//Úton a Mágustoronyba//
* A fiú fancsali képpel bólogat, de mivel a szülőket nem illik megkérdőjelezni, így egy ideig nem válaszol, aztán amikor meghányja-veti magában a dolgot, arra a következtetésre jut, hogy az apja nem viselkedett mostanában szülőként, mert hát valójában nem is volt az, így nem gond, ha Learonnal ért egyet. *
- Hát - * nyújtja el a szót kissé * - egen, én is úgy gondolom, hogy igen. Amúgy valójában nem is... - * de nem mondja végig. Nem tudja miért, talán szégyelli, bár ő maga nem tehet semmiről, viszont az édesanyja mindig jó volt hozzá, és ha elmondaná Learonnak, akkor anyja emlékét sértené meg. Őt pedig határozottan nem akarja semmiféle kétes cédának beállítani a pásztormágus előtt. Egyébként sem tudja, hogy anyja miért tette, amit tett. Talán nem is úgy van, ahogy apja az ütlegek során kiordította magából. *
- Jó, jó - * bólogat a fiú hevesen * - de azért a kereskedők között is vannak rosszak, meg lusták, meg olyanok, akik hatszoros áron adnak valamit, amit más sokkal olcsóbban árul. Talán azoktól is akkor el kellene venni a vagyonukat, nem? - * néz érdeklődve Learonra, várta tőle a választ, mert úgy tűnik, hogy igen merész elképzelése van a társadalmi berendezkedéssel kapcsolatban, és mi tagadás, Prexinek kezd megtetszeni a gondolat, hogy a maguk fajta kevésbé szerencsés emberek a kerék magasabb fokára hághatnának. *
- Már örülök, nem azért kérdeztem, csak tudni szerettem volna - * kezd magyarázkodásba, de tényleg oda meg vissza van, hogy elmennek a mágustoronyba, csak hát hatszáz mérföldön keresztül nem fog minden lépésnél lelkesedni a dolog miatt, mert akkor mire odaérnek csak egy széles vigyort, meg egy holtfáradt Prexit fognak kapni, aki aztán bamba mosolygás közepette bucskázik bele a sárba a kimerültségtől. *
- Oké! - * hagyja jóvá Learon jövés-menését, aztán felmászik a bakra Redul mögé, majd nézi, amint a pásztor szakavatott módon élelmet gyűjt magának. Bogyók, meg magok. Prexi elvan a maga húsával és semmi kedve zöldséget enni, ha egyszer normális ételt is ehet, így meg sem kérdi Learont, hogy adna-e belőlük. Ki van zárva. Szerencsére azért a pásztor is eszik a húsból, még jó, azoktól a bogyókkal nem sokáig húzná.
Csendesen falatozik, amikor végzett elégedetten hátradől és figyeli az utat, majd váratlanul megszólal. *
- Mi volt a legnehezebb, amit valaha tettél? Úgy értem, hogy, amit nem akartál megtenni, de mégis meg kellett tenned - * Prexi nem gondol semmire, épp csak a csendet akarja megtörni. *