Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 204 (4061. - 4080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4080. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-12-15 17:04:13
Üzenet elküldve: 2022-12-15 17:04:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd//
* Ha a vacsorára gondol, izgatott lesz. Hiába lakott jól a legutolsó étkezésekor, a hosszú utazás, és a segédkezés is éhesebbé teszi. És ez még csak az eleje a munkának, lesz még ennél ő éhesebb is. Fogalma sincs, hogy majd mire számítson, de úgy van vele, hogy arra majd később is ráér gondolni, most egyelőre a munkával végezzenek.
Attól pedig még messze állnak. Való igaz, hogy a belek már kikerültek, és Agin legnagyobb örömére, áttérhetnek arra, hogy a hússal foglalkozzanak. Nem akarja a pásztort hátráltatni, ezért csak azt teszi, amire megkéri őt. Most például a begörbített állatot tartja meg, hogy könnyebb legyen a juhásznak vagdosni. *
- Ne aggódj, erősen tartom, nem fog leesni.
* Amint befejezi mondatát, a levágott állat majdhogynem kicsúszik a laza fogásból, de szerencsére egy gyors korrigálással sikerül normálisan, és viszonylag biztosan megfogni a testet. A kis bakira rámosolyog a pásztorra, de nem szól semmit. Leteszi az asztalra a jószág alsó részét, majd a kezével megtámasztva magát az asztal szélén figyeli a felszeletelést. Ahol kell, ott meg-meg fogja a húst. Nem szól semmit, néha vigyorog egy-kettőt, ennek oka nem derül ki.
A feltett kérdés után, megfigyeli az említett testrészt, majd kisseb vállrántás után válaszol. *
- Úgy jó lesz.
* Miután a másik megfogja a lógó felsőbb részt, elindul a kötélcsomó felé, hogy kioldja azt. Korábban jó munkát végzett, mivel kissé nehezebben tudja kioldani a csomót, de késre így sincs szüksége, mert sikerül előbb meglazítani, majd kioldani azt.
Elismerően nézi a felszeletelést. Miután a juhász azzal is végez, bemegy a házba. Amíg Agin egyedül van kint, Mándlival játszik. Mikor munkatársa egy kis zsákkal jön ki, Agin feláll a kutya mellől, és a másikat kezdi el figyelni. *
- Persze, neki is fogok.
* Közelebb áll az asztalhoz, majd miután felméri azt, hogy mi hol van, munkához lát. Azt teszi, amit mondtak neki, beledörzsöli a sót a húsba. Próbál se nem túl keveset, se nem túl sokat rakni. Van még hely az asztalon, így amelyik szelet hússal végez, egyelőre arrébb rakja. Közbe hátra-hátra fordul, hogy megfigyelje mit csinál éppen a pásztor. Azért, hogy ne unatkozzon, kérdezni kezd. *
- És mondd csak, atyád tanított meg téged minderre? Gondolom tőle tanultad ki ezt a szakmát.
* Ha a vacsorára gondol, izgatott lesz. Hiába lakott jól a legutolsó étkezésekor, a hosszú utazás, és a segédkezés is éhesebbé teszi. És ez még csak az eleje a munkának, lesz még ennél ő éhesebb is. Fogalma sincs, hogy majd mire számítson, de úgy van vele, hogy arra majd később is ráér gondolni, most egyelőre a munkával végezzenek.
Attól pedig még messze állnak. Való igaz, hogy a belek már kikerültek, és Agin legnagyobb örömére, áttérhetnek arra, hogy a hússal foglalkozzanak. Nem akarja a pásztort hátráltatni, ezért csak azt teszi, amire megkéri őt. Most például a begörbített állatot tartja meg, hogy könnyebb legyen a juhásznak vagdosni. *
- Ne aggódj, erősen tartom, nem fog leesni.
* Amint befejezi mondatát, a levágott állat majdhogynem kicsúszik a laza fogásból, de szerencsére egy gyors korrigálással sikerül normálisan, és viszonylag biztosan megfogni a testet. A kis bakira rámosolyog a pásztorra, de nem szól semmit. Leteszi az asztalra a jószág alsó részét, majd a kezével megtámasztva magát az asztal szélén figyeli a felszeletelést. Ahol kell, ott meg-meg fogja a húst. Nem szól semmit, néha vigyorog egy-kettőt, ennek oka nem derül ki.
A feltett kérdés után, megfigyeli az említett testrészt, majd kisseb vállrántás után válaszol. *
- Úgy jó lesz.
* Miután a másik megfogja a lógó felsőbb részt, elindul a kötélcsomó felé, hogy kioldja azt. Korábban jó munkát végzett, mivel kissé nehezebben tudja kioldani a csomót, de késre így sincs szüksége, mert sikerül előbb meglazítani, majd kioldani azt.
Elismerően nézi a felszeletelést. Miután a juhász azzal is végez, bemegy a házba. Amíg Agin egyedül van kint, Mándlival játszik. Mikor munkatársa egy kis zsákkal jön ki, Agin feláll a kutya mellől, és a másikat kezdi el figyelni. *
- Persze, neki is fogok.
* Közelebb áll az asztalhoz, majd miután felméri azt, hogy mi hol van, munkához lát. Azt teszi, amit mondtak neki, beledörzsöli a sót a húsba. Próbál se nem túl keveset, se nem túl sokat rakni. Van még hely az asztalon, így amelyik szelet hússal végez, egyelőre arrébb rakja. Közbe hátra-hátra fordul, hogy megfigyelje mit csinál éppen a pásztor. Azért, hogy ne unatkozzon, kérdezni kezd. *
- És mondd csak, atyád tanított meg téged minderre? Gondolom tőle tanultad ki ezt a szakmát.
4079. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-12-14 20:53:49
Üzenet elküldve: 2022-12-14 20:53:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Összetört álmok//
*Ül az ágyon, egyik kezével maga előtt fogja a takarót - hisz a hálóingét levágták -, a másikkal a nyakába akasztott gyűrűt markolássza. Hiába nyalogatja cserepes ajkait, nem igazán sikerül megnedvesíteni őket. Az intés ellenére is mohón iszik, cseppet sem törődve azzal, hogy a víz lefolyik az állán.
Valamiért úgy érzi, hogy itt az ideje annak, hogy szánjon némi időt az önvizsgálatra. Meglehet ugyan, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom az ilyesmire, de az utóbbi idők eseményei annyira sűrűek voltak, hogy ebben a pillanatban csak a pihenéssel kéne foglalkoznia. De Aenae nem tud kibújni a bőréből és nem tud nem túlgondolni egyes dolgokat. Hiába merült el kissé a gyógyítás tudományában, hiába tudja, hogy az ilyesmi bizony - elég nagy százalékban - előfordul, de mégsem tudja elengedni a gondolatot, hogy neki milyen felelőssége van ebben.
Mert úgy gondolja, hogy igenis megvan a maga felelőssége, mert nemhogy eléggé nem akarta ezt a magzatot, de egyáltalán nem. Dühös volt miatta nemcsak magára, de Cha'yssra is. Persze nyilván ott volt benne a félelem is, hogy Cha'yss megint rögtön a menekülőutat keresi majd, de a férfi iránt érzett kezdeti haragját lényegesen csökkentette a tény, hogy amaz örült - legalábbis látszólag - a gólyahírnek, emiatt pedig Aenae is örült neki. Hosszan nézi a férfit, anélkül, hogy egy szót is szólna, sosem látta még ilyennek, már pusztán ez is megrendítő.*
- Én… én…
*Nem igazán találja most a szavakat, fojtogatja a sírás. Csalódást okozott és fájdalmat. Nem csupán saját magának, de Cha'yssnak is. Pedig annyira igyekezett, meg akart felelni, tökéletes akart lenni, vagy legalábbis annak tűnni, de mindhiába, a kudarca pedig ebben a pillanatban csúcsosodik ki. Ugyanakkor ott van egyfajta megkönnyebbülés, mert most ebben a pillanatban biztosan tudja, hogy szereti ezt az embert és vele akar lenni, persze ott a kétely, hogy a férfi esetleg nem erre vágyik, de ezt a kételyt némileg háttérbe szorítja a tény, hogy amaz szemlátomást el sem mozdult az ágya mellől.*
- Sajnálom.
*Rövid szó ez, de hangja mégis lecsuklik. Sír, nem hisztérikusan, csupán halkan hüppögve, könnyeit nyelve, mozdul Cha'yss felé, hogy átölelhesse és a karjai között kereshessen valami megnyugvást. Pedig hányszor megfogadta, hogy sosem engedi, hogy mások lássák a könnyeit, de ez most más, ez közös veszteség.*
- Vigyél el innen, Cha'yss! Kérlek!
*Ujjai a férfi ingébe markolnak a hátán, hangja le-lecsuklik a sírástól. Nem akar itt lenni, nem akar többé azzal küszködni, hogy megfeleljen mások elvárásainak, csak egy “senki” akar lenni, mégpedig a Vashegytől - az úrnőjétől, Habrertustól, Kagan mindig ott lebegő szellemétől - a lehető legmesszebb. Olyan helyre vágyik, ahol nyugton hagyják.*
*Ül az ágyon, egyik kezével maga előtt fogja a takarót - hisz a hálóingét levágták -, a másikkal a nyakába akasztott gyűrűt markolássza. Hiába nyalogatja cserepes ajkait, nem igazán sikerül megnedvesíteni őket. Az intés ellenére is mohón iszik, cseppet sem törődve azzal, hogy a víz lefolyik az állán.
Valamiért úgy érzi, hogy itt az ideje annak, hogy szánjon némi időt az önvizsgálatra. Meglehet ugyan, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom az ilyesmire, de az utóbbi idők eseményei annyira sűrűek voltak, hogy ebben a pillanatban csak a pihenéssel kéne foglalkoznia. De Aenae nem tud kibújni a bőréből és nem tud nem túlgondolni egyes dolgokat. Hiába merült el kissé a gyógyítás tudományában, hiába tudja, hogy az ilyesmi bizony - elég nagy százalékban - előfordul, de mégsem tudja elengedni a gondolatot, hogy neki milyen felelőssége van ebben.
Mert úgy gondolja, hogy igenis megvan a maga felelőssége, mert nemhogy eléggé nem akarta ezt a magzatot, de egyáltalán nem. Dühös volt miatta nemcsak magára, de Cha'yssra is. Persze nyilván ott volt benne a félelem is, hogy Cha'yss megint rögtön a menekülőutat keresi majd, de a férfi iránt érzett kezdeti haragját lényegesen csökkentette a tény, hogy amaz örült - legalábbis látszólag - a gólyahírnek, emiatt pedig Aenae is örült neki. Hosszan nézi a férfit, anélkül, hogy egy szót is szólna, sosem látta még ilyennek, már pusztán ez is megrendítő.*
- Én… én…
*Nem igazán találja most a szavakat, fojtogatja a sírás. Csalódást okozott és fájdalmat. Nem csupán saját magának, de Cha'yssnak is. Pedig annyira igyekezett, meg akart felelni, tökéletes akart lenni, vagy legalábbis annak tűnni, de mindhiába, a kudarca pedig ebben a pillanatban csúcsosodik ki. Ugyanakkor ott van egyfajta megkönnyebbülés, mert most ebben a pillanatban biztosan tudja, hogy szereti ezt az embert és vele akar lenni, persze ott a kétely, hogy a férfi esetleg nem erre vágyik, de ezt a kételyt némileg háttérbe szorítja a tény, hogy amaz szemlátomást el sem mozdult az ágya mellől.*
- Sajnálom.
*Rövid szó ez, de hangja mégis lecsuklik. Sír, nem hisztérikusan, csupán halkan hüppögve, könnyeit nyelve, mozdul Cha'yss felé, hogy átölelhesse és a karjai között kereshessen valami megnyugvást. Pedig hányszor megfogadta, hogy sosem engedi, hogy mások lássák a könnyeit, de ez most más, ez közös veszteség.*
- Vigyél el innen, Cha'yss! Kérlek!
*Ujjai a férfi ingébe markolnak a hátán, hangja le-lecsuklik a sírástól. Nem akar itt lenni, nem akar többé azzal küszködni, hogy megfeleljen mások elvárásainak, csak egy “senki” akar lenni, mégpedig a Vashegytől - az úrnőjétől, Habrertustól, Kagan mindig ott lebegő szellemétől - a lehető legmesszebb. Olyan helyre vágyik, ahol nyugton hagyják.*
4078. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-12-14 18:37:32
Üzenet elküldve: 2022-12-14 18:37:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Összetört álmok//
*Megvolt minden. Rum a nappaliban, megnyugtatás és Habrertus részvétnyilvánítása is, de hogyan is csillapíthatná ez az igric érzéseit. Mindig mondják, hogy magasról lehet nagyot esni, ám ebben az esetben valahogy mégis sántít a szólás. A wegtoreni bárót nem anyagi vagy üzleti téren sújtotta a sors vagy az istenek, hanem a magánéletében. Pedig olyan boldog volt. Mindene megvolt és annak egy része persze most is megvan, ám egy nagyon fontos rész hiányzik. Bár ez a rész sosem volt az övé, de épp annyi ideig éreztette magát, míg elhitte, magáénak tudta és most a hiánya fájóbb, mint kellene. Ürességet érez, hideget és tehetetlenséget. Dühöt, bár nem tudja, kire irányul. Okolja az isteneket, amiért elvették tőle azt, aki sosem volt az övé? Okolja a sorsot és higgye, hogy ez valahol így volt megírva?
Aenae ágya mellett ült mindvégig. Mostanra egykor volt ruhája gyűrött és foltos, mindig gonddal ápolt szakálla kócos, a korábbi borotválások híján borostát is növesztett a nyakára. Előredőlve ül az ágy melletti fotelben, könyökeit megtámasztva térdein, rendezetlen haja az arcába lóg.
Csak akkor eszmél fel, talán elaludt, amikor a lány megszólal, ám akkor éber, kissé vörös szemekkel nyúl azonnal az ágy melletti asztalkára készített pohár és kancsó után. Még mielőtt töltene, megakad a mozdulatban, hogy ülő helyzetbe segítse kedvesét, majd azután tölt és ha szükséges, segít inni is Aenaenek.*
- Lassan. *Mondja rekedten, mintha napok óta nem beszélt volna egy szót sem. És talán így is volt.
Nem tudja, merre jár Yeza vagy a kancellár. Felőle el is mehettek vagy maradhattak, mert egy tapodtat sem mozdult a lány mellől. Csak könnyíteni magán járt ki rövid időre, ételt Lloslie hozott be neki, de annak is meghagyta a nagy részét.*
- Habrertus szerint már nem lesz baj. *Meg kell köszörülnie a torkát, hogy rendes hang jöjjön ki belőle. Valójában a vén kecskének a kedvese életét köszönheti. A gyermeket már nem menthette meg, de legalább Aenae túlélte.
A lány keze után nyúl, megpróbál mosolyogni, kevés sikerrel. Valahogy a jól bejáratott gyakorlatok sem működnek most, képtelen színlelni, hogy nem összetört és üres. Valójában sokat gondolkodott azalatt az idő alatt, míg Aenae mellett ült és várta, hogy felébredjen. Az üresség mellett azt is érzi, hogy élveszett, hogy elvesztette a éhségét, az akaratát, hogy bármit is tegyen. Az első gondolata az volt, hogy feláll és nekiindul. Összepakol és hátat fordít mindennek, amit itt felépített, de nem tudta elhagyni Aenaet. Sosem gondolta, hogy lesz ilyen ember, aki iránt ilyen érzései lesznek, de csak ő tartotta vissza. Ha ő nem lenne, már úton volna.*
- Rendbe jössz, szerelmem. Talpra állsz. *Sikerül egy őszinte mosolyt kipréselnie magából, ám csak rövid ideig.*
*Megvolt minden. Rum a nappaliban, megnyugtatás és Habrertus részvétnyilvánítása is, de hogyan is csillapíthatná ez az igric érzéseit. Mindig mondják, hogy magasról lehet nagyot esni, ám ebben az esetben valahogy mégis sántít a szólás. A wegtoreni bárót nem anyagi vagy üzleti téren sújtotta a sors vagy az istenek, hanem a magánéletében. Pedig olyan boldog volt. Mindene megvolt és annak egy része persze most is megvan, ám egy nagyon fontos rész hiányzik. Bár ez a rész sosem volt az övé, de épp annyi ideig éreztette magát, míg elhitte, magáénak tudta és most a hiánya fájóbb, mint kellene. Ürességet érez, hideget és tehetetlenséget. Dühöt, bár nem tudja, kire irányul. Okolja az isteneket, amiért elvették tőle azt, aki sosem volt az övé? Okolja a sorsot és higgye, hogy ez valahol így volt megírva?
Aenae ágya mellett ült mindvégig. Mostanra egykor volt ruhája gyűrött és foltos, mindig gonddal ápolt szakálla kócos, a korábbi borotválások híján borostát is növesztett a nyakára. Előredőlve ül az ágy melletti fotelben, könyökeit megtámasztva térdein, rendezetlen haja az arcába lóg.
Csak akkor eszmél fel, talán elaludt, amikor a lány megszólal, ám akkor éber, kissé vörös szemekkel nyúl azonnal az ágy melletti asztalkára készített pohár és kancsó után. Még mielőtt töltene, megakad a mozdulatban, hogy ülő helyzetbe segítse kedvesét, majd azután tölt és ha szükséges, segít inni is Aenaenek.*
- Lassan. *Mondja rekedten, mintha napok óta nem beszélt volna egy szót sem. És talán így is volt.
Nem tudja, merre jár Yeza vagy a kancellár. Felőle el is mehettek vagy maradhattak, mert egy tapodtat sem mozdult a lány mellől. Csak könnyíteni magán járt ki rövid időre, ételt Lloslie hozott be neki, de annak is meghagyta a nagy részét.*
- Habrertus szerint már nem lesz baj. *Meg kell köszörülnie a torkát, hogy rendes hang jöjjön ki belőle. Valójában a vén kecskének a kedvese életét köszönheti. A gyermeket már nem menthette meg, de legalább Aenae túlélte.
A lány keze után nyúl, megpróbál mosolyogni, kevés sikerrel. Valahogy a jól bejáratott gyakorlatok sem működnek most, képtelen színlelni, hogy nem összetört és üres. Valójában sokat gondolkodott azalatt az idő alatt, míg Aenae mellett ült és várta, hogy felébredjen. Az üresség mellett azt is érzi, hogy élveszett, hogy elvesztette a éhségét, az akaratát, hogy bármit is tegyen. Az első gondolata az volt, hogy feláll és nekiindul. Összepakol és hátat fordít mindennek, amit itt felépített, de nem tudta elhagyni Aenaet. Sosem gondolta, hogy lesz ilyen ember, aki iránt ilyen érzései lesznek, de csak ő tartotta vissza. Ha ő nem lenne, már úton volna.*
- Rendbe jössz, szerelmem. Talpra állsz. *Sikerül egy őszinte mosolyt kipréselnie magából, ám csak rövid ideig.*
4077. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-12-11 19:32:35
Üzenet elküldve: 2022-12-11 19:32:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Agin//
*Biccent arra, hogy a másik kér. Lehet ilyen jót még nem is evett. Ha még megkóstolná a Trodd által főzött birkapörköltet! A munka jól halad. A pásztor rutinos mozdulatainak nyomán szép lassan leválik az állatról a számára értékes bőre. Ezt a részt nem bízná másra. Még a belezés se veszélytelen hisz el lehet rontani a húst, de azt figyelve, de rábízhatja a másikra majd. Akivel amúgy meg van elégedve. Nem panaszkodik, nem fújog, teszi amire kéri. Nem számított erre. Mikor a belek is kikerültek a jószágból jöhetnek a húsos részek. Előtte még egyszer megélezi a kését és körbevágja a testet hastól hátig, hogy csak a gerinc tartsa a kér felét össze, majd úgy emeli az alsó részét, hogy görbüljön a háta.*
-Így tessen megfogni!
*Ha a másik megteszi akkor késszel igyekszik elvágni a gerincet.*Tessen fogni mert leesik!
*Viszonylag gond nélkül sikerül neki teljesítenie ezt a feladatot.*
-Tessen letenni oda az asztalra. Ott felvágom.
*Ha a másik így tesz akkor neki is lát. Előbb a zsíros farokrészt vágja le. Ha szükségét érzi akkor itt is kéri a legény segítségét, hogy fogja meg neki. Aztán az ízületek mentén a lábakat vágja le. A combcsontot külön veszi ki. Úgy, hogy meglazítja az ízületeknél és az inak mentén veszi le a hát többi részéről.*
-A medence jó így vagy három részbe vágjam magának?
*Ha úgy kéri három részre vágja neki. Hogy a faggyút levegye-e róla arra rá sem kérdez. Ki az a barbár, aki anélkül akarná élvezni a birka ízét, hogy a nem tapad közben a faggyú a szájpadlására? Az így felvágott darabok félre lesznek téve és a helyükre a jószág felső része kerül.*
-Fogom. Tessen leoldani!
*Ha nem megy inkább odaadja a kést levágni. Ha sikerült teszi is az asztalra. Ennél elsőnek a lábait vágja le hasonló módszerrel mint a hátsókat. Aztán a bordáit veszi le a gerincéről. Végül a fejet vágja le. Gyakorlottan dolgozik a késsel most nem látszik olyan lassúnak se mint általában, de így is eltart egy darabig ez a folyamat. Mégiscsak egy egész birkáról van szó. Miután végzett ezt is a többi mellé teszi.*
-Mindjárt jövök!
*Azzal bemegy. Nem kezet mosni vagy hasonló. Egy dolgot elfelejtett. Egy kisebb zsákkal jön ki és teszi az asztalra.*
-Hogy elálljanak érdemes lenne őket besózni. Ha maga csinálja akkor én vághatom már a következőt. Bele kell dörzsölni. Meg tudja csinálni?
*Biccent arra, hogy a másik kér. Lehet ilyen jót még nem is evett. Ha még megkóstolná a Trodd által főzött birkapörköltet! A munka jól halad. A pásztor rutinos mozdulatainak nyomán szép lassan leválik az állatról a számára értékes bőre. Ezt a részt nem bízná másra. Még a belezés se veszélytelen hisz el lehet rontani a húst, de azt figyelve, de rábízhatja a másikra majd. Akivel amúgy meg van elégedve. Nem panaszkodik, nem fújog, teszi amire kéri. Nem számított erre. Mikor a belek is kikerültek a jószágból jöhetnek a húsos részek. Előtte még egyszer megélezi a kését és körbevágja a testet hastól hátig, hogy csak a gerinc tartsa a kér felét össze, majd úgy emeli az alsó részét, hogy görbüljön a háta.*
-Így tessen megfogni!
*Ha a másik megteszi akkor késszel igyekszik elvágni a gerincet.*Tessen fogni mert leesik!
*Viszonylag gond nélkül sikerül neki teljesítenie ezt a feladatot.*
-Tessen letenni oda az asztalra. Ott felvágom.
*Ha a másik így tesz akkor neki is lát. Előbb a zsíros farokrészt vágja le. Ha szükségét érzi akkor itt is kéri a legény segítségét, hogy fogja meg neki. Aztán az ízületek mentén a lábakat vágja le. A combcsontot külön veszi ki. Úgy, hogy meglazítja az ízületeknél és az inak mentén veszi le a hát többi részéről.*
-A medence jó így vagy három részbe vágjam magának?
*Ha úgy kéri három részre vágja neki. Hogy a faggyút levegye-e róla arra rá sem kérdez. Ki az a barbár, aki anélkül akarná élvezni a birka ízét, hogy a nem tapad közben a faggyú a szájpadlására? Az így felvágott darabok félre lesznek téve és a helyükre a jószág felső része kerül.*
-Fogom. Tessen leoldani!
*Ha nem megy inkább odaadja a kést levágni. Ha sikerült teszi is az asztalra. Ennél elsőnek a lábait vágja le hasonló módszerrel mint a hátsókat. Aztán a bordáit veszi le a gerincéről. Végül a fejet vágja le. Gyakorlottan dolgozik a késsel most nem látszik olyan lassúnak se mint általában, de így is eltart egy darabig ez a folyamat. Mégiscsak egy egész birkáról van szó. Miután végzett ezt is a többi mellé teszi.*
-Mindjárt jövök!
*Azzal bemegy. Nem kezet mosni vagy hasonló. Egy dolgot elfelejtett. Egy kisebb zsákkal jön ki és teszi az asztalra.*
-Hogy elálljanak érdemes lenne őket besózni. Ha maga csinálja akkor én vághatom már a következőt. Bele kell dörzsölni. Meg tudja csinálni?
4076. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-12-11 18:44:10
Üzenet elküldve: 2022-12-11 18:44:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd//
* Amikor arrébb tenné a tálat, szólnak neki. A “vacsora meghívást” örömmel fogadja. Elmosolyog, majd nagyot bólint. *
- Akkor kérek majd. Így legalább azt is meg tudom kóstolni.
* A pásztor utasításának eleget téve a tálat óvatosan az asztalra rakja fel. Egy kicsit megnézi, majd visszafordul a juhászhoz. Ahogy az dolgozik, próbál figyelni, hogy majd ő is tudja megcsinálni. Így első ránézésre nem tűnik olyan macerásnak, de persze ez még változhat.
Amikor Trodd már félretette a bőrt, és elkezdi kiszedni az állat székletét is, Agin közelebb hajol, és alaposan megfigyeli, majd szagol is egy-kettőt a levegőben. *
~ Ez tényleg szar ~
* Miután pedig ezen a hasznos megállapításon is túl van, odaviszi a kért fatálat. Ahogy a belsőségek a tálba kerülnek, azon filozofál, hogy mi micsoda. Közben persze a pásztorra is figyel, aki hasznos információkkal látja el őt. A hús hallatára megsúrolja a két tenyerét. *
- Na végre.
* Tettre készen áll, de közben próbálja nem zavarni a pásztort sem a munkájában. *
* Amikor arrébb tenné a tálat, szólnak neki. A “vacsora meghívást” örömmel fogadja. Elmosolyog, majd nagyot bólint. *
- Akkor kérek majd. Így legalább azt is meg tudom kóstolni.
* A pásztor utasításának eleget téve a tálat óvatosan az asztalra rakja fel. Egy kicsit megnézi, majd visszafordul a juhászhoz. Ahogy az dolgozik, próbál figyelni, hogy majd ő is tudja megcsinálni. Így első ránézésre nem tűnik olyan macerásnak, de persze ez még változhat.
Amikor Trodd már félretette a bőrt, és elkezdi kiszedni az állat székletét is, Agin közelebb hajol, és alaposan megfigyeli, majd szagol is egy-kettőt a levegőben. *
~ Ez tényleg szar ~
* Miután pedig ezen a hasznos megállapításon is túl van, odaviszi a kért fatálat. Ahogy a belsőségek a tálba kerülnek, azon filozofál, hogy mi micsoda. Közben persze a pásztorra is figyel, aki hasznos információkkal látja el őt. A hús hallatára megsúrolja a két tenyerét. *
- Na végre.
* Tettre készen áll, de közben próbálja nem zavarni a pásztort sem a munkájában. *
4075. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-28 16:52:56
Üzenet elküldve: 2022-11-28 16:52:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora után//
*Szó nincs ikertestvérről, legalábbis Hubi nem tud róla. Egyszerűen csak annyi történt, hogy a kancellár nemcsak kedvteléseit (melyet egyes tudatlan lelkek furcsának neveznek), hanem hivatását is komolyan veszi. Sőt. És hát Hubi tudós. Jegyezzük meg, az egyik legkiválóbb Lanawinen, mint az közismert. Bármennyire is az, vannak olyan helyzetek ahol az ő tudása is kevés. Sajnos ez is azok közé tartozik. Legalábbis ami Aenae magzatát illeti. Tehát arra kell összpontosítania, hogy az anya életben maradjon. Elvégre a gyermekágyi láz nem tréfadolog. Amikor elvégezte amit tudott, átadja a helyét Yezának. A vörös meglepően ügyesnek és talpraesettnek mutatkozik. A következő pillanatban már nem érzi annyira meglepőnek. Elvégre eddig csak ilyennek látta. Elmegy megmosdani, közben nyakon csíp egy szolgálót, hogy haladéktalanul szerezzenek be, a biztonság kedvéért, nagyobb mennyiséget ezüstcsörgő virágzatából, fehér qartan bogyóiból és mezei harmatka hajnalban szedett virágaiból. Ha pedig Yezának a bárót is sikerült kiparancsolnia a szobából, akkor annak ajtaja előtt futnak össze ismét.*
- Kérlek, báró uram, fogadd szívből jövő együttérzésem!
*A wegtorenit intelligens embernek tartja, aki bizonyára tudja, hogy mi történt a gyermekkel.*
- Tudom, hogy alig csillapítja fájdalmad amit jó hírként tudok közölni, de Kagaenae élete - bár a látvány szörnyű lehetett - nincs közvetlen veszélyben. Sajnos előfordulhatnak komplikációk, de ezek esélye megfelelő ellátással minimálisra csökkenthetők. Természetesen rendelkezésedre állok amíg csak ez szükséges.
*Mostanáig azon is gondolkodott, hogy rákérdezzen-e: vajon a báró mit tud Aenae hasán végigfutó hegről? Egyelőre nem teszi. Ha tud róla akkor nem érdekes a kérdés, ha pedig nem, akkor nem most kellene megtudnia.*
- Természetesen bemehetsz hozzá. *válaszolja meg a fel sem tett kérdést* De biztosan megérted, számára most legfontosabb a nyugalom és a pihenés. Az éjszaka még én is be fogok nézni, de ha bármi történne, azonnal értesíts!
*Ha pedig a báró már bement Aenae ágyához, Yezával is találkozik.*
- Minden valószínűség szerint nem lesz probléma. *bólint egyet* Az úrnő fiatal, egészséges, erős a szervezete. Az egyik szolgát elzavartam gyógyfüvekért, én is itt vagyok... szerencsére te is...
*Most egészen emberi módon mosolyodik el.*
- Minden rendben lesz. Neked pedig köszönöm a segítséget, kedvesem. Szükségem volt rá, és nem kellett csalódnom.
*Bólogat arra, hogy a vörös elkészíti számára vendégszobát. Ő is úgy gondolja, hogy maradnia kell akkor is, ha komolyabb problémával nem számol. Aztán elneveti magát.*
- Abban egészen biztos vagyok. De tudom, hogy mennyire berzenkednék tőle, hogy egy idegen használja a hálóruhám, így ezzel a lehetőséggel nem élnék. De a fürdő nagyon jól fog esni, köszönöm.
*Yeza elindul, Hubi pedig kihasználja az alkalmat, hogy megbizonyosodjon róla: vajon a vörös hátsója még mindig vérforralóan kerek-e? Az. Amikor Yeza visszafordul felpillant, és kimondhatatlanul összefacsarodik a szíve. Rá kell döbbennie, hogy még soha senki nem köszönt meg neki semmit ennyire szívből jövőn.*
- Semmiség. *rándul meg a szája sarka, ami egy félbemaradt mosoly lehetett* Amint lehet, pihenj le! Hosszú este volt, és - ne adják az istenek! - az éjszaka is az lehet.
*Tulajdonképpen eddig is hosszú és mozgalmas éjszakát tervezett, de abban Yeza lett volna a főszereplő és nem Aenae. Persze erről már szó sem lehet. Hubi pedig azt érzi igazán szörnyűnek, hogy Yeza utolsó mondata legalább annyira szerepet játszik ebben, mint Aenae állapota.*
*Szó nincs ikertestvérről, legalábbis Hubi nem tud róla. Egyszerűen csak annyi történt, hogy a kancellár nemcsak kedvteléseit (melyet egyes tudatlan lelkek furcsának neveznek), hanem hivatását is komolyan veszi. Sőt. És hát Hubi tudós. Jegyezzük meg, az egyik legkiválóbb Lanawinen, mint az közismert. Bármennyire is az, vannak olyan helyzetek ahol az ő tudása is kevés. Sajnos ez is azok közé tartozik. Legalábbis ami Aenae magzatát illeti. Tehát arra kell összpontosítania, hogy az anya életben maradjon. Elvégre a gyermekágyi láz nem tréfadolog. Amikor elvégezte amit tudott, átadja a helyét Yezának. A vörös meglepően ügyesnek és talpraesettnek mutatkozik. A következő pillanatban már nem érzi annyira meglepőnek. Elvégre eddig csak ilyennek látta. Elmegy megmosdani, közben nyakon csíp egy szolgálót, hogy haladéktalanul szerezzenek be, a biztonság kedvéért, nagyobb mennyiséget ezüstcsörgő virágzatából, fehér qartan bogyóiból és mezei harmatka hajnalban szedett virágaiból. Ha pedig Yezának a bárót is sikerült kiparancsolnia a szobából, akkor annak ajtaja előtt futnak össze ismét.*
- Kérlek, báró uram, fogadd szívből jövő együttérzésem!
*A wegtorenit intelligens embernek tartja, aki bizonyára tudja, hogy mi történt a gyermekkel.*
- Tudom, hogy alig csillapítja fájdalmad amit jó hírként tudok közölni, de Kagaenae élete - bár a látvány szörnyű lehetett - nincs közvetlen veszélyben. Sajnos előfordulhatnak komplikációk, de ezek esélye megfelelő ellátással minimálisra csökkenthetők. Természetesen rendelkezésedre állok amíg csak ez szükséges.
*Mostanáig azon is gondolkodott, hogy rákérdezzen-e: vajon a báró mit tud Aenae hasán végigfutó hegről? Egyelőre nem teszi. Ha tud róla akkor nem érdekes a kérdés, ha pedig nem, akkor nem most kellene megtudnia.*
- Természetesen bemehetsz hozzá. *válaszolja meg a fel sem tett kérdést* De biztosan megérted, számára most legfontosabb a nyugalom és a pihenés. Az éjszaka még én is be fogok nézni, de ha bármi történne, azonnal értesíts!
*Ha pedig a báró már bement Aenae ágyához, Yezával is találkozik.*
- Minden valószínűség szerint nem lesz probléma. *bólint egyet* Az úrnő fiatal, egészséges, erős a szervezete. Az egyik szolgát elzavartam gyógyfüvekért, én is itt vagyok... szerencsére te is...
*Most egészen emberi módon mosolyodik el.*
- Minden rendben lesz. Neked pedig köszönöm a segítséget, kedvesem. Szükségem volt rá, és nem kellett csalódnom.
*Bólogat arra, hogy a vörös elkészíti számára vendégszobát. Ő is úgy gondolja, hogy maradnia kell akkor is, ha komolyabb problémával nem számol. Aztán elneveti magát.*
- Abban egészen biztos vagyok. De tudom, hogy mennyire berzenkednék tőle, hogy egy idegen használja a hálóruhám, így ezzel a lehetőséggel nem élnék. De a fürdő nagyon jól fog esni, köszönöm.
*Yeza elindul, Hubi pedig kihasználja az alkalmat, hogy megbizonyosodjon róla: vajon a vörös hátsója még mindig vérforralóan kerek-e? Az. Amikor Yeza visszafordul felpillant, és kimondhatatlanul összefacsarodik a szíve. Rá kell döbbennie, hogy még soha senki nem köszönt meg neki semmit ennyire szívből jövőn.*
- Semmiség. *rándul meg a szája sarka, ami egy félbemaradt mosoly lehetett* Amint lehet, pihenj le! Hosszú este volt, és - ne adják az istenek! - az éjszaka is az lehet.
*Tulajdonképpen eddig is hosszú és mozgalmas éjszakát tervezett, de abban Yeza lett volna a főszereplő és nem Aenae. Persze erről már szó sem lehet. Hubi pedig azt érzi igazán szörnyűnek, hogy Yeza utolsó mondata legalább annyira szerepet játszik ebben, mint Aenae állapota.*
4074. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-26 19:04:17
Üzenet elküldve: 2022-11-26 19:04:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora után//
*Gyűlöli a tehetetlenséget, pedig most keveset tehet. Furcsamód egészen ösztönös volt, hogy odasietett. Mondhatná, hogy csak azért tette, hogy megnézze, van-e még élet a tharg lányban, de inkább csak jött magától. Eszébe sem jutott, hogy személyesen szaladjon segítségért. Marad, s a sürgető kiáltások közt gyengéden simítja ki a tincseket Aenae homlokából.*
- Nem lesz semmi baj *súgja. A hangja bátorító, de nem tudja egészen elrejteni, hogy valójában ő is elég ijedt. A csuklójára fogó erőtlen szorításra elmosolyodik. Tekintete a lányét keresi.* - Jön a segítség. Ne félj. Minden rendben lesz.
*Még csak nem is kedveli ezt a fruskát. Illetve... még ideje se nagyon volt eldönteni. A kezdeti tüske túl mélyre fúródott az önérzetében, hogy csak úgy átlépjen rajta, de tény, hogy később egészen kedvesen viselkedett vele a másik. Yeza, mint vérbeli wegtoreni, nehezen emelkedik felül az elevenbe talált sérelmeken. Ám most, erre a néhány pillanatra csak ők ketten vannak. Igazán közel. Maszkok és színlelés nélkül. Yeza pedig aggódik. Kivételesen nem magáért, és ez bizonyára őt is meglepné, ha elég tiszta lenne a feje, hogy belegondoljon. Nem hiszi, hogy a gyerek megmarad. Tulajdonképpen nem is nagyon érdekli. Az elején volt még a várandósságnak és Yezától olyan messze áll az anyaság gondolata, hogy ilyen korai időszakban nem is veszi még azt a megfogant magzatot igazán emberszámba. De Aenae más téma. Fiatal és annyira törékeny. Igaz, ami igaz, látott ő már ne egy, nem két tizenéves gyereklányt is várandósan. Sokukat elvitte a szülés. Az ilyesmi zsigeri dühöt ébreszt benne. Gyűlöletet a férfilét kiváltságai felett. Olthatatlan haragot az igazságtalanság miatt, mellyel a természet a jussot és a terheket elosztotta.
A szeme folyton a véres hálóingre rebben. Igen. Ez bizony sok vér, az ifjú Úrnő pedig nagyon sápadt és alig piheg, de még eszméleténél van.
Felfoghatatlan az egész. Egy órával ezelőtt még mosolyogva tett-vett, az arcán a várandósság elbűvölő rózsásságával. Talán azért őrizgeti ennyire a sérelmeit a tharg lánnyal szemben, hogy ne irigyelje. Boldogság, hatalom, szabadság... Olyan érzés látni ezeket, ha te magad szűkölködsz bennük, mintha a kezedből csavarták volna ki.
Hosszúnak tűnik az idő, míg érkezik a felvert háznép. Elsőnek Caldorkor jelenik meg, de meg is torpan az ajtóban. Az őt követő Kancellár viszont azonnal a földön fekvőhöz siet. Nem fagy le, nem tétovázik. Mintha a habókos kéjenc ikerfivére lenne, az ikrekre gyakorta jellemző, teljesen eltérő jellemmel.
Az, hogy Habrertus ilyen hozzáértéssel veszi kézbe a dolgokat, nagyon megkönnyebbülés a vörösnek. A felelősség szorítása hirtelen elengedi és átkerül a Kancellár ez ügyben letaglózóan szilárdnak tetsző vállaira.
Ahogy felpillant a továbbra is dermedten ácsorgó Báró sápadt arcára, hirtelen nem tudja, mit gondoljon. Nincs is sok ideje rá. A Kancellár utasításokat oszt, s ezekben bizony neki is jut feladat. Segít feltenni az ájult lányt az ágyra. A keze síkos lesz az Aenae combján lecsorgó vértől, de nem illetődik meg tőle. Teret ad a Kancellárnak a vizsgálathoz, s amikor elhangzik a kérés felé a további segítséget illetően, mindjárt bólint.*
- Persze *mondja és segít Aenae ruhájával.* - Rendelkezz velem.
*A Báró kisvártatva vissza is tér, de továbbra se jön közelebb. Yeza kutató pillantása megragad rajta, míg valami feladat vissza nem rántja a rá szabott teendőkhöz. Érkeznek a szolgálók is a kért dolgokkal, a Kancellár pedig teszi, amit kell.*
- Lloslie *kapja el az asszony kezét.* - Kísérjétek a Báró Urat a nappaliba. Tölts neki rumot és nyugtasd meg. A kisasszony már jó kezekben van.
*Nem tudja, Caldorcor hajlandó lesz-e távozni, de az biztos, hogy amint végeztek, ő kizavar mindenkit, amíg megmosdatja Aenaet. Valamelyik szolgálót engedi csak maradni, hogy segítsen. Összetakarítani, tiszta ágyneműt húzni.
Leveszi a lányról a foltos, kettémetszett hálóruhát. Míg Lloslie elviszi a mosókonyhába a holmikat, Yeza letörölgeti az Úrnő vértől maszatos bőrét. Gyengéden, de alaposan.
Egészen elhűl, hogy a lány milyen sebhelyet visel a testén. Komolyakat. Ezt csak tetézi az a bizarr rúnás hegtetoválás.
Minduntalan felsejlik benne a Báró tekintete, ahogy csak mered a látványra az ajtóból. Ilyen esetekben inkább távol tartani nehéz a szeretteket, akik még a hozzáértő segítséget is félrekönyöklik olykor. De a Báró teljesen ledermedt, mint amikor egy korábban átélt sokk ismétli magát az ember szeme előtt, akár egy megállíthatatlan déja vu. Vagy a gyerek miatt lehetett? Ennyire fontos lett volna neki, hogy az elvesztése jobban leforrázta, mint hogy a jegyeséért aggódjon? Sok gondolat kering a fejében, mire mindennel elkészül. Betakarja a lányt és a vállára igazítja a haját. Résnyire nyitva hagyja az ajtót, amikor elindul, hogy szóljon a Bárónak, most már bemehet.
Ő maga megkeresi a Kancellárt, hogy váltson vele néhány szót.*
- Rendben lesz? *kérdi csendesen.* - Az Úrnő.
*Fáradtan sóhajt. A csend úgy üli meg a házat, hogy szinte nehéz benne lélegezni.*
- Kipakolom a holmimat és előkészíttetem neked a vendégszobát, Uram. *Nem tudja, hogy tervezték az éjszakát, de ebben a helyzetben megnyugtatóbbnak találná, ha a Kancellár maradna, nehogy adódjon valami komplikáció.* - Melegíttetek vizet is, ha esetleg megfürdenél. A Báró Úr biztos kölcsönad Kegyelmednek egy inget hálóruhának.
*Látszik rajta, hogy fáradt, de az is, hogy nem tudna addig leülni, míg minden el nincs rendezve.*
- Uram, amit ma tettél *fordul vissza az ajtóból* -, az messze lenyűgözőbb volt, mint puszta kézzel wargot ölni.
*Gyűlöli a tehetetlenséget, pedig most keveset tehet. Furcsamód egészen ösztönös volt, hogy odasietett. Mondhatná, hogy csak azért tette, hogy megnézze, van-e még élet a tharg lányban, de inkább csak jött magától. Eszébe sem jutott, hogy személyesen szaladjon segítségért. Marad, s a sürgető kiáltások közt gyengéden simítja ki a tincseket Aenae homlokából.*
- Nem lesz semmi baj *súgja. A hangja bátorító, de nem tudja egészen elrejteni, hogy valójában ő is elég ijedt. A csuklójára fogó erőtlen szorításra elmosolyodik. Tekintete a lányét keresi.* - Jön a segítség. Ne félj. Minden rendben lesz.
*Még csak nem is kedveli ezt a fruskát. Illetve... még ideje se nagyon volt eldönteni. A kezdeti tüske túl mélyre fúródott az önérzetében, hogy csak úgy átlépjen rajta, de tény, hogy később egészen kedvesen viselkedett vele a másik. Yeza, mint vérbeli wegtoreni, nehezen emelkedik felül az elevenbe talált sérelmeken. Ám most, erre a néhány pillanatra csak ők ketten vannak. Igazán közel. Maszkok és színlelés nélkül. Yeza pedig aggódik. Kivételesen nem magáért, és ez bizonyára őt is meglepné, ha elég tiszta lenne a feje, hogy belegondoljon. Nem hiszi, hogy a gyerek megmarad. Tulajdonképpen nem is nagyon érdekli. Az elején volt még a várandósságnak és Yezától olyan messze áll az anyaság gondolata, hogy ilyen korai időszakban nem is veszi még azt a megfogant magzatot igazán emberszámba. De Aenae más téma. Fiatal és annyira törékeny. Igaz, ami igaz, látott ő már ne egy, nem két tizenéves gyereklányt is várandósan. Sokukat elvitte a szülés. Az ilyesmi zsigeri dühöt ébreszt benne. Gyűlöletet a férfilét kiváltságai felett. Olthatatlan haragot az igazságtalanság miatt, mellyel a természet a jussot és a terheket elosztotta.
A szeme folyton a véres hálóingre rebben. Igen. Ez bizony sok vér, az ifjú Úrnő pedig nagyon sápadt és alig piheg, de még eszméleténél van.
Felfoghatatlan az egész. Egy órával ezelőtt még mosolyogva tett-vett, az arcán a várandósság elbűvölő rózsásságával. Talán azért őrizgeti ennyire a sérelmeit a tharg lánnyal szemben, hogy ne irigyelje. Boldogság, hatalom, szabadság... Olyan érzés látni ezeket, ha te magad szűkölködsz bennük, mintha a kezedből csavarták volna ki.
Hosszúnak tűnik az idő, míg érkezik a felvert háznép. Elsőnek Caldorkor jelenik meg, de meg is torpan az ajtóban. Az őt követő Kancellár viszont azonnal a földön fekvőhöz siet. Nem fagy le, nem tétovázik. Mintha a habókos kéjenc ikerfivére lenne, az ikrekre gyakorta jellemző, teljesen eltérő jellemmel.
Az, hogy Habrertus ilyen hozzáértéssel veszi kézbe a dolgokat, nagyon megkönnyebbülés a vörösnek. A felelősség szorítása hirtelen elengedi és átkerül a Kancellár ez ügyben letaglózóan szilárdnak tetsző vállaira.
Ahogy felpillant a továbbra is dermedten ácsorgó Báró sápadt arcára, hirtelen nem tudja, mit gondoljon. Nincs is sok ideje rá. A Kancellár utasításokat oszt, s ezekben bizony neki is jut feladat. Segít feltenni az ájult lányt az ágyra. A keze síkos lesz az Aenae combján lecsorgó vértől, de nem illetődik meg tőle. Teret ad a Kancellárnak a vizsgálathoz, s amikor elhangzik a kérés felé a további segítséget illetően, mindjárt bólint.*
- Persze *mondja és segít Aenae ruhájával.* - Rendelkezz velem.
*A Báró kisvártatva vissza is tér, de továbbra se jön közelebb. Yeza kutató pillantása megragad rajta, míg valami feladat vissza nem rántja a rá szabott teendőkhöz. Érkeznek a szolgálók is a kért dolgokkal, a Kancellár pedig teszi, amit kell.*
- Lloslie *kapja el az asszony kezét.* - Kísérjétek a Báró Urat a nappaliba. Tölts neki rumot és nyugtasd meg. A kisasszony már jó kezekben van.
*Nem tudja, Caldorcor hajlandó lesz-e távozni, de az biztos, hogy amint végeztek, ő kizavar mindenkit, amíg megmosdatja Aenaet. Valamelyik szolgálót engedi csak maradni, hogy segítsen. Összetakarítani, tiszta ágyneműt húzni.
Leveszi a lányról a foltos, kettémetszett hálóruhát. Míg Lloslie elviszi a mosókonyhába a holmikat, Yeza letörölgeti az Úrnő vértől maszatos bőrét. Gyengéden, de alaposan.
Egészen elhűl, hogy a lány milyen sebhelyet visel a testén. Komolyakat. Ezt csak tetézi az a bizarr rúnás hegtetoválás.
Minduntalan felsejlik benne a Báró tekintete, ahogy csak mered a látványra az ajtóból. Ilyen esetekben inkább távol tartani nehéz a szeretteket, akik még a hozzáértő segítséget is félrekönyöklik olykor. De a Báró teljesen ledermedt, mint amikor egy korábban átélt sokk ismétli magát az ember szeme előtt, akár egy megállíthatatlan déja vu. Vagy a gyerek miatt lehetett? Ennyire fontos lett volna neki, hogy az elvesztése jobban leforrázta, mint hogy a jegyeséért aggódjon? Sok gondolat kering a fejében, mire mindennel elkészül. Betakarja a lányt és a vállára igazítja a haját. Résnyire nyitva hagyja az ajtót, amikor elindul, hogy szóljon a Bárónak, most már bemehet.
Ő maga megkeresi a Kancellárt, hogy váltson vele néhány szót.*
- Rendben lesz? *kérdi csendesen.* - Az Úrnő.
*Fáradtan sóhajt. A csend úgy üli meg a házat, hogy szinte nehéz benne lélegezni.*
- Kipakolom a holmimat és előkészíttetem neked a vendégszobát, Uram. *Nem tudja, hogy tervezték az éjszakát, de ebben a helyzetben megnyugtatóbbnak találná, ha a Kancellár maradna, nehogy adódjon valami komplikáció.* - Melegíttetek vizet is, ha esetleg megfürdenél. A Báró Úr biztos kölcsönad Kegyelmednek egy inget hálóruhának.
*Látszik rajta, hogy fáradt, de az is, hogy nem tudna addig leülni, míg minden el nincs rendezve.*
- Uram, amit ma tettél *fordul vissza az ajtóból* -, az messze lenyűgözőbb volt, mint puszta kézzel wargot ölni.
4073. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-25 01:49:59
Üzenet elküldve: 2022-11-25 01:49:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Agin//
*Úgy néz ki sikerült megegyezniük a belek kapcsán is. Trodd jól fog lakni, sőt még a szomszédoknak is tud vinni. Akár...Rel asszonynak is. Vagyis nem pont neki hanem Latlie-nek, de ő úgy tudja, hogy az a lány Rel asszonynál van abban a nagy házban a folyó partján. Erre gondolva jókedvűen bólint a férfi. Tényleg jó üzletet sikerült kötnie. Segítséget kap a vágáshoz is. Mikor a másik eltenné a tálat azért szól neki.*
-Az asztalra tessen rakni. Az lesz a vacsora. Ha kér kap.
*Rájuk, is fog férni mire öt állatot levágnak. Nehéz nap lesz ez az biztos. A pásztor tartja a birkát míg a másik megköti a kötelet aztán elkezdi nyúzni. A kérdésére, azt a választ kapja mint amire számított. A kérésre pedig elkezd magyarázni a maga egykedvűségével. A hangja meg, megáll a folyamatok közt.*
-Leszedem a bőrit. A lábánál kell megkezdeni. Az a legfontosabb, hogy jól meg legyen kezdve. Utána már könnyebb. Itt a hátánál már kézzel is húzzuk.
*Jár is a keze. Mikor a kényes részeken túljutott tényleg könnyebb.*
-Ha a bőre megvan félretesszük. Jó lesz még akármire csak ki kell készíteni. Aztán*Veszi a kezébe a kést.*pont ennyire mint mutatom, így felvágjuk a hasát. Vigyázni kell ne vágjunk a bélbe mert akkor annyi a húsnak.*Ez után szétfeszíti a vágott üreget és szakavatott módon elkezdi kivagdosni a belsőségeket.*
-Ez a szar. Ez nem kell. Aztán itt a torkát szedjük ki.*Ami a nyelőcső.*Tessen, azt a tálat hozni!*Mutat késsel a kezében az asztalon egy eddig üres fatálra. Ha a másik odaviszi elkezd abba pakolni. Tüdőt, szívet, a májjal kicsit dolgozik, hogy ügyesen megszabadítsa az epehólyagtól.*Ha még csak bárány volna ezekből lehetne jó kis töltelék neki.
*A gyomor és a belek külön mennek. Mikor ezzel a szakasszal végzett a pásztor elégedetten bólint.*
-Most jön a hús.
*Úgy néz ki sikerült megegyezniük a belek kapcsán is. Trodd jól fog lakni, sőt még a szomszédoknak is tud vinni. Akár...Rel asszonynak is. Vagyis nem pont neki hanem Latlie-nek, de ő úgy tudja, hogy az a lány Rel asszonynál van abban a nagy házban a folyó partján. Erre gondolva jókedvűen bólint a férfi. Tényleg jó üzletet sikerült kötnie. Segítséget kap a vágáshoz is. Mikor a másik eltenné a tálat azért szól neki.*
-Az asztalra tessen rakni. Az lesz a vacsora. Ha kér kap.
*Rájuk, is fog férni mire öt állatot levágnak. Nehéz nap lesz ez az biztos. A pásztor tartja a birkát míg a másik megköti a kötelet aztán elkezdi nyúzni. A kérdésére, azt a választ kapja mint amire számított. A kérésre pedig elkezd magyarázni a maga egykedvűségével. A hangja meg, megáll a folyamatok közt.*
-Leszedem a bőrit. A lábánál kell megkezdeni. Az a legfontosabb, hogy jól meg legyen kezdve. Utána már könnyebb. Itt a hátánál már kézzel is húzzuk.
*Jár is a keze. Mikor a kényes részeken túljutott tényleg könnyebb.*
-Ha a bőre megvan félretesszük. Jó lesz még akármire csak ki kell készíteni. Aztán*Veszi a kezébe a kést.*pont ennyire mint mutatom, így felvágjuk a hasát. Vigyázni kell ne vágjunk a bélbe mert akkor annyi a húsnak.*Ez után szétfeszíti a vágott üreget és szakavatott módon elkezdi kivagdosni a belsőségeket.*
-Ez a szar. Ez nem kell. Aztán itt a torkát szedjük ki.*Ami a nyelőcső.*Tessen, azt a tálat hozni!*Mutat késsel a kezében az asztalon egy eddig üres fatálra. Ha a másik odaviszi elkezd abba pakolni. Tüdőt, szívet, a májjal kicsit dolgozik, hogy ügyesen megszabadítsa az epehólyagtól.*Ha még csak bárány volna ezekből lehetne jó kis töltelék neki.
*A gyomor és a belek külön mennek. Mikor ezzel a szakasszal végzett a pásztor elégedetten bólint.*
-Most jön a hús.
4072. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-24 21:47:56
Üzenet elküldve: 2022-11-24 21:47:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd//
* A pásztor válaszából azt szűri le, hogy az inkább nem adná tovább a belsőségeket, és megtartaná azt magának. Ezt meg is érti, elvégre ő sem szívesen mondana le szeretett húsáról. A válaszon nem gondolkodik sokat, egyből rávágja. *
- Rendben, akkor azt tartsd meg. A húst meg viszem én.
* Jut belőlük mindkettőjüknek. Úgy gondolja, hogy igen nagyvonalú üzletet kötött a juhásszal, akinek fizet, és még hagy is neki az állat húsából. De ő ezt koránt sem bánja, inkább örül, hogy ebben is meg tudtak egyezni.
Amikor az állat vörös folyadéka a tálba ömlik, a szemét végig a véren tartja, közben a már szinte öntudatra ébredt mosolyát próbálja elnyomni. A pásztorra nem figyel, így nem tudja meg, hogy ő erről miként vélekedik, de nem is gondol rá különösebben. Miután meghallja Trodd-ot, eltűnik a mosolya, egy kis időre felpillant, majd munkához lát. Átnyújtja a pásztornak a kért kötelet, aki fel is köti azt az állat hátsó lábaira. Agin időközben egy kicsit arrébb rakja a vérrel teli tálat, még csak az hiányzik, hogy véletlenül bele lépjenek. Mikor látja, hogy Trodd a faágon áthajított kötelet húzza, odalép hozzá, és megtartja a kötelet. *
-Megpróbálom.
* A fára néz, kicsit elgondolkozik, hogy hogyan is köthetné meg, majd mikor eszébe jut a megoldás, két csomót is köt, nehogy kioldódjon. A kötél gyengébb meghúzásával ellenőrzi a kötést, nem-e túl laza. Amikor jónak véli, odapillant a pásztorra. *
- Szerintem ez megteszi.
* Mikor a juhász munkához lát, Agin figyelni kezdi a folyamatot. *
- Soha, de mindennek van egy első alkalma. Elmondanád, hogy mit csinálsz most pontosan?
* A pásztor válaszából azt szűri le, hogy az inkább nem adná tovább a belsőségeket, és megtartaná azt magának. Ezt meg is érti, elvégre ő sem szívesen mondana le szeretett húsáról. A válaszon nem gondolkodik sokat, egyből rávágja. *
- Rendben, akkor azt tartsd meg. A húst meg viszem én.
* Jut belőlük mindkettőjüknek. Úgy gondolja, hogy igen nagyvonalú üzletet kötött a juhásszal, akinek fizet, és még hagy is neki az állat húsából. De ő ezt koránt sem bánja, inkább örül, hogy ebben is meg tudtak egyezni.
Amikor az állat vörös folyadéka a tálba ömlik, a szemét végig a véren tartja, közben a már szinte öntudatra ébredt mosolyát próbálja elnyomni. A pásztorra nem figyel, így nem tudja meg, hogy ő erről miként vélekedik, de nem is gondol rá különösebben. Miután meghallja Trodd-ot, eltűnik a mosolya, egy kis időre felpillant, majd munkához lát. Átnyújtja a pásztornak a kért kötelet, aki fel is köti azt az állat hátsó lábaira. Agin időközben egy kicsit arrébb rakja a vérrel teli tálat, még csak az hiányzik, hogy véletlenül bele lépjenek. Mikor látja, hogy Trodd a faágon áthajított kötelet húzza, odalép hozzá, és megtartja a kötelet. *
-Megpróbálom.
* A fára néz, kicsit elgondolkozik, hogy hogyan is köthetné meg, majd mikor eszébe jut a megoldás, két csomót is köt, nehogy kioldódjon. A kötél gyengébb meghúzásával ellenőrzi a kötést, nem-e túl laza. Amikor jónak véli, odapillant a pásztorra. *
- Szerintem ez megteszi.
* Mikor a juhász munkához lát, Agin figyelni kezdi a folyamatot. *
- Soha, de mindennek van egy első alkalma. Elmondanád, hogy mit csinálsz most pontosan?
4071. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-24 18:21:49
Üzenet elküldve: 2022-11-24 18:21:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Agin//
*Ha valaki kellően sok időt eltölt az emberektől távol és így is éli az életét az talán nem is meglepő, hogy kicsit magának való vagy öntörvényű. Trodd pedig bár nem látszik rajta, talán ő se így látja magát, de ilyen. A maga hagyományokon és nyers népi erkölcsökön alapuló szigorú szabályrendszere szerint él. Ez a magának valóság az alapja annak, hogy nem vigyorog vagy viccelődik csak azért mert mások is így tesznek. Az ő szavainak és tetteinek súlya van. Kivételes dolog, hogy viccelődjön. Hogy emiatt megbélyegzik meglehet, de nem érdekli őt. Pontosított a kérdésen amivel a másikat gondolkodóba ejtette. Mándli lehet nem értette a neki szegezett kérdést, de vidáman dugta a fejét az idegen kezébe. A visszakérdezésre Trodd egykedvűen válaszolt.*
-Hát, én szeretem őket. Ha kéri akkor megkaphatja. Amúgy megeszem én.
*Ajánlaná-e? Dehogy ajánlaná. Az árról már megbeszéltek, így meg ő jókat tudna enni azokból. Még most is vacsorára. De ha kell nem panaszkodik oda adja. Hogy lefaggyúzza-e arra rá se kérdez. Azok az úri szokások őt nem fogták meg. Hiába élt egy kicsit a városban is. Mikor pedig munka van akkor a kiskutyával összeszokottan kiterelik az adott jószágot a többi közül. Mándli dicsérését Trodd a rá jellemző szerénységgel fogadja. A következő kérdésre vállat ránt.*
-Nincs egyedül az ember.
*Közli a maga egykedvűségével miközben sétálnak a jószághoz. Akit a pásztor ugyan azzal a látszólagos kedvtelenséggel vág le mint ami végig látható volt rajta. Hogy a fiatal fintorát nem vette észre vagy csak figyelmen hagyta az nem derül ki. Ha elfolyt a jószág vizelete is akkor bólint.*
-Le lehet tenni. Tessen hozni a kötelet!
*Ha megkapja akkor az állat hátsó lábaira köti és azzal próbálja megemelni az egyik alacsonyabb ág felé.*
-Itt segítsen! Meg tudja kötni?
*Ha nem akkor csak arra kéri, meg, hogy tartsa és ő megköti. Aztán kést vesz a kezébe és megkezdi a nyúzást.*
-Csinált már ilyet?
*Kérdez rá a szerinte egyértelműre a biztonság kedvéért.*
*Ha valaki kellően sok időt eltölt az emberektől távol és így is éli az életét az talán nem is meglepő, hogy kicsit magának való vagy öntörvényű. Trodd pedig bár nem látszik rajta, talán ő se így látja magát, de ilyen. A maga hagyományokon és nyers népi erkölcsökön alapuló szigorú szabályrendszere szerint él. Ez a magának valóság az alapja annak, hogy nem vigyorog vagy viccelődik csak azért mert mások is így tesznek. Az ő szavainak és tetteinek súlya van. Kivételes dolog, hogy viccelődjön. Hogy emiatt megbélyegzik meglehet, de nem érdekli őt. Pontosított a kérdésen amivel a másikat gondolkodóba ejtette. Mándli lehet nem értette a neki szegezett kérdést, de vidáman dugta a fejét az idegen kezébe. A visszakérdezésre Trodd egykedvűen válaszolt.*
-Hát, én szeretem őket. Ha kéri akkor megkaphatja. Amúgy megeszem én.
*Ajánlaná-e? Dehogy ajánlaná. Az árról már megbeszéltek, így meg ő jókat tudna enni azokból. Még most is vacsorára. De ha kell nem panaszkodik oda adja. Hogy lefaggyúzza-e arra rá se kérdez. Azok az úri szokások őt nem fogták meg. Hiába élt egy kicsit a városban is. Mikor pedig munka van akkor a kiskutyával összeszokottan kiterelik az adott jószágot a többi közül. Mándli dicsérését Trodd a rá jellemző szerénységgel fogadja. A következő kérdésre vállat ránt.*
-Nincs egyedül az ember.
*Közli a maga egykedvűségével miközben sétálnak a jószághoz. Akit a pásztor ugyan azzal a látszólagos kedvtelenséggel vág le mint ami végig látható volt rajta. Hogy a fiatal fintorát nem vette észre vagy csak figyelmen hagyta az nem derül ki. Ha elfolyt a jószág vizelete is akkor bólint.*
-Le lehet tenni. Tessen hozni a kötelet!
*Ha megkapja akkor az állat hátsó lábaira köti és azzal próbálja megemelni az egyik alacsonyabb ág felé.*
-Itt segítsen! Meg tudja kötni?
*Ha nem akkor csak arra kéri, meg, hogy tartsa és ő megköti. Aztán kést vesz a kezébe és megkezdi a nyúzást.*
-Csinált már ilyet?
*Kérdez rá a szerinte egyértelműre a biztonság kedvéért.*
4070. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-24 16:20:06
Üzenet elküldve: 2022-11-24 16:20:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora után//
*Magánál van ugyan, de mégsem teljesen, hallja odakintről Yeza hangját, de képtelen arra, hogy érdemben reagáljon. Az előbb a bozontos hajú férfinak is csak némán tudott tátogni meg nyöszörgni, most is csak arra képes. Pedig szeretné elmondani, hogy semmi sincsen rendben, szeretne hangosan zokogni, de az sem megy. Azt is szeretné elmondani, hogy mennyire bántja Yeza kiabálása, ezzel egyidőben hálálkodna is. Keze mozdul, Yeza csuklójára fog rá, vagy legalábbis megpróbál így tenni, ha sikerül is, hát a mozdulat meglehetősen erőtlen. Még így félájultan is úgy gondolja, hogy Yeza igazán páratlan szépség, pláne ahogy a kandalló fénye hátulról megvilágítja, mint valami éteri lény. Ha hinne ilyesmiben, akkor pont ilyennek képzelné őket, tökéletes vonások, gyengéd kezek, amelyek segítenek átvészelni egy krízist, vagy ha az nem sikerülne, hát akkor átvezetik az életből a halálba. Az eszméletét nagyjából akkor veszítheti el, mikor a férfiak benyomulnak az ajtón.
//Összetört álmok//
Hogy megéri a reggelt, az valószínűleg csak a gyors és hathatós segítségnek köszönhető. Ebből Aenae persze nem sokra emlékszik, vannak ugyan ködös képek arról, hogy egy fakanál nyelével a szájában üvölt a fájdalomtól, de mivel nem nagyon válik el a valóság meg delírium, ezért nem tudja, hogy valóban megtörtént-e, meg hát mostanra már teljesen mindegy is. Ahogyan az is, hogy valóban betakargatta-e valaki, valahányszor kidugta a lábát a takaró alól, mikor melege volt.
Először csak a szempillája rebben meg, de már valószínűsíthető, hogy magához fog térni, mert légzése lassan elmélyül.
Megnyalja cserepes ajkait, szomjas. Az utolsó emlékeinek egyike is az, hogy szomjas volt. Onnantól nagyjából a rengeteg vért és Yeza haját meg kezét tudja csak felidézni. A fájdalom emléke ott van a porcikáiban, talán nem is igazán emlék, hanem még most is fáj, csak nem annyira. Nehéznek érzi a testét, a könyöke teljesen elgémberedett, de még a hátsója is, feje kótyagos. Feje alig mozdul, inkább csak a szeme sarkából néz az ágy mellett ülőre.*
- Kaphatnék egy pohár vizet?
*Hangja rekedt, közben megpróbálja feltornázni magát ülő helyzetbe, segítséggel vagy anélkül, de ez sikerül is. Nemcsak Cha'yss összetört, de Aenae maga is, egyrészt fizikailag igen meggyötörtnek érzi magát, másrészt ott az érzés: csalódást okozott.*
*Magánál van ugyan, de mégsem teljesen, hallja odakintről Yeza hangját, de képtelen arra, hogy érdemben reagáljon. Az előbb a bozontos hajú férfinak is csak némán tudott tátogni meg nyöszörgni, most is csak arra képes. Pedig szeretné elmondani, hogy semmi sincsen rendben, szeretne hangosan zokogni, de az sem megy. Azt is szeretné elmondani, hogy mennyire bántja Yeza kiabálása, ezzel egyidőben hálálkodna is. Keze mozdul, Yeza csuklójára fog rá, vagy legalábbis megpróbál így tenni, ha sikerül is, hát a mozdulat meglehetősen erőtlen. Még így félájultan is úgy gondolja, hogy Yeza igazán páratlan szépség, pláne ahogy a kandalló fénye hátulról megvilágítja, mint valami éteri lény. Ha hinne ilyesmiben, akkor pont ilyennek képzelné őket, tökéletes vonások, gyengéd kezek, amelyek segítenek átvészelni egy krízist, vagy ha az nem sikerülne, hát akkor átvezetik az életből a halálba. Az eszméletét nagyjából akkor veszítheti el, mikor a férfiak benyomulnak az ajtón.
//Összetört álmok//
Hogy megéri a reggelt, az valószínűleg csak a gyors és hathatós segítségnek köszönhető. Ebből Aenae persze nem sokra emlékszik, vannak ugyan ködös képek arról, hogy egy fakanál nyelével a szájában üvölt a fájdalomtól, de mivel nem nagyon válik el a valóság meg delírium, ezért nem tudja, hogy valóban megtörtént-e, meg hát mostanra már teljesen mindegy is. Ahogyan az is, hogy valóban betakargatta-e valaki, valahányszor kidugta a lábát a takaró alól, mikor melege volt.
Először csak a szempillája rebben meg, de már valószínűsíthető, hogy magához fog térni, mert légzése lassan elmélyül.
Megnyalja cserepes ajkait, szomjas. Az utolsó emlékeinek egyike is az, hogy szomjas volt. Onnantól nagyjából a rengeteg vért és Yeza haját meg kezét tudja csak felidézni. A fájdalom emléke ott van a porcikáiban, talán nem is igazán emlék, hanem még most is fáj, csak nem annyira. Nehéznek érzi a testét, a könyöke teljesen elgémberedett, de még a hátsója is, feje kótyagos. Feje alig mozdul, inkább csak a szeme sarkából néz az ágy mellett ülőre.*
- Kaphatnék egy pohár vizet?
*Hangja rekedt, közben megpróbálja feltornázni magát ülő helyzetbe, segítséggel vagy anélkül, de ez sikerül is. Nemcsak Cha'yss összetört, de Aenae maga is, egyrészt fizikailag igen meggyötörtnek érzi magát, másrészt ott az érzés: csalódást okozott.*
4069. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-24 13:35:11
Üzenet elküldve: 2022-11-24 13:35:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Vacsora//
*Semmi rút vagy becstelen nincs abban, amire az igric gondol. Ez csak üzlet. És üzletben, no meg szerelemben, nincs barátság. Amúgy sem barátok a kancellárral. Van abban valami szórakoztató, ahogy ők ketten elvannak egymással, talán ez is az egyik ok, hogy a báró nem lépi meg a magában olyan szépen felvázolt lépéseket.
Csak az igazán jó barátok képesek úgy ellenni egymás társaságában, hogy egy szót sem szólnak a másikhoz, ez ugyebár nem igaz a társalgóban ülő, békésen pipázgató két férfire, most mégis így esik közöttük. A kandallóban lobogó lángokat fürkészi, belefeledkezve a remek dohány ízébe és a füst illatába, amikor Habrertus felhorkant. Észre sem vette, hogy a vén kecskét elnyomta az álom, ám csaknem utána azonnal megüti a fülét, hogy valaki a kancellárt szólongatja. Amikor a kancellár értetlenül ránéz, ő már emelkedik ültéből félretéve a pipát. Alig telik bele pár szívdobbanásba, felismeri Yeza hangját és kihallja belőle a kétségbeesést. Mire Habrertus felkel, már félúton jár az ajtó felé, hogy öles léptekkel érjen oda saját hálószobájához. Az ajtó nyitva, odabent pedig ijesztő látvány tárul elé. Aenae a padlón fekszik fejét Yeza tartja az ölében és minden csupa vér. Az igric elfehéredik, szívét jeges félelem kapja marokra.*
- Mi történt? *Kérdi, sárga pillantása orgyilkos vagy hasonló után kutat, de léptei nem viszik közelebb. Habrertus érkezése zökkenti ki döbbenetéből, ahogy a vén kecske korát meghazudtoló könyököl utat magának. Ugyan félrelökni nem tudná a nálánál termetesebb és izmosabb igricet, de simán el tud mellette menni, hogy odaérjen a padlón fekvőkhöz.
Amikor a kancellár hozzászól, már késlekedés nélkül int igent és indul is, hogy hangos szóval verje fel a szolgálókat és kiossza a feladatokat a kért dolgok gyors felkutatására, majd visszatér a szobába. Ekkorra már Yeza és Habrertus minden bizonnyal feltették az ágyra Aenaet.
Nem tud beljebb lépni, mostanra világossá vált számára, hogy mi történt. Kevesen tudják, de az igric gyermekként bordélyban dolgozott, ahol az anyja is. Nem úgy, ahogy az anyja, a serdülőkorú Cha'yss a vendégek ruháit mosta, csizmáit tisztította, páncéljait fényezte. Bár a lányok minden megtettek, hogy ne essenek teherbe, mégis megesett olykor és a vetélés sem volt ritka.
Az idő lelassul mellette. A szolgálók, Yanah és Lloslie mézbe ragadt időben futnak el mellette forróvízzel, gyolcsokkal, pálinkával a kezükben. Minden olyan hihetetlen. Nem sokkal ezelőtt még mindene megvolt. Szerető jegyes, aki a gyermekét hordta a szíve alatt, biztonság és most minden összeomlott.*
//Összetört álmok//
*Valószínűleg Habrertusnak köszönheti Aenae életét. Most már semmiképp nem teheti el láb alól. Ennyi betyárbecsület belé is szorult. Mindent megtett azért, hogy Aenae állapota javuljon, senki más nem számított számára, aranyat és senkit sem kímélt, ha róla volt szó, bár valószínűsíthető, hogy a kancellártól mindent megkapott, hogy mindez megtörténhessen.
Aenae ágya mellett ül, figyeli minden rezdülését. Összetört, ez nem kétséges. Alig hitte el, hogy képes szeretni, hogy képes megosztani az életét egy nővel, akitől gyermeke születik, akinek egyszer átadhatja mindazt a birodalmat, amit felépített, ám most mindez semmivé lett. Fel kell ezt dolgoznia, rendbe kell tennie magában mindent.*
//Vacsora//
*Semmi rút vagy becstelen nincs abban, amire az igric gondol. Ez csak üzlet. És üzletben, no meg szerelemben, nincs barátság. Amúgy sem barátok a kancellárral. Van abban valami szórakoztató, ahogy ők ketten elvannak egymással, talán ez is az egyik ok, hogy a báró nem lépi meg a magában olyan szépen felvázolt lépéseket.
Csak az igazán jó barátok képesek úgy ellenni egymás társaságában, hogy egy szót sem szólnak a másikhoz, ez ugyebár nem igaz a társalgóban ülő, békésen pipázgató két férfire, most mégis így esik közöttük. A kandallóban lobogó lángokat fürkészi, belefeledkezve a remek dohány ízébe és a füst illatába, amikor Habrertus felhorkant. Észre sem vette, hogy a vén kecskét elnyomta az álom, ám csaknem utána azonnal megüti a fülét, hogy valaki a kancellárt szólongatja. Amikor a kancellár értetlenül ránéz, ő már emelkedik ültéből félretéve a pipát. Alig telik bele pár szívdobbanásba, felismeri Yeza hangját és kihallja belőle a kétségbeesést. Mire Habrertus felkel, már félúton jár az ajtó felé, hogy öles léptekkel érjen oda saját hálószobájához. Az ajtó nyitva, odabent pedig ijesztő látvány tárul elé. Aenae a padlón fekszik fejét Yeza tartja az ölében és minden csupa vér. Az igric elfehéredik, szívét jeges félelem kapja marokra.*
- Mi történt? *Kérdi, sárga pillantása orgyilkos vagy hasonló után kutat, de léptei nem viszik közelebb. Habrertus érkezése zökkenti ki döbbenetéből, ahogy a vén kecske korát meghazudtoló könyököl utat magának. Ugyan félrelökni nem tudná a nálánál termetesebb és izmosabb igricet, de simán el tud mellette menni, hogy odaérjen a padlón fekvőkhöz.
Amikor a kancellár hozzászól, már késlekedés nélkül int igent és indul is, hogy hangos szóval verje fel a szolgálókat és kiossza a feladatokat a kért dolgok gyors felkutatására, majd visszatér a szobába. Ekkorra már Yeza és Habrertus minden bizonnyal feltették az ágyra Aenaet.
Nem tud beljebb lépni, mostanra világossá vált számára, hogy mi történt. Kevesen tudják, de az igric gyermekként bordélyban dolgozott, ahol az anyja is. Nem úgy, ahogy az anyja, a serdülőkorú Cha'yss a vendégek ruháit mosta, csizmáit tisztította, páncéljait fényezte. Bár a lányok minden megtettek, hogy ne essenek teherbe, mégis megesett olykor és a vetélés sem volt ritka.
Az idő lelassul mellette. A szolgálók, Yanah és Lloslie mézbe ragadt időben futnak el mellette forróvízzel, gyolcsokkal, pálinkával a kezükben. Minden olyan hihetetlen. Nem sokkal ezelőtt még mindene megvolt. Szerető jegyes, aki a gyermekét hordta a szíve alatt, biztonság és most minden összeomlott.*
//Összetört álmok//
*Valószínűleg Habrertusnak köszönheti Aenae életét. Most már semmiképp nem teheti el láb alól. Ennyi betyárbecsület belé is szorult. Mindent megtett azért, hogy Aenae állapota javuljon, senki más nem számított számára, aranyat és senkit sem kímélt, ha róla volt szó, bár valószínűsíthető, hogy a kancellártól mindent megkapott, hogy mindez megtörténhessen.
Aenae ágya mellett ül, figyeli minden rezdülését. Összetört, ez nem kétséges. Alig hitte el, hogy képes szeretni, hogy képes megosztani az életét egy nővel, akitől gyermeke születik, akinek egyszer átadhatja mindazt a birodalmat, amit felépített, ám most mindez semmivé lett. Fel kell ezt dolgoznia, rendbe kell tennie magában mindent.*
4068. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-21 15:27:05
Üzenet elküldve: 2022-11-21 15:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd//
* Amikor Trodd egy komoly bólintással letudja Agin viccesnek hitt kérdését, a mosolya csak egy kicsit kopik meg. Ő mindig is vidám és jókedvű próbált lenni, akármilyen helyzetben is volt. Csupán élete legrosszabb pillanatában nem tudott mosolyogni, de arra próbál nem gondolni, hiszen már nem több, mint egy rossz emlék. A nevelője is mindig azt mondta, hogy nincs amiért szomorkodni, ugyanis, ha az ember meghal, akkor már inkább vidám legyen, mintsem szomorú. A pontosított kérdésre Agin elgondolkozik, kissé elhúzza a száját. *
- A bele vagy a vére? Hm, még sosem kóstoltam. Mit gondolsz, finomak? Ajánlod? Na és te mit gondolsz?
* Az utolsó kérdést már Mándlinak szól. Lehajol hozzá, és megsimogatja a fejét. Nem igazán ért ő ehhez, még sohasem vágott állatot, és még sohasem kellett a húsrészek és a belek között válogatnia. Gyermekként persze volt már a piacon, de ott csak elég volt annyit mondani, hogy húst akar, és adták is már neki a szokásosat, hiszen ott ismerték őt, és a nevelőjét is. Itt viszont ő dönt arról, hogy mit kér és mit nem. *
- Az. De gondolom nem csak ebben. A magány ellen is jó, nem igaz?
* Mikor a pásztor odasétál az állathoz, és felveszi a farönköt, tudja mi következik. Végig nézi, ahogy az üzlettársa dolgozik. *
~ Elég gyakran csinálhat ilyent. ~
* Miután megtörténik az ütés, közelebb sétál a fához, közben a szemét nem veszi le az állatról. Nem tudja, hogy kéne-e érezzen valamiféle szánalmat vagy sajnálatot az állat iránt, ő nem érez ilyesmit. Trodd utasítására felveszi a nagyobb tálat, majd leguggol az állat mellé. Miután megtörténik a vágás, odatartja a tálat a vörös folyadéknak. A vér látványára egy röpke pillanatra emlékek törnek fel benne, az egyik elég friss. Ezek viszont tényleg csak egy röpke pillanatig tartanak. Miközben az állat kiömlő vére a tálba folyik, Agin száján egy apró mosoly jelenik meg. Hirtelen rájött a mosolyoghatnék, amit meg próbál visszatartani, kevesebb sikerrel, így pedig úgy nézhet ki, mint aki grimaszolna. A tálat a jószág nyakánál tartja addig, amíg úgy látja, hogy már nem folyik több vér, vagy amíg a pásztor nem szól, hogy elég lesz. *
* Amikor Trodd egy komoly bólintással letudja Agin viccesnek hitt kérdését, a mosolya csak egy kicsit kopik meg. Ő mindig is vidám és jókedvű próbált lenni, akármilyen helyzetben is volt. Csupán élete legrosszabb pillanatában nem tudott mosolyogni, de arra próbál nem gondolni, hiszen már nem több, mint egy rossz emlék. A nevelője is mindig azt mondta, hogy nincs amiért szomorkodni, ugyanis, ha az ember meghal, akkor már inkább vidám legyen, mintsem szomorú. A pontosított kérdésre Agin elgondolkozik, kissé elhúzza a száját. *
- A bele vagy a vére? Hm, még sosem kóstoltam. Mit gondolsz, finomak? Ajánlod? Na és te mit gondolsz?
* Az utolsó kérdést már Mándlinak szól. Lehajol hozzá, és megsimogatja a fejét. Nem igazán ért ő ehhez, még sohasem vágott állatot, és még sohasem kellett a húsrészek és a belek között válogatnia. Gyermekként persze volt már a piacon, de ott csak elég volt annyit mondani, hogy húst akar, és adták is már neki a szokásosat, hiszen ott ismerték őt, és a nevelőjét is. Itt viszont ő dönt arról, hogy mit kér és mit nem. *
- Az. De gondolom nem csak ebben. A magány ellen is jó, nem igaz?
* Mikor a pásztor odasétál az állathoz, és felveszi a farönköt, tudja mi következik. Végig nézi, ahogy az üzlettársa dolgozik. *
~ Elég gyakran csinálhat ilyent. ~
* Miután megtörténik az ütés, közelebb sétál a fához, közben a szemét nem veszi le az állatról. Nem tudja, hogy kéne-e érezzen valamiféle szánalmat vagy sajnálatot az állat iránt, ő nem érez ilyesmit. Trodd utasítására felveszi a nagyobb tálat, majd leguggol az állat mellé. Miután megtörténik a vágás, odatartja a tálat a vörös folyadéknak. A vér látványára egy röpke pillanatra emlékek törnek fel benne, az egyik elég friss. Ezek viszont tényleg csak egy röpke pillanatig tartanak. Miközben az állat kiömlő vére a tálba folyik, Agin száján egy apró mosoly jelenik meg. Hirtelen rájött a mosolyoghatnék, amit meg próbál visszatartani, kevesebb sikerrel, így pedig úgy nézhet ki, mint aki grimaszolna. A tálat a jószág nyakánál tartja addig, amíg úgy látja, hogy már nem folyik több vér, vagy amíg a pásztor nem szól, hogy elég lesz. *
4067. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-21 13:09:00
Üzenet elküldve: 2022-11-21 13:09:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora után//
*A jó kancellárnak szerencsére fogalma sincs róla, hogy milyen rút és becstelen gondolatok kergetőznek a báró fejében. Akkor biztos találna valami ürügyet, hogy távozzon. Például haladéktalanul át kell néznie reggelre a kalácsfalvai pajták regiszterét, tekintettel a hagyományos pajtatáncok hatására az építményekre. Vagy bármi. Így viszont érzékeny búcsút vesznek a ház úrnőjétől, és a társalgás mintegy varázsütésre abbamarad. A máskor bőbeszédűnek ismert kancellár pedig annyira el van pilledve a vacsora, de főleg a benyakalt bor mennyiségétől, hogy nem nagyon forszírozza a dolgot. Neki most az is tökéletesen megfelel, hogy kényelmesen ülve pöfékelhet a pipájából, élvezve a pácolt dohánylevelek kellemes aromáját. Még átfut a fején a gondolat, hogy talán a bárónál kéne rendelni utánpótlást pipadohányból; biztosan fel tud hajtani valami igazi különlegességet. Mert amit a legutóbb vett a piacon annak olyan íze volt, mintha szamárvizeletben érlelték volna. Talán így is történt. Egyelőre viszont csak járatja körbe tekintetét a helyiségben és bosszankodva állapítja meg, hogy a wegtoreni gyüttmentnek és a fruskának bizony van ízlése. Talán el is gondolkodna rajta, hogy miért kell ezen füstölögnie, de az egész miliő - bár csak nyomokban emlékeztet rá - egy másik szobát juttat eszébe. Az persze sokkal inkább túl volt zsúfolva mindenféle túlburjánzó faragványokkal terhes bútorokkal. A sötételfek ízlése szerint. Hubi kicsit el is mosolyodik a csibukra harapva. Az bizony jó régen volt már. Aenae kósza gondolat sem volt még, de a báró is csak az anyja szoknyája körül sertepertélt akkoriban. Ha egyáltalán. És persze a kancellár sem volt még kancellár akkoriban. Se szakáll, se bajusz, tíz ujj és olyan kedvesen naiv modor, hogy akik most ismerik, el sem hinnék. Fiatal volt, elégedett a világgal és bármit megadna érte, ha megint ott lehetne. Furcsa módon ott is van. Vele szemben egy hószín hajú férfi áll, mellette, a báró helyén egy szintén fehér hajú asszony ül. Hubi csodálkozik is, hogy őt hellyel kínálták, hiszen csak jelenteni jött be. De hát a nő nemcsak a fotelben, hanem az ágyában is kínálta már hellyel, talán ez lehet az ok? Akárhogy is, alig várja, hogy a férj távozzon végre. Erre hamarosan sor is kerül, de alig fordul bazsalyogva a mellette ülő felé, amikor kintről hangokat hall. Valaki az úrnőt szólítja. Ilyen az ő szerencséje! De mivel a nő nem mozdul az akkor még nem kancellár fiatalember sem törődik vele. Aztán, talán hangosabban, hallja a nevét. Ekkor már bosszúsan felhorkan. Erre pedig felébred.
Pár pillanatig bambán mered maga elé, azt sem tudja, hogy hol van. Annyira valóságos volt az álom. Elhúzza a száját, akkor veszi észre, hogy a pipa még mindig ott lóg. Most már felébred, sóhajt egyet. Ekkor pedig még egyszer hallja a nevét. Kétségbeesett kiáltásnak tűnik. Zavart ijedtséggel kapja a fejét a báró felé, és most már összeáll a kép. Az az úrnő, nem az akit álmában látott. Viszont valami baj lehet. Kikapja a szájából a pipát és ugrik, ami az ő esetében aránylag gyors feltápászkodást jelent. Valószínű, hogy báró meg tudja előzni, de ott trappol a nyomában, egészen Aenae hálószobájáig. Amit ott lát, az valóban ijesztő. Yeza a földön kuporog, ölében tartva a ház úrnőjét aki ruhájának alsó fele vértől vöröslik. Hubi igazi gyógyítóként nem vetemedne arra, hogy megalapozottság nélkül állítson fel diagnózist, de az ennyiből is erősen sejthető, hogy valami női problémáról lehet szó. Ha kell, utat könyököl magának a bárón keresztül és az ájult Aenae mellé guggol.*
- Báró uram! *néz fel* Hozass annyi tiszta gyolcsot amennyi csak van a háznál, és forró vizet! Tiszta alkoholra is szükség lesz, de legalább valami méregerős pálinkára. És egy éles késre.
*Sokkal egyszerűbb lett volna, ha a Vashegyen történik mindez, az ispotály jól felszerelt. De itt... maximalista énje berzenkedik a körülmények ellen, de jól tudja, hogy abból kell főznie ami rendelkezésre áll. Ami már csak azért sem szívderítő gondolat, mert ha Aenae a kezei között tér meg őseihez, akkor szorult helyzetbe kerülhet. És mintha már történt volna hasonló. Sok, sok évvel ezelőtt, amikor a Vashegyre érkezett régi cimborája, az akkori kancellár hívására. Achim holttestét történetesen ő találta meg, és voltak hangok amik azt firtatták, hogy vajon mennyi köze lehetett hozzá? Gyorsan megtapintja a nyaki eret, lüktet. Az ájult úrnő orrához hajol, fülel. Ha halkan, gyengén is, de lélegzik. Eddig jó.*
- Segíts feltennem az ágyra!
*Ez már Yezának szól. Hubi Aenae hóna alá nyúl és ha a vörös megfogja a lány lábait, fel is tehetik az ágyra. Azzal az ékszernek beillő, cicomás tőrrel ami az oldalán függ nem kezdhetne itt semmit. Legfeljebb arra jó, hogy levágja vele Aenae-ról a hálóinget. Arra viszont tökéletesen megteszi. Összeszorítja a száját. Ez a rengeteg vér tulajdonképpen csak egy dologra utalhat. Akkor pedig a báró akkor is lesújtott lesz, ha a szerelmét meg is menti.*
- Arra kérlek, hogy ha meghozzák mindazt amit kértem, maradj itt! *néz a vörösre* Segítségre lesz szükségem.
*A báró ebben a kérdésben eszébe sem jut. Hiszen férfiember. Semmi keresnivalója nem lenne itt, ebben a helyzetben.
És ami szinte csodálatos, a bor mámora szinte teljesen kiszellőzött a fejéből. Talán az ijedtség, talán a kötelesség miatt. Esetleg mindkettő hatására.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.21 13:10:37
*A jó kancellárnak szerencsére fogalma sincs róla, hogy milyen rút és becstelen gondolatok kergetőznek a báró fejében. Akkor biztos találna valami ürügyet, hogy távozzon. Például haladéktalanul át kell néznie reggelre a kalácsfalvai pajták regiszterét, tekintettel a hagyományos pajtatáncok hatására az építményekre. Vagy bármi. Így viszont érzékeny búcsút vesznek a ház úrnőjétől, és a társalgás mintegy varázsütésre abbamarad. A máskor bőbeszédűnek ismert kancellár pedig annyira el van pilledve a vacsora, de főleg a benyakalt bor mennyiségétől, hogy nem nagyon forszírozza a dolgot. Neki most az is tökéletesen megfelel, hogy kényelmesen ülve pöfékelhet a pipájából, élvezve a pácolt dohánylevelek kellemes aromáját. Még átfut a fején a gondolat, hogy talán a bárónál kéne rendelni utánpótlást pipadohányból; biztosan fel tud hajtani valami igazi különlegességet. Mert amit a legutóbb vett a piacon annak olyan íze volt, mintha szamárvizeletben érlelték volna. Talán így is történt. Egyelőre viszont csak járatja körbe tekintetét a helyiségben és bosszankodva állapítja meg, hogy a wegtoreni gyüttmentnek és a fruskának bizony van ízlése. Talán el is gondolkodna rajta, hogy miért kell ezen füstölögnie, de az egész miliő - bár csak nyomokban emlékeztet rá - egy másik szobát juttat eszébe. Az persze sokkal inkább túl volt zsúfolva mindenféle túlburjánzó faragványokkal terhes bútorokkal. A sötételfek ízlése szerint. Hubi kicsit el is mosolyodik a csibukra harapva. Az bizony jó régen volt már. Aenae kósza gondolat sem volt még, de a báró is csak az anyja szoknyája körül sertepertélt akkoriban. Ha egyáltalán. És persze a kancellár sem volt még kancellár akkoriban. Se szakáll, se bajusz, tíz ujj és olyan kedvesen naiv modor, hogy akik most ismerik, el sem hinnék. Fiatal volt, elégedett a világgal és bármit megadna érte, ha megint ott lehetne. Furcsa módon ott is van. Vele szemben egy hószín hajú férfi áll, mellette, a báró helyén egy szintén fehér hajú asszony ül. Hubi csodálkozik is, hogy őt hellyel kínálták, hiszen csak jelenteni jött be. De hát a nő nemcsak a fotelben, hanem az ágyában is kínálta már hellyel, talán ez lehet az ok? Akárhogy is, alig várja, hogy a férj távozzon végre. Erre hamarosan sor is kerül, de alig fordul bazsalyogva a mellette ülő felé, amikor kintről hangokat hall. Valaki az úrnőt szólítja. Ilyen az ő szerencséje! De mivel a nő nem mozdul az akkor még nem kancellár fiatalember sem törődik vele. Aztán, talán hangosabban, hallja a nevét. Ekkor már bosszúsan felhorkan. Erre pedig felébred.
Pár pillanatig bambán mered maga elé, azt sem tudja, hogy hol van. Annyira valóságos volt az álom. Elhúzza a száját, akkor veszi észre, hogy a pipa még mindig ott lóg. Most már felébred, sóhajt egyet. Ekkor pedig még egyszer hallja a nevét. Kétségbeesett kiáltásnak tűnik. Zavart ijedtséggel kapja a fejét a báró felé, és most már összeáll a kép. Az az úrnő, nem az akit álmában látott. Viszont valami baj lehet. Kikapja a szájából a pipát és ugrik, ami az ő esetében aránylag gyors feltápászkodást jelent. Valószínű, hogy báró meg tudja előzni, de ott trappol a nyomában, egészen Aenae hálószobájáig. Amit ott lát, az valóban ijesztő. Yeza a földön kuporog, ölében tartva a ház úrnőjét aki ruhájának alsó fele vértől vöröslik. Hubi igazi gyógyítóként nem vetemedne arra, hogy megalapozottság nélkül állítson fel diagnózist, de az ennyiből is erősen sejthető, hogy valami női problémáról lehet szó. Ha kell, utat könyököl magának a bárón keresztül és az ájult Aenae mellé guggol.*
- Báró uram! *néz fel* Hozass annyi tiszta gyolcsot amennyi csak van a háznál, és forró vizet! Tiszta alkoholra is szükség lesz, de legalább valami méregerős pálinkára. És egy éles késre.
*Sokkal egyszerűbb lett volna, ha a Vashegyen történik mindez, az ispotály jól felszerelt. De itt... maximalista énje berzenkedik a körülmények ellen, de jól tudja, hogy abból kell főznie ami rendelkezésre áll. Ami már csak azért sem szívderítő gondolat, mert ha Aenae a kezei között tér meg őseihez, akkor szorult helyzetbe kerülhet. És mintha már történt volna hasonló. Sok, sok évvel ezelőtt, amikor a Vashegyre érkezett régi cimborája, az akkori kancellár hívására. Achim holttestét történetesen ő találta meg, és voltak hangok amik azt firtatták, hogy vajon mennyi köze lehetett hozzá? Gyorsan megtapintja a nyaki eret, lüktet. Az ájult úrnő orrához hajol, fülel. Ha halkan, gyengén is, de lélegzik. Eddig jó.*
- Segíts feltennem az ágyra!
*Ez már Yezának szól. Hubi Aenae hóna alá nyúl és ha a vörös megfogja a lány lábait, fel is tehetik az ágyra. Azzal az ékszernek beillő, cicomás tőrrel ami az oldalán függ nem kezdhetne itt semmit. Legfeljebb arra jó, hogy levágja vele Aenae-ról a hálóinget. Arra viszont tökéletesen megteszi. Összeszorítja a száját. Ez a rengeteg vér tulajdonképpen csak egy dologra utalhat. Akkor pedig a báró akkor is lesújtott lesz, ha a szerelmét meg is menti.*
- Arra kérlek, hogy ha meghozzák mindazt amit kértem, maradj itt! *néz a vörösre* Segítségre lesz szükségem.
*A báró ebben a kérdésben eszébe sem jut. Hiszen férfiember. Semmi keresnivalója nem lenne itt, ebben a helyzetben.
És ami szinte csodálatos, a bor mámora szinte teljesen kiszellőzött a fejéből. Talán az ijedtség, talán a kötelesség miatt. Esetleg mindkettő hatására.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.21 13:10:37
4066. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-19 01:01:22
Üzenet elküldve: 2022-11-19 01:01:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Agin//
*A kiskutya könnyen tud barátkozni. Ami, meglepő ahhoz képest, hogy eddigi élete nagy részében kettesben a pásztorral volt és főként akkor látott idegeneket ha a városban jártak. Ami nem volt gyakran. Mikor kezdődik a munka akkor a kipakolást hamar megoldják. A másik viccelődésére a pásztornak egy arcizma se rándul. Bólint egyet igazolandó, hogy a a gyapjú tényleg nem olyan finom majd pontosít a kérdésen.*
-A bele vagy a vére kéne magának?
*Nem zavarja amúgy őt a viccelődés. Csak ő nem olyan fajta. Ritka ha Trodd úgy elengedi magát. Általában ugyan azzal az egykedvű ábrázatával lehet látni mindig. Ez van rajta akkor is mikor a birkát kiterelik Mándlival a többi közül. Nem egyszerű dolog egy jószágot a leválasztani a nyájról az igaz. A fiatal szavaira bólint és szerényen válaszol.*
-Segítség.
*Menne egyedül is. Jó ideig egyedül végezte a dolgát és meg tudta oldani. De kár lenne tagadni, hogy a kiskutya minőségi javulást hozott az életébe. Pusztán az intései nyomán tereli a jószágot ahhoz a fához aminél előkészítettek mindent majd kellően eltávolodik tőle, hogy megálljon. Trodd kimérten sétál oda a jószághoz. Közben felvesz az egyik kezébe egy rönk fát. Mikor odaért az állathoz, megfogja a szarvánál és nem túl finoman lecsap rá a füle mögött. Ha ez megtette a hatását arrább dobja a fát, kézbe veszi az asztalról a kést és a rá jellemző tömörséggel közli a folytatást.*
-A nagyobbik tálat tessen tartani a vérnek.
*Aztán ha úgy látja, hogy a fiú készen van vágja is el a jószág nyakát. Úgy ahogy kell. Nem annyira mélyen, hogy fuldokoljon. A vérrel menjen ki belőle az élet, de ne szenvedjen többet mint kell. Közben fogja a szarvát továbbra is, hogy feltartsa és nehogy magához térve megvaduljon véletlenül. Meg egy egykedvű "No!"-val rászól a kíváncsiskodó kiskutyára, aki megérezte a vér szagát.*
*A kiskutya könnyen tud barátkozni. Ami, meglepő ahhoz képest, hogy eddigi élete nagy részében kettesben a pásztorral volt és főként akkor látott idegeneket ha a városban jártak. Ami nem volt gyakran. Mikor kezdődik a munka akkor a kipakolást hamar megoldják. A másik viccelődésére a pásztornak egy arcizma se rándul. Bólint egyet igazolandó, hogy a a gyapjú tényleg nem olyan finom majd pontosít a kérdésen.*
-A bele vagy a vére kéne magának?
*Nem zavarja amúgy őt a viccelődés. Csak ő nem olyan fajta. Ritka ha Trodd úgy elengedi magát. Általában ugyan azzal az egykedvű ábrázatával lehet látni mindig. Ez van rajta akkor is mikor a birkát kiterelik Mándlival a többi közül. Nem egyszerű dolog egy jószágot a leválasztani a nyájról az igaz. A fiatal szavaira bólint és szerényen válaszol.*
-Segítség.
*Menne egyedül is. Jó ideig egyedül végezte a dolgát és meg tudta oldani. De kár lenne tagadni, hogy a kiskutya minőségi javulást hozott az életébe. Pusztán az intései nyomán tereli a jószágot ahhoz a fához aminél előkészítettek mindent majd kellően eltávolodik tőle, hogy megálljon. Trodd kimérten sétál oda a jószághoz. Közben felvesz az egyik kezébe egy rönk fát. Mikor odaért az állathoz, megfogja a szarvánál és nem túl finoman lecsap rá a füle mögött. Ha ez megtette a hatását arrább dobja a fát, kézbe veszi az asztalról a kést és a rá jellemző tömörséggel közli a folytatást.*
-A nagyobbik tálat tessen tartani a vérnek.
*Aztán ha úgy látja, hogy a fiú készen van vágja is el a jószág nyakát. Úgy ahogy kell. Nem annyira mélyen, hogy fuldokoljon. A vérrel menjen ki belőle az élet, de ne szenvedjen többet mint kell. Közben fogja a szarvát továbbra is, hogy feltartsa és nehogy magához térve megvaduljon véletlenül. Meg egy egykedvű "No!"-val rászól a kíváncsiskodó kiskutyára, aki megérezte a vér szagát.*
4065. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-18 21:33:37
Üzenet elküldve: 2022-11-18 21:33:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd//
* Úgy tűnik, hogy Mándli és Agin szoros barátságot kötött. Amikor a kutya a hasát mutogatva a hátára fekszik, Agin felnevet, és tovább folytatja a kutyasimogatást, és a vele való játékot. Miután pedig Agin a fához ér a megfelelő eszközökkel és szerszámokkal, visszafordul, hogy segítsen Trodd-nak az asztallal, de rögtön meggondolja magát, mikor látja, hogy a pásztor egyedül is elbír vele. Hamar felpakolják a dolgokat az asztalra, közben a másik által feltett kérdésre Agin felpillant rá. *
- Persze, én azt szeretem, és tudtommal abból van a legtöbb. Bár mondjuk még nem kóstoltam a gyapjút, de nem hiszem, hogy finomabb lenne a húsnál.
* Felnevet, próbál egy kis humort és vidámságot belecsempészni a munkába. A következő feladatára bólint egyet, majd követi a pásztort a karámhoz. Sosem látott még ilyesmit, így nem igazán tudja, hogy most mi a teendő, legalábbis a kapunyitáson kívül. Aztán mikor a férfi és kutyája nekifognak elválasztani a jószágot a többitől, felhúzza a szemöldökét. *
~ Azt a mindenét! Ezek aztán értik el a dolgukat. ~
* Persze tudja, hogy a pásztor nem először csinál ilyesmit, de mégis meglepődik azon, hogy Mándli mennyire érti a dolgát, és milyen szófogadóan követi Trodd parancsait. Akárcsak ő maga, hiszen a pásztor utasítására kinyitja a kaput, ezzel kiengedve a két állatot, majd, ha a férfi is kijött, akkor becsukja a kaput, nehogy a többi is kijöjjön. *
- Nem semmi. Még szerencse, hogy itt van Mándli.
* Miközben várja a következő utasításokat, a két állatot figyeli. *
* Úgy tűnik, hogy Mándli és Agin szoros barátságot kötött. Amikor a kutya a hasát mutogatva a hátára fekszik, Agin felnevet, és tovább folytatja a kutyasimogatást, és a vele való játékot. Miután pedig Agin a fához ér a megfelelő eszközökkel és szerszámokkal, visszafordul, hogy segítsen Trodd-nak az asztallal, de rögtön meggondolja magát, mikor látja, hogy a pásztor egyedül is elbír vele. Hamar felpakolják a dolgokat az asztalra, közben a másik által feltett kérdésre Agin felpillant rá. *
- Persze, én azt szeretem, és tudtommal abból van a legtöbb. Bár mondjuk még nem kóstoltam a gyapjút, de nem hiszem, hogy finomabb lenne a húsnál.
* Felnevet, próbál egy kis humort és vidámságot belecsempészni a munkába. A következő feladatára bólint egyet, majd követi a pásztort a karámhoz. Sosem látott még ilyesmit, így nem igazán tudja, hogy most mi a teendő, legalábbis a kapunyitáson kívül. Aztán mikor a férfi és kutyája nekifognak elválasztani a jószágot a többitől, felhúzza a szemöldökét. *
~ Azt a mindenét! Ezek aztán értik el a dolgukat. ~
* Persze tudja, hogy a pásztor nem először csinál ilyesmit, de mégis meglepődik azon, hogy Mándli mennyire érti a dolgát, és milyen szófogadóan követi Trodd parancsait. Akárcsak ő maga, hiszen a pásztor utasítására kinyitja a kaput, ezzel kiengedve a két állatot, majd, ha a férfi is kijött, akkor becsukja a kaput, nehogy a többi is kijöjjön. *
- Nem semmi. Még szerencse, hogy itt van Mándli.
* Miközben várja a következő utasításokat, a két állatot figyeli. *
4064. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-17 16:44:01
Üzenet elküldve: 2022-11-17 16:44:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora után//
*Érzi. Őseik Szelleme ma éjjel közöttük jár. Titkos és erős, életet nem kímélő.
Úgy kavarognak körötte az álomképek, hogy csak nehezen tudja megállapítani, melyik tartozik őhozzá. Mert nem, nem mind az övé. Botladozva indul el az emlékek rengetegében. Dobokat hall. Hol elhalkulnak, hol észveszejtően dübörögnek. Nem csak emlékek ezek, de érzések is. Úgy keríti hatalmába őt egyszer a gyász és a fájdalom, máskor a jókedv és a béke, mintha az érzések áradata darabokra kívánná tépni szellemtestét.
Lovasok vágtatnak el mellette hangosan kurjongatva. Zászló egy sem lobog nyomukban, de ráismer tulajdon véreire. Ősapái hasonmásaira. A patájukról felverődő por azonban le sem pereg, már egy sárga szemű leány néz vele farkasszemet, kezében kisdedet ringatva. Tekintete elszánt, arca pedig keményebb, mint a legnemesebb acél.
Nem tudná megállapítani, meddig fojtogatják a lázálomszerű emlékképek. Végtelen hosszúnak tűnnek a látomások, s tudja, hiába csukná be szemeit, hiába tapasztaná tenyereit füleire.
Egy tagbaszakadt, szakállas férfi magasodik előtte. A távoli dobok egyre s egyre hangosabban dübörögnek körülöttük, miközben a hatalmas alak felé nyújtja kardját, fogást kínálva annak markolatán. Kinyújtja kezét, ám mielőtt elérné a kardot, a látomás porrá lesz.
Sötétségben ébred és rögtön érzi, nem csak ő riadt fel ezen az éjjelen. A vér sajátos ízét érzi szájában. Csak egy pillantás erejéig láthatja a vértől csatakos, fiatal úrnőt, s a szobába belépő, segítségért kiáltó rőthajút.
Nagyot sóhajt, szinte lelkét is kileheli belé. A vért csak vérrel lehet megfizetni, a leány pedig most megváltotta árát.
A jeges karmok magukkal rángatják, s tudja, a lánc, mi eddig idekötötte, most elszakadni látszik. Egy mezőn áll már. Éjszaka van ugyan, de a hold és a csillagok megvilágítják a világot. Ő pedig farkasszemet néz azzal a törékeny kis lélekkel. Rövidesen pedig azt is megtapasztalja, milyen érzés az apróság bőrébe bújni.
Ordítana, ha tudna, miközben lelke ismét felszabadul. Miféle játékot űznek vele az istenek? Mennyi próbát álljon ki hozzá, hogy kegyüket elnyerje?! Nem volt méltó rá, hogy Csarnokaikba lépjen, s arra sem, hogy két lábon járjon?! Legszívesebben szétszaggatná a világot maga körül. Egy gondolat viszont hamar visszarángatja a valóságba. Legyen bármily csekélyke élet, egy tharg ma kilehelte lelkét. A vér íze visszaköltözik ajkai közé, ő pedig tovább áll. A Kikötői Erdőséget célozza meg; ugyan, hol máshol lelne megfelelő gazdatestre? Tudja, hogy mit kell tennie.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.17 16:44:24
*Érzi. Őseik Szelleme ma éjjel közöttük jár. Titkos és erős, életet nem kímélő.
Úgy kavarognak körötte az álomképek, hogy csak nehezen tudja megállapítani, melyik tartozik őhozzá. Mert nem, nem mind az övé. Botladozva indul el az emlékek rengetegében. Dobokat hall. Hol elhalkulnak, hol észveszejtően dübörögnek. Nem csak emlékek ezek, de érzések is. Úgy keríti hatalmába őt egyszer a gyász és a fájdalom, máskor a jókedv és a béke, mintha az érzések áradata darabokra kívánná tépni szellemtestét.
Lovasok vágtatnak el mellette hangosan kurjongatva. Zászló egy sem lobog nyomukban, de ráismer tulajdon véreire. Ősapái hasonmásaira. A patájukról felverődő por azonban le sem pereg, már egy sárga szemű leány néz vele farkasszemet, kezében kisdedet ringatva. Tekintete elszánt, arca pedig keményebb, mint a legnemesebb acél.
Nem tudná megállapítani, meddig fojtogatják a lázálomszerű emlékképek. Végtelen hosszúnak tűnnek a látomások, s tudja, hiába csukná be szemeit, hiába tapasztaná tenyereit füleire.
Egy tagbaszakadt, szakállas férfi magasodik előtte. A távoli dobok egyre s egyre hangosabban dübörögnek körülöttük, miközben a hatalmas alak felé nyújtja kardját, fogást kínálva annak markolatán. Kinyújtja kezét, ám mielőtt elérné a kardot, a látomás porrá lesz.
Sötétségben ébred és rögtön érzi, nem csak ő riadt fel ezen az éjjelen. A vér sajátos ízét érzi szájában. Csak egy pillantás erejéig láthatja a vértől csatakos, fiatal úrnőt, s a szobába belépő, segítségért kiáltó rőthajút.
Nagyot sóhajt, szinte lelkét is kileheli belé. A vért csak vérrel lehet megfizetni, a leány pedig most megváltotta árát.
A jeges karmok magukkal rángatják, s tudja, a lánc, mi eddig idekötötte, most elszakadni látszik. Egy mezőn áll már. Éjszaka van ugyan, de a hold és a csillagok megvilágítják a világot. Ő pedig farkasszemet néz azzal a törékeny kis lélekkel. Rövidesen pedig azt is megtapasztalja, milyen érzés az apróság bőrébe bújni.
Ordítana, ha tudna, miközben lelke ismét felszabadul. Miféle játékot űznek vele az istenek? Mennyi próbát álljon ki hozzá, hogy kegyüket elnyerje?! Nem volt méltó rá, hogy Csarnokaikba lépjen, s arra sem, hogy két lábon járjon?! Legszívesebben szétszaggatná a világot maga körül. Egy gondolat viszont hamar visszarángatja a valóságba. Legyen bármily csekélyke élet, egy tharg ma kilehelte lelkét. A vér íze visszaköltözik ajkai közé, ő pedig tovább áll. A Kikötői Erdőséget célozza meg; ugyan, hol máshol lelne megfelelő gazdatestre? Tudja, hogy mit kell tennie.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.17 16:44:24
4063. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-16 22:45:21
Üzenet elküldve: 2022-11-16 22:45:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
*A válaszra biccent, közben pedig eligazgatja vállán a zsákja pántjait. Akkor hát Arthenior az első állomás...*
- Ha az istened engedi, taníthatok. - *Jegyzi meg azért, nem ismerve a másik korlátait. És igyekszik a lehető legsemlegesebben fogalmazni, hogy saját ellenszenve az istenek felé ne legyen nyilvánvaló.
Hamarosan pedig már a fehér kavicsos ösvényt taposhatják, maguk mögött hagyva Synmirát.
Az elf szavaira meg a tapsra fölpillant, majd meglepődik, mikor a férfi zsákja zenélni kezd.*
- A kupa? - *Kérdi, de feltételezi, hogy helyesen gondolja. Közben meg lépteit kezdi a ritmushoz igazítani, részben önkéntelenül, részben önmagát szórakoztatva. Tényleg szereti a zenét.
Az első néhány percben el is van ezzel, csak később szólal meg.*
- Tényleg, szeretném, ha majd megvizsgálnál valamit. Talán egy szakrális mágus többet is megtudhat róla... Egy kardról van szó, amit... elátkoztak? Megszálltak? A gondjaimra bízták, hátha úgy nem okoz több gondot a gazdájának.
*A válaszra biccent, közben pedig eligazgatja vállán a zsákja pántjait. Akkor hát Arthenior az első állomás...*
- Ha az istened engedi, taníthatok. - *Jegyzi meg azért, nem ismerve a másik korlátait. És igyekszik a lehető legsemlegesebben fogalmazni, hogy saját ellenszenve az istenek felé ne legyen nyilvánvaló.
Hamarosan pedig már a fehér kavicsos ösvényt taposhatják, maguk mögött hagyva Synmirát.
Az elf szavaira meg a tapsra fölpillant, majd meglepődik, mikor a férfi zsákja zenélni kezd.*
- A kupa? - *Kérdi, de feltételezi, hogy helyesen gondolja. Közben meg lépteit kezdi a ritmushoz igazítani, részben önkéntelenül, részben önmagát szórakoztatva. Tényleg szereti a zenét.
Az első néhány percben el is van ezzel, csak később szólal meg.*
- Tényleg, szeretném, ha majd megvizsgálnál valamit. Talán egy szakrális mágus többet is megtudhat róla... Egy kardról van szó, amit... elátkoztak? Megszálltak? A gondjaimra bízták, hátha úgy nem okoz több gondot a gazdájának.
4062. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-16 20:50:28
Üzenet elküldve: 2022-11-16 20:50:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Krestvir szavaira csak bugón hümment egyet és persze elmosolyodik az orra alatt, majd átadja magát a pihentető alvásnak.*
//napváltás//
*Talán sosem volt ilyen kipihent az elmúlt negyven esztendőben mind most, és fogalma sincs, hogy valamiféle isteni csoda állhat a háttérben, vagy magának Krestvir kis varázskuckójának a mágiája lehet az oka. Mindenesetre roppant frissen ébred, nyújtózik kicsit, tornázik is -mert bizony szokott ám- aztán összepakolja a holmijaiit ő maga is. Harap is, elszórakozik Kilencediken csak úgy jókedélyűen, majd a lány kérdésére igencsak meglepődik, és látszik is rajta, hogy kicsit elszégyelli magát.*
-Sajnos nem vagyok tudója efféle mágiának. Artheniorban, kérlek. Ott is van piac, majd eszünk egy finom lepényt.
*Majd mintha a szomorúsága kissé jobb szájízre fordulna, ahogy ő a maga részéről batyujával a hátán már indulásra készen áll.*
-De tudok talpalávalót szolgáltatni.
*Azzal finoman tapsol is egyet, s a hátizsákjából, a tegnap este Krestvir által is megcsodált varázskupa igényes hangerővel kellemes, ritmusos dallamot kezd el "játszani", ami pont jó lehet arra, hogy ezen a gyönyörűséges napon nekiinduljanak.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Krestvir szavaira csak bugón hümment egyet és persze elmosolyodik az orra alatt, majd átadja magát a pihentető alvásnak.*
//napváltás//
*Talán sosem volt ilyen kipihent az elmúlt negyven esztendőben mind most, és fogalma sincs, hogy valamiféle isteni csoda állhat a háttérben, vagy magának Krestvir kis varázskuckójának a mágiája lehet az oka. Mindenesetre roppant frissen ébred, nyújtózik kicsit, tornázik is -mert bizony szokott ám- aztán összepakolja a holmijaiit ő maga is. Harap is, elszórakozik Kilencediken csak úgy jókedélyűen, majd a lány kérdésére igencsak meglepődik, és látszik is rajta, hogy kicsit elszégyelli magát.*
-Sajnos nem vagyok tudója efféle mágiának. Artheniorban, kérlek. Ott is van piac, majd eszünk egy finom lepényt.
*Majd mintha a szomorúsága kissé jobb szájízre fordulna, ahogy ő a maga részéről batyujával a hátán már indulásra készen áll.*
-De tudok talpalávalót szolgáltatni.
*Azzal finoman tapsol is egyet, s a hátizsákjából, a tegnap este Krestvir által is megcsodált varázskupa igényes hangerővel kellemes, ritmusos dallamot kezd el "játszani", ami pont jó lehet arra, hogy ezen a gyönyörűséges napon nekiinduljanak.*
4061. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-16 18:59:08
Üzenet elküldve: 2022-11-16 18:59:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Bólintással felel a köszönetmondásra, majd pedig figyeli az elfet, ahogy elnyúlik az ágyon. Kényelmesnek tűnik, szinte saját végtagjaiban érzi az ellazulást és hívogatja a látvány, hogy kövesse a férfi példáját.
Így is tesz. Bebújik a takaró alá, majd egy nagy nyújtózkodást követően az oldalára fordul, apróra összehúzva magát.*
- Jó éjszakát! - *Válaszol, közben pedig az álmosság mellett valami meghitt érzés is megkörnyékezi, amit úgy véli, valahogyan ki kellene fejeznie, hogy hálája nyilvánvaló legyen.*
- Örülök... köszönöm, hogy itt vagy. - *Mondja halkan, már álmatagon.
Majd ha egyéb nem történik, egész gyorsan bele is süpped a pihentető álomba.*
//Napváltás//
*Másnap varázslatosan kipihenten és frissen ébred. Miután a tegnap este maradékából megreggeliznek és Kilencedik is kiszórakozta magát a "hajlékban", kezdődhet a pakolás. Mindent, amiről úgy véli, hogy nincs szüksége a keze ügyében, azt a hajlékban helyezi el, esetlegesen Valuryen egy-két holmiját is, majd a mágikus szobát ismét szőnyeggé alakítja és a zsákja tetejébe kötözi, áttekerve egy lepedővel.*
- Megállunk a piacon? Vagy majd Artheniorban? - *Kérdi, ha már a kijárat felé igyekeznek. Elég rég volt már, hogy lábon kellett megtennie az utat a Toronyba, de most Valuryen miatt mégis vissza kell térnie a bevált módszerhez. Hacsak...*
- Tudsz esetleg valami varázslatot, amivel gyorsan ott lehetsz a toronynál? - *Kérdezi meg a biztonság kedvéért, nehogy a célnál derüljön ki, hogy a férfinek is csak egy igébe került volna az út.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Bólintással felel a köszönetmondásra, majd pedig figyeli az elfet, ahogy elnyúlik az ágyon. Kényelmesnek tűnik, szinte saját végtagjaiban érzi az ellazulást és hívogatja a látvány, hogy kövesse a férfi példáját.
Így is tesz. Bebújik a takaró alá, majd egy nagy nyújtózkodást követően az oldalára fordul, apróra összehúzva magát.*
- Jó éjszakát! - *Válaszol, közben pedig az álmosság mellett valami meghitt érzés is megkörnyékezi, amit úgy véli, valahogyan ki kellene fejeznie, hogy hálája nyilvánvaló legyen.*
- Örülök... köszönöm, hogy itt vagy. - *Mondja halkan, már álmatagon.
Majd ha egyéb nem történik, egész gyorsan bele is süpped a pihentető álomba.*
//Napváltás//
*Másnap varázslatosan kipihenten és frissen ébred. Miután a tegnap este maradékából megreggeliznek és Kilencedik is kiszórakozta magát a "hajlékban", kezdődhet a pakolás. Mindent, amiről úgy véli, hogy nincs szüksége a keze ügyében, azt a hajlékban helyezi el, esetlegesen Valuryen egy-két holmiját is, majd a mágikus szobát ismét szőnyeggé alakítja és a zsákja tetejébe kötözi, áttekerve egy lepedővel.*
- Megállunk a piacon? Vagy majd Artheniorban? - *Kérdi, ha már a kijárat felé igyekeznek. Elég rég volt már, hogy lábon kellett megtennie az utat a Toronyba, de most Valuryen miatt mégis vissza kell térnie a bevált módszerhez. Hacsak...*
- Tudsz esetleg valami varázslatot, amivel gyorsan ott lehetsz a toronynál? - *Kérdezi meg a biztonság kedvéért, nehogy a célnál derüljön ki, hogy a férfinek is csak egy igébe került volna az út.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344