Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 213 (4241. - 4260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4260. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-12 22:57:12
Üzenet elküldve: 2024-05-12 22:57:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Végzett. Már a barbárokkal. Ennek a fafejű népségnek beszélhet napestig, nem tudják megkülönböztetni a csutkababát a valódi értéktől. Egész nap az áruját szórta, de végső soron teljesen feleslegesen; alig ment el valami. Ezért pedig kár volt oly nagy energiákat áldozni ebbe a bohózatba. Mert ő ezentúl csak így fog hivatkozni erre az eseményre. Bohózat!
Zsörtölődve, meglepően nagy tempóban közlekedik át a visszafelé vezető úton. Szekere porfelhőt verve száguld végig a birtokokon, s a Szántóföldekig meg sem áll majd.*
Zsörtölődve, meglepően nagy tempóban közlekedik át a visszafelé vezető úton. Szekere porfelhőt verve száguld végig a birtokokon, s a Szántóföldekig meg sem áll majd.*
4259. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-12 10:16:18
Üzenet elküldve: 2024-05-12 10:16:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Rögtön érzi, hogy munkálkodása igen csak eredményes. Fel-felpillant az érzékien ránduló vonásokra és a hívogatóan emelkedő, méretes keblekre, mielőtt szemét behunyva újra a lány combjai közé merülne. Mit sem zavarja most a hűvös, füves talaj teste alatt, mely igen csak kényelmetlenül szűk helyet kínál ágyéktájt.
Lehet, hogy a kéjtől telt férfiagya játszik vele, de a nemest édesebb ízűnek véli, mint a szántók fehérnépjeit. Talán az elf vér az oka, talán más, mindenesetre kísérlete a végéhez ért. Megkíméli az eredmény kihirdetésétől játszótársát, jobb elfoglaltsága akad most. Műveletét ugyanis ekkor sem hagyja abba, noha roppant lassú tempóra kapcsol, miközben nyelvével a legfinomabb részeket keresi. Hideg szemei kajánul pillantanak a sóhajtozó, sötéthajú elf tekintetének irányába. Érzékeli, hogy ha jobban rásegítene, bizonyosan hamar gyönyörben részesítené az elfet; ugyanakkor egy másik, számára izgalmasabb kísérletbe kezd most.
Noha legutóbbi alkalommal egyoldalú volt közöttük a dominanciakérdés, most egyértelmű lehetősége nyílik diktálni a játékot. Érzi a tincsei közé nyúló ujjak biztatását, de nem enged teret a gyönyörnek, legalábbis egyelőre. Mi lenne abban a pláne?
Mikor Relael testének rezdülései és sóhajai szaporázni látszanak, meg-megáll, s lassít nyelvének tempójával. Kíváncsi, meddig tudja feszíteni az elf érzékeit. Nem ereszti ugyanakkor a mámortól telt testet sem, a határon óhajt játszani. Igyekszik addig feszíteni a kielégülés pillanatát, mikor már egy egyszerű, óvatos érintés is elég hozzá nyelvével. Kíváncsi, vajon mit vált ki Relaelből, kinek nyögései és sóhajai felettébb kellemes aláfestő muzsikát kölcsönöznek számára.*
//Örökölt sors//
*Rögtön érzi, hogy munkálkodása igen csak eredményes. Fel-felpillant az érzékien ránduló vonásokra és a hívogatóan emelkedő, méretes keblekre, mielőtt szemét behunyva újra a lány combjai közé merülne. Mit sem zavarja most a hűvös, füves talaj teste alatt, mely igen csak kényelmetlenül szűk helyet kínál ágyéktájt.
Lehet, hogy a kéjtől telt férfiagya játszik vele, de a nemest édesebb ízűnek véli, mint a szántók fehérnépjeit. Talán az elf vér az oka, talán más, mindenesetre kísérlete a végéhez ért. Megkíméli az eredmény kihirdetésétől játszótársát, jobb elfoglaltsága akad most. Műveletét ugyanis ekkor sem hagyja abba, noha roppant lassú tempóra kapcsol, miközben nyelvével a legfinomabb részeket keresi. Hideg szemei kajánul pillantanak a sóhajtozó, sötéthajú elf tekintetének irányába. Érzékeli, hogy ha jobban rásegítene, bizonyosan hamar gyönyörben részesítené az elfet; ugyanakkor egy másik, számára izgalmasabb kísérletbe kezd most.
Noha legutóbbi alkalommal egyoldalú volt közöttük a dominanciakérdés, most egyértelmű lehetősége nyílik diktálni a játékot. Érzi a tincsei közé nyúló ujjak biztatását, de nem enged teret a gyönyörnek, legalábbis egyelőre. Mi lenne abban a pláne?
Mikor Relael testének rezdülései és sóhajai szaporázni látszanak, meg-megáll, s lassít nyelvének tempójával. Kíváncsi, meddig tudja feszíteni az elf érzékeit. Nem ereszti ugyanakkor a mámortól telt testet sem, a határon óhajt játszani. Igyekszik addig feszíteni a kielégülés pillanatát, mikor már egy egyszerű, óvatos érintés is elég hozzá nyelvével. Kíváncsi, vajon mit vált ki Relaelből, kinek nyögései és sóhajai felettébb kellemes aláfestő muzsikát kölcsönöznek számára.*
4258. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-11 18:52:25
Üzenet elküldve: 2024-05-11 18:52:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael jól tudja, hogy eléggé óvatlanul viselkedik, s lankadó figyelmét nem érdemelte ki fajtársa, aki ez idáig éppen ellenkezőleg, mindvégig azt bizonyította számára, hogy jobb résen lenni a közelében. Az ifjú elf emiatt viszont nem aggódik, de csak mert kellő - vagy túlzott, ki miként ítéli meg - magabiztosságának hála jellemzően elkerülik a kétségek.
Az érintésre lehunyja szemhéjait, s vakon élvezi ki testén végig szaladok ujjakat és fürkész tekintetet. Napestig képes lenne élvezni jelenlegi helyzetüket, de Tharasynak más tervei támadnak, és meglepő kérdéssel áll elő. Relael kíváncsian emeli zöldjeit fajtársára, érdeklődve igyekszik eldönteni, hogy miért fogalmazódott meg a fiatal férfiban pont ez a gondolat.*
- Nem tudom, nem szoktam ilyeneken gondolkodni.
*Érkezik a kitérő válasz, mely számára nyilvánvaló hazugság, ám elég könnyedre sikeredik ahhoz, hogy hihetőnek tűnjön. Nem feltételezi, hogy Tharasy megkérdőjelezi felelete valóságtartalmát, ennek ellenére töprengeni kezd egy kielégítőbb gondolatmeneten, ám ebben váratlanul szakítják meg.
Enyhe döbbenet ül ki arcára, miközben fejét felemelve pillant le. Szívesen megfejtené partnere motivációit, ám ez nem az a pillanat, amikor komplex gondolkodásra lenne képes. Helyette átadja magát az érzésnek, melyet hangos sóhajai, szapora légzése és időnként megfeszülő teste is kifejez. Testét átjárja a forróság, s a külvilág kezd eltompulni a számára, amikor Tharasy ebből kizökkenti. Feltolja magát, hogy alkarjára támaszkodva egy szúrós pillantással jutalmazza a fiatal férfi megjegyzését.*
- Ahj, csak fogd már be!
*Morran rá, ám pillanatnyi haragja rögtön tovaszáll ahogy partnere tovább folytatja gyöngéd kényeztetését. Relael hamar hatása alá kerül ismét, s ennek hála nem érzi sem a hideg fuvallatot, sem az élővilág zaját, s azt sem fogja fel, hogy elégedettségét milyen intenzitással fejezi ki. Nem csupán a tevékenység maga, de annak látványa is mély hatást gyakorol rá, melyet Tharasy is láthat Relael kéjtől kába tekintetében. A gyengéd, türelmes munkának pedig rövidesen learathatja gyümölcsét az ifjú tharg, már amennyiben úgy óhajtja, elvégre itt az irányítás teljes egészében nála van, akkor is ha Relael ujjai finoman a szőke tincsek közé túrnak.*
//Örökölt sors//
*Relael jól tudja, hogy eléggé óvatlanul viselkedik, s lankadó figyelmét nem érdemelte ki fajtársa, aki ez idáig éppen ellenkezőleg, mindvégig azt bizonyította számára, hogy jobb résen lenni a közelében. Az ifjú elf emiatt viszont nem aggódik, de csak mert kellő - vagy túlzott, ki miként ítéli meg - magabiztosságának hála jellemzően elkerülik a kétségek.
Az érintésre lehunyja szemhéjait, s vakon élvezi ki testén végig szaladok ujjakat és fürkész tekintetet. Napestig képes lenne élvezni jelenlegi helyzetüket, de Tharasynak más tervei támadnak, és meglepő kérdéssel áll elő. Relael kíváncsian emeli zöldjeit fajtársára, érdeklődve igyekszik eldönteni, hogy miért fogalmazódott meg a fiatal férfiban pont ez a gondolat.*
- Nem tudom, nem szoktam ilyeneken gondolkodni.
*Érkezik a kitérő válasz, mely számára nyilvánvaló hazugság, ám elég könnyedre sikeredik ahhoz, hogy hihetőnek tűnjön. Nem feltételezi, hogy Tharasy megkérdőjelezi felelete valóságtartalmát, ennek ellenére töprengeni kezd egy kielégítőbb gondolatmeneten, ám ebben váratlanul szakítják meg.
Enyhe döbbenet ül ki arcára, miközben fejét felemelve pillant le. Szívesen megfejtené partnere motivációit, ám ez nem az a pillanat, amikor komplex gondolkodásra lenne képes. Helyette átadja magát az érzésnek, melyet hangos sóhajai, szapora légzése és időnként megfeszülő teste is kifejez. Testét átjárja a forróság, s a külvilág kezd eltompulni a számára, amikor Tharasy ebből kizökkenti. Feltolja magát, hogy alkarjára támaszkodva egy szúrós pillantással jutalmazza a fiatal férfi megjegyzését.*
- Ahj, csak fogd már be!
*Morran rá, ám pillanatnyi haragja rögtön tovaszáll ahogy partnere tovább folytatja gyöngéd kényeztetését. Relael hamar hatása alá kerül ismét, s ennek hála nem érzi sem a hideg fuvallatot, sem az élővilág zaját, s azt sem fogja fel, hogy elégedettségét milyen intenzitással fejezi ki. Nem csupán a tevékenység maga, de annak látványa is mély hatást gyakorol rá, melyet Tharasy is láthat Relael kéjtől kába tekintetében. A gyengéd, türelmes munkának pedig rövidesen learathatja gyümölcsét az ifjú tharg, már amennyiben úgy óhajtja, elvégre itt az irányítás teljes egészében nála van, akkor is ha Relael ujjai finoman a szőke tincsek közé túrnak.*
4257. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-10 14:35:35
Üzenet elküldve: 2024-05-10 14:35:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Miközben egymásba fonódnak és az ajkak csókra nyílnak, ő rögtön érzi, hogy Relael éppúgy fel van ajzva, akár csak ő. Beszédes a hevessége és a lelkesedése, még akkor is, ha egyéb jelét nem mutatja a dolognak. S ha mutatja is, ő nem a legjobb emberismerők közé tartozik. Épp ellenkezőleg; noha folyton lesi mások szándékát, ez inkább olyan elővigyázatosság, melyben leginkább magából indul ki. Elvégre a kegyetlen játékok, melyekben olykor szerencséje van, sosem őt célozzák.
Elnézi, ahogy Relael ellép mellőle, hogy a fűbe feküdjön. Megkapó látvány. Ha szorult volna belé valamiféle művészi véna, bizonyosan megihletné, ám benne egészen más rejlik, s gondolatai is leginkább kéjvágya körül keringenek.*
-Gondtalan. *Ismétli gépiesen, miközben hideg tekintetével a földön fekvő, mezítelen testre bambul. Meglepő gondolatok is átfutnak fején; például az, hogy Relael olybá fest, valamiféle bizalmat fektet belé e könnyed habitussal. A legkevésbé sincs ellenére, csak kissé csodálkozik rajta.
Közelebb lép, hogy a lány mellé térdeljen. Műértő szemmel pillant végig a fajukhoz képest terjedelmes domborulatokon és a finom vonalakon. Keze kíséri tekintetét, egészen a nyak vonalától kezdve.*
-Van, amitől félsz? *Teszi fel a váratlan kérdést, miközben elvigyorodva felpillant a szép arcra. Relael eddig felettébb vakmerő habitust tanúsít. Igaz, ami igaz, bizonyította, hogy ha kell, képes megvédeni magát.
Egyelőre leküzdi vadászösztönét, ebben pedig jócskán segít egy korábbi gondolata. Számos dolgot kóstolt már életében, de fajtársat még nem. Főleg nem nemest. Kíváncsi, vajon ugyanolyan ízük van-e. E kérdés fényében fekszik a sötéthajú elf lábai közé, már ha amaz nem ellenkezik, s átkarolja annak combjait. Óvatosan kezdi a műveletet. Kitapasztalja nyelvével a finom részleteket, s hogy vajon mire hogy reagál a lány. Leginkább saját kíváncsisága űzi, semmint hogy örömet szerezzen.*
-Minden férfinak ily engedelmes vagy? *Hajol ki egy pillanatra ártatlan ábrázattal, ám kékjei kajánul csillannak. A hosszúéletű könnyen rájöhet, hogy fajtársa csak szurkálódik. Természetesen megtapasztalta már, mennyire is engedelmes Relael, csupán nem bírja ki, hogy ne jártassa a pofáját. Ismét combok közé dugja fejét és folytatja tevékenységét a megfelelő pontokra fókuszálva ezúttal. Egyelőre ugyanis nem állapította meg, mennyire más az elf a szántóföldek fehérnépjeitől, hisz előbb le kell mosdatni róla a folyóvíz hűvös ízét.*
//Örökölt sors//
*Miközben egymásba fonódnak és az ajkak csókra nyílnak, ő rögtön érzi, hogy Relael éppúgy fel van ajzva, akár csak ő. Beszédes a hevessége és a lelkesedése, még akkor is, ha egyéb jelét nem mutatja a dolognak. S ha mutatja is, ő nem a legjobb emberismerők közé tartozik. Épp ellenkezőleg; noha folyton lesi mások szándékát, ez inkább olyan elővigyázatosság, melyben leginkább magából indul ki. Elvégre a kegyetlen játékok, melyekben olykor szerencséje van, sosem őt célozzák.
Elnézi, ahogy Relael ellép mellőle, hogy a fűbe feküdjön. Megkapó látvány. Ha szorult volna belé valamiféle művészi véna, bizonyosan megihletné, ám benne egészen más rejlik, s gondolatai is leginkább kéjvágya körül keringenek.*
-Gondtalan. *Ismétli gépiesen, miközben hideg tekintetével a földön fekvő, mezítelen testre bambul. Meglepő gondolatok is átfutnak fején; például az, hogy Relael olybá fest, valamiféle bizalmat fektet belé e könnyed habitussal. A legkevésbé sincs ellenére, csak kissé csodálkozik rajta.
Közelebb lép, hogy a lány mellé térdeljen. Műértő szemmel pillant végig a fajukhoz képest terjedelmes domborulatokon és a finom vonalakon. Keze kíséri tekintetét, egészen a nyak vonalától kezdve.*
-Van, amitől félsz? *Teszi fel a váratlan kérdést, miközben elvigyorodva felpillant a szép arcra. Relael eddig felettébb vakmerő habitust tanúsít. Igaz, ami igaz, bizonyította, hogy ha kell, képes megvédeni magát.
Egyelőre leküzdi vadászösztönét, ebben pedig jócskán segít egy korábbi gondolata. Számos dolgot kóstolt már életében, de fajtársat még nem. Főleg nem nemest. Kíváncsi, vajon ugyanolyan ízük van-e. E kérdés fényében fekszik a sötéthajú elf lábai közé, már ha amaz nem ellenkezik, s átkarolja annak combjait. Óvatosan kezdi a műveletet. Kitapasztalja nyelvével a finom részleteket, s hogy vajon mire hogy reagál a lány. Leginkább saját kíváncsisága űzi, semmint hogy örömet szerezzen.*
-Minden férfinak ily engedelmes vagy? *Hajol ki egy pillanatra ártatlan ábrázattal, ám kékjei kajánul csillannak. A hosszúéletű könnyen rájöhet, hogy fajtársa csak szurkálódik. Természetesen megtapasztalta már, mennyire is engedelmes Relael, csupán nem bírja ki, hogy ne jártassa a pofáját. Ismét combok közé dugja fejét és folytatja tevékenységét a megfelelő pontokra fókuszálva ezúttal. Egyelőre ugyanis nem állapította meg, mennyire más az elf a szántóföldek fehérnépjeitől, hisz előbb le kell mosdatni róla a folyóvíz hűvös ízét.*
4256. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-06 09:12:29
Üzenet elküldve: 2024-05-06 09:12:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Valójában már Relael is érzi elméjének egy hátsó zugában azt a motoszkálást, miszerint Tharasy sem olyan hétköznapi, mint azt ő igyekszik elhitetni fajtársával. Legalábbis számára. Ha éppen gyors kielégülésre vágyott volna, akkor miután megkapta azt jellemzően sarkon fordul, s többet nem látják egymást, de nem ez történt.
Persze a fiatal férfi nem hagyja magát, melyre Relael megjátszott felháborodással reagál.*
- Na tessék!
*Túl szórakozott ahhoz, hogy sokáig képes legyen tartani átlátszó álarcát, ezért engedi, hogy rövid nevetése utat törjön magának.*
- Mindenre van valami elmés válaszod, igaz?
*Igyekszik gunyoros hangszínt megütni, ám halvány elismerés cseng át szavain, elvégre ez a fajta dacosság az, ami szórakoztatja Relael, s ami miatt még mindig közösen töltik el idejüket Tharasyval.*
- Nem kell, semmi sem kötelező. Ugyanakkor ha élvezni szeretnéd a társaságomat, akkor erősen ajánlott.
*Egy játékos mosollyal igyekszik enyhíteni a kellemetlen tényen, ami sejtései szerint nem lesz Tharasy kedvére való.
Relael mozdulataiban ezúttal semmi szándékosság nincs, csupán kiemelkedik a vízből és hajával bíbelődik, ennek ellenére érzi, hogy nagy hatással van fajtársára. Jóleső érzés ez a számára, igencsak hízelgő, hogy próbálkoznia sem kell a csodálatért.
Tharasy nem utasítja el közeledését, ami tőle szokatlan módon kissé érzelmes. Igyekszik azzal nyugtatni magát, hogy nem puhult el, csupán az illuminált állapot váltja ezt ki belőle. Mivel ezzel képes megnyugtatni tiltakozó elméjét, ezért képes kiélvezni a férfi testének gyöngéd közeledését. Egészen sebezhetőnek érzi magát ebben a pillanatban, ami kellemes változatosság ugyanakkor borzasztó ijesztő is.
Kicsit megkönnyebbül, amikor Tharasy kezei lejjebb vándorolnak, s szavaival együtt kicsit másabb irányba tereli intim közelségüket. Ez már ismerősebb terep a számára, sokkal inkább tud vele mit kezdeni. Le is rázza magáról a szentinmentalitást, majd hevesen viszont csókolja fajtársát. Talán lelkesebb is a kelleténél, de ez könnyen betudható a vágynak. Rövid pórázon tartja a fiatal férfit, aki eltávolodását követően is érezheti magán Relael kapaszkodó kezét, mely nem engedi túl messze őt, s így a lány követi őt a fűbe. Ott szórakozottan dől el, és hátára fordulva a tiszta égboltot csodálja, esetleg a látóterébe kerülő hosszabb fűszálakat, melyek lágyan cirógatják körbe bőrét.*
- Milyen gondtalan.
*Sóhajtja megkönnyebbülten, közben pedig nem mozdul. Valóban könnyedebbnek érzi most a lelkét, mely megengedőbbé is teszi őt. Talán Tharasy is észlelheti, hogy nem magasodik már most fölé Relael, ezzel pedig egy kivételes lehetőséget kínál fel neki.*
//Örökölt sors//
*Valójában már Relael is érzi elméjének egy hátsó zugában azt a motoszkálást, miszerint Tharasy sem olyan hétköznapi, mint azt ő igyekszik elhitetni fajtársával. Legalábbis számára. Ha éppen gyors kielégülésre vágyott volna, akkor miután megkapta azt jellemzően sarkon fordul, s többet nem látják egymást, de nem ez történt.
Persze a fiatal férfi nem hagyja magát, melyre Relael megjátszott felháborodással reagál.*
- Na tessék!
*Túl szórakozott ahhoz, hogy sokáig képes legyen tartani átlátszó álarcát, ezért engedi, hogy rövid nevetése utat törjön magának.*
- Mindenre van valami elmés válaszod, igaz?
*Igyekszik gunyoros hangszínt megütni, ám halvány elismerés cseng át szavain, elvégre ez a fajta dacosság az, ami szórakoztatja Relael, s ami miatt még mindig közösen töltik el idejüket Tharasyval.*
- Nem kell, semmi sem kötelező. Ugyanakkor ha élvezni szeretnéd a társaságomat, akkor erősen ajánlott.
*Egy játékos mosollyal igyekszik enyhíteni a kellemetlen tényen, ami sejtései szerint nem lesz Tharasy kedvére való.
Relael mozdulataiban ezúttal semmi szándékosság nincs, csupán kiemelkedik a vízből és hajával bíbelődik, ennek ellenére érzi, hogy nagy hatással van fajtársára. Jóleső érzés ez a számára, igencsak hízelgő, hogy próbálkoznia sem kell a csodálatért.
Tharasy nem utasítja el közeledését, ami tőle szokatlan módon kissé érzelmes. Igyekszik azzal nyugtatni magát, hogy nem puhult el, csupán az illuminált állapot váltja ezt ki belőle. Mivel ezzel képes megnyugtatni tiltakozó elméjét, ezért képes kiélvezni a férfi testének gyöngéd közeledését. Egészen sebezhetőnek érzi magát ebben a pillanatban, ami kellemes változatosság ugyanakkor borzasztó ijesztő is.
Kicsit megkönnyebbül, amikor Tharasy kezei lejjebb vándorolnak, s szavaival együtt kicsit másabb irányba tereli intim közelségüket. Ez már ismerősebb terep a számára, sokkal inkább tud vele mit kezdeni. Le is rázza magáról a szentinmentalitást, majd hevesen viszont csókolja fajtársát. Talán lelkesebb is a kelleténél, de ez könnyen betudható a vágynak. Rövid pórázon tartja a fiatal férfit, aki eltávolodását követően is érezheti magán Relael kapaszkodó kezét, mely nem engedi túl messze őt, s így a lány követi őt a fűbe. Ott szórakozottan dől el, és hátára fordulva a tiszta égboltot csodálja, esetleg a látóterébe kerülő hosszabb fűszálakat, melyek lágyan cirógatják körbe bőrét.*
- Milyen gondtalan.
*Sóhajtja megkönnyebbülten, közben pedig nem mozdul. Valóban könnyedebbnek érzi most a lelkét, mely megengedőbbé is teszi őt. Talán Tharasy is észlelheti, hogy nem magasodik már most fölé Relael, ezzel pedig egy kivételes lehetőséget kínál fel neki.*
4255. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-02 16:43:46
Üzenet elküldve: 2024-05-02 16:43:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Nehéz lenne vitatkozni Relael szavaival. Biztos benne, hogy akármelyik parasztlegényt vagy thargot megkaphatná, ha úgy óhajtaná. Ettől függetlenül ő mellette kötött ki, s nem is kellett sokat kérlelni. Az istállóban történtek azt mutatják, hogy nem esett volna nehezére a lánynak faképnél hagyni, ha úgy tartotta volna kedve. Talán elf mivolta az oka, talán más, de végső soron nála kötött ki. Nyelve hegyén lenne a dühös riposzt, miszerint Relael sem különlegesebb, de valamiért ez ostobán hangzana. Talán mert nem így gondolja.*
-Valami mégis lehet benne, ha téged is elcsípett. Vagy az nem is olyan nagy kunszt? *Kaján vigyor terül szét arcán, ám szeme éhesen csillan. Ennek ellenére türelmesen társalog a fajtárssal.
Hallja a szavakat és érteni is véli őket. Legalábbis rövidke ismeretségük alapján a helyére tudja helyezni a kirakós darabjait. Elvégre Relael sosem engedelmeskedett akaratának; hiába próbálta ráerőltetni erőnek erejével. Ám mikor úgy hozta a kedve, szívesen játszott vele. Sosem volt szerencséje efféle habitushoz.*
-Szóval meg kell felelnem neked, csak mert úgy akarod? *Hanglejtése dacos, de érdeklődő is. És kérdésében bizonyára ott a válasz is, már ha újra óhajtja látni az elfet.
Semmire sem cserélné a látványt, ahogy a lány kiemelkedik a vízből. Fogalma sincs, hogy szándékosan teszi-e magát neki, de nem is mereng ilyesmin. Elvégre babonázó a látvány, ahogy a lány holmi folyótündér szerű jelenést imitálva hívogatóan hozzálép.*
-Mennyi talán. *Mormogja, de nem áll ellen. Ő maga nem mártózott meg a vízben, így jóformán teljesen száraz. Habár Relael teste igen csak hűvös a folyóvíztől, ő mégsem szalasztja el az alkalmat. Szenvedélyes, de leginkább mohó; átkarolja a karcsú, puha testet, de nem átall rövid időn belül a nemes hátsó fertályára siklani. A finom bőr közelsége hamar megteszi a hatását ágyéktájt, ám ebből nem csinál problémát. Noha nem óhajtott nedves lenni, Relael jóvoltából mégis része van benne, habár jóval kellemesebb formában. Érzi a testén lecsorgó, hűvös vizet, egészen beleborsódzik. Egy fonott, szőke tincs testük közé szorul, de nem kísérli meg kiszabadítását.*
-Tudok ennél gyorsabb megoldást is, ha fel óhajtasz hevülni. *Ha Thaleena látná, hogy egy lányt ölelget a folyóparton, hallgathatná hatokig. Nem habozik egy alapos csókot is kikérni az elftől, ha már ily közelségbe kerültek. Talán magának sem vallaná be, de hiányzik neki a lány nyelvének íze. Ahogy elengedi Relaelt, fejével a füves tisztás felé biccent sokat sejtetően. Oda, ahol a ruháikat is hagyták. Egy elhagyatott folyópart, s nincs rajtuk kívül egy lélek sem itt... Ha más lenne a felállás, az elfnek nem lenne más választása. A fajtárs azonban alaposan megmutatta szavaival és tetteivel egyaránt, hol húzódnak a határai. Ahogy tőle telik, betartja őket. Ugyanakkor tudja, a hév könnyedén elragadja; ez pedig kellemesen megfűszerezi esetleges légyottjaikat a jövőben.*
-Vagy inkább a ruháid adjam? *Huppan le a fűbe, miközben megtámaszkodik maga mögött és kedvtelve legelteti szemét az elfen.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 16:50:57
//Örökölt sors//
*Nehéz lenne vitatkozni Relael szavaival. Biztos benne, hogy akármelyik parasztlegényt vagy thargot megkaphatná, ha úgy óhajtaná. Ettől függetlenül ő mellette kötött ki, s nem is kellett sokat kérlelni. Az istállóban történtek azt mutatják, hogy nem esett volna nehezére a lánynak faképnél hagyni, ha úgy tartotta volna kedve. Talán elf mivolta az oka, talán más, de végső soron nála kötött ki. Nyelve hegyén lenne a dühös riposzt, miszerint Relael sem különlegesebb, de valamiért ez ostobán hangzana. Talán mert nem így gondolja.*
-Valami mégis lehet benne, ha téged is elcsípett. Vagy az nem is olyan nagy kunszt? *Kaján vigyor terül szét arcán, ám szeme éhesen csillan. Ennek ellenére türelmesen társalog a fajtárssal.
Hallja a szavakat és érteni is véli őket. Legalábbis rövidke ismeretségük alapján a helyére tudja helyezni a kirakós darabjait. Elvégre Relael sosem engedelmeskedett akaratának; hiába próbálta ráerőltetni erőnek erejével. Ám mikor úgy hozta a kedve, szívesen játszott vele. Sosem volt szerencséje efféle habitushoz.*
-Szóval meg kell felelnem neked, csak mert úgy akarod? *Hanglejtése dacos, de érdeklődő is. És kérdésében bizonyára ott a válasz is, már ha újra óhajtja látni az elfet.
Semmire sem cserélné a látványt, ahogy a lány kiemelkedik a vízből. Fogalma sincs, hogy szándékosan teszi-e magát neki, de nem is mereng ilyesmin. Elvégre babonázó a látvány, ahogy a lány holmi folyótündér szerű jelenést imitálva hívogatóan hozzálép.*
-Mennyi talán. *Mormogja, de nem áll ellen. Ő maga nem mártózott meg a vízben, így jóformán teljesen száraz. Habár Relael teste igen csak hűvös a folyóvíztől, ő mégsem szalasztja el az alkalmat. Szenvedélyes, de leginkább mohó; átkarolja a karcsú, puha testet, de nem átall rövid időn belül a nemes hátsó fertályára siklani. A finom bőr közelsége hamar megteszi a hatását ágyéktájt, ám ebből nem csinál problémát. Noha nem óhajtott nedves lenni, Relael jóvoltából mégis része van benne, habár jóval kellemesebb formában. Érzi a testén lecsorgó, hűvös vizet, egészen beleborsódzik. Egy fonott, szőke tincs testük közé szorul, de nem kísérli meg kiszabadítását.*
-Tudok ennél gyorsabb megoldást is, ha fel óhajtasz hevülni. *Ha Thaleena látná, hogy egy lányt ölelget a folyóparton, hallgathatná hatokig. Nem habozik egy alapos csókot is kikérni az elftől, ha már ily közelségbe kerültek. Talán magának sem vallaná be, de hiányzik neki a lány nyelvének íze. Ahogy elengedi Relaelt, fejével a füves tisztás felé biccent sokat sejtetően. Oda, ahol a ruháikat is hagyták. Egy elhagyatott folyópart, s nincs rajtuk kívül egy lélek sem itt... Ha más lenne a felállás, az elfnek nem lenne más választása. A fajtárs azonban alaposan megmutatta szavaival és tetteivel egyaránt, hol húzódnak a határai. Ahogy tőle telik, betartja őket. Ugyanakkor tudja, a hév könnyedén elragadja; ez pedig kellemesen megfűszerezi esetleges légyottjaikat a jövőben.*
-Vagy inkább a ruháid adjam? *Huppan le a fűbe, miközben megtámaszkodik maga mögött és kedvtelve legelteti szemét az elfen.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 16:50:57
4254. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-02 07:33:13
Üzenet elküldve: 2024-05-02 07:33:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Sikeresen kiszabadul a szorult helyzetből, s bár a hidegre felkészült mentálisan a teste mégis tiltakozik ellene. Egy halk szitokszó is elhagyja szép ajkait, miközben tenyereivel kisimítja a vizet és néhány nedves hajtincset az arcából.*
- Nem is olyan rossz ez.
*Mondja vacogva. Hogy magát óhajtja nyugtatni, vagy Tharasyt becsalogatni, ezt aligha lehet biztosan megállapítani. Időnként feljebb löki magát, de ez rosszabbnak bizonyul, mert a levegőn mintha még hűvösebb lenne.*
- Nem-e?
*Tharasy önelégültsége nem tetszik neki, ezért úgy dönt ideje letörnie a fiatal férfi szarvát.*
- Akad elég a vidéken, ha kedvem volna hozzá bármelyiket megkaphatnám. A tiéd nem különlegesebb mint a többi.
*Frappáns riposztra számít, melyet oldalra billentett fejjel, s egy széles mosollyal vár. Addig is elkalandozik tekintete az említett testrész irányába, majd vissza a rideg íriszekhez.*
- Sajnos komplexebb igényeim vannak mint egy kutyának. *Rövid szünetet tart.* Vagy férfinak. *Teszi hozzá szórakozottan, és közben arrébb evickél mielőtt kap egy újabb adag vizet az arcába.*
- Hát…
*Válasza még benne sem fogalmazódott meg pontosan, ezért némi időbe telik mire végül felel.*
- Mikor még nemes kisasszony voltam és atyám élt, akkor sokszor kellett fejet hajtanom. Mindig mutatósnak kellett lennem, kellemes társaságnak, aki csak akkor szól ha kérik, aki művelt, de nem okosabb a férfinál, aki tud táncolni, énekelni, és soha nem okoz kellemetlenséget dacossággal. De már nem vagyok hajlandó erre, s nem is kell ezt tennem. Most én vagyok az, akinek meg kell felelni, és ez iszonyatosan szórakoztató.
*Rövid kacagással löki magát a part felé és egyben Tharasy irányába is.*
- De szerencsére nekem nem annyira nehéz a kegyeimbe férkőzni.
*Sokat sejtetően szaladnak végig zöldjei fajtársa testén. Biztos pontot keres magának a folyó sikamlós köveink, majd lassan kiemelkedik a vízből, ügyelve arra, hogy nehogy elveszítse egyensúlyát.*
- Talán megengedem, hogy segíts.
*Haját bal oldalára dobja, majd elkezdi kicsavarni belőle a vizet.*
- Talán megengedem, hogy gondoskodj rólam.
*Megvonja vállait. Egykoron biztosan volt ilyesfajta igénye, manapság már nem venne erre mérget.*
- De most például segíthetsz abban, hogy felmelegedjek.
*Karjait mellkasa előtt keresztezve öleli át saját kihűlt testét, s közben közelebb lép Tharasyhoz, hogy hozzá simuljon a férfi testéhez, annak reményében, hogy fajtársa átkarolja majd őt.*
//Örökölt sors//
*Sikeresen kiszabadul a szorult helyzetből, s bár a hidegre felkészült mentálisan a teste mégis tiltakozik ellene. Egy halk szitokszó is elhagyja szép ajkait, miközben tenyereivel kisimítja a vizet és néhány nedves hajtincset az arcából.*
- Nem is olyan rossz ez.
*Mondja vacogva. Hogy magát óhajtja nyugtatni, vagy Tharasyt becsalogatni, ezt aligha lehet biztosan megállapítani. Időnként feljebb löki magát, de ez rosszabbnak bizonyul, mert a levegőn mintha még hűvösebb lenne.*
- Nem-e?
*Tharasy önelégültsége nem tetszik neki, ezért úgy dönt ideje letörnie a fiatal férfi szarvát.*
- Akad elég a vidéken, ha kedvem volna hozzá bármelyiket megkaphatnám. A tiéd nem különlegesebb mint a többi.
*Frappáns riposztra számít, melyet oldalra billentett fejjel, s egy széles mosollyal vár. Addig is elkalandozik tekintete az említett testrész irányába, majd vissza a rideg íriszekhez.*
- Sajnos komplexebb igényeim vannak mint egy kutyának. *Rövid szünetet tart.* Vagy férfinak. *Teszi hozzá szórakozottan, és közben arrébb evickél mielőtt kap egy újabb adag vizet az arcába.*
- Hát…
*Válasza még benne sem fogalmazódott meg pontosan, ezért némi időbe telik mire végül felel.*
- Mikor még nemes kisasszony voltam és atyám élt, akkor sokszor kellett fejet hajtanom. Mindig mutatósnak kellett lennem, kellemes társaságnak, aki csak akkor szól ha kérik, aki művelt, de nem okosabb a férfinál, aki tud táncolni, énekelni, és soha nem okoz kellemetlenséget dacossággal. De már nem vagyok hajlandó erre, s nem is kell ezt tennem. Most én vagyok az, akinek meg kell felelni, és ez iszonyatosan szórakoztató.
*Rövid kacagással löki magát a part felé és egyben Tharasy irányába is.*
- De szerencsére nekem nem annyira nehéz a kegyeimbe férkőzni.
*Sokat sejtetően szaladnak végig zöldjei fajtársa testén. Biztos pontot keres magának a folyó sikamlós köveink, majd lassan kiemelkedik a vízből, ügyelve arra, hogy nehogy elveszítse egyensúlyát.*
- Talán megengedem, hogy segíts.
*Haját bal oldalára dobja, majd elkezdi kicsavarni belőle a vizet.*
- Talán megengedem, hogy gondoskodj rólam.
*Megvonja vállait. Egykoron biztosan volt ilyesfajta igénye, manapság már nem venne erre mérget.*
- De most például segíthetsz abban, hogy felmelegedjek.
*Karjait mellkasa előtt keresztezve öleli át saját kihűlt testét, s közben közelebb lép Tharasyhoz, hogy hozzá simuljon a férfi testéhez, annak reményében, hogy fajtársa átkarolja majd őt.*
4253. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:53:34
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:53:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Nem emlékszik, hogy valaha megmártózott volna ebben a folyóban. Nem igazán volt alkalma rá. A parasztleányok - hozzá hasonlóan - nem tudnak úszni. Nem, mintha különösen aggódna értük. Még szórakoztató is lenne a kapálózásuk valahol, mielőtt kegyes thargként kihúzza őket. Felmerül benne az a kérdés is, hogy vajon honnét ered a folyó, s hová folyik. Bár utóbbit kitalálhatná, annyira mégsem foglalkoztatja a dolog. Főleg, hogy figyelme érdemesebb "dolgok" felé terelődik.
Hátrafordul válla felett, úgy lesi kissé talán kaján-gonosz mosollyal, ahogy Relael a vízbe csusszan lábai között. Más fehérnép esetében nem hagyná, hogy prédája menekülőre fogja, ám fajtársával több okból kifolyólag is óvatos. Egyrészről bizonyította már, hogy nem érdemes vele packázni. Másrészt nem akarja elüldözni maga mellől sem. Harmadrészt ha Relael kíméletlen pulykáztatása el is látszik maradni, az efféle momentumok azért csiklandozzák humorát.*
-Nem bántanád te azt. Legalább akkora szükséged van rá, mint nekem. *Elvigyorodik, miközben Relael felé fordul.*
-A gondod viselném. *Veszi fel beszélgetésük fonalát. A hűvös víz továbbra sincs ínyére, így nem is csatlakozik az elfhez. Megmarad ott, combig merülve a folyóban.*
-Kapnál enni meg inni. És szórakozhatnánk napestig. Azt csinálhatnál, ami jólesik. *Fűzi még tovább a gondolatmenetet. Persze tisztában van vele ő is, hogy a nemesnek valószínűleg ennél több kell. Ekképp pedig csak félig komolyak szavai, ahogy Relaelét is hasonlóan értelmezi.*
-Jobb, mint bálokon rebegtetni a pillát. *Vállat von.*
-És mi amúgy a Te saját utad? Már ha szabad tudni. *Jóformán semmit sem tud az elfről. Nem, mintha ez riasztaná.*
-Talán segíthetek. Persze az én segítségem sincs ingyen, mint semmi ebben a világban. *Hideg tekintete a lányon szép arcán pihen. Elvégre többet nem is láthat belőle a folyóvíz takarásában.*
//Örökölt sors//
*Nem emlékszik, hogy valaha megmártózott volna ebben a folyóban. Nem igazán volt alkalma rá. A parasztleányok - hozzá hasonlóan - nem tudnak úszni. Nem, mintha különösen aggódna értük. Még szórakoztató is lenne a kapálózásuk valahol, mielőtt kegyes thargként kihúzza őket. Felmerül benne az a kérdés is, hogy vajon honnét ered a folyó, s hová folyik. Bár utóbbit kitalálhatná, annyira mégsem foglalkoztatja a dolog. Főleg, hogy figyelme érdemesebb "dolgok" felé terelődik.
Hátrafordul válla felett, úgy lesi kissé talán kaján-gonosz mosollyal, ahogy Relael a vízbe csusszan lábai között. Más fehérnép esetében nem hagyná, hogy prédája menekülőre fogja, ám fajtársával több okból kifolyólag is óvatos. Egyrészről bizonyította már, hogy nem érdemes vele packázni. Másrészt nem akarja elüldözni maga mellől sem. Harmadrészt ha Relael kíméletlen pulykáztatása el is látszik maradni, az efféle momentumok azért csiklandozzák humorát.*
-Nem bántanád te azt. Legalább akkora szükséged van rá, mint nekem. *Elvigyorodik, miközben Relael felé fordul.*
-A gondod viselném. *Veszi fel beszélgetésük fonalát. A hűvös víz továbbra sincs ínyére, így nem is csatlakozik az elfhez. Megmarad ott, combig merülve a folyóban.*
-Kapnál enni meg inni. És szórakozhatnánk napestig. Azt csinálhatnál, ami jólesik. *Fűzi még tovább a gondolatmenetet. Persze tisztában van vele ő is, hogy a nemesnek valószínűleg ennél több kell. Ekképp pedig csak félig komolyak szavai, ahogy Relaelét is hasonlóan értelmezi.*
-Jobb, mint bálokon rebegtetni a pillát. *Vállat von.*
-És mi amúgy a Te saját utad? Már ha szabad tudni. *Jóformán semmit sem tud az elfről. Nem, mintha ez riasztaná.*
-Talán segíthetek. Persze az én segítségem sincs ingyen, mint semmi ebben a világban. *Hideg tekintete a lányon szép arcán pihen. Elvégre többet nem is láthat belőle a folyóvíz takarásában.*
4252. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-30 09:01:59
Üzenet elküldve: 2024-04-30 09:01:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
- Ha arra kerülne sor, akkor mindenképpen szólj, és megmutatom neked.
*Tharasy nem kifejezetten, ellenben Relael annál lelkesebb annak gondolatára, hogy körbe vezethesse fajtársát. Bár Artheniort ő sem tartaná a legalkalmasabbnak erre, de biztos abban, hogy találna olyan részleteket, mely tharg társa érdeklődését is felkeltené.
Az orkokat érintő témán picit elidőzik, elvont fogalmakon mereng, mint a félelem, a gyilkosság.*
- Hiányoznak a thargok.
*Vallja meg kissé nehéz szívvel. Artheniorhoz sokkal több emlék köti, de azok túlnyomórészt rossz emlékek, csupán a fényűzés az, ami kellemes számára a városban, ám egyre inkább kezd rájönni, hogy ezt máshol is képes megteremteni magának.*
- De most más utat járok. A sajátomat.
*Nem romantizálja túl függetlenedését, elvégre megvannak annak a sajátos nehézségei és veszélyei, különösképpen mert Relael csupán egy nő, ebben a veszedelmes világban.*
- De lehet egyszer visszatérek és talán megengedem, hogy gondomat viseld, jelentsen ez bármit is. Pontosan mit is jelent ez nálad?
*Belátja, hogy nem sok esély van erre. Ha egyszer valóban némi nevet sikerül szereznie magának, hatalmat és vagyont, akkor aligha érné már be kevesebbel. Ezen töpreng, s Tharasy nem rest élni a lehetőséggel, amint Relael figyelme kicsit is lankad. Most hogy felszabadultabb a társaságában, a szőke elf rögtön tudtára is adja milyen elképzelései vannak az emlegetett jutalmat illetően. Az egykori nemes csupán egy pillanatig mutatja jelét meglepettségnek, majd irritáltság veszi át helyét.*
- Argh, szörnyű alak vagy.
*A felé fröcskölt hideg vízre össze is rándul, kényelmes ücsörgéséből végleg kizökkenti ez.*
- S meglehetősen bátor is, ahhoz képest milyen sérülékeny a kis kedvenced.
*Bár Relael igyekszik szigort erőltetni magára, de egy kicsit szórakoztatja is Tharasy komolyan vehetetlen próbálkozása. Váratlan ötlettől vezérelve, s helyzeti előnyét kihasználva - mivel úgy sejti a fiatal férfi nem fogja annyiban hagyni ötletét -, igyekszik fajtársa combjai között a vízbe csúszni teljes testével, s így kiszabadulni a szorult szituációból. Persze ha sikerrel jár ez némi kellemetlenséget is eredményez, melyet játékos, magas hangon történő sikkantás formájában fejez ki. A hideg víz tagadhatatlanul nem oly kellemes, mint azt elsőre képzelte.*
//Örökölt sors//
- Ha arra kerülne sor, akkor mindenképpen szólj, és megmutatom neked.
*Tharasy nem kifejezetten, ellenben Relael annál lelkesebb annak gondolatára, hogy körbe vezethesse fajtársát. Bár Artheniort ő sem tartaná a legalkalmasabbnak erre, de biztos abban, hogy találna olyan részleteket, mely tharg társa érdeklődését is felkeltené.
Az orkokat érintő témán picit elidőzik, elvont fogalmakon mereng, mint a félelem, a gyilkosság.*
- Hiányoznak a thargok.
*Vallja meg kissé nehéz szívvel. Artheniorhoz sokkal több emlék köti, de azok túlnyomórészt rossz emlékek, csupán a fényűzés az, ami kellemes számára a városban, ám egyre inkább kezd rájönni, hogy ezt máshol is képes megteremteni magának.*
- De most más utat járok. A sajátomat.
*Nem romantizálja túl függetlenedését, elvégre megvannak annak a sajátos nehézségei és veszélyei, különösképpen mert Relael csupán egy nő, ebben a veszedelmes világban.*
- De lehet egyszer visszatérek és talán megengedem, hogy gondomat viseld, jelentsen ez bármit is. Pontosan mit is jelent ez nálad?
*Belátja, hogy nem sok esély van erre. Ha egyszer valóban némi nevet sikerül szereznie magának, hatalmat és vagyont, akkor aligha érné már be kevesebbel. Ezen töpreng, s Tharasy nem rest élni a lehetőséggel, amint Relael figyelme kicsit is lankad. Most hogy felszabadultabb a társaságában, a szőke elf rögtön tudtára is adja milyen elképzelései vannak az emlegetett jutalmat illetően. Az egykori nemes csupán egy pillanatig mutatja jelét meglepettségnek, majd irritáltság veszi át helyét.*
- Argh, szörnyű alak vagy.
*A felé fröcskölt hideg vízre össze is rándul, kényelmes ücsörgéséből végleg kizökkenti ez.*
- S meglehetősen bátor is, ahhoz képest milyen sérülékeny a kis kedvenced.
*Bár Relael igyekszik szigort erőltetni magára, de egy kicsit szórakoztatja is Tharasy komolyan vehetetlen próbálkozása. Váratlan ötlettől vezérelve, s helyzeti előnyét kihasználva - mivel úgy sejti a fiatal férfi nem fogja annyiban hagyni ötletét -, igyekszik fajtársa combjai között a vízbe csúszni teljes testével, s így kiszabadulni a szorult szituációból. Persze ha sikerrel jár ez némi kellemetlenséget is eredményez, melyet játékos, magas hangon történő sikkantás formájában fejez ki. A hideg víz tagadhatatlanul nem oly kellemes, mint azt elsőre képzelte.*
4251. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-28 23:38:22
Üzenet elküldve: 2024-04-28 23:38:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
-Egyszer megnézem magamnak. *Fordul hátra válla felett, ahogy Relael Arthenior mibenlétét ecseteli. Persze hangjából érezhető, hogy érdeklődése mérsékelt.*
-Mondják, hogy jó acélt csinálnak. Jobbat, mint a thargok. *Vállat von. Hiszi is, meg nem is. Ugyanakkor ez érdekli leginkább, elvégre túl sok izgalmas dolgot nem hallott még a városról.*
-Talán egy-két orktól is megszabadíthatom őket. *Teszi még hozzá dohogva, miközben combig merül. Nem akaródzik tovább menni a hideg folyóvízben, mert ágyéktájt kifejezetten érzékeny az ilyesmi. Hátrébb is sétál, csakhogy rövidesen csatlakozzon hozzá a fajtárs. Furcsa mód jól esik számára az érintés, bár hangot nem ad ennek. Hagyja, hadd csacsogjon Relael. Kíváncsi lenne, vajon pia nélkül is ennyire megeredne-e a nyelve. Ugyanakkor érzi - talán tapasztalatból fakad - hogy a lány még nem egészen vetkőzte le illuminált állapotát.
Viszonozza a vigyort, elvégre a legkevésbé sem veszi magára a thargokat, de leginkább őt ért sértéseket.*
-Nem is baj. Addig, amíg félnek tőlünk, nincs mitől tartanunk. És talán tényleg igazuk van.
*Kellemes látvány az immáron pőre elf. Megint csak van lehetősége elidőzni a hosszan hullámzó, sötét hajzuhatagon, a kecses vonalakban és a bőséges keblekben, amivel megáldották a fajtársat.
Igazán gondolatébresztő, ahogy Relael deréktájban ücsörög. Ha más fehérnépről lenne szó, nem is habozna cselekedni. Igaz ami igaz, más fehérnéppel nem is jutott volna idáig, elvégre akárki kedvéért nem mártózik meg a hűvös folyóvízben.*
-Akkor ezért nem maradtál közöttük. Túl jó az illatod! De ha annyira szereted a thargokat, miért nem maradsz itt? Én gondodat viselném, afelől ne legyen kétséged. És ja, itt számíthatsz a családodra. Biztos így hitte a jarl is, amikor a Thargodar úrnő a fejébe állította a fokost. *Nem igazán törődik vele, hogy Relael számára utolsó szavai talán zavarosak lehetnek. Elvégre még azt sem hitte el neki, hogy új úr van a Vashegyen. Nem, nem gondol bele, elvégre most a lány mellől méricskéli kedvtelve a testét épp a vízhez szoktató hosszúéletűt. A látszólag kiszolgáltatott helyzet feléleszti benne a sajátos vadászösztönét, s készen áll, hogy ismét feszegesse Relael határait, csak a miheztartás végett. Valahogy szíve is hevesebben dobog. Talán épp azért, mert volt alkalma megtapasztalni, hogy bizony emberére akadt. Ám ha vele szemben valakinek lankad a figyelme, netalán beadja a derekát, könnyen rajta veszt. Szórakozottan húzza végig kezét férfiasságán, mielőtt újra szólásra nyitná ajkait.*
-Nos, lehoztalak a folyópartra. *Játékosan, bár kissé gátlástalan módon fröcsköl lábával a lány felé, miközben combjain átlépve szembefordulva fölé tornyosul. Persze nem rest körbepillantani - itt, a gázlónál olykor megfordulnak folyón átkelő vándorok, vadászok és favágók. Nem aggasztja, ha meglátják, épp ellenkezőleg. Ugyanakkor nincs kedve magyarázni a szituációt, miközben állakat tör el.*
-Valamiféle jutalomról volt szó.
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.28 23:45:36
//Örökölt sors//
-Egyszer megnézem magamnak. *Fordul hátra válla felett, ahogy Relael Arthenior mibenlétét ecseteli. Persze hangjából érezhető, hogy érdeklődése mérsékelt.*
-Mondják, hogy jó acélt csinálnak. Jobbat, mint a thargok. *Vállat von. Hiszi is, meg nem is. Ugyanakkor ez érdekli leginkább, elvégre túl sok izgalmas dolgot nem hallott még a városról.*
-Talán egy-két orktól is megszabadíthatom őket. *Teszi még hozzá dohogva, miközben combig merül. Nem akaródzik tovább menni a hideg folyóvízben, mert ágyéktájt kifejezetten érzékeny az ilyesmi. Hátrébb is sétál, csakhogy rövidesen csatlakozzon hozzá a fajtárs. Furcsa mód jól esik számára az érintés, bár hangot nem ad ennek. Hagyja, hadd csacsogjon Relael. Kíváncsi lenne, vajon pia nélkül is ennyire megeredne-e a nyelve. Ugyanakkor érzi - talán tapasztalatból fakad - hogy a lány még nem egészen vetkőzte le illuminált állapotát.
Viszonozza a vigyort, elvégre a legkevésbé sem veszi magára a thargokat, de leginkább őt ért sértéseket.*
-Nem is baj. Addig, amíg félnek tőlünk, nincs mitől tartanunk. És talán tényleg igazuk van.
*Kellemes látvány az immáron pőre elf. Megint csak van lehetősége elidőzni a hosszan hullámzó, sötét hajzuhatagon, a kecses vonalakban és a bőséges keblekben, amivel megáldották a fajtársat.
Igazán gondolatébresztő, ahogy Relael deréktájban ücsörög. Ha más fehérnépről lenne szó, nem is habozna cselekedni. Igaz ami igaz, más fehérnéppel nem is jutott volna idáig, elvégre akárki kedvéért nem mártózik meg a hűvös folyóvízben.*
-Akkor ezért nem maradtál közöttük. Túl jó az illatod! De ha annyira szereted a thargokat, miért nem maradsz itt? Én gondodat viselném, afelől ne legyen kétséged. És ja, itt számíthatsz a családodra. Biztos így hitte a jarl is, amikor a Thargodar úrnő a fejébe állította a fokost. *Nem igazán törődik vele, hogy Relael számára utolsó szavai talán zavarosak lehetnek. Elvégre még azt sem hitte el neki, hogy új úr van a Vashegyen. Nem, nem gondol bele, elvégre most a lány mellől méricskéli kedvtelve a testét épp a vízhez szoktató hosszúéletűt. A látszólag kiszolgáltatott helyzet feléleszti benne a sajátos vadászösztönét, s készen áll, hogy ismét feszegesse Relael határait, csak a miheztartás végett. Valahogy szíve is hevesebben dobog. Talán épp azért, mert volt alkalma megtapasztalni, hogy bizony emberére akadt. Ám ha vele szemben valakinek lankad a figyelme, netalán beadja a derekát, könnyen rajta veszt. Szórakozottan húzza végig kezét férfiasságán, mielőtt újra szólásra nyitná ajkait.*
-Nos, lehoztalak a folyópartra. *Játékosan, bár kissé gátlástalan módon fröcsköl lábával a lány felé, miközben combjain átlépve szembefordulva fölé tornyosul. Persze nem rest körbepillantani - itt, a gázlónál olykor megfordulnak folyón átkelő vándorok, vadászok és favágók. Nem aggasztja, ha meglátják, épp ellenkezőleg. Ugyanakkor nincs kedve magyarázni a szituációt, miközben állakat tör el.*
-Valamiféle jutalomról volt szó.
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.28 23:45:36
4250. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-28 22:55:41
Üzenet elküldve: 2024-04-28 22:55:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
- Frappáns, igazán.
*Bár szemeit forgatja, azért vigyorog Tharasy megjegyzésén. Megsértődni és haragudni aligha tudna a pajzán viccen, elvégre ő maga is előszeretettel szórakoztatja magát hasonlóképpen.*
- Ez a... *Egy pillanatig eltöpreng, ajkait morzsolgatva keresi a megfelelő kifejezést.* - zárkózott hozzáállás az unalmas. Mindenben van valami szép, érdekes, izgalmas, csak meg kell látni és nyitottnak lenni rá.
*Játékos dorgálását igen nagy hévvel teszi, mely továbbra is az ital hatása, mely egy jó darabig még biztosan éreztetni fogja hatását.
Tharasy megelőzi őt a vetkőzésben, s ebben örömét leli, ezért hagyja is, hogy fajtársa szorgosan tevékenykedjen, addig ő lelkesen figyel. Alaposan szemrevételezi a számára kellemes látványt, s cseppet sem zavartatja magát közben. Akár egész nap képes lenne elmerengeni Tharasy bizonyos részletein, szerencsére erre bőven lesz még ideje. Közben ő is vetkőzni kezd, elsőként csizmáját veti le.*
- Nem, sajnos nem azok, bárcsak azok lennének.
*Éppen kifejtené miért gondolja így, de Tharasy közben folytatja elképzeléseiről szóló elmesélését, így azt udvariasan megvárja, s miközben érdeklődve hallgatja, addig újabb és újabb ruhadaraboktól is megszabadul.*
- A nemesek ilyenek voltak, igen, de Artheniorban általában befogadóak az emberek. Felettébb furcsa alakok fordulnak meg ott, s megtűri őket a város. Olyan förtelmes teremtményeket is, mint az orkok.
*Szép arcát rosszalló, undorodó grimasz csufítja el. Immáron pőrén lép közelebb fajtársához, s szórakozottan simítja végig kezét annak bőrén. Ujjai szórakozottan siklanak végig a fiatal férfi gerincének vonalán.*
- Ez igaz.
*Egy biccentéssel egészíti ki szavait.*
- Ez nekem is tetsző volt, amikor ide jöttem. Pedig féltem, hiszen mindenféle szörnyűséget beszéltek a barbárokról.
*A víz közelébe merészkedik. Leguggolva ujjait a hideg vízbe mártja. Kellemetlen és borzongató, de már nem óhajt kihátrálni belőle, s szerencsére az idő közben kisütött nap kellemes melegséggel tölti el testét, mely valamelyest felbátorítja.*
- A thargok Artheniorban gyilkos, koszos, buta, erőszaktevők hírében állnak.
*Fenekére ülve lábait a vízbe ereszti, először csupán bokáig, majd térdig. Engedi, hogy teste szokja a hűvös fürdőt.*
- Ami persze részben igaz is, elég csak téged példának venni.
*Vigyorogva pislog fel Tharasyra, fejét oldalra billentve csodálja a szép arcot, mellyel sokadik pillantásra sem képes betelni.*
- De úgy hiszem ennél többek is. Óvják társaikat, a thargok igenis számíthatnak egymásra. Artheniorban a saját családodban sem bízhatsz. Vagy elvágják a torkodat álmodban, vagy csak megmérgeznek. Itt úgy szeretik egymást a népek, hogy jól ismerik egymás csúf oldalát, azokat a visszataszító tulajdonságokat, amiket Artheniorban nem engednek az emberek megmutatni.
//Örökölt sors//
- Frappáns, igazán.
*Bár szemeit forgatja, azért vigyorog Tharasy megjegyzésén. Megsértődni és haragudni aligha tudna a pajzán viccen, elvégre ő maga is előszeretettel szórakoztatja magát hasonlóképpen.*
- Ez a... *Egy pillanatig eltöpreng, ajkait morzsolgatva keresi a megfelelő kifejezést.* - zárkózott hozzáállás az unalmas. Mindenben van valami szép, érdekes, izgalmas, csak meg kell látni és nyitottnak lenni rá.
*Játékos dorgálását igen nagy hévvel teszi, mely továbbra is az ital hatása, mely egy jó darabig még biztosan éreztetni fogja hatását.
Tharasy megelőzi őt a vetkőzésben, s ebben örömét leli, ezért hagyja is, hogy fajtársa szorgosan tevékenykedjen, addig ő lelkesen figyel. Alaposan szemrevételezi a számára kellemes látványt, s cseppet sem zavartatja magát közben. Akár egész nap képes lenne elmerengeni Tharasy bizonyos részletein, szerencsére erre bőven lesz még ideje. Közben ő is vetkőzni kezd, elsőként csizmáját veti le.*
- Nem, sajnos nem azok, bárcsak azok lennének.
*Éppen kifejtené miért gondolja így, de Tharasy közben folytatja elképzeléseiről szóló elmesélését, így azt udvariasan megvárja, s miközben érdeklődve hallgatja, addig újabb és újabb ruhadaraboktól is megszabadul.*
- A nemesek ilyenek voltak, igen, de Artheniorban általában befogadóak az emberek. Felettébb furcsa alakok fordulnak meg ott, s megtűri őket a város. Olyan förtelmes teremtményeket is, mint az orkok.
*Szép arcát rosszalló, undorodó grimasz csufítja el. Immáron pőrén lép közelebb fajtársához, s szórakozottan simítja végig kezét annak bőrén. Ujjai szórakozottan siklanak végig a fiatal férfi gerincének vonalán.*
- Ez igaz.
*Egy biccentéssel egészíti ki szavait.*
- Ez nekem is tetsző volt, amikor ide jöttem. Pedig féltem, hiszen mindenféle szörnyűséget beszéltek a barbárokról.
*A víz közelébe merészkedik. Leguggolva ujjait a hideg vízbe mártja. Kellemetlen és borzongató, de már nem óhajt kihátrálni belőle, s szerencsére az idő közben kisütött nap kellemes melegséggel tölti el testét, mely valamelyest felbátorítja.*
- A thargok Artheniorban gyilkos, koszos, buta, erőszaktevők hírében állnak.
*Fenekére ülve lábait a vízbe ereszti, először csupán bokáig, majd térdig. Engedi, hogy teste szokja a hűvös fürdőt.*
- Ami persze részben igaz is, elég csak téged példának venni.
*Vigyorogva pislog fel Tharasyra, fejét oldalra billentve csodálja a szép arcot, mellyel sokadik pillantásra sem képes betelni.*
- De úgy hiszem ennél többek is. Óvják társaikat, a thargok igenis számíthatnak egymásra. Artheniorban a saját családodban sem bízhatsz. Vagy elvágják a torkodat álmodban, vagy csak megmérgeznek. Itt úgy szeretik egymást a népek, hogy jól ismerik egymás csúf oldalát, azokat a visszataszító tulajdonságokat, amiket Artheniorban nem engednek az emberek megmutatni.
4249. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-26 20:16:31
Üzenet elküldve: 2024-04-26 20:16:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A gondolatai egy félreesőbb zugában morzsol csupán el egy mosolyt a nő intésére, ahogy a legkisebb ellenállást keresve az ünneplők között elindul vissza a kapuk irányába. Nem vet több pillantást a tüzekre és a patakokban folyó italra, még az őt körülvevők arcát sem észleli igazából. Minél gyorsabban kint akarja tudni magát az egészből, így, hogy nincs ami idekösse, tharg vendégszeretet ide vagy oda. Ez nem neki való mulatság.
Az út szélére húzódik a városból kiérve. Az eddig a vállán hordott íjából kibújva, a tegezét maga elé húzva szíjazza rá vissza a fegyvert, úgy csatolva újra az egészet a hátára, menet közben, egy pillanatra sem lassítva a tempóján. A Relaeltől kapott erszényt a zsebéből kiemelve biztonságosabb helyre akasztja az övén, egy érintéssel megbizonyosodva róla, hogy a tőre is a helyén van a derekánál. Visszaengedi a kabátját, miközben a valódi utazósebességére váltva folytatja az útját a vigadó tömeggel szembe, vissza a szántóföldek felé. Hacsak nem sötétedik rá, neki a nem várt kitérők ellenére azért még el kellene jutnia Artheniorba.*
Az út szélére húzódik a városból kiérve. Az eddig a vállán hordott íjából kibújva, a tegezét maga elé húzva szíjazza rá vissza a fegyvert, úgy csatolva újra az egészet a hátára, menet közben, egy pillanatra sem lassítva a tempóján. A Relaeltől kapott erszényt a zsebéből kiemelve biztonságosabb helyre akasztja az övén, egy érintéssel megbizonyosodva róla, hogy a tőre is a helyén van a derekánál. Visszaengedi a kabátját, miközben a valódi utazósebességére váltva folytatja az útját a vigadó tömeggel szembe, vissza a szántóföldek felé. Hacsak nem sötétedik rá, neki a nem várt kitérők ellenére azért még el kellene jutnia Artheniorba.*
4248. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:27:41
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:27:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
-Naná. *Vigyorodik el kajánul. Elvégre úgy hangzik ez, mint egy felkérés az újabb keringőre. A legkevésbé sem érdekli, melyik vagyonos paraszt vityillója az.*
-A Te kezedbe nem kapa meg szennyes való. *Feleli sokat sejtetően. Relael igen jó pénzt szedhetne be más mesterséggel, bár tapasztalatai a fajtárssal azt mutatják, nem igazán testhezálló a szerep számára. Ahhoz túlságosan büszke, hogy ilyen népekkel vegyüljön. Azért egy játékos szúrásnak megteszi tőle, még ha nem is a legerősebbre sikeredik.
A folyópart nincs messze, s hamar látni is a víz csillogását a ritkásan növő, folyóparti fák mögött. Őt sem kell sokat noszogatni ehhez az időtöltéshez, bár legkevésbé a víz vagy az úszás vonzza. Különösen utóbbi nem, hisz a legkevésbé erőssége. Inkább a sokat ígérő, pajzán szavak és a tudat, hogy az elf alighanem megint ledobja majd a ruháit.
Arról fogalma sincs, hogy a születési hely miben másítja a növekedést, habár elgondolva lehet benne valami. Ők Thaleenával a thargok között nőttek fel és szép magasra is cseperedtek.*
-Nem hiszem, hogy szebb vagy jobb, mint itt. Unalmasnak gondolom. *Húzza el száját a Lihanechet méltató szavakra. Húgának biztos simogatná fülét az effajta beszéd, őt inkább bosszantja. A thargokkal nőttek fel a hegyekben, neki az, s most ez a látvány adja meg az otthon érzetét.
Ahogy leérnek a füves folyópartra, rögtön nekiáll ledobni a ruháit, míg a lányt hallgatja. Hátraveti fonott fürtjeit, hogy kényelmesebb legyen megválni az ingtől, majd rövid babrálás az övcsattal és a csizmával, s már mezítelen is ismét.*
-Artheniorban nem zárkózottak? *Homlokráncolva veszi tudomásul az új információt.*
-Azt hittem, hogy ott szép ruhába bújva kelletik magukat a kisasszonyok a bálokon, s lovászfiúkkal múlatják az időt a púderezett arcú, gyönge nemesférfiak háta mögött. *Persze kellően kiszínesítette azt, amit hallott, de a legkevésbé sem zavarja a költői túlzás. Még el is vigyorodik, habár ezt Relael már nem láthatja; ő ugyanis már a víz szélén ácsorog, lábfejével próbálgatva a hideg folyóvizet.*
-Itt minden sokkal... Őszintébb. *Végigborsódzik a háta a hidegtől, mi bokáját éri. Persze nem retten, elvégre ha van kedve fürdeni, ha nincs, Relael társaságát élvezi, nem óhajt gyöngének látszani, még a közelmúlt fényében sem. Hátra is sandít válla felett, hisz véletlenül sem óhajt lemaradni arról, amikor a nemes fajtárs megválik ruháitól.*
//Örökölt sors//
-Naná. *Vigyorodik el kajánul. Elvégre úgy hangzik ez, mint egy felkérés az újabb keringőre. A legkevésbé sem érdekli, melyik vagyonos paraszt vityillója az.*
-A Te kezedbe nem kapa meg szennyes való. *Feleli sokat sejtetően. Relael igen jó pénzt szedhetne be más mesterséggel, bár tapasztalatai a fajtárssal azt mutatják, nem igazán testhezálló a szerep számára. Ahhoz túlságosan büszke, hogy ilyen népekkel vegyüljön. Azért egy játékos szúrásnak megteszi tőle, még ha nem is a legerősebbre sikeredik.
A folyópart nincs messze, s hamar látni is a víz csillogását a ritkásan növő, folyóparti fák mögött. Őt sem kell sokat noszogatni ehhez az időtöltéshez, bár legkevésbé a víz vagy az úszás vonzza. Különösen utóbbi nem, hisz a legkevésbé erőssége. Inkább a sokat ígérő, pajzán szavak és a tudat, hogy az elf alighanem megint ledobja majd a ruháit.
Arról fogalma sincs, hogy a születési hely miben másítja a növekedést, habár elgondolva lehet benne valami. Ők Thaleenával a thargok között nőttek fel és szép magasra is cseperedtek.*
-Nem hiszem, hogy szebb vagy jobb, mint itt. Unalmasnak gondolom. *Húzza el száját a Lihanechet méltató szavakra. Húgának biztos simogatná fülét az effajta beszéd, őt inkább bosszantja. A thargokkal nőttek fel a hegyekben, neki az, s most ez a látvány adja meg az otthon érzetét.
Ahogy leérnek a füves folyópartra, rögtön nekiáll ledobni a ruháit, míg a lányt hallgatja. Hátraveti fonott fürtjeit, hogy kényelmesebb legyen megválni az ingtől, majd rövid babrálás az övcsattal és a csizmával, s már mezítelen is ismét.*
-Artheniorban nem zárkózottak? *Homlokráncolva veszi tudomásul az új információt.*
-Azt hittem, hogy ott szép ruhába bújva kelletik magukat a kisasszonyok a bálokon, s lovászfiúkkal múlatják az időt a púderezett arcú, gyönge nemesférfiak háta mögött. *Persze kellően kiszínesítette azt, amit hallott, de a legkevésbé sem zavarja a költői túlzás. Még el is vigyorodik, habár ezt Relael már nem láthatja; ő ugyanis már a víz szélén ácsorog, lábfejével próbálgatva a hideg folyóvizet.*
-Itt minden sokkal... Őszintébb. *Végigborsódzik a háta a hidegtől, mi bokáját éri. Persze nem retten, elvégre ha van kedve fürdeni, ha nincs, Relael társaságát élvezi, nem óhajt gyöngének látszani, még a közelmúlt fényében sem. Hátra is sandít válla felett, hisz véletlenül sem óhajt lemaradni arról, amikor a nemes fajtárs megválik ruháitól.*
4247. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-14 00:09:33
Üzenet elküldve: 2024-04-14 00:09:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Töretlen halad a földúton a Vashegy irányába. Ehhez át kell kelnie persze Kalácsfalván is, de alighanem már nem szúr szemet a helyieknek egy újabb szekér az ünnepség fényében. Neki pedig esze ágában sincs leállni a parasztokkal üzletelni. Elvégre nem csutkapipát és vasvillát érkezett zsákmányolni. Még akkor sem csereberélne velük, ha nem sietne tovább. Ezek a népek nem érdemlik meg a becses figyelmét, hát még annál is becsesebb portékáit.
Hamarost eléri a Vashegyet, s noha izzadt, fáradt, éhes és mindenekfelett szomjas, azért széles kereskedőmosolyt költöztet képére. Mindenki felé, aki kicsit is jobban öltözött egy földmívesnél, fejet hajt. Természetesen a gondolatai nem ülnek ki ábrázatára; legszívesebben az egész porfészket felgyújtaná barbárostul. Ő, mint a művelt világ kedvelője - legalábbis saját magát annak tartja - a legkevésbé sem kívánkozik az ilyen barbár népek közé. Nem hasonlít rájuk. Valahol mélyen tart is tőlük.
Elhaladtában nem rest körbekémlelni a piacon sem, hátha lel valamit, ami odahaza nincs. Egy finom anyagú fürdőköntös képében meg is leli azt - kötve hiszi, hogy a barbárok keze munkája. Le sem száll a szekérről, ahogy átnyújtja az érte járó aranyat. Szerzeményét a tyúkketrecre teríti, persze véletlenül sem bemocskolva legújabb portékáját. Vesz mellé egy virágbrosst is - felettébb sok a fehérnép erre, talán el tudja sózni jó áron.*
A hozzászólás írója (Rundengart Ipsioni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.14 00:13:34
Hamarost eléri a Vashegyet, s noha izzadt, fáradt, éhes és mindenekfelett szomjas, azért széles kereskedőmosolyt költöztet képére. Mindenki felé, aki kicsit is jobban öltözött egy földmívesnél, fejet hajt. Természetesen a gondolatai nem ülnek ki ábrázatára; legszívesebben az egész porfészket felgyújtaná barbárostul. Ő, mint a művelt világ kedvelője - legalábbis saját magát annak tartja - a legkevésbé sem kívánkozik az ilyen barbár népek közé. Nem hasonlít rájuk. Valahol mélyen tart is tőlük.
Elhaladtában nem rest körbekémlelni a piacon sem, hátha lel valamit, ami odahaza nincs. Egy finom anyagú fürdőköntös képében meg is leli azt - kötve hiszi, hogy a barbárok keze munkája. Le sem száll a szekérről, ahogy átnyújtja az érte járó aranyat. Szerzeményét a tyúkketrecre teríti, persze véletlenül sem bemocskolva legújabb portékáját. Vesz mellé egy virágbrosst is - felettébb sok a fehérnép erre, talán el tudja sózni jó áron.*
A hozzászólás írója (Rundengart Ipsioni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.14 00:13:34
4246. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-11 23:35:53
Üzenet elküldve: 2024-04-11 23:35:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Yagnar szavai megnyugtatóak és egyben lelkesítőek is. Örül neki, hogy nem ellenzi szándékait Rheiával kapcsolatban. No persze a tűz, mely nem veszett ki belőle hiába járt a szellemek között, az is roppant megkapó a barbárnak. Erős vezetőt lát benne, akit követne is szívesen. A vérdíj pedig ocsmány vigyort ültet Rorkir képére. És persze kedvese szavai mindig melegséggel töltik meg a férfi mellkasát. Miután még beszélnek egy kicsit, meghagyja hogy visszatér a kunyhójába, nem akarja túl sokáig egyedül hagyni a jószágát, de ott megtalálják ha bármi volna. Vagy ha nem, majd hagy üzenetet. Végül teljesülni látszik a kívánsága, és nem maradt egyedül, ezért végtelenül hálás a szellemeknek. Persze nem tervez sokáig távol maradni, elvégre nagy dolgok vannak készülőben, és biz van még hely a fegyverén mire hőstettetek jegyezhet fel a hatalmas hős, Durogaar.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.11 23:39:01
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.11 23:39:01
4245. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-09 19:11:53
Üzenet elküldve: 2024-04-09 19:11:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*Egykedvűen hagyja, hogy Relael szóval tartsa a magas elfet. Azon kívül, hogy elővigyázatosságból szemmel tartja a férfit, nem sokat törődik vele és a méricskélésével. A maga részéről semmit nem kell bizonyítania, főleg egy idegennek nem. De Tharasy kitartóan próbálkozik. Feljebb emeli az állát a felé irányzott kérdésre, bár nem kerülte el a figyelmét a hangsúlyosan megnyomott szó sem. Szótlanul figyeli tovább a másikat egy darabig.*
- Semmi olyanhoz, amiről be kellene számolnom.
*Feleli végül nyugodtan, miközben az elf a hajával babrál.
A szeme sem rebben Relael válaszát hallva arra, hogy a jarlt keresnék. Nem cáfol rá. Elveszi a tőle a kantárszárat, nyugodtan emelve a kezét a hátas pofájához. Eddig sem volt igazán kérdés, de mostanra biztos benne, hogy a nő folyékonyan hazudik. Hogy mikor, miről, mennyit és miért.. Ki tudja.
Félfüllel hallgatja csak a hosszúéletűeket, végigsimítva néhányszor a ló nyakán. Amíg az állatra figyel, a saját légzésének sincs ideje megugrani a tömegben. Olcsó trükk, de egyelőre sikerül becsapnia vele saját magát. Megvárja, amíg a hátas megnyugszik valamennyire, csak aztán húzódik a két elf mögé, miközben azok lassan továbbindulnak, vagy inkább továbbsodródnak az úton. Továbbra sincsen kedve a városfalun túl dúló vigassághoz, de fokozódó rossz szájízzel hagyná magára Relaelt a kötözködő fajtársával. Maga mellett vezetve a lovat burkolózik a korábbi hallgatásba, az arctalanná duzzadt sokadalmat, a közeledő falakat, és Tharasy hátát figyelve. Bár Relaelnek úgy tűnik, nem ellenszenves a férfi, neki magának attól még megvannak a kételyei az idegennel kapcsolatban.*
*Egykedvűen hagyja, hogy Relael szóval tartsa a magas elfet. Azon kívül, hogy elővigyázatosságból szemmel tartja a férfit, nem sokat törődik vele és a méricskélésével. A maga részéről semmit nem kell bizonyítania, főleg egy idegennek nem. De Tharasy kitartóan próbálkozik. Feljebb emeli az állát a felé irányzott kérdésre, bár nem kerülte el a figyelmét a hangsúlyosan megnyomott szó sem. Szótlanul figyeli tovább a másikat egy darabig.*
- Semmi olyanhoz, amiről be kellene számolnom.
*Feleli végül nyugodtan, miközben az elf a hajával babrál.
A szeme sem rebben Relael válaszát hallva arra, hogy a jarlt keresnék. Nem cáfol rá. Elveszi a tőle a kantárszárat, nyugodtan emelve a kezét a hátas pofájához. Eddig sem volt igazán kérdés, de mostanra biztos benne, hogy a nő folyékonyan hazudik. Hogy mikor, miről, mennyit és miért.. Ki tudja.
Félfüllel hallgatja csak a hosszúéletűeket, végigsimítva néhányszor a ló nyakán. Amíg az állatra figyel, a saját légzésének sincs ideje megugrani a tömegben. Olcsó trükk, de egyelőre sikerül becsapnia vele saját magát. Megvárja, amíg a hátas megnyugszik valamennyire, csak aztán húzódik a két elf mögé, miközben azok lassan továbbindulnak, vagy inkább továbbsodródnak az úton. Továbbra sincsen kedve a városfalun túl dúló vigassághoz, de fokozódó rossz szájízzel hagyná magára Relaelt a kötözködő fajtársával. Maga mellett vezetve a lovat burkolózik a korábbi hallgatásba, az arctalanná duzzadt sokadalmat, a közeledő falakat, és Tharasy hátát figyelve. Bár Relaelnek úgy tűnik, nem ellenszenves a férfi, neki magának attól még megvannak a kételyei az idegennel kapcsolatban.*
4244. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-04 22:34:20
Üzenet elküldve: 2024-04-04 22:34:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Kyrből aligha lehet reakciót kicsalni, a férfi most sem hazudtolja meg magát. Relaelt kicsit elégedettséggel tölti el, hogy ezen a téren nem csupán ő bukott el, s Tharasy próbálkozásai mind sorra pattannak le Kyr felhúzott falairól.
Tharasy viszont kitartóan próbálkozik a dióhéj feltörésével, ami egyelőre érdekli és szórakoztatja, de rövidesen véget kell vetnie, elvégre mindennek róla kell szólnia. Arról nem is beszélve, hogy jól tudja fajtársa milyen veszélyes, s milyen ravasz módszereket alkalmaz gyakran. Saját bőrén tapasztalta meg mindezt, ezért némileg óvatos marad társaságában.
Nyelvére harapva sikerül megállnia, hogy ne tegyen pajzán megjegyzést a híres tharg vendégszeretet említésekor.*
- Persze, őt.
*Még mindig nem hiszi el, hogy Kagaenae távozott volna Vashegyről, továbbra is Tharasy játékának részeként tekint erre a feltételezésre. Idő közben Kyr hátasa segítségére siet, amit a nemes elf egy hálás mosollyal köszön meg. Az eleinte idegesen horkantgató telivér pedig megfelelő bánásmóddal hamar megnyugszik a férfi keze alatt.*
- Igen, azt látjuk.
*Kíváncsiskodva közelebb lép és oda hajol fajtársa hosszú füle közelébe, mintha hétpecsétes titkokat óhajtanának megosztani egymással.*
- De ennél többet is megoszthatnál velem. Valami kevésbé nyilvánvalót.
*A tőle megszokott bájos mosollyal piszkálódik. s közben a tömeg akaratának engedve az ünnepség feltételezett iránya felé tesz néhány ráérős lépést.*
- Valaki meghalt? Valakik házasodnak?
*Kézfejével sürgető körkörös mozdulatot tesz a levegőben, s némileg felcsigázva várja Tharasy feltételeit, elvégre amaz olyannak tűnik, aki semmit sem ad ingyen.*
*Kyrből aligha lehet reakciót kicsalni, a férfi most sem hazudtolja meg magát. Relaelt kicsit elégedettséggel tölti el, hogy ezen a téren nem csupán ő bukott el, s Tharasy próbálkozásai mind sorra pattannak le Kyr felhúzott falairól.
Tharasy viszont kitartóan próbálkozik a dióhéj feltörésével, ami egyelőre érdekli és szórakoztatja, de rövidesen véget kell vetnie, elvégre mindennek róla kell szólnia. Arról nem is beszélve, hogy jól tudja fajtársa milyen veszélyes, s milyen ravasz módszereket alkalmaz gyakran. Saját bőrén tapasztalta meg mindezt, ezért némileg óvatos marad társaságában.
Nyelvére harapva sikerül megállnia, hogy ne tegyen pajzán megjegyzést a híres tharg vendégszeretet említésekor.*
- Persze, őt.
*Még mindig nem hiszi el, hogy Kagaenae távozott volna Vashegyről, továbbra is Tharasy játékának részeként tekint erre a feltételezésre. Idő közben Kyr hátasa segítségére siet, amit a nemes elf egy hálás mosollyal köszön meg. Az eleinte idegesen horkantgató telivér pedig megfelelő bánásmóddal hamar megnyugszik a férfi keze alatt.*
- Igen, azt látjuk.
*Kíváncsiskodva közelebb lép és oda hajol fajtársa hosszú füle közelébe, mintha hétpecsétes titkokat óhajtanának megosztani egymással.*
- De ennél többet is megoszthatnál velem. Valami kevésbé nyilvánvalót.
*A tőle megszokott bájos mosollyal piszkálódik. s közben a tömeg akaratának engedve az ünnepség feltételezett iránya felé tesz néhány ráérős lépést.*
- Valaki meghalt? Valakik házasodnak?
*Kézfejével sürgető körkörös mozdulatot tesz a levegőben, s némileg felcsigázva várja Tharasy feltételeit, elvégre amaz olyannak tűnik, aki semmit sem ad ingyen.*
4243. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-03 18:24:13
Üzenet elküldve: 2024-04-03 18:24:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Legnagyobb bosszúságára Kyr nem veszi fel a kesztyűt. Relael válaszol a férfi helyett, így kénytelen-kelletlen, acélkék tekintete átkúszik a kísérőről az elfre. Amaz pedig kísérletet tesz sem rá, hogy utalásait megcáfolja. Nem tud másra gondolni, minthogy a fickó több is, mint holmi testőr. Főleg azért, mert a formás hosszúéletű maga tett tanúbizonyságot róla, mennyire nincs szüksége személyi védelemre.
Nem sok minden foglalkoztatja az életben, de ezt a nemrég szerzett pozíciót nagy becsben tartja. Relael társasága kivételesen üdítően hatott rá. Mintha egy más világban mozoghatott volna, mint eddig. Azóta is mérgezi elméjét a délután emléke, épp ezért a féltékenység, mi egyébként távoli ismerős számára, ott motoz most benne. *
-Híres tharg vendégszeretet? Kitől hallottad ezt? *Mormogja, miközben ismét csak megméri magának Kyrt.*
-Ennyi vadember között jó, ha az ember érti a dolgát. *Alaposan megnyomja az "ember" szót.*
-Te mihez értesz? *Tekintete az idegen acéljait kutatja. Bármily fegyvernemet is választ, neki már ott van a kész válasz a fejében.
Szórakozottan húzza végig kezét egy hosszan fonott, szőke tincsen, majd ismét Relael felé fordul. Rövid időre most félre kell tennie bosszúvágyát, holott szívesen megmérettetné magát a sötét sörénnyel megáldott idegennel.*
-A jarlt keresitek? *Elvégre az elf tett ilyesmi utalást első találkozásuk során. Vannak felemás érzései azzal kapcsolatban, elhitte-e neki a lány, hogy már régen nem úrnő uralkodik a Vashegyen. Nagyot ránt a vállán átvetett íjon, majd elindul a kapu irányába. Gyanítja, hogy a páros is arra tart.*
-Azt mondják, nagy dolgok vannak készülőben. *Mondja sokat sejtetően. Nem tud konkrétat semmiről, épp ezért meghagyja magának a rejtélyeskedés lehetőségét. Nincs abban a pozícióban, hogy beavassák őt a nagy tervekbe.*
*Legnagyobb bosszúságára Kyr nem veszi fel a kesztyűt. Relael válaszol a férfi helyett, így kénytelen-kelletlen, acélkék tekintete átkúszik a kísérőről az elfre. Amaz pedig kísérletet tesz sem rá, hogy utalásait megcáfolja. Nem tud másra gondolni, minthogy a fickó több is, mint holmi testőr. Főleg azért, mert a formás hosszúéletű maga tett tanúbizonyságot róla, mennyire nincs szüksége személyi védelemre.
Nem sok minden foglalkoztatja az életben, de ezt a nemrég szerzett pozíciót nagy becsben tartja. Relael társasága kivételesen üdítően hatott rá. Mintha egy más világban mozoghatott volna, mint eddig. Azóta is mérgezi elméjét a délután emléke, épp ezért a féltékenység, mi egyébként távoli ismerős számára, ott motoz most benne. *
-Híres tharg vendégszeretet? Kitől hallottad ezt? *Mormogja, miközben ismét csak megméri magának Kyrt.*
-Ennyi vadember között jó, ha az ember érti a dolgát. *Alaposan megnyomja az "ember" szót.*
-Te mihez értesz? *Tekintete az idegen acéljait kutatja. Bármily fegyvernemet is választ, neki már ott van a kész válasz a fejében.
Szórakozottan húzza végig kezét egy hosszan fonott, szőke tincsen, majd ismét Relael felé fordul. Rövid időre most félre kell tennie bosszúvágyát, holott szívesen megmérettetné magát a sötét sörénnyel megáldott idegennel.*
-A jarlt keresitek? *Elvégre az elf tett ilyesmi utalást első találkozásuk során. Vannak felemás érzései azzal kapcsolatban, elhitte-e neki a lány, hogy már régen nem úrnő uralkodik a Vashegyen. Nagyot ránt a vállán átvetett íjon, majd elindul a kapu irányába. Gyanítja, hogy a páros is arra tart.*
-Azt mondják, nagy dolgok vannak készülőben. *Mondja sokat sejtetően. Nem tud konkrétat semmiről, épp ezért meghagyja magának a rejtélyeskedés lehetőségét. Nincs abban a pozícióban, hogy beavassák őt a nagy tervekbe.*
4242. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-03-31 12:06:00
Üzenet elküldve: 2024-03-31 12:06:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*Ünnepség. A szóra fájdalmas ráncokba fut a homloka. Halkan felmordulva fejezi ki az ellenérzését. Ünnepség, igen. Éppen ez a baj. És az ezzel járó tömeg. A maga részéről egyáltalán nem bánná, ha nem lenne többet ilyen alkalom, ezt azonban nem veti közbe Relael lelkesedésére. A nő minden kétséget kizáróan élvezi ezt a közeget, és azon dolgozik, hogy a férfit is meggyőzze erről. Türelmetlen vet egy félpillantást a körülöttük járkálókra, szótlanul hallgatva tovább a másikat. Most talán valóban tűnik olyan elutasítóan marconának, mint amilyen kísérőt eredetileg keresett a hosszúéletű. Gondolatban reagál csupán a 'kedves ismerős' megnevezésre.*
~Reménybeli munkáltató. Még ha ismerős lenne..~
*De valójában bármilyen találkozó fontosabb lenne ebben a pillanatban, mint a thargok ünnepsége..
A sokadalomból kiváló ismeretlen hangra megemeli a fejét. Elsőre nem biztos ugyan benne, hogy feléjük irányultak a megszólítás nélküli szavak, de ahogy találkozik a tekintete a magas, szőke elfével kétségtelenné válik, hogy egyenesen neki szól a figyelmeztetés. Időközben akaratlanul is lelassult a mozgásuk a sűrűsödő tömegéhez igazodva, és az idegen felbukkanására csakhamar teljesen meg is torpannak, kis szigetet alkotva a város felé áramlók között.
Szembefordul az érkezővel, nyugodtan figyelve annak vonásait, bár azt egyből látta, hogy nem ismerős számára Tharasy. Nem mozdul a neki címzett burkolt fenyegetésekre. Láthatóan nem zökkenti ki sem a magasabb férfi kihívó viselkedése, sem az, hogy választalanul hagyja annak provokatív szavait. Rezzenéstelen marad a helyén, miközben Relael kérdés nélkül átveszi a kezdeményező szerepét. Futólag pillant csak a lováról lecsusszanó alakja után. Nem kerüli el azonban a figyelmét a hátas nyugtalansága, és a mozdulat, ahogy áthajol a gazdája válla fölött. Semmiképp sem volna szerencsés egy tömegben megvadult ló. A vállára akasztja az íját.*
- Szabad? *mormolja halkan Relael felé fordítva a fejét, a kantárért nyújtva a szabaddá tett kezét. Ha a beszélgetést nem is, az állatok gondját szívesen magára vállalja.*
*Ünnepség. A szóra fájdalmas ráncokba fut a homloka. Halkan felmordulva fejezi ki az ellenérzését. Ünnepség, igen. Éppen ez a baj. És az ezzel járó tömeg. A maga részéről egyáltalán nem bánná, ha nem lenne többet ilyen alkalom, ezt azonban nem veti közbe Relael lelkesedésére. A nő minden kétséget kizáróan élvezi ezt a közeget, és azon dolgozik, hogy a férfit is meggyőzze erről. Türelmetlen vet egy félpillantást a körülöttük járkálókra, szótlanul hallgatva tovább a másikat. Most talán valóban tűnik olyan elutasítóan marconának, mint amilyen kísérőt eredetileg keresett a hosszúéletű. Gondolatban reagál csupán a 'kedves ismerős' megnevezésre.*
~Reménybeli munkáltató. Még ha ismerős lenne..~
*De valójában bármilyen találkozó fontosabb lenne ebben a pillanatban, mint a thargok ünnepsége..
A sokadalomból kiváló ismeretlen hangra megemeli a fejét. Elsőre nem biztos ugyan benne, hogy feléjük irányultak a megszólítás nélküli szavak, de ahogy találkozik a tekintete a magas, szőke elfével kétségtelenné válik, hogy egyenesen neki szól a figyelmeztetés. Időközben akaratlanul is lelassult a mozgásuk a sűrűsödő tömegéhez igazodva, és az idegen felbukkanására csakhamar teljesen meg is torpannak, kis szigetet alkotva a város felé áramlók között.
Szembefordul az érkezővel, nyugodtan figyelve annak vonásait, bár azt egyből látta, hogy nem ismerős számára Tharasy. Nem mozdul a neki címzett burkolt fenyegetésekre. Láthatóan nem zökkenti ki sem a magasabb férfi kihívó viselkedése, sem az, hogy választalanul hagyja annak provokatív szavait. Rezzenéstelen marad a helyén, miközben Relael kérdés nélkül átveszi a kezdeményező szerepét. Futólag pillant csak a lováról lecsusszanó alakja után. Nem kerüli el azonban a figyelmét a hátas nyugtalansága, és a mozdulat, ahogy áthajol a gazdája válla fölött. Semmiképp sem volna szerencsés egy tömegben megvadult ló. A vállára akasztja az íját.*
- Szabad? *mormolja halkan Relael felé fordítva a fejét, a kantárért nyújtva a szabaddá tett kezét. Ha a beszélgetést nem is, az állatok gondját szívesen magára vállalja.*
4241. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-03-24 21:49:38
Üzenet elküldve: 2024-03-24 21:49:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
- Ó ugyan, hiszen ünnepség van!
*Feleli kitörő lelkesedéssel intve a szórakozó nép felé, arcán pedig széles mosoly kerekedik. Elméje egy hátsó zugában ugyan érzékeli Kyr feszült hangulatát, de nem tulajdonít elég jelentőséget neki ahhoz, hogy foglalkozzon is vele.*
- A thargok nem mindennap invitálják meg így a kívülállókat, lehet nem is lesz rá többször alkalom.
*Míg serényen igyekszik meggyőzni kísérőjét, addig a tömegben megjelenik egy magas fajtárs, egy mondhatni közeli ismerős, de ez elkerüli figyelmét.*
- Aligha lehet bármilyen találkozó fontosabb ennél. Egyébként is biztosan megértené a kedves... ismerősöd.
*Ekkor zökkenti ki őt Tharasy hangja, mire meglepetten fordítja felé arcát. Egy mosoly bujkál szája szegletében, mert akaratlanul is kedveli sunyi és erőszakos fajtársát.*
- Oh éppen azt teszi, s meglehetősen jól, elvégre itt vagyok még.
*Veszi át az irányítást a beszélgetésben, elvégre rövid ismeretségük során már annyit megtanult Kyrről, hogy nem kifejezetten a szavak embere. Óvatosan átveti lábát a nyereg fölött, s ügyelve leereszkedik lova hátáról, ezzel majdhogynem egy szintre kerül a társaság többi tagjával, azt leszámítva, hogy elfekhez képest mennyire alacsony.
Relael figyelmes a részletekre, ezért nem kerülik el Tharasy apró utalásai, ám nem szentel arra energiát, hogy megcáfolja őket. Nem zavarja, hogy fajtársa mit gondol, holott jól tudja ezzel a kelleténél nagyobb veszélyt is hozhat útitársa fejére.*
- Ejha, milyen baljós szavak.
*Enyhe túlzással, s némi gúnnyal fejezi ki véleményét.*
- Kár, hogy nem ijesztenek meg. Egyébként meg hol van az a híres tharg vendégszeretet amiről annyit mesélnek?
*Lova idegesen prüszköl füle mellett, mire hanyagul megpaskolja az állat nyakát, aki fejét makacsul átdugva Relael válla felett igyekszik több figyelmet, s némi megnyugtatást követelni magának. Kissé talán elszokott az embertömegtől az utóbbi időben.*
- Ó ugyan, hiszen ünnepség van!
*Feleli kitörő lelkesedéssel intve a szórakozó nép felé, arcán pedig széles mosoly kerekedik. Elméje egy hátsó zugában ugyan érzékeli Kyr feszült hangulatát, de nem tulajdonít elég jelentőséget neki ahhoz, hogy foglalkozzon is vele.*
- A thargok nem mindennap invitálják meg így a kívülállókat, lehet nem is lesz rá többször alkalom.
*Míg serényen igyekszik meggyőzni kísérőjét, addig a tömegben megjelenik egy magas fajtárs, egy mondhatni közeli ismerős, de ez elkerüli figyelmét.*
- Aligha lehet bármilyen találkozó fontosabb ennél. Egyébként is biztosan megértené a kedves... ismerősöd.
*Ekkor zökkenti ki őt Tharasy hangja, mire meglepetten fordítja felé arcát. Egy mosoly bujkál szája szegletében, mert akaratlanul is kedveli sunyi és erőszakos fajtársát.*
- Oh éppen azt teszi, s meglehetősen jól, elvégre itt vagyok még.
*Veszi át az irányítást a beszélgetésben, elvégre rövid ismeretségük során már annyit megtanult Kyrről, hogy nem kifejezetten a szavak embere. Óvatosan átveti lábát a nyereg fölött, s ügyelve leereszkedik lova hátáról, ezzel majdhogynem egy szintre kerül a társaság többi tagjával, azt leszámítva, hogy elfekhez képest mennyire alacsony.
Relael figyelmes a részletekre, ezért nem kerülik el Tharasy apró utalásai, ám nem szentel arra energiát, hogy megcáfolja őket. Nem zavarja, hogy fajtársa mit gondol, holott jól tudja ezzel a kelleténél nagyobb veszélyt is hozhat útitársa fejére.*
- Ejha, milyen baljós szavak.
*Enyhe túlzással, s némi gúnnyal fejezi ki véleményét.*
- Kár, hogy nem ijesztenek meg. Egyébként meg hol van az a híres tharg vendégszeretet amiről annyit mesélnek?
*Lova idegesen prüszköl füle mellett, mire hanyagul megpaskolja az állat nyakát, aki fejét makacsul átdugva Relael válla felett igyekszik több figyelmet, s némi megnyugtatást követelni magának. Kissé talán elszokott az embertömegtől az utóbbi időben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344