//Az alkimista nyomában//
//Aktív képességhasználat: Bárdzene//
- Kölcsön adni. *Ismétli meg egy kicsit a száját húzva Nestar szavait. Nem kellene még nagyobb adósságba vernie magát, úgyhogy valószínűleg nem is fog élni ezzel a lehetőséggel, csak csendben végigsétál az alkimista oldalán a Tharg piacon, és igyekszik csukva tartani a szemét.
Jó tervnek hangzik, de megint elfelejti, hogy minő csalfa is a női természet, ha különleges portékákról van szó. Nincs az az akaraterő, ami kordában tudná tartani a nőt, aki beszabadul egy piacra.
Nestar alig fogyasztotta el azt a kék italt, Merlana már rögtön el is kalandozik az egyik árus pultjához, és egy rókaprémből készült sálat tapogat csillogó szemekkel.*
- Az istenekre, de puha ez! Jajj, nagyon finom érzés. Imádnám… de ilyesmire nem költhetjük a pénzt, ugye Nestar úr? Ugye…? *Próbálja bevetni a legédesebb bociszemeit, amire még akkor is szüksége lehet, ha elhangzott a kölcsön ígérete. Aztán a választ meg sem várja, mert tekintete közben elkalandozik, és valami olyasmit pillant meg, ami még a rókaprémnél is jobban felkelti az érdeklődését. Egy hangszert. Azok közül is egy hegedűt, amiről ugyan tudja, hogy működik, látott is már, de soha nem fogott még a kezében.*
- Jó napot! Nem haragszik meg, ha kipróbálom, igaz? *Kérdezi az eladót, de az ő válaszát sem várja meg, csak fogja a hegedűt és a vonót, és úgy kezd el játszani rajta, mintha már hosszú évek óta ilyesmin játszana. Mi tagadás, a zenéhez őstehetsége van. Aztán Nestar felé fordul, és énekhangjával kiegészítve igyekszik elbűvölni az alkimistát. Ha a szavakban nem is hisz teljes mértékben, akkor higgyen a szemének, és főleg a fülének, mert ha mással nem, ezzel be tudja bizonyítani, hogy az emberek sok pénzt fognak fizetni azért, hogy hallják és lássák őt, különösen akkor, ha még tovább fejleszti magát vagy épp kapja meg ezt a csodálatos hangszert ajándékba. Befektetés.
Éneke tiszta és fülbemászó, zenéjével a tengeren hajózás hangulatát idézi meg, ha már úgy is az a tervük, hogy egy hajót vásárolnak az üzlethez. A dal végeztével leengedi a vonót, és először az árus felé mosolyog.*
- Köszönöm szépen a lehetőséget! *mondja, majd visszafordul Nestar felé.* Hogy tetszett? *mosolyog szélesen rá is. A kérdés hosszabb verziója úgy hangozhatna, hogy most már hisz-e neki, hogy megéri költeni a tanulmányira, és hajlandó-e megvenni neki a hangszert, amit közben vissza is adott a kedves úrnak, aki eladásra kínálja.*