//Kelardo-birtok//
* Sajnos Parden nem tudja, hogy mennyi a mérőszám kilo és tojás között, így továbbra is csak nagyjából képes behatárolni, hogy mennyit esznek a tehenek. Ellenben arról már van fogalma, hogy egy nagy és erős ember mennyit eszik - sokat. *
– Jó. * Reagál nemes egyszerűséggel. A gyógyszerek eredetét illetően nem foglal álláspontot: nem hithű városi ő, hogy csak azért is bizonygassa az orvostudomány érdemeit; ugyanakkor nem is falusi, hogy a kuruzsló banyák gyógyfüveit ajnározza. Igazából mindenféle orvosság érdektelen számára, ami viszont annál jobban érdekli őt, azok a mérgek. Ám honnan tudna egy állattartó, tojászabáló, nagy és erős ember bármit is a mérgekről, ha még egy beteges összeesküvő tökfilkó sem tud szinte semmit? Ráadásul ez a tökfilkó évek óta tervezgeti az egész város megmérgezését mindezen tudás hiányában - talán nem véletlenül csak tervezget.
A Kormost illető kérdésre felkapja fejét és vigyorogva rázza meg a fejét. *
– Hehe, nem, hehe. Vagyis lehet, hogy onnan jött, de mi nem tudjuk, nem bizony! Ő csak ilyen kicsi, koszos macska, olyan kormos. Hehe. * Pedig mélységieket is látott a városban, de egyikükkel sem kötött barátságot, vagy nem emlékszik rá. *
– Nem, nem, nem! * Rázza meg a fejét, miután végighallgatja a másikat. * Hehe, mi csak a várost foglaljuk ám el, bizony! A föld az lehet a tiétek, Bátyóval együtt. Hehe! Nekünk csak a város kell egyelőre. Aztán, ha megöltük az összeset, hehe... Bizony, az összest! Na, majd akkor elfoglaljuk a többit is, bizony! * Vigyorog, mint a vadalma, persze nem alaptalanul. Hiszen ki ne örülne már csak a gondolatnak is, hogy hamarosan az összes ellenségét megöli, aztán elfoglalja a világot? Na ugye!
A megalapozatlan vádakkal túllőhetett a célon, ha még a nyugodt, barátságosnak megismert Rolfot is majdhogynem kihozza a sodrából. Így sem kell aggódnia, mivel a másik még mindig nem folyamodott komolyabb "ellentámadásba", de azért immár jobban odafigyel Rolf mozdulataira. Vár néhány másodpercet a következő lépéssel (talán épp ez menti meg őt, hogy a másik nyakának ugorjon), így most már kevésbé feszülten folytatja a beszélgetést. *
– Meh. A fehér ruhások is mindig ezt mondják, aztán meg akarnak ölni minket! * Morogja először az orra alatt, azután a "bocsánat" és egyéb ismeretlen szavak teljes hiányában kezd magyarázkodni. * Jó. Most hiszünk neked, mert kedves voltál, bizony! Hehe... De... De most folytassuk a munkát! * Eredetileg ugyan nem ezzel akarta zárni a mondatot, de eszébe jutott, hogy Rolf az egyetlen, aki talán el tudja vezetni az igazi Dinohoz, így nyomban átírta magában a szövegkönyvet. Azt még megvárja, amíg Rolf nekilát pakolni amit kell (már, ha nekikezd egyáltalán), csak azután sóhajt egy nagyot és ő is folytatja a teendőt. *
- Nem tudsz valakit, aki ért a mérgekhez és megtanítja nekünk? Hehe... * Vált egy egészen más témára, mert most épp ez kezdte el érdekelni. *