//Derin-birtok//
*Learonnak máris nagyon szimpatikus a lány, hiszen jól bánik az állatokkal, és nem csak megérti őket, hanem kedves is velük.* ~Egy ilyen jószágnak mindig van hely itt Vashegyen!~ *Mikor rátérnek a nevek rövidítésére, Learon elégedetten fújja ki magát, hogy ezúttal nem kell harcba bocsátkoznia ilyen bagatell dolog miatt.*
-Remek! Remek, így már sokkal jobb, Ékli kisasszony! *Egy kicsit felhördül a kérdésre, és azonnal válaszol is.*
-Dehogy rabszolga! Voltak erre rabszolgák, de meg se tudom mondani mióta nem láttam egyet sem. Talán az a Hildi nevű, vagy hogy hívták volt az utolsó! *Régen volt már, és a Sajt-mester amúgy sem a nevek mestere, és mióta leütötték, nem is emlékszik olyan jól a közelmúlt dolgaira.*
-Szabad emberek vagyunk, csak a törzs tagjai! *Végig hallgatja Kagan nemessé válását, de azért magában tudja, hogy nem volt az olyan egyszerű. Sok harcos halt meg vagy tűnt el azért, hogy végül idáig juthassanak, és Learon szerint ez nem is az, amire a Vezér vágyott. Hiába van sok födje meg címe, mégis, valami hiányzik Learon szerint, de azt nem igazán tudja, hogy mi.*
-Nem jó dolog nemesnek lenni, ne gondolja! Csupa felesleges kör jár vele. *Gondol itt tanácstagságra meg minden másra, amihez neki személy szerint semmi kedve nem volna. Ülni egy nagy kőépületben és beszélgetni a többi felfuvalkodott ostobával.* ~Na, azt már nem!~ *A pásztor azért még egyszer végig méri a nőt. Tetszik neki a látvány, hiszen alapjában véve kedveli azokat a nőket, akik szoknyát hordanak s mindez most a köpeny nélkül sokkal jobban látszik.*
-Köszönöm! *Már válaszolna Trodd kérdésére, hiszen általában, ha rá vár lemegy a nap is, amikor a férfi újra beszélni kezd. Ez már-már szokatlan is a Sajt-mesternek.*
-Jó ötlet! Menj csak nyugodtan! Azok a szörnyek nem is olyan rosszak! Ilyen madárfélék, de azokkal amúgy is vigyázni kell, mert habókosak! Tudod te ezt, hiszen neked is madarad van! *Miután mindent megbeszélt a lánnyal, azután fordul Trodd felé újra, reméli, ezzel nem sérti meg pásztortársát.*
-No, akkor mindenkinek rakok ki! *Ezzel ki is pakol az asztalra, és maga is leül rágni a friss sajtot és a kenyeret.*
-Hát igen, bele sem gondoltam, hogy a dohánytermesztés ilyen macerás! *Nekik hatalmas családjuk volt, az ilyeneken sosem időzött el, bár azért azt most is látja, hogy egyedül nem olyan könnyű munka a ház rendben tartása sem. Mindkettőjüknek elkélne az asszonykéz.*
-Persze, hogy segítek! *Válaszol mosolyogva, hiszen eddig sem tagadta meg a segítséget, ahogy Trodd sem tette azt Learon irányába.*
-Nem vagyok valami nagy ács, de amit tudok, természetesen meg fogok tenni!