Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-11 09:20:43
Üzenet elküldve: 2018-09-11 09:20:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A küldetés//
- Egyáltalán nem törvényszerű. *Veti oda az elf a gnóm kérdésére, majd fejét elfordítva a válla fölé rá is néz Sfetts mesterre.* - Egyáltalán nem ismerem őket, a helyzetet is csak azokból a félmondatokból amiket a gyűlés során és az idevezető út alatt hallottam tőlük. *Fejezi be az elf majd visszafordul az előttük elterülő táj felé. Semmi mozgás, legalábbis olyan nem, ami aggodalomra adna okot. Az elfet merengéséből újra a gnóm mester kérdése szakítja ki. Ismét hátrafordul és egy félmosolyt kanyarintva szája sarkába elindul az öreg felé. A szekérhez érve Syv is nekitámasztja hátát Sfetts mellett a szekérnek.*
- Egyelőre semmit nem csinálok a thargoknál. A szövetségbe történő belépés céljával érkeztem a Vashegyre, éppen akkor amikor a Hadúr is hazatért. A gyűlésen és ezen a felderítésen kívül még semmi közöm nincs a thargokhoz. *Hangzik Syv válasza. Tekintetével gyorsan körbe pásztázza a környéket, de a helyzet továbbra is változatlan. Nem úgy tűnik, hogy bármi is megzavarná a felderítés, vagyis részükről inkább a várakozás folyamatát. Kezdi ő is kicsit elunni magát, egyelőre a felderítő párosnak és a Bris nevű fickónak sincs nyoma. Közben észreveszi a gnóm mester által farigcsált, hegyesvégű botot. Bal kezével felemeli a szekér mellől, átdobja jobb kezébe és kétszer megforgatja tenyerében. Elismerően bólint és hümmög egyet.*
- Egész jó az egyensúlya. Fegyverekkel is foglalkozott talán korábban? *Teszi fel kérdését kacsintva egyet Sfetts mesterre, majd visszateszi oda, ahonnan elvette.*
- Egyáltalán nem törvényszerű. *Veti oda az elf a gnóm kérdésére, majd fejét elfordítva a válla fölé rá is néz Sfetts mesterre.* - Egyáltalán nem ismerem őket, a helyzetet is csak azokból a félmondatokból amiket a gyűlés során és az idevezető út alatt hallottam tőlük. *Fejezi be az elf majd visszafordul az előttük elterülő táj felé. Semmi mozgás, legalábbis olyan nem, ami aggodalomra adna okot. Az elfet merengéséből újra a gnóm mester kérdése szakítja ki. Ismét hátrafordul és egy félmosolyt kanyarintva szája sarkába elindul az öreg felé. A szekérhez érve Syv is nekitámasztja hátát Sfetts mellett a szekérnek.*
- Egyelőre semmit nem csinálok a thargoknál. A szövetségbe történő belépés céljával érkeztem a Vashegyre, éppen akkor amikor a Hadúr is hazatért. A gyűlésen és ezen a felderítésen kívül még semmi közöm nincs a thargokhoz. *Hangzik Syv válasza. Tekintetével gyorsan körbe pásztázza a környéket, de a helyzet továbbra is változatlan. Nem úgy tűnik, hogy bármi is megzavarná a felderítés, vagyis részükről inkább a várakozás folyamatát. Kezdi ő is kicsit elunni magát, egyelőre a felderítő párosnak és a Bris nevű fickónak sincs nyoma. Közben észreveszi a gnóm mester által farigcsált, hegyesvégű botot. Bal kezével felemeli a szekér mellől, átdobja jobb kezébe és kétszer megforgatja tenyerében. Elismerően bólint és hümmög egyet.*
- Egész jó az egyensúlya. Fegyverekkel is foglalkozott talán korábban? *Teszi fel kérdését kacsintva egyet Sfetts mesterre, majd visszateszi oda, ahonnan elvette.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-10 22:58:35
Üzenet elküldve: 2018-09-10 22:58:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megvonja a vállát. Ha az lenne a legnagyobb baja, hogy nem ugrál az ágyon, igazán boldog lenne. Csakhogy mielőtt ennek hangot is adhatna, Aenae váratlanul mozdul, felugrik és a hátsójára érkezik. Ez a pillanat éles ellentétben áll az eddigiekkel, teljesen felszabadultnak tűnik. Éppen ezért Nirs akaratlanul is felnevet, aztán el is hallgat és csak somolyog, és nem tudja, hogy hova nézzen. Mert azzal, hogy a lány hanyagul szétveti a tagjait, igazán túlmegy minden határon. Micsoda erkölcstelen viselkedés ez? Imádni való. És akkor még ott van az is, hogy az ugrás következtében fellebben Aenae inge, és látni engedi a hasát. Bár nem szeretne bámészkodni, de azért csak rajta felejti a tekintetét. Mert az az ezüstkarika egészen igéző. Még sohasem látott olyasmit, hogy valaki a köldökében viseljen ékszert. Önkéntelenül ki is nyújtja a kezét, hogy megérintse, de félúton észbe kap és visszahúzza.*
- Nem fájt, amikor... *szólal meg gyorsan, hogy az iménti mozdulatot valahogy elleplezze, de valószínűleg csak ront a helyzeten. Hiszen ott van az a jókora heg is. Ahhoz képest pedig biztosan jelentéktelen lehetett az a fájdalom, amit a köldöke átfúrásakor érezhetett. Most már a sebhelyre mered. El sem tudja képzelni, hogy miként szerezhette ez, és ki lehetett az az elvetemült, aki képes volt kezet emelni rá. Ebben a pillanatban természetesen eszébe sem jut, hogy ilyesmi neki is megfordult a fejében. De az már régen volt. Pontosabban nem olyan régen, de mégis, mintha egy másik élet lett volna.*
- Sa'Tereth-re, ki tette ezt? *szalad össze a szemöldöke ahogy feltámad benne a védelmező ösztön. Csak tudja meg, és ha a Legnagyobb Úr kegyelméből nagy mágus válik belőle, az elsők között fogja feláldozni az istenének. Még mindig ezen dohog magában, amikor Aenae már arról beszél, hogy a dorbézolás okozhatja a késői ébredést. Nehéz nem kiérezni ebből a célzást.*
- Szóval úgy gondolod, hogy mi minden napot féktelen tivornyával zárunk? *fordul oldalt a könyökén* Nagy hejehujával, ivászattal, ami törvényszerűen bicskázásba vagy orgiába torkollik?
*Kis mosollyal megvonja a vállát, és félig meg is válaszolja saját kérdését.*
- Hát, van ilyen is. De rólam ezt el tudod képzelni?
*Van ebben valami önkritika is, hiszen azt azért érezte, hogy milyen esetlenül viselkedett eddig a rokon társaságában. Legott elhatározza, hogy ennek véget vet, és mostantól olyan határozott lesz, amilyennek egy Thargodrymnek lennie kell. Persze egy dolog az elhatározás, és egy másik a megvalósítás, de kezdetne talán ez is jó lesz. Vagy éppen kevés, mert úgy érzi, hogy tétovaságát a lány is észrevette, és emiatt froclizza.*
- Szóval még szánalomra méltó is vagyok. *bólogat kicsit elkámpicsorodott képpel, és bár ez tettetett, csak akkor veszi észre, hogy még mindig nyújtja a párnát, és a lány nem veszi el tőle. Hát ennyit a nagy elhatározásokról! Kicsit fel is mérgelődik ezen, leteszi azt a nyavalyás, puha izét és kászálódna is le az ágyról, hogy folytathassák a házimunkát. Ha már megígérte, mert egy kicsit elment tőle a kedve. Váratlanul is éri az arcában landoló másik párna, a kezét sincs ideje felemelni. Csodálkozva néz a másik arcába, és a vigyor láttán megért mindent. Vagy legalábbis azt, hogy csak játék az egész. Különös, de az imént támadt rossz kedve rögvest elpárolog, amiben bizonyára szerepe van a bájos mosolynak is. Felemeli az előbb letett párnát, és kicsit meglóbálja.*
- Vagy úgy. Figyelmeztetlek, hogy párnával négyféle módon is tudok ölni.
*Kicsit elfordul mintha csak fenyegetőzne és fel akarna állni, aztán gyorsan visszafordul és egy hirtelen mozdulattal megpróbálja a párnával meglegyinteni Aenae arcát. Nem dobja el, a mozdulat olyan, mintha egy taslit akarna adni. Hiszen nem maradhat adós. Fel is kuncog, hiszen ez jó mókának tűnik.*
- Nem fog haragudni a barátnőd, ha széttúrjuk az ágyát?
*Az ajtó felé is néz, mintha attól tartana, hogy a ház gazdája mindjárt beléphet rajta.*
- Mondhatná, hogy szép kis segítség vagyunk.
*Megvonja a vállát. Ha az lenne a legnagyobb baja, hogy nem ugrál az ágyon, igazán boldog lenne. Csakhogy mielőtt ennek hangot is adhatna, Aenae váratlanul mozdul, felugrik és a hátsójára érkezik. Ez a pillanat éles ellentétben áll az eddigiekkel, teljesen felszabadultnak tűnik. Éppen ezért Nirs akaratlanul is felnevet, aztán el is hallgat és csak somolyog, és nem tudja, hogy hova nézzen. Mert azzal, hogy a lány hanyagul szétveti a tagjait, igazán túlmegy minden határon. Micsoda erkölcstelen viselkedés ez? Imádni való. És akkor még ott van az is, hogy az ugrás következtében fellebben Aenae inge, és látni engedi a hasát. Bár nem szeretne bámészkodni, de azért csak rajta felejti a tekintetét. Mert az az ezüstkarika egészen igéző. Még sohasem látott olyasmit, hogy valaki a köldökében viseljen ékszert. Önkéntelenül ki is nyújtja a kezét, hogy megérintse, de félúton észbe kap és visszahúzza.*
- Nem fájt, amikor... *szólal meg gyorsan, hogy az iménti mozdulatot valahogy elleplezze, de valószínűleg csak ront a helyzeten. Hiszen ott van az a jókora heg is. Ahhoz képest pedig biztosan jelentéktelen lehetett az a fájdalom, amit a köldöke átfúrásakor érezhetett. Most már a sebhelyre mered. El sem tudja képzelni, hogy miként szerezhette ez, és ki lehetett az az elvetemült, aki képes volt kezet emelni rá. Ebben a pillanatban természetesen eszébe sem jut, hogy ilyesmi neki is megfordult a fejében. De az már régen volt. Pontosabban nem olyan régen, de mégis, mintha egy másik élet lett volna.*
- Sa'Tereth-re, ki tette ezt? *szalad össze a szemöldöke ahogy feltámad benne a védelmező ösztön. Csak tudja meg, és ha a Legnagyobb Úr kegyelméből nagy mágus válik belőle, az elsők között fogja feláldozni az istenének. Még mindig ezen dohog magában, amikor Aenae már arról beszél, hogy a dorbézolás okozhatja a késői ébredést. Nehéz nem kiérezni ebből a célzást.*
- Szóval úgy gondolod, hogy mi minden napot féktelen tivornyával zárunk? *fordul oldalt a könyökén* Nagy hejehujával, ivászattal, ami törvényszerűen bicskázásba vagy orgiába torkollik?
*Kis mosollyal megvonja a vállát, és félig meg is válaszolja saját kérdését.*
- Hát, van ilyen is. De rólam ezt el tudod képzelni?
*Van ebben valami önkritika is, hiszen azt azért érezte, hogy milyen esetlenül viselkedett eddig a rokon társaságában. Legott elhatározza, hogy ennek véget vet, és mostantól olyan határozott lesz, amilyennek egy Thargodrymnek lennie kell. Persze egy dolog az elhatározás, és egy másik a megvalósítás, de kezdetne talán ez is jó lesz. Vagy éppen kevés, mert úgy érzi, hogy tétovaságát a lány is észrevette, és emiatt froclizza.*
- Szóval még szánalomra méltó is vagyok. *bólogat kicsit elkámpicsorodott képpel, és bár ez tettetett, csak akkor veszi észre, hogy még mindig nyújtja a párnát, és a lány nem veszi el tőle. Hát ennyit a nagy elhatározásokról! Kicsit fel is mérgelődik ezen, leteszi azt a nyavalyás, puha izét és kászálódna is le az ágyról, hogy folytathassák a házimunkát. Ha már megígérte, mert egy kicsit elment tőle a kedve. Váratlanul is éri az arcában landoló másik párna, a kezét sincs ideje felemelni. Csodálkozva néz a másik arcába, és a vigyor láttán megért mindent. Vagy legalábbis azt, hogy csak játék az egész. Különös, de az imént támadt rossz kedve rögvest elpárolog, amiben bizonyára szerepe van a bájos mosolynak is. Felemeli az előbb letett párnát, és kicsit meglóbálja.*
- Vagy úgy. Figyelmeztetlek, hogy párnával négyféle módon is tudok ölni.
*Kicsit elfordul mintha csak fenyegetőzne és fel akarna állni, aztán gyorsan visszafordul és egy hirtelen mozdulattal megpróbálja a párnával meglegyinteni Aenae arcát. Nem dobja el, a mozdulat olyan, mintha egy taslit akarna adni. Hiszen nem maradhat adós. Fel is kuncog, hiszen ez jó mókának tűnik.*
- Nem fog haragudni a barátnőd, ha széttúrjuk az ágyát?
*Az ajtó felé is néz, mintha attól tartana, hogy a ház gazdája mindjárt beléphet rajta.*
- Mondhatná, hogy szép kis segítség vagyunk.
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-10 22:37:50
Üzenet elküldve: 2018-09-10 22:37:50
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó, ha nem jó//
*Megvetően cöccög egy kicsit lánya riposztján.*
- Tényleg elszúrhattam valamit, ha csak ennyire telik... *jegyzi meg, majd mosolyogva Riqhez fordul.*
- Amikor ilyen szép hölgy kéri, bármire vevő vagyok, ami érdekes ténykedés... *persze nem arra gondol, hogy Reydist vízbe kellene dobni, de az is jó.*
- A mesterkardja csinos cucc. Elhoztuk? *érdeklődik a csinoska fegyver után, aztán csendesen megvárja, míg a Patkányok elintézik Reydist. Vagy nem. Ha nem, és még mindig az a döntés, hogy a halakkal vacsorázzon, úgy fogja magát, és a frissen szerzett vívókarddal átdöfi a nő bordakosarát a szíve táján - gyors, könyörületes, tiszta munka - majd áthajítja a korláton; természetesen nem a part felé, hanem a túloldalon.*
- Viszlát, cica! Öröm volt veled üzletet kötni! Csak NE LEGYÉL OLYAN KOMOR MÁSKOR!
*Megvetően cöccög egy kicsit lánya riposztján.*
- Tényleg elszúrhattam valamit, ha csak ennyire telik... *jegyzi meg, majd mosolyogva Riqhez fordul.*
- Amikor ilyen szép hölgy kéri, bármire vevő vagyok, ami érdekes ténykedés... *persze nem arra gondol, hogy Reydist vízbe kellene dobni, de az is jó.*
- A mesterkardja csinos cucc. Elhoztuk? *érdeklődik a csinoska fegyver után, aztán csendesen megvárja, míg a Patkányok elintézik Reydist. Vagy nem. Ha nem, és még mindig az a döntés, hogy a halakkal vacsorázzon, úgy fogja magát, és a frissen szerzett vívókarddal átdöfi a nő bordakosarát a szíve táján - gyors, könyörületes, tiszta munka - majd áthajítja a korláton; természetesen nem a part felé, hanem a túloldalon.*
- Viszlát, cica! Öröm volt veled üzletet kötni! Csak NE LEGYÉL OLYAN KOMOR MÁSKOR!
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-10 22:17:21
Üzenet elküldve: 2018-09-10 22:17:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hát az a te bajod.
*Nevet fel, aztán gyors mozdulattal az ágy közepére pattan, ugrik egyet, hogy aztán fenékre érkezzen és elterüljön.*
- Jó, tényleg kinőttem már ebből.
*Mondja nevetve, szétvetett tagokkal. Kivillan most az ezüstkarikával ékített köldöke, de a sebhely is az oldalán, ami elől egészen a szegycsontjánál indul, hátul meg a csípője magasságában, majdnem a gerincénél ér véget.*
- Hát, még tele a kosár.
*Ül fel, háta mögött megtámaszkodva, inge is helyre csúszik most, fél térdét felhúzza. Előbb Nirsre néz, majd a kosár felé biccent.*
- Egészségedre.
*Mosolyog rá Nirsre, mikor az tüsszent. Nyilván a lószag után furcsa a mosószappan tiszta illata. Kicsit odébb megy, hogy Nirs el tudjon feküdni.*
- Hát, időben kell este lefeküdni és akkor nem alszod át a napot. Ha meg egész éjjel dorbézoltál, akkor mindegy, hogy hol alszol, nem?
*Merthogy az északi, barbár népek nyilvánvalóan minden éjjel kirúgnak a hámból, megerőszakolják a rabnőiket és berúgnak a fejenként megivott egy-két hektoliter kumisztól. Ellenségeik vére meg fröcsög természetesen. Szóval nem is érti, hogy Nirs hogyan bírt hajnalban kelni egy-egy ilyen éjszaka után. Tudomást sem vesz arról, hogy Nirs felé nyújtja a párnát.*
- Óóó, ez nagyon kedves tőled, de nem fogadhatom el. Tökre pofátlanság lenne a részemről, végtére is nem azért hívtalak be, hogy dolgoztassalak. Megszántalak, hogy nem láttál még házat belülről.
*Elvigyorodik, felnyúl a másik párnáért, ami aztán könnyen Nirs arcában landolhat, hacsak el nem téríti valahogyan. Mindenesetre egy párna akkor sem okozna különösebb fájdalmat, ha történetesen telibe találja a másik arcát.*
- Hát az a te bajod.
*Nevet fel, aztán gyors mozdulattal az ágy közepére pattan, ugrik egyet, hogy aztán fenékre érkezzen és elterüljön.*
- Jó, tényleg kinőttem már ebből.
*Mondja nevetve, szétvetett tagokkal. Kivillan most az ezüstkarikával ékített köldöke, de a sebhely is az oldalán, ami elől egészen a szegycsontjánál indul, hátul meg a csípője magasságában, majdnem a gerincénél ér véget.*
- Hát, még tele a kosár.
*Ül fel, háta mögött megtámaszkodva, inge is helyre csúszik most, fél térdét felhúzza. Előbb Nirsre néz, majd a kosár felé biccent.*
- Egészségedre.
*Mosolyog rá Nirsre, mikor az tüsszent. Nyilván a lószag után furcsa a mosószappan tiszta illata. Kicsit odébb megy, hogy Nirs el tudjon feküdni.*
- Hát, időben kell este lefeküdni és akkor nem alszod át a napot. Ha meg egész éjjel dorbézoltál, akkor mindegy, hogy hol alszol, nem?
*Merthogy az északi, barbár népek nyilvánvalóan minden éjjel kirúgnak a hámból, megerőszakolják a rabnőiket és berúgnak a fejenként megivott egy-két hektoliter kumisztól. Ellenségeik vére meg fröcsög természetesen. Szóval nem is érti, hogy Nirs hogyan bírt hajnalban kelni egy-egy ilyen éjszaka után. Tudomást sem vesz arról, hogy Nirs felé nyújtja a párnát.*
- Óóó, ez nagyon kedves tőled, de nem fogadhatom el. Tökre pofátlanság lenne a részemről, végtére is nem azért hívtalak be, hogy dolgoztassalak. Megszántalak, hogy nem láttál még házat belülről.
*Elvigyorodik, felnyúl a másik párnáért, ami aztán könnyen Nirs arcában landolhat, hacsak el nem téríti valahogyan. Mindenesetre egy párna akkor sem okozna különösebb fájdalmat, ha történetesen telibe találja a másik arcát.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-10 21:27:32
Üzenet elküldve: 2018-09-10 21:27:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hát... igen. *böki ki ezúttal egy pimasznak látszó mosoly kíséretében. Azzal persze ő is tökéletesen tisztában van, hogy Aenae nem könyörgött neki hosszasan, hogy kísérje el a Vashegyre, de így sokkal jobban hangzik. Nem sokkal később már meg is bánja egy kicsit, hogy ugratni próbálta a lányt, hiszen az mintha morcosabbá vált volna. Nem akarná magára haragítani, hiszen el tudja képzelni, hogy ez adott esetben nem tenne jót az egészségének. Ezért sem. A másik ok egyszerre bosszantja és tölti el valami kellemes érzéssel. Igen zavarba ejtő. De úgy tűnik, hogy mégsem lőtt túl a célon, mert ahogy Aenae lehuppan az ágyra, őt is hellyel kínálja. Pillanatnyi tipródás után ül le ő is az ágyra, úgy hogy azért maradjon egy kis hely köztük. Még arról is megfeledkezik, hogy megköszönje ezt a nagylelkűséget.*
- Nem, azt azért nem. *néz végig a rendbe tett ágyon* Olyan szépen eligazgattad, hogy nem lenne szívem összegyűrni.
*És máris itt az alkalom, hogy ismét elvörösödhessen. Hiszen a törzs férfitagjai is gyakran szórakoztatták egymást történetekkel, melyekben a lepedőt gyűrték össze. Csak azokban a mesékben sohasem ugrálással, hanem más szabadidős tevékenységgel tették ezt. Úgyhogy most ül az ágy szélén, mintha karót nyelt volna.*
- Nem, nem, félreértettél. *kezd el szinte ijedten tiltakozni* Szívesen segítek, csak nem tudtam, hogy más szobákban még van tennivaló.
*Tenyereivel letámaszkodik maga mellett és körülnéz a szobában.*
- Igazán szép lett.
*Úgy érzi, hogy valamit mondania kell, hogy ne ücsörögjenek nagy csendben egymás mellett. De miről cseverészhetnének? Alig ismerik egymást. Míg ezen töpreng, Aenae kényelmesen elnyúlik mellette. Először csak szeme sarkából, lopva pislant arra, és csak utána fordítja óvatosan a fejét is. Nem is érti az újonnan támadt zavarát a dolog miatt. Hiszen egészen ártatlan póz ez, csupán kényelmesen elfeküdt mellette a lány, de mégis... talán Aenae pucér lábfeje teszi. Mégiscsak illetlenség így mutogatni. Ezzel együtt nem tagadhatná, hogy tetszik neki.*
- Nincs. *nyújtja ki a kezét és veszi el a párnát, ami egy kicsit meg is tapogat* Nálunk azok a puhány lelkek akik alvás közben is áldozni akarnak a kényelem oltárán, egy jókora követ tesznek a tarkójuk alá.
*Aztán, ahogy Aenae-től látta, ő is belefúrja az arcát a párnába és megszagolja. Illatos füveket áztathattak a vízbe, amiben mosták. Ez egész kellemes, de az illat váratlanul megcsavarja az orrát. Még időben kapja el a párnát az arca elől, aztán tüsszent egy nagyot.*
- Bocsánat. *néz egy zavart mosollyal a heverő lányra, és már ő maga is érzi, hogy lassan nemcsak neki lehet kényelmetlen a feszélyezettsége. Gondol egy nagyot és merészen hátradől ő is az ágyon. A párnát a feje alá gyűri és egy kicsit még fészkelődik is.*
- Tényleg kényelmes. *mosolyodik el és oldalt fordítja a fejét. Ám most, hogy ilyen közelről néz az ismerős színű szemekbe, hirtelen nagyot dobban a szíve. Nem is érti. Illetve dehogynem. Ezért inkább visszafordítja tekintetét a mennyezet gerendái felé.*
- Viszont ha ilyen kényelmesen alszotok, akkor hogyan keltek fel virradatkor? Így egy életet is át lehet aludni. Azt is gondolhatnám, hogy itt már a restség is erény. Ezt persze nem rád értem, hiszen te szorgosnak látszol.
*Felkönyököl, és visszanyújtja a párnát.*
- De tudod mit? Ahogy látom, már eleget dolgoztál azon, hogy rendbe tedd a házat, egy kis pihenés igazán rád fér. Maradj, és mondd meg, hogy mit kell még csinálni! Én majd elvégzem.
*Felül, oldalt fordul lábát felhúzva. Furcsa, hogy szívesen végezne házimunkát Aenae kedvéért, de az még furcsább, hogy legszívesebben csak nézné, ahogy pihen. Szegény Nirs, ha ismerné a szerelmet, biztosan el is kezdene aggódni. Hiszen valami ilyesmi lehet, amikor az kezdődik.*
- Hát... igen. *böki ki ezúttal egy pimasznak látszó mosoly kíséretében. Azzal persze ő is tökéletesen tisztában van, hogy Aenae nem könyörgött neki hosszasan, hogy kísérje el a Vashegyre, de így sokkal jobban hangzik. Nem sokkal később már meg is bánja egy kicsit, hogy ugratni próbálta a lányt, hiszen az mintha morcosabbá vált volna. Nem akarná magára haragítani, hiszen el tudja képzelni, hogy ez adott esetben nem tenne jót az egészségének. Ezért sem. A másik ok egyszerre bosszantja és tölti el valami kellemes érzéssel. Igen zavarba ejtő. De úgy tűnik, hogy mégsem lőtt túl a célon, mert ahogy Aenae lehuppan az ágyra, őt is hellyel kínálja. Pillanatnyi tipródás után ül le ő is az ágyra, úgy hogy azért maradjon egy kis hely köztük. Még arról is megfeledkezik, hogy megköszönje ezt a nagylelkűséget.*
- Nem, azt azért nem. *néz végig a rendbe tett ágyon* Olyan szépen eligazgattad, hogy nem lenne szívem összegyűrni.
*És máris itt az alkalom, hogy ismét elvörösödhessen. Hiszen a törzs férfitagjai is gyakran szórakoztatták egymást történetekkel, melyekben a lepedőt gyűrték össze. Csak azokban a mesékben sohasem ugrálással, hanem más szabadidős tevékenységgel tették ezt. Úgyhogy most ül az ágy szélén, mintha karót nyelt volna.*
- Nem, nem, félreértettél. *kezd el szinte ijedten tiltakozni* Szívesen segítek, csak nem tudtam, hogy más szobákban még van tennivaló.
*Tenyereivel letámaszkodik maga mellett és körülnéz a szobában.*
- Igazán szép lett.
*Úgy érzi, hogy valamit mondania kell, hogy ne ücsörögjenek nagy csendben egymás mellett. De miről cseverészhetnének? Alig ismerik egymást. Míg ezen töpreng, Aenae kényelmesen elnyúlik mellette. Először csak szeme sarkából, lopva pislant arra, és csak utána fordítja óvatosan a fejét is. Nem is érti az újonnan támadt zavarát a dolog miatt. Hiszen egészen ártatlan póz ez, csupán kényelmesen elfeküdt mellette a lány, de mégis... talán Aenae pucér lábfeje teszi. Mégiscsak illetlenség így mutogatni. Ezzel együtt nem tagadhatná, hogy tetszik neki.*
- Nincs. *nyújtja ki a kezét és veszi el a párnát, ami egy kicsit meg is tapogat* Nálunk azok a puhány lelkek akik alvás közben is áldozni akarnak a kényelem oltárán, egy jókora követ tesznek a tarkójuk alá.
*Aztán, ahogy Aenae-től látta, ő is belefúrja az arcát a párnába és megszagolja. Illatos füveket áztathattak a vízbe, amiben mosták. Ez egész kellemes, de az illat váratlanul megcsavarja az orrát. Még időben kapja el a párnát az arca elől, aztán tüsszent egy nagyot.*
- Bocsánat. *néz egy zavart mosollyal a heverő lányra, és már ő maga is érzi, hogy lassan nemcsak neki lehet kényelmetlen a feszélyezettsége. Gondol egy nagyot és merészen hátradől ő is az ágyon. A párnát a feje alá gyűri és egy kicsit még fészkelődik is.*
- Tényleg kényelmes. *mosolyodik el és oldalt fordítja a fejét. Ám most, hogy ilyen közelről néz az ismerős színű szemekbe, hirtelen nagyot dobban a szíve. Nem is érti. Illetve dehogynem. Ezért inkább visszafordítja tekintetét a mennyezet gerendái felé.*
- Viszont ha ilyen kényelmesen alszotok, akkor hogyan keltek fel virradatkor? Így egy életet is át lehet aludni. Azt is gondolhatnám, hogy itt már a restség is erény. Ezt persze nem rád értem, hiszen te szorgosnak látszol.
*Felkönyököl, és visszanyújtja a párnát.*
- De tudod mit? Ahogy látom, már eleget dolgoztál azon, hogy rendbe tedd a házat, egy kis pihenés igazán rád fér. Maradj, és mondd meg, hogy mit kell még csinálni! Én majd elvégzem.
*Felül, oldalt fordul lábát felhúzva. Furcsa, hogy szívesen végezne házimunkát Aenae kedvéért, de az még furcsább, hogy legszívesebben csak nézné, ahogy pihen. Szegény Nirs, ha ismerné a szerelmet, biztosan el is kezdene aggódni. Hiszen valami ilyesmi lehet, amikor az kezdődik.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-10 20:37:40
Üzenet elküldve: 2018-09-10 20:37:40
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A küldetés//
//Dobás: 9//
* A tábor körüljárása közben a Thargodrym gyerek nem bírja befogni a lepénylesőjét, és tovább jártatja, úgyhogy Waldran sóhajt egyet. Felesleges is ez az egész, egyszerűbb ha besétálnak, a nyomorult mellett úgyse tudnának lopakodni. *
- Valóban, de nem hiszem, hogy rajtuk ütöttek. Hallottad te is, hogy mi volt a városban, nem? Szerintem azért siettek, hogy az ottaniakat mentsék, menekítsék. * Vonja meg Waldran a vállát, aztán célirányosan besétál a táborba, ahol észrevesz egy szamarat, és egy fura figurát, nem feltétlenül ebben a sorrendben. A kérdést, hogy a lánynak van-e jövendőbelije, egyelőre elengedi a füle mellett. *
- Bris kolléga, ha nem tévedek? * Szólítja meg egyszerűen a férfit.* Waldran vagyok, ő meg Nirs, ha minden igaz Sfetts mester hagyott magadra itt.
* Letudta a bemutatkozást, most már nem idegenek, közben figyeli a férfi reakcióit, hogy miképp reagál a nevekre. Ha úgy tűnik, hogy ismeretlen számára Sfetts neve, az okot adhat a gyanúra, hogy nem is az a férfi, akit keresnek. Közben fél szeme a fickón, fél szeme pedig a táboron, ahogy elkezdi felmérni, hogy miket találhatnak erre. Közben fellibbenti az egyik sátor ponyváját, és belekukucskál, ahol különféle ruhákat, fegyvereket lát, illetve a sátor mellett egy lezárt hordó figyel, amit szintén igyekszik felnyitni. Ekkor fordul vissza az idegenhez, kap egy lehetőséget, hogy szóljon a haverjainak, vagy bizonyítsa, hogy tényleg ő az a Bris.*
- A szekerünk az út mentén vár, abban az irányban. * Int a karjával arra felé, ahonnan jöttek.* Megtennéd, hogy szólsz az öregnek, hogy jöjjenek? * Kéri meg nyájasan, aztán ha kettesben maradtak, akkor visszafordul Nirs felé.*
- Amúgy nem hiszem, hogy Kagan ne találna megfelelő kérőt a lánynak. * Igyekszik hangsúlyozni a megfelelő szót. *
//Dobás: 9//
* A tábor körüljárása közben a Thargodrym gyerek nem bírja befogni a lepénylesőjét, és tovább jártatja, úgyhogy Waldran sóhajt egyet. Felesleges is ez az egész, egyszerűbb ha besétálnak, a nyomorult mellett úgyse tudnának lopakodni. *
- Valóban, de nem hiszem, hogy rajtuk ütöttek. Hallottad te is, hogy mi volt a városban, nem? Szerintem azért siettek, hogy az ottaniakat mentsék, menekítsék. * Vonja meg Waldran a vállát, aztán célirányosan besétál a táborba, ahol észrevesz egy szamarat, és egy fura figurát, nem feltétlenül ebben a sorrendben. A kérdést, hogy a lánynak van-e jövendőbelije, egyelőre elengedi a füle mellett. *
- Bris kolléga, ha nem tévedek? * Szólítja meg egyszerűen a férfit.* Waldran vagyok, ő meg Nirs, ha minden igaz Sfetts mester hagyott magadra itt.
* Letudta a bemutatkozást, most már nem idegenek, közben figyeli a férfi reakcióit, hogy miképp reagál a nevekre. Ha úgy tűnik, hogy ismeretlen számára Sfetts neve, az okot adhat a gyanúra, hogy nem is az a férfi, akit keresnek. Közben fél szeme a fickón, fél szeme pedig a táboron, ahogy elkezdi felmérni, hogy miket találhatnak erre. Közben fellibbenti az egyik sátor ponyváját, és belekukucskál, ahol különféle ruhákat, fegyvereket lát, illetve a sátor mellett egy lezárt hordó figyel, amit szintén igyekszik felnyitni. Ekkor fordul vissza az idegenhez, kap egy lehetőséget, hogy szóljon a haverjainak, vagy bizonyítsa, hogy tényleg ő az a Bris.*
- A szekerünk az út mentén vár, abban az irányban. * Int a karjával arra felé, ahonnan jöttek.* Megtennéd, hogy szólsz az öregnek, hogy jöjjenek? * Kéri meg nyájasan, aztán ha kettesben maradtak, akkor visszafordul Nirs felé.*
- Amúgy nem hiszem, hogy Kagan ne találna megfelelő kérőt a lánynak. * Igyekszik hangsúlyozni a megfelelő szót. *
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-10 20:36:37
Üzenet elküldve: 2018-09-10 20:36:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek dorbézolása//
*Összeszorítja a száját Rel szavaira, érzi, hogy zavarba jön a nő szavaitól, meg főleg attól, hogy ilyen könnyen kiismerte. Amikor zavarban van, akkor hülyeségeket beszél, a kibuggyanó hülyeségtől próbálja megkímélni a társaságot azzal, hogy görcsösen csukva tartja a száját. Viszont az arcába toluló vért nem tudja uralni, így aztán elvörösödik. Valóban nem szereti ha ráirányul a figyelem és most túl sokat kapott belőle, ráadásul úgy tűnik, hogy ennek még mindig nincsen vége. Még hogy jártas akár a gyógyításban, akár a házvezetésben! Csupán picurka előnnyel rendelkezik Effyhez képest, hiszen sokkal hamarabb kiszabadult a gazdagnegyed kényelméből. A kiszabadult nem is jó szó, hiszen kitaszíttatott onnan, utóbb visszagondolva, ennek örül is kicsit, meg nem is. Kényelmesebb élete is lehetett volna, ha hozzámegy szépen Lestielhez, szül pár gyereket, felneveli őket és mindezt anélkül, hogy akár csak egyszer is hozzáérne a partvishoz.*
- Nirs segített felrakni a függönyöket. Ideglelést kaptam volna, ha nekem kell a létrára állni. Hadd legyen enyém a zöld háló, kérlek!
*Effynek anno nem volt ideje szemügyre venni a hálószobákat, de Aenae volt az, aki kitakarította őket és aki be is ágyazott.*
- Tudod, megy a szemem színéhez.
*Mosolyodik el, Effyt lesegíti egy székre a konyha asztalánál, ő maga meg a tűzhelyhez fordul, be kell gyújtani és ezt meglepő ügyességgel meg is teszi. Mintha teljesen levetkőzte volna a gazdagnegyedi, nyafka lányt, de hát az erdőmélyi erődben nem várhatta, hogy kiszolgálják.*
- Teafüvet a kamrában találsz, én hozok vizet. Van ott pogácsa is rágcsálni.
*A konyhából az udvarra vezető ajtón lép ki, hogy vizet húzzon a kútról, egy közepes méretű üstöt visz a kezében. Tulajdonképpen jól esik neki a párperces magány. Rendezheti az arcvonásait, meg ilyenek. Húz egy vödör vizet, megtölti tartalmával az üstöt, a vödröt pöccintéssel löki vissza, majd visszamegy a többiekhez. Az üstből egy merőkanál segítségével tölti fel a vízforraló kancsót.*
- Nekem tetszenek ezek a bútorok. Persze nem ezt szoktad meg. De szerintem szebbek, mint a kecskelábú komódok meg asztalok. Viszont talán valami szebb színnel áthúzathatnánk a sezlont, meg a székeket mellette.
*Igazából neki így is tetszik, hogy kicsit fakók a bútorok kárpitjai.*
*Összeszorítja a száját Rel szavaira, érzi, hogy zavarba jön a nő szavaitól, meg főleg attól, hogy ilyen könnyen kiismerte. Amikor zavarban van, akkor hülyeségeket beszél, a kibuggyanó hülyeségtől próbálja megkímélni a társaságot azzal, hogy görcsösen csukva tartja a száját. Viszont az arcába toluló vért nem tudja uralni, így aztán elvörösödik. Valóban nem szereti ha ráirányul a figyelem és most túl sokat kapott belőle, ráadásul úgy tűnik, hogy ennek még mindig nincsen vége. Még hogy jártas akár a gyógyításban, akár a házvezetésben! Csupán picurka előnnyel rendelkezik Effyhez képest, hiszen sokkal hamarabb kiszabadult a gazdagnegyed kényelméből. A kiszabadult nem is jó szó, hiszen kitaszíttatott onnan, utóbb visszagondolva, ennek örül is kicsit, meg nem is. Kényelmesebb élete is lehetett volna, ha hozzámegy szépen Lestielhez, szül pár gyereket, felneveli őket és mindezt anélkül, hogy akár csak egyszer is hozzáérne a partvishoz.*
- Nirs segített felrakni a függönyöket. Ideglelést kaptam volna, ha nekem kell a létrára állni. Hadd legyen enyém a zöld háló, kérlek!
*Effynek anno nem volt ideje szemügyre venni a hálószobákat, de Aenae volt az, aki kitakarította őket és aki be is ágyazott.*
- Tudod, megy a szemem színéhez.
*Mosolyodik el, Effyt lesegíti egy székre a konyha asztalánál, ő maga meg a tűzhelyhez fordul, be kell gyújtani és ezt meglepő ügyességgel meg is teszi. Mintha teljesen levetkőzte volna a gazdagnegyedi, nyafka lányt, de hát az erdőmélyi erődben nem várhatta, hogy kiszolgálják.*
- Teafüvet a kamrában találsz, én hozok vizet. Van ott pogácsa is rágcsálni.
*A konyhából az udvarra vezető ajtón lép ki, hogy vizet húzzon a kútról, egy közepes méretű üstöt visz a kezében. Tulajdonképpen jól esik neki a párperces magány. Rendezheti az arcvonásait, meg ilyenek. Húz egy vödör vizet, megtölti tartalmával az üstöt, a vödröt pöccintéssel löki vissza, majd visszamegy a többiekhez. Az üstből egy merőkanál segítségével tölti fel a vízforraló kancsót.*
- Nekem tetszenek ezek a bútorok. Persze nem ezt szoktad meg. De szerintem szebbek, mint a kecskelábú komódok meg asztalok. Viszont talán valami szebb színnel áthúzathatnánk a sezlont, meg a székeket mellette.
*Igazából neki így is tetszik, hogy kicsit fakók a bútorok kárpitjai.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-10 19:45:25
Üzenet elküldve: 2018-09-10 19:45:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
-Igen, azért! *Bólint rá. Persze jó érzés tudni, hogy képes vagy valamire, de megint más folyton azt mutatni, hogy meg is teszed.*
-Remélem, hogy fognak, mert kell a dolgos kéz! *Annyi munkást nem fognak találni úgyse aki felépíti azt a városrészt, ha a menekültek nem segítenek. Prexi figyelmesen hallgat, és ez jó dolog. Learon lassan megszokja, hogy milyen jó hallgatósága van, ugyanis nem ehhez volt szokva. mindig közbeszóltak, megakasztották, ha beszélt. Szerencsére a fiú nem ilyen, hanem miután a Sajt-mester végez, akkor teszi fel a sokszor ugyan értelmetlen, ám még többször nagyon hasznos és a férfit is elgondolkodtató kérséseit.*
-Nem volt dühös, mert cserébe kap búzát és gyümölcsöket és bort. *Kagan elég értelmes figura, szóval rábízta Troddra az állatok dolgát, és az úgy teljesen rendben lesz, ugyanis az a pásztor a legtökéletesebb erre a célra.*
-Átkozott? *Húzza fel a szemöldökét, és elég furcsa dolognak tartja, hogy a Vezér csak úgy ott tartja az átkozott gyűrűit a többi ékszere között.* ~Lehet, hogy szándékosan, ha ellopnák akkor legyen baja a tolvajnak. Kagan meg úgyis tudja, hogy melyik átkozott!~ *Ezen a gondolaton jut el odáig, hogy ő ugyan nem tenne így, de végül is ez egy nagyon jó ötlet.*
-Jó is az, ha az ember fél néha! Az ismeretlen dolgokat jobb inkább elkerülni, és nem kihívni magunk ellen a sorsot! *Persze ő ennek teljesen az ellenkezőjét csinálja általában, és elindul mindenféle beszélő fénygömbök után és démonokat támad meg.*
-Az egyiket elvisszük Amonra, ha kész van, a másik hármat meg megtartjuk magunknak! Meglásd, nagyon jó bor lesz ez! *Ezzel el is indulnak a présház felé, ahol már csak be kell majd lapátolni az almát és alárakni a hordókat, hogy készen is legyenek. Meg persze szépen lezárni egy hónapra a hordókat.*
-Igen, azért! *Bólint rá. Persze jó érzés tudni, hogy képes vagy valamire, de megint más folyton azt mutatni, hogy meg is teszed.*
-Remélem, hogy fognak, mert kell a dolgos kéz! *Annyi munkást nem fognak találni úgyse aki felépíti azt a városrészt, ha a menekültek nem segítenek. Prexi figyelmesen hallgat, és ez jó dolog. Learon lassan megszokja, hogy milyen jó hallgatósága van, ugyanis nem ehhez volt szokva. mindig közbeszóltak, megakasztották, ha beszélt. Szerencsére a fiú nem ilyen, hanem miután a Sajt-mester végez, akkor teszi fel a sokszor ugyan értelmetlen, ám még többször nagyon hasznos és a férfit is elgondolkodtató kérséseit.*
-Nem volt dühös, mert cserébe kap búzát és gyümölcsöket és bort. *Kagan elég értelmes figura, szóval rábízta Troddra az állatok dolgát, és az úgy teljesen rendben lesz, ugyanis az a pásztor a legtökéletesebb erre a célra.*
-Átkozott? *Húzza fel a szemöldökét, és elég furcsa dolognak tartja, hogy a Vezér csak úgy ott tartja az átkozott gyűrűit a többi ékszere között.* ~Lehet, hogy szándékosan, ha ellopnák akkor legyen baja a tolvajnak. Kagan meg úgyis tudja, hogy melyik átkozott!~ *Ezen a gondolaton jut el odáig, hogy ő ugyan nem tenne így, de végül is ez egy nagyon jó ötlet.*
-Jó is az, ha az ember fél néha! Az ismeretlen dolgokat jobb inkább elkerülni, és nem kihívni magunk ellen a sorsot! *Persze ő ennek teljesen az ellenkezőjét csinálja általában, és elindul mindenféle beszélő fénygömbök után és démonokat támad meg.*
-Az egyiket elvisszük Amonra, ha kész van, a másik hármat meg megtartjuk magunknak! Meglásd, nagyon jó bor lesz ez! *Ezzel el is indulnak a présház felé, ahol már csak be kell majd lapátolni az almát és alárakni a hordókat, hogy készen is legyenek. Meg persze szépen lezárni egy hónapra a hordókat.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-10 19:40:02
Üzenet elküldve: 2018-09-10 19:40:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek dorbézolása//
*Nairada kérdése hallatán a levegőbe mered tekintete, ahogy fejben a napokat próbálja számolgatni, de végül feladja.*
- A zavargások kitörése utáni napon érkeztem meg Amon Ruadhra. Nem sokkal az után kaptam ezt a birtokot, hogy a Hadúr hazatért Artheniorból. Bevallom, nem számítottam ilyen meleg fogadtatásra, nem hogy egy birtokra! Persze nem csak úgy kaptam, vannak kötelezettségeim is a Vashegy felé, értek ez alatt többek között kereskedelemmel kapcsolatos feladatokat.
*No meg persze hűséget és adózást, de hát ez magától értetődő. Aenae következő szavait, mely szerint be is vásárolt, még egy elismerő pillantással jutalmazza.*
- Még a kamrát is feltöltötted? Hűha.
*Szerinte már a takarítás is elég lett volna önmagában, de így továbbgondolva a dolgot az sem árt, ha épp van mit enniük.
~Sürgősen kell egy házvezetőnő.~
Miután az udvart, a hallt és a társalgót is bemutatta a hölgyeknek, barátnéja javaslatára elindul a konyha felé.*
- Jó ötlet, akkor menjünk. Igazán megköszönném a segítséged, Relael.
*Aenae-be kapaszkodik, amennyiben ő is hozzájárul, s menet közben Rel kérdésre intéz választ.*
- Aenae volt olyan kedves és megnézte az eset után. Van némi jártassága ezen a téren... És úgy tűnik, egy háztartás vezetésében is.
*Emiatt kicsit irigyli is. Ugyanabból a körből kerültek ki, s barátnője valahogy jobban konyít az ilyesfélékhez. Kétségkívül gyakorlatiasabb alkat, mint ő. Miközben azon van, hogy átbicegjen a ház másik végébe, remélhetőleg a két másik hölggyel a nyomukban, újból visszatér a hallba s immáron a főbejárat felől a baloldali ajtón halad keresztül, így az étkezőbe jutnak. Ezen helyiség közepén egy hosszú, de szemmel láthatóan ósdi asztal foglal helyet, s két hosszabb oldalán négy-négy, két rövidebb végén pedig egy-egy szék látható. Áthaladván az étkező másik végébe, az ott lévő ajtón keresztül jutnak be a konyhába. Itt még legelső látogatásakor sem volt, tehát ez neki is új. Kétségkívül jól felszerelt konyha ez, valamint itt is található egy nagyobbacska asztal székekkel, vélhetően a még nem létező cselédség számára. A konyhából végezetül egy további ajtó nyílik a hozzá tartozó kamrába, de oda már nem megy be.*
- Ez volna tehát szerény hajlékom. *Mondja, miközben lehuppan az egyik székre.* Már csak a hálószobákra volnék én is kíváncsi, de azt majd később megnézem. Mivel jómagam nem ismerem ezt a konyhát, szerintem Aenae jobban tájékozódik itt.
*Sajna ő maga nemigen ért a teakészítéshez, no meg ha épp sürögni-forogni akarna, akkor sem tudna a lába miatt.*
- Ha megfigyeltétek, a bútorok nincsenek épp a legjobb állapotban. Talán ha egyszer eljutok odáig, nem ártana kicseréltetnem őket. Mindenesetre most megteszi.
*Amíg nem szakad össze a sejhaja alatt a szék, no meg az ágy vagy a társalgóbéli dívány, addig igazán nincs oka panaszra.*
*Nairada kérdése hallatán a levegőbe mered tekintete, ahogy fejben a napokat próbálja számolgatni, de végül feladja.*
- A zavargások kitörése utáni napon érkeztem meg Amon Ruadhra. Nem sokkal az után kaptam ezt a birtokot, hogy a Hadúr hazatért Artheniorból. Bevallom, nem számítottam ilyen meleg fogadtatásra, nem hogy egy birtokra! Persze nem csak úgy kaptam, vannak kötelezettségeim is a Vashegy felé, értek ez alatt többek között kereskedelemmel kapcsolatos feladatokat.
*No meg persze hűséget és adózást, de hát ez magától értetődő. Aenae következő szavait, mely szerint be is vásárolt, még egy elismerő pillantással jutalmazza.*
- Még a kamrát is feltöltötted? Hűha.
*Szerinte már a takarítás is elég lett volna önmagában, de így továbbgondolva a dolgot az sem árt, ha épp van mit enniük.
~Sürgősen kell egy házvezetőnő.~
Miután az udvart, a hallt és a társalgót is bemutatta a hölgyeknek, barátnéja javaslatára elindul a konyha felé.*
- Jó ötlet, akkor menjünk. Igazán megköszönném a segítséged, Relael.
*Aenae-be kapaszkodik, amennyiben ő is hozzájárul, s menet közben Rel kérdésre intéz választ.*
- Aenae volt olyan kedves és megnézte az eset után. Van némi jártassága ezen a téren... És úgy tűnik, egy háztartás vezetésében is.
*Emiatt kicsit irigyli is. Ugyanabból a körből kerültek ki, s barátnője valahogy jobban konyít az ilyesfélékhez. Kétségkívül gyakorlatiasabb alkat, mint ő. Miközben azon van, hogy átbicegjen a ház másik végébe, remélhetőleg a két másik hölggyel a nyomukban, újból visszatér a hallba s immáron a főbejárat felől a baloldali ajtón halad keresztül, így az étkezőbe jutnak. Ezen helyiség közepén egy hosszú, de szemmel láthatóan ósdi asztal foglal helyet, s két hosszabb oldalán négy-négy, két rövidebb végén pedig egy-egy szék látható. Áthaladván az étkező másik végébe, az ott lévő ajtón keresztül jutnak be a konyhába. Itt még legelső látogatásakor sem volt, tehát ez neki is új. Kétségkívül jól felszerelt konyha ez, valamint itt is található egy nagyobbacska asztal székekkel, vélhetően a még nem létező cselédség számára. A konyhából végezetül egy további ajtó nyílik a hozzá tartozó kamrába, de oda már nem megy be.*
- Ez volna tehát szerény hajlékom. *Mondja, miközben lehuppan az egyik székre.* Már csak a hálószobákra volnék én is kíváncsi, de azt majd később megnézem. Mivel jómagam nem ismerem ezt a konyhát, szerintem Aenae jobban tájékozódik itt.
*Sajna ő maga nemigen ért a teakészítéshez, no meg ha épp sürögni-forogni akarna, akkor sem tudna a lába miatt.*
- Ha megfigyeltétek, a bútorok nincsenek épp a legjobb állapotban. Talán ha egyszer eljutok odáig, nem ártana kicseréltetnem őket. Mindenesetre most megteszi.
*Amíg nem szakad össze a sejhaja alatt a szék, no meg az ágy vagy a társalgóbéli dívány, addig igazán nincs oka panaszra.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-10 18:04:42
Üzenet elküldve: 2018-09-10 18:04:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Hölgyek dorbézolása //
- Elég nagy elismerés, de ahogy láttam az elismerésből leginkább a neked intézett figyelem része zavart téged. Ehhez pedig idővel hozzászoksz, ha akarsz. Egyébként is fiatal csinos lány vagy, elkerülhetetlen, hogy az emberek tekintete rád terelődjön.
*Az épületet csodálja, vagy legalább úgy tesz, hiszen amióta megtanulta, hogy milyen könnyen elveszíthető érték ez is, azóta kevésbé köti le. Persze a ruhák és ékszerek sosem kerülhetnek ki ilyen könnyen érdeklődési köréből, plusz azért elismeri, hogy takaros és rendezett ház. Mint kiderült utóbbi Aenaenek köszönhető. Közben Ephemiának segítenek is leszállni a szekérről amíg magában töpreng, ezért lemarad erről a lehetőségről, ami miatt nem is törte túlzottan magát.*
- Elragadó.
*Tesz egy elismerő megjegyzést, mert úgy érzi szükséges, majd némán követi a házigazdát. A társalgóba érve kis szemlélődés után éppen helyet foglalna a díványon, amikor szóba kerül, hogy inkább menjenek a konyhába étkezni. Természetesen ez szokatlan neki, elvégre egy párnázott bútor még mindig kényelmesebb és általában az ilyen helységek hangulata is sokkal barátságosabb, mint a konyháé, de nem tesz ez ellen semmi megjegyzést.*
- Engedd meg akkor, hogy segítsek.
*Hiszen bár dolgoznom nem kifejezetten szeret, de tétlenül várakozni még kevésbé, akkor már inkább megmozdul.*
- A teát szívesen megcsinálom. Édesanyám gyakran betegeskedett, tehát van benne gyakorlatom.
*Olykor kedveskedésből tette ezt meg, az elején még igen, amikor kicsi volt, és még kötődött felmenőihez. Aztán csak ráeszmélt, hogy nem haszontalan pár konyhai fogást ismernie, hiszen az ételek és italok a legegyszerűbbek bármi elrejtéséhez, vagy eléréséhez. Például ha éppen kicsit ki akart szökni, elég volt egy kis réti ármányhoz folyamodnia. Aenae felé fordul, majd várja, hogy a lány a konyha felé vezesse. Az, hogy végül hol kívánják majd eltölteni idejüket rábízza a többiekre, valójában neki édes mindegy.*
- Gyógyító egyébként látta a lábad Ephemia?
*Kérdez még vissza futólag kíváncsiságból. Mindig érdekelte valamelyest a gyógyítás, bár főleg az ártó dolgok felé kacsintgatott, ettől függetlenül azért mindig szívesen lábatlankodott mikor az orvos rendszeresen ellátogatott hozzájuk. Ennek, meg állandóan a természetben bóklászó nővérének köszönheti szerény tudását a növényeket illetően.*
- Elég nagy elismerés, de ahogy láttam az elismerésből leginkább a neked intézett figyelem része zavart téged. Ehhez pedig idővel hozzászoksz, ha akarsz. Egyébként is fiatal csinos lány vagy, elkerülhetetlen, hogy az emberek tekintete rád terelődjön.
*Az épületet csodálja, vagy legalább úgy tesz, hiszen amióta megtanulta, hogy milyen könnyen elveszíthető érték ez is, azóta kevésbé köti le. Persze a ruhák és ékszerek sosem kerülhetnek ki ilyen könnyen érdeklődési köréből, plusz azért elismeri, hogy takaros és rendezett ház. Mint kiderült utóbbi Aenaenek köszönhető. Közben Ephemiának segítenek is leszállni a szekérről amíg magában töpreng, ezért lemarad erről a lehetőségről, ami miatt nem is törte túlzottan magát.*
- Elragadó.
*Tesz egy elismerő megjegyzést, mert úgy érzi szükséges, majd némán követi a házigazdát. A társalgóba érve kis szemlélődés után éppen helyet foglalna a díványon, amikor szóba kerül, hogy inkább menjenek a konyhába étkezni. Természetesen ez szokatlan neki, elvégre egy párnázott bútor még mindig kényelmesebb és általában az ilyen helységek hangulata is sokkal barátságosabb, mint a konyháé, de nem tesz ez ellen semmi megjegyzést.*
- Engedd meg akkor, hogy segítsek.
*Hiszen bár dolgoznom nem kifejezetten szeret, de tétlenül várakozni még kevésbé, akkor már inkább megmozdul.*
- A teát szívesen megcsinálom. Édesanyám gyakran betegeskedett, tehát van benne gyakorlatom.
*Olykor kedveskedésből tette ezt meg, az elején még igen, amikor kicsi volt, és még kötődött felmenőihez. Aztán csak ráeszmélt, hogy nem haszontalan pár konyhai fogást ismernie, hiszen az ételek és italok a legegyszerűbbek bármi elrejtéséhez, vagy eléréséhez. Például ha éppen kicsit ki akart szökni, elég volt egy kis réti ármányhoz folyamodnia. Aenae felé fordul, majd várja, hogy a lány a konyha felé vezesse. Az, hogy végül hol kívánják majd eltölteni idejüket rábízza a többiekre, valójában neki édes mindegy.*
- Gyógyító egyébként látta a lábad Ephemia?
*Kérdez még vissza futólag kíváncsiságból. Mindig érdekelte valamelyest a gyógyítás, bár főleg az ártó dolgok felé kacsintgatott, ettől függetlenül azért mindig szívesen lábatlankodott mikor az orvos rendszeresen ellátogatott hozzájuk. Ennek, meg állandóan a természetben bóklászó nővérének köszönheti szerény tudását a növényeket illetően.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-09 23:03:39
Üzenet elküldve: 2018-09-09 23:03:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nirs rögeszmés. Persze Aenae is rögeszmés, szóval ez talán családi vonás lehet, mindenesetre Aenae csak a szemét forgatja, meg mosolyog Nirs nagyra törő terveire. Aztán felkapja a fejét, szemöldöke felszalad.*
- Ragaszkodtam?
*Ő nem pont így emlékszik, de persze nem kezdi ezt hangosan kikérni magának. Gondolatban legyint csak és elsimít egy ráncot az ágytakarón.*
- Koszos? Azt gondoltam, hogy a kosz és a jurta nem jár feltétlenül kéz a kézben.
*Az ágyfüggönnyel bíbelődik most, hangja szárazabban cseng, mint az eredetileg szerette volna. Aztán leül az ágyra és megpaskolja maga mellett.*
- Hát akkor itt a lehetőség. Megengedem, hogy az ágyamra ülj.
*Vagy Effy ágyára, esetleg a vendégszoba ágyára, nyilván Effy fogja eldönteni, hogy melyik háló kié legyen.*
- Esetleg ugrálhatsz is rajta. Gyerekkoromban folyton az ágyon ugráltam. Anyám tajtékzott persze, de hát sosem érdekelt igazán, hogy mit is mond arról, hogy hogyan kellene viselkednem.
*Újabb vállvonás, végtére is erről szólt az élete nagy része, hogy anyjával veszekedett, ezen ne vesztek volna össze?*
- Hát meszelni nem kell. De van még néhány háló, meg még egy pár függöny itt-ott. Ha nincs kedved hozzá, akkor nem kell, hogy segíts, megoldom egyedül is.
*Persze tovább fog tartani és jobban elfárad majd, de egy vetett ágyban pihen majd le a nap végén. Oldalra eldőlve elvesz egy párnát az ágy fejéről, hogy felülve magához ölelje és kicsit lehajolva szagolgatni kezdje. Csodálatos, tiszta illata van, milyen nagyszerű lesz ilyen illatban aludni.*
- Ilyen sincs a jurtádban, mi?
*Nyújtja Nirs felé az illatos, pihe-puha párnát. A koszos jurtában nyilván valami lószagú nyereg a vánkos, hiszen a derékalj is csak egy koszlott, szúrós pokróc, vagy egy szőrét vesztett prémkupac. A lány hangja egyébként újra meglehetősen vidám és arra gondol, hogy nem is odanyújtania kellett volna a párnát, hanem jól fejbe csapni vele Nirst.*
*Nirs rögeszmés. Persze Aenae is rögeszmés, szóval ez talán családi vonás lehet, mindenesetre Aenae csak a szemét forgatja, meg mosolyog Nirs nagyra törő terveire. Aztán felkapja a fejét, szemöldöke felszalad.*
- Ragaszkodtam?
*Ő nem pont így emlékszik, de persze nem kezdi ezt hangosan kikérni magának. Gondolatban legyint csak és elsimít egy ráncot az ágytakarón.*
- Koszos? Azt gondoltam, hogy a kosz és a jurta nem jár feltétlenül kéz a kézben.
*Az ágyfüggönnyel bíbelődik most, hangja szárazabban cseng, mint az eredetileg szerette volna. Aztán leül az ágyra és megpaskolja maga mellett.*
- Hát akkor itt a lehetőség. Megengedem, hogy az ágyamra ülj.
*Vagy Effy ágyára, esetleg a vendégszoba ágyára, nyilván Effy fogja eldönteni, hogy melyik háló kié legyen.*
- Esetleg ugrálhatsz is rajta. Gyerekkoromban folyton az ágyon ugráltam. Anyám tajtékzott persze, de hát sosem érdekelt igazán, hogy mit is mond arról, hogy hogyan kellene viselkednem.
*Újabb vállvonás, végtére is erről szólt az élete nagy része, hogy anyjával veszekedett, ezen ne vesztek volna össze?*
- Hát meszelni nem kell. De van még néhány háló, meg még egy pár függöny itt-ott. Ha nincs kedved hozzá, akkor nem kell, hogy segíts, megoldom egyedül is.
*Persze tovább fog tartani és jobban elfárad majd, de egy vetett ágyban pihen majd le a nap végén. Oldalra eldőlve elvesz egy párnát az ágy fejéről, hogy felülve magához ölelje és kicsit lehajolva szagolgatni kezdje. Csodálatos, tiszta illata van, milyen nagyszerű lesz ilyen illatban aludni.*
- Ilyen sincs a jurtádban, mi?
*Nyújtja Nirs felé az illatos, pihe-puha párnát. A koszos jurtában nyilván valami lószagú nyereg a vánkos, hiszen a derékalj is csak egy koszlott, szúrós pokróc, vagy egy szőrét vesztett prémkupac. A lány hangja egyébként újra meglehetősen vidám és arra gondol, hogy nem is odanyújtania kellett volna a párnát, hanem jól fejbe csapni vele Nirst.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-09 22:36:36
Üzenet elküldve: 2018-09-09 22:36:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha jobban belegondol, valóban úgy lehet, ahogy Aenae mondja.*
- Reméltem, hogy nem akarja mindenki a vérem. Elvégre én semmit nem ártottam a Thargodaroknak. ~Még.~
*A családnevet jól észrevehető megvetéssel ejti ki, és azonnal észbe is kap. Hiszen ez a lány is az.*
- Szóval a Thargodaroknak. *Ezúttal sikerül érzelmektől mentesen mondani.* Alig tudtam járni, amikor mindaz történt ami a család két felét egymás ellen fordította. És ha jobban meggondoljuk, neheztelni nekem van okom. Igazság szerint nem is akartam ide jönni, míg nagy mágus nem leszek, és el nem sajátítok olyan varázslatokat melyektől apádnak répa nőne az orra helyére és karfiollá változna a füle.
*Itt már mosolyog egy kicsit, mert persze sokkal cifrább dolgokat tervezett a nagybátyjával.*
- Aztán találkoztam veled, és annyira ragaszkodtál hozzá, hogy veled tartsak... *megvonja a vállát* Hogy itt vagyok. Te tehetsz róla.
*Ez természetesen nem pontosan így történt, de minek ragadnánk le jelentéktelen részleteknél? Hiszen odáig stimmel, hogy későbbre tervezte revansot venni, legfeljebb ott hibádzik a történet, hogy Aenae-nek nem kellett nagyon agitálnia.
~Tényleg, miért nem?~
Lemászik a létráról egy hálás mosollyal a dicséretért, aztán figyeli ahogy a lány még két masnival is megtoldja az összhatást. Szinte már giccsesnek találja az egészet, de Aenae láthatóan olyan örömmel csinosítgatja a házat, hogy nem lenne szíve ezt szóvá tenni. És az is lehet, hogy neki nem fejlődött ki rendesen az esztétikai érzéke. Erre gondol akkor is, amikor a gondosan megvetett ágyat nézi, de most már nem állja meg szó nélkül.*
- Ez nekem persze idegen. *int az ágy felé* Tudod, mi mocskos jurtákban, a puszta földön, lópokrócokon heverünk el.
*Ha tudná, hogy Aenae-nek az a rögeszméje, hogy gúnyolódnak rajta, akkor nem mondta volna ezt. De nem tudja. Igazság szerint benne is van némi frusztráció, talán csak ezt akarja levezetni azzal, hogy ráerősít az északi barbárokat illető sztereotípiákra. Aztán néz egy nagyot.*
- Még nem végeztünk? *néz körül a szerinte már makulátlan szobában* Ki is kell meszelni?
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.09 22:38:06
*Ha jobban belegondol, valóban úgy lehet, ahogy Aenae mondja.*
- Reméltem, hogy nem akarja mindenki a vérem. Elvégre én semmit nem ártottam a Thargodaroknak. ~Még.~
*A családnevet jól észrevehető megvetéssel ejti ki, és azonnal észbe is kap. Hiszen ez a lány is az.*
- Szóval a Thargodaroknak. *Ezúttal sikerül érzelmektől mentesen mondani.* Alig tudtam járni, amikor mindaz történt ami a család két felét egymás ellen fordította. És ha jobban meggondoljuk, neheztelni nekem van okom. Igazság szerint nem is akartam ide jönni, míg nagy mágus nem leszek, és el nem sajátítok olyan varázslatokat melyektől apádnak répa nőne az orra helyére és karfiollá változna a füle.
*Itt már mosolyog egy kicsit, mert persze sokkal cifrább dolgokat tervezett a nagybátyjával.*
- Aztán találkoztam veled, és annyira ragaszkodtál hozzá, hogy veled tartsak... *megvonja a vállát* Hogy itt vagyok. Te tehetsz róla.
*Ez természetesen nem pontosan így történt, de minek ragadnánk le jelentéktelen részleteknél? Hiszen odáig stimmel, hogy későbbre tervezte revansot venni, legfeljebb ott hibádzik a történet, hogy Aenae-nek nem kellett nagyon agitálnia.
~Tényleg, miért nem?~
Lemászik a létráról egy hálás mosollyal a dicséretért, aztán figyeli ahogy a lány még két masnival is megtoldja az összhatást. Szinte már giccsesnek találja az egészet, de Aenae láthatóan olyan örömmel csinosítgatja a házat, hogy nem lenne szíve ezt szóvá tenni. És az is lehet, hogy neki nem fejlődött ki rendesen az esztétikai érzéke. Erre gondol akkor is, amikor a gondosan megvetett ágyat nézi, de most már nem állja meg szó nélkül.*
- Ez nekem persze idegen. *int az ágy felé* Tudod, mi mocskos jurtákban, a puszta földön, lópokrócokon heverünk el.
*Ha tudná, hogy Aenae-nek az a rögeszméje, hogy gúnyolódnak rajta, akkor nem mondta volna ezt. De nem tudja. Igazság szerint benne is van némi frusztráció, talán csak ezt akarja levezetni azzal, hogy ráerősít az északi barbárokat illető sztereotípiákra. Aztán néz egy nagyot.*
- Még nem végeztünk? *néz körül a szerinte már makulátlan szobában* Ki is kell meszelni?
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.09 22:38:06
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-09 22:12:59
Üzenet elküldve: 2018-09-09 22:12:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elmosolyodik és feltérdel az ágyra, hogy a lepedőt beigazíthassa a lószőr matrac egyik sarka alá.*
- Hát, szerencséje volt, igen. És nem, azt hiszem, hogy nincsen velem kisegítve, szóval hamar találnunk kell egy házvezetőnőt.
*Szerencsére nem vette észre, hogy Nirs az imént jót derült valamin, mert akkor megint azt gondolná, hogy gúnyolódik rajta valami miatt. Mivel nem kell azon gondolkodnia, hogy most éppen miért is képezi gúny tárgyát, ezért teljes lelki nyugalommal folytathatja a lepedő felhelyezését. Két sarokkal viszonylag hamar végez is, aztán átpakolja a már belepedőzött részre, hogy a másik két sarok alá is beigazíthassa az anyagot. A szeme sarkából néz csak néha Nirsre, inkább azzal van ugyanis elfoglalva, hogy egy gyűrődés se legyen az ágyon.*
- Tartanod? Gondolom, hogy mindenkitől. Nincs túl szerencsés neved. De eddig életben vagy, nem?
*Már az egyik párnát tuszkolja be a huzatba, majd szép kövérre pofozza.*
- A vörös szakállas törpe, meg a fogatlan nagybácsi, ők a legrégebbiek, ha minden igaz. A többinek aligha mond valamit a "kis" családi viszály.
*Ő is csak nagyjából ismeri, pedig ő családtag, a többieket meg nem is biztos, hogy érdeklik évtizedes civódások. Lehet, hogy nem is hallottak róla.*
- Ó, hogy derékfájós. Az ő korában ebben nincs is semmi meglepő, gondolom.
*Vonja meg a vállát, majd a második párnát is felpofozza, majd az ágyat megkerülve a ruháskosárhoz lép, hogy kivegye belőle a sötétítő függönyök ugyanolyan színű megkötőjét. Nirs még a létrán, mikor ő már eligazítja a két függönyszárnyat úgy, hogy az ablakkivágás két oldalán csinos masnival megköti őket.*
- Igen, köszönöm. Tökély.
*Mosolyog rá Nirsre, majd visszalép az ágyhoz, ezúttal a paplant igyekszik behúzni a huzatába, de ezúttal már kifejezetten bénázik, mert ez közel sem olyan egyszerű művelet, mint a párnák vagy a lepedő felhúzása. Hamarosan teljesen eltűnik a paplanhuzatban, így igazítja bele a két "felső" csücsköt, majd kifelé hátrálás közben eligazítja az oldalakat is. Diadalittas mosollyal gombolja be a huzatot, kicsit megrázza a végén, majd eligazítja, az ágytakaró már gyerekjáték ezek után.*
- Csak órák kérdése és minddel végzünk.
*Jelenti ki vidoran.*
*Elmosolyodik és feltérdel az ágyra, hogy a lepedőt beigazíthassa a lószőr matrac egyik sarka alá.*
- Hát, szerencséje volt, igen. És nem, azt hiszem, hogy nincsen velem kisegítve, szóval hamar találnunk kell egy házvezetőnőt.
*Szerencsére nem vette észre, hogy Nirs az imént jót derült valamin, mert akkor megint azt gondolná, hogy gúnyolódik rajta valami miatt. Mivel nem kell azon gondolkodnia, hogy most éppen miért is képezi gúny tárgyát, ezért teljes lelki nyugalommal folytathatja a lepedő felhelyezését. Két sarokkal viszonylag hamar végez is, aztán átpakolja a már belepedőzött részre, hogy a másik két sarok alá is beigazíthassa az anyagot. A szeme sarkából néz csak néha Nirsre, inkább azzal van ugyanis elfoglalva, hogy egy gyűrődés se legyen az ágyon.*
- Tartanod? Gondolom, hogy mindenkitől. Nincs túl szerencsés neved. De eddig életben vagy, nem?
*Már az egyik párnát tuszkolja be a huzatba, majd szép kövérre pofozza.*
- A vörös szakállas törpe, meg a fogatlan nagybácsi, ők a legrégebbiek, ha minden igaz. A többinek aligha mond valamit a "kis" családi viszály.
*Ő is csak nagyjából ismeri, pedig ő családtag, a többieket meg nem is biztos, hogy érdeklik évtizedes civódások. Lehet, hogy nem is hallottak róla.*
- Ó, hogy derékfájós. Az ő korában ebben nincs is semmi meglepő, gondolom.
*Vonja meg a vállát, majd a második párnát is felpofozza, majd az ágyat megkerülve a ruháskosárhoz lép, hogy kivegye belőle a sötétítő függönyök ugyanolyan színű megkötőjét. Nirs még a létrán, mikor ő már eligazítja a két függönyszárnyat úgy, hogy az ablakkivágás két oldalán csinos masnival megköti őket.*
- Igen, köszönöm. Tökély.
*Mosolyog rá Nirsre, majd visszalép az ágyhoz, ezúttal a paplant igyekszik behúzni a huzatába, de ezúttal már kifejezetten bénázik, mert ez közel sem olyan egyszerű művelet, mint a párnák vagy a lepedő felhúzása. Hamarosan teljesen eltűnik a paplanhuzatban, így igazítja bele a két "felső" csücsköt, majd kifelé hátrálás közben eligazítja az oldalakat is. Diadalittas mosollyal gombolja be a huzatot, kicsit megrázza a végén, majd eligazítja, az ágytakaró már gyerekjáték ezek után.*
- Csak órák kérdése és minddel végzünk.
*Jelenti ki vidoran.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-09 21:32:27
Üzenet elküldve: 2018-09-09 21:32:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem is veszi észre Aenae elrévedését, mert arra koncentrál, hogy orra ne essen. A nagy ruháskosár takarásában nem látja hová lép, és más sem hiányozna, mint hogy elegáns ívben vágódjon el, és a frissen mosott textil szanaszét repüljön ahogy elhajítja a kosarat. Végtelenül kínosnak érezné. Így aztán csak óvatosan bólogat a függönyfelakasztás művészetéről szóló ismertetőre is, és csak egy kérdés kínozza ezzel kapcsolatban.
~Mi a kórság az a muszlin?~
De talán majd a színek alapján eltájékozódik. Feltéve, hogy valamelyik szobában nem fehér az ágytakaró. Nemsokára pedig hasznát is látja a kosárnak és az abban felpúpozott nagy halom lakástextilnek. Kicsit felemelve az egészet aránylag jól el tudja mögé rejteni a képét, és azt, hogy ezúttal fülig szalad a szája. Aenae ugyanis olyan tündéri ártatlansággal mondta, hogy ő bizony csak annyit csipeget, mint egy madár, hogy nem tudta megállni. Mintha törékeny nádszál kisasszony lenne, pedig némely helyeken pont van rajta annyi, hogy kellemesen gömbölyödjön. Persze távolról sem olyan kövér asszonyság, mint amilyentől az otthoniak csizmadiáját, bizonyos Bhu'undi mestert mindig kivert a víz, ha betévedt egy a műhelyébe. Mire beérnek a szobába, és Aenae szól, hogy leteheti a kosarat, már igyekszik visszarendezni az arcvonásait. Már csak azért is, mert nem szeretné, ha a kuzin úgy gondolná, hogy barátnője balszerencséjén derül.*
- Akkor szerencsésnek mondhatja magát, hogy ép bőrrel kijutott a városból. És persze azért is, mert ilyen barátai vannak, mint te.
*Esetlen bók ez persze, de ennyire futja. Azért is, mert az elmondottakból arra következtethet, hogy a két lány egyedül él itt, akkor pedig elképzelhető, hogy Kagan még nem gondoskodott jövendőbeliről a lánya számára. Ez nem kellemetlen gondolat, de azt már végképp nem tudja, hogy erre miként kérdezhetne rá elfogadható módon. Úgyhogy nem is teszi egyelőre. Aztán Aenae térül és fordul, Nirs pedig kapaszkodhat fel a létrára, és reményei szerint megfelelő módon aggatja fel azokat a függönyöket.*
- Mondd csak, van valaki a Vashegyen, akitől tartanom kéne? *érdeklődik, miközben épp az a bizonyos muszlin függöny kerül a rúdra* Mármint atyádon kívül. Eddig tulajdonképpen csak azzal a kancellárral ismerkedtem meg. De az inkább valami habókos vénembernek tűnt. Szerinte csak akkor lehetek a Vashegyen, ha erről írást ad, aztán megkérdezte, hogy nem értek-e valamit a vajákossághoz? Valami kenőcsre lenne szüksége, ha jól emlékszem a derékzsábájára.
*Helyére került a másik függöny is, elhúzza őket és párszor végig is simít az anyagon a tenyerével. Elégedetten néz végig rajta, szerinte jól sikerült a bonyolult művelet. A biztonság kedvéért hátra is fordul a létrán, és ezúttal az arcán is látszik, hogy meg van elégedve magával.*
- Na? Megfelel?
*Nem is veszi észre Aenae elrévedését, mert arra koncentrál, hogy orra ne essen. A nagy ruháskosár takarásában nem látja hová lép, és más sem hiányozna, mint hogy elegáns ívben vágódjon el, és a frissen mosott textil szanaszét repüljön ahogy elhajítja a kosarat. Végtelenül kínosnak érezné. Így aztán csak óvatosan bólogat a függönyfelakasztás művészetéről szóló ismertetőre is, és csak egy kérdés kínozza ezzel kapcsolatban.
~Mi a kórság az a muszlin?~
De talán majd a színek alapján eltájékozódik. Feltéve, hogy valamelyik szobában nem fehér az ágytakaró. Nemsokára pedig hasznát is látja a kosárnak és az abban felpúpozott nagy halom lakástextilnek. Kicsit felemelve az egészet aránylag jól el tudja mögé rejteni a képét, és azt, hogy ezúttal fülig szalad a szája. Aenae ugyanis olyan tündéri ártatlansággal mondta, hogy ő bizony csak annyit csipeget, mint egy madár, hogy nem tudta megállni. Mintha törékeny nádszál kisasszony lenne, pedig némely helyeken pont van rajta annyi, hogy kellemesen gömbölyödjön. Persze távolról sem olyan kövér asszonyság, mint amilyentől az otthoniak csizmadiáját, bizonyos Bhu'undi mestert mindig kivert a víz, ha betévedt egy a műhelyébe. Mire beérnek a szobába, és Aenae szól, hogy leteheti a kosarat, már igyekszik visszarendezni az arcvonásait. Már csak azért is, mert nem szeretné, ha a kuzin úgy gondolná, hogy barátnője balszerencséjén derül.*
- Akkor szerencsésnek mondhatja magát, hogy ép bőrrel kijutott a városból. És persze azért is, mert ilyen barátai vannak, mint te.
*Esetlen bók ez persze, de ennyire futja. Azért is, mert az elmondottakból arra következtethet, hogy a két lány egyedül él itt, akkor pedig elképzelhető, hogy Kagan még nem gondoskodott jövendőbeliről a lánya számára. Ez nem kellemetlen gondolat, de azt már végképp nem tudja, hogy erre miként kérdezhetne rá elfogadható módon. Úgyhogy nem is teszi egyelőre. Aztán Aenae térül és fordul, Nirs pedig kapaszkodhat fel a létrára, és reményei szerint megfelelő módon aggatja fel azokat a függönyöket.*
- Mondd csak, van valaki a Vashegyen, akitől tartanom kéne? *érdeklődik, miközben épp az a bizonyos muszlin függöny kerül a rúdra* Mármint atyádon kívül. Eddig tulajdonképpen csak azzal a kancellárral ismerkedtem meg. De az inkább valami habókos vénembernek tűnt. Szerinte csak akkor lehetek a Vashegyen, ha erről írást ad, aztán megkérdezte, hogy nem értek-e valamit a vajákossághoz? Valami kenőcsre lenne szüksége, ha jól emlékszem a derékzsábájára.
*Helyére került a másik függöny is, elhúzza őket és párszor végig is simít az anyagon a tenyerével. Elégedetten néz végig rajta, szerinte jól sikerült a bonyolult művelet. A biztonság kedvéért hátra is fordul a létrán, és ezúttal az arcán is látszik, hogy meg van elégedve magával.*
- Na? Megfelel?
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-09 12:35:44
Üzenet elküldve: 2018-09-09 12:35:44
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A küldetés//
*Egyre türelmetlenebbül ücsörög, jóllehet megszokhatta már, mostanában elég sok ilyen üresjárata volt. A pipázástól is elmegy a kedve, ezért egykedvűen veri ki belőle a parazsat, miközben a távolodó két alakot lassan elveszíti a szeme elől. Syv fel alá járkál és ellenőriz mindent, Sfetts szórakozottan figyeli, ahogy az elf tüzetesen kémleli a látóhatárt, gyakorlatilag minden oldalról. *
- De a későbbiekben... törvényszerű? *Kérdezi a kapott válaszra vissza, mert semmi kedve még holttesteket is elföldelni.* Mennyire ismered őket? *Szíve szerint, ah többet tudna a viszályról azt mondaná kedvesen, hogy borítsanak fátylat a múltra fogjanak kezet és kész. Persze ezt nem teszi, nem akarja tovább bolygatni a dolgokat. Ezért inkább csak magába temetkezve hallgat. Sarlóját elővéve komótosan kezd farigcsálni egy földről felvett kisebb botot. Elképzelése nincs, ezúttal nem tervez, csak időtöltésnek szánja, s hamarosan apró faszilánkok tömege borítja be csuháját, s hegyesedő végű, lándzsaszerű förtelem kezd kibontakozni. De ezt is elunja hamar, így csak a szekér oldalához támasztja az egyébként viszonylag jól súlyozott tárgyat. ~ Acélhegy az elejére és már kész is a fegyver. ~ Gondolja vidoran magában, majd Syvre néz.*
- Syv, te mit csinálsz itt a thargoknál?
*Egyre türelmetlenebbül ücsörög, jóllehet megszokhatta már, mostanában elég sok ilyen üresjárata volt. A pipázástól is elmegy a kedve, ezért egykedvűen veri ki belőle a parazsat, miközben a távolodó két alakot lassan elveszíti a szeme elől. Syv fel alá járkál és ellenőriz mindent, Sfetts szórakozottan figyeli, ahogy az elf tüzetesen kémleli a látóhatárt, gyakorlatilag minden oldalról. *
- De a későbbiekben... törvényszerű? *Kérdezi a kapott válaszra vissza, mert semmi kedve még holttesteket is elföldelni.* Mennyire ismered őket? *Szíve szerint, ah többet tudna a viszályról azt mondaná kedvesen, hogy borítsanak fátylat a múltra fogjanak kezet és kész. Persze ezt nem teszi, nem akarja tovább bolygatni a dolgokat. Ezért inkább csak magába temetkezve hallgat. Sarlóját elővéve komótosan kezd farigcsálni egy földről felvett kisebb botot. Elképzelése nincs, ezúttal nem tervez, csak időtöltésnek szánja, s hamarosan apró faszilánkok tömege borítja be csuháját, s hegyesedő végű, lándzsaszerű förtelem kezd kibontakozni. De ezt is elunja hamar, így csak a szekér oldalához támasztja az egyébként viszonylag jól súlyozott tárgyat. ~ Acélhegy az elejére és már kész is a fegyver. ~ Gondolja vidoran magában, majd Syvre néz.*
- Syv, te mit csinálsz itt a thargoknál?
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-09 08:09:46
Üzenet elküldve: 2018-09-09 08:09:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ez a családi viszály nagyon furcsa Aenae számára, annyit tud róla, hogy Kagan húgát - a nagynénjét - hozzá akarták kényszeríteni egy orkhoz, mikor Isurii még gyermek volt. Ő úgy nőtt fel, hogy mindig benne volt a levegőben, hogy aszerint kell majd házasodnia, ahogyan szülei döntenek. Utóbb kiderült, hogy apja úgy választott, hogy a jelölt korban hozzá illő legyen, olyasvalaki, akit egész gyerekkorában ismert. Hogy anyja nem tudott erről a dologról, vagy egyszerűen csak nem érdekelte, az már más kérdés. Aenae szerint inkább arról volt szó, hogy félt Aldo d'Aquistától, ezért nem akarta szorosabbra fűzni az Aquistákkal a kapcsolatot. Jelöltjét pedig Aenae gyomra nem vette be és még csak nem is azzal volt a baj, hogy fekete fogcsonkok voltak az amúgy nagyon büdös szájában, még csak nem is az, hogy több, mint kétszer olyan idős volt, mint Aenae, hanem, hogy rögtön első találkozásukkor mindennapos verést és erőszakoskodást helyezett kilátásba.
Érzi, hogy elbambult, gondolatmenete lemaradt valahol az ember-ork házasságnál és annál, ahogyan a majdnem-vőlegénye a combja tövét markolászta. Mindkettőtől ugyanolyan hidegrázás kerülgeti. Ölni ő ugyan nem ölt volna, de megérti Kagant, hogy kardélre hányta azokat, akik a gyermek Isuriit egy orkhoz kényszerítették volna. Még akkor is, ha így Nirs apja is áldozattá vált.
Nirs szerencsére elengedi a történtek kitárgyalásának és az azok miatti összeszólalkozás újabb lehetőségét, úgyhogy Aenae is befejezi a borzongást. A ruhás kosár cipelését meg készségesen átengedi Nirsnek.*
- Hát. Igazából nem nagy művészet, felhúzzuk az anyagot a rúdra, azt meg felakasztjuk a helyére. Van egy csomó fehér muszlin, meg a sötétítők. A hálókban a sötétítő olyan színű, mint az ágytakaró, mi választhatjuk ki, hogy melyiket hova rakjuk.
*Az utóbbi két mondata inkább saját magának szól, semmint Nirsnek, hangosan gondolkodik, számba veszi a teendőket, keze közben az egyik kosárból kilógó függönybojttal babrál. Nirs újabb szavai zökkentik ki.*
- Őőő ja persze, rendben. Jut neked is, ne aggódj. Tudod én nem eszem sokat.
*Az, hogy nem eszik sokat elég erős kifejezés, minimálisan annyit eszik, amennyi szükséges, nem szeret ugyanis enni, azért nem, mert meglehetősen válogatós és ritkán van a fogára való étel. Sütiből persze bármennyit meg tudna enni, de azt azért tudja, hogy sütin élni nem lehet.*
- Ephemia? Gyerekkori barátnőm. Együtt babáztunk, szegénynek menekülnie kellett, mikor kitört a lázadás. A gazdagok nagy része elmenekült, aki meg nem azt megölték.
*Mint anyját is, akiről simán elképzeli, hogy valami gyöngysort védett az élete árán is.*
- Aztán szegénykém alatt megbokrosodott a ló és kificamította a bokáját. Pont akkor, mikor a hadúr megmutatta nekünk ezt a házat. Szóval én kitakarítottam, hogy mielőbb be tudjunk költözni.
*Akkor meséli ezt, mikor már a hálószobák felé tartanak. Az elsőben megáll, int Nirsnek, hogy a földre tegye a kosarat.*
- Szóval függöny a rúdra, előre a muszlin, bentre meg a sötétítő. A létra odaát van, de áthozom.
*Egy napon keresztül csak azzal foglalkozott, hogy összeszedje a mosást. Felrakni talán gyorsabb lesz, pláne, ha nem neki kell imbolyognia a létrán, amit egyébként egy pillanaton belül meg is hoz.*
- Amíg te felrakod azt, addig én felhúzom az ágyat.
*Végül is az anyag rúdra húzása és a rúd helyére akasztása nem bonyolult, addig ő foglalkozhat a ropogósra keményített lepedőkkel és paplanokkal. Ez utóbbiak tisztítását szintén a tenyeres-talpas mosólány intézte, Aenae pedig kedvtelve fúrja arcát a párnába, amit éppen odébb tesz, hogy fel tudja húzni a lepedőt.*
*Ez a családi viszály nagyon furcsa Aenae számára, annyit tud róla, hogy Kagan húgát - a nagynénjét - hozzá akarták kényszeríteni egy orkhoz, mikor Isurii még gyermek volt. Ő úgy nőtt fel, hogy mindig benne volt a levegőben, hogy aszerint kell majd házasodnia, ahogyan szülei döntenek. Utóbb kiderült, hogy apja úgy választott, hogy a jelölt korban hozzá illő legyen, olyasvalaki, akit egész gyerekkorában ismert. Hogy anyja nem tudott erről a dologról, vagy egyszerűen csak nem érdekelte, az már más kérdés. Aenae szerint inkább arról volt szó, hogy félt Aldo d'Aquistától, ezért nem akarta szorosabbra fűzni az Aquistákkal a kapcsolatot. Jelöltjét pedig Aenae gyomra nem vette be és még csak nem is azzal volt a baj, hogy fekete fogcsonkok voltak az amúgy nagyon büdös szájában, még csak nem is az, hogy több, mint kétszer olyan idős volt, mint Aenae, hanem, hogy rögtön első találkozásukkor mindennapos verést és erőszakoskodást helyezett kilátásba.
Érzi, hogy elbambult, gondolatmenete lemaradt valahol az ember-ork házasságnál és annál, ahogyan a majdnem-vőlegénye a combja tövét markolászta. Mindkettőtől ugyanolyan hidegrázás kerülgeti. Ölni ő ugyan nem ölt volna, de megérti Kagant, hogy kardélre hányta azokat, akik a gyermek Isuriit egy orkhoz kényszerítették volna. Még akkor is, ha így Nirs apja is áldozattá vált.
Nirs szerencsére elengedi a történtek kitárgyalásának és az azok miatti összeszólalkozás újabb lehetőségét, úgyhogy Aenae is befejezi a borzongást. A ruhás kosár cipelését meg készségesen átengedi Nirsnek.*
- Hát. Igazából nem nagy művészet, felhúzzuk az anyagot a rúdra, azt meg felakasztjuk a helyére. Van egy csomó fehér muszlin, meg a sötétítők. A hálókban a sötétítő olyan színű, mint az ágytakaró, mi választhatjuk ki, hogy melyiket hova rakjuk.
*Az utóbbi két mondata inkább saját magának szól, semmint Nirsnek, hangosan gondolkodik, számba veszi a teendőket, keze közben az egyik kosárból kilógó függönybojttal babrál. Nirs újabb szavai zökkentik ki.*
- Őőő ja persze, rendben. Jut neked is, ne aggódj. Tudod én nem eszem sokat.
*Az, hogy nem eszik sokat elég erős kifejezés, minimálisan annyit eszik, amennyi szükséges, nem szeret ugyanis enni, azért nem, mert meglehetősen válogatós és ritkán van a fogára való étel. Sütiből persze bármennyit meg tudna enni, de azt azért tudja, hogy sütin élni nem lehet.*
- Ephemia? Gyerekkori barátnőm. Együtt babáztunk, szegénynek menekülnie kellett, mikor kitört a lázadás. A gazdagok nagy része elmenekült, aki meg nem azt megölték.
*Mint anyját is, akiről simán elképzeli, hogy valami gyöngysort védett az élete árán is.*
- Aztán szegénykém alatt megbokrosodott a ló és kificamította a bokáját. Pont akkor, mikor a hadúr megmutatta nekünk ezt a házat. Szóval én kitakarítottam, hogy mielőbb be tudjunk költözni.
*Akkor meséli ezt, mikor már a hálószobák felé tartanak. Az elsőben megáll, int Nirsnek, hogy a földre tegye a kosarat.*
- Szóval függöny a rúdra, előre a muszlin, bentre meg a sötétítő. A létra odaát van, de áthozom.
*Egy napon keresztül csak azzal foglalkozott, hogy összeszedje a mosást. Felrakni talán gyorsabb lesz, pláne, ha nem neki kell imbolyognia a létrán, amit egyébként egy pillanaton belül meg is hoz.*
- Amíg te felrakod azt, addig én felhúzom az ágyat.
*Végül is az anyag rúdra húzása és a rúd helyére akasztása nem bonyolult, addig ő foglalkozhat a ropogósra keményített lepedőkkel és paplanokkal. Ez utóbbiak tisztítását szintén a tenyeres-talpas mosólány intézte, Aenae pedig kedvtelve fúrja arcát a párnába, amit éppen odébb tesz, hogy fel tudja húzni a lepedőt.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-08 23:59:11
Üzenet elküldve: 2018-09-08 23:59:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek dorbézolása//
*Meglátva Effy kúriáját azért igencsak elönti az irigység. Nem mintha neki nem lett volna legalább ugyanilyen otthona Artheniorban vagy északon, de előbbi az valószínűleg már lángokban áll, utóbbi pedig az utolsó hely lenne, ahová menne élni. Synmira meg hát... Egész jó hely, nem panaszkodhat, de hiányzik már neki az a luxus, amihez hozzászokott.*
- Ó, eddig elég jól néz ki! Remélem, nekem is valami ilyesmi lesz majd, miután tárgyaltam a Hadúrral. Jó volna azt is megejteni a napokban...
*Mondja lelkesen egy mosoly kíséretében.
Belülről is legalább ugyanolyan jól néz ki, mint ahogyan azt gondolta. Igaz, kicsit visszafogott, de megvan benne a lehetőség, hogy pár dísztárggyal, képekkel meg néhány bútorral még ennél is pofásabb hely legyen belőle.*
- Effy, te mennyi ideje vagy itt?
~Hadd tudja, nekem mennyit kell erre várnom...~
- Valóban, Aenae volt? Én ugyan nem láttam, milyen volt előtte, de minden elismerésem.
*Meglátva Effy kúriáját azért igencsak elönti az irigység. Nem mintha neki nem lett volna legalább ugyanilyen otthona Artheniorban vagy északon, de előbbi az valószínűleg már lángokban áll, utóbbi pedig az utolsó hely lenne, ahová menne élni. Synmira meg hát... Egész jó hely, nem panaszkodhat, de hiányzik már neki az a luxus, amihez hozzászokott.*
- Ó, eddig elég jól néz ki! Remélem, nekem is valami ilyesmi lesz majd, miután tárgyaltam a Hadúrral. Jó volna azt is megejteni a napokban...
*Mondja lelkesen egy mosoly kíséretében.
Belülről is legalább ugyanolyan jól néz ki, mint ahogyan azt gondolta. Igaz, kicsit visszafogott, de megvan benne a lehetőség, hogy pár dísztárggyal, képekkel meg néhány bútorral még ennél is pofásabb hely legyen belőle.*
- Effy, te mennyi ideje vagy itt?
~Hadd tudja, nekem mennyit kell erre várnom...~
- Valóban, Aenae volt? Én ugyan nem láttam, milyen volt előtte, de minden elismerésem.
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-08 22:29:33
Üzenet elküldve: 2018-09-08 22:29:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szerencsére nem veszi észre, hogy félreértették, mert Aenae előtt képes lenne kapkodva magyarázkodni, hogy nem úgy értette. Eszébe sem jutott volna gúnyolódni. Valóban szépnek találja a lány haját. Is. Igaz ugyan, hogy Aenae karja nem olyan szőrös, amit odafent északon igen kívánatosnak találnak egy nőn, de ezt leszámítva igen bájos teremtés.*
- Hát igen, talán ő. *teszi vissza a vödröt a kút kávájára* Elhiszem neked, hogy veled kedves, hiszen mégis a vére vagy. Csak hát az apám is az volt, és...*legyint egyet* Hagyjuk! Ez ne legyen a te terhed!
*Elindul Aenae után a ház felé, és annak bejárata előtt csodálkozva áll meg. A lány viselkedése hökkenti meg. A kuzin ugyanis nemes egyszerűséggel beletörli a csizmáit valami gyékényfonatnak látszó alkalmatosságba, és megy is tovább befelé. Utánozza a mozdulatot, de közben arra gondol, hogy a család ezen ága a délvidéken micsoda primitív szokásokat vehetett fel? Hiszen odahaza az alig totyogni tudó gyermek is tudja, hogy a csizmát odakint hagyjuk, nem koszoljuk össze a sátor belsejét a rátapadt porral, sárral. Persze a lány mezítláb van. Ezért nem is tudja, hogy neki mit kéne tennie. Végül úgy dönt, hogy keveri a két szokást. Lehúzza a csizmáit, azokat a küszöb mellé teszi, majd pucér talpát is hozzádörzsöli ahhoz a gyékényhez. Ebből talán nem lehet baj. Amikor Aenae a jókora ruháskosár felé veszi az irányt, megpróbál elé kerülni.*
- Hagyd, majd én.
*Ha van rá lehetősége, fel is emeli és elcsodálkozik a súlyán. Kicsit nagyobb tisztelettel néz a lányra, hogy eddig ő cipelte ezt és elbírta. Kérdő tekintetet vet rá, hogy hová és kéne vinnie, tennie, majd hasonló hangsúllyal szólal meg újra.*
- A függönyöket felrakom én, ha gondolod. Talán jobban elérem. Csak... mondd el, hogy hogyan kell.
*Kicsit szégyellősen mosolyodik el. Még az is lehet, hogy ezen a vidéken pironkodnia kell a férfiembernek ha nem ismeri ki magát a házimunkában. Aenae újabb kérdésére jut csak eszébe, hogy nemcsak szomjas volt, de éhes is.*
- Azt hiszem jobb, ha előbb befejezzük amit elkezdtél, főleg ha már nincs sok hátra belőle. Aztán haraphatunk valamit.
*Ezt már majdnem nyeglén teszi hozzá, észbe is kap.*
- De csak ha jut mindkettőnknek, nem szeretném felfalni előled amit magadnak szántál.
*Közben kedvtelve néz körül a házban. Belülről is igen takarosnak látszik. Egyszer talán neki is lesz egy ehhez hasonló, és benne egy hasonlóan takaros asszonnyal.*
- Ki ez az Ephemia? Ő is tharg?
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.08 22:42:00
*Szerencsére nem veszi észre, hogy félreértették, mert Aenae előtt képes lenne kapkodva magyarázkodni, hogy nem úgy értette. Eszébe sem jutott volna gúnyolódni. Valóban szépnek találja a lány haját. Is. Igaz ugyan, hogy Aenae karja nem olyan szőrös, amit odafent északon igen kívánatosnak találnak egy nőn, de ezt leszámítva igen bájos teremtés.*
- Hát igen, talán ő. *teszi vissza a vödröt a kút kávájára* Elhiszem neked, hogy veled kedves, hiszen mégis a vére vagy. Csak hát az apám is az volt, és...*legyint egyet* Hagyjuk! Ez ne legyen a te terhed!
*Elindul Aenae után a ház felé, és annak bejárata előtt csodálkozva áll meg. A lány viselkedése hökkenti meg. A kuzin ugyanis nemes egyszerűséggel beletörli a csizmáit valami gyékényfonatnak látszó alkalmatosságba, és megy is tovább befelé. Utánozza a mozdulatot, de közben arra gondol, hogy a család ezen ága a délvidéken micsoda primitív szokásokat vehetett fel? Hiszen odahaza az alig totyogni tudó gyermek is tudja, hogy a csizmát odakint hagyjuk, nem koszoljuk össze a sátor belsejét a rátapadt porral, sárral. Persze a lány mezítláb van. Ezért nem is tudja, hogy neki mit kéne tennie. Végül úgy dönt, hogy keveri a két szokást. Lehúzza a csizmáit, azokat a küszöb mellé teszi, majd pucér talpát is hozzádörzsöli ahhoz a gyékényhez. Ebből talán nem lehet baj. Amikor Aenae a jókora ruháskosár felé veszi az irányt, megpróbál elé kerülni.*
- Hagyd, majd én.
*Ha van rá lehetősége, fel is emeli és elcsodálkozik a súlyán. Kicsit nagyobb tisztelettel néz a lányra, hogy eddig ő cipelte ezt és elbírta. Kérdő tekintetet vet rá, hogy hová és kéne vinnie, tennie, majd hasonló hangsúllyal szólal meg újra.*
- A függönyöket felrakom én, ha gondolod. Talán jobban elérem. Csak... mondd el, hogy hogyan kell.
*Kicsit szégyellősen mosolyodik el. Még az is lehet, hogy ezen a vidéken pironkodnia kell a férfiembernek ha nem ismeri ki magát a házimunkában. Aenae újabb kérdésére jut csak eszébe, hogy nemcsak szomjas volt, de éhes is.*
- Azt hiszem jobb, ha előbb befejezzük amit elkezdtél, főleg ha már nincs sok hátra belőle. Aztán haraphatunk valamit.
*Ezt már majdnem nyeglén teszi hozzá, észbe is kap.*
- De csak ha jut mindkettőnknek, nem szeretném felfalni előled amit magadnak szántál.
*Közben kedvtelve néz körül a házban. Belülről is igen takarosnak látszik. Egyszer talán neki is lesz egy ehhez hasonló, és benne egy hasonlóan takaros asszonnyal.*
- Ki ez az Ephemia? Ő is tharg?
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.08 22:42:00
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-08 22:06:41
Üzenet elküldve: 2018-09-08 22:06:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A küldetés//
*Noha érez bizonyos kísértés, hogy a tőrét az előtte bandukoló alak loboncos haja alatt a tarkójába vágja, de csak legyőzi ezt. Valahogy nehezen tudná megmagyarázni a többieknek ezt a tragikus balesetet. És persze magában sem biztos annyira, hogy ezt megkockáztassa. Ezt az egész bosszúállósdit sokkal későbbre tervezte, csak hát összefutott Aenae-vel, és most itt van. Miközben Waldran megoszt vele néhány információt a helyről, be is érhetnek az elhagyott táborhelyre. Nirs kíváncsian nézelődik az ideiglenesnek szánt építmények, mostanra kissé megviseltnek látszó sátrak között. Legfeljebb a rokon zsiványokra tett megjegyzése miatt nyugtalan kicsit, és már a nyelvén van, hogy bezzeg a Thargodrymek területén nem teremhet babér haramiáknak, de csak visszanyeli. Tényleg nem lenne szerencsés túlfeszíteni azt a bizonyos húrt.*
- Úgy tűnik, hogy eléggé sietve távozhattak.
*Annyit ő is tud, hogy rendes körülmények között nem szokás hátrahagyni az értékes felszerelést, legyenek azok sátrak vagy éppen fegyverek.*
- Rajtuk ütöttek?
*Szórakozottan fellebbent egy sátorlapot, aztán elfancsalodott képpel engedi vissza. Ebben a sátorban tárolhatták az élelmiszerkészletet, és amit a környék vadjai még nem hordtak szét, mostanra már alaposan erjedésnek indult. Ennek megfelelően olyan aroma tör elő onnan, ami próbára teszi az orrot és a gyomrot.*
- Egyébként mit tudsz róla: Aenae-nek van jövendőbelije?
*Igyekszik közömbös hangon feltenni ezt a kérdést, olyan ember modorában, mint aki csak cseverészni óhajt érdektelen témákról, hogy ne legyenek nagy csöndben. Pedig valahol zavarná az igenlő válasz.*
*Noha érez bizonyos kísértés, hogy a tőrét az előtte bandukoló alak loboncos haja alatt a tarkójába vágja, de csak legyőzi ezt. Valahogy nehezen tudná megmagyarázni a többieknek ezt a tragikus balesetet. És persze magában sem biztos annyira, hogy ezt megkockáztassa. Ezt az egész bosszúállósdit sokkal későbbre tervezte, csak hát összefutott Aenae-vel, és most itt van. Miközben Waldran megoszt vele néhány információt a helyről, be is érhetnek az elhagyott táborhelyre. Nirs kíváncsian nézelődik az ideiglenesnek szánt építmények, mostanra kissé megviseltnek látszó sátrak között. Legfeljebb a rokon zsiványokra tett megjegyzése miatt nyugtalan kicsit, és már a nyelvén van, hogy bezzeg a Thargodrymek területén nem teremhet babér haramiáknak, de csak visszanyeli. Tényleg nem lenne szerencsés túlfeszíteni azt a bizonyos húrt.*
- Úgy tűnik, hogy eléggé sietve távozhattak.
*Annyit ő is tud, hogy rendes körülmények között nem szokás hátrahagyni az értékes felszerelést, legyenek azok sátrak vagy éppen fegyverek.*
- Rajtuk ütöttek?
*Szórakozottan fellebbent egy sátorlapot, aztán elfancsalodott képpel engedi vissza. Ebben a sátorban tárolhatták az élelmiszerkészletet, és amit a környék vadjai még nem hordtak szét, mostanra már alaposan erjedésnek indult. Ennek megfelelően olyan aroma tör elő onnan, ami próbára teszi az orrot és a gyomrot.*
- Egyébként mit tudsz róla: Aenae-nek van jövendőbelije?
*Igyekszik közömbös hangon feltenni ezt a kérdést, olyan ember modorában, mint aki csak cseverészni óhajt érdektelen témákról, hogy ne legyenek nagy csöndben. Pedig valahol zavarná az igenlő válasz.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-08 19:01:08
Üzenet elküldve: 2018-09-08 19:01:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
- Miért? Ő tudja, hogy hasztalan? - * mármint néha bizonyára jól jönne, de ha valaki egy tó fölött lebegtet bármit is, annak nem sok értelme van, viszont az arthenioriak ellen talán kapóra jöhetne. *
- Hát nem - * ismeri el a fiú a menekülő nemesek munkára fogásának elhúzódó mivoltát. * - De azért a saját falvaik felhúzásában csak segédkezni fognak - * valószínűleg úgyis hatokba telik még, mire a tervezési részen túlesnek és valóban megkezdhetik a munkát. Addigra meg a menekültek is be tudnak rendezkedni valahol Amonon, hogy munkába állhassanak. Már persze, ha akarnak, mert meglehet némelyek ki akarják majd húzni magukat a munka alól.
Prexi aztán a hosszas magyarázat alatt kissé lassul a munkával, de nem szeretnél újra elismételtetni Learonnal a mondanivalóját, így inkább figyel és próbál minden egyes szót megjegyezni. Néha bólogat, hogy a pásztor lássa, hogy érti, de nem szól közbe persze, mert nem akarja a férfi gondolatmenetét megszakítani.
Amikor úgy tűnik, hogy már nem okítja tovább, akkor Prexi végre megszólal. *
- És, te azt mondtad Thargodar nagyúrnak, hogy nem kell marha? Mármint, hogy nem fogsz marhákat nevelni? Nem volt dühös, vagy ilyesmi? - * mondjuk nem tűnik annak a nagyon morcos nagyúrnak, meg hát a sajátjai jólétével is sokat törődik legalábbis, amit eddig Prexi meg tudott figyelni, szóval beleférhet, hogy tényleg nem haragudott meg Learonra emiatt.
Prexi hülyesége a pénz el nem vételével kapcsolatban legalább a pásztormágus szemében dicséretes cselekedet, így a fiú már nem is érzi annyira ostobának magát. A pásztor szavaira el is mosolyodik, majd hallgatja, és bólint. *
- Hát, annyira nem volt nehéz a feladat, és élveztem is, sőt, vethettem pillantást arra a sok kincsre és ékszerre. Képzeld, azt mondta, hogy lehet valamelyik gyűrű még átkozott is! - * a fiú szeme csillogni kezd a fejébe tóduló képek sokaságától, ahogy elképzeli magát egy átkozott gyűrű birtokában. Persze fogalma sincs, hogy milyen átkok lehetnek, de biztos valami nagyon menő félék. * - Persze a közelükbe sem akartam menni. Kicsit féltem is tőlük - * vallja be némi kelletlenséggel.
A fiú amennyire csak tud segít felrakni az almákkal teli tárolókat a szekérre. *
- A bort is Amon Ruadhra visszük majd? - * kérdi, de gyanítja, hogy igen. Meg lehet valamennyit megtart magának Learon. Csak nem szolgáltatja az egészet be, hiszen akkor neki nem marad semmi. *
- Miért? Ő tudja, hogy hasztalan? - * mármint néha bizonyára jól jönne, de ha valaki egy tó fölött lebegtet bármit is, annak nem sok értelme van, viszont az arthenioriak ellen talán kapóra jöhetne. *
- Hát nem - * ismeri el a fiú a menekülő nemesek munkára fogásának elhúzódó mivoltát. * - De azért a saját falvaik felhúzásában csak segédkezni fognak - * valószínűleg úgyis hatokba telik még, mire a tervezési részen túlesnek és valóban megkezdhetik a munkát. Addigra meg a menekültek is be tudnak rendezkedni valahol Amonon, hogy munkába állhassanak. Már persze, ha akarnak, mert meglehet némelyek ki akarják majd húzni magukat a munka alól.
Prexi aztán a hosszas magyarázat alatt kissé lassul a munkával, de nem szeretnél újra elismételtetni Learonnal a mondanivalóját, így inkább figyel és próbál minden egyes szót megjegyezni. Néha bólogat, hogy a pásztor lássa, hogy érti, de nem szól közbe persze, mert nem akarja a férfi gondolatmenetét megszakítani.
Amikor úgy tűnik, hogy már nem okítja tovább, akkor Prexi végre megszólal. *
- És, te azt mondtad Thargodar nagyúrnak, hogy nem kell marha? Mármint, hogy nem fogsz marhákat nevelni? Nem volt dühös, vagy ilyesmi? - * mondjuk nem tűnik annak a nagyon morcos nagyúrnak, meg hát a sajátjai jólétével is sokat törődik legalábbis, amit eddig Prexi meg tudott figyelni, szóval beleférhet, hogy tényleg nem haragudott meg Learonra emiatt.
Prexi hülyesége a pénz el nem vételével kapcsolatban legalább a pásztormágus szemében dicséretes cselekedet, így a fiú már nem is érzi annyira ostobának magát. A pásztor szavaira el is mosolyodik, majd hallgatja, és bólint. *
- Hát, annyira nem volt nehéz a feladat, és élveztem is, sőt, vethettem pillantást arra a sok kincsre és ékszerre. Képzeld, azt mondta, hogy lehet valamelyik gyűrű még átkozott is! - * a fiú szeme csillogni kezd a fejébe tóduló képek sokaságától, ahogy elképzeli magát egy átkozott gyűrű birtokában. Persze fogalma sincs, hogy milyen átkok lehetnek, de biztos valami nagyon menő félék. * - Persze a közelükbe sem akartam menni. Kicsit féltem is tőlük - * vallja be némi kelletlenséggel.
A fiú amennyire csak tud segít felrakni az almákkal teli tárolókat a szekérre. *
- A bort is Amon Ruadhra visszük majd? - * kérdi, de gyanítja, hogy igen. Meg lehet valamennyit megtart magának Learon. Csak nem szolgáltatja az egészet be, hiszen akkor neki nem marad semmi. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344