//Ősök útját taposva//
*A hátasra mondott bókot és a felajánlást is, hogy a nyerget majd ő a házba viszi, megköszöni a férfinak, az óva intést pedig egy bólintással nyugtázza.*
- Ennyi fegyverrel szégyen is volna, ha holmi útonállók felül kerekednének rajtunk.
*Pillant végig kettősükön. Myriinél is ott van az íja, meg a kardja, illetve a saját íja is Fajal oldaltáskájában pihen. No meg persze ott van a combjára erősített tőr is - bár erről talán a férfi még nem szerzett tudomást, jóllehet a lovagló-üléstől meglehetősen felcsusszant a szoknyája.
Myrii halk megjegyzésére finoman oldalba böki könyökével a lányt (már amennyire oldalba bökésnek lehet nevezni a hátrafele könyöklést).*
- Éppen azon vagyok, látod.
*Suttogja vissza. Kicsit sem érzi magát kínosan, áh. Persze a feszültség belőle is kienged, ahogy eltávolodnak a kunyhótól, így amikor barátnéja nevetésben tör ki, belőle is könnyedebben távozik a sóhaj.*
- Egy kissé belém fojtottátok a szót ezzel az egész helyzettel, így nem volt sok alkalmam megkérdezni őt. *védekezik* - Különben is, javarészt veled volt elfoglalva, ha jól vettem ki. Nem azért, de úgy végigmért, mintha ezer éve nem látott volna nőt.
*Na nem azt mondja, hogy izzó erotikát érzett volna ki a párosból, de az mégis csak feltűnt neki, hogy Myrii a (valószínűleg) szokásosnál jóval több bókot kapott a férfitól.*
- Szóval Yagnar is akkor támadt föl, mikor volt az a... *elharapja a mondatot, mert erről a gondolatról azonnal korábbi beszélgetésükre asszociál, azon belül is arra a bizonyos apró tényezőre a pőrén vándorolgatásról* - Hmm.
*Inkább lezárja az elméletet, és magában gondosan elraktározza az információt.*
//Útközben//
*Szerencsére nagyjából tudja, merre kell a Vashegyre menni, így különösebb figyelmet nem kell fordítania a navigációra. Ennek köszönhetően természetesen meghallja az elharapott kérdést a háta mögül.*
- Mi mi?
*Fordul kissé hátra, jelezve, hogy figyel, ha Myriinek mondandója akadna.*
- Hogy csináljuk? *felvonja szemöldökét; ezen nem is gondolkozott még* - Én arra gondoltam, megmondjuk szépen a kapuőrnek, már ha van olyan, hogy a Szellemjárónak hoztunk üzenetet.
*Megvakargatja a sebhelyét.*
- De persze mondhatjuk azt is, hogy a családodhoz érkeztünk.
*Myrii következő megjegyzésére kedve támadna újfent könyökével illetni utasát, de visszafogja magát, és csak elvigyorodik.*
- Na persze. Szerintem tharg szemmel te vagy a kívánatosabb, úgyhogy ezt az opciót inkább neked ajánlanám fel.
*Szavait nyomatékosítva egyik kezével megpaskolja a lány combját.*
- Ha nagyon szeretnéd, megtanítalak, hogyan kell csábítónak lenni.
*Nem mintha sok idejük lenne ilyesmikre (és nem mintha Nettienek annyira hatalmas tapasztalata lenne a dologban), ugyanis már kezd is körvonalazódni előttük a sziklaplató, tetején az erőddel.*
- Azt mondanám egyébként, hogy ha a Szellemjáró odabent van, és nem rabláncon, akkor talán a hírnökeit sem koncolják azonnal fel.
*Komorodik kicsit vissza, hiszen természetesen még mindig nem nyert bizonyságot afelől, hogy küldetésük valós.*