Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 200 (3981. - 4000. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4000. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-18 22:31:50
Üzenet elküldve: 2022-09-18 22:31:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Ugyanazzal a meglepettséggel torpan meg, ahogy Krestvir felé fordul, bár nem tudja mire vélni egyelőre. Hamar kikristályosodik a dolog, hogy kicsit félreértették egymást.*
-Oh.. Rendben.
*Egyébként nem vált volna nehezére ez az eshetőség sem, bár most jobban belegondolva fogalma sincs hogy a "tisztálkodás" mit foglal magában, talán a hajkoronaápolást is, ami köztudottan rengeteg idő a hölgyeknek, legalábbis ő így tapasztalta. Szóval érthető.*
-Igen van egy szobám, bár túl sok időt nem töltöttem el még benne.
*Halványan mosolyog, s eszébe jut hogy milyen szépen rügyeztette körbe az élettelen fabútorokat korábban. Egész kellemes lesz neki visszatérni a nyugodt kis zugába.*
-Akkor majd szólj, nyitva hagyom az ajtóm.
*Azzal óvatos meghajlással el is válik a nőtől és a szobájába megy. Lepakolja néhány holmiját, rendezkedik a kicsit. Kinyitja az ablakokat hogy jó hűvös legyen a levegő bent, úgy tud csak jót aludni. Mire éppen odáig ér, hogy túlságosan elkényelmesedjen az ágyán, ahová leült egy kicsit elmélkedni Krestvir történetén és a bajtársukon meghallja a szót. ~Egész gyors volt.~ Gondolja magában és elindul a hang irányába.*
-Jól esett?
*Kérdezi miután koppant párat az ajtón, hisz csak úgy mégsem szeretne berontani hiába hívták. Csak egy pillanatra néz végig a lányon meg az ezüstköpenyén, ami most is mint mindig egy pillanatra elbűvöli őt. Aztán csak megmosolyogja a szépen mívelt hajat amit észrevesz, végtére is mégis csak igaza volt! Készségesen beljebb lép, hogy becsukhassa a másik az ajtót, majd kíváncsian figyel hogy mit is szeretne neki mutatni Krestvir. Rajta egyébként ugyanaz a ruha van, mint amiben eddig volt, talán csak egy réteget öltözött le, végtére is itt nem éri őket annyira a szél, de az aranyozott kék palást szépen öleli körbe a testét.*
-Igazán szép szőnyeg.
*Mondja, és nem tudja hogy csak azért mutatja meg neki, mert büszke rá hogy ilyen szép dísztárgyat kapott, vagy csak viszonzásképp, hogy Valuryen is megmutatta neki amit a Tündérakadályversenyen nyert. Aztán a szeme egészen elkerekedik és valami furcsa, kíváncsi izzást vehet észre benne Krestvir ha éppen a férfire nézne.*
-Vajon hová.. vezet?
*Suttogja szinte magának, de igazából könnyen hallható, csak egy pillanatra tekint a lányra, és rögtön vissza a különös ajtóra. Óvatosan lép párat közelebb, hogy amint Krestvir felnyitja az ajtót, ő maga is bepillanthasson.*
-Biztos megevett volna a kíváncsiság ha eddig várok vele!
*És a szája szinte fültől fülig ér, ahogy a számára teljesen ismeretlen de mégis olyan varázslatos és legfőképp titokzatos ismeretlenbe vész a tekintete.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Ugyanazzal a meglepettséggel torpan meg, ahogy Krestvir felé fordul, bár nem tudja mire vélni egyelőre. Hamar kikristályosodik a dolog, hogy kicsit félreértették egymást.*
-Oh.. Rendben.
*Egyébként nem vált volna nehezére ez az eshetőség sem, bár most jobban belegondolva fogalma sincs hogy a "tisztálkodás" mit foglal magában, talán a hajkoronaápolást is, ami köztudottan rengeteg idő a hölgyeknek, legalábbis ő így tapasztalta. Szóval érthető.*
-Igen van egy szobám, bár túl sok időt nem töltöttem el még benne.
*Halványan mosolyog, s eszébe jut hogy milyen szépen rügyeztette körbe az élettelen fabútorokat korábban. Egész kellemes lesz neki visszatérni a nyugodt kis zugába.*
-Akkor majd szólj, nyitva hagyom az ajtóm.
*Azzal óvatos meghajlással el is válik a nőtől és a szobájába megy. Lepakolja néhány holmiját, rendezkedik a kicsit. Kinyitja az ablakokat hogy jó hűvös legyen a levegő bent, úgy tud csak jót aludni. Mire éppen odáig ér, hogy túlságosan elkényelmesedjen az ágyán, ahová leült egy kicsit elmélkedni Krestvir történetén és a bajtársukon meghallja a szót. ~Egész gyors volt.~ Gondolja magában és elindul a hang irányába.*
-Jól esett?
*Kérdezi miután koppant párat az ajtón, hisz csak úgy mégsem szeretne berontani hiába hívták. Csak egy pillanatra néz végig a lányon meg az ezüstköpenyén, ami most is mint mindig egy pillanatra elbűvöli őt. Aztán csak megmosolyogja a szépen mívelt hajat amit észrevesz, végtére is mégis csak igaza volt! Készségesen beljebb lép, hogy becsukhassa a másik az ajtót, majd kíváncsian figyel hogy mit is szeretne neki mutatni Krestvir. Rajta egyébként ugyanaz a ruha van, mint amiben eddig volt, talán csak egy réteget öltözött le, végtére is itt nem éri őket annyira a szél, de az aranyozott kék palást szépen öleli körbe a testét.*
-Igazán szép szőnyeg.
*Mondja, és nem tudja hogy csak azért mutatja meg neki, mert büszke rá hogy ilyen szép dísztárgyat kapott, vagy csak viszonzásképp, hogy Valuryen is megmutatta neki amit a Tündérakadályversenyen nyert. Aztán a szeme egészen elkerekedik és valami furcsa, kíváncsi izzást vehet észre benne Krestvir ha éppen a férfire nézne.*
-Vajon hová.. vezet?
*Suttogja szinte magának, de igazából könnyen hallható, csak egy pillanatra tekint a lányra, és rögtön vissza a különös ajtóra. Óvatosan lép párat közelebb, hogy amint Krestvir felnyitja az ajtót, ő maga is bepillanthasson.*
-Biztos megevett volna a kíváncsiság ha eddig várok vele!
*És a szája szinte fültől fülig ér, ahogy a számára teljesen ismeretlen de mégis olyan varázslatos és legfőképp titokzatos ismeretlenbe vész a tekintete.*
3999. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-14 22:13:16
Üzenet elküldve: 2022-09-14 22:13:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Soha nem találkozott még olyan fajtársával, aki már első látásra is ennyire ellenszenves lett volna neki, mint az itteni, almát rágcsáló példány. Valahol a tudata mélyén el is jut hozzá a kellemetlen megjegyzés önnön nevetségességéről, de eme adott pillanatban a gúnyolódó őr megússza a riposztot, a lány számára ugyanis létezni is megszűnik, ahogy a másik férfi minden érzékét rabul ejti. Nem félelemből bámulja őt ennyire, a férfi arcán lévő hegeket szinte észre sem veszi, bőven elég ideje volt már hozzászokni az effajta látványhoz. Rémületének kiváltó oka sokkal inkább a gondolat, hogy az elmúlt évtized sanyargató gyásza végleg felemészteni látszik elméjét, s talán épp e látomással rúg még egy utolsót belé. Hiszen hogyan is láthatná máskülönben itt, éppen ebben a kapuban, ahova, és éppen ebben a pillanatban, amikor a véletlen folytán erre tévedt.
Észreveszi az értetlenséget a férfi arcán, és szívesen le is rázná magáról a zavart ijedelmet, hogy átengedve magát a képzelgésnek - mert ez minden bizonnyal csak az lehet - a nyakába borulhasson, ám a józanítás terhét átveszi az az alattomos botocska, melynek jóvoltából a földön köt ki. Egy szemrebbenésnyi időt enged csak amolyan mellékes gondolatoknak, hogy az utóbbi hatokban gyanúsan sokszor esik újabban hanyatt, illetve hogy a ruhái többségén lassan az alapos mosás sem fog segíteni - ám ezeket hamar száműzi, hogy minden figyelmét a felé közeledő alaknak szentelhesse. Végig nézi, ahogy a férfi összeszedegeti elhagyott holmijait, bár ő egy cseppet sem hiányolja most őket. Egy nyugtázó pillantást vet csak a lábbelikre és a köpenyre, ahogy azok megérkeznek a kezei elé, majd tekintetét újra, sürgetőn, vágyakozva emeli fel. Némileg azonban megütközik a neki szegezett kérdéseken. Igaz, meg kell hagynia, hogy a szavak furcsán idegenül csengő hangon jutnak el füleibe, de ennyi év távlatból talán csak megkopott az emlékük... Hogy ismerik-e egymást valahonnan? Ezt jól értette?*
-Nem ismersz meg?
*Kérdez vissza reménykedő, de elhaló hangon, miközben még feljebb tolja magát karjaival, és közelebb húzódik a férfihoz. Szemeivel az ő szemeit fürkészi, a felismerés szikráját keresve bennük.*
-Én vagyok az... *még közelebb törlekedik* -Tina.
*Nem tudja, miért nem tört még meg a férfi tekintete, de eljutott arra a pontra, hogy már nem bírja tovább. A szíve a torkában dobog már, és nem tudja elviselni, ha tizenhárom év után még egy másodpercet ezzel a kínzó várakozással kell töltenie. Felemeli egyik kezét, hogy megérintse, megfogja vele a férfiét, és - hacsak a másik el nem löki magától - egy hirtelen, de annál határozottabb mozdulattal emelkedik feljebb, hogy ajkaival keresse meg az ő ajkait.*
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Soha nem találkozott még olyan fajtársával, aki már első látásra is ennyire ellenszenves lett volna neki, mint az itteni, almát rágcsáló példány. Valahol a tudata mélyén el is jut hozzá a kellemetlen megjegyzés önnön nevetségességéről, de eme adott pillanatban a gúnyolódó őr megússza a riposztot, a lány számára ugyanis létezni is megszűnik, ahogy a másik férfi minden érzékét rabul ejti. Nem félelemből bámulja őt ennyire, a férfi arcán lévő hegeket szinte észre sem veszi, bőven elég ideje volt már hozzászokni az effajta látványhoz. Rémületének kiváltó oka sokkal inkább a gondolat, hogy az elmúlt évtized sanyargató gyásza végleg felemészteni látszik elméjét, s talán épp e látomással rúg még egy utolsót belé. Hiszen hogyan is láthatná máskülönben itt, éppen ebben a kapuban, ahova, és éppen ebben a pillanatban, amikor a véletlen folytán erre tévedt.
Észreveszi az értetlenséget a férfi arcán, és szívesen le is rázná magáról a zavart ijedelmet, hogy átengedve magát a képzelgésnek - mert ez minden bizonnyal csak az lehet - a nyakába borulhasson, ám a józanítás terhét átveszi az az alattomos botocska, melynek jóvoltából a földön köt ki. Egy szemrebbenésnyi időt enged csak amolyan mellékes gondolatoknak, hogy az utóbbi hatokban gyanúsan sokszor esik újabban hanyatt, illetve hogy a ruhái többségén lassan az alapos mosás sem fog segíteni - ám ezeket hamar száműzi, hogy minden figyelmét a felé közeledő alaknak szentelhesse. Végig nézi, ahogy a férfi összeszedegeti elhagyott holmijait, bár ő egy cseppet sem hiányolja most őket. Egy nyugtázó pillantást vet csak a lábbelikre és a köpenyre, ahogy azok megérkeznek a kezei elé, majd tekintetét újra, sürgetőn, vágyakozva emeli fel. Némileg azonban megütközik a neki szegezett kérdéseken. Igaz, meg kell hagynia, hogy a szavak furcsán idegenül csengő hangon jutnak el füleibe, de ennyi év távlatból talán csak megkopott az emlékük... Hogy ismerik-e egymást valahonnan? Ezt jól értette?*
-Nem ismersz meg?
*Kérdez vissza reménykedő, de elhaló hangon, miközben még feljebb tolja magát karjaival, és közelebb húzódik a férfihoz. Szemeivel az ő szemeit fürkészi, a felismerés szikráját keresve bennük.*
-Én vagyok az... *még közelebb törlekedik* -Tina.
*Nem tudja, miért nem tört még meg a férfi tekintete, de eljutott arra a pontra, hogy már nem bírja tovább. A szíve a torkában dobog már, és nem tudja elviselni, ha tizenhárom év után még egy másodpercet ezzel a kínzó várakozással kell töltenie. Felemeli egyik kezét, hogy megérintse, megfogja vele a férfiét, és - hacsak a másik el nem löki magától - egy hirtelen, de annál határozottabb mozdulattal emelkedik feljebb, hogy ajkaival keresse meg az ő ajkait.*
3998. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-14 09:34:16
Üzenet elküldve: 2022-09-14 09:34:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Még hallja az őr megjegyzését, amit a hangjából ítélve nagyon kaján vigyorral a képén mondhat, miszerint Laor nem is említette, hogy komédiásokat várnak.*
- Hallgass már! *veti hátra, amire egy kurta vihogás a válasz. Bár azt el kell ismernie, hogy valóban nem mindennapi az érkező reakciója a fogadtatásra. Amikor a lány kimeredt szemekkel meredt rá és hátrálni kezdett, csodálkozó értetlenséggel figyelte a jelenetet. Azzal tisztában van, hogy nem az a kifejezett szépfiú és a képét tarkító hegek is bizalmatlanságot kelthetnek egyesekben, de ez mégis meglepi. Az elftől érkező két szavas furcsa válaszra már mondaná, hogy ő azért mégis jobban tudja, hogy merre van a Vaskorsó, de a lány hátrálni kezd és pár lépés után el is terül a földön. Az nyilvánvalónak látszik, hogy alaposan megijeszthette puszta jelenlétével, de ennek okát nem tudja. Ugyan manapság történnek olyan dolgok melyek sokakban nyugtalanságot okoznak, de ő - például Leával ellentétben - nem a síron túlról tért vissza, hogy élő valójában kísértetként ijesztgesse a népeket. Viszont az ismeretlen alighanem lidércnek láthatja, vagy valami gonosz jelenésnek. Talán régebben akadtak össze és nem egy oldalon álltak, vagy olyasvalakinek a vére szárad a kezén aki az elfnek fontos volt. Persze ha bosszút állni jött, akkor elég rosszul csinálja. Mivel pedig a másik nem tud vagy nem akar egyelőre feltápászkodni, megindul és összeszedegeti az elejtett köpenyt és cipőket. Az elfhez érve nem nyújtja a kezét, hogy felsegítse hanem leguggol, és a holmiját elé helyezi.*
- Mi van veled? Ismerlek valahonnan?
*Ez utóbbi esélyesnek látszik, bár Laor nem emlékszik. Ami nem túl szerencsés, ha egy régi szeretőről van szó, de ez ebben az esetben kizárható. Bár az emberek nagy részének igen nagy vágya, hogy adandó alkalommal ágyukba cipelhessenek egy hegyesfülűt, ez azonban Laornak kimaradt. Így már csak abban bízhat, hogy legalább egy kérdésére kap valami választ, és az elf nem szalad neki pánikszerűen a Vashegyre vezető ösvénynek.*
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Még hallja az őr megjegyzését, amit a hangjából ítélve nagyon kaján vigyorral a képén mondhat, miszerint Laor nem is említette, hogy komédiásokat várnak.*
- Hallgass már! *veti hátra, amire egy kurta vihogás a válasz. Bár azt el kell ismernie, hogy valóban nem mindennapi az érkező reakciója a fogadtatásra. Amikor a lány kimeredt szemekkel meredt rá és hátrálni kezdett, csodálkozó értetlenséggel figyelte a jelenetet. Azzal tisztában van, hogy nem az a kifejezett szépfiú és a képét tarkító hegek is bizalmatlanságot kelthetnek egyesekben, de ez mégis meglepi. Az elftől érkező két szavas furcsa válaszra már mondaná, hogy ő azért mégis jobban tudja, hogy merre van a Vaskorsó, de a lány hátrálni kezd és pár lépés után el is terül a földön. Az nyilvánvalónak látszik, hogy alaposan megijeszthette puszta jelenlétével, de ennek okát nem tudja. Ugyan manapság történnek olyan dolgok melyek sokakban nyugtalanságot okoznak, de ő - például Leával ellentétben - nem a síron túlról tért vissza, hogy élő valójában kísértetként ijesztgesse a népeket. Viszont az ismeretlen alighanem lidércnek láthatja, vagy valami gonosz jelenésnek. Talán régebben akadtak össze és nem egy oldalon álltak, vagy olyasvalakinek a vére szárad a kezén aki az elfnek fontos volt. Persze ha bosszút állni jött, akkor elég rosszul csinálja. Mivel pedig a másik nem tud vagy nem akar egyelőre feltápászkodni, megindul és összeszedegeti az elejtett köpenyt és cipőket. Az elfhez érve nem nyújtja a kezét, hogy felsegítse hanem leguggol, és a holmiját elé helyezi.*
- Mi van veled? Ismerlek valahonnan?
*Ez utóbbi esélyesnek látszik, bár Laor nem emlékszik. Ami nem túl szerencsés, ha egy régi szeretőről van szó, de ez ebben az esetben kizárható. Bár az emberek nagy részének igen nagy vágya, hogy adandó alkalommal ágyukba cipelhessenek egy hegyesfülűt, ez azonban Laornak kimaradt. Így már csak abban bízhat, hogy legalább egy kérdésére kap valami választ, és az elf nem szalad neki pánikszerűen a Vashegyre vezető ösvénynek.*
3997. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-13 17:15:09
Üzenet elküldve: 2022-09-13 17:15:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Általában nincs ínyére ilyen piszkosan bárkinek is az orra elé kerülni, de igazság szerint nem szerepelt a tervei között, hogy egész nap úton lesz, mintha legalábbis valami teljesítménytúrán venne részt. Akkor bizonyára több vizet hozott volna magával. Meg mondjuk ételt. Kényelmesebb ruhát vett volna fel. És szerzett volna egy lovat... Ám mivel ezek közül jelen pillanatban egyik sem áll rendelkezésére, és a fallal körbezárt épületegyüttes kapujában sajnálatos módon strázsálnak, kénytelen ily csapzott módon mutatkozni.
Alap esetben már ez is elég lenne, hogy inkább úgy döntsön, meg se közelíti az erődöt, de mikor hegyesfülű fajtársa az íjához kap, hogy kifejezze nemtetszését az érkező idegen felé, még az a maradék bátorsága is elszáll, és egy pillanatra alábbhagy a kapu megközelítésével. Talán épp itt az ideje visszafordulni, és másik falu után kutatni tovább. Mikor azonban észreveszi, hogy valaki leinti az őrt, egyszerre önti el a megnyugvás, és a bosszúság.*
~Remek, ketten vannak.~
*Konstatálja magában a dolgot, hogy önbecsülésének ilyetén pusztulását nem csak egy férfi tanúzza majd. Bár persze eszébe jut rögtön az is, hogy ha tényleg be akarna térni egy fogadóba (márpedig tényleg be akar), ott mégis hányszorozódna a rá irányuló szempárok száma - de az ég szerelmére, a valószínűleg alkohol-mámorban fürdőző népséget hol érdekli egy koszos ismeretlen? Minden bizonnyal nem ő lenne az első, sem az utolsó, aki ilyen állapotban lépne be az ajtón. Itt azonban, ennél a monumentális vaskapunál, egészen biztos benne, hogy mind a ketten őt méregetik, és szűrik le a következtetéseket. Legalábbis az a bizonyos második férfi határozottan úgy nézett ki, mintha végignézett volna rajta. Inkább nem is mer ránézni, így is kellemetlenül érzi magát, akkor már legalább az elfben biztosabb, hogy amazt jobban érdekli a - harcra egyébként kifejezetten alkalmatlan - tőröcskéje, mint a ruhái állapota.
Kérdését tehát, szigorúan kerülve a másik tekintetét, a morcosabbik őrnek teszi fel. A választ ennek megfelelően is tőle várná, ám az máshonnan érkezik. Erre már csak hajlandó végre a férfira nézni... de amint pillantását annak arcára emeli, földbe gyökerezik a lába.*
~Samar?!~
*Egész testében lemerevedik, szemei ijedten kerekednek ki, és pásztázzák végig az előtte álló alakot tetőtől talpig, az alapos mustra után újra megállapodva a férfi arcán. Ajkai szólásra nyílnak, de hang nem jön ki a torkán. Ahogy szívverése egyre hevesebbé válik, úgy kapkodja egyre jobban a levegőt, ami határozottan nem segít amúgy is kiszáradt száján, de ez most el se jut a gondolataiig. Egész testét elönti a forróság, és érzi, ahogy szemeibe könnyek gyűlnek.*
-Nem lehet...
*Leheli végül megtörten, teljesen figyelmen kívül hagyva a hogylétéről szóló érdeklődést. Valamilyen csoda folytán visszatér az élet a lábaiba, és hátrálni kezd, továbbra sem eresztve tekintetével a látomást. Ez persze hamar bebizonyosodik, hogy lejtős talajon mezítláb lefelé hátrálva nem a legjobb ötlet - nem mintha tudatosan cselekedne -, ugyanis pár lépés után meg is talál egy meglehetősen rossz szögben álló botot. A talpán keresztül érzékeibe hasító fájdalom kibillenti kábulatából, meg az egyensúlyából is, és elfekhez képest nem túl elegánsan esik hanyatt, a lendület hatására pedig pár méterrel lejjebb is gördül a domboldalon, míg végül az oldalán fekve kapaszkodik meg a talajban, hogy ne guruljon tovább. Pár pillanatig csak kapkodja a levegőt, míg nagyjából végig méri magát, és megállapítja, hogy a csuklóin, könyökein és térdein érződő horzsolásokon kívül szerencsére úgy néz ki, nem esett komolyabb baja. A faággal ismeretséget kötött talpa fáj ugyan, de érzésre a bőre megúszta az átlyukasztást. A külsőségekkel ellentétben belsője azonban még mindig sajog a férfi látványától. Az nem lehet, hogy...
Tenyereire támaszkodva kapja fel fejét a kapu irányába, hogy felmérje a terepet. Köpenye és cipői félúton az őrök és közte hevernek szanaszét, ám ez most a legkevésbé sem érdekli. Csak és kizárólag az érdekli, hogy újra láthassa azt az arcot, újra belenézhessen azokba a szemekbe, hogy megbizonyosodjon róla, hogy saját szemei nem csapták be, és tényleg őt látta az imént...*
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Általában nincs ínyére ilyen piszkosan bárkinek is az orra elé kerülni, de igazság szerint nem szerepelt a tervei között, hogy egész nap úton lesz, mintha legalábbis valami teljesítménytúrán venne részt. Akkor bizonyára több vizet hozott volna magával. Meg mondjuk ételt. Kényelmesebb ruhát vett volna fel. És szerzett volna egy lovat... Ám mivel ezek közül jelen pillanatban egyik sem áll rendelkezésére, és a fallal körbezárt épületegyüttes kapujában sajnálatos módon strázsálnak, kénytelen ily csapzott módon mutatkozni.
Alap esetben már ez is elég lenne, hogy inkább úgy döntsön, meg se közelíti az erődöt, de mikor hegyesfülű fajtársa az íjához kap, hogy kifejezze nemtetszését az érkező idegen felé, még az a maradék bátorsága is elszáll, és egy pillanatra alábbhagy a kapu megközelítésével. Talán épp itt az ideje visszafordulni, és másik falu után kutatni tovább. Mikor azonban észreveszi, hogy valaki leinti az őrt, egyszerre önti el a megnyugvás, és a bosszúság.*
~Remek, ketten vannak.~
*Konstatálja magában a dolgot, hogy önbecsülésének ilyetén pusztulását nem csak egy férfi tanúzza majd. Bár persze eszébe jut rögtön az is, hogy ha tényleg be akarna térni egy fogadóba (márpedig tényleg be akar), ott mégis hányszorozódna a rá irányuló szempárok száma - de az ég szerelmére, a valószínűleg alkohol-mámorban fürdőző népséget hol érdekli egy koszos ismeretlen? Minden bizonnyal nem ő lenne az első, sem az utolsó, aki ilyen állapotban lépne be az ajtón. Itt azonban, ennél a monumentális vaskapunál, egészen biztos benne, hogy mind a ketten őt méregetik, és szűrik le a következtetéseket. Legalábbis az a bizonyos második férfi határozottan úgy nézett ki, mintha végignézett volna rajta. Inkább nem is mer ránézni, így is kellemetlenül érzi magát, akkor már legalább az elfben biztosabb, hogy amazt jobban érdekli a - harcra egyébként kifejezetten alkalmatlan - tőröcskéje, mint a ruhái állapota.
Kérdését tehát, szigorúan kerülve a másik tekintetét, a morcosabbik őrnek teszi fel. A választ ennek megfelelően is tőle várná, ám az máshonnan érkezik. Erre már csak hajlandó végre a férfira nézni... de amint pillantását annak arcára emeli, földbe gyökerezik a lába.*
~Samar?!~
*Egész testében lemerevedik, szemei ijedten kerekednek ki, és pásztázzák végig az előtte álló alakot tetőtől talpig, az alapos mustra után újra megállapodva a férfi arcán. Ajkai szólásra nyílnak, de hang nem jön ki a torkán. Ahogy szívverése egyre hevesebbé válik, úgy kapkodja egyre jobban a levegőt, ami határozottan nem segít amúgy is kiszáradt száján, de ez most el se jut a gondolataiig. Egész testét elönti a forróság, és érzi, ahogy szemeibe könnyek gyűlnek.*
-Nem lehet...
*Leheli végül megtörten, teljesen figyelmen kívül hagyva a hogylétéről szóló érdeklődést. Valamilyen csoda folytán visszatér az élet a lábaiba, és hátrálni kezd, továbbra sem eresztve tekintetével a látomást. Ez persze hamar bebizonyosodik, hogy lejtős talajon mezítláb lefelé hátrálva nem a legjobb ötlet - nem mintha tudatosan cselekedne -, ugyanis pár lépés után meg is talál egy meglehetősen rossz szögben álló botot. A talpán keresztül érzékeibe hasító fájdalom kibillenti kábulatából, meg az egyensúlyából is, és elfekhez képest nem túl elegánsan esik hanyatt, a lendület hatására pedig pár méterrel lejjebb is gördül a domboldalon, míg végül az oldalán fekve kapaszkodik meg a talajban, hogy ne guruljon tovább. Pár pillanatig csak kapkodja a levegőt, míg nagyjából végig méri magát, és megállapítja, hogy a csuklóin, könyökein és térdein érződő horzsolásokon kívül szerencsére úgy néz ki, nem esett komolyabb baja. A faággal ismeretséget kötött talpa fáj ugyan, de érzésre a bőre megúszta az átlyukasztást. A külsőségekkel ellentétben belsője azonban még mindig sajog a férfi látványától. Az nem lehet, hogy...
Tenyereire támaszkodva kapja fel fejét a kapu irányába, hogy felmérje a terepet. Köpenye és cipői félúton az őrök és közte hevernek szanaszét, ám ez most a legkevésbé sem érdekli. Csak és kizárólag az érdekli, hogy újra láthassa azt az arcot, újra belenézhessen azokba a szemekbe, hogy megbizonyosodjon róla, hogy saját szemei nem csapták be, és tényleg őt látta az imént...*
3996. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-12 08:15:59
Üzenet elküldve: 2022-09-12 08:15:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
- És? Működik, amit a kancellár kikúrált?
*Délelőtt sétált körbe Amon Ruadh-on, és a kapunál ragadt. Maga sem tudja, hogy miért? Az elf strázsa nem kimondottan kellemes társaság. Néhányan egy kanál vízben is meg tudnák fojtani a durva modorú hegyesfülűt, de most mégis egész kellemesen elbeszélgettek. Lehet, hogy csak mostanáig, mert Rh'onhan arca erre a kérdésre összerándul. Az eset nem mostanában történt, de a jelek szerint még mindig gyakran próbálják ugratni vele. Morog valamit válaszként, aztán az almáját rágcsálva mered el az úton. Az elf valószínűleg már kivette a közeledőt, Laor még csak a körvonalait látja. Furcsa, hogy nem lóháton jön. Még a környező falvakból is legalább szamáron vagy szekérrel jön akinek dolga van erre, nem beszélve a távolabbi vidékekről. Aztán ahogy közelebb ér az idegen, az őr az íja után nyúl, hogy fogadja, de Laor leinti.*
- Hagyd!
*Kimegy a kapu elé, és ahogy az elf leányzó odaér, kis kíváncsisággal méri végig. Nem fest valami fényesen. A ruházata is megviselt, ráadásul az ő szemeinek olyannak tűnik, mint ami kényelmes városi sétákhoz megfelelő lehet, de hosszabb utakra aligha. Pláne gyalogszerrel. A finom, jobb napokat látott cipellőn hosszabban elidőzik a tekintete, még a szemöldöke is felszalad. Elképzelni sem tudja, hogyan lehetett ebben sokat gyalogolni. Mert abban valahogy szinte biztos, hogy az elf nem Kalácsfalváról vagy valamelyik környező településről jön.*
- Arra. *mutat a jelzett irányba* Bő fertályóra alatt eléred a Vaskorsót.
*Kis szünet.*
- Minden rendben van? Mintha viszontagságos utad lett volna.
*Egyelőre nem kérdez rá, hogy a nyúzott öltözék csak az út folyamán ment kissé tönkre, vagy más is közrejátszott. Hátha nem akar cseverészni az idegen, és csak útbaigazításra van szüksége. Bár ha valóban összeakadt valakivel aki nem volt túl barátságos, és mégis itt van, akkor a látszat csalhat. Hiszen nem tűnik harcosnak és az a díszes tőr is inkább tűnik amolyan kiegészítőnek, mint valóban használható fegyvernek.*
//Ismerkedés az ismeretlennel//
- És? Működik, amit a kancellár kikúrált?
*Délelőtt sétált körbe Amon Ruadh-on, és a kapunál ragadt. Maga sem tudja, hogy miért? Az elf strázsa nem kimondottan kellemes társaság. Néhányan egy kanál vízben is meg tudnák fojtani a durva modorú hegyesfülűt, de most mégis egész kellemesen elbeszélgettek. Lehet, hogy csak mostanáig, mert Rh'onhan arca erre a kérdésre összerándul. Az eset nem mostanában történt, de a jelek szerint még mindig gyakran próbálják ugratni vele. Morog valamit válaszként, aztán az almáját rágcsálva mered el az úton. Az elf valószínűleg már kivette a közeledőt, Laor még csak a körvonalait látja. Furcsa, hogy nem lóháton jön. Még a környező falvakból is legalább szamáron vagy szekérrel jön akinek dolga van erre, nem beszélve a távolabbi vidékekről. Aztán ahogy közelebb ér az idegen, az őr az íja után nyúl, hogy fogadja, de Laor leinti.*
- Hagyd!
*Kimegy a kapu elé, és ahogy az elf leányzó odaér, kis kíváncsisággal méri végig. Nem fest valami fényesen. A ruházata is megviselt, ráadásul az ő szemeinek olyannak tűnik, mint ami kényelmes városi sétákhoz megfelelő lehet, de hosszabb utakra aligha. Pláne gyalogszerrel. A finom, jobb napokat látott cipellőn hosszabban elidőzik a tekintete, még a szemöldöke is felszalad. Elképzelni sem tudja, hogyan lehetett ebben sokat gyalogolni. Mert abban valahogy szinte biztos, hogy az elf nem Kalácsfalváról vagy valamelyik környező településről jön.*
- Arra. *mutat a jelzett irányba* Bő fertályóra alatt eléred a Vaskorsót.
*Kis szünet.*
- Minden rendben van? Mintha viszontagságos utad lett volna.
*Egyelőre nem kérdez rá, hogy a nyúzott öltözék csak az út folyamán ment kissé tönkre, vagy más is közrejátszott. Hátha nem akar cseverészni az idegen, és csak útbaigazításra van szüksége. Bár ha valóban összeakadt valakivel aki nem volt túl barátságos, és mégis itt van, akkor a látszat csalhat. Hiszen nem tűnik harcosnak és az a díszes tőr is inkább tűnik amolyan kiegészítőnek, mint valóban használható fegyvernek.*
3995. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-08 22:38:21
Üzenet elküldve: 2022-09-08 22:38:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Hamar felérnek a csigalépcsőn az emeletre, ahol a szobák találhatóak. Valuryen válaszára pedig most rajta a zavart meglepődés sora. Meg is torpan és szembe fordul a férfival. A két lámpás lángjának billegő fényében vadul táncolnak árnyékaik.*
- Oh... Nem kell megvárnod. Addig nyugodtan helyezd magadat te is kényelembe. Hallani fogsz a szobádban is... - *Feleli, s már fordulna, de végül ismét megtorpan.*
- Foglaltál magadnak szobát, ugye? Ha nem, nyugodtan használhatod bármelyiket, ha üresnek tűnik... - *Veti föl, mert azt ugyan olvasta a klán jegyzetei között, hogy Valuryen csatlakozott a Szövetséghez, de nem tudja, maradt-e itt annyit, hogy berendezkedett volna valahova.
Ha ezt megbeszélték, már tényleg magára hagyja a férfit. Ezúttal a saját szobájába tér be, nem Taitos régiébe.
Mikor pedig végzett az esti tisztálkodással és előkészületeivel, kinyitja az ajtaját és kiszól a folyosóra.*
- Kész vagyok. - *Reméli azért, hogy Valuryen nem aludt el, míg várakozott. Bár egy fertályóránál tovább nem váratta.
Ha nem érkezik válasz, még egyszer próbálkozik, aztán nem kiált többet, feltételezve, hogy a másikat elnyomta az álom. Egyébként meg, ha a férfi megjelenne a szólításra, szélesebbre tárja előtte az ajtaját, hogy beengedje a szobába.
Alsóruhában és zokniban fogadja, bár előbbi csak feltételezhető, ugyanis az ezüstköpeny takarja testét, de annak alja alatt látni az alsónadrágja szárát, ami térdét épp csak eltakarja, így nem összekeverhető egyéb ruhadarabbal. Amennyi a térdéből látszik, ott csúnya sebhely fedezhető föl a jobb lábán. Mintha többször is roncsolódott volna az egész térdkalács, bőrt és húst szakítva ki onnan, ami aztán valamilyen módon visszanőtt, csak nem túl szépen gyógyult. Ez mindenesetre magyarázat lehet enyhén sánta lépteire.
Haja frissen fésült, s még érezni a szappan, meg a szegfűszeg illatát a tisztálkodása után.
A szoba elég egyszerű, a berendezés szintjén is. Személyes holmik vagy ruhák közül kevés van szem előtt, akár lakatlannak is lehetne hinni a helyiséget.
Az ágyon már ott alszik Kilencedik, tagjait szétvetve, nyitott szájjal, apró termete ellenére az ágy közepén elterülve, így elég nehézkesen lehetne mellé befeküdni. De az ágy mellett a padlón hever egy szalmazsák is, párnával és takaróval, mintha célszerűen volna odakészítve, hogy a manóé lehessen az egész ágy.
Ha Valuryen beljebb kerül, Krestvir csukja mögötte az ajtót, csak hogy a folyosó sötétsége ne pislogjon rájuk - bár lehetséges, hogy ez pusztán őt zavarná.
Aztán a fal mellé állított csomagjához lép és leold róla valamit, ami talán takaró lehet.
Azonban ahogy széttekeri, a takaró alól egy kisebb szőnyeg kerül elő, ami belé volt rejtve. Méghozzá egy gyönyörű, vörös fonálból szőtt szőnyeg, amit kapcsok tartanak föltekerve. Ahogy kioldja a kapcsokat és a szőnyeg legördül, már azt is látni, hogy olyan méterszer méteres a finom holmi, a szőnyeg szélén aranyszín fonálsor fut végig, az ugyancsak vörössel hímzett minták aprólékosak és különös rúnajelekké állnak össze.
Krestvir úgy tartja maga előtt, mint valami kendőt, miközben maga is lenéz rá, hogy szemügyre vegye.*
- Az Őrzőktől kaptam. Ajándék, amiért bezártuk a szakadást. - *Közli egykedvű hangján. Halkan, hogy a manót föl ne ébressze.
Ezt követően kicsit körülnéz a szobában, de nem nehéz üres felületet találnia a padlón. Leteríti a szőnyeget, és az igazi érdekesség még csak most következik. Ugyanis ahogy a szőnyeg a padlóra simul, a következő pillanatban már nem is szőnyeg, hanem egy felnyitható csapóajtó.*
- Még én sem láttam. - *Jegyzi meg, egy pillanatra odasandítva Valuryen arcára. Majd közelebb lép a csapóajtóhoz és fölnyitja, hogy benézhessen. Elsőként a derengés tűnik föl neki, meg a lefelé vezető létra. A kerubi tánc fényjelenségeinek derengését idézi benne a lenti fény.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.08 23:21:36
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Hamar felérnek a csigalépcsőn az emeletre, ahol a szobák találhatóak. Valuryen válaszára pedig most rajta a zavart meglepődés sora. Meg is torpan és szembe fordul a férfival. A két lámpás lángjának billegő fényében vadul táncolnak árnyékaik.*
- Oh... Nem kell megvárnod. Addig nyugodtan helyezd magadat te is kényelembe. Hallani fogsz a szobádban is... - *Feleli, s már fordulna, de végül ismét megtorpan.*
- Foglaltál magadnak szobát, ugye? Ha nem, nyugodtan használhatod bármelyiket, ha üresnek tűnik... - *Veti föl, mert azt ugyan olvasta a klán jegyzetei között, hogy Valuryen csatlakozott a Szövetséghez, de nem tudja, maradt-e itt annyit, hogy berendezkedett volna valahova.
Ha ezt megbeszélték, már tényleg magára hagyja a férfit. Ezúttal a saját szobájába tér be, nem Taitos régiébe.
Mikor pedig végzett az esti tisztálkodással és előkészületeivel, kinyitja az ajtaját és kiszól a folyosóra.*
- Kész vagyok. - *Reméli azért, hogy Valuryen nem aludt el, míg várakozott. Bár egy fertályóránál tovább nem váratta.
Ha nem érkezik válasz, még egyszer próbálkozik, aztán nem kiált többet, feltételezve, hogy a másikat elnyomta az álom. Egyébként meg, ha a férfi megjelenne a szólításra, szélesebbre tárja előtte az ajtaját, hogy beengedje a szobába.
Alsóruhában és zokniban fogadja, bár előbbi csak feltételezhető, ugyanis az ezüstköpeny takarja testét, de annak alja alatt látni az alsónadrágja szárát, ami térdét épp csak eltakarja, így nem összekeverhető egyéb ruhadarabbal. Amennyi a térdéből látszik, ott csúnya sebhely fedezhető föl a jobb lábán. Mintha többször is roncsolódott volna az egész térdkalács, bőrt és húst szakítva ki onnan, ami aztán valamilyen módon visszanőtt, csak nem túl szépen gyógyult. Ez mindenesetre magyarázat lehet enyhén sánta lépteire.
Haja frissen fésült, s még érezni a szappan, meg a szegfűszeg illatát a tisztálkodása után.
A szoba elég egyszerű, a berendezés szintjén is. Személyes holmik vagy ruhák közül kevés van szem előtt, akár lakatlannak is lehetne hinni a helyiséget.
Az ágyon már ott alszik Kilencedik, tagjait szétvetve, nyitott szájjal, apró termete ellenére az ágy közepén elterülve, így elég nehézkesen lehetne mellé befeküdni. De az ágy mellett a padlón hever egy szalmazsák is, párnával és takaróval, mintha célszerűen volna odakészítve, hogy a manóé lehessen az egész ágy.
Ha Valuryen beljebb kerül, Krestvir csukja mögötte az ajtót, csak hogy a folyosó sötétsége ne pislogjon rájuk - bár lehetséges, hogy ez pusztán őt zavarná.
Aztán a fal mellé állított csomagjához lép és leold róla valamit, ami talán takaró lehet.
Azonban ahogy széttekeri, a takaró alól egy kisebb szőnyeg kerül elő, ami belé volt rejtve. Méghozzá egy gyönyörű, vörös fonálból szőtt szőnyeg, amit kapcsok tartanak föltekerve. Ahogy kioldja a kapcsokat és a szőnyeg legördül, már azt is látni, hogy olyan méterszer méteres a finom holmi, a szőnyeg szélén aranyszín fonálsor fut végig, az ugyancsak vörössel hímzett minták aprólékosak és különös rúnajelekké állnak össze.
Krestvir úgy tartja maga előtt, mint valami kendőt, miközben maga is lenéz rá, hogy szemügyre vegye.*
- Az Őrzőktől kaptam. Ajándék, amiért bezártuk a szakadást. - *Közli egykedvű hangján. Halkan, hogy a manót föl ne ébressze.
Ezt követően kicsit körülnéz a szobában, de nem nehéz üres felületet találnia a padlón. Leteríti a szőnyeget, és az igazi érdekesség még csak most következik. Ugyanis ahogy a szőnyeg a padlóra simul, a következő pillanatban már nem is szőnyeg, hanem egy felnyitható csapóajtó.*
- Még én sem láttam. - *Jegyzi meg, egy pillanatra odasandítva Valuryen arcára. Majd közelebb lép a csapóajtóhoz és fölnyitja, hogy benézhessen. Elsőként a derengés tűnik föl neki, meg a lefelé vezető létra. A kerubi tánc fényjelenségeinek derengését idézi benne a lenti fény.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.08 23:21:36
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
3994. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-07 22:18:37
Üzenet elküldve: 2022-09-07 22:18:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Ugyan nem köti az orrukra, de megvannak ennek a különleges tündér mágiának a korlátai, sajnos nem tudja vég nélkül használni egymás után kénye-kedve szerint. Talán majd elmeséli Krestvirnek ha éppen unalmas órájuk lenne az út, vagy a reggeli alatt. Kilencediket csak megmosolyogja, s éppen indulna mikor mágustársa megszólítja.*
-R..Rendben.
*Mondja kissé meglepődve, mert fogalma sincs mit akarhat mutatni neki Krestvir, főleg hogy előtte meg kell tisztálkodnia. ~Talán csak így kényelmesebb lesz neki? Biztos ráragadt az út pora.~*
-Persze, menj csak, megvárlak kint és majd rikkants.
*Mosolyog, régen tudta kimondani ezt a szót. Nem nem tudta volna, csak nem volt rá éppen alkalmas lehetősége. De most örül neki. Ha a lány elindul akkor ő követi és igyekszik a folyosón megvárni amíg szólítják.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Ugyan nem köti az orrukra, de megvannak ennek a különleges tündér mágiának a korlátai, sajnos nem tudja vég nélkül használni egymás után kénye-kedve szerint. Talán majd elmeséli Krestvirnek ha éppen unalmas órájuk lenne az út, vagy a reggeli alatt. Kilencediket csak megmosolyogja, s éppen indulna mikor mágustársa megszólítja.*
-R..Rendben.
*Mondja kissé meglepődve, mert fogalma sincs mit akarhat mutatni neki Krestvir, főleg hogy előtte meg kell tisztálkodnia. ~Talán csak így kényelmesebb lesz neki? Biztos ráragadt az út pora.~*
-Persze, menj csak, megvárlak kint és majd rikkants.
*Mosolyog, régen tudta kimondani ezt a szót. Nem nem tudta volna, csak nem volt rá éppen alkalmas lehetősége. De most örül neki. Ha a lány elindul akkor ő követi és igyekszik a folyosón megvárni amíg szólítják.*
3993. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-07 17:03:34
Üzenet elküldve: 2022-09-07 17:03:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Éjjel indult útnak. Nem tudott aludni, egyszerűen nem jött álom a szemére, noha kitartóan próbálkozott. Még most sem álmos, pedig a nap már bőven az ég zenitjén túl jár.*
~Biztos az egyik főzet okozta...~
*Gondolkodik el immár sokadjára, hogy mégis mitől nem bírt egyáltalán elaludni. Vajon valamelyik részletre nem figyelt a tudós szavaiból, és belélegezhetett valamit a laborban? Valószínűleg nem mostanában fogja megtudni, és igazából, ha jót akar magának, talán meg sem említi ezt a felvetést házigazdájának. Kapna egy adag nemkívánatos morgást az arcába, az biztos. Így is meglesz kis kiruccanásának a böjtje, hiszen nagyon szólni sem tudott róla, hogy hosszabb időre eljön... sétálgatni. Talán szednie kéne néhány gyógynövényt, hogy hazavihesse engesztelésképp.*
~Milyen messze lehetek már Artheniortól?~
*Egy pillanatra megtorpan, hátrafordul, a város emlékezett irányába... hiába vannak éles szemei, a fákon nem lát át, így nem is látja kiindulópontját. Vagyis csak érzésre tudja megmondani, hogy valószínűleg meglehetősen messzire "sétálgatott". Ráadásul, mikor a folyó átszelése után letért az útról, még néhány vaddal is összefutott az erdős területeken, így ha eddig nem volt igazán álmos, akkor most már az adrenalin-löket is gondoskodik róla, hogy ne is legyen az egy ideig. És még valamikor vissza is kéne mennie...
Egy sóhaj kíséretében újra előre fordul, és végignéz magán. Az induláskor frissen felkapott fehér blúz eleje már koszos, kék szoknyája néhány helyen megszaggatva - köszönhetően a vadak előli bújócskának -, a hajnali hűvös ellen magára kanyarított sötétkék köpeny, melyet azóta a melegedő idő jóvoltából levetett már, szintén viseltes állapotú. Topánja (mert miért is ne topánban jönne el az elf lánya kirándulni az erdőbe?) szintén talajmenti pára- és koszfoltokkal tarkított, és újabban már egészen szorítja fáradt lábait. Ki is lép a cipőiből, s kezébe veszi az erős suvickolásra szoruló lábbeliket, hogy mezítláb folytathassa az útját. Már egy kis ideje még az erdő fái közül is látni véli az egyre magasodó, kőfallal körülzárt reméljük-hogy-települést a domb tetején, ahova nagyon szeretne elérni, mivel a derekára kötött kulacsnyi víz éppen elfogyóban van, és jó lenne újratölteni a hazaútra. Eddigi útján nem látott más várost Arthenior óta, a folyóból meg ki tudja, miféle vizet tudna meríteni. Egy fogadóban akkor már jobban bízik. És reményei szerint itt van fogadó... Persze mivel nem az úton megy, hanem jó vándor elf módjára a fák között, a szerpentines út aljánál álló tavernát nem fedezi fel.
Ahogy a dombon felkaptatva egyre közelebb ér a kőfalhoz, úgy bizonytalanodik el benne egyre inkább, hogy biztos jó helyen jár-e - bár legalább az utat újra megtalálja, ahogy kiér a fák közül. A vasráccsal felszerelt kőkapu sokkal inkább tűnik egy erőd bejáratának, semmint egy városénak, hogy a falon fellelhető lőrésekről ne is beszéljünk. Kissé tanácstalan arccal érkezik meg a kapu elé, és az építmény előtt álló, meglehetősen morcosnak látszó őr felé fordul. Bizonytalanul szólítja meg.*
-Üdvözletem. Tudna segíteni kérem, egy fogadót keresek...?
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Éjjel indult útnak. Nem tudott aludni, egyszerűen nem jött álom a szemére, noha kitartóan próbálkozott. Még most sem álmos, pedig a nap már bőven az ég zenitjén túl jár.*
~Biztos az egyik főzet okozta...~
*Gondolkodik el immár sokadjára, hogy mégis mitől nem bírt egyáltalán elaludni. Vajon valamelyik részletre nem figyelt a tudós szavaiból, és belélegezhetett valamit a laborban? Valószínűleg nem mostanában fogja megtudni, és igazából, ha jót akar magának, talán meg sem említi ezt a felvetést házigazdájának. Kapna egy adag nemkívánatos morgást az arcába, az biztos. Így is meglesz kis kiruccanásának a böjtje, hiszen nagyon szólni sem tudott róla, hogy hosszabb időre eljön... sétálgatni. Talán szednie kéne néhány gyógynövényt, hogy hazavihesse engesztelésképp.*
~Milyen messze lehetek már Artheniortól?~
*Egy pillanatra megtorpan, hátrafordul, a város emlékezett irányába... hiába vannak éles szemei, a fákon nem lát át, így nem is látja kiindulópontját. Vagyis csak érzésre tudja megmondani, hogy valószínűleg meglehetősen messzire "sétálgatott". Ráadásul, mikor a folyó átszelése után letért az útról, még néhány vaddal is összefutott az erdős területeken, így ha eddig nem volt igazán álmos, akkor most már az adrenalin-löket is gondoskodik róla, hogy ne is legyen az egy ideig. És még valamikor vissza is kéne mennie...
Egy sóhaj kíséretében újra előre fordul, és végignéz magán. Az induláskor frissen felkapott fehér blúz eleje már koszos, kék szoknyája néhány helyen megszaggatva - köszönhetően a vadak előli bújócskának -, a hajnali hűvös ellen magára kanyarított sötétkék köpeny, melyet azóta a melegedő idő jóvoltából levetett már, szintén viseltes állapotú. Topánja (mert miért is ne topánban jönne el az elf lánya kirándulni az erdőbe?) szintén talajmenti pára- és koszfoltokkal tarkított, és újabban már egészen szorítja fáradt lábait. Ki is lép a cipőiből, s kezébe veszi az erős suvickolásra szoruló lábbeliket, hogy mezítláb folytathassa az útját. Már egy kis ideje még az erdő fái közül is látni véli az egyre magasodó, kőfallal körülzárt reméljük-hogy-települést a domb tetején, ahova nagyon szeretne elérni, mivel a derekára kötött kulacsnyi víz éppen elfogyóban van, és jó lenne újratölteni a hazaútra. Eddigi útján nem látott más várost Arthenior óta, a folyóból meg ki tudja, miféle vizet tudna meríteni. Egy fogadóban akkor már jobban bízik. És reményei szerint itt van fogadó... Persze mivel nem az úton megy, hanem jó vándor elf módjára a fák között, a szerpentines út aljánál álló tavernát nem fedezi fel.
Ahogy a dombon felkaptatva egyre közelebb ér a kőfalhoz, úgy bizonytalanodik el benne egyre inkább, hogy biztos jó helyen jár-e - bár legalább az utat újra megtalálja, ahogy kiér a fák közül. A vasráccsal felszerelt kőkapu sokkal inkább tűnik egy erőd bejáratának, semmint egy városénak, hogy a falon fellelhető lőrésekről ne is beszéljünk. Kissé tanácstalan arccal érkezik meg a kapu elé, és az építmény előtt álló, meglehetősen morcosnak látszó őr felé fordul. Bizonytalanul szólítja meg.*
-Üdvözletem. Tudna segíteni kérem, egy fogadót keresek...?
3992. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-31 21:27:41
Üzenet elküldve: 2022-08-31 21:27:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Egyetértőn és válasz gyanánt is biccent a férfinak: nagyon is kedvére volt a mese, de egyetért, hogy későre jár már.
Kilencedik csalódottan sóhajt és húzza a száját, mikor Valuryen visszautasítja a kérését és elpakolja a szelencét. A következő pillanatban viszont már nagyot ásít, olyannyira hátradőlve mindeközben, hogy kis híján lefordul a támláról, ahol ül. Krestvir hajában kapaszkodik meg, amit aztán igyekszik álcázni, mikor a lány összekapja magát.*
- Bocsánat... belém akadt... *Füllenti, nagy gonddal halászgatva ujjai közül a hajszálakat.
Krestvir megdörzsöli fájó fejbőrét, és hunyorog is a manóra, de nem szidja meg. Helyette rövidesen megpaskolja a saját vállát, jelezve Kilinek, hogy másszon föl, számukra is eljött a fekvés ideje.*
- Ha még nem vagy túl fáradt... Én is mutatnék valamit. - *Szólal meg, szavait nyilvánvalóan az elfnek címezve, miközben fogja a másik lámpást és ő is föláll, már a manóval a vállán.*
- Csak előbb megtisztálkodok. Aztán majd kiszólok? - *Kérdi, a beleegyezést vagy az elnapolást várva.
Nincs itt más most rajtuk kívül, így attól nem tart, hogy egy hangosabb szóval a folyosón bárkit is megzavarna.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Egyetértőn és válasz gyanánt is biccent a férfinak: nagyon is kedvére volt a mese, de egyetért, hogy későre jár már.
Kilencedik csalódottan sóhajt és húzza a száját, mikor Valuryen visszautasítja a kérését és elpakolja a szelencét. A következő pillanatban viszont már nagyot ásít, olyannyira hátradőlve mindeközben, hogy kis híján lefordul a támláról, ahol ül. Krestvir hajában kapaszkodik meg, amit aztán igyekszik álcázni, mikor a lány összekapja magát.*
- Bocsánat... belém akadt... *Füllenti, nagy gonddal halászgatva ujjai közül a hajszálakat.
Krestvir megdörzsöli fájó fejbőrét, és hunyorog is a manóra, de nem szidja meg. Helyette rövidesen megpaskolja a saját vállát, jelezve Kilinek, hogy másszon föl, számukra is eljött a fekvés ideje.*
- Ha még nem vagy túl fáradt... Én is mutatnék valamit. - *Szólal meg, szavait nyilvánvalóan az elfnek címezve, miközben fogja a másik lámpást és ő is föláll, már a manóval a vállán.*
- Csak előbb megtisztálkodok. Aztán majd kiszólok? - *Kérdi, a beleegyezést vagy az elnapolást várva.
Nincs itt más most rajtuk kívül, így attól nem tart, hogy egy hangosabb szóval a folyosón bárkit is megzavarna.*
3991. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-30 23:16:45
Üzenet elküldve: 2022-08-30 23:16:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Ha valaki igazán ismeri a varázslókat akkor tudhatja, hogy gyakran különös alakok. Előfordul hogy mások számára talán bolondságnak tűnő dolgokat tesznek látszólag mindenféle indok nélkül, értéktelen dolgokat gyűjtenek vagy olyasmik után kutatnak amire az egyszerű halandó elme még csak gondolni sem mer. Különös alakok. Valuryen pedig közülük is sokszor kitűnik sajátos észjárásával és a dolgokhoz való hozzáállásával. Talán ezért is lehet hogy a Krestvir által felvetett problémát szinte rögtön a magáénak érzi, látja benne a kihívást és mivel egyébként is barátjának tartja a mágusnőt igyekszik neki segíteni. Főleg hogy egyéb jobb dolga sincs jelenleg. A manó szavaira csak mosolyog, s hagyja hogy a jóeséllyel megviselt idegeket a tündérvarázslattal átitatott kedves kis mese nyugtassa le. Láthatóan sikeresen meglepi útitársait és talán ha Eeyr is úgy akarja sikerül olyan állapotba hoznia őket (és magát) hogy ezt az éjszakát nyugodtan és békésen aludják végig.*
-Láthatod még, ne aggódj. De nem ma. Hosszú volt ez a nap. pihenjünk rá egyet! Remélem tetszett a mese.
*Csak egy halvány mosoly, ahogy óvatosan elteszi a dobozt a batyujába.*
-Most pedig aludjunk egy nagyot.
*Ásít is hozzá, szinte akaratlanul.*
-Holnap pedig megbeszéljük a továbbiakat. Jó éjt.
*Meghajol, majd ha nem tartóztatják akkor az egyik lámpást a kezébe véve a szobája felé indul. Egy kósza pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy mit is tenne ha Krestvir a társaságát keresné az éjszaka, de gyorsan elhessegeti őket. Habár nyilvánvalóan örülne neki, talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat az ilyesmire.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Ha valaki igazán ismeri a varázslókat akkor tudhatja, hogy gyakran különös alakok. Előfordul hogy mások számára talán bolondságnak tűnő dolgokat tesznek látszólag mindenféle indok nélkül, értéktelen dolgokat gyűjtenek vagy olyasmik után kutatnak amire az egyszerű halandó elme még csak gondolni sem mer. Különös alakok. Valuryen pedig közülük is sokszor kitűnik sajátos észjárásával és a dolgokhoz való hozzáállásával. Talán ezért is lehet hogy a Krestvir által felvetett problémát szinte rögtön a magáénak érzi, látja benne a kihívást és mivel egyébként is barátjának tartja a mágusnőt igyekszik neki segíteni. Főleg hogy egyéb jobb dolga sincs jelenleg. A manó szavaira csak mosolyog, s hagyja hogy a jóeséllyel megviselt idegeket a tündérvarázslattal átitatott kedves kis mese nyugtassa le. Láthatóan sikeresen meglepi útitársait és talán ha Eeyr is úgy akarja sikerül olyan állapotba hoznia őket (és magát) hogy ezt az éjszakát nyugodtan és békésen aludják végig.*
-Láthatod még, ne aggódj. De nem ma. Hosszú volt ez a nap. pihenjünk rá egyet! Remélem tetszett a mese.
*Csak egy halvány mosoly, ahogy óvatosan elteszi a dobozt a batyujába.*
-Most pedig aludjunk egy nagyot.
*Ásít is hozzá, szinte akaratlanul.*
-Holnap pedig megbeszéljük a továbbiakat. Jó éjt.
*Meghajol, majd ha nem tartóztatják akkor az egyik lámpást a kezébe véve a szobája felé indul. Egy kósza pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy mit is tenne ha Krestvir a társaságát keresné az éjszaka, de gyorsan elhessegeti őket. Habár nyilvánvalóan örülne neki, talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat az ilyesmire.*
3990. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-26 18:30:05
Üzenet elküldve: 2022-08-26 18:30:05
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Elvileg Rel a thargok barátja, vagy legalábbis valami hasonló a helyzet. Azon az estén hallottakból legalábbis ezt szűrte le. Így mikor kicsit nagyobb vásárlásra adta a fejét, úgy döntött, inkább Amon Ruadh felé veszi az irányát és nem a Piactér felé. Kíváncsi a környékre, viszont nem áll szándékában több időt eltölteni itt, mint amennyi szükséges ahhoz; hogy Myyna számára megvegye mindazt, ami kellhet. Legalábbis első körben olyan ruhákat, amikben már mutatkozhat. Korábbi piszkos és büdös rongyai legfeljebb akkor hasznosak, ha nagyon takarítani akarna. Így a Tharg bazár lesz az, ahol kicsit alaposabban körültekint most. Ha nagyon muszáj, akkor persze a Piactér is szóba jöhet, de nem áll szándékában annyit koslatni pár egyszerű holmiért. Átad Mesélő (Morw) kezébe 1112 aranyat 
. Végül az egészből egy szép nagy csomag lesz, amivel még valahogy vissza kell jutnia. Biztos, hogy nem fog sietni. ~Talán van egy fogadó a közelben.~ Rövid ideig még ácsorog, mielőtt a csomaggal neki indulna. Valamerre. *
. Végül az egészből egy szép nagy csomag lesz, amivel még valahogy vissza kell jutnia. Biztos, hogy nem fog sietni. ~Talán van egy fogadó a közelben.~ Rövid ideig még ácsorog, mielőtt a csomaggal neki indulna. Valamerre. *
3989. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-24 13:48:33
Üzenet elküldve: 2022-08-24 13:48:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Még mindig vannak kétségei, hogy vajon ha valamelyik küldetésbeli társuknak számolna be arról, amit tapasztalt, ők is ilyen megengedőek volnának-e, vagy pedig hajtanák és követelnék tőle a megoldást? Annyit már megtapasztalt, hogy sokan nem kedvelik a mágusokat, de ami pedig egyenesen türelmetlenné és dühössé tud tenni egyeseket, az az, ha egy mágus nem tud válaszokat vagy megoldást nyújtani egy mágikus jellegű problémára.
Ezért nem merte elmondani Laornak sem a történteket. Nem, míg nem tud semmi biztosat; míg magának sincsenek válaszai, csak kérdései.
Valuryen hozzáállása és támogatása azonban megnyugtatja valamelyest, engedélyt ad számára a pihenésre és hogy ne akarjon mindent azonnal és egyedül megoldani. Voltaképpen mióta visszatértek a küldetésről ő még nem engedte el magát, még mindig mintha ott volna, folyamatos készültségben...
Nehezen lassul le, de jót tesz neki ez a beszélgetés.
Még akkor is, ha a nyugalmat ismét sikerül megtörnie a felvetésével, ami akkora fölháborodást kelt a manóban.*
- Köszönöm! - *Mondja élesen Kilencedik Valuryen jobb belátásra térítő okfejtésére. Krestvir pedig némileg bosszúsan pillant oldalt a manóra, de nem tud vitatkozni az elf szavaival, ahogy tovább a manóval sem, úgyhogy csöndben marad, látszólag elfogadva, hogy lebeszélték a tervéről.
A feszültség továbbra is érződhet a páros között, ezért a lelkesedés is elmarad, mikor Valuryen előveszi zsákjából a szelencét. Azonban mikor azt föl is pattintja és a mese-csoda kezdetét veszi, a feszültség helyét hamar átveszi a meglepetés, és mindketten csodálkozva pillantanak az elfre. Na nem sokáig, mert a jelenség túlságosan vonzza a figyelmet.
Egy-egy kísérlet a szereplők és tereptárgyak megérintésére, de miután mindketten elfogadták, hogy az egész illúzió, már inkább figyelnek csak a történetre és az egész élményre.
Közben pedig lassan a béke is visszatér közéjük. A korábbi kis marakodás helyett Kilencedik, ahogy Krestvir válla fölött ül a kanapén, közelebb húzódik a lányhoz és testével a fejének dőlve lazul el, mintegy átölelve őt, szórakozottan a haját babrálva, míg nagy szemei a szelence varázslatára tapadnak.
Mindkettejük arcán látszódhat, hogy mennyire magával ragadja őket a mese.
Mikor aztán a történet véget ér, Kilencedik lelkesen szólal föl.*
- Még egyszer!
*Krestvir szemében ugyan még ott a csoda, de a kimerültség is meglátszik rajta, ezért ő nem erőlteti az ismétlést, csak mosolyog egy kicsit és laposakat pislogva néz Valuryenre.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Még mindig vannak kétségei, hogy vajon ha valamelyik küldetésbeli társuknak számolna be arról, amit tapasztalt, ők is ilyen megengedőek volnának-e, vagy pedig hajtanák és követelnék tőle a megoldást? Annyit már megtapasztalt, hogy sokan nem kedvelik a mágusokat, de ami pedig egyenesen türelmetlenné és dühössé tud tenni egyeseket, az az, ha egy mágus nem tud válaszokat vagy megoldást nyújtani egy mágikus jellegű problémára.
Ezért nem merte elmondani Laornak sem a történteket. Nem, míg nem tud semmi biztosat; míg magának sincsenek válaszai, csak kérdései.
Valuryen hozzáállása és támogatása azonban megnyugtatja valamelyest, engedélyt ad számára a pihenésre és hogy ne akarjon mindent azonnal és egyedül megoldani. Voltaképpen mióta visszatértek a küldetésről ő még nem engedte el magát, még mindig mintha ott volna, folyamatos készültségben...
Nehezen lassul le, de jót tesz neki ez a beszélgetés.
Még akkor is, ha a nyugalmat ismét sikerül megtörnie a felvetésével, ami akkora fölháborodást kelt a manóban.*
- Köszönöm! - *Mondja élesen Kilencedik Valuryen jobb belátásra térítő okfejtésére. Krestvir pedig némileg bosszúsan pillant oldalt a manóra, de nem tud vitatkozni az elf szavaival, ahogy tovább a manóval sem, úgyhogy csöndben marad, látszólag elfogadva, hogy lebeszélték a tervéről.
A feszültség továbbra is érződhet a páros között, ezért a lelkesedés is elmarad, mikor Valuryen előveszi zsákjából a szelencét. Azonban mikor azt föl is pattintja és a mese-csoda kezdetét veszi, a feszültség helyét hamar átveszi a meglepetés, és mindketten csodálkozva pillantanak az elfre. Na nem sokáig, mert a jelenség túlságosan vonzza a figyelmet.
Egy-egy kísérlet a szereplők és tereptárgyak megérintésére, de miután mindketten elfogadták, hogy az egész illúzió, már inkább figyelnek csak a történetre és az egész élményre.
Közben pedig lassan a béke is visszatér közéjük. A korábbi kis marakodás helyett Kilencedik, ahogy Krestvir válla fölött ül a kanapén, közelebb húzódik a lányhoz és testével a fejének dőlve lazul el, mintegy átölelve őt, szórakozottan a haját babrálva, míg nagy szemei a szelence varázslatára tapadnak.
Mindkettejük arcán látszódhat, hogy mennyire magával ragadja őket a mese.
Mikor aztán a történet véget ér, Kilencedik lelkesen szólal föl.*
- Még egyszer!
*Krestvir szemében ugyan még ott a csoda, de a kimerültség is meglátszik rajta, ezért ő nem erőlteti az ismétlést, csak mosolyog egy kicsit és laposakat pislogva néz Valuryenre.*
3988. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-22 20:46:33
Üzenet elküldve: 2022-08-22 20:46:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Talán közel sem olyan jó emberismerő mint egy vérbeli kereskedő, vagy egy vallatótiszt, de azért azt érezni véli, hogy Krestvir valamivel mintha megkönnyebbülne. Ez pedig igencsak kellemes melegséggel tölti el az elfet.*
-Ki gondolná, hogy egy robbanásnak ilyen messzemenő következményei is lehetnek?
*Kérdése inkább költőinek hat, nem vár igazán választ, csak elmereng egy kicsit a világ kusza fonalain. A továbbira csak bólint, kedve akár lenne is belemenni ebbe az elméleti kérdésbe, de sem a hely sem az idő nem a legjobb erre, így inkább tovább engedi csordogálni a beszélgetést. A lány kérdésére csak elmosolyodik és mint egy igazi bölcs varázslómester, igyekszik bölcset szólni.*
-Ha így is van, ez ellen ma este semmit sem tehetünk, úgyhogy kár rágódni a talánokon és a lehetségeseken, a miérteket meg pláne felejtsd el!
*Mondja búgó hangján. Nem rezzen meg a szörnyű képen amit a manó fest le az esetről, bár azért megijesztni, de igyekszik ezt magában tartani. Sajnos több mágust látott már így, mint amennyihez kedve lett volna.*
-Ne kockáztassunk amíg nem muszáj. Elmegyünk Abogr mesterhez, a varázslatot utána is el tudod végezni, és az is lehet, hogy talán ő - vagy én - tud majd valamilyen elmevédő varázslatot is rádbocsájtani, hogy megvédjen. Legközelebb felkészülten vágsz majd neki, és a legrosszabb esetben semmi nem történik majd, egyéb esetben pedig... Nos azon a hídon majd ha odaértünk ugye.
*Mosolyog is hozzá, majd a combjaira csap, mintha csak ezzel jelezné, hogy más dologról kíván beszélni. A batyuját veszi az ölébe és abból halássza ki a tündérszelencét.*
-Azt hiszem most már megmutathatom, ettől biztosan nyugodt álmaink lesznek mindhármunknak, talán ez rátok is fér ha nem tévedek.
*Kezével int mindkettejüknek, hogy hajoljanak vagy jöjjenek csak közelebb.*
-Most már hogy csak mi vagyunk és nincsenek avatatlan fülek és szemek, no meg enyves kezek...
*Azzal pedig kinyitja a dobozt, s a mese, a varázslatos mese kitáncol belőle. Remélhetőleg mindkettejük ámulatára és bámulatára.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Talán közel sem olyan jó emberismerő mint egy vérbeli kereskedő, vagy egy vallatótiszt, de azért azt érezni véli, hogy Krestvir valamivel mintha megkönnyebbülne. Ez pedig igencsak kellemes melegséggel tölti el az elfet.*
-Ki gondolná, hogy egy robbanásnak ilyen messzemenő következményei is lehetnek?
*Kérdése inkább költőinek hat, nem vár igazán választ, csak elmereng egy kicsit a világ kusza fonalain. A továbbira csak bólint, kedve akár lenne is belemenni ebbe az elméleti kérdésbe, de sem a hely sem az idő nem a legjobb erre, így inkább tovább engedi csordogálni a beszélgetést. A lány kérdésére csak elmosolyodik és mint egy igazi bölcs varázslómester, igyekszik bölcset szólni.*
-Ha így is van, ez ellen ma este semmit sem tehetünk, úgyhogy kár rágódni a talánokon és a lehetségeseken, a miérteket meg pláne felejtsd el!
*Mondja búgó hangján. Nem rezzen meg a szörnyű képen amit a manó fest le az esetről, bár azért megijesztni, de igyekszik ezt magában tartani. Sajnos több mágust látott már így, mint amennyihez kedve lett volna.*
-Ne kockáztassunk amíg nem muszáj. Elmegyünk Abogr mesterhez, a varázslatot utána is el tudod végezni, és az is lehet, hogy talán ő - vagy én - tud majd valamilyen elmevédő varázslatot is rádbocsájtani, hogy megvédjen. Legközelebb felkészülten vágsz majd neki, és a legrosszabb esetben semmi nem történik majd, egyéb esetben pedig... Nos azon a hídon majd ha odaértünk ugye.
*Mosolyog is hozzá, majd a combjaira csap, mintha csak ezzel jelezné, hogy más dologról kíván beszélni. A batyuját veszi az ölébe és abból halássza ki a tündérszelencét.*
-Azt hiszem most már megmutathatom, ettől biztosan nyugodt álmaink lesznek mindhármunknak, talán ez rátok is fér ha nem tévedek.
*Kezével int mindkettejüknek, hogy hajoljanak vagy jöjjenek csak közelebb.*
-Most már hogy csak mi vagyunk és nincsenek avatatlan fülek és szemek, no meg enyves kezek...
*Azzal pedig kinyitja a dobozt, s a mese, a varázslatos mese kitáncol belőle. Remélhetőleg mindkettejük ámulatára és bámulatára.*
3987. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-22 12:16:08
Üzenet elküldve: 2022-08-22 12:16:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Vacsora//
*A szokásokhoz híven jelentős mennyiségű kellemkedés és képmutatás mellett cseverésznek, bár újabb elem a báró és a kancellár kapcsolatában, hogy időnként felbukkannak őszinte pillanatok mindkét részről. Ez Hubi figyelmét sem kerüli el, legalábbis ami a saját részét illeti, és egyelőre kellemetlennek találja. Talán ha máshol, más körülmények között találkoznak először, úgy most nem tartanának ott, hogy az őszinte gesztusok jelentsenek zavart. Persze előfordulhat, hogy az idő múlásával jobban megismerik egymást és bizonyos félreértések is tisztázódhatnak, de arra Hubi mégis nagy összegben merne fogadni, hogy kebelbarátok sohasem lesznek.*
- Nagyon köszönöm. *áll fel bazsalyogva, miután pipájából kiverte a parazsat. Valóban megéhezett, és a bárónak abban is igaza van, hogy az étkezéshez több kedve lenne, miután az út porát lemoshatta magáról. Így követi vendéglátóját és hamarosan neki is foghat a tisztálkodásnak. Mikor ezzel végzett, megigazítja a szakállát. Szerencsére zsebében talált egy kis fiola szakállolajat, úriember enélkül nem indul el sehova. Az ebédlőbe betérve lebiggyeszti az ajkát és elismerően bólint. A bólintás a kancellár ízlése szerint kissé provinciális, bár kétség kívül nagy gonddal megterített asztalnak szól, az ajakbiggyesztés pedig a báró ruhájának. Ő maga nem készült esti öltözékkel, nem gondolta, hogy szüksége lesz ilyesmire. Bár mostani öltözete sem nevezhető közönségesnek, mégis kényelmetlenül érzi magát. Aztán pillantása a terítékekre esik. A bárón, aráján és rajta kívül még valaki számára is megterítettek. Ez valamelyest jobb kedvre deríti.*
- Ha az étkek is oly pompásak lesznek, mint az asztal ami várja őket, élnem kell majd a gyanúval: el akartok kényeztetni.
*Természetesen csak élcelődik Cha'yss-szal. Hiszen mindketten tudják, hogy a jó kancellár lekenyerezéséhez ennél sokkal többre lenne szükség. Persze kezdetnek megteszi. Más kérdés, hogy ezt Hubi sem gondolja komolyan. Nem hinné, hogy ez neki szól. Egyszerűen csak így alakult az este. Amikor Aenae megérkezik, mosolyogva hajol meg felé, ahogy Yeza felé is, csak szélesebb mosollyal a képén. Nem foglal helyet addig amíg a többiek nem teszik ezt, és említeni is felesleges, hogy nem segíti Aenae alá a széket. Elismeri a személyét, tudja hogy a tharg hierarchiában felette áll, de azt is tudja, hogy ő kicsoda. Kancellár, nem holmi étekfogó.*
//Vacsora//
*A szokásokhoz híven jelentős mennyiségű kellemkedés és képmutatás mellett cseverésznek, bár újabb elem a báró és a kancellár kapcsolatában, hogy időnként felbukkannak őszinte pillanatok mindkét részről. Ez Hubi figyelmét sem kerüli el, legalábbis ami a saját részét illeti, és egyelőre kellemetlennek találja. Talán ha máshol, más körülmények között találkoznak először, úgy most nem tartanának ott, hogy az őszinte gesztusok jelentsenek zavart. Persze előfordulhat, hogy az idő múlásával jobban megismerik egymást és bizonyos félreértések is tisztázódhatnak, de arra Hubi mégis nagy összegben merne fogadni, hogy kebelbarátok sohasem lesznek.*
- Nagyon köszönöm. *áll fel bazsalyogva, miután pipájából kiverte a parazsat. Valóban megéhezett, és a bárónak abban is igaza van, hogy az étkezéshez több kedve lenne, miután az út porát lemoshatta magáról. Így követi vendéglátóját és hamarosan neki is foghat a tisztálkodásnak. Mikor ezzel végzett, megigazítja a szakállát. Szerencsére zsebében talált egy kis fiola szakállolajat, úriember enélkül nem indul el sehova. Az ebédlőbe betérve lebiggyeszti az ajkát és elismerően bólint. A bólintás a kancellár ízlése szerint kissé provinciális, bár kétség kívül nagy gonddal megterített asztalnak szól, az ajakbiggyesztés pedig a báró ruhájának. Ő maga nem készült esti öltözékkel, nem gondolta, hogy szüksége lesz ilyesmire. Bár mostani öltözete sem nevezhető közönségesnek, mégis kényelmetlenül érzi magát. Aztán pillantása a terítékekre esik. A bárón, aráján és rajta kívül még valaki számára is megterítettek. Ez valamelyest jobb kedvre deríti.*
- Ha az étkek is oly pompásak lesznek, mint az asztal ami várja őket, élnem kell majd a gyanúval: el akartok kényeztetni.
*Természetesen csak élcelődik Cha'yss-szal. Hiszen mindketten tudják, hogy a jó kancellár lekenyerezéséhez ennél sokkal többre lenne szükség. Persze kezdetnek megteszi. Más kérdés, hogy ezt Hubi sem gondolja komolyan. Nem hinné, hogy ez neki szól. Egyszerűen csak így alakult az este. Amikor Aenae megérkezik, mosolyogva hajol meg felé, ahogy Yeza felé is, csak szélesebb mosollyal a képén. Nem foglal helyet addig amíg a többiek nem teszik ezt, és említeni is felesleges, hogy nem segíti Aenae alá a széket. Elismeri a személyét, tudja hogy a tharg hierarchiában felette áll, de azt is tudja, hogy ő kicsoda. Kancellár, nem holmi étekfogó.*
3986. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:37:23
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:37:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Vacsora//
*Éhségét immáron aligha csillapíthatja étek. Persze ha ez másképp lenne sem tudna jelen állapotban ételt venni magához... Fránya egy helyzet. Erőszakos módon fosztották meg e kegytől, de megtanulta nem bánni már a halált. Őseinek Szelleme különleges feladattal bízta meg, neki pedig befejezetlen dolga van az élők világában. Na nem, mintha amúgy bárki asztalhoz hívta volna. Az igric azonban tisztában kell, hogy legyen jelenlétével, s végső soron ez szinte egyenértékű az invitációval.
Nincs viszont elragadtatva a látottaktól. Atyjafiaikkal kellene elkölteniük az estebédet, a sűrű ragut pedig maguknak szedni a hosszú asztalok között fortyogó üstökből. Bor és ser egyaránt folyna hordójából, vitézeik pedig bizton tudnák, ki valódi vérük és atyjuk. Fáklyafények, ének és lakoma, méghozzá tulajdon népük körében. Szíves örömest szórakoztatná az asztaltársaságot históriákkal, énekekkel és ő maga is szívesen hallgatná meg e távoli földekről érkezett szerencsevadászok történeteit. Szeret beszélni, s szereti, ha beszélnek. Helyette viszont meghúzza magát, s még csak az étkészletet sem mozdítja meg. Egyszer már megpróbálták elűzni, nem kockáztathatja meg ezt többször. Elég, ha a wegtoreni igric tud jelenlétéről. Számára elég az, mi egyezségükkor született. Nem óhajtja tovább terhelni a férfi elméjét, nem törekszik annak megbomlására. Noha vannak aggályai a vörös üstökű leány dolgát, na meg a nyugati kupec válogatósságát illetően, de alighanem ez a legkevesebb, mit el kell tűrnie.
Megrejtőzik hát élet és halál között, míg el nem jön az ő ideje. Látatlan és hallhatatlan, akár a levegő maga, mi körbeveszi az asztal körül ülőket. Csendben figyel, akár a prédát leső sólyom a kéklő égbolton.*
//Vacsora//
*Éhségét immáron aligha csillapíthatja étek. Persze ha ez másképp lenne sem tudna jelen állapotban ételt venni magához... Fránya egy helyzet. Erőszakos módon fosztották meg e kegytől, de megtanulta nem bánni már a halált. Őseinek Szelleme különleges feladattal bízta meg, neki pedig befejezetlen dolga van az élők világában. Na nem, mintha amúgy bárki asztalhoz hívta volna. Az igric azonban tisztában kell, hogy legyen jelenlétével, s végső soron ez szinte egyenértékű az invitációval.
Nincs viszont elragadtatva a látottaktól. Atyjafiaikkal kellene elkölteniük az estebédet, a sűrű ragut pedig maguknak szedni a hosszú asztalok között fortyogó üstökből. Bor és ser egyaránt folyna hordójából, vitézeik pedig bizton tudnák, ki valódi vérük és atyjuk. Fáklyafények, ének és lakoma, méghozzá tulajdon népük körében. Szíves örömest szórakoztatná az asztaltársaságot históriákkal, énekekkel és ő maga is szívesen hallgatná meg e távoli földekről érkezett szerencsevadászok történeteit. Szeret beszélni, s szereti, ha beszélnek. Helyette viszont meghúzza magát, s még csak az étkészletet sem mozdítja meg. Egyszer már megpróbálták elűzni, nem kockáztathatja meg ezt többször. Elég, ha a wegtoreni igric tud jelenlétéről. Számára elég az, mi egyezségükkor született. Nem óhajtja tovább terhelni a férfi elméjét, nem törekszik annak megbomlására. Noha vannak aggályai a vörös üstökű leány dolgát, na meg a nyugati kupec válogatósságát illetően, de alighanem ez a legkevesebb, mit el kell tűrnie.
Megrejtőzik hát élet és halál között, míg el nem jön az ő ideje. Látatlan és hallhatatlan, akár a levegő maga, mi körbeveszi az asztal körül ülőket. Csendben figyel, akár a prédát leső sólyom a kéklő égbolton.*
3985. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-19 20:41:30
Üzenet elküldve: 2022-08-19 20:41:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//csajok//
*Aenae arckifejezése meglehetősen furcsává válik, de végül is elmosolyodik.*
- Persze és emiatt soha, senki nem fog majd hazudni nekem.
*Naiv lenne, ha azt gondolná, hogy azért, mert birtokolhatja a Vashegy úrnőjének “megtisztelő” címét, már minden kérdésére őszinte választ kaphat. Pláne, ha esetleg a felbujtó cimborája a csaposnak. Emellett mégis szereti magát abba a hitbe ringatni, hogy sikerült a helyiekkel kialakítani valamiféle bizalmi viszonyt.*
- Egyébként vágta közben hátrafelé nyilazni. Az itt hasznos tudás. Meg az, hogy hogyan kell dobot készíteni az ellenség lenyúzott bőréből.
*A hátrafelé nyilazás akár mehetne is, ha tudna nyilazni, csak ugye nem tud, sőt különösen tehetségtelennek bizonyult, mikor legutoljára megpróbálta. De azért jól szórakozik magán, ahogy elképzeli, hogy a pettyes farú kancán vágtatva lenyilazza az ellent, majd dobra feszíti.*
- Még a végén elterjesztené rólunk, hogy rossz vendéglátók vagyunk, ezt nem engedhetjük.
*Mosolya gonosz. Mert ugye lehet, hogy a kancellár nem is ilyen kekec, csak ő feltételezi róla gonosz módon. Csak ne használja a gyermekem szót, mikor majd megköszöni a vacsorát, mert akkor lehet, hogy Aenae anélkül is dob egy rókát, hogy a hasában lévő magzat, legkésőbb reggel, erre kényszerítené.
Aenae nem öltözik át, jobban belegondolva, nincs is annyi ruhája, hogy minden étkezésre másikat húzzon, azt pedig megállapítja magában Cha'ysst látva, hogy nem lenne a mosónője. Tudvalevő ugyanis, hogy a mosónők korán halnak. De ha a szabója lenne, akkor egész biztos, hogy sosem kellene az anyagiakon gondolkodnia. Igen, talán ha az úrnősdi nem jön be, akkor szabónak áll, végül is kitűnően hímez, mennyibe telhet néhány virág egy mellényre, vagy nadrág korcára?*
- Remélem, hogy megbeszéltetek minden “férfias” témát.
*Valaki bizonyára a hátsója alá tolja majd a széket, ha ez megtörtént, akkor megigazítja a villáját, ami amúgy majdnem kifogástalan szögben áll. Még hozzá sem kezdtek, de máris úgy érzi, hogy nem igazán van étvágya, és elhatározza, hogy majd az első adandó alkalommal olajra is lép, az állapotára hivatkozva.*
//csajok//
*Aenae arckifejezése meglehetősen furcsává válik, de végül is elmosolyodik.*
- Persze és emiatt soha, senki nem fog majd hazudni nekem.
*Naiv lenne, ha azt gondolná, hogy azért, mert birtokolhatja a Vashegy úrnőjének “megtisztelő” címét, már minden kérdésére őszinte választ kaphat. Pláne, ha esetleg a felbujtó cimborája a csaposnak. Emellett mégis szereti magát abba a hitbe ringatni, hogy sikerült a helyiekkel kialakítani valamiféle bizalmi viszonyt.*
- Egyébként vágta közben hátrafelé nyilazni. Az itt hasznos tudás. Meg az, hogy hogyan kell dobot készíteni az ellenség lenyúzott bőréből.
*A hátrafelé nyilazás akár mehetne is, ha tudna nyilazni, csak ugye nem tud, sőt különösen tehetségtelennek bizonyult, mikor legutoljára megpróbálta. De azért jól szórakozik magán, ahogy elképzeli, hogy a pettyes farú kancán vágtatva lenyilazza az ellent, majd dobra feszíti.*
- Még a végén elterjesztené rólunk, hogy rossz vendéglátók vagyunk, ezt nem engedhetjük.
*Mosolya gonosz. Mert ugye lehet, hogy a kancellár nem is ilyen kekec, csak ő feltételezi róla gonosz módon. Csak ne használja a gyermekem szót, mikor majd megköszöni a vacsorát, mert akkor lehet, hogy Aenae anélkül is dob egy rókát, hogy a hasában lévő magzat, legkésőbb reggel, erre kényszerítené.
Aenae nem öltözik át, jobban belegondolva, nincs is annyi ruhája, hogy minden étkezésre másikat húzzon, azt pedig megállapítja magában Cha'ysst látva, hogy nem lenne a mosónője. Tudvalevő ugyanis, hogy a mosónők korán halnak. De ha a szabója lenne, akkor egész biztos, hogy sosem kellene az anyagiakon gondolkodnia. Igen, talán ha az úrnősdi nem jön be, akkor szabónak áll, végül is kitűnően hímez, mennyibe telhet néhány virág egy mellényre, vagy nadrág korcára?*
- Remélem, hogy megbeszéltetek minden “férfias” témát.
*Valaki bizonyára a hátsója alá tolja majd a széket, ha ez megtörtént, akkor megigazítja a villáját, ami amúgy majdnem kifogástalan szögben áll. Még hozzá sem kezdtek, de máris úgy érzi, hogy nem igazán van étvágya, és elhatározza, hogy majd az első adandó alkalommal olajra is lép, az állapotára hivatkozva.*
3984. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-19 18:56:15
Üzenet elküldve: 2022-08-19 18:56:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//csajok//
*Laor felkérésére nagyot bólint. ~Jó választás.~ A folytatásra viszont egy kicsit elgondolkodik és félig-meddig önkéntelenül bukik ki a száján a "de" kezdetű megjegyzés.*
- De hiszen te vagy Minden Thargok Úrnője. A Törvény ezeken a földeken *mondja. A ő olvasatában ez így működik, vagy legalábbis így kellene, hogy működjön. Egy részegnek az ilyesmi nem mindig számít, és annak se, aki esetleg nem ismeri fel a regnáló méltóságot, de annak a Tavernának a vezetője csak nem térhet ki a válasz elől, ha az Úrnője kérdezi. Most már végképp kezd összezavarodni. Ha vér és a rang ily keveset számít, mégis hogy maradhatott meg eddig is a trónon ez a lány? Talán csak azok az erős támogató karok tartják ott?
Ő maga sosem értékelte túl sokra a vérségi leszármazás útján öröklődő hatalmat. Nem is érti igazán, hogyan működhet. Bizony, sokat kell még tanulnia az itteniek világáról.
A wegtoreni rosszakarókat illetően kicsit megnyugszik a válasz hallatán, de azért nem teljesen. Beletette a bogarat a fülébe ennek a húrnak a megpendítése. Ha nem lenne ennyire kiszolgáltatva, talán már elkezdett volna puhatolózni. Szégyen, de tulajdonképpen alig tud valamit a férfiról, akinek a kezébe helyezte a sorsát. Mentségére legyen írva, hogy nem volt túl sok alkalma ilyesmire, hiszen a Báró Úr az elmúlt idő nagyját leginkább távol töltötte. Valószínűleg a szerelem süppedős bolondériájának bűvkörében.
Ami az alternatív vacsorát illeti... Hát igen. A szőr az biztos. De aki látott már ázott macskát, az tudja, hogy az alatt egy rendes levesre elégséges lényegi rész sincs. Így aztán inkább reménykedik abban, hogy most már csak irányba állnak a terített asztal felé. Az illatok már egy ideje csiklandozzák az orrát és ha már nyáladzás, akkor ő ennek köszönhetően már bőven előzi a turbékoló szerelmeseket meg a kéjenc Kancellár Urat is.
Utóbbival kapcsolatban (talán az éhség teszi, de) mintha valamicske rosszmájú áthallást érezne a tharg lány szavaiból. Lehet, hogy nem figyelt eléggé a vonásaira, amikor az a téma előkerült ama "bizalmas viszony"-ról? De nem... biztos csak az éhségtől kótyagos már a feje, hiszen épp Kagaenae volt az, aki figyelmeztette a vén kecske kilengéseire, és úgymond még fel is hatalmazta némi tettlegességre ennek okán.*
- Hát, úgy sejtem, olyan ember, aki megszokta, hogy megkapja, amit szeretne *teszi hozzá félhangosan, ahogy a lány nyomába szegődik kifelé menetben.*
//csajok//
*Laor felkérésére nagyot bólint. ~Jó választás.~ A folytatásra viszont egy kicsit elgondolkodik és félig-meddig önkéntelenül bukik ki a száján a "de" kezdetű megjegyzés.*
- De hiszen te vagy Minden Thargok Úrnője. A Törvény ezeken a földeken *mondja. A ő olvasatában ez így működik, vagy legalábbis így kellene, hogy működjön. Egy részegnek az ilyesmi nem mindig számít, és annak se, aki esetleg nem ismeri fel a regnáló méltóságot, de annak a Tavernának a vezetője csak nem térhet ki a válasz elől, ha az Úrnője kérdezi. Most már végképp kezd összezavarodni. Ha vér és a rang ily keveset számít, mégis hogy maradhatott meg eddig is a trónon ez a lány? Talán csak azok az erős támogató karok tartják ott?
Ő maga sosem értékelte túl sokra a vérségi leszármazás útján öröklődő hatalmat. Nem is érti igazán, hogyan működhet. Bizony, sokat kell még tanulnia az itteniek világáról.
A wegtoreni rosszakarókat illetően kicsit megnyugszik a válasz hallatán, de azért nem teljesen. Beletette a bogarat a fülébe ennek a húrnak a megpendítése. Ha nem lenne ennyire kiszolgáltatva, talán már elkezdett volna puhatolózni. Szégyen, de tulajdonképpen alig tud valamit a férfiról, akinek a kezébe helyezte a sorsát. Mentségére legyen írva, hogy nem volt túl sok alkalma ilyesmire, hiszen a Báró Úr az elmúlt idő nagyját leginkább távol töltötte. Valószínűleg a szerelem süppedős bolondériájának bűvkörében.
Ami az alternatív vacsorát illeti... Hát igen. A szőr az biztos. De aki látott már ázott macskát, az tudja, hogy az alatt egy rendes levesre elégséges lényegi rész sincs. Így aztán inkább reménykedik abban, hogy most már csak irányba állnak a terített asztal felé. Az illatok már egy ideje csiklandozzák az orrát és ha már nyáladzás, akkor ő ennek köszönhetően már bőven előzi a turbékoló szerelmeseket meg a kéjenc Kancellár Urat is.
Utóbbival kapcsolatban (talán az éhség teszi, de) mintha valamicske rosszmájú áthallást érezne a tharg lány szavaiból. Lehet, hogy nem figyelt eléggé a vonásaira, amikor az a téma előkerült ama "bizalmas viszony"-ról? De nem... biztos csak az éhségtől kótyagos már a feje, hiszen épp Kagaenae volt az, aki figyelmeztette a vén kecske kilengéseire, és úgymond még fel is hatalmazta némi tettlegességre ennek okán.*
- Hát, úgy sejtem, olyan ember, aki megszokta, hogy megkapja, amit szeretne *teszi hozzá félhangosan, ahogy a lány nyomába szegődik kifelé menetben.*
3983. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-19 12:11:42
Üzenet elküldve: 2022-08-19 12:11:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Habrertus//
*Ha az sejtette, kivált majd bármiféle érzelmet azzal, hogy kiemeli, a házasági okiratba csak olyasmi kerülhet bele, amibe ők - azaz az igric és Aenae - megegyeznek, csalódnia kell. Ami azt jelenti, hogy a kancellár más módon kíván majd érvényt szerezni a Vashegy, Leandana és saját érdekeinek. Annak ellenére, hogy nem kedveli Habrertust, kénytelen elismeréssel adózni neki ahogyan minden részletre kiterjedően tervez. Ha Wegtorenben lennének, megpróbálná az oldalára állítani vagy megöletni, ám most egyiket sem teheti - tenné - meg. Egyelőre.
Tudja, hogy Habrertus semmi olyasmit nem engedne belevenni, ami a Vashegy, vagy a kancellária érdekeit és hatalmát csorbítaná, de mivel ebben tisztában van, ennek megfelelően fog cselekedni.*
- Ugyan, barátom, mindig szívesen látott vendége vagy házamnak. *Szerénytelen kijelentés, hisz a Vashegynek köszönheti birtokát, ám az ilyesmi nem áll távol az igrictől. Ami az övé, az az övé.
Ha sejtené, hogy Habrertus azt gondolja, már megfogalmazta magában a szerződést, jót mosolyogna. Semmi ilyesmit nem tett és egyelőre nem is tervez, mert vannak fontosabb dolgai, amelyek nem köthetők az eskövőhöz.
Boldogsággal kapcsolatos kérdése meglepi a kancellárt, bár a visszadobott kérdés nem erről tanúskodik. Haloványan elmosolyodik, nem érzi vagy nem veszi figyelembe a visszakérdezés élét, de érdeklődve várja a folytatást. Nem is szól közbe amikor a folytatás következik, helyette beleszív a pipájába és figyelmesen hallgatja a férfit. A kifejtés vonalvezetése érdekes és újra bizonyosságát adja a kancellár bölcsességének. A fanyalgók felkötésének gondolatára őszintén elmosolyodik, maga is vallja a régi wegotreni közmondást; hol érdekli a wegtoreni oroszlánt, mit ugatnak a kutyák?
Amikor Habrertus végkövetkeztetésként kimondja, hogy nem boldog, enyhén félrefordított fejjel néz rá és észre sem veszi, hogy pipája kialszik, míg a férfire figyel. Újra meg kell állapítania, hogy ők ketten nem is annyira különböznek egymástól. No, nem emberileg, hanem gondolkodásmódjukban.
Egyetértőn bólogat a végső konszenzuson. A boldogság szubjektív, bár meghatározni lehetetlen. Volt idő, amikor boldognak gondolta magát. Befolyása, hatalma volt és megtalálta a nőt, aki mellett kiteljesedhet. Aztán jött az az ostoba szellem boldogság érzése úgy olvadt el, mint a jég a tűző wegtoreni napon.
Arrafelé néz, amerre Habrertus megjáratja a kezét és pillantását rajtafelejti az udvarház látképén miközben értőn aprókat bólogat.*
- Köszönöm, hogy megtiszteltél válaszoddal, barátom. *A szavak most meglepően őszintén buknak ki ajkai közül. Neki nem is kell válaszolnia a fel nem tett kérdésre, mert a kancellár megtette helyette. Valóban boldog. A számtalan gond ellenére is, mely most a vállát nyomja.
Csak most veszi észre, hogy pipája kialudt és ahelyett, hogy újragyújtaná, félreteszi azt egy kis asztalkára.*
- Biztosan éhes vagy már magad is, megyek, megnézem hogyan áll a konyha, addig magad is felkészülhetsz a vacsorára. Érezd otthon magad. *Int a ház felé és ha mindketten felállnak vagy Habrertus nem gördít akadályt a távozás elé, akkor bekíséri és megmutatja neki a fürdő felé vezető utat, ahol a kancellár felfrissítheti magát az étkezés előtt. Ő maga a konyhába megy, hogy ellenőrizze a vacsora állapotát és meggyőződjön arról, a kancellár számára is elégséges és megfelelő lesz az ételek sora.
Rövid instukciókkal kijavít pár hibát, két előételt még beiktat, amelyeket wegtoreni szokás szerint készíttet el tharg alapanyagokból, de mindent egybevetve elégedettnek találja az előkészületeket. A mézes süteménynek még kell egy fertályóra a kemencében, de mire végeznek a számos fogással, addigra bőven elkészül.
Amikor végzett, Yanah-t elküldi Aenaeért és Yezáért, majd Habrertusért és a saját szobájában átöltözik a vacsorához. Az étkezésre az ebédlőben kerül sor, Lloslie négy főre terített a méretes négyszögletű asztalon, a két asztalfőn az igric és a kancellár kaptak helyet egymással szemben, a wegtoreni kalmár jobbján Aenae ül közvetlen mellette, míg Yezát, Habretus jobbján, de az asztal közepére ültették. Az asztalt hófehér csipkés szélű abrosz takarja, közepére egy-egy jókora gyertyát helyeztek és közéjük egy nagy csokor vadvirágot rövidre vágva, hogy ne zavarja őket abban, hogy egymást láthassák. Tiszta konyharuhával letakart kosárban frissen sült kenyér és hamuban sült pogácsa várja, hogy megkérkezzenek a vendégek.
Az igric érkezne elsőként, tiszta gyaloglócsizmát és fekete, szűk nadrágot vett fel az alkalomra. Széles mellkasán fehér ing feszül, amelynek ujját könyékig felgyűrte, felső két gombját, nyilván a meleg miatt, kigombolva hagyta. Az ingre szűkre szabott derekú, sötét liliomokkal kivarrt, fekete mellényt vett még fel, hogy kiteljesítse öltözékét. Kathlyn nem messze tőle pihen megszokott helyén a falra akasztva az ajtó mellett a neki kialakított kampón.
Az ételek sora készen áll, már csak az éhes vendégek hiányoznak az asztal mellől, hogy megtöltsék a hasukat és az ebédlőt gondtalan társalgásukkal. Már amennyire ez lehetséges egy ilyen társaságban.*
//Habrertus//
*Ha az sejtette, kivált majd bármiféle érzelmet azzal, hogy kiemeli, a házasági okiratba csak olyasmi kerülhet bele, amibe ők - azaz az igric és Aenae - megegyeznek, csalódnia kell. Ami azt jelenti, hogy a kancellár más módon kíván majd érvényt szerezni a Vashegy, Leandana és saját érdekeinek. Annak ellenére, hogy nem kedveli Habrertust, kénytelen elismeréssel adózni neki ahogyan minden részletre kiterjedően tervez. Ha Wegtorenben lennének, megpróbálná az oldalára állítani vagy megöletni, ám most egyiket sem teheti - tenné - meg. Egyelőre.
Tudja, hogy Habrertus semmi olyasmit nem engedne belevenni, ami a Vashegy, vagy a kancellária érdekeit és hatalmát csorbítaná, de mivel ebben tisztában van, ennek megfelelően fog cselekedni.*
- Ugyan, barátom, mindig szívesen látott vendége vagy házamnak. *Szerénytelen kijelentés, hisz a Vashegynek köszönheti birtokát, ám az ilyesmi nem áll távol az igrictől. Ami az övé, az az övé.
Ha sejtené, hogy Habrertus azt gondolja, már megfogalmazta magában a szerződést, jót mosolyogna. Semmi ilyesmit nem tett és egyelőre nem is tervez, mert vannak fontosabb dolgai, amelyek nem köthetők az eskövőhöz.
Boldogsággal kapcsolatos kérdése meglepi a kancellárt, bár a visszadobott kérdés nem erről tanúskodik. Haloványan elmosolyodik, nem érzi vagy nem veszi figyelembe a visszakérdezés élét, de érdeklődve várja a folytatást. Nem is szól közbe amikor a folytatás következik, helyette beleszív a pipájába és figyelmesen hallgatja a férfit. A kifejtés vonalvezetése érdekes és újra bizonyosságát adja a kancellár bölcsességének. A fanyalgók felkötésének gondolatára őszintén elmosolyodik, maga is vallja a régi wegotreni közmondást; hol érdekli a wegtoreni oroszlánt, mit ugatnak a kutyák?
Amikor Habrertus végkövetkeztetésként kimondja, hogy nem boldog, enyhén félrefordított fejjel néz rá és észre sem veszi, hogy pipája kialszik, míg a férfire figyel. Újra meg kell állapítania, hogy ők ketten nem is annyira különböznek egymástól. No, nem emberileg, hanem gondolkodásmódjukban.
Egyetértőn bólogat a végső konszenzuson. A boldogság szubjektív, bár meghatározni lehetetlen. Volt idő, amikor boldognak gondolta magát. Befolyása, hatalma volt és megtalálta a nőt, aki mellett kiteljesedhet. Aztán jött az az ostoba szellem boldogság érzése úgy olvadt el, mint a jég a tűző wegtoreni napon.
Arrafelé néz, amerre Habrertus megjáratja a kezét és pillantását rajtafelejti az udvarház látképén miközben értőn aprókat bólogat.*
- Köszönöm, hogy megtiszteltél válaszoddal, barátom. *A szavak most meglepően őszintén buknak ki ajkai közül. Neki nem is kell válaszolnia a fel nem tett kérdésre, mert a kancellár megtette helyette. Valóban boldog. A számtalan gond ellenére is, mely most a vállát nyomja.
Csak most veszi észre, hogy pipája kialudt és ahelyett, hogy újragyújtaná, félreteszi azt egy kis asztalkára.*
- Biztosan éhes vagy már magad is, megyek, megnézem hogyan áll a konyha, addig magad is felkészülhetsz a vacsorára. Érezd otthon magad. *Int a ház felé és ha mindketten felállnak vagy Habrertus nem gördít akadályt a távozás elé, akkor bekíséri és megmutatja neki a fürdő felé vezető utat, ahol a kancellár felfrissítheti magát az étkezés előtt. Ő maga a konyhába megy, hogy ellenőrizze a vacsora állapotát és meggyőződjön arról, a kancellár számára is elégséges és megfelelő lesz az ételek sora.
Rövid instukciókkal kijavít pár hibát, két előételt még beiktat, amelyeket wegtoreni szokás szerint készíttet el tharg alapanyagokból, de mindent egybevetve elégedettnek találja az előkészületeket. A mézes süteménynek még kell egy fertályóra a kemencében, de mire végeznek a számos fogással, addigra bőven elkészül.
Amikor végzett, Yanah-t elküldi Aenaeért és Yezáért, majd Habrertusért és a saját szobájában átöltözik a vacsorához. Az étkezésre az ebédlőben kerül sor, Lloslie négy főre terített a méretes négyszögletű asztalon, a két asztalfőn az igric és a kancellár kaptak helyet egymással szemben, a wegtoreni kalmár jobbján Aenae ül közvetlen mellette, míg Yezát, Habretus jobbján, de az asztal közepére ültették. Az asztalt hófehér csipkés szélű abrosz takarja, közepére egy-egy jókora gyertyát helyeztek és közéjük egy nagy csokor vadvirágot rövidre vágva, hogy ne zavarja őket abban, hogy egymást láthassák. Tiszta konyharuhával letakart kosárban frissen sült kenyér és hamuban sült pogácsa várja, hogy megkérkezzenek a vendégek.
Az igric érkezne elsőként, tiszta gyaloglócsizmát és fekete, szűk nadrágot vett fel az alkalomra. Széles mellkasán fehér ing feszül, amelynek ujját könyékig felgyűrte, felső két gombját, nyilván a meleg miatt, kigombolva hagyta. Az ingre szűkre szabott derekú, sötét liliomokkal kivarrt, fekete mellényt vett még fel, hogy kiteljesítse öltözékét. Kathlyn nem messze tőle pihen megszokott helyén a falra akasztva az ajtó mellett a neki kialakított kampón.
Az ételek sora készen áll, már csak az éhes vendégek hiányoznak az asztal mellől, hogy megtöltsék a hasukat és az ebédlőt gondtalan társalgásukkal. Már amennyire ez lehetséges egy ilyen társaságban.*
3982. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-18 16:22:46
Üzenet elküldve: 2022-08-18 16:22:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//csajok//
- Azt hiszem, hogy nemcsak Wegtorenben van ez így. A cinkelt kocka bárhol vörös posztó.
*Próbálja visszaidézni azt a balhét a korsóban, nehezen megy. Előző nap vitatkoztak és haraggal váltak el, csak egy bátorító Kagan-öklére akart beugrani, de pont összefutottak. Aztán meg már állt a bál, aminek lehet, hogy már akkor is voltak előjelei, mikor belépett, csak nem vette észre…*
- Laort akarom megkérni, úgy sejtem, hogy én hiába is mennék be és verném a pultot.
*Mondja halkan nevetve, közben elképzeli magát, ahogyan beleveri a pultos orrát a pultba, hogy kicsikarja az információt. Nem lenne túl szívderítő látvány, mint mikor a két-háromkilós öleb acsarkodva cincálja valaki gatyaszárát.*
- Nem, teljesen átlagos fogadó, mint bármelyik másik. Pont ugyanannyi hamiskártyás jár ide is és pont ugyanolyan gyakoriak a bunyók. Nekem pár év alatt ez volt az első.
*Flegmán megvonja a vállát, ezzel kicsit azt a benyomást keltve, mintha amúgy rendszeres látogatója lenne a nevezett vendéglátóipari egységnek. Bár amúgy rendszeres látogatója. Sokszor szükség van egy-egy bátorító Kagan-öklére, ugyan most a gondolatától is felfordul a gyomra.*
- Nem, nem mondott semmi ilyesmit. Csak találgatok, hogy kinek állhat érdekében az ilyesmi?
*Annyit tud, hogy Cha'yssnak, a Wegtorenből való távozása előtt, voltak konfliktusai, de ennél többet nem, sem neveket, sem konkrét helyeket, sem összefonódásokat.
A fel-nem-tett kérdésére is választ kap, úgy dönt, hogy hisz Yezának és nem firtatja. Persze nevetgélhetne, hogy ő nem úgy gondolta, hiszen teljesen biztos mind magában, mind a Cha'yssra gyakorolt hatásában, meg a mély és őszinte szerelmükben, de az ilyesmi átlátszó is lenne és pont az ellenkezőjét bizonyítaná vele. Lassú bólintással veszi tudomásul a kapott választ. Ettől persze nem lesz biztosabb magában és az továbbra sem fér a fejébe, hogy egy olyan férfi, mint Cha'yss hogyan táplálhat gyengéd érzelmeket egy magafajta penészvirág irányába. És hát a nagy szerelem sem olyan nagy, persze szereti a férfit a maga módján, de ott a megfelelési kényszer, főleg amiatt mondott igent, meg azért, hogy elcsituljon a férfihiszti. Azóta egyébként egészen megbarátkozott a gondolattal, csak az esküvőt élje túl ép ésszel és onnan már képes lesz ellavírozni.*
- Napok múlva is szőrlabdákat köhgnél fel.
*Az állat nem vette zokon, hogy odébb tessékelték, simogatás reményében Aenaenél kopogtat, de most ő sem akarja tapizni. Attól is felszállna egy csomó szőre, egy évben ugye kétszer vedlik, ősztől tavaszig és tavasztól őszig.*
- Remélem, hogy megkapja a kancellár a mézes süteményét.
*Mennyire kellemetlen lesz egy vacsora, amit Habrertusszal kell eltölteni, amikor majd a gyomortartalmát próbálja lenntartani, mikor a kancellár rácsorgatja a nyálát Yezára. Amúgy sem érzi magát a legfényesebben.*
//csajok//
- Azt hiszem, hogy nemcsak Wegtorenben van ez így. A cinkelt kocka bárhol vörös posztó.
*Próbálja visszaidézni azt a balhét a korsóban, nehezen megy. Előző nap vitatkoztak és haraggal váltak el, csak egy bátorító Kagan-öklére akart beugrani, de pont összefutottak. Aztán meg már állt a bál, aminek lehet, hogy már akkor is voltak előjelei, mikor belépett, csak nem vette észre…*
- Laort akarom megkérni, úgy sejtem, hogy én hiába is mennék be és verném a pultot.
*Mondja halkan nevetve, közben elképzeli magát, ahogyan beleveri a pultos orrát a pultba, hogy kicsikarja az információt. Nem lenne túl szívderítő látvány, mint mikor a két-háromkilós öleb acsarkodva cincálja valaki gatyaszárát.*
- Nem, teljesen átlagos fogadó, mint bármelyik másik. Pont ugyanannyi hamiskártyás jár ide is és pont ugyanolyan gyakoriak a bunyók. Nekem pár év alatt ez volt az első.
*Flegmán megvonja a vállát, ezzel kicsit azt a benyomást keltve, mintha amúgy rendszeres látogatója lenne a nevezett vendéglátóipari egységnek. Bár amúgy rendszeres látogatója. Sokszor szükség van egy-egy bátorító Kagan-öklére, ugyan most a gondolatától is felfordul a gyomra.*
- Nem, nem mondott semmi ilyesmit. Csak találgatok, hogy kinek állhat érdekében az ilyesmi?
*Annyit tud, hogy Cha'yssnak, a Wegtorenből való távozása előtt, voltak konfliktusai, de ennél többet nem, sem neveket, sem konkrét helyeket, sem összefonódásokat.
A fel-nem-tett kérdésére is választ kap, úgy dönt, hogy hisz Yezának és nem firtatja. Persze nevetgélhetne, hogy ő nem úgy gondolta, hiszen teljesen biztos mind magában, mind a Cha'yssra gyakorolt hatásában, meg a mély és őszinte szerelmükben, de az ilyesmi átlátszó is lenne és pont az ellenkezőjét bizonyítaná vele. Lassú bólintással veszi tudomásul a kapott választ. Ettől persze nem lesz biztosabb magában és az továbbra sem fér a fejébe, hogy egy olyan férfi, mint Cha'yss hogyan táplálhat gyengéd érzelmeket egy magafajta penészvirág irányába. És hát a nagy szerelem sem olyan nagy, persze szereti a férfit a maga módján, de ott a megfelelési kényszer, főleg amiatt mondott igent, meg azért, hogy elcsituljon a férfihiszti. Azóta egyébként egészen megbarátkozott a gondolattal, csak az esküvőt élje túl ép ésszel és onnan már képes lesz ellavírozni.*
- Napok múlva is szőrlabdákat köhgnél fel.
*Az állat nem vette zokon, hogy odébb tessékelték, simogatás reményében Aenaenél kopogtat, de most ő sem akarja tapizni. Attól is felszállna egy csomó szőre, egy évben ugye kétszer vedlik, ősztől tavaszig és tavasztól őszig.*
- Remélem, hogy megkapja a kancellár a mézes süteményét.
*Mennyire kellemetlen lesz egy vacsora, amit Habrertusszal kell eltölteni, amikor majd a gyomortartalmát próbálja lenntartani, mikor a kancellár rácsorgatja a nyálát Yezára. Amúgy sem érzi magát a legfényesebben.*
3981. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-08-18 14:44:49
Üzenet elküldve: 2022-08-18 14:44:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//csajok//
- Bizony *bólogat a késes fickó szerencséjére.* - Wegtorenben aki a bajt keresi, az többnyire meg is találja. De ez itt nem Wegtoren. Bizonyára ezért hagyta annyiban a nemes Caldorcor Báró is, nem csak te, Úrnő.
*Hát igen. Azzal, hogy hozzá kötötte magát, a sérelem ugyanúgy a Báróé is egy ilyen ügyben, de mivel itt a tharg lány a legfelsőbb főrend, a dolog természete kissé kényes lehet. Bár ahogy Yezának eszébe jut a Kereskedőház berkeiből kiebrudalt ork, kifejezetten meglepőnek találja, hogy a Báró így uralkodott magán.*
- Az egekre, inkább bízd ezt egy jó emberedre, Hölgyem. A Báró Úr elevenen nyúzat meg, ha emiatt bajod esik és én tudtam róla. *Az előzmények fényében kinézi a lányból, hogy személyesen óhajt intézkedni az ügy kapcsán.*
- Az a hely máskor is ilyen ~cégéres késdobáló~ vad? Őszintén szólva olyan sok mindent hallani a thargokról a városban *vonja meg a vállát. Az arcára van írva, hogy kíváncsi, de nem akarna tolakodó lenni vagy ostoba pletykákkal előhozakodni.
A hírre, hogy a vacsora immár csupán percekre van, néma köszönetet röppent az ég felé a vörös részéről. Őszintén szólva már kis híján szédeleg az éhségtől. A már-már a nyelvén érzett lakoma képzetét viszont hamar szétrebbenti a töprengő mondatocska elhangzik.*
- A wegtoreni ismerősei? *kérdez vissza azonnal.* - Említett neked ilyesmit? *Idegesen tördeli a kezeit. A legszívesebben hagyná ezt a finomkodást és a zsabóra markolva rázná ki belőle az információt.* - Miért mindig én tudok meg ilyesmit utoljára? *sóhajt nagyon is aggodalmasan. Az más lapra tartozik, hogy elsősorban a saját bőréért aggódik, csak aztán a nagytiszteletű Báróéért. Alig váltott vele szót és Caldorcor amúgy is túl jól megválogatja a szavait, hogy az őt érintő kényesebb ügyekbe beavassa. Még akkor is, ha épp az ő váltója okán váltak kényessé azok az ügyek.*
- Hogy mi? *A megjegyzés visszarántja a wegtoreni céhes összefonódások önkéntelen boncolgatásából. Kis híja van, hogy el nem neveti magát a nyilvánvaló utalásra. Hájjal kenegeti a féltékenység. Bár nincs oda a házijószágokért, de most kedve lenne felvenni a lába körül sertepertélő macskát és ráérősen simogatni, míg talányos mosolygással megerszt egy visszakérdezést. A bizalmas és a viszony szavakat sikamlósan kihangsúlyozva benne.
Eljátszik a gondolattal, de inkább csak óvatosan arrébb emeli a macskát a lábfejével.*
- Biztosíthatlak, hogy a Báró Úr szíve csakis a Tiéd *mondja. Persze az egyéb testrészeiről már nem merne nyilatkozni, elvégre mégis csak wegtoreni, de a korábbi csevejük alapján akár még a teljes kizárólagosságot is el tudja képzelni.* - Le sem tagadhatná, mennyire megbabonáztad. És nem is akarja *teszi hozzá, elvégre nem célja, hogy rossz színben tüntesse fel munkaadóját a jövendőbelije előtt.*
- A wegtoreniek összetartanak idegenben. Ez minden. Én pedig sokkal tartozom neki. Ezért igyekszem mindenkor jó szolgálatára lenni.
*Nagyon reméli, hogy ennyivel megelégszik a lány, mert őszintén szólva egyáltalán nem tervezi ennél messzemenőbben beavatni a dologba.*
- Szívemből szólsz. Ha nem ülhetünk asztalhoz hamarosan, még felfalom ezt a macskát így nyersen, esküszöm! *neveti el magát és előzékenyen előre engedve Kagaenae-t, hagyja, hogy mutassa az utat, ha már ő a ház Úrnője.*
//csajok//
- Bizony *bólogat a késes fickó szerencséjére.* - Wegtorenben aki a bajt keresi, az többnyire meg is találja. De ez itt nem Wegtoren. Bizonyára ezért hagyta annyiban a nemes Caldorcor Báró is, nem csak te, Úrnő.
*Hát igen. Azzal, hogy hozzá kötötte magát, a sérelem ugyanúgy a Báróé is egy ilyen ügyben, de mivel itt a tharg lány a legfelsőbb főrend, a dolog természete kissé kényes lehet. Bár ahogy Yezának eszébe jut a Kereskedőház berkeiből kiebrudalt ork, kifejezetten meglepőnek találja, hogy a Báró így uralkodott magán.*
- Az egekre, inkább bízd ezt egy jó emberedre, Hölgyem. A Báró Úr elevenen nyúzat meg, ha emiatt bajod esik és én tudtam róla. *Az előzmények fényében kinézi a lányból, hogy személyesen óhajt intézkedni az ügy kapcsán.*
- Az a hely máskor is ilyen ~cégéres késdobáló~ vad? Őszintén szólva olyan sok mindent hallani a thargokról a városban *vonja meg a vállát. Az arcára van írva, hogy kíváncsi, de nem akarna tolakodó lenni vagy ostoba pletykákkal előhozakodni.
A hírre, hogy a vacsora immár csupán percekre van, néma köszönetet röppent az ég felé a vörös részéről. Őszintén szólva már kis híján szédeleg az éhségtől. A már-már a nyelvén érzett lakoma képzetét viszont hamar szétrebbenti a töprengő mondatocska elhangzik.*
- A wegtoreni ismerősei? *kérdez vissza azonnal.* - Említett neked ilyesmit? *Idegesen tördeli a kezeit. A legszívesebben hagyná ezt a finomkodást és a zsabóra markolva rázná ki belőle az információt.* - Miért mindig én tudok meg ilyesmit utoljára? *sóhajt nagyon is aggodalmasan. Az más lapra tartozik, hogy elsősorban a saját bőréért aggódik, csak aztán a nagytiszteletű Báróéért. Alig váltott vele szót és Caldorcor amúgy is túl jól megválogatja a szavait, hogy az őt érintő kényesebb ügyekbe beavassa. Még akkor is, ha épp az ő váltója okán váltak kényessé azok az ügyek.*
- Hogy mi? *A megjegyzés visszarántja a wegtoreni céhes összefonódások önkéntelen boncolgatásából. Kis híja van, hogy el nem neveti magát a nyilvánvaló utalásra. Hájjal kenegeti a féltékenység. Bár nincs oda a házijószágokért, de most kedve lenne felvenni a lába körül sertepertélő macskát és ráérősen simogatni, míg talányos mosolygással megerszt egy visszakérdezést. A bizalmas és a viszony szavakat sikamlósan kihangsúlyozva benne.
Eljátszik a gondolattal, de inkább csak óvatosan arrébb emeli a macskát a lábfejével.*
- Biztosíthatlak, hogy a Báró Úr szíve csakis a Tiéd *mondja. Persze az egyéb testrészeiről már nem merne nyilatkozni, elvégre mégis csak wegtoreni, de a korábbi csevejük alapján akár még a teljes kizárólagosságot is el tudja képzelni.* - Le sem tagadhatná, mennyire megbabonáztad. És nem is akarja *teszi hozzá, elvégre nem célja, hogy rossz színben tüntesse fel munkaadóját a jövendőbelije előtt.*
- A wegtoreniek összetartanak idegenben. Ez minden. Én pedig sokkal tartozom neki. Ezért igyekszem mindenkor jó szolgálatára lenni.
*Nagyon reméli, hogy ennyivel megelégszik a lány, mert őszintén szólva egyáltalán nem tervezi ennél messzemenőbben beavatni a dologba.*
- Szívemből szólsz. Ha nem ülhetünk asztalhoz hamarosan, még felfalom ezt a macskát így nyersen, esküszöm! *neveti el magát és előzékenyen előre engedve Kagaenae-t, hagyja, hogy mutassa az utat, ha már ő a ház Úrnője.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344