- Hát, azt valahogy gondoltam -* közli vigyorogva, nem lenézően, csak szórakozottan, de mókásnak találná azt az elképzelést, hogy Learon tehet esetleg a varázságak természetéről. Az igazán váratlan fordulat lenne, de Prexi valószínűleg nem hinné el, ha ilyesmivel állna elő. Egyébként is túlságosan hihetetlen dolgokat közölt már Learon ahhoz, hogy ne kezelje a szavait néha fenntartással. Persze igyekszik nem kimutatni hitetlenségét, de azért a felnőttek sokszor rá tudnak érezni a gyerekek ki nem mondott dolgaira, így Prexi úgy gondolja Learon talán érzékelheti a néha felröppenő hitetlenségét. * - Aha! Tudtam! - * vagyis inkább csak logikus volt, de örül a megerősítésnek, aztán hallgatja az ágak felsorolását. * - Hát akkor hat van - * vonja le a végső következtetést * - azaz, hat, amivel lehet foglalkozni. - * Szakrális varázslat még gondolatban is tabu. A fiú el sem igazán akarja képzelni, hogy milyen szörnyűséget lehet az ilyen varázslatokkal véghez vinni. Jobb lesz soha meg sem tudni. *
- Aha... - * bólint a fiú, arca grimaszba vándorol, aztán kérdőn felnéz Learonra * - De, akkor nem fog ugyanaz történni? Mármint akkor a szegények lesznek gazdagok, nem? Apám azt szokta mondani a kerék mozog, csak néha beakad a sárba hosszú évszázadokra. Végül azonban újra megindul és aki felül volt, alulra kerül, és aki alul, az felülre - * természetes folyamat, de persze attól még lázítás ilyesmin elmélkedni, de ha a saját esetükből indulnak ki, akkor régen ők is a magaslaton helyezkedek el, mára meg inkább úgy közép tájt. Vagy közel a sárhoz. *
- Rendben, szólok majd - * mosolyog örömtelien, és gondolatban már kezdi is kiagyalni, miként fog kinézni a muníció.
Learon története szomorú, de végül is a pásztor úgy tűnik messze hazulról is boldogul, míg lehet az otthon maradt rokonait meg valami förtelmes vész sújtja. * - Ja, értem. Az kár - * Prexi testvérei meghaltak, így nála ez a probléma pont nem áll fenn, de igazából mindent odaadna azért, ha életben lennének. Szerette őket, és egy kis önzés is van benne persze, mert ha a tesók életben lennének, akkor lehet apja sem lenne akkora vadbarom. Talán! Lehet persze, hogy Prexivel fattyúsága miatt amúgy is így viseltetne. *
- Akkor lehet trükköket tanítani is neki - * kuncog vigyorogva, majd felkap egy kiálló botot, egy pillanatig a ló szeme előtt lóbálja, miközben az állat Learonnal van elfoglalva, aztán eldobja és elkiáltja magát nevetve. * - Redul, hozd vissza! - * mókás látvány lenne, ha az állat szekerestül megindulva utána vetné magát a botnak, aztán elégedett képpel nyihogva visszaszolgáltatná az eldobott tárgyat. *
- Tényleg, amúgy, hogy találkoztál a vashegy urával? - * nem vár hősies történetet, de azért reméli, hogy legalább valami izgalmas dolog kapcsán ismerkedtek meg, aztán állt Learon, Thargodar nagyúr szolgálatába. Úgy rémlik neki, hogy ezt a férfi még nem említette, vagy csak felületesen.
A lány szimpatikus Prexinek, kicsit mintha el lenne veszve, és nem úgy a pusztában, hanem a hanghordozása kapcsán. Bátortalan, de mondjuk a fiú is az, szóval lehet jól kijönnének. Hallgatja a felnőttek beszélgetését és közben azon gondolkozik, hogy Loyenara-t tényleg a felnőttek sorába lehet-e számítani, vagy még esetleg gyerek? ~ Hány éves lehet? ~ töpreng magában, de azért annyira nem neveletlen, hogy egy ilyen illetlen kérdést feltegyen. Meg egyébként is, jobb kérdés ötlött a fejébe, amit ki is mondott, bár pillanatokkal később úgy érezte bár ne szólalt volna meg. A lány azonban nem jegyezte meg, hogy minek kérdez napnál világosabb dolgokat tőle, így Prexi megnyugszik. Sőt, tovább is megy. * - Akkor miért vannak nálad? Amúgy megnézhetem őket? - * kérdi kíváncsi tekintettel, igyekezve minél kedvesebb mosollyal a lányra tekinteni.
Prexit az erszény és a köpeny témája most kevéssé foglalkoztatja, egyébként is megint megfeledkezett nadrágja korcában pihenő tekercsről.*