiányzott. *Sóhajtja Yezának, miután a szolgálólány távozott szomorú mosollyal. Magát is sajnálja, de a vöröst még inkább. Úgy tűnik, a vén kecskeszakállú komolyan érdeklődik a lány iránt, ha minden alkalmat megragad, hogy találkozzon vele.*
- Ha gondolod, egy igen fontos megbízással elküldhetlek. *Ajánlja fel együttérző mosollyal a lánynak a lehetőséget, hogy nem kell elviselnie a kancellár társaságát ezen az estén is.*
3953. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-13 23:30:19
Üzenet elküldve: 2022-07-13 23:30:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Büszkén veszi tudomásul, hogy a második rejtvényt is sikerült megfejtenie. Bár a "Kikről van szó?" kérdés zavarja, mert szerinte inkább "mikről" volna a helyes és a véleménye szerint ez a pontatlanság nagyon félrevezető. De nem Valuryennek panaszkodik, mert nem ő találta ki ezt így, pedig jól esne rámutatnia a hibára a rejtvény kiötlőjénél. A másik "pontatlanságot" elnézi, mert gyanítja, hogy az inkább az ő személyével van összefüggésben.*
- Az éjszakát annyira nem szeretem. - *Jegyzi meg, visszautalva rá, hogy a szöveg szerint maga is szereti e két napszakot.
A kérdésre aztán biccent, hogy szeretné hallani a harmadik rejtvényt is. Pycta nevének említésére azonban fölkapja a fejét és még oda is fordul az elfhez.*
- Ismerem őt. Majdnem ő is velünk tartott. És ő Arthenior egyik hőse... - *Feleli Valuryen magyarázatára. Valahol meglepi, hogy Pycta is ott volt azon a versenyen és hogy Valuryen is találkozott már vele. Bizonyára erre mondják, hogy "kicsi a világ".
Mikor aztán az elf belekezd a harmadik rejtvénybe is, az valahogy most érzékeny húrokat penget meg a szívében. Mikor pedig lapátolásról vagy tűzgyújtásról esik szó, nem tud nem temetésre gondolni.*
- Gyászt? - *Veti föl halkan, s önkéntelen mozdulattal dörzsöli meg jobbjával a mellkasát a szegycsontja tájékán, mert ha nem is erről van szó, a rejtvény által épp sikerült beazonosítania és megneveznie egy érzést, ami a legerősebben tegnap szúrt a szívébe.*
*Büszkén veszi tudomásul, hogy a második rejtvényt is sikerült megfejtenie. Bár a "Kikről van szó?" kérdés zavarja, mert szerinte inkább "mikről" volna a helyes és a véleménye szerint ez a pontatlanság nagyon félrevezető. De nem Valuryennek panaszkodik, mert nem ő találta ki ezt így, pedig jól esne rámutatnia a hibára a rejtvény kiötlőjénél. A másik "pontatlanságot" elnézi, mert gyanítja, hogy az inkább az ő személyével van összefüggésben.*
- Az éjszakát annyira nem szeretem. - *Jegyzi meg, visszautalva rá, hogy a szöveg szerint maga is szereti e két napszakot.
A kérdésre aztán biccent, hogy szeretné hallani a harmadik rejtvényt is. Pycta nevének említésére azonban fölkapja a fejét és még oda is fordul az elfhez.*
- Ismerem őt. Majdnem ő is velünk tartott. És ő Arthenior egyik hőse... - *Feleli Valuryen magyarázatára. Valahol meglepi, hogy Pycta is ott volt azon a versenyen és hogy Valuryen is találkozott már vele. Bizonyára erre mondják, hogy "kicsi a világ".
Mikor aztán az elf belekezd a harmadik rejtvénybe is, az valahogy most érzékeny húrokat penget meg a szívében. Mikor pedig lapátolásról vagy tűzgyújtásról esik szó, nem tud nem temetésre gondolni.*
- Gyászt? - *Veti föl halkan, s önkéntelen mozdulattal dörzsöli meg jobbjával a mellkasát a szegycsontja tájékán, mert ha nem is erről van szó, a rejtvény által épp sikerült beazonosítania és megneveznie egy érzést, ami a legerősebben tegnap szúrt a szívébe.*
3952. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-13 23:03:51
Üzenet elküldve: 2022-07-13 23:03:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyanya//
*Ahogy ott bambán, kissé elveszetten próbálja megtalálni azt, amire szüksége lehet sokféle alakot lát. Kofákat akik mindent is gyógyító löttyöket és kenőcsöket hirdetnek, pár féleszűt aki el is hiszi nekik, meg mindenféle nézelődőt akikről még ő is tudja, hogy nem fognak aranyat költeni, csak úgy az idejüket töltik azzal, hogy összefogdosnak mindent és bájosan cseverésznek. Meg ott vannak a rutinos vén rókák is, mint az a csepp öregasszony is, aki láthatóan tudja mi a dörgés, mintha ismerne is jó pár alakot itt a piacon. Megmosolyogja, mert emlékezteti a falujában élő javasasszonyra, akit mindenki szeretett és tisztelt. Talán a szellemek közbenjárásának hála, talán csak a vakszerencse okán, de Rorkirt is kisegíti.*
-Csakugyan?
*Kérdez vissza mosolyogva, s hamar néz is egyet magának.*
-Örök hálám anyó.
*Rögvest 7 arannyal rövidít meg magát az árusnál (Mesélő (Morw),
de egy cseppet sem bánja, sőt ott rögtön magára is dörzsöli, hogy minél hamarabb tudjon hatni.*
-No de most már én is hadd segítsek magának valamit, úgy járja.
//Nyanya//
*Ahogy ott bambán, kissé elveszetten próbálja megtalálni azt, amire szüksége lehet sokféle alakot lát. Kofákat akik mindent is gyógyító löttyöket és kenőcsöket hirdetnek, pár féleszűt aki el is hiszi nekik, meg mindenféle nézelődőt akikről még ő is tudja, hogy nem fognak aranyat költeni, csak úgy az idejüket töltik azzal, hogy összefogdosnak mindent és bájosan cseverésznek. Meg ott vannak a rutinos vén rókák is, mint az a csepp öregasszony is, aki láthatóan tudja mi a dörgés, mintha ismerne is jó pár alakot itt a piacon. Megmosolyogja, mert emlékezteti a falujában élő javasasszonyra, akit mindenki szeretett és tisztelt. Talán a szellemek közbenjárásának hála, talán csak a vakszerencse okán, de Rorkirt is kisegíti.*
-Csakugyan?
*Kérdez vissza mosolyogva, s hamar néz is egyet magának.*
-Örök hálám anyó.
*Rögvest 7 arannyal rövidít meg magát az árusnál (Mesélő (Morw),
de egy cseppet sem bánja, sőt ott rögtön magára is dörzsöli, hogy minél hamarabb tudjon hatni.*-No de most már én is hadd segítsek magának valamit, úgy járja.
3951. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-13 22:37:28
Üzenet elküldve: 2022-07-13 22:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Jót derül azon, ahogy Krestvir mesél Taitos mesterről, valahogy úgy érzi, hogy jól kijönne vele ha egyszer lesz szerencséje találkozni vele.*
-Nem tesz semmit.
*Legyint is kezével ahogy már a kinti friss levegőt szívják. Jól esik neki, látszik is rajta hogy jókorákat lélegzik a kissé már hűvöskésebb időben.*
-Úgy van! Azt hiszem...
*Feleli zavarodottan.*
-Már nem emlékszem pontosan, hogy a nappal és az éjszaka volt a megfejtés, vagy a nap és a hold de talán mindegy is, hisz a lényeg jóformán ugyanaz.
*Bár ahogy így gondolkozik neki is inkább a nappal és az éjszaka rémlik. Hosszú lábaival nem esik nehezére tartani az iramot, s a szürkületi időben mintha még a szeme is élesebb lenne.*
-Érdekel az utolsó rejtvény is? Ez kifogott még Pyctán is. Bár lehet hogy volt még ezen kívül is, de arra már sajnos nem emlékszem.
*Mondja büszkén és rögtön eszébe jut, hogy Krestvirnek talán fogalma sincs róla, hogy kicsoda az a Pycta.*
-A versenytársam volt az utolsó fordulóban.
*Teszi gyorsan hozzá magyarázatképpen. Ha pedig igenlő választ kap, akkor elmondja az utolsó rejtvényt is, ellenkező esetben csak csendben igyekszik letudni az utat.*
-- Olykor annyira fáj, hogy megríkat. Nem seb az, de lehet szúrás a szívben. Úgy érzed, valami elveszett, gondolataid keresik és kutatják, de jaj, nem lelik. Szemed lehunyva engeded el, s az érzés, mit keresünk azonnal elborít, kicsit olyan, mint a szeretet. Mikor végre távozik, megkönnyebbülsz. Soha nem feleded, benned él tovább, féled a következőt. Dobj hát rá egy lapáttal, vagy gyújts tüzet! Segít, s nyugalmad megleled. Mit érzel?
*Jót derül azon, ahogy Krestvir mesél Taitos mesterről, valahogy úgy érzi, hogy jól kijönne vele ha egyszer lesz szerencséje találkozni vele.*
-Nem tesz semmit.
*Legyint is kezével ahogy már a kinti friss levegőt szívják. Jól esik neki, látszik is rajta hogy jókorákat lélegzik a kissé már hűvöskésebb időben.*
-Úgy van! Azt hiszem...
*Feleli zavarodottan.*
-Már nem emlékszem pontosan, hogy a nappal és az éjszaka volt a megfejtés, vagy a nap és a hold de talán mindegy is, hisz a lényeg jóformán ugyanaz.
*Bár ahogy így gondolkozik neki is inkább a nappal és az éjszaka rémlik. Hosszú lábaival nem esik nehezére tartani az iramot, s a szürkületi időben mintha még a szeme is élesebb lenne.*
-Érdekel az utolsó rejtvény is? Ez kifogott még Pyctán is. Bár lehet hogy volt még ezen kívül is, de arra már sajnos nem emlékszem.
*Mondja büszkén és rögtön eszébe jut, hogy Krestvirnek talán fogalma sincs róla, hogy kicsoda az a Pycta.*
-A versenytársam volt az utolsó fordulóban.
*Teszi gyorsan hozzá magyarázatképpen. Ha pedig igenlő választ kap, akkor elmondja az utolsó rejtvényt is, ellenkező esetben csak csendben igyekszik letudni az utat.*
-- Olykor annyira fáj, hogy megríkat. Nem seb az, de lehet szúrás a szívben. Úgy érzed, valami elveszett, gondolataid keresik és kutatják, de jaj, nem lelik. Szemed lehunyva engeded el, s az érzés, mit keresünk azonnal elborít, kicsit olyan, mint a szeretet. Mikor végre távozik, megkönnyebbülsz. Soha nem feleded, benned él tovább, féled a következőt. Dobj hát rá egy lapáttal, vagy gyújts tüzet! Segít, s nyugalmad megleled. Mit érzel?
3950. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-13 12:29:35
Üzenet elküldve: 2022-07-13 12:29:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*Aenae valóban szomorú lenne, ha tudná, hogy egy kis thargiai kerítésszaggatóval, vagy pusztán a felemlegetésével megszabadulhatott volna a kancellár társaságától.*
- Ugyan, ez a legkevesebb, amit megtehetek érted, hogy kényelmesen hazatérhess.
*Mosolyog a férfira, persze neki is feltűnt még odafent a Vashegyen, hogy Habrertus értdeklődik Yeza iránt - bár valószínűleg Habrertus minden csinos nő iránt érdeklődik, Yeza pedig különösen az -, de legvadabb álmaiban sem gondolná, hogy a drágalátos kancellár megpróbálna az ágyába ólálkodni. És valószínűleg csak addig lesz boldog, amíg ezt nem realizálja majd az este egy későbbi pillanatában, akkor meg majd megpróbál nem a saját szájába hányni a gondolattól, hogy Habrertus az aktus végén megpaskolja Yeza hátsóját és azt mondja “Köszönöm gyermekem, boldoggá tettél egy öregembert!”.*
- Örülök, hogy tetszik.
*Mosolya nyájas, de valójában tényleg nem érdekli, hogy elnyerte-e a bizsu a kancellár tetszését, ő a maga részéről kinyilvánította a Vashegy háláját, hogy a világ többi része nem hajlandó, arról meg nem tehet.
Egyébként a világon semmi halvány célzást nem akart tenni, csak megjegyezte, hogy a történetben szereplő nőnek valószínűleg a pénz miatt könnyebb volt elviselnie a férjét. A saját anyja esetében is ugyanezt gondolja, amíg megkapta amit akart, addig tökéletes feleség volt, olyannyira, hogy gyerekként Aenaenek fel sem tűnt semmi, csak felnőtt fejjel, utólag…*
- Nem, én sem gondolnám, hogy ki akarja menteni magát.
*Tulajdonképpen egy személy van, aki szívesen kimentené magát, az pedig maga Aenae, főleg azért, mert nem szereti ha sok a tanú arra, ahogyan piszkálja az ételt. Igaz ugyan, hogy Habrertusnak már volt “szerencséje” együtt étkezni vele, de akkor valószínűleg nagyobb gondja volt, mert épp készült megfulladni egy korty Kagan-öklétől.*
- Ne butáskodj, Habrertus, megbecsült vendégünk vagy, csak nem szúrjuk ki a szemed egy szikkadt zsömlével meg pár karika kolbásszal.
*Neki mondjuk teljesen megfelelő vacsora lenne, de a vendégeket nyilvánvaló, hogy nem kínálhatják ilyesmivel.*
*Aenae valóban szomorú lenne, ha tudná, hogy egy kis thargiai kerítésszaggatóval, vagy pusztán a felemlegetésével megszabadulhatott volna a kancellár társaságától.*
- Ugyan, ez a legkevesebb, amit megtehetek érted, hogy kényelmesen hazatérhess.
*Mosolyog a férfira, persze neki is feltűnt még odafent a Vashegyen, hogy Habrertus értdeklődik Yeza iránt - bár valószínűleg Habrertus minden csinos nő iránt érdeklődik, Yeza pedig különösen az -, de legvadabb álmaiban sem gondolná, hogy a drágalátos kancellár megpróbálna az ágyába ólálkodni. És valószínűleg csak addig lesz boldog, amíg ezt nem realizálja majd az este egy későbbi pillanatában, akkor meg majd megpróbál nem a saját szájába hányni a gondolattól, hogy Habrertus az aktus végén megpaskolja Yeza hátsóját és azt mondja “Köszönöm gyermekem, boldoggá tettél egy öregembert!”.*
- Örülök, hogy tetszik.
*Mosolya nyájas, de valójában tényleg nem érdekli, hogy elnyerte-e a bizsu a kancellár tetszését, ő a maga részéről kinyilvánította a Vashegy háláját, hogy a világ többi része nem hajlandó, arról meg nem tehet.
Egyébként a világon semmi halvány célzást nem akart tenni, csak megjegyezte, hogy a történetben szereplő nőnek valószínűleg a pénz miatt könnyebb volt elviselnie a férjét. A saját anyja esetében is ugyanezt gondolja, amíg megkapta amit akart, addig tökéletes feleség volt, olyannyira, hogy gyerekként Aenaenek fel sem tűnt semmi, csak felnőtt fejjel, utólag…*
- Nem, én sem gondolnám, hogy ki akarja menteni magát.
*Tulajdonképpen egy személy van, aki szívesen kimentené magát, az pedig maga Aenae, főleg azért, mert nem szereti ha sok a tanú arra, ahogyan piszkálja az ételt. Igaz ugyan, hogy Habrertusnak már volt “szerencséje” együtt étkezni vele, de akkor valószínűleg nagyobb gondja volt, mert épp készült megfulladni egy korty Kagan-öklétől.*
- Ne butáskodj, Habrertus, megbecsült vendégünk vagy, csak nem szúrjuk ki a szemed egy szikkadt zsömlével meg pár karika kolbásszal.
*Neki mondjuk teljesen megfelelő vacsora lenne, de a vendégeket nyilvánvaló, hogy nem kínálhatják ilyesmivel.*
3949. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-11 10:11:15
Üzenet elküldve: 2022-07-11 10:11:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*Szegény Aenae, nem is tudja, hogy elszalasztotta az egyik legjobb lehetőséget a kancellár lerázására. Hubi, bár a jó bor nagy barátja, a tömény szeszeket nem bírja. A Kagan öklének pedig puszta említésétől is émelygés fogja el. Így ha a birtok úrnője megpendíti, hogy kiváló évjáratú pálinkája van amit a jó kancellár is megkóstolhat, úgy Hubi bokros teendőire hivatkozva kimentette volna magát a meghívás alól és pánikszerűen távozik. De nem így történt, sőt. Yeza nevének említésére mintha felcsillannának a kancellári szemek.*
- Ez végtelenül kedves és figyelmes tőled. *hajol meg kicsit a hintó említésére* Az én koromban bizony az ember nem veti meg kényelmet.
*Igazság szerint Hubi sohasem vetette meg. Annyira, hogy sokkal kényelmesebbnek gondolja ama vendégszoba ágyát. Főleg ha a vörössel kell megosztania. Ennek most nem ad hangot, de a vacsora során vagy után biztos tud valami kifogást találni, ami miatt maradni kényszerül.*
- Nem, nem. *tiltakozik, ismét megvizsgálva az immár ujján pihenő gyűrűt* Ez gyönyörű. Magam sem választhattam volna jobban.
*A kevésbé vonzó, ám tehetős ember példájának említésére kicsit bizonytalanul pislog Aenae-re. Ki tudja miért, de van egy olyan érzése, hogy ez célzás akart lenni. A lány gyunyorosnak gondolt megjegyzésén legfeljebb csodálkozik, de nem sértődik meg. Tudósként meglehetősen csekély önkritikával rendelkezik, férfiként ez nem igaz. Pontosan tudja, hogy nem jó kiállásával, sármjával hódíthatja meg a női szíveket és így marad a jó modor, műveltség, intelligencia és humor. Sajnos ezen a vidéken elég kevesen fogékonyak erre, tehát a vagyonával vagy befolyásával kénytelen imponálni. Amivel nincs is semmi baja, amíg megkapja azt, ami szerinte neki jár. Szomorú, hogy mostanában erre is egyre kevesebb példa akad. De talán ha talál valami okot arra, hogy itt éjszakázzon. Yeza kifejezetten nyájas érdeklődéssel tüntette ki eddig is, ezt most méltó formában is megteheti. A szolgálót is szemügyre veszi, aki egy újabb indok lehet számára, hogy maradni próbáljon.*
- Valamiért az a benyomásom, hogy a báró úr nem fogja kimenteni magát. *nevet fel a megjegyzésre. Más körülmények között felháborítónak tartaná ha az asszonyszemély tartja rövid pórázon a férfiembert, de ez esetben teljesen helyénvalónak találja. Itt Aeane-nek kell lennie az úrnak.*
- De kérjelek kell, hogy ne csinálj gondot szerény személyemből. Bármi egyszerű étek megfelel számomra.
*Ez persze nem igaz, és Hubinak bizonyára lenne véleménye egy számára póriasnak talált vacsoráról. Legfeljebb megtartaná magának. De illendő szerénynek lenni. Illetve annak mutatkozni.*
*Szegény Aenae, nem is tudja, hogy elszalasztotta az egyik legjobb lehetőséget a kancellár lerázására. Hubi, bár a jó bor nagy barátja, a tömény szeszeket nem bírja. A Kagan öklének pedig puszta említésétől is émelygés fogja el. Így ha a birtok úrnője megpendíti, hogy kiváló évjáratú pálinkája van amit a jó kancellár is megkóstolhat, úgy Hubi bokros teendőire hivatkozva kimentette volna magát a meghívás alól és pánikszerűen távozik. De nem így történt, sőt. Yeza nevének említésére mintha felcsillannának a kancellári szemek.*
- Ez végtelenül kedves és figyelmes tőled. *hajol meg kicsit a hintó említésére* Az én koromban bizony az ember nem veti meg kényelmet.
*Igazság szerint Hubi sohasem vetette meg. Annyira, hogy sokkal kényelmesebbnek gondolja ama vendégszoba ágyát. Főleg ha a vörössel kell megosztania. Ennek most nem ad hangot, de a vacsora során vagy után biztos tud valami kifogást találni, ami miatt maradni kényszerül.*
- Nem, nem. *tiltakozik, ismét megvizsgálva az immár ujján pihenő gyűrűt* Ez gyönyörű. Magam sem választhattam volna jobban.
*A kevésbé vonzó, ám tehetős ember példájának említésére kicsit bizonytalanul pislog Aenae-re. Ki tudja miért, de van egy olyan érzése, hogy ez célzás akart lenni. A lány gyunyorosnak gondolt megjegyzésén legfeljebb csodálkozik, de nem sértődik meg. Tudósként meglehetősen csekély önkritikával rendelkezik, férfiként ez nem igaz. Pontosan tudja, hogy nem jó kiállásával, sármjával hódíthatja meg a női szíveket és így marad a jó modor, műveltség, intelligencia és humor. Sajnos ezen a vidéken elég kevesen fogékonyak erre, tehát a vagyonával vagy befolyásával kénytelen imponálni. Amivel nincs is semmi baja, amíg megkapja azt, ami szerinte neki jár. Szomorú, hogy mostanában erre is egyre kevesebb példa akad. De talán ha talál valami okot arra, hogy itt éjszakázzon. Yeza kifejezetten nyájas érdeklődéssel tüntette ki eddig is, ezt most méltó formában is megteheti. A szolgálót is szemügyre veszi, aki egy újabb indok lehet számára, hogy maradni próbáljon.*
- Valamiért az a benyomásom, hogy a báró úr nem fogja kimenteni magát. *nevet fel a megjegyzésre. Más körülmények között felháborítónak tartaná ha az asszonyszemély tartja rövid pórázon a férfiembert, de ez esetben teljesen helyénvalónak találja. Itt Aeane-nek kell lennie az úrnak.*
- De kérjelek kell, hogy ne csinálj gondot szerény személyemből. Bármi egyszerű étek megfelel számomra.
*Ez persze nem igaz, és Hubinak bizonyára lenne véleménye egy számára póriasnak talált vacsoráról. Legfeljebb megtartaná magának. De illendő szerénynek lenni. Illetve annak mutatkozni.*
3948. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-10 14:32:08
Üzenet elküldve: 2022-07-10 14:32:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*A piac jellegzetes szagából mélyet szippantva torpan meg hosszas, nehézkes sétája után. Gyakorta megfordul errefele, néha olyan napokon is kitotyog, mikor nincs is itt dolga, úgy van vele, addig kell jönni, amíg bír. Sokat beszélték odahaza a faluban, hogy Ylonkha volt ura - ki akkortájt tán csupán a hatvanadik telét taposta- egyszer leült, aztán már képtelen volt kijárni kapálni. Neki pedig igazán nem hiányzik még ez, hát ki tartaná rendben a palántákat?
Most viszont hatok óta nem járt már erre, meglepően sok elfoglaltsága akadt, nem csoda hát, hogy az ismerős kofák egyre csak azt kérdezgetik, merre járt.*
- Azt hittétek mán nem néztek a szemembe többet, mi? *nyúlik jó szélesre a szája, mosolyráncai pedig egyből összegyűrődnek szeme körül* - Nem köllett volna aggodalmaskodni édesfiam, há' nincsen nekem időm meghóni. Ki szedi le akkó' az árdéjt meg a csucsorkát? *el is göcögi magát vígan, együtt nevetgélve azzal a fiatal legénykével, aki mindig a szárítottat árulja, az isteneknek sem bírja megjegyezni a nevét.
Sürög-forog még az áruk között egy darabig, utoljára a füves embernél áll meg, ahol egy jó kiállású legény nézegeti a portékát, fájdalmasan dörzsölgetve derekát, mint valami aggastyán.*
- A kék kencébűl vegyen fiam *tanácsolja rögvest kéretlenül* - A csúzra igen jó, hónapra mán úgy fog koslatni, hogy ihaj!
//Rorkir//
*A piac jellegzetes szagából mélyet szippantva torpan meg hosszas, nehézkes sétája után. Gyakorta megfordul errefele, néha olyan napokon is kitotyog, mikor nincs is itt dolga, úgy van vele, addig kell jönni, amíg bír. Sokat beszélték odahaza a faluban, hogy Ylonkha volt ura - ki akkortájt tán csupán a hatvanadik telét taposta- egyszer leült, aztán már képtelen volt kijárni kapálni. Neki pedig igazán nem hiányzik még ez, hát ki tartaná rendben a palántákat?
Most viszont hatok óta nem járt már erre, meglepően sok elfoglaltsága akadt, nem csoda hát, hogy az ismerős kofák egyre csak azt kérdezgetik, merre járt.*
- Azt hittétek mán nem néztek a szemembe többet, mi? *nyúlik jó szélesre a szája, mosolyráncai pedig egyből összegyűrődnek szeme körül* - Nem köllett volna aggodalmaskodni édesfiam, há' nincsen nekem időm meghóni. Ki szedi le akkó' az árdéjt meg a csucsorkát? *el is göcögi magát vígan, együtt nevetgélve azzal a fiatal legénykével, aki mindig a szárítottat árulja, az isteneknek sem bírja megjegyezni a nevét.
Sürög-forog még az áruk között egy darabig, utoljára a füves embernél áll meg, ahol egy jó kiállású legény nézegeti a portékát, fájdalmasan dörzsölgetve derekát, mint valami aggastyán.*
- A kék kencébűl vegyen fiam *tanácsolja rögvest kéretlenül* - A csúzra igen jó, hónapra mán úgy fog koslatni, hogy ihaj!
3947. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-08 20:18:44
Üzenet elküldve: 2022-07-08 20:18:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*Aenae nyilván nem sértődött volna meg, ha a kancellár visszautasítja a meghívást, így meg azon gondolkodik, hogy felszolgáljanak-e a vacsora mellé Kagan-ökléből, vagy sem? Ha meg akarja fojtani Habrertust, akkor mégis kéne pár kupicával, de ma viszonylag jó a hangulata, úgyhogy nem lesz Kagan-ökle a vacsoraasztalon.*
- Engedelmeddel, elküldetnék a hintódért, hogy ne öszvérháton kelljen majd hazamenned vacsora után, kínálnálak hálószobával, de a vendégszobát a báró embere, Yeza foglalta el.
*Meggyőződése, hogy a kancellár szívesen megosztaná azt az ominózus hálószobát Yezával, de ugyanennek a fordítottjáról már nincsen meggyőződve, de biztos szórakoztató jelenet lenne, ahogyan megpróbálja meggyőzni arról, hogy éjszakára fogadja be, hogy ne kelljen már kocsikáznia.*
- Tanakodtam rajta, hogy mi is legyen, gyűrű, vagy érdemérem, de valahogy az érdemérem nem illik annyira hozzád, egy gyűrű diszkréten elegáns.
*Az a gyűrű például pont nem az, ami az ő nyakába függ, de annak megadja a diszkréciót az, hogy eltakarja a ruhája.*
- Hát, azt hiszem, hogy könnyebb elviselni valakit, aki nem kedvünkre való, ha az vagyonos. Ettől még kell az erős gyomor is.
*Elmorfondírozik ezen egy kicsit, anyja jut eszébe, ők valószínűleg azt írhatták bele a házassági szerződésbe, hogy kívülről tökéletesnek kell látszódjon az életük.*
- Nagyon ajánlom a bárónak, hogy megtiszteljen a jelenlétével.
*Halkan felnevet, mikor megjelenik a szolgálólány, Yanah, az ajtóban, hogy megkérdezze, kérnek-e valamit, akkor Aenae elküldi - ha a kancellárnak is mindene megvan -, hogy értesítse a bárót, hogy vacsoravendégük lesz, mármint Yezán kívül, mert úgy gondolja, hogy Yeza is az asztaluknál fogja elkölteni a vacsorát.*
*Aenae nyilván nem sértődött volna meg, ha a kancellár visszautasítja a meghívást, így meg azon gondolkodik, hogy felszolgáljanak-e a vacsora mellé Kagan-ökléből, vagy sem? Ha meg akarja fojtani Habrertust, akkor mégis kéne pár kupicával, de ma viszonylag jó a hangulata, úgyhogy nem lesz Kagan-ökle a vacsoraasztalon.*
- Engedelmeddel, elküldetnék a hintódért, hogy ne öszvérháton kelljen majd hazamenned vacsora után, kínálnálak hálószobával, de a vendégszobát a báró embere, Yeza foglalta el.
*Meggyőződése, hogy a kancellár szívesen megosztaná azt az ominózus hálószobát Yezával, de ugyanennek a fordítottjáról már nincsen meggyőződve, de biztos szórakoztató jelenet lenne, ahogyan megpróbálja meggyőzni arról, hogy éjszakára fogadja be, hogy ne kelljen már kocsikáznia.*
- Tanakodtam rajta, hogy mi is legyen, gyűrű, vagy érdemérem, de valahogy az érdemérem nem illik annyira hozzád, egy gyűrű diszkréten elegáns.
*Az a gyűrű például pont nem az, ami az ő nyakába függ, de annak megadja a diszkréciót az, hogy eltakarja a ruhája.*
- Hát, azt hiszem, hogy könnyebb elviselni valakit, aki nem kedvünkre való, ha az vagyonos. Ettől még kell az erős gyomor is.
*Elmorfondírozik ezen egy kicsit, anyja jut eszébe, ők valószínűleg azt írhatták bele a házassági szerződésbe, hogy kívülről tökéletesnek kell látszódjon az életük.*
- Nagyon ajánlom a bárónak, hogy megtiszteljen a jelenlétével.
*Halkan felnevet, mikor megjelenik a szolgálólány, Yanah, az ajtóban, hogy megkérdezze, kérnek-e valamit, akkor Aenae elküldi - ha a kancellárnak is mindene megvan -, hogy értesítse a bárót, hogy vacsoravendégük lesz, mármint Yezán kívül, mert úgy gondolja, hogy Yeza is az asztaluknál fogja elkölteni a vacsorát.*
3946. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-05 16:00:59
Üzenet elküldve: 2022-07-05 16:00:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*Biztos benne, hogy a Báró Úr nem a maga szórakoztatására alakította így az eseményeket, úgyhogy nem is igazán neheztel érte. Apróbb félreértés, ami velejárója az ügyvitelnek, amíg összeszoknak az új munkáltatóval.
Miután visszatér, még egy bocsánatkérést is kap, ami olykor még jogos esetben is elmarad. Értékeli a gesztust, így egy "nem tesz semmit" legyintéssel elintézettnek is könyveli a kis fiaskót.
Hellyel kínálják. Itt már egy kissé megkapaszkodik benne az aggodalom. Tapasztalatai szerint a nyájasság mögött mindig várakozik valami. Egy óhaj, egy szívesség... És nem is kell sokáig várni, míg Caldorcor tálalja a lényeget. Figyelmesen hallgatja, s ahogy a különös óvatossággal felvezetett kérés kezd kibontakozni, egyre jobban figyel. A Báró tapasztalt kufár lévén ritkán árul el olyasmit a testbeszédével, hangsúlyával, mimikájával, amit nem akar, de Yeza ilyen helyzetekben kiváltképp figyel társasága ilyesfajta jeleire.
~Személyes ügy...~
A vörös bizalmatlan, hiszen az ő fejében még mindig benne van a pakliban, hogy Caldorcor több hasznot lát továbbadni rajta, mint amennyit a Kereskedőháznál megtartva kinéz belőle. De az is lehet, hogy tényleg egy kiváló lehetőség ez most a számára. Ha lenne rá ideje, számolatlanul rántaná elő az újabb és újabb teóriákat, de igyekszik türelemre inteni magát, míg kiderül, miről is van szó.*
- Hallgatlak *bólint aprót. Lehet, hogy csak túlságosan megszokta Aztyan határozott, parancsoló feladatosztását, azért tűnik furcsának ez a kivárás. Caldorcor a munkaadója. Tulajdonképpen sokkal több annál, és az is lehet, hogy ez a csepp szünet szintén csak udvariasság, mely a választás lehetőségének díszletében tálalja az utasítást. Kiderül.
A pillanat, míg a folytatás érkezik, magával sodorja a gondolatot, hogy vajon ez a feladat hogyan simul majd össze az ígérettel, mely a következő napokra a Kancellár Úr segítségére rendelte.*
*Biztos benne, hogy a Báró Úr nem a maga szórakoztatására alakította így az eseményeket, úgyhogy nem is igazán neheztel érte. Apróbb félreértés, ami velejárója az ügyvitelnek, amíg összeszoknak az új munkáltatóval.
Miután visszatér, még egy bocsánatkérést is kap, ami olykor még jogos esetben is elmarad. Értékeli a gesztust, így egy "nem tesz semmit" legyintéssel elintézettnek is könyveli a kis fiaskót.
Hellyel kínálják. Itt már egy kissé megkapaszkodik benne az aggodalom. Tapasztalatai szerint a nyájasság mögött mindig várakozik valami. Egy óhaj, egy szívesség... És nem is kell sokáig várni, míg Caldorcor tálalja a lényeget. Figyelmesen hallgatja, s ahogy a különös óvatossággal felvezetett kérés kezd kibontakozni, egyre jobban figyel. A Báró tapasztalt kufár lévén ritkán árul el olyasmit a testbeszédével, hangsúlyával, mimikájával, amit nem akar, de Yeza ilyen helyzetekben kiváltképp figyel társasága ilyesfajta jeleire.
~Személyes ügy...~
A vörös bizalmatlan, hiszen az ő fejében még mindig benne van a pakliban, hogy Caldorcor több hasznot lát továbbadni rajta, mint amennyit a Kereskedőháznál megtartva kinéz belőle. De az is lehet, hogy tényleg egy kiváló lehetőség ez most a számára. Ha lenne rá ideje, számolatlanul rántaná elő az újabb és újabb teóriákat, de igyekszik türelemre inteni magát, míg kiderül, miről is van szó.*
- Hallgatlak *bólint aprót. Lehet, hogy csak túlságosan megszokta Aztyan határozott, parancsoló feladatosztását, azért tűnik furcsának ez a kivárás. Caldorcor a munkaadója. Tulajdonképpen sokkal több annál, és az is lehet, hogy ez a csepp szünet szintén csak udvariasság, mely a választás lehetőségének díszletében tálalja az utasítást. Kiderül.
A pillanat, míg a folytatás érkezik, magával sodorja a gondolatot, hogy vajon ez a feladat hogyan simul majd össze az ígérettel, mely a következő napokra a Kancellár Úr segítségére rendelte.*
3945. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-05 10:50:28
Üzenet elküldve: 2022-07-05 10:50:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*Mivel az igric úriember, elfordítja fejét, amikor Yeza átveszi a takarót és belecsavarja fedetlen testét. Pedig szívesen legeltetné sárga pillantását a párducszerű izomzattal bíró arányos testen. Ám azok az idők elmúltak már. Lám, a wegtoreni is öregszik, ha már ilyesmire is ad. Mégis létezik szerelem, ha ilyenekre képes rávenni.*
- Így lesz, így lesz. *Válaszolja a vörös szavaira, de nem tudja leplezni derűjét. Legközelebb kicsit hosszabban kéreti majd magához a lányt. Még a végén túl sokszor kiált farkast és Yeza akkor nem siet majd mezítelen is akár a segítségére, amikor szüksége volna rá. Amikor viszont már a vörös gyorsan elindul, hogy felvegyen valamit, megenged magának egy széles mosolyt és fejcsóválást.
Míg Yeza visszaér, az igric leül a kandallóval szemben álló egyik fotelbe és türelmesen vár.*
- Nem történt semmi és bocsánatod kérem. *Mondja őszinte megbánással, amiért ilyen ostoba módon elbánt a lánnyal. Be kell ismernie, a vörös nagyon nagy segítségére van és talán sokkal jobban kellene bánnia vele.*
- Kérlek, ülj le. *Mutat a másik, szabadon álló fotelre már sokkal komolyabb hangon, ami előrevetíti, hogy milyen dolgokról eshet szó. Ha a lány leült, belekezd.*
- Kérni szeretnék tőled valamit, valamit, ami nem tartozik a Kereskedőházhoz, viszont számomra nagyon fontos. *Mondja kissé visszafogott hangon.*
- Meg kellene keresned nekem valakit, akiről nagyon keveset tudok. *Mondja, direkt fogalmaz ködösen, mert tudni szeretné, számíthat-e ilyesmiben a lányra.*
*Mivel az igric úriember, elfordítja fejét, amikor Yeza átveszi a takarót és belecsavarja fedetlen testét. Pedig szívesen legeltetné sárga pillantását a párducszerű izomzattal bíró arányos testen. Ám azok az idők elmúltak már. Lám, a wegtoreni is öregszik, ha már ilyesmire is ad. Mégis létezik szerelem, ha ilyenekre képes rávenni.*
- Így lesz, így lesz. *Válaszolja a vörös szavaira, de nem tudja leplezni derűjét. Legközelebb kicsit hosszabban kéreti majd magához a lányt. Még a végén túl sokszor kiált farkast és Yeza akkor nem siet majd mezítelen is akár a segítségére, amikor szüksége volna rá. Amikor viszont már a vörös gyorsan elindul, hogy felvegyen valamit, megenged magának egy széles mosolyt és fejcsóválást.
Míg Yeza visszaér, az igric leül a kandallóval szemben álló egyik fotelbe és türelmesen vár.*
- Nem történt semmi és bocsánatod kérem. *Mondja őszinte megbánással, amiért ilyen ostoba módon elbánt a lánnyal. Be kell ismernie, a vörös nagyon nagy segítségére van és talán sokkal jobban kellene bánnia vele.*
- Kérlek, ülj le. *Mutat a másik, szabadon álló fotelre már sokkal komolyabb hangon, ami előrevetíti, hogy milyen dolgokról eshet szó. Ha a lány leült, belekezd.*
- Kérni szeretnék tőled valamit, valamit, ami nem tartozik a Kereskedőházhoz, viszont számomra nagyon fontos. *Mondja kissé visszafogott hangon.*
- Meg kellene keresned nekem valakit, akiről nagyon keveset tudok. *Mondja, direkt fogalmaz ködösen, mert tudni szeretné, számíthat-e ilyesmiben a lányra.*
3944. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-07-05 09:37:26
Üzenet elküldve: 2022-07-05 09:37:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*Hubi természetesen megtehette volna, hogy valami kifogással kimenti magát a meghívás alól. De mit lehet tudni, hátha sértésként venné ezt Aenae. Hogy a kancellár már nem is alacsonyodik le odáig, hogy asztalukhoz üljön. Hát kell neki egy ilyen apróság miatti sértődés? Meg aztán éhes is. Tehát nyájasan és hálásan mosolyog amikor Aenae biztosítja, hogy lesz minden a vacsorán, majd kissé csodálkozva figyeli ahogy a lány eltipeg.*
- A mai fiatalság nem normális...
*Ezt már akkor morogja az orra alá amikor már csak ő hallhatja. Aztán nyel egyet, mert éhségénél már csak szomja nagyobb. Szerencsére hamar érkezik a frissítő, Hubi pedig a tőle megszokott udvariassággal mond köszönetet érte a szolgálónak. Nem sejtvén, hogy mézesmázos kedvességétől legtöbbeket kiráz a hideg. Hiába, ezen a vidéken kevesek fogékonyak a kifinomult modorra. Így Aenae már a bort kortyolgató, kényelmesen ejtőző kancellárhoz tér vissza, aki kihasználta az időt és ültében nézelődött a kúria körül. Tulajdonképpen egészen kedves vidék. Szinte túl jó a tulajdonosának. Hubi merő rosszindulatból választotta a birtok ezen részét a báró részére, de úgy, hogy a területet csak papírokról ismerte. Emiatt most kicsit bosszankodik, amit Aenae érkezése szakít félbe.*
- Hát ez... *áll fel amikor megkapja az ajándékot és elragadtatott arckifejezéssel forgatja ujjai között a gyűrűt* Ez... ~Ez egy vásári bóvli. Hát így állunk!~ Ez gyönyörű! Igazán megtisztelsz. Nem is tudom, hogy méltó vagyok-e rá?
*Felpróbálja ép keze gyűrűsujjára és nincs olyan szerencséje, hogy ne passzoljon rá.*
- Nagyon köszönöm!
*Ez már szól a papirosnak, írószernek is és nekilát újrafogalmazni az írást.*
- Tudtommal nem. *néz fel somolyogva Aenae megrökönyödésére* Noha Diteasco úr sokkal idősebb volt a korabeli feljegyzések szerint igen szemrevaló feleségénél és különösebben megnyerő külsejű férfi sem volt, továbbá - ha hinni lehet a fennmaradt beszámolóknak - intellektusával, humorával vagy finom ízlésével sem tűnt ki a nagy tömegből, de rendkívül vagyonosnak számított.
*Elmosolyodik és tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- Pirtianes-ben van egy mondás, amit rendszerint a mélységiek ősi nyelvén idéznek azok is, akik egyébként már nem beszélik azt. Hevenyészett fordításban annyit tesz, hogy valamit valamiért. De bizonyos vagyok benne, hogy a ti esetetekben e mondásnak nincs létjogosultsága.
*Miután végzett az írással, átnyújtja Aenae-nek a lapot, hogy olvassa át.*
- Reménykedhetem, hogy a báró úr őméltósága is megtisztel jelenlétével a vacsoránál?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.05 09:39:24
*Hubi természetesen megtehette volna, hogy valami kifogással kimenti magát a meghívás alól. De mit lehet tudni, hátha sértésként venné ezt Aenae. Hogy a kancellár már nem is alacsonyodik le odáig, hogy asztalukhoz üljön. Hát kell neki egy ilyen apróság miatti sértődés? Meg aztán éhes is. Tehát nyájasan és hálásan mosolyog amikor Aenae biztosítja, hogy lesz minden a vacsorán, majd kissé csodálkozva figyeli ahogy a lány eltipeg.*
- A mai fiatalság nem normális...
*Ezt már akkor morogja az orra alá amikor már csak ő hallhatja. Aztán nyel egyet, mert éhségénél már csak szomja nagyobb. Szerencsére hamar érkezik a frissítő, Hubi pedig a tőle megszokott udvariassággal mond köszönetet érte a szolgálónak. Nem sejtvén, hogy mézesmázos kedvességétől legtöbbeket kiráz a hideg. Hiába, ezen a vidéken kevesek fogékonyak a kifinomult modorra. Így Aenae már a bort kortyolgató, kényelmesen ejtőző kancellárhoz tér vissza, aki kihasználta az időt és ültében nézelődött a kúria körül. Tulajdonképpen egészen kedves vidék. Szinte túl jó a tulajdonosának. Hubi merő rosszindulatból választotta a birtok ezen részét a báró részére, de úgy, hogy a területet csak papírokról ismerte. Emiatt most kicsit bosszankodik, amit Aenae érkezése szakít félbe.*
- Hát ez... *áll fel amikor megkapja az ajándékot és elragadtatott arckifejezéssel forgatja ujjai között a gyűrűt* Ez... ~Ez egy vásári bóvli. Hát így állunk!~ Ez gyönyörű! Igazán megtisztelsz. Nem is tudom, hogy méltó vagyok-e rá?
*Felpróbálja ép keze gyűrűsujjára és nincs olyan szerencséje, hogy ne passzoljon rá.*
- Nagyon köszönöm!
*Ez már szól a papirosnak, írószernek is és nekilát újrafogalmazni az írást.*
- Tudtommal nem. *néz fel somolyogva Aenae megrökönyödésére* Noha Diteasco úr sokkal idősebb volt a korabeli feljegyzések szerint igen szemrevaló feleségénél és különösebben megnyerő külsejű férfi sem volt, továbbá - ha hinni lehet a fennmaradt beszámolóknak - intellektusával, humorával vagy finom ízlésével sem tűnt ki a nagy tömegből, de rendkívül vagyonosnak számított.
*Elmosolyodik és tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- Pirtianes-ben van egy mondás, amit rendszerint a mélységiek ősi nyelvén idéznek azok is, akik egyébként már nem beszélik azt. Hevenyészett fordításban annyit tesz, hogy valamit valamiért. De bizonyos vagyok benne, hogy a ti esetetekben e mondásnak nincs létjogosultsága.
*Miután végzett az írással, átnyújtja Aenae-nek a lapot, hogy olvassa át.*
- Reménykedhetem, hogy a báró úr őméltósága is megtisztel jelenlétével a vacsoránál?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.05 09:39:24
3943. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-06-30 17:38:28
Üzenet elküldve: 2022-06-30 17:38:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyanya//
*Olyan érdekes reggel ez a mai, legalábbis ahogy Rorkir beleszagol a levegőbe érzi. Talán a barbárok szokása ez, hogy mindenféle túlvilági, szellemek által vezérelt fonalakat vélnek felfedezni a világunk ködös fátylán keresztül. Akárhogy is, a dereka iszonyatosan fáj. Azért is jött a piacra, hogy valami kenceficét, vagy gyógyfüvet találjon, vagy igazából bármit ami enyhítené hogy így elfeküdte. Talán rosszul vágta a fát, vagy túl nagyot emelt, vagy azt hitte húsz évvel fiatalabb. Azért az látszik rajta, hogy ott dörzsölgeti ahol fáj, meg támaszkodik is, és eléggé elveszettnek tűnik, már ami a kora reggeli gyógyfüvesek portékáit illeti, mert hogy valószínűleg valami teljesen másra használatos bogyót nézeget, ami vagy hashajtó hatású, vagy egyenesen mérgező az emberre. Jó nagyot is sóhajt hozzá. ~Hogy ilyenkor nincs itt Rheia, hogy segítsen. Vajon merre lehet? Régen nem hallottam felőle. Talán meg kellene látogatnom.~*
//Nyanya//
*Olyan érdekes reggel ez a mai, legalábbis ahogy Rorkir beleszagol a levegőbe érzi. Talán a barbárok szokása ez, hogy mindenféle túlvilági, szellemek által vezérelt fonalakat vélnek felfedezni a világunk ködös fátylán keresztül. Akárhogy is, a dereka iszonyatosan fáj. Azért is jött a piacra, hogy valami kenceficét, vagy gyógyfüvet találjon, vagy igazából bármit ami enyhítené hogy így elfeküdte. Talán rosszul vágta a fát, vagy túl nagyot emelt, vagy azt hitte húsz évvel fiatalabb. Azért az látszik rajta, hogy ott dörzsölgeti ahol fáj, meg támaszkodik is, és eléggé elveszettnek tűnik, már ami a kora reggeli gyógyfüvesek portékáit illeti, mert hogy valószínűleg valami teljesen másra használatos bogyót nézeget, ami vagy hashajtó hatású, vagy egyenesen mérgező az emberre. Jó nagyot is sóhajt hozzá. ~Hogy ilyenkor nincs itt Rheia, hogy segítsen. Vajon merre lehet? Régen nem hallottam felőle. Talán meg kellene látogatnom.~*
3942. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-06-29 21:34:31
Üzenet elküldve: 2022-06-29 21:34:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*Kicsit remélte, hogy a kancellár visszautasítja a meghívást. Akkor csak könnyeden pá-t int neki, aztán elmenekül az első, útjába eső mosdótál irányába és szentül megfogadja, hogy ha legközelebb nyilvános nyalifalira támadna kedve, akkor utána rögtön megmosakszik. Mival azonban Habrertus nem utasítja vissza, így azon kell gondolkodnia, hogy a legrövidebb úton tipegjen-e be, vagy inkább elrohanjon abban reménykedve, hogy gyorsabb, mint a gravitáció. Míg a férfi mindenféle felesleges információval traktálja, addig pont van arra ideje, hogy mindezt végiggondolja.*
- Persze, lesz bor. Szólok a konyhán, hogy lesz még egy fő vacsorára és hozok papírt is.
*Csak ezután áll fel, érzi, hogy rossz döntés volt, amit eddig szorosan összeszorított combokkal tartott, az most lecsorog. Arca rezzenéstelen, de azért sietősre fogja és mozgásában valóban van valami furcsa. Pár percet van csak távol, ezalatt megejti a mosakodást, alsóneműt húz, szól a konyhán a vendégről, kéri a bort, hozza a papírt, a tollat, a tintát és a bizsut is.
A bor előbb megérkezik, mint ő maga, szóval Habrertus szürcsölheti azt, mikor érkezik Aenae az eszközökkel, meg a zsuzsuval.*
- Először is. Ez az apróság.
*Odaadja a mithrillgyűrűt, amin emlékfelirat is van, meg minden, ami kell egy effajta plecsnihez. Nem biztos abban, hogy a kancellár úr elégedett lesz ezzel, de végül is, miért érdekelné, hogy elégedetlen? Jelenleg lényegtelen.*
- Egek.
*Kissé megrökönyödik a példán, valamiért a hátát borotváló Kagan jut eszébe. Illetve, hogy próbálja leborotválni, de aztán inkább úgy dönt, hogy olvasztott cukrot önt rá, és azt tépkedi le.*
- Elváltak végül?
*Felveszi a földről a rajztáblát, hogy a kancellár újra tudja fogalmazni a szerződést, kihagyva belőle a kifogásolt részeket.*
- Nekem szerencsére nem kell a báró hátszőre miatt aggódni.
*Ezt meglehetősen vidoran mondja, ajkai körül bujkál a mosoly.*
*Kicsit remélte, hogy a kancellár visszautasítja a meghívást. Akkor csak könnyeden pá-t int neki, aztán elmenekül az első, útjába eső mosdótál irányába és szentül megfogadja, hogy ha legközelebb nyilvános nyalifalira támadna kedve, akkor utána rögtön megmosakszik. Mival azonban Habrertus nem utasítja vissza, így azon kell gondolkodnia, hogy a legrövidebb úton tipegjen-e be, vagy inkább elrohanjon abban reménykedve, hogy gyorsabb, mint a gravitáció. Míg a férfi mindenféle felesleges információval traktálja, addig pont van arra ideje, hogy mindezt végiggondolja.*
- Persze, lesz bor. Szólok a konyhán, hogy lesz még egy fő vacsorára és hozok papírt is.
*Csak ezután áll fel, érzi, hogy rossz döntés volt, amit eddig szorosan összeszorított combokkal tartott, az most lecsorog. Arca rezzenéstelen, de azért sietősre fogja és mozgásában valóban van valami furcsa. Pár percet van csak távol, ezalatt megejti a mosakodást, alsóneműt húz, szól a konyhán a vendégről, kéri a bort, hozza a papírt, a tollat, a tintát és a bizsut is.
A bor előbb megérkezik, mint ő maga, szóval Habrertus szürcsölheti azt, mikor érkezik Aenae az eszközökkel, meg a zsuzsuval.*
- Először is. Ez az apróság.
*Odaadja a mithrillgyűrűt, amin emlékfelirat is van, meg minden, ami kell egy effajta plecsnihez. Nem biztos abban, hogy a kancellár úr elégedett lesz ezzel, de végül is, miért érdekelné, hogy elégedetlen? Jelenleg lényegtelen.*
- Egek.
*Kissé megrökönyödik a példán, valamiért a hátát borotváló Kagan jut eszébe. Illetve, hogy próbálja leborotválni, de aztán inkább úgy dönt, hogy olvasztott cukrot önt rá, és azt tépkedi le.*
- Elváltak végül?
*Felveszi a földről a rajztáblát, hogy a kancellár újra tudja fogalmazni a szerződést, kihagyva belőle a kifogásolt részeket.*
- Nekem szerencsére nem kell a báró hátszőre miatt aggódni.
*Ezt meglehetősen vidoran mondja, ajkai körül bujkál a mosoly.*
3941. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-06-29 20:25:09
Üzenet elküldve: 2022-06-29 20:25:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
*Aenae alighanem félreértette. Persze ez nem meglepő, hiszen muszáj volt úgy fogalmaznia. Nem annyira szabadkozás, elnézés kérése akart lenni ez, mintsem saját maga korholása. Ugyan tévedni emberi dolog, de ő nem csupán a Vashegy kancellárja, de kétségkívül az egyik legnagyobb tudósa napjainknak. Ha ugyan nem a legnagyobb. Így ilyen csacska tévedés is csak úgy fogadható el, ha erre nem derül fény. Főleg nem ilyen ostoba módon.*
- Lekötelezően kedves vagy, hálásan köszönöm. Megvallom, az én koromban már nem szívderítő dolog még ily kis távon sem a felesleges utazás.
*Ha Aenae nem is mondta ki, Hubira lehet számítani. Nem arról van szó, hogy önironikus módon utalna a korára, csupán ez egy kényelmes kifogás. Főleg úgy, hogy a csitri már feladta a labdát, amit a jó kancellár nem is habozik lecsapni. Aztán előhúz egy csipkével gazdagon kivert keszkenőt és megtörli vele gyöngyöző homlokát. Egyesek ezt a kis textilt kifejezetten nőiesnek találnák, de Hubi soha nem alacsonyodna le odáig, hogy ilyen bárdolatlan alakokkal folytasson eszmecserét a kifinomult eleganciáról.*
- Ráadásul ez a hirtelen jött és szokatlan hőség is váratlan és megterhelő azok számára, akik már maguk mögött hagyták az ifjúságuk. Épp az elmúlt hatokban került kezembe egy kiváló lihanceh-i természettudós munkája, aki majd' kétszáz esztendőn keresztül napi rendszerességgel tanulmányozta az időjárást és vezetett részletes naplót róla. A vulkánok hava ugyan mindig is forrónak számított, de ilyen időről még Thefir mesternél sem olvastam.
*Elteszi a kendőt és elmosolyodik.*
- No de nem szeretnélek terhelni felesleges ismeretekkel.
*Kicsit zavartan, kicsit furcsálón, de a lehetőségek szerint nem tolakodón vet egy pillantást a lányra. Valahogy... olyan furcsa. Nem a modora, az kifejezetten kellemes. Meglepően az. Az arca sem más, mint egyébként... megvan! A testtartása. Szinte vigyázzállásban áll, mint a jól képzett katonák, szorosan összezárt lábakkal. És amikor lép egyet- kettőt, akkor is úgy teszi, hogy alig mozdulnak el egymás mellől.*
- Ez... *vet még egy pillantást a térdek felé, amik mintha összenőttek volna* Ez rendkívül kedves tőled! Ha egy szolgáló hozna nekem egy kis könnyű bort, jó pincehidegen...
*Hubinak már a gondolattól is szájpadlásához ragad a nyelve és nyel egy nagyot. Aenae peidog tovább tipródna, mint a tojó galamb. A kancellárt most már nagyon érdekli a különös jelenség oka, de semmi formája nem lenne csak úgy rákérdezni. Ráadásul - bár ezt nem szándékosan teszi, hogy kitoljon a lánnyal - le sem ül addig, amíg Aenae nem teszi.*
- Nos... *vesz egy nagy levegőt és szinte sajnálja, hogy Aenae szóba hozta a frissítőt. Addig egészen jól megvolt, de azóta mintha szomjan akarna halni.*
- Elméleti szinten gyakorlatilag bármit bele lehet foglalni a házassági szerződésbe amiben a felek... *köhint egyet* úgy értem, a házastársak megegyeznek. Példaként említhetem Diteasco Gomimon, az egy emberöltővel ezelőtt élt artheniori nemesembert aki a város életére akkoriban döntő befolyással bírt. Nejével, Aruna asszonnyal papírra vettettek ilyen szerződést ami kikötötte a feleség számára, hogy milyen kártérítést köteles fizetni a férje az ő számára, ha a válásra azért kerül sor, mert az ura elmulasztja borotváltatni a hátát.
*Bocsánatkérőn elmosolyodik.*
- Lejegyzett korabeli pletykák szerint Diteasco úr rendkívül szőrös testű férfiú volt. Megbocsáss a profán példáért, csupán azt kívántam érzékeltetni vele, hogy tulajdonképpen minden elképzelhető és szinte elképzelhetetlen helyzetre is fel lehet így készülni.
*Most pedig jöhetne már a bor. Olyan szomjas, hogy csak ímmel-ámmal van kedve néha Aenae pucér lábikrájában gyönyörködni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.29 20:29:05
*Aenae alighanem félreértette. Persze ez nem meglepő, hiszen muszáj volt úgy fogalmaznia. Nem annyira szabadkozás, elnézés kérése akart lenni ez, mintsem saját maga korholása. Ugyan tévedni emberi dolog, de ő nem csupán a Vashegy kancellárja, de kétségkívül az egyik legnagyobb tudósa napjainknak. Ha ugyan nem a legnagyobb. Így ilyen csacska tévedés is csak úgy fogadható el, ha erre nem derül fény. Főleg nem ilyen ostoba módon.*
- Lekötelezően kedves vagy, hálásan köszönöm. Megvallom, az én koromban már nem szívderítő dolog még ily kis távon sem a felesleges utazás.
*Ha Aenae nem is mondta ki, Hubira lehet számítani. Nem arról van szó, hogy önironikus módon utalna a korára, csupán ez egy kényelmes kifogás. Főleg úgy, hogy a csitri már feladta a labdát, amit a jó kancellár nem is habozik lecsapni. Aztán előhúz egy csipkével gazdagon kivert keszkenőt és megtörli vele gyöngyöző homlokát. Egyesek ezt a kis textilt kifejezetten nőiesnek találnák, de Hubi soha nem alacsonyodna le odáig, hogy ilyen bárdolatlan alakokkal folytasson eszmecserét a kifinomult eleganciáról.*
- Ráadásul ez a hirtelen jött és szokatlan hőség is váratlan és megterhelő azok számára, akik már maguk mögött hagyták az ifjúságuk. Épp az elmúlt hatokban került kezembe egy kiváló lihanceh-i természettudós munkája, aki majd' kétszáz esztendőn keresztül napi rendszerességgel tanulmányozta az időjárást és vezetett részletes naplót róla. A vulkánok hava ugyan mindig is forrónak számított, de ilyen időről még Thefir mesternél sem olvastam.
*Elteszi a kendőt és elmosolyodik.*
- No de nem szeretnélek terhelni felesleges ismeretekkel.
*Kicsit zavartan, kicsit furcsálón, de a lehetőségek szerint nem tolakodón vet egy pillantást a lányra. Valahogy... olyan furcsa. Nem a modora, az kifejezetten kellemes. Meglepően az. Az arca sem más, mint egyébként... megvan! A testtartása. Szinte vigyázzállásban áll, mint a jól képzett katonák, szorosan összezárt lábakkal. És amikor lép egyet- kettőt, akkor is úgy teszi, hogy alig mozdulnak el egymás mellől.*
- Ez... *vet még egy pillantást a térdek felé, amik mintha összenőttek volna* Ez rendkívül kedves tőled! Ha egy szolgáló hozna nekem egy kis könnyű bort, jó pincehidegen...
*Hubinak már a gondolattól is szájpadlásához ragad a nyelve és nyel egy nagyot. Aenae peidog tovább tipródna, mint a tojó galamb. A kancellárt most már nagyon érdekli a különös jelenség oka, de semmi formája nem lenne csak úgy rákérdezni. Ráadásul - bár ezt nem szándékosan teszi, hogy kitoljon a lánnyal - le sem ül addig, amíg Aenae nem teszi.*
- Nos... *vesz egy nagy levegőt és szinte sajnálja, hogy Aenae szóba hozta a frissítőt. Addig egészen jól megvolt, de azóta mintha szomjan akarna halni.*
- Elméleti szinten gyakorlatilag bármit bele lehet foglalni a házassági szerződésbe amiben a felek... *köhint egyet* úgy értem, a házastársak megegyeznek. Példaként említhetem Diteasco Gomimon, az egy emberöltővel ezelőtt élt artheniori nemesembert aki a város életére akkoriban döntő befolyással bírt. Nejével, Aruna asszonnyal papírra vettettek ilyen szerződést ami kikötötte a feleség számára, hogy milyen kártérítést köteles fizetni a férje az ő számára, ha a válásra azért kerül sor, mert az ura elmulasztja borotváltatni a hátát.
*Bocsánatkérőn elmosolyodik.*
- Lejegyzett korabeli pletykák szerint Diteasco úr rendkívül szőrös testű férfiú volt. Megbocsáss a profán példáért, csupán azt kívántam érzékeltetni vele, hogy tulajdonképpen minden elképzelhető és szinte elképzelhetetlen helyzetre is fel lehet így készülni.
*Most pedig jöhetne már a bor. Olyan szomjas, hogy csak ímmel-ámmal van kedve néha Aenae pucér lábikrájában gyönyörködni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.29 20:29:05
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344