Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 201 (4001. - 4020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4020. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-09 13:34:21
Üzenet elküldve: 2022-10-09 13:34:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//vacsora//
*Bár nem szeret enni, de mégis eszik, legfőképpen azért, mert amíg eszik, addig sem kell beszélnie. Igazából napokig el tudna lenni anélkül, hogy akár egy szót is szóljon bárkihez. Annak igazán örül, hogy a személyzet teljesen önjáró, és nem neki kell azon gondolkodni, hogy mi legyen a vacsora. Anyja bezzeg folyton egzecíroztatná őket mindennel: mit és hogyan szolgáljanak fel melyik étkezésre, milyen abrosz, teríték kerüljön az asztalra, meg effélék.
Aenae most, ebben a pillanatban nagyon bánja, hogy minden pletykát meghallgatott, amit csak a kancellárról hallott, mert ahogy a sajttal kínálgatja Yezát… Aenae lelki szemei előtt megjelenik egy kép, ahogyan a Yeza köldökéből hörpitéli a jó kancellár a bort. Mert a pletykák szerint Habrertus ilyen dolgokat csinál. Meg még ilyenebbeket is. Végül is, ha Yezának van gyomra hozzá, és hitelt lehet adni a szóbeszédnek, akkor ilyesmikért egy csinos házikót is kaphat. Aenae persze kicsit reméli, hogy ha Yezának van is kellően ellenálló gyomra, akkor is inkább azt választja, amit Aenae ajánlott nem sokkal korábban, és könyökkel orrba csűri. Bár jelenleg úgy néz ki, hogy Yeza nem úgy szeretne bevágódni, ahogyan azt Aenae elképzelte - könyökkel ugye, Habrertus orrába. Sárga pillantását inkább Cha'yssra fordítja, rá anélkül lehet nézni, hogy felfordulna az ember gyomra, sőt az a gondolat sem hányingerkeltő, hogy Cha'yss bort szürcsöljön az ő köldökéből, vagy akár Yezáéból. Az asztal alatt pedig lába Cha'yss lábához ér.
Csak akkor fordul vissza Habrertus felé, mikor az éneklésre próbálja agitálni. Ha Aenae nem rendelkezne önkritikával - amiből egyébként sokkal többel is rendelkezik, mint az egészséges -, akkor talán kapva kapna az alkalmon, hogy produkálhatja önmagát, de így csak mosolyog. Eszébe jutnak azok a régi ismerősei, akik megragadták volna a lehetőséget, hogy aztán egy “nagyszerű” - a közönség számára rendkívül kínos -, előadással örvendeztessék meg a nagyérdeműt.*
- Biztosíthatlak kancellárom, hogy sokkal szívesebben öntenél forró ólmot a saját füledbe, mint az énelkésem hallgasd.
*A kancellárnak láthatóan gondja van az alkohollal, Aenaenek az a határozott érzése, hogy Habrertust megütötte a bor. Érdekes, neki is gondja van az alkohollal, csak ő a skála másik oldalán van: indokolatlanul jól bírja a szeszt és egyéb tudatmódosítókat is.*
- Szerintem elmebajos lehetett.
*Pillant Cha'yss irányába, majd visszasiklik a sárga szempár a kancellárra, közben nemet int a levesre. A főételből eszik ugyan, de fogyasztása most sem számottevő, a borból is mértéket tart, egy-egy ujjnyit kér csak. A sütemény viszont láthatóan jól csúszik. Azt az ingert meg leküzdi, hogy a süteményhez savanyúságot akarjon enni. Pedig nagyon vágyik rá, de tudja, hogy furcsán néznének rá.*
//vacsora//
*Bár nem szeret enni, de mégis eszik, legfőképpen azért, mert amíg eszik, addig sem kell beszélnie. Igazából napokig el tudna lenni anélkül, hogy akár egy szót is szóljon bárkihez. Annak igazán örül, hogy a személyzet teljesen önjáró, és nem neki kell azon gondolkodni, hogy mi legyen a vacsora. Anyja bezzeg folyton egzecíroztatná őket mindennel: mit és hogyan szolgáljanak fel melyik étkezésre, milyen abrosz, teríték kerüljön az asztalra, meg effélék.
Aenae most, ebben a pillanatban nagyon bánja, hogy minden pletykát meghallgatott, amit csak a kancellárról hallott, mert ahogy a sajttal kínálgatja Yezát… Aenae lelki szemei előtt megjelenik egy kép, ahogyan a Yeza köldökéből hörpitéli a jó kancellár a bort. Mert a pletykák szerint Habrertus ilyen dolgokat csinál. Meg még ilyenebbeket is. Végül is, ha Yezának van gyomra hozzá, és hitelt lehet adni a szóbeszédnek, akkor ilyesmikért egy csinos házikót is kaphat. Aenae persze kicsit reméli, hogy ha Yezának van is kellően ellenálló gyomra, akkor is inkább azt választja, amit Aenae ajánlott nem sokkal korábban, és könyökkel orrba csűri. Bár jelenleg úgy néz ki, hogy Yeza nem úgy szeretne bevágódni, ahogyan azt Aenae elképzelte - könyökkel ugye, Habrertus orrába. Sárga pillantását inkább Cha'yssra fordítja, rá anélkül lehet nézni, hogy felfordulna az ember gyomra, sőt az a gondolat sem hányingerkeltő, hogy Cha'yss bort szürcsöljön az ő köldökéből, vagy akár Yezáéból. Az asztal alatt pedig lába Cha'yss lábához ér.
Csak akkor fordul vissza Habrertus felé, mikor az éneklésre próbálja agitálni. Ha Aenae nem rendelkezne önkritikával - amiből egyébként sokkal többel is rendelkezik, mint az egészséges -, akkor talán kapva kapna az alkalmon, hogy produkálhatja önmagát, de így csak mosolyog. Eszébe jutnak azok a régi ismerősei, akik megragadták volna a lehetőséget, hogy aztán egy “nagyszerű” - a közönség számára rendkívül kínos -, előadással örvendeztessék meg a nagyérdeműt.*
- Biztosíthatlak kancellárom, hogy sokkal szívesebben öntenél forró ólmot a saját füledbe, mint az énelkésem hallgasd.
*A kancellárnak láthatóan gondja van az alkohollal, Aenaenek az a határozott érzése, hogy Habrertust megütötte a bor. Érdekes, neki is gondja van az alkohollal, csak ő a skála másik oldalán van: indokolatlanul jól bírja a szeszt és egyéb tudatmódosítókat is.*
- Szerintem elmebajos lehetett.
*Pillant Cha'yss irányába, majd visszasiklik a sárga szempár a kancellárra, közben nemet int a levesre. A főételből eszik ugyan, de fogyasztása most sem számottevő, a borból is mértéket tart, egy-egy ujjnyit kér csak. A sütemény viszont láthatóan jól csúszik. Azt az ingert meg leküzdi, hogy a süteményhez savanyúságot akarjon enni. Pedig nagyon vágyik rá, de tudja, hogy furcsán néznének rá.*
4019. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-08 21:30:02
Üzenet elküldve: 2022-10-08 21:30:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//vacsora//
*A két főrendi kakas szemmel láthatólag nagyon élvezi, hogy egymás tollait csipkedheti. Jól fogalmazott cirádákba burkolva természetesen. Képmutatástól émelygős a hangulat, de ez már csak így megy az ilyen estéken.
A vörösnek egyre csak a tharg lány szavai járnak a fejében, miközben a nyájas diplomáciai körök szépen csorognak a maguk útján. Vajon tényleg úgy gondolja, hogy Yeza pártfogásra szorul a Kancellárral szemben? Tény, hogy Habrertus Uramat a hazai terep előnyeivel, a jelentős befolyásával és a kiváltságos pozíciójában nem sok dolog akaszthatná meg az akaratában, de a vörös megszokta már, hogy magának kell megtalálnia a módját, ahogyan a céljai javára fordítja a dolgokat.
Most emiatt egy kicsit kutyaszorítóban érzi magát. Az, hogy továbbra is fürdőzhet a Kancellár figyelmében, az ő malmára hajtja a vizet, de nem lehet vele túl mézes-mázos, mert azzal valószínűleg visszatetszést keltene a leendő bárói hitvesben. Nem akarná felégetni ezt a hidat, bár gyanítja, a gerlepár még egy darabig leginkább csak egymással lesz elfoglalva. Egy kicsit el is időzik rajtuk a tekintete. Valahogy még mindig bizonytalan a dolog kapcsán. Olyan érzése van, mintha ezen a vacsorán minden és mindenki csak díszlet lenne, csak hogy Caldorcor a Kancellárt lekönyökölje a kis szemétdombjáról. Pedig a Báró őszintének tűnt, amikor az érzéseiről beszélt a jegyesével. ~Pedig őszintének tűnt.~ Ez lehetne a legrútabb így járások jelmondata, ha az ember egy kereskedő szavaira ad.
Emlékszik még, milyen volt Wäoreyn közelében. Izzott köztük a levegő. Igaz, ők hol marták, hol falták egymást és nyíltan még csak nem is igazán tehették, mert a céhen belül nem nézték jó szemmel az ilyesmit, de nehéz lett volna titkolni, ami köztük volt. Pedig sosem nevezték nevén. Nem tudná megmondani, pontosan mit hiányol a párocska körüli légkörből, de valami hibádzik. Lehet, hogy csak az esküvő és a gyerek miatt. Amikor már nincs visszaút, akkor olykor a legszilárdabb elhatározásba is beeszik magukat a kételyek.
A biztatásra az elé tolt tálba nyúl. Ujjai közé csippent egy darabka sajtot és finoman az ajkához emeli, de mielőtt megkóstolná, tűnődve pillant le rá.*
- Egy tökéletes falat megbecsülést kíván meg, Kegyelmes Úr. Odaadó figyelmet az érzékektől, hogy kivételes ízeit kiélvezhessük. A habzsolás így maga vet gáncsot saját lábának *emeli érzékien pimasz íriszeit a Kancellárra* - ahogy bölcsen céloztál rá, Uram *teszi hozzá, aztán megízleli azt a méltatott sajtocskát.* - És igen, hmmm... *biccent, miután kellőn kiélvezve lenyelte a falatot.* - Valóban. Fűszeres. Izgalmas. Felettébb ízletes.
*Önkéntelenül elmosolyodik, amikor a Báró bőséges lakomát ígérő szavaira a Kancellár Úr megkönnyebbülten szusszan. Ha elkapja a pillantását, az etikett béklyójában megkötve, cinkos-együtt érzőn formálják hangtalanul a szép ívű wegtoreni ajkak: "éhen veszek".
Kis híja van, hogy nem mondja ki hangosan a megjegyzését sem, miszerint neki volnának ötletei, miért lett olyan sorsra szánva az a zongora, amilyenre.*
- Ó, mindenképp *bólogat az előadás említésére, de már most fortyog a gondolattól, hogy a szívmelengető lebőgés helyett Tökély Kisasszonyról ki fog derülni, hogy még ebben is jó. Mert amellett, hogy bájos és holmi születés jogán még trónus is van a hátsója alatt, nyilván tehetsége is van a muzsikához. Yeza soha semmilyen hangszerből nem tudott kicsikarni két ütemnyi valamirevaló harmóniát sem. Pedig elég sokáig küszködtek vele a mesterek, míg végül beletörődtek.
Sajnos a következő fogás nem váltja be várakozásait. Bár személy szerint kedveli a foghagymát (bár a gombáért sosem volt oda), nem érzi túl helyénvalónak most ilyesmi fogyasztását, bármily zamatos is. Szóval csak nemet int a levesre egy lemondó szusszanással. Egészen zavarba ejtő gondolat, hogy a végén még finnyás kis fruskának fog tűnni, de szerencsére a főétel már nagyon is a kedvére való. Mi több, érkezik mellé végre egy valamirevaló bor is.*
- Ön vadászik, Kancellár Úr? *kérdi csevegve, miközben a szarvassült porhanyós húsának szálait terelgeti a villájára.* - Wegtorenben nagy hagyománya van az ilyesminek felsőbb körökben. *Azt már nem részletezi, hogy olykor e hagyományos vadászatok kissé vérmesebb kimenetelűre forrják ki magukat, mint egy szolidabb évadnyitó a Nagy Arénában.
A desszertből jócskán hagy, de a hazai ízek miatt képtelen egy az egyben nemet mondani rá.*
//vacsora//
*A két főrendi kakas szemmel láthatólag nagyon élvezi, hogy egymás tollait csipkedheti. Jól fogalmazott cirádákba burkolva természetesen. Képmutatástól émelygős a hangulat, de ez már csak így megy az ilyen estéken.
A vörösnek egyre csak a tharg lány szavai járnak a fejében, miközben a nyájas diplomáciai körök szépen csorognak a maguk útján. Vajon tényleg úgy gondolja, hogy Yeza pártfogásra szorul a Kancellárral szemben? Tény, hogy Habrertus Uramat a hazai terep előnyeivel, a jelentős befolyásával és a kiváltságos pozíciójában nem sok dolog akaszthatná meg az akaratában, de a vörös megszokta már, hogy magának kell megtalálnia a módját, ahogyan a céljai javára fordítja a dolgokat.
Most emiatt egy kicsit kutyaszorítóban érzi magát. Az, hogy továbbra is fürdőzhet a Kancellár figyelmében, az ő malmára hajtja a vizet, de nem lehet vele túl mézes-mázos, mert azzal valószínűleg visszatetszést keltene a leendő bárói hitvesben. Nem akarná felégetni ezt a hidat, bár gyanítja, a gerlepár még egy darabig leginkább csak egymással lesz elfoglalva. Egy kicsit el is időzik rajtuk a tekintete. Valahogy még mindig bizonytalan a dolog kapcsán. Olyan érzése van, mintha ezen a vacsorán minden és mindenki csak díszlet lenne, csak hogy Caldorcor a Kancellárt lekönyökölje a kis szemétdombjáról. Pedig a Báró őszintének tűnt, amikor az érzéseiről beszélt a jegyesével. ~Pedig őszintének tűnt.~ Ez lehetne a legrútabb így járások jelmondata, ha az ember egy kereskedő szavaira ad.
Emlékszik még, milyen volt Wäoreyn közelében. Izzott köztük a levegő. Igaz, ők hol marták, hol falták egymást és nyíltan még csak nem is igazán tehették, mert a céhen belül nem nézték jó szemmel az ilyesmit, de nehéz lett volna titkolni, ami köztük volt. Pedig sosem nevezték nevén. Nem tudná megmondani, pontosan mit hiányol a párocska körüli légkörből, de valami hibádzik. Lehet, hogy csak az esküvő és a gyerek miatt. Amikor már nincs visszaút, akkor olykor a legszilárdabb elhatározásba is beeszik magukat a kételyek.
A biztatásra az elé tolt tálba nyúl. Ujjai közé csippent egy darabka sajtot és finoman az ajkához emeli, de mielőtt megkóstolná, tűnődve pillant le rá.*
- Egy tökéletes falat megbecsülést kíván meg, Kegyelmes Úr. Odaadó figyelmet az érzékektől, hogy kivételes ízeit kiélvezhessük. A habzsolás így maga vet gáncsot saját lábának *emeli érzékien pimasz íriszeit a Kancellárra* - ahogy bölcsen céloztál rá, Uram *teszi hozzá, aztán megízleli azt a méltatott sajtocskát.* - És igen, hmmm... *biccent, miután kellőn kiélvezve lenyelte a falatot.* - Valóban. Fűszeres. Izgalmas. Felettébb ízletes.
*Önkéntelenül elmosolyodik, amikor a Báró bőséges lakomát ígérő szavaira a Kancellár Úr megkönnyebbülten szusszan. Ha elkapja a pillantását, az etikett béklyójában megkötve, cinkos-együtt érzőn formálják hangtalanul a szép ívű wegtoreni ajkak: "éhen veszek".
Kis híja van, hogy nem mondja ki hangosan a megjegyzését sem, miszerint neki volnának ötletei, miért lett olyan sorsra szánva az a zongora, amilyenre.*
- Ó, mindenképp *bólogat az előadás említésére, de már most fortyog a gondolattól, hogy a szívmelengető lebőgés helyett Tökély Kisasszonyról ki fog derülni, hogy még ebben is jó. Mert amellett, hogy bájos és holmi születés jogán még trónus is van a hátsója alatt, nyilván tehetsége is van a muzsikához. Yeza soha semmilyen hangszerből nem tudott kicsikarni két ütemnyi valamirevaló harmóniát sem. Pedig elég sokáig küszködtek vele a mesterek, míg végül beletörődtek.
Sajnos a következő fogás nem váltja be várakozásait. Bár személy szerint kedveli a foghagymát (bár a gombáért sosem volt oda), nem érzi túl helyénvalónak most ilyesmi fogyasztását, bármily zamatos is. Szóval csak nemet int a levesre egy lemondó szusszanással. Egészen zavarba ejtő gondolat, hogy a végén még finnyás kis fruskának fog tűnni, de szerencsére a főétel már nagyon is a kedvére való. Mi több, érkezik mellé végre egy valamirevaló bor is.*
- Ön vadászik, Kancellár Úr? *kérdi csevegve, miközben a szarvassült porhanyós húsának szálait terelgeti a villájára.* - Wegtorenben nagy hagyománya van az ilyesminek felsőbb körökben. *Azt már nem részletezi, hogy olykor e hagyományos vadászatok kissé vérmesebb kimenetelűre forrják ki magukat, mint egy szolidabb évadnyitó a Nagy Arénában.
A desszertből jócskán hagy, de a hazai ízek miatt képtelen egy az egyben nemet mondani rá.*
4018. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-08 19:10:00
Üzenet elküldve: 2022-10-08 19:10:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Agin//
*Idegen könnyen gondolhatja Trodd-ot komolynak vagy akár magának valónak. Akár ostobának is az egykedvű bambulása és szótlansága miatt. A visszakérdezésre is csak lassan bólint. Hagyja a másikat gondolkozni. Hogy mi járhat a kereskedő fejében nem tudja. Azon se lepődne meg ha az állatok száma lenne furcsa számára. Vagy, hogy miért pont, azt a négyet adja el a nyájból. A válasz egyébként annyi lenne, hogy azok nem az övéi. Azokra csak vigyáz. De ha valaki a thargok pásztorát keresi annak ezzel illene tisztában lennie. Mikor pedig kitalálta mit szeretne elő is adja neki ez a bizonyos Nardan. A hosszú ajánlat hallatán a pásztor szótlanul áll és néz ki a fejéből. Ő tényleg megfontolja a dolgot. Látszik rajta, hogy nem siet sehová. Mikor pedig alaposan átgondolta akkor bólint.*
-Rendben Nardan úr. Mikorra szeretné?
*Mándli nem épp a legrosszabb természetű házőrző, de ahogy illik megvédi az otthonát. Az idegeneknek pedig, főleg ha azok nagy valamivel és büdös lovakkal jönnek meg kell mutatni ki a főnök. Ezen pedig pusztán a nézés nem fog változtatni. Be kell neki mutatkozni. Persze nem szavakkal. Vagy nem csak szavakkal. Azokat a kutyák nem értik.*
*Idegen könnyen gondolhatja Trodd-ot komolynak vagy akár magának valónak. Akár ostobának is az egykedvű bambulása és szótlansága miatt. A visszakérdezésre is csak lassan bólint. Hagyja a másikat gondolkozni. Hogy mi járhat a kereskedő fejében nem tudja. Azon se lepődne meg ha az állatok száma lenne furcsa számára. Vagy, hogy miért pont, azt a négyet adja el a nyájból. A válasz egyébként annyi lenne, hogy azok nem az övéi. Azokra csak vigyáz. De ha valaki a thargok pásztorát keresi annak ezzel illene tisztában lennie. Mikor pedig kitalálta mit szeretne elő is adja neki ez a bizonyos Nardan. A hosszú ajánlat hallatán a pásztor szótlanul áll és néz ki a fejéből. Ő tényleg megfontolja a dolgot. Látszik rajta, hogy nem siet sehová. Mikor pedig alaposan átgondolta akkor bólint.*
-Rendben Nardan úr. Mikorra szeretné?
*Mándli nem épp a legrosszabb természetű házőrző, de ahogy illik megvédi az otthonát. Az idegeneknek pedig, főleg ha azok nagy valamivel és büdös lovakkal jönnek meg kell mutatni ki a főnök. Ezen pedig pusztán a nézés nem fog változtatni. Be kell neki mutatkozni. Persze nem szavakkal. Vagy nem csak szavakkal. Azokat a kutyák nem értik.*
4017. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-07 22:08:22
Üzenet elküldve: 2022-10-07 22:08:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Vacsora//
*A kancellár mindig kitüntető figyelmet kap és ez ebben az esetben szinte elvárt is, hisz ő a vendég most Varangyvár udvarházában. De ha nem volna vendég, akkor is kijárna neki a figyelem. Elvárja, kívánja és élvezi is a vén kecskeszakállú és bár olykor úgy tűnik, terhes számára ez a rivaldafény, az igric biztos benne, hogy elmaradása ellenszenvet szülne irányába.
Yeza kissé feszeng az asztalnál, legalábbis a báró így érzi, de meglehet, téved. Bár igaz, ő most csak amolyan biodíszlet, elvárás a kancellár jelenlétében. A vörös megkapta a feladatát az igrictől és annak sikeréhez talán némi segítséget nyújt, ha a közelében marad.
Abban is biztos, hogy Aeane kaparja az arcát azon színjáték miatt, amit Habrertusszal űznek, de ő is tudja, hogy jobb a békesség.
Habrertus visszafogottan méltatja a pohárköszöntőt, ahogy finoman oda is szúr az igricnek. Ám a kiszólás úgy pereg le a wegtoteniről, mintha nem is hallotta volna. Csak mosolyogva megemeli poharát a kancellár felé, majd tányérja mellé állítja.
Az előételként felszolgált hideg ízelítő thargföld legjobbjait sorakoztatja fel. Hasonlóan Yezához maga is tányérjáról ujjaival csipeget, bár hiányolja az asztalról a Wegtorenben ilyenkor felszolgált zöld ízű olajat, amelybe a falatokra tört kenyeret mártogathatná.*
- A szolgálók szereztek be minden alapanyagot, ahogy ezt is, de azt biztosan tudom, de minden a tharg vidékről származik. *Válaszol két falat között és nem említi meg, hogy ezért szeretne a Kereskedőháznak egy központot Amonra is. A kancellár nem bírja ki, hogy ne nyájaskodjon a vörösnek kicsit, Aenae pedig felajánlja, hogy vacsora után zongorázik nekik.*
- A társalgóban van egy zongora. *Jegyzi meg az igric ahogy jobbjába veszi a poharát, hogy leöblítse a sajt ízét.*
- Az előző tulaj valamiért úgy gondolta, hogy egy szekrényajtó mögé kell rejteni a hangszert. De ki akar elrejteni egy zongorát és ami érdekesebb, miért? *Mosolyog a kancellárra. Annak idején tőle kapta, azaz Habrertus választotta számára ezt a békafüttytől hangos birtokot.
Amíg társalognak és a társaság tagjai láthatóan befejezték az előételt, Yanah érkezik és leszedi a tányérokat, hogy kisvártatva diszkrét levesestányért tesz a vendégek és a háziak elé, hogy jöhessen az illatos, gőzölgő leves. Frissen szedett tharg-erdei gombákból főzte Lloslie és újhagymával, fokhagymával ízesítette, hogy végül tejszínnel és kenyérrel sűrítse. A fiatal szolgálólány mindenkinek szed, amennyiben a vendég nem kéri másképp. Az igric csak egy kanállal kér a levesből, amelyhez ugyanúgy illik a hidegtálhoz kínált fehér bor.
A levest omlósra sütött vörösboros szarvasgerinc követi, amelyhez gyökérzöldségekből készült fűszeres mártást és burgonyagombócot szolgálnak fel. A mártást mustár teszi karakteressé és a szarvashoz már testesebb, vörös bor dukál amit a házigazda tölt ki mindenkinek.
Ha pedig ez még nem volna elég, a vacsora zárásaként mézzel és wegtoreni vaníliával ízesített, krémes sütemény érkezik, amelyre kemény tojásfehérjehabot sütött Lloslie. A desszerthez visszafogottan édes bor illik, amely nem nyomja el a süteményt, hanem gyümölcsösségével, zamataival inkább kiemeli azt.*
- Remélem, mindenki jóllakott, ahogy abban is reménykedem, hogy szerény vacsoránk elnyerte a tetszéseteket. Jobban is felkészültem volna, ha tudom, hogy a kancellár is megtisztel bennünket.
*A kötelező udvariassági kör után az igric elégedetten dől hátra a székében. Bár valóban visszafogottan evett, sikerült csaknem tele enni magát.*
//Vacsora//
*A kancellár mindig kitüntető figyelmet kap és ez ebben az esetben szinte elvárt is, hisz ő a vendég most Varangyvár udvarházában. De ha nem volna vendég, akkor is kijárna neki a figyelem. Elvárja, kívánja és élvezi is a vén kecskeszakállú és bár olykor úgy tűnik, terhes számára ez a rivaldafény, az igric biztos benne, hogy elmaradása ellenszenvet szülne irányába.
Yeza kissé feszeng az asztalnál, legalábbis a báró így érzi, de meglehet, téved. Bár igaz, ő most csak amolyan biodíszlet, elvárás a kancellár jelenlétében. A vörös megkapta a feladatát az igrictől és annak sikeréhez talán némi segítséget nyújt, ha a közelében marad.
Abban is biztos, hogy Aeane kaparja az arcát azon színjáték miatt, amit Habrertusszal űznek, de ő is tudja, hogy jobb a békesség.
Habrertus visszafogottan méltatja a pohárköszöntőt, ahogy finoman oda is szúr az igricnek. Ám a kiszólás úgy pereg le a wegtoteniről, mintha nem is hallotta volna. Csak mosolyogva megemeli poharát a kancellár felé, majd tányérja mellé állítja.
Az előételként felszolgált hideg ízelítő thargföld legjobbjait sorakoztatja fel. Hasonlóan Yezához maga is tányérjáról ujjaival csipeget, bár hiányolja az asztalról a Wegtorenben ilyenkor felszolgált zöld ízű olajat, amelybe a falatokra tört kenyeret mártogathatná.*
- A szolgálók szereztek be minden alapanyagot, ahogy ezt is, de azt biztosan tudom, de minden a tharg vidékről származik. *Válaszol két falat között és nem említi meg, hogy ezért szeretne a Kereskedőháznak egy központot Amonra is. A kancellár nem bírja ki, hogy ne nyájaskodjon a vörösnek kicsit, Aenae pedig felajánlja, hogy vacsora után zongorázik nekik.*
- A társalgóban van egy zongora. *Jegyzi meg az igric ahogy jobbjába veszi a poharát, hogy leöblítse a sajt ízét.*
- Az előző tulaj valamiért úgy gondolta, hogy egy szekrényajtó mögé kell rejteni a hangszert. De ki akar elrejteni egy zongorát és ami érdekesebb, miért? *Mosolyog a kancellárra. Annak idején tőle kapta, azaz Habrertus választotta számára ezt a békafüttytől hangos birtokot.
Amíg társalognak és a társaság tagjai láthatóan befejezték az előételt, Yanah érkezik és leszedi a tányérokat, hogy kisvártatva diszkrét levesestányért tesz a vendégek és a háziak elé, hogy jöhessen az illatos, gőzölgő leves. Frissen szedett tharg-erdei gombákból főzte Lloslie és újhagymával, fokhagymával ízesítette, hogy végül tejszínnel és kenyérrel sűrítse. A fiatal szolgálólány mindenkinek szed, amennyiben a vendég nem kéri másképp. Az igric csak egy kanállal kér a levesből, amelyhez ugyanúgy illik a hidegtálhoz kínált fehér bor.
A levest omlósra sütött vörösboros szarvasgerinc követi, amelyhez gyökérzöldségekből készült fűszeres mártást és burgonyagombócot szolgálnak fel. A mártást mustár teszi karakteressé és a szarvashoz már testesebb, vörös bor dukál amit a házigazda tölt ki mindenkinek.
Ha pedig ez még nem volna elég, a vacsora zárásaként mézzel és wegtoreni vaníliával ízesített, krémes sütemény érkezik, amelyre kemény tojásfehérjehabot sütött Lloslie. A desszerthez visszafogottan édes bor illik, amely nem nyomja el a süteményt, hanem gyümölcsösségével, zamataival inkább kiemeli azt.*
- Remélem, mindenki jóllakott, ahogy abban is reménykedem, hogy szerény vacsoránk elnyerte a tetszéseteket. Jobban is felkészültem volna, ha tudom, hogy a kancellár is megtisztel bennünket.
*A kötelező udvariassági kör után az igric elégedetten dől hátra a székében. Bár valóban visszafogottan evett, sikerült csaknem tele enni magát.*
4016. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-07 21:39:58
Üzenet elküldve: 2022-10-07 21:39:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Trodd //
* Nincs neki semmi baja az állatokkal, sőt talán még kedveli is azokat valamennyire. Azon gondolkozik, hogy megmerje-e simogatni a kiskutyát. Rögtön elveti az ötletet, mikor ránéz a pásztor fekete állatára. Úgy tűnik nem nyerte el a kutya tetszését, egy harapás pedig senkinek sem hiányzik, így jobbnak látja nem játszani a kutyával. Felnéz a pásztorra. Nem tűnik rossz embernek, talán egy kicsit túlságosan is komoly. Nem lesz vele könnyű alkudni, legalábbis nem ezt lehet leolvasni a juhász arcáról.
A juhok irányába fordítja a fejét, ahová Trodd mutat, majd a kijelentésére bólogatni kezd. *
- Szóval négy, mi?
* Gondolkozni kezd, legalábbis kívülről úgy tűnhet. Úgy tesz, mintha számításokat végezne el fejben, hátha a pásztor is elhiszi, hogy egy komoly, művelt emberrel van dolga. Egy kis színlelt fejben számolás után, hatalmas vigyor terül szét Agin arcán. *
- Trodd, ma remek napod van, ugye tudod? Rád mosolygott a szerencse. Megveszem mind a négyet, és kapsz tőlem 300 aranyat érte. A legjobb része pedig még csak most jön, ugyanis nekem csak a finomabb része, a húsa kell. A gyapjúkat, és egyéb tartozékokat megtarthatod magadnak. Igazán tisztes ajánlat, nem igaz?
* Úgy gondolja, hogy jó ajánlatot mondott, amivel a juhász is jól járhat, hiszen 300 arany nem kevés pénz, főleg úgy, hogy nem a teljes állatot veszi meg. A kutyára néz, hátha most sikerülne megkedveltetni magát az ebbel. *
* Nincs neki semmi baja az állatokkal, sőt talán még kedveli is azokat valamennyire. Azon gondolkozik, hogy megmerje-e simogatni a kiskutyát. Rögtön elveti az ötletet, mikor ránéz a pásztor fekete állatára. Úgy tűnik nem nyerte el a kutya tetszését, egy harapás pedig senkinek sem hiányzik, így jobbnak látja nem játszani a kutyával. Felnéz a pásztorra. Nem tűnik rossz embernek, talán egy kicsit túlságosan is komoly. Nem lesz vele könnyű alkudni, legalábbis nem ezt lehet leolvasni a juhász arcáról.
A juhok irányába fordítja a fejét, ahová Trodd mutat, majd a kijelentésére bólogatni kezd. *
- Szóval négy, mi?
* Gondolkozni kezd, legalábbis kívülről úgy tűnhet. Úgy tesz, mintha számításokat végezne el fejben, hátha a pásztor is elhiszi, hogy egy komoly, művelt emberrel van dolga. Egy kis színlelt fejben számolás után, hatalmas vigyor terül szét Agin arcán. *
- Trodd, ma remek napod van, ugye tudod? Rád mosolygott a szerencse. Megveszem mind a négyet, és kapsz tőlem 300 aranyat érte. A legjobb része pedig még csak most jön, ugyanis nekem csak a finomabb része, a húsa kell. A gyapjúkat, és egyéb tartozékokat megtarthatod magadnak. Igazán tisztes ajánlat, nem igaz?
* Úgy gondolja, hogy jó ajánlatot mondott, amivel a juhász is jól járhat, hiszen 300 arany nem kevés pénz, főleg úgy, hogy nem a teljes állatot veszi meg. A kutyára néz, hátha most sikerülne megkedveltetni magát az ebbel. *
4015. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-05 19:00:25
Üzenet elküldve: 2022-10-05 19:00:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//vacsora//
*Lehet, hogy Hubi elkényelmesedett az utóbbi években. Vashegyi ténykedése, bár ez kétségtelenül a thargok épülésére szolgált - amolyan rutinná vált számára. Ebből zökkentette ki a báró felbukkanása Aenae szoknyája környékén, és a jó kancellár attól tart, hogy fiatalabb riválisa saját pályáján győzi le. Amiatt nem aggódik, hogy a wegtoreni a helyére ácsingózna, de az is épp elég bosszantó, hogy a báró ügyesen csavarja a szót, mindig megtalálja az alkalomhoz leginkább illőt és mostanra pontosan tudja azt is, hogy Hubi mit akar hallani. A kancellárt rendszerint szórakoztatják az ilyen játékok, de most kényelmetlenül érzi magát. Mi lehet a baj? Talán csak össze kell szednie magát, ennyi az egész.
Például el kell fogadnia, hogy Yeza jelenléte is e játék része. Meg is kell feddnie magát amiért esetleg mást, személye iránti érdeklődést feltételezett. Hiszen a vörös olyan rútul elbánt vele Artheniorban. Ahol bizonyára még mindig emlegetik az ágytakaróba csavart vashegyi kancellárt. Az pedig már csak hab a tortán, hogy mire az előzékenységéről és udvariasságáról közismert Hubi mozdulna, a báró már a hölgyek alá segítette a székeket.*
- Részemről az öröm és megtiszteltetést, hogy kiváló házad megbecsült vendégének mondhatom magam. E kúriát látva szemernyi kétely nem marad bennem azon szóbeszédek kapcsán, melyek üzleti tehetséged, rátermettséged, ügyességed méltatják. Mondhatnám, hogy irigy vagyok minderre, de mivel a Kancellária felújításának ügyét a legmegfelelőbb emberre bíztam, inkább izgatottsággal vegyes örömmel várom, hogy a Radkraal is olyan pompásan megújuljon, mint eme udvarház.
*Hubi a szokott módon mézesmázas, elvégre az iménti pohárköszöntőt viszonoznia illik, de nem bírja megállni, hogy a végén ne próbáljon egy kicsit odaszúrni. Hiszen meglátása szerint ama felújításnak már el kellett volna kezdődnie.*
- El kell árulnod, barátom, hogy honnan szerzed be ezt a sajtot!
*Ezt már két elismerő hümmentés után mondja, miután a friss kenyér és a kecskesajt mellett tette le a voksát. Nem kell színlelnie, valóban nagyon ízlik neki.*
- Fűszeres, de engedi érvényesülni a sajt természetes aromáját. Izgalmas. Titokzatos.
*Itt már nyájasan mosolyog a vörösre.*
- Az embert egészen elvarázsolja. Persze jobb vigyázni a habzsolással, mert egy tévútra szaladt falatocska bizony csúnyán rombolhatja a tökéletes összhatást.
*Itt persze magát látja, amint betört, vérző orral botorkál le a Kalmár lépcsőjén. De Hubi nagylelkű, megbocsátó ember. Legfeljebb időként felhánytorgatja sérelmeit.*
- Bíztatlak, hogy ízleld meg, kedvesem. *tolja kicsit Yeza felé a sajtos tálat* Valóban ínycsiklandó.
*Annál is inkább kínál, mert mindenki figyelemreméltó visszafogottsággal csipeget, míg ő most döbbent rá, hogy farkaséhes. De mégsem lenne semmi stílusa annak, ha valami mosdatlan ork módjára zabálna, amíg a többiek némi hervadt kolbászkarikákat rágcsálnak. Szerencsére a báró szavai megnyugtatják. Csak ne várjanak túl sokáig a további fogásokkal. A kicsi sajt és pár falat kenyér nem volt elég, hogy az üres gyomorra ivott alkoholt semlegesítsék. Az pedig tényleg világbotrány lenne, ha a jó kancellár matróznótákat énekelve szórakoztatná asztaltársait. Bár lehet, hogy erre nem is lenne szükség.*
- Az pompás lenne, szavamra, pompás! *ragyog fel az arca, ahogy Aenae zenés vacsora lehetőségét vázolja fel* Talán arra is rá tudjuk venni valahogy a ház úrnőjét, hogy dicséretre méltó énekhangjával is elvarázsoljon minket?
//vacsora//
*Lehet, hogy Hubi elkényelmesedett az utóbbi években. Vashegyi ténykedése, bár ez kétségtelenül a thargok épülésére szolgált - amolyan rutinná vált számára. Ebből zökkentette ki a báró felbukkanása Aenae szoknyája környékén, és a jó kancellár attól tart, hogy fiatalabb riválisa saját pályáján győzi le. Amiatt nem aggódik, hogy a wegtoreni a helyére ácsingózna, de az is épp elég bosszantó, hogy a báró ügyesen csavarja a szót, mindig megtalálja az alkalomhoz leginkább illőt és mostanra pontosan tudja azt is, hogy Hubi mit akar hallani. A kancellárt rendszerint szórakoztatják az ilyen játékok, de most kényelmetlenül érzi magát. Mi lehet a baj? Talán csak össze kell szednie magát, ennyi az egész.
Például el kell fogadnia, hogy Yeza jelenléte is e játék része. Meg is kell feddnie magát amiért esetleg mást, személye iránti érdeklődést feltételezett. Hiszen a vörös olyan rútul elbánt vele Artheniorban. Ahol bizonyára még mindig emlegetik az ágytakaróba csavart vashegyi kancellárt. Az pedig már csak hab a tortán, hogy mire az előzékenységéről és udvariasságáról közismert Hubi mozdulna, a báró már a hölgyek alá segítette a székeket.*
- Részemről az öröm és megtiszteltetést, hogy kiváló házad megbecsült vendégének mondhatom magam. E kúriát látva szemernyi kétely nem marad bennem azon szóbeszédek kapcsán, melyek üzleti tehetséged, rátermettséged, ügyességed méltatják. Mondhatnám, hogy irigy vagyok minderre, de mivel a Kancellária felújításának ügyét a legmegfelelőbb emberre bíztam, inkább izgatottsággal vegyes örömmel várom, hogy a Radkraal is olyan pompásan megújuljon, mint eme udvarház.
*Hubi a szokott módon mézesmázas, elvégre az iménti pohárköszöntőt viszonoznia illik, de nem bírja megállni, hogy a végén ne próbáljon egy kicsit odaszúrni. Hiszen meglátása szerint ama felújításnak már el kellett volna kezdődnie.*
- El kell árulnod, barátom, hogy honnan szerzed be ezt a sajtot!
*Ezt már két elismerő hümmentés után mondja, miután a friss kenyér és a kecskesajt mellett tette le a voksát. Nem kell színlelnie, valóban nagyon ízlik neki.*
- Fűszeres, de engedi érvényesülni a sajt természetes aromáját. Izgalmas. Titokzatos.
*Itt már nyájasan mosolyog a vörösre.*
- Az embert egészen elvarázsolja. Persze jobb vigyázni a habzsolással, mert egy tévútra szaladt falatocska bizony csúnyán rombolhatja a tökéletes összhatást.
*Itt persze magát látja, amint betört, vérző orral botorkál le a Kalmár lépcsőjén. De Hubi nagylelkű, megbocsátó ember. Legfeljebb időként felhánytorgatja sérelmeit.*
- Bíztatlak, hogy ízleld meg, kedvesem. *tolja kicsit Yeza felé a sajtos tálat* Valóban ínycsiklandó.
*Annál is inkább kínál, mert mindenki figyelemreméltó visszafogottsággal csipeget, míg ő most döbbent rá, hogy farkaséhes. De mégsem lenne semmi stílusa annak, ha valami mosdatlan ork módjára zabálna, amíg a többiek némi hervadt kolbászkarikákat rágcsálnak. Szerencsére a báró szavai megnyugtatják. Csak ne várjanak túl sokáig a további fogásokkal. A kicsi sajt és pár falat kenyér nem volt elég, hogy az üres gyomorra ivott alkoholt semlegesítsék. Az pedig tényleg világbotrány lenne, ha a jó kancellár matróznótákat énekelve szórakoztatná asztaltársait. Bár lehet, hogy erre nem is lenne szükség.*
- Az pompás lenne, szavamra, pompás! *ragyog fel az arca, ahogy Aenae zenés vacsora lehetőségét vázolja fel* Talán arra is rá tudjuk venni valahogy a ház úrnőjét, hogy dicséretre méltó énekhangjával is elvarázsoljon minket?
4014. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-03 18:56:51
Üzenet elküldve: 2022-10-03 18:56:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//vacsora//
*Végtelenül fárasztja ez az egész, persze nem először van szerencséje ehhez a túlzott udvariaskodáshoz a két férfi között, valószínűleg csak ennek köszönhető az, hogy képes uralni a vonásait. Forgatni szeretné a szemét, de nem teszi, csak mosolyog, lassan ugyan görcsbe áll az arca már, de egyelőre még bírja. Csak a tarkóján ne csorogna a hideg verejték, amiről már ő maga sem tudja eldönteni, hogy a helyzet okozza-e, mindenesetre nagyon szeretne valahol máshol lenni.
Cha'yss köszöntőjére megemeli a poharát, bele is kortyol egy aprót, de nem szól hozzá, majd a kancellár locsog helyette is. Inkább csak hozzálát az evéshez, hozza a formáját, mintha csak tartaná magát Cha'yss intelméhez, csipeget. Pont annyit eszik, amennyivel már össze lehet piszkolni a tányért, talán némi bosszúságot okozva ezzel annak, aki majd kénytelen lesz elmosogatni. Nem ütközik meg azon, hogy Yeza nem nyúlt az evőeszközeihez, ő maga is csak egy kés hegyét maszatolta össze, mikor megkente a kenyerét egy kis sajtkrémmel. A sajtkrém különben nagyon is a kedvére való, de csupán egy féltenyérnyi szelet kenyeret eszik meg, néhány karika kolbásszal meg egy falat paradicsommal.*
- Ha nem telünk el túlzottan, akkor vacsora után zongoráznék egy kicsit.
*Énekelésre nyilván nem vetemedne, és szereplési vágy sem munkál benne igazán, de addig sem kell bájcsevegnie, míg elklimpírozik a billentyűkön. Belül meg vihog azon a képen, hogy ő zongorázik, Cha'yss énekel, Yeza előad valami csábító wegtoreni táncot, mire Habrertus a nyálát csorgatja a vörösre.*
//vacsora//
*Végtelenül fárasztja ez az egész, persze nem először van szerencséje ehhez a túlzott udvariaskodáshoz a két férfi között, valószínűleg csak ennek köszönhető az, hogy képes uralni a vonásait. Forgatni szeretné a szemét, de nem teszi, csak mosolyog, lassan ugyan görcsbe áll az arca már, de egyelőre még bírja. Csak a tarkóján ne csorogna a hideg verejték, amiről már ő maga sem tudja eldönteni, hogy a helyzet okozza-e, mindenesetre nagyon szeretne valahol máshol lenni.
Cha'yss köszöntőjére megemeli a poharát, bele is kortyol egy aprót, de nem szól hozzá, majd a kancellár locsog helyette is. Inkább csak hozzálát az evéshez, hozza a formáját, mintha csak tartaná magát Cha'yss intelméhez, csipeget. Pont annyit eszik, amennyivel már össze lehet piszkolni a tányért, talán némi bosszúságot okozva ezzel annak, aki majd kénytelen lesz elmosogatni. Nem ütközik meg azon, hogy Yeza nem nyúlt az evőeszközeihez, ő maga is csak egy kés hegyét maszatolta össze, mikor megkente a kenyerét egy kis sajtkrémmel. A sajtkrém különben nagyon is a kedvére való, de csupán egy féltenyérnyi szelet kenyeret eszik meg, néhány karika kolbásszal meg egy falat paradicsommal.*
- Ha nem telünk el túlzottan, akkor vacsora után zongoráznék egy kicsit.
*Énekelésre nyilván nem vetemedne, és szereplési vágy sem munkál benne igazán, de addig sem kell bájcsevegnie, míg elklimpírozik a billentyűkön. Belül meg vihog azon a képen, hogy ő zongorázik, Cha'yss énekel, Yeza előad valami csábító wegtoreni táncot, mire Habrertus a nyálát csorgatja a vörösre.*
4013. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-03 17:31:02
Üzenet elküldve: 2022-10-03 17:31:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Vacsora//
*Vannak azok a hirtelen érzések, amik masszív és váratlan tömegükkel szinte hátratántorítják az embert. A szépen terített asztal, csinos poharak, fényes evőeszközök kompozíciója, a vidékiesbe is álszerény nagyzolást töltő pazar felhozatal, olyan világba rántja Yezát, melyet már rég nem ízlelt. A régi élete gyakorta nyitott számára ajtót ilyen, s ennél még sokkal-sokkal fényűzőbb eseményekre. Ám az elmúlt időszak viszontagságai túlontúl távoli emlékké sorvasztották mindezt. Már egy ideje a túlélés az egyetlen luxus, amit meg mert engedni magának és ez egészen elcsendesítette. Lapult, amennyire csak tőle telt, hogy a reá sütött bűnök következményeit elodázza.
Óvatosabb lett, mióta idegen földre kényszerült, és megfontoltabb. Ezek a jelzők így is sunnyogva igyekeznek a földet bámulni, mint az ágyéktáji nyavalyára elixírt vásároló köztiszteletű urak a patikáriusnál. A wegtoreni természet más mércével méri a higgadt és józan jellembéli erényeket. De a kényszer nagy úr.
~Az ég szerelmére, ez már megint átöltözött?~ Épp csak egy leheletnyit rándul az ajka, ahogy Caldorcorra pillant, aztán már el is foglalja vonásait a bájos mosoly, ami bizony néha nem is olyan egyszerű.
Így vagy úgy, azért teljes jogú vendégként ritkán kap helyet egy ilyen asztalnál. Most, az első néhány minutumban mégis azzal legyezgeti a kenetteljes bárói nyitánya eme jeles alkalomnak, hogy bizony őt is ilyen titulusba sorolták. Aztán persze nagyon hamar egyszemélyes díszpáhollyá csavarodik a Kancellár körül a körbeudvarlás. Yeza mellkasában a furcsa megilletődöttség melege csak megtorpan, és fogalma sincs, ő hol morzsolódott le a diadalmenet cicomás szekeréről, de az a legvalószínűbb, hogy csupán nevetséges félreértésbe keverte magát. Ennek fényében kissé feszeng, mikor a szék betolása után a Báró Úr italt is tölt. Élvezhetné ezt a kiszolgálást, de csak az jár a fejében, hogy ez az egész nem helyénvaló. Az ő tisztje lenne inkább mindez, de lehet, hogy a helyi szokások mást diktálnak vagy ki tudja? A Báró elég határozott vendéglátó, Yeza pedig még nem elég biztos magában. Főleg a Kancellár Úr társaságában. Kell egy kis idő. Úgyhogy emeli a poharát mosolyog, hálásan biccent és úgy étkezik, ahogy a wegtoreni szerájokban máig szokás. Szed magának a húsvillával, kanállal, ami épp a közös, nagy tálakon van, de a saját tányérjáról már kézzel csipeget. Egy idő után önkéntelenül kibújtatja egyik lábát a cipellőből és maga mellé húzza a talpát. Mi tagadás, jobb szeret a földön étkezni. Párnán ülve, a hagyományos, alacsony asztalról. Most nagyon éhes, talán ezért is feledkezik bele annyira. Csak akkor veszi észre magát, amikor a citromos vizes tálkához nyúlna, hogy megmártsa benne az ujjait. Nincs. Az evőeszközei pedig érintetlenek. Gyorsan körbeszalad a pillantása. A kendőért nyúl és megtörli a kezét, miközben kiigazítja magát az illő tartásba a széken is.
~Figyelj oda, Yeza!~
Elég lesz az előételből is. A mértékletesség amolyan kötelező sikk a hölgyek számára az étkezésnél. De hogy ne gondolják holmi suta kecskepásztornak, a tányérján hagyott néminemű maradék fölé szépen odahelyezi az erre szánt kést és villát az etikett szerint passzoló pozícióban.
Míg felméri a helyzetet és az elvárásokat, inkább figyel és hallgat. Igyekszik megjegyezni, ki miből szed magának, melyik étel-ital van a kedvére és melyik nem igazán. Ő azt a bizonyos habzóbort a köszöntő alkalmával illő korty után érintetlenül hagyja. Mondhat bárki bármit gyümölcsösségről és aromákról, neki ez akkor is savanyú, buborékos lihanechi passzió marad. Egyéb jelét persze sosem mutatná, hogy mennyire nem nyerte el a tetszését. Az ízlés dolgát jobb mindig kellő tisztelettel kezelni.*
//Vacsora//
*Vannak azok a hirtelen érzések, amik masszív és váratlan tömegükkel szinte hátratántorítják az embert. A szépen terített asztal, csinos poharak, fényes evőeszközök kompozíciója, a vidékiesbe is álszerény nagyzolást töltő pazar felhozatal, olyan világba rántja Yezát, melyet már rég nem ízlelt. A régi élete gyakorta nyitott számára ajtót ilyen, s ennél még sokkal-sokkal fényűzőbb eseményekre. Ám az elmúlt időszak viszontagságai túlontúl távoli emlékké sorvasztották mindezt. Már egy ideje a túlélés az egyetlen luxus, amit meg mert engedni magának és ez egészen elcsendesítette. Lapult, amennyire csak tőle telt, hogy a reá sütött bűnök következményeit elodázza.
Óvatosabb lett, mióta idegen földre kényszerült, és megfontoltabb. Ezek a jelzők így is sunnyogva igyekeznek a földet bámulni, mint az ágyéktáji nyavalyára elixírt vásároló köztiszteletű urak a patikáriusnál. A wegtoreni természet más mércével méri a higgadt és józan jellembéli erényeket. De a kényszer nagy úr.
~Az ég szerelmére, ez már megint átöltözött?~ Épp csak egy leheletnyit rándul az ajka, ahogy Caldorcorra pillant, aztán már el is foglalja vonásait a bájos mosoly, ami bizony néha nem is olyan egyszerű.
Így vagy úgy, azért teljes jogú vendégként ritkán kap helyet egy ilyen asztalnál. Most, az első néhány minutumban mégis azzal legyezgeti a kenetteljes bárói nyitánya eme jeles alkalomnak, hogy bizony őt is ilyen titulusba sorolták. Aztán persze nagyon hamar egyszemélyes díszpáhollyá csavarodik a Kancellár körül a körbeudvarlás. Yeza mellkasában a furcsa megilletődöttség melege csak megtorpan, és fogalma sincs, ő hol morzsolódott le a diadalmenet cicomás szekeréről, de az a legvalószínűbb, hogy csupán nevetséges félreértésbe keverte magát. Ennek fényében kissé feszeng, mikor a szék betolása után a Báró Úr italt is tölt. Élvezhetné ezt a kiszolgálást, de csak az jár a fejében, hogy ez az egész nem helyénvaló. Az ő tisztje lenne inkább mindez, de lehet, hogy a helyi szokások mást diktálnak vagy ki tudja? A Báró elég határozott vendéglátó, Yeza pedig még nem elég biztos magában. Főleg a Kancellár Úr társaságában. Kell egy kis idő. Úgyhogy emeli a poharát mosolyog, hálásan biccent és úgy étkezik, ahogy a wegtoreni szerájokban máig szokás. Szed magának a húsvillával, kanállal, ami épp a közös, nagy tálakon van, de a saját tányérjáról már kézzel csipeget. Egy idő után önkéntelenül kibújtatja egyik lábát a cipellőből és maga mellé húzza a talpát. Mi tagadás, jobb szeret a földön étkezni. Párnán ülve, a hagyományos, alacsony asztalról. Most nagyon éhes, talán ezért is feledkezik bele annyira. Csak akkor veszi észre magát, amikor a citromos vizes tálkához nyúlna, hogy megmártsa benne az ujjait. Nincs. Az evőeszközei pedig érintetlenek. Gyorsan körbeszalad a pillantása. A kendőért nyúl és megtörli a kezét, miközben kiigazítja magát az illő tartásba a széken is.
~Figyelj oda, Yeza!~
Elég lesz az előételből is. A mértékletesség amolyan kötelező sikk a hölgyek számára az étkezésnél. De hogy ne gondolják holmi suta kecskepásztornak, a tányérján hagyott néminemű maradék fölé szépen odahelyezi az erre szánt kést és villát az etikett szerint passzoló pozícióban.
Míg felméri a helyzetet és az elvárásokat, inkább figyel és hallgat. Igyekszik megjegyezni, ki miből szed magának, melyik étel-ital van a kedvére és melyik nem igazán. Ő azt a bizonyos habzóbort a köszöntő alkalmával illő korty után érintetlenül hagyja. Mondhat bárki bármit gyümölcsösségről és aromákról, neki ez akkor is savanyú, buborékos lihanechi passzió marad. Egyéb jelét persze sosem mutatná, hogy mennyire nem nyerte el a tetszését. Az ízlés dolgát jobb mindig kellő tisztelettel kezelni.*
4012. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-02 22:25:12
Üzenet elküldve: 2022-10-02 22:25:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Valuryen reakciója sokkal élénkebb az övénél, kicsit még az álmosságot is kiveri a szeméből az elf "kiakadása".*
- Mm... a szőnyegben. - *Hallatszik fentről valami csipogó motyogás, jelezve, hogy még az alvó Kilencedik is fölfigyelt a fennhangon ejtett szavakra. Azonban az, hogy a manó nem jelenik meg a lejáratnál, biztosíték rá, hogy álmából nem sikerült fölverni, különben már alighanem őt is idehozta volna a kíváncsiság.
Krestvir nem érti el a kérdő pillantást, de ellenére sincs, mikor Valuryen elkezdi behatóan tanulmányozni a kis szobát, így az elf akadályba nem ütközik. Azért egy-két furcsálló pillantást kap a lánytól, illetve...*
- Te most megnyaltad? - *Kérdi Krestvir, s még szokott egykedvű hangjából is kiérezni, hogy ezt nem tudja hova tenni.
Aztán felé is záporoznak a kérdések, és közbeszólni ugyan nincs alkalma, de a lényeget igyekszik megválaszolni, mikor Valuryen egy kicsit elhallgat.*
- Bármikor bejöhetek, ha leterítem a szőnyeget. Feltekerni csak én tudom, de míg van bent valaki, addig ajtó marad... - *Feleli, közben pedig figyeli, ahogy az elf egyre közelebb jön hozzá, hogy aztán elhangozzon a szájából valami egészen képtelen mondat.
Erre Krestvir föl is emeli tekintetét Valuryen arcára, hátha úgy jobban érti majd, hogy mit akar mondani, de a férfi ábrázata holt komoly.
Néhány hosszú pillanatig szemezhetnek, mire a lánynak leesik...*
- Óh... A ház... mert a hátamon hordhatom... - *Mormogja, a háta mögé mutogatva.*
- Ez jó volt. - *Jegyzi meg, noha arca inkább árulkodhat gúnyról, de az elf talán már kellően megszokta a fizimiskáját, hogy ne értse félre a mosolyát.*
- Mégsem én nyálaztam össze a padlót... - *Szúrja oda nemtörődömül, de miközben odébb csúszik az ágyon, hogy Valuryen is leülhessen, ha szeretne, látni lehet, ahogy a szeme sarkából azért sunyin lesi, mit szól a másik a megjegyzéshez.
Aztán, ha ismét beáll egy kis csend, elgondolkodva lóbálja meg zoknis lábait, amik épphogy nem érik a padlót, annyira hátracsúszott az ágyon.*
- Ha minden igaz, akkor ebben a szobában biztosan zavartalan az álom és kipihenten ébredsz. - *Szólal meg.*
- Ez a derengő fény idebent... mintha holdmágia volna. Van is pár varázslat, ami nyugalmat hoz. Talán a hold ágból ered a szoba mágiája is. - *Elmélkedik hangosan.*
- Szeretnél itt aludni? - *Kapja elő a kérdést csak úgy hirtelen, az elmélkedésből.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Valuryen reakciója sokkal élénkebb az övénél, kicsit még az álmosságot is kiveri a szeméből az elf "kiakadása".*
- Mm... a szőnyegben. - *Hallatszik fentről valami csipogó motyogás, jelezve, hogy még az alvó Kilencedik is fölfigyelt a fennhangon ejtett szavakra. Azonban az, hogy a manó nem jelenik meg a lejáratnál, biztosíték rá, hogy álmából nem sikerült fölverni, különben már alighanem őt is idehozta volna a kíváncsiság.
Krestvir nem érti el a kérdő pillantást, de ellenére sincs, mikor Valuryen elkezdi behatóan tanulmányozni a kis szobát, így az elf akadályba nem ütközik. Azért egy-két furcsálló pillantást kap a lánytól, illetve...*
- Te most megnyaltad? - *Kérdi Krestvir, s még szokott egykedvű hangjából is kiérezni, hogy ezt nem tudja hova tenni.
Aztán felé is záporoznak a kérdések, és közbeszólni ugyan nincs alkalma, de a lényeget igyekszik megválaszolni, mikor Valuryen egy kicsit elhallgat.*
- Bármikor bejöhetek, ha leterítem a szőnyeget. Feltekerni csak én tudom, de míg van bent valaki, addig ajtó marad... - *Feleli, közben pedig figyeli, ahogy az elf egyre közelebb jön hozzá, hogy aztán elhangozzon a szájából valami egészen képtelen mondat.
Erre Krestvir föl is emeli tekintetét Valuryen arcára, hátha úgy jobban érti majd, hogy mit akar mondani, de a férfi ábrázata holt komoly.
Néhány hosszú pillanatig szemezhetnek, mire a lánynak leesik...*
- Óh... A ház... mert a hátamon hordhatom... - *Mormogja, a háta mögé mutogatva.*
- Ez jó volt. - *Jegyzi meg, noha arca inkább árulkodhat gúnyról, de az elf talán már kellően megszokta a fizimiskáját, hogy ne értse félre a mosolyát.*
- Mégsem én nyálaztam össze a padlót... - *Szúrja oda nemtörődömül, de miközben odébb csúszik az ágyon, hogy Valuryen is leülhessen, ha szeretne, látni lehet, ahogy a szeme sarkából azért sunyin lesi, mit szól a másik a megjegyzéshez.
Aztán, ha ismét beáll egy kis csend, elgondolkodva lóbálja meg zoknis lábait, amik épphogy nem érik a padlót, annyira hátracsúszott az ágyon.*
- Ha minden igaz, akkor ebben a szobában biztosan zavartalan az álom és kipihenten ébredsz. - *Szólal meg.*
- Ez a derengő fény idebent... mintha holdmágia volna. Van is pár varázslat, ami nyugalmat hoz. Talán a hold ágból ered a szoba mágiája is. - *Elmélkedik hangosan.*
- Szeretnél itt aludni? - *Kapja elő a kérdést csak úgy hirtelen, az elmélkedésből.*
4011. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-30 20:24:42
Üzenet elküldve: 2022-09-30 20:24:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
-Vagy úgy.
*Feleli, mintha érezné a különbséget, pedig fogalma sincs róla, hogy miben más a két tevékenység. Még bólint is hozzá egy kurtát, hogy rádobjon egy lapáttal a látszatra.*
-Ó...
*Szomorú és egyben megértő arckifejezést vág, ahogy szóba kerül a fejfájás és eszébe jut az a megannyi bonyolult dolog és féligazság amiről korábban beszélgettek. De hamar elhessegeti ezeket a gondolatokat, mert a titokzatos szőnyegajtóból nyíló barlang, alagút, vagy bármi legyen is odalent most sokkal jobban érdekli. Krestvir szavaira csak erőteljesen bólint és utána indul, bár talán óvatosabban helyezgeti végtagjait mert egészen hosszúakra nyúltak az évek alatt. Azonban ezt az aprócska kellemetlenséget - és egyébként sokkal többet is - megér az a varázslat, aminek most a szemtanúja lehet. A szeme egészen elkerekedik és ha kicsit ösztönösen be is húzza a nyakát, az arca csupaszív vigyor.*
-Belül nagyobb mint kívül! SŐT! EGY SZOBA VAN BELÜL! A SZŐNYEGBEN?!
*Azért nem kiabál, de nem is az egyszerű beszédhangján akad ki ennyire. Egy pillantással engedélyt kérve már el is indul hogy "felfedezze" magának ezt a kis zugot. Megfogdossa a falait, megkopogtatja a széket, az asztalt, megnyomkodja az ágyat és megnyalja a padlót. Mintha csak ki akarná elemezni az egyszerűen érthetetlent.*
-Akármikor ki-be járkálhatsz rajta? Te irányod az ajtót, vagy csak bizonyos helyzetekben tudsz ide bejutni? Ha benn maradnék és te felmennél és feltekernéd a szőnyeget, akkor el tudnál vinni a hónod alatt miközben alszom? Vajon fejre fordulna velem a világ vagy vízszintesen maradna minden?
*Talán az könnyen észrevehető, hogy igazából nem is vár valódi választ a kérdéseire, mind inkább csak a sebesen szárnyaló fantizájának a hangos megnyilvánulásai. Hangos gondolatok, ha úgy tetszik, persze azért kíváncsi ezekre a dolgokra. Ahogy kicsit megnyugszik közelebb lép Krestvirhez, majd egyenesen a szemébe próbál nézni, hogy a legkomolyabb komoly hangján szólhasson hozzá.*
-Te vagy a legnagyobb csiga, akit csak valaha láttam!
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
-Vagy úgy.
*Feleli, mintha érezné a különbséget, pedig fogalma sincs róla, hogy miben más a két tevékenység. Még bólint is hozzá egy kurtát, hogy rádobjon egy lapáttal a látszatra.*
-Ó...
*Szomorú és egyben megértő arckifejezést vág, ahogy szóba kerül a fejfájás és eszébe jut az a megannyi bonyolult dolog és féligazság amiről korábban beszélgettek. De hamar elhessegeti ezeket a gondolatokat, mert a titokzatos szőnyegajtóból nyíló barlang, alagút, vagy bármi legyen is odalent most sokkal jobban érdekli. Krestvir szavaira csak erőteljesen bólint és utána indul, bár talán óvatosabban helyezgeti végtagjait mert egészen hosszúakra nyúltak az évek alatt. Azonban ezt az aprócska kellemetlenséget - és egyébként sokkal többet is - megér az a varázslat, aminek most a szemtanúja lehet. A szeme egészen elkerekedik és ha kicsit ösztönösen be is húzza a nyakát, az arca csupaszív vigyor.*
-Belül nagyobb mint kívül! SŐT! EGY SZOBA VAN BELÜL! A SZŐNYEGBEN?!
*Azért nem kiabál, de nem is az egyszerű beszédhangján akad ki ennyire. Egy pillantással engedélyt kérve már el is indul hogy "felfedezze" magának ezt a kis zugot. Megfogdossa a falait, megkopogtatja a széket, az asztalt, megnyomkodja az ágyat és megnyalja a padlót. Mintha csak ki akarná elemezni az egyszerűen érthetetlent.*
-Akármikor ki-be járkálhatsz rajta? Te irányod az ajtót, vagy csak bizonyos helyzetekben tudsz ide bejutni? Ha benn maradnék és te felmennél és feltekernéd a szőnyeget, akkor el tudnál vinni a hónod alatt miközben alszom? Vajon fejre fordulna velem a világ vagy vízszintesen maradna minden?
*Talán az könnyen észrevehető, hogy igazából nem is vár valódi választ a kérdéseire, mind inkább csak a sebesen szárnyaló fantizájának a hangos megnyilvánulásai. Hangos gondolatok, ha úgy tetszik, persze azért kíváncsi ezekre a dolgokra. Ahogy kicsit megnyugszik közelebb lép Krestvirhez, majd egyenesen a szemébe próbál nézni, hogy a legkomolyabb komoly hangján szólhasson hozzá.*
-Te vagy a legnagyobb csiga, akit csak valaha láttam!
4010. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-29 05:44:31
Üzenet elküldve: 2022-09-29 05:44:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Agin //
*A karám egyik deszkáját cseréli ki a pásztor éppen. Egy kis stokin ülve veri be az utolsó szegeket mikor is, az addig egy mezei bot ellen gigászi küzdelmet vívó fekete kiskutyája éles kis hangján el nem kezd ugatni. Mint gazdája, a pásztor ismeri a kutyája jelzéseit és ez most nem játékos vakkangatás. Feláll hát, fokosára támaszkodik és a távolba néz. Tényleg jön erre valaki. Méghozzá szekérrel. Nem lehet kényelmes hisz rendes szekérút nem nagyon van errefelé. Főleg Trodd birtokára. Ami, út van az is a földút, ami az összes birtok mellett elmegy, meg az ami a birtokról vezet arra és birkák taposták ki mikor a pásztor viszi őket a fogadóba. Így, hogy akárki az, de idefele jön az egyértelmű. A pásztor úgy várja meg a másik érkezését mint egy kőszobor. Az egykedvű kifejezéssel az ábrázatán, a birkabőrrel a hátán ahogy a fokosára támaszkodik akár meg is festhetnék, mint a pásztorok leghétköznapibb képviselője. Mikor a szekér közelebb ér akkor a kiskutya felpattan, odaszalad és vadul megugatja. Trodd, mint a nyugalom példaképe szól rá.*
-No!
*Még csak fel se emeli a hangját, de a kutya ért belőle. Viszont továbbra is vadul csillogó szemmel nézi mi folyik. Egyelőre az idegen még nem tetszik neki. A gazdája arcán közömbösség látszik ahogy a másikra néz.*
-Adj' isten! Trodd volnék. Mit venne?
*A másik kitörő jókedve nem úgy néz ki mintha átragadt volna a pásztorra. Mikor kimondja, hogy húst venne akkor Trodd maga mögé néz a karámban lévő jószágokra.*
-Juh.*Fokosa nyelével rámutat párra.*Csak az a négy eladó.
*Ez nem egy vágóhíd. A juhok még bégetnek. És ha a másik ért hozzá, azt is megállapíthatja, hogy ezek nem is a városi fajta jó gyapjú jószágok. Ezek a barbárok durva szőrű, csavart szarvú, kevesebb, de finomabb húst adó juhai.*
A hozzászólás írója (Trodd Molound) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.29 05:47:15
*A karám egyik deszkáját cseréli ki a pásztor éppen. Egy kis stokin ülve veri be az utolsó szegeket mikor is, az addig egy mezei bot ellen gigászi küzdelmet vívó fekete kiskutyája éles kis hangján el nem kezd ugatni. Mint gazdája, a pásztor ismeri a kutyája jelzéseit és ez most nem játékos vakkangatás. Feláll hát, fokosára támaszkodik és a távolba néz. Tényleg jön erre valaki. Méghozzá szekérrel. Nem lehet kényelmes hisz rendes szekérút nem nagyon van errefelé. Főleg Trodd birtokára. Ami, út van az is a földút, ami az összes birtok mellett elmegy, meg az ami a birtokról vezet arra és birkák taposták ki mikor a pásztor viszi őket a fogadóba. Így, hogy akárki az, de idefele jön az egyértelmű. A pásztor úgy várja meg a másik érkezését mint egy kőszobor. Az egykedvű kifejezéssel az ábrázatán, a birkabőrrel a hátán ahogy a fokosára támaszkodik akár meg is festhetnék, mint a pásztorok leghétköznapibb képviselője. Mikor a szekér közelebb ér akkor a kiskutya felpattan, odaszalad és vadul megugatja. Trodd, mint a nyugalom példaképe szól rá.*
-No!
*Még csak fel se emeli a hangját, de a kutya ért belőle. Viszont továbbra is vadul csillogó szemmel nézi mi folyik. Egyelőre az idegen még nem tetszik neki. A gazdája arcán közömbösség látszik ahogy a másikra néz.*
-Adj' isten! Trodd volnék. Mit venne?
*A másik kitörő jókedve nem úgy néz ki mintha átragadt volna a pásztorra. Mikor kimondja, hogy húst venne akkor Trodd maga mögé néz a karámban lévő jószágokra.*
-Juh.*Fokosa nyelével rámutat párra.*Csak az a négy eladó.
*Ez nem egy vágóhíd. A juhok még bégetnek. És ha a másik ért hozzá, azt is megállapíthatja, hogy ezek nem is a városi fajta jó gyapjú jószágok. Ezek a barbárok durva szőrű, csavart szarvú, kevesebb, de finomabb húst adó juhai.*
A hozzászólás írója (Trodd Molound) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.29 05:47:15
4009. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-28 20:43:41
Üzenet elküldve: 2022-09-28 20:43:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Egyszer minden bizonnyal ő is jót nevet majd ezen az apró incidensen, bár ezt most elképzelni sem tudná, hogy valaha megtörténhet. Ahhoz még túlzottan zaklatott. Ám az elmélettel, mely szerint mindenki másmilyen, már most egyet tudna érteni, mert az még számára is egyértelmű, hogy a férfit nem kimondottan viselték meg a történések, legalábbis közel sem annyira, mint őt magát. Ez pedig még kristálytisztábbá válik azzal a lendülettel, ahogy az ember apróságnak titulálja a dolgot, ami a lányban azért kivált egy egészen picike megrökönyödést; szerencsére csak gondolati szinten, azt még éppen meg tudja akadályozni, hogy arcára is kiüljön. Számára ez közel sem volt apróság - ám persze erről a másiknak legfeljebb sejtése lehet, ezért komolyabban nem ütközik meg rajta, hogy így félvállról veszi az ügyet. Mindenesetre annak azért örül, hogy tényleg úgy néz ki, nem haragszanak rá, így korábbi keserű arckifejezése is egy enyhébb, kevésbé feszült mosolyba vált át.*
-Akkor azt hiszem, szerencsém van. Nem szerepelt a napi terveimben, hogy kalodába zárjanak egy félreértés miatt.
*Mintha az szerepelt volna, hogy megpróbáljon megcsókolni egy idegent... Sok csillagnak kellett együtt állnia ahhoz, hogy ez a szituáció kialakuljon. Azt már most leszögezi magában, hogy innentől kezdve biztosan nem fog a laborban szabad orral beleszaglászni a főzetekbe, és végképp nem fog az éjszaka közepén teljesítménytúrákra indulni ismeretlen tájakra. Talán így elkerülheti a hasonló helyzeteket.
Mikor a férfi a kapu felé int, kissé oldalra hajolva kukucskál el a válla mellett a falak irányába, némileg fanyalogva megállapítva, hogy fajtársa sajnálatos módon még nem szublimált el onnan, így visszaegyenesedve beleegyezőn bólint, hogy inkább válasszák a Vaskorsó nevű helyet.*
-Rendben. Amúgy is kétlem, hogy neki... *bök fejével az elf őr felé* -szándékában állna engem beengedni a falakon belülre.
*Legalábbis nem valami rosszindulatú megjegyzés nélkül. Amúgy is inkább távoznia kellene a helyszínről, nem még jobban elmerülni benne - olyasmikbe pedig, hogy odabent milyen "kalandokban" lehetne része, nem is próbál belegondolni. Bőven elég a férfi arcán játszó, éppen hogy el nem terülő vigyor, hogy sejtse, jobb lesz neki ez a kinti fogadó.*
-Honnan tudta? Túlzottan elveszettnek tűnök?
*Kérdez vissza a szöget fején találó kijelentésre, miszerint nem Artheniorból származik. Közben, mivel a férfi volt annyira tapintatos, és elfordította a tekintetét, nyugodtabban ereszti le karjait maga elől. Míg a másik nem rá néz, van ideje kissé profilból is szemügyre venni őt.*
~Még a mosolya is olyan...~
*Fut keresztül gondolatain a hasonlóságról szőtt megállapítás, de persze hamar észbe kap, hogy teljesen feleslegesen veti össze ezt a férfit régen látott kedvesével, és gyorsan megrázza fejét, hogy elkergesse az efféle ábrándokat.
Amikor kiderül számára, tulajdonképpen hova is keveredett, pár pillanatra ledermed. Ha egészen Amon Ruadhig leért, akkor tényleg hatalmas utat tett meg, de ez még nem is aggasztaná. Sokkal inkább maga a tény, hogy éppen a Vashegy népéhez sikerült rögtönzött látogatást tennie. Hallott már valamennyit a thargokról, főleg egy bizonyos közelmúltbeli fosztogatásos ügy kapcsán, ami nem egészen pozitív véleményt épített fel benne. Ennek megfelelően valamivel távolságtartóbban felel a kérdésre.*
-Igen, hallottam. Egy keveset. *tart egy kis szünetet, míg átgondolja, tényleg akarja-e folytatni a választ* -Nem biztos, hogy túl hízelgő dolgokat. Ön is... tharg?
*Óvatosan, kimérten zárja mondandóját, nyilván nem szeretné nagy hirtelenjében vádakkal illetni a másikat. Nem akarja, és nem is igazán tudja elképzelni pont róla, hogy egy békés népet támadna csak úgy meg, de biztos sem lehet benne, hogy nem tenne így.
Mikor megindulnak a Vaskorsó felé, a férfinak kifejezetten hamar támad segítő szándékú ötlete a lány bicegését látván.*
-Mármint a fogadóig? Azt mondta, az nincs messze.
*Bár nem tudja, hol vannak errefelé az istállók, de meg merné kockáztatni, hogy még sántítva is előbb érne a tavernához, mint hogy a férfi most elvonuljon, szerezzen egy (leginkább kettő) lovat és visszajöjjön ide, mindezt azért, hogy párszáz méter után már ne is legyen szükség a hátasra. Márpedig nyilván nem azért ajánlották fel neki a lovat, hogy utána esetleg azzal menjen haza Artheniorba, annyi pénzt meg nem hozott magával, hogy megvegye. Így egyelőre jobbnak látja a gyaloglást... majd csak elmúlik előbb-utóbb a sajgás, annyira nem érzi vészesnek.*
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Egyszer minden bizonnyal ő is jót nevet majd ezen az apró incidensen, bár ezt most elképzelni sem tudná, hogy valaha megtörténhet. Ahhoz még túlzottan zaklatott. Ám az elmélettel, mely szerint mindenki másmilyen, már most egyet tudna érteni, mert az még számára is egyértelmű, hogy a férfit nem kimondottan viselték meg a történések, legalábbis közel sem annyira, mint őt magát. Ez pedig még kristálytisztábbá válik azzal a lendülettel, ahogy az ember apróságnak titulálja a dolgot, ami a lányban azért kivált egy egészen picike megrökönyödést; szerencsére csak gondolati szinten, azt még éppen meg tudja akadályozni, hogy arcára is kiüljön. Számára ez közel sem volt apróság - ám persze erről a másiknak legfeljebb sejtése lehet, ezért komolyabban nem ütközik meg rajta, hogy így félvállról veszi az ügyet. Mindenesetre annak azért örül, hogy tényleg úgy néz ki, nem haragszanak rá, így korábbi keserű arckifejezése is egy enyhébb, kevésbé feszült mosolyba vált át.*
-Akkor azt hiszem, szerencsém van. Nem szerepelt a napi terveimben, hogy kalodába zárjanak egy félreértés miatt.
*Mintha az szerepelt volna, hogy megpróbáljon megcsókolni egy idegent... Sok csillagnak kellett együtt állnia ahhoz, hogy ez a szituáció kialakuljon. Azt már most leszögezi magában, hogy innentől kezdve biztosan nem fog a laborban szabad orral beleszaglászni a főzetekbe, és végképp nem fog az éjszaka közepén teljesítménytúrákra indulni ismeretlen tájakra. Talán így elkerülheti a hasonló helyzeteket.
Mikor a férfi a kapu felé int, kissé oldalra hajolva kukucskál el a válla mellett a falak irányába, némileg fanyalogva megállapítva, hogy fajtársa sajnálatos módon még nem szublimált el onnan, így visszaegyenesedve beleegyezőn bólint, hogy inkább válasszák a Vaskorsó nevű helyet.*
-Rendben. Amúgy is kétlem, hogy neki... *bök fejével az elf őr felé* -szándékában állna engem beengedni a falakon belülre.
*Legalábbis nem valami rosszindulatú megjegyzés nélkül. Amúgy is inkább távoznia kellene a helyszínről, nem még jobban elmerülni benne - olyasmikbe pedig, hogy odabent milyen "kalandokban" lehetne része, nem is próbál belegondolni. Bőven elég a férfi arcán játszó, éppen hogy el nem terülő vigyor, hogy sejtse, jobb lesz neki ez a kinti fogadó.*
-Honnan tudta? Túlzottan elveszettnek tűnök?
*Kérdez vissza a szöget fején találó kijelentésre, miszerint nem Artheniorból származik. Közben, mivel a férfi volt annyira tapintatos, és elfordította a tekintetét, nyugodtabban ereszti le karjait maga elől. Míg a másik nem rá néz, van ideje kissé profilból is szemügyre venni őt.*
~Még a mosolya is olyan...~
*Fut keresztül gondolatain a hasonlóságról szőtt megállapítás, de persze hamar észbe kap, hogy teljesen feleslegesen veti össze ezt a férfit régen látott kedvesével, és gyorsan megrázza fejét, hogy elkergesse az efféle ábrándokat.
Amikor kiderül számára, tulajdonképpen hova is keveredett, pár pillanatra ledermed. Ha egészen Amon Ruadhig leért, akkor tényleg hatalmas utat tett meg, de ez még nem is aggasztaná. Sokkal inkább maga a tény, hogy éppen a Vashegy népéhez sikerült rögtönzött látogatást tennie. Hallott már valamennyit a thargokról, főleg egy bizonyos közelmúltbeli fosztogatásos ügy kapcsán, ami nem egészen pozitív véleményt épített fel benne. Ennek megfelelően valamivel távolságtartóbban felel a kérdésre.*
-Igen, hallottam. Egy keveset. *tart egy kis szünetet, míg átgondolja, tényleg akarja-e folytatni a választ* -Nem biztos, hogy túl hízelgő dolgokat. Ön is... tharg?
*Óvatosan, kimérten zárja mondandóját, nyilván nem szeretné nagy hirtelenjében vádakkal illetni a másikat. Nem akarja, és nem is igazán tudja elképzelni pont róla, hogy egy békés népet támadna csak úgy meg, de biztos sem lehet benne, hogy nem tenne így.
Mikor megindulnak a Vaskorsó felé, a férfinak kifejezetten hamar támad segítő szándékú ötlete a lány bicegését látván.*
-Mármint a fogadóig? Azt mondta, az nincs messze.
*Bár nem tudja, hol vannak errefelé az istállók, de meg merné kockáztatni, hogy még sántítva is előbb érne a tavernához, mint hogy a férfi most elvonuljon, szerezzen egy (leginkább kettő) lovat és visszajöjjön ide, mindezt azért, hogy párszáz méter után már ne is legyen szükség a hátasra. Márpedig nyilván nem azért ajánlották fel neki a lovat, hogy utána esetleg azzal menjen haza Artheniorba, annyi pénzt meg nem hozott magával, hogy megvegye. Így egyelőre jobbnak látja a gyaloglást... majd csak elmúlik előbb-utóbb a sajgás, annyira nem érzi vészesnek.*
4008. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-28 12:09:32
Üzenet elküldve: 2022-09-28 12:09:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Vacsora//
*Aki ismeri az igricet, tudja, hogy a wegotreni nagy gondot fordít arra, hogyan látják őt mások. Mondhatnák rá, hogy felszínes, ám magáról is tudja, hogy kedveli a hangzatos neveket és külsőségeket. Legyen szó ruháról, nevekről vagy bármiről.
Ha észleli is a megérkező kancellár rosszallását megjelenésével kapcsolatban, nem adja jelét. Amúgy sem követné el azt a hibát Habrertus előtt, hogy kimutatja őszinte érzéseit. Ez köztük már szinte megszokott.*
- Nem titkolom, szeretném, ha jó érzéssel távoznál otthonunkból. *Válaszol mosolyogva "vádló" szavakra. Abban biztos, hogy ha a kancellár nem megfelelő kiszolgálásban részesülne, bizonyosan híre menne thargföldön. Azt viszont észreveszi, amikor Habrertus pillantása a negyedik terítékre siklik és nem állja meg, hogy ne eresszen meg egy elfojtott mosolyt míg a vén kecske figyelme másfelé terelődik.
Amikor Aenae és Yeza megérkezik, udvariasan meghajtja a fejét feléjük és természetesen mindkét lány alá betolja a széket, amikor leülnének. Előbb Aenae-ét, majd a vörösét is.*
- Igen, kedvesem. *Mosolyog őszintén Aenaere a kérdése után.
Ahogy mindenki leült az asztalhoz, biccent az eddig észrevétlen sarokban várakozó Yanahnak, aki elértve a jelzést, máris indul a konyhára, hogy elindítsa a vacsorát.*
- Engedjétek meg, hogy megköszönjem, hogy megosztjátok ma este velünk szerény vacsoránkat. Talán ez az első alkalom, hogy ilyen fontos vendéget fogadunk Varangyvárban, de örülök, hogy kancellár, jó barátom, te lehetsz ez a vendég. *Miközben beszél, mindenkinek tölt egy karcsúszárú pohárba könnyű habzó bort, ami fiatal, kicsit nyers, de gyümölcsössége ellensúlyozza vadságát.
Amikor befejezte, megemeli vendégei felé poharát. Kisvártatva Yanah és Lloslie érkezik két méretes fatállal. Egyiken hajszálvékonyra szeletelt füstölt sonka, thargföld legjobb paprikás kolbásza, -szalámija és frissen köpült vaj, a másikon könnyű krémsajt, fűszeres túró, érlelt kecskesajt és füstölt sajt foglal helyet némi friss zöldség és ropogós, még meleg kenyér társaságában.*
- Fogyasszatok bátran, de ne teljetek el, vár még ránk pár fogás még az este. *Ül le, hogy ölébe terítsen egy, a tányér mellé készített kendőt.*
//Vacsora//
*Aki ismeri az igricet, tudja, hogy a wegotreni nagy gondot fordít arra, hogyan látják őt mások. Mondhatnák rá, hogy felszínes, ám magáról is tudja, hogy kedveli a hangzatos neveket és külsőségeket. Legyen szó ruháról, nevekről vagy bármiről.
Ha észleli is a megérkező kancellár rosszallását megjelenésével kapcsolatban, nem adja jelét. Amúgy sem követné el azt a hibát Habrertus előtt, hogy kimutatja őszinte érzéseit. Ez köztük már szinte megszokott.*
- Nem titkolom, szeretném, ha jó érzéssel távoznál otthonunkból. *Válaszol mosolyogva "vádló" szavakra. Abban biztos, hogy ha a kancellár nem megfelelő kiszolgálásban részesülne, bizonyosan híre menne thargföldön. Azt viszont észreveszi, amikor Habrertus pillantása a negyedik terítékre siklik és nem állja meg, hogy ne eresszen meg egy elfojtott mosolyt míg a vén kecske figyelme másfelé terelődik.
Amikor Aenae és Yeza megérkezik, udvariasan meghajtja a fejét feléjük és természetesen mindkét lány alá betolja a széket, amikor leülnének. Előbb Aenae-ét, majd a vörösét is.*
- Igen, kedvesem. *Mosolyog őszintén Aenaere a kérdése után.
Ahogy mindenki leült az asztalhoz, biccent az eddig észrevétlen sarokban várakozó Yanahnak, aki elértve a jelzést, máris indul a konyhára, hogy elindítsa a vacsorát.*
- Engedjétek meg, hogy megköszönjem, hogy megosztjátok ma este velünk szerény vacsoránkat. Talán ez az első alkalom, hogy ilyen fontos vendéget fogadunk Varangyvárban, de örülök, hogy kancellár, jó barátom, te lehetsz ez a vendég. *Miközben beszél, mindenkinek tölt egy karcsúszárú pohárba könnyű habzó bort, ami fiatal, kicsit nyers, de gyümölcsössége ellensúlyozza vadságát.
Amikor befejezte, megemeli vendégei felé poharát. Kisvártatva Yanah és Lloslie érkezik két méretes fatállal. Egyiken hajszálvékonyra szeletelt füstölt sonka, thargföld legjobb paprikás kolbásza, -szalámija és frissen köpült vaj, a másikon könnyű krémsajt, fűszeres túró, érlelt kecskesajt és füstölt sajt foglal helyet némi friss zöldség és ropogós, még meleg kenyér társaságában.*
- Fogyasszatok bátran, de ne teljetek el, vár még ránk pár fogás még az este. *Ül le, hogy ölébe terítsen egy, a tányér mellé készített kendőt.*
4007. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-27 19:37:16
Üzenet elküldve: 2022-09-27 19:37:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Amikor úgy hiszi, hogy végre megérkezett céljához, lovával lelassít és körbenéz. Ha jól emlékszik, akkor két dolga van: bort és húst szerezni. úgy dönt, hogy az előbbit szerzi be hamarabb, mivel az már úgyis ki van fizetve. A baj csak az, hogy fogalma sincs, hogy merre menjen. *
~ Mit is mondott Relael, kinek a birtokán van a bor? Leorn? Lenor? Valami ilyesmi. ~
* Megvakarja fejét, amitől egy kicsit borzos lesz a sötét vörös haja. Leszáll Lóról, és körbenéz, hátha meglát valakit, akitől ismételten segítséget kérhet. Nem jár sikerrel, így egy darabig tovább baktat lova mellett. Közbe fejét lehajtva próbálja kitalálni a keresett birtok tulajdonosának nevét. *
- Lonar...Laron, vagy netán Relon?
- Learon-ra gondolsz? * Töprengését egy körülbelül nyolc esztendős lány szakítja meg. * Itt van a birtoka a közelben. De ha oda akarsz eljutni, akkor meg is fordulhatsz, mert a másik irányban van.
* Agin nagyot néz a kislányra. De tényleg nagyot, mert a kislány, Agin tekintete láttán megrázza a fejét, és pontosít a helyszínnel kapcsolatban, de úgy mintha egy öt esztendősnek magyarázna. *
~ Learon, hát persze! Hogy is felejthettem el? ~
- Köszönöm kisasszony, örök hálám!
* Egy apró meghajlással jutalmazza a kislányt, majd felül Lóra, megtér, és Learon birtoka felé veszi az irányt.
Csak egy kicsit kell menjen, ahhoz, hogy birtokokat, tanyákat vegyen észre. Innen Agin már könnyen megkapja Learon birtokát, legalábbis reméli, hogy amire az imént bement, az az lesz.
Egy embert pillant meg. Leszáll a lováról, és elkezd közelíteni felé. *
- Te biztos Learon vagy, ugye?
* A férfi Aginra pillant, majd a lóra. Mintha azon gondolkodna, hogy merje-e az igazat mondani. *
- Nem, Learon most nincs itt. Én a szolgálója vagyok, Norenn Fortas. Miben segíthetek?
* Agin elmosolyodik. *
- Szóval Norenn. Akkor neked mondom. A nevem Agin Nardan, és a borotokért jöttem. Tudtommal Relael már mindent kifizetett Learon-nak, úgyhogy kérlek hozd a bort, és én már itt sem vagyok.
* Norenn egy biccentéssel jelzi, hogy érti miről beszél Agin. Egy kis türelmet és lovat kér, majd ő és Ló elindul a birtokon elhelyezkedő ház felé. Nem telik el sok idő, már jön is vissza, de most Ló mögött egy kisebb szekér is van. Amint megérkeznek, Agin hordókat vél felfedezni a szekérben. Miután átvizsgálja azokat, elköszön a pásztortól, és útra kel. Illetve csak kelne, de még visszafordul. *
- Ó, még valami. Nem tudod véletlenül, hogy hol lakik Trodd? * Trodd nevét könnyebben meg tudta jegyezni, pont azért mert mulatságosan hangzik.
Miután Norenn eligazítja őt, felül a szekérre, és onnan irányítja Lót a következő úti céljához. *
// Trodd //
* Kicsit nehezebb irányítani Lót így, a szekérben ülve, de hamar megbirkózik az új feladattal. Amikor észreveszi a birtokot, amit az általa keresett birtoknak hisz, megpróbál úgy, és olyan helyen megállni a szekérrel, hogy az minél közelebb legyen Trodd házához. A sikeres akció után leszáll a szekérről. Miután észreveszi a pásztort, odamegy hozzá. *
- Jó napot! Mondjuk ennél jobb már nem lesz. Te vagy Trodd? A nevem Agin Nardan. Vásárolni jöttem. Mit mondasz, elfér a zsebedbe pár arany darabka?
* Vigyorog, próbál barátságos lenni, hátha sikerülne egy jobb üzletet lebonyolítani. *
- Milyen húsod van?
~ Mit is mondott Relael, kinek a birtokán van a bor? Leorn? Lenor? Valami ilyesmi. ~
* Megvakarja fejét, amitől egy kicsit borzos lesz a sötét vörös haja. Leszáll Lóról, és körbenéz, hátha meglát valakit, akitől ismételten segítséget kérhet. Nem jár sikerrel, így egy darabig tovább baktat lova mellett. Közbe fejét lehajtva próbálja kitalálni a keresett birtok tulajdonosának nevét. *
- Lonar...Laron, vagy netán Relon?
- Learon-ra gondolsz? * Töprengését egy körülbelül nyolc esztendős lány szakítja meg. * Itt van a birtoka a közelben. De ha oda akarsz eljutni, akkor meg is fordulhatsz, mert a másik irányban van.
* Agin nagyot néz a kislányra. De tényleg nagyot, mert a kislány, Agin tekintete láttán megrázza a fejét, és pontosít a helyszínnel kapcsolatban, de úgy mintha egy öt esztendősnek magyarázna. *
~ Learon, hát persze! Hogy is felejthettem el? ~
- Köszönöm kisasszony, örök hálám!
* Egy apró meghajlással jutalmazza a kislányt, majd felül Lóra, megtér, és Learon birtoka felé veszi az irányt.
Csak egy kicsit kell menjen, ahhoz, hogy birtokokat, tanyákat vegyen észre. Innen Agin már könnyen megkapja Learon birtokát, legalábbis reméli, hogy amire az imént bement, az az lesz.
Egy embert pillant meg. Leszáll a lováról, és elkezd közelíteni felé. *
- Te biztos Learon vagy, ugye?
* A férfi Aginra pillant, majd a lóra. Mintha azon gondolkodna, hogy merje-e az igazat mondani. *
- Nem, Learon most nincs itt. Én a szolgálója vagyok, Norenn Fortas. Miben segíthetek?
* Agin elmosolyodik. *
- Szóval Norenn. Akkor neked mondom. A nevem Agin Nardan, és a borotokért jöttem. Tudtommal Relael már mindent kifizetett Learon-nak, úgyhogy kérlek hozd a bort, és én már itt sem vagyok.
* Norenn egy biccentéssel jelzi, hogy érti miről beszél Agin. Egy kis türelmet és lovat kér, majd ő és Ló elindul a birtokon elhelyezkedő ház felé. Nem telik el sok idő, már jön is vissza, de most Ló mögött egy kisebb szekér is van. Amint megérkeznek, Agin hordókat vél felfedezni a szekérben. Miután átvizsgálja azokat, elköszön a pásztortól, és útra kel. Illetve csak kelne, de még visszafordul. *
- Ó, még valami. Nem tudod véletlenül, hogy hol lakik Trodd? * Trodd nevét könnyebben meg tudta jegyezni, pont azért mert mulatságosan hangzik.
Miután Norenn eligazítja őt, felül a szekérre, és onnan irányítja Lót a következő úti céljához. *
// Trodd //
* Kicsit nehezebb irányítani Lót így, a szekérben ülve, de hamar megbirkózik az új feladattal. Amikor észreveszi a birtokot, amit az általa keresett birtoknak hisz, megpróbál úgy, és olyan helyen megállni a szekérrel, hogy az minél közelebb legyen Trodd házához. A sikeres akció után leszáll a szekérről. Miután észreveszi a pásztort, odamegy hozzá. *
- Jó napot! Mondjuk ennél jobb már nem lesz. Te vagy Trodd? A nevem Agin Nardan. Vásárolni jöttem. Mit mondasz, elfér a zsebedbe pár arany darabka?
* Vigyorog, próbál barátságos lenni, hátha sikerülne egy jobb üzletet lebonyolítani. *
- Milyen húsod van?
4006. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-27 09:42:54
Üzenet elküldve: 2022-09-27 09:42:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*El tudja képzelni, hogy mennyire kellemetlen lehet az idegennek az a látványos zavar ami rá van írva, hiszen már neki is kezd furcsa lenni. Sejti, hogy összetévesztették valakivel, csak azt nem érti, hogy miért kell ennek ekkora feneket keríteni? Ő valami jópofának szánt megjegyzéssel és egy nevetéssel letudta volna a dolgot. Egyes bölcsek szerint attól izgalmas a világ, hogy mind másmilyenek vagyunk, de Laornak még nem volt szerencséje elbeszélgetni ezen bölcsekkel elméletük helytállóságáról, vagy annak hiányáról.
A jelek szerint az idevezető út sem lehetett viszontagságoktól mentes, mert viharvert külseje mellett az elf fel is szisszen ahogy talpra segíti. El is engedi a kezét, ahogy a másik visszahúzza. Nem akar felesleges fájdalmat okozni, és úgy tűnik, hogy a tévedést felismert elf sem nagyon ragaszkodik a túlzott közelséghez. A korábbi feltételezésére a tévedésről pedig hamarosan bizonyítékot kap.*
- A férfiak rendszerint könnyebben túllépnek az ilyen apróságokon.
*Persze a majdnem elcsattant csókról van szó. Fiatalabb éveiben valószínűleg nem nagyon tiltakozott volna, ráért volna a félreértést utána is megmagyarázni. Most viszont már nem tenne ilyet. Egyrészt hűséges típus, másrészt tudja, hogy a Vashegyen a pletyka szélsebesen terjed és a dolog villámgyorsan Lea fülébe jutna. Abban pedig egészen biztos, hogy ő nem lenne boldog a hír hallatán.*
- Itt is keríthetnénk enni és innivalót, szállást. *bólint arra, hogy a másiknak nincs ideje hosszasabban időzni és a hát mögé int, a kapu felé* De a Vaskorsó kényelmesebb és nincs is messze.
*Uralkodnia kell magán, hogy ne vigyorodjon el újra. Lelki szemei előtt megjelenik a kép, ahogy a kipihent, megtisztálkodott elfet Lea elé vezeti azzal, hogy "Nézd, kit találtam a kapu előtt." Nagy kaland lenne. Aztán kicsit meg is bánja az ajánlkozást, hogy elkíséri az idegent, mert úgy tűnik számára, hogy ez kicsit zavaró neki. Most már viszont esetlen lenne visszatáncolni, gondolatban megvonja a vállát: ha terhes neki a személye, hát majd szól. Ráadásul úgy látszik, hogy a pillantását is félreértik, egy kis mosollyal fordítja el a fejét. Úgy tűnik, hogy ma minden a félreértésekről szól.*
- Artheniorból jössz, de nem vagy odavalósi.
*Nem kérdés ez, kijelentés. Hiszen ha az elf artheniori lenne, akkor pontosan tudná, hogy hol van.*
- Ez itt a Vashegy, a thargok otthona. Ez a település pedig *biccent fejével a fal felé* Amon Ruadh. A thargokról hallottál már, ugye?
*Olyan régen él már a barbárok között, hogy egy kis gőg rá is átragadt. Róluk mindenkinek tudnia kell. Rékérdezne, hogy a lány lihanechi-e, mert az ő olvasatában minden elf kötődik valami módon ahhoz a városhoz, de pár lépés után, ahogy elindulnak a taverna felé, feltűnik neki, hogy az elfnek mintha nehezére esne a járás.*
- Ne kerítsek egy lovat?
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*El tudja képzelni, hogy mennyire kellemetlen lehet az idegennek az a látványos zavar ami rá van írva, hiszen már neki is kezd furcsa lenni. Sejti, hogy összetévesztették valakivel, csak azt nem érti, hogy miért kell ennek ekkora feneket keríteni? Ő valami jópofának szánt megjegyzéssel és egy nevetéssel letudta volna a dolgot. Egyes bölcsek szerint attól izgalmas a világ, hogy mind másmilyenek vagyunk, de Laornak még nem volt szerencséje elbeszélgetni ezen bölcsekkel elméletük helytállóságáról, vagy annak hiányáról.
A jelek szerint az idevezető út sem lehetett viszontagságoktól mentes, mert viharvert külseje mellett az elf fel is szisszen ahogy talpra segíti. El is engedi a kezét, ahogy a másik visszahúzza. Nem akar felesleges fájdalmat okozni, és úgy tűnik, hogy a tévedést felismert elf sem nagyon ragaszkodik a túlzott közelséghez. A korábbi feltételezésére a tévedésről pedig hamarosan bizonyítékot kap.*
- A férfiak rendszerint könnyebben túllépnek az ilyen apróságokon.
*Persze a majdnem elcsattant csókról van szó. Fiatalabb éveiben valószínűleg nem nagyon tiltakozott volna, ráért volna a félreértést utána is megmagyarázni. Most viszont már nem tenne ilyet. Egyrészt hűséges típus, másrészt tudja, hogy a Vashegyen a pletyka szélsebesen terjed és a dolog villámgyorsan Lea fülébe jutna. Abban pedig egészen biztos, hogy ő nem lenne boldog a hír hallatán.*
- Itt is keríthetnénk enni és innivalót, szállást. *bólint arra, hogy a másiknak nincs ideje hosszasabban időzni és a hát mögé int, a kapu felé* De a Vaskorsó kényelmesebb és nincs is messze.
*Uralkodnia kell magán, hogy ne vigyorodjon el újra. Lelki szemei előtt megjelenik a kép, ahogy a kipihent, megtisztálkodott elfet Lea elé vezeti azzal, hogy "Nézd, kit találtam a kapu előtt." Nagy kaland lenne. Aztán kicsit meg is bánja az ajánlkozást, hogy elkíséri az idegent, mert úgy tűnik számára, hogy ez kicsit zavaró neki. Most már viszont esetlen lenne visszatáncolni, gondolatban megvonja a vállát: ha terhes neki a személye, hát majd szól. Ráadásul úgy látszik, hogy a pillantását is félreértik, egy kis mosollyal fordítja el a fejét. Úgy tűnik, hogy ma minden a félreértésekről szól.*
- Artheniorból jössz, de nem vagy odavalósi.
*Nem kérdés ez, kijelentés. Hiszen ha az elf artheniori lenne, akkor pontosan tudná, hogy hol van.*
- Ez itt a Vashegy, a thargok otthona. Ez a település pedig *biccent fejével a fal felé* Amon Ruadh. A thargokról hallottál már, ugye?
*Olyan régen él már a barbárok között, hogy egy kis gőg rá is átragadt. Róluk mindenkinek tudnia kell. Rékérdezne, hogy a lány lihanechi-e, mert az ő olvasatában minden elf kötődik valami módon ahhoz a városhoz, de pár lépés után, ahogy elindulnak a taverna felé, feltűnik neki, hogy az elfnek mintha nehezére esne a járás.*
- Ne kerítsek egy lovat?
4005. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-26 07:47:56
Üzenet elküldve: 2022-09-26 07:47:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Ha a férfin nem is látszódik, hogy közel járna ahhoz, hogy elmondhassa magáról, zavarban van, a lány mégis sejti, hogy ő sem érezheti magát a legcsodálatosabban ebben a kínos helyzetben. Ami pedig saját magát illeti, ennél nagyobb zavarban bizony aligha lehetne, hiába az elmúlt évek kemény tréningje a megacélozott lélek érdekében. Ha bármire is számított, ami váratlanul vagy felkészületlenül érhetné őt az életben, az, hogy egy olyan idegenbe fut bele, aki történetesen két hegyes fül híján kiköpött mása elveszett szerelmének, biztos nem szerepelt a listán. Öröm az ürömben, hogy a férfinak - úgy tűnik - nem áll szándékában megtorolni ezt a kis közjátékot, vagy nevetség tárgyává tenni a lányt. Ez ugyan zavarán nem sokat old, sőt... úgy érzi, könnyebben viselné, ha amaz csak felállna és visszavonulna a falak mögé, egy pillantást se vetve többé rá. Ehelyett azonban még fel is akarja segíteni őt, amit vonakodva bár, de elfogad. Kezét újra a férfiéba helyezi - igyekszik figyelmen kívül hagyni az ismét rátörő erőteljes szívdobogást - és engedi, hogy az erős karnak köszönhetően könnyedebben álljon fel a földről. Kissé felszisszen, mikor a másik ujjai a csuklóján lévő horzsolásokhoz érnek, de apró fájdalmának nem adja egyéb jelét, miközben feltápászkodik. Ezt követően, minden jobb belátása ellenére, újfent visszahúzza kezét a másikéból, hogy inkább a port próbálja meg letörölgetni viseltes ruhájáról, zavartan sütve le pillantását. Még nem igazán mer a férfi szemébe nézni, így nem tűnik fel neki, hogy a másik mosolyogni próbál, de a nyugtatónak szánt megjegyzésre már ráemeli tekintetét. Egészen meghökken, ahogy látja szétterülni a vigyort az ember arcán. Átfut a gondolatai közt, hogy mégsem ússza meg a nevetségessé válást, de szerencsére mielőtt bármit is reagálhatna, a férfi korrigál. Ez már egy fokkal több nyugodalmat varázsol a lány arcára, de szorongását azért teljesen nem száműzi. Keserű félmosolyt erőltet magára, miközben válaszol.*
-Vadidegenként próbáltam... *mély levegő* -megcsókolni. Fordított helyzetben én nem lennék boldog.
*Persze nem tudja, a férfinak ez mennyire imponál, de abból, hogy nem ment csak úgy bele a dologba, arra következtet, hogy nem az az élvhajhász fajta. Eeyr nevére, hiszen talán még kedvese is van...! A gondolatra újabb fájdalmas fintor fut át arcán, és tényleg eszébe jut, hogy menekülnie kéne. De nem megy az olyan könnyen, és ebben nem csak fájó talpa a ludas. A mutogatást szemmel követvén elnéz a taverna irányába, majd vissza saját cipőire, végül ruházatán áll meg a tekintete a szállás ötletére. Kicsit megcsóválja a fejét.*
-Leginkább vízre van szükségem, de nem maradhatok soká. Valószínűleg várnak rám.
*Remélhetőleg nem egy felmondó-levéllel... Azt már meg se említi, hogy mivel hajnal óta nem evett semmit, már csak az étel említésétől is össze tudna esni. Tiszta szobába viszont hiába megy, ha egyszer tiszta ruhája nincs kéznél.
A felajánlásra, miszerint a férfi el kívánja őt kísérni a fogadóba, felkapja a fejét. Kissé kelletlenül éri a gondolat, hogy szenvedtetése tovább nyúlik, hisz a másik látványa és a tudat, hogy ő nem az, akinek hitte, mardossa a szívét. Ugyanakkor bárhogy próbálkozik is magában megfogalmazni a visszautasítást, képtelen rá. Valahol a lelke mélyén nagyon is az ismeretlen férfi közelében akar maradni.*
-Tényleg jól hangzik.
*Örül, hogy nem korgó gyomra mondta ki helyette ezeket a szavakat a kecskeragu gondolatára.
Közben, hogy legalább pár pillanatra elszakadjon a másiktól, lehajol a még mindig a földön heverő köpenyéért, majd a cipőibe is visszabújik. Sajnos ezen tevékenységek tényleg nem tartanak tovább egy percnél, még úgy se, ha elhúzza a dolgot, így viszonylag hamar kénytelen újra szembenézni a férfival. Aki éppen őt méregeti... Erre ismét rátör a lányos zavar, és meg merné kockáztatni, hogy halvány pír is kiül az arcára, míg szinte ösztön-szerűen fonja maga köré a karjait, mintha legalábbis rejtegetni próbálná testének stratégiai részeit a vizslató szemek elől. Nem mintha az elmúlt percek alapján feltételezné a férfiról, hogy ilyen szándékkal néz végig rajta.
A megállapításra bólint egyet.*
-Artheniorból. Nem tudom, egészen pontosan mekkora utat tettem meg onnan, csak hogy nagyon sok órája vagyok úton...
*Errefelé még nem ismeri ki magát, Artheniorba is jó szerével csak pár hattal ezelőtt lépett be először, annál délebbre pedig azóta sem vándorolt - egészen máig. De nem tudja, meddig is jutott igazából.*
-Mi ez a hely?
*Néz körül kérdőn, hosszabban elidőzve a vélhetőleg valamilyen települést körülvevő kőfalon. Nem bámészkodik túl sokáig, hiszen tényleg innia... meg ennie kéne végre valamit, így elindul a taverna felé vezető úton. A járás nem kellemes, lábai már eddig is fájtak a hosszú útnak köszönhetően, de most még a talpát ért baleset utóhatását is viselnie kell, melynek jóvoltából bicegni kényszerül. Ettől függetlenül - már csak azért is, mert sejti, hogy az a bizonyos almaevő elf még mindig vizslatja - igyekszik egyenes tartással távozni a helyszínről, nem hadirokkantként kullogni.*
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Ha a férfin nem is látszódik, hogy közel járna ahhoz, hogy elmondhassa magáról, zavarban van, a lány mégis sejti, hogy ő sem érezheti magát a legcsodálatosabban ebben a kínos helyzetben. Ami pedig saját magát illeti, ennél nagyobb zavarban bizony aligha lehetne, hiába az elmúlt évek kemény tréningje a megacélozott lélek érdekében. Ha bármire is számított, ami váratlanul vagy felkészületlenül érhetné őt az életben, az, hogy egy olyan idegenbe fut bele, aki történetesen két hegyes fül híján kiköpött mása elveszett szerelmének, biztos nem szerepelt a listán. Öröm az ürömben, hogy a férfinak - úgy tűnik - nem áll szándékában megtorolni ezt a kis közjátékot, vagy nevetség tárgyává tenni a lányt. Ez ugyan zavarán nem sokat old, sőt... úgy érzi, könnyebben viselné, ha amaz csak felállna és visszavonulna a falak mögé, egy pillantást se vetve többé rá. Ehelyett azonban még fel is akarja segíteni őt, amit vonakodva bár, de elfogad. Kezét újra a férfiéba helyezi - igyekszik figyelmen kívül hagyni az ismét rátörő erőteljes szívdobogást - és engedi, hogy az erős karnak köszönhetően könnyedebben álljon fel a földről. Kissé felszisszen, mikor a másik ujjai a csuklóján lévő horzsolásokhoz érnek, de apró fájdalmának nem adja egyéb jelét, miközben feltápászkodik. Ezt követően, minden jobb belátása ellenére, újfent visszahúzza kezét a másikéból, hogy inkább a port próbálja meg letörölgetni viseltes ruhájáról, zavartan sütve le pillantását. Még nem igazán mer a férfi szemébe nézni, így nem tűnik fel neki, hogy a másik mosolyogni próbál, de a nyugtatónak szánt megjegyzésre már ráemeli tekintetét. Egészen meghökken, ahogy látja szétterülni a vigyort az ember arcán. Átfut a gondolatai közt, hogy mégsem ússza meg a nevetségessé válást, de szerencsére mielőtt bármit is reagálhatna, a férfi korrigál. Ez már egy fokkal több nyugodalmat varázsol a lány arcára, de szorongását azért teljesen nem száműzi. Keserű félmosolyt erőltet magára, miközben válaszol.*
-Vadidegenként próbáltam... *mély levegő* -megcsókolni. Fordított helyzetben én nem lennék boldog.
*Persze nem tudja, a férfinak ez mennyire imponál, de abból, hogy nem ment csak úgy bele a dologba, arra következtet, hogy nem az az élvhajhász fajta. Eeyr nevére, hiszen talán még kedvese is van...! A gondolatra újabb fájdalmas fintor fut át arcán, és tényleg eszébe jut, hogy menekülnie kéne. De nem megy az olyan könnyen, és ebben nem csak fájó talpa a ludas. A mutogatást szemmel követvén elnéz a taverna irányába, majd vissza saját cipőire, végül ruházatán áll meg a tekintete a szállás ötletére. Kicsit megcsóválja a fejét.*
-Leginkább vízre van szükségem, de nem maradhatok soká. Valószínűleg várnak rám.
*Remélhetőleg nem egy felmondó-levéllel... Azt már meg se említi, hogy mivel hajnal óta nem evett semmit, már csak az étel említésétől is össze tudna esni. Tiszta szobába viszont hiába megy, ha egyszer tiszta ruhája nincs kéznél.
A felajánlásra, miszerint a férfi el kívánja őt kísérni a fogadóba, felkapja a fejét. Kissé kelletlenül éri a gondolat, hogy szenvedtetése tovább nyúlik, hisz a másik látványa és a tudat, hogy ő nem az, akinek hitte, mardossa a szívét. Ugyanakkor bárhogy próbálkozik is magában megfogalmazni a visszautasítást, képtelen rá. Valahol a lelke mélyén nagyon is az ismeretlen férfi közelében akar maradni.*
-Tényleg jól hangzik.
*Örül, hogy nem korgó gyomra mondta ki helyette ezeket a szavakat a kecskeragu gondolatára.
Közben, hogy legalább pár pillanatra elszakadjon a másiktól, lehajol a még mindig a földön heverő köpenyéért, majd a cipőibe is visszabújik. Sajnos ezen tevékenységek tényleg nem tartanak tovább egy percnél, még úgy se, ha elhúzza a dolgot, így viszonylag hamar kénytelen újra szembenézni a férfival. Aki éppen őt méregeti... Erre ismét rátör a lányos zavar, és meg merné kockáztatni, hogy halvány pír is kiül az arcára, míg szinte ösztön-szerűen fonja maga köré a karjait, mintha legalábbis rejtegetni próbálná testének stratégiai részeit a vizslató szemek elől. Nem mintha az elmúlt percek alapján feltételezné a férfiról, hogy ilyen szándékkal néz végig rajta.
A megállapításra bólint egyet.*
-Artheniorból. Nem tudom, egészen pontosan mekkora utat tettem meg onnan, csak hogy nagyon sok órája vagyok úton...
*Errefelé még nem ismeri ki magát, Artheniorba is jó szerével csak pár hattal ezelőtt lépett be először, annál délebbre pedig azóta sem vándorolt - egészen máig. De nem tudja, meddig is jutott igazából.*
-Mi ez a hely?
*Néz körül kérdőn, hosszabban elidőzve a vélhetőleg valamilyen települést körülvevő kőfalon. Nem bámészkodik túl sokáig, hiszen tényleg innia... meg ennie kéne végre valamit, így elindul a taverna felé vezető úton. A járás nem kellemes, lábai már eddig is fájtak a hosszú útnak köszönhetően, de most még a talpát ért baleset utóhatását is viselnie kell, melynek jóvoltából bicegni kényszerül. Ettől függetlenül - már csak azért is, mert sejti, hogy az a bizonyos almaevő elf még mindig vizslatja - igyekszik egyenes tartással távozni a helyszínről, nem hadirokkantként kullogni.*
4004. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-25 11:39:46
Üzenet elküldve: 2022-09-25 11:39:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Egy pillanatba beletelik, mire Krestvir értelmezi a nyitókérdést.*
- Nem annyira, mint egy fürdő. De ahhoz ma már késő van... - *Felel, miközben beljebb engedi a férfit.
Aztán hamarosan már a szőnyegből lett csapóajtóval szemeznek, s a suttogott szavakra a lány odapillant a másikra. Még ő is könnyen le tudja olvasni arcáról a lenyűgözöttséget, vagy éppen kíváncsiságot.
Nyelve hegyén van a felelet, végül azonban úgy dönt, hogy nem rontja el a titokzatosságot azzal, hogy előre elmondja, hogy mi van az ajtó mögött, vagyis inkább alatt.
Ugyanis ha látni nem is látta még e varázsholmi titkait, ismerni ő ismeri azokat: valami mentális fonálhoz hasonlatos üzenet formájában kapott meg mindent, amit a szőnyegről tudnia érdemes.*
- Kagaenae és Cha'yss vártak rám. Nem volt alkalmam. Meg a fejfájás...- *Magyarázza, hogy miért csak most nézi meg magának a szőnyeget. Na nem mintha a másik számára ez igazi, érthető magyarázat lehetne a részletek ismerete nélkül. Krestvirnek azonban ezt említve eszébe jut az is, hogy ha Valuryen szakrális mágus, talán ő megvizsgálhatná a báró kardját, hátha ki tud deríteni valamit a körülötte zajló furcsa jelenségekről... Ám ezt a kérdést egyelőre elnapolja, tényleg későre jár már.
Nyitja az ajtót, majd némi lefelé bámészkodás után a fenekére ül, följebb húzza a zoknijait, hogy ne gyűrődjenek a talpa alá, aztán közelebb csúszik az ajtóhoz és lelép a létrára, majd kifordul, hogy meg tudjon kapaszkodni a mászáshoz.*
- Gyere utánam! - *Szól, mikor már csak a feje látszik ki a nyílásból. Nem annyira utasítás ez, mint inkább engedély, ha netán a másik illemből bátortalankodna.
Attól láthatóan nem tart, hogy Valuryen rá csapná az ajtót.
Odalent odébb sétál a létrától, hogy a férfi kényelmesen le tudjon majd lépni, közben pedig körülnéz a kicsi szobában.
Kihúzza a széket az asztalka alól, majd visszatolja, s végül az ágyat simítja meg, mielőtt leülne rá. Túl sok látnivaló nincs idebent, de kedvére való ez a hajlék. Talán főként a különös fények keltette hangulat miatt... A hőmérséklet is kellemes, tavaszias.
Ha Valuryen leér utána, kivételesen kíváncsian tartja tekintetét a férfi arcán, hogy lássa, ő mit szól ehhez az egészhez.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.25 11:50:03
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Egy pillanatba beletelik, mire Krestvir értelmezi a nyitókérdést.*
- Nem annyira, mint egy fürdő. De ahhoz ma már késő van... - *Felel, miközben beljebb engedi a férfit.
Aztán hamarosan már a szőnyegből lett csapóajtóval szemeznek, s a suttogott szavakra a lány odapillant a másikra. Még ő is könnyen le tudja olvasni arcáról a lenyűgözöttséget, vagy éppen kíváncsiságot.
Nyelve hegyén van a felelet, végül azonban úgy dönt, hogy nem rontja el a titokzatosságot azzal, hogy előre elmondja, hogy mi van az ajtó mögött, vagyis inkább alatt.
Ugyanis ha látni nem is látta még e varázsholmi titkait, ismerni ő ismeri azokat: valami mentális fonálhoz hasonlatos üzenet formájában kapott meg mindent, amit a szőnyegről tudnia érdemes.*
- Kagaenae és Cha'yss vártak rám. Nem volt alkalmam. Meg a fejfájás...- *Magyarázza, hogy miért csak most nézi meg magának a szőnyeget. Na nem mintha a másik számára ez igazi, érthető magyarázat lehetne a részletek ismerete nélkül. Krestvirnek azonban ezt említve eszébe jut az is, hogy ha Valuryen szakrális mágus, talán ő megvizsgálhatná a báró kardját, hátha ki tud deríteni valamit a körülötte zajló furcsa jelenségekről... Ám ezt a kérdést egyelőre elnapolja, tényleg későre jár már.
Nyitja az ajtót, majd némi lefelé bámészkodás után a fenekére ül, följebb húzza a zoknijait, hogy ne gyűrődjenek a talpa alá, aztán közelebb csúszik az ajtóhoz és lelép a létrára, majd kifordul, hogy meg tudjon kapaszkodni a mászáshoz.*
- Gyere utánam! - *Szól, mikor már csak a feje látszik ki a nyílásból. Nem annyira utasítás ez, mint inkább engedély, ha netán a másik illemből bátortalankodna.
Attól láthatóan nem tart, hogy Valuryen rá csapná az ajtót.
Odalent odébb sétál a létrától, hogy a férfi kényelmesen le tudjon majd lépni, közben pedig körülnéz a kicsi szobában.
Kihúzza a széket az asztalka alól, majd visszatolja, s végül az ágyat simítja meg, mielőtt leülne rá. Túl sok látnivaló nincs idebent, de kedvére való ez a hajlék. Talán főként a különös fények keltette hangulat miatt... A hőmérséklet is kellemes, tavaszias.
Ha Valuryen leér utána, kivételesen kíváncsian tartja tekintetét a férfi arcán, hogy lássa, ő mit szól ehhez az egészhez.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.25 11:50:03
4003. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-25 10:34:18
Üzenet elküldve: 2022-09-25 10:34:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Úgy érzi, hogy ha ez a jelentet még sokáig folytatódik, akkor elég komolyan zavarba fog jönni. Ami nem igazán passzolna az imázsához, bár ezzel foglalkozik legkevésbé. Mostanra úgy gondolja, hogy a leányzó nem hibbant, egyszerűen csak összekeverte valakivel. Azt persze nehezen fogja fel, hogy miként lehet ekkora mértékű hasonlóságot felfedezni két figura között, de állítólag Lanawin olyan hatalmas, hogy mindenkinek él egy hasonmása valahol. Mivel pedig mostanra eljutott odáig, hogy nem elmezavar áll a dolog hátterében és valószínűleg nem is a hallás sajnálatos megromlása, a visszakérdezést sem veszi komolyan. A jelek szerint nem is kell, hiszen furcsa látogatójuk a jelek szerint felismeri a faramuci helyzetet. Zavart szabadkozás következik, ami Laort egészen megérinti. Nem maga tény, hanem egyszerűen át tudja érezni, hogy a másik milyen rémesen érezheti magát.*
- Nincs semmi baj. *próbál mosolyogni, ahogy igyekszik felsegíteni a másikat amikor az feltápászkodna* Előfordul az ilyesmi.
*Próbál empatikus lenni, de ennek ellenére - vagy pont ezért - olya marhaságot mond, hogy nem tudja megállni vigyorgás nélkül. Előfordul, persze. Mindenkivel előfordul, szinte naponta, hogy felismerni vél valakit egy egészen más emberben, akit aztán a viszontlátás örömére meg is akar csókolni, hogy kiderüljön a végén a tévedés.*
- Illetve ha nem is fordul elő olyan gyakran, azért nem olyasmi ez, amiért haragudnom kéne.
*Közben a lány érezhetően menekülőre fogná, ami érthető is a helyzetében. És úgy lenne a helyes, ha ezt nem akadályozná. De mégis megteszi, még ha elsősorban célszerűségi szempontok alapján is.*
- Ha felveszed *mutat a lábbelik felé, aztán pedig az imént jelzett irányba* kényelmesebb lesz. A Vaskorsó pedig arra van. A konyha jó, a szobák tiszták és kényelmesek, ami nagy szó. Azt hiszem, hogy mindkettőre szükséged lenne.
*A Vashegy árnyékában természetesen nem kell attól tartania az utazónak, hogy haramiák zaklatnák, de az idegennek erről nem kell tudnia.*
- Ha nincs ellenedre, elkísérlek.
*Ezt finomabban, ügyesebben is meg lehet fogalmazni, hogy ne egyféle utasításként is fel lehessen fogni, de az ilyesmihez nem sok érzéke van.*
- Addig dicsértem neked a helyet, hogy kedvet kaptam a kecskeraguhoz. Az igazán remek.
*Van benne annyi jóérzés, hogy ne a saját magáról elnevezett fogást méltassa. Annál is inkább, mert alkalomadtán el kell beszélgetnie a fogadóssal arról, hogy miért nem jó az ha ezt esetleg sértésnek veszi. Aztán még egyszer végigméri a megviselt vándort és elhúzza a száját.*
- Messziről jössz, nem igaz?
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Úgy érzi, hogy ha ez a jelentet még sokáig folytatódik, akkor elég komolyan zavarba fog jönni. Ami nem igazán passzolna az imázsához, bár ezzel foglalkozik legkevésbé. Mostanra úgy gondolja, hogy a leányzó nem hibbant, egyszerűen csak összekeverte valakivel. Azt persze nehezen fogja fel, hogy miként lehet ekkora mértékű hasonlóságot felfedezni két figura között, de állítólag Lanawin olyan hatalmas, hogy mindenkinek él egy hasonmása valahol. Mivel pedig mostanra eljutott odáig, hogy nem elmezavar áll a dolog hátterében és valószínűleg nem is a hallás sajnálatos megromlása, a visszakérdezést sem veszi komolyan. A jelek szerint nem is kell, hiszen furcsa látogatójuk a jelek szerint felismeri a faramuci helyzetet. Zavart szabadkozás következik, ami Laort egészen megérinti. Nem maga tény, hanem egyszerűen át tudja érezni, hogy a másik milyen rémesen érezheti magát.*
- Nincs semmi baj. *próbál mosolyogni, ahogy igyekszik felsegíteni a másikat amikor az feltápászkodna* Előfordul az ilyesmi.
*Próbál empatikus lenni, de ennek ellenére - vagy pont ezért - olya marhaságot mond, hogy nem tudja megállni vigyorgás nélkül. Előfordul, persze. Mindenkivel előfordul, szinte naponta, hogy felismerni vél valakit egy egészen más emberben, akit aztán a viszontlátás örömére meg is akar csókolni, hogy kiderüljön a végén a tévedés.*
- Illetve ha nem is fordul elő olyan gyakran, azért nem olyasmi ez, amiért haragudnom kéne.
*Közben a lány érezhetően menekülőre fogná, ami érthető is a helyzetében. És úgy lenne a helyes, ha ezt nem akadályozná. De mégis megteszi, még ha elsősorban célszerűségi szempontok alapján is.*
- Ha felveszed *mutat a lábbelik felé, aztán pedig az imént jelzett irányba* kényelmesebb lesz. A Vaskorsó pedig arra van. A konyha jó, a szobák tiszták és kényelmesek, ami nagy szó. Azt hiszem, hogy mindkettőre szükséged lenne.
*A Vashegy árnyékában természetesen nem kell attól tartania az utazónak, hogy haramiák zaklatnák, de az idegennek erről nem kell tudnia.*
- Ha nincs ellenedre, elkísérlek.
*Ezt finomabban, ügyesebben is meg lehet fogalmazni, hogy ne egyféle utasításként is fel lehessen fogni, de az ilyesmihez nem sok érzéke van.*
- Addig dicsértem neked a helyet, hogy kedvet kaptam a kecskeraguhoz. Az igazán remek.
*Van benne annyi jóérzés, hogy ne a saját magáról elnevezett fogást méltassa. Annál is inkább, mert alkalomadtán el kell beszélgetnie a fogadóssal arról, hogy miért nem jó az ha ezt esetleg sértésnek veszi. Aztán még egyszer végigméri a megviselt vándort és elhúzza a száját.*
- Messziről jössz, nem igaz?
4002. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-22 08:28:28
Üzenet elküldve: 2022-09-22 08:28:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Ami a hibbantságát illeti, lassan valóban vitatémává érik a gondolat, és bár a lány számára nem egészen olyan szempontból, mely csak tovább táplálná az almaevő kapuőr gúnyos mosolyának tüzét, a végeredmény mégis ugyanaz lenne. Megbolondult. Erre az érzésre pedig erősen rásegít az előtte guggoló férfi szolid nemleges gesztusa az ismeretségüket firtató kérdésre. Bár azt a lehetőséget legalább segíti elvetni, miszerint puszta képzelgés lenne, amit a szemei előtt lát, hiszen akkor nem lenne semmi értelme a tagadásnak, már egymás karjaiban lennének, és nem futnák ezeket a felesleges köröket. Ha viszont nem csak a hiábavaló, véget nem érő várakozás, vagy saját testének víz- és ételhiánya szőtte délibábot lát éppen, akkor valami nincs rendben. Márpedig a férfi kezének érintése egyértelműen kizárja, hogy illúzió lenne, mivel éppen olyan valóságos, mint a lány másik tenyere alatti fűszálak. De akkor miért idegenkedik?
A fejében vészharangozó jelzéseket egészen addig nem veszi figyelembe, míg a szerelmének gondolt férfi el nem húzódik tőle, ezzel akadályozva, hogy megcsókolja őt. Az egyértelmű távolodást észrevéve kénytelen a kívánt egyesülés szándékával tett hirtelen mozdulatot megszakítani annak érdekében, hogy ne boruljon ki fél kézzel tartott egyensúlyából, és egy pillanatnyi tétovázás után visszaereszkedik a földre. Kudarcba fulladt próbálkozásának jelét már csak vágyakozón elnyílt ajkai mutatják, miközben zavartan süti le tekintetét a még mindig a férfi kezében lévő kézfejére. Csak akkor emeli fel újra szemeit, mikor a nevét hallja. Az újabb váratlan kérdésre értetlenül húzza össze szemöldökeit.*
-Mi a... neved?
*Ismétli meg vontatottan a szavakat, míg a férfi arcát tanulmányozza. Ennél a pontnál teret enged a zúgolódó, nyugtalan gondolatoknak, mert ez a játék már több mint gyanús. Ahogy fejében tisztulni kezdenek a viszontlátás örömétől rátörő sokk okozta felhők, végre észreveszi azt az egyébként egyértelmű részletet a férfin, ami a másodperc töredéke alatt hidegzuhanyként zökkenti vissza a valóságba. Hiszen ő egy...*
~Ember.~
*Igen, végre feltűnik neki, hogy a vele szemben guggoló férfi híján van az elfekre meglehetősen jellemző hegyesebb fülnek, melyet a lány igazi szerelme faji adottságai között tudhatott. Sebes mozdulattal húzza ki kezét a férfiéból, hogy saját szája elé tapassza azt.*
-Oh, te szentséges...
*Rövid időn belül már másodjára ül ki a rémület arcára, bár ez alkalommal a felismerés vezérli, hogy valószínűleg úgy viselkedik egy idegen előtt, mint aki... igen, éppen úgy, mint aki megbolondult. *
-Én... nagyon... elnézést... én...
*Csak hebeg-habog. Nem tudja, hogyan is kérjen bocsánatot anélkül, hogy szégyenét még jobban növelné, ezt most lehetetlen küldetésnek érzi.*
-Jobb, ha én most... bocsánat...
*Jobb híján megpróbál feltápászkodni, miközben szintén megpróbálja tekintetével kerülni az édes, ám ismeretlen arcot. Nem itt és nem most akar összeomolni, az inzultált emberi férfi és a másik őr pillantásainak kereszttüzében, ennyi büszkeség még talán maradt benne. Mikor végre felállt, keserűen állapítja meg, hogy a tervezett menekülés nem fog könnyen menni, mivel talpa még mindig sajog az átkozott botocska miatt, bicegve nekilódulni az útnak pedig több lenne mint nevetséges. Így inkább egy helyben marad, nyugalmat erőltet magára - kevés sikerrel - és a talán időközben szintén felálló férfira néz. Íriszei egy pillanatra fájdalmasan megvillannak, mikor újra tekintetébe fogadja az ismerős vonásokat, de nem fordul el. Megköszörüli a torkát és nagy levegőt vesz. Talán ez lesz hosszú élete legkellemetlenebb pillanata.*
-Én... nagyon sajnálom, uram, nem akartam... *Mit nem akart? Hosszasan megbámulni? Megérinteni? Megcsókolni...?* -Zaklatni önt. Csak nagyon... emlékeztet valakire, és azt hittem... bocsánat, nem fog előfordulni többször.
*Észrevehetően visszavált magázódásba, mivel ismeretleneket nem szokása csak úgy letegezni. Főleg nem ilyen akciók után. Mire végez, már szabályosan remeg a rátörő érzelmek, a szégyen és a kín egyvelegétől, és nagyon szeretne már szabadulni.*
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Ami a hibbantságát illeti, lassan valóban vitatémává érik a gondolat, és bár a lány számára nem egészen olyan szempontból, mely csak tovább táplálná az almaevő kapuőr gúnyos mosolyának tüzét, a végeredmény mégis ugyanaz lenne. Megbolondult. Erre az érzésre pedig erősen rásegít az előtte guggoló férfi szolid nemleges gesztusa az ismeretségüket firtató kérdésre. Bár azt a lehetőséget legalább segíti elvetni, miszerint puszta képzelgés lenne, amit a szemei előtt lát, hiszen akkor nem lenne semmi értelme a tagadásnak, már egymás karjaiban lennének, és nem futnák ezeket a felesleges köröket. Ha viszont nem csak a hiábavaló, véget nem érő várakozás, vagy saját testének víz- és ételhiánya szőtte délibábot lát éppen, akkor valami nincs rendben. Márpedig a férfi kezének érintése egyértelműen kizárja, hogy illúzió lenne, mivel éppen olyan valóságos, mint a lány másik tenyere alatti fűszálak. De akkor miért idegenkedik?
A fejében vészharangozó jelzéseket egészen addig nem veszi figyelembe, míg a szerelmének gondolt férfi el nem húzódik tőle, ezzel akadályozva, hogy megcsókolja őt. Az egyértelmű távolodást észrevéve kénytelen a kívánt egyesülés szándékával tett hirtelen mozdulatot megszakítani annak érdekében, hogy ne boruljon ki fél kézzel tartott egyensúlyából, és egy pillanatnyi tétovázás után visszaereszkedik a földre. Kudarcba fulladt próbálkozásának jelét már csak vágyakozón elnyílt ajkai mutatják, miközben zavartan süti le tekintetét a még mindig a férfi kezében lévő kézfejére. Csak akkor emeli fel újra szemeit, mikor a nevét hallja. Az újabb váratlan kérdésre értetlenül húzza össze szemöldökeit.*
-Mi a... neved?
*Ismétli meg vontatottan a szavakat, míg a férfi arcát tanulmányozza. Ennél a pontnál teret enged a zúgolódó, nyugtalan gondolatoknak, mert ez a játék már több mint gyanús. Ahogy fejében tisztulni kezdenek a viszontlátás örömétől rátörő sokk okozta felhők, végre észreveszi azt az egyébként egyértelmű részletet a férfin, ami a másodperc töredéke alatt hidegzuhanyként zökkenti vissza a valóságba. Hiszen ő egy...*
~Ember.~
*Igen, végre feltűnik neki, hogy a vele szemben guggoló férfi híján van az elfekre meglehetősen jellemző hegyesebb fülnek, melyet a lány igazi szerelme faji adottságai között tudhatott. Sebes mozdulattal húzza ki kezét a férfiéból, hogy saját szája elé tapassza azt.*
-Oh, te szentséges...
*Rövid időn belül már másodjára ül ki a rémület arcára, bár ez alkalommal a felismerés vezérli, hogy valószínűleg úgy viselkedik egy idegen előtt, mint aki... igen, éppen úgy, mint aki megbolondult. *
-Én... nagyon... elnézést... én...
*Csak hebeg-habog. Nem tudja, hogyan is kérjen bocsánatot anélkül, hogy szégyenét még jobban növelné, ezt most lehetetlen küldetésnek érzi.*
-Jobb, ha én most... bocsánat...
*Jobb híján megpróbál feltápászkodni, miközben szintén megpróbálja tekintetével kerülni az édes, ám ismeretlen arcot. Nem itt és nem most akar összeomolni, az inzultált emberi férfi és a másik őr pillantásainak kereszttüzében, ennyi büszkeség még talán maradt benne. Mikor végre felállt, keserűen állapítja meg, hogy a tervezett menekülés nem fog könnyen menni, mivel talpa még mindig sajog az átkozott botocska miatt, bicegve nekilódulni az útnak pedig több lenne mint nevetséges. Így inkább egy helyben marad, nyugalmat erőltet magára - kevés sikerrel - és a talán időközben szintén felálló férfira néz. Íriszei egy pillanatra fájdalmasan megvillannak, mikor újra tekintetébe fogadja az ismerős vonásokat, de nem fordul el. Megköszörüli a torkát és nagy levegőt vesz. Talán ez lesz hosszú élete legkellemetlenebb pillanata.*
-Én... nagyon sajnálom, uram, nem akartam... *Mit nem akart? Hosszasan megbámulni? Megérinteni? Megcsókolni...?* -Zaklatni önt. Csak nagyon... emlékeztet valakire, és azt hittem... bocsánat, nem fog előfordulni többször.
*Észrevehetően visszavált magázódásba, mivel ismeretleneket nem szokása csak úgy letegezni. Főleg nem ilyen akciók után. Mire végez, már szabályosan remeg a rátörő érzelmek, a szégyen és a kín egyvelegétől, és nagyon szeretne már szabadulni.*
4001. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-09-21 09:18:40
Üzenet elküldve: 2022-09-21 09:18:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Alighanem feltette a lehető legkínosabb kérdést, amit ilyen helyzetben lehet. De a gyors számvetés sem hoz eredményt. Az elmúlt években Lea sajnálatos távolléte miatt nem foglalkozott a szebbik nemmel, azaz gyászolt, előtte pedig Lea sajnála... örömteli jelenléte miatt nem tette ugyanezt. Ráadásul tényleg nem emlékszik rá, hogy valaha is hegyesfülűvel lett volna. Mert a lány reakciójából úgy tűnik, hogy ő valami közelebbi viszonyt feltételez. Ami pedig arra enged következtetni, hogy összetéveszti valakivel. Vagy pedig hibbant szegény.
A kérdésre kicsit megrázza a fejét. A kezét még nem húzza el, bár most már tudja, hogy ez a gesztus nem neki szól, hanem valaki másnak. Aki talán nem is létezik, ha az elf valóban csak képzeleg. A fejét viszont már hátrahúzza a csók elől. Ha egy bizonyos, kecskeszakállas öregember lenne, minden skrupulus nélkül menne bele a játékba, de így nagyon kellemetlenül érzi magát. Szegény leányzó annyira kétségbeesettnek látszik. Ha jó sejti, elveszett szerelmét véli felfedezni benne, és nem nagyon van más választása, mint a tévedésre rávilágítani. Ami akár össze is törheti. Már csak az a kérdés, hogy mennyire sikerül úgy fellebbenteni a fátylat, hogy az minél kevesebb fájdalmat okozzon az elfnek. Mert mesterségéből fakadóan öl ha kell, de felesleges szenvedés nem okoz szívesen.*
- Tina... *ismétli meg halkan az előbb hallott nevet* Azt hiszem, hogy...
*Eszébe jut valami. Talán ha nem ő mondja meg, hogy nem az akinek hiszik, hanem hagyja, hogy a másik maga jöjjön rá a félreértésre, úgy könnyebben megoldódhat a kényes szituáció.*
- Mi az én nevem?
*Mivel pedig nincs nagy tapasztalata az ilyen helyzetek kezelésében, szinte azonnal érzi, hogy ez talán mégsem volt a legjobb ötlet. Ha a lány arra jut, hogy elvesztette az emlékeit és ezért nem ismeri fel őt, akkor további problémákkal nézhetnek szembe.*
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Alighanem feltette a lehető legkínosabb kérdést, amit ilyen helyzetben lehet. De a gyors számvetés sem hoz eredményt. Az elmúlt években Lea sajnálatos távolléte miatt nem foglalkozott a szebbik nemmel, azaz gyászolt, előtte pedig Lea sajnála... örömteli jelenléte miatt nem tette ugyanezt. Ráadásul tényleg nem emlékszik rá, hogy valaha is hegyesfülűvel lett volna. Mert a lány reakciójából úgy tűnik, hogy ő valami közelebbi viszonyt feltételez. Ami pedig arra enged következtetni, hogy összetéveszti valakivel. Vagy pedig hibbant szegény.
A kérdésre kicsit megrázza a fejét. A kezét még nem húzza el, bár most már tudja, hogy ez a gesztus nem neki szól, hanem valaki másnak. Aki talán nem is létezik, ha az elf valóban csak képzeleg. A fejét viszont már hátrahúzza a csók elől. Ha egy bizonyos, kecskeszakállas öregember lenne, minden skrupulus nélkül menne bele a játékba, de így nagyon kellemetlenül érzi magát. Szegény leányzó annyira kétségbeesettnek látszik. Ha jó sejti, elveszett szerelmét véli felfedezni benne, és nem nagyon van más választása, mint a tévedésre rávilágítani. Ami akár össze is törheti. Már csak az a kérdés, hogy mennyire sikerül úgy fellebbenteni a fátylat, hogy az minél kevesebb fájdalmat okozzon az elfnek. Mert mesterségéből fakadóan öl ha kell, de felesleges szenvedés nem okoz szívesen.*
- Tina... *ismétli meg halkan az előbb hallott nevet* Azt hiszem, hogy...
*Eszébe jut valami. Talán ha nem ő mondja meg, hogy nem az akinek hiszik, hanem hagyja, hogy a másik maga jöjjön rá a félreértésre, úgy könnyebben megoldódhat a kényes szituáció.*
- Mi az én nevem?
*Mivel pedig nincs nagy tapasztalata az ilyen helyzetek kezelésében, szinte azonnal érzi, hogy ez talán mégsem volt a legjobb ötlet. Ha a lány arra jut, hogy elvesztette az emlékeit és ezért nem ismeri fel őt, akkor további problémákkal nézhetnek szembe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344