//Hordó sikertelen megmentése//
*A nénike felmordulására Harlien enyhe idegbajjal ráförmed, de nem durván, nehogy valami "szívizomidegrángógörcs" vagy valami egyéb kórság rátörjön itt az asszonyra.*
- Ne sipákolj, néne!
*Fancsali képpel veszi tudomásul, hogy nemhogy a Kapitány vállának legeslegszélébe nem talált bele, még csak nem is súrolta a férfit a nyílvessző, olyan ügyesen hajolt ki előle. Enyhe elismerő pillantással jutalmazza a manővert, de aztán arca megint eltorzul, amikor a férfi pénz fejében lövésre készteti Alyot. Ebben a pillanatban Harl sóhajt egy letargikusat, és az iménti vérszomj helyett eszébe jutnak élete hasonlóan keserű pillanatai, amelyek voltaképpen régi életmódja felhagyására ösztönözték. Életveszélyben élni folyamatosan, börtönbe kerülni, combon lőve lenni, kopaszon... Ráadásul még a szép arcát is megvágta néhány bitang bő tíz éve, ezért ken rá annyi vakolatot! Hanem nem hígagyú újonc már és tudja, mikor van neki esélye elérni bármit is fegyverrel a kezében, és mikor kell megtanulnia lemondani, ha nem akar elpatkolni. Egy beletörődő, lassú mozdulattal teszi le a földre a számszeríjat és emeli fel a kezeit, mint aki halni készül. Erre mintha Hordó feje hátrafordulna új élettársát cipelve magán. Na erre kiborul a bili a hölgynél.*
- Mit nézel, te szerencsétlen? *Mondja a lónak.* Képes vagy itt hagyni, ENGEM, azok után, amiken keresztülmentünk, HE!? *Nagyon megnyomja a "he"-t, közben mérgében nagyot rúg egy előtte pihenő kődarabba.* Ez a hála, amiért etettelek, takargattalak és elszállásoltalak, mi!? Amiért meghallgattalak, ha kínod volt? Amiért együtt menekültünk a városból a bitangok elől? Amiért néha megengedtem, hogy igyál egy-egy kortyot a grogomból!?
*Úgy rázza az öklét, hogy majd' kiszakad a helyéről, közben üvölt, mint egy megveszekedett kondáslegény. Ez talán még akkor is tart, amikor a Kapitány és Alyo már rég elvágtattak, persze ez tőlük függ.*
- A szemem elé ne kerülj többé, HALLOD?! Ha ez az ember magadra hagy téged a semmi közepén, hozzám vissza ne gyere!! Hitvány, hűtlen ló! Nem vagy te jobb, mint egy paraszt igavonója, hiába a puccos kiképzéseddel! *Köp egy nagyot oldalra.* Senkinél nem lesz jobb dolgot, mint _NÁLAM_ volt!!! ARGH!
*Vergődik még egy-két percig, miközben semmirekellő lova után tekint hosszasan. Aztán, ahogy szépen lassan telik az idő, és amennyiben Alyo és a férfi ellovagolnak, úgy ad lejjebb Harl háborgása is. Kihúzza magát, kiroppantja a nyakát, megsimítja összegyűrődött ruházatát, szélnek ereszt egy kósza sóhajt, aztán nyugodt lélekkel, a hátán összekulcsolt kezekkel és beletörődő tekintettel a néne felé fordul.*
- Nos, kedves Nana, vár ránk a munka. Indulhatunk tovább?
*Immáron gyalogszerrel.*