//Kelardo-birtok//
- Jó, hehe. * Fordul a kocka, most Parden nem érti Rolf zagyvaságait, de mint ilyenkor általában az emberek, ő is csak helyesel, mivel abból ritkán lehet gond.
Rövid ideig elválnak útjaik, de kis idő múlva a hodályban ismét találkoznak. Eddigre Parden már végig is nézi az összes tehenet, de fel sem tűnik neki, hogy egy hatalmas bika is van köztük. Vagyis mellettük. *
- Hehe. * Végignéz a monstrumon (mármint a bikán) és megállapítja, hogy tényleg nagy pusztításokra lenne képes, ha megvadulna. Ebből persze egyből eszébe jut, hogy el kéne kötni és a városban elengedni, de az is eszébe jut, hogy nem feltétlenül volna ez a legbiztonságosabb játék. Arról nem is beszélve, hogy nem érné meg eléggé. Sokkal egyszerűbb volna megmérgezni a város kútjait. Viszont mostanában erre nem fog sor kerülni, ugyanis Dino megkeresése a fő célja jelen pillanatban. *
- Nagy. Mennyit eszik ez? Biztos jó sokat, hehe. * Érdeklődik, majd az intés ellenére egészen közel merészkedik a karámhoz. Nem azért, mert ő a legújabb öngyilkos-jelölt, hanem, hogy jobban szemügyre vehesse. *
- Aha, aha, aha... Jó! Igen... Bizony, úgy lesz! * Bólogat a számára érthetetlen szócséplésekre. Ő ugyanis nem tudja, mi az az üzekedés vagy, hogy miért kell kikötni, de van egy enyhe sejtése róla. Olyanról viszont ő ugyan még nem hallott, aki teheneket tart és még fizetne is másnak azért, hogy megüzeskedje a teheneit. Avagy, ahogy a másik fogalmazott: fedeztesse őket. *
- Parasztok... * Mormogja orra alatt, talán kicsit túl hangosan is, noha célja nem az, hogy Rolf meghallja.
A kolompról hallott már, úgyhogy tudja mire használják a pásztorok. Azért nem teljesen lényegtelen ez az információ számára - így legalább azt is tudja, hogy ez nem csak afféle legenda, hogy a hátul lévők követik az elől lévőket, hanem a valóság. Ezt megjegyzi, jól jön majd még akkor, amikor át akarja venni a hatalmat a város felett. *
- Jó, hehe. * Bólint, mikor Rolf elindítja a gulyát. Meg is markolja a vasvillát és felrak néhány villányi szalmát a szekérre. Nem figyelt nagyon, mikor Rolf magyarázta a leendő feladatát, de egyedül ez tűnik logikusnak. Esetleg majd még ás egy kis földet és azt is felhányja a szekérre - elvégre mi máshoz kellene a lapát -, de az még odébb van. Inkább csak rakosgatja a szalmát, közben a szeme sarkából figyeli a távolodó nyájat. Miután mindnyájan eltűnnek az ajtó takarásában, még vár pár percet, utána a bejárathoz siet. *
- Hehe. Most biztos azt hiszi, hogy nem tudjuk, hogy fehér ruhás, bizony! Hehe. Minket nem vernek ám át, hehe! * Kacarászik magában, miközben kikukucskál a hodály kétszárnyú, nyitott ajtaján. Hogyha úgy állapítja meg, hogy elég távol járnak már a tehenek és Rolf, ismét felröhög és ledobja a vasvillát a szekér mellé. *
- Majd befejezzük, ha már majdnem visszatér, hehe. * Ha semmi nem zavarja, akár percekig is csak nevetgél magában, mígnem megszakítja e rendkívül hasznos tevékenységét a következővel. Feltűnik ugyanis neki, hogy a már említett bika őt bámulja. A nevetés abbamarad és mogorván veti oda az állatnak. *
- Mi van, he?! Tudom ám, hogy te is fehér ruhás vagy, te kis szemét! Téged is megöllek ám, ha nem vigyázol! * Rosszallóan megrázza fejét, nevet egy sort, aztán felveszi a vasvillát és tovább pakolja a szalmát; immár azonban a bikát figyeli szeme sarkából, nem a bejáratot. *