//Tavaszköszöntő ünnepség Kalácsfalván//
//Sfetts, Bris//
* A nap hamar eltelik, ám a tündérlányka még nem fáradt, táncolni akar, maga vagy mással. Szerencséjére azonban nem kell sokáig párt keresni, habár Bris nem is jön le velük, azért Sfettssel elmennek megmutatni magukat a népnek. Riri élvezi a táncot, a sok ugrabugrálás, a zene kavalkádja, pörgés-forgás, mulatozás kicsit feltöltik őt. Inni is iszik egy keveset, hogy ne inna, ekkora nagy mozgásban az ember bizony kívánja, de nem sokat, tudja a mértéket, mennyi az, ami még nem árt meg neki sem, s ebből akkor sem enged, mikor egy-két koma megpróbál rátukmálni kicsivel többet. Mindig szelíden mosolyogva utasítja el az ilyeneket, magában megdicsérve a falusiakat, hogy mennyire de mennyire vendégszeretőek és az idegeneket is megvendégelik a maguk eledeléből és italaikból. Örül is a kicsi szíve a többiek viselkedésére, melegséggel árassza el, s miután kitáncolták magukat és visszamásznak helyükre boldogan, mosolyogva alszik el, miután állig betakarózik és a takaró alatt végre le meri venni köpenyét és ingén kívül minden felső ruházatát. *
//Napváltás//
//Reggel Kalácsfalván//
* Mosolyogva ébred, s mielőtt kinyitná szemét mélyen beszívja a csűr levegőjét, a széna illatát és a faluét, meg a napét, mi orrára süt. Érzi ám ő, pirítja a nózit, csalogatja a szürke szeplőket elő. Kuncogva fordul oldalára, kinyújtózik a takaró alatt, kezével-lábával az ég felé nyúlva, haja kuszán mindenhol megtalálható bő egy kéznyi távolságban, szinte elfolyó ezüstként csillog.*
- Szép reggel van, igaz Sfetts? - * üdvözli szelíd mosollyal a gnómot, ki már az ablakon bámul kifelé, nem kelhetett sokkal korábban mint Riri, de valamennyivel bizonyosan megelőzte őt.
Épp ülne fel, mikor eszébe jut, hogy nem fedi hátát voltaképp semmi sem, ezáltal szárnyait sem. Elvörösödve visszabújik a paplan alá, hogy aztán azt használva rögtönzött palástként kapkodja össze a másnap levett néhány ruhadarabját, legfőképp a köpönyeget. Alig bírja el a motyókat, ugyan nem nehezek, viszont fogást nemigen talál rajtuk, csak épphogy, s még így is a paplant fogaival fogja össze, hogy le ne essen testecskéjéről. *
- Miná' jövhö' - * szól még oda futtában Sfettsnek, hogy aztán a lehető leggyorsabban eltűnjön a létrán, előbb ledobja a göncöket, aztán mászik utánuk szorgosan, maga mögött lobogó ezüst hajkoronájával.
Odalenn szerencséjére már senki sincs a tegnapi mulatozók közül, csendes a csűr, kicsit kupis, itt-ott bűzlik az italtól a padló, ám ha ügyesen kikerüli az ember, akkor nincsen semmi gond. Ignácot keresi meg, ott tudja, hogy béke van és nyugalom, nyugodtan átöltözhet. Hamar felveszi ruháit és ami legfontosabb köpenyét is. *
- Látod, te most tudhatod a titkom, de őrizd meg! Ha visszahallom, tudom ám kit kell okolni - * figyelmezteti a csacsit, noha hangja szelíd ahogy érintése is, miképp a szamár fejét megcirógatja. Kicsit marad is a jószágnál, időz egy keveset, mielőtt visszamenne a többiekhez, s hogy ne jöjjön üres kézzel hoz egy kancsó vizet, ami ugyan félig kilötykölődik, de noh, ennyi csak belefér. Zsebét is megtömte előzőleg néhány pillanattal ezelőtt az asztalon talált maradék süteményekkel, azokat is lerakja az asztalra, hátha valakinek kedve támadna reggelizni rajta kívül. Rögvest fel is kap kettőt, egyet szájába, másikat kezébe teszi, s visszaül az ágyra, nézelődve társai között. Végül szeme Brisen akad fenn, nem néz ki jól, sápadag és vonásai is fájdalomról tanúskodnak. *
- Minden rendben Bris? - *aggódva áll fel és lép közelebb a másnapos emberhez. * - Sütit? - * nyújtja a férfi felé. *