//A küldetés//
*Kényelmesen döcög a szekér, s lassan fogy alattuk az út, bár még jó néhány kőhajításnyira van céljuk, Sfetts lelkesedése töretlen. Még akkor sem lankad, mikor Waldran, a gnóm kérdésére meglehetősen homályosan válaszol. Akkor is mosolyog, amikor szelíden néz a harcosra, kik védelmükben kerültek melléjük beosztásra.*
- Értem, barátom. *Mondja halkan, kissé komolyabb arckifejezéssel, persze szeme sarkában a huncut nevetőránc ott marad, de ezúttal nincs jelentősége, csak díszítés a gnóm arcán. Visszafordul előre a bakon, majd halkan jegyzi meg, de még épp úgy, hogy a körülötte lovagló két ember még éppen hallja:*
- A család nehéz dolog urak, sajnos az ember nem válogathat. *Sóhajt fel.* De addig jó, amíg van. Bizony addig jó.
*Még egy kicsit néz előre, aztán ismét hátrafordul, immár úgy, hogy komor arcát mindkét férfi láthassa:*
- De a küldetés fontosságát, gondolom egyikőtöknek sem kell kihangsúlyoznom. Nem családi tea délutánra megyünk, jóllehet nem is háborúba. De a koncentráció és figyelem elengedhetetlenül fontos. Nem engedhető meg, hogy vélt, vagy valós sérelmek kockáztassák az akció sikerét. Ugye ezt megértitek? *Addig néz a két férfira, míg azok nem válaszolnak, legalább egy igennel, vagy értettemmel. Kagan őt tette meg felelőssé, ahogy más feladatokat is rábízott. Mesternek titulálta. Sem szóban, sem tettben nem hagyhatja, hogy torzsalkodásokkal tele út végén, saját maguk miatt veszítsenek embert. Pontosan emiatt dönt az alábbiak szerint:*
- Nirs! Kérlek lovagolj előre és messzebbről biztosíts. Fontos feladat, figyelj jól! Jelezz, amint problémákat tapasztalsz, vagy a tábor maradványait felleled előttünk! Waldran, te leszel a hátvéd.
*Miután befejezte, egy darabig még komor képpel nézi a két férfit, megvárja, míg Nirs reményei szerint előrelovagol, majd rövid bólintás után visszafordul, s immár mosolyogva Syvre néz:*
- Azt mindjárt gondoltam, elf barátom! *Rikkant fel, s próbálja hátba vágni az elfet barátságosan, mintha az előbb mi sem történt volna, nyilvánvalóan oldja az esetleges feszültséget.* Szoknyapecér vagy te, látom messziről! *Nevet fel, s pipájába szív huncutul.*
- Osztottam hát! *Nevet tovább.* Ezzel a kérges tenyérrel itt, ni! *Mutatja fel jobb kezét, mely valóban kérges kissé a munkától, de nem bánja.* Nem voltam a gnóm lányok minden álma, de azért megtettem, amit megkövetelt a férfisors. *Kacag tovább, majd ismét elmereng.* Rég volt már... nagyon rég. *Tovább döcög a szekér, s a dimbes-dombos táj szemük elé tárul. Megművelt és parlagon hagyott területek mellett haladnak el. Néhol szántó-vető népek, még intenek is. Sfetts persze visszainteget.*