//Második szál//
*Igazából nem akar apjáról beszélni, amúgy sem egy hálás téma, de így meg aztán pláne. Amúgy elgondolkodik Nirs szavain, hogy vajon ő hol is szeretne lenni. Most, jelen pillanatban itt, ezzel a fiúval, de amúgy egész életében, mindig máshol akart lenni, mint ahol volt és a legtöbb helyen nem érezte magát jól. Vadvédben ugyanúgy kívülállónak érezte magát, mint itt a Vashegyen, ráadásul itt nagyon furcsa a státusza, olyan, amivel jóval több figyelem irányul rá, mint azt szeretné. Kínos ez az egész neki, bárki fattyának kínos lenni, de Kagan Thargodarénak lenni a legkínosabb. Megrázza a fejét, hogy elhessegesse ezt a gondolatot, meg úgy egyáltalán Kagan gondolatát.
Koncentrál inkább arra, hogy immáron itt állnak egymás előtt pucéran. Tökéletes zavarban van, azért is csak ujjai mögül méregeti a másikat, de aztán valahogy úrrá lesz a zavaron, és elveszi a kezeit a szeme elől, ezzel egy időben pedig bal kezével hátradobja a bal válla fölött a bal oldalát félig-meddig eltakaró tincseket. Nem érzi fairnek ugyanis, hogy neki van mi mögé bújnia, Nirsnek viszont nincsen. Persze meggyőződése, hogy nincsen rajta mit nézni, kivéve talán a köldökében a karikát és a szegycsontjától a gerincéig futó heget. Ő nem fogad meg olyasmit, hogy nem fogja bámulni a másikat, mert tudja magáról, hogy úgyis fogja, az egyik legrosszabb szokása, hogy megbámul másokat. Viszont felvértezi magát már előre azzal, hogy Nirsszel szemben komoly fórral indul, hiszen ő látott már meztelen férfit, szóval ha egyet látott, akkor látta az összeset. Ez a tézis persze rögtön megdől, mert bár igyekszik inkább Nirs arcára nézni, de tekintete folyton visszatér az ágyékához. Aztán már azon kapja magát, hogy mozog a szája és a száján szavak jönnek ki.*
- Szép micsodád van.
*Nagyjából - és akaratlanul - ugyanazokat a szavakat használja, amivel Nirs dicsérte az ő haját nemrég.*
- Jó... Nagy.
*Természetesen dunsztja sincsen arról, hogy Nirs hol helyezkedik el a "micsoda-skálán", de azt tudja, hogy ez az eddigi legnagyobb, amit látott. Bár az is igaz, hogy nem látott még sokat. Feje egyébként teljesen vörös, zavartan mosolyog, pillog.*
- Ne haragudj. Nagyon rossz szokásom, hogy bámulok másokat. Próbálom nem csinálni, de muszáj.
*Újra Nirs ágyékára mered, majd úgy dönt, hogy inkább közelebb lép hozzá, akkor nem lesz muszáj odabámulnia. Szeretné megfogni Nirs kezét, és odahúzni az ágyra, hogy úgy összebújhassanak, mint az előbb.*