//Összetört álmok//
*Érdekes, de bármikor máskor örömmel élt volna a vörös segítségével, hogy aztán értésére adja, hogy mást is várna tőle. De nem most. Ő maga sem érti, de lerendezi egy vállrándítással: lesz rá idő később is. Aztán amikor Yeza előtte lép ki az ajtón és van lehetősége ismét szemügyre venni a hátsóját, már megbánja ezt az elhamarkodott döntést. De késő bánat! Illetve csak későbbi, hiszen megvizsgálja Aenae-t és utána... A jó kancellár máris felvidul a gondolattól, ennek megfelelően szakasztott a "vén kecske is megnyalná a sót" mosoly trónol az ábrázatán, amikor a ház úrnőjének szobája előtt a báróba ütköznek. Ami aztán villámgyorsan hervad le onnan. Ez a wegtoreni széltoló alaposan keresztbe tesz neki. Ha nem téved, nem első alkalommal. A délutáni pásztoróra tervét dédelgető kancellár csak levegő után tud kapkodni, amikor a báró Yezát visszaküldi Artheniorba, holmi üzleti ügyek apropóján. Ha jól értette, mert most a szavakra is alig tud figyelni. Bambán mered a távozó vörös után, aztán mintha ingerülten fordulna Cha'yss felé. De gyorsan összeszedi magát, egy udvarias meghajlással nyugtázza a köszönetnyilvánítást (ez a minimum, de szép szavakon túli hálára is számít), aztán megpróbálja nyugtatni az összetörtnek látszó bárót: kedvese jó kezekben van, ő maga egészen addig marad amíg Aenae egészségi állapota ezt megköveteli. Mindezt olyan stílusban, mint aki megszokta már, hogy élete szolgálat, mások segítése. Aztán bezörget az ajtón, és be is nyit. A szolgáló éppen távozik, Hubi pedig elégedetten látja, hogy szépen rendbe tett mindent a szobában. Csak Aenae-t nem látja, pontosabban sejti, hogy ő lehet az a kupac a takaró alatt.*
- Khm... *köszörüli torkát a tapintatos kancellár és ha a lány kikukucskál a paplan alól, halvány mosolyra húzza a száját* Tudom, hogy ilyenkor a legostobább kérdés a "Hogy érzed magad?" de muszáj feltennem. Továbbá pár apró vizsgálatra is szükség van, de biztosíthatlak, hogy fájdalommentesek és nem zavarók.
*Leül az ágy szélére, kézfejét Aenae homlokára tapasztja, aztán két ujjával a csuklóján vizsgálja az ér lüktetését. Egyes modern elméletek szerint a vér áramlásának sebessége utalhat a beteg állapotára, és mint ilyennek, fontos szerepe van a vizsgálatok során. Hubi még nincs meggyőződve maradéktalanul az új elmélet helyességéről, de ártani nem árthat vele. Feltesz pár kérdést, fájdalmakról, esetleges vérzésekről, aztán sóhajt egyet. Mindenki egy kéjsóvár, anyagias, pragmatikus gazembernek gondolja, és bár ez így is van, de Hubinak is van szíve. Szőrös, de van. Aenae pedig a bárónál is elkeseredettebbnek látszik.*
- Van valami, amit fontos tudnod. Ilyen esetekben gyakori, hogy az anyát okolják a magzat elvesztése miatt.
*Tesz egy kézmozdulatot, mintha most ostobaságokat sorolna fel.*
- Nem mondott el ilyenkor szükséges imákat, rontást idézett a fejére, mert éjfélkor mosott fehérneműt állott vízben, meszesgödör fölé guggolt... megjegyzem, ez utóbbi bevett módszer a póroknál a nem kívánt gyermekáldás elkerülésére. De úgy hiszem, hogy a te eseteben nem erről van szó, és ha arra gondolnál, hogy a te hibádból történt, úgy tévedsz. Sajnos az ilyesmi előfordulhat. Bármikor, bárkivel, különösebb ismert ok nélkül is.
*Félmosolyra húzza a száját.*
- Azt is el tudom képzelni, hogy mit gondolsz most. Mit akar ez a vénember, akiről csak rosszat lehet hallani? Tudom azt is, hogy mennyi rosszat hallani rólam, vagy látni rólam különféle ocsmány mázolmányokon. És most őszinte leszek veled: ezek igazak.
*Elbiccenti a fejét.*
- Egy részük. De az elvitathatatlan, hogy hosszú ideje szolgálom a Vashegyet hűséggel, és mindig a thargok javát néztem.
*Különösen a kincstárat, és régi fájdalma, hogy nem rendelkezhet felette sajátjaként.*
- Azt teszem most is. Szeretnélek megóvni egy pusztító önvádtól, aminek semmi alapja sincs.
*Az utóbbi mondatnak, mint kis kérdő felhangja is lenne, mert bár nem feltételezi, Hubi arról sem lehet meggyőződve, hogy nem Aenae művelt valamit, amit mostanra megbánt.*
- A gyásztól természetesen nem tiltalak el, nem is tehetem. Az természetes. De ne magad okold! És ha kancellárként nem veszed jó néven szavaim, hát halld őket a gyógyító szájából! Aki tudományos megalapozottsággal mondja mindezt, és így ebben nincs, és nem is lehet semmi részrehajlás vagy sajnálaton alapuló hamis vigasztalás.
*A hanghordozása is, az arckifejezése is olyan, mint aki mindezt megingathatatlanul komolyan gondolja. Bár azt is beszélik, hogy a kancellár ügyes képmutató.*
- Talán tolakodásnak éreznéd a kérdésem, de biztosíthatlak, hogy nem holmi önző kíváncsiság téteti fel velem: a hasadon a heg... nem ez volt az első alkalom, igaz?