Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-13 08:52:47
Üzenet elküldve: 2018-07-13 08:52:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Úton Amonra //
// Coralynde //
*Nem számított ilyen viselkedésre Coralyndetől. Ahogy fürkészi arcát, azon töpreng, hogy vajon a lánynak miért és mikor lett ennyire fontos az amit ő mond, illetve hogy tényleg annyira rosszat mondott. Végül abban állapodik meg, hogy mindannyian feszültek többé-kevésbé, bizonyára Corát is megviselték az artheniori események és talán üres hasa sem teszi fényesebbé kedvét.
Biztosan csak ennyi lehet.
Persze átlát a szitán. Hiába közli vele a lány közönyös arccal, hogy engedje el az egészet, de továbbra is nyilvánvalóan látszik rajta a megbántottság. Pár hosszú pillanatig csendben figyeli a leányzó arcát, majd hirtelen ötlettől vezérelve megöleli. Bízik benne, hogy ezt újdonsült barátnője nem veszi fenyegető szituációnak, vagy nem túl kényelmetlen a számára, amit megértene, hiszen Cora pont olyannak néz ki jelen esetben, mint akit sokat bántottak. Relaelnek viszont nem kínos vagy kényelmetlen a helyzet.*
- Sajnálom.
*Suttogja a lánynak, és ha az nem lökte el magától, még egy kicsit, pár másodperc erejéig így maradna. Aztán elkezd eltávolodni tőle, és még egy puszit is nyom feje búbjára. Rég volt már bárkivel is ilyen kedves, de valahol jólesik neki, valamint talán a tegnapi nap margójára írható, hogy megtanulta milyen kincseket rejthet a szegénynegyed, ezért érdemes nyitnia a sanyarúbb sorsúak felé.
Visszatér eredeti helyzetébe, az az Cora mellett üldögél.*
- Nem állt szándékomban megbántani téged, csak tudod milyenek a nemesek és az őket körülvevő népség... Mint egy porcelánbaba, ami szép-szép, de játszani sem tudsz vele, ezért semmi értelme.
*Szemeit is forgatja, fejét is rázza, közben bízik benne, hogy talán jobb kedvre derítheti az ember lánykát.*
- De...
*Óvatosan kezd bele, tartva egy kis szünetet, hogy átgondolja valamelyest szavait.*
- Van egy sejtésem, hogy téged nem csak ez tett rosszkedvűvé. Tévedek?
*Meglehet, ugyanakkor a fenti eszmefuttatásból indul ki, hogy talán történhetett valami korábban, ami most felszakadt a lányban és ez okozza rossz hangulatát. Ő pedig szívesen meghallgatja, még mindig milliószor jobb program, mint tenni a szépet a többieknek.*
// Coralynde //
*Nem számított ilyen viselkedésre Coralyndetől. Ahogy fürkészi arcát, azon töpreng, hogy vajon a lánynak miért és mikor lett ennyire fontos az amit ő mond, illetve hogy tényleg annyira rosszat mondott. Végül abban állapodik meg, hogy mindannyian feszültek többé-kevésbé, bizonyára Corát is megviselték az artheniori események és talán üres hasa sem teszi fényesebbé kedvét.
Biztosan csak ennyi lehet.
Persze átlát a szitán. Hiába közli vele a lány közönyös arccal, hogy engedje el az egészet, de továbbra is nyilvánvalóan látszik rajta a megbántottság. Pár hosszú pillanatig csendben figyeli a leányzó arcát, majd hirtelen ötlettől vezérelve megöleli. Bízik benne, hogy ezt újdonsült barátnője nem veszi fenyegető szituációnak, vagy nem túl kényelmetlen a számára, amit megértene, hiszen Cora pont olyannak néz ki jelen esetben, mint akit sokat bántottak. Relaelnek viszont nem kínos vagy kényelmetlen a helyzet.*
- Sajnálom.
*Suttogja a lánynak, és ha az nem lökte el magától, még egy kicsit, pár másodperc erejéig így maradna. Aztán elkezd eltávolodni tőle, és még egy puszit is nyom feje búbjára. Rég volt már bárkivel is ilyen kedves, de valahol jólesik neki, valamint talán a tegnapi nap margójára írható, hogy megtanulta milyen kincseket rejthet a szegénynegyed, ezért érdemes nyitnia a sanyarúbb sorsúak felé.
Visszatér eredeti helyzetébe, az az Cora mellett üldögél.*
- Nem állt szándékomban megbántani téged, csak tudod milyenek a nemesek és az őket körülvevő népség... Mint egy porcelánbaba, ami szép-szép, de játszani sem tudsz vele, ezért semmi értelme.
*Szemeit is forgatja, fejét is rázza, közben bízik benne, hogy talán jobb kedvre derítheti az ember lánykát.*
- De...
*Óvatosan kezd bele, tartva egy kis szünetet, hogy átgondolja valamelyest szavait.*
- Van egy sejtésem, hogy téged nem csak ez tett rosszkedvűvé. Tévedek?
*Meglehet, ugyanakkor a fenti eszmefuttatásból indul ki, hogy talán történhetett valami korábban, ami most felszakadt a lányban és ez okozza rossz hangulatát. Ő pedig szívesen meghallgatja, még mindig milliószor jobb program, mint tenni a szépet a többieknek.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-12 11:45:27
Üzenet elküldve: 2018-07-12 11:45:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Élet a farmon//
//A hozzászólás 16+ tartalmat tartalmaz//
*Grotg verejtéktől sikamlós testtel ébredt, bár tudja jól, hogy hamarosan ez a helyzet megváltozik, és bőre inkább tapadni fog. Morcosan nyitogatta szemét, mert nem tetszett neki az álom, amit az éjszaka látott. Egyedül állt egy farm közepén, és egy vihar tombolt, olyan erős széllel, hogy úgy kellett kiragadja annak markából az állatait. Sorra vágta a hóna alá a levegőből lehalászott disznókat, de egyszer csak elfogyott a hely, és ekkor már csak dühösen tudott kiabálni a természet küldte sorscsapással. A szél pedig meghallotta a szitkozódó szavakat, válaszul megragadta a veteményesét is, kegyetlenül tépkedve ki a szüretre még meg nem érett élelem, és anyagi javak forrását. Ekkor szakadt el a cérna az óriásnál, ledobta a földre az állatokat, de még mielőtt azok elérhették volna a talajt, szintén a féktelenül mohó vihar tarsolyában végezték. Úgy tűnt, hogy mohóságát semmi sem csillapíthatja. Grotg ekkor kezdett el rohanni, bele a szél által sötéten kavargó, vészjósló tölcsérbe, hogy botjával elégtételt vegyen a farmját ért támadáson. De jaj, mily balga az egyszerű lélek! Hiszen hiába érte el, amikor már őt is felkapta a szél, hiába csapkodott a botjával szüntelen, nem tudott elégtételt venni, a természet egyre csak kicsúszott támadásai elől. Egészen a kifulladásig harcolt, amikor is ernyedten terült el a könyörtelen ellenfél szorításában. A Paraszt legyőzetett, és elfogadta ezt a tényt. Ekkor ébredt fel.
Most viszont elhessegeti magától a kegyetlen álom foszlányait, és inkább felül az ágyban, hogy hamarabb észhez térjen. A bútor hálás nyikorgással válaszol, ahogy enyhül rajta a nyomás, amikor az óriás leteszi lábait az egyszerű döngölt földpadlóra. Az ágyra néz, és próbaképpen óvatosan rugózik rajta néhányat, hogy felmérje, mennyire tartós még a fa. Az anyag hangjából ítélve hamarosan arra a sorra jut, mint az összes többi ágy előtte, hiába a sok merevítés, mégis megadja magát az egyszerű anyag. Nagyot sóhajtva emelkedik fel, mire ismét egy hálás nyikorgás a válasz. Egyből az egyik edényhez megy, megnézi, hogy maradt-e még benne esővíz, amit éjszaka mert magának. Szerencsére van, úgyhogy jóleső érzéssel kortyolgat bele, majd nem törődve azzal, hogy a házban van, végig önti feje búbján a maradékot, hogy lehűsítse testét, és valamelyest lemossa az izzadtságot. A szoba egyik sarkába dobja az üres edényt, majd foglalkozik vele ha végzett a reggeli teendőivel. Kinyújtóztatja elgémberedett végtagjait, először törzsével köröz párat. Utálja a mostani ágyát, elrontotta a méreteket, és nem is jó anyagból készült a dunyha hozzá. Egyszerű földművesként viszont nem dobja ki csak azért, mert kényelmetlen. Nem szeret pocsékolni. Ahogy végzett a reggeli kis bemelegítésével, kinyitja az ajtót, és végignéz a farmocskáján. Nem nagy szám, főleg egy óriáshoz képest. A bevetett földön, ha keresztbe feküdne és kinyújtaná magát, akkor könnyedén elérné lábujjaival az egyik, míg karjának ujjaival a másik sarkát. Persze több esze is van annál, hogy ilyet tegyen. Szerencsére állatokkal már jobban áll, bár azokat se magának tartja, az a néhány disznó és csirke közel sem termel annyit, hogy elég legyen magának. Grotg egyszerű lélek, ő az emberekkel kereskedik, eladja amit megtermel, és a pénzből vesz magának italt, és gabonát. Bár így sokkal kevésbé ízesek mindennapjai, mégis jóleső érzéssel feküdhet le este, és nem kell attól félnie, hogy megeszik mindent, amilye van, aztán a következő szüretik koplalnia kell. Szerencséje, hogy ért a famunkáláshoz, mert így néha ezzel a mesterséggel kereshet egy kis plusz jövedelmet, erre jóleső érzéssel gondol most, és reméli, hogy hamarosan újból pénz áll a házhoz. Persze ehhez előbb amonra kell mennie, hogy munkát keressen. Most viszont az első a munka, és mindenek előtt az állatok. Az egyik, szintén saját két kezével épített kis faépítményhez sétál, és lehajol, hogy felhúzhassa a kis nyílást. Boldog hangot adva szaladnak ki a tyúkok az udvarra, és letérdelve húz ki a fakunyhó alól egy vödröt, amiből eleséget szórhat az állatoknak. Ahogy megvan, egy marékkal önmagának is kivesz, boldog morgással kezdi rágcsálni a magvakat. Még két másik hasonló épületnél ismétli meg ugyan ezt a szertartást, mindig a pofájába tömve egy marékkal, minden egyes etetés után. Ahogy végzett, ellenőrzi azt is, hogy van-e elég víz az itatókban, és miután mindent rendben talált, jöhet a tojások ellenőrzése. Ez a legrosszabb rész, méretéből adódóan nem igazán tud bemenni a tyúkólakba. Sokáig morogva nyitogatta az ólakat, és tapogatózott bent, de azóta rájött, hogy van sokkal egyszerűbb dolga is. Mivel a tyúkok megszokták, hogy a kikészített fészekbe tojjanak, ezért Grotg minden egyes ilyen fészek mögé készített egy elhúzható ajtót, hasonlót, mint amin ki be engedi őket, de kisebbet. Könnyedén szedi össze a három tyúkólból a sok tojást, amit meg se tud számolni, csak azt tudja, hogy többször kell forduljon a kosarával. Elégedetten hümmög, ahogy beviszi a házba a termést, aztán megindult a disznók felé. Bár ólakban tartja őket, szereti kiengedni ezeket az állatokat is, na nem mintha túlságosan élnének a lehetőséggel. Lusta állat a disznó, de azért mégis mozognak néhány kört, ahogy odamegy hozzájuk, kinyitja a kapukat, és lábával kitessékeli az állatokat. Az ól mellé készített ásóval kezd neki ganézni. Ez az egyik legjobb dolog abban, hogy disznót tart, megtermelik a veteményesnek való trágyát. És nagyon jó disznói vannak, a szarjuktól olyan szép lesz mindig a termés, hogy öröm nézni. Szerencsére van egy direkt ennek fenntartott, kikövezett kis rész az ólak mellett, ahová most teheti, hiszen jelenleg semmi szüksége nem lesz a trágyára. Ide lapátolja ki az állatok által hátrahagyott föld-táplálékot, ahogy magában gyakran gondol rá. Ahogy végzett, földet szór rá, hogy ne szagosodjon, és fertőzést se akar elkapni. Szerencsére itt is van előkészített étel, amit betehet az etetőrekeszekbe, mielőtt visszatessékeli az állatokat. Elég volt nekik ennyi mozgás.
Most, hogy az etetésekkel megvan, jöhet a kerti munka. A nap még nem igazán bújt elő, ilyenkor még jó locsolni, úgyhogy az esővizes tartályhoz sétál, hogy merjen belőle az óriásnak méretezett kannába. Még így is többször kell forduljon, mire eléggé felitatja a növények alatt található földeket. Hiába mosta meg korábban magát, újra izzadtságcseppek csillognak borostyán színű homlokán, amikor nekiáll kigyomlálni, és a felesleges hajtásoktól megszabadítani a kertet. Egy kis faládába gyűjt mindent, amit ilyenképp eltávolít, és a munka végeztével a korábban disznószarral dúsított tárolóhoz sétál, a frissen rászórt föld tetejére borítja. Ismét elégedetten hümmög, ahogy a komposztot szemléli. Mire kelleni fog, nagyon jó trágya lesz ebből, állapítja meg elégedetten. Az egész végén ismét a vízhez sétál, kiönt egy kis vödörbe valót, ahol alaposan lemossa a kezéről a piszkot. Nagy gondot fordít arra, hogy körmei alatt se maradjon semmi, ami nem oda való. Újabb elégedett hümmögés, és a vödör vizet ott hagyja, az esti locsolásra tökéletes lesz. Inkább bemegy a házba, és néz magának valami harapni valót, mert a csirkék etetésével nem igazán lakott jól, és a nagy munkában megjött az étvágya. Úgy dönt, hogy a mai nap különleges, és a tűz fölé tart egy serpenyőt, amibe sorra beletöri az összes tojást, amit tyúkjai tojtak. Egészen addig süti az ételt, amíg már olyan állapotba kerül, hogy akár harapni is lehet. Elővesz egy mondhatni keményre száradt kenyeret is, és boldogan kezd falatozni, gyakran nyúlva a borhoz, amit szintén felbontott. Hiába, az óriás egy évben csak egyszer ünnepelheti születésének napját. *
//A hozzászólás 16+ tartalmat tartalmaz//
*Grotg verejtéktől sikamlós testtel ébredt, bár tudja jól, hogy hamarosan ez a helyzet megváltozik, és bőre inkább tapadni fog. Morcosan nyitogatta szemét, mert nem tetszett neki az álom, amit az éjszaka látott. Egyedül állt egy farm közepén, és egy vihar tombolt, olyan erős széllel, hogy úgy kellett kiragadja annak markából az állatait. Sorra vágta a hóna alá a levegőből lehalászott disznókat, de egyszer csak elfogyott a hely, és ekkor már csak dühösen tudott kiabálni a természet küldte sorscsapással. A szél pedig meghallotta a szitkozódó szavakat, válaszul megragadta a veteményesét is, kegyetlenül tépkedve ki a szüretre még meg nem érett élelem, és anyagi javak forrását. Ekkor szakadt el a cérna az óriásnál, ledobta a földre az állatokat, de még mielőtt azok elérhették volna a talajt, szintén a féktelenül mohó vihar tarsolyában végezték. Úgy tűnt, hogy mohóságát semmi sem csillapíthatja. Grotg ekkor kezdett el rohanni, bele a szél által sötéten kavargó, vészjósló tölcsérbe, hogy botjával elégtételt vegyen a farmját ért támadáson. De jaj, mily balga az egyszerű lélek! Hiszen hiába érte el, amikor már őt is felkapta a szél, hiába csapkodott a botjával szüntelen, nem tudott elégtételt venni, a természet egyre csak kicsúszott támadásai elől. Egészen a kifulladásig harcolt, amikor is ernyedten terült el a könyörtelen ellenfél szorításában. A Paraszt legyőzetett, és elfogadta ezt a tényt. Ekkor ébredt fel.
Most viszont elhessegeti magától a kegyetlen álom foszlányait, és inkább felül az ágyban, hogy hamarabb észhez térjen. A bútor hálás nyikorgással válaszol, ahogy enyhül rajta a nyomás, amikor az óriás leteszi lábait az egyszerű döngölt földpadlóra. Az ágyra néz, és próbaképpen óvatosan rugózik rajta néhányat, hogy felmérje, mennyire tartós még a fa. Az anyag hangjából ítélve hamarosan arra a sorra jut, mint az összes többi ágy előtte, hiába a sok merevítés, mégis megadja magát az egyszerű anyag. Nagyot sóhajtva emelkedik fel, mire ismét egy hálás nyikorgás a válasz. Egyből az egyik edényhez megy, megnézi, hogy maradt-e még benne esővíz, amit éjszaka mert magának. Szerencsére van, úgyhogy jóleső érzéssel kortyolgat bele, majd nem törődve azzal, hogy a házban van, végig önti feje búbján a maradékot, hogy lehűsítse testét, és valamelyest lemossa az izzadtságot. A szoba egyik sarkába dobja az üres edényt, majd foglalkozik vele ha végzett a reggeli teendőivel. Kinyújtóztatja elgémberedett végtagjait, először törzsével köröz párat. Utálja a mostani ágyát, elrontotta a méreteket, és nem is jó anyagból készült a dunyha hozzá. Egyszerű földművesként viszont nem dobja ki csak azért, mert kényelmetlen. Nem szeret pocsékolni. Ahogy végzett a reggeli kis bemelegítésével, kinyitja az ajtót, és végignéz a farmocskáján. Nem nagy szám, főleg egy óriáshoz képest. A bevetett földön, ha keresztbe feküdne és kinyújtaná magát, akkor könnyedén elérné lábujjaival az egyik, míg karjának ujjaival a másik sarkát. Persze több esze is van annál, hogy ilyet tegyen. Szerencsére állatokkal már jobban áll, bár azokat se magának tartja, az a néhány disznó és csirke közel sem termel annyit, hogy elég legyen magának. Grotg egyszerű lélek, ő az emberekkel kereskedik, eladja amit megtermel, és a pénzből vesz magának italt, és gabonát. Bár így sokkal kevésbé ízesek mindennapjai, mégis jóleső érzéssel feküdhet le este, és nem kell attól félnie, hogy megeszik mindent, amilye van, aztán a következő szüretik koplalnia kell. Szerencséje, hogy ért a famunkáláshoz, mert így néha ezzel a mesterséggel kereshet egy kis plusz jövedelmet, erre jóleső érzéssel gondol most, és reméli, hogy hamarosan újból pénz áll a házhoz. Persze ehhez előbb amonra kell mennie, hogy munkát keressen. Most viszont az első a munka, és mindenek előtt az állatok. Az egyik, szintén saját két kezével épített kis faépítményhez sétál, és lehajol, hogy felhúzhassa a kis nyílást. Boldog hangot adva szaladnak ki a tyúkok az udvarra, és letérdelve húz ki a fakunyhó alól egy vödröt, amiből eleséget szórhat az állatoknak. Ahogy megvan, egy marékkal önmagának is kivesz, boldog morgással kezdi rágcsálni a magvakat. Még két másik hasonló épületnél ismétli meg ugyan ezt a szertartást, mindig a pofájába tömve egy marékkal, minden egyes etetés után. Ahogy végzett, ellenőrzi azt is, hogy van-e elég víz az itatókban, és miután mindent rendben talált, jöhet a tojások ellenőrzése. Ez a legrosszabb rész, méretéből adódóan nem igazán tud bemenni a tyúkólakba. Sokáig morogva nyitogatta az ólakat, és tapogatózott bent, de azóta rájött, hogy van sokkal egyszerűbb dolga is. Mivel a tyúkok megszokták, hogy a kikészített fészekbe tojjanak, ezért Grotg minden egyes ilyen fészek mögé készített egy elhúzható ajtót, hasonlót, mint amin ki be engedi őket, de kisebbet. Könnyedén szedi össze a három tyúkólból a sok tojást, amit meg se tud számolni, csak azt tudja, hogy többször kell forduljon a kosarával. Elégedetten hümmög, ahogy beviszi a házba a termést, aztán megindult a disznók felé. Bár ólakban tartja őket, szereti kiengedni ezeket az állatokat is, na nem mintha túlságosan élnének a lehetőséggel. Lusta állat a disznó, de azért mégis mozognak néhány kört, ahogy odamegy hozzájuk, kinyitja a kapukat, és lábával kitessékeli az állatokat. Az ól mellé készített ásóval kezd neki ganézni. Ez az egyik legjobb dolog abban, hogy disznót tart, megtermelik a veteményesnek való trágyát. És nagyon jó disznói vannak, a szarjuktól olyan szép lesz mindig a termés, hogy öröm nézni. Szerencsére van egy direkt ennek fenntartott, kikövezett kis rész az ólak mellett, ahová most teheti, hiszen jelenleg semmi szüksége nem lesz a trágyára. Ide lapátolja ki az állatok által hátrahagyott föld-táplálékot, ahogy magában gyakran gondol rá. Ahogy végzett, földet szór rá, hogy ne szagosodjon, és fertőzést se akar elkapni. Szerencsére itt is van előkészített étel, amit betehet az etetőrekeszekbe, mielőtt visszatessékeli az állatokat. Elég volt nekik ennyi mozgás.
Most, hogy az etetésekkel megvan, jöhet a kerti munka. A nap még nem igazán bújt elő, ilyenkor még jó locsolni, úgyhogy az esővizes tartályhoz sétál, hogy merjen belőle az óriásnak méretezett kannába. Még így is többször kell forduljon, mire eléggé felitatja a növények alatt található földeket. Hiába mosta meg korábban magát, újra izzadtságcseppek csillognak borostyán színű homlokán, amikor nekiáll kigyomlálni, és a felesleges hajtásoktól megszabadítani a kertet. Egy kis faládába gyűjt mindent, amit ilyenképp eltávolít, és a munka végeztével a korábban disznószarral dúsított tárolóhoz sétál, a frissen rászórt föld tetejére borítja. Ismét elégedetten hümmög, ahogy a komposztot szemléli. Mire kelleni fog, nagyon jó trágya lesz ebből, állapítja meg elégedetten. Az egész végén ismét a vízhez sétál, kiönt egy kis vödörbe valót, ahol alaposan lemossa a kezéről a piszkot. Nagy gondot fordít arra, hogy körmei alatt se maradjon semmi, ami nem oda való. Újabb elégedett hümmögés, és a vödör vizet ott hagyja, az esti locsolásra tökéletes lesz. Inkább bemegy a házba, és néz magának valami harapni valót, mert a csirkék etetésével nem igazán lakott jól, és a nagy munkában megjött az étvágya. Úgy dönt, hogy a mai nap különleges, és a tűz fölé tart egy serpenyőt, amibe sorra beletöri az összes tojást, amit tyúkjai tojtak. Egészen addig süti az ételt, amíg már olyan állapotba kerül, hogy akár harapni is lehet. Elővesz egy mondhatni keményre száradt kenyeret is, és boldogan kezd falatozni, gyakran nyúlva a borhoz, amit szintén felbontott. Hiába, az óriás egy évben csak egyszer ünnepelheti születésének napját. *
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-12 10:58:03
Üzenet elküldve: 2018-07-12 10:58:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Falka Örök//
- Nem kedvelik a fajtád. Túl...
*Kagan csizmáját tanulmányozva keresi a megfelelő szót.*
- Erős? Erőszakos? Más vagy.
*Ez nyilvánvaló, a városiak nem szeretik azokat akik, nem városiak, vagy nem hajlandók a városiasodásra, Kagan pedig nem kifejezetten hajlandó. Aenae nem is nagyon tudja elképzelni városiként, jó el tudja képzelni, úgy mint szoros gatyában is, de ezen is vihogna legszívesebben. Viszont ezúttal visszafogja magát.*
- Korai gyerek vagyok, mi?
*Ezt mondjuk mindig is tudta, mert anyja sem túl öreg, de kimondva mégis meglepő kicsit. Kagan sem túl öreg, csak korán kezdte a gyerekcsinálást.*
- Szóval lehetek gyengus, ha hasznos vagyok?
*Érzékeli, hogy Kagant kiborítják a hülye kérdések, de hát kitől kérdezze ezeket, ha nem tőle?*
- Zavarnak a hülye kérdések? Mármint szerintem nem hülye kérdések, nézd el nekem őket.
*Elnézést kérő mosoly és az a pillogás, ami apját mindig megpuhította, talán megpuhítja a másikat is. Icipicit. Ha meg nem, akkor még mindig mórikálhatja magát.
Az élőholttá alakult parasztok imitálásán majdnem felnevet, kitörni készülő nevetését egy szolid mosollyá szelídíti. Vicces persze, ugyanakkor szörnyű, ő nem katona, soha nem lesz az, de két öccse katonásdit játszott, pont az élőholtak ellen. Ebbe beleborzong.*
- Szóval szerinted Pycta és a szektája.
*Szándékosan használja ezt a szót, noha a barátairól van szó.*
- Szelektálják és azt megölik, vagy az erdővel megöletik, aki nekik nem szimpatikus? Vagy akiből nem tudnak hasznot húzni?
*Érdekes gondolat, nem gondolná egyik vadvédi ismerőséről sem, hogy ilyen alapelvek szerint döntene az erdőbe érkezők életéről, vagy haláláról. Pyctáról meg pláne nem gondolna ilyesmit.*
- Az erdőszellemben, meg a fákban lakóban én sem hiszek. De az sűrűbb erdő, mint a te erdőid.
*Ő tényleg úgy gondolja, hogy a tapasztalatlanokat simán megeszik a helyi ragadozók, vagy eltévednek, megsebesülnek és ez okozza a halálukat.*
- Szóval örülhetek, hogy szimpatikus arcom van? Mert hasznom nem sok...
*Legalábbis az odaérkezésekor senki nem tudta, hogy bármi rokonságban állna a sötét nagyúrral, annyit tudtak róla, hogy egy elkényeztetett városi fruska.*
- Csinoska, aham. Megfelelő korban, aham.
*Kajánkodik tovább, pont úgy, ahogyan Kagan szokott néha, végtére is rokonok, nem csoda ha van a gesztusaikban is némi hasonlóság, nem csak a szemük és a hajuk színében.*
- Tetszel persze. Melyik nőnek ne tetszenél? De szerintem lehet, hogy tetszel neki, végre láthat igazi, szép szakállat is.
*Amit még kenegetni is kell, hogy ilyen szép legyen.*
- Mármint azért tér el, mert nem raboltad el?
*Vigyorog tovább, próbál nem felröhögni.*
//A Falka Örök//
- Nem kedvelik a fajtád. Túl...
*Kagan csizmáját tanulmányozva keresi a megfelelő szót.*
- Erős? Erőszakos? Más vagy.
*Ez nyilvánvaló, a városiak nem szeretik azokat akik, nem városiak, vagy nem hajlandók a városiasodásra, Kagan pedig nem kifejezetten hajlandó. Aenae nem is nagyon tudja elképzelni városiként, jó el tudja képzelni, úgy mint szoros gatyában is, de ezen is vihogna legszívesebben. Viszont ezúttal visszafogja magát.*
- Korai gyerek vagyok, mi?
*Ezt mondjuk mindig is tudta, mert anyja sem túl öreg, de kimondva mégis meglepő kicsit. Kagan sem túl öreg, csak korán kezdte a gyerekcsinálást.*
- Szóval lehetek gyengus, ha hasznos vagyok?
*Érzékeli, hogy Kagant kiborítják a hülye kérdések, de hát kitől kérdezze ezeket, ha nem tőle?*
- Zavarnak a hülye kérdések? Mármint szerintem nem hülye kérdések, nézd el nekem őket.
*Elnézést kérő mosoly és az a pillogás, ami apját mindig megpuhította, talán megpuhítja a másikat is. Icipicit. Ha meg nem, akkor még mindig mórikálhatja magát.
Az élőholttá alakult parasztok imitálásán majdnem felnevet, kitörni készülő nevetését egy szolid mosollyá szelídíti. Vicces persze, ugyanakkor szörnyű, ő nem katona, soha nem lesz az, de két öccse katonásdit játszott, pont az élőholtak ellen. Ebbe beleborzong.*
- Szóval szerinted Pycta és a szektája.
*Szándékosan használja ezt a szót, noha a barátairól van szó.*
- Szelektálják és azt megölik, vagy az erdővel megöletik, aki nekik nem szimpatikus? Vagy akiből nem tudnak hasznot húzni?
*Érdekes gondolat, nem gondolná egyik vadvédi ismerőséről sem, hogy ilyen alapelvek szerint döntene az erdőbe érkezők életéről, vagy haláláról. Pyctáról meg pláne nem gondolna ilyesmit.*
- Az erdőszellemben, meg a fákban lakóban én sem hiszek. De az sűrűbb erdő, mint a te erdőid.
*Ő tényleg úgy gondolja, hogy a tapasztalatlanokat simán megeszik a helyi ragadozók, vagy eltévednek, megsebesülnek és ez okozza a halálukat.*
- Szóval örülhetek, hogy szimpatikus arcom van? Mert hasznom nem sok...
*Legalábbis az odaérkezésekor senki nem tudta, hogy bármi rokonságban állna a sötét nagyúrral, annyit tudtak róla, hogy egy elkényeztetett városi fruska.*
- Csinoska, aham. Megfelelő korban, aham.
*Kajánkodik tovább, pont úgy, ahogyan Kagan szokott néha, végtére is rokonok, nem csoda ha van a gesztusaikban is némi hasonlóság, nem csak a szemük és a hajuk színében.*
- Tetszel persze. Melyik nőnek ne tetszenél? De szerintem lehet, hogy tetszel neki, végre láthat igazi, szép szakállat is.
*Amit még kenegetni is kell, hogy ilyen szép legyen.*
- Mármint azért tér el, mert nem raboltad el?
*Vigyorog tovább, próbál nem felröhögni.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-12 09:05:37
Üzenet elküldve: 2018-07-12 09:05:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Falka Örök//
*Nyújtózkodik, majd derekát ropogtatja, aztán megint nyújtózik.*
- Tudja a fene. Szerintük papíron az vagyok, de gyűlésre nem hívtak megint vagy egy éve. *veszi komolyra a kérdést.*
- Én pedig nem tartom magam annak. Micsoda népség, még mit nem. *a kérdésre pislog egyet, majd rövid hatásszünetet tart.*
- Úgy gondolom, olyan harmincnégy-harmincöt éves lehetek... egy időben kicsit elveszítettem a fonalat. *előfordul. Amellett fogalma sincs, hogy szobrozása, illetve közvetlen Lidérc-élménye mennyire lökte el egyik vagy másik irányba a "korát".*
- Mert hasznosak, lányom. Mert ha halottak, akkor nem termelnek, hanem csak fekszenek és rohadnak. Legjobb - vagy legrosszabb - esetben meg így csinálnak, hogy Döööö... dööö... aaaagy. *mutatja a holtak járását és dülöngélését.*
- Nem annyira támogatandó a Vashegy szempontjából, nekem elhiheted. *nem érti, Kagaenae miért akarja mindenáron felhúzni magára a bohócruhát.*
- Ja, persze, minden erdő veszélyes. Itt a szomszédban is meghaltak már vagy tucatnyian: farkasfalka, medvetámadás, fehér folyásos agykitüremkedős szifilisz, véletlen utazási baleset... *elmosolyodik, mert eszébe jut például Dongnor.*
- De nem nem azért tűnnek el, mert felzabálja őket az erdő démona, vagy a szektás bandája. Nagy különbség! *mutat rá, de persze tudja, hogy a pistult Aenaet ebben a témában nem fogja tudni meggyőzni.*
- Amúgy ez már támogatandóbb lenne a mi szempontunkból itt is. Az erdő csak azt engedi át, aki nekünk tetsző, akivel üzletelni akarunk vagy be akarjuk sorozni, a többiek... *tenyerét összecsapja.*
- Eltűnnek. Volt-nincs. Isteni. *már éppen folytatni az erkölcsi és taktikai magasságokból való észosztást, amikor is Kagaenae vigyorogni kezd. Ez pedig meglepően baljós dolog.*
- Öhm, mármint ki? Ephemia? Ugyan. Vagyis hát egészen csinoska, és hát a megfelelő korban is van. *sőt, egy kicsit már öregecske is, akárcsak Kagaenae.*
- Nos, úgy gondolom, hogy én tetszem neki. *találja meg újra hangját és egóját.*
- Ami teljesen érthető, figyelembe véve a körülményeket is, de pont ezért nem igazán tudom... *megvakarja a tarkóját. Miért kell ezt pont a lányával megbeszélnie?*
- Ez eltér a megszokott helyzettől.
//A Falka Örök//
*Nyújtózkodik, majd derekát ropogtatja, aztán megint nyújtózik.*
- Tudja a fene. Szerintük papíron az vagyok, de gyűlésre nem hívtak megint vagy egy éve. *veszi komolyra a kérdést.*
- Én pedig nem tartom magam annak. Micsoda népség, még mit nem. *a kérdésre pislog egyet, majd rövid hatásszünetet tart.*
- Úgy gondolom, olyan harmincnégy-harmincöt éves lehetek... egy időben kicsit elveszítettem a fonalat. *előfordul. Amellett fogalma sincs, hogy szobrozása, illetve közvetlen Lidérc-élménye mennyire lökte el egyik vagy másik irányba a "korát".*
- Mert hasznosak, lányom. Mert ha halottak, akkor nem termelnek, hanem csak fekszenek és rohadnak. Legjobb - vagy legrosszabb - esetben meg így csinálnak, hogy Döööö... dööö... aaaagy. *mutatja a holtak járását és dülöngélését.*
- Nem annyira támogatandó a Vashegy szempontjából, nekem elhiheted. *nem érti, Kagaenae miért akarja mindenáron felhúzni magára a bohócruhát.*
- Ja, persze, minden erdő veszélyes. Itt a szomszédban is meghaltak már vagy tucatnyian: farkasfalka, medvetámadás, fehér folyásos agykitüremkedős szifilisz, véletlen utazási baleset... *elmosolyodik, mert eszébe jut például Dongnor.*
- De nem nem azért tűnnek el, mert felzabálja őket az erdő démona, vagy a szektás bandája. Nagy különbség! *mutat rá, de persze tudja, hogy a pistult Aenaet ebben a témában nem fogja tudni meggyőzni.*
- Amúgy ez már támogatandóbb lenne a mi szempontunkból itt is. Az erdő csak azt engedi át, aki nekünk tetsző, akivel üzletelni akarunk vagy be akarjuk sorozni, a többiek... *tenyerét összecsapja.*
- Eltűnnek. Volt-nincs. Isteni. *már éppen folytatni az erkölcsi és taktikai magasságokból való észosztást, amikor is Kagaenae vigyorogni kezd. Ez pedig meglepően baljós dolog.*
- Öhm, mármint ki? Ephemia? Ugyan. Vagyis hát egészen csinoska, és hát a megfelelő korban is van. *sőt, egy kicsit már öregecske is, akárcsak Kagaenae.*
- Nos, úgy gondolom, hogy én tetszem neki. *találja meg újra hangját és egóját.*
- Ami teljesen érthető, figyelembe véve a körülményeket is, de pont ezért nem igazán tudom... *megvakarja a tarkóját. Miért kell ezt pont a lányával megbeszélnie?*
- Ez eltér a megszokott helyzettől.
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 23:10:58
Üzenet elküldve: 2018-07-11 23:10:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Úton Amonra //
*Fél szemmel figyeli a többieket, ki-ki elvan a maga kis történéseivel, gondolataival. Nagyon békésnek tűnik most minden, a legbékésebbnek talán azóta, hogy Cora megszökött lassan egy éve, pedig most kifejezetten kiborult a bili, hiszen épp egy égő, lázongó városból menekülnek egy totál ismeretlen helyre. Nem bizalomgerjesztő számára a lehetőség, hogy még több idegen ember közé kerüljön, hiszen még abban sem biztos, hogy jelenlegi társainak mennyire kéne állandó helyet biztosítania igencsak bizonytalan kis helyzetében. Hiszen Cora szempontjából csak Cora helyzete számít, melyben most nagyjából csak Relé kapott helyet, bár a tegnapi megszólalása valóban rosszul esett neki. Ezen morfondírozik, mikor végre feltűnik neki, hogy említett hölgyemény közelebb került hozzá a szekéren, és hozzá beszél. Nem haragszik annyira a lányra, hogy fújjon rá, de eddig szent meggyőződése volt, hogy Relé azért vette szárnyai alá a lányt, mert minden tetszik neki, amit mond. Ha jobban bele tudna ebbe gondolni, minden bizonnyal ráébredne, hogy ez borzasztó hiú ábránd, és ha valóban ismerné Relét, lehet, hogy hatalmasat csalódna benne. De szerencséjére nem ez a helyzet, így csak felemeli ezüst tekintetét félig-meddig barátnőjére, és komoran bólint egyet.*
- Nem is számít, hagyd el...
*Nagyot sóhajt a szavak kimondása közben, mert valóban nem akar erre sok felesleges időt pazarolni, ami történt megtörtént, ám a bizonytalanság érzése erőnek erejével tör most újra, ahogy az elf vonásait fürkészi. Különösebb érzelem nem is látszik rajta, íriszei szinte opálosak, ajkának sarka is rosszallóan görbül talajiránt.
Kicsit tart attól is, hogy kiöntse félelmeit és aggályait a lánynak, főleg, mert még a végén valaki meghallja, és nem akarja illetéktelen füleknek kiadni az átfogó, élettel kapcsolatos fenntartásait. Hiába fiatal még, épphogy most vált felnőtté, arcának vonásai most mégis olyanok, mint egy sokat megélt asszonyságé, aki egy szép délutánon elmeséli életének történetét egy hintaszékben iszogatva.*
- Na jó, egy cseppet. Talán.
*Megvonja vállát, hiszen annyira nem vette ezt magára, épp csak annyira, hogy megingassa végtelen barátnői szeretetében Relé iránt, de annyira már nem, hogy nagyon komoly lelkizést akarjon tartani belőle. Így csak kedvtelenül elnéz a lány mellett, és a továbbiakban rá bízza annak eldöntését, hogy mennyire akarja firtatni ezt a dolgot. Persze Corának valahol nagyon mélyen az esne a legjobban, ha Relé igenis tovább vájkálna a témában, hiszen ezzel bizonyíthatná neki, hogy valóban érdekli a lány, nem pedig csak valami ideiglenes kis kötődésről van szó, példának okáért azért, mert olyan vérmesen állt ki mellette még a templom kertjében.*
*Fél szemmel figyeli a többieket, ki-ki elvan a maga kis történéseivel, gondolataival. Nagyon békésnek tűnik most minden, a legbékésebbnek talán azóta, hogy Cora megszökött lassan egy éve, pedig most kifejezetten kiborult a bili, hiszen épp egy égő, lázongó városból menekülnek egy totál ismeretlen helyre. Nem bizalomgerjesztő számára a lehetőség, hogy még több idegen ember közé kerüljön, hiszen még abban sem biztos, hogy jelenlegi társainak mennyire kéne állandó helyet biztosítania igencsak bizonytalan kis helyzetében. Hiszen Cora szempontjából csak Cora helyzete számít, melyben most nagyjából csak Relé kapott helyet, bár a tegnapi megszólalása valóban rosszul esett neki. Ezen morfondírozik, mikor végre feltűnik neki, hogy említett hölgyemény közelebb került hozzá a szekéren, és hozzá beszél. Nem haragszik annyira a lányra, hogy fújjon rá, de eddig szent meggyőződése volt, hogy Relé azért vette szárnyai alá a lányt, mert minden tetszik neki, amit mond. Ha jobban bele tudna ebbe gondolni, minden bizonnyal ráébredne, hogy ez borzasztó hiú ábránd, és ha valóban ismerné Relét, lehet, hogy hatalmasat csalódna benne. De szerencséjére nem ez a helyzet, így csak felemeli ezüst tekintetét félig-meddig barátnőjére, és komoran bólint egyet.*
- Nem is számít, hagyd el...
*Nagyot sóhajt a szavak kimondása közben, mert valóban nem akar erre sok felesleges időt pazarolni, ami történt megtörtént, ám a bizonytalanság érzése erőnek erejével tör most újra, ahogy az elf vonásait fürkészi. Különösebb érzelem nem is látszik rajta, íriszei szinte opálosak, ajkának sarka is rosszallóan görbül talajiránt.
Kicsit tart attól is, hogy kiöntse félelmeit és aggályait a lánynak, főleg, mert még a végén valaki meghallja, és nem akarja illetéktelen füleknek kiadni az átfogó, élettel kapcsolatos fenntartásait. Hiába fiatal még, épphogy most vált felnőtté, arcának vonásai most mégis olyanok, mint egy sokat megélt asszonyságé, aki egy szép délutánon elmeséli életének történetét egy hintaszékben iszogatva.*
- Na jó, egy cseppet. Talán.
*Megvonja vállát, hiszen annyira nem vette ezt magára, épp csak annyira, hogy megingassa végtelen barátnői szeretetében Relé iránt, de annyira már nem, hogy nagyon komoly lelkizést akarjon tartani belőle. Így csak kedvtelenül elnéz a lány mellett, és a továbbiakban rá bízza annak eldöntését, hogy mennyire akarja firtatni ezt a dolgot. Persze Corának valahol nagyon mélyen az esne a legjobban, ha Relé igenis tovább vájkálna a témában, hiszen ezzel bizonyíthatná neki, hogy valóban érdekli a lány, nem pedig csak valami ideiglenes kis kötődésről van szó, példának okáért azért, mert olyan vérmesen állt ki mellette még a templom kertjében.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 22:19:25
Üzenet elküldve: 2018-07-11 22:19:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Falka Örök//
- Főtanácsosok, vén mágusok. Egyébként ennek a városnak vagy te a nemese, nem? De bocsáss meg, nem akarlak piszkálni, direkt nem. Csak kibukik ez-az a számon néha.
*Mint ahogyan az is, hogy Kagan mit csinál a szakállával, hogy olyan szép. Hülye kérdéseire és megszólalásaira meg érkeznek az olyan hülye válaszok, hogy fiatal lányok kenegetik.*
- Nem olyan sok. Hány éves vagy?
*Pillanatra eltöpreng, hogy számosítva ez mennyi lehet az a nem sok, bár talán mindegy is, egy férfi számtalan gyermeket nemzhet, őt nem korlátozza úgy az idő, mint a nőket. A jó kiállású férfiaknak erre még több esélyük van, a hatalommal rendelkezőknek meg még több.*
- Ha nem akarnád megvédeni a gyengébbeket, akkor miért akarod a parasztokat a folyó innenső oldalára költöztetni?
*Aenae persze nyilván idegesítő, de hát annyira különböző közegből jönnek, hogy ebben nincsen semmi meglepő. Valószínűleg a városi mivolta miatt tesz fel csupa olyan kérdést, amivel Kagant az őrületbe kergeti, mert a férfi számára nyilvánvaló, de a lánynak új.*
- Minden erdő veszélyes, ha nem ismered. Vagy nem tudod megvédeni magad a benne élőktől. Nevezhetjük erdőszellemnek is, Pycta valóban hisz a létezésében. Te hiszel ilyesmiben?
*Aenae nagyon úgy gondolja, hogy a dolgoknak van logikus magyarázatuk, így az erdőszellem egy megfoghatatlan, felsőbb hatalom, hanem az erdő lakói, a fák között szaladó szél nesze és ilyenek.*
- Ühüm, persze csak egy példa volt. A példák mind zavarba ejtőek. Ühüm. Én is rendre zavarba jövök tőlük.
*Példáktól talán nem jön zavarba, de amúgy nagyjából mindentől és ha valamit felismer az összes emberi érzelem közül, hát akkor az a zavar. A zavartól még megtermett, korosodó férfiak is hajlammosak kamaszként viselkedni. Elvigyorodik. Összeáll a kép.*
- Tetszik neked? Tetszik hát!
//A Falka Örök//
- Főtanácsosok, vén mágusok. Egyébként ennek a városnak vagy te a nemese, nem? De bocsáss meg, nem akarlak piszkálni, direkt nem. Csak kibukik ez-az a számon néha.
*Mint ahogyan az is, hogy Kagan mit csinál a szakállával, hogy olyan szép. Hülye kérdéseire és megszólalásaira meg érkeznek az olyan hülye válaszok, hogy fiatal lányok kenegetik.*
- Nem olyan sok. Hány éves vagy?
*Pillanatra eltöpreng, hogy számosítva ez mennyi lehet az a nem sok, bár talán mindegy is, egy férfi számtalan gyermeket nemzhet, őt nem korlátozza úgy az idő, mint a nőket. A jó kiállású férfiaknak erre még több esélyük van, a hatalommal rendelkezőknek meg még több.*
- Ha nem akarnád megvédeni a gyengébbeket, akkor miért akarod a parasztokat a folyó innenső oldalára költöztetni?
*Aenae persze nyilván idegesítő, de hát annyira különböző közegből jönnek, hogy ebben nincsen semmi meglepő. Valószínűleg a városi mivolta miatt tesz fel csupa olyan kérdést, amivel Kagant az őrületbe kergeti, mert a férfi számára nyilvánvaló, de a lánynak új.*
- Minden erdő veszélyes, ha nem ismered. Vagy nem tudod megvédeni magad a benne élőktől. Nevezhetjük erdőszellemnek is, Pycta valóban hisz a létezésében. Te hiszel ilyesmiben?
*Aenae nagyon úgy gondolja, hogy a dolgoknak van logikus magyarázatuk, így az erdőszellem egy megfoghatatlan, felsőbb hatalom, hanem az erdő lakói, a fák között szaladó szél nesze és ilyenek.*
- Ühüm, persze csak egy példa volt. A példák mind zavarba ejtőek. Ühüm. Én is rendre zavarba jövök tőlük.
*Példáktól talán nem jön zavarba, de amúgy nagyjából mindentől és ha valamit felismer az összes emberi érzelem közül, hát akkor az a zavar. A zavartól még megtermett, korosodó férfiak is hajlammosak kamaszként viselkedni. Elvigyorodik. Összeáll a kép.*
- Tetszik neked? Tetszik hát!
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 21:20:39
Üzenet elküldve: 2018-07-11 21:20:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A piacon//
//Sfetts, Bris//
*Bár Steffs előtte számolja le az aranyakat, amikor megkapja azokat, maga is megolvassa őket.*
- Ne vedd bizalmatlanságnak, egyszerűen a megszokás hatalma. *somolyog felsandítva, míg számlálja a vételár összegét, majd elégedetten bólint* Stimmel.
*Derűsen figyeli, ahogy vevői elkezdik felpakolni a megvásárolt árut a málhás jószágra. Sőt, kisétál a pult mögül, és ha a csacsi nem ellenséges, illetve Sfetts és Bris sem talál benne kivetnivalót, meg is paskolja az állat nyakát.*
- Remek döntés, szavamra! *nézi kedvtelve a nagyfülű négylábút* Ilyesmire legjobb a szamár. Terhelhetőbb, igénytelenebb, mint egy kényes ló, és rendszerint kezelhetőbb, mint egy öszvér. Ignácnak hívják? Milyen különös név, még nem hallottam. De kellemes csengése van.
*A kérdésre elmosolyodik, és keleti irányba int.*
- Roppant egyszerű. Kelet felé indultok el a piacról, az egyenesen elvezet a folyóhoz és a révhez. Ha pedig azon átkeltek a folyón, már szinte csak pár lépés, és Kalácsfalvára értek.
*Még mindig mosolyogva vakarja meg a tarkóját.*
- Olyan nevezetességeket errefelé ne keressetek, mint amilyenek mondjuk Artheniorban találhattok. A szántóföldeken, amik arra terülnek el - mint a neve is mondja - bőven termő, zsíros földeket találhattok. Bár a szépen művelt gabonatáblák látványa sem utolsó. És Kalácsfalván túl további apró falvakat, tanyákat érhettek el. Ha arra jártok, javaslom keressétek fel Kulkatarurt. Sokáig lakó által rég elhagyott, pusztuló település volt, ám mikor a sötét istenség átka elűzte őket korábbi lakhelyükről, a tündérek egy csoportja költözött oda. Mikor legutóbb ott jártam, szorgalmas munkával csinosítgatták új otthonuk, és mondhatom, ügyesen teszik a dolguk.
*Mikor pedig minden a helyére kerül a szamár hátán, lassan elérkezik a búcsú ideje.*
- Örömömre szolgálna, ha újfent üzletet köthetnénk, és ezúttal én lennék a vevő. Meg foglak keresni titeket, gnóm uram.
*Elköszön Bris-től is, Sfetts-től is, aztán visszatér a pultja mögé, és amíg újabb kuncsaft nem érkezik, egy ív papiroson elkezdi felskiccelni az új cégér körvonalait.*
//Sfetts, Bris//
*Bár Steffs előtte számolja le az aranyakat, amikor megkapja azokat, maga is megolvassa őket.*
- Ne vedd bizalmatlanságnak, egyszerűen a megszokás hatalma. *somolyog felsandítva, míg számlálja a vételár összegét, majd elégedetten bólint* Stimmel.
*Derűsen figyeli, ahogy vevői elkezdik felpakolni a megvásárolt árut a málhás jószágra. Sőt, kisétál a pult mögül, és ha a csacsi nem ellenséges, illetve Sfetts és Bris sem talál benne kivetnivalót, meg is paskolja az állat nyakát.*
- Remek döntés, szavamra! *nézi kedvtelve a nagyfülű négylábút* Ilyesmire legjobb a szamár. Terhelhetőbb, igénytelenebb, mint egy kényes ló, és rendszerint kezelhetőbb, mint egy öszvér. Ignácnak hívják? Milyen különös név, még nem hallottam. De kellemes csengése van.
*A kérdésre elmosolyodik, és keleti irányba int.*
- Roppant egyszerű. Kelet felé indultok el a piacról, az egyenesen elvezet a folyóhoz és a révhez. Ha pedig azon átkeltek a folyón, már szinte csak pár lépés, és Kalácsfalvára értek.
*Még mindig mosolyogva vakarja meg a tarkóját.*
- Olyan nevezetességeket errefelé ne keressetek, mint amilyenek mondjuk Artheniorban találhattok. A szántóföldeken, amik arra terülnek el - mint a neve is mondja - bőven termő, zsíros földeket találhattok. Bár a szépen művelt gabonatáblák látványa sem utolsó. És Kalácsfalván túl további apró falvakat, tanyákat érhettek el. Ha arra jártok, javaslom keressétek fel Kulkatarurt. Sokáig lakó által rég elhagyott, pusztuló település volt, ám mikor a sötét istenség átka elűzte őket korábbi lakhelyükről, a tündérek egy csoportja költözött oda. Mikor legutóbb ott jártam, szorgalmas munkával csinosítgatták új otthonuk, és mondhatom, ügyesen teszik a dolguk.
*Mikor pedig minden a helyére kerül a szamár hátán, lassan elérkezik a búcsú ideje.*
- Örömömre szolgálna, ha újfent üzletet köthetnénk, és ezúttal én lennék a vevő. Meg foglak keresni titeket, gnóm uram.
*Elköszön Bris-től is, Sfetts-től is, aztán visszatér a pultja mögé, és amíg újabb kuncsaft nem érkezik, egy ív papiroson elkezdi felskiccelni az új cégér körvonalait.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 20:59:13
Üzenet elküldve: 2018-07-11 20:59:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Falka Örök//
*A lányát most már deklaráltan idegesítőnek és fárasztónak minősíti, különböző mértékben. Jelenleg főleg az utóbbi tulajdonság dominál, de sebaj. Ilyenek a kölykök, se lelőni, se kibírni nem lehet őket.*
- Az erősebb, többnyire. Akárcsak a te városodban. Az erősebb mágusok és városőrség mondják meg, mik a törvények, kiknek jár börtön, bírság, halál... és kik a törvény felettiek, a főtanácsosok. *persze, ha a városiak csinálják, az civilizáció, ha meg ők, akkor barbár szokás.*
- Nem olyan sok, mint gondolnád. *mert hogy kevés maradt életben azok közül a nők közül. Amikor Aenae az anyját meg a jövendőbelijét emlegeti, újabb vállvonás.*
- De te voltál a jobb. Az erősebb, az ügyesebb, a gyorsabb. Mi itt a gond? Tutujgatni kellene tán azokat, akik gyengék, akiknek nincs védelmük, akik áldozatna, martaléknak, trófeának valóak? Hát miféle világ lenne az? *Pycta erődjére csak legyint, de azért gondosan megjegyzi ezt az információt is. Sosem lehet tudni, mire lesz jó.*
- Az Erdőszellem, akiben hisz, ezreket veszelytett már el átkos erdejében - valószínűleg többeket a venárok keze által. Csak mondom. *dörmögi, de nem akar ezen a vonalon tovább időt vesztegetni, mert ezt a témát nem lehet Aenaevel higgadtan megbeszélni.*
- Öhm, nem, csak elméletben kérdeztem. Hoztam egy példát, ennyi. *pislog enyhe zavarban, mert igazából nem tudja, mi is történt a Vaskorsóba menet.*
//A Falka Örök//
*A lányát most már deklaráltan idegesítőnek és fárasztónak minősíti, különböző mértékben. Jelenleg főleg az utóbbi tulajdonság dominál, de sebaj. Ilyenek a kölykök, se lelőni, se kibírni nem lehet őket.*
- Az erősebb, többnyire. Akárcsak a te városodban. Az erősebb mágusok és városőrség mondják meg, mik a törvények, kiknek jár börtön, bírság, halál... és kik a törvény felettiek, a főtanácsosok. *persze, ha a városiak csinálják, az civilizáció, ha meg ők, akkor barbár szokás.*
- Nem olyan sok, mint gondolnád. *mert hogy kevés maradt életben azok közül a nők közül. Amikor Aenae az anyját meg a jövendőbelijét emlegeti, újabb vállvonás.*
- De te voltál a jobb. Az erősebb, az ügyesebb, a gyorsabb. Mi itt a gond? Tutujgatni kellene tán azokat, akik gyengék, akiknek nincs védelmük, akik áldozatna, martaléknak, trófeának valóak? Hát miféle világ lenne az? *Pycta erődjére csak legyint, de azért gondosan megjegyzi ezt az információt is. Sosem lehet tudni, mire lesz jó.*
- Az Erdőszellem, akiben hisz, ezreket veszelytett már el átkos erdejében - valószínűleg többeket a venárok keze által. Csak mondom. *dörmögi, de nem akar ezen a vonalon tovább időt vesztegetni, mert ezt a témát nem lehet Aenaevel higgadtan megbeszélni.*
- Öhm, nem, csak elméletben kérdeztem. Hoztam egy példát, ennyi. *pislog enyhe zavarban, mert igazából nem tudja, mi is történt a Vaskorsóba menet.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 19:08:55
Üzenet elküldve: 2018-07-11 19:08:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Amon felé//
* A kikötő körüli nagy erdőséget elhagyva a sötételf főhősnőnk végre a Tharg birtokokat elérte. Az orkok által magukkal hurcolt tolvajnő keserű sorsa mély nyomokat hagyott benne. Kedvetlenül lovagolt, mint aki egy jóra való hölgy társát hagyta volna ott a bajban.
Az agyarasok mindig is kegyetlen, erőszakos népség. Ezt már megszokhatta volna és túltehetné magát ezen, ha minden ilyen eset nem figyelmeztetés lenne számára is, hogy nem kell racionálisan megmagyarázni, miért büntetnek meg valakit az orkok.
Hosszú nap áll mögötte és még hosszabb előtte. Fenekét elülte a lovaglással és ahogy fészkelődik, egyre jobban körvonalazódik ülepe bőrén, hogy valamiért felpúposodott az eddig oly kifogástalanul szolgáló nyerge.*
~ A fenébe! Már csak ez hiányzott. Nincs pénzem venni egy újra. De olyan kényelmetlen, hogy lehet egyszerűbb lesz kidobni és szőrén ülni meg a paripát.~
* Benyúl a ló szőre mentén és kitapogatja, hogy vajon mi okozhatta ezt a felettébb bosszantó helyzetet. És egy kis zsákocskát éreznek meg finom ujjai, benne kemény tárgyakkal.*
~ Mi lehet ez? Valamit elrejtettem volna, amire nem figyeltem?~
* Ahogy kihúzza, legnagyobb meglepetésére egy pénzes csomag az, aranymasnija a száján bekötve.*
~ Áh, igen! Most már emlékszem. Ide is raktam egy kevés pénzt, hogy ha a kanca nyeregtáskájából ki is lopnák a ládikót, még mindig legyen egy nagyobb összegű tartalékom.
Az én körültekintő elmém, amiért már azt hittem, elloptak ennyi sok pénzt a tolvajok!~
* Idejét látja meglátogatni az igen kedvező befektetési feltételeket felajánló pénzügyi felelőst a közeli városban.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 18:09:12
Üzenet elküldve: 2018-07-11 18:09:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Falka Örök//
- Aha. És ki dönti el, hogy kinek az élete vagy a halála ér valamit?
*Roppant filozofikus hangulatba kerül, de ez elég hamar el is múlik egyébként, végleg valószínűleg akkor, mikor Kagan megválaszolja a kérdést. Szinte előre tudja a választ, de nem baj, azért feltette a kérdést.
Kagant szemlélve tovább gondolkodik és hamar arra a megállapításra jut, hogy összességében örül annak, hogy a városban nőtt fel. A fene sem vágyik arra, hogy egy férfi, akinek megtetszik, elrabolja, vagy megvegye. A pusztában hová szaladt volna?!*
- Látom, hogy még élsz. Csak próbáltam felmérni, hogy hány elrabolt, megejtett nő próbálta átvágni a torkod.
*Vagyis inkább azt próbálja felmérni, hogy ezáltal hány testvére lehet még. A múltkor ugyan kérdezte, de választ nem, csak gyors besértődést kapott, meg berekesztett beszélgetést.
A nevetésre csak a szemét forgatja.*
- Tudod anyám majdnem eladott, egy olyan fickónak, aki nálad is öregebb.
*Bár Kagan annyira nem az, ő meg nagyon korai gyerek, ezért mindkét szülője relatív fiatal.*
- Nyilván ha jó gyerek lettem volna, akkor fejet hajtok. De nem, átokfajzat vagyok, viszont a szektás, erdei, hajléktalan, gyilkos fajonkívüli sokkal jobb annál a fajtámbélinél, aki szerint a hozzám hasonlókat naponta meg kell agyalni, hogy tudják, hogy hol a helyük.
*Ez komolyan nagyon beleégett a tudatába, hozzá az az érzés, amitől felfordult a gyomra, ahogy a büdös szájával közel hajolt hozzá a fickó és közben a combját markolászta.*
- Egyébként van egy erődje, neked is van, mi a különbség? És nem is gyilkos, vagy ha igen akkor nem szórakozásból az. És nem akar megfosztani, semmit sem akar már.
*Persze Kagan szigorúan elméletben beszélt, de Aenae rögtön magára vette, de nyilván Kagan is azért mondta éppen így, hogy Aenae magára vegye és pukkancs legyen. Azt meg sem hallja, hogy Kagan sokat kérne érte.*
- Aldo sosem adná el Effyt, de nagyon körültekintően választaná meg, hogy milyen férfira bízza. Udvarolj inkább neki, ha magadnak akarod, vagy rabold el, de megvenni nem fogod tudni.
//A Falka Örök//
- Aha. És ki dönti el, hogy kinek az élete vagy a halála ér valamit?
*Roppant filozofikus hangulatba kerül, de ez elég hamar el is múlik egyébként, végleg valószínűleg akkor, mikor Kagan megválaszolja a kérdést. Szinte előre tudja a választ, de nem baj, azért feltette a kérdést.
Kagant szemlélve tovább gondolkodik és hamar arra a megállapításra jut, hogy összességében örül annak, hogy a városban nőtt fel. A fene sem vágyik arra, hogy egy férfi, akinek megtetszik, elrabolja, vagy megvegye. A pusztában hová szaladt volna?!*
- Látom, hogy még élsz. Csak próbáltam felmérni, hogy hány elrabolt, megejtett nő próbálta átvágni a torkod.
*Vagyis inkább azt próbálja felmérni, hogy ezáltal hány testvére lehet még. A múltkor ugyan kérdezte, de választ nem, csak gyors besértődést kapott, meg berekesztett beszélgetést.
A nevetésre csak a szemét forgatja.*
- Tudod anyám majdnem eladott, egy olyan fickónak, aki nálad is öregebb.
*Bár Kagan annyira nem az, ő meg nagyon korai gyerek, ezért mindkét szülője relatív fiatal.*
- Nyilván ha jó gyerek lettem volna, akkor fejet hajtok. De nem, átokfajzat vagyok, viszont a szektás, erdei, hajléktalan, gyilkos fajonkívüli sokkal jobb annál a fajtámbélinél, aki szerint a hozzám hasonlókat naponta meg kell agyalni, hogy tudják, hogy hol a helyük.
*Ez komolyan nagyon beleégett a tudatába, hozzá az az érzés, amitől felfordult a gyomra, ahogy a büdös szájával közel hajolt hozzá a fickó és közben a combját markolászta.*
- Egyébként van egy erődje, neked is van, mi a különbség? És nem is gyilkos, vagy ha igen akkor nem szórakozásból az. És nem akar megfosztani, semmit sem akar már.
*Persze Kagan szigorúan elméletben beszélt, de Aenae rögtön magára vette, de nyilván Kagan is azért mondta éppen így, hogy Aenae magára vegye és pukkancs legyen. Azt meg sem hallja, hogy Kagan sokat kérne érte.*
- Aldo sosem adná el Effyt, de nagyon körültekintően választaná meg, hogy milyen férfira bízza. Udvarolj inkább neki, ha magadnak akarod, vagy rabold el, de megvenni nem fogod tudni.
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 17:26:49
Üzenet elküldve: 2018-07-11 17:26:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- És ha csórnánk tőle? Te eltereled a figyelmét, én meg elszedek tőle valamennyit?
*Természetesen nem rabolná ki Learont, vagy nem annyira, csupán csak kis ízelítőt szerezne a készleteiből.*
- Szóval nem volt fura. Értem.
*Végül is Aoneer feje is csak egy darab hús volt a teste tetején, azt Alyot sem zavarta ez, szóval mélyen belegondolva valószínűleg Learon béna keze sem furcsa. A különbség annyi, hogy Aoneer feje már a vérkertben rohad, Learon meg meggyógyult.*
- Ja hát igen. Jó a csöcsöm.
*Röhögve csinál úgy a levegőben, mintha jól megcsöcsörészné önmagát, csak erre a pillanatra áll meg az öltözködésben.*
- De kinek kell az, hogy folyton csorgassák a nyálukat? Meg a végén még meglevesesedne az orrom.
- És ha csórnánk tőle? Te eltereled a figyelmét, én meg elszedek tőle valamennyit?
*Természetesen nem rabolná ki Learont, vagy nem annyira, csupán csak kis ízelítőt szerezne a készleteiből.*
- Szóval nem volt fura. Értem.
*Végül is Aoneer feje is csak egy darab hús volt a teste tetején, azt Alyot sem zavarta ez, szóval mélyen belegondolva valószínűleg Learon béna keze sem furcsa. A különbség annyi, hogy Aoneer feje már a vérkertben rohad, Learon meg meggyógyult.*
- Ja hát igen. Jó a csöcsöm.
*Röhögve csinál úgy a levegőben, mintha jól megcsöcsörészné önmagát, csak erre a pillanatra áll meg az öltözködésben.*
- De kinek kell az, hogy folyton csorgassák a nyálukat? Meg a végén még meglevesesedne az orrom.
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 17:17:22
Üzenet elküldve: 2018-07-11 17:17:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Falka Örök//
*Csak megrántja a vállát.*
- A legtöbb embernek az élete is felesleges, mitől lenne más a halála? *szimpatikus tharg életszemlélet dióhéjban. De most mit fesse magát?*
- Feleségnek valót? Keveset. Ágyast és rabszolgát sokkal többet. Egyik sem bírta a puszta mindennapi tortúráját... * a legtöbbje nem a vad gorillahusánggal való küzdelemben vesztette életét, bár a Szellemjáró esküdözött holmi Kagan-kórra, hanem a kemény nomád élet vitte el a városi vagy erdei elf virágszálakat. Az élet kemény, a thargélet pedig nagyon kemény.*
- Persze volt cívódás is, de hiába nézegetsz, még élek. *mosolyog az őt fixírozó Kagaenaere. Az idegesítésre biccent, ha eléri a határt, úgyis jelezni fogja.*
*Ahogy Aenae leírja a helyzetet a baltás gyilkosokról és a lányos apákról, önkéntelenül felröhög.*
- Neeehehe. Ez jó volt. És mi a helyzet azokkal a lányos apákkal, akiket egy fajonkívüli erdei hajléktalan szektás gyilkos akar megfosztani egyetlen leánykájuktól, he? *csak hogy visszadobja a labdát, kellően gonosz legyen, és kicsit piszkálja is a lányt.*
- Bah, majdnem mindennek van ára. *mérgelődik, mert nem ilyen választ akart hallani. Az meg, hogy Kagaenae mennyibe kerül, még sosem jutott eszébe.*
- Mphpfm... olyan sokat? Vagyis izé, szóval sem mondtam, hogy meg akarnám reszkírozni a dolgot, vagy ilyesmi. Költői beszéd volt ez, érted!
//A Falka Örök//
*Csak megrántja a vállát.*
- A legtöbb embernek az élete is felesleges, mitől lenne más a halála? *szimpatikus tharg életszemlélet dióhéjban. De most mit fesse magát?*
- Feleségnek valót? Keveset. Ágyast és rabszolgát sokkal többet. Egyik sem bírta a puszta mindennapi tortúráját... * a legtöbbje nem a vad gorillahusánggal való küzdelemben vesztette életét, bár a Szellemjáró esküdözött holmi Kagan-kórra, hanem a kemény nomád élet vitte el a városi vagy erdei elf virágszálakat. Az élet kemény, a thargélet pedig nagyon kemény.*
- Persze volt cívódás is, de hiába nézegetsz, még élek. *mosolyog az őt fixírozó Kagaenaere. Az idegesítésre biccent, ha eléri a határt, úgyis jelezni fogja.*
*Ahogy Aenae leírja a helyzetet a baltás gyilkosokról és a lányos apákról, önkéntelenül felröhög.*
- Neeehehe. Ez jó volt. És mi a helyzet azokkal a lányos apákkal, akiket egy fajonkívüli erdei hajléktalan szektás gyilkos akar megfosztani egyetlen leánykájuktól, he? *csak hogy visszadobja a labdát, kellően gonosz legyen, és kicsit piszkálja is a lányt.*
- Bah, majdnem mindennek van ára. *mérgelődik, mert nem ilyen választ akart hallani. Az meg, hogy Kagaenae mennyibe kerül, még sosem jutott eszébe.*
- Mphpfm... olyan sokat? Vagyis izé, szóval sem mondtam, hogy meg akarnám reszkírozni a dolgot, vagy ilyesmi. Költői beszéd volt ez, érted!
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:41:25
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:41:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Látszik arcán hogy egy pillanatra megakadnak a fogaskerekek a logikus felvetést hallva, ám végül csak megrázza a fejét.*
~Beszélsz itt butákat.~
*Vállat von amolyan "jóvanaz" módon, hiszen a lényegben egyetértettek fél emberség ide, vagy oda. Elnéző és rendkívül megengedő ezen a téren most, pedig ismeri a mondást ami úgy kedződik, hogy a medve nem játék.*
-Ha magától nem ad, má nem is köll.
*Duzzog gyerekesen, de nem is nagyon akar többet beszélni erről ez amolyan ingoványos terep. Meg Waldran is, bár az már nagyon-nagyon-nagyon régen volt. Persze hazudna ha azt mondaná, hogy nincs meg a tőle kapott csecse gyűrű, de nem szívesen gondolkozik ezeken a dolgokon mert csak belefájdul mindene. Főleg a gyomra.
Látványosan nem derül fel a hírtől, hogy megjavult a férfi böte keze, de örül ha jobban van.*
-Nem. Vannak furább dolgok.
*Azt leszámítva hogy nem működött az egyik keze, nem talált ő benne semmi olyasmit mitől fura lett volna, vagy csak furább mint a régi táborban megfordulók többsége.*
-Heh, pedig pucin biztos fiút is fognál rögvest.
*Vigyorog a lányra, majd amíg összeszedelőzködik, addig Akheel is azon ügyködik hogy eltakarítsa a sikertelen vacsorakészítés nyomait a folyópartról.*
*Látszik arcán hogy egy pillanatra megakadnak a fogaskerekek a logikus felvetést hallva, ám végül csak megrázza a fejét.*
~Beszélsz itt butákat.~
*Vállat von amolyan "jóvanaz" módon, hiszen a lényegben egyetértettek fél emberség ide, vagy oda. Elnéző és rendkívül megengedő ezen a téren most, pedig ismeri a mondást ami úgy kedződik, hogy a medve nem játék.*
-Ha magától nem ad, má nem is köll.
*Duzzog gyerekesen, de nem is nagyon akar többet beszélni erről ez amolyan ingoványos terep. Meg Waldran is, bár az már nagyon-nagyon-nagyon régen volt. Persze hazudna ha azt mondaná, hogy nincs meg a tőle kapott csecse gyűrű, de nem szívesen gondolkozik ezeken a dolgokon mert csak belefájdul mindene. Főleg a gyomra.
Látványosan nem derül fel a hírtől, hogy megjavult a férfi böte keze, de örül ha jobban van.*
-Nem. Vannak furább dolgok.
*Azt leszámítva hogy nem működött az egyik keze, nem talált ő benne semmi olyasmit mitől fura lett volna, vagy csak furább mint a régi táborban megfordulók többsége.*
-Heh, pedig pucin biztos fiút is fognál rögvest.
*Vigyorog a lányra, majd amíg összeszedelőzködik, addig Akheel is azon ügyködik hogy eltakarítsa a sikertelen vacsorakészítés nyomait a folyópartról.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:18:09
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:18:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mer a hajón nincsen egy vödör, amiben vizet húzzanak fel?
*Kérdezi igazán értetlenül pislogva. Egyre biztosabb benne, hogy Akheelnek irreális félelmei vannak a vízzel kapcsolatban és minden vízzel kapcsolatos dologgal kapcsolatban.*
- Hát nem annak. Mondjuk én nem is vagyok ember, csak félig. De tengerinek még így sem mennék.
*Az elmeállapotának tisztaságát nagyjából mindenki kétségbe vonja, aki tudott az Aoneerhez fűződő viszonyáról, de hát nyilván nem dicsekszik a saját hülyeségével senki.*
- Nem is bántásból, csak hogy térjen észre és adjon sajtot.
*Véleménye szerint Learonnak tök mindegy, hogy bántják-e, mert ő sem komplett, szóval pár pofontól már hülyébb sem lesz.*
- Jó már mind a két keze. Régen az egyik rossz volt, nem? Nem volt az fura, hogy az csak egy darab hús ott a teste mellett?
*Már természetesen nem tudja, hogy Akheel és Learon pontosan mennyire merültek el egymással és egymásban, de úgy emlékszik, hogy elég sokat lógtak együtt.
Figyeli közben a sületlen békacomb sorsát és elfintorodik, nem jön meg az ember étvágya, ha Akheelt nézi, az már egyszer biztos.*
- Persze áll. De megyek én a lábamon, amiatt ne aggódj. Csak várj pár percet, hogy felöltözzek.
*Merthogy eddig ugye pucéran ült a sziklán, és pucéran siránkozott azon, bibis lett a lába.*
- Mer a hajón nincsen egy vödör, amiben vizet húzzanak fel?
*Kérdezi igazán értetlenül pislogva. Egyre biztosabb benne, hogy Akheelnek irreális félelmei vannak a vízzel kapcsolatban és minden vízzel kapcsolatos dologgal kapcsolatban.*
- Hát nem annak. Mondjuk én nem is vagyok ember, csak félig. De tengerinek még így sem mennék.
*Az elmeállapotának tisztaságát nagyjából mindenki kétségbe vonja, aki tudott az Aoneerhez fűződő viszonyáról, de hát nyilván nem dicsekszik a saját hülyeségével senki.*
- Nem is bántásból, csak hogy térjen észre és adjon sajtot.
*Véleménye szerint Learonnak tök mindegy, hogy bántják-e, mert ő sem komplett, szóval pár pofontól már hülyébb sem lesz.*
- Jó már mind a két keze. Régen az egyik rossz volt, nem? Nem volt az fura, hogy az csak egy darab hús ott a teste mellett?
*Már természetesen nem tudja, hogy Akheel és Learon pontosan mennyire merültek el egymással és egymásban, de úgy emlékszik, hogy elég sokat lógtak együtt.
Figyeli közben a sületlen békacomb sorsát és elfintorodik, nem jön meg az ember étvágya, ha Akheelt nézi, az már egyszer biztos.*
- Persze áll. De megyek én a lábamon, amiatt ne aggódj. Csak várj pár percet, hogy felöltözzek.
*Merthogy eddig ugye pucéran ült a sziklán, és pucéran siránkozott azon, bibis lett a lába.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:43:56
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:43:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Arra a kérdésre, hogy a vérző végtagjaikat miért nem lógatják a tengerbe a matrózok, már egészen határozottan tud válaszolni, hiszen ő sem szivesen dörzsöli a gyógynövényes bokrokhoz a vérvő karját, hogy az erdei vadak tudják éppen merre járt lesebesülve.*
-Mer' akkor odamennek a viziszörnyek és leharapják!
*Szent meggyőződése. Veszélyes dolgok vannak a vízben, nem tanácsos csak úgy belelógatnia az embernek a dolgait! Főleg ha azt se tudja milyen mély és mekkora hatalmas dögök tanyázhatnak odalent arra várva hogy megkóstolhassák az emberhúst. Már egy méretes csuka is kellemetlen károkat tud okozni a lágy részekben, a cápákról nem is beszélve!*
-Nem normális embörnek való az.
*Egyetért Alyoval és inkább összeszedi az imént eldobott nyársa mielőtt a kelleténél jobban bekormozódik a vacsora.*
-Nem akarom én bántani...
*Legyint a pofozkodás gondolatára. Öregszik már ő is valószínűleg, nem kap az ilyen alkalmakon.*
-Ja.
*Erősíti meg saját igazát, csak úgy, férfiasan. Ezt jól meg is beszélték, most már rápróbál arra a ványadt kis combra, hátha átsült rendesen.*
-Pfh.
*Nem sült át. Nyelvét kiölti hogy leessen róla a falat a földre és azt még el is tapossa. Felzaklathatta magát valamivel, nincs már türelme sütkérezni.*
-Na akkor áll még a meghívás?! Gyere, feltámogatlak a tavernáig ha köll.
~Ezt meg itt egye meg a fene.~
*Arra a kérdésre, hogy a vérző végtagjaikat miért nem lógatják a tengerbe a matrózok, már egészen határozottan tud válaszolni, hiszen ő sem szivesen dörzsöli a gyógynövényes bokrokhoz a vérvő karját, hogy az erdei vadak tudják éppen merre járt lesebesülve.*
-Mer' akkor odamennek a viziszörnyek és leharapják!
*Szent meggyőződése. Veszélyes dolgok vannak a vízben, nem tanácsos csak úgy belelógatnia az embernek a dolgait! Főleg ha azt se tudja milyen mély és mekkora hatalmas dögök tanyázhatnak odalent arra várva hogy megkóstolhassák az emberhúst. Már egy méretes csuka is kellemetlen károkat tud okozni a lágy részekben, a cápákról nem is beszélve!*
-Nem normális embörnek való az.
*Egyetért Alyoval és inkább összeszedi az imént eldobott nyársa mielőtt a kelleténél jobban bekormozódik a vacsora.*
-Nem akarom én bántani...
*Legyint a pofozkodás gondolatára. Öregszik már ő is valószínűleg, nem kap az ilyen alkalmakon.*
-Ja.
*Erősíti meg saját igazát, csak úgy, férfiasan. Ezt jól meg is beszélték, most már rápróbál arra a ványadt kis combra, hátha átsült rendesen.*
-Pfh.
*Nem sült át. Nyelvét kiölti hogy leessen róla a falat a földre és azt még el is tapossa. Felzaklathatta magát valamivel, nincs már türelme sütkérezni.*
-Na akkor áll még a meghívás?! Gyere, feltámogatlak a tavernáig ha köll.
~Ezt meg itt egye meg a fene.~
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:02:42
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:02:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem tudooood?
*Ebben az esetben lehet, hogy inkább eltekint attól, hogy lepisilje a sebes lábát. Megvárja szépen, hogy elálljon a vérzés és majd utána csizmát húz, odahaza meg majd megkérdezi bármelyik gyógyítót, hogy mit is kezdjen vele és reménykedik, hogy nem üszkösödik el. Bár csomó seb volt rajta élete során, ami nem kezdett üszkösödni, valószínűleg ez sem fog.*
- A tengeriek miért nem a sós vízbe lógatják?
*Ami ugyan piszkosul csíp, de egész jó a mindenféle sebesülésekre. Na! Nem is kell ide gyógyító, csak egy kis sós víz! Hah!*
- Vili, értem. A tengeren lehugyozzák a sebeiket. Nem akarok tengeri lenni. Amúgy is feszt hánynék a hánykolódó hajón.
*Nem mintha életében hajózott volna, vagy akarna hajózni. Úszni tud, de hajózni nem akar, az elsüllyedhet, annyit meg tuti nem tudna úszni, hogy túlélje. Pláne, hogy még a sebeit is a vizeletével kéne kezelje.*
- Hát biztosan nem tudom. Tégy egy próbát, ha nem fogad szívesen akkor meg lekeversz neki pár nagy pofont és egyből lelkesebb lesz.
*Simán úgy képzeli Learont, hogy van olyan nyámnyila, hogy pár pofon jobb belátásra térítse és menten jobban kezdjen örülni Akheel viszontlátásának.*
- Ja, igazad van.
*Ezzel mélységesen egyet tud érteni, hiszen Aoneer is abba halt bele, hogy elment Kagannal a vérkertbe hadakozni. Persze ismerve Aoneert belehalt volna egy hatvégi horgászkiruccanásba is.*
- Nem tudooood?
*Ebben az esetben lehet, hogy inkább eltekint attól, hogy lepisilje a sebes lábát. Megvárja szépen, hogy elálljon a vérzés és majd utána csizmát húz, odahaza meg majd megkérdezi bármelyik gyógyítót, hogy mit is kezdjen vele és reménykedik, hogy nem üszkösödik el. Bár csomó seb volt rajta élete során, ami nem kezdett üszkösödni, valószínűleg ez sem fog.*
- A tengeriek miért nem a sós vízbe lógatják?
*Ami ugyan piszkosul csíp, de egész jó a mindenféle sebesülésekre. Na! Nem is kell ide gyógyító, csak egy kis sós víz! Hah!*
- Vili, értem. A tengeren lehugyozzák a sebeiket. Nem akarok tengeri lenni. Amúgy is feszt hánynék a hánykolódó hajón.
*Nem mintha életében hajózott volna, vagy akarna hajózni. Úszni tud, de hajózni nem akar, az elsüllyedhet, annyit meg tuti nem tudna úszni, hogy túlélje. Pláne, hogy még a sebeit is a vizeletével kéne kezelje.*
- Hát biztosan nem tudom. Tégy egy próbát, ha nem fogad szívesen akkor meg lekeversz neki pár nagy pofont és egyből lelkesebb lesz.
*Simán úgy képzeli Learont, hogy van olyan nyámnyila, hogy pár pofon jobb belátásra térítse és menten jobban kezdjen örülni Akheel viszontlátásának.*
- Ja, igazad van.
*Ezzel mélységesen egyet tud érteni, hiszen Aoneer is abba halt bele, hogy elment Kagannal a vérkertbe hadakozni. Persze ismerve Aoneert belehalt volna egy hatvégi horgászkiruccanásba is.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:00:29
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:00:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Úton Amonra //
// Mindenki//
*Samet nem érdekli, hogy a legtöbben nyűgösek és fáradtak, ő egykedvű, halvány mosollyal az arcán kémleli a tájat. Jól esik neki kissé felállni, és a szekér oldalában kapaszkodni. Ahogy haladnak, azonban rájön, hogy hosszú távon ez fárasztó elfoglaltság lesz, úgyhogy inkább felül a szekér oldalára. Leköti őt a táj változása, és hacsak nem kíván vele senki beszélgetni, úgy szótlanul tölti el a hátralévő időt. Gondolatai családja körül járnak, egyre csak visszatérnek hozzájuk. Bár nem szerette apját és nagybátyját, attól függetlenül mégis a vére voltak, és a Talwakr nevet viselték. Most először valamelyest szomorúság önti el, ahogy felidézi vidámat nevető arcukat maga elé. Nem gyászolja őket, hiszen még nem tudja, hogy mi lett velük, csupán felkészül a rossz hírekre, és arra, hogy többé nem láthatja őket. Felsóhajt, ahogy elengedi a maga elé képzelt arcok illúzióját, és ismét a tájnak szenteli a figyelmét. Az egyetlen, akit igazán sajnálna és gyászolna, az anyja, a jóságos nő, aki mindig időt és figyelmet szentelt a fiúnak. *
// Mindenki//
*Samet nem érdekli, hogy a legtöbben nyűgösek és fáradtak, ő egykedvű, halvány mosollyal az arcán kémleli a tájat. Jól esik neki kissé felállni, és a szekér oldalában kapaszkodni. Ahogy haladnak, azonban rájön, hogy hosszú távon ez fárasztó elfoglaltság lesz, úgyhogy inkább felül a szekér oldalára. Leköti őt a táj változása, és hacsak nem kíván vele senki beszélgetni, úgy szótlanul tölti el a hátralévő időt. Gondolatai családja körül járnak, egyre csak visszatérnek hozzájuk. Bár nem szerette apját és nagybátyját, attól függetlenül mégis a vére voltak, és a Talwakr nevet viselték. Most először valamelyest szomorúság önti el, ahogy felidézi vidámat nevető arcukat maga elé. Nem gyászolja őket, hiszen még nem tudja, hogy mi lett velük, csupán felkészül a rossz hírekre, és arra, hogy többé nem láthatja őket. Felsóhajt, ahogy elengedi a maga elé képzelt arcok illúzióját, és ismét a tájnak szenteli a figyelmét. Az egyetlen, akit igazán sajnálna és gyászolna, az anyja, a jóságos nő, aki mindig időt és figyelmet szentelt a fiúnak. *
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 13:35:11
Üzenet elküldve: 2018-07-11 13:35:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Falka Örök//
- Elrabolod. Milyen kedves. És mennyi felesleges kör, meg halál.
*Mondhatná persze horkantva, hogy "barbárok", de hát félig-meddig maga is az lenne, bár az a városban szocializálódott fajta.*
- És sokat raboltál? Mennyi akarta elvágni a torkodat?
*topázsárga tekintete egyből odasiklik Kagan nyakára, hogy vannak-e rajta ilyesmire utaló nyomok. Aztán már átvándorol a sárga szempár a férfi arcára, végül is akár jóképű is lehetne, ha nem lenne annyira szőrös az arca. Kész szerencse, hogy neki nem kell megítélnie azt, hogy jóképű-e.*
- Ja, hát igen. Általában igaza volt. Mondjuk így rajtam nem lehet keresni, de sebaj, majd ha már nagyon idegesítelek, akkor szólsz és lelépek.
*Vagy ha Aenaet nagyon idegesíti Kagan, egyelőre mondjuk még nem igazán tudja, hogy hányadán állnak is egymással.*
- Igazából nem konkrétan Aldora gondoltam, hanem úgy általában olyan férfiakra, akiknek egy szem lányuk van és aztán jön valami félkegyelmű, béna szakállú baltás gyilkos és el akarja vinni, holott ők egy sokkal jobb férjet szánnak neki. Olyat, akinek nem csak a gazdagnegyed szegényebbik végén álló házra telik.
*Mintha Daranel csak amiatt lenne antipatikus a számára, hogy csórónak véli, nem valójában nem csak emiatt antipatikus, hanem úgy általában az.*
- Egek, milyen kérdés ez? Nem hiszem, hogy lenne "ára", hát nem a piacon vagy, hogy megvedd azt, ami megtetszik!
*Összefonja mellkasa előtt a karjait. Megint felveszi a morcos arcát.*
- Nemtom, értem mennyit kérnél? Legalább annyit szánj rá Effyre is.
//A Falka Örök//
- Elrabolod. Milyen kedves. És mennyi felesleges kör, meg halál.
*Mondhatná persze horkantva, hogy "barbárok", de hát félig-meddig maga is az lenne, bár az a városban szocializálódott fajta.*
- És sokat raboltál? Mennyi akarta elvágni a torkodat?
*topázsárga tekintete egyből odasiklik Kagan nyakára, hogy vannak-e rajta ilyesmire utaló nyomok. Aztán már átvándorol a sárga szempár a férfi arcára, végül is akár jóképű is lehetne, ha nem lenne annyira szőrös az arca. Kész szerencse, hogy neki nem kell megítélnie azt, hogy jóképű-e.*
- Ja, hát igen. Általában igaza volt. Mondjuk így rajtam nem lehet keresni, de sebaj, majd ha már nagyon idegesítelek, akkor szólsz és lelépek.
*Vagy ha Aenaet nagyon idegesíti Kagan, egyelőre mondjuk még nem igazán tudja, hogy hányadán állnak is egymással.*
- Igazából nem konkrétan Aldora gondoltam, hanem úgy általában olyan férfiakra, akiknek egy szem lányuk van és aztán jön valami félkegyelmű, béna szakállú baltás gyilkos és el akarja vinni, holott ők egy sokkal jobb férjet szánnak neki. Olyat, akinek nem csak a gazdagnegyed szegényebbik végén álló házra telik.
*Mintha Daranel csak amiatt lenne antipatikus a számára, hogy csórónak véli, nem valójában nem csak emiatt antipatikus, hanem úgy általában az.*
- Egek, milyen kérdés ez? Nem hiszem, hogy lenne "ára", hát nem a piacon vagy, hogy megvedd azt, ami megtetszik!
*Összefonja mellkasa előtt a karjait. Megint felveszi a morcos arcát.*
- Nemtom, értem mennyit kérnél? Legalább annyit szánj rá Effyre is.
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 13:23:50
Üzenet elküldve: 2018-07-11 13:23:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Különösebb problémája Syouddal neki nem volt, de tényleg eszelős. Meglehet rá is ezt mondják, de akkor is! A fintor ráncokat gyűr az orrára ahogy grimaszba rántja arcát.
A döbbent visszakérdezésre széttárja karjait, hogy azokból minden kiesik. Szerencsére a nyársra húzott békahúsnak egy kis parázs nem árt meg. Úgyis szereti ha kicsit jobban ropog.*
-Háténnemtudom!
*Vágja vissza védekezően. Tanácstalan a szakszerű sebellátást ielletően. Őt világéletében Chiari pofozta ki ha büszkén hazatért a legújabb sérüléseivel. Nem is nagyon figyelte sose mit varázsol a gyógyító. Igaz, tud valamicskét a növényekről és azok hatásairól, de egyre viccesebb elképzelni ahogy Alyo megpróbálja lepisilni a lábát, ezért mielőtt számbavenné hogy a környéken hol teremhet gyógyhatású gaz, inkább elkezdi biztatni a másikat bevetve mindent hogy szakmailag hitelesnek tűnjön.*
-A tengeriek mondják hogy az tisztíccsa.
~Igaz, elég sok hajósnak van fából a lába. De ez mellékes. Biztos ők nem pisilték le időben!~
-A hajón nem nő gyógyfű há' biztos tudják hogy oldják meg nélküle, érted. A szeszt meg csak nem pazarolják ilyenekre!
*A saját megítélése szerint egész logikusnak tűnnek ezek az érvek, még helyeslően bólogat is mellé nagy átéléssel, illetve rázza a fejét a piapazarlás résznél.*
-Gondolod?
*Szerepcsere, most győzködheti Akheelt Alyo, ha szeretné. Annyira nem biztos benne hogy ennyi idő után szívesen látná őt a másik, bár miért is ne. Nem kell feltétlenül kínossá tenniük a helyzetet, minden rajtuk múlik csak hát vannak ezek a fránya érzések amik mindig minden megkavarnak. Túlgondolni nem fogja azt ami történt, az nem az ő műfaja de mégis feszül egy különös, szűkölő érzés a gyomra tájékán ha arra gondol hogy viszontlátja Learont.*
~Kagan mellett nem nagy csoda hogy nem maradnak meg sokáig a valamire való férfiembörök. Ez olyan két dudás egy csárdában dolog. Vagy meghalnak mert követik, vagy elköltöznek mert nem állhatják.~
-Há' biztos nem eccerű itt az élet most se. A jó férfiak könnyen hullnak Kagan mellől.
*Ad némi hangot gondolatainak, de csak óvatosan, hiszen nem tudja hányadán is állnak. Ők ketten Alyoval, vagy Alyo Kagannal, vagy ő maga és Kagan. Nem szeretné kihúzni a gyufát és még annyi sütnivalója neki is akad hogy ne tartsa túl bölcs dolognak magára haragítani a birtok urát. De ugye ez csak általános igazság amit az eddigi tapasztalataira alapozott.*
*Különösebb problémája Syouddal neki nem volt, de tényleg eszelős. Meglehet rá is ezt mondják, de akkor is! A fintor ráncokat gyűr az orrára ahogy grimaszba rántja arcát.
A döbbent visszakérdezésre széttárja karjait, hogy azokból minden kiesik. Szerencsére a nyársra húzott békahúsnak egy kis parázs nem árt meg. Úgyis szereti ha kicsit jobban ropog.*
-Háténnemtudom!
*Vágja vissza védekezően. Tanácstalan a szakszerű sebellátást ielletően. Őt világéletében Chiari pofozta ki ha büszkén hazatért a legújabb sérüléseivel. Nem is nagyon figyelte sose mit varázsol a gyógyító. Igaz, tud valamicskét a növényekről és azok hatásairól, de egyre viccesebb elképzelni ahogy Alyo megpróbálja lepisilni a lábát, ezért mielőtt számbavenné hogy a környéken hol teremhet gyógyhatású gaz, inkább elkezdi biztatni a másikat bevetve mindent hogy szakmailag hitelesnek tűnjön.*
-A tengeriek mondják hogy az tisztíccsa.
~Igaz, elég sok hajósnak van fából a lába. De ez mellékes. Biztos ők nem pisilték le időben!~
-A hajón nem nő gyógyfű há' biztos tudják hogy oldják meg nélküle, érted. A szeszt meg csak nem pazarolják ilyenekre!
*A saját megítélése szerint egész logikusnak tűnnek ezek az érvek, még helyeslően bólogat is mellé nagy átéléssel, illetve rázza a fejét a piapazarlás résznél.*
-Gondolod?
*Szerepcsere, most győzködheti Akheelt Alyo, ha szeretné. Annyira nem biztos benne hogy ennyi idő után szívesen látná őt a másik, bár miért is ne. Nem kell feltétlenül kínossá tenniük a helyzetet, minden rajtuk múlik csak hát vannak ezek a fránya érzések amik mindig minden megkavarnak. Túlgondolni nem fogja azt ami történt, az nem az ő műfaja de mégis feszül egy különös, szűkölő érzés a gyomra tájékán ha arra gondol hogy viszontlátja Learont.*
~Kagan mellett nem nagy csoda hogy nem maradnak meg sokáig a valamire való férfiembörök. Ez olyan két dudás egy csárdában dolog. Vagy meghalnak mert követik, vagy elköltöznek mert nem állhatják.~
-Há' biztos nem eccerű itt az élet most se. A jó férfiak könnyen hullnak Kagan mellől.
*Ad némi hangot gondolatainak, de csak óvatosan, hiszen nem tudja hányadán is állnak. Ők ketten Alyoval, vagy Alyo Kagannal, vagy ő maga és Kagan. Nem szeretné kihúzni a gyufát és még annyi sütnivalója neki is akad hogy ne tartsa túl bölcs dolognak magára haragítani a birtok urát. De ugye ez csak általános igazság amit az eddigi tapasztalataira alapozott.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-07-11 13:07:22
Üzenet elküldve: 2018-07-11 13:07:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Falka Örök//
*Elgondolkodik azon, hogy ők hogyan intézték az ilyen dolgokat.*
- Nem. Ha nem bírod az apa meg a testvérek engedélyét, akkor elrabolod a lányt, és levágod azokat, akiket üldözésetekre küldtek. Ha csak a szokás nem engedné a házasságot, akkor ugyanez, csak nem vágod le az üldözőket, akik amúgy is csak tessék-lássék fognak üldözni. Megejted a lányt, aztán elveszed, mert akkor már úgy illik. Már ha hozzád akar menni - ha nem akar, akkor még mindig megpróbálhatja elvágni a torkod. *vigyorog, mert a tharg és egyéb nomád népek szokásai sokkal szimpatikusabbak számára, mint amit például a Városból hall mindenféle csélcsap elfekről.*
- Apádnak teljesen igaza volt. Minden apádnak igaza van, úgy tűnik. *Kagan sem bízik abban, hogy meg tudna szabadulni a lánytól ezen az úton.*
- Innen el. Legalábbis mi nem láttuk már... legalább fél éve, ha jól számolom. *az idő persze furcsa dolog, nem is erőlteti a kérdést.*
- Az apját? Azt az Aldót? Tehát ő is itt van Amon Ruadhon? Hmmm... *kissé elréved, majd a fűszálat tépkedi maga mellett.*
- Szerinted mennyiért adná feleségül a lányát? Már szerenád nélkül.
//A Falka Örök//
*Elgondolkodik azon, hogy ők hogyan intézték az ilyen dolgokat.*
- Nem. Ha nem bírod az apa meg a testvérek engedélyét, akkor elrabolod a lányt, és levágod azokat, akiket üldözésetekre küldtek. Ha csak a szokás nem engedné a házasságot, akkor ugyanez, csak nem vágod le az üldözőket, akik amúgy is csak tessék-lássék fognak üldözni. Megejted a lányt, aztán elveszed, mert akkor már úgy illik. Már ha hozzád akar menni - ha nem akar, akkor még mindig megpróbálhatja elvágni a torkod. *vigyorog, mert a tharg és egyéb nomád népek szokásai sokkal szimpatikusabbak számára, mint amit például a Városból hall mindenféle csélcsap elfekről.*
- Apádnak teljesen igaza volt. Minden apádnak igaza van, úgy tűnik. *Kagan sem bízik abban, hogy meg tudna szabadulni a lánytól ezen az úton.*
- Innen el. Legalábbis mi nem láttuk már... legalább fél éve, ha jól számolom. *az idő persze furcsa dolog, nem is erőlteti a kérdést.*
- Az apját? Azt az Aldót? Tehát ő is itt van Amon Ruadhon? Hmmm... *kissé elréved, majd a fűszálat tépkedi maga mellett.*
- Szerinted mennyiért adná feleségül a lányát? Már szerenád nélkül.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344