//Úton a Mágustoronyba//
* Prexi figyelmesen hallgatja a pásztormágus magyarázatát, aztán bólint rá. * - Aha, biztos hosszú lenne a rendrakás - * jobb szó nem jut eszébe a dolog kapcsán, de végül is a lényeg benne van. Rendet kéne rakni a lusta és másokon élősködők között, hogy aztán olyanok kerüljenek felülre, akik nem nyomják el a dolgos és szorgos embereket, meg egyéb más fajokat, akik errefelé élnek. * - Ez tök jól hangzik, remélem egyszer lesz olyan, hogy mindenkinek jó - * azért vannak fenntartásai, de gyermeteg lelke kezdi elhinni annak a lehetőségét, hogy ez valóban megtörténhet. Milyen szép is lenne, ha nem kéne sokaknak az utcán koldulniuk, akkor sokkal tisztább lenne a környezet, mert nem piszkítanák be a várost. Nem mellesleg legalább a hajléktalanoknak is jobb lenne, mert lenne fedél a fejük felett és nem hűlnének ki télen. *
- Várok! - * közli, aztán halk fütyülésbe kezd, és közben kíváncsian, félrefordított fejjel nézi mit tesz Learon, és amikor visszajön, rá is kérdez. * - Mit tettél ki? - * messze volt ahhoz, hogy el tudja olvasni és amúgy sem annyira jó a betűk ismeretében, hogy röpke pillanat alatt felismerje a leírt szöveget.
Ahogy a marhát majszolgatja felteszi Learonnak a kérdését, és mivel igencsak érdekfeszítő dolgokat mesél, a fiú meg sem szólal sokáig. *
- Óh, ja, így haltál meg? - * azt már mondta, hogy meghalt, de a részletekbe nem avatta be, de ezek szerint a tűzhalált elkerülve inkább démonok elé vetette magát. Érdekes, de Prexi nem tudja eldönteni, hogy melyiket választaná. Még akkor sem, ha tudná, hogy feltámad utána. * - És ki az a Trodd? És akkor egy állat sem halt meg? És miért lőttek rátok? És aztán elkapták őket? És... - * túl sok az és, ezért a fiú inkább elhallgat, de túlságosan izgatott lett hirtelen a sok talányra, így tovább kérdezősködik. * - Minden tündér őrült? - * nem ismer egyet sem, így tapasztalat híján százszázalékossággal őrültek, de azért gyanította, hogy nem így van. *
- Nekem? Nem is tudom... - * ráncolja homlokát. * - Elszökni otthonról nem volt nehéz, mert igazából Egyszarvú érdeme, és azóta meg nem mentem vissza. Azt hiszem... talán ez - * bízik annyira Learonban, hogy megossza vele féltve őrzött titkát, vagy sem? Nem tudja, de úgy véli igen, ezért benyúl felsőruhája alá, és előhúz egy eddig takarásban lévő láncon lógó medált, amely egy patkányszerű figurát ábrázol. * - Ezt annyira nem akartam elvenni, de aztán mégis elvettem. Igazából találtam, de gazdája nem volt. Az erdőben barangoltam, aztán egyszer csak megláttam, de senki nem volt a közelben, szóval nem loptam, vagy ilyesmi, de azért, lehet, hogy mégis. Szóval szerintem ez volt az. Mert nem akartam elvenni, de megtetszett, és sokáig vártam, hátha jön valaki - * kis grimaszba fordul képe, és enyhe szégyenérzet is elfogja, ugyanis az a sokáig várás jó, ha öt perc lehetett. * - De aztán nem jött, én meg felvettem a földről. Amúgy is szerintem valaki elhagyta - * nyugtatja meg felélénkült lelkiismeretét. *
A hozzászólás írója (Prexiar Beldion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.27 12:26:43