Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 207 (4121. - 4140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4140. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-07 12:35:44
Üzenet elküldve: 2023-02-07 12:35:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Persze gondolhatta volna, hogy Habrertus félreérti a kérdését, pedig még meg is magyarázta. Talán nem is félreértette, hanem csak megpróbálja elterelni a témát egy olyan dologról, amihez nem ért, vagy amire nem tud mit mondani. Mindegy is. Próbál nem elfintorodni a juhbél alternatív felhasználási módjának említésére, de a szeme azért elkerekedik. Úgy dönt, hogy azon a folyón akkor kel át, mikor majd a partjára ér, jelenleg meg inkább próbál túllépni a történteken.
A zokogó kancellár még a nem-zokogó kancellárnál is bizarrabb. Ráadásul, mintha csúszna lefelé, Aenae próbál a férfi könyöke alá nyúlni, hogy legalább kicsit két lábon tartsa. De aztán véget ér, mintha csak elvágták volna. Aenae meg csak pislog, mint a szántószéli kocsonya, nehezen követi Habrertus pillanatról pillanatra változó hangulatait. Jobb lesz úgy tenni, mintha meg sem történt volna ez a rendkívül férfiatlan bőgés.*
- Ugyan, nem kell szabadkoznod. Szerintem Jágó igen szórakoztató jószág.
*Nem veszi komolyan, hogy Habrertus lelövetné Cha'ysszal a madarat, viszont a madár mintha komolyan venné, mert őnála keres menedéket - talán mégsem olyan tyúkeszű, mint amilyennek gondolják? Aenae nem mulasztja el, hogy kicsit a tükör felé ne forduljon és falábat, meg kampókezet ne képzeljen magának. Kicsit el is mosolyodik a gondolatra.*
- Te talán elfelejtetted, de mi soha nem múló hálával gondolunk a munkásságodra.
*Így a sírás után, talán jót tesz Habrertus lelkének egy kis hízelgés. Valószínűleg, ha az orra alá dörgölné, hogy mennyire nem áll jól neki az álszerénység, akkor újra bőgni kezdene, netán felháborodna, Aenae szerint azonban jobb békében elválni. Ami most már meglehetősen hosszúra sikerül, legalábbis azok fényében mindenképpen, hogy pár perccel - és egy bőgéssel - ezelőtt még sietett elhagyni a házat. Aenae csak mosolyog, bólogat és a búcsút Cha'yssra hagyja.*
- Nehezen válik meg tőlünk.
*Ő is felnevet, jóízűen. Kicsit úgy is marad, a hasa belefájdul, a könnye kicsordul. Fél kezével még fogja is a hasát, a másikkal Cha'yss karjába kapaszkodik.*
- Csak egy percet adj. Szerintem azt hitte a vén hülye, hogy lelövöd. Egek, hát miért lőnéd le?!
*Éppen csak a térdét nem csapkodja, az elmúlt hat fényében talán túl jó is a kedve. Szüksége van pár percre, míg kicsit lenyugszik, akkor leakasztja a lovaglókabátot a szekrény ajtajáról, belebújik.
A pettyes farú kanca vemhes ugyan, de Aenae nem olyan nagy súly, mint a holmik, amit a vezetéklovak hátára felpakoltak. Megpaskolja a kanca nyakát, hiányzott neki, hogy lóra üljön, bár nem is volt olyan rossz, hogy kicsit fekhetett. A kesztyűit már a nyeregben ülve húzza fel, csak Cha'yssra pillant, a Vashegy irányába nem.*
*Persze gondolhatta volna, hogy Habrertus félreérti a kérdését, pedig még meg is magyarázta. Talán nem is félreértette, hanem csak megpróbálja elterelni a témát egy olyan dologról, amihez nem ért, vagy amire nem tud mit mondani. Mindegy is. Próbál nem elfintorodni a juhbél alternatív felhasználási módjának említésére, de a szeme azért elkerekedik. Úgy dönt, hogy azon a folyón akkor kel át, mikor majd a partjára ér, jelenleg meg inkább próbál túllépni a történteken.
A zokogó kancellár még a nem-zokogó kancellárnál is bizarrabb. Ráadásul, mintha csúszna lefelé, Aenae próbál a férfi könyöke alá nyúlni, hogy legalább kicsit két lábon tartsa. De aztán véget ér, mintha csak elvágták volna. Aenae meg csak pislog, mint a szántószéli kocsonya, nehezen követi Habrertus pillanatról pillanatra változó hangulatait. Jobb lesz úgy tenni, mintha meg sem történt volna ez a rendkívül férfiatlan bőgés.*
- Ugyan, nem kell szabadkoznod. Szerintem Jágó igen szórakoztató jószág.
*Nem veszi komolyan, hogy Habrertus lelövetné Cha'ysszal a madarat, viszont a madár mintha komolyan venné, mert őnála keres menedéket - talán mégsem olyan tyúkeszű, mint amilyennek gondolják? Aenae nem mulasztja el, hogy kicsit a tükör felé ne forduljon és falábat, meg kampókezet ne képzeljen magának. Kicsit el is mosolyodik a gondolatra.*
- Te talán elfelejtetted, de mi soha nem múló hálával gondolunk a munkásságodra.
*Így a sírás után, talán jót tesz Habrertus lelkének egy kis hízelgés. Valószínűleg, ha az orra alá dörgölné, hogy mennyire nem áll jól neki az álszerénység, akkor újra bőgni kezdene, netán felháborodna, Aenae szerint azonban jobb békében elválni. Ami most már meglehetősen hosszúra sikerül, legalábbis azok fényében mindenképpen, hogy pár perccel - és egy bőgéssel - ezelőtt még sietett elhagyni a házat. Aenae csak mosolyog, bólogat és a búcsút Cha'yssra hagyja.*
- Nehezen válik meg tőlünk.
*Ő is felnevet, jóízűen. Kicsit úgy is marad, a hasa belefájdul, a könnye kicsordul. Fél kezével még fogja is a hasát, a másikkal Cha'yss karjába kapaszkodik.*
- Csak egy percet adj. Szerintem azt hitte a vén hülye, hogy lelövöd. Egek, hát miért lőnéd le?!
*Éppen csak a térdét nem csapkodja, az elmúlt hat fényében talán túl jó is a kedve. Szüksége van pár percre, míg kicsit lenyugszik, akkor leakasztja a lovaglókabátot a szekrény ajtajáról, belebújik.
A pettyes farú kanca vemhes ugyan, de Aenae nem olyan nagy súly, mint a holmik, amit a vezetéklovak hátára felpakoltak. Megpaskolja a kanca nyakát, hiányzott neki, hogy lóra üljön, bár nem is volt olyan rossz, hogy kicsit fekhetett. A kesztyűit már a nyeregben ülve húzza fel, csak Cha'yssra pillant, a Vashegy irányába nem.*
4139. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-06 21:21:25
Üzenet elküldve: 2023-02-06 21:21:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Habrertus sír, mit sír, zokog és ez minden pillanattal kellemetlenebb és kellemetlenebb lesz az igric számára. Már azon van, hogy inkább elhagyja a szobát, amíg a kancellár összeszedi magát és abbahagyja a hisztériát. Nem is érti pontosan, hogy miért is van ez az egész színjáték, pedig most úgy érzi, a vén kecske nem is játszik, őszintének tűnnek a könnyei. Sárga pillantása segélykérőn keresi Aenae tekintetét, aki szúrósan néz rá, mintha haragudna valamiért. Viszont a lány is hasonlóan kínosan érzi magát a zokogó kancellár jelenlétében, főleg úgy, hogy az ő vállát könnyezi-nyálazza össze.
Az idegesítő madár rikácsolása se segít a helyzeten, ahogy az a gonosz tréfa sem, hogy felajánlja a papagáj lelövését. Aenaenek sem tetszik az ötlet, amire az igric lesújtón néz a lányra. Aztán kedvesének eszébe ötlik, hogy még nem adta át azt a mithril gyűrűt Habrertusnak, amit a Kereskedőházzal csináltatott már jó ideje.
Aztán a zokogásnak hirtelen vége szakad és a wegtoreni nem tudja eldönteni, hogy a papagáj lelövésének tiltása vagy az ajándék zárja el a könnyek özönét. Ám a kancellár engedélyt ad a madár kilövésére és az igric kérdőn néz hol a kancellárra, hol a madárra, hol Aenaere. Már épp azt fontolgatja egy pár pillanat után, hogy mégis véget vet a rikácsolásnak, amikor a madár, mintha tudná, védelmet keres előle, miközben tovább zajong, ráadásul valami érthetetlen, de bizonyosan értelmes nyelven.
A remegő hangú, vöröslő szemű kecske közben átveszi a plecsnit.*
- Vigyázz rá, barátom, a legnemesebb és legdrágább fémből készült, amit e földön kapni lehet. *Kacsint a kancellárra és igyekszik maga is úgy tenni, mintha a sírás meg sem történt volna. Kathlynt a vállára akasztja, végképp letéve róla, hogy bárki ellen használja is.*
- Így van, indulnánk. *Erősíti meg az elhangzottakat.*
- Nagyon köszönöm, a személyzetet kifizettem egy évre előre, de örülök, ha vigyázó tekinteted a birtok felett tartod. *Megrázná Habrertus kezét, de a kancellár meghajol és gyorsan távozik is.*
- Az istenek vigyázzanak rád! *Lép a távozó felé, de megáll és inkább Aenae felé fordul elkerekedett sárga szemekkel.*
- Ez mi a fene volt? *Szakad ki belőle a nevetés, mert halvány lila segédfogalma sincs arról, hogy mi is történt az elmúlt percekben a szobában.
Amikor aztán megnyugodott kissé, halk sóhajjal engedi ki magából a feszültséget, ideje valóban indulni.*
- Kész vagy? *Kérdi Aenaet fürkésző pillantással. Az az igazság, hogy örül annak, hogy egy időre elhagyják thargföldet és visszatérnek Artheniorba. Jó lesz újra otthon lenni.*
*Habrertus sír, mit sír, zokog és ez minden pillanattal kellemetlenebb és kellemetlenebb lesz az igric számára. Már azon van, hogy inkább elhagyja a szobát, amíg a kancellár összeszedi magát és abbahagyja a hisztériát. Nem is érti pontosan, hogy miért is van ez az egész színjáték, pedig most úgy érzi, a vén kecske nem is játszik, őszintének tűnnek a könnyei. Sárga pillantása segélykérőn keresi Aenae tekintetét, aki szúrósan néz rá, mintha haragudna valamiért. Viszont a lány is hasonlóan kínosan érzi magát a zokogó kancellár jelenlétében, főleg úgy, hogy az ő vállát könnyezi-nyálazza össze.
Az idegesítő madár rikácsolása se segít a helyzeten, ahogy az a gonosz tréfa sem, hogy felajánlja a papagáj lelövését. Aenaenek sem tetszik az ötlet, amire az igric lesújtón néz a lányra. Aztán kedvesének eszébe ötlik, hogy még nem adta át azt a mithril gyűrűt Habrertusnak, amit a Kereskedőházzal csináltatott már jó ideje.
Aztán a zokogásnak hirtelen vége szakad és a wegtoreni nem tudja eldönteni, hogy a papagáj lelövésének tiltása vagy az ajándék zárja el a könnyek özönét. Ám a kancellár engedélyt ad a madár kilövésére és az igric kérdőn néz hol a kancellárra, hol a madárra, hol Aenaere. Már épp azt fontolgatja egy pár pillanat után, hogy mégis véget vet a rikácsolásnak, amikor a madár, mintha tudná, védelmet keres előle, miközben tovább zajong, ráadásul valami érthetetlen, de bizonyosan értelmes nyelven.
A remegő hangú, vöröslő szemű kecske közben átveszi a plecsnit.*
- Vigyázz rá, barátom, a legnemesebb és legdrágább fémből készült, amit e földön kapni lehet. *Kacsint a kancellárra és igyekszik maga is úgy tenni, mintha a sírás meg sem történt volna. Kathlynt a vállára akasztja, végképp letéve róla, hogy bárki ellen használja is.*
- Így van, indulnánk. *Erősíti meg az elhangzottakat.*
- Nagyon köszönöm, a személyzetet kifizettem egy évre előre, de örülök, ha vigyázó tekinteted a birtok felett tartod. *Megrázná Habrertus kezét, de a kancellár meghajol és gyorsan távozik is.*
- Az istenek vigyázzanak rád! *Lép a távozó felé, de megáll és inkább Aenae felé fordul elkerekedett sárga szemekkel.*
- Ez mi a fene volt? *Szakad ki belőle a nevetés, mert halvány lila segédfogalma sincs arról, hogy mi is történt az elmúlt percekben a szobában.
Amikor aztán megnyugodott kissé, halk sóhajjal engedi ki magából a feszültséget, ideje valóban indulni.*
- Kész vagy? *Kérdi Aenaet fürkésző pillantással. Az az igazság, hogy örül annak, hogy egy időre elhagyják thargföldet és visszatérnek Artheniorba. Jó lesz újra otthon lenni.*
4138. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-06 17:27:07
Üzenet elküldve: 2023-02-06 17:27:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Látott ő már harcedzett, marcona férfiakat is sírni az életükért. Ahogy ő látja, a halált megvető bátorság leginkább regében, hősénekekben létezik. Az emberek túlnyomó többsége bizony bármire hajlandó, hogy mentse a tyúkszaros életét. Akkor ő miért ne tehetné? Hiszen azt könnyű belátni, hogy vele pótolhatatlan veszteség érné a Vashegyet. A párocska szerencséjére a kiborulásra csak azután kerül sor, hogy a jó kancellár elmagyarázza a naiv kislánynak, hogy a szerelem testi oldalától nem kell örökre megtartóztatnia magát, még ha egyelőre csak mértékkel részesüljenek belőle. Egyben felhívja a figyelmet azon fedhetetlen erkölcsű asszonyságok termékeire, akik - ha jól tudja - a tharg piacon is árulják portékáikat. Tisztított, megfelelően kialakított juhbélről van szó, amit a nemes báró még nemesebb testrészére húzhat alkalomadtán, így jó eséllyel elkerülve a mostanihoz hasonló szomorú helyzeteket.
Most viszont már a múlt ködébe vesz a jó tanács, hiszen a wegtoreni éppen engedélyt kér a kivégézéséhez. Hubi felhüppög, még erősebben kapaszkodik Aenae-be, és mintha csúszna is lefelé. Hogy a végén a lábai elé boruljon. A tréfának szánt mondat talán el sem ér az elméjéig, a következő annál inkább. A zokogás egy csuklással abbamarad. Ezek a papagájra gondoltak? Hát miféle ocsmány játékot űztek vele? Hubinak szinte megint sírni van kedve, de most a dühtől és a megaláztatástól. Ez már tényleg mindennek a teteje! Megmenti a kis cemende életét, és ez a hála! Elengedi a lányt kihúzza magát, néhány mozdulattal elegyengeti felborzolódott szakállát.*
- Való igaz. Jágó igen kedves ajándék volt, igazán nem a te hibád, hogy viselkedése, mondjuk úgy, hagy kívánnivalót maga után. Ezért is talán nagyobb örömet szerezne nekem, ha kitömve díszítené íróasztalom. Barátom, ha megkérhetlek...
*Egy kézmozdulatot tesz a szárnyas felé, mint aki éppen arra kéri a bárót, hogy lője keresztül a szemtelen szárnyast. Aki, mit adnak az istenek, mintha megértené a szavakat vagy a gesztust. Riadt rikácsolással kap szárnyra és igyekszik megkapaszkodni Aenae Hubival átellenes vállán. Hubi pedig újfent elcsodálkozik a papagájon. Vajon kik lehettek korábbi gazdái? Mert most a sötételfek régi nyelvén káromolja őt és a bárót, de olyan válogatott fordulatokat használva, melyek hallatán Pirtianes-ben haladéktalanul kardot ragadnának. Talán jobb is, hogy hármójuk közöl ezt talán csak ő érti. És persze ismét elgondolkodhat rajta, hogy miért kapott ajándékba ilyen kimagaslóan intelligens állatot?*
- Ugyan... khm...
*Megköszörüli a torkát amikor az ajándékot átveszi. Még mindig bosszantóan remeg a hangja. Abba nem is akar belegondolni, hogy szemei mennyire lehetnek vörösek.*
- Olyan rég történt már, szinte el is felejtettem...
*Ezt természetesen minden további nélkül lehet érteni úgy is, hogy a pestis legyőzéséért kapott érdemérmet szokásos szerénységével fogadja. Mint aki nem érdemel viszonzást tettéért. És nem is vár. Persze lehet úgy is, hogy neheztel: akkor ismerik el nagyságát, amikor az okra a hálátlan pórok már alig emlékeznek. Akkor is mit kap? Fényesen csillogó aranyakat? Kellemes fekvésű és jövedelmű birtokot, kellemes fekvésű és hátsójú szolgálókkal? Nem. Egy plecsnit. Szinte késztetést érez, hogy ráharapjon. Nyakát tenné rá, hogy nem aranyból készült.*
- Megtisztelsz és hálára kötelezel figyelmességeddel. *áll fel és meghajol. Igyekszik úgy tenni, mintha a pityergés meg sem történt volna. Noha tudja, hogy hiába. Igazság szerint azon sem lepődne meg, ha hamarosan bömbölő kancellárokat ábrázoló falfirkák jelennének meg a Vashegyen.*
-De látom, hogy legszívesebben már indulnátok, hát nem is zavarok tovább.
*Ha Jágó megúszta a keresztül lövetést, akkor Hubi kurtán megveregeti a vállát, hogy csatlakozzon. Ebben az esetben a papagáj nem kevés hezitálás után szakad csak el Aenae-től.*
- Egyik szemem mindig a birtokon lesz, hogy úgy fogadjon visszatértetekkor, ahogy elhagytátok. Őszinte szívvel remélem, hogy ez a nem túl távoli jövőben lesz esedékes.
*Az ajtóban még egyszer meghajol.*
- Minden jót kívánok nektek, az istenek áldása kísérje lépteitek! ~Különösen Sa'Tereth-é.~ A mielőbbi viszontlátásra!
*Amikor már kifelé tart az öszvére felé, akkor persze már motyog magában. Rég elfeledett átkokat mormol a bajusza alatt. Ezek fényében az is kész csoda, hogy Aenae és wegtoreni szeretője nem változtak azonnal gyíkká.*
*Látott ő már harcedzett, marcona férfiakat is sírni az életükért. Ahogy ő látja, a halált megvető bátorság leginkább regében, hősénekekben létezik. Az emberek túlnyomó többsége bizony bármire hajlandó, hogy mentse a tyúkszaros életét. Akkor ő miért ne tehetné? Hiszen azt könnyű belátni, hogy vele pótolhatatlan veszteség érné a Vashegyet. A párocska szerencséjére a kiborulásra csak azután kerül sor, hogy a jó kancellár elmagyarázza a naiv kislánynak, hogy a szerelem testi oldalától nem kell örökre megtartóztatnia magát, még ha egyelőre csak mértékkel részesüljenek belőle. Egyben felhívja a figyelmet azon fedhetetlen erkölcsű asszonyságok termékeire, akik - ha jól tudja - a tharg piacon is árulják portékáikat. Tisztított, megfelelően kialakított juhbélről van szó, amit a nemes báró még nemesebb testrészére húzhat alkalomadtán, így jó eséllyel elkerülve a mostanihoz hasonló szomorú helyzeteket.
Most viszont már a múlt ködébe vesz a jó tanács, hiszen a wegtoreni éppen engedélyt kér a kivégézéséhez. Hubi felhüppög, még erősebben kapaszkodik Aenae-be, és mintha csúszna is lefelé. Hogy a végén a lábai elé boruljon. A tréfának szánt mondat talán el sem ér az elméjéig, a következő annál inkább. A zokogás egy csuklással abbamarad. Ezek a papagájra gondoltak? Hát miféle ocsmány játékot űztek vele? Hubinak szinte megint sírni van kedve, de most a dühtől és a megaláztatástól. Ez már tényleg mindennek a teteje! Megmenti a kis cemende életét, és ez a hála! Elengedi a lányt kihúzza magát, néhány mozdulattal elegyengeti felborzolódott szakállát.*
- Való igaz. Jágó igen kedves ajándék volt, igazán nem a te hibád, hogy viselkedése, mondjuk úgy, hagy kívánnivalót maga után. Ezért is talán nagyobb örömet szerezne nekem, ha kitömve díszítené íróasztalom. Barátom, ha megkérhetlek...
*Egy kézmozdulatot tesz a szárnyas felé, mint aki éppen arra kéri a bárót, hogy lője keresztül a szemtelen szárnyast. Aki, mit adnak az istenek, mintha megértené a szavakat vagy a gesztust. Riadt rikácsolással kap szárnyra és igyekszik megkapaszkodni Aenae Hubival átellenes vállán. Hubi pedig újfent elcsodálkozik a papagájon. Vajon kik lehettek korábbi gazdái? Mert most a sötételfek régi nyelvén káromolja őt és a bárót, de olyan válogatott fordulatokat használva, melyek hallatán Pirtianes-ben haladéktalanul kardot ragadnának. Talán jobb is, hogy hármójuk közöl ezt talán csak ő érti. És persze ismét elgondolkodhat rajta, hogy miért kapott ajándékba ilyen kimagaslóan intelligens állatot?*
- Ugyan... khm...
*Megköszörüli a torkát amikor az ajándékot átveszi. Még mindig bosszantóan remeg a hangja. Abba nem is akar belegondolni, hogy szemei mennyire lehetnek vörösek.*
- Olyan rég történt már, szinte el is felejtettem...
*Ezt természetesen minden további nélkül lehet érteni úgy is, hogy a pestis legyőzéséért kapott érdemérmet szokásos szerénységével fogadja. Mint aki nem érdemel viszonzást tettéért. És nem is vár. Persze lehet úgy is, hogy neheztel: akkor ismerik el nagyságát, amikor az okra a hálátlan pórok már alig emlékeznek. Akkor is mit kap? Fényesen csillogó aranyakat? Kellemes fekvésű és jövedelmű birtokot, kellemes fekvésű és hátsójú szolgálókkal? Nem. Egy plecsnit. Szinte késztetést érez, hogy ráharapjon. Nyakát tenné rá, hogy nem aranyból készült.*
- Megtisztelsz és hálára kötelezel figyelmességeddel. *áll fel és meghajol. Igyekszik úgy tenni, mintha a pityergés meg sem történt volna. Noha tudja, hogy hiába. Igazság szerint azon sem lepődne meg, ha hamarosan bömbölő kancellárokat ábrázoló falfirkák jelennének meg a Vashegyen.*
-De látom, hogy legszívesebben már indulnátok, hát nem is zavarok tovább.
*Ha Jágó megúszta a keresztül lövetést, akkor Hubi kurtán megveregeti a vállát, hogy csatlakozzon. Ebben az esetben a papagáj nem kevés hezitálás után szakad csak el Aenae-től.*
- Egyik szemem mindig a birtokon lesz, hogy úgy fogadjon visszatértetekkor, ahogy elhagytátok. Őszinte szívvel remélem, hogy ez a nem túl távoli jövőben lesz esedékes.
*Az ajtóban még egyszer meghajol.*
- Minden jót kívánok nektek, az istenek áldása kísérje lépteitek! ~Különösen Sa'Tereth-é.~ A mielőbbi viszontlátásra!
*Amikor már kifelé tart az öszvére felé, akkor persze már motyog magában. Rég elfeledett átkokat mormol a bajusza alatt. Ezek fényében az is kész csoda, hogy Aenae és wegtoreni szeretője nem változtak azonnal gyíkká.*
4137. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-04 21:44:54
Üzenet elküldve: 2023-02-04 21:44:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Nem mintha ne töltené el megnyugvással az, hogy Habrertus nem akarja nyomkodni a hasát, meg egyéb vizsgálatoknak alávetni, de mégis furcsállja az egészet. Mármint a kancellár viselkedését. Persze nyilvánvaló, hogy az öregnek sem öröm az, hogy jöhetett ide, de ez valahogy túlmutat a kelletlenségen, Habrertus túl ideges és Aenae igazán nem látja ennek az okát. Összevont szemöldökkel figyeli, ahogy a kancellár rögtön menne. Mit menne, menekülne!
Meg annyira zavartnak tűnik. Lehet, hogy anyarozzsal szennyezett lisztből készült kenyeret evett? Nem, akkor még ennél is furcsábban viselkedne. Aenae értetlenül néz Cha'yssra, hátha az tud valamit, amit ő nem, ami megmagyarázza, hogy hova is siet a kancellár.*
- Ömm. Magad is elmondhatod neki.
*Hátrál ide, hátrál oda, fel-le, mint pirtianesiben a fájás. Aenae szívélyesen mosolyog ugyan, de arcán azért látszik, hogy teljesen értetlenül áll a kancellár viselkedése felett. Miért nézi úgy a számszeríjat, mintha bármelyik pillanatban arra számítana, hogy Cha'yss keresztül lövi? Újra Cha'yssra néz, majd a fegyverre, tekintetével azt próbálja üzenni, hogy “rakd már el!”.*
- Hadd kérdezzem meg, szükséges a továbbiakban is önmérsékletet tanusítani a testi vágyainkkal? Megmondom őszintén, nyomasztó a gondolat, hogy megismétlődhet, valahogy ki lehet védeni? Nagyon kérlek, ne az önmegtartóztatást javasold, fiatalok vagyunk, szeretjük egymást, egymás mellett alszunk, miért vonnánk meg magunktól a gyönyört? Azt tudom, hogy a másállapotot hogyan lehet kivédeni.
*Fontosnak tartja, hogy nyomatékosítsa mire is gondol. Több módszert is ismer a nem kívánt terhesség elkerülésére, de ha egyszer úgy döntenek, hogy gyereket hoznának erre a világra, akkor mit tudnak tenni az ellen, hogy még egyszer átéljék ezt a tragédiát?
Teljes természetességgel beszél, semmi pirulás vagy lesütött tekintet, nem is lenne szükség ilyesmire a történtek után. De persze Habrertus könnyen sértődik, lehet, hogy a közvetlen hangnemen is, meg azon, hogy Aenae közben a haját fonja (mármint a sajátját, nem a kancellárét).
Sosem látott azelőtt férfiakat sírni, így aztán kellően meglepődik. Sután meglapogatja a kancellár hátát.*
- Öhömm. Izé… Mind tudjuk, hogy örömkönnyeket hullatsz, talán illett volna kivárni, míg kihúzzuk a lábunkat, nem?
*Kínosan nevetgél.*
- Ne marhulj már, Cha'yss. Szerintem Habrertus is örülne, ha élve hagynád, elvégre tőlem kapta ajándékba.
*Ha épp nem a kancellárt vigasztalná lagymatag hátveregetéssel, akkor most a homlokára csapna.*
- Apropó, ajándék. Ünnepélyesebb keretek között szerettem volna odaadni.
*Megszakítja az ölelést, ha még tart és kihúzza a zsebéből a plecsnit, amelyet a pestis legyőzőjének szánt.*
- Szerettem volna valami csinos tokot is. Trodd ügyeskezű mesterember….
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2023.02.04 23:03:36, a következő indokkal:
Kérésre
*Nem mintha ne töltené el megnyugvással az, hogy Habrertus nem akarja nyomkodni a hasát, meg egyéb vizsgálatoknak alávetni, de mégis furcsállja az egészet. Mármint a kancellár viselkedését. Persze nyilvánvaló, hogy az öregnek sem öröm az, hogy jöhetett ide, de ez valahogy túlmutat a kelletlenségen, Habrertus túl ideges és Aenae igazán nem látja ennek az okát. Összevont szemöldökkel figyeli, ahogy a kancellár rögtön menne. Mit menne, menekülne!
Meg annyira zavartnak tűnik. Lehet, hogy anyarozzsal szennyezett lisztből készült kenyeret evett? Nem, akkor még ennél is furcsábban viselkedne. Aenae értetlenül néz Cha'yssra, hátha az tud valamit, amit ő nem, ami megmagyarázza, hogy hova is siet a kancellár.*
- Ömm. Magad is elmondhatod neki.
*Hátrál ide, hátrál oda, fel-le, mint pirtianesiben a fájás. Aenae szívélyesen mosolyog ugyan, de arcán azért látszik, hogy teljesen értetlenül áll a kancellár viselkedése felett. Miért nézi úgy a számszeríjat, mintha bármelyik pillanatban arra számítana, hogy Cha'yss keresztül lövi? Újra Cha'yssra néz, majd a fegyverre, tekintetével azt próbálja üzenni, hogy “rakd már el!”.*
- Hadd kérdezzem meg, szükséges a továbbiakban is önmérsékletet tanusítani a testi vágyainkkal? Megmondom őszintén, nyomasztó a gondolat, hogy megismétlődhet, valahogy ki lehet védeni? Nagyon kérlek, ne az önmegtartóztatást javasold, fiatalok vagyunk, szeretjük egymást, egymás mellett alszunk, miért vonnánk meg magunktól a gyönyört? Azt tudom, hogy a másállapotot hogyan lehet kivédeni.
*Fontosnak tartja, hogy nyomatékosítsa mire is gondol. Több módszert is ismer a nem kívánt terhesség elkerülésére, de ha egyszer úgy döntenek, hogy gyereket hoznának erre a világra, akkor mit tudnak tenni az ellen, hogy még egyszer átéljék ezt a tragédiát?
Teljes természetességgel beszél, semmi pirulás vagy lesütött tekintet, nem is lenne szükség ilyesmire a történtek után. De persze Habrertus könnyen sértődik, lehet, hogy a közvetlen hangnemen is, meg azon, hogy Aenae közben a haját fonja (mármint a sajátját, nem a kancellárét).
Sosem látott azelőtt férfiakat sírni, így aztán kellően meglepődik. Sután meglapogatja a kancellár hátát.*
- Öhömm. Izé… Mind tudjuk, hogy örömkönnyeket hullatsz, talán illett volna kivárni, míg kihúzzuk a lábunkat, nem?
*Kínosan nevetgél.*
- Ne marhulj már, Cha'yss. Szerintem Habrertus is örülne, ha élve hagynád, elvégre tőlem kapta ajándékba.
*Ha épp nem a kancellárt vigasztalná lagymatag hátveregetéssel, akkor most a homlokára csapna.*
- Apropó, ajándék. Ünnepélyesebb keretek között szerettem volna odaadni.
*Megszakítja az ölelést, ha még tart és kihúzza a zsebéből a plecsnit, amelyet a pestis legyőzőjének szánt.*
- Szerettem volna valami csinos tokot is. Trodd ügyeskezű mesterember….
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2023.02.04 23:03:36, a következő indokkal:
Kérésre
4136. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-04 18:38:19
Üzenet elküldve: 2023-02-04 18:38:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Amikor a szobába lép, szinte beleütközik Habrertusba, aki kifelé hátrál épp Aenaetől. Megtorpan az ajtóban, a kancellár elég rosszul néz ki, de megelégszik a válasszal. Nem igazán érti, mi folyt odabent, de kedvese jól van és láthatóan menetre kész. Már csak a vén kecskével kell elrendezniük a dolgot.
Aenae leülteti a kancellárt, ami valamiért csak másodszorra sikerül neki, de az is lehet, hogy az említett emésztési zavar miatt van ez is. Két alkarját összefonja maga előtt, hogy a számszeríjnak is kényelmes tartás essék, amit a kancellár valamiért elkerekedett szemekkel bámul, ám az ív nincs megfeszítve, ahogy acélvessző sincs a lővájatban, viszont a nyilak a combra szíjazva pihennek tegzükben. A lány belekezd és röviden, tömören elmondja Habrertusnak, hogy elhagyják thargföldet.
Amikor aztán a vén kecske eleget tesz Aenae kérésének és megölelik egymást, észreveszi, hogy Habrertus sírni kezd. Hirtelen nem tudja mit tegyen. Azt már tudja, hogy kellemetlenül érzi magát, ha a gyengébbik nem képviselői sírnak a jelenlétében, de rá kell jönnie, hogy még kellemetlenebbül érzi magát, ha egy férfi sír a jelenlétében. Zavartan fordul el, Kathlyn tusával babrál, megigazítja az övét, hátha kancellár összeszedi magát és abbahagyja a sírást.*
- Ugyan, Habrertus, nem olyan nagy dolog. Gyorsan túlleszünk rajta... *Mármint a búcsúzáson. Minek ekkora feneket keríteni neki, annyira azért nem kedvelték egymást, hogy most könnyek között búcsúzzanak. A madár is rikácsolni kezd, Aenae macskáját se bírja, de ez a madár túltesz mindenen.*
- Lelőjem? *Próbálja egy tréfával oldani a feszültséget és úgy tesz, mintha felhúzná a fegyvert. Természetesen a madárra gondol, biztosan Habrertust is eléggé idegesíti.*
*Amikor a szobába lép, szinte beleütközik Habrertusba, aki kifelé hátrál épp Aenaetől. Megtorpan az ajtóban, a kancellár elég rosszul néz ki, de megelégszik a válasszal. Nem igazán érti, mi folyt odabent, de kedvese jól van és láthatóan menetre kész. Már csak a vén kecskével kell elrendezniük a dolgot.
Aenae leülteti a kancellárt, ami valamiért csak másodszorra sikerül neki, de az is lehet, hogy az említett emésztési zavar miatt van ez is. Két alkarját összefonja maga előtt, hogy a számszeríjnak is kényelmes tartás essék, amit a kancellár valamiért elkerekedett szemekkel bámul, ám az ív nincs megfeszítve, ahogy acélvessző sincs a lővájatban, viszont a nyilak a combra szíjazva pihennek tegzükben. A lány belekezd és röviden, tömören elmondja Habrertusnak, hogy elhagyják thargföldet.
Amikor aztán a vén kecske eleget tesz Aenae kérésének és megölelik egymást, észreveszi, hogy Habrertus sírni kezd. Hirtelen nem tudja mit tegyen. Azt már tudja, hogy kellemetlenül érzi magát, ha a gyengébbik nem képviselői sírnak a jelenlétében, de rá kell jönnie, hogy még kellemetlenebbül érzi magát, ha egy férfi sír a jelenlétében. Zavartan fordul el, Kathlyn tusával babrál, megigazítja az övét, hátha kancellár összeszedi magát és abbahagyja a sírást.*
- Ugyan, Habrertus, nem olyan nagy dolog. Gyorsan túlleszünk rajta... *Mármint a búcsúzáson. Minek ekkora feneket keríteni neki, annyira azért nem kedvelték egymást, hogy most könnyek között búcsúzzanak. A madár is rikácsolni kezd, Aenae macskáját se bírja, de ez a madár túltesz mindenen.*
- Lelőjem? *Próbálja egy tréfával oldani a feszültséget és úgy tesz, mintha felhúzná a fegyvert. Természetesen a madárra gondol, biztosan Habrertust is eléggé idegesíti.*
4135. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-03 09:10:07
Üzenet elküldve: 2023-02-03 09:10:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*A jó kancellár eddigi aggodalmai tulajdonképpen már szertefoszlottak. Eltelt egy hat, él és virul, pedig ha az életére akartak volna törni, akkor erre bőven lett volna alkalom. Azonkívül ő a Vashegy kancellárja. Ki merne rá kezet emelni? Na ugye. Mondjuk a göndör hajú boszorkány gondolkodás nélkül, ami nem annyira megnyugtató gondolat, de szerencsére Leának ehhez az egészhez nincs köze. Remélhetően.
Tehát Hubi joviális mosollyal kezd neki a vizsgálatnak: eret tapint a csuklón, ellenőrzi, hogy Aenae testének hőmérséklete nem kórosan magas-e, és már azon lenne, hogy egyéb vizsgálatokat is elvégezzen, amikor odakintről felharsan a báró hangja. Hát így! A babája előtt akarja keresztül lőni. Mit előtte, hiszen a kis cemende is benne van az összeesküvésben. Aenae még be sem fejezte a válaszát a hogylétét firtató kérdésre, Hubi már talpon van és az ajtó felé hátrál.*
- Örömmel mondhatom, hogy minden a legnagyobb rendben van. Örvendetes gyorsasággal regenerálódik a szervezetet, és legjobb meggyőződésem szerint immár semmi akadálya nincs, hogy útra kelhess.
*Integet Jágónak, aki még mindig a polcon tollászkodik, hogy jöjjön. De ha a szemtelen szárnyas marad, az sem zavarja. Ő siet.*
- Kívánom, hogy legyen kellemes és örömteli az utad, egyben arra kérlek, hogy add át szívből jövő jókívánságaim az én barátomnak, a báró úrnak!
*Meghajol, fordul, már az ajtóval áll szemben.*
- Ó, barátom!
*Mondani sem kell, hogy Cha'yss belépett közben és Hubi ismét hátrál, ezúttal visszafelé. A kinyújtott jobbot elfogadja, de történetesen egy villanásnyit nem érdekli, hogy mit visel a báró. Csak azt látja, hogy gyilkos szerszám nincs a kezében. Ez is valami.*
- Nem... semmi... köszönöm. Csak könnyebb emésztési zavar...
*Aztán a báró begyűjti a fegyvert amit Hubi kikeredett szemmel figyel, és Aenae-nek kétszer is kell szólnia, hogy üljön le. Ez megtörténik, de a jó kancellár csak nehezen tudja levenni tekintetét a nyílpuskáról. A hallottakra szinte gépiesen bólogat, de azt majdnem hozzáteszi, hogy Leánál még ők is jobbak. Ám még ebben a zaklatott lelkiállapotban is óvatos annyira, hogy Kagan özvegyére ne tegyen olyan kijelentéseket, melyekkel elvághatja magát nála. Mert a pletykák szélsebesen terjednek a Vashegyen. Aztán Aenae meg akarja ölelni búcsúzásként, és szeme sarkából látja, hogy Cha'yss a számszeríjat súlyban tartva várakozik. Nagyon komoly kényszert érez arra, hogy Aenae lábai elé omoljon, átölelje a térdeit és azt zokogja, hogy "kérlek, ne öljetek meg!"
De még ehhez sincs ereje. Megöleli a lányt és sírni kezd. Amit akár úgy is fel lehet fogni, hogy ennyire megrendítette Kagan lányának és szerelmének távozása. Jágó persze tudhatná, hogy nem erről van szó, ha nem csak egy oktondi madár lenne. De azért most olyan hangon kezd rikácsolni, mintha kárörvendően kacagna.*
*A jó kancellár eddigi aggodalmai tulajdonképpen már szertefoszlottak. Eltelt egy hat, él és virul, pedig ha az életére akartak volna törni, akkor erre bőven lett volna alkalom. Azonkívül ő a Vashegy kancellárja. Ki merne rá kezet emelni? Na ugye. Mondjuk a göndör hajú boszorkány gondolkodás nélkül, ami nem annyira megnyugtató gondolat, de szerencsére Leának ehhez az egészhez nincs köze. Remélhetően.
Tehát Hubi joviális mosollyal kezd neki a vizsgálatnak: eret tapint a csuklón, ellenőrzi, hogy Aenae testének hőmérséklete nem kórosan magas-e, és már azon lenne, hogy egyéb vizsgálatokat is elvégezzen, amikor odakintről felharsan a báró hangja. Hát így! A babája előtt akarja keresztül lőni. Mit előtte, hiszen a kis cemende is benne van az összeesküvésben. Aenae még be sem fejezte a válaszát a hogylétét firtató kérdésre, Hubi már talpon van és az ajtó felé hátrál.*
- Örömmel mondhatom, hogy minden a legnagyobb rendben van. Örvendetes gyorsasággal regenerálódik a szervezetet, és legjobb meggyőződésem szerint immár semmi akadálya nincs, hogy útra kelhess.
*Integet Jágónak, aki még mindig a polcon tollászkodik, hogy jöjjön. De ha a szemtelen szárnyas marad, az sem zavarja. Ő siet.*
- Kívánom, hogy legyen kellemes és örömteli az utad, egyben arra kérlek, hogy add át szívből jövő jókívánságaim az én barátomnak, a báró úrnak!
*Meghajol, fordul, már az ajtóval áll szemben.*
- Ó, barátom!
*Mondani sem kell, hogy Cha'yss belépett közben és Hubi ismét hátrál, ezúttal visszafelé. A kinyújtott jobbot elfogadja, de történetesen egy villanásnyit nem érdekli, hogy mit visel a báró. Csak azt látja, hogy gyilkos szerszám nincs a kezében. Ez is valami.*
- Nem... semmi... köszönöm. Csak könnyebb emésztési zavar...
*Aztán a báró begyűjti a fegyvert amit Hubi kikeredett szemmel figyel, és Aenae-nek kétszer is kell szólnia, hogy üljön le. Ez megtörténik, de a jó kancellár csak nehezen tudja levenni tekintetét a nyílpuskáról. A hallottakra szinte gépiesen bólogat, de azt majdnem hozzáteszi, hogy Leánál még ők is jobbak. Ám még ebben a zaklatott lelkiállapotban is óvatos annyira, hogy Kagan özvegyére ne tegyen olyan kijelentéseket, melyekkel elvághatja magát nála. Mert a pletykák szélsebesen terjednek a Vashegyen. Aztán Aenae meg akarja ölelni búcsúzásként, és szeme sarkából látja, hogy Cha'yss a számszeríjat súlyban tartva várakozik. Nagyon komoly kényszert érez arra, hogy Aenae lábai elé omoljon, átölelje a térdeit és azt zokogja, hogy "kérlek, ne öljetek meg!"
De még ehhez sincs ereje. Megöleli a lányt és sírni kezd. Amit akár úgy is fel lehet fogni, hogy ennyire megrendítette Kagan lányának és szerelmének távozása. Jágó persze tudhatná, hogy nem erről van szó, ha nem csak egy oktondi madár lenne. De azért most olyan hangon kezd rikácsolni, mintha kárörvendően kacagna.*
4134. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-02 13:30:41
Üzenet elküldve: 2023-02-02 13:30:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Nagyon várja Habrertust, mint valami megváltót. Kicsit úgy is tekint rá, hiszen tőle függ, hogy elhagyhatja-e a Vashegyet. Ez a várakozással teli hat lassan telt. Ráadásul Lloslie nem hagyta, hogy saját maga pakolja el a saját holmiját, ami miatt Aenae egy kicsit bosszús volt, de a nő nem hagyta magát lerázni akkor sem, ha Aenae néha csúnyábban beszélt vele, mint megérdemelte volna. Meg amúgy is tudta, hogy Aenae hamar meg szokta bánni, ha pokrócként viselkedik másokkal és elnézést kér.
Cha'yss pont úgy viselkedett az elmúlt hatban, mintha valami lányregény hőse lenne. Máskor valószínűleg lerajzolta volna miközben felolvas neki, de most csak nézte. Jól esik ránézni, bár ez a lassan elburjánzó szakáll nem a kedvence. Le akarja rajzolni, de nem megy, hiába rágja le a ceruza végét és hiába töri ketté dühösen, akkor sem megy.
A dühöngésben Yanah zavarja meg, aki után Habrertus érkezik és a tollas átok: Jágó. Yanahnak nagyon tetszik a madár, láthatóan nagyon örül, hogy láthat egy ilyen szerzetet, bár a furcsa óbégatáson a lány is meglepődik. Aenaenek már a szeme sem rebben, valószínűleg Habrertus sem lepődik meg különösebben a szószátyár szárnyastól. Talán csak a beszélgetést akasztja meg kissé és viszi más irányba. Na meg az odakintről kiabáló Cha'yss is.*
- Nem, drágám. Nem a bárd mellett van?
*Készülődésben vannak, Cha'yss meg különösen bensőséges kapcsolatot ápol a számszeríjjal, ezért is keresi olyan nagyon.
Miként jegyese, úgy Aenae is utazóruhát visel, lovaglónadrágot és csizmát, felül halványkék vászonblúzt, a nyakában ott a szokásos, élénk színű selyemkendő. Bokáig érő lovaglókabátja, melyet hátul hosszasan felslicceltek, a szerkény ajtaján lóg, vállfára akasztva.*
- Azt gondoltam, hogy a wegtoreni temperamentumosabb fajta, semmint méregkeveréshez folyamodjon.
*És lám, itt is van a temperamentumos wegtoreni mintapéldánya, amint nagy elánnal keresi a számszeríját.*
- Köszönöm kérdésed, az egészségem kitűnő. De ha még egy kanálnyi spenótot meg kell ennem, akkor lehet, hogy kiszaladok a világból.
*Megkockáztat egy halvány mosolyt. A papagáj valahogy jobb kedvre deríti az rikoltozása, ezúttal sem csodálkozik rá erre, mintha csak tudná, hogy miről kiabál a madár.*
- Ülj le kérlek. Szeretnék, szeretnénk valamit mondani neked.
*Cha'yss közben el van foglalva azzal, hogy végre rálel imádott számszeríjára - Aenae akár féltékeny is lehetne -, de Aenae int a karosszék felé, ő maga az ágy szélére ül. Ha a kancellár is helyet foglalt.*
- Biztos látod, készülődésben vagyunk. Úgy döntöttem, hogy elhagyom a Vashegyet. Úgy gondolom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, de mivel visszatért Kagan özvegye, így nincs már rám szükség. Vele gondolom, hogy magad is jobban rokonszenvezel, mint velem. Ami azt illeti, még magam is jobban rokonszenvezek vele, mint magammal.
*Cha'yssra pillant, hogy hogyan dédelgeti a fegyverét.*
- Ami azt illeti, sokat gondolkodtam rajta, hogy szó nélkül távozzak-e abban a hatban, míg pihenést írtál elő, de nem tartottam tisztességesnek, ezért külön örülök, hogy jöttél, így el tudunk búcsúzni. Ezúttal megköszönném azt is, amit értem tettél. Minden tekintetben.
*Nem tudja persze, hogy Habrertus szerint éppen az életére készülnek törni, de ha tudná, akkor nagyon jól mulatna, főleg azon, ahogy Cha'yss látványosan kereste az imént a számszeríját.*
- Búcsúzóul megölelnélek és megkérnélek arra, hogy tolmácsold üdvözletem és szívből jövő jókívánságaimat Kagan asszonyának.
*Nagyon várja Habrertust, mint valami megváltót. Kicsit úgy is tekint rá, hiszen tőle függ, hogy elhagyhatja-e a Vashegyet. Ez a várakozással teli hat lassan telt. Ráadásul Lloslie nem hagyta, hogy saját maga pakolja el a saját holmiját, ami miatt Aenae egy kicsit bosszús volt, de a nő nem hagyta magát lerázni akkor sem, ha Aenae néha csúnyábban beszélt vele, mint megérdemelte volna. Meg amúgy is tudta, hogy Aenae hamar meg szokta bánni, ha pokrócként viselkedik másokkal és elnézést kér.
Cha'yss pont úgy viselkedett az elmúlt hatban, mintha valami lányregény hőse lenne. Máskor valószínűleg lerajzolta volna miközben felolvas neki, de most csak nézte. Jól esik ránézni, bár ez a lassan elburjánzó szakáll nem a kedvence. Le akarja rajzolni, de nem megy, hiába rágja le a ceruza végét és hiába töri ketté dühösen, akkor sem megy.
A dühöngésben Yanah zavarja meg, aki után Habrertus érkezik és a tollas átok: Jágó. Yanahnak nagyon tetszik a madár, láthatóan nagyon örül, hogy láthat egy ilyen szerzetet, bár a furcsa óbégatáson a lány is meglepődik. Aenaenek már a szeme sem rebben, valószínűleg Habrertus sem lepődik meg különösebben a szószátyár szárnyastól. Talán csak a beszélgetést akasztja meg kissé és viszi más irányba. Na meg az odakintről kiabáló Cha'yss is.*
- Nem, drágám. Nem a bárd mellett van?
*Készülődésben vannak, Cha'yss meg különösen bensőséges kapcsolatot ápol a számszeríjjal, ezért is keresi olyan nagyon.
Miként jegyese, úgy Aenae is utazóruhát visel, lovaglónadrágot és csizmát, felül halványkék vászonblúzt, a nyakában ott a szokásos, élénk színű selyemkendő. Bokáig érő lovaglókabátja, melyet hátul hosszasan felslicceltek, a szerkény ajtaján lóg, vállfára akasztva.*
- Azt gondoltam, hogy a wegtoreni temperamentumosabb fajta, semmint méregkeveréshez folyamodjon.
*És lám, itt is van a temperamentumos wegtoreni mintapéldánya, amint nagy elánnal keresi a számszeríját.*
- Köszönöm kérdésed, az egészségem kitűnő. De ha még egy kanálnyi spenótot meg kell ennem, akkor lehet, hogy kiszaladok a világból.
*Megkockáztat egy halvány mosolyt. A papagáj valahogy jobb kedvre deríti az rikoltozása, ezúttal sem csodálkozik rá erre, mintha csak tudná, hogy miről kiabál a madár.*
- Ülj le kérlek. Szeretnék, szeretnénk valamit mondani neked.
*Cha'yss közben el van foglalva azzal, hogy végre rálel imádott számszeríjára - Aenae akár féltékeny is lehetne -, de Aenae int a karosszék felé, ő maga az ágy szélére ül. Ha a kancellár is helyet foglalt.*
- Biztos látod, készülődésben vagyunk. Úgy döntöttem, hogy elhagyom a Vashegyet. Úgy gondolom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, de mivel visszatért Kagan özvegye, így nincs már rám szükség. Vele gondolom, hogy magad is jobban rokonszenvezel, mint velem. Ami azt illeti, még magam is jobban rokonszenvezek vele, mint magammal.
*Cha'yssra pillant, hogy hogyan dédelgeti a fegyverét.*
- Ami azt illeti, sokat gondolkodtam rajta, hogy szó nélkül távozzak-e abban a hatban, míg pihenést írtál elő, de nem tartottam tisztességesnek, ezért külön örülök, hogy jöttél, így el tudunk búcsúzni. Ezúttal megköszönném azt is, amit értem tettél. Minden tekintetben.
*Nem tudja persze, hogy Habrertus szerint éppen az életére készülnek törni, de ha tudná, akkor nagyon jól mulatna, főleg azon, ahogy Cha'yss látványosan kereste az imént a számszeríját.*
- Búcsúzóul megölelnélek és megkérnélek arra, hogy tolmácsold üdvözletem és szívből jövő jókívánságaimat Kagan asszonyának.
4133. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-02 09:51:54
Üzenet elküldve: 2023-02-02 09:51:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
- Aenae! Nem láttad a számszeríjam? Kész akarok lenni, mielőtt Habrertus ideér! *Hallatszik az ingerült kiáltás kintről még az előtt, hogy megérkezik a lány szobájába.*
- Oh, Habrertus, már itt vagy? Nem értesítettek az érkezésedről. *Torpan meg az igric, ahogy Aenae szobájába lép és megpillantja a kancellárt. Nem látta a hintót kint a ház előtt, amikor az istállóból kifelé tartott.
Az előző hatban mindent előkészített az induláshoz. Felszerelés, ruhák és két jó hátas, ami a hosszú utakat is bírja. Még az ominózus napon megbeszélték Aenaevel, hogy amint lehet, elindulnak. Akkor sem és azóta sem gondolta meg magát a házasságot illetően, ugyanúgy szereti a lányt, mint előtte. Minden nap sok időt töltött vele, még akkor is, ha alig beszélgettek. Halkan játszott neki vagy felolvasott egy könyvből, ült mellette a teraszon és a lovakat nézte a legelőn. Örült neki, hogy Aenae egyre jobban van és áldotta az isteneket, amiért Llosliet és családját adta neki. A nő csodát művelt kedvesével, amiért sosem tud elég hálás lenni nekik. A távozás gondolatát még aznap megosztotta Cyaqival és Lloslie-vel, a birtokot és az udvarházat a felügyeletükre bízta, amiért a családnak (Mesélő (Májmétely)) egy éves jövedelmüket, 1000 aranyat fizetett ki.
Ez bizonyosan elég lesz, hogy ha egyszer visszatérnek a nem túl távoli jövőben, a birtok megfelelő állapotban legyen.*
- Örülök látásodnak, barátom. *Lép közelebb a vén férfihez, baráti mosollyal, hogy jobbját nyújtsa üdvözlésképp.*
- Minden rendben? Sápadtnak tűnsz, csak nem vagy beteg? *Kérdi őszinte érdeklődéssel. Annyi feltűnhet a kancellárnak is, hogy a megszokott, divatos és nemesi ruhák helyett, ezen a napon a gyakorlatias öltözetet részesítette előnyben. Csizma helyett bakancs, durva, de erős vászonból varrt nadrág, melynek térd- és belsőcomb részét bőrre erősítették meg. Derékban karcsúsított bőrzeke és alkarvédők egészítik ki öltözékét. Arcszőrzetét az elmúlt hatban nem nyírhatta, mert megszokott borostája mostanra szakállá erősödött, de amúgy mosolyogva néz a kancellárra.*
- Kedvesem, minden készen áll. *Indul el Habrertus mellett, hogy Aenaehez menjen. A lányra bízza, hogy elmondja a kancellárnak a döntését, miszerint eltűnnek egy időre a világ elől. Habrertus biztosan megértő lesz, hisz részese volt az őket ért tragédiának.*
- Oh, hát itt vagy. *Szólal meg boldogan, ahogy megpillantja Kathlynt az ablak melletti kredencen, odalép, hogy magához vegye a számszeríjat, majd a kancellár felé fordul, figyelve, hogyan fogadja majd a távozásuk hírét.*
- Aenae! Nem láttad a számszeríjam? Kész akarok lenni, mielőtt Habrertus ideér! *Hallatszik az ingerült kiáltás kintről még az előtt, hogy megérkezik a lány szobájába.*
- Oh, Habrertus, már itt vagy? Nem értesítettek az érkezésedről. *Torpan meg az igric, ahogy Aenae szobájába lép és megpillantja a kancellárt. Nem látta a hintót kint a ház előtt, amikor az istállóból kifelé tartott.
Az előző hatban mindent előkészített az induláshoz. Felszerelés, ruhák és két jó hátas, ami a hosszú utakat is bírja. Még az ominózus napon megbeszélték Aenaevel, hogy amint lehet, elindulnak. Akkor sem és azóta sem gondolta meg magát a házasságot illetően, ugyanúgy szereti a lányt, mint előtte. Minden nap sok időt töltött vele, még akkor is, ha alig beszélgettek. Halkan játszott neki vagy felolvasott egy könyvből, ült mellette a teraszon és a lovakat nézte a legelőn. Örült neki, hogy Aenae egyre jobban van és áldotta az isteneket, amiért Llosliet és családját adta neki. A nő csodát művelt kedvesével, amiért sosem tud elég hálás lenni nekik. A távozás gondolatát még aznap megosztotta Cyaqival és Lloslie-vel, a birtokot és az udvarházat a felügyeletükre bízta, amiért a családnak (Mesélő (Májmétely)) egy éves jövedelmüket, 1000 aranyat fizetett ki.
Ez bizonyosan elég lesz, hogy ha egyszer visszatérnek a nem túl távoli jövőben, a birtok megfelelő állapotban legyen.*- Örülök látásodnak, barátom. *Lép közelebb a vén férfihez, baráti mosollyal, hogy jobbját nyújtsa üdvözlésképp.*
- Minden rendben? Sápadtnak tűnsz, csak nem vagy beteg? *Kérdi őszinte érdeklődéssel. Annyi feltűnhet a kancellárnak is, hogy a megszokott, divatos és nemesi ruhák helyett, ezen a napon a gyakorlatias öltözetet részesítette előnyben. Csizma helyett bakancs, durva, de erős vászonból varrt nadrág, melynek térd- és belsőcomb részét bőrre erősítették meg. Derékban karcsúsított bőrzeke és alkarvédők egészítik ki öltözékét. Arcszőrzetét az elmúlt hatban nem nyírhatta, mert megszokott borostája mostanra szakállá erősödött, de amúgy mosolyogva néz a kancellárra.*
- Kedvesem, minden készen áll. *Indul el Habrertus mellett, hogy Aenaehez menjen. A lányra bízza, hogy elmondja a kancellárnak a döntését, miszerint eltűnnek egy időre a világ elől. Habrertus biztosan megértő lesz, hisz részese volt az őket ért tragédiának.*
- Oh, hát itt vagy. *Szólal meg boldogan, ahogy megpillantja Kathlynt az ablak melletti kredencen, odalép, hogy magához vegye a számszeríjat, majd a kancellár felé fordul, figyelve, hogyan fogadja majd a távozásuk hírét.*
4132. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-31 16:17:37
Üzenet elküldve: 2023-01-31 16:17:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Az elmúlt hat egy rémálommal ért fel. A jó kancellár, alig ért haza a Radkraalba, bezárkózott és rettegve várta a gonoszokat. Fél nap körömrágás után arra jutott, hogy nem fogja olcsón adni a bőrét és az este további részét a neves wegtoreni bajkeverő és ökölharcos, Mahlar Jakhum híres művének, a "Tolós és húzós pofon metodikája a csapszéki verekedésben" tanulmányozásával töltötte. (Igen, a jó kancellár könyvtára igen gazdag és számos témát felölel.)
Pár óra és jelentősebb mennyiségű bor után arra jutott, hogy az elmélet próbája a gyakorlat és pár fogást megpróbált. A vége csak annyi lett, hogy megbánta a dolgot és a polcról levert, díszes asztrolábiumot. Másnapra kicsit megnyugodott, ám amikor felszolgálták az ebédjét, szinte pánikroham tört rá. Mert mi van, ha meg akarják mérgezni?
A hat hátralévő napjaiban a szolgálók sziklaszilárd meggyőződésévé vált, hogy a jó kancellár megtébolyodott: ki sem teszi a lábát a hivatalából, viszont minden étkezését valamelyik szolgával költi el és ragaszkodik hozzá, hogy az ő ételéből fogyasszon. Lehetőleg előtte.
Viszont még mindig él, és ha kicsit nyúzottnak tűnik is, ismét felbukkan a báró rezidenciáján. Úgy érezte, hogy a hintóval csak provokálna, így öszvére hátán érkezik, vállán a papagájával, akit nem tudott levakarni magáról.*
- Khm... hogy vagyunk?
*Nem a megszokott körülményességével üdvözli Aeane-t, miután a szolgálók bevezették a Thargodar lány szobájába. Szerencsére Jágó megmenti a helyzetet.*
- GYILOK! MÉREG! WEGTORENI! GYIL...
*Hubi ingerült mozdulatára abbahagyja, és tollait borzolva reppen arrébb az ablakpárkányra.*
- Igen érdekfeszítő fóliánsra bukkantam könyvtáramban, a Wegtoreni Méregkeverők Céhének alapszabályáról, ehe. Nos, tehát... hogy érzed magad?
- VÖRÖS KECSKE!
*Ez persze megint Jágó volt, hiszen idefelé jövet a jó kancellár kis híján agyvérzést kapott egy újabb orcátlan falfirka láttán.*
*Az elmúlt hat egy rémálommal ért fel. A jó kancellár, alig ért haza a Radkraalba, bezárkózott és rettegve várta a gonoszokat. Fél nap körömrágás után arra jutott, hogy nem fogja olcsón adni a bőrét és az este további részét a neves wegtoreni bajkeverő és ökölharcos, Mahlar Jakhum híres művének, a "Tolós és húzós pofon metodikája a csapszéki verekedésben" tanulmányozásával töltötte. (Igen, a jó kancellár könyvtára igen gazdag és számos témát felölel.)
Pár óra és jelentősebb mennyiségű bor után arra jutott, hogy az elmélet próbája a gyakorlat és pár fogást megpróbált. A vége csak annyi lett, hogy megbánta a dolgot és a polcról levert, díszes asztrolábiumot. Másnapra kicsit megnyugodott, ám amikor felszolgálták az ebédjét, szinte pánikroham tört rá. Mert mi van, ha meg akarják mérgezni?
A hat hátralévő napjaiban a szolgálók sziklaszilárd meggyőződésévé vált, hogy a jó kancellár megtébolyodott: ki sem teszi a lábát a hivatalából, viszont minden étkezését valamelyik szolgával költi el és ragaszkodik hozzá, hogy az ő ételéből fogyasszon. Lehetőleg előtte.
Viszont még mindig él, és ha kicsit nyúzottnak tűnik is, ismét felbukkan a báró rezidenciáján. Úgy érezte, hogy a hintóval csak provokálna, így öszvére hátán érkezik, vállán a papagájával, akit nem tudott levakarni magáról.*
- Khm... hogy vagyunk?
*Nem a megszokott körülményességével üdvözli Aeane-t, miután a szolgálók bevezették a Thargodar lány szobájába. Szerencsére Jágó megmenti a helyzetet.*
- GYILOK! MÉREG! WEGTORENI! GYIL...
*Hubi ingerült mozdulatára abbahagyja, és tollait borzolva reppen arrébb az ablakpárkányra.*
- Igen érdekfeszítő fóliánsra bukkantam könyvtáramban, a Wegtoreni Méregkeverők Céhének alapszabályáról, ehe. Nos, tehát... hogy érzed magad?
- VÖRÖS KECSKE!
*Ez persze megint Jágó volt, hiszen idefelé jövet a jó kancellár kis híján agyvérzést kapott egy újabb orcátlan falfirka láttán.*
4131. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-30 15:22:51
Üzenet elküldve: 2023-01-30 15:22:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Összetört álmok//
*Aenae általában nagyon jól tud szórakozni Habrertuson, ahogyan felháborodik egyes dolgokon, meg hasonlókon. Valószínűleg az is mulattatná, ha tudná, hogy odakint a kancellár éppen lábon hord ki egy kisebb szélütést, mert félreért egy teljesen ártatlan megjegyzést. Mivel azonban ezekről nem tud, így a hangulata sem tud javulni. Legalábbis ettől nem.*
- Szeretném. Ezt úgysem szeretem.
*Újabb csapda, amiben úgy érezte, hogy vergődik. Azóta, hogy Kagan nagy plénum előtt bejelentette, hogy elismeri törvényes gyermekeként és a nevére veszi. Nem tudni, hogy ki lepődött meg jobban, az egybegyűltek vagy Aenae maga? Az már biztos, hogy ő maga annyira meg volt lepődve, hogy protestálni is elfelejtett. Aztán meg már úgy maradt. Most azonban, hogy megszabadulhat attól a kolonctól, melynek neve Vashegy, megszabadul a Thargodar névtől is.*
- Jó, így tökéletes lesz.
*Nem firtatja, hogy miért mondott le Cha'yss a nagyszabású lakodalomról.*
//Egy hattal később//
*Habrertus egész sor utasítás hagyományozott rá, hogy mi mindent ne csináljon legalább egy hatig. Ami azt illeti nagyon kedve sem volt ahhoz, hogy kimozduljon, de Lloslie azért gondosan “szellőztette', naponta egyszer a feje búbjáig bebugyolálta és kiültette a verandára, míg kicserélték az ágyneműt, meg ilyenek.
Bizonyos szempontból jót is tett neki a dolog, de főleg Lloslie határozottsága, ugyanis a nő nem tűrte azt, hogy válogasson és határozottan diktálta bele a folyadékot is. Bőven több spenótot evett meg, mint amennyit szeretett volna és már az is biztos, hogy hátralévő életében többé látni sem akarja majd, de egyértelmű, hogy visszanyerte az erejét, az arca is egészségesen rózsás. De Aenae maga is érezte, hogy hogyan kap napról-napra erőre, nyilván érti is azt a szerepet, amit ebben a spenót játszott, de akkor sem akarja többé látni sem.
A hangulata az elején nagyon mélyen letargikus volt és ez azóta sem javult sokat. De bárki megértené: egy hat alatt nemigen lehet kiheverni egy ilyen veszteséget. Talán onnan volt érzékelhető, hogy valamelyest billent a mérleg, hogy újra elővette a rajzeszközöket. Az más kérdés, hogy egy ceruzavonás sem kerül a papírra, valahogy nem találja az ihletet.*
*Aenae általában nagyon jól tud szórakozni Habrertuson, ahogyan felháborodik egyes dolgokon, meg hasonlókon. Valószínűleg az is mulattatná, ha tudná, hogy odakint a kancellár éppen lábon hord ki egy kisebb szélütést, mert félreért egy teljesen ártatlan megjegyzést. Mivel azonban ezekről nem tud, így a hangulata sem tud javulni. Legalábbis ettől nem.*
- Szeretném. Ezt úgysem szeretem.
*Újabb csapda, amiben úgy érezte, hogy vergődik. Azóta, hogy Kagan nagy plénum előtt bejelentette, hogy elismeri törvényes gyermekeként és a nevére veszi. Nem tudni, hogy ki lepődött meg jobban, az egybegyűltek vagy Aenae maga? Az már biztos, hogy ő maga annyira meg volt lepődve, hogy protestálni is elfelejtett. Aztán meg már úgy maradt. Most azonban, hogy megszabadulhat attól a kolonctól, melynek neve Vashegy, megszabadul a Thargodar névtől is.*
- Jó, így tökéletes lesz.
*Nem firtatja, hogy miért mondott le Cha'yss a nagyszabású lakodalomról.*
//Egy hattal később//
*Habrertus egész sor utasítás hagyományozott rá, hogy mi mindent ne csináljon legalább egy hatig. Ami azt illeti nagyon kedve sem volt ahhoz, hogy kimozduljon, de Lloslie azért gondosan “szellőztette', naponta egyszer a feje búbjáig bebugyolálta és kiültette a verandára, míg kicserélték az ágyneműt, meg ilyenek.
Bizonyos szempontból jót is tett neki a dolog, de főleg Lloslie határozottsága, ugyanis a nő nem tűrte azt, hogy válogasson és határozottan diktálta bele a folyadékot is. Bőven több spenótot evett meg, mint amennyit szeretett volna és már az is biztos, hogy hátralévő életében többé látni sem akarja majd, de egyértelmű, hogy visszanyerte az erejét, az arca is egészségesen rózsás. De Aenae maga is érezte, hogy hogyan kap napról-napra erőre, nyilván érti is azt a szerepet, amit ebben a spenót játszott, de akkor sem akarja többé látni sem.
A hangulata az elején nagyon mélyen letargikus volt és ez azóta sem javult sokat. De bárki megértené: egy hat alatt nemigen lehet kiheverni egy ilyen veszteséget. Talán onnan volt érzékelhető, hogy valamelyest billent a mérleg, hogy újra elővette a rajzeszközöket. Az más kérdés, hogy egy ceruzavonás sem kerül a papírra, valahogy nem találja az ihletet.*
4130. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-30 13:19:17
Üzenet elküldve: 2023-01-30 13:19:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Összetört álmok//
*Nem tudhatja, milyen gondolatok forognak Aenae fejében, ahogy arról sem tud, hogy a lány nem akarta igazán vagy egyáltalán a gyermeket, amelyet a szíve alatt hordott. Szentül hiszi, hogy kedvese ugyanannyira akarta a gyermeket, mint ő. Sajnos nem tehet semmit, ezt a lánynak kell elrendeznie magában. Ehhez pedig idő kell és ha segíteni tud neki, megtesz bármit.*
- Rendben, legyen így. *Hagyja annyiban Aenae döntését. Neki megfelel, bár a szó nélküli eltűnésben benne lett volna, amire a lány is gondol.
Fogja még a kezét, amikor jön a kérdés, ami tökéletesen meglepi. Sárga tekintete a lányét keresi, mintha a kérdés komolyságát kutatná bennük.*
- Egy pillanatra sem gondoltam meg magam. *Válaszolja pár szívdobbanás múltán, de tökéletesen őszintén. Nincs tisztában Aenae magát marcangoló gondolataival, de ha tudna is róluk, akkor sem gondolkodna másképp. Szereti a lányt és a történtek ellenére sem kíván elállni a házasságtól.*
- De természetesen, ha szeretnéd, megkapod a nevem. *Mosolyodik el halványan, reméli, ez valamennyire segít Aenae kedvén.*
- Amint felépülsz és elmentünk, keresünk egy apró kápolnát és egybekelünk. Jó lesz így? *Kérdi finoman. Nem szeretne már ő sem nagy esküvőt, sok vendéget és felhajtást. Azok után, amin átmentek, főleg Aenae, biztosan nem bánja, ha nem csapnak világraszóló menyegzőt.
Az odakint egy ideig hallgatódzó kancellárról sem tud, így hogyan is sejthetné, hogy Habrertus félreérti az egyik mondatát és nem folytatja a fülelést, hogy az eloszlassa kételyeit. Ha voltak olyan gondolatai korábban, amelyben szerepelt a vén kecske félreállítása, azok már nem élnek és miután megmentette Aenae életét, tartozik is neki. De nem létező problémákról nem is tud elmélkedni, így marad neki Aenae kérdése és a minden nappal egyre közelebb lévő indulás ígérete.*
*Nem tudhatja, milyen gondolatok forognak Aenae fejében, ahogy arról sem tud, hogy a lány nem akarta igazán vagy egyáltalán a gyermeket, amelyet a szíve alatt hordott. Szentül hiszi, hogy kedvese ugyanannyira akarta a gyermeket, mint ő. Sajnos nem tehet semmit, ezt a lánynak kell elrendeznie magában. Ehhez pedig idő kell és ha segíteni tud neki, megtesz bármit.*
- Rendben, legyen így. *Hagyja annyiban Aenae döntését. Neki megfelel, bár a szó nélküli eltűnésben benne lett volna, amire a lány is gondol.
Fogja még a kezét, amikor jön a kérdés, ami tökéletesen meglepi. Sárga tekintete a lányét keresi, mintha a kérdés komolyságát kutatná bennük.*
- Egy pillanatra sem gondoltam meg magam. *Válaszolja pár szívdobbanás múltán, de tökéletesen őszintén. Nincs tisztában Aenae magát marcangoló gondolataival, de ha tudna is róluk, akkor sem gondolkodna másképp. Szereti a lányt és a történtek ellenére sem kíván elállni a házasságtól.*
- De természetesen, ha szeretnéd, megkapod a nevem. *Mosolyodik el halványan, reméli, ez valamennyire segít Aenae kedvén.*
- Amint felépülsz és elmentünk, keresünk egy apró kápolnát és egybekelünk. Jó lesz így? *Kérdi finoman. Nem szeretne már ő sem nagy esküvőt, sok vendéget és felhajtást. Azok után, amin átmentek, főleg Aenae, biztosan nem bánja, ha nem csapnak világraszóló menyegzőt.
Az odakint egy ideig hallgatódzó kancellárról sem tud, így hogyan is sejthetné, hogy Habrertus félreérti az egyik mondatát és nem folytatja a fülelést, hogy az eloszlassa kételyeit. Ha voltak olyan gondolatai korábban, amelyben szerepelt a vén kecske félreállítása, azok már nem élnek és miután megmentette Aenae életét, tartozik is neki. De nem létező problémákról nem is tud elmélkedni, így marad neki Aenae kérdése és a minden nappal egyre közelebb lévő indulás ígérete.*
4129. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-30 10:52:53
Üzenet elküldve: 2023-01-30 10:52:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Összetört álmok//
*Egy jó kancellárnak, többek között, az a dolga, hogy mindenről tudjon. Arról is, ha történetesen el akarják tenni láb alól. Hiszen a wegtoreni épp most jelentette ki a babájának, hogy őt majd elintézik. El is kapja a fülét a kulcslyukról, döbbenten mered az ajtóra. Így a báró további mondandójáról, ami egyértelművé teszi, hogy nem az élete kioltására gondolt, lemarad. Elkerekedik a szeme és levegő után kapkod ilyen fokú háládatlanság hallatán. Megmenti Aenae életét, és ezt kapja viszonzásul. Persze megszokhatta volna már. Egykor a fél kontinenst mentette meg egy pusztító vésztől (nem egyedül, de miért kéne ezt folyton hangsúlyoznia a kancellárnak?) és azt is szépen elfelejtették. Igaz, azért legalább nem akarták megölni. Most viszont az az aggasztó, hogy bár a boszorkány visszatértével Aenae-nek túl sok hatalma nem maradt, de a wegtoreni kitűnő kapcsolatai révén bármikor a Radkraal környékére küldhet egy mesterségéhez pompásan értő orgyilkost. És amennyire a nagyasszonyt ismeri, nem feltétlenül fogja törni magát, hogy számára megfelelő védelmet biztosítson.
Aztán zavarodottsága fokozódik, amikor összeszedi magát és hallgatózik még egy kicsit. Aneae arról az egy hat múlva esedékes vizitről beszél. Lehet, hogy félreértette a bárót? Éppen megkönnyebbülten sóhajtana fel, amikor összerakja az ijesztő képet: a gyalázatosak igénybe veszik értékes tudását, és amikor már biztosak benne, hogy Aenae felépül, akkor öletik meg.
Mi tagadás, rémülten hátrál el az ajtóhoz és kicsit botladozva indul meg kifelé, a ló felé ami rá vár. Lesz mit át- és kigondolnia.*
*Egy jó kancellárnak, többek között, az a dolga, hogy mindenről tudjon. Arról is, ha történetesen el akarják tenni láb alól. Hiszen a wegtoreni épp most jelentette ki a babájának, hogy őt majd elintézik. El is kapja a fülét a kulcslyukról, döbbenten mered az ajtóra. Így a báró további mondandójáról, ami egyértelművé teszi, hogy nem az élete kioltására gondolt, lemarad. Elkerekedik a szeme és levegő után kapkod ilyen fokú háládatlanság hallatán. Megmenti Aenae életét, és ezt kapja viszonzásul. Persze megszokhatta volna már. Egykor a fél kontinenst mentette meg egy pusztító vésztől (nem egyedül, de miért kéne ezt folyton hangsúlyoznia a kancellárnak?) és azt is szépen elfelejtették. Igaz, azért legalább nem akarták megölni. Most viszont az az aggasztó, hogy bár a boszorkány visszatértével Aenae-nek túl sok hatalma nem maradt, de a wegtoreni kitűnő kapcsolatai révén bármikor a Radkraal környékére küldhet egy mesterségéhez pompásan értő orgyilkost. És amennyire a nagyasszonyt ismeri, nem feltétlenül fogja törni magát, hogy számára megfelelő védelmet biztosítson.
Aztán zavarodottsága fokozódik, amikor összeszedi magát és hallgatózik még egy kicsit. Aneae arról az egy hat múlva esedékes vizitről beszél. Lehet, hogy félreértette a bárót? Éppen megkönnyebbülten sóhajtana fel, amikor összerakja az ijesztő képet: a gyalázatosak igénybe veszik értékes tudását, és amikor már biztosak benne, hogy Aenae felépül, akkor öletik meg.
Mi tagadás, rémülten hátrál el az ajtóhoz és kicsit botladozva indul meg kifelé, a ló felé ami rá vár. Lesz mit át- és kigondolnia.*
4128. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-26 12:43:59
Üzenet elküldve: 2023-01-26 12:43:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Összetört álmok//
*Topázsárga szeme a férfin pihen, hallja, ahogyan elmondja, ne okolja magát, de mégsem tud egyik pillanatról a másikra másképp gondolkodni. Illetve mi van akkor, ha mindenki téved és Aenaenek csakugyan szerepe volt ebben? Ha az már elég volt, hogy nem akarta eléggé, meg nem volt boldog az érkezésétől.
Érzelmei széles skálán mozognak a gyásztól az apátiáig, arcvonásai alapján látszik, hogy mennyire elgyötört, csak akkor rándul meg, mikor a férfi azt mondja, hogy a kancellárnak köszönheti az életét. Bár hagyta volna meghalni…*
- Ha visszajön egy hat múlva, akkor megmondom neki, hogy elmegyek. Úgyis visszajött az a boszorkány, nem kellek én ide.
*Bár abban is lett volna potenciál, hogy szó nélkül elosonjon, de Habrertus, mintha csak kiszagolta volna a szándékot, hogy ágynyugalmat írt elő. Persze a lány is tudja, hogy valószínűleg nyeregbe sem bírná húzni magát, nemhogy túl messzire menjen lóháton, de gyalog sem.*
- Ha még el akarsz venni… Akkor nekem adod a neved?
*Az ugye egy dolog, hogy a történtek miatt nem hibáztatja, de az egy egészen másik dolog, hogy a történtek mennyire változtatják meg a házasságot illető döntését? Aenae persze megérti, ha nem akarja már elvenni. Talán neki is megkönnyebbülés lenne, ha már nem akarná, bár az utóbbi időkben már egészen hozzászokott az esküvő gondolatához, még várta is. Azt persze nem bánná, ha nem lenne nagy felhajtás, de végül is, ha többé már nem a Vashegy úrnője, akkor nem is kell ezer vendég. Remélhetőleg Cha'yss is egyetért majd vele ebben. Mármint ha akar egyáltalán esküvőt.*
*Topázsárga szeme a férfin pihen, hallja, ahogyan elmondja, ne okolja magát, de mégsem tud egyik pillanatról a másikra másképp gondolkodni. Illetve mi van akkor, ha mindenki téved és Aenaenek csakugyan szerepe volt ebben? Ha az már elég volt, hogy nem akarta eléggé, meg nem volt boldog az érkezésétől.
Érzelmei széles skálán mozognak a gyásztól az apátiáig, arcvonásai alapján látszik, hogy mennyire elgyötört, csak akkor rándul meg, mikor a férfi azt mondja, hogy a kancellárnak köszönheti az életét. Bár hagyta volna meghalni…*
- Ha visszajön egy hat múlva, akkor megmondom neki, hogy elmegyek. Úgyis visszajött az a boszorkány, nem kellek én ide.
*Bár abban is lett volna potenciál, hogy szó nélkül elosonjon, de Habrertus, mintha csak kiszagolta volna a szándékot, hogy ágynyugalmat írt elő. Persze a lány is tudja, hogy valószínűleg nyeregbe sem bírná húzni magát, nemhogy túl messzire menjen lóháton, de gyalog sem.*
- Ha még el akarsz venni… Akkor nekem adod a neved?
*Az ugye egy dolog, hogy a történtek miatt nem hibáztatja, de az egy egészen másik dolog, hogy a történtek mennyire változtatják meg a házasságot illető döntését? Aenae persze megérti, ha nem akarja már elvenni. Talán neki is megkönnyebbülés lenne, ha már nem akarná, bár az utóbbi időkben már egészen hozzászokott az esküvő gondolatához, még várta is. Azt persze nem bánná, ha nem lenne nagy felhajtás, de végül is, ha többé már nem a Vashegy úrnője, akkor nem is kell ezer vendég. Remélhetőleg Cha'yss is egyetért majd vele ebben. Mármint ha akar egyáltalán esküvőt.*
4127. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-25 20:10:37
Üzenet elküldve: 2023-01-25 20:10:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kutya ténylegesen szép, termetes darab, és hátasjószághoz illően szelíd is. Meg kétségkívül jól is van idomítva, de az már nem Frandr dolga. Ahogy az nyalogatni kezdi a kezét, úgy Frandr derűsen, kissé szőkülő hajjal kezdi el simogatni, a füle tövét vakargatni, ám közben folytatja a beszélgetést a másikkal.*
-Pont, hogy nem szebb, de kevesebb szarrágó csűrné-csavarná a szavakat ahelyett, hogy kimondaná, amit gondol.
*Szabad kezével arca felé bök, mely a csillaghullást követően nem lepődött volna meg, ha csak a kinézetével képessé vált volna a tükrök szétrepesztésére. Az más kérdés, hogy első látásra a legtöbben elhinnék neki, hogy alaposan letesztelte a tükrök arcával való széttörésének közvetlenebb módjait.*
-Ha olyan bájgúnár viseli, mint te, akkor biztos.
*Vigyorodik el egy pillanatra, miközben diszkréten felméri a másikat, hogy az éjszaka örömei között beszerzett-e egy-két zúzódást. A törékeny nádszálnak aligha nevezhető felszolgálólányt ismerve nem lepné meg, ha igen.
Ő maga nem tartja annyira irigyelni valónak a csillaghullásban szerzett különlegességeit, ám tekintve, hogy ilyennemű gondolatait a tündér nem osztja meg, nincs alkalma reagálni azokra.
Ehelyett inkább miután kivezetik az ebet az istállóból, és elindulnak a kereskedőút felé - melyhez a tündérnek feltűnően semmi szüksége nincs útmutatásra -, inkább annak céljairól kezd el kérdezni.*
-Diplomata, hm? Biztos örülnének neked.
*Valójában nem sokat tud a városok közti kereskedelemről. Nem is igazán ért az ilyenekhez, de vannak olyan részei a dolognak, amik érdeklik.*
-Egyébként mi keserítette meg a viszonyt Arthenior és a Kikötő között?
*Tesz fel egy olyan kérdést, mely válaszának megértésével talán nem lesz problémája. Ha hosszabb beszélgetés lesz belőle, az sem zavarja; viszonylag pontosan tudja, hogy az erdő mely pontján érnek ki a tharg felségterületről, és érnek be a Kikötői erdőségbe.
Tisztában van vele, hogy ez a régió nem a legbiztonságosabb, így ezen a bizonyos ponton felveszi sisakját, és baljában pajzsával, jobb kezét fokosán pihentetve halad tovább, aktívan figyelve környezetét, és minimum lejjebb véve a csevegésből a korábbiakhoz képest.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.25 20:11:20
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kutya ténylegesen szép, termetes darab, és hátasjószághoz illően szelíd is. Meg kétségkívül jól is van idomítva, de az már nem Frandr dolga. Ahogy az nyalogatni kezdi a kezét, úgy Frandr derűsen, kissé szőkülő hajjal kezdi el simogatni, a füle tövét vakargatni, ám közben folytatja a beszélgetést a másikkal.*
-Pont, hogy nem szebb, de kevesebb szarrágó csűrné-csavarná a szavakat ahelyett, hogy kimondaná, amit gondol.
*Szabad kezével arca felé bök, mely a csillaghullást követően nem lepődött volna meg, ha csak a kinézetével képessé vált volna a tükrök szétrepesztésére. Az más kérdés, hogy első látásra a legtöbben elhinnék neki, hogy alaposan letesztelte a tükrök arcával való széttörésének közvetlenebb módjait.*
-Ha olyan bájgúnár viseli, mint te, akkor biztos.
*Vigyorodik el egy pillanatra, miközben diszkréten felméri a másikat, hogy az éjszaka örömei között beszerzett-e egy-két zúzódást. A törékeny nádszálnak aligha nevezhető felszolgálólányt ismerve nem lepné meg, ha igen.
Ő maga nem tartja annyira irigyelni valónak a csillaghullásban szerzett különlegességeit, ám tekintve, hogy ilyennemű gondolatait a tündér nem osztja meg, nincs alkalma reagálni azokra.
Ehelyett inkább miután kivezetik az ebet az istállóból, és elindulnak a kereskedőút felé - melyhez a tündérnek feltűnően semmi szüksége nincs útmutatásra -, inkább annak céljairól kezd el kérdezni.*
-Diplomata, hm? Biztos örülnének neked.
*Valójában nem sokat tud a városok közti kereskedelemről. Nem is igazán ért az ilyenekhez, de vannak olyan részei a dolognak, amik érdeklik.*
-Egyébként mi keserítette meg a viszonyt Arthenior és a Kikötő között?
*Tesz fel egy olyan kérdést, mely válaszának megértésével talán nem lesz problémája. Ha hosszabb beszélgetés lesz belőle, az sem zavarja; viszonylag pontosan tudja, hogy az erdő mely pontján érnek ki a tharg felségterületről, és érnek be a Kikötői erdőségbe.
Tisztában van vele, hogy ez a régió nem a legbiztonságosabb, így ezen a bizonyos ponton felveszi sisakját, és baljában pajzsával, jobb kezét fokosán pihentetve halad tovább, aktívan figyelve környezetét, és minimum lejjebb véve a csevegésből a korábbiakhoz képest.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.25 20:11:20
4126. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-25 14:45:39
Üzenet elküldve: 2023-01-25 14:45:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Frandr//
*A kutyus, tekintve hogy nem harci jószág elég barátságos alapvetően. Így Frandral sincs semmi gondja, megszagolgatja a kezét, majd párszor meg is nyalja azt biztosítva barátsága felől. *
-Egyértelműen.
*Feleli, és meg is mosolyogja a dolgot.*
-Kedvellek Frandr, ami a szívesen az a szádon igaz? Nem szarozol sokat. Több ilyen ember kéne a világra és rögtön szebb hely lenne.
*Persze olyanok is kellenek, mint Merchen, különben túl unalmas lenne minden. A haj dolgon ő maga rendesen meglepődik, s rögtön több kérdés is a fejébe furakszik. Ám láthatóan a férfinek a töke tele van ezzel, biztos sokat kérdezték már a múltban erről, ezt könnyen össze tudja rakni. Nem egy buts tündér ő. Ezért nem is fekszik rá nagyon a témára.*
-Hát ez nagy kár, szívesen viseltem volna magamon szerencsehozóként, vagy csináltam volna belőle egy gyűrűt! Zabálnák a fiatal asszonyok.
*Közben pedig felkacag, és reméli hogy amaz érti majd benne a viccet. ~Csillaghullás mi? Fene essen bele, hogy nem tudtam kivenni belőle a részem.~ *
-Például a wegtoreni kereskedőházzal, de igazából bárkivel. Szívesen lennék amolyan diplomata, vagy üzletkötő a két hely között ha érted mire gondolok.
*Közben pedig ha minden jól megy, akkor lassacskán beérhetnek a nyílt tereplől a kikotői erdőségbe.*
*A kutyus, tekintve hogy nem harci jószág elég barátságos alapvetően. Így Frandral sincs semmi gondja, megszagolgatja a kezét, majd párszor meg is nyalja azt biztosítva barátsága felől. *
-Egyértelműen.
*Feleli, és meg is mosolyogja a dolgot.*
-Kedvellek Frandr, ami a szívesen az a szádon igaz? Nem szarozol sokat. Több ilyen ember kéne a világra és rögtön szebb hely lenne.
*Persze olyanok is kellenek, mint Merchen, különben túl unalmas lenne minden. A haj dolgon ő maga rendesen meglepődik, s rögtön több kérdés is a fejébe furakszik. Ám láthatóan a férfinek a töke tele van ezzel, biztos sokat kérdezték már a múltban erről, ezt könnyen össze tudja rakni. Nem egy buts tündér ő. Ezért nem is fekszik rá nagyon a témára.*
-Hát ez nagy kár, szívesen viseltem volna magamon szerencsehozóként, vagy csináltam volna belőle egy gyűrűt! Zabálnák a fiatal asszonyok.
*Közben pedig felkacag, és reméli hogy amaz érti majd benne a viccet. ~Csillaghullás mi? Fene essen bele, hogy nem tudtam kivenni belőle a részem.~ *
-Például a wegtoreni kereskedőházzal, de igazából bárkivel. Szívesen lennék amolyan diplomata, vagy üzletkötő a két hely között ha érted mire gondolok.
*Közben pedig ha minden jól megy, akkor lassacskán beérhetnek a nyílt tereplől a kikotői erdőségbe.*
4125. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-25 12:23:33
Üzenet elküldve: 2023-01-25 12:23:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Összetört álmok//
*Nem nehéz kitalálni, hogy miről szól épp a beszélgetés Habrertus és Aenae között, az igric pedig nem szól bele, pedig tökéletesen tudja, mi történt a lánnyal. Ő maga töltötte bele a bájitalt, ami megmentette az életét azon az átkozott napon ott a Sárvárosban. Olyan régen volt és annyi minden történt azóta, de most is beleborzong. Azon elv szerint élt mindig, hogy nem kerül olyan helyzetbe, ahonnan nem tud épp bőrrel kikeveredni, ám a lány kiszabadítása nem tartozott ezek közé. Mégis megtette. Már akkor tudhatta volna, hogy végképp elveszett.
Aenae gyors választ kap, hogy meddig kell pihennie, ami egészen rövidke időnek tűnik ahhoz, amire a wegtoreni számított. Egy hat. Bár az kellemetlen, hogy a kancellár meg akarja látogatni utána, de valahol érthető. Majd megoldja valahogy.
Egy kis seggnyalás után a kancellár végre elindul és az igric kettesben marad a lánnyal a szobában, zárt ajtók mögött. Várnia kell, míg Aenae megtöri a csendet, első mondata hozzá meglepő, de nem váratlan.*
- Ne mondj ilyet. *Válaszolja sóhajtva, most először engedve ki kicsit mióta belépett a szobába.*
- Nem a te hibád, nem rajtad múlt. *Lép közelebb és ül le az ágy szélére. Nem tudja, hogy megölelje-e a lányt, az átéltek után lehet, hogy Aenae nem kívánja az érintést.*
- Most maradunk, pihensz és amit erős leszel elindulunk. *Igyekszik megnyugtató hangon beszélni, mosolyogni nem tud, de talán nem is elvárt tőle.*
- A kancellárt valahogy elintézzük, bármennyire is nem bírom, azt istenek rendelése, hogy itt volt. Neki köszönhetjük, hogy élsz. Ezért mindig az adósa leszek. *Maga sem hiszi el, hogy épp Habrertus mentette meg kedvese életét. Ha nem lett volna itt, Aenae valószínűleg elvérzik, de valamiért a vén kecske épp itt volt és szakértelmével megakadályozta a tragédiát. Az istenek útjai valóban kifürkészhetetlenek.*
- Ne okold magad, én sem okollak. Hiszel nekem? *Jobbja Aenae keze után nyúlik, hogy a lány sárga szemeibe nézhessen, pillantása a topázokét keresi. Tudatni akarja vele, hogy nem neheztel rá a történtekért, hisz tényleg nem rajta múlt. Bármennyire is fáj neki, hogy elvetélt, nem hibáztathatja a lányt. Legalább ő megmaradt neki és lehetnek még boldogok. Bár időbe fog telni.*
*Nem nehéz kitalálni, hogy miről szól épp a beszélgetés Habrertus és Aenae között, az igric pedig nem szól bele, pedig tökéletesen tudja, mi történt a lánnyal. Ő maga töltötte bele a bájitalt, ami megmentette az életét azon az átkozott napon ott a Sárvárosban. Olyan régen volt és annyi minden történt azóta, de most is beleborzong. Azon elv szerint élt mindig, hogy nem kerül olyan helyzetbe, ahonnan nem tud épp bőrrel kikeveredni, ám a lány kiszabadítása nem tartozott ezek közé. Mégis megtette. Már akkor tudhatta volna, hogy végképp elveszett.
Aenae gyors választ kap, hogy meddig kell pihennie, ami egészen rövidke időnek tűnik ahhoz, amire a wegtoreni számított. Egy hat. Bár az kellemetlen, hogy a kancellár meg akarja látogatni utána, de valahol érthető. Majd megoldja valahogy.
Egy kis seggnyalás után a kancellár végre elindul és az igric kettesben marad a lánnyal a szobában, zárt ajtók mögött. Várnia kell, míg Aenae megtöri a csendet, első mondata hozzá meglepő, de nem váratlan.*
- Ne mondj ilyet. *Válaszolja sóhajtva, most először engedve ki kicsit mióta belépett a szobába.*
- Nem a te hibád, nem rajtad múlt. *Lép közelebb és ül le az ágy szélére. Nem tudja, hogy megölelje-e a lányt, az átéltek után lehet, hogy Aenae nem kívánja az érintést.*
- Most maradunk, pihensz és amit erős leszel elindulunk. *Igyekszik megnyugtató hangon beszélni, mosolyogni nem tud, de talán nem is elvárt tőle.*
- A kancellárt valahogy elintézzük, bármennyire is nem bírom, azt istenek rendelése, hogy itt volt. Neki köszönhetjük, hogy élsz. Ezért mindig az adósa leszek. *Maga sem hiszi el, hogy épp Habrertus mentette meg kedvese életét. Ha nem lett volna itt, Aenae valószínűleg elvérzik, de valamiért a vén kecske épp itt volt és szakértelmével megakadályozta a tragédiát. Az istenek útjai valóban kifürkészhetetlenek.*
- Ne okold magad, én sem okollak. Hiszel nekem? *Jobbja Aenae keze után nyúlik, hogy a lány sárga szemeibe nézhessen, pillantása a topázokét keresi. Tudatni akarja vele, hogy nem neheztel rá a történtekért, hisz tényleg nem rajta múlt. Bármennyire is fáj neki, hogy elvetélt, nem hibáztathatja a lányt. Legalább ő megmaradt neki és lehetnek még boldogok. Bár időbe fog telni.*
4124. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:46:12
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:46:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Annak válaszára csak egy vállvonással felel, hiszen mi mást tenne? Nem az ő kordéja, nem az ő dolga. A másik megjegyzéssel kapcsolatban viszont már van véleménye, hiszen pont azért fizeti a másik.*
-De akkor sem, ha a szemük előtt szarsz a küszöbükre.
*Morogja. Ha amaz elég hülye, hogy egyenesen egyik riválistól a másikhoz menjen, akkor az már nevezhető öngyilkosságnak. Mindenesetre egyelőre még nem kell emiatt aggódnia, és amúgy is amiatt van itt, hogy az ilyen balfaszságok következményeitől megvédje a kereskedőt.
A pénzt különösebb ceremónia nélkül átveszi, felkötve az erszényt, majd jöhet a kötelezően feltett kérdés. Valójában volt elég ideje megszokni a változó hajszínt, hogy már ne zavarja a dolog igazán, és még kissé meg is kedvelje. Sosem az a fajta ember volt, aki különösebben rejtegette volna érzelmeit, a bámuló szerzetek pedig nem jelentenek különösebb újdonságot, mikor valakinek úgy néz ki az arca, mint Frandrnek.
De a kérdéseket már unja. Egy árnyalatnyit a haja is sötétedik, bár többet nem, és már épp válaszolni készülne, mikor amaz hozzátoldja a második kérdést is. Itt haja újra egy világosabb színt vesz fel, melyet egy szórakozott arckifejezés kísér.*
-Na, legalább valami egyedit is hozzátettél.
*Ekkorra már kimentek az ajtón, és az istálló felé tartva folytatja válaszát Merchennek.*
-Igen, változik. Ha levágom, visszabarnul. Csillaghullás.
*Válaszolja meg tömören a harmadik, kimondatlan kérdést is. Hangja nem utal különösebb mogorvaságra vagy irritációra. Inkább csak azért válaszol ilyen kevés szóban, hogy fenntartson valamiféle változatosságot, hiszen annyiszor kellett már ezt elmagyaráznia, hogy már ha álmában kérdezik, akkor is vissza tudná mondani az egészet.
Ha elérnek az istállóhoz, ott jól megszemléli magának a hátast is, különösebb hezitáció nélkül kinyújtva a kezét, hogy az megszagolhassa, szinte oda sem figyelve kezdi el az összebarátkozást az ebbel, ha az hagyja.*
-És kikkel akarod összehozni a kikötői barátainkat?
*Ragadja magához újra a kérdések feltevésének előjogát. Nem mintha különösebben érdekelnék őt a város kereskedelmi intrikái, ám szíve szerint inkább még most eleget beszéltetné a tündért, hogy aztán a veszélyesebb területeken már ne akarjon minden áron csevegni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Annak válaszára csak egy vállvonással felel, hiszen mi mást tenne? Nem az ő kordéja, nem az ő dolga. A másik megjegyzéssel kapcsolatban viszont már van véleménye, hiszen pont azért fizeti a másik.*
-De akkor sem, ha a szemük előtt szarsz a küszöbükre.
*Morogja. Ha amaz elég hülye, hogy egyenesen egyik riválistól a másikhoz menjen, akkor az már nevezhető öngyilkosságnak. Mindenesetre egyelőre még nem kell emiatt aggódnia, és amúgy is amiatt van itt, hogy az ilyen balfaszságok következményeitől megvédje a kereskedőt.
A pénzt különösebb ceremónia nélkül átveszi, felkötve az erszényt, majd jöhet a kötelezően feltett kérdés. Valójában volt elég ideje megszokni a változó hajszínt, hogy már ne zavarja a dolog igazán, és még kissé meg is kedvelje. Sosem az a fajta ember volt, aki különösebben rejtegette volna érzelmeit, a bámuló szerzetek pedig nem jelentenek különösebb újdonságot, mikor valakinek úgy néz ki az arca, mint Frandrnek.
De a kérdéseket már unja. Egy árnyalatnyit a haja is sötétedik, bár többet nem, és már épp válaszolni készülne, mikor amaz hozzátoldja a második kérdést is. Itt haja újra egy világosabb színt vesz fel, melyet egy szórakozott arckifejezés kísér.*
-Na, legalább valami egyedit is hozzátettél.
*Ekkorra már kimentek az ajtón, és az istálló felé tartva folytatja válaszát Merchennek.*
-Igen, változik. Ha levágom, visszabarnul. Csillaghullás.
*Válaszolja meg tömören a harmadik, kimondatlan kérdést is. Hangja nem utal különösebb mogorvaságra vagy irritációra. Inkább csak azért válaszol ilyen kevés szóban, hogy fenntartson valamiféle változatosságot, hiszen annyiszor kellett már ezt elmagyaráznia, hogy már ha álmában kérdezik, akkor is vissza tudná mondani az egészet.
Ha elérnek az istállóhoz, ott jól megszemléli magának a hátast is, különösebb hezitáció nélkül kinyújtva a kezét, hogy az megszagolhassa, szinte oda sem figyelve kezdi el az összebarátkozást az ebbel, ha az hagyja.*
-És kikkel akarod összehozni a kikötői barátainkat?
*Ragadja magához újra a kérdések feltevésének előjogát. Nem mintha különösebben érdekelnék őt a város kereskedelmi intrikái, ám szíve szerint inkább még most eleget beszéltetné a tündért, hogy aztán a veszélyesebb területeken már ne akarjon minden áron csevegni.*
4123. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-24 16:22:45
Üzenet elküldve: 2023-01-24 16:22:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Összetört álmok//
- Ó, értem. Bocsánatod kérem!
*Természetesen nem tartja valószínűnek, hogy gyakorlott szeme tévedne, nem holmi falusi vajákosról beszélünk, hanem Lanawin egyik (ha nem a) legnagyobb tudósáról. Jelenleg pedig éppen elég ha Hubi ezt gondolja magáról, nincs szükség mások megerősítésére. De a bölcs ember tudja, hogy mikor ragaszkodjon körömszakadtáig az igazához, és mikor engedje el azt. Hubi most az utóbbit teszi.*
- Legalább egy hatig bizonyosan. Utána, ha nincs ellenedre, megvizsgálnám az állapotod, hogy az aggódó bárót megnyugtassam. És természetesen saját magam is.
*Nevezett báró már tudja, hogy miként kell beszélni a kancellárral, mert szavaira Hubi csendes önelégültséggel bólint. Így már más.*
- Bízva a mielőbbi gyors felépülésben: Eeyr áldása legyen rajtatok!
*A jó kancellár még egyszer meghajol az ajtóban ameddig a báró elkísérte, aztán amikor az becsukódik mögötte ismét úgy érzi, hogy keresztülhúzták a számításait. Ő itt még egy kicsit elidőzne az ajtó előtt. Talán a fülét is a kulcslyukra tapasztaná. Túl sok logika nincs a dolgoban, de Hubi az utóbbi időkben elharapózott, személyét ocsmány és igaztalan módon gyalázó falfirkák miatt kissé zaklatott. És bár azt nem tartja valószínűnek, hogy Aneae állna a bűntettek mögött, de mivel úgy érzi, hogy nem rokonszenvez vele, talán megragadják az alkalmat a wegtorenivel, hogy kicsit kibeszéljék. Persze, ahogy az előbb is gondolta, nem logikus, hogy ezt éppen most tennék, de mit lehet tudni? Erre mi van? Az a vászoncseléd ott szobroz odakint, hogy őt a lovához kísérje. A jó kancellár a maga elragadóan nyájas modorában tudatja Lloslie-vel, hogy váratlan éhség tört rá, és rendkívül hálás lenne, ha összekészítene számára valami kis hideg elemózsiát a konyhában. Ha pedig ördögien ravasz terve beválik és egyedül marad az ajtó előtt, bizony hallgatózni kezd. De mintha csak a zsanérokat vizslatná szakértő szemmel.*
- Ó, értem. Bocsánatod kérem!
*Természetesen nem tartja valószínűnek, hogy gyakorlott szeme tévedne, nem holmi falusi vajákosról beszélünk, hanem Lanawin egyik (ha nem a) legnagyobb tudósáról. Jelenleg pedig éppen elég ha Hubi ezt gondolja magáról, nincs szükség mások megerősítésére. De a bölcs ember tudja, hogy mikor ragaszkodjon körömszakadtáig az igazához, és mikor engedje el azt. Hubi most az utóbbit teszi.*
- Legalább egy hatig bizonyosan. Utána, ha nincs ellenedre, megvizsgálnám az állapotod, hogy az aggódó bárót megnyugtassam. És természetesen saját magam is.
*Nevezett báró már tudja, hogy miként kell beszélni a kancellárral, mert szavaira Hubi csendes önelégültséggel bólint. Így már más.*
- Bízva a mielőbbi gyors felépülésben: Eeyr áldása legyen rajtatok!
*A jó kancellár még egyszer meghajol az ajtóban ameddig a báró elkísérte, aztán amikor az becsukódik mögötte ismét úgy érzi, hogy keresztülhúzták a számításait. Ő itt még egy kicsit elidőzne az ajtó előtt. Talán a fülét is a kulcslyukra tapasztaná. Túl sok logika nincs a dolgoban, de Hubi az utóbbi időkben elharapózott, személyét ocsmány és igaztalan módon gyalázó falfirkák miatt kissé zaklatott. És bár azt nem tartja valószínűnek, hogy Aneae állna a bűntettek mögött, de mivel úgy érzi, hogy nem rokonszenvez vele, talán megragadják az alkalmat a wegtorenivel, hogy kicsit kibeszéljék. Persze, ahogy az előbb is gondolta, nem logikus, hogy ezt éppen most tennék, de mit lehet tudni? Erre mi van? Az a vászoncseléd ott szobroz odakint, hogy őt a lovához kísérje. A jó kancellár a maga elragadóan nyájas modorában tudatja Lloslie-vel, hogy váratlan éhség tört rá, és rendkívül hálás lenne, ha összekészítene számára valami kis hideg elemózsiát a konyhában. Ha pedig ördögien ravasz terve beválik és egyedül marad az ajtó előtt, bizony hallgatózni kezd. De mintha csak a zsanérokat vizslatná szakértő szemmel.*
4122. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-22 12:28:59
Üzenet elküldve: 2023-01-22 12:28:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Összetört álmok//
*Jelenleg nincsen igazán olyan hangulatban, hogy akár csak kicsit is tekintettel akarjon lenni a másokéra, ezért aztán tudomásul sem veszi a drága kancellár lesújtó pillantását. Érdekli is őt, hogy mit gondol, vagy épp min sértődik meg?! Türelmetlen már, Habrertus pont egy hajszálnyival azelőtt pontosítja a kérdését, hogy Aenae odavakkantaná neki, hogy csipkedje magát. Még kicsit meg is lepődik a bosszússág közepette. Először is azon, hogy a kancellár mintha elfelejtette volna, hogy valóban volt már viselős, ráadásul akkoriban könnyebb volt átugrani, mint megkerülni - legalábbis úgy érezte, valójában sovány volt, még soványabb, mint most. Vajon a kancelláron mutatkoznak az időskori elbutulás jelei? Mindegy, nem beszél inkább a gyerekről, mert nem tudhatja, hogy Habrertus mitl és főleg azt nem, hogy milyen gyorsan felejt el. Jobb ezt nem firtatni.*
- Óh. Attól tartok Habrertus, hogy a gyakorlott szemed ezúttal téved.
*Érzi, ahogy libabőrös lesz az egész teste, de még orcája is az emléktől. Annak ellenére, hogy kirázza a hideg, mégis szinte közönyösnek érzi magát. Valahogy eltörpül a most történtek mellett.*
- Az életem akarták kioltani, nem egy gyermeket világra segíteni.
*Abban persze a férfinak igaza van, hogy a két dolog megtévesztésig hasonló nyomot hagy a testen, legalábbis esetében.
Habrertus beszél, Aenae szerencsére már megtanulta szelektálni a kancellár mondandóját, könnyedén válogatja ki a locsogásból a lényeget. A lényeg pedig csak egyetlen kérdést vet fel.*
- Meddig?
*Természetesen érzi ő is, hogy jelen állapotában képtelen lenne még egy rövidebb sétára is, nemhogy arra, hogy lóra üljön (testi vágyai meg végképp nincsenek és elképzelni sem tudja, hogy lesznek még valaha), ugyanakkor az az elképzelése, hogy pár óra alvás és egy kiadós evés, meg némi ördögvigyor után simán el tudna lovagolni a naplementébe. Mivel azonban valamennyire racionális elme, így hajlandó valamennyire hallgatni Habrertusra, aki képes objektíven megítélni az állapotát.
Cha'yss helyette is hálálkodik meg búcsúzkodik, ő csak fekszik összegömbölyödve, amíg a férfi kikíséri a kancellárt, addig talán összeszedi kicsit magát, vagy a mondandóját. Nem, sajnos nem szedi, csak az jár a fejében, hogy ő tehet az egészről, annak dacára is ez jár a fejében, hogy Habrertus hosszú perceket szánt arra, hogy elmondja: ne hibáztassa önmagát. Tekintete az ágy mellett álló Cha'yss combjára szegeződik - mivel az van pont előtte, ha csak néz ki a fejéből -, de aztán valahogy csak elindul felfelé.*
- Csalódást okoztam.
*Nem bőg ugyan, de hajszál választja el attól, hogy megint belekezdjen. Mindenki másként gyászol, ő főleg önmagát hibáztatja.*
*Jelenleg nincsen igazán olyan hangulatban, hogy akár csak kicsit is tekintettel akarjon lenni a másokéra, ezért aztán tudomásul sem veszi a drága kancellár lesújtó pillantását. Érdekli is őt, hogy mit gondol, vagy épp min sértődik meg?! Türelmetlen már, Habrertus pont egy hajszálnyival azelőtt pontosítja a kérdését, hogy Aenae odavakkantaná neki, hogy csipkedje magát. Még kicsit meg is lepődik a bosszússág közepette. Először is azon, hogy a kancellár mintha elfelejtette volna, hogy valóban volt már viselős, ráadásul akkoriban könnyebb volt átugrani, mint megkerülni - legalábbis úgy érezte, valójában sovány volt, még soványabb, mint most. Vajon a kancelláron mutatkoznak az időskori elbutulás jelei? Mindegy, nem beszél inkább a gyerekről, mert nem tudhatja, hogy Habrertus mitl és főleg azt nem, hogy milyen gyorsan felejt el. Jobb ezt nem firtatni.*
- Óh. Attól tartok Habrertus, hogy a gyakorlott szemed ezúttal téved.
*Érzi, ahogy libabőrös lesz az egész teste, de még orcája is az emléktől. Annak ellenére, hogy kirázza a hideg, mégis szinte közönyösnek érzi magát. Valahogy eltörpül a most történtek mellett.*
- Az életem akarták kioltani, nem egy gyermeket világra segíteni.
*Abban persze a férfinak igaza van, hogy a két dolog megtévesztésig hasonló nyomot hagy a testen, legalábbis esetében.
Habrertus beszél, Aenae szerencsére már megtanulta szelektálni a kancellár mondandóját, könnyedén válogatja ki a locsogásból a lényeget. A lényeg pedig csak egyetlen kérdést vet fel.*
- Meddig?
*Természetesen érzi ő is, hogy jelen állapotában képtelen lenne még egy rövidebb sétára is, nemhogy arra, hogy lóra üljön (testi vágyai meg végképp nincsenek és elképzelni sem tudja, hogy lesznek még valaha), ugyanakkor az az elképzelése, hogy pár óra alvás és egy kiadós evés, meg némi ördögvigyor után simán el tudna lovagolni a naplementébe. Mivel azonban valamennyire racionális elme, így hajlandó valamennyire hallgatni Habrertusra, aki képes objektíven megítélni az állapotát.
Cha'yss helyette is hálálkodik meg búcsúzkodik, ő csak fekszik összegömbölyödve, amíg a férfi kikíséri a kancellárt, addig talán összeszedi kicsit magát, vagy a mondandóját. Nem, sajnos nem szedi, csak az jár a fejében, hogy ő tehet az egészről, annak dacára is ez jár a fejében, hogy Habrertus hosszú perceket szánt arra, hogy elmondja: ne hibáztassa önmagát. Tekintete az ágy mellett álló Cha'yss combjára szegeződik - mivel az van pont előtte, ha csak néz ki a fejéből -, de aztán valahogy csak elindul felfelé.*
- Csalódást okoztam.
*Nem bőg ugyan, de hajszál választja el attól, hogy megint belekezdjen. Mindenki másként gyászol, ő főleg önmagát hibáztatja.*
4121. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-01-22 11:39:07
Üzenet elküldve: 2023-01-22 11:39:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Összetört álmok//
*Amikor belép, mintha megzavart volna valamit, de nem érdekli. Az az idő már rég elmúlt, hogy finomkodnia kelljen. Aenae még mindig kerüli a pillantását, továbbra sem néz a szemébe, hiába keresi a pillantását. Elszakítja tőle sárga pillantását és helyette Habrertus felé fordul, aki szokatlan szóhasználattal él vele szemben. Ugyan az udvarházat a thargoktól kapta, mégis az ő otthona.
Az viszont megnyugtató, hogy a tharg lány élete már nincs veszélyben, emiatt már nem kell aggódnia. Rezignáltan hallgatja végig, ahogy a kancellárből gyógyítóvá váló vén kecske keresztülhúzza számításaikat a gyors lelépéssel kapcsolatban. Valahol maga is érezte, hogy Aenae nem volna képes már másnak lóra ülni és napokig nyeregben lenni. Ha Artheniorban lennének, a Kereskedőház kapcsolatait felhasználva, szerezhetne bájitalokat, amelyekkel rövid időre megerősíthetné Aenaet az utazáshoz. De itt, az istenek háta mögött, erre nincs lehetősége.
Habrertus szigorúan tiltaná az utazást és ágyhoz kötné a lányt, amire az igric pillantása az ágyban fekvő, tekintetét valószínűleg továbbra is kerülő jegyesére néz.*
- Nagyon köszönünk mindent, barátom, ha életemben meg tudom valaha hálálni neked, amit értünk tettél, esküszöm, meg fogom tenni. *Fordul a kancellár felé, szavai bár színtelenek, tekintetében őszinteség villan.*
- Természetesen megfogadjuk minden tanácsodat, hisz az éjjel bizonyosságát adtad tudásodnak, rátermettségednek és segítőkészségednek. Házaimnak bármikor szívesen látott vendége vagy, legyen az itt vagy bárhol máshol. Remélem, megérted, hogy most rövid ideig visszavonulnék a munkától és az ügyektől, hogy minden időm kedvesem gyógyulásának szentelhessem, ám biztosíthatlak, hogy azonnal érted küldetek, ha a szükség úgy hozza. Az istenek legyenek veled! *Búcsúzik el a távozni készülő férfitől és az ajtóig ki is kíséri, de a kijáratig már Lloslie gondjaira bízza, odakint pedig már felnyergelt hátas várja, hogy visszatérhessen Thargarodra.
Amikor kettesben maradnak Aenaevel, a lány felé fordul, de nem ül le az ágy melletti székre, vár, hogy ő kezdjen bele, hisz alapvetően az ő döntésén múlik, mikor induljanak el.*
*Amikor belép, mintha megzavart volna valamit, de nem érdekli. Az az idő már rég elmúlt, hogy finomkodnia kelljen. Aenae még mindig kerüli a pillantását, továbbra sem néz a szemébe, hiába keresi a pillantását. Elszakítja tőle sárga pillantását és helyette Habrertus felé fordul, aki szokatlan szóhasználattal él vele szemben. Ugyan az udvarházat a thargoktól kapta, mégis az ő otthona.
Az viszont megnyugtató, hogy a tharg lány élete már nincs veszélyben, emiatt már nem kell aggódnia. Rezignáltan hallgatja végig, ahogy a kancellárből gyógyítóvá váló vén kecske keresztülhúzza számításaikat a gyors lelépéssel kapcsolatban. Valahol maga is érezte, hogy Aenae nem volna képes már másnak lóra ülni és napokig nyeregben lenni. Ha Artheniorban lennének, a Kereskedőház kapcsolatait felhasználva, szerezhetne bájitalokat, amelyekkel rövid időre megerősíthetné Aenaet az utazáshoz. De itt, az istenek háta mögött, erre nincs lehetősége.
Habrertus szigorúan tiltaná az utazást és ágyhoz kötné a lányt, amire az igric pillantása az ágyban fekvő, tekintetét valószínűleg továbbra is kerülő jegyesére néz.*
- Nagyon köszönünk mindent, barátom, ha életemben meg tudom valaha hálálni neked, amit értünk tettél, esküszöm, meg fogom tenni. *Fordul a kancellár felé, szavai bár színtelenek, tekintetében őszinteség villan.*
- Természetesen megfogadjuk minden tanácsodat, hisz az éjjel bizonyosságát adtad tudásodnak, rátermettségednek és segítőkészségednek. Házaimnak bármikor szívesen látott vendége vagy, legyen az itt vagy bárhol máshol. Remélem, megérted, hogy most rövid ideig visszavonulnék a munkától és az ügyektől, hogy minden időm kedvesem gyógyulásának szentelhessem, ám biztosíthatlak, hogy azonnal érted küldetek, ha a szükség úgy hozza. Az istenek legyenek veled! *Búcsúzik el a távozni készülő férfitől és az ajtóig ki is kíséri, de a kijáratig már Lloslie gondjaira bízza, odakint pedig már felnyergelt hátas várja, hogy visszatérhessen Thargarodra.
Amikor kettesben maradnak Aenaevel, a lány felé fordul, de nem ül le az ágy melletti székre, vár, hogy ő kezdjen bele, hisz alapvetően az ő döntésén múlik, mikor induljanak el.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344