Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 211 (4201. - 4220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4220. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-10-03 13:17:34
Üzenet elküldve: 2023-10-03 13:17:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
* A vágy hevében kimondott szavait hallja visszhangozni a másik szájából. Valamilyen oknál fogva, ugyanaz most nevetésre készteti a férfit.
Íme, a gyengébbik nem, ahogy toporzékolva, elszántan letűzi a zászlaját a birtoklott földre. *
- Csakugyan?
* Csendes nevetésébe még az ágy is belerázkódik. Kíváncsi pillantásokkal térképezi fel az elétáruló új Nettienayát. Látta már a szájhős nőstényoroszlánt, az elszántan engedelmeskedő thargot és a gúnyos leányt is, aki maradékot hajít a hátának. Ez valami más, amolyan puha, kölyökféle, aki gyerekes duzzogással tiltakozik a számára nem tetsző dolog ellen.
Az Ősökre, csoda hogy a férfiember nem érti az asszonyokat? *
- Ehem.
* Nyugtázza röviden és lendületet véve egy sóhajtással feltornássza magát ülőhelyzetbe. Jólesően nyújtózik és megvakargatja a mellkasát.
Mancsával kinyúl, hogy kedveskedve megtekerje a leány orrát. Csak mert most tényleg olyan, akár egy gyermek. *
- Majd még találkozunk.
* Meglapogatja a fejét, majd pillanatnyi tétovázás után lehajol, hogy egy suta csókot nyomjon az ajkaira. Elégedett képpel öltözködéshez lát. *
- Maradj csak.
* Kifelé menet rákacsint, majd fütyörészve kihajtogatja magát az alacsony ajtón. Gondol egyet, dob némi szénát a leány lovának, majd a távoztában a helyére emeli a kerítés megdőlt oszlopát. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
* A vágy hevében kimondott szavait hallja visszhangozni a másik szájából. Valamilyen oknál fogva, ugyanaz most nevetésre készteti a férfit.
Íme, a gyengébbik nem, ahogy toporzékolva, elszántan letűzi a zászlaját a birtoklott földre. *
- Csakugyan?
* Csendes nevetésébe még az ágy is belerázkódik. Kíváncsi pillantásokkal térképezi fel az elétáruló új Nettienayát. Látta már a szájhős nőstényoroszlánt, az elszántan engedelmeskedő thargot és a gúnyos leányt is, aki maradékot hajít a hátának. Ez valami más, amolyan puha, kölyökféle, aki gyerekes duzzogással tiltakozik a számára nem tetsző dolog ellen.
Az Ősökre, csoda hogy a férfiember nem érti az asszonyokat? *
- Ehem.
* Nyugtázza röviden és lendületet véve egy sóhajtással feltornássza magát ülőhelyzetbe. Jólesően nyújtózik és megvakargatja a mellkasát.
Mancsával kinyúl, hogy kedveskedve megtekerje a leány orrát. Csak mert most tényleg olyan, akár egy gyermek. *
- Majd még találkozunk.
* Meglapogatja a fejét, majd pillanatnyi tétovázás után lehajol, hogy egy suta csókot nyomjon az ajkaira. Elégedett képpel öltözködéshez lát. *
- Maradj csak.
* Kifelé menet rákacsint, majd fütyörészve kihajtogatja magát az alacsony ajtón. Gondol egyet, dob némi szénát a leány lovának, majd a távoztában a helyére emeli a kerítés megdőlt oszlopát. *
4219. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-10-02 19:25:42
Üzenet elküldve: 2023-10-02 19:25:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sifrald//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egész testén végigfut a borzongás a fülébe súgott, birtokló szavaktól. Kiérzi belőlük a csipkelődő élt, amin akár fel is háborodhatna, elvégre ő egy szabad, független nő, és senkinek sem a tulajdona... ám ez eszébe sem jut. A pillanat hevében csak arra, és pont arra vágyik, hogy Sifrald birtokolja őt, úgy, ahogy csakis egy férfi birtokolhat egy nőt. Vágyának teljesülte pedig olyan erővel korbácsolja szenvedélyét, amit meg se merne kockáztatni, hogy valaha érzett. Még akkor se, mikor szerelmes volt...
Amint megérzi a férfi beteljesülését magában, ő is enged az élvezetnek, és az utolsó lökéssel végre átlépi a gyönyör küszöbét, hogy egészen elvesszen a kéj hullámaiban.
Egy darabig csak Sifrald homlokát pásztázva liheg, hogy pulzusát csendesítse, s mikor már úgy érzi, meg tud szólalni, lassú, ördögi mosollyal arcán kutatja fel a másik pillantását. Hangja megviselten, rekedten, de magabiztosan búg.*
- Az enyém vagy.
*Közli a férfival épp oly birtoklón, mint amaz előtte. Mert ha valamit biztosan érez, az az, hogy innentől kezdve csak magának akarja őt. Ahogy a másik a hátára fordul, hogy a plafon felépítését tanulmányozza, Nettie az oldalára gördül, hogy a férfi mellkasára dőlhessen, kezével a hévtől izzadt bőrt simogatva. Az ajkait simító hüvelykujjra halvány csókot lehel, s úgy fordítja arcát, hogy az azt beborító tenyérbe is belecsókolhasson, mielőtt visszatenné fejét az izmos mellkasra.
A csendes ábrándozgatásból kizökkentő szavak egészen fájdalmasan érik, bár megérti a háttérben húzódó indokot. Ettől függetlenül nem mutatkozik túlzottan hajlandónak a mozdulásra, még a fejét sem emeli meg.*
- Muszáj?
*Nyafogva, fanyarul húzza oldalra száját. Mivel sejti a választ, és tudja, hogy nem maradhatnak így örökké, próbálja még utoljára magába szívni a férfi illatát és látványát, mielőtt amaz megmozdulna.*
//Sifrald//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egész testén végigfut a borzongás a fülébe súgott, birtokló szavaktól. Kiérzi belőlük a csipkelődő élt, amin akár fel is háborodhatna, elvégre ő egy szabad, független nő, és senkinek sem a tulajdona... ám ez eszébe sem jut. A pillanat hevében csak arra, és pont arra vágyik, hogy Sifrald birtokolja őt, úgy, ahogy csakis egy férfi birtokolhat egy nőt. Vágyának teljesülte pedig olyan erővel korbácsolja szenvedélyét, amit meg se merne kockáztatni, hogy valaha érzett. Még akkor se, mikor szerelmes volt...
Amint megérzi a férfi beteljesülését magában, ő is enged az élvezetnek, és az utolsó lökéssel végre átlépi a gyönyör küszöbét, hogy egészen elvesszen a kéj hullámaiban.
Egy darabig csak Sifrald homlokát pásztázva liheg, hogy pulzusát csendesítse, s mikor már úgy érzi, meg tud szólalni, lassú, ördögi mosollyal arcán kutatja fel a másik pillantását. Hangja megviselten, rekedten, de magabiztosan búg.*
- Az enyém vagy.
*Közli a férfival épp oly birtoklón, mint amaz előtte. Mert ha valamit biztosan érez, az az, hogy innentől kezdve csak magának akarja őt. Ahogy a másik a hátára fordul, hogy a plafon felépítését tanulmányozza, Nettie az oldalára gördül, hogy a férfi mellkasára dőlhessen, kezével a hévtől izzadt bőrt simogatva. Az ajkait simító hüvelykujjra halvány csókot lehel, s úgy fordítja arcát, hogy az azt beborító tenyérbe is belecsókolhasson, mielőtt visszatenné fejét az izmos mellkasra.
A csendes ábrándozgatásból kizökkentő szavak egészen fájdalmasan érik, bár megérti a háttérben húzódó indokot. Ettől függetlenül nem mutatkozik túlzottan hajlandónak a mozdulásra, még a fejét sem emeli meg.*
- Muszáj?
*Nyafogva, fanyarul húzza oldalra száját. Mivel sejti a választ, és tudja, hogy nem maradhatnak így örökké, próbálja még utoljára magába szívni a férfi illatát és látványát, mielőtt amaz megmozdulna.*
4218. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-10-02 10:42:19
Üzenet elküldve: 2023-10-02 10:42:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felderítés//
* Az alku megköttetik, az eredmény pontosan az, amit várt tőlük.
Halvány mosollyal a képén figyeli, ahogy a kishölgy szakértő mozdulattal előhúzza jókora pengéjét. Fivére hirtelen támadt féltése megnevetteti a férfit, de szemét nem veszi le a leányról. *
- Mit gondolsz, majd itt helyben felszeletelem? Akkor mi hasznotokat venném a felderítés alatt?
* Nem célja a vérontás, legfeljebb egy-egy apró karcolás az, ami belefér. Nem sokat tétovázik a hegyesfülű. Ez lehet a nagy önbizalom, és vakmerőség jele is, ami nem mindig célravezető.
Stabilan állva bevárja a csapást, amit könnyűszerrel, lomha mozdulattal hárít a bárdjával. Hátrál néhány lépést, majd fejét félrebillentve tanulmányozza ellenfelét pár másodpercig. Talán megijeszthetné egy kicsit.
Bárdját két kézzel tartva, lassú léptekkel megközelíti, majd a fegyvert magasan a leány feje fölé tartva, csupán fél gőzzel lesúlyt rá felülről. Komolytalan a szándék, bárki könnyen kivédheti a kardjával, ám a csatatéren néhány koponyát bezúzott már ezzel a mozdulattal. A következő lépését már komoly szándékkal tervezi. Míg a fegyvereik az előző mozdulat után még magasan fent összetalálkoznak, addig megkísérli a könyökével hátrataszítani a másikat.
Ha esetleg fenékre huppant volna a kishölgy, udvariasan megvárja, míg feltápászkodik és közben csak mérsékelt önelégültséggel vigyorog rá. *
* Az alku megköttetik, az eredmény pontosan az, amit várt tőlük.
Halvány mosollyal a képén figyeli, ahogy a kishölgy szakértő mozdulattal előhúzza jókora pengéjét. Fivére hirtelen támadt féltése megnevetteti a férfit, de szemét nem veszi le a leányról. *
- Mit gondolsz, majd itt helyben felszeletelem? Akkor mi hasznotokat venném a felderítés alatt?
* Nem célja a vérontás, legfeljebb egy-egy apró karcolás az, ami belefér. Nem sokat tétovázik a hegyesfülű. Ez lehet a nagy önbizalom, és vakmerőség jele is, ami nem mindig célravezető.
Stabilan állva bevárja a csapást, amit könnyűszerrel, lomha mozdulattal hárít a bárdjával. Hátrál néhány lépést, majd fejét félrebillentve tanulmányozza ellenfelét pár másodpercig. Talán megijeszthetné egy kicsit.
Bárdját két kézzel tartva, lassú léptekkel megközelíti, majd a fegyvert magasan a leány feje fölé tartva, csupán fél gőzzel lesúlyt rá felülről. Komolytalan a szándék, bárki könnyen kivédheti a kardjával, ám a csatatéren néhány koponyát bezúzott már ezzel a mozdulattal. A következő lépését már komoly szándékkal tervezi. Míg a fegyvereik az előző mozdulat után még magasan fent összetalálkoznak, addig megkísérli a könyökével hátrataszítani a másikat.
Ha esetleg fenékre huppant volna a kishölgy, udvariasan megvárja, míg feltápászkodik és közben csak mérsékelt önelégültséggel vigyorog rá. *
4217. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-10-02 10:09:01
Üzenet elküldve: 2023-10-02 10:09:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
* Két erős kéz szorítja a nő csípőjét. Félretolja Nettienaya tarkójáról a haját, és végigsimítja a
nyakszirtjét az ajkaival. *
- Az enyém vagy.
* Némi csipkelődés, és nagy adag színtiszta birtoklás érződik a hangjában. A következő pillanatban a leány már Sifrald karjaiban van, csak viszi, viszi őt magával, egyre magasabbra és magasabbra. A harcos háta megfeszül, amikor a kéj végigseper az egész testén, és hatalmas hullámban
elborítja.
Sifrald öleli az íjászát, amíg annak szívverése lelassul egy kicsit. A leány és a saját bőrén halványan csillog a vékony izzadságréteg. A férfi szívének ősi magja, lelkének az a része, amely mindenképpen és teljesen birtokolni akar egy nőt, halk megelégedéssel duruzsol.
Kezével végigsimít a testén, érezve, hogy a leány mellkasa emelkedik és süllyed. Felemeli a kezét, hogy az arcát átfogja vele. Sifrald
végigcirógatja hüvelykjével a másik szenvedélytől duzzadt ajkát, miközben elnehezült testtel pásztázza a mennyezetet tartó gerendákat. Hosszú percek után szólal csak meg. *
- Azt hiszem, ideje, hogy induljak.
* Valószínűleg nem ezekre a szavakra számít tőle a leány, de hát, egyszerű lélek a férfi és vezérük sem díjazná, ha őrjáratozás helyett egy asszony karjaiban múlatná az időt. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
* Két erős kéz szorítja a nő csípőjét. Félretolja Nettienaya tarkójáról a haját, és végigsimítja a
nyakszirtjét az ajkaival. *
- Az enyém vagy.
* Némi csipkelődés, és nagy adag színtiszta birtoklás érződik a hangjában. A következő pillanatban a leány már Sifrald karjaiban van, csak viszi, viszi őt magával, egyre magasabbra és magasabbra. A harcos háta megfeszül, amikor a kéj végigseper az egész testén, és hatalmas hullámban
elborítja.
Sifrald öleli az íjászát, amíg annak szívverése lelassul egy kicsit. A leány és a saját bőrén halványan csillog a vékony izzadságréteg. A férfi szívének ősi magja, lelkének az a része, amely mindenképpen és teljesen birtokolni akar egy nőt, halk megelégedéssel duruzsol.
Kezével végigsimít a testén, érezve, hogy a leány mellkasa emelkedik és süllyed. Felemeli a kezét, hogy az arcát átfogja vele. Sifrald
végigcirógatja hüvelykjével a másik szenvedélytől duzzadt ajkát, miközben elnehezült testtel pásztázza a mennyezetet tartó gerendákat. Hosszú percek után szólal csak meg. *
- Azt hiszem, ideje, hogy induljak.
* Valószínűleg nem ezekre a szavakra számít tőle a leány, de hát, egyszerű lélek a férfi és vezérük sem díjazná, ha őrjáratozás helyett egy asszony karjaiban múlatná az időt. *
4216. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-25 11:03:00
Üzenet elküldve: 2023-09-25 11:03:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
*Az alkura vállat von. Igazából Thaleena viszi vásárra a bőrét, ő dönt a dolgot illetően. Neki megfelel... Valójában jóval többet nyerhetnek, mint amennyit veszíthetnek itt. Magában még bolondnak is tartja a thargot, hogy nem kért többet a saját szakállára.
A látottakra azonban már magasra szaladnak szemöldökei. Mindkettő úgy húzza elő a fegyvvereit, mintha vérre menő harc következne. Thaleenától nem várt mást, de remélte, hogy a tharg belátóbb lesz ennél.*
-Kardlap és tompa ütés. Amelyik komolyan megsebesíti a másikat, az nyilat kap a szeme közé. *Sziszegi dühösen, habár leginkább csak Thaleenát félti természetesen. Nem, nem kívánja, hogy a barbárt komolyan megsebezzék, mert akkor arra igazán ráfaragnának.
Kezdi bánni a döntését, de már nem nagyon állítja meg ezt a kettőt semmi. Ugyanakkor meri remélni, hogy van annyi sütnivalójuk, hogy nem ontják itt helyben egymás vérét. Igazán ostobaság lenne. Mindenesetre kész közbeavatkozni, ha esetleg másképp látja a szituáció kimenetelét. Még akkor is, ha nem illik. Inkább vereti szét a pofáját, minthogy húgát lássa vérezni, netalán a tharg kobakjába álljon bele a kardlap. Mert sok mindent ki tudtak eddig magyarázni, de egy harcos... Az már más tészta.*
*Az alkura vállat von. Igazából Thaleena viszi vásárra a bőrét, ő dönt a dolgot illetően. Neki megfelel... Valójában jóval többet nyerhetnek, mint amennyit veszíthetnek itt. Magában még bolondnak is tartja a thargot, hogy nem kért többet a saját szakállára.
A látottakra azonban már magasra szaladnak szemöldökei. Mindkettő úgy húzza elő a fegyvvereit, mintha vérre menő harc következne. Thaleenától nem várt mást, de remélte, hogy a tharg belátóbb lesz ennél.*
-Kardlap és tompa ütés. Amelyik komolyan megsebesíti a másikat, az nyilat kap a szeme közé. *Sziszegi dühösen, habár leginkább csak Thaleenát félti természetesen. Nem, nem kívánja, hogy a barbárt komolyan megsebezzék, mert akkor arra igazán ráfaragnának.
Kezdi bánni a döntését, de már nem nagyon állítja meg ezt a kettőt semmi. Ugyanakkor meri remélni, hogy van annyi sütnivalójuk, hogy nem ontják itt helyben egymás vérét. Igazán ostobaság lenne. Mindenesetre kész közbeavatkozni, ha esetleg másképp látja a szituáció kimenetelét. Még akkor is, ha nem illik. Inkább vereti szét a pofáját, minthogy húgát lássa vérezni, netalán a tharg kobakjába álljon bele a kardlap. Mert sok mindent ki tudtak eddig magyarázni, de egy harcos... Az már más tészta.*
4215. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-24 18:18:41
Üzenet elküldve: 2023-09-24 18:18:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
*Tharasynak természetesen újabb zseniális ötlete támadt, ami nem is volna rossz abban az esetben, ha nem éppen egyetlen vagyontárgyukat és hátasukat tenné éppen kockára. Már levegőt is vesz, hogy elkezdjen pörlekedni, de már túl késő. Egy hatalmas, teátrális sóhajjal jelzi a dolog nemtetszését, de heves ellenkezésbe még nem kezd, helyette kivárja Sifrald ajánlatát.
Végül egészen megkönnyebbül, mert úgy tűnik igen olcsón megússzák az esetleges veszteséget is, elvégre éppen most takarítottak ki egy istállót, nem újdonság számukra az ilyesfajta alantas feladat.*
- Megteszi.
*Biccentve megy bele az egyességbe, bár még egy pillantást vet fivérére is, hogy lássa ő mit szól ehhez. Úgy sejti testvére is hasonlóan elégedett lesz ezzel, ezért nem számít bármiféle ellenvetésre a részéről.*
- Nem, a lovunkat nem!
*Kijelentése elég határozott, érzékeltetve azt, hogy nem kíván erről tovább tárgyalni. Kevés dolguk van, s ami megadatott végül, ahhoz bizony foggal-körömmel ragaszkodik.
Nem különösebben kíván előkészülni, se pajzsa, se egyéb teher nincs rajta, ezért csak kardját húzza elő hüvelyéből és tesz egy lépést Sifrald irányába. Nehéz még bármi lényegeset is leszűrnie a férfiról, azt viszont megállapítja magában, hogy talán előnyt jelenthet számára ha valamiféle távolságot igyekszik tartani maguk között.*
- Hát jó.
*Hangzik tőle igen frappánsan, majd nem is habozik, ujjaival erősebben rámarkol fegyverére és egy egyszerű, jobb oldalra irányított kardcsapással próbálkozik meg. Nem kíméletes, úgy véli a férfi sem fog finomkodni vele, s nem is szeretné.*
*Tharasynak természetesen újabb zseniális ötlete támadt, ami nem is volna rossz abban az esetben, ha nem éppen egyetlen vagyontárgyukat és hátasukat tenné éppen kockára. Már levegőt is vesz, hogy elkezdjen pörlekedni, de már túl késő. Egy hatalmas, teátrális sóhajjal jelzi a dolog nemtetszését, de heves ellenkezésbe még nem kezd, helyette kivárja Sifrald ajánlatát.
Végül egészen megkönnyebbül, mert úgy tűnik igen olcsón megússzák az esetleges veszteséget is, elvégre éppen most takarítottak ki egy istállót, nem újdonság számukra az ilyesfajta alantas feladat.*
- Megteszi.
*Biccentve megy bele az egyességbe, bár még egy pillantást vet fivérére is, hogy lássa ő mit szól ehhez. Úgy sejti testvére is hasonlóan elégedett lesz ezzel, ezért nem számít bármiféle ellenvetésre a részéről.*
- Nem, a lovunkat nem!
*Kijelentése elég határozott, érzékeltetve azt, hogy nem kíván erről tovább tárgyalni. Kevés dolguk van, s ami megadatott végül, ahhoz bizony foggal-körömmel ragaszkodik.
Nem különösebben kíván előkészülni, se pajzsa, se egyéb teher nincs rajta, ezért csak kardját húzza elő hüvelyéből és tesz egy lépést Sifrald irányába. Nehéz még bármi lényegeset is leszűrnie a férfiról, azt viszont megállapítja magában, hogy talán előnyt jelenthet számára ha valamiféle távolságot igyekszik tartani maguk között.*
- Hát jó.
*Hangzik tőle igen frappánsan, majd nem is habozik, ujjaival erősebben rámarkol fegyverére és egy egyszerű, jobb oldalra irányított kardcsapással próbálkozik meg. Nem kíméletes, úgy véli a férfi sem fog finomkodni vele, s nem is szeretné.*
4214. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-20 09:08:03
Üzenet elküldve: 2023-09-20 09:08:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felderítés//
* Jókedvűen hunyorogva hátrapillant a válla felett rájuk. Úgy tűnik, a fő szószóló szerepét átvette a fivér. Jól pörgeti a szavakat, de egy thargnak ez kevés. Talán a hosszűfülűek annak köszönhetik hosszú életüket, hogy halálra pofázzák az ellenfelüket. *
- A lovamat szeretnéd, vagy úgy.
* Somolyogva megsimogatja a szakállát. Az ifjú gyorsan visszakozik, pedig már éppen bogarat ültetett vele a fülébe. Bele is egyezik gyorsan. *
- Ne, ne, ne. Jó lesz így. Nos, mivel ez egy... baráti... viadal, és véletlenül igen nagylelkű hangulatban találtatok, megkapod a lovat, ha leversz, kishölgy.
* Egyébként sem az övé, hanem a Vashegyé. Még csak nem is a megszokott hátaslova, ami az egész reggel tartó erdőbeli barangolásuk miatt most az istállóban piheni ki a fáradalmait. A legkisebb ragaszkodás sem fűzi az állathoz, hát miért ne tehetné fel díjként? Főleg, hogy ugyancsak csekély esélyt lát a leány győzelmére. *
- És mivel, ismétlem, igazán nagylelkű hangulatban találtatok, én csak egy igazán apró dolgot kérek majd.
* Ballag pár lépést az úton, majd egy darabon letér egy oldalsó ösvényre, ami a Piac melletti üres területre vezet. *
- Íme, remélem megfelel. Rendben, tehát ha a kishölgy nyer, megkapja a lovat. Ha pedig én... akkor mind a ketten önként és mosolyogva jelentkeztek odafent egy kis istállótakarításra és szerszámpucolásra Yagnarnál. Áll az alku?
* Nem kér nagy dolgot, de sejti, hogy valószínűleg nagyobb lelki fájdalmat okoz ezzel az alantas feladattal. *
- A munka nemesít, süldők. Remélem elfogadható az ár, ha nem, akkor nyugodtan felajánlhatjátok a ti lovatokat.
* Egykedvűen megrántja a vállát, majd fütyörészve leoldja magáról a köpenyét, majd jókora pajzsát is leoldja. Előhúzza a csatabárdját a hátáról, majd nemtörődöm mozdulattal megvizsgálgatja mindkét élét az ujja hegyével. Hagyja, hadd vitassák meg a dolgot magukban.
Mikor úgy látja, megvitatták a dolgot, egy súlyos csattanással a tenyerébe csapja a fegyver markolatát. *
- Nnna. Felőlem mehet, kishölgy.
* A nevük úgysem fog a szájára jönni egyhamar. Azt előbb ki kell érdemelni valamivel. Hanyag testtartást vesz fel. *
- Gyere csak.
* Jókedvűen hunyorogva hátrapillant a válla felett rájuk. Úgy tűnik, a fő szószóló szerepét átvette a fivér. Jól pörgeti a szavakat, de egy thargnak ez kevés. Talán a hosszűfülűek annak köszönhetik hosszú életüket, hogy halálra pofázzák az ellenfelüket. *
- A lovamat szeretnéd, vagy úgy.
* Somolyogva megsimogatja a szakállát. Az ifjú gyorsan visszakozik, pedig már éppen bogarat ültetett vele a fülébe. Bele is egyezik gyorsan. *
- Ne, ne, ne. Jó lesz így. Nos, mivel ez egy... baráti... viadal, és véletlenül igen nagylelkű hangulatban találtatok, megkapod a lovat, ha leversz, kishölgy.
* Egyébként sem az övé, hanem a Vashegyé. Még csak nem is a megszokott hátaslova, ami az egész reggel tartó erdőbeli barangolásuk miatt most az istállóban piheni ki a fáradalmait. A legkisebb ragaszkodás sem fűzi az állathoz, hát miért ne tehetné fel díjként? Főleg, hogy ugyancsak csekély esélyt lát a leány győzelmére. *
- És mivel, ismétlem, igazán nagylelkű hangulatban találtatok, én csak egy igazán apró dolgot kérek majd.
* Ballag pár lépést az úton, majd egy darabon letér egy oldalsó ösvényre, ami a Piac melletti üres területre vezet. *
- Íme, remélem megfelel. Rendben, tehát ha a kishölgy nyer, megkapja a lovat. Ha pedig én... akkor mind a ketten önként és mosolyogva jelentkeztek odafent egy kis istállótakarításra és szerszámpucolásra Yagnarnál. Áll az alku?
* Nem kér nagy dolgot, de sejti, hogy valószínűleg nagyobb lelki fájdalmat okoz ezzel az alantas feladattal. *
- A munka nemesít, süldők. Remélem elfogadható az ár, ha nem, akkor nyugodtan felajánlhatjátok a ti lovatokat.
* Egykedvűen megrántja a vállát, majd fütyörészve leoldja magáról a köpenyét, majd jókora pajzsát is leoldja. Előhúzza a csatabárdját a hátáról, majd nemtörődöm mozdulattal megvizsgálgatja mindkét élét az ujja hegyével. Hagyja, hadd vitassák meg a dolgot magukban.
Mikor úgy látja, megvitatták a dolgot, egy súlyos csattanással a tenyerébe csapja a fegyver markolatát. *
- Nnna. Felőlem mehet, kishölgy.
* A nevük úgysem fog a szájára jönni egyhamar. Azt előbb ki kell érdemelni valamivel. Hanyag testtartást vesz fel. *
- Gyere csak.
4213. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-19 23:51:35
Üzenet elküldve: 2023-09-19 23:51:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
*Csak vigyorogva megvonja a vállát, a félig-meddig komoly kérdőre vonásra. Elvégre semmit sem veszítenek, ha a barbár elkeni Thaleena száját, de annál könnyebb dolguk lesz a továbbiakban, ha fordítva sül el. Neki eszébe sincs kiállni a megtermett barbár ellen. Húga jóval könnyebben forgatja az acélt nála.
Követi is a kettőst az ösvényen, már-már izgatottan pislogva fel. Ő maga nem vár meglepetést vagy csapdát. Ezek a vademberek nem olyan eszesek. Hibádzik belőlük az intelligencia, ami persze bennük, elfekben megvan.
Fel is zárkózik Thaleena mellé, miközben követik Sifraldot.*
-Talán fel is tehetnél valamit tétnek. Mondjuk a lovad. *Szól a Kilencéletűhöz, elég hangosan hozzá, hogy hallja is előttük. Ezen elmorfondírozik, de nem túl sokáig. Még az kéne, hogy a barbár elnyerje tőlük egy szem hátasukat.*
-De mivel ez egy baráti viadal, talán valami kevéssé komoly tét kéne. *Elhúzza száját, mint aki komolyan töri a fejét. Közben kisimít arcából néhány kósza tincset és még ki is köp oldalra.*
-Thaleena? Te viszed vásárra a bőröd. Mit kérnél tőle? *Úgy beszél, mintha a tharg már bele is egyezett volna a játékba. Reméli, húga nem a vashegyiek szüntelen bosszantását tűzi ki ezúttal is célul és tán lesz ingyen vacsorájuk a Vaskorsóban.*
-Na és Te, Kilencéletű? *Pislog a férfi irányába. Valójában túl sokat nem vár a férfitól. Nem lenne meglepve, ha az lenne a kívánsága, hogy fogják be a pofájukat az út hátralévő részében. Ez nem nagy kérés, egy vacsorát igazán megér. Másrészről úgyis csak szegről-végről teljesítenék.*
*Csak vigyorogva megvonja a vállát, a félig-meddig komoly kérdőre vonásra. Elvégre semmit sem veszítenek, ha a barbár elkeni Thaleena száját, de annál könnyebb dolguk lesz a továbbiakban, ha fordítva sül el. Neki eszébe sincs kiállni a megtermett barbár ellen. Húga jóval könnyebben forgatja az acélt nála.
Követi is a kettőst az ösvényen, már-már izgatottan pislogva fel. Ő maga nem vár meglepetést vagy csapdát. Ezek a vademberek nem olyan eszesek. Hibádzik belőlük az intelligencia, ami persze bennük, elfekben megvan.
Fel is zárkózik Thaleena mellé, miközben követik Sifraldot.*
-Talán fel is tehetnél valamit tétnek. Mondjuk a lovad. *Szól a Kilencéletűhöz, elég hangosan hozzá, hogy hallja is előttük. Ezen elmorfondírozik, de nem túl sokáig. Még az kéne, hogy a barbár elnyerje tőlük egy szem hátasukat.*
-De mivel ez egy baráti viadal, talán valami kevéssé komoly tét kéne. *Elhúzza száját, mint aki komolyan töri a fejét. Közben kisimít arcából néhány kósza tincset és még ki is köp oldalra.*
-Thaleena? Te viszed vásárra a bőröd. Mit kérnél tőle? *Úgy beszél, mintha a tharg már bele is egyezett volna a játékba. Reméli, húga nem a vashegyiek szüntelen bosszantását tűzi ki ezúttal is célul és tán lesz ingyen vacsorájuk a Vaskorsóban.*
-Na és Te, Kilencéletű? *Pislog a férfi irányába. Valójában túl sokat nem vár a férfitól. Nem lenne meglepve, ha az lenne a kívánsága, hogy fogják be a pofájukat az út hátralévő részében. Ez nem nagy kérés, egy vacsorát igazán megér. Másrészről úgyis csak szegről-végről teljesítenék.*
4212. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-19 21:26:32
Üzenet elküldve: 2023-09-19 21:26:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
*Nem szól többet, de továbbra is arcára van írva véleménye, ám minden további szócséplést unalmasnak vél. Tharasyval kedveli az oda-vissza játszadozást, és azt hogy folyamatosan igyekeznek egymásra licitálni, de egy idegen társaságában nem érzi elég felszabadultnak magát, főleg ha ez a valaki ráadásként egy barbár férfi.
Követi Sifraldot, de elméje sebesebben dolgozik mint lábai. Nehezére esik lenyelnie - főleg fivérének tett szenvedélyes kifakadása után -, hogy megint egy általa ostoba tuskónak titulált fajzatot kell követnie.*
- Ne hívd már így, ez olyan hülyeség!
*Ez legalább meglágyítja arcát és röviden, szórakozottan felhorkant Tharasy által kieszelt frappáns jelzőre.
Testvére tekintetét szinte rögtön megérzi magán, s farkasszemet nézve vele fejtegeti, hogy pontosan milyen üzenetet szán most neki ezzel. Meglepi, hogy ismételten szóba hozza a párbaj ügyét, azt mondjuk nem teljesen érti, hogy miért.*
- Nahát, milyen nagy a szád, ha nem rólad van szó, mi!?
*De egyáltalán nincs ellenére a kihívás, elvégre ő vetette fel első körben is. Úgy tűnik ezúttal Sifrald is nyitott az ötletükre, már egy helyet is néz maguknak. Kicsit gyanakvóan követi ezúttal, valami cselt sejt, mert magukból indul ki, s ha róluk volna szó bizonyosan csapdába csalnák ellenfelüket.
Sok választása ennek ellenére nincs, és egyébként is úgy tapasztalta, hogy a tharg férfiak túl büszkék bármiféle ármányra, ezért is rogynak össze holtan még emberi mércével is igen korán.*
- Szólj ha készen állsz Kilencéletű!
*Nem szól többet, de továbbra is arcára van írva véleménye, ám minden további szócséplést unalmasnak vél. Tharasyval kedveli az oda-vissza játszadozást, és azt hogy folyamatosan igyekeznek egymásra licitálni, de egy idegen társaságában nem érzi elég felszabadultnak magát, főleg ha ez a valaki ráadásként egy barbár férfi.
Követi Sifraldot, de elméje sebesebben dolgozik mint lábai. Nehezére esik lenyelnie - főleg fivérének tett szenvedélyes kifakadása után -, hogy megint egy általa ostoba tuskónak titulált fajzatot kell követnie.*
- Ne hívd már így, ez olyan hülyeség!
*Ez legalább meglágyítja arcát és röviden, szórakozottan felhorkant Tharasy által kieszelt frappáns jelzőre.
Testvére tekintetét szinte rögtön megérzi magán, s farkasszemet nézve vele fejtegeti, hogy pontosan milyen üzenetet szán most neki ezzel. Meglepi, hogy ismételten szóba hozza a párbaj ügyét, azt mondjuk nem teljesen érti, hogy miért.*
- Nahát, milyen nagy a szád, ha nem rólad van szó, mi!?
*De egyáltalán nincs ellenére a kihívás, elvégre ő vetette fel első körben is. Úgy tűnik ezúttal Sifrald is nyitott az ötletükre, már egy helyet is néz maguknak. Kicsit gyanakvóan követi ezúttal, valami cselt sejt, mert magukból indul ki, s ha róluk volna szó bizonyosan csapdába csalnák ellenfelüket.
Sok választása ennek ellenére nincs, és egyébként is úgy tapasztalta, hogy a tharg férfiak túl büszkék bármiféle ármányra, ezért is rogynak össze holtan még emberi mércével is igen korán.*
- Szólj ha készen állsz Kilencéletű!
4211. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-19 18:03:57
Üzenet elküldve: 2023-09-19 18:03:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sifrald//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szokatlanul szende mozdulatát Sifrald félbeszakítja, így végül nem kulcsolja teljesen össze karjait. Megborzong a finom simításon, és ahogy a másik a hajába hajolva megnyugtatólag szól hozzá, el is engedi minden bizonytalanságát.*
- Nem szégyenkezem.
*Válaszol a férfinak halkan, de magabiztosan, miközben engedve a húzásnak és a mozdulatoknak, enyhén oldalra dönti fejét, ekképp feltárva nyakát a másiknak. Az érzékeny pontra kapott csóktól egész testén újra átfut a borzongás, érzi, ahogy a libabőr is kiül karjaira, és nem tudja megállni a gyengédnél egy leheletnyivel hevesebb szorítást a férfi tomporán.
Az igazán kellemes és vágykeltő pózból kénytelen kimozdulni, hogy az ágyra ülhessen, de nem kell sokat várnia, hogy a másik is csatlakozzon hozzá, és máris újra ölelkezzenek.
A gyengéd csókok közepette ellenállás nélkül dől hátra az ágyon, lábait ösztönösen tárva széjjelebb, hogy Sifrald közéjük férjen. Kezeit nem pihentetve barangol ő is a férfi testén, ahol csak éri, de engedi, hogy a másik lejjebb csússzon, és ölének legmélyét vegye célba szájával.
A kéjes sóhajokra nem is kell sokáig várni, ahogy még jobban oldalra dönti felhúzott térdeit, mindkét kezével a férfi hajába túr, s közben csípőjének hullámzásával segíti a másik nyelvének minél eredményesebb útját. Saját fejét az élvezettől megfeszülve veti hátra a párnán, mellkasával hátát ívbe feszítve emelkedik egészen el az ágyról. A gyönyör tetőpontjáig ugyan nem jut el, mert Sifrald túlontúl hamar vált újra pozíciót, de ennek köszönhetően csak még intenzívebben vágyja a keményebb folytatást.
Visszahuppan a matracra, úgy várja a fölé érkező férfit. Ujjait most a másik hasfalán futtatja végig, egészen a kívánt férfiasságig, amit finoman, de határozottan ragad meg, hogy helyre segítse. Ahogy megérzi magában a feszítést, vágytelin sóhajt fel, majd ajkával megkeresi Sifraldét, hogy csókkal pecsételje meg egyesülésüket. A ritmusnak megfelelően emeli csípőjét, minél beljebb engedve magába a másikat, közben újra a férfi fenekére markol, közelebb és közelebb húzva saját ágyékát az övéhez, míg már nem lehet tovább.
Végigcsókolgatja a férfi arcélét, fülcimpáját, nyakát, amíg csak éri a bőrt, két csók között egyre gyakrabban sóhajtva-nyögve az átélt kéjtől. Nem is kell hozzá sok, hogy a gyönyör közelébe érjen, és már csak azon imádkozik az istenekhez, vagy az Ősökhöz, vagy bárkihez a világon, hogy Sifrald ne végezzen túl hamar...*
//Sifrald//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szokatlanul szende mozdulatát Sifrald félbeszakítja, így végül nem kulcsolja teljesen össze karjait. Megborzong a finom simításon, és ahogy a másik a hajába hajolva megnyugtatólag szól hozzá, el is engedi minden bizonytalanságát.*
- Nem szégyenkezem.
*Válaszol a férfinak halkan, de magabiztosan, miközben engedve a húzásnak és a mozdulatoknak, enyhén oldalra dönti fejét, ekképp feltárva nyakát a másiknak. Az érzékeny pontra kapott csóktól egész testén újra átfut a borzongás, érzi, ahogy a libabőr is kiül karjaira, és nem tudja megállni a gyengédnél egy leheletnyivel hevesebb szorítást a férfi tomporán.
Az igazán kellemes és vágykeltő pózból kénytelen kimozdulni, hogy az ágyra ülhessen, de nem kell sokat várnia, hogy a másik is csatlakozzon hozzá, és máris újra ölelkezzenek.
A gyengéd csókok közepette ellenállás nélkül dől hátra az ágyon, lábait ösztönösen tárva széjjelebb, hogy Sifrald közéjük férjen. Kezeit nem pihentetve barangol ő is a férfi testén, ahol csak éri, de engedi, hogy a másik lejjebb csússzon, és ölének legmélyét vegye célba szájával.
A kéjes sóhajokra nem is kell sokáig várni, ahogy még jobban oldalra dönti felhúzott térdeit, mindkét kezével a férfi hajába túr, s közben csípőjének hullámzásával segíti a másik nyelvének minél eredményesebb útját. Saját fejét az élvezettől megfeszülve veti hátra a párnán, mellkasával hátát ívbe feszítve emelkedik egészen el az ágyról. A gyönyör tetőpontjáig ugyan nem jut el, mert Sifrald túlontúl hamar vált újra pozíciót, de ennek köszönhetően csak még intenzívebben vágyja a keményebb folytatást.
Visszahuppan a matracra, úgy várja a fölé érkező férfit. Ujjait most a másik hasfalán futtatja végig, egészen a kívánt férfiasságig, amit finoman, de határozottan ragad meg, hogy helyre segítse. Ahogy megérzi magában a feszítést, vágytelin sóhajt fel, majd ajkával megkeresi Sifraldét, hogy csókkal pecsételje meg egyesülésüket. A ritmusnak megfelelően emeli csípőjét, minél beljebb engedve magába a másikat, közben újra a férfi fenekére markol, közelebb és közelebb húzva saját ágyékát az övéhez, míg már nem lehet tovább.
Végigcsókolgatja a férfi arcélét, fülcimpáját, nyakát, amíg csak éri a bőrt, két csók között egyre gyakrabban sóhajtva-nyögve az átélt kéjtől. Nem is kell hozzá sok, hogy a gyönyör közelébe érjen, és már csak azon imádkozik az istenekhez, vagy az Ősökhöz, vagy bárkihez a világon, hogy Sifrald ne végezzen túl hamar...*
4210. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-19 09:33:50
Üzenet elküldve: 2023-09-19 09:33:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
- Fogjuk rá.
* Rendesnek azért nem nevezné, inkább katonai felcserek és sivatagi kuruzslóasszonyok gyülekezete, akik jól értettek a pengével ejtett sebek összeférceléséhez és a seblázhoz.
Mialatt az ágy felé kormányozza a lányt, érzi a nadrágja elején a céltudatos érintést, ahogy Nettienaya is érezheti tenyere alatt a kiváltott hatást. Tompa nyögést mormog a szakálla mögött, majd eltolja a kezeket, hogy gyorsabb iramban szabadulhasson meg a nadrágjától.
Észleli a takargatási szándékot, máris érezheti karját a sajátján, ahogy megakadályozza a mozdulatot. *
- Erre semmi szükség.
* Egészen közel állnak egymáshoz, érzi a szapora szívverését, vagy talán inkább a sajátját? Elhatározta, hogy most kicsit lassabban fogja csinálni a dolgokat, hisz nincs most aki megzavarhatná őket. Rég volt, hogy utoljára gyengéden kellett egy nőhöz érnie, és nem estek azonnal egymáshoz. De ettől még nem ismeretlen számára a dolog, ha egy kicsit megerőlteti magát, még szörnyen fiatal, suhanc korából rémlik neki egy leány... Elhessenti a képet.
Végigsimít a karján a kezével és érezheti a leheletét az arcán, az ajka suttogását a haján. *
- Nincs miért szégyenkezned.
* Magához húzza, egyik karját a derekára fonja, majd felemeli a haját és az ütőerénél belecsókol a nyakába. Mosolyra húzódik a szája. *
~ Folyóvíz és erdő. ~
* Az egyik kez felcsúszik a mellére, a másik a combjára. Rekedtes hangon a fülébe súgja szavait.
Az ágy szélére telepszik Nettienaya mellé és a saját nyakába fonja a lány karjait, hogy egészen közel húzódhassanak. Megcsókolja, újra és újra, majd feltérdelve a keskeny fekhelyen, lassan hátradönti. Nincs benne más, csak a vágy, a mohó és kapzsi szenvedély. Sifrald keze mindenütt ott van,
cirógat és simogat, száját az övére tapasztja.
Ajka a combjához ér, gyorsan mozgó nyelve pedig igyekszik kéjes nyögéseket kicsalni belőle. Föléhajol, majd lassan beléhatol, önkéntelen szitokáradatokat mormolva maga elé. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
- Fogjuk rá.
* Rendesnek azért nem nevezné, inkább katonai felcserek és sivatagi kuruzslóasszonyok gyülekezete, akik jól értettek a pengével ejtett sebek összeférceléséhez és a seblázhoz.
Mialatt az ágy felé kormányozza a lányt, érzi a nadrágja elején a céltudatos érintést, ahogy Nettienaya is érezheti tenyere alatt a kiváltott hatást. Tompa nyögést mormog a szakálla mögött, majd eltolja a kezeket, hogy gyorsabb iramban szabadulhasson meg a nadrágjától.
Észleli a takargatási szándékot, máris érezheti karját a sajátján, ahogy megakadályozza a mozdulatot. *
- Erre semmi szükség.
* Egészen közel állnak egymáshoz, érzi a szapora szívverését, vagy talán inkább a sajátját? Elhatározta, hogy most kicsit lassabban fogja csinálni a dolgokat, hisz nincs most aki megzavarhatná őket. Rég volt, hogy utoljára gyengéden kellett egy nőhöz érnie, és nem estek azonnal egymáshoz. De ettől még nem ismeretlen számára a dolog, ha egy kicsit megerőlteti magát, még szörnyen fiatal, suhanc korából rémlik neki egy leány... Elhessenti a képet.
Végigsimít a karján a kezével és érezheti a leheletét az arcán, az ajka suttogását a haján. *
- Nincs miért szégyenkezned.
* Magához húzza, egyik karját a derekára fonja, majd felemeli a haját és az ütőerénél belecsókol a nyakába. Mosolyra húzódik a szája. *
~ Folyóvíz és erdő. ~
* Az egyik kez felcsúszik a mellére, a másik a combjára. Rekedtes hangon a fülébe súgja szavait.
Az ágy szélére telepszik Nettienaya mellé és a saját nyakába fonja a lány karjait, hogy egészen közel húzódhassanak. Megcsókolja, újra és újra, majd feltérdelve a keskeny fekhelyen, lassan hátradönti. Nincs benne más, csak a vágy, a mohó és kapzsi szenvedély. Sifrald keze mindenütt ott van,
cirógat és simogat, száját az övére tapasztja.
Ajka a combjához ér, gyorsan mozgó nyelve pedig igyekszik kéjes nyögéseket kicsalni belőle. Föléhajol, majd lassan beléhatol, önkéntelen szitokáradatokat mormolva maga elé. *
4209. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-18 21:10:35
Üzenet elküldve: 2023-09-18 21:10:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sifrald//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja, hogy a saját maga számára kifejezetten megnyugtató megállapítás a másik önérzetét kaszabolja darabokra, bár a reakciók láttán kezdi sejteni, hogy a férfi velejébe talált vele, ami valamilyen szinten azért kicsit bosszantja is. Persze vallhatnak más nézeteket a dologról, mégse adta volna olyan könnyen vagy szívesen magát a férfinak, ha Sifrald komolyan minden nap más nőket hajkurászna. Azért elvei még vannak.
A szoknya témáját annyiban hagyja, hiszen Yagnartól is számtalanszor hallotta már ugyanezt. Nem szolga többé, nem a házimunka rabja, senki nem kötelezi szoknya hordására. De ha egyszer kényelmes...*
- Szóval rendes orvosok gyógyítottak meg.
*Állapítja meg megkönnyebbülten szusszanva, jóllehet Sifrald számára nem biztos, hogy feltétlenül egyértelmű ez a megkönnyebbülés. A lány viszont határozottan jobb kedvre derül attól, hogy mégsem egy csinos kis pofika kenegette azokat a sebeket.
Ezt a feladatot ugyanis önmagának szánja, ha már a férfi is ily készségesen megy bele a szerepjátékba.
Az ázott inget ugyan nehezebb legyürkőzni, mint számított rá, de szerencsére bőven akad segítsége a másik részéről, így az anyag rövid távon a házikó egyik sarkában köt ki a földön, ahogy a többi hazahozott ruhanemű is tette korábban. A feltáruló izmos és sebhelyes mellkason élvezettel futtatja végig mind ajkait, hogy a hegeket sorra csókokkal ápolja, mind ujjait, hogy az emlegetett alsóbb tájakon is megkeresse a kezelendő területet.
Enged a húzásnak, és apró léptekkel toporog Sifrald szorításában az ágy felé, közben egyik kezével már meg is találja a nadrág gombolását, amit azonban most nem bont ki. Helyette tenyerét simítja kettőjük csípője közé, hogy így tapogassa ki a ruhán keresztül a férfi vágyát, mielőtt amaz még elhessentené matató ujjait, hogy maga tárja fel testét.
Igyekszik teljesen magába szívni a látványt, míg készségesen hagyja, hogy Sifrald őt is lemeztelenítse. Szaporán veszi a levegőt, meg-megrezzenve, ahogy a férfi durva, most mégis gyengéd kezei itt-ott a bőrét súrolják. Le is hunyja szemeit, hogy megpróbálja csillapítani pulzusát, s csak akkor nyitja ki újra őket, mikor minden ruhájától megszabadult.
A hosszan nyúló, vizslató tekintet felkorbácsolja maradék szemérmességét, és ahogy érzi, hogy lüktető vére rózsás színt eredményez arcán, kezeit szinte ösztönösen, lassan húzza teste elé, mintha el akarná takarni magát, de végül csak saját derekát kulcsolja át, mint aki fázik. Erről persze szó sincs, egész teste lángol az égető pillantások alatt, de ez a helyzet valahogy mégis olyan intim, olyan... belsőséges.
Érzi szemeibe kiülni a kérdést, hogy vajon Sifraldnak tetszik-e, amit lát, de szerencsére nem töprenghet ezen sokáig, hála a szenvedélyes csóknak, mellyel ismét kellemesebb közelségbe kerülnek egymással. Önmaga öleléséből kibontakozva kezeit máris a férfi hátán húzza végig, hogy aztán megállapodhasson a másik fenekén, melybe kapaszkodva Sifrald csípőjét a sajátjához húzza. A csókból kiszakadni szinte fáj, de a határozott kérés a folytatás ígéretével kecsegtet, az arcán érzett lágy simítás pedig egészen új módon dobogtatja meg amúgy is kalapáló szívét, így megadja magát, s egy pillanatra sem véve le tekintetét a másikról, az ágyhoz lép, hogy leüljön annak szélére. Maga sem hiszi el, de úgy izgul a folytatás miatt, ahogy akkor, évekkel ezelőtt, az első alkalommal izgult...*
//Sifrald//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja, hogy a saját maga számára kifejezetten megnyugtató megállapítás a másik önérzetét kaszabolja darabokra, bár a reakciók láttán kezdi sejteni, hogy a férfi velejébe talált vele, ami valamilyen szinten azért kicsit bosszantja is. Persze vallhatnak más nézeteket a dologról, mégse adta volna olyan könnyen vagy szívesen magát a férfinak, ha Sifrald komolyan minden nap más nőket hajkurászna. Azért elvei még vannak.
A szoknya témáját annyiban hagyja, hiszen Yagnartól is számtalanszor hallotta már ugyanezt. Nem szolga többé, nem a házimunka rabja, senki nem kötelezi szoknya hordására. De ha egyszer kényelmes...*
- Szóval rendes orvosok gyógyítottak meg.
*Állapítja meg megkönnyebbülten szusszanva, jóllehet Sifrald számára nem biztos, hogy feltétlenül egyértelmű ez a megkönnyebbülés. A lány viszont határozottan jobb kedvre derül attól, hogy mégsem egy csinos kis pofika kenegette azokat a sebeket.
Ezt a feladatot ugyanis önmagának szánja, ha már a férfi is ily készségesen megy bele a szerepjátékba.
Az ázott inget ugyan nehezebb legyürkőzni, mint számított rá, de szerencsére bőven akad segítsége a másik részéről, így az anyag rövid távon a házikó egyik sarkában köt ki a földön, ahogy a többi hazahozott ruhanemű is tette korábban. A feltáruló izmos és sebhelyes mellkason élvezettel futtatja végig mind ajkait, hogy a hegeket sorra csókokkal ápolja, mind ujjait, hogy az emlegetett alsóbb tájakon is megkeresse a kezelendő területet.
Enged a húzásnak, és apró léptekkel toporog Sifrald szorításában az ágy felé, közben egyik kezével már meg is találja a nadrág gombolását, amit azonban most nem bont ki. Helyette tenyerét simítja kettőjük csípője közé, hogy így tapogassa ki a ruhán keresztül a férfi vágyát, mielőtt amaz még elhessentené matató ujjait, hogy maga tárja fel testét.
Igyekszik teljesen magába szívni a látványt, míg készségesen hagyja, hogy Sifrald őt is lemeztelenítse. Szaporán veszi a levegőt, meg-megrezzenve, ahogy a férfi durva, most mégis gyengéd kezei itt-ott a bőrét súrolják. Le is hunyja szemeit, hogy megpróbálja csillapítani pulzusát, s csak akkor nyitja ki újra őket, mikor minden ruhájától megszabadult.
A hosszan nyúló, vizslató tekintet felkorbácsolja maradék szemérmességét, és ahogy érzi, hogy lüktető vére rózsás színt eredményez arcán, kezeit szinte ösztönösen, lassan húzza teste elé, mintha el akarná takarni magát, de végül csak saját derekát kulcsolja át, mint aki fázik. Erről persze szó sincs, egész teste lángol az égető pillantások alatt, de ez a helyzet valahogy mégis olyan intim, olyan... belsőséges.
Érzi szemeibe kiülni a kérdést, hogy vajon Sifraldnak tetszik-e, amit lát, de szerencsére nem töprenghet ezen sokáig, hála a szenvedélyes csóknak, mellyel ismét kellemesebb közelségbe kerülnek egymással. Önmaga öleléséből kibontakozva kezeit máris a férfi hátán húzza végig, hogy aztán megállapodhasson a másik fenekén, melybe kapaszkodva Sifrald csípőjét a sajátjához húzza. A csókból kiszakadni szinte fáj, de a határozott kérés a folytatás ígéretével kecsegtet, az arcán érzett lágy simítás pedig egészen új módon dobogtatja meg amúgy is kalapáló szívét, így megadja magát, s egy pillanatra sem véve le tekintetét a másikról, az ágyhoz lép, hogy leüljön annak szélére. Maga sem hiszi el, de úgy izgul a folytatás miatt, ahogy akkor, évekkel ezelőtt, az első alkalommal izgult...*
4208. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-18 09:15:58
Üzenet elküldve: 2023-09-18 09:15:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
* Óhatatlanul is megemelkednek a szemöldökei. *
~ Én se úgy nézek ki? Nem talál minden nap? Mi a... ~
* Férfiúi önérzetén komoly csorba esik. Bal szájsarka cinikus félmosolyra kunkorodik. Való igaz, mostanában más dolgok kötötték le, mint az asszonyok hajkurászása, de hogy pont egy azok közül, ezt szóvá is teszi... *
~ Nem vagy a régi Sifrald. ~
* Mielőtt menten a bárdjába húzná magát, megnyugtatja a lelkét, hogy éppen az imént kapta meg a leányt, nincs hát oka szégyenkezni. *
- Igazán... csinos szoknya. Volt. De nem túl praktikus. Főleg, hogy nem a konyhában szándékozol benne robotolni, hanem a csalitost járod.
* Nagy nyugalomban és egyetértésben ballagnak a házacska irányába. Nettienaya kérdéseitől ismét mosolyra görbül a szája. Annyira más életet éltek ők ketten... *
- A már bizonyított harcosokra nagy gondot fordítottak, nekem elhiheted. Bizonyos idő után a publikumnak is voltak kedvencei, nem szívesen vették volna, ha az egyikük belehal egy egyszerű sebfertőzésbe.
* Egyszerű közeledése nem marad válaszolatlan. Elneveti magát a leány arcára annyira oda nem illő, szende arckifejezésen. Kezei máris a maradék szoknya anyaga alatt keresgélik az utat felfelé. *
- Úgy bizony. Sürgős ápolásra szorulok.
* Lelkesen segédkezik a saját ingétől való megszabadulásban, úgyis ronggyá ázott legutóbb. Mancsaival belemarkol a formás tomporba, miközben elfojt egy borzongást a barangoló kezek ösvénye miatt. Nagyot nyel, és tanakodva ráncolja a homlokát. *
- Igen, igen. Emlékeim szerint, mintha arrafelé is lenne egy...
* Még ha állítása szerint, nem is mostanában hált együtt férfival, ugyancsak lelkesen és önfeledten veti bele magát az új kalandokba.
Gyorsan hátrapillant a válla felett és becélozza a keskeny kis ágyat lépteivel, magával húzva Nettienayát is. Félresodorja a matató kezeket és saját maga szabadul meg a nadrágjától, majd módszeresen nekiáll megfosztani a másikat is a ruhadarabjaitól. Igyekszik kivételesen egyet sem elszakítani.
Amint sikeresen eléri célját és anyaszült meztelenül ácsorog előtte a leány, nem csinál semmit. Csak nézi. Eddig nem volt alkalma rendesen megnézni magának, sem a folyónál, sem pedig heves együttlétükkor a fa alatt. Nagy nehezen leveszi róla a tekintetét és lehajol, hogy az ajkaira tapassza a száját. Majd elengedi és kedvesen végigsimít az arcán. *
- Gyere az ágyba!
* Maga sem tudja, hogy rekedtes szavai utasításként vagy kérésként hangzanak-e- *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
* Óhatatlanul is megemelkednek a szemöldökei. *
~ Én se úgy nézek ki? Nem talál minden nap? Mi a... ~
* Férfiúi önérzetén komoly csorba esik. Bal szájsarka cinikus félmosolyra kunkorodik. Való igaz, mostanában más dolgok kötötték le, mint az asszonyok hajkurászása, de hogy pont egy azok közül, ezt szóvá is teszi... *
~ Nem vagy a régi Sifrald. ~
* Mielőtt menten a bárdjába húzná magát, megnyugtatja a lelkét, hogy éppen az imént kapta meg a leányt, nincs hát oka szégyenkezni. *
- Igazán... csinos szoknya. Volt. De nem túl praktikus. Főleg, hogy nem a konyhában szándékozol benne robotolni, hanem a csalitost járod.
* Nagy nyugalomban és egyetértésben ballagnak a házacska irányába. Nettienaya kérdéseitől ismét mosolyra görbül a szája. Annyira más életet éltek ők ketten... *
- A már bizonyított harcosokra nagy gondot fordítottak, nekem elhiheted. Bizonyos idő után a publikumnak is voltak kedvencei, nem szívesen vették volna, ha az egyikük belehal egy egyszerű sebfertőzésbe.
* Egyszerű közeledése nem marad válaszolatlan. Elneveti magát a leány arcára annyira oda nem illő, szende arckifejezésen. Kezei máris a maradék szoknya anyaga alatt keresgélik az utat felfelé. *
- Úgy bizony. Sürgős ápolásra szorulok.
* Lelkesen segédkezik a saját ingétől való megszabadulásban, úgyis ronggyá ázott legutóbb. Mancsaival belemarkol a formás tomporba, miközben elfojt egy borzongást a barangoló kezek ösvénye miatt. Nagyot nyel, és tanakodva ráncolja a homlokát. *
- Igen, igen. Emlékeim szerint, mintha arrafelé is lenne egy...
* Még ha állítása szerint, nem is mostanában hált együtt férfival, ugyancsak lelkesen és önfeledten veti bele magát az új kalandokba.
Gyorsan hátrapillant a válla felett és becélozza a keskeny kis ágyat lépteivel, magával húzva Nettienayát is. Félresodorja a matató kezeket és saját maga szabadul meg a nadrágjától, majd módszeresen nekiáll megfosztani a másikat is a ruhadarabjaitól. Igyekszik kivételesen egyet sem elszakítani.
Amint sikeresen eléri célját és anyaszült meztelenül ácsorog előtte a leány, nem csinál semmit. Csak nézi. Eddig nem volt alkalma rendesen megnézni magának, sem a folyónál, sem pedig heves együttlétükkor a fa alatt. Nagy nehezen leveszi róla a tekintetét és lehajol, hogy az ajkaira tapassza a száját. Majd elengedi és kedvesen végigsimít az arcán. *
- Gyere az ágyba!
* Maga sem tudja, hogy rekedtes szavai utasításként vagy kérésként hangzanak-e- *
4207. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-14 20:56:58
Üzenet elküldve: 2023-09-14 20:56:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sifrald//
*Játékos vigyora egy icipicit komolyabbra vált, mert noha ő maga kezdett el viccelődni saját ártatlanságával, igazából annyira nem jó érzés visszagondolnia arra az emberre, akivel azt megosztotta. Márpedig az emlékek óhatatlanul megrohamozzák, és meg kell erőltetnie magát, hogy ne engedje kiülni arcára az érzéseit. Sifrald még a végén félreértené.*
- Csak... nem mostanában voltam férfival. *fészkelődik kicsit* - De te se úgy nézel ki, mint aki minden nap talál kedvére való leánykát. Legalábbis mostanában nem láttam körülötted egy nőt se legyeskedni.
*Nem mintha figyelte volna, áh...
Mivel minden igyekezetét lelövi a férfi, hogy újra hangulatba hozza magukat, némileg csalódottan bár, de azért vidoran kászálódik ki a másik öléből, és ejti meg a gyors mosakodást és öltözködést.*
- Yagnar is folyton ezzel nyaggat. Mi bajotok van a szoknyáimmal?
*Emeli az égre tekintetét épp oly elgyötörten, mint az imént társa. Bár ha jobban belegondol, lehet, inkább nem is akarja tudni a választ erre a kérdésre.
A házikóhoz való út bár rövid, egy kis múlt-felidézésre tökéletes.*
- Na jó, akkor a nagyobbakról.
*Egyezik bele kompromisszumkészen a sebhelyek taglalásának lerövidítésébe, miközben kifigyeli az önkéntelen mozdulatot, amivel Sifrald végigsimít az egyik nagyobb hegen. Ez olyasmi berögzült megszokás lehet, mint nála a tarkóján lévő sebhely birizgálása.*
- És volt, aki ápoljon téged?
~Mondjuk valami csinos lányka...?~
*Gondolatban arcon csapja magát az egészen féltékeny, szerencsére kimondatlan kérdésért. Hiszen akkoriban semmi közük nem volt még egymáshoz, miért is ne lehetett volna Sifrald ápolója akár egy törékeny, ártatlan, jellegtelen, szürke kis egérke...?
Közben meg is érkeznek a házikóhoz, és el kell kuncogja magát, ahogy a Nagy Kilencéletű kénytelen lehajolni, hogy beférjen az ajtónyíláson.*
- Csak a konyha közelébe óvatosan menj. Véletlenül levertem egy bödönt. A padló valószínűleg még tele van szilánkokkal.
*Ugyanis kénytelen volt eléggé sebtiben otthagyni mindent, hogy a ruháját még a folt rászáradása előtt ki tudja mosni, így a takarítás nem biztos, hogy túl precíz volt.
Hellyel szeretné kínálni a másikat, de Sifrald megelőzi őt, egy kivédhetetlen mozdulattal, és máris újra a férfi mellkasának préselődve találja magát. Felpillant az ördögi arany szemekbe, és nem is kell hozzá sok idő, hogy belemenjen a játékba. De egy kis fricskát nem bír megállni. Arcára ártatlanul naiv kifejezést varázsol, s elvékonyított hangon szólal meg.*
- Úgy érted, ápolásra volna szükséged? Hozzak valami gyógyszeres krémet?
*Arca és hangja csupa kislányos báj, kezeivel azonban nem rest egészen más munkába fogni, és két oldalt lassan fölfelé kezdi húzni az inget a férfi derekán, majd egyre feljebb... míg végül ha Sifraldnak sincs ellenvetése, egészen leveszi róla a ruhadarabot, és visszahúzódva a férfi mellkasához, apró, de annál forróbb csókot lehet a szablya okozta sebhelyre.*
- Esetleg... máshol is vannak ilyen forradásaid?
*Kérdezi újra saját hangján, miközben ujjait végighúzva a felfedett izmokon, a nadrág felé indul meg kezeivel.*
//Sifrald//
*Játékos vigyora egy icipicit komolyabbra vált, mert noha ő maga kezdett el viccelődni saját ártatlanságával, igazából annyira nem jó érzés visszagondolnia arra az emberre, akivel azt megosztotta. Márpedig az emlékek óhatatlanul megrohamozzák, és meg kell erőltetnie magát, hogy ne engedje kiülni arcára az érzéseit. Sifrald még a végén félreértené.*
- Csak... nem mostanában voltam férfival. *fészkelődik kicsit* - De te se úgy nézel ki, mint aki minden nap talál kedvére való leánykát. Legalábbis mostanában nem láttam körülötted egy nőt se legyeskedni.
*Nem mintha figyelte volna, áh...
Mivel minden igyekezetét lelövi a férfi, hogy újra hangulatba hozza magukat, némileg csalódottan bár, de azért vidoran kászálódik ki a másik öléből, és ejti meg a gyors mosakodást és öltözködést.*
- Yagnar is folyton ezzel nyaggat. Mi bajotok van a szoknyáimmal?
*Emeli az égre tekintetét épp oly elgyötörten, mint az imént társa. Bár ha jobban belegondol, lehet, inkább nem is akarja tudni a választ erre a kérdésre.
A házikóhoz való út bár rövid, egy kis múlt-felidézésre tökéletes.*
- Na jó, akkor a nagyobbakról.
*Egyezik bele kompromisszumkészen a sebhelyek taglalásának lerövidítésébe, miközben kifigyeli az önkéntelen mozdulatot, amivel Sifrald végigsimít az egyik nagyobb hegen. Ez olyasmi berögzült megszokás lehet, mint nála a tarkóján lévő sebhely birizgálása.*
- És volt, aki ápoljon téged?
~Mondjuk valami csinos lányka...?~
*Gondolatban arcon csapja magát az egészen féltékeny, szerencsére kimondatlan kérdésért. Hiszen akkoriban semmi közük nem volt még egymáshoz, miért is ne lehetett volna Sifrald ápolója akár egy törékeny, ártatlan, jellegtelen, szürke kis egérke...?
Közben meg is érkeznek a házikóhoz, és el kell kuncogja magát, ahogy a Nagy Kilencéletű kénytelen lehajolni, hogy beférjen az ajtónyíláson.*
- Csak a konyha közelébe óvatosan menj. Véletlenül levertem egy bödönt. A padló valószínűleg még tele van szilánkokkal.
*Ugyanis kénytelen volt eléggé sebtiben otthagyni mindent, hogy a ruháját még a folt rászáradása előtt ki tudja mosni, így a takarítás nem biztos, hogy túl precíz volt.
Hellyel szeretné kínálni a másikat, de Sifrald megelőzi őt, egy kivédhetetlen mozdulattal, és máris újra a férfi mellkasának préselődve találja magát. Felpillant az ördögi arany szemekbe, és nem is kell hozzá sok idő, hogy belemenjen a játékba. De egy kis fricskát nem bír megállni. Arcára ártatlanul naiv kifejezést varázsol, s elvékonyított hangon szólal meg.*
- Úgy érted, ápolásra volna szükséged? Hozzak valami gyógyszeres krémet?
*Arca és hangja csupa kislányos báj, kezeivel azonban nem rest egészen más munkába fogni, és két oldalt lassan fölfelé kezdi húzni az inget a férfi derekán, majd egyre feljebb... míg végül ha Sifraldnak sincs ellenvetése, egészen leveszi róla a ruhadarabot, és visszahúzódva a férfi mellkasához, apró, de annál forróbb csókot lehet a szablya okozta sebhelyre.*
- Esetleg... máshol is vannak ilyen forradásaid?
*Kérdezi újra saját hangján, miközben ujjait végighúzva a felfedett izmokon, a nadrág felé indul meg kezeivel.*
4206. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-14 11:39:07
Üzenet elküldve: 2023-09-14 11:39:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
- Nem, azt azért nem.
* Feleli lassú megfontoltsággal. A leány viselkedéséből azért következtetett arra, hogy nem. Szöget is üt a fejében a gondolat, vajon ki lehetett az. Egy parasztgyerek a szénakazalban? Magát is meglepve némi féltékenységet is érez.
Elkapja a fürgén matató ujjakat, mielőtt a leány még ennél is jobban belemelegedne a témába. Határozottan hízelgő az igyekezete, meg is engedi magának, hogy egy nagyon is férfias mosolyt terüljön szét az ábrázatán. *
- Annak vettem, ne aggódj.
* Gyors, takarékos mozdulatokkal locsigálja le magát a folyónál, majd normálisan magára ölti a ruháit. Már amennyire az lehet, merő vizesen. A meggyalázott ruhaanyagra pillant és őszinte bűnbánat ül ki a képére. *
- Nagyon sajnálom. Ez csak úgy...megtörtént. Mondanám, hogy veszek másikat, de épp itt volt az ideje, hogy átöltözz a saját ruháinkba.
* Pimasz módon mosolyog. Végül is, többféle módon is elősegíti, hogy a lány magáévé tegye a "tharg-létet".
Rövidesen összeszedelőzködnek és elindulnak Nettienaya háza felé. A cserfes leány valóban nem bírja sokáig. *
- Mindegyikről? Eltartana egy darabig.
* Vidáman megrezzen a szája sarka és önkéntelenül megvakargatja a mellkasát átszelő hosszú sebhelyet. *
- A többségét igen. A komolyabbakat. Ezért lettem Kilencéletű. Bár valószínűleg már nem maradt annyi évem.
* Vigyorog. *
- De előtte is sokat, még a zsoldoséveim alatt.
* Lepillant és széthúzza az ázott ingét. *
- Ezt egy sivatagi nomádtól szereztem az arénában. Szablya, szépen el is fertőződött. De, én győztem aznap, ő pedig halott. Igaz, utána hosszú napokig feküdtem lázálmokban szenvedve.
* Rekedtesen felnevet az emlékezéstől. Valószínűleg ez volt az első élete a kilencből, amit elvesztett. Hamarosan takaros kis házacskához érkeznek, ahol meg is pillantja a lány ismerős lovát kikötve. Kíváncsiságát nem titkolva tekintget körbe, fejét mélyen behúzva az ajtónál. *
- Rendezett kis porta.
* Rövid dicséretet mormol, majd vásott kölyökvigyorral az arcán egy mozdulattal a mellkasához rántja a leányt, szoros satuként tartva. *
- Mit szólnál, ha közelebbről megnéznéd a többi sebhelyemet is?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
- Nem, azt azért nem.
* Feleli lassú megfontoltsággal. A leány viselkedéséből azért következtetett arra, hogy nem. Szöget is üt a fejében a gondolat, vajon ki lehetett az. Egy parasztgyerek a szénakazalban? Magát is meglepve némi féltékenységet is érez.
Elkapja a fürgén matató ujjakat, mielőtt a leány még ennél is jobban belemelegedne a témába. Határozottan hízelgő az igyekezete, meg is engedi magának, hogy egy nagyon is férfias mosolyt terüljön szét az ábrázatán. *
- Annak vettem, ne aggódj.
* Gyors, takarékos mozdulatokkal locsigálja le magát a folyónál, majd normálisan magára ölti a ruháit. Már amennyire az lehet, merő vizesen. A meggyalázott ruhaanyagra pillant és őszinte bűnbánat ül ki a képére. *
- Nagyon sajnálom. Ez csak úgy...megtörtént. Mondanám, hogy veszek másikat, de épp itt volt az ideje, hogy átöltözz a saját ruháinkba.
* Pimasz módon mosolyog. Végül is, többféle módon is elősegíti, hogy a lány magáévé tegye a "tharg-létet".
Rövidesen összeszedelőzködnek és elindulnak Nettienaya háza felé. A cserfes leány valóban nem bírja sokáig. *
- Mindegyikről? Eltartana egy darabig.
* Vidáman megrezzen a szája sarka és önkéntelenül megvakargatja a mellkasát átszelő hosszú sebhelyet. *
- A többségét igen. A komolyabbakat. Ezért lettem Kilencéletű. Bár valószínűleg már nem maradt annyi évem.
* Vigyorog. *
- De előtte is sokat, még a zsoldoséveim alatt.
* Lepillant és széthúzza az ázott ingét. *
- Ezt egy sivatagi nomádtól szereztem az arénában. Szablya, szépen el is fertőződött. De, én győztem aznap, ő pedig halott. Igaz, utána hosszú napokig feküdtem lázálmokban szenvedve.
* Rekedtesen felnevet az emlékezéstől. Valószínűleg ez volt az első élete a kilencből, amit elvesztett. Hamarosan takaros kis házacskához érkeznek, ahol meg is pillantja a lány ismerős lovát kikötve. Kíváncsiságát nem titkolva tekintget körbe, fejét mélyen behúzva az ajtónál. *
- Rendezett kis porta.
* Rövid dicséretet mormol, majd vásott kölyökvigyorral az arcán egy mozdulattal a mellkasához rántja a leányt, szoros satuként tartva. *
- Mit szólnál, ha közelebbről megnéznéd a többi sebhelyemet is?
4205. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-14 11:01:37
Üzenet elküldve: 2023-09-14 11:01:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felderítés//
* A temperamentumos kishölgy reakciójára a tenyere mögé rejt egy mosolyt. Bár kölykökkel van dolga, a hangulat kezd egészen hasonlatossá válni, mint a zsoldostársak között. A folyamatos piszkálódás, nyelv-köszörülés általában segít feloldani a hangulatot és oldani a félelmet.
Annyit máris megtud erről a kettőről, hogy jól láthatóan tharg nevelésben részesültek. Nem ismer egy hegyesfülűt se, aki lelkes tenyérdörzsöléssel sajnálkozna egy kihagyott fosztogatáson. *
- Úgy van, fülesek. Kutyagolunk. Meglátjuk meddig jutunk, ha fürge a lábatok, talán visszakanyarodhatunk sötétedéskor a Vaskorsóba egy kis levezetésre.
* Ha nem bosszantják túlzottan, talán még meg is hívja őket egy körre. Lendületes léptekkel elindul birtokok felé vezető úton, így kénytelenek lesznek követni. Menet közben homlokráncolva tanakodik egy sort a javaslaton.
Vajon jót vagy inkább rosszat tenne a közhangulatnak, ha port nyeletne a suhancokkal már a legelején?
Csendesen halad valamennyit, majd arra a következtetésre jut, nem árthat, ha megnézi mit tudnak. Tud is egy jó helyet. *
- Rendben, süldők!
* Összecsapja kétszer a tenyerét, majd ravaszul elvigyorodik. *
- Mivel szemmel láthatóan rettentően égtek a vágytól, hogy megpróbálkozzatok velem, most lehetőséget kaptok rá. Amott lesz egy tisztább terület a Piac mellett.
* Fütyörészve megindul az ösvényen. *
* A temperamentumos kishölgy reakciójára a tenyere mögé rejt egy mosolyt. Bár kölykökkel van dolga, a hangulat kezd egészen hasonlatossá válni, mint a zsoldostársak között. A folyamatos piszkálódás, nyelv-köszörülés általában segít feloldani a hangulatot és oldani a félelmet.
Annyit máris megtud erről a kettőről, hogy jól láthatóan tharg nevelésben részesültek. Nem ismer egy hegyesfülűt se, aki lelkes tenyérdörzsöléssel sajnálkozna egy kihagyott fosztogatáson. *
- Úgy van, fülesek. Kutyagolunk. Meglátjuk meddig jutunk, ha fürge a lábatok, talán visszakanyarodhatunk sötétedéskor a Vaskorsóba egy kis levezetésre.
* Ha nem bosszantják túlzottan, talán még meg is hívja őket egy körre. Lendületes léptekkel elindul birtokok felé vezető úton, így kénytelenek lesznek követni. Menet közben homlokráncolva tanakodik egy sort a javaslaton.
Vajon jót vagy inkább rosszat tenne a közhangulatnak, ha port nyeletne a suhancokkal már a legelején?
Csendesen halad valamennyit, majd arra a következtetésre jut, nem árthat, ha megnézi mit tudnak. Tud is egy jó helyet. *
- Rendben, süldők!
* Összecsapja kétszer a tenyerét, majd ravaszul elvigyorodik. *
- Mivel szemmel láthatóan rettentően égtek a vágytól, hogy megpróbálkozzatok velem, most lehetőséget kaptok rá. Amott lesz egy tisztább terület a Piac mellett.
* Fütyörészve megindul az ösvényen. *
4204. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-13 17:55:47
Üzenet elküldve: 2023-09-13 17:55:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sifrald//
*Látja, ahogy az aggodalom meglepettséggé változik a másik szemében, s ettől majdnem elkacagja magát.*
- Csak azt ne mondd, hogy szűzlánynak hittél.
*Annak tényleg durva lett volna egy ehhez hasonló első alkalom.
Saját neve hallatán most az ő arcára kúszik megütközés. Nem is emlékszik, hogy valaha hallotta volna Sifraldot kiejteni a nevét. Állandóan csak leánynak nevezi, már egészen megszokta. Mások pedig csak Nettie-nek szólítják, nem sokan használják a teljes nevét. Ez már-már tiszteletteljesen hangzik a férfi szájából.*
~Tiszteletteljesen. Ha-ha.~
- De kár. Pedig volt egy halovány reményem, hogy még időben szólok.
*Megjátszott csalódottság hallatszik ki a hangjából, bár nem is igazán figyel saját szavaira, miközben azzal bíbelődik, hogy a férfi ingének nyakkivágását huzigálja finoman széjjelebb, ameddig az anyag enged. Ezzel ugyan saját vágyát meghozza az újabb élvezetekhez, de persze gyanúja is beigazolódik, ahogy Sifrald elgyengülten nyilatkozik kimerültségéről.*
- Ahelyett, hogy bóknak vennéd. *bök egy ujjal a férfi mellkasára* - Hogy valaki repetázni szeretne nálad.
*Persze csak hecceli a másikat, tisztában van vele, hogy a férfiak - óh, balsors! - nem úgy működnek, mint a nők. És mivel ezt odalent is tökéletesen érzi, Sifraldnak nem is kell túl fondorlatos kifogást találnia, hogy mozdulásra bírja a lányt. Óvatosan emelkedik fel a másik öléből, lepillantva megállapítja, hogy mindkettejükre ráfér egy mosakodás, ezért meg is indul a folyó felé.*
- Ott is folytathatod az őrjáratod, persze.
*Feleli még a felvetésre vigyorogva. Ha belegondol, hogy igazából csak azért akart a házába menni, hogy ne a nyílt terepen szeretkezzenek, nem tud másra tippelni, mint hogy Sifrald most a folytatás érdekében ajánlja fel a látogatást.
A vízhez érve most csak a partról lehajolva, finom mozdulatokkal mossa le magáról az együttlét bizonyítékát, az öltözködésbe csak ezután kezd bele. Megtépázott blúza még éppen eleget takar, így azt magán hagyja, de szétszakadt szoknyájára tekintve fanyarul húzza el száját.*
- Pedig ez egy jó szoknya volt.
*Szusszan egyet a Kilencéletű felé, és jobb híján csak áttörölgeti letisztított testrészeit az anyaggal. Szerencsére ott a másik szoknyája, amit, bár még mindig vizes, magára rángat. A semminél jobb. Kezébe kapja a másik, egyelőre ép blúzt, meg a kidobásra ítélt szoknyát, és elindul házikója irányába.
Egy pár percig nagy egyetértésben haladnak némán egymás mellett, de Nettie sose volt az a lány, aki sokáig bírta szótlanul az ismerős társaságban, így hát a férfihoz fordul.*
- Mesélj azokról a sebekről. *tekintetét Sifrald mellkasára függeszti* - Mindegyiket az arénában szerezted?
*Pár percnyi séta után már el is érik Kalácsfalva határát, melynek legszélső telkén áll az aprócska vityilló, mellette egy kis istállóval, ahol jelenleg Fajal álldogál. Bevezeti Sifraldot a kertkapun, majd a házikó ajtaját is kinyitja előtte. A lakás nem túl nagy, két helyiségből áll, a nagyobbikban, ahova belépnek egy ágy, egy kis asztal székkel és egy konyhasarok van. Az ajtóval átellenes falon nyílik a másik szoba az árnyékszéknek és a fürdő dézsának.*
- Hát... itt lakom. Vagyis laktam, a Vashegy előtt. Nem túl nagy, de mivel sose volt lakótársam, megfelelt.
*Mutatja be szinte sután a házikót, majd kíváncsian fordul Sifrald felé, vajon most mi a terve a továbbiakra.*
//Sifrald//
*Látja, ahogy az aggodalom meglepettséggé változik a másik szemében, s ettől majdnem elkacagja magát.*
- Csak azt ne mondd, hogy szűzlánynak hittél.
*Annak tényleg durva lett volna egy ehhez hasonló első alkalom.
Saját neve hallatán most az ő arcára kúszik megütközés. Nem is emlékszik, hogy valaha hallotta volna Sifraldot kiejteni a nevét. Állandóan csak leánynak nevezi, már egészen megszokta. Mások pedig csak Nettie-nek szólítják, nem sokan használják a teljes nevét. Ez már-már tiszteletteljesen hangzik a férfi szájából.*
~Tiszteletteljesen. Ha-ha.~
- De kár. Pedig volt egy halovány reményem, hogy még időben szólok.
*Megjátszott csalódottság hallatszik ki a hangjából, bár nem is igazán figyel saját szavaira, miközben azzal bíbelődik, hogy a férfi ingének nyakkivágását huzigálja finoman széjjelebb, ameddig az anyag enged. Ezzel ugyan saját vágyát meghozza az újabb élvezetekhez, de persze gyanúja is beigazolódik, ahogy Sifrald elgyengülten nyilatkozik kimerültségéről.*
- Ahelyett, hogy bóknak vennéd. *bök egy ujjal a férfi mellkasára* - Hogy valaki repetázni szeretne nálad.
*Persze csak hecceli a másikat, tisztában van vele, hogy a férfiak - óh, balsors! - nem úgy működnek, mint a nők. És mivel ezt odalent is tökéletesen érzi, Sifraldnak nem is kell túl fondorlatos kifogást találnia, hogy mozdulásra bírja a lányt. Óvatosan emelkedik fel a másik öléből, lepillantva megállapítja, hogy mindkettejükre ráfér egy mosakodás, ezért meg is indul a folyó felé.*
- Ott is folytathatod az őrjáratod, persze.
*Feleli még a felvetésre vigyorogva. Ha belegondol, hogy igazából csak azért akart a házába menni, hogy ne a nyílt terepen szeretkezzenek, nem tud másra tippelni, mint hogy Sifrald most a folytatás érdekében ajánlja fel a látogatást.
A vízhez érve most csak a partról lehajolva, finom mozdulatokkal mossa le magáról az együttlét bizonyítékát, az öltözködésbe csak ezután kezd bele. Megtépázott blúza még éppen eleget takar, így azt magán hagyja, de szétszakadt szoknyájára tekintve fanyarul húzza el száját.*
- Pedig ez egy jó szoknya volt.
*Szusszan egyet a Kilencéletű felé, és jobb híján csak áttörölgeti letisztított testrészeit az anyaggal. Szerencsére ott a másik szoknyája, amit, bár még mindig vizes, magára rángat. A semminél jobb. Kezébe kapja a másik, egyelőre ép blúzt, meg a kidobásra ítélt szoknyát, és elindul házikója irányába.
Egy pár percig nagy egyetértésben haladnak némán egymás mellett, de Nettie sose volt az a lány, aki sokáig bírta szótlanul az ismerős társaságban, így hát a férfihoz fordul.*
- Mesélj azokról a sebekről. *tekintetét Sifrald mellkasára függeszti* - Mindegyiket az arénában szerezted?
*Pár percnyi séta után már el is érik Kalácsfalva határát, melynek legszélső telkén áll az aprócska vityilló, mellette egy kis istállóval, ahol jelenleg Fajal álldogál. Bevezeti Sifraldot a kertkapun, majd a házikó ajtaját is kinyitja előtte. A lakás nem túl nagy, két helyiségből áll, a nagyobbikban, ahova belépnek egy ágy, egy kis asztal székkel és egy konyhasarok van. Az ajtóval átellenes falon nyílik a másik szoba az árnyékszéknek és a fürdő dézsának.*
- Hát... itt lakom. Vagyis laktam, a Vashegy előtt. Nem túl nagy, de mivel sose volt lakótársam, megfelelt.
*Mutatja be szinte sután a házikót, majd kíváncsian fordul Sifrald felé, vajon most mi a terve a továbbiakra.*
4203. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-13 09:50:30
Üzenet elküldve: 2023-09-13 09:50:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
* Meglepetten pislant a leányra. Tökéletes? Sifrald bűntudatát mintha a szél fújná el, és a lelke is megnyugszik azonnal. Ezek szerint Nettienaya sem vágyott másra tőle, mint gyors, szilaj kielégülésre, amit meg is kaptak egymástól az imént.
A figyelmeztető szavakra csak lassú mozdulattal vigyorrá szélesedik a mosolya. *
- Azt hiszem ezzel elkéstél, le... Nettienaya.
* Leányt akart mondani, de most valahogy nem érzi helyénvalónak az elnevezést. Még ha a nevét valahogy idegennek is érzi a nyelve hegyén. Sürgősen ki kell találnia valami másik becenevet, különben elsorvad benne valami, minden bizonnyal.
Elégedett képpel a fatörzsnek támasztja a fejét néhány percig. Kellemes ejtőzéséből szolid, apró mozgás ugrasztja ki, mire egyből kipattan a szeme. Amint meglátja Nettienaya arcán a hamis mosolyt, rövid, elgyötört nyöszörgés hagyja el a száját. *
- Ősök, kegyelmezzetek! Miféle elvetemült nőstényt szabadítottam magamra?
* Mivel kizárt dolog, hogy a férfi pár másodpercen belül ismét harcrakész állapotba kerüljön, remek kifogással áll elő. *
- Azt hiszem, most már megnézhetjük azt a te házadat, nem gondolod?
* Az előbbi történésekre még magyarázat a hirtelen fellángoló hevületük. Sifraldnak komoly problémát nem okoz a természet lágy ölén való hentergés, de tudomása szerint, a városi fehérnépek nagy része nincs oda túlzottan ezért. A tharg asszonyok persze mások.
Az őrjáratra gondol, meg a feladataira, de ha őszintén be kellene vallania magának, kíváncsi arra, hogy hol lakik a lány. Nem túl gyakori eset, hogy ilye fiatalon valaki egyedül éljen. Hacsak nem bélyegezte meg a falu népe, akár szajhaként akár valamiféle boszorkányként. De nem úgy tűnik, mintha itt ilyesmiről lenne szó.
Ha Nettienaya ezidáig nem mozdulna, hát a férfi segít rajta és két karjával átölelve a derekát, egyszerűen leemeli magáról. Bármily kellemes is így jelenleg, hamarosan igencsak kellemetlen érzés lenne a leánynak. A férfi is erőt vesz magán és szótlanul kölcsönös ruharendezgetésbe kezd. Most sem érzi magát a szavak emberének, csak keresi az ideillő kifejezéseket. Többször is nekifut gondolatban, a legtöbb asszonyszemély ilyenkor szívesen vesz egy kis csevegést. *
- Csak utánad.
* Ja, inkább hagyjuk... *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
* Meglepetten pislant a leányra. Tökéletes? Sifrald bűntudatát mintha a szél fújná el, és a lelke is megnyugszik azonnal. Ezek szerint Nettienaya sem vágyott másra tőle, mint gyors, szilaj kielégülésre, amit meg is kaptak egymástól az imént.
A figyelmeztető szavakra csak lassú mozdulattal vigyorrá szélesedik a mosolya. *
- Azt hiszem ezzel elkéstél, le... Nettienaya.
* Leányt akart mondani, de most valahogy nem érzi helyénvalónak az elnevezést. Még ha a nevét valahogy idegennek is érzi a nyelve hegyén. Sürgősen ki kell találnia valami másik becenevet, különben elsorvad benne valami, minden bizonnyal.
Elégedett képpel a fatörzsnek támasztja a fejét néhány percig. Kellemes ejtőzéséből szolid, apró mozgás ugrasztja ki, mire egyből kipattan a szeme. Amint meglátja Nettienaya arcán a hamis mosolyt, rövid, elgyötört nyöszörgés hagyja el a száját. *
- Ősök, kegyelmezzetek! Miféle elvetemült nőstényt szabadítottam magamra?
* Mivel kizárt dolog, hogy a férfi pár másodpercen belül ismét harcrakész állapotba kerüljön, remek kifogással áll elő. *
- Azt hiszem, most már megnézhetjük azt a te házadat, nem gondolod?
* Az előbbi történésekre még magyarázat a hirtelen fellángoló hevületük. Sifraldnak komoly problémát nem okoz a természet lágy ölén való hentergés, de tudomása szerint, a városi fehérnépek nagy része nincs oda túlzottan ezért. A tharg asszonyok persze mások.
Az őrjáratra gondol, meg a feladataira, de ha őszintén be kellene vallania magának, kíváncsi arra, hogy hol lakik a lány. Nem túl gyakori eset, hogy ilye fiatalon valaki egyedül éljen. Hacsak nem bélyegezte meg a falu népe, akár szajhaként akár valamiféle boszorkányként. De nem úgy tűnik, mintha itt ilyesmiről lenne szó.
Ha Nettienaya ezidáig nem mozdulna, hát a férfi segít rajta és két karjával átölelve a derekát, egyszerűen leemeli magáról. Bármily kellemes is így jelenleg, hamarosan igencsak kellemetlen érzés lenne a leánynak. A férfi is erőt vesz magán és szótlanul kölcsönös ruharendezgetésbe kezd. Most sem érzi magát a szavak emberének, csak keresi az ideillő kifejezéseket. Többször is nekifut gondolatban, a legtöbb asszonyszemély ilyenkor szívesen vesz egy kis csevegést. *
- Csak utánad.
* Ja, inkább hagyjuk... *
4202. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-12 22:08:12
Üzenet elküldve: 2023-09-12 22:08:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sifrald//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán vágyhatott volna udvarlásra. Valahol legbelül minden nő vágyik udvarlásra. Körülrajongásra. Ábrándokra. Egyszer régen ő is vágyott ezekre, és úgy-ahogy meg is kapta. Boldog volt tőle. De aztán becsapták és megalázták. Túlélte, de ki is ábrándult a leányálmokból. Sifraldban pedig egyáltalán nem azt az embert vélte megismerni, aki udvarlásra adná a fejét. Így kérnie se kellett, ahogy kapni se akart. A férfi semmilyen jelet nem értett félre, és ez határozottan kedvére is van a lánynak. Éppen azt adják egymásnak, amire szükségük van - testi kielégülést; és ez most elég is neki. Ahogy a férfi hiába számított karikagyűrű vagy utód iránti vágyra a mohazöld íriszekben, úgy attól sem kell tartania, hogy heves együttlétük után ez megváltozna.
Egyre gyorsuló ritmusban emelkedik és süllyed az erős karok tartotta ölelésben, miközben csípőjét igyekszik úgy mozdítani, hogy számára is élvezetes legyen a tánc. Háta sokszor megtalálja a fatörzset, és érzi is a csípős szurkálást, ahogy egy-két régebbi sebhelyet felkarcol a kéreg, de szerencsére Sifraldnak egyáltalán nem esik nehezére egész testsúlyát megtartani, így többnyire el tud emelkedni a fa oldalától.
Amennyire az elvek emberének tartotta magát néhány perccel ezelőtt még, most már épp annyira nem érdekli, van-e fül- vagy szemtanúja együttlétüknek, és ahogy a hév fokozódik, sóhajai úgy válnak előbb elnyújtott, majd kapkodó nyögésekké. Kiéhezettségének előnyeként előbb éri el a gyönyör kapuját, mint a férfi, igaz csak pár lökésnyi idővel... talán épp az ő hullámzása segíti Sifralod is át. Combjaival még erősebben szorít rá a másik derekára, ujjbegyeit a férfit karolva annak vállába vájja, így várja ki a gyönyör elmúltát.
Mikor vége szakad az élvezetnek, lazít kicsit a fogáson, de nem vált pozíciót. Ahogy Sifrald átfordítja magukat, együtt csúsznak le a földre, így a férfit körbeölelő lábaival kénytelen térdeplő pózt felvenni. Kimerülten, lehunyt szemekkel kapkodja a levegőt, homlokát a férfiéhoz simítja, karjait pedig kihúzva az ölelésből a fatörzsnek támasztja.
Mivel a másik forgolódni kezd hívatlan látogatók után kutatva, ebből a támaszkodó pózból is kikényszerül, így inkább felegyenesedik, úgy néz le az alatta félig fekvő férfira.
A bocsánatkérésre egy darabig nem is tud mit mondani, Sifraldnak így van ideje lecsendesíteni saját pulzusát, a bűnbánó pillantást azonban már nem tudja szó nélkül hagyni.*
- Tökéletes volt.
*Na nem hájjal akarja kenegetni a másikat, de ez az egész éppen olyan volt, amilyenre most szüksége volt, valószínűleg mindkettejüknek. Még ha egy kicsit fájt is.*
- De azért ne szállj el magadtól.
*Vigyorodik el a végére, miközben ujjait végig járatja a nedves ingen keresztül Sifrald mellkasán. Ami őt illeti, a még mindig valamelyest magában érzett férfiasság máris meghozta a kedvét egy újabb menethez - az Ősök a tudói, tényleg túl rég volt már része ilyesmiben -, bár gyanítja, a másik nem lelkesül fel újfent ilyen hamar. Azért biztos, ami biztos, tesz egy próbát csípője finom ringatásával. Hátha.*
- Biztos tudsz még mást is mutatni nekem, ha már végre eldöntöttem, mit akarok.
*Vigyora ördögi mosolyra vált, ahogy búgja a szavakat, de az apró mozdulatoknál nem megy tovább, amíg jelét nem látja vagy érzi a kölcsönösségnek.*
//Sifrald//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán vágyhatott volna udvarlásra. Valahol legbelül minden nő vágyik udvarlásra. Körülrajongásra. Ábrándokra. Egyszer régen ő is vágyott ezekre, és úgy-ahogy meg is kapta. Boldog volt tőle. De aztán becsapták és megalázták. Túlélte, de ki is ábrándult a leányálmokból. Sifraldban pedig egyáltalán nem azt az embert vélte megismerni, aki udvarlásra adná a fejét. Így kérnie se kellett, ahogy kapni se akart. A férfi semmilyen jelet nem értett félre, és ez határozottan kedvére is van a lánynak. Éppen azt adják egymásnak, amire szükségük van - testi kielégülést; és ez most elég is neki. Ahogy a férfi hiába számított karikagyűrű vagy utód iránti vágyra a mohazöld íriszekben, úgy attól sem kell tartania, hogy heves együttlétük után ez megváltozna.
Egyre gyorsuló ritmusban emelkedik és süllyed az erős karok tartotta ölelésben, miközben csípőjét igyekszik úgy mozdítani, hogy számára is élvezetes legyen a tánc. Háta sokszor megtalálja a fatörzset, és érzi is a csípős szurkálást, ahogy egy-két régebbi sebhelyet felkarcol a kéreg, de szerencsére Sifraldnak egyáltalán nem esik nehezére egész testsúlyát megtartani, így többnyire el tud emelkedni a fa oldalától.
Amennyire az elvek emberének tartotta magát néhány perccel ezelőtt még, most már épp annyira nem érdekli, van-e fül- vagy szemtanúja együttlétüknek, és ahogy a hév fokozódik, sóhajai úgy válnak előbb elnyújtott, majd kapkodó nyögésekké. Kiéhezettségének előnyeként előbb éri el a gyönyör kapuját, mint a férfi, igaz csak pár lökésnyi idővel... talán épp az ő hullámzása segíti Sifralod is át. Combjaival még erősebben szorít rá a másik derekára, ujjbegyeit a férfit karolva annak vállába vájja, így várja ki a gyönyör elmúltát.
Mikor vége szakad az élvezetnek, lazít kicsit a fogáson, de nem vált pozíciót. Ahogy Sifrald átfordítja magukat, együtt csúsznak le a földre, így a férfit körbeölelő lábaival kénytelen térdeplő pózt felvenni. Kimerülten, lehunyt szemekkel kapkodja a levegőt, homlokát a férfiéhoz simítja, karjait pedig kihúzva az ölelésből a fatörzsnek támasztja.
Mivel a másik forgolódni kezd hívatlan látogatók után kutatva, ebből a támaszkodó pózból is kikényszerül, így inkább felegyenesedik, úgy néz le az alatta félig fekvő férfira.
A bocsánatkérésre egy darabig nem is tud mit mondani, Sifraldnak így van ideje lecsendesíteni saját pulzusát, a bűnbánó pillantást azonban már nem tudja szó nélkül hagyni.*
- Tökéletes volt.
*Na nem hájjal akarja kenegetni a másikat, de ez az egész éppen olyan volt, amilyenre most szüksége volt, valószínűleg mindkettejüknek. Még ha egy kicsit fájt is.*
- De azért ne szállj el magadtól.
*Vigyorodik el a végére, miközben ujjait végig járatja a nedves ingen keresztül Sifrald mellkasán. Ami őt illeti, a még mindig valamelyest magában érzett férfiasság máris meghozta a kedvét egy újabb menethez - az Ősök a tudói, tényleg túl rég volt már része ilyesmiben -, bár gyanítja, a másik nem lelkesül fel újfent ilyen hamar. Azért biztos, ami biztos, tesz egy próbát csípője finom ringatásával. Hátha.*
- Biztos tudsz még mást is mutatni nekem, ha már végre eldöntöttem, mit akarok.
*Vigyora ördögi mosolyra vált, ahogy búgja a szavakat, de az apró mozdulatoknál nem megy tovább, amíg jelét nem látja vagy érzi a kölcsönösségnek.*
4201. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-09-12 18:12:45
Üzenet elküldve: 2023-09-12 18:12:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
* A harcos nyers durvasága régről fakad. Világ életében férfiak között nevelkedett, nem ismert más életet, csak a bérkardokét és hivatásos tusázókét. Udvarolnia sosem kellett senkinek, ha akarták egymást egy parasztleánnyal, vagy női viadorral, akkor amint alkalmuk nyílt rá, megtették, amit megakartak. Semmi bonyodalom.
Nettienaya jeleiből arra a következtetésre jutott, hogy egyfelé fordulnak a gondolataik, így hát aszerint cselekedett. Ha udvarlásra vágyott volna, biztos jelezte volna, Sifrald gondolatai szerint. Elvégre nem más volt az, aki az ölébe mászott a lakomán. Csak egy bolond férfiember nem élt volna a helyzettel, és hagyja ki azt a csókot.
A leánynak ingerlő erdő-illata van, ami bekúszik az orrába és eltompítja a gondolatait is. Könnyedén tartja karjaiban a súlyát, míg lélegzetük kapkodóbbá, felszínesebbé nem válik. Amikor minden önuralma alábbhull, egy tompa nyögéssel Nettienaya hajába temeti az arcát. Átfordítja magukat, hogy a saját háta mögött érezhesse a durva fatörzset, majd lassan lecsúszik, egészen a földig.
Szétcsúszó szemeivel fókuszál a leány arcára, majd eszéhez térve körülpillant, vajon kit vonzott oda a nem túl halk együttlétük. Fél kézzel megkísérli valamelyest rendbeszedni Nettienaya ruházatát, mielőtt kimerülten a fának támasztaná a fejét. *
- Mi...
* Megköszörüli a torkát. *
- Sajnálom, ha kissé... durva voltam.
* Lehunyja a szemhéját, míg rendezi a szívverését. Talán bánja egy kicsit a dolgot. Elkapta a hév. Elfeledte, hogy nem egy szajhával van, vagy egy kiéhezett női viadortársával. Szemeiben némi megbánással kutatja a leány arcán annak gondolatait. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nettienaya//
* A harcos nyers durvasága régről fakad. Világ életében férfiak között nevelkedett, nem ismert más életet, csak a bérkardokét és hivatásos tusázókét. Udvarolnia sosem kellett senkinek, ha akarták egymást egy parasztleánnyal, vagy női viadorral, akkor amint alkalmuk nyílt rá, megtették, amit megakartak. Semmi bonyodalom.
Nettienaya jeleiből arra a következtetésre jutott, hogy egyfelé fordulnak a gondolataik, így hát aszerint cselekedett. Ha udvarlásra vágyott volna, biztos jelezte volna, Sifrald gondolatai szerint. Elvégre nem más volt az, aki az ölébe mászott a lakomán. Csak egy bolond férfiember nem élt volna a helyzettel, és hagyja ki azt a csókot.
A leánynak ingerlő erdő-illata van, ami bekúszik az orrába és eltompítja a gondolatait is. Könnyedén tartja karjaiban a súlyát, míg lélegzetük kapkodóbbá, felszínesebbé nem válik. Amikor minden önuralma alábbhull, egy tompa nyögéssel Nettienaya hajába temeti az arcát. Átfordítja magukat, hogy a saját háta mögött érezhesse a durva fatörzset, majd lassan lecsúszik, egészen a földig.
Szétcsúszó szemeivel fókuszál a leány arcára, majd eszéhez térve körülpillant, vajon kit vonzott oda a nem túl halk együttlétük. Fél kézzel megkísérli valamelyest rendbeszedni Nettienaya ruházatát, mielőtt kimerülten a fának támasztaná a fejét. *
- Mi...
* Megköszörüli a torkát. *
- Sajnálom, ha kissé... durva voltam.
* Lehunyja a szemhéját, míg rendezi a szívverését. Talán bánja egy kicsit a dolgot. Elkapta a hév. Elfeledte, hogy nem egy szajhával van, vagy egy kiéhezett női viadortársával. Szemeiben némi megbánással kutatja a leány arcán annak gondolatait. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344